–

az F S.A. képviseletében Ł. Adamczyk doradca podatkowy,

–

a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, R. Stańczyk és S. Żyrek, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében C. Auvret, U. Małecka, W. Roels és H. Tserepa‑Lacombe, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 2009. július 13‑i 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2009. L 302., 32. o.) 29. cikkének (1) bekezdése, valamint az EUMSZ 18. cikk, az EUMSZ 49. cikk és az EUMSZ 63. cikk értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az F S.A., egy luxemburgi jog szerinti részvénytársaság (a továbbiakban: F alap) és a Dyrektor Krajowej Informacji Skarbowej (a nemzeti adóhivatal igazgatója, Lengyelország; a továbbiakban: adóhatóság) között az e társaság által szerzett befektetési jövedelmek adóztatása tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

3

A 2009/65 irányelv (83) preambulumbekezdése szerint:

4

Ezen irányelv 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

5

Az említett irányelv 3. cikke értelmében:

6

Ugyanezen irányelv 6. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőket írja elő:

7

A 2009/65 irányelv 29. cikkének (1) bekezdése a következőket mondja ki:

A lengyel jog

A társasági adóról szóló törvény

8

A 2017. február 10‑i ustawa – Przepisy wprowadzające ustawę o Krajowym Ośrodku Wsparcia Rolnictwa (a nemzeti mezőgazdasági támogatási központról szóló törvény bevezetéséről szóló rendelkezésekre vonatkozó törvény, 2017. évi Dz. U., poz. 614.) által módosított 1992. február 15‑i ustawa o podatku dochodowym od osób prawnych (a jogi személyek jövedelméről szóló törvény, a továbbiakban: a társasági adóról szóló törvény, 1992. évi Dz. U., poz. 86.) 6. cikke előírja:

9

E törvény 17. cikke (1) bekezdésének 58. pontja értelmében:

A befektetési alapokról szóló törvény

10

A 2004. május 27‑i ustawa o funduszach inwestycyjnych i zarządzaniu alternatywnymi funduszami inwestycyjnymi (a befektetési alapokról és az alternatív befektetési alapok kezeléséről szóló, 2004. évi törvény, 2004. évi Dz. U., poz. 1546.; a továbbiakban: a befektetési alapokról szóló törvény) alapjogvitára alkalmazandó változatának 1. cikke a következőket írja elő:

11

E törvény 1a. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

12

Az említett törvény 3. cikkének szövege a következő:

13

Ugyanezen törvény 4. cikkének (1) és (1a) bekezdése szerint:

14

A befektetési alapokról szóló lengyel törvény 14. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy befektetési alapot csak társaság hozhat létre.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

15

Az F alap az adóhatóságnak azt nyilatkozta, hogy Luxemburgban adóügyi illetőséggel rendelkezik, és ott teljes körű adókötelezettség alá tartozik.

16

Nyilatkozatai szerint az F alap a luxemburgi jognak, pontosabban a szakosodott befektetési alapokról szóló, 2007. február 13‑i törvénynek (Mémorial A 2007, 13. o.) megfelelően szakosodott befektetési alapként működik. Ez az alap azt állítja, hogy a Commission de surveillance du secteur financier (a pénzügyi ágazat felügyeleti bizottsága, Luxemburg; a továbbiakban: CSSF) engedélyezte, és közvetlenül ez utóbbi ellenőrzése alá tartozik, mivel az szabályozott befektetési alapként nyilvántartásba vette.

17

Alapszabályának megfelelően, amelyet a CSSF jóváhagyott, az F alap belső kezelését egy igazgatótanács végzi, amelyet szintén felvettek az alternatívbefektetésialap‑kezelők CSSF által vezetett jegyzékébe.

18

Az F alap kizárólagos célja az alapban való részesedések vásárlására vonatkozó nem nyilvános felhívás útján gyűjtött pénzeszközök átruházható értékpapírokba, pénzpiaci eszközökbe és egyéb vagyoni jogokba történő kollektív befektetése.

19

Az F alap a CSSF által kiadott engedély alapján tőzsdéken – köztük a Giełda Papierów Wartościowych w Warszawién (varsói értéktőzsde, Lengyelország) – jegyzett társaságok részvényeibe, tőkeegyesítő társaságok – köztük a Lengyel Köztársaságban székhellyel rendelkező tőkeegyesítő társaságok – által kibocsátott kötvényekbe, valamint államkötvényekbe – köztük a Lengyel Köztársaság által kibocsátott államkötvényekbe – fektethet be.

20

Az F alap adójogi állásfoglalás iránti kérelmet nyújtott be az adóhatósághoz annak meghatározása érdekében, hogy az általa egy jövőbeli eseményre vonatkozóan bevallott jövedelmek a társasági adóról szóló törvény 17. cikke (1) bekezdésének 58. pontjában előírt adómentesség hatálya alá tartoznak‑e.

21

Az F alap úgy vélte, hogy ez a helyzet áll fenn. Egyrészt megfelelt az e törvény 6. cikke (1) bekezdése 10a. pontjának a), d) és e) alpontjából eredő követelményeknek. Másrészt, ami az említett törvény 6. cikke (1) bekezdése 10a. pontjának f) alpontjában foglalt követelményeknek való megfelelést illeti, vagyis azt a követelményt, amely szerint a befektetési alapot olyan jogalanynak kell kezelnie, amely tevékenységének gyakorlásához a székhelye szerinti állam pénzügyi piacának felügyeletére hatáskörrel rendelkező hatóságok engedélyével rendelkezik, az F alap úgy vélte, hogy alternatív befektetési alap kezelőjeként a belső kezelésű alap teljesíti az ugyanezen törvény 17. cikke (1) bekezdésének 58. pontjában előírt feltételeket az adómentesség igénybevételéhez.

22

2022. június 6‑i adójogi állásfoglalásában az adóhatóság úgy ítélte meg, hogy bár az F alap megfelel a társasági adóról szóló törvény 6. cikke (1) bekezdése 10a. pontjának a) és c)–e) alpontjában foglalt feltételeknek, nem felel meg az említett törvény 6. cikke (1) bekezdése 10a. pontjának f) alpontjában foglalt feltételnek, mivel az alapot nem külső jogalany kezeli.

23

Az F alap keresetet indított a kérdést előterjesztő bíróság, a Wojewódzki Sąd Administracyjny w Gliwicach (gliwicei vajdasági közigazgatási bíróság, Lengyelország) előtt ezen állásfoglalás megsemmisítése iránt.

24

E bíróság megállapítja, hogy az alapügyben szóban forgó szabályozás a kollektív befektetési vállalkozások befektetéseiből származó jövedelmek adójogi kezelésére vonatkozik. Az eljárás arra a kérdésre vonatkozik, hogy az igazgatótanácsa általi belső kezelésű olyan alap, amelyet az ezen alap székhelye szerinti tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága e célból engedélyezett, és amelyet e hatóság engedélyezett alternatívbefektetésialap‑kezelőként nyilvántartásba vett, és amely szerepel a kezelők e hatóság által vezetett listáján, megfelel‑e a társasági adóról szóló törvény 6. cikke (1) bekezdése 10a. pontjának f) alpontjában előírt feltételnek.

25

A 6. cikk (1) bekezdése 10a. pontjának e törvénybe történő beillesztésének célja az volt, hogy egyenlő bánásmódot biztosítson a lengyel befektetési alapok és a más tagállamokban székhellyel rendelkező befektetési alapok között a befektetési alapokra vonatkozó társasági adó alóli mentesség tekintetében. Egyébiránt az említett törvény 6. cikke (1) bekezdése 10a. pontja a)–e) alpontjának bevezetését, majd módosítását, valamint e 6. cikk (1) bekezdése 10a. pontjának f) alponttal történő kiegészítését követően az Európai Bizottság lezárta az EUMSZ 49. cikken és az EUMSZ 63. cikken alapuló kötelezettségszegési eljárást, amelyet a Lengyel Köztársasággal szemben a Lengyel Köztársaságtól eltérő tagállamokban székhellyel rendelkező befektetési alapokkal szembeni állítólagos adójogi hátrányos megkülönböztetés indokolt.

26

A befektetési alapokról szóló törvény 4. cikkének (1) bekezdéséből és 14. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy a Lengyelországban elfogadott modellben a befektetési alapokat az azoktól elkülönülő jogi személy, nevezetesen befektetésialap‑társaság kezeli, és azok nem tartozhatnak belső – például igazgatótanács által gyakorolt – kezelés alá. Egyébiránt e törvényből az következik, hogy csak a külső kezelésű külföldi kollektív befektetési vállalkozások működhetnek Lengyelország területén.

27

E bíróság rámutat továbbá arra, hogy a társasági adóról szóló törvény 17. cikke (1) bekezdésének 58. pontjával összefüggésben értelmezett 6. cikke (1) bekezdése 10a. pontjának f) alpontjában szereplő szabály olyan objektív kritériumot vezet be, amely azt eredményezi, hogy a jogi személyek adómentességét kizárólag a hatáskörrel rendelkező hatóságok által engedélyezett, külső jogalanyok által kezelt külföldi illetőségű kollektív befektetési vállalkozások számára biztosítják, és ezen adómentességből kizárják a belső kezelésű alapokat.

28

Márpedig egyrészt a 2009/65 irányelvből, és különösen annak 6. és 29. cikkéből, valamint II. mellékletéből az következik, hogy ez az irányelv lehetőséget, nem pedig kötelezettséget ír elő alapkezelő társaság létrehozására, és hogy a külső jogalany által nyújtott szolgáltatások terjedelme hasonló a kollektív befektetési vállalkozás igazgatótanácsa által végzett kezeléssel kapcsolatos szolgáltatások terjedelméhez. Másrészt ezen, az említett irányelv követelményeinek megfelelően létrehozott vállalkozásokat összehasonlíthatónak kell tekinteni.

29

Ennélfogva felmerül a kérdés, hogy ellentétes‑e az uniós joggal az, ha a nemzeti jogalkotó – a hazai és a külföldi jogalanyok összehasonlíthatóságának elvétől vezérelve – a befektetésekkel kapcsolatos kockázat csökkentése érdekében olyan alaki feltételt vezet be, mint amely a társasági adóról szóló törvény 17. cikke (1) bekezdésének 58. pontjával összefüggésben értelmezett 6. cikke (1) bekezdése 10a. pontjának f) alpontjából következik, amely szerint a társasági adó alóli mentesség kizárólag egy külső jogalany által kezelt befektetési alap és kollektív befektetési vállalkozás számára áll fenn.

30

E körülmények között a Wojewódzki Sąd Administracyjny w Gliwicach (gliwicei vajdasági közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

A Bíróság előtti eljárás

31

2023. november 21‑i határozatával az előadó bíró és a főtanácsnok közös javaslatára a Bíróság elnöke kérdéseket intézett a kérdést előterjesztő bírósághoz az alapeljárásban alkalmazandó lengyel jogra, valamint az F alapnak az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben szereplő bizonyos állításaira vonatkozóan.

32

2023. december 18‑án a kérdést előterjesztő bíróság megküldte válaszát a Bíróságnak, amelyből először is az következik, hogy a befektetési alapokról szóló törvény kizárja az alapügyben szóban forgó F alaphoz hasonló belső kezeléssel vagy struktúrával rendelkező olyan befektetési alap létrehozását, amely változó alaptőkéjű befektetési társaság jogi formáját ölti, és hogy az ilyen alap, anélkül hogy külső kezelési mód szerint szerveződne, nem helyezheti át székhelyét Lengyelországba.

33

Másodszor, azon kötelezettségre vonatkozó feltétel, hogy a befektetési alap kezelését más jogalanyra, nem pedig természetes személyekre kell bízni, vagyis az ezen alap külső kezelésére vonatkozó feltétel az említett alap mint az ugyanezen alap egyéni befektetőinek egyéni érdekeitől elkülönülő kollektív befektetési vállalkozás tevékenysége jogbiztonságának biztosítására irányul. E feltétel célja az is, hogy e befektetők eszközeit elválassza a befektetési alap kezelését önállóan ellátó alapkezelő társaság eszközeitől, akként, hogy az alapkezelő társaság vagyoni felelőssége ne érintse magának az alapnak az eszközeit.

34

Harmadszor, a kérdést előterjesztő bíróság azt is megerősítette, hogy az alapeljárás tárgyát képező jogvita kizárólag arra a kérdésre vonatkozik, hogy az F alapnak teljesítenie kell‑e a társasági adóról szóló törvény 6. cikke (1) bekezdése 10a. pontjának f) alpontjában előírt, külső jogalany általi kezelésre vonatkozó feltételt.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

35

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 267. cikk szerinti eljárás keretében a Bíróság és a kérdést előterjesztő bíróság feladatai egyértelműen eltérőek, és kizárólag ez utóbbi feladata, hogy a nemzeti jogszabályokat értelmezze (2022. március 17‑i Daimler ítélet, C‑232/20, EU:C:2022:196, 91. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36

Így a Bíróságnak nem feladata, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem keretén belül a nemzeti rendelkezések értelmezése tárgyában állást foglaljon. A Bíróság feladata ugyanis az, hogy – az uniós és nemzeti bíróságok közötti hatáskörmegosztás keretén belül – figyelembe vegye azt az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban meghatározott ténybeli és szabályozási hátteret, amelybe az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés illeszkedik (lásd ebben az értelemben: 2022. március 17‑i Daimler ítélet, C‑232/20, EU:C:2022:196, 92. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2023. november 9‑i Keolis Agen ítélet, C‑271/22–C‑275/22, EU:C:2023:834, 38. pont).

37

Ezenkívül az a kérdés, hogy tévesek‑e azok az előfeltevések, amelyekre a kérdést előterjesztő bíróság a kérdésében támaszkodik, a ténybeli háttér körébe tartozó kérdés, amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja (2018. szeptember 6‑i Gmalieva és társai végzés, C‑79/17, EU:C:2018:687, 16. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság arra az előfeltevésre támaszkodik, amely szerint az olyan kollektív befektetési vállalkozás, mint az F alap, részesülhet a társasági adóról szóló törvény 17. cikke (1) bekezdésének 58. pontjában előírt mentességben, feltéve hogy teljesíti az e törvény 6. cikke (1) bekezdése 10a. pontjának f) alpontjában előírt feltételt.

39

Ezenkívül a kérdést előterjesztő bíróság pontosította, hogy a kollektív befektetési vállalkozás külső kezelésére vonatkozó feltétel előírását az a körülmény indokolja, hogy Lengyelországban kizárólag ilyen kezelési mód engedélyezett a kollektív befektetési vállalkozások számára.

40

Meg kell tehát állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésével lényegében arra vár választ, hogy a 2009/65 irányelv 29. cikkének az EUMSZ 18. cikkel, az EUMSZ 49. cikkel és az EUMSZ 63. cikkel összefüggésben értelmezett (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely előírja, hogy csak az olyan, külső jogalany által kezelt kollektív befektetési vállalkozás, amely tevékenységét az e jogalany székhelye szerinti állam pénzügyi piacok felügyeletére hatáskörrel rendelkező hatóságai által kiadott engedély alapján végzi, részesülhet a társasági adó alóli mentességben az e vállalkozás által eszközölt befektetésekből származó jövedelmek vonatkozásában, és amely tehát nem biztosít ilyen mentességet a más tagállam jogszabályai alapján létrehozott, belső kezelésű kollektív befektetési vállalkozásoknak, abban az esetben, ha az előbbi tagállam joga csak a külső kezelésű kollektív befektetési vállalkozások létrehozását teszi lehetővé.

Az uniós jog releváns rendelkezéseiről

41

Mivel a lengyel kormány, valamint a Bizottság kétségeit fejezte ki a 2009/65 irányelvnek az alapügy megoldása szempontjából fennálló relevanciáját illetően, először is azt kell megvizsgálni, hogy ez az irányelv alkalmazható‑e e jogvitára.

42

E tekintetben, amint az mindenekelőtt az 1. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, a 2009/65 irányelvet a tagállamok területén letelepedett, ÁÉKBV esetében kell alkalmazni.

43

Továbbá, az irányelv 1. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerint az irányelv értelmében vett ÁÉKBV-k olyan vállalkozások, amelyek kizárólagos célja a befektetőktől nyilvánosan bevont tőke átruházható értékpapírokba vagy az ugyanezen irányelv 50. cikkének (1) bekezdésében említett egyéb likvid pénzügyi eszközökbe történő befektetése, és amelyek a kockázatmegosztás elvén működnek.

44

Végül, amint az a 2009/65 irányelv 3. cikkének b) pontjából kitűnik, nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá azok a kollektív befektetési vállalkozások, amelyek anélkül szereznek tőkét, hogy befektetési jegyeiket az Unióban vagy annak egy részén nyilvánosan értékesítenék.

45

Így ezen irányelv 1. cikke (2) bekezdésének a) pontjából és 3. cikkének b) pontjából az következik, hogy nem tartoznak az említett irányelv hatálya alá azok a kollektív befektetési vállalkozások, amelyek befektetési jegyeik nyilvános értékesítése nélkül gyűjtenek tőkét.

46

Márpedig a jelen ügyben az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy az F alap kizárólagos célja az alap részvényeire vonatkozó nem nyilvános felhívás útján gyűjtött pénzeszközök értékpapírokba, pénzpiaci eszközökbe és egyéb vagyoni jogokba történő kollektív befektetése.

47

Az a körülmény, hogy – magának az F alapnak az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben megismételt állításai szerint – a pénzeszközök ez utóbbi általi gyűjtésére anélkül került sor, hogy befektetési jegyeit nyilvános felhívás útján értékesítette volna, azt jelenti, hogy a 2009/65 irányelv nem alkalmazható az alapügyben szóban forgó helyzetre.

48

Másodszor, mivel a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésében az EUMSZ 18. cikkre, az EUMSZ 49. cikkre és az EUMSZ 63. cikkre hivatkozik, meg kell határozni, hogy e rendelkezések alkalmazandók‑e erre a helyzetre.

49

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az EUMSZ 18. cikk, amely az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának általános elvét biztosítja, csak az uniós jog által szabályozott azon esetekben alkalmazható önállóan, amelyekre az EUM‑Szerződés nem tartalmaz hátrányos megkülönböztetést tiltó különös szabályt (2019. június 18‑i Ausztria kontra Németország ítélet, C‑591/17, EU:C:2019:504, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

50

Márpedig a letelepedési jog területén az EUMSZ 49. cikk érvényesíti a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét (2020. március 3‑i Tesco‑Global Áruházak ítélet, C‑323/18, EU:C:2020:140, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezenkívül az EUM‑Szerződés többek között a 63. cikkében a tőke szabad mozgásának területén a hátrányos megkülönböztetést tiltó különös szabályt tartalmaz (2021. március 18‑i Autoridade Tributária e Aduaneira [Az ingatlanból származó tőkenyereségre kivetett adó] ítélet, C‑388/19, EU:C:2021:212, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

51

Egyébiránt az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy annak meghatározásához, hogy valamely nemzeti szabályozás az EUM‑Szerződés által biztosított egyik vagy másik alapvető szabadság körébe tartozik‑e, az érintett szabályozás célját kell figyelembe venni (2024. október 4‑i Staatssecretaris van Financiën [Csoporton belüli kölcsönhöz kapcsolódó kamat] ítélet, C‑585/22, EU:C:2024:822, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

52

Így az EUMSZ 49. cikk hatálya alá tartozik az a nemzeti szabályozás, amely célját tekintve kizárólag olyan részesedésekre alkalmazandó, amelyek lehetővé teszik, hogy irányítást biztosító befolyást gyakoroljanak a társaság döntéseire, és meghatározzák annak tevékenységét (2024. október 4‑i Staatssecretaris van Financiën [Csoporton belüli kölcsönhöz kapcsolódó kamat] ítélet, C‑585/22, EU:C:2024:822, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

53

Ezzel szemben azon nemzeti rendelkezéseket, amelyek a vállalkozás általános ügyvitele és irányítása befolyásolásának szándéka nélkül, kizárólag pénzügyi befektetési célzattal történő részesedésekre alkalmazandók, kizárólag a tőke szabad mozgására tekintettel kell vizsgálni (2022. április 7‑i Veronsaajien oikeudenvalvontayksikkö [A szerződéssel létrehozott befektetési alapok adómentessége] ítélet, C‑342/20, EU:C:2022:276, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

54

A jelen ügyben, amint az az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, az alapügyben szóban forgó jogvita arra a kérdésre vonatkozik, hogy az F alap részesülhet‑e a társasági adóról szóló törvény 17. cikke (1) bekezdésének 58. pontjában előírt mentességben azon jövedelmek után, amelyek a varsói tőzsdén jegyzett társaságok részvényeibe, a Lengyelországban székhellyel rendelkező tőkeegyesítő társaságok által kibocsátott kötvényekbe, valamint a lengyel állam által kibocsátott kötvényekbe történő befektetéseiből származnak.

55

Anélkül, hogy kizárná a hatálya alól azokat a helyzeteket, amelyek lehetővé teszik a társaság döntései feletti irányítást biztosító befolyás gyakorlását és tevékenységének meghatározását – ami e helyzeteket a letelepedés szabadságának hatálya alá vonná –, e szabályozás célja a kollektív tőkebefektetésből származó jövedelmek adóügyi kezelése, a jelen ítélet 53. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében a vállalkozás általános ügyvitele és irányítása befolyásolásának szándéka nélkül. Következésképpen döntően a tőke szabad mozgását érintheti. A letelepedés szabadságának az említett szabályozásból eredő esetleges korlátozásai a tőke szabad mozgása korlátozásának elkerülhetetlen következményei, és ennélfogva nem indokolják ugyanezen szabályozásnak az EUMSZ 49. cikkre tekintettel történő önálló vizsgálatát (lásd ebben az értelemben: 2022. április 7‑i Veronsaajien oikeudenvalvontayksikkö [A szerződéssel létrehozott befektetési alapok adómentessége] ítélet, C‑342/20, EU:C:2022:276, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

56

A fentiekre tekintettel az alapügyben szóban forgó helyzetet kizárólag Szerződésnek a tőke szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseire tekintettel kell vizsgálni.

A tőke szabad mozgására vonatkozó korlátozás fennállásáról

57

Az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az EUMSZ 63. cikk (1) bekezdésében tiltott, tőkemozgást korlátozó intézkedések azon intézkedéseket foglalják magukban, amelyek alkalmasak arra, hogy eltántorítsák a külföldi illetőségűeket attól, hogy valamely tagállamban beruházásokat hajtsanak végre, illetve az említett tagállam illetőségével rendelkezőket attól, hogy más tagállamokban hajtsanak végre beruházásokat (2022. április 7‑i Veronsaajien oikeudenvalvontayksikkö [A szerződéssel létrehozott befektetési alapok adómentessége] ítélet, C‑342/20, EU:C:2022:276, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

58

Különösen az, hogy valamely tagállam a belföldi illetőségű befektetési alapok részére fizetett osztalékok vonatkozásában tanúsítottnál kevésbé kedvező bánásmódot tanúsít a külföldi illetőségű befektetési alapok részére fizetett osztalékok tekintetében, alkalmas arra, hogy visszatartsa az ezen államtól eltérő tagállamban illetőséggel rendelkező társaságokat attól, hogy befektessenek ugyanezen tagállamban, és az következésképpen az EUMSZ 63. cikk alapján főszabály szerint tiltott módon korlátozza a tőke szabad mozgását (2022. április 7‑i Veronsaajien oikeudenvalvontayksikkö [A szerződéssel létrehozott befektetési alapok adómentessége] ítélet, C‑342/20, EU:C:2022:276, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

59

Ilyen kevésbé kedvező bánásmódnak minősül a külföldi illetőségű befektetési alapok által kapott bevételek adómentességből való kizárása, a belföldi illetőségű kollektív befektetési vállalkozás által kapott jövedelemtől eltérően (lásd ebben az értelemben: 2022. április 7‑i Veronsaajien oikeudenvalvontayksikkö [A szerződéssel létrehozott befektetési alapok adómentessége] ítélet, C‑342/20, EU:C:2022:276, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

60

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság magyarázataiból először is kitűnik, hogy a Lengyelországban székhellyel rendelkező befektetési alapok jövedelme társaságiadó‑mentességet élvez.

61

Másodszor, e magyarázatokból kitűnik, hogy a társasági adóról szóló törvény 6. cikke (1) bekezdésének 10a. pontját, amely azokra a kollektív befektetési vállalkozásokra alkalmazandó, amelyek székhelye más tagállamban vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló, 1992. május 2‑i megállapodás (HL 1994. L 1., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 52. kötet, 3. o.; a továbbiakban: EGT‑megállapodás) részes államban található, és amely a társasági adó alóli mentességnek az e törvény 17. cikke (1) bekezdésének 58. pontjában hivatkozott feltételeit tartalmazza, az ez utóbbi vállalkozások és a Lengyelországban székhellyel rendelkező alapok közötti egyenlő bánásmód biztosítása érdekében fogadták el.

62

Harmadszor, a kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy a befektetési alapokról szóló törvény abszolút módon kizárja belső kezelésű befektetési alap létrehozását Lengyelországban.

63

Márpedig a társasági adóról szóló törvény 6. cikke (1) bekezdése 10a. pontjának f) alpontja értelmében kizárólag a székhelyük szerinti állam pénzügyi piacának felügyeletére hatáskörrel rendelkező hatóságok engedélyével rendelkező vállalkozások által kezelt kollektív befektetési vállalkozások mentesülhetnek ezen adó alól a befektetési tevékenységükből származó jövedelmek tekintetében. E rendelkezésnek a kérdést előterjesztő bíróság által adott értelmezése szerint e feltétel megköveteli, hogy a kollektív befektetési vállalkozást külső jogalany kezelje annak érdekében, hogy az ilyen jövedelmek tekintetében az említett adó alóli mentességben részesülhessen.

64

Egy ilyen feltétel tehát olyan eltérő bánásmódot vezet be, amely nem a kollektív befektetési vállalkozás illetősége szerinti államon, hanem a kezelési módján alapul.

65

E tekintetben fontos emlékeztetni arra, hogy valamely olyan nemzeti szabályozás, amely különbségtétel nélkül alkalmazandó a belföldi és a külföldi illetőségű gazdasági szereplőkre, a tőke szabad mozgása korlátozásának minősülhet. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából ugyanis az következik, hogy még az objektív feltételeken alapuló eltérő bánásmódok is de facto hátrányosan érinthetik a határokon átnyúló helyzeteket (2022. április 7‑i Veronsaajien oikeudenvalvontayksikkö [A szerződéssel létrehozott befektetési alapok adómentessége] ítélet, C‑342/20, EU:C:2022:276, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

66

Ez a helyzet áll fenn különösen akkor, ha a belföldi és a külföldi illetőségű gazdasági szereplőkre különbségtétel nélkül alkalmazandó nemzeti szabályozás valamely adóelőnyt olyan helyzetekre tart fenn, amelyekben a gazdasági szereplők olyan feltételeket vagy kötelezettségeket teljesítenek, amelyek jellegüknél fogva vagy tényszerűleg a nemzeti piacra jellemzőek, ily módon kizárólag a nemzeti piacon jelen lévő gazdasági szereplők képesek e feltételek vagy kötelezettségek teljesítésére, az összehasonlítható jellemzőkkel bíró külföldi illetőségű gazdasági szereplők általában nem (2022. április 7‑i Veronsaajien oikeudenvalvontayksikkö [A szerződéssel létrehozott befektetési alapok adómentessége] ítélet, C‑342/20, EU:C:2022:276, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

67

Így a Bíróság kimondta, hogy bár a tagállamok szabadon határozhatják meg azt a jogi formát, amelyben a területükön alapok hozhatók létre, mivel az uniós jogot e tekintetben nem harmonizálták, a tőke szabad mozgását megfosztaná joghatásaitól az, ha valamely olyan külföldi illetőségű befektetési vállalkozást, amelyet a letelepedése szerinti tagállam joga által megengedett vagy megkövetelt jogi formában hoztak létre, és amely az említett jogi szabályozásnak megfelelően működik, pusztán azon az alapon fosztanák meg valamely adókedvezménytől egy másik tagállamban, amelyben befektet, hogy jogi formája nem felel meg a kollektív befektetési vállalkozások esetében ez utóbbi tagállamban megkövetelt jogi formának. (lásd ebben az értelemben: 2022. április 7‑i Veronsaajien oikeudenvalvontayksikkö [A szerződéssel létrehozott befektetési alapok adómentessége] ítélet, C‑342/20, EU:C:2022:276, 57. és 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

68

A Bíróság továbbá egy olyan tagállami szabályozással kapcsolatban, amely kizárólag a zárt végű alapok számára biztosított adókedvezményt, megállapította, hogy mivel kizárólag más tagállamok joga alá tartozó ingatlanalapok létesíthetők nyílt végű befektetési alapok formájában, és következésképpen ezektől megtagadhatják a biztosított adóelőny igénybevételét, a befektetési alapok „nyílt végű” vagy „zárt végű” jellegén alapuló megkülönböztető kritérium alkalmazása oda vezet, hogy hátrányban részesíti a más tagállamok joga alá tartozó ingatlanalapokat, és ekképpen számukra előnytelen, eltérő bánásmódot eredményez (lásd ebben az értelemben: 2021. december 16‑i UBS Real Estate ítélet, C‑478/19 és C‑479/19, EU:C:2021:1015, 42. pont).

69

A jelen ügyben, amint az lényegében a jelen ítélet 62. pontjában megállapításra került, a befektetési alapok csak akkor hozhatók létre Lengyelországban, ha külső kezelési módot választanak. Következésképpen a társasági adóról szóló törvény 6. cikke (1) bekezdése 10a. pontjának f) alpontjában előírthoz hasonló feltétel elkerülhetetlen és nem esetleges következménye az, hogy kizárólag a más tagállamban alapított kollektív befektetési vállalkozások nem felelnek meg a külső kezelés módjára vonatkozó feltételnek, és ezért a jövedelmük nem részesülhet adómentességben (lásd analógia útján: 2024. október 4‑i Staatssecretaris van Financiën [Csoporton belüli kölcsönhöz kapcsolódó kamat] ítélet, C‑585/22, EU:C:2024:822, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

70

Kétségtelen, hogy – amint arra a jelen ítélet 67. pontja emlékeztet – mivel az uniós jogot e tekintetben nem harmonizálták, a tagállamok továbbra is szabadon határozhatják meg a területükön létrehozott befektetési alapokra alkalmazandó kezelési módot (lásd ebben az értelemben: 2022. április 7‑i Veronsaajien oikeudenvalvontayksikkö [A szerződéssel létrehozott befektetési alapok adómentessége] ítélet, C‑342/20, EU:C:2022:276, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

71

A tagállamok a kollektív befektetési vállalkozások alkalmazásának ösztönzése érdekében szintén szabadon írhatnak elő különleges adóztatási rendszert e vállalkozások, valamint az általuk kapott osztalékok és egyéb bevételek tekintetében, valamint határozhatják meg azokat az anyagi és alaki jogi feltételeket, amelyeket tiszteletben kell tartani annak érdekében, hogy jogosultak legyenek az ilyen rendszer igénybevételére (lásd ebben az értelemben: 2022. április 7‑i Veronsaajien oikeudenvalvontayksikkö [A szerződéssel létrehozott befektetési alapok adómentessége] ítélet, C‑342/20, EU:C:2022:276, 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

72

Mindazonáltal, amennyiben valamely tagállam adókedvezményt ír elő bizonyos kollektív befektetési vállalkozások számára, azok a feltételek, amelyek alapján e kedvezményt nyújtják, nem képezhetik a tőke szabad mozgásának korlátozását (2022. április 7‑i Veronsaajien oikeudenvalvontayksikkö [A szerződéssel létrehozott befektetési alapok adómentessége] ítélet, C‑342/20, EU:C:2022:276, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

73

Márpedig, tekintettel a jelen ítélet 67. pontjában említett ítélkezési gyakorlatra, a tőke szabad mozgását megfosztja joghatásaitól az, ha valamely olyan külföldi illetőségű befektetési vállalkozást, amely a letelepedése szerinti tagállam joga által engedélyezett kezelési módot alkalmazza, és amely az említett jogi szabályozásnak megfelelően működik, pusztán azon az alapon fosztják meg a más tagállamban történő befektetéséből származó jövedelmére vonatkozó adókedvezménytől, hogy kezelési módja nem felel meg ez utóbbi tagállamban letelepedett kollektív befektetési vállalkozások esetében megkövetelnek.

74

Az ilyen feltételt bevezető szabályozás visszatarthatja a külföldi illetőségű kollektív befektetési vállalkozásokat attól, hogy a varsói tőzsdén jegyzett társaságok részvényeibe, a Lengyelországban székhellyel rendelkező tőkeegyesítő társaságok által kibocsátott kötvényekbe, valamint a lengyel állam által kibocsátott kötvényekbe fektessenek be, és ennélfogva főszabály szerint a tőke szabad mozgásának az EUMSZ 63. cikk (1) bekezdése által tiltott korlátozásának minősül.

75

Emellett az EUMSZ 65. cikk (1) bekezdésének a) pontja értelmében az EUMSZ 63. cikk nem érinti a tagállamok azon jogát, hogy alkalmazzák adójoguk azon vonatkozó rendelkezéseit, amelyek különbséget tesznek azon adózók között, akik lakóhelyük vagy tőkebefektetésük helye alapján nincsenek ugyanolyan helyzetben.

76

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából következik, hogy az EUMSZ 65. cikk (1) bekezdésének a) pontját, mint a tőke szabad mozgásának alapelvétől való eltérést, szigorúan kell értelmezni. Következésképpen e rendelkezés nem értelmezhető úgy, hogy minden olyan adójogi szabályozás, amely az adózók között az illetőségük vagy a tőkebefektetésük állama alapján különbséget tesz, automatikusan összeegyeztethető a Szerződéssel (2022. április 7‑i Veronsaajien oikeudenvalvontayksikkö [A szerződéssel létrehozott befektetési alapok adómentessége] ítélet, C‑342/20, EU:C:2022:276, 67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

77

Az EUMSZ 65. cikk (1) bekezdésének a) pontja által engedélyezett eltérő bánásmód ugyanis ezen EUMSZ 65. cikk (3) bekezdése szerint nem szolgálhat önkényes megkülönböztetés vagy rejtett korlátozás eszközéül. A Bíróság ennélfogva kimondta, hogy az ilyen eltérő bánásmód csak akkor engedélyezhető, ha az objektíve össze nem hasonlítható helyzetekre vonatkozik, vagy, ellenkező esetben, ha azt közérdeken alapuló nyomós indok igazolja (2022. április 7‑i Veronsaajien oikeudenvalvontayksikkö [A szerződéssel létrehozott befektetési alapok adómentessége] ítélet, C‑342/20, EU:C:2022:276, 68. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

Az objektíve összehasonlítható helyzetek fennállásáról

78

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a határokon átnyúló helyzetek és a tagállamon belüli helyzetek összehasonlíthatóságának a vizsgálata során figyelembe kell venni a kérdéses nemzeti rendelkezések célját, valamint ez utóbbiak tárgyát és tartalmát (2022. április 7‑i Veronsaajien oikeudenvalvontayksikkö [A szerződéssel létrehozott befektetési alapok adómentessége] ítélet, C‑342/20, EU:C:2022:276, 69. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

79

Egyébiránt csak a szóban forgó szabályozás által megállapított releváns megkülönböztető kritériumokat kell figyelembe venni annak mérlegelése során, hogy az ilyen szabályozásból eredő eltérő bánásmód a helyzetek objektív eltérését tükrözi‑e (2022. április 7‑i Veronsaajien oikeudenvalvontayksikkö [A szerződéssel létrehozott befektetési alapok adómentessége] ítélet, C‑342/20, EU:C:2022:276, 70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

80

E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy amint az a társasági adóról szóló törvény 17. cikke (1) bekezdésének 58. pontjából kitűnik, amely az e törvény 6. cikke (1) bekezdése 10a. pontjának a) és d)–f) alpontjában foglalt feltételekre utal, e rendelkezések célja, hogy adómentességet biztosítsanak az olyan kollektív befektetési vállalkozások jövedelmének, amelyek székhelye egy másik tagállamban vagy az EGT‑megállapodás valamely részes államában található.

81

Ebből következik, hogy a szóban forgó adómentesség azon vállalkozások jövedelmére vonatkozik, amelyek meghatározott tevékenységeket folytatnak, és amelyek – amint az többek között a társasági adóról szóló törvény 6. cikke (1) bekezdése 10a. pontjának d) alpontjából következik – a székhelyük szerinti állam pénzügyi piacának felügyeletére hatáskörrel rendelkező hatóságok felügyelete alá tartoznak. E szabályozásnak nem célja, hogy mentesítse az olyan társaságok jövedelmét, amelyek ilyen típusú ellenőrzés alá nem tartozó kereskedelmi tevékenységet folytatnak.

82

Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy az alapügyben szóban forgó jogszabályban előírt, a kollektív befektetési vállalkozás külső kezelésére vonatkozó feltétel célja a befektetéshez kapcsolódó kockázat csökkentése. Így a lengyel kormány szerint a külső kezelésű kollektív befektetési vállalkozások nincsenek ugyanabban a helyzetben, mint a belső kezelésű vállalkozások, tekintettel a kollektív befektetési vállalkozások tevékenységeihez kapcsolódó befektetési kockázatra. E kormány arra hivatkozik, hogy a külső kezelés követelmény e kockázat korlátozását célozza.

83

Ahhoz, hogy meg lehessen ítélni, hogy az ilyen vállalkozások tevékenységéhez kapcsolódó kockázat szintje – kezelési módjuk függvényében – objektív különbséget tükröz‑e, amely igazolja a külső jogalany által kezelt vállalkozások jövedelmének kizárólagos adómentességét, meg kell határozni az említett adómentesség célját.

84

E tekintetben, bár a kérdést előterjesztő bíróság a jelen ítélet 60. pontjában foglaltak szerint megállapítja, hogy a valamely kollektív befektetési vállalkozás által szerzett jövedelmek adómentességét előíró szabályozás, amelyben az F alap részesülni kíván, a más tagállamban vagy az EGT‑megállapodás valamely részes államában letelepedett kollektív befektetési vállalkozások és a Lengyelországban székhellyel rendelkező alapok közötti egyenlő bánásmód biztosítására irányul, e bíróság nem ismerteti a belföldi illetőségű befektetési alapoknak biztosított társaságiadó‑mentesség célját.

85

A nemzeti jog értelmezésére kizárólagos hatáskörrel rendelkező, kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy az alapügyben szóban forgó adójogszabály valamennyi elemének és az érintett nemzeti adórendszer egészének a figyelembevételével meghatározza az ilyen mentességgel elérni kívánt célt (lásd ebben az értelemben: 2020. január 30‑i Köln‑Aktienfonds Deka ítélet, C‑156/17, EU:C:2020:51, 79. pont; 2021. december 16‑i UBS Real Estate ítélet, C‑478/19 és C‑479/19, EU:C:2021:1015, 55. pont).

86

E tekintetben mindazonáltal fontos megjegyezni, hogy bár a kérdést előterjesztő bíróság arra a következtetésre jut, hogy e mentesség célja a befektetésekből származó jövedelmek kettős adóztatásának elkerülése a befektetési eszköz és a befektetési jegyek tulajdonosainak szintjén, valamint a kollektív befektetési vállalkozáson keresztül végrehajtott befektetések adózási szempontból történő, a közvetlenül végrehajtott befektetésekkel azonos módon történő kezelése, az a tény, hogy az ilyen vállalkozást belső jogalany kezeli, nem hozza azt szükségszerűen más helyzetbe, mint egy külső jogalany által kezelt ugyanilyen vállalkozást. Az ilyen cél ugyanis a befektetési eszköz kezelési módjától függetlenül is elérhető, mivel e cél az ilyen vállalkozás által szerzett és felosztott jövedelmekre alkalmazandó adórendszertől függ, anélkül hogy magának a kezelési módnak hatása lenne e jövedelmek adóztatására.

87

Következésképpen, bár – kezelési módjuktól függően – a kollektív befektetési vállalkozások tevékenységéhez kapcsolódó kockázatok különböző szintjeire vonatkozó megfontolások azokra az okokra utalnak, amelyek a nemzeti jogalkotót arra késztethetik, hogy megkövetelje a belföldi illetőségű befektetési alapok külső kezelési módnak megfelelő alapítását, e megfontolások nem teszik lehetővé a külső kezelési móddal rendelkező kollektív befektetési vállalkozások és a belső kezelési móddal rendelkező befektetési vállalkozások közötti objektív különbségtételt a társasági adóról szóló törvény szerinti adómentesség szempontjából (lásd analógia útján: 2022. április 7‑i Veronsaajien oikeudenvalvontayksikkö [A szerződéssel létrehozott befektetési alapok adómentessége] ítélet, C‑342/20, EU:C:2022:276, 76. pont).

88

Ennélfogva meg kell állapítani, hogy az olyan nemzeti szabályozás tekintetében, amelynek célja a kollektív befektetési vállalkozások jövedelmeinek adómentesítése, és amely az ilyen vállalkozásokon keresztül végrehajtott befektetéseket adóügyi szempontból ugyanúgy kívánja kezelni, mint a közvetlenül végrehajtott befektetéseket, a belső kezelési módú kollektív befektetési vállalkozás nincs objektíve eltérő helyzetben a külső kezelési módú kollektív befektetési vállalkozáshoz képest.

89

E körülmények között meg kell vizsgálni, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás által bevezetett korlátozás igazolható‑e közérdeken alapuló nyomós indokokkal.

A közérdeken alapuló nyomós indok fennállásáról

90

Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a tőke szabad mozgásának korlátozása csak akkor fogadható el, ha azt közérdeken alapuló nyomós indokok igazolják, ha a korlátozás alkalmas az elérni kívánt cél koherens és szisztematikus módon történő elérésének biztosítására, és az nem haladja meg az ahhoz szükséges mértéket (2023. október 12‑i BA [Öröklés – Lakásügyi szociálpolitika az Európai Unióban] ítélet, C‑670/21, EU:C:2023:763, 67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

91

A jelen ügyben, amint az a jelen ítélet 82. pontjában megállapításra került, a kérdést előterjesztő bíróság és a lengyel kormány által szolgáltatott információkból kitűnik, hogy a külső kezelés módjára vonatkozó feltétel a befektetők érdekeinek védelmére irányul. E követelmény célja tehát a befektetési alapba tömörülő befektetők tőkéjének az alapkezelő társaság vagyonától való elkülönítése, és ezáltal a befektetési kockázatoknak a befektetési alap létrehozásával és kezelésével kapcsolatos kockázatoktól való elkülönítése.

92

E tekintetben a Bíróság már kimondta, hogy a befektetők védelme az Unió által elérni kívánt általános érdekű célkitűzésnek minősül (lásd ebben az értelemben: 2022. augusztus 1‑jei HOLD Alapkezelő ítélet, C‑352/20, EU:C:2022:606, 80. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

93

Így a befektetők védelmére irányuló cél főszabály szerint olyan közérdeken alapuló nyomós indoknak minősülhet, amely igazolhatja a tőke szabad mozgásának korlátozását.

94

Mindazonáltal a jelen ítélet 90. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően azt is meg kell vizsgálni, hogy a tőke szabad mozgásának az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás általi korlátozása alkalmas‑e arra, hogy koherens és szisztematikus módon biztosítsa az általa követett cél elérését, és nem haladja‑e meg az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

95

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ahhoz, hogy az alapügyben szóban forgó adómentességben részesülhessen, a más tagállamban vagy az EGT‑megállapodás valamely részes államában székhellyel rendelkező kollektív befektetési vállalkozásnak meg kell felelnie a társasági adóról szóló törvény 6. cikke (1) bekezdése 10a. pontjának a) és d)–f) alpontjában foglalt feltételeknek.

96

Márpedig, amint az a jelen ítélet 81. pontjában megállapításra került, e törvény 6. cikke (1) bekezdése 10a. pontjának d) alpontja előírja, hogy az alapok tevékenységeinek a székhelyük szerinti tagállam pénzügyi piacának felügyeletére hatáskörrel rendelkező hatóságok közvetlen ellenőrzése alatt kell, hogy álljanak.

97

Egy ilyen feltétel már lehetővé teszi annak biztosítását, hogy az adómentesség csak azon vállalkozások jövedelmére vonatkozzon, amelyek a székhelyük szerinti államban a befektetők védelmét biztosító rendelkezések hatálya alá tartoznak, az e hatóságok által kiadott engedélyek és az e hatóságok által e vállalkozások felett gyakorolt felügyelet formájában.

98

Kétségtelen, az nem zárható ki, hogy valamely tagállam előírja, hogy az általa megfelelőnek ítélt befektetővédelmi szint biztosítása érdekében kizárólag külső kezelésű befektetési alapok hozhatók létre a területén.

99

A valamely tagállam által meghozott rendelkezések arányosságát nem zárja ki az a puszta körülmény, hogy az egy másik állam által felállítottól eltérő védelmi rendszert választott, mivel e rendelkezéseket kizárólag az érdekelt tagállam nemzeti hatóságai által követett célok és az általuk biztosítani kívánt védelem szintjének figyelembevételével kell értékelni (lásd ebben az értelemben: 2012. október 18‑i X ítélet, C‑498/10, EU:C:2012:635, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

100

Mindazonáltal először is – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatok fenntartása mellett – úgy tűnik, hogy az a tény, hogy a más tagállamban székhellyel rendelkező kollektív befektetési vállalkozások jövedelmei adómentességben részesülnek, nem jár következményekkel azon alapok jogi formáira nézve, amelyeket ez utóbbi állam a saját területén engedélyezhet, és nem kötelezi az említett tagállamot arra, hogy engedélyezze belső kezelésű befektetési alapok létrehozását.

101

E tekintetben a tárgyaláson feltett kérdésre válaszolva a lengyel kormány nem fejtette ki, hogy a társasági adó alóli mentességnek a más tagállamban székhellyel rendelkező, belső kezelésű kollektív befektetési vállalkozás részére történő biztosítása miként veszélyeztetné a befektetők védelmének a nemzeti hatóságok által követett célját.

102

Másodszor, bár megállapítható, hogy a külső kezelésű kollektív befektetési vállalkozás jövedelmeinek kedvezőbb adójogi bánásmódban való részesítése arra ösztönözheti a befektetőket, hogy ilyen vállalkozásokat vegyenek igénybe, ebből nem vonható le a contrario az a következtetés, hogy a belső kezelésű alap által szerzett jövedelmek társasági adó alóli mentesítésének megtagadásában megnyilvánuló, kevésbé kedvező adójogi bánásmód lehetővé teszi a befektetők védelmét az ilyen alapokba történő befektetésekkel szemben.

103

Következésképpen az olyan adóintézkedés, amelynek célja, hogy kevésbé vonzóvá tegye a más tagállamban székhellyel rendelkező és ott a pénzügyi piac felügyeletére hatáskörrel rendelkező hatóságok felügyelete alatt álló, de belső kezelésű kollektív befektetési vállalkozás befektetéseit, nem tekinthető alkalmasnak a befektetők védelmére irányuló kitűzött cél elérésére.

104

Ezenkívül a tárgyaláson a lengyel kormány azt állította, hogy az alapügyben szóban forgó szabályozás a visszaélések megelőzésére is irányult.

105

Mindazonáltal, mivel e kormány további pontosítás nélkül csupán utal egy ilyen indokolásra, anélkül, hogy bármilyen kapcsolatot bizonyítana a kollektív befektetési vállalkozás kezelési módja és a visszaélés lehetséges kockázata között, érvelésének nem lehet helyt adni.

106

A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 63. cikk (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely előírja, hogy csak az olyan, külső jogalany által kezelt kollektív befektetési vállalkozás, amely tevékenységét az e jogalany székhelye szerinti állam pénzügyi piacok felügyeletére hatáskörrel rendelkező hatóságai által kiadott engedély alapján végzi, részesülhet a társasági adó alóli mentességben az e vállalkozás által eszközölt befektetésekből származó jövedelmek vonatkozásában, és amely tehát nem biztosít ilyen mentességet a más tagállam jogszabályai alapján létrehozott, belső kezelésű kollektív befektetési vállalkozásoknak, abban az esetben, ha az előbbi tagállam joga csak a külső kezelésű kollektív befektetési vállalkozások létrehozását teszi lehetővé.

A költségekről

107

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.