<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><CONCLUSION NNC="YES" xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.58-20161101.xd"><BIB.CONCLUSION><REF.CASE FILE="n.a."><NO.CASE>C-235/19</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62019CC0235</NO.CELEX><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:380">EU:C:2020:380</NO.ECLI><NO.SEQ>0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>1</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>18</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>18</PAGE.TOTAL></BIB.CONCLUSION><CURR.TITLE><PAGE.HEADER><P><HT TYPE="SC">Pikamäe főtanácsnok indítványa – C‑235/19. sz. ügy</HT></P><P><HT TYPE="SC">United Biscuits (Pensions Trustees) és United Biscuits Pension Investments</HT></P></PAGE.HEADER></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">Priit Pikamäe</HT></P><P><HT TYPE="UC">Főtanácsnok indítványa</HT></P><P>Az ismertetés napja: <DATE ISO="20200514">2020. május 14.</DATE><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0001"><P>Eredeti nyelv: francia.</P></NOTE></P></TI><STI><P>C‑235/19. sz. ügy</P><P>United Biscuits (Pensions Trustees) Limited,</P><P>United Biscuits Pension Investments Limited</P><P>kontra</P><P>Commissioners for Her Majesty’s Revenue and Customs</P><P><HT TYPE="NORMAL">(a Court of Appeal [England &amp; Wales] [Civil Division] [fellebbviteli bíróság {Anglia és Wales}{polgári kollégium}, Egyesült Királyság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)</HT></P></STI></TITLE><INTERMEDIATE><INDEX IDX.CLOSE="”" SEPARATOR=" – " IDX.OPEN="„"><KEYWORD>Előzetes döntéshozatal</KEYWORD><KEYWORD>Hozzáadottérték‑adó (héa)</KEYWORD><KEYWORD>2006/112/EK irányelv</KEYWORD><KEYWORD>A 135. cikk (1) bekezdésének a) pontja</KEYWORD><KEYWORD>A biztosítási ügyletek adómentessége</KEYWORD><KEYWORD>Befektetéskezelők által a vagyonkezelő részére nyújtott nyugdíjalap‑kezelési szolgáltatások</KEYWORD><KEYWORD>Foglalkoztatói nyugdíjrendszer</KEYWORD><KEYWORD>Korábbi nemzeti adózási gyakorlat, amely különbséget tesz a biztosítási tevékenység folytatására a pénzügyi felügyeleti hatóságoktól engedéllyel rendelkező szervezetek és az ilyen engedéllyel nem rendelkező szervezetek között</KEYWORD></INDEX></INTERMEDIATE><CONTENTS.CONCLUSION><GR.SEQ LEVEL="1"><NP.ECR IDENTIFIER="NP0001"><NO.P>1.</NO.P><TXT>A Court of Appeal (England &amp; Wales) (Civil Division) [fellebbviteli bíróság {Anglia és Wales}{polgári kollégium}, Egyesült Királyság] elé terjesztett, a United Biscuits (UK) Ltd társaság vállalati magánnyugdíjrendszerének vagyonkezelői és a Commissioners for Her Majesty’s Revenue &amp; Customs (az Egyesült Királyság adó‑ és vámhatósága) között folyamatban levő jelen jogvita az e társaság nyugdíjrendszerének kezelése céljából nyújtott befektetéskezelési szolgáltatások hozzáadottérték‑adó (héa) szempontjából történő minősítésére vonatkozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0002"><NO.P>2.</NO.P><TXT>Az alapeljárás felperesei, a United Biscuits (Pension Trustees) Ltd és a UB Pension Investments Ltd egyrészről a United Biscuits (UK) Ltd társaság munkavállalói számára kialakított vállalati magánnyugdíjrendszer vagyonkezelője, és másrészről a UB Pension Investment Fundnak, az előbbi társaság korábbi kollektív befektetési alapjának vagyonkezelője, amely alapba az 1989. év és a 2006. év között a nyugdíjrendszer eszközeit befektették.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0003"><NO.P>3.</NO.P><TXT>Ebben az ügyben az a kérdés merül fel, hogy az említett vállalati magánnyugdíjrendszernek nyújtott befektetéskezelési szolgáltatások a 77/388/EGK hatodik irányelv<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0002"><P>A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó‑rendszer: egységes adóalap‑megállapításról szóló, <DATE ISO="19770517">1977. május 17‑i</DATE> hatodik tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="145" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="1977">HL 1977. L 145., 1. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 23. o.).</P></NOTE> (a továbbiakban: hatodik irányelv) 13. cikke B. részének a) pontja és a 2006/112/EK irányelv<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0003"><P>A közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló, <DATE ISO="20061128">2006. november 28‑i</DATE> tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="347" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2006">HL 2006. L 347., 1. o.</REF.DOC.OJ>; helyesbítések: <REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="335" PAGE.FIRST="60" DATE.PUB="2007">HL 2007. L 335., 60. o.</REF.DOC.OJ>; <REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="323" PAGE.FIRST="31" DATE.PUB="2015">HL 2015. L 323., 31. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE> 135. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0001" REF.END="QE0001"/>biztosítási ügyletnek<QUOT.END REF.START="QS0001" CODE="201D" ID="QE0001"/> minősíthetők‑e, és így mentesülnek‑e a héa alól.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="2"?><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">I.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Jogi háttér</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az uniós jog</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">1.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A héára vonatkozó szabályozás</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0004"><NO.P>4.</NO.P><TXT>A 2006/112 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében a héa hatálya alá tartozik az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0002" REF.END="QE0002"/>egy tagállamon belül az adóalanyként eljáró személy által ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtás<QUOT.END REF.START="QS0002" CODE="201D" ID="QE0002"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0005"><NO.P>5.</NO.P><TXT>E rendelkezés megfelel a <DATE ISO="20061231">2006. december 31‑ig</DATE> alkalmazandó hatodik irányelv 2. cikke 1. pontjának.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0006"><NO.P>6.</NO.P><TXT>A 2006/112 irányelv 131. cikke, amely az irányelv <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0003" REF.END="QE0003"/>Adómentesség<QUOT.END REF.START="QS0003" CODE="201D" ID="QE0003"/> címet viselő IX. címének <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0004" REF.END="QE0004"/>Általános rendelkezések<QUOT.END REF.START="QS0004" CODE="201D" ID="QE0004"/> című 1. fejezetében szerepel, és amely hasonló megfogalmazásban átveszi a hatodik irányelv 15. cikkének első mondatát, a következőket rögzíti:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0005" REF.END="QE0005"/>A 2–9. fejezetben említett adómentességeket az egyéb közösségi rendelkezések sérelme nélkül, az említett adómentességek helyes és egyszerű alkalmazása, valamint az esetleges adócsalás, adókikerülés és visszaélés megelőzése céljából a tagállamok által meghatározott feltételekkel kell alkalmazni.<QUOT.END REF.START="QS0005" CODE="201D" ID="QE0005"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0007"><NO.P>7.</NO.P><TXT>Ezen irányelv IX. címének <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0006" REF.END="QE0006"/>Egyéb tevékenységekre nyújtott adómentesség<QUOT.END REF.START="QS0006" CODE="201D" ID="QE0006"/> elnevezésű 3. fejezetében foglalt 135. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0007" REF.END="QE0007"/>A tagállamok mentesítik az adó alól a következő ügyleteket:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>a biztosítási és viszontbiztosítási ügyletek, beleértve az ehhez tartozó biztosítási ügynöki és képviselői szolgáltatásokat;</TXT></NP></ITEM></LIST><P>[…]<QUOT.END REF.START="QS0007" CODE="201D" ID="QE0007"/></P></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0008"><NO.P>8.</NO.P><TXT>E rendelkezés megfelel a <DATE ISO="20061231">2006. december 31‑ig</DATE> alkalmazandó hatodik irányelv 13. cikke B. része a) pontjának.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">2.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A biztosításra vonatkozó szabályozás</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">a)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Az első nem‑életbiztosítási irányelv</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0009"><NO.P>9.</NO.P><TXT>Az <DATE ISO="19841210">1984. december 10‑i</DATE> 84/641/EGK tanácsi irányelvvel<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0004"><P><REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="339" PAGE.FIRST="21" DATE.PUB="1984">HL 1984. L 339., 21. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 109. o.</P></NOTE> módosított, az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási tevékenység megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, <DATE ISO="19730724">1973. július 24‑i</DATE> 73/239/EGK első tanácsi irányelv<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0005"><P><REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="228" PAGE.FIRST="3" DATE.PUB="1973">HL 1973. L 228., 3. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 14. o.</P></NOTE> (a továbbiakban: első nem‑életbiztosítási irányelv) melléklete a következőket rögzítette:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0008" REF.END="QE0008"/>A. A kockázatok biztosítási ágazatok szerinti osztályozása</P><P>[…]</P><P>18. Segítségnyújtás</P><?PAGE NO="3"?><P>Segítségnyújtás utazás közben bajba került, otthonuktól vagy állandó tartózkodási helyüktől távol lévő személyek számára.<QUOT.END REF.START="QS0008" CODE="201D" ID="QE0008"/></P></QUOT.S></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">b)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Az első életbiztosítási irányelv</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0010"><NO.P>10.</NO.P><TXT>A <DATE ISO="20020305">2002. március 5‑i</DATE> 2002/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0006"><P><REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="077" PAGE.FIRST="11" DATE.PUB="2002">HL 2002. L 77., 11. o.</REF.DOC.OJ></P></NOTE> módosított, a közvetlen életbiztosítási tevékenység megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, <DATE ISO="19790305">1979. március 5‑i</DATE> 79/267/EGK első tanácsi irányelv<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0007"><P><REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="063" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="1979">HL 1979. L 63., 1. o.</REF.DOC.OJ></P></NOTE> (a továbbiakban: első életbiztosítási irányelv) 1. cikke a következőképpen rendelkezett:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0009" REF.END="QE0009"/>Ez az irányelv a következőkben meghatározott tevékenységi formákban a tagállamokban letelepedett vagy ott letelepedni kívánó vállalkozások által önállóan végzett közvetlen biztosítási tevékenység megkezdésére és gyakorlására vonatkozik:</P><P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>1.</NO.P><TXT>a következő szerződéses alapú biztosítási fajták:</TXT><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>életbiztosítás […];</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>életjáradékok;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>az életbiztosítással foglalkozó biztosítóintézetek által végzett kiegészítő biztosítás […];</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>d)</NO.P><TXT>az Írországban és az Egyesült Királyságban létező, fel nem mondható állandó egészségbiztosításként ismert biztosítási fajta.</TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>A következő műveletek, amennyiben azok szerződésen alapulnak, és amennyiben a magánbiztosítás felügyeletéért felelős közigazgatási hatóságok felügyelete alá tartoznak, és az érintett országban engedéllyel rendelkeznek:</TXT><P>[…]</P><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>a csoportos nyugdíjalapok kezelése, azaz olyan műveletek, amelyek az érintett vállalkozás számára befektetések kezeléséből állnak, különösen olyan testületek tartalékokat képviselő eszközeinek kezeléséből, amelyek elhalálozás vagy túlélés, illetve valamely tevékenységgel való felhagyás, vagy annak korlátozása esetén teljesítenek kifizetéseket;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>d)</NO.P><TXT>a c) pontban említett műveletek, amennyiben ezekhez vagy a tőke értékmegőrzésére, vagy egy minimális kamat fizetésére vonatkozó biztosítás kapcsolódik;</TXT></NP></ITEM></LIST><P>[…]<QUOT.END REF.START="QS0009" CODE="201D" ID="QE0009"/> [nem hivatalos fordítás]</P></P></NP></ITEM></LIST></P></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0011"><NO.P>11.</NO.P><TXT>Az első életbiztosítási irányelv 7. cikkének (2) bekezdése értelmében:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0010" REF.END="QE0010"/>Az engedély a biztosítási ágazatok valamelyikére vonatkozik, a biztosítási ágazatok mellékletben szereplő osztályozásának megfelelően. Az engedély a teljes biztosítási ágazatra kiterjed, kivéve, ha a kérelmező csak az adott ágazathoz tartozó kockázatok egy részét kívánja biztosítani.<QUOT.END REF.START="QS0010" CODE="201D" ID="QE0010"/> [nem hivatalos fordítás]</ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><?PAGE NO="4"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0012"><NO.P>12.</NO.P><TXT>Az említett irányelv 8. cikkének (1) bekezdése kimondta, hogy:</TXT><P>A székhely szerinti tagállam megköveteli valamennyi biztosítóintézettől, amelynek részére engedélyt kérnek, hogy:</P><P>[…]</P><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>tevékenységi körüket az ezen irányelvben meghatározott tevékenységekre és a belőlük közvetlenül eredő tevékenységekre korlátozzák, minden egyéb kereskedelmi tevékenység kizárásával”. [nem hivatalos fordítás]</TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0013"><NO.P>13.</NO.P><TXT>Ugyanezen irányelv melléklete tartalmazott egy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0011" REF.END="QE0011"/>Biztosítási ágazatok szerinti osztályozás<QUOT.END REF.START="QS0011" CODE="201D" ID="QE0011"/> címet viselő felsorolást, amelynek VII. pontjában <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0012" REF.END="QE0012"/>Az 1. cikk (2) bekezdésének c) és d) pontjában említett csoportos nyugdíjalapok kezelése<QUOT.END REF.START="QS0012" CODE="201D" ID="QE0012"/> szerepelt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0014"><NO.P>14.</NO.P><TXT>Az első életbiztosítási irányelvet hatályon kívül helyezte és felváltotta az életbiztosításról szóló, <DATE ISO="20021105">2002. november 5‑i</DATE> 2002/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0008"><P><REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="345" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2002">HL 2002. L 345., 1. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 6. kötet, 3. o.</P></NOTE> (a továbbiakban: 2002/83 irányelv). A 2002/83 irányelv 2. cikke megismételte az első életbiztosítási irányelv 1. cikkében szereplő rendelkezéseket. Az 5. cikk (2) bekezdése az első életbiztosítási irányelv 7. cikke (2) bekezdésének szövegét vette át. A 2002/83 irányelv I. melléklete a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0013" REF.END="QE0013"/>Biztosítási ágazatok szerinti osztályozás<QUOT.END REF.START="QS0013" CODE="201D" ID="QE0013"/> címet viselte, és VII. pontjában <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0014" REF.END="QE0014"/>[a] 2. cikk (2) bekezdésének c) és d) pontjában említett csoportos nyugdíjalapok kezelése<QUOT.END REF.START="QS0014" CODE="201D" ID="QE0014"/> szerepelt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0015"><NO.P>15.</NO.P><TXT>A 2002/83/EK irányelvet hatályon kívül helyezte és felváltotta a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szóló, <DATE ISO="20091125">2009. november 25‑i</DATE> 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (<QUOT.START CODE="201E" ID="QS0015" REF.END="QE0015"/>Szolvencia II<QUOT.END REF.START="QS0015" CODE="201D" ID="QE0015"/>)<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0009"><P><REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="335" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2009">HL 2009. L 335., 1. o.</REF.DOC.OJ>; helyesbítések: <REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="319" PAGE.FIRST="68" DATE.PUB="2016">HL 2016. L 319., 68. o.</REF.DOC.OJ>; <REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="266" PAGE.FIRST="22" DATE.PUB="2017">HL 2017. L 266., 22. o.</REF.DOC.OJ></P></NOTE> (a továbbiakban: <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0016" REF.END="QE0016"/>Szolvencia II<QUOT.END REF.START="QS0016" CODE="201D" ID="QE0016"/> irányelv). Ez utóbbi 2. cikkének (3) bekezdése lényegében azonos megfogalmazással átveszi az első életbiztosítási irányelv 1. cikkének tartalmát. A Szolvencia II irányelv 15. cikkének (2) bekezdése a következőként rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0017" REF.END="QE0017"/>A 14. cikk értelmében az engedély az I. melléklet A. részében vagy a II. mellékletben felsorolt direkt biztosítási ágazatok valamelyikére vonatkozik. Az engedély a teljes biztosítási ágazatra kiterjed, kivéve, ha a kérelmező csak az adott ágazathoz tartozó kockázatok egy részét kívánja biztosítani.<QUOT.END REF.START="QS0017" CODE="201D" ID="QE0017"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0016"><NO.P>16.</NO.P><TXT>A <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0018" REF.END="QE0018"/>Szolvencia II<QUOT.END REF.START="QS0018" CODE="201D" ID="QE0018"/> irányelv <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0019" REF.END="QE0019"/>Életbiztosítási ágazatok<QUOT.END REF.START="QS0019" CODE="201D" ID="QE0019"/> címet viselő II. mellékletének VII. pontjában <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0020" REF.END="QE0020"/>A 2. cikk (3) bekezdése b) pontjának iii. és iv. alpontjában említett csoportos nyugdíjalapok kezelése<QUOT.END REF.START="QS0020" CODE="201D" ID="QE0020"/> szerepel.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">B.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az Egyesült Királyság joga</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0017"><NO.P>17.</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy a biztosítótársaságok engedélyezésére irányadó egyesült királysági szabályozás szerint a nyugdíjalap‑kezelési szolgáltatásoknak – többek között – a meghatározott ellátást biztosító nyugdíjalapok részére történő nyújtása <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0021" REF.END="QE0021"/>biztosítási tevékenységi<QUOT.END REF.START="QS0021" CODE="201D" ID="QE0021"/> ágazatnak minősült, ha azt olyan biztosító végezte, amely egyébként biztosítási tevékenységet végzett. Az engedélyezett egyesült királysági biztosítók tehát az első életbiztosítási irányelv 1. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0022" REF.END="QE0022"/>a magánbiztosítás felügyeletéért felelős közigazgatási hatóságok felügyelete<QUOT.END REF.START="QS0022" CODE="201D" ID="QE0022"/> alá tartoztak. A biztosítónak nem minősülő társaságoknak nem kellett ilyen engedélyt szerezniük ahhoz, hogy nyugdíjalap‑kezelési szolgáltatásokat nyújtsanak – többek között – a meghatározott ellátást biztosító nyugdíjalapok részére. A biztosítónak nem minősülő társaságoknak e szolgáltatások nyújtásához más jogszabály alapján kellett engedélyt szerezniük.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="5"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0018"><NO.P>18.</NO.P><TXT>Ami a nyugdíjalap‑kezelési szolgáltatásokat terhelő héát illeti, a Bírósághoz benyújtott iratokból kitűnik, hogy az érintett időszakban az Egyesült Királyság adóhatósága eltérően alkalmazta a héát attól függően, hogy a szolgáltatásokat biztosítók vagy biztosítónak nem minősülő társaságok nyújtották. <DATE ISO="20050101">2005. január 1</DATE>‑je előtt ez az eltérő kezelés jogszabályi rendelkezésekből következett, amelyek a biztosítási ügyletekre vonatkozó mentességet a biztosítóként engedélyezett szolgáltatókra korlátozták. A kérdést előterjesztő bíróság szerint egy, ezen időpontban hatályba lépett jogszabály‑módosítást követően az adóhatóság e mentességet továbbra is a biztosítók által nyújtott nyugdíjalap‑kezelési szolgáltatásokra korlátozta,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0010"><P>A felperesek szerint ez a gyakorlat <DATE ISO="20190401">2019. április 1</DATE>‑jéig fennállt.</P></NOTE> noha ez a korlátozás már nem állt összhangban az Egyesült Királyság jogával.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">II.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0019"><NO.P>19.</NO.P><TXT>A United Biscuits Pension Fund meghatározott ellátást biztosító nyugdíjalap, amelynek tagjai a United Biscuits (UK) munkavállalói. Az alapot a United Biscuits (Pension Trustees) vagyonkezelő irányítja. Korábban, 1989 és 2006 között a nyugdíjrendszer eszközeit a UB Pension Investment Fundba fektették be, amelyet a UB Pension Investments vagyonkezelő irányított.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0020"><NO.P>20.</NO.P><TXT><DATE ISO="20140318">2014. március 18‑án</DATE> az alapeljárás felperesei mint a nyugdíjalap, illetve a kollektív befektetési alap vagyonkezelői kérték az adóhatóságtól azon összegek visszatérítését, amelyeket nyugdíjalap‑kezelési szolgáltatásokért fizetendő díj után különböző befektetéskezelők részére héa formájában megfizettek. A kérelem az <DATE ISO="19780101">1978. január 1</DATE>‑je és <DATE ISO="20130930">2013. szeptember 30.</DATE> közötti időszakra vonatkozott.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0021"><NO.P>21.</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy az alapeljárás felperesei részére nyújtott nyugdíjalap‑kezelési szolgáltatások a vagyonkezelők befektetéseinek kezelését foglalták magukban. A befektetéskezelők a vagyonkezelőkkel nem szerződtek arra, hogy biztosítási esemény bekövetkezése esetére valamilyen formában kártalanítást nyújtsanak az alapeljárás felperesei részére.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0022"><NO.P>22.</NO.P><TXT>Az említett befektetéskezelők között az Insurance Companies Act (a biztosítótársaságokról szóló törvény) alapján biztosítási tevékenység végzésére engedéllyel rendelkező társaságok (a továbbiakban: biztosítók) és ilyen engedéllyel nem rendelkező, olyan társaságok (a továbbiakban: biztosítónak nem minősülő társaságok) is szerepeltek, amelyek viszont a pénzügyi felügyeleti hatóságoktól engedélyt kaptak a szóban forgó alapkezelési szolgáltatások nyújtására.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0023"><NO.P>23.</NO.P><TXT>Az <DATE ISO="19780101">1978. január 1</DATE>‑je és <DATE ISO="20130930">2013. szeptember 30.</DATE> közötti időszakban a meghatározott ellátást biztosító nyugdíjalapoknak nyújtott nyugdíjalap‑kezelési szolgáltatások tekintetében az adóhatóság különbséget tett egyrészről a biztosítók által nyújtott szolgáltatások, amelyeket héamentesként kezeltek, és másrészről a biztosítónak nem minősülő társaságok által nyújtott szolgáltatások között, amelyeket nem kezeltek héamentesként.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0011"><P>A kérdést előterjesztő bíróság pontosítja, hogy <DATE ISO="20050101">2005. január 1</DATE>‑je előtt e szolgáltatások eltérő kezelése aszerint, hogy azokat biztosító vagy biztosítónak nem minősülő társaság nyújtja‑e, a nemzeti jogszabályokból következett. A jogi szabályozás említett időpontban történt módosítását követően – amely módosítás megszüntette a biztosítási ügyletek mentességének a szolgáltató jogállásán alapuló korlátozását – az eltérő adózás már nem állt összhangban az Egyesült Királyság jogával. Az adóhatóság azonban a gyakorlatban e módosítást követően is tovább alkalmazta ezt a megkülönböztetést.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0024"><NO.P>24.</NO.P><TXT><DATE ISO="20171130">2017. november 30‑i</DATE> ítéletével a High Court of Justice (England &amp; Wales), Chancery division (felsőbíróság [Anglia és Wales], kancelláriai kollégium, Egyesült Királyság) elutasította az alapeljárás felpereseinek keresetét, és megállapította többek között, hogy a biztosítónak nem minősülő társaságok által nyújtott nyugdíjalap‑kezelési szolgáltatások az említett időszakban nem mentesültek a héa alól.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="6"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0025"><NO.P>25.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság, amelyhez a felperesek ezen ítélet ellen fellebbezést nyújtottak be, felteszi a kérdést, hogy a biztosítónak nem minősülő társaságok által nyújtott nyugdíjalap‑kezelési szolgáltatások az uniós jog alapján mentesek‑e a héa alól. A kérdést előterjesztő bíróság közli, hogy az elsőfokú bíróság még nem tett ténymegállapítást arra vonatkozóan, hogy a biztosítók és biztosítónak nem minősülő társaságok által nyújtott nyugdíjalap‑kezelési szolgáltatások az adósemlegesség elvének esetleges alkalmazása szempontjából azonosak vagy kellően hasonlóak voltak‑e.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0026"><NO.P>26.</NO.P><TXT>E körülmények között a Court of Appeal (England &amp; Wales) (Civil Division) [fellebbviteli bíróság {Anglia és Wales}{polgári kollégium}, Egyesült Királyság] úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0023" REF.END="QE0023"/>A a) biztosítók és/vagy b) biztosítónak nem minősülő társaságok által a [felperesek]nek nyújtott alapkezelési tevékenységekhez hasonló alapkezelési tevékenységek nyújtása a [2006/112 irányelv] 135. cikke (1) bekezdésének a) pontja (korábban a hatodik irányelv 13. cikke B. részének a) pontja) értelmében vett <QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0024" REF.END="QE0024"/>biztosítási ügyletnek<QUOT.END REF.START="QS0024" CODE="00AB" ID="QE0024"/> minősül‑e?<QUOT.END REF.START="QS0023" CODE="201D" ID="QE0023"/></P></QUOT.S></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">III.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A Bíróság előtti eljárás</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0027"><NO.P>27.</NO.P><TXT>Az alapeljárás felperesei, az Egyesült Királyság kormánya, valamint az Európai Bizottság írásbeli észrevételeket nyújtott be.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0028"><NO.P>28.</NO.P><TXT>A <DATE ISO="20190226">2019. február 26‑i</DATE> tárgyaláson mindannyian szóbeli észrevételeket terjesztettek elő.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">IV.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Elemzés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0029"><NO.P>29.</NO.P><TXT>A jogvita arra a kérdésre vonatkozik, hogy a hatodik irányelv 13. cikke B. részének a) pontja és a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0025" REF.END="QE0025"/>biztosítási ügyletnek<QUOT.END REF.START="QS0025" CODE="201D" ID="QE0025"/> minősíthetők‑e a nemzeti jogszabályok alapján biztosítási tevékenység végzésére engedéllyel nem rendelkező vagyonkezelők által nyújtott nyugdíjalap‑kezelési szolgáltatások, amelyek így héamentességet élveznének. Az érdemi elemzés előtt néhány előzetes megjegyzést kell tenni a jogvita tárgyáról és a szóban forgó rendelkezésekre irányadó elvekről (A. cím). Ezt követően fel kell idézni és meg kell vizsgálni a szóban forgó mentesség hatályára vonatkozóan az ítélkezési gyakorlatban kialakított kritériumokat (B. cím) a héára és a biztosítási irányelvekre vonatkozó rendelkezések kapcsolatának elemzése céljából (C. cím). Végül el kell utasítani az egyenlőség és a semlegesség elveinek a jelen ügyben való alkalmazhatóságát (D. cím).</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Előzetes megjegyzések</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0030"><NO.P>30.</NO.P><TXT>Néhány előzetes megjegyzést kell megfogalmazni az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés terjedelmére vonatkozóan (1.), mielőtt felidéznék bizonyos, a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett mentességekkel kapcsolatos megfontolásokat (2.).</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">1.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés terjedelméről</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0031"><NO.P>31.</NO.P><TXT>Elsősorban meg kell állapítani, hogy amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, az alapeljárás tárgya az <DATE ISO="19780101">1978. január 1</DATE>‑je és <DATE ISO="20130930">2013. szeptember 30.</DATE> közötti időszakban az alapeljárás felperesei részére nyújtott nyugdíjalap‑kezelési szolgáltatások adóztatása.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="7"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0032"><NO.P>32.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdést tehát mind a hatodik irányelv 13. cikke B. részének a) pontjára, mind pedig a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének a) pontjára tekintettel meg kell vizsgálni, amely két rendelkezés kimondja, hogy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0026" REF.END="QE0026"/>tagállamok mentesítik az adó alól<QUOT.END REF.START="QS0026" CODE="201D" ID="QE0026"/> <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0027" REF.END="QE0027"/>a biztosítási és viszontbiztosítási ügyletek[et], beleértve az ehhez tartozó biztosítási ügynöki és képviselői szolgáltatásokat<QUOT.END REF.START="QS0027" CODE="201D" ID="QE0027"/>. Igaz, hogy a hatodik irányelv 13. cikke B. részének bevezető fordulata – minden változatában – tartalmaz egy további pontosítást, amely szerint a tagállamok ezt az adómentességet <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0028" REF.END="QE0028"/>[a]z egyéb közösségi rendelkezések sérelme nélkül<QUOT.END REF.START="QS0028" CODE="201D" ID="QE0028"/> és <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0029" REF.END="QE0029"/>az általuk meghatározott feltételek mellett [alkalmazzák] […] annak érdekében, hogy biztosítsák az ilyen mentességek megfelelő és egyértelmű alkalmazását, valamint, hogy megakadályozzák az adókijátszásokat, az adókikerüléseket és az esetleges visszaéléseket<QUOT.END REF.START="QS0029" CODE="201D" ID="QE0029"/>. Márpedig véleményem szerint e pontosítás nem változtatja meg az e rendelkezésben előírt mentesség terjedelmét a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt mentességhez képest, és így nem változtat az alábbi elemzésen. Ennélfogva az alábbi megfontolások mindkét rendelkezésre vonatkoznak. A jelen indítvány olvasatának megkönnyítése érdekében azonban az újabb rendelkezésre, vagyis a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének a) pontjára kell hivatkozni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0033"><NO.P>33.</NO.P><TXT>Másodsorban emlékeztetni kell arra, hogy a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének a) pontja előírja, hogy a tagállamok héamentességet alkalmaznak <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0030" REF.END="QE0030"/>a biztosítási és viszontbiztosítási ügyletek[re], beleértve az ehhez tartozó biztosítási ügynöki és közvetítői szolgáltatásokat<QUOT.END REF.START="QS0030" CODE="201D" ID="QE0030"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0034"><NO.P>34.</NO.P><TXT>Márpedig, mivel egyrészt az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés szövege kifejezetten a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0031" REF.END="QE0031"/>biztosítási ügyletek<QUOT.END REF.START="QS0031" CODE="201D" ID="QE0031"/> fogalmára vonatkozik, másrészt pedig az alapeljárás felperesei mind a kérdést előterjesztő bíróság, mind a Bíróság előtt azt állítják, hogy a nyugdíjalap‑kezelési szolgáltatások <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0032" REF.END="QE0032"/>biztosítási ügyleteknek<QUOT.END REF.START="QS0032" CODE="201D" ID="QE0032"/> minősülnek, e kérdést a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdése a) pontjának ezen első részére tekintettel kell megvizsgálni. Így a jelen indítvány nem vonatkozik e rendelkezés második részére, amely rögzíti, hogy adómentesek <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0033" REF.END="QE0033"/>a biztosítási […] ügyletek[hez] […] tartozó biztosítási ügynöki és képviselői szolgáltatások<QUOT.END REF.START="QS0033" CODE="201D" ID="QE0033"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0012"><P>A Bíróság a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20031120">2003. november 20‑i</DATE> <NAME.CASE>Taksatorringen</NAME.CASE> ítéletének (<NO.CASE>C‑8/01</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2003:621">EU:C:2003:621</NO.ECLI>) <REF.NP.ECR REF="NP0044">44.</REF.NP.ECR> pontjában</REF.DOC.ECR> kimondta, hogy a hatodik irányelv 13. cikke B. részének a) pontjában szereplő <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0034" REF.END="QE0034"/>biztosítási ügynökök és közvetítők által végzett ügyletekhez tartozó szolgáltatások<QUOT.END REF.START="QS0034" CODE="201D" ID="QE0034"/> kifejezés kizárólag a biztosítóval és a biztosítottal egyaránt kapcsolatban levő szolgáltatók által nyújtott szolgáltatásokra vonatkozik.</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0035"><NO.P>35.</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés terjedelmének meghatározását követően fel kell idézni néhány, a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdése a) pontjának első részében szereplő adómentességekkel kapcsolatos megfontolást.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">2.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdése értelmezésének elveiről</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0036"><NO.P>36.</NO.P><TXT>Elsősorban az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a 2006/112 irányelv 135. cikkének (1) bekezdésében foglalt adómentességek esetében az uniós jog önálló fogalmairól van szó, amelyek célja annak elkerülése, hogy a héarendszer alkalmazása tagállamonként eltérjen, és amelyeket a közös héarendszer általános összefüggéseinek keretében kell elhelyezni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0013"><P>Lásd többek között: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20151209">2015. december 9‑i</DATE> <NAME.CASE>Fiscale Eenheid X</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑595/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:801">EU:C:2015:801</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0030">30.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="8"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0037"><NO.P>37.</NO.P><TXT>Másodsorban emlékeztetni kell arra, hogy a 2006/112 irányelv 135. cikkének (1) bekezdésében hivatkozott adómentességek leírására használt kifejezéseket szigorúan kell értelmezni, mivel ezek kivételt jelentenek a főszabályhoz képest, miszerint az adóalany által ellenszolgáltatás fejében teljesített minden szolgáltatásnyújtás után héát kell fizetni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0014"><P>Lásd többek között: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20101028">2010. október 28‑i</DATE> <NAME.CASE>Axa UK</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑175/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:646">EU:C:2010:646</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0025">25.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130117">2013. január 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Woningstichting Maasdriel</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑543/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:20">EU:C:2013:20</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0025">25.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140612">2014. június 12‑i</DATE> <NAME.CASE>Granton Advertising</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑461/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:1745">EU:C:2014:1745</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0025">25.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160317">2016. március 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Aspiro</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑40/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:172">EU:C:2016:172</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0020">20.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20171116">2017. november 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Kozuba Premium Selection</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑308/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:869">EU:C:2017:869</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0039">39.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0045">45.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180725">2018. július 25‑i</DATE> <NAME.CASE>DPAS</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑5/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:592">EU:C:2018:592</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0029">29.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20181219">2018. december 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Mailat</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑17/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:1038">EU:C:2018:1038</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0037">37.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Ebből következik, hogy amennyiben valamely szolgáltatásnyújtás nem tartozik az ezen irányelvben előírt mentességek hatálya alá, e szolgáltatásnyújtás héaköteles az említett irányelv 2. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0015"><P><DATE ISO="20190410">2019. április 10‑i</DATE> PSM <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0035" REF.END="QE0035"/>K<QUOT.END REF.START="QS0035" CODE="201D" ID="QE0035"/> ítélet (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑214/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:301">EU:C:2019:301</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0043">43.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0038"><NO.P>38.</NO.P><TXT>Mindazonáltal a fent említett kifejezések értelmezésének összhangban kell állnia a 2006/112 irányelv 135. cikkének (1) bekezdésében foglalt adómentességek által elérni kívánt célokkal, és tiszteletben kell tartania a közös héarendszer lényegéből következő adósemlegesség elvének követelményeit. Az utóbbi elvből az következik, hogy a gazdasági szereplőknek meg kell tudniuk választani azt a szervezeti formát, amely kizárólag gazdasági szempontból a legjobban megfelel a számukra, anélkül hogy felmerülne annak kockázata, hogy a tevékenységük kizárásra kerüljön az e rendelkezés szerinti adómentességből.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0016"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20060504">2006. május 4‑i</DATE> <NAME.CASE>Abbey National</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑169/04</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2006:289">EU:C:2006:289</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0068">68.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130307">2013. március 7‑i</DATE> <NAME.CASE>GfBk</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑275/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:141">EU:C:2013:141</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0031">31.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">B.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének a) pontjával kapcsolatban az ítélkezési gyakorlatban kialakított kritériumokról</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">1.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0036" REF.END="QE0036"/>biztosítási ügyletek<QUOT.END REF.START="QS0036" CODE="201D" ID="QE0036"/> fogalmának hatályáról</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0039"><NO.P>39.</NO.P><TXT>Ami a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdése a) pontjának tárgyi hatályát illeti, a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0037" REF.END="QE0037"/>biztosítási ügyletek<QUOT.END REF.START="QS0037" CODE="201D" ID="QE0037"/> fogalmának meghatározására irányuló jogalkotási javaslat<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0017"><P>2007‑ben a Bizottság a 2006/112 irányelv módosításáról szóló irányelvre vonatkozó javaslatot (COM(2007)747 végleges) terjesztett a Tanács elé, amely pontosította a biztosítási szolgáltatások és a pénzügyi szolgáltatások kezelését. Többek között egy új 135a. cikk beillesztését javasolta, amely fogalommeghatározásokat tartalmazott. A <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0038" REF.END="QE0038"/>biztosítást és viszontbiztosítást<QUOT.END REF.START="QS0038" CODE="201D" ID="QE0038"/> úgy határozta meg, mint <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0039" REF.END="QE0039"/>olyan kötelezettségvállalás[t], amelynek alapján valaki, fizetés ellenében, valamely biztosítási esemény bekövetkezése esetén – a kötelezettségvállalásban meghatározott – kártérítést vagy vagyoni előnyt nyújt más részére<QUOT.END REF.START="QS0039" CODE="201D" ID="QE0039"/>. A javaslatot a Tanács nem fogadta el, és azt 2016‑ban visszavonták.</P></NOTE> ellenére e rendelkezés a mai napig nem tartalmaz ilyen meghatározást. Így az említett rendelkezést az annak hátterét képező összefüggések, valamint az irányelv céljai és rendszere fényében kell értelmezni, különös tekintettel az általa előírt adómentességek céljára.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0018"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140313">2014. március 13‑i</DATE> <NAME.CASE>ATP PensionService</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑464/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:139">EU:C:2014:139</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0061">61.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> Milyen tartalmi elemek alkotják tehát a biztosítási ügyletet? A Bíróság ítélkezési gyakorlatában azóta állandóvá vált<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0019"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="19990225">1999. február 25‑i</DATE> <NAME.CASE>CPP</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑349/96</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1999:93">EU:C:1999:93</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0017">17.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20010308">2001. március 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Skandia</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑240/99</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2001:140">EU:C:2001:140</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0037">37.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20031120">2003. november 20‑i</DATE> <NAME.CASE>Taksatorringen</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑8/01</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2003:621">EU:C:2003:621</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0039">39.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20061207">2006. december 7‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Görögország</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑13/06</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2006:765">EU:C:2006:765</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0010">10.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20091022">2009. október 22‑i</DATE> <NAME.CASE>Swiss Re Germany Holding</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑242/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2009:647">EU:C:2009:647</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0034">34.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130117">2013. január 17‑i</DATE> <NAME.CASE>BGŻ Leasing</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑224/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:15">EU:C:2013:15</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0055">55.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0058">58.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150716">2015. július 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Mapfre asistencia és Mapfre warranty</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑584/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:488">EU:C:2015:488</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0028">28.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160317">2016. március 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Aspiro</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑40/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:172">EU:C:2016:172</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0022">22.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> meghatározás szerint a biztosítási ügyleteket <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0040" REF.END="QE0040"/>az jellemzi, hogy a biztosító előre fizetendő díj ellenében vállalja, hogy a biztosítási esemény bekövetkezése esetén a szerződéskötéskor rögzített szolgáltatást nyújtja a biztosított részére<QUOT.END REF.START="QS0040" CODE="201D" ID="QE0040"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0020"><P><DATE ISO="19990225">1999. február 25‑i</DATE> CPP‑ítélet (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑349/96</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1999:93">EU:C:1999:93</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0017">17.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20031120">2003. november 20‑i</DATE> <NAME.CASE>Taksatorringen</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑8/01</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2003:621">EU:C:2003:621</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0039">39.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160317">2016. március 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Aspiro</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑40/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:172">EU:C:2016:172</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0022">22.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="9"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0040"><NO.P>40.</NO.P><TXT>Így <HT TYPE="ITALIC">valamely kockázat</HT> visszterhes <HT TYPE="ITALIC">vállalása</HT> teszi lehetővé valamely tevékenység <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0041" REF.END="QE0041"/>biztosítási ügyletként<QUOT.END REF.START="QS0041" CODE="201D" ID="QE0041"/> való minősítését.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0021"><P>Kokott főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Aspiro</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑40/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:850">EU:C:2015:850</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0026">26.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Magának a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0042" REF.END="QE0042"/>biztosítási ügyletnek<QUOT.END REF.START="QS0042" CODE="201D" ID="QE0042"/> a lényege abban a tényben rejlik, hogy a biztosított a bizonytalan, de potenciálisan súlyos pénzügyi veszteségek kockázatával szemben egy meghatározott, de korlátozott pénzösszeg megfizetésével védekezik.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0022"><P>Lásd különösen: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150716">2015. július 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Mapfre asistencia és Mapfre warranty</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑584/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:488">EU:C:2015:488</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0042">42.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Közelebbről a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20091022">2009. október 22‑i</DATE> <NAME.CASE>Swiss Re Germany Holding</NAME.CASE> ítéletében (<NO.CASE>C‑242/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2009:647">EU:C:2009:647</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) a Bíróság megállapította, hogy élet‑viszontbiztosítási szerződések állományának visszterhes átruházása nem minősül a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett biztosítási ügyletnek, tehát nem tartozik az e rendelkezésben előírt adómentesség hatálya alá.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0041"><NO.P>41.</NO.P><TXT>Ezenkívül a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0043" REF.END="QE0043"/>biztosítási ügyletek<QUOT.END REF.START="QS0043" CODE="201D" ID="QE0043"/> fogalmát szigorúan kell értelmezni. E tekintetben, amint azt Kokott főtanácsnok már megjegyezte, a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének a) pontja <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0044" REF.END="QE0044"/>nem például általánosan <HT TYPE="ITALIC">biztosításra vonatkozó</HT> ügyletekre […] vagy <HT TYPE="ITALIC">biztosítások kezelésére</HT> […], hanem […] szövege szerint csak a szó szoros értelmében vett biztosítási ügyletekre vonatkozik<QUOT.END REF.START="QS0044" CODE="201D" ID="QE0044"/>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0023"><P>Kokott főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Aspiro</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑40/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:850">EU:C:2015:850</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0026">26.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Lásd még: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160317">2016. március 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Aspiro</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑40/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:172">EU:C:2016:172</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0029">29.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Ezért a Bíróság megállapította, hogy a biztosítási ügyleteket meg kell különböztetni a pénzügyi szolgáltatásoktól, mivel különbség van a 2006/112 irányelvnek a kizárólag a szoros értelemben vett biztosítási ügyletekre vonatkozó 135. cikke (1) bekezdése a) pontja és az ezen irányelv 135. cikke (1) bekezdésének a meghatározott banki műveletekre <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0045" REF.END="QE0045"/>vonatkozó<QUOT.END REF.START="QS0045" CODE="201D" ID="QE0045"/> ügyleteket érintő d) és f) pontjának megfogalmazása között.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0024"><P>Lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20031120">2003. november 20‑i</DATE> <NAME.CASE>Taksatorringen</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑8/01</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2003:621">EU:C:2003:621</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0043">43.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0042"><NO.P>42.</NO.P><TXT>Egyébiránt a biztosítási ügyletek jellegükből adódóan azzal járnak, hogy szerződéses kapcsolat jön létre a biztosítási szolgáltatás nyújtója, vagyis a biztosító, és a biztosított, azaz azon személy között, amelynek a kockázatait a biztosítás fedezi.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0025"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20010308">2001. március 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Skandia</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑240/99</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2001:140">EU:C:2001:140</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) és <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160317">2016. március 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Aspiro</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑40/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:172">EU:C:2016:172</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0023">23.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0043"><NO.P>43.</NO.P><TXT>Másként fogalmazva, a fent említett ítélkezési gyakorlat értelmében a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt adómentesség nem terjed ki minden ügyletre, hanem kizárólag a biztosítás e konkrét kritériumainak megfelelő ügyletekre.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0044"><NO.P>44.</NO.P><TXT>A fent említett ítélkezési gyakorlat szerint minden biztosítási ügylet a következő elemeket tartalmazza: kockázat, biztosítási díj és helytállási szolgáltatás a kockázat bekövetkezése esetén. Másként fogalmazva, a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt adómentesség nem minden ügyletre, hanem kizárólag az e kritériumoknak megfelelő ügyletekre vonatkozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0045"><NO.P>45.</NO.P><TXT>Ami a személyi hatályt illeti, a Bíróság megállapította, hogy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0046" REF.END="QE0046"/>biztosítási ügylet<QUOT.END REF.START="QS0046" CODE="201D" ID="QE0046"/> fogalma kellően tág ahhoz, hogy magában foglalja valamely biztosítási fedezet olyan adóalany általi nyújtását, amely maga nem biztosító, de kollektív biztosítás keretében az ügyfelei számára ilyen fedezetet nyújt, olyan biztosító szolgáltatásait használva, amely vállalja a biztosított kockázatot.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0026"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="19990225">1999. február 25‑i</DATE> <NAME.CASE>CPP</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑349/96</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1999:93">EU:C:1999:93</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0022">22.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20031120">2003. november 20‑i</DATE> <NAME.CASE>Taksatorringen</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑8/01</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2003:621">EU:C:2003:621</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0040">40.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0041">41.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130117">2013. január 17‑i</DATE> <NAME.CASE>BGŻ Leasing</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑224/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:15">EU:C:2013:15</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0059">59.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150716">2015. július 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Mapfre asistencia és Mapfre warranty</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑584/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:488">EU:C:2015:488</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0030">30.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Valamely társaság formális minősítése tehát nem elegendő annak meghatározásához, hogy tevékenysége a szóban forgó adómentesség hatálya alá tartozik‑e, vagy sem.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0027"><P>A <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160317">2016. március 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Aspiro</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑40/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:172">EU:C:2016:172</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) a Bíróságnak azt kellett megvizsgálnia, hogy az olyan tevékenység, amelynek lényege a biztosító nevében és javára történő kárrendezés, a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0047" REF.END="QE0047"/>biztosítási ügynökök és közvetítők<QUOT.END REF.START="QS0047" CODE="201D" ID="QE0047"/> által végzett tevékenységnek minősülhet‑e.</P></NOTE> A 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdése a) pontjának alkalmazása szempontjából – a jelen indítvány 40–42. pontjában említett feltételekre tekintettel – a meghatározó az, hogy szerződéses kapcsolat jön létre a biztosítási szolgáltatás nyújtója és a biztosított, tehát azon személy között, akinek kockázatait a biztosítás fedezi, továbbá a szóban forgó tevékenységek tartalma.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0028"><P>Lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160317">2016. március 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Aspiro</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑40/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:172">EU:C:2016:172</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 35. és azt követő pontok).</P></NOTE></TXT></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="10"?><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">2.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Az ítélkezési gyakorlatban kialakított kritériumoknak a jelen ügyre való alkalmazásáról</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0046"><NO.P>46.</NO.P><TXT>A jelen ügyben – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatra is figyelemmel – úgy tűnik számomra, hogy a felperesek által igénybe vett szolgáltatások nem felelnek meg a jelen indítvány 40–42. pontjában említett kritériumoknak. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben ugyanis az szerepel, hogy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0048" REF.END="QE0048"/>[felperesek] részére nyújtott […] [nyugdíjalap‑]kezelési szolgáltatások a [felperesek] befektetéseinek kezelését foglalják magukban<QUOT.END REF.START="QS0048" CODE="201D" ID="QE0048"/>, és hogy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0049" REF.END="QE0049"/>befektetéskezelők a [felperesekkel] nem szerződnek arra, hogy biztosítási esemény bekövetkezése esetére valamilyen formában kártalanítást nyújtsanak a [felperesek] részére<QUOT.END REF.START="QS0049" CODE="201D" ID="QE0049"/>. A felperesek a tárgyaláson ezzel kapcsolatban feltett kérdésre megerősítették, hogy nyugdíjalapok kezeléséről van szó.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0047"><NO.P>47.</NO.P><TXT>Ebből következik, hogy a vitatott nyugdíjalap‑kezelési szolgáltatások nem járnak semmilyen kockázatnak a befektetéskezelők általi visszterhes átvállalásával. Éppen ellenkezőleg, amint azt a Bizottság hangsúlyozza, úgy tűnik, hogy e szolgáltatások a felperesek által tartott pénzügyi eszközök kezeléséből állnak. Márpedig az eszközök kezelése önmagában nem jár valamely kockázat vállalásával, hanem a felperesek által kezelt nyugdíjalap megfelelő működéséhez szükséges külön szolgáltatásnak minősül. Egyébiránt az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy az alapeljárás felperesei semmilyen biztosítási szerződéses jogviszonyt nem tartanak fenn a nyugdíjalap kedvezményezettjeivel. Noha fennállnak jogviszonyok a vagyonkezelők és a befektetéskezelők között, amelyek kétségkívül fontosak lehetnek a vállalati nyugdíjrendszerek javára végzett műveletek elvégzéséhez, a vagyonkezelők által végzett tevékenységek önmagukban nem minősülnek a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett adómentes biztosítási ügyleteknek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0048"><NO.P>48.</NO.P><TXT>Következésképpen, amint az az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, a befektetéskezelők nem szerződtek a vagyonkezelőkkel arra, hogy biztosítási esemény bekövetkezése esetére valamilyen formában kártalanítást nyújtsanak az utóbbiak részére, így a vitatott nyugdíjalap‑kezelési szolgáltatások nem járnak semmilyen kockázatnak a befektetéskezelők általi visszterhes átvállalásával. Ebből következik, hogy az ilyen tevékenység nem tartozik a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0050" REF.END="QE0050"/>biztosítási ügyletek<QUOT.END REF.START="QS0050" CODE="201D" ID="QE0050"/> körébe, amit az elé terjesztett ténybeli és jogi elemek alapján a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0049"><NO.P>49.</NO.P><TXT>Ezenkívül a kérdést előterjesztő bíróság jelzi, hogy az alapügy tárgyát képező, meghatározott ellátást biztosító vállalati magánnyugdíjrendszer <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0051" REF.END="QE0051"/>a Bíróság által a Wheels Common Investment Fund Trustees Ltd és társai ügyben[<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0029"><P><DATE ISO="20130307">2013. március 7‑i</DATE> ítélet (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑424/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:144">EU:C:2013:144</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>] […] megvizsgálthoz hasonló<QUOT.END REF.START="QS0051" CODE="201D" ID="QE0051"/>. Ebben az ítéletben a Bíróság megállapította, hogy a nyugdíjalap‑kezelési szolgáltatások nem mentesülnek a héa alól a hatodik irányelv 13. cikke B. része d) pontjának 6. alpontja és a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0052" REF.END="QE0052"/>befektetési alapok kezelése[ként]<QUOT.END REF.START="QS0052" CODE="201D" ID="QE0052"/>. Márpedig az említett ügyben semmilyen kérdés nem merült fel a jelen ügy tárgyát képező <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0053" REF.END="QE0053"/>biztosítási ügyleteket<QUOT.END REF.START="QS0053" CODE="201D" ID="QE0053"/> megillető mentesség alkalmazását illetően. Ebből következik, hogy bár ezen ítélet lehetővé teszi a szóban forgó foglalkoztatói nyugdíjrendszer megértését, a jelen ügy szempontjából nem szolgálhat hivatkozási alapként.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0050"><NO.P>50.</NO.P><TXT>Következésképpen a befektetéskezelők által nyújtott szóban forgó szolgáltatások nem tartoznak a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0054" REF.END="QE0054"/>biztosítási ügyletek<QUOT.END REF.START="QS0054" CODE="201D" ID="QE0054"/> Bíróság által eddig kidolgozott meghatározásának hatálya alá.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><?PAGE NO="11"?><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">C.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének a) pontja és a biztosítási irányelvek közötti kapcsolatról</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0051"><NO.P>51.</NO.P><TXT>Az alapeljárás felperesei nem vitatják, hogy az alapkezelési ügyletek nem felelnek meg a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0055" REF.END="QE0055"/>biztosítási ügylet<QUOT.END REF.START="QS0055" CODE="201D" ID="QE0055"/> fogalmára vonatkozóan a jelen indítvány 39–44. pontjában felidézett, az ítélkezési gyakorlatban kialakított kritériumoknak. Mindazonáltal úgy vélik, hogy mivel e fogalmat a különböző uniós jogi eszközökben egységesen kell értelmezni, azt ugyanúgy kell értelmezni a 2006/112 irányelv keretében, mint az első életbiztosítási irányelv keretében, amelyet a 2002/83 irányelv és a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0056" REF.END="QE0056"/>Szolvencia II<QUOT.END REF.START="QS0056" CODE="201D" ID="QE0056"/> irányelv (a továbbiakban együttesen: biztosítási irányelvek) követett. A <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0057" REF.END="QE0057"/>biztosítás<QUOT.END REF.START="QS0057" CODE="201D" ID="QE0057"/> szónak az uniós jogban <HT TYPE="ITALIC">sui generis</HT> jelentése van, amely különbözik a kockázatok fedezésének nemzeti jogi fogalmától, és így önálló fogalomnak minősül. E fogalmat tehát ezen biztosítási irányelvekre tekintettel kell értelmezni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0052"><NO.P>52.</NO.P><TXT>Az alapeljárás felperesei megjegyzik többek között, hogy az életbiztosítási irányelvek kifejezetten szabályozzák a nyugdíjalapok befektetéseinek és eszközeinek kezelésére irányuló ügyleteket, és azokat biztosítási ágazatként jellemzik. Ennélfogva úgy vélik, hogy az alapügyben szóban forgó tevékenységeket a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0058" REF.END="QE0058"/>biztosítási ügyletekként<QUOT.END REF.START="QS0058" CODE="201D" ID="QE0058"/> kell elemezni, és azok ekként adómentesek. Érvelésüket a CPP‑ítélet<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0030"><P><DATE ISO="19990225">1999. február 25‑i</DATE> ítélet (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑349/96</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1999:93">EU:C:1999:93</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> 18. pontjára alapozzák, ahol a Bíróság megállapította, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0059" REF.END="QE0059"/>semmi nem indokolja a <QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0060" REF.END="QE0060"/>biztosítás<QUOT.END REF.START="QS0060" CODE="00AB" ID="QE0060"/> kifejezés eltérő értelmezését attól függően, hogy az [az első életbiztosítási] irányelv vagy a hatodik irányelv szövegében szerepel<QUOT.END REF.START="QS0059" CODE="201D" ID="QE0059"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0053"><NO.P>53.</NO.P><TXT>Következésképpen a jelen ügy szempontjából meg kell vizsgálni, hogy a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0061" REF.END="QE0061"/>biztosítási ügylet<QUOT.END REF.START="QS0061" CODE="201D" ID="QE0061"/> fogalmának meghatározása kiterjeszthető‑e a felperesek által javasolt módon.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">1.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A 2006/112 irányelv és a biztosítási irányelvek közötti kereszthivatkozás hiányáról</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0054"><NO.P>54.</NO.P><TXT>Kiindulásként megállapítom, hogy a biztosítási irányelvekben vagy a 2006/112 irányelvben szereplő egyetlen rendelkezés sem jelzi kifejezetten, hogy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0062" REF.END="QE0062"/>biztosítási ügylet<QUOT.END REF.START="QS0062" CODE="201D" ID="QE0062"/> fogalmának e két szabályozás keretében közös jelentést kell tulajdonítani. Az ítélkezési gyakorlatban vannak nyomai annak, hogy a másodlagos jog két normájának bizonyos közös fogalmai között állhat fenn átfedés. A Bíróság többek között a CPP‑ítéletében, amely ezt az ítélkezési gyakorlatot megalapozta, megállapította, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0063" REF.END="QE0063"/>semmi nem indokolja a <QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0064" REF.END="QE0064"/>biztosítás<QUOT.END REF.START="QS0064" CODE="00AB" ID="QE0064"/> kifejezés eltérő értelmezését attól függően, hogy az [az első nem‑életbiztosítási] irányelv vagy a hatodik irányelv szövegében szerepel<QUOT.END REF.START="QS0063" CODE="201D" ID="QE0063"/>,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0031"><P><DATE ISO="19990225">1999. február 25‑i</DATE> ítélet (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑349/96</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1999:93">EU:C:1999:93</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0018">18.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> amely folytán a szóban forgó szolgáltatás az első nem‑életbiztosítási irányelv mellékletében felsorolt biztosítási tevékenységekből is <HT TYPE="ITALIC">állhat</HT>. Ezenkívül a Bíróság a Skandia ítéletében<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0032"><P><DATE ISO="20010308">2001. március 8‑i</DATE> ítélet (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑240/99</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2001:140">EU:C:2001:140</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> kiterjesztette e megfogalmazás hatókörét, és nemcsak az első nem‑életbiztosítási irányelvre, hanem a biztosítási irányelvekre is hivatkozott.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0033"><P><DATE ISO="20010308">2001. március 8‑i</DATE> ítélet (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑240/99</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2001:140">EU:C:2001:140</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0030">30.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Ennélfogva a jelen ügyben anélkül, hogy vita állna fenn a tekintetben, hogy a nyugdíjalapok befektetéseinek és eszközeinek kezelésére irányuló ügyletek a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett és az állandó ítélkezési gyakorlatban értelmezett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0065" REF.END="QE0065"/>biztosítási ügylet<QUOT.END REF.START="QS0065" CODE="201D" ID="QE0065"/> fogalma alá tartoznak‑e, a Bíróságnak azt kell eldöntenie, hogy e fogalomnak ugyanazt kell‑e jelentenie, mint amely a biztosítási irányelvekben szerepel, amely folytán a valamely társaság nyugdíjrendszerének kezelésére szolgáló befektetéskezelési szolgáltatások az ezen cikk értelmében vett említett fogalom körébe tartoznának.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="12"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0055"><NO.P>55.</NO.P><TXT>E tekintetben az erre vonatkozó kifejezett pontosítás hiányában meg kell jegyezni, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0066" REF.END="QE0066"/>[m]egfelel […] a Bíróság ítélkezési gyakorlatának, ha a [2006/112] irányelv egyes fogalmainak értelmezése során az adójogon kívüli releváns [uniós] jogi rendelkezéseket veszünk figyelembe, amennyiben azok egybevágó <HT TYPE="ITALIC">célokat</HT> követnek<QUOT.END REF.START="QS0066" CODE="201D" ID="QE0066"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0034"><P>Kokott főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>TNT Post UK</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑357/07</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2009:7">EU:C:2009:7</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0050">50.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Kiemelés tőlem. Ebben az időszakban a hatodik irányelvre hivatkoztak.</P></NOTE>. Ezért meg kell vizsgálni egyrészt azokat az okokat, amelyek miatt a befektetéskezelési ügyletek a biztosítási irányelvek hatálya alá tartoznak, másrészt pedig a 2006/112 irányelv értelmében vett biztosítási ügyletek héamentességének célját és funkcióját.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">2.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A befektetéskezelési ügyletek biztosítási irányelvek hatálya alá vonásának okairól</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0056"><NO.P>56.</NO.P><TXT>A felperesek hangsúlyozzák, hogy az első életbiztosítási irányelvnek, amely a hosszú távú biztosítási tevékenységre vonatkozó rendszert hoz létre, az 1. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében a hatálya alá tartozik a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0067" REF.END="QE0067"/>csoportos nyugdíjalapok kezelése<QUOT.END REF.START="QS0067" CODE="201D" ID="QE0067"/>. Ehhez hasonlóan <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0068" REF.END="QE0068"/>biztosításként<QUOT.END REF.START="QS0068" CODE="201D" ID="QE0068"/> az irányelv hatálya alá tartoznak az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0069" REF.END="QE0069"/>életbiztosítás<QUOT.END REF.START="QS0069" CODE="201D" ID="QE0069"/> (az ezen irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja és mellékletének I. pontja), az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0070" REF.END="QE0070"/>életjáradékok<QUOT.END REF.START="QS0070" CODE="201D" ID="QE0070"/> (az említett irányelv 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja és mellékletének I. pontja) és a tontinák (az 1. cikk (2) bekezdésének a) pontja). Márpedig e tevékenységek egyike sem tartozna a jelen indítvány 40–44. pontjában említett ítélkezési gyakorlat <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0071" REF.END="QE0071"/>hagyományos<QUOT.END REF.START="QS0071" CODE="201D" ID="QE0071"/> fogalommeghatározása alá.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0057"><NO.P>57.</NO.P><TXT>E tekintetben előzetesen meg kell jegyezni, hogy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0072" REF.END="QE0072"/>csoportos nyugdíjalapok kezelése<QUOT.END REF.START="QS0072" CODE="201D" ID="QE0072"/> fogalmának meghatározása nem bízható az egyes tagállamok mérlegelésére, mivel sem az első életbiztosítási irányelv 1. cikke (2) bekezdésének c) pontja, sem annak melléklete, sem pedig a 2002/83 irányelv vagy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0073" REF.END="QE0073"/>Szolvencia II<QUOT.END REF.START="QS0073" CODE="201D" ID="QE0073"/> irányelv bármely megfelelő rendelkezése nem utal vissza a tagállamok jogára e fogalom meghatározása tekintetében. Márpedig a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből és az egyenlőség elvéből az következik, hogy a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést az egész Európai Unióban önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, illetve annak a szabályozásnak a céljait, amelynek az a részét képezi.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0035"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140904">2014. szeptember 4‑i</DATE> <NAME.CASE>Vnuk</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑162/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2146">EU:C:2014:2146</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0042">42.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0058"><NO.P>58.</NO.P><TXT>Ami elsősorban az első életbiztosítási irányelv szövegét illeti, ezen irányelv 1. cikke (2) bekezdésének c) pontjának megfogalmazásából kitűnik, hogy különbséget kell tenni egyrészről az e cikk (1) bekezdésében említett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0074" REF.END="QE0074"/>biztosítások<QUOT.END REF.START="QS0074" CODE="201D" ID="QE0074"/>,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0036"><P>Az életbiztosításról, az életjáradékokról, az életbiztosítással foglalkozó biztosítóintézetek által végzett kiegészítő biztosításról, valamint az Írországban és az Egyesült Királyságban létező, fel nem mondható állandó egészségbiztosításként ismert biztosítási fajtáról van szó. Megjegyzem, hogy ezen ágak mindegyikét maga az irányelv <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0075" REF.END="QE0075"/>biztosításnak<QUOT.END REF.START="QS0075" CODE="201D" ID="QE0075"/> minősíti.</P></NOTE> és másrészről az említett cikk (2) bekezdésében foglalt <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0076" REF.END="QE0076"/>műveletek<QUOT.END REF.START="QS0076" CODE="201D" ID="QE0076"/> között.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0037"><P>Az irányelv a tontinákat, a biztosításmatematikai számításokra épülő tőkésítési műveleteket, a csoportos nyugdíjalapok kezelését, valamint a biztosítóintézetek által végzett olyan műveleteket jelöli meg, amelyeket a francia Code des assurances IV. könyve 4. címének 1. fejezete említ.</P></NOTE> Még ha az előbbiek a kifejezés szokásos értelmében biztosítási tevékenységnek minősülnek is, az utóbbiak e biztosítási tevékenységekhez közel álló és azokhoz szorosan kapcsolódó tevékenységek. Olyan kiegészítő műveletekről van tehát szó, amelyek az első életbiztosítási irányelv és az annak helyébe lépő jogszabályok hatálya alá tartoznak, anélkül, hogy szoros értelemben vett biztosítási tevékenységnek minősülnének.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0059"><NO.P>59.</NO.P><TXT>Egyébiránt megjegyzem, hogy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0077" REF.END="QE0077"/>biztosítások<QUOT.END REF.START="QS0077" CODE="201D" ID="QE0077"/> és a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0078" REF.END="QE0078"/>műveletek<QUOT.END REF.START="QS0078" CODE="201D" ID="QE0078"/> közötti e kettősség az első életbiztosítási irányelv 8. cikke (1) bekezdése b) pontjából – annak valamennyi változatából – következik, amely rögzíti, hogy az engedélyköteles társaságok <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0079" REF.END="QE0079"/>tevékenységi körük[et] az ezen irányelvben meghatározott tevékenységekre és a belőlük közvetlenül eredő tevékenységekre […] korlátoz[zák]<QUOT.END REF.START="QS0079" CODE="201D" ID="QE0079"/>. A <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0080" REF.END="QE0080"/>biztosítások<QUOT.END REF.START="QS0080" CODE="201D" ID="QE0080"/> és a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0081" REF.END="QE0081"/>műveletek<QUOT.END REF.START="QS0081" CODE="201D" ID="QE0081"/> közötti különbségtételt a 2002/83 irányelv és a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0082" REF.END="QE0082"/>Szolvencia II<QUOT.END REF.START="QS0082" CODE="201D" ID="QE0082"/> irányelv<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0038"><P>Lásd a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0083" REF.END="QE0083"/>Szolvencia II<QUOT.END REF.START="QS0083" CODE="201D" ID="QE0083"/> irányelv 2. cikke (3) bekezdésének b) és c) pontját.</P></NOTE> is fenntartja, amelyek a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0084" REF.END="QE0084"/>csoportos nyugdíjalapok kezelés[ének]<QUOT.END REF.START="QS0084" CODE="201D" ID="QE0084"/> fogalmára az<?PAGE NO="13"?> előző pontban említett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0085" REF.END="QE0085"/>műveletként<QUOT.END REF.START="QS0085" CODE="201D" ID="QE0085"/> hivatkoznak.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0039"><P>Lásd a 2002/83 irányelv 2. cikkének (2) bekezdését és a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0086" REF.END="QE0086"/>Szolvencia II<QUOT.END REF.START="QS0086" CODE="201D" ID="QE0086"/> irányelv 2. cikke (3) bekezdése b) pontjának iii. alpontját.</P></NOTE> Az említett kettősség az oka annak is, hogy az alapeljárás felperesei által hivatkozott González Alonso ítélet<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0040"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20120301">2012. március 1</DATE>‑jei <NAME.CASE>González Alonso</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑166/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:119">EU:C:2012:119</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> megállapításai nem alkalmazhatók a jelen ügyre. Ez az ítélet ugyanis életbiztosítási szerződésekre vonatkozott, amelyek életbiztosításként az első életbiztosítási irányelv 1. cikke (1) bekezdése a) pontjának, valamint melléklete III. pontjának hatálya alá tartozhattak,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0041"><P>Lásd különösen ezen ítélet 29. és 30. pontját.</P></NOTE> míg a jelen ügyben a felperesek az e cikk (2) bekezdésében említett műveletre támaszkodnak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0060"><NO.P>60.</NO.P><TXT>Ami egyébiránt a felpereseknek az első életbiztosítási irányelv mellékletével összefüggésben értelmezett 7. cikke (2) bekezdésének szövegére alapított érvét illeti, azon nyelvi változatok összehasonlító vizsgálatából, amelyeken ezt az irányelvet elfogadták,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0042"><P>A következő nyelvekről van szó: dán, német, angol, francia, olasz és holland.</P></NOTE> kitűnik, hogy az alapkezelést csak a dán és az angol változat írja le <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0087" REF.END="QE0087"/>biztosítási ágazatként<QUOT.END REF.START="QS0087" CODE="201D" ID="QE0087"/>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0043"><P>Az első életbiztosítási irányelv 7. cikkének (2) bekezdése dán nyelven <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0088" REF.END="QE0088"/>forsikringsklasse<QUOT.END REF.START="QS0088" CODE="201D" ID="QE0088"/>‑re, angolul pedig <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0089" REF.END="QE0089"/>class of insurance<QUOT.END REF.START="QS0089" CODE="201D" ID="QE0089"/>‑re hivatkozik. Ezen irányelv mellékletének címe <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0090" REF.END="QE0090"/>Inddeling efter Klasse<QUOT.END REF.START="QS0090" CODE="201D" ID="QE0090"/>, illetve <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0091" REF.END="QE0091"/>Classes of Insurance<QUOT.END REF.START="QS0091" CODE="201D" ID="QE0091"/>.</P></NOTE> Ezzel szemben az említett irányelv e 7. cikkének (2) bekezdése és mellékletének címe a német, francia, olasz és holland nyelvi változatban csupán tevékenységi <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0092" REF.END="QE0092"/>ágazatokra<QUOT.END REF.START="QS0092" CODE="201D" ID="QE0092"/> hivatkozik,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0044"><P>Az első életbiztosítási irányelv 7. cikkének (2) bekezdése és melléklete ugyanis németül <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0093" REF.END="QE0093"/>Einteilung nach Zweigen<QUOT.END REF.START="QS0093" CODE="201D" ID="QE0093"/>‑re, franciául <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0094" REF.END="QE0094"/>Classification par branche<QUOT.END REF.START="QS0094" CODE="201D" ID="QE0094"/>‑ra, olaszul <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0095" REF.END="QE0095"/>Classificazione per ramo<QUOT.END REF.START="QS0095" CODE="201D" ID="QE0095"/>‑ra és hollandul <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0096" REF.END="QE0096"/>Indeling per branche<QUOT.END REF.START="QS0096" CODE="201D" ID="QE0096"/>‑ra hivatkozik.</P></NOTE> ami arra enged következtetni, hogy az e melléklet VII. pontjában szereplő <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0097" REF.END="QE0097"/>csoportos nyugdíjalapok kezelése<QUOT.END REF.START="QS0097" CODE="201D" ID="QE0097"/> tevékenységi ágazatot jelent, nem pedig biztosítási ágazatot.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0045"><P>A <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0098" REF.END="QE0098"/>biztosítási ágazatok<QUOT.END REF.START="QS0098" CODE="201D" ID="QE0098"/> felsorolását az első életbiztosítási irányelvet követő irányelvek is fenntartják (lásd a 2002/83 irányelv I. mellékletének VII. pontját, valamint a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0099" REF.END="QE0099"/>Szolvencia II<QUOT.END REF.START="QS0099" CODE="201D" ID="QE0099"/> irányelv II. mellékletének VII. pontját).</P></NOTE> Márpedig elismerem, hogy amennyiben az említett 7. cikk (2) bekezdésének első albekezdése említést tesz annak lehetőségéről, hogy a kérelmezők az engedélyt <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0100" REF.END="QE0100"/>csak az adott ágazathoz tartozó kockázatok egy részé[nek] […] biztosít[ására]<QUOT.END REF.START="QS0100" CODE="201D" ID="QE0100"/> vonatkozóan kérjék, úgy tűnik, hogy biztosítási ágazatra utal. Ebből azonban nem lehet arra következtetni, hogy ugyanezen 7. cikk (2) bekezdése valamennyi érintett tevékenységet <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0101" REF.END="QE0101"/>biztosítási tevékenységnek<QUOT.END REF.START="QS0101" CODE="201D" ID="QE0101"/> minősíti. Éppen ellenkezőleg, amint azt a Bizottság hangsúlyozta, a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0102" REF.END="QE0102"/>kockázatokra<QUOT.END REF.START="QS0102" CODE="201D" ID="QE0102"/> való hivatkozás pontosan azt jelzi, hogy a kockázatok biztosítása az, ami különösen biztosítási tevékenységnek minősül. Ebből véleményem szerint az következik, hogy az első életbiztosítási irányelv mellékletével összefüggésben értelmezett 7. cikke (2) bekezdésének szövegére alapított érv nem releváns.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0061"><NO.P>61.</NO.P><TXT>Mindenesetre az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós szöveg egyes nyelvi változatai közötti eltérés esetén a szóban forgó rendelkezést azon szabályozás általános rendszerére és céljára tekintettel kell értelmezni, amelynek az a részét képezi.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0046"><P>Lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20061123">2006. november 23‑i</DATE> <NAME.CASE>ZVK</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑300/05</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2006:735">EU:C:2006:735</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0016">16.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20131024">2013. október 24‑i</DATE> <NAME.CASE>Haasová</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑22/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:692">EU:C:2013:692</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0048">48.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20131024">2013. október 24‑i</DATE> <NAME.CASE>Drozdovs</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑277/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:685">EU:C:2013:685</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0039">39.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0062"><NO.P>62.</NO.P><TXT>Így, ami másodsorban a biztosításra vonatkozó uniós szabályozás általános rendszerét és célját illeti, számomra úgy tűnik, hogy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0103" REF.END="QE0103"/>csoportos nyugdíjalapok kezelése<QUOT.END REF.START="QS0103" CODE="201D" ID="QE0103"/> vagy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0104" REF.END="QE0104"/>művelet<QUOT.END REF.START="QS0104" CODE="201D" ID="QE0104"/> fogalmát egyrészt az első életbiztosítási irányelv első preambulumbekezdésében szereplő, a tagállamok életbiztosításra vonatkozó jogszabályainak összehangolására irányuló célkitűzésre, másrészt az ezen irányelv második és ötödik preambulumbekezdésében megfogalmazott, az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0105" REF.END="QE0105"/>engedélyköteles tevékenységek meghatározás[a]<QUOT.END REF.START="QS0105" CODE="201D" ID="QE0105"/> érdekében tevékenységi ágazatok szerinti osztályozás kialakítására és az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0106" REF.END="QE0106"/>engedély kiadás[a] vagy visszavonás[a] feltételei[nek] meg[határozására]<QUOT.END REF.START="QS0106" CODE="201D" ID="QE0106"/> irányuló célkitűzésekre tekintettel kell értelmezni. Véleményem szerint mindezeket a célkitűzéseket az említett irányelv 1. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben kell értelmezni, amely előírja, hogy az e rendelkezésben említett műveletek csak akkor tartoznak ugyanezen irányelv hatálya alá, ha a felsorolt tevékenységek <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0107" REF.END="QE0107"/>a magánbiztosítás felügyeletéért felelős közigazgatási hatóságok felügyelete alá tartoznak<QUOT.END REF.START="QS0107" CODE="201D" ID="QE0107"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0047"><P>Ami az első életbiztosítási irányelv helyébe lépő jogszabályokat illeti, ott <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0108" REF.END="QE0108"/>amennyiben a magánbiztosítás felügyeletéért felelős közigazgatási hatóságok felügyelete alá tartoznak<QUOT.END REF.START="QS0108" CODE="201D" ID="QE0108"/> (a 2002/83 irányelv 2. cikkének (2) bekezdése), illetve <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0109" REF.END="QE0109"/>amennyiben a magánbiztosítás felügyeletéért felelős hatóságok felügyelete alá tartoznak<QUOT.END REF.START="QS0109" CODE="201D" ID="QE0109"/> (a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0110" REF.END="QE0110"/>Szolvencia II<QUOT.END REF.START="QS0110" CODE="201D" ID="QE0110"/> irányelv 2. cikke (3) bekezdésének b) pontja) szerepel.</P></NOTE>. E megfogalmazás egyértelműen tudatos alkalmazása nem tekinthető irrelevánsnak. Ez a kifejezés ugyanis<?PAGE NO="14"?> azt jelenti, hogy az első életbiztosítási irányelv csak az e hatóságok által engedélyezett műveletekre terjed ki. Ebből következik, hogy a fent említett célkitűzések elérése érdekében ezen irányelv, amely összehangoló irányelv, kiterjed mind az életbiztosítási társaságok számára alapvető fontosságú életbiztosítási tevékenységekre, mind a kiegészítő műveletekre, amelyek nem minősülnek szigorú értelemben vett biztosítási tevékenységnek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0063"><NO.P>63.</NO.P><TXT>Ennélfogva közbenső következtetésként megállapítható, hogy az a körülmény, hogy egy olyan művelet, mint a csoportos nyugdíjalapok kezelése, szerepel az első életbiztosítási irányelvben és az azt felváltó jogszabályokban, nem jelenti azt, hogy az a biztosításra vonatkozó uniós szabályozás értelmében vett életbiztosítási tevékenységnek minősül.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">3.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A 2006/112 irányelv értelmében vett biztosítási ügyletek héamentességének célja</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0064"><NO.P>64.</NO.P><TXT>Amint azt Poiares Maduro főtanácsnok<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0048"><P>Poiares Maduro főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Arthur Andersen</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑472/03</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2005:8">EU:C:2005:8</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0013">13.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> és Mengozzi főtanácsnok<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0049"><P>Mengozzi főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Swiss Re Germany Holding</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑242/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2009:300">EU:C:2009:300</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0025">25.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> már hangsúlyozta, a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0111" REF.END="QE0111"/>biztosítási és viszontbiztosítási ügyletek<QUOT.END REF.START="QS0111" CODE="201D" ID="QE0111"/> 2006/112 irányelv 135. cikke szerinti adómentességének sem ezen irányelv, sem pedig az ezt megelőző hatodik irányelv összefüggésében nincs kifejezett vagy nyilvánvaló indoka. Álláspontjuk szerint a jogalkotó azon döntése, hogy mentesíti az ilyen ügyleteket, egyrészt társadalmi és politikai jellegű indokokon, másrészt adminisztratív megfontolásokon alapult.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0050"><P>Poiares Maduro főtanácsnok <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20050303">2005. március 3‑i</DATE> <NAME.CASE>Arthur Andersen</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑472/03</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2005:135">EU:C:2005:135</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0013">13.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) alapjául szolgáló ügyben <DATE ISO="20050612">2005. június 12‑én</DATE> ismertetett indítványa; Mengozzi főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Swiss Re Germany Holding</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑242/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2009:300">EU:C:2009:300</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0025">25.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0065"><NO.P>65.</NO.P><TXT>Elsősorban, ami e társadalmi és politikai jellegű indokokat illeti, elegendő megállapítani, hogy a 2006/112 irányelv 401. cikke (és korábban a hatodik irányelv 33. cikke) általában megengedi, hogy a tagállamok a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0112" REF.END="QE0112"/>biztosítási szerződésekre […] vonatkozó adókat […] tartsanak fenn vagy vezessenek be<QUOT.END REF.START="QS0112" CODE="201D" ID="QE0112"/>. A Bíróság a kettős adóztatás – vagyis ugyanazon ügyletek héával, valamint a biztosítási szerződésekre vonatkozó adókkal történő adóztatása – e feltételezését figyelembe véve állapította meg a CPP‑ítéletében, hogy ha <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0113" REF.END="QE0113"/>a végső fogyasztót nemcsak ez utóbbi adó, hanem a kollektív biztosítások esetében héa is terhel[né]<QUOT.END REF.START="QS0113" CODE="201D" ID="QE0113"/>, ez <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0114" REF.END="QE0114"/>az eredmény ellentétes lenne az ezen irányelv [135. cikke (1) bekezdésének a) pontjában] előírt mentesség céljával<QUOT.END REF.START="QS0114" CODE="201D" ID="QE0114"/>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0051"><P><DATE ISO="19990225">1999. február 25‑i</DATE> ítélet (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑349/96</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1999:93">EU:C:1999:93</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0023">23.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Amint azt a Bizottság a tárgyaláson a hatodik irányelv előkészítő munkálataira támaszkodva kifejtette, bár igaz, hogy a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdése a) pontjának és 401. cikkének keletkezése közvetlenül nem függ össze egymással, az első rendelkezés mégis a második következménye. A biztosítási ügyletek és az ezekhez tartozó biztosítási ügynöki és képviselői szolgáltatások adómentessége ezért a végfogyasztót sújtó kettős adóztatás ezen esetekben történő elkerülését szolgálja.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0052"><P>Kokott főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Aspiro</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑40/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:850">EU:C:2015:850</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0039">39.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0066"><NO.P>66.</NO.P><TXT>Másodsorban, ami az adminisztratív nehézségekkel kapcsolatos megfontolásokat illeti, amint azt a Bizottság a jelen ügyben előterjesztett írásbeli észrevételeiben és Fennelly főtanácsnok a CPP‑ügyben<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0053"><P>Fennelly főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>CPP</NAME.CASE>‑ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑349/96</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1998:281">EU:C:1998:281</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0026">26.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> megjegyezte, nehéz minden egyes biztosításidíj‑fizetés tekintetében előre meghatározni az adóköteles összeget, pedig ez a jelenlegi héarendszer alkalmazásához szükséges.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0054"><P>Amint azt a Bizottság ugyanis az észrevételei 30. pontjában kifejti, a biztosított által fizetett biztosítási díj két elemből tevődik össze: egyrészről a biztosító által nyújtott szolgáltatás ellenértékéből, másrészről pedig azon tőketartalékhoz való hozzájárulásból, amelyet később befektetnek és a kockázatok bekövetkezésekor azok fedezésére felhasználnak, e hozzájárulást azonban nem valamely szolgáltatás ellenében fizetik, az tehát nem lehet héaköteles. A Bizottság elismeri, hogy a befizetett biztosítási díjak teljes összege elemezhető és felosztható az említett két elem szerint, azonban erre általában csak utólag kerülhet sor. Így az adóköteles összeg nem határozható meg előre minden egyes biztosításidíj‑fizetés tekintetében, ami pedig a jelenlegi héarendszer alkalmazásához szükséges.</P></NOTE> Amint azt a Bizottság a tárgyaláson kifejtette, ez a szóban forgó adómentesség létezésének indoka.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="15"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0067"><NO.P>67.</NO.P><TXT>A szóban forgó adómentesség célkitűzéseit illetően egyetértek Poiares Maduro főtanácsnok és Mengozzi főtanácsnok fent említett álláspontjával. Az alapügyben ellenben úgy tűnik, hogy a szóban forgó vagyonkezelők által folytatott tevékenységeket – amint azt a jelen indítvány 46–48. pontjában már megállapítottam – nem biztosítási szerződés keretében végzik, és azok biztosítási díjnak megfelelő összeget sem eredményeznek. Ily módon úgy tűnik, hogy az alapeljárás felperesei viselik az abból eredő héa terhét, amely a kezelési szolgáltatások jellegére tekintettel egyébiránt számszerűsíthető.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0068"><NO.P>68.</NO.P><TXT>Mindenesetre általánosabban, a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt adómentesség e kettős célja különbözik a biztosítási irányelveknek a jelen indítvány 62–66. pontjában kifejtett céljaitól, amelyek arra irányulnak, hogy összehangolják a tagállamok életbiztosítási tevékenységekre vonatkozó jogszabályait, valamint tevékenységi ágazatok szerinti osztályozást állapítsanak meg az engedélyköteles tevékenységek, továbbá az engedély feltételeinek meghatározása érdekében. E tekintetben, bár a biztosítási irányelvek a tulajdonképpeni biztosítási tevékenységekre és a – befektetési tevékenységhez hasonló – kiegészítő tevékenységekre vonatkoznak, a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének a) pontja csak a szó szoros értelmében vett biztosítási tevékenységre vonatkozik abban az értelemben, hogy az ilyen tevékenység kizárólag a kockázatok szerződés keretében történő vállalásával jár. Egyébiránt a befektetéskezelési ügyletek csak annyiban tartoznak a biztosítási irányelvek hatálya alá, amennyiben azokat engedéllyel rendelkező biztosító végzi, ami úgy tűnik, hogy az alapügyben nem áll fenn. Márpedig ami a héarendszert illeti, úgy tűnik, hogy az adóalany minősége, vagyis az, hogy a szóban forgó ügyletet biztosító vagy biztosítónak nem minősülő társaság végezte‑e, nem befolyásolja az adómentességben való részesülést.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0069"><NO.P>69.</NO.P><TXT>Ezenkívül a gyakorlati jellegű érvek olyan értelmezés mellett szólnak, amely megkülönbözteti a biztosítási irányelvek értelmében vett befektetéskezelési ügyleteket és a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett biztosítási ügyleteket. Az előbbiek ugyanis csak akkor tartoznak a biztosítási irányelvek hatálya alá, ha valamely tagállam úgy dönt, hogy azokat ugyanúgy szabályozza, mint a biztosítási ügyleteket. Ez azt jelenti, hogy ha a felperesek érveinek logikáját végigvisszük, a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0115" REF.END="QE0115"/>biztosítás<QUOT.END REF.START="QS0115" CODE="201D" ID="QE0115"/> kifejezés héa szempontjából vett jelentése – a 2006/112 irányelv egységes alkalmazásának elvével ellentétben – tagállamonként eltérő lehetne.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0070"><NO.P>70.</NO.P><TXT>Következésképpen a biztosítási irányelvek és a 2006/112 irányelv által követett eltérő célkitűzéseket figyelembe véve eltérő az ezekben szereplő fogalmak tartalma. Semmi nem indokolja az adómentesség kiterjesztését a – biztosítási szolgáltatásokkal összefüggésben és azokkal együttesen szabályozott – kiegészítő szolgáltatásokra. Véleményem szerint ennek a következtetésnek nem mond ellent a Bíróság ítélkezési gyakorlata.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">4.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A CPP‑ítéletből és a Skandia ítéletből eredő ítélkezési gyakorlat relevanciájáról</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0071"><NO.P>71.</NO.P><TXT>Igaz, hogy a Bíróság a CPP‑ítéletben<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0055"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="19990225">1999. február 25‑i</DATE> <NAME.CASE>CPP</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑349/96</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1999:93">EU:C:1999:93</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0018">18.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> és a Skandia ítéletben<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0056"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20010308">2001. március 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Skandia</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑240/99</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2001:140">EU:C:2001:140</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0030">30.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> pontosította, hogy semmi nem indokolja a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0116" REF.END="QE0116"/>biztosítás<QUOT.END REF.START="QS0116" CODE="201D" ID="QE0116"/> kifejezés eltérő értelmezését attól függően, hogy az a biztosítási irányelvek vagy a hatodik irányelv szövegében szerepel. Bár e bekezdés gyors olvasata arra engedhet következtetni, hogy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0117" REF.END="QE0117"/>biztosítás<QUOT.END REF.START="QS0117" CODE="201D" ID="QE0117"/> kifejezésnek ugyanazt a jelentést kell tulajdonítani, akár a biztosítási irányelvekről, akár a héairányelvekről legyen szó, az alaposabb vizsgálat nem teszi lehetővé ezt az értelmezést.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0072"><NO.P>72.</NO.P><TXT>E tekintetben először is, ami a CPP‑ítélet<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0057"><P><DATE ISO="19990225">1999. február 25‑i</DATE> ítélet (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑349/96</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1999:93">EU:C:1999:93</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> 18. pontjában szereplő megfontolást illeti, azt az összefüggéseiben kell elhelyezni. Ebben az ügyben a Bíróságnak azt kellett meghatároznia, hogy a Card Protection Plan Ltd (CPP) által biztosított hitelkártya‑védelmi terv részét képező különböző szolgáltatások a hatodik irányelv 13. cikke B. részének a) pontjában előírt adómentesség hatálya alá tartoznak‑e, és így ekként részben vagy egészben adómentességben részesülhetnek‑e. E 18. pont<?PAGE NO="16"?> kifejezetten arra a kérdésre vonatkozott, hogy valamely <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0118" REF.END="QE0118"/>biztosítás<QUOT.END REF.START="QS0118" CODE="201D" ID="QE0118"/> kárigény esetére pénzbeli kártalanítás helyett előírhat‑e természetbeni szolgáltatásokat. Erre az összefüggésre tekintettel a Bíróság az első nem‑életbiztosítási irányelvre hivatkozva pontosította, hogy nem elengedhetetlen, hogy a biztosító által kárigény esetén nyújtani vállalt szolgáltatás pénzösszeg fizetéséből álljon, mivel e szolgáltatás állhat az ezen irányelv mellékletében megjelölt, akár pénzbeli, akár természetbeni segítségnyújtási tevékenységekből is. Számomra úgy tűnik, hogy ezzel a Bíróság nem az ezen ítélet 17. pontjában kifejtett meghatározást kívánta árnyalni, amely szerint <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0119" REF.END="QE0119"/>a biztosítási ügyletekre az általánosan elfogadott fogalom szerint az jellemző, hogy a biztosító előre fizetendő díj ellenében vállalja, hogy a biztosítási esemény bekövetkezése esetén a szerződéskötéskor rögzített szolgáltatást nyújtja a biztosított részére<QUOT.END REF.START="QS0119" CODE="201D" ID="QE0119"/>. Következésképpen, amennyiben a CPP‑ítélet<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0058"><P><DATE ISO="19990225">1999. február 25‑i</DATE> ítélet (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑349/96</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1999:93">EU:C:1999:93</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> 18. pontját teljes egészében és az azt megelőző ponttal együttesen értelmezzük, úgy tűnik, hogy az nem kívánja megkérdőjelezni ezt a meghatározást, és nem is utal arra, hogy a 2006/112 irányelvben és a biztosítási irányelvekben szereplő közös kifejezések minden esetben pontosan azonos tartalommal rendelkeznének.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0073"><NO.P>73.</NO.P><TXT>A CPP‑ítélet<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0059"><P><DATE ISO="19990225">1999. február 25‑i</DATE> ítélet (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑349/96</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1999:93">EU:C:1999:93</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> 18. pontjában a Bíróság elismerte, hogy bizonyos esetekben intertextuális értelmezéssel élhet, amely folytán a különböző irányelvekben használt fogalmak azonos jelentést kaphatnak. Ezt az értelmezési módszert mindazonáltal egyrészről csak akkor lehet alkalmazni, ha a szóban forgó irányelvek közös célkitűzéseket követnek, a jelen ügyben azonban – amint az a jelen indítvány 66–70. pontjából kitűnik – nyilvánvalóan nem erről van szó. Másrészről ezen ítélet 18. pontjából egyáltalán nem következik, hogy a Bíróság úgy ítéli meg, hogy az első életbiztosítási irányelvben és a helyébe lépő jogszabályokban említett valamennyi tevékenység vagy ügylet a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt adómentesség hatálya alá tartozna. Épp ellenkezőleg, a CPP‑ítélet<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0060"><P><DATE ISO="19990225">1999. február 25‑i</DATE> ítélet (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑349/96</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1999:93">EU:C:1999:93</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> 18. pontja kifejezetten az első nem‑életbiztosítási irányelvre hivatkozott. Márpedig meg kell állapítani, hogy ez az irányelv nem terjedt ki a befektetési ügyletekhez hasonló kiegészítő ügyletekre, így nem merült fel (a szokásos értelemben vett) biztosítástól eltérő tevékenységek irányelv hatálya alá tartozásának kérdése. Ennélfogva e 18. pont hatókörét nem lehet kiterjeszteni a más irányelvekben szereplő fogalmakra.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0074"><NO.P>74.</NO.P><TXT>Másodszor, ami a Skandia ítéletet<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0061"><P><DATE ISO="20010308">2001. március 8‑i</DATE> ítélet (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑240/99</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2001:140">EU:C:2001:140</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> illeti, a Bíróságot annak eldöntésére kérték fel, hogy a hatodik irányelv 13. cikke B. részének a) pontja szerinti biztosítási ügyletnek minősül‑e valamely biztosítótársaság arra vonatkozó kötelezettségvállalása, hogy a piaci árak alapján számított díjazás ellenében egy másik biztosítótársaság – 100%‑os tulajdonában lévő leányvállalata – tevékenységeit gyakorolja, amely utóbbi továbbra is saját nevében kötött biztosítási szerződéseket. A Bíróság ezen ítélet 31. pontjában többek között pontosította, hogy nem feltétlenül biztosítási tevékenység minden olyan tevékenység, amelyet egy biztosítótársaság végez. Számomra úgy tűnik, hogy ebből az következik, hogy még ha feltételezzük is, hogy valamely tevékenység a biztosítási irányelv hatálya alá tartozik, e tevékenység nem tartozik automatikusan az ezen irányelvek értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0120" REF.END="QE0120"/>biztosítási tevékenység<QUOT.END REF.START="QS0120" CODE="201D" ID="QE0120"/> fogalma alá.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0075"><NO.P>75.</NO.P><TXT>Harmadszor, a Bíróság egyetlen ítélete sem vonta kétségbe a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0121" REF.END="QE0121"/>biztosítási ügylet<QUOT.END REF.START="QS0121" CODE="201D" ID="QE0121"/> CPP‑ítéletben<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0062"><P><DATE ISO="19990225">1999. február 25‑i</DATE> ítélet (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑349/96</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1999:93">EU:C:1999:93</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> kialakított és a jelen indítvány 39. pontjában felidézett állandó meghatározását, sem a biztosítási irányelvekre, sem más szövegekre való hivatkozással. Ellenkezőleg, a Bíróság a Skandia ítélet<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0063"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20010308">2001. március 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Skandia</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑240/99</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2001:140">EU:C:2001:140</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> 40. és 41. pontjában a biztosítási ügylet meghatározására vonatkozóan az ezen CPP‑ítéletben kialakított kritériumokat alkalmazta, hangsúlyozva, hogy egy biztosítási ügylet jellegéből adódóan azzal jár, hogy szerződéses kapcsolat jön létre a biztosítási szolgáltatás nyújtója, és a biztosított, azaz azon személy<?PAGE NO="17"?> között, amelynek a kockázatait a biztosítás fedezi. Ily módon, abban az esetben, ha egy biztosító – a biztosítási tevékenységből eredő kártérítési kockázat átvállalásának kivételével – egy másik biztosító valamennyi funkcióját ellátja, a szóban forgó ügyletek a héamentesség alkalmazása szempontjából nem minősülnek biztosítási ügyleteknek.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">D.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az egyenlőség és a semlegesség elvéről</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0076"><NO.P>76.</NO.P><TXT>Végül pontosítani kell, hogy a szóban forgó fogalmak külön értelmezése nem ellentétes az egyenlő bánásmód vagy az adósemlegesség elvével, amelyek különös jelentőséggel bírnak a Bíróság ítélkezési gyakorlatában.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0077"><NO.P>77.</NO.P><TXT>Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az adósemlegesség elvével ellentétes, ha a hasonló és ily módon egymással versenyző szolgáltatásokat a héa szempontjából eltérően kezelik.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0064"><P>Lásd különösen: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20121115">2012. november 15‑i</DATE> <NAME.CASE>Zimmermann</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑174/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:716">EU:C:2012:716</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0048">48.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> Ebből a szempontból emlékeztetni kell arra, hogy az adósemlegesség elve az egyenlő bánásmód elvének egyik különös kifejeződése a másodlagos uniós jog szintjén és az adózás különös területén.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0065"><P>Lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20091029">2009. október 29‑i</DATE> <NAME.CASE>NCC Construction Danmark</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑174/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2009:669">EU:C:2009:669</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0044">44.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0078"><NO.P>78.</NO.P><TXT>A <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0122" REF.END="QE0122"/>semlegesség<QUOT.END REF.START="QS0122" CODE="201D" ID="QE0122"/> fogalma ez utóbbi értelemben releváns a jelen ügyben, mivel az alapeljárás felperesei arra hivatkoznak, hogy mind a biztosítók, mind a biztosítónak nem minősülő társaságok által nyújtott nyugdíjalap‑kezelési szolgáltatásokat azonos módon kell kezelni, mivel a szolgáltatások azonosak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0079"><NO.P>79.</NO.P><TXT>Márpedig ez az érvelés azon a téves előfeltevésen alapul, amely szerint egy biztosító által nyújtott valamennyi szolgáltatás automatikusan a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírt adómentesség hatálya alá tartozik. A biztosítási és viszontbiztosítási ügyletektől eltérő ügyletek ugyanis nem tartoznak ezen adómentesség hatálya alá, még ha azokat biztosítótársaságok végzik is.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0080"><NO.P>80.</NO.P><TXT>Úgy tűnik, hogy az alapeljárás jelentős részben arra vezethető vissza, hogy az Egyesült Királyság több mint negyven éven keresztül mentesítette az adó alól a biztosítók által nyújtott alapkezelési szolgáltatásokat. A Bírósághoz benyújtott iratok szerint az adóhatóság <DATE ISO="20190401">2019. április 1‑jén</DATE> megváltoztatta gyakorlatát. A biztosítók által nyújtott ilyen szolgáltatások ettől kezdve már nem mentesülhetnek az adó alól. Márpedig az, hogy az Egyesült Királyság az említett szolgáltatások tekintetében az adóalany minőségétől függően biztosította a mentességet, anélkül, hogy e szolgáltatások megfeleltek volna az ítélkezési gyakorlatban a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdése a) pontjának értelmezésére vonatkozóan kialakított, a jelen indítvány 39–45. pontjában felidézett kritériumoknak, nem minősülhet az ezen uniós jogi kritériumok értelmezésének megváltoztatása mellett szóló érvnek. Ebből következik, hogy az állítólagos egyenlőtlen bánásmód nem vonhatja be a biztosítástól eltérő tevékenységeket az e rendelkezés értelmében adómentes biztosítási ügylet fogalmának körébe.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0081"><NO.P>81.</NO.P><TXT>Ezenkívül a jelen indítvány 77. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatra figyelemmel az adósemlegesség elvével ellentétes az, ha a hasonló és ily módon egymással versenyző szolgáltatásokat a héa szempontjából eltérően kezelik. Márpedig a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján az e rendelkezés értelmében vett – a jelen indítvány 39–45. pontjában meghatározott – <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0123" REF.END="QE0123"/>biztosítási ügylet<QUOT.END REF.START="QS0123" CODE="201D" ID="QE0123"/> fogalmának hatálya alá tartozó hasonló szolgáltatásokat egyenlő módon kezelik. A felperesek állításával ellentétben az adósemlegesség ezen elve sérülne, ha az e fogalom kritériumainak meg nem felelő szolgáltatások részesülhetnének az e rendelkezésben előírt mentességben.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="18"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0082"><NO.P>82.</NO.P><TXT>Mindenesetre emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az adósemlegesség elve nem olyan elsődleges jogi szabály, amely meghatározhatja a 2006/112 irányelv 135. cikkében foglalt valamely adómentesség érvényességét. Ez az elv – egyértelmű rendelkezés hiányában – nem teszi lehetővé az ilyen adómentesség hatályának kiterjesztését sem.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0066"><P>Lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20120719">2012. július 19‑i</DATE> <NAME.CASE>Deutsche Bank</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑44/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:484">EU:C:2012:484</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0045">45.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Ily módon sem az egyenlőség elve, sem a semlegesség elve nem teszi lehetővé a 2006/112 irányelv 135. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt adómentesség hatályának kiterjesztését.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">V.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Végkövetkeztetés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0083"><NO.P>83.</NO.P><TXT>A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Court of Appeal (England &amp; Wales) (Civil Division) [fellebbviteli bíróság {Anglia és Wales}{polgári kollégium}, Egyesült Királyság] által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a következő választ adja:</TXT><P>A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó‑rendszer: egységes adóalap‑megállapításról szóló, <DATE ISO="19770517">1977. május 17‑i</DATE> 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv 13. cikke B. részének a) pontját és a közös hozzáadottértékadó‑rendszerről szóló, <DATE ISO="20061128">2006. november 28‑i</DATE> 2006/112/EK tanácsi irányelv 135. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szóban forgókhoz hasonló befektetéskezelési szolgáltatások nem tartoznak az e rendelkezésekben foglalt héamentesség hatálya alá.</P></NP.ECR></GR.SEQ></CONTENTS.CONCLUSION></CONCLUSION>