Ideiglenes változat
ATHANASIOS RANTOS
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2026. június 11.(1)
C‑631/24. P. és C‑632/24. P. sz. ügyek
Európai Bizottság
kontra
Margrete Auken és társai (C‑631/24 P),
valamint
Európai Bizottság
kontra
Fabien Courtois és társai (C‑632/24 P)
„ Fellebbezés – 1049/2001/EK rendelet – Az Európai Unió intézményeinek dokumentumaihoz való hozzáférés – A 4. cikk (1) bekezdésének b) pontja – A magánéletnek és az egyén sérthetetlenségének védelmére vonatkozó kivétel – A 4. cikk (2) bekezdésének első franciabekezdése – Természetes vagy jogi személy kereskedelmi érdekeinek védelmére vonatkozó kivétel – (EU) 2018/1725 rendelet – A természetes személyeknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelme és az ilyen adatok szabad áramlása – A 9. cikk (1) bekezdésének b) pontja – Annak szükségessége, hogy az adatokat meghatározott közérdekű célból továbbítsák – Az érintett jogos érdekeit esetlegesen sértő továbbítás és ezen továbbítás arányossága – Az Európai Bizottság és a gyógyszeripari vállalkozások által a Covid19‑világjárvánnyal összefüggésben kötött előzetes beszerzési megállapodásokra és beszerzési megállapodásokra vonatkozó dokumentumok – A hozzáférés részleges megtagadása – A Bizottság határozatainak megsemmisítése annyiban, amennyiben a Bizottság megtagadta a szélesebb körű hozzáférést egyrészt az oltóanyagok beszerzéséről tárgyaló közös tárgyalócsoport tagjai által aláírt összeférhetetlenségi nyilatkozatokhoz, másrészt az érintett gyógyszeripari vállalkozások kártalanítására vonatkozó kikötésekhez ”
I. Bevezetés
1. Fellebbezéseivel az Európai Bizottság az Európai Unió Törvényszéke 2024. július 17‑i Auken és társai kontra Bizottság ítéletének (T‑689/21, a továbbiakban: első megtámadott ítélet, EU:T:2024:476), valamint 2024. július 17‑i Courtois és társai kontra Bizottság ítéletének (T‑761/21, a továbbiakban: második megtámadott ítélet, EU:T:2024:477) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletekkel a Törvényszék részlegesen megsemmisítette az 1049/2001/EK rendelet(2) 4. cikke alapján hozott 2022. február 15‑i C(2022) 1038 final európai bizottsági határozatot, amely részleges hozzáférést biztosított M. Auken és társai (a továbbiakban: az első ügy felperesei) számára a Bizottság és az érintett gyógyszeripari vállalatok között a Covid19‑világjárvány elleni oltóanyagok beszerzésére kötött előzetes beszerzési megállapodásokhoz és beszerzési megállapodásokhoz (a továbbiakban: első vitatott határozat), illetve az ezen 4. cikk alapján hozott 2022. február 28‑i C(2022) 1359 final európai bizottsági határozatott, amely részleges hozzáférést biztosított F. Courtois és társai (a továbbiakban: a második ügy felperesei) számára az e világjárvánnyal összefüggésben oltóanyagok ezen intézmény általi beszerzésére vonatkozó bizonyos dokumentumokhoz (a továbbiakban: második vitatott határozat), valamint ez utóbbi határozat 2022. március 31‑én közölt francia nyelvi változatát.
2. Az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésre az 1049/2001 rendelet, míg a személyes adatok uniós intézmények, szervek és hivatalok általi kezelésére az (EU) 2018/1725 rendelet(3) az irányadó, és e két jogi aktust a jelen ügyek vizsgálata céljából együttesen kell értelmezni.
3. Ezekben az ügyekben a Bíróságnak a Covid19‑világjárvánnyal összefüggésben tisztáznia kell egyrészt a Bizottság arra vonatkozó hatáskörének terjedelmét, hogy a személyes adatok védelmére hivatkozva megtagadja a természetes személyektől az uniós intézményeknek a – jelen esetben a Bizottság tisztviselőiből és néhány tagállami szakértőből álló, az oltóanyagok gyógyszeripari vállalkozásoktól történő beszerzéséről tárgyaló közös tárgyalócsoport tagjainak nevére vonatkozó – dokumentumaihoz való hozzáférést, másrészt pedig az e vállalkozások kereskedelmi érdekeinek védelmére vonatkozó kivétel terjedelmét az azon esetleges kártérítések tagállamok általi megtérítésére vonatkozó kikötéseket illetően, amely kártérítések általában az említett vállalkozásokat terhelnék az oltóanyagaikért való felelősségük címén.
II. Jogi háttér
A. Az 1049/2001 rendelet
4. Az 1049/2001 rendelet „Cél” című 1. cikkének a) pontja kimondja:
„E rendelet célja, hogy:
a) a köz‑ vagy magánérdek alapján olyan módon határozza meg az Európai Parlament, a[z Európai Unió] Tanács[a] és a Bizottság […] dokumentumaihoz való, az [EK] 255. cikk[ben] előírt hozzáférési jogra irányadó elveket, feltételeket és korlátozásokat, hogy a dokumentumokhoz a lehető legszélesebb körű hozzáférést biztosítsa”.
5. E rendelet „Kivételek” című 4. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőket írja elő:
„(1) Az intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a közzététel hátrányosan befolyásolná a következők védelmét:
[…]
b) a személyiség és a magánszemély becsületének védelme, különösen a személyi adatok védelmére vonatkozó közösségi joganyagnak megfelelően.
(2) Az intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a közzététel hátrányosan befolyásolná a következők védelmét:
– természetes vagy jogi személy kereskedelmi érdekei, beleértve a szellemi tulajdont is,
[…]
kivéve, ha a közzétételhez nyomós közérdek fűződik.”
B. A 2018/1725 rendelet
6. A 2018/1725 rendelet „Tárgy és célkitűzések” című 1. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(1) Ez a rendelet a személyes adatok uniós intézmények és szervek által történő kezelése tekintetében a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelmére vonatkozó szabályokat, valamint a személyes adatok ezen intézmények és szervek közötti, vagy az Unión belül letelepedett más címzettekhez irányuló szabad áramlására vonatkozó szabályokat állapít meg.
(2) Ez a rendelet a természetes személyek alapvető jogait és szabadságait és különösen a személyes adatok védelméhez való jogukat védi.”
7. E rendelet „Fogalommeghatározások” című 3. cikke 13. pontjának szövege a következő:
„E rendelet alkalmazásában:
[…]
13. »címzett«: az a természetes vagy jogi személy, közhatalmi szerv, ügynökség vagy bármely egyéb szerv, akivel vagy amellyel a személyes adatot közlik, függetlenül attól, hogy harmadik fél‑e. […]”
8. Az említett rendelet „Személyes adatok továbbítása az Unióban letelepedett, az uniós intézményektől és szervektől eltérő címzetteknek” című 9. cikke (1) bekezdése a következőképpen szól:
„A 4., az 5., a 6. és a 10. cikk sérelme nélkül, a személyes adatok csak akkor továbbíthatók az Unióban letelepedett, az uniós intézményektől és szervektől eltérő címzettek számára, ha:
[…]
b) a címzett igazolja, hogy az adatok továbbítása meghatározott közérdekű célból szükséges, és az adatkezelő – ha van bármely ok feltételezni, hogy az érintett jogos érdekei sérelmet szenvedhetnek – igazolja, hogy a személyes adat e meghatározott célból történő továbbítása arányos, miután bizonyíthatóan mérlegelte a különböző, egymással versengő érdekeket.”
III. A jogviták előzményei
9. A jogvitáknak a Törvényszék által az első megtámadott ítélet 2–13. pontjában és a második megtámadott ítélet 2–17. pontjában ismertetett előzményei a jelen indítvány szempontjából a következőképpen foglalhatók össze, a két ügy háttere ugyanis közös.
A. A két ügy közös háttere
10. 2020. április 14‑én a Tanács elfogadta az (EU) 2020/521 rendeletet,(4) amellyel működésbe léptette az (EU) 2016/369 rendelettel(5) létrehozott szükséghelyzeti támogatást annak érdekében, hogy lehetővé tegye az Unió számára a Covid19‑világjárvánnyal kapcsolatos válság kezelését a szolidaritás szellemében, figyelembe véve a vírus gyors terjedését és következményeinek transznacionális jellegét, amelyek átfogó választ igényeltek.
11. 2020. június 17‑én a Bizottság közzétette „A Covid19‑oltóanyagokra vonatkozó uniós stratégia” című közleményt.(6) Ez a Covid19 elleni oltóanyagok kifejlesztésének, gyártásának és alkalmazásának felgyorsítására irányuló stratégia két pilléren nyugodott. Az első abban állt, hogy a 2020/521 rendelettel működésbe léptetett Szükséghelyzeti Támogatási Eszköz keretében az oltóanyaggyártókkal kialakított előzetes beszerzési megállapodások révén biztosítsa az EU‑ban az oltóanyag megfelelő mennyiségű előállítását, és ezáltal a tagállamok ellátását. A második arra irányult, hogy az uniós szabályozási keretet hozzáigazítsa az akkori szükséghelyzethez, és kihasználja a meglévő szabályozási rugalmasságot az oltóanyagok kifejlesztésének, engedélyezésének és rendelkezésre bocsátásának felgyorsítása érdekében, az oltóanyagok minőségére, biztonságosságára és hatékonyságára vonatkozó előírások betartása mellett.
12. Erre tekintettel a Bizottság előírta, hogy a tagállamokat a kezdetektől fogva bevonják az eljárásba, és valamennyi részt vevő tagállam képviselteti magát egy irányítóbizottságban, amely az előzetes beszerzési megállapodások aláírása előtt a Bizottságot ezen megállapodások minden vonatkozásában segíti. Jelezte továbbá, hogy a Bizottságból és a tagállamok kisszámú szakértőjéből álló közös tárgyalócsoport felel e megállapodások megtárgyalásáért (a továbbiakban: közös tárgyalócsoport), amelyeket az összes részt vevő tagállam nevében fognak megkötni. A Bizottság azt is kijelentette, hogy a tagállamok nevében a közbeszerzési eljárásért és a megkötött előzetes beszerzési megállapodásokért ő felel.
13. A Bizottság szerint a javasolt keret olyan „biztosítási kötvényhez” hasonlatos, amely a gyógyszeriparra háruló kockázat egy részét a hatóságokra hárítja, cserébe pedig méltányos és megfizethető hozzáférést biztosít a tagállamoknak a majdani oltóanyaghoz.
B. A C‑631/24. P. sz. ügy
14. A Bizottság elnökének és főtitkárának címzett 2021. január 20‑i levelükben az első ügy felperesei, parlamenti képviselők, az 1049/2001 rendelet alapján hozzáférést kértek „a Bizottság és a gyógyszeripari vállalatok között a COVID19 elleni oltóanyagok beszerzése céljából kötött különböző szerződésekhez – előzetes beszerzési megállapodásokhoz” (a továbbiakban: első eredeti kérelem). A kérelem pontosította, hogy információik szerint már aláírták a megállapodásokat az AstraZeneca, a Sanofi‑GSK, a Johnson & Johnson, a BioNTech‑Pfizer, a CureVac és a Moderna társasággal, így a kérelem ezekre a megállapodásokra, valamint a kérelmet követően megkötendő, különösen a Novavaxszal előirányzott megállapodásokra vonatkozott.
15. 2021. március 11‑i levelében a Bizottság Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóságának (a továbbiakban: Egészségügyi Főigazgatóság) főigazgatója tájékoztatta az első ügy felpereseit, hogy nyolc, az első eredeti kérelemnek megfelelő dokumentumot azonosított, nevezetesen hat előzetes beszerzési megállapodást és két beszerzési megállapodást. Jelezte, hogy az egyik internetes oldalukon nyilvánosságra hozták az említett előzetes beszerzési megállapodások közül háromnak, nevezetesen az AstraZenecával, a Sanofi‑GSK‑val és a CureVackal kötött megállapodásoknak a szerkesztett változatát, és folytatják más dokumentumok vizsgálatát, valamint az érintett harmadik felekkel a nyilvánosságra hozatalra vonatkozó döntések meghozatala érdekében folytatott egyeztetéseket.
16. 2021. június 9‑i levelében az Egészségügyi Főigazgatóság főigazgatója tájékoztatta az első ügy felpereseit, hogy az első eredeti kérelemre válaszul részleges hozzáférést biztosítottak kilenc, a kérelem hatálya alá tartozóként azonosított dokumentumhoz, nevezetesen a fent említett nyolc dokumentumhoz, valamint egy, a Pfizer‑BioNTechhel kötött kiegészítő beszerzési megállapodáshoz. Jelezte, hogy e dokumentumok szerkesztett változatait az egyik internetes oldalukon tették közzé, és a szerkesztett részeket az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában, (2) bekezdésének első franciabekezdésében, illetve (3) bekezdésének első albekezdésében(7) előírt, az egyén magánéletének és sérthetetlenségének védelmére, a kereskedelmi érdekek védelmére, valamint az intézmények döntéshozatali eljárásának védelmére vonatkozó kivételek alapján takarták ki.
17. 2021. június 30‑i levelükben az első ügy felperesei megerősítő kérelmet nyújtottak be, amelyben azt kérték, hogy a Bizottság vizsgálja felül álláspontját a kilenc azonosított dokumentum tekintetében, és engedélyezze azoknak teljes egészében történő hozzáférhetővé tételét, kivéve az e rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt, az egyén magánéletének és sérthetetlenségének védelmére vonatkozó kivétel hatálya alá tartozó részeket (a továbbiakban: első megerősítő kérelem). Többek között arra a körülményre hivatkoztak, hogy 2020 decembere és 2021 áprilisa között egy közösségi hálózaton és a médián keresztül kiszivárogtatták az összes előzetes beszerzési megállapodásban szereplő árakat, valamint az AstraZenecával, a Pfizer‑BioNTechhel és a Modernával kötött előzetes beszerzési megállapodások teljes változatát. A Bizottság Főtitkársága 2021. augusztus 13‑án tájékoztatta az első ügy felpereseit arról, hogy a megerősítő kérelmükre még mindig nem tud válaszolni. Ebben az időpontban az e kérelemre adott válasz hiánya az említett rendelet 8. cikke (3) bekezdésének megfelelően hallgatólagos elutasító határozatot keletkeztetett.(8)
18. 2022. február 15‑én, az érintett gyógyszeripari vállalkozásokkal (a továbbiakban: érintett vállalkozások) az ugyanezen rendelet 4. cikke (4) bekezdésének megfelelően folytatott egyeztetést követően a Bizottság elfogadta az első vitatott határozatot. Abban az szerepelt, hogy az első megerősítő kérelem értékelése keretében a Bizottság Főtitkársága újból megvizsgálta az Egészségügyi Főigazgatóság által az első kérelemre adott választ, és hogy e vizsgálatot követően tizenhárom dokumentumot azonosítottak a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelem körébe tartozóként, mégpedig a fent említett kilenc dokumentumot, valamint négy további dokumentumot.
19. Az első vitatott határozattal a Bizottság részleges hozzáférést biztosított az első megtámadott ítélet 11. pontjában említett dokumentumokhoz. Konkrétabban, a Bizottság szélesebb körű részleges hozzáférést biztosított ezen dokumentumok közül bizonyos, korábban hozzáférhetővé tett dokumentumokhoz, valamint kitakart formában részleges hozzáférést biztosított addig hozzáférhetővé nem tett más dokumentumokhoz.(9) Az említett dokumentumok szerkesztett változatait csatolták az első vitatott határozathoz.
20. A Bizottság az első vitatott határozatban a szóban forgó megállapodásokhoz való, csupán részleges hozzáférés igazolása érdekében az egyén magánéletének és sérthetetlenségének védelmére vonatkozó kivételre, valamint az érintett vállalkozások kereskedelmi érdekeinek védelmére vonatkozó kivételre támaszkodott.
C. A C‑632/24. P. sz. ügy
21. A Bizottság elnökének címzett, 2021. május 24‑i levelében és a Bizottság Főtitkárságának címzett, ugyanezen a napon kelt e‑mailben két ügyvéd az általuk képviselt, „a https://dejavu/legal oldalon megjelenő petíció első 86 000 aláírójának nevében és érdekében”, amely aláírók közé a második ügy felperesei is tartoztak, az 1049/2001 rendelet alapján hozzáférést kért számos olyan dokumentumhoz, amelyek oltóanyagoknak a Covid19‑világjárvánnyal összefüggésben a Bizottság által és a tagállamok nevében történő beszerzésére vonatkoztak (a továbbiakban: második eredeti kérelem). Ez a levél egy információkérést is tartalmazott. Ez a második eredeti kérelem különösen a Bizottság által az oltóanyagok gyártóival aláírt beszerzési megállapodásokra, az Unió azon képviselőinek személyazonosságára, akik részt vettek az említett gyártókkal folytatott tárgyalásokon, valamint e képviselők és az említett gyártók közötti közvetlen vagy közvetett érdekeltségi nyilatkozatokra vonatkozott, és a következő dokumentumokra utalt: először is, a Bizottság által a 2020/521 rendelet alapján aláírt valamennyi szerződés, és különösen a Pfizer‑BioNTechhel, a Modernával, a Johnson & Johnsonnal és az Astrazenecával kötött szerződések; másodszor, az Unió szerződéskötési tárgyalásokon részt vevő képviselőinek listája, kinevezési határozatai és teljes személyazonossága (azaz keresztnév, vezetéknév, szakmai vagy intézményi szerep); harmadszor, az Unió fent említett képviselői és az oltóanyagok, illetve egyéb gyógyszerek gyártói, befektetői és finanszírozói közötti közvetlen vagy közvetett érdekeltségi nyilatkozatok.(10)
22. 2021. július 30‑i levelében a Bizottság Egészségügyi Főigazgatóságának főigazgatója válaszolt a második eredeti kérelemre, és jelezte, hogy 46, annak megfelelő dokumentumot azonosított, nevezetesen négy előzetes beszerzési megállapodást és három, a Bizottság által az AstraZeneca, a Pfizer‑BioNTech, a Janssen és a Moderna vállalatokkal kötött beszerzési megállapodást, 17 „egyetértési megállapodás‑tervezetnek” („draft term sheet”) nevezett dokumentumot és 22 összeférhetetlenségi nyilatkozatot. Kifejtette, hogy részleges hozzáférést biztosítottak a fent említett előzetes beszerzési megállapodásokhoz és beszerzési megállapodásokhoz, amelyek részben szerkesztett változatait az egyik internetes oldalukon nyilvánosságra hozták. A szerkesztett részeket az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában, (2) bekezdésének első franciabekezdésében, illetve (3) bekezdésében előírt, az egyén magánéletének és sérthetetlenségének védelmére, a vállalkozások kereskedelmi érdekeinek védelmére, valamint az intézmények döntéshozatali eljárásának védelmére vonatkozó kivételek alapján takarták ki. Ezek a részek különösen az érintett vállalkozásokra, alvállalkozóikra és kapcsolódó vállalkozásokra vonatkozó érzékeny kereskedelmi információkat tartalmaztak, ideértve az oltóanyagokra vonatkozó tudományos adatokat, az árakat, az oltóanyagok bevezetésének ütemezését, a termelési kapacitást, a know‑how‑t, a szakértők és partnerek bevonását, a kereskedelmi stratégiákat és egyéb kereskedelmi értékű információkat. Részleges hozzáférést biztosítottak az összeférhetetlenségi nyilatkozatokhoz is, amelyekből csak egy példányt küldtek a második ügy felpereseinek, mivel ezek a dokumentumok csak az aláíró neve, az aláírás és az aláírás dátuma tekintetében különböznek. Az információk kitakarására az e rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt, a magánélet és az egyén sérthetetlensége védelmére vonatkozó kivétel alapján került sor. Ugyanakkor a Bizottság kijelentette, hogy a 17 „egyetértési megállapodás‑tervezethez” való hozzáférést teljes mértékben meg kell tagadni az említett rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdésében és (3) bekezdésében előírt, a vállalkozások kereskedelmi érdekeinek védelmére és az intézmények döntéshozatali eljárásának védelmére vonatkozó kivételek alapján, valamint hat ilyen „egyetértési megállapodás‑tervezet” esetében az ugyanezen rendelet 4. cikke (2) bekezdésének második franciabekezdésében előírt, a bírósági eljárások védelmére vonatkozó kivétel alapján is.
23. 2021. augusztus 13‑án a második ügy felperesei az 1049/2001 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján megerősítő kérelmet nyújtottak be, amelyben kérték, hogy a Bizottság vizsgálja felül álláspontját mindazon dokumentumok tekintetében, amelyekhez a hozzáférést részben vagy egészben megtagadta (a továbbiakban: második megerősítő kérelem). A Bizottság 2021. szeptember 24‑én tájékoztatta őket, hogy e kérelemre még mindig nem tud válaszolni. A válasz hiánya ebben az időpontban az 1049/2001 rendelet 8. cikke (3) bekezdésének megfelelően a második megerősítő kérelmet elutasító hallgatólagos határozatot keletkeztetett (a továbbiakban: második hallgatólagos elutasító határozat).
24. A Bizottság 2022. február 28‑án – az érintett gyógyszeripari vállalkozásokkal az említett rendelet 4. cikkének (4) bekezdésének megfelelően folytatott egyeztetést követően – ugyanezen rendelet 4. cikke alapján elfogadta a második vitatott határozatot (a továbbiakban: kifejezett határozat), amelyről a második ügy felpereseit 2022. március 1‑jén angol nyelven értesítették. A Bizottság jelezte, hogy erre az értesítésre a gyorsaság érdekében került sor, és hogy a francia nyelvű fordítást később küldik meg nekik.
25. A kifejezett határozatban a Bizottság megjegyezte, hogy a második megerősítő kérelem vizsgálata keretében a Főtitkárság újra megvizsgálta az Egészségügyi Főigazgatóság által a második eredeti kérelemre adott választ. Ezen további vizsgálat eredményeként a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelemnek megfelelő dokumentumok listáját módosították, és az immár 66 dokumentumot tartalmaz. Ez a változás gyakorlatilag azt jelentette, hogy egyrészt törölték azt az Egészségügyi Főigazgatóság által korábban „egyetértési megállapodás‑tervezetként” megjelölt 17 dokumentumot, amelyhez a második eredeti kérelemre adott válaszban a hozzáférést teljes egészében megtagadták, és másrészt a listát új dokumentumokkal egészítették ki, amelyekhez részleges hozzáférést biztosítottak, ideértve előzetes beszerzési megállapodásokat, beszerzési megállapodásokat és a Bizottság és a tagállamok közötti levelezéshez tartozó 31 levelet. Ezenkívül szélesebb körű részleges hozzáférést biztosítottak ahhoz a négy előzetes beszerzési megállapodáshoz és ahhoz a három beszerzési megállapodáshoz, amelyhez a második eredeti kérelmet követően már biztosítottak részleges hozzáférést. Így a kifejezett határozattal részleges hozzáférést biztosítottak a második megtámadott ítélet 14. pontjában említett előzetes beszerzési megállapodásokhoz és beszerzési megállapodásokhoz, valamint az e 14. pontban szintén említett más dokumentumokhoz.
26. A Bizottság a kifejezett határozatában megállapította, hogy a magánélet és az egyén sérthetetlensége védelmére vonatkozó kivétel a szóban forgó szerződések és a második megtámadott ítélet 14. és 15. pontjában felsorolt egyéb dokumentumok mindegyikére vonatkozik. Ezenkívül úgy ítélte meg, hogy e szerződések tekintetében a vállalkozások kereskedelmi érdekeinek védelmére vonatkozó kivétel is alkalmazandó. 2022. március 31‑én a kifejezett határozat francia nyelvű változatát közölték a második ügy felpereseivel.
IV. A Törvényszék előtti eljárások és a megtámadott ítéletek
A. A T‑689/21. sz. ügy
27. Az első ügy felperesei az első vitatott határozat hatályon kívül helyezése iránti keresetet nyújtottak be a Törvényszékhez. Keresetük alátámasztása érdekében az alábbiakra alapított hat jogalapra hivatkoztak: az első, a vállalkozások kereskedelmi érdekeinek védelmével kapcsolatos kivételnek az e kivétel hatálya alá nem tartozó információkra történő téves alkalmazására, az erre vonatkozó indokolás hiányára, valamint az említett kivétel következetlen alkalmazására alapított jogalap; a második, a vállalkozások kereskedelmi érdekeinek védelmével kapcsolatos kivételnek a kikötések hét csoportjára történő alkalmazása igazolásának hiányára alapított jogalap; a harmadik, az 1049/2001 rendeletnek e rendelet megsértését eredményező következetlen alkalmazására, valamint a megfelelő ügyintézés elvének amiatti megsértésére alapított jogalap, hogy a Bizottság nem ugyanolyan mértékben takarta ki az azonos jellegű kikötéseket vagy információkat, valamint e tekintetben az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalap; a negyedik, az e rendelet 4. cikke (2) bekezdésének amiatti megsértésére alapított jogalap, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a kért információk hozzáférhetővé tételét igazoló nyomós közérdeket, valamint e tekintetben az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalap; az ötödik, az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 42. cikkének és 52. cikke (3) bekezdésének, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4‑én aláírt európai egyezmény (kihirdette: az 1993. év XXXI. törvény) 10. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított jogalap; és a hatodik, az említett rendelet 7. és 8. cikkének amiatti megsértésére alapított jogalap, hogy a Bizottság az első vitatott határozatban kitakart bizonyos, általa korábban hozzáférhetővé tett információkat, valamint e tekintetben az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalap.
28. A Törvényszék az első vitatott határozatot megsemmisítette abban a részében, amelyben a Bizottság az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdése alapján megtagadta először is, a közte és az AstraZeneca között létrejött előzetes beszerzési megállapodásban szereplő „szándékos kötelességszegés” („wilful misconduct”) kifejezés, és a közte és a Pfizer‑BioNTech között létrejött előzetes beszerzési megállapodásban és beszerzési megállapodásban szereplő „minden észszerű erőfeszítés” („best reasonable efforts”) kifejezés meghatározásához, másodszor az adományozásra és viszonteladásra vonatkozó kikötésekhez, harmadszor pedig a közte és az érintett vállalkozások között a Covid19 elleni oltóanyagok beszerzésére vonatkozóan létrejött előzetes beszerzési megállapodásokban és beszerzési megállapodásokban foglalt, kártalanításra vonatkozó kikötésekhez való szélesebb körű hozzáférést. A Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasította.
B. A T‑761/21. sz. ügy
29. A második ügy felperesei a második hallgatólagos elutasító határozatnak, a kifejezett határozatnak és a kifejezett határozat 2022. március 31‑i francia nyelvű változatának megsemmisítése iránt indítottak keresetet a Törvényszék előtt. Keresetük alátámasztására lényegében négy jogalapra hivatkoztak, amelyek közül az első a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelem körébe tartozónak tekintett dokumentumok listájának hiányos voltán, a második a Bizottság által a kért dokumentumokhoz való hozzáférés részleges megtagadásának igazolására hivatkozott két kivétel alkalmazhatatlanságán, a harmadik a kért dokumentumokhoz való teljes hozzáférést igazoló nyomós közérdek fennállásán, a negyedik pedig az arányosság elvének megsértésén alapul.
30. A második megtámadott ítéletben a Törvényszék megállapította, hogy a második megerősítő kérelmet elutasító második hallgatólagos határozat megsemmisítése iránti kereseti kérelemről már nem szükséges határozni. A Törvényszék a második vitatott határozatot, valamint e határozat francia nyelvi változatát megsemmisítette annyiban, amennyiben a Bizottság megtagadta a szélesebb körű hozzáférést egyrészt az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján a közös tárgyalócsoport tagjai által aláírt összeférhetetlenségi nyilatkozatokhoz, másrészt ugyanezen rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdése alapján a Bizottság és az érintett vállalkozások által a Covid19‑oltóanyagok beszerzésére vonatkozóan kötött, az előzetes beszerzési megállapodásokban és beszerzési megállapodásokban szereplő kártalanításra vonatkozó kikötésekhez. A Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasította.
V. A Bíróság előtti eljárások és a felek kérelmei
A. A C‑631/24. P. sz. ügy
31. Az első megtámadott ítéletre vonatkozó fellebbezésének alátámasztására a Bizottság négy jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első az indokolási kötelezettség értelmezését érintő téves jogalkalmazáson alapul a „szándékos kötelességszegés” és „minden észszerű erőfeszítés” kifejezések meghatározásának kitakarását illetően (ezen ítélet 39–46. pontja); a második az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése első franciabekezdésének értelmezését érintő téves jogalkalmazáson, az indokolási kötelezettség megsértésén és a tények elferdítésén alapul, amelyek a kártalanításra vonatkozó kikötések kitakarása jogellenességének megállapításához vezettek (az említett ítélet 157–171. pontja); a harmadik az e rendelet 4. cikke (2) bekezdése első franciabekezdésének értelmezését és az indokolási kötelezettség értelmezését érintő téves jogalkalmazáson alapul az adományokra és a viszonteladásra vonatkozó kikötések kitakarását illetően (ugyanezen ítélet 179–188. pontja); a negyedik pedig az abban álló téves jogalkalmazáson alapul, hogy a Törvényszék bizonyítottnak tekintette a Charta 11. cikke (1) bekezdésének és 42. cikkének megsértését (az első megtámadott ítélet 236–238. és 240. pontja).
32. Az első ügy felperesei azt kérik, hogy a Bíróság a fellebbezést mint részben elfogadhatatlant és mindenesetre mint megalapozatlant utasítsa el, valamint a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
B. A C‑632/24. P. sz. ügy
33. A második megtámadott ítéletre vonatkozó fellebbezésének alátámasztására a Bizottság három jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első a bizonyítékoknak a szóban forgó személyes adatok továbbítása szükségességének értékelése során történt elferdítésén alapul (ezen ítélet 63–92. pontja), a második pedig a 2018/1725 rendelet 9. cikke (1) bekezdése b) pontjának az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben történő értelmezése során elkövetett téves jogalkalmazáson alapul (az említett ítélet 52–92. pontja). A harmadik, a kártalanításra vonatkozó szerződéses kikötésekhez való teljes körű hozzáférés megtagadására vonatkozó indokolás megalapozottságára vonatkozó jogalap (ugyanezen ítélet 154–174. pontja) három részből áll, amelyek az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése második franciabekezdésének értelmezése során elkövetett téves jogalkalmazásra, az indokolási kötelezettség megsértésére, és a bizonyítékok elferdítésének három esetére vonatkoznak.
34. A második ügy felperesei azt kérik, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, valamint helyezze hatályon kívül a második megtámadott ítéletet, vagy másodlagosan utasítsa el a Bizottság arra irányuló kérelmét, hogy határozzon a T‑761/21. sz. ügyben első fokon benyújtott keresetről, és utalja vissza ezt az ügyet a Törvényszék elé, vagy harmadlagosan utasítsa el a Bizottság arra irányuló kérelmét, hogy a Bíróság maga utasítsa el az említett ügyben első fokon benyújtott keresetet. A második ügy felperesei mindenesetre azt kérik, hogy a Bíróság utasítsa el a Bizottság minden más kérelmét, beleértve a költségekkel kapcsolatosakat is, és kötelezze a Bizottságot a saját költségeinek, valamint a második ügy felperesei részéről felmerült költségeknek a viselésére, ideértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárással kapcsolatos költségeket is.
35. A Bíróság a két ügyben 2026. március 4‑én tartott közös tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a Bíróság által feltett kérdésekre adott válaszaikat.
VI. Elemzés
36. A Bíróság kérésének megfelelően a jelen indítvány egyrészt a C‑632/24. P. sz. ügyben előterjesztett második jogalap, másrészt a C‑631/24. P. sz. ügyben előterjesztett második jogalap, valamint a C‑632/24. P. sz. ügyben előterjesztett harmadik jogalap vizsgálatára irányul, ez utóbbiakat pedig együtt fogom vizsgálni.
A. A C‑632/24. P. sz. ügyben előterjesztett második jogalapról
37. Második jogalapjával a Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a 2018/1725 rendelet 9. cikke (1) bekezdése b) pontjának az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben történő értelmezése során, amikor úgy ítélte meg, hogy a Bizottságnak hozzáférést kell biztosítania az összeférhetetlenségi nyilatkozatokhoz, beleértve a közös tárgyalócsoport tagjainak személyes adatait, konkrétabban pedig a nevüket is.
1. A második jogalapnak a 2018/1725 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt első feltétel téves értelmezésére alapított első részéről
a) A felek érvei
38. A Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen minősítette a 2018/1725 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett „meghatározott közérdekű cél[nak]” a közös tárgyalócsoport tagjai pártatlanságának ellenőrzésére irányuló célkitűzést.
39. A Bizottság szerint ez a célkitűzés nem kapcsolható közérdekű célhoz. Ugyanis, noha a Bizottság és a tagállamok tisztviselőinek pártatlansága a közérdek körébe tartozik, e pártatlanságnak az érintett dokumentumokhoz való hozzáférést kérő „bármely magánszemély” általi ellenőrzése nem ilyen közérdeknek, hanem inkább e személy egyéni érdekének felel meg, például a kíváncsiságának kielégítésére irányuló céljának.
40. Ezenkívül a második ügy felperesei nem bizonyították a második megtámadott ítélet 71. pontjában foglaltak szerinti meghatározott közérdekű cél fennállását. A Bizottság szerint a Törvényszék által követett érvelés annyira általános terjedelmű, hogy azt a Bizottság és a tagállamok tisztviselői személyes adatainak hozzáférhetővé tétele iránti bármely kérelemre alkalmazni lehetne, a Covid19‑világjárvány kezelésével kapcsolatos bármely eljárás keretében. Így ezen érvelés alapján vélelmezni kell, hogy bizonyított egy meghatározott közérdekű cél például az e világjárvány hatásainak kezelése érdekében elfogadott állami támogatás összeegyeztethetőségére vonatkozó határozat kidolgozásában részt vevő bizottsági tisztviselők nevének hozzáférhetővé tétele tekintetében. Következésképpen a Törvényszék tévesen értelmezte a 2018/1725 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt első feltételt.
41. Ezt a következtetést nem teszi kétségessé a Törvényszéknek a második megtámadott ítélet 72. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlata, amely szerint a személyes adatok továbbítására vonatkozó igazolás általános jellege nem befolyásolja közvetlenül azt, hogy a kérelmező által kitűzött cél eléréséhez szükséges‑e a továbbítás.(11) E tekintetben a Bizottság elsősorban arra hivatkozik, hogy ez az ítélkezési gyakorlat a – 2018/1725 rendelettel felváltott – 45/2001/EK rendelet(12) 8. cikkének b) pontjára vonatkozik, amely rendelkezés csak azt követelte meg, hogy a személyes adatok címzettje „nyilatkozata szerint az adatok továbbítása szükséges”. Másodsorban a Bizottság azt állítja, hogy az említett ítélkezési gyakorlat nem a személyes adatok továbbításának általános és elvont igazolására vonatkozik, hanem a Parlament tagjainak a feladataik ellátása során tanúsított magatartásával kapcsolatos konkrét igazolásra. Harmadsorban és mindenesetre ezen intézmény emlékeztet arra, hogy a Törvényszék ítélkezési gyakorlata nem kötheti a Bíróságot az uniós jog értelmezésekor.
42. A Bizottság továbbá úgy véli, hogy a Törvényszék a 2018/1725 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt első feltétel értelmezését illetően figyelmen kívül hagyott egy, a C‑632/24. P. sz. ügy és a ClientEarth ítélet(13) alapjául szolgáló ügy közötti jelentős különbséget. Ez utóbbi ügytől eltérően ugyanis a második ügy felperesei nem állították, hogy a Bizottság azon tisztviselői és alkalmazottai, akiknek a személyes adatairól szó van, olyan harmadik személyek, akik az ipari körökkel való esetleges kapcsolatok miatt képesek befolyásolni ezen intézmény döntéshozatali eljárását. A jelen ügyben a Bizottság és a tagállamok képviselői éppen ellenkezőleg, közvetlenül tárgyalták meg a szerződéseket az érintett gazdasági szereplők képviselőivel, olyan harmadik személyek közreműködése nélkül, amelyek ilyen kapcsolatokat tarthatnak fenn. A Törvényszék akként próbálta megkülönböztetni a két ügyet, hogy rámutatott, hogy a ClientEarth ítélet alapjául szolgáló ügyben a fellebbezők olyan bizonyítékokat tudtak benyújtani, amelyek kétségbe vonták az érintett szakértők pártatlanságát, mivel ismerték e szakértők nevét. Abban az ügyben azonban a szakértők nyilvánosságra hozták érdekeltségi nyilatkozataikat, így személyazonosságuk ismert volt. Ezenkívül a jogvita nem az összeférhetetlenségi nyilatkozatok hozzáférhetővé tételére vonatkozott. A Bizottság hozzáteszi, hogy az a körülmény, hogy a kérelmező bizonyítani tudja vagy nem tudja bizonyítani valamely meghatározott közérdekű cél fennállását, nem járhat azzal a hatással, hogy megszünteti az ilyen cél meghatározott jellegére vonatkozó követelményt.
43. Egyébiránt a Bizottság úgy véli, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a 2018/1725 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében szükséges volt a közös tárgyalócsoport tagjai nevének hozzáférhetővé tétele. A Törvényszék ugyanis a második megtámadott ítélet 73. pontjában annak megjegyzésére szorítkozott, hogy „[a] [második] felperesek […] csak a közös tárgyalócsoport tagjainak családi és utónevének, valamint szakmai vagy intézményi szerepének ismeretében tudtak volna meggyőződni arról, hogy e tagok esetében nem állt fenn összeférhetetlenség”, anélkül hogy kifejtette volna azokat az okokat, amelyek miatt ezen információk hozzáférhetővé tétele jelentené az egyetlen olyan eszközt, amely lehetővé tenné számukra az összeférhetetlenség hiányának ellenőrzését. Márpedig, amint arra a második megtámadott ítélet 60. pontja emlékeztet, a „szükségesség” feltételének teljesítéséhez a kérelmezőnek bizonyítani kell, hogy a személyes adatok továbbítása a legmegfelelőbb intézkedés az általa által kitűzött cél eléréséhez elképzelhető intézkedések közül, és hogy arányos e céllal.
44. A Bizottság úgy véli, hogy a jelen esetben nem szükséges e személyes adatoknak a nyilvánosság olyan tagjai számára történő hozzáférhetővé tétele, akik semmilyen hivatalos funkcióval nem rendelkeznek, mivel elegendő, ha az illetékes hatóságok számára lehetővé teszik az azokhoz való hozzáférést a szükséges ellenőrzések elvégzése érdekében. Ezenkívül és mindenesetre a közös tárgyalócsoport tagjai pártatlanságának ellenőrzésére irányuló célt már elérték az összeférhetetlenségi nyilatkozatok anonimizált változatainak hozzáférhetővé tételével, amelyek lehetővé tették a második ügy felperesei számára annak ellenőrzését, hogy a Bizottság alkalmazottai valóban eleget tettek‑e a minden uniós közbeszerzési szerződéssel kapcsolatos eljárás keretében alkalmazandó kötelezettségeknek.
45. A második ügy felperesei vitatják a Bizottság által előadott érvek megalapozottságát.
b) Értékelés
46. Előzetesen emlékeztetek arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az 1049/2001 és a 45/2001 rendelet – amely utóbbit felváltotta a 2018/1725 rendelet – között fennálló viszonynak az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szabályozott kivétel adott ügyben történő alkalmazására tekintettel történő vizsgálatakor nem szabad elfelejteni, hogy e rendeletek eltérő célt követnek. Az első rendelet a hatóságok döntéshozatali eljárásának és azon információk lehető legnagyobb átláthatóságának a biztosítását célozza, amelyeken határozataik alapulnak. Tehát célja a dokumentumokhoz való hozzáférés jogának a lehető legnagyobb mértékben történő megkönnyítése, valamint a dokumentumokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos helyes igazgatási gyakorlat elősegítése. A második rendelet célja a természetes személyek alapvető jogainak és szabadságainak – különösen a magánélet tiszteletben tartásához való joguknak – a személyes adatok kezelésével összefüggő védelme.(14)
47. Az 1049/2001 és a 2018/1725 rendelet nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely egyiknek a másikkal szembeni elsőbbségét kifejezetten előírná. Főszabály szerint biztosítani kell a teljes körű érvényesülésüket. E két rendelet közötti egyetlen kifejezett kapcsolatot az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja határozza meg, amely a dokumentumhoz való hozzáférés alóli kivételről rendelkezik, amennyiben a hozzáférhetővé tétel kedvezőtlenül befolyásolná a magánszemély magánszférájának vagy becsületének védelmét, különösen a személyes adatok védelmére vonatkozó uniós jogszabályoknak megfelelően.(15)
48. Egyébiránt, amint azt a 2018/1725 rendelet (5) preambulumbekezdése kimondja, amennyiben e rendelet rendelkezései ugyanazon elveket követik, mint az (EU) 2016/679 rendelet(16) rendelkezései, az említett két rendelet rendelkezéseit egységesen kell értelmezni, különösen mivel a 2018/1725 rendelet struktúrája a 2016/679 rendelet struktúrájával egyenértékűnek tekintendő.
49. Ennek keretében, amint arra a Bizottság helyesen rámutatott, a 2018/1725 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján a személyes adatok csak akkor továbbíthatók az Unióban letelepedett, az uniós intézményektől és szervektől eltérő címzettek számára, ha az e rendelkezésben előírt első feltétel szerint „a címzett igazolja, hogy az adatok továbbítása meghatározott közérdekű célból szükséges”, ellentétben az 1049/2001 rendelet 6. cikkének (1) bekezdésével.(17)
50. A jelen esetben a második ügy felperesei a közös tárgyalócsoport tagjainak személyazonosságára vonatkozó információk közlését kérték. A második vitatott határozatban a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjának megfelelően az ezen személyes adatokhoz való hozzáférés nem engedélyezhető számukra.
51. A C‑632/24. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezésében a Bizottság azt állítja, hogy bár a Bizottság és a tagállamok tisztviselőinek pártatlansága a közérdek körébe tartozik, annak az érintett dokumentumokhoz való hozzáférést kérő „bármely magánszemély” általi ellenőrzése nem tekinthető úgy, mint amely valamely közérdekhez kapcsolódik, hanem inkább e magánszemély egyéni érdekét szolgálja, például kíváncsiságának kielégítését.
52. Ennek az érvnek véleményem szerint nem lehet helyt adni. A 2018/1725 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontja ugyanis a személyes adatoknak a „címzettek” részére történő továbbítására vonatkozik. Márpedig e rendelet 3. cikkének 13. pontja úgy határozza meg a „címzett[et]”, hogy az természetes személy is lehet. Ebből következik, hogy az említett rendelet főszabály szerint nem zárja ki, hogy a Bizottság tisztviselői pártatlanságának ellenőrzése céljából „bármely magánszemély” ilyen adatok közlését kérhesse. Épp ellenkezőleg, ugyanezen rendelet kifejezetten elismeri, hogy bármely természetes személy hozzáférhet a személyes adatokhoz, amennyiben az e 9. cikk (1) bekezdésének b) pontjában előírt valamennyi feltételnek megfelel. Következésképpen a Bizottság állításával ellentétben a közös tárgyalócsoport tagjai pártatlanságának ezen ellenőrzéséhez szükséges személyes adatokhoz való hozzáférés nem korlátozható kizárólag az illetékes hatóságokra.
53. A Bizottság azt is állítja, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a második ügy felperesei bizonyították egy meghatározott közérdekű cél fennállását. E tekintetben a második megtámadott ítélet 71. pontjára hivatkozik, amelyben a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság által a Covid19 elleni oltóanyagok gyártóival folytatott tárgyalások és a szóban forgó szerződések tagállamok nevében történő megkötése során követett eljárás átláthatósága a 2018/1725 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett meghatározott közérdekű célnak minősülhet, „mivel alkalmas arra, hogy hozzájáruljon az uniós polgároknak az említett intézmény által támogatott oltóanyag‑stratégiába vetett bizalmának növeléséhez, és következésképpen különösen az említett szerződések tárgyalásával és megkötésével kapcsolatos körülményekre vonatkozó hamis információk terjesztése elleni küzdelemhez […], különösen azáltal, hogy lehetővé teszi az uniós polgárok számára annak megállapítását, hogy a közös tárgyalócsoport tagjai és az említett oltóanyaggyártók között nem áll fenn összeférhetetlenség”.
54. Véleményem szerint a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot. Ugyanis, amint arra a Törvényszék a második megtámadott ítélet 70. pontjában rámutatott, az 1049/2001 rendelet (2) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az átláthatóság biztosítja a polgárok irányában az uniós intézmények nagyobb legitimációját, hatékonyságát és felelősségét a demokratikus rendszerben. Továbbá a 2018/1725 rendelet (28) preambulumbekezdése(18) szerint az e rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett meghatározott közérdekű cél kapcsolatos lehet az uniós intézmények és szervek átláthatóságával. Márpedig a jelen esetben az átláthatóság e követelménye annál is inkább szükséges volt, mivel sürgős döntéseket kellett hozni a Covid19‑világjárvány kezelése érdekében.
55. Ebben az értelemben a Bíróság már kimondta, hogy amennyiben valamely nemzeti törvény az érdekeltségi nyilatkozatok átláthatósága elvének elfogadásával arra irányul, hogy biztosítsa a közérdek elsőbbségét a közszolgálatban dolgozó személyek döntéshozatala során, garantálja e határozatok pártatlanságát, valamint megelőzze az összeférhetetlenség és a korrupció közszolgálatban való megjelenését és elterjedését, e célkitűzések, amennyiben erősítik a közszféra döntéshozói feddhetetlenségének és pártatlanságának biztosítékait, megelőzik a közszférában megvalósuló összeférhetetlenséget és a közszférában megvalósuló korrupció elleni küzdelemre irányulnak, vitathatatlanul közérdekűek, következésképpen jogszerűek. Annak biztosítása ugyanis, hogy a közszféra döntéshozói pártatlanul és objektíven lássák el feladataikat, valamint annak elkerülése, hogy magánérdekekkel kapcsolatos megfontolások befolyásolják őket, a közügyek megfelelő intézését és a köztulajdon megfelelő kezelését garantálja.(19)
56. Hasonlóképpen, a gyógyszeripar tekintetében a 726/2004/EK rendelet(20) 26. cikke (1) bekezdésének a) pontja kimondja, hogy a farmakovigilancia keretében az Európai Gyógyszerügynökség a tagállamokkal és a Bizottsággal együttműködve európai internetes gyógyszerportált hoz létre és tart fenn az Unióban engedélyezett gyógyszerekkel kapcsolatos információk terjesztése céljából, és ezen a portálon az Ügynökség többek között közzéteszi legalább az e rendelet 56. cikke (1) bekezdésének a) és aa) pontjában említett bizottságok tagjainak és a koordinációs csoport tagjainak nevét, szakmai képesítésük megadásával és az e rendelet 63. cikkének (2) bekezdésében hivatkozott nyilatkozatokkal együtt.(21)
57. A Bizottság szerint a Törvényszék által elfogadott érvelés annyira általános terjedelmű, hogy azt a Bizottság és a tagállamok tisztviselői személyes adatainak hozzáférhetővé tétele iránti bármely kérelemre alkalmazni lehetne, a Covid19‑világjárvány kezelésével kapcsolatos bármely eljárás keretében. Ugyanakkor számomra úgy tűnik, hogy a Törvényszék a második megtámadott ítélet 71. pontjában a jogilag megkövetelt módon kifejtette azokat az okokat, amelyek miatt e világjárvány sajátos összefüggésében a második ügy felperesei bizonyították egy meghatározott közérdekű cél fennállását.
58. Ami az elérni kívánt közérdekű cél meghatározott jellegét illeti, a Bizottság a tárgyaláson pontosította, hogy az érintett vállalkozásokkal kötött szerződések megtárgyalásának folyamata keretében a közös tárgyalócsoport beszámolt az irányítóbizottságnak („steering board”), amely a szóban forgó döntések meghozataláért volt felelős. Így azt állította, hogy a technikai szinten eljáró tisztviselők pártatlanságának vizsgálata nem bír ugyanolyan jelentőséggel, mint a döntéshozói vagy felettes vezetői feladatokat ellátó személyeké. E tekintetben fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a pártatlanság követelménye a Bizottság tisztviselőire a döntéshozatali folyamat valamennyi szakaszában vonatkozik, ideértve azt is, amikor olyan szerven belül járnak el, amelynek tevékenysége lényegében technikai jellegű.
59. A Törvényszéknek a második megtámadott ítélet 72. pontjában hivatkozott, 2015. július 15‑i Dennekamp kontra Parlament ítéletét(22) illetően emlékeztetni kell arra, hogy a személyes adatok továbbításának igazolása lehet általános jellegű abban az értelemben, hogy nem egy adott kérelmezőhöz kapcsolódik, különösen a Covid19‑világjárvánnyal összefüggésben, amely alatt az oltási stratégia valamennyi uniós polgárt érintette.
60. Végül a Bizottság úgy véli, hogy a ClientEarth ítélet, amelyre a Törvényszék a második megtámadott ítélet 90. és 91. pontjában hivatkozott, a jelen esetben nem releváns, mivel a második ügy felperesei nem állították, hogy a Bizottság azon tisztviselői és alkalmazottai, akiknek a személyes adatairól szó van, olyan harmadik személyeknek minősülnének, akik az ipari körökkel való esetleges kapcsolatok miatt képesek befolyásolni ezen intézmény döntéshozatali eljárását. Ugyanakkor, amint arra a Törvényszék a második megtámadott ítélet 91. pontjában rámutatott, a C‑632/24. P. sz. ügytől eltérően a ClientEarth ítélet alapjául szolgáló ügyben a fellebbezőket tájékoztatták az érintett szakértők nevéről, és hozzáférést kaptak az érdekeltségi nyilatkozataikhoz. Márpedig egyrészről, amint arra a Törvényszék helytállóan rámutatott, a második ügy felperesei nem ismerték a közös tárgyalócsoportba a tagállamok által kijelölt szakértők személyazonosságát, így nem voltak abban a helyzetben, hogy olyan bizonyítékokat nyújtsanak be, amelyek kétségbe vonják a pártatlanságukat. Másrészt a ClientEarth ítélet 58. pontjában a Bíróság megállapította, hogy noha a fellebbezők tájékoztatást kaptak az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnak (EFSA) a növényvédő szerek forgalombahozatali engedélye iránti kérelmekhez csatolandó szakdokumentációt érintő útmutató‑tervezete vonatkozásában észrevételeket tevő szakértők nevéről, életrajzáról és szándéknyilatkozatairól, azon információ megszerzése, amely minden egyes észrevétel esetében lehetővé tette számukra annak azonosítását, hogy az mely külső szakértőtől származik, szükségesnek tűnik annak konkrét ellenőrzésének lehetővé tétele érdekében, hogy a szakértők mindegyike pártatlan volt‑e. Következésképpen a Bíróság lényegében úgy ítélte meg, hogy lehetséges, hogy a 2018/1725 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján még az említett szakértők nevének közlése sem elegendő.
61. A közös tárgyalócsoport tagjai neve hozzáférhetővé tételének az e rendelkezés értelmében vett szükségességét illetően a Bizottság emlékeztet a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatára, amely szerint a személyes adatok védelme alóli kivételek és e védelem korlátozásai a feltétlenül szükséges mértékre korlátozódnak, azzal, hogy amikor több, a követett jogszerű célok elérésére alkalmas intézkedés közötti választásra van lehetőség, a legkevésbé korlátozó jellegűt kell igénybe venni, ami annak vizsgálatát jelenti, hogy ezek a célkitűzések észszerűen nem érhetők‑e el ugyanolyan hatékonyan más, az érintett személyek alapvető jogait kevésbé sértő eszközökkel.(23)
62. A Bizottság szerint nem szükséges e személyes adatoknak a nyilvánosság olyan tagjai számára történő hozzáférhetővé tétele, akik semmilyen hivatalos funkcióval nem rendelkeznek, mivel elegendő, ha az illetékes hatóságok számára lehetővé teszik az azokhoz való hozzáférést a szükséges ellenőrzések elvégzése érdekében. Mindazonáltal, amint azt a jelen indítvány 50. pontjában kifejtettem, a 2018/1725 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontja kifejezetten előírja, hogy természetes személyekkel, köztük a nyilvánosság tagjaival is közölhetők ilyen adatok, feltéve hogy az e rendelkezésben előírt feltételek teljesülnek. A Bizottság hozzáteszi, hogy mindenesetre, mivel az összeférhetetlenségi nyilatkozatok anonimizált változatainak hozzáférhetővé tétele már lehetővé tette a közös tárgyalócsoport tagjai pártatlanságának ellenőrzésére irányuló cél elérését, a Törvényszék a második megtámadott ítélet 73. pontjában tévesen állapította meg, hogy „a közös tárgyalócsoport tagjainak családi és utónevének, valamint szakmai vagy intézményi szerepének” hozzáférhetővé tétele szükséges volt.
63. A Bizottság azonban nem fejti ki, hogy az összeférhetetlenségi nyilatkozatok anonimizált változatainak hozzáférhetővé tétele mennyiben lenne elegendő a közös tárgyalócsoport tagjai pártatlanságának vizsgálatához. Az ilyen anonimizált változatok ugyanis per definitionem nem teszik lehetővé az azokban foglalt információk helytállóságának és/vagy teljességének ellenőrzésére szolgáló külső vizsgálat elvégzését. Ezenkívül ez a megközelítés ellentétesnek tűnik a ClientEarth ítélettel, amelyben a Bíróság kimondta, hogy még az érintett szakértők nevének és érdekeltségi nyilatkozataiknak a közlése sem teszi lehetővé a szakértők mindegyike pártatlansága konkrét ellenőrzésének a biztosítását.(24)
64. A fentiek összességére tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a második jogalap első részét mint megalapozatlant utasítsa el.
2. A második jogalapnak a 2018/1725 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt második feltétel téves értelmezésére alapított második részéről
a) A felek érvei
65. A Bizottság első kifogásában arra hivatkozik, hogy a második megtámadott ítéletben megállapított ténybeli körülmények azt bizonyítják, hogy a szóban forgó személyes adatok hozzáférhetővé tételéből eredő beavatkozás különösen súlyos lenne a közös tárgyalócsoport tagjai számára. E tekintetben azt állítja, hogy ezen ítélet 77. pontjában maga a Törvényszék is elismerte az e tagok munkáját meghatározó sajátos körülményt, nevezetesen azt az időszakot, amelyet a Covid19 elleni oltóanyagok iránti fokozott kereslet, ugyanakkor a Bizottság által támogatott oltóanyag‑stratégiával szembeni, az Unió egyes polgárai részéről jelentkező bizalmatlanság jellemzett. A Törvényszék e 77. pontban ebből azt a következtetést vonta le, hogy a közös tárgyalócsoport tagjainak a személyazonosságuk hozzáférhetővé tételét követő kéretlen külső kapcsolatfelvételnek való kitettsége nem pusztán hipotetikus volt. A Bizottság azt állítja, hogy nem lehet alábecsülni azokat a súlyos és nagyon valószínű következményeket, amelyeket az érintett tisztviselők személyazonosságának a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele vonna maga után. Álláspontja szerint az ilyen hozzáférhetővé tétel kéretlen külső kapcsolatfelvételnek tenné ki őket, amely nem korlátozódna az újságírók általi kapcsolatfelvételre, hanem a testi épségük sérelmét, valamint a zaklatás formáit is magában foglalhatná, különösen az „összeesküvés‑elméletek” támogatói részéről, akiknek a száma a Covid19‑világjárvánnyal összefüggésben nem elhanyagolható.
66. Második kifogásával a Bizottság emlékeztet arra, hogy a második megtámadott ítélet 80. pontjában a Törvényszék elismerte, hogy a második vitatott határozat figyelembe vette a közös tárgyalócsoport tagjai által a közbeszerzési eljárás keretében betöltött technikai szerepet. E közhivatalnokok ugyanis nem rendelkeznek döntéshozatali hatáskörrel intézményükön belül, és nem is töltenek be magasabb beosztást, így a pártatlanságuk ellenőrzésének célja korlátozott jelentőséggel bír.
67. Harmadik kifogásával a Bizottság azt állítja, hogy a közös tárgyalócsoport tagjai pártatlanságának ellenőrzésére irányuló célkitűzést az összeférhetetlenségi nyilatkozatok anonimizált változatainak közlése révén már elérték. Az ilyen nyilatkozatoknak e csoport valamennyi tagja általi aláírása önmagában bizonyítja az őket terhelő, pártatlanságra és függetlenségre vonatkozó kötelezettségek tiszteletben tartását. Márpedig a Törvényszék a második megtámadott ítélet 84. pontjában úgy ítélte meg, hogy az a puszta tény, hogy a közös tárgyalócsoport valamennyi tagja aláírta az összeférhetetlenségi nyilatkozatot, nem teszi lehetővé a polgárok számára, hogy meggyőződjenek arról, hogy ezek a tagok teljes függetlenségben végezték a feladatukat. A Törvényszék tévesen feltételezte, hogy bármely polgár bármikor felléphet egyfajta „informális rendőrként”, akinek feladata a tisztviselők technikai feladataik ellátása során fennálló pártatlanságának vizsgálata. Az uniós és a tagállami jogrend ezt a feladatot azonban az olyan hatáskörrel rendelkező hatóságokra bízza, mint a fegyelmi szervek, a rendőri hatóságok és az ügyészek, amelyek a vizsgálat során megfelelő garanciákat nyújtanak az érintettek adatainak védelme tekintetében, míg ezzel szemben egy átlagos polgár nem képes ilyen garanciákat nyújtani. Ebből következik, hogy a Törvényszéknek arra a következtetésre kellett volna jutnia, hogy a közös tárgyalócsoport tagjainak magánéletébe való különösen súlyos beavatkozásnak elsőbbséget kell élveznie a második ügy felperesei által hivatkozott, e tagok pártatlanságának ellenőrzésére irányuló céllal szemben.
68. A második ügy felperesei vitatják a Bizottság által előadott érvek megalapozottságát.
b) Értékelés
69. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből, az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből, valamint a Bíróság eljárási szabályzata 168. cikke (1) bekezdésének d) pontjából és 169. cikkének (2) bekezdéséből az következik, hogy a fellebbezésben pontosan meg kell jelölni a hatályon kívül helyezni kért ítélet kifogásolt pontjait, valamint az e kérelmet konkrétan alátámasztó jogi érveket, ellenkező esetben a fellebbezés vagy az érintett jogalap elfogadhatatlannak minősül. E tekintetben a Bíróság kimondta, hogy mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant el kell utasítani az olyan fellebbezést, amely nem rendelkezik koherens szerkezettel, általános állításokra korlátozódik, és nem jelöli meg pontosan a vitatott határozat azon pontjait, amelyeket esetlegesen téves jogalkalmazás érint.(25)
70. A jelen ügyben megállapítom, hogy a Bizottság által felhozott, a beavatkozás súlyosságára és a meghatározott közérdekű cél jelentőségének korlátozott jellegére vonatkozó első két kifogás a Törvényszék által követett érvelés felidézésére szorítkozik anélkül, hogy azt vitatná, és anélkül, hogy pontosan azonosítaná a második megtámadott ítélet azon pontjait, amelyek állítása szerint téves jogalkalmazáson alapulnak. Következésképpen ezt a két kifogást mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
71. A fennálló érdekek összevetésére vonatkozó harmadik kifogást illetően a Bizottság azt állítja, hogy a közös tárgyalócsoport tagjai pártatlanságának ellenőrzésére irányuló célkitűzést már az összeférhetetlenségi nyilatkozatok anonimizált változatainak közlése révén elérték, és kizárólag az illetékes hatóságok, így például a fegyelmi szervek, a rendőri hatóságok és az ügyészek feladata, hogy hozzáférjenek az összeférhetetlenség hiányának ellenőrzéséhez szükséges személyes adatokhoz.
72. Ezáltal a Bizottság az általa a második jogalap első részében hivatkozottakhoz hasonló érveket ismétel meg, amelyeket véleményem szerint a Bíróság ítélkezési gyakorlatának(26) fényében el kell utasítani.
73. A Bizottság a 2022. november 22‑i Luxembourg Business Registers ítéletre(27) is hivatkozik, amelyben a Bíróság 83. pontban megállapította, hogy ami a Charta 7. és 8. cikkében biztosított alapvető jogokba történő, a lakosságnak a tényleges tulajdonosokra vonatkozó információkhoz való hozzáféréséből eredő beavatkozás súlyosságának mérlegelését illeti, a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem elsősorban a hatóságok és az olyan szervezetek feladata, mint például a hitel‑ és pénzintézetek, amelyeket tevékenységükből adódóan e tekintetben konkrét kötelezettségek terhelnek. A jelen ügy azonban eltérő jogi kereten alapul, mivel a Bizottság tisztviselői pártatlanságának konkrét vizsgálatát mind az illetékes hatóságok, mind a nyilvánosság elvégezheti.
74. Ennélfogva véleményem szerint a harmadik kifogást mint megalapozatlant el kell utasítani.
75. Ebből következik, hogy a második jogalap második részét mint részben megalapozatlant, részben pedig elfogadhatatlant el kell utasítani.
76. E körülmények között azt javaslom, hogy a Bíróság a C‑632/24. P. sz. ügyben felhozott második fellebbezési jogalapot teljes egészében utasítsa el.
B. A C‑631/24. P. sz. ügyben előterjesztett második jogalapról és a C‑632/24. P. sz. ügyben előterjesztett harmadik jogalapról
77. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az 1049/2001 rendelet 1. cikke rögzíti, hogy e rendelet célja, hogy a nyilvánosság számára a lehető legszélesebb körű hozzáférést biztosítsa az uniós intézmények dokumentumaihoz, a köz‑ vagy magánérdekkel kapcsolatos okokon alapuló kivételek rendszere mellett, amelyeket – mivel eltérnek az e cikk által megfogalmazott elvtől – szigorúan kell értelmezni és alkalmazni. A hozzáférési jog alóli e kivételek között szerepel az e rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdésében foglalt kivétel, amely rendelkezés értelmében az Unió intézményei megtagadják a dokumentumokokhoz való hozzáférést, ha a hozzáférhetővé tétel hátrányosan befolyásolná a természetes vagy jogi személy kereskedelmi érdekeinek védelmét, beleértve a szellemi tulajdont is, kivéve, ha a hozzáférhetővé tételhez nyomós közérdek fűződik. Az érintett intézménynek ugyanis, ha úgy dönt, hogy megtagadja a hozzáférést az olyan dokumentumhoz, amelynek a hozzáférhetővé tételét kérték tőle, főszabály szerint magyarázatot kell adnia arra a kérdésre, hogy az e dokumentumhoz való hozzáférés konkrétan és ténylegesen miként sértheti az intézmény által hivatkozott, az említett rendelet 4. cikkében előírt kivétellel védett érdeket. Az ilyen sérelem veszélyének továbbá észszerűen előre láthatónak kell lennie, nem pedig pusztán feltételezettnek.(28)
78. A jelen ügyben a vitatott határozatokból kitűnik, hogy a Bizottság azért tagadta meg az érintett vállalkozások szerződéses felelősségére vonatkozó kikötésekhez való teljes körű hozzáférést, hogy ne kockáztassa a szóban forgó megállapodások teljesítésével kapcsolatban azonosított kockázatokra és az említett vállalkozások által e kockázatok tekintetében elfogadott pénzügyi küszöbértékekre vonatkozó, kereskedelmi szempontból állítólagosan érzékeny információk felfedését.(29)
79. A C‑631/24. P. sz. ügyben előterjesztett második jogalap és a C‑632/24. P. sz. ügyben előterjesztett harmadik jogalap, amelyek lényegében hasonlóak, három részből állnak, amelyek közül az első az érintett vállalkozásokkal szemben stratégiai magatartás tanúsításának lehetőségére, a második az e vállalkozások versenytársainak biztosított versenyelőnyre, a harmadik pedig az említett vállalkozások jóhírnevére gyakorolt hatásokra vonatkozik.
1. Az érintett vállalkozásokkal szemben stratégiai magatartás tanúsításának lehetőségére alapított első részről
a) A felek érvei
80. A Bizottság azt állítja, hogy az első megtámadott ítélet 157–161. pontjában és a második megtámadott ítélet 160–164. pontjában a Törvényszék elutasította a Bizottság által a vitatott határozatokban kifejtett azon indokot, amely szerint az érintett vállalkozás felelősségi korlátainak pontos ismerete lehetővé tenné, hogy vele szemben stratégiai magatartást tanúsítsanak, mivel a vállalkozás számos, visszaélésszerűen és indokolatlanul, kizárólag az oltóanyaga használatával összefüggő kártérítés céljából indított bírósági eljárás gazdasági következményeivel szembesülhet.
81. A Bizottság először is azt állítja, hogy a Törvényszék által az első megtámadott ítélet 158. pontjában és a második megtámadott ítélet 161. pontjában megfogalmazott megállapítás(30) nem kérdőjelezi meg a vitatott határozatokban az érintett vállalkozások kártalanítására vonatkozó kikötések szélesebb körű hozzáférhetővé tétele megtagadásának igazolására felhozott indokot, vagyis azt, hogy valamely felperes e kikötéseket kártérítési kereset keretében felhasználhatja, függetlenül attól a körülménytől, hogy az említett kikötések eltérnek a szerződő fél felelősségére irányadó szabályoktól.
82. Másodszor a Bizottság hangsúlyozza, hogy az első megtámadott ítélet 159. pontjában és a második megtámadott ítélet 162. pontjában szereplő állítás(31) indokolása hiányos, és az állítás nyilvánvalóan téves. Álláspontja szerint az érintett vállalkozások kereskedelmi érdekei arra irányulnak, hogy elkerüljék az ellenük irányuló kártérítési keresetek számának növekedését. Még azt feltételezve is, hogy a szóban forgó érdek az ilyen keresetek elkerülésére irányuló egyszerű célkitűzésre korlátozódik, a megtámadott ítéletek e pontjai nem fejtik ki azokat az okokat, amelyek miatt az ilyen érdek nem méltó védelemre. Egyébiránt az említett pontok második mondatában hivatkozott ítélkezési gyakorlat a bírósági eljárás keretében felmerülő költségekkel kapcsolatos esetleges következményekre vonatkozik, míg a jelen ügyek nemcsak az ilyen kereset gazdasági következményeire, hanem a jogviták számának növekedése esetén a gyártó jóhírnevére gyakorolt hatásokra is vonatkoznak.(32)
83. Harmadszor a Bizottság azt állítja, hogy az első megtámadott ítélet 160. pontja és a második megtámadott ítélet 163. pontja(33) szintén téves, és elferdíti a vitatott határozatok tartalmát. E határozatokban ugyanis egyértelműen jelezte, hogy a szerződő fél felelősségi korlátainak pontos ismerete alkalmas az érintett vállalkozásokkal szembeni stratégiai magatartás elősegítésére.
84. Az első ügy felperesei azt állítják, hogy a jelen jogalapok első részét mint részben elfogadhatatlant, de mindenesetre mint megalapozatlant el kell utasítani. A második ügy felperesei azt állítják, hogy ez az első rész megalapozatlan.
b) Értékelés
85. Elöljáróban emlékeztetek arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a szóban forgó vállalkozások kereskedelmi stratégiáival, értékesítéseik összegével, piaci részesedéseikkel, illetve kereskedelmi kapcsolataikkal összefüggő érzékeny kereskedelmi információkhoz való hozzáférés az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdése értelmében sértheti e vállalkozások kereskedelmi érdekeinek védelmét.(34)
86. Ami az első megtámadott ítélet 158. pontját és a második megtámadott ítélet 161. pontját illeti, különbséget kell tenni egyrészt az érintett vállalkozások felelősségének megállapítására irányadó, a 85/374 irányelvet átültető nemzeti jogszabályok hatálya alá tartozó feltételek,(35) másrészt pedig az e vállalkozások javára előírt kártalanítási mechanizmusok között, amelyek abban állnak, hogy a tagállamok visszatérítik az említett vállalkozásoknak azokat az összegeket, amelyeknek harmadik személyek részére történő megfizetésére e vállalkozásokat szerződésen kívüli felelősségük címén kötelezhetik.
87. E tekintetben, noha a Törvényszék a megtámadott ítéletek fent hivatkozott pontjaiban helyesen állapította meg, hogy a kártérítési keresetek benyújtása magas költségekkel járhat az érintett vállalkozások számára, még akkor is, ha e kereseteket később mint megalapozatlanokat elutasítják, a kártalanításra vonatkozó kikötések nem módosíthatják azokat a feltételeket, amelyek mellett a hibás oltóanyag miatt esetlegesen kárt szenvedett harmadik személyek e vállalkozásokkal szemben felelősség megállapítása iránti keresetet indíthatnak. A kártalanítás kérdése ugyanis csak egy későbbi szakaszban merül fel, miután megállapítást nyert az érintett vállalkozásnak a szóban forgó termék hibája miatti felelőssége, annak meghatározása érdekében, hogy a károsultak részére fizetett kártérítést végső soron meg kell‑e térítenie valamely tagállamnak. E körülmények között úgy vélem, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a harmadik személyek jogorvoslathoz való joga független marad mind a kártalanításra vonatkozó kikötések fennállásától, mind azok tartalmától. Véleményem szerint önmagában ez a megállapítás elegendő a jelen jogalapok első részének elutasításához.
88. Ami az első megtámadott ítélet 159. és 160. pontját, valamint a második megtámadott ítélet 162. és 163. pontját illeti, megjegyzem, hogy azokat a teljesség kedvéért fejtik ki, amint azt az „ezenkívül”, illetve „ezenfelül” kifejezés használata is tanúsítja. Következésképpen a Bizottság által a megtámadott ítéletek e pontjaival szemben felhozott érveket mint hatástalanokat el kell utasítani.
89. Mindenesetre emlékeztetek arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a visszaélésszerű felhasználás általános kockázatára vonatkozó, nem alátámasztott egyszerű állítás következében a hozzáférhetővé tenni kért dokumentumban szereplő adatokat nem lehet az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdésében előírt kivétel hatálya alá tartozónak tekinteni az említett adatok jellegére, tárgyára és hatályára vonatkozó bármiféle további pontosítás nélkül, amely alapján az uniós bíróság információhoz juthat arra vonatkozóan, hogy ezen adatok hozzáférhetővé tétele miként veszélyeztethetné konkrétan és észszerűen előrelátható módon az ezen adatokkal érintett személyek kereskedelmi érdekeit.(36) Márpedig a jelen esetben a Bizottság arra alapított érve, hogy fennáll a kockázata annak, hogy a jogviták száma a kártalanítási kikötés teljes körű hozzáférhetővé tétele esetén növekedhet, nem tűnik alátámasztottnak, következésképpen hipotetikus jellegű.(37)
90. Következésképpen azt javaslom, hogy a Bíróság a jelen jogalapok első részét mint részben megalapozatlant, részben pedig hatástalant utasítsa el.
2. Az érintett vállalkozások versenytársainak biztosított versenyelőnyre alapított második részről
a) A felek érvei
91. A Bizottság rámutat arra, hogy a Törvényszék az első megtámadott ítélet 162–166. pontjában és a második megtámadott ítélet 165–169. pontjában elutasította a vitatott határozatokban hivatkozott második indokot, amely szerint a kártalanításra vonatkozó – különösen a tagállam általi kártalanítás kizártságát megalapozó pontos feltételeket meghatározó – kikötések teljes körű hozzáférhetővé tétele az érintett vállalkozás versenytársai előtt – ideértve az oltóanyagot nem gyártó versenytársakat is – szükségképpen feltárná a felelősségi körök „gyenge pontjait”, és így olyan versenyelőnyt biztosítana számukra, amelyet például hirdetésekben és összehasonlító reklámokban kihasználhatnának.
92. E tekintetben a Bizottság vitatja a Törvényszéknek az első megtámadott ítélet 163. pontjában és a második megtámadott ítélet 166. pontjában szereplő azon értékelését, amely szerint a kártalanításra vonatkozó kikötések a vitatott határozatok elfogadását megelőzően „nyilvánosságra” kerültek.(38)
93. A Bizottság továbbá úgy véli, hogy az első megtámadott ítélet 164. pontja és a második megtámadott ítélet 167. pontja, amelyek szerint valamennyi szóban forgó megállapodás tartalmaz kártalanításra vonatkozó kikötést, amely „összességében hasonlóan” sorolja fel azokat a konkrét helyzeteket, amelyekben az érintett vállalkozásnak a tagállam általi kártalanítása kizárt, a kikötések első megtámadott ítélet 155. pontjában és második megtámadott ítélet 158. pontjában ismertetett tartalmához képest túlzott egyszerűsítést jelent, és téves következtetés forrásául szolgál.
94. Az első megtámadott ítélet 165. pontját és a második megtámadott ítélet 168. pontját illetően a Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék által levont következtetés szintén téves. E tekintetben utal azokra az érvekre, amelyekre a jelen jogalapok első részében már hivatkozott. Ezenkívül állítása szerint a Törvényszék elferdítette a tényeket, mivel a vitatott határozatokban a Bizottság által leírt versenyelőny nemcsak a vele szerződést kötő gazdasági szereplők, hanem más versenytársak versenyelőnye is.
95. Az első és a második ügy felperesei azt állítják, hogy a jelen jogalapok második részét el kell utasítani.
b) Értékelés
96. Először is, ami a Bizottság arra alapított érvét illeti, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a kártalanításra vonatkozó kikötések „nyilvánosságra” kerültek, megállapítom, hogy a Bizottság a tényállás újbóli értékelésére kéri a Bíróságot, míg – kivéve, ha valamely fellebbező a tényállás elferdítésére hivatkozik, ami a jelen ügyben nem áll fenn – az általa felhozott tényekre vonatkozó érveket elfogadhatatlannak kell tekinteni.(39)
97. Másodszor, ami a Bizottság azon érvét illeti, amely szerint a Törvényszék tévesen minősítette „összességében hasonló[nak]” a különböző szerződésekben szereplő, kártalanításra vonatkozó kikötéseket, megjegyzem, hogy ez az érv szintén a tények Törvényszék általi értékelésére vonatkozik. Következésképpen az ilyen érvet elfogadhatatlannak kell nyilvánítani. Mindenesetre a Törvényszék által az első megtámadott ítélet 164. pontjában és a második megtámadott ítélet 167. pontjában követett érvelés nem tűnik ellentétesnek az első megtámadott ítélet 155. pontjában és a második megtámadott ítélet 158. pontjában kifejtett érveléssel, amelyekben a Törvényszék megállapította, hogy ami azon konkrét helyzeteket illeti, amelyekben a megállapodás szerint a tagállam általi kártalanítás nem alkalmazandó, a helyzetek többsége „összességében […] hasonló a szóban forgó megállapodásokban” .
98. Harmadszor, ami az első megtámadott ítélet 165. pontját és a második megtámadott ítélet 168. pontját illeti, egyrészt elegendő megjegyezni, hogy a jelen jogalapok első részében kifejtett érveket el kell utasítani, így a Törvényszéknek az e pontokban szereplő következtetése nem téves. Másrészt az első vitatott határozat 2.1.4. pontja és a második vitatott határozat 2.2.4. pontja(40) azon „versenytársakat [említette], akiknek a szerződései nem tartalmaznak kártalanítási kikötést”. Márpedig az első megtámadott ítélet 162. pontjából és a második megtámadott ítélet 165. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék jelezte, hogy a vitatott határozatokban a kártalanításra vonatkozó kikötések teljes körű hozzáférhetővé tételének megtagadása érdekében hivatkozott második indok az érintett vállalkozás versenytársaira hivatkozott, ideértve az oltóanyagot nem gyártó versenytársakat is. Következésképpen a Törvényszék helyesen vette figyelembe a Bizottság által elfogadott indokot. Ezenkívül az első megtámadott ítélet 165. pontjában és a második megtámadott ítélet 168. pontjában a Törvényszék kimondta, hogy mivel valamennyi érintett vállalkozás meghatározott és jogszerű okból részesült a kártalanításra vonatkozó kikötés előnyeiből, a vitatott határozatokban semmi nem utal arra, hogy a kártalanításra vonatkozó kikötés szélesebb körű hozzáférhetővé tétele esetén az érintett vállalkozások kereskedelmi érdekei sérelmének veszélye – különösen azáltal, hogy az említett vállalkozásoknak versenyelőnyt biztosított – a határozatok elfogadásának időpontjában észszerűen előre látható, és nem pusztán feltételezésen alapuló lett volna. Az „említett” kifejezés használatával a Törvényszék ily módon különbséget tett az érintett vállalkozások és a többi gyógyszeripari vállalkozás, köztük az oltóanyagokat nem gyártó vállalkozások között, így válaszolva a Bizottság érvére. Következésképpen a Törvényszék nem ferdítette el az elé terjesztett tényeket.
99. Következésképpen úgy vélem, hogy a jelen jogalapok második részét mint részben elfogadhatatlant, részben pedig megalapozatlant el kell utasítani.
3. Az érintett vállalkozások jóhírnevére gyakorolt hatásokra alapított harmadik részről
a) A felek érvei
100. A Bizottság arra hivatkozik, hogy a vitatott határozatokban hivatkozott harmadik indokot, vagyis azt, hogy az érintett vállalkozások felelősségi korlátainak pontos ismerete hatással lehet a fogyasztók és a potenciális kereskedelmi partnerek körében fennálló jóhírnevükre, a Törvényszék az első megtámadott ítélet 168. pontjában és a második megtámadott ítélet 171. pontjában elutasította, az ezen ítéletek 163–165., illetve 166–168. pontjában kifejtett érvekre hivatkozva. A Bizottság szerint az ilyen, ennyire általánosan megfogalmazott hivatkozás ellentétes a Törvényszéket terhelő indokolási kötelezettséggel.
101. Ezenkívül a Törvényszék elferdítette a rendelkezésére álló bizonyítékokat, valamint azt az összefüggést, amelyben a vitatott határozatokat elfogadták, mivel nem vette figyelembe azt a tényt, hogy azon dokumentumok, amelyekhez hozzáférést kértek, nem a Bizottság egyoldalú aktusai voltak, hanem kereskedelmi szerződések, amelyek mind az érintett vállalkozásokra, mind az azok kereskedelmi kapcsolataira vonatkozó bizalmas információkat tartalmazhattak, és e szerződések a szerződő felek közötti, valamely kereskedelmi termék tagállamok részére történő szállításával kapcsolatos kölcsönös kötelezettségek szabályozására irányuló különös célt követtek.
102. Az első ügy felperesei úgy vélik, hogy a jelen jogalapok harmadik részét mint részben elfogadhatatlant, de mindenesetre mint megalapozatlant el kell utasítani. A második ügy felperesei vitatják a Bizottság által előadott érveket.
b) Értékelés
103. Ami a megtámadott ítéleteknek az érintett vállalkozások fogyasztók és potenciális kereskedelmi partnerek körében fennálló jóhírnevére gyakorolt hatással kapcsolatos indokolásának állítólagos hiányát illeti, emlékeztetek arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az indokolási kötelezettség alapján a Törvényszék nem köteles olyan magyarázatot adni, amely egyenként és kimerítően követi a jogvitában részt vevő felek által előadott összes érvet, és az indokolás lehet közvetett is, amennyiben lehetővé teszi az érintettek számára, hogy megismerjék azon indokokat, amelyeken a Törvényszék ítélete alapul, illetve a Bíróság számára, hogy elegendő információval rendelkezzen ahhoz, hogy a fellebbezés keretein belül gyakorolni tudja felülvizsgálati jogkörét.(41)
104. Márpedig az első megtámadott ítélet 168. pontjából és a második megtámadott ítélet 171. pontjából egyértelműen kitűnik, hogy a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottság érintett vállalkozások jóhírnevére gyakorolt hatásokra alapított érve nem megalapozott, mivel a kereskedelmi érdekek sérelmének kockázatával kapcsolatos ugyanazon indokokon alapult, mint amelyekre a jelen jogalapok második része keretében már hivatkozott. Ennélfogva az e pontokban foglalt indokolás a jogilag megkövetelt módon lehetővé teszi azon indokok megismerését, amelyek miatt a Törvényszék elutasította ezt az érvet. Ebből következik, hogy az említett pontok indokolása nem elégtelen.
105. Egyébiránt azon állítást illetően, amely szerint a Törvényszék hiányosan mutatta be a releváns tényeket, mivel nem vette figyelembe a szóban forgó szerződések összefüggéseit vagy kereskedelmi jellegét, a Bizottság nem jelöli meg a megtámadott ítéletek egyetlen olyan részét sem, amelyben a Törvényszék ilyen elferdítést követett volna el. Következésképpen ezt az állítást mint elfogadhatatlant el kell utasítani. Mindenesetre megállapítom, hogy a második megtámadott ítélet 106. pontjában a Törvényszék jelezte, hogy ami a vállalkozások kereskedelmi érdekeinek védelmére vonatkozó kivétel alkalmazhatatlanságára alapított jogalapot illeti, a szóban forgó szerződések fontos szerződések, amelyek az ezen ítélet 100. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében az érintett vállalkozásokra és üzleti kapcsolataikra vonatkozó bizalmas, érzékeny információkat tartalmazhatnak. Az első megtámadott ítélet 33. pontjában a Törvényszék ugyanezen ítélkezési gyakorlatra hivatkozott.
106. Ennélfogva úgy vélem, hogy a jelen jogalapok harmadik részét mint részben megalapozatlant, részben pedig elfogadhatatlant el kell utasítani.
107. E körülmények között a C‑631/24. P. sz. ügyben előterjesztett második jogalap és a C‑632/24. P. sz. ügyben előterjesztett harmadik jogalap számomra részben elfogadhatatlannak, részben pedig megalapozatlannak tűnik.
VII. Végkövetkeztetés
108. A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság utasítsa el a C‑631/24. P. sz. ügyben felhozott második jogalapot, valamint a C‑632/24. P. sz. ügyben felhozott második és harmadik jogalapot.
1 Eredeti nyelv: francia.
2 Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 2001. május 30‑i európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.).
3 A természetes személyeknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 45/2001/EK rendelet és az 1247/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. október 23‑i európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2018. L 295., 39. o.; helyesbítés: HL 2019. L 290., 42. o.).
4 Az (EU) 2016/369 rendelet szerinti szükséghelyzeti támogatás működésbe léptetéséről, valamint az említett rendelet rendelkezéseinek a COVID‑19‑járványra tekintettel történő módosításáról szóló rendelet (HL 2020. L 117., 3. o.).
5 Az Unión belül szükséghelyzeti támogatás nyújtásáról szóló 2016. március 15‑i tanácsi rendelet (HL 2016. L 70., 1. o.).
6 COM(2020) 245 final.
7 E rendelkezés értelmében az intézmény által belső használatra összeállított vagy az intézmény által kapott, olyan ügyre vonatkozó dokumentumhoz való hozzáférést, amellyel kapcsolatosan az intézmény még nem hozott határozatot, meg kell tagadni, ha a dokumentum hozzáférhetővé tétele az intézmény döntéshozatali eljárását súlyosan veszélyeztetné, kivéve, ha a hozzáférhetővé tételhez nyomós közérdek fűződik.
8 Az 1049/2001 rendelet „Megerősítő kérelmek feldolgozása” című 8. cikke a (3) bekezdésében kimondja, hogy „[e]lutasító válasznak minősül, ha az intézmény nem válaszol az előírt határidőn belül, amely arra jogosítja a kérelmezőt, hogy bírósági eljárást indítson az intézménnyel szemben, illetve panasszal forduljon az ombudsmanhoz az EK‑Szerződés vonatkozó rendelkezései alapján”.
9 Az érintett dokumentumok részletesebb bemutatásához lásd az első megtámadott ítélet 12. pontját.
10 A második eredeti kérelem részletesebb bemutatásához lásd a második megtámadott ítélet 7. pontját.
11 Lásd: a Törvényszék 2015. július 15‑i Dennekamp kontra Parlament ítélete (T‑115/13, EU:T:2015:497, 61. pont).
12 A személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló 2000. december 18‑i európai parlamenti és tanácsi rendeletet (HL 2001. L 8., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 26. kötet, 102. o.).
13 2015. július 16‑i ClientEarth és PAN Europe kontra EFSA ítélet (C‑615/13 P, a továbbiakban: ClientEarth ítélet, EU:C:2015:489).
14 Lásd: 2010. június 29‑i Bizottság kontra Bavarian Lager ítélet (C‑28/08 P, EU:C:2010:378, 49. pont).
15 Lásd ebben az értelemben: 2010. június 29‑i Bizottság kontra Bavarian Lager ítélet (C‑28/08 P, EU:C:2010:378, 57. pont).
16 A természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27‑i európai parlamenti és tanácsi rendelet (általános adatvédelmi rendelet) (HL 2016. L 119., 1. o.; helyesbítések: HL 2016. L 134., 72. o.; HL 2018. L 127., 2. o.; HL 2021. L 74., 35. o.).
17 E rendelkezés értelmében „[a] dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelmeket írásban kell előterjeszteni, beleértve az elektronikus formát is, az EK‑Szerződés 314. cikkében említett nyelvek valamelyikén és megfelelő pontossággal ahhoz, hogy az intézmény a dokumentumot azonosítani tudja. A kérelmező nem köteles megindokolni a kérelmet”.
18 E preambulumbekezdés értelmében „[a]mennyiben az Unióban letelepedett, uniós intézményeken és szerveken kívüli címzettek az uniós intézmények és szervek által számukra továbbított személyes adatokat szeretnének kapni, az említett címzetteknek bizonyítaniuk kell, hogy az adatok továbbítására vagy közérdekből vagy a rájuk ruházott közhatalmi jogosítvány gyakorlása keretében végzett feladataik teljesítéséhez van szükség. Egyéb esetben az említett címzetteknek azt kell bizonyítaniuk, hogy a továbbítás meghatározott közérdekű célból szükséges, az adatkezelőnek pedig meg kell állapítania, hogy van‑e ok annak feltételezésére, hogy az érintett jogos érdekei esetleg sérelmet szenvedhetnek. Ilyen esetekben az adatkezelőnek bizonyíthatóan mérlegelnie kell a különböző egymással versengő érdekeket a személyes adatok kért továbbítása arányosságának értékelése érdekében. A meghatározott közérdekű célok kapcsolatosak lehetnek az uniós intézmények és szervek átláthatóságával”.
19 Lásd: 2022. augusztus 1‑jei Vyriausioji tarnybinės etikos komisija ítélet (C‑184/20, EU:C:2022:601, 74–76. pont).
20 A 2012. október 25‑i 1027/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2012. L 316., 38. o.) módosított, az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó közösségi eljárások meghatározásáról és az Európai Gyógyszerügynökség létrehozásáról szóló 2004. március 31‑i európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 136., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. kötet, 34. fejezet, 229. o.).
21 E rendelkezés utolsó albekezdése kimondja, hogy „[a]z üléseken vagy az [Európai Gyógyszerügynökség] munkacsoportjaiban résztvevő igazgatótanácsi tagok, bizottsági tagok, előadók és szakértők ülésenként ismertetnek bármilyen különleges érdekeltséget, amely összeegyeztethetetlen a függetlenségükkel, tekintettel a napirenden szereplő kérdésekre. E nyilatkozatokat nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni” (kiemelés tőlem).
22 T‑115/13, EU:T:2015:497, 61. pont.
23 Lásd ebben az értelemben: 2024. március 21‑i Landeshauptstadt Wiesbaden ítélet (C‑61/22, EU:C:2024:251, 83. és 84. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
24 Lásd a jelen indítvány 57. pontját.
25 Lásd ebben az értelemben: 2025. december 18‑i Hamoudi kontra Frontex ítélet (C‑136/24 P, EU:C:2025:977, 54. és 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
26 Lásd a jelen indítvány 62. és 63. pontját.
27 C‑37/20 és C‑601/20, EU:C:2022:912.
28 Lásd: 2025. január 16‑i Bizottság kontra Pollinis France ítélet (C‑726/22 P, EU:C:2025:17, 61–63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
29 Lásd az első megtámadott ítélet 146. pontját és a második megtámadott ítélet 150. pontját.
30 E pontokban a Törvényszék megállapította, hogy még ha valamely társaság kártérítési kereseteknek való kitettsége kétségtelenül magas költségekkel is járhat, akár a gazdasági erőforrások, az idő vagy a személyi állomány tekintetében, akár abban az esetben is, ha az ilyen kereseteket később mint megalapozatlanokat elutasítják, a hibás oltóanyag miatt esetlegesen kárt szenvedett harmadik személyek azon joga, hogy felelősség megállapítása iránti keresetet nyújtsanak be az érintett vállalkozásokkal szemben, a hibás termékekért való felelősségre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1985. július 25‑i 85/374/EGK tanácsi irányelvet (HL 1985. L 210., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 257. o.) átültető nemzeti jogszabályokon alapul, és e jogorvoslathoz való jog független a kártalanításra vonatkozó kikötések fennállásától és tartalmától.
31 E pontokban a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az érintett vállalkozásoknak a kártérítési keresetek elkerüléséhez fűződő érdeke abban az esetben, ha ténylegesen hibás oltóanyagot gyártottak és hoztak forgalomba, nem minősíthető „kereskedelmi érdeknek”, és semmi esetre sem minősül védelemre méltó érdeknek, tekintettel különösen arra, hogy bármely személynek joga van kártérítést követelni a hibás termék által neki okozott kárért.
32 E mondatokban a Törvényszék hangsúlyozta, hogy „nem minősül az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének első franciabekezdése alapján védett érdeknek a bírósági eljáráshoz kapcsolódó magasabb költségeknek kitettség elkerülésére irányuló szándék (lásd ebben az értelemben: 2019. június 28‑i Intercept Pharma és Intercept Pharmaceuticals kontra EMA ítélet, T‑377/18, nem tették közzé, EU:T:2019:456, 55. és 56. pont)”.
33 E pontok értelmében a vitatott határozatok nem tartalmaznak egyetlen olyan elemet sem, amelyből arra lehetne következtetni, hogy az érintett vállalkozások kártalanítási mechanizmusának szélesebb körű hozzáférhetővé tétele az e vállalkozásokkal szemben benyújtott keresetek alapjául szolgálhatna.
34 Lásd ebben az értelemben: 2014. február 27‑i Bizottság kontra EnBW ítélet (C‑365/12 P, EU:C:2014:112, 79. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
35 E tekintetben, amint arra a Bíróság rámutatott, a 85/374 irányelv 1. és 4. cikke az említett irányelv első preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezve meghatározza a gyártó objektív felelősségének elvét, amelynek alapja a termék hibája, amelyet ezen irányelv 6. cikke úgy határoz meg, mint az összes körülményt figyelembe véve e termék fogyasztó által általában elvárható biztonság hiányát (lásd ebben az értelemben: 2026. március 26‑i Sanofi Pasteur ítélet, C‑338/24, EU:C:2026:248, 29. pont).
36 Lásd ebben az értelemben: 2020. október 29‑i Intercept Pharma és Intercept Pharmaceuticals kontra EMA ítélet (C‑576/19 P, EU:C:2020:873, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
37 Így a C‑631/24. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezésében a Bizottság azt állítja, hogy az első megtámadott ítélet alapjául szolgáló ügyben a Törvényszékhez benyújtott ellenkérelmében számszerűsített adatokat szolgáltatott. E beadvány említett részéből azonban kitűnik, hogy a Bizottság annak kijelentésére szorítkozott, hogy „a fogyasztók által az oltóanyaggyártók ellen indított tömeges peres eljárások kockázata nem elvont, és figyelemmel arra, hogy jelenleg az európaiak több mint 70%‑a (vagyis 447,2 millió ember) legalább egy adag oltóanyagot kapott, ez a kockázat egy adott szerződő fél számára jelentős pénzügyi következményekkel jár”.
38 A megtámadott ítéletek e pontjai szerint a kártalanításra vonatkozó kikötéseknek a szóban forgó megállapodásokba történő beépítésének indoka, vagyis az oltóanyagok kifejlesztéséhez szükséges idő lerövidítése miatt az érintett vállalkozásoknál felmerülő kockázatok ellentételezése, a vitatott határozatok elfogadását megelőzően nyilvánosságra került.
39 Lásd: 2024. szeptember 12‑i Anglo Austrian AAB kontra EKB és Far‑East ítélet (C‑579/22 P, EU:C:2024:731, 120. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
40 Ezek a pontok kimondták, hogy „a kártalanításra vonatkozó – különösen a kártalanítás szállító általi igénybevételének kizártságát megalapozó pontos feltételeket meghatározó – szerződéses rendelkezések teljes körű hozzáférhetővé tétele a szállító versenytársai előtt – vagyis valamennyi gyógyszeripari társaság előtt, ideértve az oltóanyagot nem gyártó társaságokat is – elkerülhetetlenül feltárná az esetleges felelősségi körök »gyenge pontjait«, és versenyelőnyt biztosítana számukra, amelyet még inkább kihasználhatnának (hirdetésekben, összehasonlító reklámokban stb.). Nyilvánvalóan ez lenne a helyzet azon versenytársak esetében, amelyek szerződései nem tartalmaznak kártalanítási kikötést, amelyek tekintetében azonban nyilvános, hogy a hibás termékekért való felelősség esetén általános biztosítás vonatkozik rájuk”.
41 Lásd: 2024. június 20‑i EUIPO kontra Indo European Foods ítélet (C‑801/21 P, EU:C:2024:528, 85. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).