(1)

Az 1290/2005/EK rendelet 9. cikke (1) bekezdése a) pontjának iii. alpontja értelmében a tagállamok kötelesek behajtani a szabálytalanság és gondatlanság miatt elveszett összegeket. Ugyanezen rendelet 32. cikkének (6) bekezdése, valamint 33. cikkének (7) bekezdése azonban lehetővé teszi, hogy a tagállamok ne hajtsák végre a behajtási eljárást, ha az addig felmerült, valamint a várható költségek együttesen meghaladják a behajtandó pénzösszeget. Ezen előírások hatékony és megfelelő alkalmazása érdekében küszöbértéket kell meghatározni, amely alatt a tagállamoknak nem kell végrehajtaniuk a behajtást. Ezt a küszöbértéket 100 EUR-ban kell megállapítani, amely nem tartalmazza a kamatokat, mivel a 885/2006/EK bizottsági rendelet (2) 6. cikkének h) pontja értelmében a tagállamok által a Bizottságnak bejelentett jogosulatlan kifizetések teljes összegének 0,1 %-ánál lényegesen kisebb összeget képviselnek azok az esetek, amelyeknél a behajtandó összeg nem haladja meg ezt a küszöbértéket. E küszöbérték meghatározása nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy 100 EUR-nál nagyobb összegű kifizetéseknél megfelelően indokolt esetben alkalmazzák a fent említett rendelkezéseket.

(2)

Az ebben a rendeletben megállapított de minimis szabály nem alkalmazandó a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról szóló, 2003. szeptember 29-i 1782/2003/EK tanácsi rendelet (3) 6. cikkének (1) bekezdése alapján a tagállamok által a kölcsönös megfeleltetés területén egyes kedvezményezettekre vonatkozóan megállapított támogatáscsökkentésre és a támogatás köréből való kizárásra, mert az említett rendelet 6. cikkének (3) bekezdése részletesen szabályozza, hogy a tagállamok mely esetekben dönthetnek úgy, hogy nem alkalmaznak csökkentést és kizárást, amennyiben a szóban forgó összeg legfeljebb 100 EUR.

(3)

A tagállamok különböző módon hajthatják végre a 100 EUR-t meghaladó, jogosulatlanul kifizetett összegek behajtására vonatkozó előírást. A nemzeti jogban előírt bármely más jogérvényesítő intézkedés sérelme nélkül a behajtás hatékony és költségkímélő módja a tartozás összegének levonása az adósnak történő jövőbeli kifizetésből, miután a tartozást a nemzeti jogszabályoknak megfelelően megállapították. Ezért ennek a módszernek az alkalmazását kötelezővé kell tenni a tagállamok számára.

(4)

Ezért a 885/2006/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(5)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a mezőgazdasági alapokkal foglalkozó bizottság véleményével,