Ajánlás A TANÁCS AJÁNLÁSA Magyarország 2011. évi nemzeti reformprogramjárólés a Tanács véleményeMagyarország 2011–2015 közötti időszakra vonatkozó aktualizált konvergenciaprogramjáról /* SEC/2011/0821 végleges */
Ajánlás A TANÁCS AJÁNLÁSA Magyarország 2011. évi nemzeti
reformprogramjáról
és a Tanács véleménye
Magyarország 2011–2015 közötti időszakra vonatkozó aktualizált
konvergenciaprogramjáról AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió
működéséről szóló szerződésre és különösen annak 121. cikke
(2) bekezdésére és 148. cikke (4) bekezdésére, tekintettel a költségvetési egyenleg
felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák
felügyeletéről és összehangolásáról szóló, 1997. július 7-i 1466/97/EK
tanácsi rendeletre[1] és
különösen annak 9. cikke (3) bekezdésére, tekintettel az Európai Bizottság ajánlására[2], tekintettel az Európai Tanács
következtetéseire, tekintettel a Foglalkoztatási Bizottság
véleményére, a Gazdasági és Pénzügyi Bizottsággal folytatott
konzultációt követően, mivel: (1)
Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta az
Európai Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a foglalkoztatást és
növekedést célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia a
gazdaságpolitikák fokozott összehangolása révén azokra a kulcsfontosságú
területekre összpontosít, amelyeken fellépésre van szükség annak érdekében,
hogy Európa növelhesse a fenntartható növekedés és a versenyképesség területén
rejlő lehetőségeit. (2)
A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok
és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló
ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok
foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot,[3] amelyek együtt alkotják az „integrált
iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és
foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat. (3)
A Bizottság 2011. január 12-én elfogadta az
első éves növekedési jelentést, amely az Európa 2020 stratégiára épülve az
EU-ban követett gazdasági kormányzás új ciklusának kezdetét jelenti, és
elindítja az előzetes és integrált gazdaságpolitikai koordináció első
európai szemeszterét. (4)
Az Európai Tanács 2011. március 25-én (a Tanács
2011. február 15-i és március 7-i következtetéseivel összhangban és a Bizottság
éves növekedési jelentésének fényében) jóváhagyta a költségvetési konszolidáció
és a strukturális reformok prioritásait. Hangsúlyozta, hogy elsőbbséget
élvez majd a költségvetések megszilárdítása, a költségvetési fenntarthatóság
helyreállítása és a munkanélküliség munkaerő-piaci reformokkal való
csökkentése, valamint az, hogy az Unió újabb erőfeszítéseket tegyen a
növekedés felgyorsítása érdekében. Felszólította a tagállamokat, hogy ezeket a
prioritásokat konkrét intézkedések formájában építsék majd be stabilitási vagy
konvergenciaprogramjukba, valamint nemzeti reformprogramjukba. (5)
Magyarország 2011. április 15-én benyújtotta a
2011–2015 közötti időszakra vonatkozó, 2011. évi aktualizált
konvergenciaprogramját, valamint 2011. évi nemzeti reformprogramját. A
kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére
egyidejűleg került sor. (6)
Magyarországot 2008 őszén súlyosan érintette a
válság kitörése, az ország elvesztette a piaci alapú finanszírozáshoz való
hozzáférését. E nehézségek leküzdése érdekében Magyarország kiigazítási
programot hajtott végre, amelynek a középpontjában a költségvetési
konszolidáció és a pénzügyi ágazat felügyelete állt, és amelyet az EU-tól és az
IMF-től származó pénzügyi segítség támogatott. Mindezek révén az ország
2009 tavaszán újból hozzáfért a piacokhoz, és a gazdaság kijutott a
recesszióból: a 2009. évi 6,7 %-os szűkülést követően a GDP
2010-ben 1,2 %-kal nőtt, amit a növekvő export támasztott alá.
Ugyanakkor a munkanélküliség a válság előtti, 8 % alatti
szintről tovább emelkedett, 11 % fölé. A kormány 2010 második felében
jelentős, 2010–2013 között végrehajtandó adócsökkentéseket jelentett be. A
költségvetés romlásának korlátozása érdekében ezzel párhuzamosan különadókat
vezetett be és döntött a kötelező magánnyugdíjpénztár
megszüntetéséről. Jóllehet mindez lehetővé tette, hogy 2010-ben a GDP
3,8 %-ában meghatározott hiánycél feletti csúszás a GDP 0,4 %-ára
korlátozódjon, 2011-ben pedig többletet eredményez, a mögöttes pozíció
jelentősen romlott. Ez okból és a gazdasági növekedési potenciál
erősítése céljából a kormány 2011 márciusában strukturálisreform-programot
jelentett be, és további konszolidációs intézkedéseket fogadott el. (7)
Az 1466/97/EK tanácsi rendeletnek megfelelően
az aktualizált konvergenciaprogram értékelése alapján a Tanács véleménye
szerint a Bizottság 2011. tavaszi előrejelzéséből kiindulva a költségvetési
előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv kissé túl
optimista, különös tekintettel a hazai kereslet alakulására. Az aktualizált
program arra törekszik, hogy a túlzott hiányt a Tanács által meghatározott
2011. évi határidőig megszüntesse, és ezt a nyugdíjalapokból származó
jelentős, egyszeri bevételeknek köszönhető, a GDP 2 %-át
kitevő többlettel kívánja elérni. A költségvetés a GDP 2,5 %-át
kitevő hiányba fordulna 2012-ben, majd ezt követően – főként
kiadási korlátok révén – 2015-re fokozatosan a GDP 1,5 %-ára csökken. Az
aktualizált program megerősíti az országnak a strukturális értelemben vett
költségvetési pozícióra vonatkozó középtávú célkitűzését, amely a GDP
1,5 %-át kitevő hiány. A konszolidációs stratégia várhatóan
strukturálisan csökkenti a költségvetési hiányt és csökkenő pályára
állítja az államadósságot, amely 2015-re eléri a GDP 64 %-át.
Mindazonáltal úgy tűnik, hogy a stratégia az időszak végére
ütemezett, mivel a strukturális javulás csak 2012-től kezdődik, és a
2010-ben és 2011-ben a GDP több mint 3 %-át kitevő kumulatív
strukturális romlás nincs összhangban a 2009. júliusi tanácsi ajánlással, amely
legalább a GDP 0,5 %-át kitevő strukturális kiigazítás
megvalósítására kéri fel Magyarországot. A tavaszi előrejelzés 2012-re a
GDP 3,3 %-át kitevő hiányt jelez, amely némi végrehajtási kockázatot
feltételez; ennek alapján nem zárható ki, hogy abban az évben újra átléphetik a
küszöböt, hacsak nem kerül sor további intézkedésekre. Emellett az
előrejelzett hiánypálya nem irányozza elő a szükséges strukturális
kiigazítást, amely biztosítaná a programidőszak végére a középtávú
célkitűzés elérését; mindenekelőtt 2013 után nincs további
strukturális kiigazítás. Végül, a kötelező magánnyugdíjpénztár megszüntetése
és az állami nyugdíjpillérbe való átlépés erőteljes ösztönzése rövid és
középtávon további bevételeket hozhat, de megnöveli a hosszú távú
kötelezettségeket és így ronthatja a költségvetés hosszú távú
fenntarthatóságát. (8)
A költségvetési konszolidáció továbbra is
jelentős kihívás. A bejelentett intézkedések és további strukturális
intézkedések szigorú végrehajtása nélkül nem biztosítható, hogy a túlzott
hiányt fenntartható módon megszüntessék, és megfelelően haladjanak a
középtávú célkitűzés felé. Ezen túlmenően a költségvetési konszolidáció
abban is segít, hogy az adósságot megfelelő mértékben csökkenő
pályára állítsák és javítsák a hosszú távú fenntarthatóságot, amely közepes
kockázatúnak tűnik. A nem várt bevételek teljes mértékű felhasználása
segíthet a költségvetési konszolidáció felgyorsításában. Mindezekre tekintettel
a hatóságoknak a túlzott hiány esetén követendő eljárásban tett
előrelépésről szóló félévenkénti jelentései hasznos eszközként
szolgálnak majd a költségvetési konszolidáció előrehaladásának szoros
figyelemmel kíséréséhez. (9)
A nemrég elfogadott alkotmány bevezeti a GDP
50 %-ában meghatározott alkotmányos adósságféket, és a költségvetési
tanácsnak vétójogot ad az éves költségvetés felett, ami az első lépés
lehet a költségvetési keret javítása felé. Mindazonáltal fontos részleteket
csak a későbbi sarkalatos törvények határoznak meg (például, hogy mik
lesznek az átmeneti számszerű szabályok, amíg az adósságarány 50 %-ra
nem csökken; a mentesítési rendelkezés pontos értelmezése stb.). A nominális
felső adóssághatár megállapítása, ha ezt általános eszközként használják,
azonos feltételek mellett prociklikus költségvetési irányvonalhoz vezethet. Emellett
az újjáalakított költségvetési testület hatásköre viszonylag szűk (a
költségvetéstervezet véleményezése, vétójoggal), és nem fedi le a teljes
költségvetési ciklust (például a jelentős költségvetési hatással
rendelkező új szakpolitikák valós idejű értékelésén keresztül). Végül
a költségvetési irányítás egyéb szempontjai, például a költségvetési politika
középtávú irányultsága és az átláthatóság kérdése sem tisztázottak még. (10)
A foglalkoztatási ráta az EU-ban a legalacsonyabbak
közt van (60,4 %). A nők foglalkoztatottsága is alacsony
(55,0 %), és a 0–6 év közötti gyermekkel rendelkező és nem
rendelkező nők foglalkoztatási aránya közötti eltérés a második
legnagyobb az EU-ban (33,6 százalékpont, míg az uniós átlag 12,1). Hiányosságok
mutatkoznak a magyarországi napközbeni gyermekgondozási szolgáltatások
kapacitása és minősége terén egyaránt, különösen hiányos az ellátás a
nagyobb városokon kívül, és a magas munkanélküliséggel jellemzett régiókban. A
napközbeni ellátás nyújtásának javítása fontos intézkedés lenne annak
megkönnyítésére, hogy mindkét szülő a munkaerő részét képezhesse. (11)
Magyarországon viszonylag magas a munka adóterhe.
Az új személyijövedelemadó-rendszer részben kezeli a foglalkoztatásra gyakorolt
negatív hatásait, de a gyermektelen alacsony keresetűek adóterhe valójában
nő, különösen ha figyelembe vesszük a foglalkoztatási adókedvezmények
fokozatos megszüntetését. (12)
A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat elégtelen
adminisztratív kapacitástól szenved, és a korábbi pénzeszköz-injekciók nem
javították a szolgáltatások hatékonyságát a munkanélküliek munkaerő-piaci
integrálása terén. A foglalkoztatási programok finanszírozása nem kapcsolódik
eléggé az eredményekhez. A munkanélküliségi juttatások időtartamát nemrég
az Unióban legalacsonyabb szintre csökkentették. Értékelni kell ezen intézkedés
munkaerőpiacra gyakorolt hatását, különösen a foglalkoztatásban való
részvétel növelése terén mutatott hatékonyságának meghatározása céljából. (13)
A szegénység és az olyan kapcsolódó tényezők,
mint a munkanélküliség vagy az alacsony képzettségi szint továbbra is
aránytalanul nagy mértékben érint néhány hátrányos helyzetű csoportot,
például a romákat. Az alacsony képzettségűek foglalkoztatási aránya
különösen alacsony (36,8 % az 53,4 %-os európai átlaghoz képest),
főleg a férfiak körében. Becslések szerint a roma népesség 70 %-a a
szegénységi küszöb alatt él. Nagy többségük hátrányos helyzetű térségekben
él, kevés hozzáféréssel a munkaerő-piaci lehetőségekhez és a
közszolgáltatásokhoz. (14)
A kkv-kat akadályozza a szabályozási keret
összetettsége és a súlyos adminisztratív teher, valamint a korlátozott
elszámoltathatóság és átláthatóság a közigazgatás terén. A kkv-k korai
szakaszban történő finanszírozáshoz való hozzáférése az uniós átlagnál is
szűkösebb. A nemzeti reformprogram az adminisztratív terheket
csökkentő számos intézkedést tartalmaz. A nem banki finanszírozási
mechanizmusok szerepe kisebb jelentőségű, mint az európai
országokban. Az ágazat támogatására irányuló korábbi programok hatékonyságát
nem értékelték szisztematikusan. (15)
A Bizottság értékelte Magyarország
konvergenciaprogramját és nemzeti reformprogramját, és figyelembe vette a
kormány azon szándékát, hogy figyelemmel kíséri az Euró Plusz Paktumot[4]. Figyelembe vette nemcsak a programok
Magyarország fenntartható költségvetési és társadalmi-gazdasági politikája
szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az
uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy a jövőbeli nemzeti
döntéseknél uniós szempontok beépítésével kell megerősíteni az Európai
Unió átfogó gazdasági kormányzását. A Bizottság úgy véli, hogy a főként a
kiadási oldalra alapozott költségvetési kiigazítási stratégia az időszak
végére ütemezett. A hiánynak a GDP 3 %-ában meghatározott küszöb alá
történő csökkentésére a Tanács által kijelölt 2011. évi határidő
betartása így csak a nyugdíjalapokból származó jelentős egyszeri bevételnek
köszönhető. A strukturális javulás 2012-ig nem kezdődik el, és
figyelembe véve a végrehajtás kockázatait, nem zárható ki, hogy abban az évben
újra átléphetik a küszöböt, hacsak nem kerül sor további intézkedésekre. Ezen
túlmenően a konvergenciaprogram hosszabb távon nem biztosítja a középtávú
célkitűzés felé való előrehaladást. A munkaerő-piaci részvétel
növelésére és a foglalkoztatási szolgáltatások modernizálására irányuló további
intézkedések segítenének kiszélesíteni a munkalehetőségeket. Az adminisztratív
terhek további csökkentése segíthet az üzleti környezet javításában és a kkv-k
fejlődésében. (16)
Ezen értékelés fényében és figyelembe véve a 2009.
július 7-i, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 126.
cikkének (7) bekezdése szerinti tanácsi ajánlást, a Tanács megvizsgálta
Magyarország 2011. évi aktualizált konvergenciaprogramját, és arról alkotott
véleményét[5] az
alábbi ajánlás, és különösen annak (1) és (2) pontja tükrözi. Figyelembe véve
az Európai Tanács 2011. március 25-i következtetéseit, a Tanács megvizsgálta Magyarország
nemzeti reformprogramját, AJÁNLJA, HOGY Magyarország a 2011–2012
közötti időszakon belül tegyen intézkedéseket a következők érdekében: (1)
A tervezett, a GDP 2 %-át kitevő
költségvetési többlettel 2011-ben együtt járó strukturális romlás csökkentése
érdekében fokozza a költségvetési erőfeszítést, és kerülje el, hogy a
költségvetési egyenleg 2012-ben újra átlépje a GDP 3 %-ában meghatározott
küszöböt. A konvergenciaprogramban 2012-re és 2013-ra kitűzött
költségvetési célok biztosítása érdekében legkésőbb a 2012. évi
költségvetésben fogadjon el további, tartós költségvetési intézkedéseket. A
programidőszak végéig biztosítson évente legalább a GDP 0,5 %-át
kitevő előrelépést a középtávú célkitűzés felé, és a lehetséges
váratlan bevételeket használja fel a költségvetési konszolidáció
felgyorsítására. (2)
Fogadja el és hajtsa végre az új alkotmányos
költségvetési irányítási keret működési szempontjait részletező
rendelkezéseket, többek között a központi és helyi szinten addig végrehajtandó
számszerű szabályokra vonatkozóan, amíg az államadósság a GDP 50 %-a
alá nem csökken. Szélesítse ki a költségvetési tanács hatáskörét, hogy az a
teljes költségvetési ciklusra kiterjedjen, különösen a jelentős
költségvetési hatással rendelkező új szakpolitikák valós idejű értékelésén
keresztül, és erősítse meg a költségvetési keretet, hogy magában foglalja
a többéves költségvetési tervezést, és javítsa az államháztartás
átláthatóságát. (3)
Fokozza a munkaerő-piaci részvételt az
adóreform alacsony keresetűekre gyakorolt hatásának költségvetési
szempontból semleges enyhítésével. Erősítse a nők munkaerő-piaci
részvételének ösztönzésére irányuló intézkedéseket a gyermekgondozási és
iskolára felkészítő létesítmények bővítése révén. (4)
Tegyen lépéseket a Nemzeti Foglalkoztatási
Szolgálat és más szolgáltatók kapacitásának fokozására a képzés, munkakeresési
segítség és az egyéni szolgáltatások minőségének és hatékonyságának
növelése érdekében. Kösse eredményekhez a programok finanszírozását. Az
érdekeltekkel folytatott konzultáció alapján vezessen be testre szabott
programokat az alacsony képzettségűek és más, különösen hátrányos
helyzetben lévő csoportok számára. (5)
A nemzeti reformprogramban a szabályozási reform és
az adminisztratív terhek csökkentése érdekében tervezett összes intézkedés végrehajtása
révén javítsa az üzleti környezetet; értékelje a kkv-kat támogató jelenlegi
szakpolitika hatékonyságát és igazítsa ki az állami programokat a nem banki
finanszírozáshoz való hozzáférés javítása érdekében. Kelt a
Tanács részéről az
elnök [1] HL L 209., 1997.8.2., 1. o. [2] HL C [...]., [...], [...]. o. [3] A 2011. évre érvényben tartotta a Tanács 2011. május
19-i 2011/308/EU határozata. [4] SEC(2011) 725. [5] Az 1466/97/EK tanácsi rendelet 9. cikkének (3)
bekezdésében előírtaknak megfelelően.