<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><JUDGMENT xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.00-20081231.xd"><BIB.JUDGMENT><REF.CASE FILE="ECRCJ2006HUA.0600538101.case.xml"><NO.CASE>C-494/04</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62004J0494</NO.CELEX><NO.SEQ>0017.0002</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>5406</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>5430</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>25</PAGE.TOTAL><AUTHOR>CJ</AUTHOR></BIB.JUDGMENT><CURR.TITLE><LEFT><DATE ISO="20060615">2006. 06. 15-1</DATE> ÍTÉLET — C-494/04. SZ. ÜGY</LEFT><RIGHT>HEINTZ VAN LANDEWIJCK</RIGHT></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">A Bíróság ítélete</HT> (harmadik tanács)</P><P><DATE ISO="20060615">2006. június 15.</DATE><NOTE NOTE.ID="E0001" NUMBERING="STAR"><P>Az eljárás nyelve: holland.</P></NOTE></P></TI></TITLE><JUDGMENT.INIT><P>A C-494/04. sz. ügyben,</P><P>az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia) a Bírósághoz <DATE ISO="20041126">2004. november 26-án</DATE> érkezett, ugyanazon a napon hozott határozatával terjesztett elő az előtte</P></JUDGMENT.INIT><PARTIES><PLAINTIFS><P>a <HT TYPE="BOLD">Heintz van Landewijck SARL</HT></P></PLAINTIFS><AGAINST>és</AGAINST><DEFENDANTS><P>a <HT TYPE="BOLD">Staatssecretaris van Financiën</HT></P></DEFENDANTS></PARTIES><P>között folyamatban lévő eljárásban,</P><PREAMBLE><PREAMBLE.INIT><P>A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),</P><P>tagjai: A. Rosas tanácselnök, J.-P. Puissochet (előadó), S. von Bahr, U. Lõhmus és A. Ó Caoimh bírák,</P><?PAGE NO="I-5407"?><P>főtanácsnok: M. Poiares Maduro,</P><P>hivatalvezető: R. Grass,</P></PREAMBLE.INIT><GR.VISA><VISA>tekintettel az írásbeli szakaszra,</VISA></GR.VISA><GR.CONSID><CONSID><P>figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:</P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>a Heintz van Landewijck SARL képviseletében A. E. van der Voort Maarschalk és R. Meijer advocaten,</P></ITEM><ITEM><P>a holland kormány képviseletében H. G. Sevenster és C. M. Wissels, meghatalmazotti minőségben,</P></ITEM><ITEM><P>a német kormány képviseletében M. Lumma és C. Schulze-Bahr, meghatalmazotti minőségben,</P></ITEM><ITEM><P>az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében K. Gross és A. Weimar, meghatalmazotti minőségben,</P></ITEM></LIST></CONSID></GR.CONSID><GR.VISA><VISA>a főtanácsnok indítványának a <DATE ISO="20060216">2006. február 16-i</DATE> tárgyaláson történt meghallgatását követően,</VISA></GR.VISA><PREAMBLE.FINAL><P>meghozta a következő</P></PREAMBLE.FINAL></PREAMBLE><CONTENTS.JUDGMENT><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P>ítéletet</P></TI></TITLE><NP><NO.P>1</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a jövedékiadó-köteles termékekre vonatkozó általános rendelkezésekről és e termékek tartásáról, szállításáról és<?PAGE NO="I-5408"?> ellenőrzéséről szóló, <DATE ISO="19920225">1992. február 25-i</DATE> 92/12/EGK tanácsi irányelvnek (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="076" DATE.PUB="1992" PAGE.FIRST="1">HL L 76., 1. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás: 9. fejezet, 1. kötet, 179. o., a továbbiakban: jövedékiadó-irányelv) és a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról - közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló, <DATE ISO="19770517">1977. május 17-i</DATE> 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelvnek (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="145" DATE.PUB="1977" PAGE.FIRST="1">HL L 145., 1. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 23. o., a továbbiakban: hatodik irányelv) és különösen ezen irányelv 27. cikke (1) és (5) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.</TXT></NP><NP><NO.P>2</NO.P><TXT>A kérelmet a Heintz van Landewijck SARL (a továbbiakban: Landewijck) társaság és a Staatssecretaris van Financiën (pénzügyi államtitkár) között folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő. A Landewijck azon eltűnt adójegyek megszerzéséért megfizetett összegek visszatérítését kéri pénzügyi államtitkártól, amelyek az azok rendeltetése szerinti dohánygyártmányokra történő ragasztásukat megelőzően eltűntek.</TXT></NP><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>Jogi háttér</P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P>A közösségi jog</P></TI></TITLE><NP><NO.P>3</NO.P><TXT>A jövedékiadó-irányelvnek a 3. cikk (1) bekezdése alapján a dohánygyártmányokra alkalmazandó 6. cikke szerint:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><NP><NO.P><QUOT.START ID="QS0001" REF.END="QE0001" CODE="201E"/>(1)</NO.P><TXT>A jövedéki adó a szabadforgalomba bocsátáskor vethető ki vagy olyan hiány megállapítása esetén, amely a 14. cikk (3) bekezdése értelmében jövedékiadó-köteles.</TXT><?PAGE NO="I-5409"?><P>Jövedéki termékek szabadforgalomba bocsátása a következőket jelenti:</P><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>az adófelfüggesztési eljárásból való kilépés, ideértve a szabálytalan kilépést is;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>termékek adófelfüggesztési eljáráson kívül történő előállítása, ideértve a szabálytalan előállítást is;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>azon termékek bármilyen importálása, ideértve a szabálytalan importálást is, amelyek nem kerültek adófelfüggesztés alá.</TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP><NP><NO.P>(2)</NO.P><TXT>Az érvényesítendő jövedéki adó kivetésének feltétele és mértéke megegyezik az adó kivetésének időpontjában a szabad forgalomba bocsátás, illetve a hiány megállapításának helye szerinti tagállamban hatályban levő feltételekkel és mértékkel [helyesen: A jövedéki adónak azon adókivetési feltételeit és mértékét kell alkalmazni, amelyek a szabad forgalomba bocsátás, illetve a hiány megállapításának helye szerinti tagállamban az adókötelezettség keletkezésének időpontjában hatályban voltak.] A jövedéki adót az egyes tagállamok az általuk meghatározott eljárás szerint állapítják meg és szedik be azzal, hogy a tagállamok a nemzeti, illetve a más tagállamból származó termékre ugyanazon szabályozást alkalmazzák.<QUOT.END ID="QE0001" REF.START="QS0001" CODE="201D"/></TXT></NP></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>4</NO.P><TXT>Az irányelv 14. cikkének (1) bekezdése ekként rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START ID="QS0002" REF.END="QE0002" CODE="201E"/>Az adóraktár engedélyesei mentesülnek az adó alól az olyan veszteségek tekintetében, amelyek az adófelfüggesztés keretében váratlan esemény vagy elháríthatatlan külső ok miatt következtek be, és amelyeket az érintett tagállam meghatalmazott képviselője [helyesen: az érintett tagállam valamely hatósága] állapított meg. Az adófelfüggesztés keretében mentesítést kapnak továbbá a termék természetéből adódóan az olyan veszteségek [helyesen: a termék természetéből<?PAGE NO="I-5410"?> adódó olyan veszteségek] tekintetében, amelyek az előállítás és feldolgozás, tárolás és fuvarozás során következtek be. A mentesítések megadására vonatkozó feltételeket a tagállamok állapítják meg. A mentesítések azonosan [helyesen: egyaránt] vonatkoznak a 16. cikk szerinti kereskedőkre is a termékek adófelfüggesztéssel történő szállítása során.<QUOT.END ID="QE0002" REF.START="QS0002" CODE="201D"/></P></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>5</NO.P><TXT>A fenti irányelv 21. cikkének (1) bekezdése szerint:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START ID="QS0003" REF.END="QE0003" CODE="201E"/>A 6. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül, a tagállamok megkövetelhetik, hogy a területükön szabad forgalomba bocsátott termékek adóügyi célokból adózási vagy nemzeti azonosító jelet viseljenek<QUOT.END ID="QE0003" REF.START="QS0003" CODE="201D"/>.</P></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>6</NO.P><TXT>Az irányelv 22. cikke (2) bekezdésének d) pontja értelmében:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START ID="QS0004" REF.END="QE0004" CODE="201E"/>Egy tagállamban szabad forgalomba bocsátott és ennélfogva a tagállam adózási vagy nemzeti azonosító jelét viselő jövedéki termékek után a jövedéki adó viszszatérítésének jogosultsága fennáll, feltéve ha a kibocsátó tagállam adóhatóságai megállapították, hogy az ilyen jelzéseket megsemmisítették [helyesen: a tagállam adózási vagy nemzeti azonosító jelét viselő jövedéki termékek után kérhető a jövedéki adó visszatérítése a tagállam ezen adózási vagy azonosító jelet kibocsátó hatóságától, feltéve ha a kibocsátó tagállam adóhatóságai megállapították, hogy az ilyen jelzések megsemmisültek].<QUOT.END ID="QE0004" REF.START="QS0004" CODE="201D"/></P></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>7</NO.P><TXT>A dohánygyártmányok fogyasztását érintő, a forgalmi adón kívüli egyéb adókról szóló, <DATE ISO="19951127">1995. november 27-i</DATE> 95/59/EK tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="291" DATE.PUB="1995" PAGE.FIRST="40">HL L 291., 40. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 283. o.; a továbbiakban: dohánygyártmányirányelv) 10. cikke értelmében:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><NP><NO.P><QUOT.START ID="QS0005" REF.END="QE0005" CODE="201E"/>(1)</NO.P><TXT>Legkésőbb a végső fázisban össze kell hangolni a jövedéki adó beszedésének szabályait. A megelőző fázisokban a jövedéki adót alapvetően adójegyek útján szedik<?PAGE NO="I-5411"?> be. Ha a jövedéki adót adójegyek útján szedik be, a tagállamok kötelesek az adójegyeket a többi tagállam gyártója és forgalmazója számára is elérhetővé tenni. Ha a jövedéki adót más úton szedik be, a tagállamok kötelesek gondoskodni arról, hogy sem adminisztratív, sem technikai akadály ne befolyásolja ennek következtében a tagállamok közötti kereskedelmet.</TXT></NP><NP><NO.P>(2)</NO.P><TXT>A dohánygyártmányok importőrei és nemzeti gyártói azon rendszer alá tartoznak, amelyet az (1) bekezdés ír elő a jövedéki adó beszedését és megfizetését illetően.<QUOT.END ID="QE0005" REF.START="QS0005" CODE="201D"/></TXT></NP></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>8</NO.P><TXT>A hatodik irányelv 2. cikke ekként rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START ID="QS0006" REF.END="QE0006" CODE="201E"/>A hozzáadottérték-adó alá tartozik:</P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>(1)</NO.P><TXT>az adóalany által belföldön ellenszolgáltatás fejében teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>(2)</NO.P><TXT>a termékimport</TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>9</NO.P><TXT>Az irányelv 5. cikkének (1) bekezdése szerint:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START ID="QS0007" REF.END="QE0007" CODE="201E"/><QUOT.START ID="QS0008" REF.END="QE0008" CODE="00BB"/>Termékértékesítés<QUOT.END ID="QE0008" REF.START="QS0008" CODE="00AB"/>: a materiális javak feletti tulajdonjog átengedése.<QUOT.END ID="QE0007" REF.START="QS0007" CODE="201D"/></P></QUOT.S></P></NP><?PAGE NO="I-5412"?><NP><NO.P>10</NO.P><TXT>Az irányelv 10 cikke értelmében:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>olyan esemény, amely által az adó felszámítási kötelezettségének törvényes feltételei megvalósulnak;</TXT><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT><QUOT.START ID="QS0009" REF.END="QE0009" CODE="00BB"/>adóköteles esemény<QUOT.END ID="QE0009" REF.START="QS0009" CODE="00AB"/>: olyan esemény, amely által az adó felszámítási kötelezettségének törvényes feltételei [helyesen: az adó felszámíthatóságához szükséges törvényi feltételek] megvalósulnak;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>az adó <QUOT.START ID="QS0010" REF.END="QE0010" CODE="00BB"/>felszámíthatósága<QUOT.END ID="QE0010" REF.START="QS0010" CODE="00AB"/> azon időpontban keletkezik, amikor az adóhatóság törvény alapján jogosulttá válik, hogy az adóalannyal szemben az adót követelje, függetlenül attól, hogy a tényleges megfizetés késleltetett lehet.</TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP><NP><NO.P>(2)</NO.P><TXT>Az adóköteles esemény és az adó felszámíthatósága azon időpontban keletkezik, amikor a termék értékesítése vagy a szolgáltatás nyújtása megtörténik.</TXT><P>[...]<QUOT.END ID="QE0006" REF.START="QS0006" CODE="201D"/></P></NP></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>11</NO.P><TXT>A hatodik irányelv 11. cikke A. része (1) bekezdésének a) pontja szerint az adóalap minden, ami a teljesítés ellenértékét képezi, amelyet az eladó vagy a szolgáltatást teljesítő ezért az értékesítésért a vevőtől, a szolgáltatás címzettjétől vagy harmadik személytől kap, vagy kapnia kell. A 11. cikk C. részének (1) bekezdése értelmében:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START ID="QS0011" REF.END="QE0011" CODE="201E"/>Lemondás, visszautasítás [helyesen: felmondás, elállás, megszüntetés], illetve teljes vagy részleges nemfizetés avagy az értékesítés bekövetkezte [helyesen: az ügylet teljesítése] utáni árengedmény esetén az adóalap a tagállamok által meghatározott feltételek szerint megfelelő mértékben csökken.</P><P>[...]<QUOT.END ID="QE0011" REF.START="QS0011" CODE="201D"/></P></QUOT.S></P></NP><?PAGE NO="I-5413"?><NP><NO.P>12</NO.P><TXT>Az irányelv <QUOT.START ID="QS0012" REF.END="QE0012" CODE="201E"/>Egyszerűsítési szabályozások<QUOT.END ID="QE0012" REF.START="QS0012" CODE="201D"/> című 27. cikke ekként rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><NP><NO.P><QUOT.START ID="QS0013" REF.END="QE0013" CODE="201E"/>(1)</NO.P><TXT>A Tanács, a Bizottság javaslatára egyhangúlag minden tagállamot felhatalmazhat arra, hogy ezen irányelvtől eltérő különös intézkedéseket vezessen be az adókivetés egyszerűsítésére, vagy az adókijátszások és adókikerülések megakadályozására. Az adókivetés egyszerűsítésére szolgáló intézkedések a végső fogyasztás stádiumában esedékes adó összegét csak jelentéktelen mértékben befolyásolhatják.</TXT></NP><NP><NO.P>(2)</NO.P><TXT>Azon tagállam, amely az (1) bekezdésben megjelölt intézkedéseket be kívánja vezetni, tájékoztatja ezekről a Bizottságot, és minden szükséges adatot közöl a Bizottsággal.</TXT></NP><P>[...]</P><NP><NO.P>(5)</NO.P><TXT>Azon tagállamok, amelyek <DATE ISO="19770101">1977. január l-jén</DATE> a fenti (1) bekezdésben meghatározott típusú különös intézkedéseket alkalmaztak, fenntarthatják azokat, amennyiben erről a Bizottságot <DATE ISO="19780101">1978. január 1-je</DATE> előtt értesítik, továbbá azzal a feltétellel, hogy e különös intézkedések - amennyiben az adókivetést egyszerűsítő intézkedésekről van szó - a fenti (1) bekezdésben megállapított követelménynek megfelelnek.<QUOT.END ID="QE0013" REF.START="QS0013" CODE="201D"/></TXT></NP></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>13</NO.P><TXT>A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló, <DATE ISO="19780626">1978. június 26-i</DATE> 78/583/EGK kilencedik tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="194" DATE.PUB="1978" PAGE.FIRST="16">HL L 194., 16. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 69. o.; a továbbiakban: kilencedik irányelv) 1. cikkében foglalt felhatalmazás alapján egyes tagállamoknak legkésőbb <DATE ISO="19790101">1979. január 1-jéig</DATE> kellett végrehajtaniuk a hatodik irányelvet.</TXT></NP></GR.SEQ><?PAGE NO="I-5414"?><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P>A holland szabályozás</P></TI></TITLE><NP><NO.P>14</NO.P><TXT>A jövedéki adóról szóló <DATE ISO="19911031">1991. október 31-i</DATE> törvény (Wet op de accijns, <HT TYPE="ITALIC">Stb.</HT> 1991, 561., a továbbiakban: jövedéki adóról szóló törvény) 1. §a ekként rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><NP><NO.P><QUOT.START ID="QS0014" REF.END="QE0014" CODE="201E"/>(1)</NO.P><TXT>Jövedéki adónak nevezett adót kell fizetni:</TXT><P>[...]</P><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>f)</NO.P><TXT>a dohánygyártmányok [után].</TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP><NP><NO.P>(2)</NO.P><TXT>A jövedékiadó-kötelezettség az (1) bekezdésben említett áruk szabad forgalomba bocsátása és behozatala időpontjában keletkezik.<QUOT.END ID="QE0014" REF.START="QS0014" CODE="201D"/></TXT></NP></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>15</NO.P><TXT>A fenti törvény 71. §-ának (1) bekezdése szerint:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><NP><NO.P><QUOT.START ID="QS0015" REF.END="QE0015" CODE="201E"/>(1)</NO.P><TXT>Az általános közigazgatási intézkedésben meghatározandó feltételek és keretek között a jövedéki adó összege a jövedékiadó-köteles termékek tekintetében kérelemre visszafizetésre kerül[, ha e termékek]:</TXT><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>elvesznek;</TXT></NP></ITEM><?PAGE NO="I-5415"?><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>azokat közigazgatási felügyelet mellett megsemmisítik;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>azokat valamely harmadik országba exportálják, vagy harmadik országokba történő kivitel céljából közösségi vámeljárás alá helyezik;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>d)</NO.P><TXT>azokat az ilyen típusú jövedéki termékek részére kijelölt raktárban helyezik el;</TXT></NP></ITEM></LIST></P><P>[...]<QUOT.END ID="QE0015" REF.START="QS0015" CODE="201D"/></P></NP></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>16</NO.P><TXT>E törvény 73. §-ának (1) bekezdése értelmében:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START ID="QS0016" REF.END="QE0016" CODE="201E"/>A dohánygyártmányoknak azok szabadforgalomba bocsátása, illetve behozatala időpontjában az adott dohánygyártmányra előírt adójegyet kell viselniük.<QUOT.END ID="QE0016" REF.START="QS0016" CODE="201D"/></P></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>17</NO.P><TXT>A dohánygyártmány-adóraktár engedélyese, és az, aki a dohánygyártmányokat Hollandián kívül adójeggyel látja el, a fenti törvény 75. §-ának (1) bekezdése alapján többek között adójegyet igényelhet az adóhatóságtól (a továbbiakban: adóhatóság).</TXT></NP><?PAGE NO="I-5416"?><NP><NO.P>18</NO.P><TXT>A fenti törvény 76. §-a alapján:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><NP><NO.P><QUOT.START ID="QS0017" REF.END="QE0017" CODE="201E"/>(1)</NO.P><TXT>Á jövedéki adót az adójegyek igénylésének időpontjában, a névértéküknek megfelelő értékben kell megfizetni.</TXT></NP><NP><NO.P>(2)</NO.P><TXT>Az (1) bekezdéstől eltérve, a fizetés elhalasztható a cigarettásdobozon vagy a fogyasztási dohány dobozán történő elhelyezésre szánt adójegy esetén legkésőbb az adójegy igénylésének hónapját követő második hónap utolsó napjáig, a szivardobozon vagy egyénileg a szivaron történő elhelyezésre szánt adójegy esetén pedig legkésőbb az adójegy igénylésének hónapját követő harmadik hónap utolsó napjáig; feltéve hogy e célból biztosítékot nyújtanak.</TXT><P>[...]<QUOT.END ID="QE0017" REF.START="QS0017" CODE="201D"/></P></NP></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>19</NO.P><TXT>A fenti törvény 77. §-ának (1) bekezdése ekként rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START ID="QS0018" REF.END="QE0018" CODE="201E"/>Az adott időszakra vonatkozó bevallás alapján fizetendő jövedéki adó összegéből le kell vonni az azon dohánytermékekre ragasztott adójegyek igénylésének benyújtásakor megfizetett vagy fizetendő adót, amelyek szerepelnek az ezen időszakra vonatkozó, az adóraktárból való kitárolásra vonatkozó bevallásban.<QUOT.END ID="QE0018" REF.START="QS0018" CODE="201D"/></P></QUOT.S></P></NP><?PAGE NO="I-5417"?><NP><NO.P>20</NO.P><TXT>E törvény 79. §-ának (3) bekezdése értelmében:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START ID="QS0019" REF.END="QE0019" CODE="201E"/>A miniszter az általa meghatározott feltételek és korlátok között megalkotja az adójegy igénylése folytán megfizetett, illetve még fizetendő adó összegének beszámítására, illetve visszatérítésére vonatkozó szabályokat [arra az esetre, ha:]</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>azokat az igénylő visszaküldi;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>baleset vagy elháríthatatlan külső ok következtében eltűntek anélkül, hogy azok felragasztásra kerültek volna az értékesített, illetve importált dohánygyártmányokra;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>azokat közigazgatási felügyelet mellett megsemmisítik.<QUOT.END ID="QE0019" REF.START="QS0019" CODE="201D"/></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>21</NO.P><TXT>Ez utóbbi rendelkezést a jövedéki adóról szóló törvény végrehajtási rendeletének (uitvoeringsregeling accijns) 52. §a hajtotta végre.</TXT></NP><NP><NO.P>22</NO.P><TXT>Ezen 52. § alapján az adójegyek igénylője kérheti a baleset, illetve elháríthatatlan külső ok következtében eltűnt adójegyeknek megfelelő jövedéki adó összegének visszatérítését, feltéve hogy az eltűnés napját követő egy hónapon belül benyújtja visszatérítési kérelmét, és haladéktalanul értesíti az eltűnésről az adóhatóságot feltüntetve annak idejét, helyét és okát. E § (6) bekezdése akként rendelkezik, hogy az eltűnt adójegyek után <QUOT.START ID="QS0020" REF.END="QE0020" CODE="201E"/>csak abban az esetben nyújtható visszatérítés, ha a jövedéki adó összege teljes bizonyossággal megállapítható<QUOT.END ID="QE0020" REF.START="QS0020" CODE="201D"/>.</TXT></NP><?PAGE NO="I-5418"?><NP><NO.P>23</NO.P><TXT>Végül az általános forgalmi adóról szóló <DATE ISO="19680628">1968. június 28-i</DATE> törvény (Wet op de omzetbelasting, <HT TYPE="ITALIC">Stb.</HT> 1968., 329. sz., a továbbiakban HÉÁ-ról szóló törvény) 28. §-ának rendelkezése szerint a dohánygyártmányok esetén a HÉA kivetése a jövedéki adó kivetéséhez hasonló módon történik. E § kimondja, hogy az e termékekre vonatkozó adómérték a jövedéki adó kiszámításánál figyelembe vett kiskereskedelmi ár 19/119 része, és e HÉA nem helyezhető levonásba.</TXT></NP><NP><NO.P>24</NO.P><TXT>A holland kormány szerint a fent említett 28. §-ban említett különös szabályozás eltér a HÉA közösségi rendszerétől. E szabályozás célja egyfelől a HÉA kivetésének egyszerűsítése a tekintetben, hogy arra a jövedéki adó terén alkalmazandó rendszernek megfelelően a dohánygyártmányok értékesítési láncának kizárólag egyetlen szakaszában, a raktárból történő kitároláskor vagy importáláskor kerül sor, másfelől az adókijátszás elleni küzdelem a tekintetben, hogy a kiskereskedők ki vannak zárva az adókivetés folyamatából.</TXT></NP><NP><NO.P>25</NO.P><TXT>E szabályozás <DATE ISO="19770101">1977. január l-jén</DATE> már hatályban volt. A holland kormány a hatodik irányelv 27. cikkének (5) bekezdése alapján <DATE ISO="19790612">1979. június 12-én</DATE> tájékoztatta a Bizottságot a szabályozásról.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések</P></TI></TITLE><NP><NO.P>26</NO.P><TXT>A Landewijck dohánygyártmány-nagykereskedést üzemeltet Luxemburgban, amely tevékenységére adóraktári engedéllyel rendelkezik.</TXT></NP><NP><NO.P>27</NO.P><TXT>A Landewijck a jövedéki adóról szóló törvény 75. §a alapján <DATE ISO="19981006">1998. október 6-án</DATE> két kérelemben dohánygyártmányokra való adójegyeket igényelt a Belastingdienst/Douane te Amsterdamtól (Amszterdami Adó- és Vámhatóság). A társaság a Securicor Omega társaságot bízta meg az adójegyek beszerzésével.</TXT></NP><?PAGE NO="I-5419"?><NP><NO.P>28</NO.P><TXT>Az adóhatóság a két kérelem alapján <DATE ISO="19981009">1998. október 9-én</DATE> nyilvántartásba vette a Landewijck kötelezettségét <FT TYPE="DECIMAL">177809,10</FT> NLG (<FT TYPE="NUMBER">140575</FT> NLG jövedéki adó és <FT TYPE="DECIMAL">37234,10</FT> NLG HÉ A), illetve <FT TYPE="DECIMAL">2711474,60</FT> NLG (<FT TYPE="DECIMAL">2202857,50</FT> NLG jövedéki adó és <FT TYPE="DECIMAL">508617,10</FT> NLG HÉA) összegben.</TXT></NP><NP><NO.P>29</NO.P><TXT>A Securicor Omega megbízásából eljáró Smit Koerier fuvarozási vállalat <DATE ISO="19981012">1998. október 12-én</DATE> átvette az igényelt adójegyeket a PTT Post Filatelie-től, későbbi nevén Geldnet Services BV-től.</TXT></NP><NP><NO.P>30</NO.P><TXT>A Le Foyer luxemburgi biztosítótársaság által megbízott szakértő <DATE ISO="19981217">1998. december 17-én</DATE> készített jegyzőkönyvének tanúbizonysága szerint a Smit Koerier <DATE ISO="19981013">1998. október 13-án</DATE> 19 óra 40 perckor három csomag adójegyet szállított a Securicor Omega utrechti (Hollandia) központjába és a Securicor Omega <DATE ISO="19981014">1998. október 14-én</DATE> 10 órakor megállapította, hogy a csomagok eltűntek.</TXT></NP><NP><NO.P>31</NO.P><TXT>A Landewijck <DATE ISO="19981123">1998. november 23-i</DATE> levelében értesítette az adóhatóságot arról, hogy a Smit Koerier részére átadott adójegyek még mindig nem érkeztek meg a részére, azok így nem használhatók fel és a Securicor Omega nem vállal felelősséget azok eltűnéséért. A Landewijck ugyanebben a levélben arra kérte az adóhatóságot, hogy <QUOT.START ID="QS0021" REF.END="QE0021" CODE="201E"/>a fizetési határidő, vagyis <DATE ISO="19990131">1999. január 31-e</DATE> előtt vegye figyelembe az ügy különleges körülményeit<QUOT.END ID="QE0021" REF.START="QS0021" CODE="201D"/>.</TXT></NP><NP><NO.P>32</NO.P><TXT>Az adóhatóság a jövedéki adóról szóló törvény 79. §a (3) bekezdésének, valamint e törvény végrehajtási rendelete 52. §-ának megfelelően benyújtott, a Landewijck által a perben vitatott adójegyek után fizetett, illetve fizetendő összegek visszatérítésére, illetve beszámítására irányuló kérelemnek tekintette az <DATE ISO="19981123">1998. november 23-i</DATE> levelet. Az adóhatóság <DATE ISO="20010130">2001. január 30-i</DATE> határozatában elutasította a kérelmet.</TXT></NP><?PAGE NO="I-5420"?><NP><NO.P>33</NO.P><TXT>Az adóhatóság szintén elutasította a Landewijck e határozat ellen benyújtott panaszát.</TXT></NP><NP><NO.P>34</NO.P><TXT>A Gerechtshof te Amsterdam (amszterdami fellebbviteli bíróság) egyaránt elutasította a panasz elutasítása ellen benyújtott keresetet mint megalapozatlant. E bíróság álláspontja szerint a felperes nem igazolta kellő bizonyossággal, hogy az adójegyek már megsemmisültek, és azok újbóli felhasználásának kockázata elhanyagolható, így tehát azt sem, hogy a jövedéki adóról szóló törvény 79. §a (3) bekezdésének b) pontja alapján az adójegyeket eltűntnek lehet tekinteni. A Gerechtshof másfelől úgy ítélte meg, hogy a HEÁ-ról szóló törvény 28. §a alapján, miszerint a dohánygyártmányok utáni HÉA kivetése a jövedéki termékekre vonatkozó szabályok szerint történik, a HÉA visszatérítése iránti kérelmet ugyanazon indokok miatt kell elutasítani, mint a jövedéki adó visszatérítése iránti kérelmet.</TXT></NP><NP><NO.P>35</NO.P><TXT>A Landewijck felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Hoge Raad der Nederlandenhez (Hollandia Legfelsőbb Bírósága). E bíróság úgy ítélte meg, hogy a Gerechtshof helyesen alkalmazta a jövedéki adóról szóló törvény 79. §a (3) bekezdésének b) pontját. Felvetette azonban, hogy a Landewijck visszatérítési, illetve beszámítási kérelmének az alapügyben történő elutasítása összeegyeztethetőe a jövedékiadóirányelv egyes rendelkezéseivel, nevezetesen a 6. cikk (1) bekezdésével, valamint a 14. és 22. cikkel.</TXT></NP><NP><NO.P>36</NO.P><TXT>Másfelől a Hoge Raad szerint felmerül a HÉA-ról szóló törvény 28. §-ának alkalmazhatósága. A Landewijck állítása szerint ugyanis nem a hatodik irányelv 27. cikkének (5) bekezdésében előírt határidőn belül tájékoztatták a Bizottságot a HÉA kivetésének a fenti § által bevezetett különös rendszeréről, és így e rendszer összeegyeztethetetlen az irányelvvel.</TXT></NP><NP><NO.P>37</NO.P><TXT>A Hoge Raad der Nederlanden ezzel összefüggésben felvetette, hogy különösen a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-74/91" YEAR="1992" PAGE.ECR="I-5437">C-74/91. sz., Bizottság kontra Németország ügyben <DATE ISO="19921027">1992. október 27-én</DATE> hozott ítélet (EBHT 1992., I-5437. o.)</REF.DOC.ECR> tükrében a Bizottságnak a fenti rendszerről <DATE ISO="19790612">1979. június 12-én</DATE><?PAGE NO="I-5421"?> történő, késedelmes értesítése azonos jogkövetkezményekkel jár-e az értesítés elmaradásával, vagyis azzal, hogy e rendszer nem lesz alkalmazható az e hibára hivatkozó személyekre. A Hoge Raad der Nederlanden ehhez hozzáfűzte, hogy még abban az esetben is, ha az értesítés késedelmes teljesítése folytán a fenti rendszer nem alkalmazhatatlan, meg kell továbbá vizsgálni, hogy az összeegyeztethetőe a hatodik irányelv 27. cikkének (1) bekezdésében támasztott követelményekkel.</TXT></NP><NP><NO.P>38</NO.P><TXT>Ilyen körülmények között a Hoge Raad der Nederlanden akként határozott, hogy felfüggeszti az eljárást és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>&#x201E;1.</NO.P><TXT>Akként kell-e értelmezni a jövedékiadó-irányelvet, hogy az alapján a tagállamok kötelesek olyan, a jelen ügyben történtekhez hasonló jogszabályi rendelkezések meghozatalára, amelyek alapján visszatérítik, illetve beszámítják az adójegyek igénylésekor a jövedéki adó címén már megfizetett, illetve fizetendő összegeket abban az esetben, ha a kérelmező (az adóraktár engedélyese) nem használta fel és a jövőben nem is tudja felhasználni a jövedéki termékekre történő ragasztásukat megelőzően eltűnt adójegyeket, és harmadik személyek sem tudták, illetve a jövőben nem tudják azokat jogszerűen felhasználni, jóllehet nem zárható ki, hogy a jogszerűtlenül forgalomba hozott dohánygyártmányokra ragasztva azokat már felhasználták vagy a jövőben fel fogják használni?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>Akként kell-e értelmezni a hatodik irányelvet, és különösen az irányelv 27. cikkének (1) és (5) bekezdését, hogy az a körülmény, miszerint a holland kormány kizárólag a hatodik irányelv 27. cikkének (5) bekezdésében meghatározott és a kilencedik irányelvvel meghosszabbított határidő leteltét követően értesítette a Bizottságot arról, hogy a dohánygyártmányok tekintetében fenn kívánja tartani az adó kivetésének különös módját, azt jelenti, hogy amennyiben valamely személy az értesítés teljesítését követően a határidő túllépésére hivatkozik, az adó kivetésének e módja az értesítés időpontját követően továbbra sem alkalmazható?</TXT></NP></ITEM><?PAGE NO="I-5422"?><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>A 2. kérdés a) pontjára adott nemleges válasz esetén akként kell-e értelmezni a hatodik irányelvet és különösen az irányelv 27. cikkének (1) és (5) bekezdését, hogy a HÉÁ-ról szóló törvény 28. §-ban a dohánygyártmányok tekintetében alkalmazott különös adókivetési mód továbbra sem alkalmazható, mivel az nem egyeztethető össze az irányelv fenti rendelkezéseiben támasztott követelményekkel?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>A 2. kérdés b) pontjára adott nemleges válasz esetén akként kell-e értelmezni a hatodik irányelvet és különösen az irányelv 27. cikkének (1) és (5) bekezdését, hogy összeegyeztethetetlen a hatodik irányelvvel a HÉA visszatérítésének az első kérdésben írtakhoz hasonló körülmények között történő megtagadása?</TXT></NP></ITEM></LIST></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről</P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P>Az első kérdésről</P></TI></TITLE><NP><NO.P>39</NO.P><TXT>A jövedékiadó-irányelv 21. cikkének (1) bekezdése elismeri a tagállamok azon jogát, hogy a területükön történő szabad forgalomba bocsátásra szánt termékeket adójegygyei lássák el. Ehhez hasonlóan a dohánygyártmány-irányelv 10. cikkének (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a jövedéki adó beszedésére vonatkozó szabályok összehangolását megelőző fázisokban a jövedéki adó beszedése alapvetően adójegyek útján történik.</TXT></NP><NP><NO.P>40</NO.P><TXT>Emellett a jövedékiadó-irányelv 22. cikke (2) bekezdésének d) pontja alapján az adójegyet kiállító tagállam adóhatóságától kérhető a jövedéki adó összegének viszszatérítése abban a különleges esetben, ha a kibocsátó tagállam adóhatóságai megállapították, hogy az adózási jelek megsemmisültek.</TXT></NP><?PAGE NO="I-5423"?><NP><NO.P>41</NO.P><TXT>Ezzel szemben a jövedékiadó-irányelv semmilyen rendelkezést nem tartalmaz az adózási jelek eltűnésének esetére. Az irányelvet ennélfogva úgy kell tekinteni, hogy az a tagállamokra bízza a megszűnés jogkövetkezményeinek megállapítását. Az irányelvet következésképpen nem lehet akként értelmezni, hogy az megakadályozza, hogy a tagállamok olyan nemzeti szabályokat alkossanak, amelyek az adójegyek eltűnése esetén hangsúlyozzák azok igénylőinek a jegyek elvesztéséért való anyagi felelősségét.</TXT></NP><NP><NO.P>42</NO.P><TXT>Az ilyen nemzeti szabályokat nem lehet az arányosság elvébe ütközőnek sem tekinteni.</TXT></NP><NP><NO.P>43</NO.P><TXT>Ugyanis az olyan nemzeti szabályozás, amely az adójegyek igénylője számára lehetővé teszi a jövedéki adó visszatérítését pusztán azok elvesztésének állítása esetén, elősegítheti a visszaéléseket és az adókijátszásokat. Márpedig a közösségi jogszabály egyik célja pontosan a visszaélések és az adókijátszások megakadályozása.</TXT></NP><NP><NO.P>44</NO.P><TXT>Következésképpen az alapügyben felmerülthöz hasonló nemzeti szabályok, amelyek az adójegyek eltűnése esetén hangsúlyozzák azok igénylőinek a jegyek elvesztéséért való anyagi felelősségét, hozzájárulnak az e jegyek visszaélésszerű felhasználásának megakadályozására irányuló célkitűzés megvalósításához. E nemzeti szabályok emellett nem haladják meg az e cél eléréséhez szükséges mértéket, mivel azok más esetben, így az adójegyek baleset vagy elháríthatatlan külső ok következtében történő eltűnése esetén egyébként nem zárják ki a visszatérítés, illetve a beszámítás lehetőségét.</TXT></NP><NP><NO.P>45</NO.P><TXT>Az alapügy különleges körülményei között a kérdést előterjesztő bíróságnak adandó válasz tartalma szempontjából e tekintetben irreleváns azon érv, miszerint az eltűnt adójegyek visszaélésszerű felhasználásának kockázata minimális, tekintve hogy a visszaélésszerű felhasználás kockázata fennáll.</TXT></NP><?PAGE NO="I-5424"?><NP><NO.P>46</NO.P><TXT>Az első kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy sem a jövedékiadó-irányelv, sem az adósemlegesség elve nem képezi gátját annak, hogy a tagállamok olyan szabályozást vezessenek be, amely az alapügyben felmerülthöz hasonló körülmények között nem teszi lehetővé a jövedéki adó összegének visszatérítését, így hangsúlyozva az adójegyek igénylőinek a jegyek elvesztéséért való anyagi felelősségét.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P>A második kérdés a) pontjáról</P></TI></TITLE><NP><NO.P>47</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság e kérdésével lényegében azt kívánja megtudni, hogy az a körülmény, miszerint a tagállam kizárólag a hatodik irányelv 27. cikkének (5) bekezdésében meghatározott, és a kilencedik irányelvvel meghosszabbított határidő leteltét követően értesítette a Bizottságot arról, hogy a dohánygyártmányok tekintetében fenn kívánja tartani az adó kivetésének különös módját, azt jelenti-e, hogy ezen adókivetési mód még az értesítést követően sem alkalmazható.</TXT></NP><NP><NO.P>48</NO.P><TXT>Kétségtelen, hogy a Bíróság már kimondta, az adófizetővel szemben nem hívható fel a hatodik irányelv 27. cikkének (2) bekezdésében a tagállamokra rótt értesítési kötelezettség megszegésével hozott, a hatodik irányelvtől való eltérő valamely intézkedés (lásd különösen az <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="5/84" YEAR="1985" PAGE.ECR="617">5/84. sz., Direct Cosmetics ügyben <DATE ISO="19850213">1985. február 13-án</DATE> hozott ítélet [EBHT 1985., 617. o.] 37. pontját</REF.DOC.ECR> és a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-97/90" YEAR="1991" PAGE.ECR="I-3795">C-97/90. sz. Lennartz-ügyben <DATE ISO="19910711">1991. július 11-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 1991., I-3795. o.] 33. pontját</REF.DOC.ECR>). Ezen értesítés hiányában ugyanis a Tanács nem engedélyezheti ezen intézkedést a hatodik irányelv 27. cikkének (1) alapján.</TXT></NP><NP><NO.P>49</NO.P><TXT>A jelen ügyben azonban nem a Tanács engedélyezéséhez kötött új, eltérő intézkedésről, hanem olyan, <DATE ISO="19770101">1977. január l-jén</DATE> már létező különös intézkedésről van szó, amelyet a tagállam a hatodik irányelv 27. cikke (5) bekezdése alapján az irányelv végrehajtása ellenére fenn kívánt tartani. A holland kormány ily módon értesítette a Bizottságot arról, hogy fenn kívánja tartani az <DATE ISO="19790612">1979. június 12-i</DATE> HÉA-ról szóló törvény 28. §-ában foglalt szabályozást. A Bizottság a HÉA közös rendszerének<?PAGE NO="I-5425"?> működéséről a Tanács részére a hatodik irányelv 34. cikkének megfelelően benyújtott <DATE ISO="19830914">1983. szeptember 14-i</DATE> első jelentésében (COM(83) 426 végleges) nem tekintette úgy, hogy e rendszer ellentétes a hatodik irányelv 27. cikkének (1) bekezdésében meghatározott azon követelménnyel, miszerint az intézkedések a végső fogyasztás stádiumában esedékes adó összegét csak jelentéktelen mértékben befolyásolhatják.</TXT></NP><NP><NO.P>50</NO.P><TXT>Az eltérő intézkedés késedelmes bejelentésének és a bejelentés elmaradásának azonban nem ugyanazok a jogkövetkezményei. A hatodik irányelv 27. cikkének (5) bekezdése ugyanis semmilyen szankciót nem fűz az értesítési határidő elmulasztásához. Ezen kívül az értesítés célja nem a Bizottság engedélyének megszerzése, hanem az, hogy a Bizottság az adott intézkedésről tudomást szerezhessen, és azt értékelni tudja. Ilyen körülmények mellett az értesítési határidő elmulasztását nem lehet olyan lényeges eljárási hibának tekinteni, amely a késedelmesen bejelentett eltérő intézkedés alkalmazhatatlanságát eredményezi.</TXT></NP><NP><NO.P>51</NO.P><TXT>A második kérdés a) pontjára tehát azt a választ kell adni, hogy a hatodik irányelv 27. cikkének (5) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az értesítési határidő elmulasztása nem minősül olyan lényeges eljárási hibának, amely a késedelmesen bejelentett eltérő intézkedés alkalmazhatatlanságát eredményezi.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P>A második kérdés b) pontjáról</P></TI></TITLE><NP><NO.P>52</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság második kérdésének b) pontjával azt kívánja megtudni, hogy a HÉA-nak a holland jogszabály által az alapügyben meghatározotthoz hasonló, adójegyek útján történő különleges kivetési módja megfelel-e a hatodik irányelv 27. cikke (1) és (5) bekezdése által támasztott követelményeknek, és meghaladja-e az adókivetés egyszerűsítéséhez, valamint az adókijátszások és adókikerülések megakadályozásához szükséges mértéket.</TXT></NP><?PAGE NO="I-5426"?><NP><NO.P>53</NO.P><TXT>Amint azt a Bíróság már kimondta, az irányelv 27. cikkének (5) bekezdése által <QUOT.START ID="QS0022" REF.END="QE0022" CODE="201E"/>az adókivetés egyszerűsítésié], vagy az adókijátszások és adókikerülések megakadályozás [a]<QUOT.END ID="QE0022" REF.START="QS0022" CODE="201D"/> érdekében engedélyezett eltérő nemzeti intézkedéseket megszorítóan kell értelmezni (lásd e tekintetben a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="324/82" YEAR="1984" PAGE.ECR="1861">324/82. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben <DATE ISO="19840410">1984. április 10-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 1984., 1861. 0.] 29. pontját)</REF.DOC.ECR>. Ezen intézkedések kizárólag az e cél eléréshez feltétlenül szükséges mértékben térhetnek el az irányelv 11. cikkének a HÉA adóalapjára vonatkozó rendelkezéseitől (a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-63/96" YEAR="1997" PAGE.ECR="I-2847">C-63/96. sz. Skripalleügyben <DATE ISO="19970529">1997. május 29-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 1997., I-2847. o.] 24. pontja</REF.DOC.ECR>). Ezenfelül ezen intézkedéseknek az általuk kitűzött konkrét cél megvalósításához szükségesnek és alkalmasnak kell lenniük, és csak a lehető legkisebb mértékben érinthetik a hatodik irányelv céljait és elveit (a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-177/99+C-181/99" YEAR="2000" PAGE.ECR="I-7013">C-177/99. és a C-181/99. sz., Ampafrance és Sanofi egyesített ügyekben <DATE ISO="20000919">2000. szeptember 19-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 2000., I-7013. o.] 60. pontja</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP><NP><NO.P>54</NO.P><TXT>A jelen ügyben a HÉA adójegyek útján történő beszedését lehetővé tevő különös rendszer célja és eredménye az adókivetés egyszerűsítése, amelyre e különös rendszer jóvoltából a termékek értékesítési láncának egyetlen szakaszában kerül sor.</TXT></NP><NP><NO.P>55</NO.P><TXT>Másfelől e rendszer a hatodik irányelv 27. cikkének (1) bekezdésében rögzített követelménynek megfelelően a fizetendő HÉA összegét a termékek végső fogyasztási fázisában alkalmazott árához köti.</TXT></NP><NP><NO.P>56</NO.P><TXT>Igaz ugyan, hogy bizonyos körülmények, úgymint a termékek eltűnése, azok veszteséges, vagy az adójegyen megjelöltnél alacsonyabb kiskereskedelmi áron történő szabálytalan értékesítése esetén a gyártó nagyobb összegű HÉA megfizetésére kötelezhető, mint amennyi a közösségi jog HEA beszedésére vonatkozó közös rendszerének alkalmazásából következett volna.</TXT></NP><NP><NO.P>57</NO.P><TXT>Azonban az ilyen körülmények előfordulásának lehetősége önmagában nem elégséges annak megállapításához, hogy a HÉA beszedésének adójegyek útján történő különös rendszere nem felel meg a hatodik irányelv 27. cikke (1) bekezdésében<?PAGE NO="I-5427"?> meghatározott követelményeknek. E cikk ugyanis kizárólag az olyan intézkedéseknek képezi akadályát, amelyek jelentős mértékben befolyásolhatják a fogyasztás végső szakaszában esedékes adó összegét.</TXT></NP><NP><NO.P>58</NO.P><TXT>Ugyanis úgy tűnik, hogy azon esetek, amelyekben az adó adójegyek útján történő beszedésének rendszere változást okozhat a fogyasztás végső szakaszában esedékes adó összegében, nem olyanok, amelyek alapján kijelenthető, hogy azok jelentősen befolyásolhatják a fogyasztás végső szakaszában esedékes adó összegét. Az ilyen rendszer tehát nem sérti a hatodik irányelv 27. cikkének (1) bekezdésében meghatározott követelményeket.</TXT></NP><NP><NO.P>59</NO.P><TXT>Ugyanezen okokból e rendszer nem haladja meg a HÉA kivetésének egyszerűsítéséhez szükséges mértéket.</TXT></NP><NP><NO.P>60</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróságnak tehát azt a választ kell adni, hogy a hatodik irányelv 27. cikkének (1) és (5) bekezdését akként kell értelmezni, hogy a HÉA-ról szóló törvény 28. §a által bevezetetthez hasonló, a HÉA beszedésének adójegyek útján történő különös rendszere összeegyeztethető az irányelv rendelkezései által támasztott követelményekkel, és nem haladja meg az adó kivetésének egyszerűsítéséhez szükséges mértéket.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P>A második kérdés c) pontjáról</P></TI></TITLE><NP><NO.P>61</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság ezen utolsó kérdésével lényegében azt kívánja megtudni a Bíróságtól, hogy a hatodik irányelvet és különösen az irányelv 27. cikkének (1) és (5) bekezdését akként kell-e értelmezni, hogy összeegyeztethetetlen az irányelvvel a HÉA visszatérítésének a jelen ügyben felmerülthöz hasonló körülmények között történő megtagadása.</TXT></NP><?PAGE NO="I-5428"?><NP><NO.P>62</NO.P><TXT>A fenti 44. pontban kifejtetteknek megfelelően azon nemzeti szabályok, amelyek az adójegyek eltűnése esetén hangsúlyozzák azok igénylőinek a jegyek elvesztéséért való anyagi felelősségét, hozzájárulnak az e jegyek visszaélésszerű felhasználásának megakadályozására irányuló célkitűzés megvalósításához. E nemzeti szabályok emellett nem haladják meg az e cél eléréséhez szükséges mértéket, mivel azok más, így az adójegyek baleset vagy elháríthatatlan külső ok következtében történő eltűnése esetén egyébként nem zárják ki a visszatérítés, illetve a beszámítás lehetőségét.</TXT></NP><NP><NO.P>63</NO.P><TXT>A fentieken túl az adójegyek tulajdonképpen nem az adójegy igénylőjének adótartozását testesítik meg, hanem önálló értékkel rendelkeznek. Ezért indokolt, hogy e jegyek igénylője védekezzen az adójegyek eltűnésének kockázatával szemben, és adott esetben viselje azok eltűnésének következményeit, még akkor is, ha e helyzet bizonyos esetekben ugyanazon termékek tekintetében a HÉA szempontjából kettős adóztatáshoz vezethet.</TXT></NP><NP><NO.P>64</NO.P><TXT>Végül a Bizottság és a Landewijck állításával ellentétben a jelen kérdésre adandó válasz nem vezethető le a Bíróságnak a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-435/03" YEAR="2005" PAGE.ECR="I-7077">C-435/03. sz., American Tobacco és Newman Shipping ügyben <DATE ISO="20050715">2005. július 15-én</DATE> hozott ítéletében (EBHT 2005., I-7077</REF.DOC.ECR>. o.) kifejtett érveléséből. A bíróság ezen ítéletben többek között kimondta, hogy egyfelől az áruk eltulajdonítása nem minősül az irányelv 2. cikke szerinti ellenszolgáltatás fejében teljesített termékértékesítésnek, és így az önmagában nem tartozhat a HÉA hatálya alá, másfelől az a körülmény, hogy a termékek jövedéki termékek, érdektelen e megállapítás szempontjából.</TXT></NP><NP><NO.P>65</NO.P><TXT>Márpedig az áruk eltulajdonításával ellentétben az adójegyek eltűnése teljesen érdektelen magának az adóalapnak a megállapítása szempontjából. Továbbra is forgalomba hozhatók azon dohánygyártmányok, amelyekre az adójegyeket szánták, és mind a HÉA, mind a jövedéki adó tekintetében keletkezhet még adótartozás. A fent kifejtetteknek megfelelően emellett indokolt arra ösztönözni az adójegyek igénylőjét, hogy védekezzen azok eltűnésének kockázatával szemben, míg valószínűleg nem szükséges a termék tulajdonosának a lopás kockázatával szembeni védekezésre való ösztönzése.</TXT></NP><?PAGE NO="I-5429"?><NP><NO.P>66</NO.P><TXT>Következésképpen a Bizottság és a Landewijck megalapozatlanul állítják, hogy a fent hivatkozott British American Tobacco és Newmann Shipping ügyben hozott ítéletből a fortiori az következik, hogy az adójegyek elvesztése esetén fennáll a HÉA címen megfizetett összegek levonására, illetve beszámítására vonatkozó jog.</TXT></NP><NP><NO.P>67</NO.P><TXT>Az utolsó kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy nem összeegyeztethetetlen az irányelvvel, különösen az irányelv 27. cikkének (1) és (5) bekezdésével az, hogy a jelen ügyben felmerülthöz hasonló körülmények között nem kötelező az adóiegyek beszerzése során a HEA címén fizetett összegek visszatérítése.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><JURISDICTION><INTRO><P>A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:</P></INTRO><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>1)</NO.P><TXT>Sem a jövedékiadó-köteles termékekre vonatkozó általános rendelkezésekről és e termékek tartásáról, szállításáról és ellenőrzéséről szóló, <DATE ISO="19920225">1992 február 25-i</DATE> 92/12/EGK tanácsi irányelv, sem az arányosság elve nem képezi gatjat annak, hogy a tagállamok olyan szabályozást vezessenek be, amely nem teszi lehetővé a jövedéki adó összegének visszatérítését, így hangsúlyozva az adójegyek igénylőinek a jegyek elvesztéséért való anyagi felelősségét abban az esetben, ha az adójegyek a dohánygyártmányokra torteno felragasztásukat megelőzően tűntek el, az eltűnés nem elháríthatatlan külső oknak vagy balesetnek tulajdonítható és nem állapították meg, hogy az adójegyek megsemmisültek vagy végérvényesen használhatatlanná valtak.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>A tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról - közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szolo, <DATE ISO="19770517">1977. május 17-i</DATE> 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv 27. cikkének (5) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az értesítési határidő<?PAGE NO="I-5430"?> elmulasztása nem minősül olyan lényeges eljárási hibának, amely a késedelmesen bejelentett eltérő intézkedés alkalmazhatatlanságát eredményezi.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>3)</NO.P><TXT>A hatodik irányelv 27. cikkének (1) és (5) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az általános forgalmi adóról szóló <DATE ISO="19680628">1968. június 28-i</DATE> törvény (Wet op de omzetbelasting, <HT TYPE="ITALIC">Stb.,</HT> 1968., 329.) 28. §a által bevezetetthez hasonló, a HÉA beszedésének adójegyek útján történő eltérő rendszere összeegyeztethető az irányelv rendelkezései által támasztott követelményekkel, és nem haladja meg az adó kivetésének egyszerűsítéséhez szükséges mértéket.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>4)</NO.P><TXT>Nem összeegyeztethetetlen a 77/388 hatodik irányelvvel, különösen az irányelv 27. cikkének (1) és (5) bekezdésével az, hogy nem kötelező az adójegyek beszerzése során a hozzáadottérték-adó címén fizetett összegek visszatérítése abban az esetben, ha az adójegyek a dohánygyártmányokra történő felragasztásukat megelőzően tűntek el, az eltűnés nem elháríthatatlan külső oknak vagy balesetnek tulajdonítható és nem állapították meg, hogy az adójegyek megsemmisültek vagy végérvényesen használhatatlanná váltak.</TXT></NP></ITEM></LIST></JURISDICTION></CONTENTS.JUDGMENT><SIGNATURE.CASE><P>Aláírások</P></SIGNATURE.CASE></JUDGMENT>