<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><JUDGMENT xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.58-20161101.xd"><BIB.JUDGMENT><REF.CASE FILE="n.a."><NO.CASE>T-389/19</NO.CASE><NO.CASE>T-465/19</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62019TJ0389</NO.CELEX><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2020:494">EU:T:2020:494</NO.ECLI><NO.SEQ>0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>1</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>39</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>39</PAGE.TOTAL><AUTHOR>T</AUTHOR></BIB.JUDGMENT><CURR.TITLE><PAGE.HEADER><P><HT TYPE="SC"><DATE ISO="20201015">2020. 10. 15‑i</DATE> ítélet – T‑389/19–T‑394/19., T‑397/19., T‑398/19., T‑403/19., T‑404/19., T‑406/19., T‑407/19., T‑409/19–T‑414/19., T‑416/19–T‑418/19., T‑420/19–T‑422/19., T‑425/19–T‑427/19., T‑429/19–T‑432/19., T‑435/19., T‑436/19., T‑438/19–T‑442/19., T‑444/19–T‑446/19., T‑448/19., T‑450/19–T‑454/19., T‑463/19. és T‑465/19. sz. egyesített ügyek</HT></P><P><HT TYPE="SC">Coppo Gavazzi és társai kontra Parlament</HT></P></PAGE.HEADER></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">A Törvényszék ítélete</HT> (kibővített nyolcadik tanács)</P><P><DATE ISO="20201015">2020. október 15.</DATE><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="STAR" NOTE.ID="E0001"><P>Az eljárás nyelve: olasz.</P></NOTE></P></TI></TITLE><INTERMEDIATE><INDEX IDX.CLOSE="”" SEPARATOR=" – " IDX.OPEN="„"><KEYWORD>Intézményi jog</KEYWORD><KEYWORD>Az európai parlamenti képviselők egységes statútuma</KEYWORD><KEYWORD>Az olasz választókerületekben megválasztott európai parlamenti képviselők</KEYWORD><KEYWORD>A nyugdíjról szóló 14/2018. sz. határozatnak az Ufficio di Presidenza della Camera dei deputati (a képviselőház elnöksége, Olaszország) általi elfogadása</KEYWORD><KEYWORD>Az olasz nemzeti parlamenti képviselők nyugdíja összegének módosítása</KEYWORD><KEYWORD>Az Olaszországban megválasztott bizonyos volt európai parlamenti képviselők nyugdíja összegének az Európai Parlament általi, ebből következő módosítása</KEYWORD><KEYWORD>A jogi aktus kibocsátójának hatásköre</KEYWORD><KEYWORD>Indokolási kötelezettség</KEYWORD><KEYWORD>Szerzett jogok</KEYWORD><KEYWORD>Jogbiztonság</KEYWORD><KEYWORD>Jogos bizalom</KEYWORD><KEYWORD>A tulajdonhoz való jog</KEYWORD><KEYWORD>Arányosság</KEYWORD><KEYWORD>Egyenlő bánásmód</KEYWORD></INDEX></INTERMEDIATE><JUDGMENT.INIT><P>A T‑389/19–T‑394/19., T‑397/19., T‑398/19., T‑403/19., T‑404/19., T‑406/19., T‑407/19., T‑409/19–T‑414/19., T‑416/19–T‑418/19., T‑420/19–T‑422/19., T‑425/19–T‑427/19., T‑429/19–T‑432/19., T‑435/19., T‑436/19., T‑438/19–T‑442/19., T‑444/19–T‑446/19., T‑448/19., T‑450/19–T‑454/19., T‑463/19. és T‑465/19. sz. egyesített ügyekben,</P></JUDGMENT.INIT><PARTIES><PLAINTIFS><P><HT TYPE="BOLD">Maria Teresa Coppo Gavazzi</HT> (lakóhelye: Milánó [Olaszország]) és a mellékletben megnevezett többi felperes<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NOTE.ID="E0002"><P>A többi felperes felsorolását csak a feleknek kézbesített változat melléklete tartalmazza.</P></NOTE> (képviseli őket: M. Merola ügyvéd)</P><PARTY.STATUS>felpereseknek</PARTY.STATUS></PLAINTIFS><DEFENDANTS><P>az <HT TYPE="BOLD">Európai Parlament</HT> (képviselik: S. Seyr és S. Alves, meghatalmazotti minőségben)</P><PARTY.STATUS>alperes ellen</PARTY.STATUS></DEFENDANTS></PARTIES><P>az Ufficio di Presidenza della Camera dei deputati 14/2018. sz. határozatának <DATE ISO="20190101">2019. január 1</DATE>‑jei hatálybalépését követően a felpereseket megillető nyugdíjak összegének kiigazítása tárgyában a felperesek mindegyikét illetően a Parlament által kidolgozott <DATE ISO="20190411">2019. április 11‑i</DATE> feljegyzés, valamint a T‑465/19. sz. ügy felperese esetében a <DATE ISO="20190611">2019. június 11‑i</DATE> feljegyzés megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,</P><PREAMBLE><PREAMBLE.INIT><P>A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített nyolcadik tanács),</P><P>tagjai: J. Svenningsen elnök, R. Barents, C. Mac Eochaidh (előadó), T. Pynnä és J. Laitenberger bírák,</P><P>hivatalvezető: J. Palacio González főtanácsos,</P></PREAMBLE.INIT><GR.VISA><VISA>tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a <DATE ISO="20200707">2020. július 7‑i</DATE> tárgyalásra,</VISA></GR.VISA><PREAMBLE.FINAL>meghozta a következő</PREAMBLE.FINAL></PREAMBLE><?PAGE NO="2"?><CONTENTS.JUDGMENT><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Ítéletet</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0001"><NO.P>1</NO.P><TXT>Keresetükkel a felperesek – Olaszországban megválasztott volt európai parlamenti képviselők, illetve túlélő hozzátartozóik – azt kérik a Törvényszéktől, hogy semmisítse meg az öregségi vagy túlélő hozzátartozói nyugdíjuk kiszámítását az Olasz Köztársaság képviselőháza alsóházának tagjait megillető nyugdíjak összegéhez igazító, és adott esetben az öregségi vagy túlélő hozzátartozói nyugdíjuk összegét csökkentő parlamenti határozatokat.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">I.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Jogi keret</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">A.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az uniós jog</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0002"><NO.P>2</NO.P><TXT>Az Európai Parlament képviselőit megillető költségtérítésekre és juttatásokra vonatkozó szabályzat (a továbbiakban: KKJ‑szabályzat) <DATE ISO="20090714">2009. július 14‑ig</DATE> hatályos változatának III. melléklete (a továbbiakban: III. melléklet) többek között a következőket írta elő:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><ARTICLE IDENTIFIER="001"><TI.ART><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0001" REF.END="QE0001"/>1. cikk</TI.ART><PARAG IDENTIFIER="001.001"><NO.PARAG>(1)</NO.PARAG><ALINEA>Az Európai Parlament valamennyi képviselője jogosult öregségi nyugdíjra.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="001.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>Az Európai Parlament valamennyi képviselőjére vonatkozó végleges közösségi nyugdíjrendszer létrehozásáig az Európai Unió költségvetéséből, a Parlamentre vonatkozó szakasz terhére ideiglenes nyugdíjat fizetnek az érintett képviselő kérésére, ha a nemzeti rendelkezések nem biztosítanak számára nyugdíjellátást, vagy ha az ilyen nyugellátás szintje és/vagy feltételei nem egyeznek meg azokkal, amelyeket a képviselő azon tagállama nemzeti parlamentjének képviselőire kell alkalmazni, ahol a képviselőt megválasztották.</ALINEA></PARAG></ARTICLE><ARTICLE IDENTIFIER="002"><TI.ART>2. cikk</TI.ART><PARAG IDENTIFIER="002.001"><NO.PARAG>(1)</NO.PARAG><ALINEA>Az ilyen nyugdíj összege és annak előfeltételei megegyeznek azokkal, amelyek az európai parlament képviselő azon nyugdíjára vonatkoznak, amely a képviselő megválasztása helyének tagállama parlamenti képviselőinek jár.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="002.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>Az 1. cikk (2) bekezdése alapján igényjogosult képviselő e nyugdíjrendszerbe való belépéskor köteles az Európai Unió költségvetésébe általánosan ugyanannyi hozzájárulást fizetni, mint amennyit a nemzeti rendelkezések alapján saját nemzeti parlamentjének képviselője.</ALINEA></PARAG></ARTICLE><ARTICLE IDENTIFIER="003"><TI.ART>3. cikk</TI.ART><PARAG IDENTIFIER="003.001"><NO.PARAG>(1)</NO.PARAG><ALINEA>Az ezen ideiglenes nyugdíjrendszerbe való belépésre vonatkozó kérelmet a képviselő hivatali idejének kezdetétől számított tizenkettő hónapon belül kell benyújtani.</ALINEA><ALINEA>E határidő lejártával a nyugdíjpénztári tagság azon hónap első napjától hatályosul, amikor a kérelem beérkezett.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="003.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>A nyugdíjkifizetési kérelmeket az igény keletkezésétől számított hat hónapon belül kell benyújtani.</ALINEA><ALINEA>E határidő lejártával a nyugdíj azon hónap első napjától fizetendő, amely hónapban a kérelem beérkezett.</ALINEA><ALINEA>[…]<QUOT.END REF.START="QS0001" CODE="201D" ID="QE0001"/></ALINEA></PARAG></ARTICLE></QUOT.S></NP.ECR><?PAGE NO="3"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0003"><NO.P>3</NO.P><TXT>Az európai parlamenti képviselők statútumát az európai parlamenti képviselők statútumának elfogadásáról szóló, <DATE ISO="20050928">2005. szeptember 28‑i</DATE> 2005/684/EK, Euratom európai parlamenti határozattal (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="262" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2005">HL 2005. L 262., 1. o.</REF.DOC.OJ>, a továbbiakban: a képviselők statútuma) fogadták el, amely <DATE ISO="20090714">2009. július 14‑én</DATE>, a hetedik parlamenti ciklus első napján lépett hatályba.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0004"><NO.P>4</NO.P><TXT>A képviselők statútumának 25. cikke a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="025.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0002" REF.END="QE0002"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>Az e statútum hatálybalépése előtt már a Parlamenthez tartozó és újból megválasztott képviselők a tiszteletdíj, az átmeneti ellátás és a nyugdíjak tekintetében dönthetnek úgy, hogy tevékenységük teljes időtartamára az eddigi nemzeti rendszert választják.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="025.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>E kifizetéseket a tagállam költségvetéséből kell teljesíteni.</ALINEA><ALINEA>[…]<QUOT.END REF.START="QS0002" CODE="201D" ID="QE0002"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0005"><NO.P>5</NO.P><TXT>A képviselők statútumának 28. cikke a következőket írja elő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="028.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0003" REF.END="QE0003"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>A képviselő által e statútum alkalmazásának időpontjában valamely nemzeti szabályozás révén szerzett nyugdíjjogosultság teljeskörűen megmarad.</ALINEA><ALINEA>[…]<QUOT.END REF.START="QS0003" CODE="201D" ID="QE0003"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0006"><NO.P>6</NO.P><TXT><DATE ISO="20080519">2008. május 19‑i</DATE> és <DATE ISO="20080709">július 9‑i</DATE> határozatával a Parlament elnöksége elfogadta az Európai Parlament tagjainak statútumára vonatkozó végrehajtási intézkedéseket (<REF.DOC.OJ COLL="C" NO.OJ="159" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2009">HL 2009. C 159., 1. o.</REF.DOC.OJ>; a továbbiakban: végrehajtási intézkedések).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0007"><NO.P>7</NO.P><TXT>A végrehajtási intézkedések öregségi nyugdíjról szóló 49. cikke a következőket írja elő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="049.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0004" REF.END="QE0004"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>Azok a képviselők, akik mandátumukat legalább egy teljes éven keresztül gyakorolták, a mandátumuk megszűnését követően egész életén át járó öregségi nyugdíjra jogosultak, amely azon napot követő hónap első napjától kezdve folyósítandó, amelyen 63. életévüket betöltötték.</ALINEA><ALINEA>A volt európai parlamenti képviselőknek vagy jogi képviselőjüknek – a vis maior eseteit kivéve – a jogosultság keletkezésétől számított hat hónapon belül kell benyújtaniuk az öregségi nyugdíj folyósítására vonatkozó kérelmüket. E határidő lejárta után az öregségi nyugdíj folyósításának kezdete a kérelem kézhezvétele hónapjának első napja.</ALINEA><ALINEA>[…]<QUOT.END REF.START="QS0004" CODE="201D" ID="QE0004"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0008"><NO.P>8</NO.P><TXT>A végrehajtási intézkedések 73. cikke értelmében ezen intézkedések a képviselők statútumának hatálybalépésével egyidejűleg, azaz <DATE ISO="20090714">2009. július 14‑én</DATE> léptek hatályba.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0009"><NO.P>9</NO.P><TXT>A végrehajtási intézkedések 74. cikke pontosítja, hogy a IV. címben előírt átmeneti rendelkezésekre – és különösen e végrehajtási intézkedések 75. cikkére (a továbbiakban: 75. cikk) – is figyelemmel, a KKJ‑szabályzat a képviselők statútuma hatálybalépésének napján hatályát veszti.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0010"><NO.P>10</NO.P><TXT>A többek között az öregségi nyugdíjról szóló 75. cikk a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="075.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0005" REF.END="QE0005"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>A túlélő hozzátartozói nyugdíj, a rokkantsági nyugdíj, az eltartott gyermekeknek nyújtott kiegészítő rokkantsági nyugdíj, valamint a KKJ‑szabályzat I., II. és III. melléklete értelmében biztosított öregségi nyugdíj e mellékletek alkalmazásában továbbra is folyósításra kerül azon személyek részére, akik a statútum hatálybalépése előtt részesültek e juttatásokban.</ALINEA><?PAGE NO="4"?><ALINEA>Abban az esetben, ha egy rokkantsági nyugdíjban részesülő volt képviselő <DATE ISO="20090714">2009. július 14</DATE>‑e után elhalálozik, a túlélő hozzátartozói nyugdíjat a PEAM szabályzat I. mellékletében rögzített feltételek mellett a házastársa, a vele tartós, nem házastársi kapcsolatban élő élettársa vagy eltartott gyermekei részére folyósítják.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="075.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>A fent nevezett III. mellékletnek megfelelően a statútum hatálybalépéséig megszerzett öregséginyugdíj‑jogosultság nem vész el. Az e nyugdíjrendszer értelmében nyugdíjjogosultságot szerző személyek a fent nevezett III. melléklet értelmében megszerzett jogosultság alapján kiszámított juttatásban részesülnek, amennyiben megfelelnek az adott tagállam e célból előirányzott nemzeti jogszabályaiban felállított követelményeknek, és benyújtják a fent nevezett III. melléklet 3. cikke (2) bekezdésében meghatározott kérelmet.<QUOT.END REF.START="QS0005" CODE="201D" ID="QE0005"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0011"><NO.P>11</NO.P><TXT>Végezetül, a végrehajtási intézkedések 75. cikkét ezen intézkedések (7) preambulumbekezdésével összefüggésben kell értelmezni, amely a következőket fejti ki:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0006" REF.END="QE0006"/>Ezzel egy időben az átmeneti rendelkezésekben biztosítani kell, hogy a KKJ‑szabályzat alapján bizonyos ellátásokra jogosult személyek a szabályozás hatályvesztését követően a [bizalomvédelem] elvének megfelelően továbbra is részesülhessenek ezekből az ellátásokból. Garantálni kell a statútum hatálybalépése előtt, a KKJ‑szabályzat alapján szerzett nyugdíjjogosultságok érvényesülését is. Ezenkívül figyelembe kell venni az olyan képviselőkre vonatkozó egyedi rendszert, akik – átmeneti ideig és mandátumuk gyakorlásának pénzügyi feltételei tekintetében – a statútum 25. vagy 29. cikke szerint a megválasztásuk szerinti tagállam nemzeti rendszereinek hatálya alá tartoznak majd.<QUOT.END REF.START="QS0006" CODE="201D" ID="QE0006"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">B.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az olasz jog</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0012"><NO.P>12</NO.P><TXT><DATE ISO="20180712">2018. július 12‑én</DATE> az Ufficio di Presidenza della Camera dei deputati (a képviselőház elnöksége, Olaszország) elfogadta a <DATE ISO="20111231">2011. december 31‑ig</DATE> teljesített szolgálati évek vonatkozásában az élethosszig járó juttatások összegének és az arányos nyugellátás élethosszig járó része összegének, valamint a túlélő hozzátartozói nyugdíj összegének új meghatározásáról szóló 14/2018. sz. határozatot (a továbbiakban: 14/2018. sz. határozat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0013"><NO.P>13</NO.P><TXT>A 14/2018 határozat 1. cikke a következőket írja elő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="001.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0007" REF.END="QE0007"/>1.</NO.PARAG><ALINEA><DATE ISO="20190101">2019. január 1</DATE>‑jétől az e határozatban előírt új feltételek alapján számítják ki azon élethosszig járó és közvetlen juttatások, valamint azon túlélő hozzátartozói nyugdíj összegét, továbbá azon arányos nyugellátás, közvetlen juttatások, valamint azon túlélő hozzátartozói nyugdíj élethosszig járó részének összegét, amelyekre a jogosultságot a <DATE ISO="20111231">2011. december 31‑ig</DATE> hatályos szabályozás alapján szerezték meg.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="001.002"><NO.PARAG>2.</NO.PARAG><ALINEA>Az előző bekezdésben említett új összeg az egyéni hozzájárulás összegének és a képviselő akkori életkorához igazodó átváltási együtthatónak a szorzata, amely időpontban a képviselő az élethosszig járó juttatásra vagy az arányos nyugellátásra jogosultságot szerzett.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="001.003"><NO.PARAG>3.</NO.PARAG><ALINEA>Az e határozat mellékletében található 1. táblázatban szereplő átváltási együtthatókat kell alkalmazni.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="001.004"><NO.PARAG>4.</NO.PARAG><ALINEA>Az élethosszig járó és a közvetlen juttatásoknak, valamint a túlélő hozzátartozói nyugdíjnak, továbbá az arányos nyugellátás, a közvetlen juttatások, valamint a túlélő hozzátartozói nyugdíj élethosszig járó részének az e határozatnak megfelelően újraszámított összege egyetlen esetben sem haladhatja meg az élethosszig járó és a közvetlen juttatásoknak, valamint a túlélő hozzátartozói nyugdíjnak, illetve az arányos nyugellátás, a közvetlen juttatások, valamint a túlélő hozzátartozói nyugdíj élethosszig járó részének a képviselői mandátum kezdő időpontjában hatályos szabályozásban az egyes képviselők vonatkozásában előírt összegét.</ALINEA></PARAG><?PAGE NO="5"?><PARAG IDENTIFIER="001.005"><NO.PARAG>5.</NO.PARAG><ALINEA>Az élethosszig járó és a közvetlen juttatásoknak, valamint a túlélő hozzátartozói nyugdíjnak, továbbá az arányos nyugellátás, a közvetlen juttatások, valamint a túlélő hozzátartozói nyugdíj élethosszig járó részének az e határozatnak megfelelően újraszámított összege egyetlen esetben sem lehet alacsonyabb a kizárólag a XVII. parlamenti ciklus során képviselői mandátummal rendelkező képviselő által kifizetett egyéni hozzájárulások – alábbi 2. cikknek megfelelően újraértékelt – összege és a 65 éves életkornak megfelelő, <DATE ISO="20181231">2018. december 31‑én</DATE> hatályos átváltási együttható szorzatának összegénél.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="001.006"><NO.PARAG>6.</NO.PARAG><ALINEA>Abban az esetben, ha az e határozat alapján elvégzett új számítás eredményeként az élethosszig járó és a közvetlen juttatásoknak, valamint a túlélő hozzátartozói nyugdíjnak, továbbá az arányos nyugellátás, a közvetlen juttatások, valamint a túlélő hozzátartozói nyugdíj élethosszig járó részének új összege több mint 50%‑kal csökken az élethosszig járó és a közvetlen juttatásoknak, valamint a túlélő hozzátartozói nyugdíjnak, illetve az arányos nyugellátás, a közvetlen juttatások, valamint a túlélő hozzátartozói nyugdíj élethosszig járó részének a képviselői mandátum kezdő időpontjában hatályos szabályozásban az egyes képviselők vonatkozásában előírt összegéhez képest, az 5. bekezdés alapján meghatározott minimumösszeg a felével növekszik.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="001.007"><NO.PARAG>7.</NO.PARAG><ALINEA><P>Az elnökség – a questorok kollégiumának javaslatára – az élethosszig járó és a közvetlen juttatásoknak, valamint a túlélő hozzátartozói nyugdíjnak, továbbá az arányos nyugellátás, a közvetlen juttatások, valamint a túlélő hozzátartozói nyugdíj élethosszig járó részének az e határozat értelmében újraszámított összegét az ezt kérelmező személy esetében legfeljebb 50%‑kal növelheti, ha a következő feltételek teljesülnek:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>nem részesülnek a szociális ellátás éves összegét meghaladó egyéb éves jövedelemben, a lakóhely céljára szolgáló ingatlanból bármely jogcímen származó jövedelem kivételével;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>életmentő kezeléseket igénylő súlyos betegségekben szenvednek, amit állami kezeléseket nyújtó létesítmények által kiállított megfelelő dokumentumok támasztanak alá, vagy pedig a hatáskörrel rendelkező hatóságok által teljes rokkantságként elismert helyzeteket eredményező betegségekben szenvednek.</TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="001.008"><NO.PARAG>8.</NO.PARAG><ALINEA>A 7. bekezdésben említett feltételek együttes fennállását alátámasztó dokumentációt a kérelmezőnek a kérelem benyújtásakor, és ezt követően legkésőbb minden év december 31‑ig kell benyújtania.<QUOT.END REF.START="QS0007" CODE="201D" ID="QE0007"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">II.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A jogvita előzményei</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0014"><NO.P>14</NO.P><TXT>A felperesek, Maria Teresa Coppo Gavazzi és a többi természetes személy, akik nevét a melléklet tartalmazza, vagy Olaszországban megválasztott volt európai parlamenti képviselők, vagy – a T‑397/19., T‑409/19., T‑414/19., T‑426/19., T‑427/19. és T‑453/19. sz. ügyekben – Vanda Novati, Maria Di Meo, Leda Frittelli, Mirella Musoni, Jitka Frantova és Ida Panusa esetében az ugyanebben a tagállamban megválasztott volt európai parlamenti képviselők túlélő házastársai. Mindegyikük öregségi vagy túlélő hozzátartozói nyugdíjban részesül.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0015"><NO.P>15</NO.P><TXT>A 14/2018. sz. határozatban szereplő szabályok alapján bizonyos számú volt olasz képviselő (vagy túlélő házastársuk) nyugdíjának összegét <DATE ISO="20190101">2019. január 1</DATE>‑jétől csökkentették.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0016"><NO.P>16</NO.P><TXT>Az említett csökkentésekkel érintett olasz nemzeti parlamenti képviselők által a 14/2018. sz. határozattal szemben indított kereset benyújtását követően e nemzeti határozat jogszerűségét jelenleg vizsgálja a Consiglio di giurisdizione della Camera dei deputati (a képviselőház igazságügyi tanács, Olaszország).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0017"><NO.P>17</NO.P><TXT>A Parlament a 2019. januári nyugdíjelszámoláshoz fűzött egyik megjegyzés révén tájékoztatta a felpereseket arról, hogy nyugdíjuk összege a 14/2018. sz. határozat alapján felülvizsgálható, valamint hogy ez az új számítás a jogalap nélkül kifizetett összegek behajtását eredményezheti.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="6"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0018"><NO.P>18</NO.P><TXT>A Parlament szerint ugyanis neki alkalmaznia kell a 14/2018. sz. határozatot, ekként pedig újra kell számolnia a felperesek nyugdíjának összegét, figyelemmel a III. melléklet 2. cikkének (1) bekezdésére, amely előírja, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0008" REF.END="QE0008"/>[a]z ilyen nyugdíj összege és annak előfeltételei megegyeznek azokkal, amelyek az európai parlament képviselő azon nyugdíjára vonatkoznak, amely a képviselő megválasztása helyének tagállama parlamenti képviselőinek jár<QUOT.END REF.START="QS0008" CODE="201D" ID="QE0008"/> (a továbbiakban: az azonos nyugdíjra vonatkozó szabály).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0019"><NO.P>19</NO.P><TXT>A Parlament Pénzügyi Főigazgatósága Képviselői Fizetések és Szociális Jogosultságok Osztálya egységvezetőjének a felperesek 2019. februári nyugdíjelszámolásához csatolt, keltezés nélküli feljegyzésében a Parlament értesítette a felpereseket, hogy Jogi Szolgálata a <DATE ISO="20190111">2019. január 11‑i</DATE> SJ‑0836/18. sz. véleményében megerősítette, hogy helyzetükre automatikusan alkalmazni kell a 14/2018. sz. határozatot (a továbbiakban: a Jogi Szolgálat véleménye). Ez a feljegyzés hozzáfűzte, hogy a Parlament – azt követően, hogy a Camera dei deputatitól (képviselőház, Olaszország) megkapja a szükséges információkat – tájékoztatni fogja a felpereseket a nyugdíjuk összegének új meghatározásáról és a következő tizenkét hónapban behajtja az esetleges különbözetet. Végezetül, ez a feljegyzés tájékoztatta a felpereseket, hogy nyugdíjuk összegét véglegesen egy olyan hivatalos aktus fogja meghatározni, amellyel szemben a végrehajtási intézkedések 72. cikke alapján panaszt, vagy az EUMSZ 263. cikk alapján megsemmisítés iránti keresetet lehet benyújtani.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0020"><NO.P>20</NO.P><TXT><DATE ISO="20190411">2019. április 11‑i</DATE> feljegyzéseiben (a továbbiakban a T‑465/19. sz. ügy felperesét, Luigi Andrea Floriót illetően: határozattervezet) a Parlament Pénzügyi Főigazgatósága Képviselői Fizetések és Szociális Jogosultságok Osztályának egységvezetője tájékoztatta a felpereseket, hogy – a 2019. februári feljegyzésében bejelentetteknek megfelelően – nyugdíjuk összegét a III. melléklet 2. cikkének (1) bekezdése értelmében a 14/2018. sz. határozat alapján Olaszországban a képviselőház által a volt nemzeti parlamenti képviselőknek kifizetett hasonló nyugdíjak csökkentéséig terjedő mértékben ki fogják igazítani. Az említett feljegyzések azt is pontosították, hogy a felperesek nyugdíjának összegét (<DATE ISO="20190101">2019. január 1</DATE>‑jéig visszaható hatállyal) 2019 áprilisától fogják kiigazítani a nyugdíjak új összegének az e levelek mellékletében megküldött tervezett meghatározása alapján. Végezetül, ugyanezen a feljegyzések a kézhezvételüktől számított harmincnapos határidőt biztosítottak a felperesek számára észrevételeik megtételére. Észrevételek hiányában e feljegyzések hatásait véglegesnek tekintik, és azok – többek között – a 2019. január és március között jogalap nélkül felvett összegek behajtását fogják maguk után vonni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0021"><NO.P>21</NO.P><TXT>A T‑465/19. sz. ügy felperese, L. A. Florio kivételével, egyetlen felperes sem nyújtott be ilyen észrevételeket, így a fenti 20. pontban említett feljegyzések hatásai velük szemben véglegessé váltak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0022"><NO.P>22</NO.P><TXT><DATE ISO="20190514">2019. május 14‑i</DATE> elektronikus levelében L. A. Florio megküldte észrevételeit a Parlament hatáskörrel rendelkező szolgálatának.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0023"><NO.P>23</NO.P><TXT>A Parlament Pénzügyi Főigazgatósága Képviselői Fizetések és Szociális Jogosultságok Osztályának egységvezetője <DATE ISO="20190611">2019. június 11‑i</DATE> levelében (a továbbiakban: végleges határozat) jelezte, hogy az L. A. Florio által megküldött észrevételek nem tartalmaznak olyan tényezőket, amelyek igazolhatnák a Parlament által a határozattervezetben kifejtett álláspont felülvizsgálatát. Következésképpen a nyugdíjnak az említett határozattervezet mellékletében újraszámított összege, valamint az abból eredő, jogalap nélkül kifizetett összeg behajtására vonatkozóan az említett mellékletben közölt terv a végleges határozat közlésének időpontjában véglegessé vált.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">III.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az eljárás és a felek kérelmei</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0024"><NO.P>24</NO.P><TXT>A Törvényszék Hivatalához <DATE ISO="20190627">2019. június 27‑én</DATE> (T‑389/19–T‑393/19. sz. ügyek), június 28‑án (T‑394/19., T‑397/19., T‑398/19., T‑403/19., T‑404/19., T‑406/19., T‑407/19., T‑409/19–T‑414/19., T‑416/19. és T‑417/19. sz. ügyek), július 1‑jén (T‑435/19., T‑436/19., T‑438/19–T‑442/19., T‑444/19–T‑446/19. sz. ügyek), július 2‑án (T‑421/19., T‑422/19., T‑425/19–T‑427/19.,<?PAGE NO="7"?> T‑429/19–T‑432/19. sz. ügyek) július 3‑án (T‑418/19., T‑420/19., T‑448/19., T‑450/19–T‑453/19. sz. ügyek), július 4‑én (T‑454/19. és T‑463/19. sz. ügyek) és július 5‑én (T‑465/19. sz. ügy) benyújtott keresetleveleikkel a felperesek megindították a jelen kereseteket.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0025"><NO.P>25</NO.P><TXT>A Törvényszék eljárási szabályzata 68. cikkének (1) bekezdése alapján a Parlament <DATE ISO="20190710">2019. július 10‑én</DATE> (T‑389/19–T‑393/19., T‑394/19., T‑397/19., T‑398/19., T‑403/19., T‑404/19., T‑406/19., T‑407/19., T‑409/19–T‑414/19., T‑416/19. és T‑417/19. sz. ügyek) és július 18‑án (T‑418/19., T‑420/19–T‑422/19., T‑425/19–T‑427/19., T‑429/19–T‑432/19., T‑435/19., T‑436/19., T‑438/18–T‑442/19., T‑444/19–T‑446/19., T‑448/19., T‑450/19–T‑454/19., T‑463/19. és T‑465/19. sz. ügyek) kérte az ügyek egyesítését.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0026"><NO.P>26</NO.P><TXT>Az eljárási szabályzat 69. cikkének c) pontja alapján a Parlament <DATE ISO="20190719">2019. július 19‑én</DATE> (T‑389/19–T‑393/19., T‑394/19., T‑397/19., T‑398/19., T‑403/19., T‑404/19., T‑406/19., T‑407/19., T‑409/19. és T‑410/19. sz. ügyek) és július 22‑én (T‑411/19–T‑414/19., T‑416/19–T‑418/19., T‑420/19–T‑422/19., T‑425/19–T‑427/19., T‑429/19–T‑432/19., T‑435/19., T‑436/19., T‑438/18–T‑442/19., T‑444/19–T‑446/19., T‑448/19., T‑450/19–T‑454/19., T‑463/19. és T‑465/19. sz. ügyek) a 14/2018. sz. határozat érvényességével kapcsolatban eljáró Consiglio di giurisdizione della Camera dei deputati (a képviselőház igazságügyi tanácsa) határozatáig kérte az eljárások felfüggesztését.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0027"><NO.P>27</NO.P><TXT><DATE ISO="20190911">2019. szeptember 11‑én</DATE> (T‑391/19. és T‑392/19. sz. ügyek), le 12 szeptember (T‑389/19. sz. ügy), szeptember 13‑án (T‑393/19. sz. ügy), szeptember 16‑án (T‑394/19., T‑403/19., T‑410/19., T‑412/19. és T‑416/19. sz. ügyek), szeptember 17‑én (T‑397/19., T‑398/19., T‑409/19. és T‑414/19. sz. ügyek), szeptember 18‑án (T‑390/19., T‑404/19., T‑406/19., T‑407/19., T‑411/19., T‑413/19., T‑417/19., T‑418/19., T‑420/19–T‑422/19., T‑425/19., T‑429/19–T‑431/19., T‑436/19. és T‑438/19. sz. ügyek), szeptember 19‑én (T‑426/19., T‑427/19., T‑435/19., T‑439/19., T‑442/19., T‑445/19. és T‑446/19. sz. ügyek), szeptember 20‑án (T‑432/19., T‑440/19., T‑448/19., T‑450/19., T‑451/19., T‑454/19. és T‑463/19. sz. ügyek), szeptember 23‑án (T‑441/19., T‑444/19., T‑452/19. és T‑465/19. sz. ügyek) és szeptember 24‑én (T‑453/19. sz. ügy) a Parlament benyújtotta ellenkérelmeit.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0028"><NO.P>28</NO.P><TXT><DATE ISO="20190927">2019. szeptember 27‑én</DATE> (T‑389/19. és T‑390/19. sz. ügyek), szeptember 30‑án (T‑391/19–T‑394/19., T‑397/19. és T‑398/19. sz. ügyek), október 1‑jén (T‑403/19., T‑404/19., T‑406/19., T‑407/19. és T‑409/19–T‑411/19. sz. ügyek), október 2‑án (T‑412/19–T‑414/19., T‑416/19–T‑418/19., T‑420/19–T‑422/19. és T‑430/19–T‑432/19. sz. ügyek), október 3‑án (T‑425/19., T‑435/19., T‑436/19., T‑438/19–T‑442/19., T‑444/19–T‑446/19., T‑448/19. és T‑450/19–T‑454/19. sz. ügyek) és október 4‑én (T‑426/19., T‑427/19., T‑429/19., T‑463/19. és T‑465/19. sz. ügyek) a Törvényszék arról kérdezte a feleket, hogy lehetséges volna‑e egyrészről meghatározni az előtte ekkor folyamatban lévő 84 hasonló ügy közül egy kevesebb számú próbapert, és másrészről – következésképpen – a többi ügyet a próbaperekként meghatározott ügyeket lezáró határozat jogerőre emelkedéséig felfüggeszteni. A Törvényszék egyebekben kérte a Parlamentet, hogy nyújtsa be a KKJ‑szabályzat teljes változatát.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0029"><NO.P>29</NO.P><TXT><DATE ISO="20191015">2019. október 15‑én</DATE> (T‑452/19. sz. ügy), október 18‑án (T‑389/19., T‑390/19., T‑410/19–T‑414/19., T‑416/19., T‑418/19., T‑420/19. és T‑421/19. sz. ügyek), október 22‑én (T‑391/19–T‑394/19., T‑397/19., T‑398/19., T‑403/19., T‑404/19., T‑406/19., T‑407/19., T‑409/19., T‑417/19., T‑422/19. és T‑430/19–T‑432/19. sz. ügyek), október 24‑én (T‑425/19–T‑427/19., T‑429/19., T‑435/19., T‑436/19., T‑438/19–T‑442/19., T‑444/19–T‑446/19., T‑448/19., T‑450/19., T‑451/19., T‑453/19. és T‑454/19. sz. ügyek) és október 28‑án (T‑463/19. és T‑465/19. sz. ügyek) a Parlament válaszolt a Törvényszék kérdésére, és megküldte a KKJ‑szabályzat teljes változatát.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0030"><NO.P>30</NO.P><TXT><DATE ISO="20191021">2019. október 21‑én</DATE> a felperesek válaszoltak a Törvényszék által feltett kérdésre.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0031"><NO.P>31</NO.P><TXT><DATE ISO="20191104">2019. november 4‑i</DATE> (T‑389/19–T‑394/19., T‑397/19. és T‑398/19. sz. ügyek), november 5‑i (T‑403/19. és T‑404/19. sz. ügyek), november 6‑i (T‑406/19., T‑407/19., T‑409/19., T‑414/19. és T‑416/19. sz. ügyek), november 7‑i (T‑410/19–T‑412/19., T‑417/19., T‑418/19. és<?PAGE NO="8"?> T‑420/19. sz. ügyek), november 8‑i (T‑413/19., T‑421/19., T‑422/19. és T‑425/19. sz. ügyek), november 11‑i (T‑426/19., T‑427/19., T‑429/19–T‑431/19. és T‑452/19. sz. ügyek), november 12‑i (T‑432/19., T‑435/19. és T‑436/19. sz. ügyek), november 13‑i (T‑438/19–T‑442/19., T‑444/19–T‑446/19. és T‑448/19. sz. ügyek), november 14‑i (T‑450/19., T‑451/19., T‑453/19. és T‑454/19. sz. ügyek) és november 15‑i (T‑463/19. és T‑465/19. sz. ügyek) határozatában – és a Törvényszék tanácsainak összetételében történt változást követően – az ügyek átkerültek a nyolcadik tanácshoz.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0032"><NO.P>32</NO.P><TXT><DATE ISO="20191105">2019. november 5‑i</DATE> és <DATE ISO="20191128">28‑i</DATE> levelében a Parlament tájékoztatta a Törvényszéket a T‑435/19. sz. ügy felperese, Luigi Caligaris haláláról. E körülményekre figyelemmel a Törvényszék <DATE ISO="20191202">2019. december 2‑án</DATE> megkérdezte a felperes jogi képviselőjét, hogy mit szándékozik tenni az eljárással kapcsolatban. <DATE ISO="20191220">2019. december 20‑án</DATE> L. Caligaris jogi képviselője tájékoztatta a Törvényszéket, hogy L. Caligaris túlélő házastára, Paola Chiaramello folytatni kívánja az eljárást. <DATE ISO="20200930">2020. szeptember 30‑án</DATE> P. Chiaramello jogi képviselője tájékoztatta a Törvényszéket ügyfelének haláláról. <DATE ISO="20201007">2020. október 7‑én</DATE> P. Chiaramello jogi képviselője tájékoztatta a Törvényszéket, hogy P. Chiaramello örökösei, Enrico Caligaris és Valentina Caligaris folytatni kívánják az eljárást.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0033"><NO.P>33</NO.P><TXT><DATE ISO="20191128">2019. november 28‑án</DATE> a Törvényszék úgy határozott, hogy második beadványváltásra nincs szükség.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0034"><NO.P>34</NO.P><TXT><DATE ISO="20191203">2019. december 3‑án</DATE> (T‑389/19. sz. ügy), december 4‑én (T‑390/19–T‑394/19. sz. ügyek), december 5‑én (T‑397/19., T‑398/19., T‑403/19., T‑404/19., T‑406/19., T‑407/19., T‑409/19–T‑412/19., T‑418/19., T‑420/19–T‑422/19., T‑425/19–T‑427/19., T‑429/19–T‑432/19., T‑435/19., T‑436/19. és T‑438/19–T‑441/19. sz. ügyek), december 6‑án (T‑413/19., T‑414/19., T‑416/19. és T‑417/19. sz. ügyek), december 9‑én (T‑442/19., T‑444/19–T‑446/19., T‑448/19., T‑450/19., T‑451/19., T‑454/19., T‑463/19. és T‑465/19. sz. ügyek) és december 10‑én (T‑452/19. és T‑453/19. sz. ügyek) a Törvényszék kérte a felpereseket, hogy foglaljanak állást a Parlament által benyújtott felfüggesztés iránti kérelemről.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0035"><NO.P>35</NO.P><TXT><DATE ISO="20191203">2019. december 3‑án</DATE> (T‑389/19. sz. ügy), december 4‑én (T‑390/19–T‑394/19. sz. ügyek), december 5‑én (T‑397/19., T‑398/19., T‑403/19., T‑404/19., T‑406/19., T‑407/19., T‑409/19–T‑412/19., T‑418/19., T‑420/19–T‑422/19., T‑425/19–T‑427/19., T‑429/19–T‑432/19., T‑435/19., T‑436/19. és T‑438/19–T‑441/19. sz. ügyek), december 6‑án (T‑413/19., T‑414/19., T‑416/19. és T‑417/19. sz. ügyek), december 9‑én (T‑442/19., T‑444/19–T‑446/19., T‑448/19., T‑450/19., T‑451/19., T‑454/19., T‑463/19. és T‑465/19. sz. ügyek) és december 10‑én (T‑452/19. és T‑453/19. sz. ügyek) a Törvényszék kérte a feleket, hogy foglaljanak állást a T‑389/19–T‑394/19., T‑397/19., T‑398/19., T‑403/19., T‑404/19., T‑406/19., T‑407/19., T‑409/19–T‑414/19., T‑416/19–T‑418/19., T‑420/19–T‑422/19., T‑425/19–T‑427/19., T‑429/19–T‑432/19., T‑435/19., T‑436/19., T‑438/19–T‑442/19., T‑444/19–T‑446/19., T‑448/19., T‑450/19–T‑454/19., T‑463/19. és T‑465/19. sz. ügyek egyesítéséről.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0036"><NO.P>36</NO.P><TXT><DATE ISO="20191216">2019. december 16‑án</DATE> (T‑389/19–T‑394/19., T‑397/19., T‑398/19., T‑403/19., T‑404/19., T‑406/19., T‑407/19., T‑409/19–T‑414/19., T‑416/19. és T‑417/19. sz. ügyek), december 17‑én (T‑418/19., T‑420/19–T‑422/19., T‑425/19–T‑427/19., T‑429/19–T‑432/19., T‑435/19., T‑436/19., T‑438/19–T‑442/19., T‑444/19. és T‑445/19. sz. ügyek) és december 19‑én (T‑446/19., T‑448/19., T‑450/19–T‑454/19., T‑463/19. és T‑465/19. sz. ügyek) a Parlament benyújtotta az egyesítésre vonatkozó javaslattal kapcsolatos észrevételeit.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0037"><NO.P>37</NO.P><TXT><DATE ISO="20191218">2019. december 18‑i</DATE> levelében a T‑389/19. sz. ügy felperese arra kérte a Törvényszéket, hogy vizsgálja felül <DATE ISO="20191128">2019. november 28‑i</DATE> határozatát, és hogy engedélyezze számára válasz benyújtását.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0038"><NO.P>38</NO.P><TXT><DATE ISO="20200108">2020. január 8‑án</DATE> a felperesek – a T‑409/19. és T‑446/19. sz. ügyek felperesei kivételével – benyújtották a Parlament felfüggesztés iránti kérelmére vonatkozó észrevételeiket.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0039"><NO.P>39</NO.P><TXT><DATE ISO="20200109">2020. január 9‑én</DATE> a felperesek benyújtották az egyesítésre vonatkozó javaslattal kapcsolatos észrevételeiket.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="9"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0040"><NO.P>40</NO.P><TXT><DATE ISO="20200116">2020. január 16‑án</DATE> (T‑389/19–T‑394/19., T‑397/19., T‑398/19., T‑403/19., T‑404/19., T‑406/19., T‑407/19., T‑410/19–T‑414/19., T‑418/19. és T‑420/19. sz. ügyek) és január 17‑én (T‑394/19., T‑409/19., T‑416/19., T‑417/19., T‑421/19., T‑422/19., T‑425/19–T‑427/19., T‑429/19–T‑432/19., T‑435/19., T‑436/19., T‑438/19–T‑442/19., T‑444/19–T‑446/19., T‑448/19., T‑450/19–T‑454/19., T‑463/19. és T‑465/19. sz. ügyek) a nyolcadik tanács elnöke úgy határozott, hogy nem függeszti fel az eljárást.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0041"><NO.P>41</NO.P><TXT>Az eljárás írásbeli és a szóbeli szakaszának lefolytatása, valamint az eljárást befejező határozat meghozatala céljából a Törvényszék nyolcadik tanácsának elnöke <DATE ISO="20200121">2020. január 21‑én</DATE> hozott határozatával az eljárási szabályzat 68. cikke alapján egyesítette a jelen ügyeket és a T‑415/19. sz., Laroni kontra Parlament ügyet.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0042"><NO.P>42</NO.P><TXT><DATE ISO="20200123">2020. január 23‑án</DATE> a Törvényszék kérte a Parlamentet, hogy nyújtsa be a 75. cikk és a III. melléklet elfogadását előkészítő valamennyi dokumentumot. A Törvényszék egyebekben az illetmények és a nyugdíjak területén alkalmazott adminisztratív gyakorlatáról kérdezte a Parlamentet. A Parlament <DATE ISO="20200211">2020. február 11‑én</DATE> válaszolt a kérdésre és küldte meg a kért előkészítő dokumentumokat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0043"><NO.P>43</NO.P><TXT><DATE ISO="20200304">2020. március 4‑én</DATE> a felperesek – az eljárási szabályzat 106. cikkének (2) bekezdése alapján – tárgyalás megtartását kérték.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0044"><NO.P>44</NO.P><TXT><DATE ISO="20200420">2020. április 20‑án</DATE> a nyolcadik tanács elnöke az eljárási szabályzat 67. cikkének (2) bekezdése alapján elrendelte, hogy a jelen ügyeket soron kívül bírálják el.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0045"><NO.P>45</NO.P><TXT><DATE ISO="20200430">2020. április 30‑i</DATE> levelében a Parlament tájékoztatta a Törvényszéket a T‑445/19. sz. ügy felperese, Giulietto Chiesa haláláról. E körülményekre figyelemmel a Törvényszék <DATE ISO="20200508">2020. május 8‑án</DATE> megkérdezte a felperes jogi képviselőjét, hogy mit szándékozik tenni az eljárással kapcsolatban. <DATE ISO="20200608">2020. június 8‑án</DATE> G. Chiesa jogi képviselője tájékoztatta a Törvényszéket, hogy G. Chiesa túlélő házastára, Fiammetta Cucurnia folytatni kívánja az eljárást.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0046"><NO.P>46</NO.P><TXT><DATE ISO="20200430">2020. április 30‑án</DATE> a Törvényszék arra kérte a feleket, hogy foglaljanak állást az eljárás szóbeli szakaszának lefolytatása céljából a jelen kereseteknek és a T‑415/19. sz., Laroni kontra Parlament ügyben előterjesztett keresetnek a T‑345/19. sz., Santini kontra Parlament, T‑346/19. sz., Ceravolo kontra Parlament, T‑364/19. sz., Moretti kontra Parlament, T‑365/19. sz., Capraro kontra Parlament, T‑366/19. sz., Sboarina kontra Parlament, T‑372/19. sz., Cellai kontra Parlament, T‑373/19. sz., Gatti kontra Parlament, T‑374/19. sz., Wuhrer kontra Parlament, T‑375/19. sz., Pisoni kontra Parlament és T‑385/19. sz., Mazzone kontra Parlament egyesített ügyekkel, valamint a T‑519/19. sz., Forte kontra Parlament és T‑695/19. sz., Falqui kontra Parlament egyesített ügyekkel való egyesítésének lehetőségéről.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0047"><NO.P>47</NO.P><TXT>A nyolcadik tanács javaslatára a Törvényszék <DATE ISO="20200515">2020. május 15‑én</DATE> – az eljárási szabályzatának 28. cikke alapján – úgy határozott, hogy az ügyet kibővített összetételű tanács elé utalja.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0048"><NO.P>48</NO.P><TXT><DATE ISO="20200519">2020. május 19‑én</DATE> a Törvényszék kérdéseket intézett a felekhez a jelen ügyek különféle aspektusaira vonatkozóan.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0049"><NO.P>49</NO.P><TXT><DATE ISO="20200602">2020. június 2‑án</DATE>, illetve 3‑án a Parlament és a felperesek benyújtották az eljárás szóbeli szakaszának lefolytatása célját szolgáló, a fenti 46. pontban említett egyesítésre irányuló javaslatra vonatkozó észrevételeiket.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0050"><NO.P>50</NO.P><TXT><DATE ISO="20200605">2020. június 5‑én</DATE> a nyolcadik tanács elnöke úgy határozott, hogy az eljárás szóbeli szakaszának lefolytatása céljából a jelen ügyeket és a T‑415/19. sz., Laroni kontra Parlament ügyet egyesíti a T‑345/19. sz., Santini kontra Parlament, T‑346/19. sz., Ceravolo kontra Parlament, T‑364/19. sz., Moretti kontra Parlament, T‑365/19. sz., Capraro kontra Parlament, T‑366/19. sz., Sboarina kontra Parlament, T‑372/19. sz., Cellai kontra Parlament, T‑373/19. sz., Gatti kontra Parlament,<?PAGE NO="10"?> T‑374/19. sz., Wuhrer kontra Parlament, T‑375/19. sz., Pisoni kontra Parlament és T‑385/19. sz., Mazzone kontra Parlament egyesített ügyekkel, valamint a T‑519/19. sz., Forte kontra Parlament és T‑695/19. sz., Falqui kontra Parlament egyesített ügyekkel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0051"><NO.P>51</NO.P><TXT><DATE ISO="20200617">2020. június 17‑én</DATE> a felperesek és a Parlament válaszolt a Törvényszék által <DATE ISO="20200519">2020. május 19‑én</DATE> feltett kérdésekre.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0052"><NO.P>52</NO.P><TXT><DATE ISO="20200701">2020. július 1</DATE>‑jei levelükben a felperesek arra kérték a Törvényszéket, hogy hosszabbítsa meg a szóbeli előadásokra biztosított időt. <DATE ISO="20200703">2020. július 3‑án</DATE> a Törvényszék részben helyt adott e kérelemnek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0053"><NO.P>53</NO.P><TXT><DATE ISO="20200702">2020. július 2‑i</DATE> levelében a Parlament tájékoztatta a Törvényszéket a T‑427/19. sz. ügy felperese, J. Frantova haláláról. <DATE ISO="20200713">2020. július 13‑i</DATE> és <DATE ISO="20200805">augusztus 5‑i</DATE> levelében J. Frantova jogi képviselője is tájékoztatta a Törvényszéket ügyfele haláláról, és jelezte, hogy az örökléssel és az eljárás további menetével kapcsolatos valamennyi információt meg fogja küldeni a Törvényszék számára. <DATE ISO="20200916">2020. szeptember 16‑án</DATE> J. Frantova jogi képviselője arról tájékoztatta a Törvényszéket, hogy a felperes örököse, Daniela Concardia folytatni kívánja az eljárást.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0054"><NO.P>54</NO.P><TXT>A Törvényszék a <DATE ISO="20200707">2020. július 7‑i</DATE> tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a Törvényszék által feltett írásbeli és szóbeli kérdésekre adott válaszaikat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0055"><NO.P>55</NO.P><TXT>A felek meghallgatását követően, <DATE ISO="20201008">2020. október 8‑i</DATE> határozatával a nyolcadik tanács elnöke úgy határozott, hogy a T‑415/19. sz., Laroni kontra Parlament ügyet az eljárási szabályzat 68. cikkének (3) bekezdése alapján elkülöníti a többi ügytől.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0056"><NO.P>56</NO.P><TXT>A felperesek – a T‑465/19. sz. ügy felperese, L. A. Florio kivételével – azt kérik, hogy a Törvényszék:</TXT><P><LIST TYPE="NDASH"><ITEM><P>nyilvánítsa nem létezőnek, vagy semmisítse meg a fenti 20. pontban említett, <DATE ISO="20190411">2019. április 11‑i</DATE> feljegyzéseket;</P></ITEM><ITEM><P>kötelezze a Parlamentet, hogy fizessen vissza minden, jogalap nélkül levont összeget, a levonás időpontjától a kifizetésig számított törvényes kamatokkal növelve, valamint kötelezze a Parlamentet a majdani ítélet végrehajtására, és arra, hogy tegyen meg a nyugellátás eredeti mértéke azonnali és teljes helyreállításának biztosításához szükséges valamennyi kezdeményezést, aktust vagy intézkedést;</P></ITEM><ITEM><P>a Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.</P></ITEM></LIST></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0057"><NO.P>57</NO.P><TXT>A T‑465/19. sz. ügyben L. A. Florio azt kéri, hogy a Törvényszék:</TXT><P><LIST TYPE="NDASH"><ITEM><P>nyilvánítsa nem létezőnek, vagy semmisítse meg a határozattervezetet, valamint minden megelőző, kapcsolódó és következő aktust;</P></ITEM><ITEM><P>kötelezze a Parlamentet, hogy fizessen vissza minden, jogalap nélkül levont összeget, a levonás időpontjától a kifizetésig számított törvényes kamatokkal növelve, valamint kötelezze a Parlamentet a majdani ítélet végrehajtására, és arra, hogy tegyen meg a nyugellátás eredeti mértéke azonnali és teljes helyreállításának biztosításához szükséges valamennyi kezdeményezést, aktust vagy intézkedést;</P></ITEM><ITEM><P>a Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.</P></ITEM></LIST></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0058"><NO.P>58</NO.P><TXT>A Parlament azt kéri, hogy a Törvényszék:</TXT><P><LIST TYPE="NDASH"><ITEM><P>mint részben elfogadhatatlanokat, részben pedig mint megalapozatlanokat utasítsa el a kereseteket;</P></ITEM><?PAGE NO="11"?><ITEM><P>a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.</P></ITEM></LIST></P></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">IV.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A jogkérdésről</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">A.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A kereset tárgyáról és a Törvényszék hatásköréről</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0059"><NO.P>59</NO.P><TXT>Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a felperesek keresetlevelükben kifejezetten jelezték, hogy a jelen keresettekkel összefüggésben nem áll szándékukban vitatni a 14/2018. sz. határozat jogszerűségét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0060"><NO.P>60</NO.P><TXT>A tárgyaláson azonban a felperesek jogi képviselője kijelentette, hogy a T‑345/19., T‑346/19., T‑364/19–T‑366/19., T‑372/19–T‑375/19. és T‑385/19. sz., Santini és társai kontra Parlament egyesített ügyekben a felpereseket képviselő ügyvéd, Maurizio Paniz szóbeli előadására hivatkozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0061"><NO.P>61</NO.P><TXT>Márpedig, amennyiben M. Paniz szóbeli előadásában vitatta a 14/2018. sz. határozat érvényességét, az eljárás szóbeli szakaszában pedig bizonyítékokat terjesztett elő ezen elmélet alátámasztására, emlékeztetni kell a Törvényszék hatáskörének az EUMSZ 263. cikk alapján indított keresetekkel összefüggésben fennálló korlátaira.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0062"><NO.P>62</NO.P><TXT>E tekintetben – az EUMSZ 263. cikk értelmében – az uniós bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a nemzeti hatóság által hozott jogi aktus jogszerűségének elbírálására (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170228">2017. február 28‑i</DATE> <NAME.CASE>NF kontra Európai Tanács végzés</NAME.CASE>, <NO.CASE>T‑192/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2017:128">EU:T:2017:128</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0044">44.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0063"><NO.P>63</NO.P><TXT>Figyelemmel erre az ítélkezési gyakorlatra, a 14/2018. sz. határozat jogszerűségének értékelése nem tartozik a Törvényszék hatáskörébe.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0064"><NO.P>64</NO.P><TXT>A Törvényszék emellett rámutat, hogy az eljárás szóbeli szakaszában M. Paniz által előterjesztett, a tárgyaláson hivatkozott bizonyítékok nincsenek hatással a jelen jogviták kimenetelére. Egyrészről, M. Paniz benyújtotta a <DATE ISO="20200422">2020. április 22‑i</DATE> 2/2020. sz. határozat egy másolatát, amely határozatban a Consiglio di giurisdizione della Camera dei deputati (a képviselőház igazságügyi tanácsa) részlegesen megsemmisítette a 14/2018. sz. határozat 1. cikkének (7) bekezdését. E bekezdés megsemmisítése azonban a jelen ügyben semmiféle következménnyel nem jár, mivel a Parlamenthez nem érkezett kérelem arra vonatkozóan, hogy a 14/2018. sz. határozat 1. cikkének (7) bekezdésében szereplőkkel azonos szabályokat alkalmazzon a felperesekre, következésképpen nem is alkalmazott ilyeneket. Másrészről, M. Paniz a Commissione contenziosa del senato (a szenátus jogvitákkal foglalkozó bizottsága, Olaszország) <DATE ISO="20200625">2020. június 25‑i</DATE> ítélete rendelkező részének egy másolatát is benyújtotta. Ez az ítélet azonban az Ufficio di Presidenza del Senato (a szenátus elnöksége, Olaszország) 6/2018. sz. határozatával, nem pedig a 14/2018. sz. határozattal foglalkozik. Márpedig nem vitatott, hogy – a III. melléklet 2. cikkének (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően – a Parlament kizárólag a 14/2018. sz. határozatban szereplőkkel azonos szabályokat alkalmazta. Végezetül, a Törvényszék megállapítja, hogy a Parlament a tárgyaláson megerősítette, hogy az azonos nyugdíjra vonatkozó szabálynak megfelelően a jövőben az olasz jognak – és különösen a 14/2018. sz. határozatnak – a Consiglio di giurisdizione della Camera dei deputati (a képviselőház igazságügyi tanácsa) előtt folyamatban lévő eljárásokból esetlegesen következő bármely módosítását alkalmazni fogja.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0065"><NO.P>65</NO.P><TXT>Jóllehet az EUMSZ 263. cikk alapján a Törvényszék tehát nem vizsgálhatja a 14/2018. sz. határozat érvényességét, hatáskörrel rendelkezik a Parlament jogi aktusai jogszerűségének vizsgálatára. Ily módon – a jelen megsemmisítés iránti keresetekkel összefüggésben – a Törvényszék vizsgálhatja, hogy az azonos nyugdíjra vonatkozó szabályt megállapító 75. cikk és a III. melléklet 2. cikkének (1) bekezdése nem sérti‑e a magasabb szintű uniós jogi normákat. A Törvényszék azt is vizsgálhatja, hogy a 14/2018. sz. határozat rendelkezéseinek a Parlament általi, az azonos nyugdíjra vonatkozó szabály alapján történő alkalmazása megfelel‑e az uniós jognak. Végezetül, a Törvényszék szintén hatáskörrel<?PAGE NO="12"?> rendelkezik arra, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a fenti 20. pontban említett <DATE ISO="20190411">2019. április 11‑i</DATE> feljegyzések, valamint – a T‑465/19. sz. ügy felperese, L. A. Florio esetében – a végleges határozat tiszteletben tartja‑e az uniós jogot.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">B.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A T‑453/19. sz., Panusa kontra Parlament ügyben előterjesztett kereset elfogadhatóságáról</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0066"><NO.P>66</NO.P><TXT>A tárgyaláson a Parlament a T‑453/19. sz., Panusa kontra Parlament ügyben előterjesztett kereset amiatti elfogadhatatlanságára hivatkozott, hogy a felperesre vonatkozó megtámadott határozat nem érintette a felperes érdekeit. Ez a határozat ugyanis egyáltalán nem csökkentette a felperes által kapott nyugdíj összegét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0067"><NO.P>67</NO.P><TXT>I. Panusa – szintén a tárgyaláson – előadta, hogy mindezek ellenére továbbra is fennáll az eljáráshoz fűződő érdeke.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0068"><NO.P>68</NO.P><TXT>E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely természetes vagy jogi személy által megsemmisítés iránt indított kereset csupán abban az esetben elfogadható, amennyiben a felperesnek érdeke fűződik a megtámadott jogi aktus megsemmisítéséhez. Ez az érdek azt feltételezi, hogy a megtámadott határozat megsemmisítése önmagában jogi következményekkel járhat, és a kereset ezért – eredményét tekintve – az azt indító fél javára szolgálhat (lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190327">2019. március 27‑i</DATE> <NAME.CASE>Canadian Solar Emea és társai kontra Tanács</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑237/17 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:259">EU:C:2019:259</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0075">75.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az eljáráshoz fűződő érdeknek létrejött és fennálló érdeknek kell lennie, és azt a kereset benyújtásának időpontjára tekintettel kell vizsgálni. Annak azonban a bírósági határozat kihirdetéséig ki kell tartania, ellenkező esetben a kereset okafogyottá válik (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20070607">2007. június 7‑i</DATE> <NAME.CASE>Wunenburger kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑362/05 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2007:322">EU:C:2007:322</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0042">42.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0069"><NO.P>69</NO.P><TXT>A jelen ügyben a Parlament azt állította – anélkül, hogy ezt a felperes vitatta volna –, hogy a megtámadott határozat nem eredményezte a felperes által kapott nyugdíj összegének csökkentését.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0070"><NO.P>70</NO.P><TXT>Következésképpen a rá vonatkozó megtámadott határozat megsemmisítése önmagában nem járhat előnnyel I. Panusa számára. Ennélfogva a T‑453/19. sz., Panusa kontra Parlament ügyben előterjesztett keresetet mint elfogadhatatlant kell elutasítani.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">C.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az ügy érdeméről</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0071"><NO.P>71</NO.P><TXT>Megsemmisítés iránti keresetük alátámasztása érdekében a felperesek négy jogalapra hivatkoznak. Az első jogalap a fenti 20. pontban említett <DATE ISO="20190411">2019. április 11‑i</DATE> feljegyzések és a végleges határozat (a továbbiakban együttesen: megtámadott határozatok) kibocsátója hatáskörének hiányán, valamint az indokolási kötelezettség megsértésén alapul. A második jogalap a jogalap hiányán és a 75. cikk téves alkalmazásán alapul. A harmadik jogalap a 14/2018. sz. határozat minősítésével kapcsolatos téves jogalkalmazáson, valamint a 75. cikk (2) bekezdésében előírt <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0009" REF.END="QE0009"/>jogszabályokra vonatkozó fenntartás<QUOT.END REF.START="QS0009" CODE="201D" ID="QE0009"/> téves alkalmazásán alapul. A negyedik jogalap a jogbiztonság, a bizalomvédelem, az arányosság és az egyenlőség elvének megsértésén, valamint a tulajdonhoz való jog megsértésén alapul.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0072"><NO.P>72</NO.P><TXT>A Törvényszék célszerűnek tartja – e jogalapok megalapozottságának értékelése előtt – a felperesek annak megállapítására irányuló kérelmének vizsgálatát, hogy a megtámadott határozatok nem léteznek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0073"><NO.P>73</NO.P><TXT>E tekintetben – az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében – az uniós intézmények jogi aktusait főszabály szerint megilleti a jogszerűség vélelme, még ha hordoznak is szabálytalanságokat, és ennélfogva mindaddig joghatásokat váltanak ki, amíg vissza nem vonják vagy meg nem semmisítik őket (lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19940615">1994. június 15‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra BASF és társai</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑137/92 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1994:247">EU:C:1994:247</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0048">48.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20141209">2014. december 9‑i</DATE> <NAME.CASE>Lucchini kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>T‑91/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2014:1033">EU:T:2014:1033</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0070">70.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="13"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0074"><NO.P>74</NO.P><TXT>Ugyanakkor kivételt képez ezen elv alól, hogy azok a jogi aktusok, amelyek olyannyira nyilvánvalóan súlyos hibát hordoznak magukban, amit az uniós jogrend nem tűr el, olyannak tekintendők, amelyek semmilyen, még átmeneti joghatást sem váltottak ki, azaz azokat jogilag nem létezőnek kell tekinteni. Ez a kivétel olyan két alapvető, bár néha egymással szembenálló követelmény közötti egyensúly fenntartását célozza, amelyeknek a jogrendszernek meg kell felelnie, ezek nevezetesen a jogviszonyok stabilitása és a jogszerűség tiszteletben tartása (lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19940615">1994. június 15‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra BASF és társai</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑137/92 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1994:247">EU:C:1994:247</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0049">49.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20141209">2014. december 9‑i</DATE> <NAME.CASE>Lucchini kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>T‑91/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2014:1033">EU:T:2014:1033</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0071">71.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0075"><NO.P>75</NO.P><TXT>Az Unió intézményei által hozott jogi aktusok nem létező jellegének megállapításához fűződő következmények súlyossága a jogbiztonság igényéből fakadóan megköveteli, hogy erre kizárólag szélsőséges körülmények között kerülhessen sor (lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19940615">1994. június 15‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra BASF és társai</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑137/92 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1994:247">EU:C:1994:247</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0050">50.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20141209">2014. december 9‑i</DATE> <NAME.CASE>Lucchini kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>T‑91/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2014:1033">EU:T:2014:1033</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0072">72.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0076"><NO.P>76</NO.P><TXT>Végezetül, emlékeztetni kell még arra, hogy az olyan szabálytalanságok, amelyek az uniós bíróságot annak megállapítására késztetik, hogy egy aktus jogilag nem létező, eltérnek azoktól a jogsértésektől, amelyek megállapítása főszabály szerint azon aktusok megsemmisítését vonják maguk után, amelyek jogszerűségét a Szerződésnek megfelelően vizsgálják, nem természetük, hanem súlyosságuk és nyilvánvaló jellegük folytán. Jogilag nem létezőnek kell ugyanis tekinteni az olyan szabálytalanságokban szenvedő aktusokat, amelyek súlyossága olyannyira nyilvánvaló, hogy az aktusok lényeges feltételeit sérti (lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20110909">2011. szeptember 9‑i</DATE> <NAME.CASE>dm‑drogerie markt kontra OHIM – Distribuciones Mylar [dm</NAME.CASE>] ítélet, <NO.CASE>T‑36/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2011:449">EU:T:2011:449</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0086">86.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0077"><NO.P>77</NO.P><TXT>A felperesek által hivatkozott szabálytalanságok azonban nem tűnnek olyan nyilvánvalóan súlyosnak, hogy a megtámadott határozatokat jogilag nem létezőnek kellene tekinteni, mégpedig a következő megfontolások miatt.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">1.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az első, a megtámadott határozatok kibocsátója hatáskörének hiányára és az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalapról</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0078"><NO.P>78</NO.P><TXT>Az első jogalap két részre tagolódik. Az első rész a megtámadott határozatok kibocsátója hatáskörének hiányára vonatkozik. A második rész az indokolás hiányához kapcsolódik.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">a)</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az első jogalapnak a megtámadott határozatok kibocsátója hatáskörének hiányára vonatkozó első részéről</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0079"><NO.P>79</NO.P><TXT>Az első részben a felperesek az első kifogás keretében előadják, hogy a megtámadott határozatokat a Parlament Elnökségének, és nem a Parlament Pénzügyi Főigazgatósága Képviselői Fizetések és Szociális Jogosultságok Osztálya egységvezetőjének kellett volna elfogadnia. Ennek – a felperesek álláspontja szerint – különösen a Parlament eljárási szabályzata (a továbbiakban: eljárási szabályzat) 11a. cikke (6) bekezdésének és 25. cikke (3) bekezdésének a tényállás időpontjában, azaz a nyolcadik parlamenti ciklusban alkalmazandó változatára tekintettel kellett volna így történnie. A felperesek szerint ez a két rendelkezés általános hatáskörrel ruházza fel a Parlament Elnökségét a képviselők pénzügyi jogosultságaival kapcsolatban. A Parlament Elnöksége emiatt fogadta el a KKJ‑szabályzatot. A Parlament Elnökségének ezen általános hatáskörét szintén megerősíti a végrehajtási intézkedések első preambulumbekezdése, amely pontosítja, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0010" REF.END="QE0010"/>[a képviselők] statútum[a] pénzügyi szempontjainak érvényesítése teljes egészében az Elnökség hatáskörébe tartozik<QUOT.END REF.START="QS0010" CODE="201D" ID="QE0010"/>. A felperesek szerint azonban a Parlament Elnöksége soha nem mondta ki a nyugdíjjogosultságuk csökkentését. E tényezőkre figyelemmel, a felperesek nyugdíjjogosultságát egy olyan szerv – azaz a Parlament Pénzügyi Főigazgatósága Képviselői Fizetések és Szociális Jogosultságok Osztályának egységvezetője – számította újra, amely egyáltalán nem rendelkezik hatáskörrel, ily módon a megtámadott határozatok jogellenesek.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="14"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0080"><NO.P>80</NO.P><TXT>Második kifogásukban a felperesek előadják, hogy a megtámadott határozatok annyiban is jogellenesek, amennyiben – az eljárási szabályzat 28. cikkében előírtak ellenére – ezeket a határozatokat a questorok kollégiuma nem értékelte, illetve elemezte. A felperesek e tekintetben előadják, hogy a Parlament nem szorítkozhatott volna a 14/2018. sz. határozat alkalmazására, és hogy szükségszerűen el kellett volna végeznie a nyugdíjjogosultság új összegének kiszámításához szükséges kiegészítő műveleteket. Márpedig – a felperesek szerint – a 14/2018. sz. határozat végrehajtása uniós szinten történő kiigazításának – a képviselői jogosultságok területén hatáskörrel rendelkező szervek konzultációja alapján – belső értékelések tárgyát kellett volna képeznie, és azt nem szabadott volna a Parlament egyik egységére átruházni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0081"><NO.P>81</NO.P><TXT>A Parlament az első jogalap első részének mint megalapozatlannak az elutasítását kéri.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0082"><NO.P>82</NO.P><TXT>Az első kifogást illetően a felek egyetértenek abban, hogy – az eljárási szabályzat 25. cikkének (3) bekezdése értelmében – a Parlament Elnöksége a Parlament főtitkára vagy valamely képviselőcsoport javaslatára a képviselőket érintő ügyekben pénzügyi, szervezeti és igazgatási határozatokat hoz. A Parlament azonban úgy véli, hogy ez a rendelkezés az Elnökség fellépését általános és elvont szabályok, nem pedig egyedi határozatok elfogadására korlátozza. A felperesek ezzel szemben úgy vélik, hogy a megtámadott határozatokat – még ha egyedi hatályú jogi aktusokat képeznek is – az említett 25. cikk (3) bekezdése alapján kellett volna elfogadni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0083"><NO.P>83</NO.P><TXT>E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az eljárási szabályzat 25. cikkének (3) bekezdése – többek között a képviselőket érintő pénzügyi ügyekben – általános hatáskörrel ruházza fel a Parlament Elnökségét. Ily módon ez a rendelkezés az, amely alapján a Parlament Elnöksége a főtitkár vagy valamely képviselőcsoport javaslatára az említett ügyekben szabályozást fogadhat el (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20111018">2011. október 18‑i</DATE> <NAME.CASE>Purvis kontra Parlament</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>T‑439/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2011:600">EU:T:2011:600</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0064">64.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0084"><NO.P>84</NO.P><TXT>A Törvényszék egyebekben már azt is megállapította, hogy a Parlament Elnöksége által elfogadott végrehajtási intézkedéseknek többek között az a célja – amint az ezen intézkedések (3) preambulumbekezdéséből kitűnik –, hogy a Parlament képviselőit megillető költségtérítésekre és juttatásokra vonatkozó KKJ‑szabályzat helyébe lépjenek. Ebben az értelemben – az eljárási szabályzat 25. cikke (3) bekezdésének megfelelően – a végrehajtási intézkedések a képviselőket érintő pénzügyi kérdéseket szabályozzák (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20171129">2017. november 29‑i</DATE> <NAME.CASE>Montel kontra Parlament</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>T‑634/16</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2017:848">EU:T:2017:848</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0050">50.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0051">51.</REF.NP.ECR> pontja</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0085"><NO.P>85</NO.P><TXT>Noha ily módon az eljárási szabályzat 25. cikkének (3) bekezdése alapján és – hasonló okok miatt – az eljárási szabályzat 11a. cikkének (6) bekezdése alapján a Parlament Elnöksége rendelkezik hatáskörrel az általános és elvont normák megállapítására, ez nem jelenti azt, hogy a képviselőket érintő pénzügyi kérdésekkel kapcsolatos egyedi határozatok elfogadására is hatáskörrel rendelkezik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0086"><NO.P>86</NO.P><TXT>Éppen ellenkezőleg: a Parlament igazgatására az eljárási szabályzat 25. cikke (3) bekezdésének sérelme nélkül lehet ezt a hatáskört ruházni, mivel ezen intézmény Elnöksége határozta meg e hatáskör gyakorlásának korlátait és részletes szabályait (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180906">2018. szeptember 6‑i</DATE> <NAME.CASE>Bilde kontra Parlament</NAME.CASE> végzés, <NO.CASE>C‑67/18 P</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:692">EU:C:2018:692</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0036">36.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0037">37.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0087"><NO.P>87</NO.P><TXT>Ezen túlmenően, tekintettel a hatásköröknek a Parlament Elnöksége és igazgatása közötti megosztására, a Törvényszék többek között megállapította, hogy a képviselők nyugdíjjogosultságát meghatározó egyedi határozat nemcsak egy mérlegelést nem engedő hatáskör keretében hozott határozat – mivel a Parlament igazgatása semmiféle diszkrecionális jogkörrel nem rendelkezik a nyugdíjjogosultság meghatározásakor –, hanem e jogosultságok tartalmát illetően kizárólag deklaratív jelleget ölt (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20111018">2011. október 18‑i</DATE> <NAME.CASE>Purvis kontra Parlament</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>T‑439/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2011:600">EU:T:2011:600</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0038">38.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="15"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0088"><NO.P>88</NO.P><TXT>Következésképpen semmi nem tiltja, hogy a Parlament az igazgatására ruházza az egyedi határozatok – többek között a nyugdíjjogosultság területén és a nyugdíjak összegének meghatározása területén történő – elfogadására vonatkozó hatáskört. Vizsgálni kell azonban még azt, hogy a jelen ügyben a Parlament Pénzügyi Főigazgatósága Képviselői Fizetések és Szociális Jogosultságok Osztályának egységvezetője rendelkezett‑e ilyen hatáskörrel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0089"><NO.P>89</NO.P><TXT>E tekintetben az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, <DATE ISO="20180718">2018. július 18‑i</DATE> (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="193" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2018">HL 2018. L 193., 1. o.</REF.DOC.OJ>; helyesbítés: <REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="060" PAGE.FIRST="36" DATE.PUB="2019">HL 2019. L 60., 36. o.</REF.DOC.OJ>) 73. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy minden uniós intézmény az eljárási szabályzatában foglalt feltételekkel összhangban megfelelő besorolású személyzetre átruházza az engedélyezésre jogosult tisztviselő feladatait. Belső igazgatási szabályaiban megjelöli a személyzet azon tagjait, akikre átruházza ezeket a feladatokat, az átruházott hatáskörök hatályát és azt, hogy a megbízott személyek a rájuk ruházott hatásköröket továbbruházhatják‑e.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0090"><NO.P>90</NO.P><TXT>A Törvényszék írásbeli kérdésére válaszul a Parlament azonban – bizonyítékokkal alátámasztva – jelezte, hogy a Parlament pénzügyi főigazgatójának <DATE ISO="20181123">2018. november 23‑i</DATE> FINS/2019–01. sz. határozata jelölte ki ezen intézmény Pénzügyi Főigazgatósága Képviselői Fizetések és Szociális Jogosultságok Osztályának egységvezetőjét a KKJ‑szabályzat III. mellékletében említett öregségi nyugdíjakra vonatkozó 1030 költségvetési sor tekintetében közvetve megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselőnek. A 2018/1046 rendelet 73. cikke (3) bekezdésének megfelelően egyébként a FINS/2019‑01. sz. határozat kifejezetten jelzi, hogy a hatáskörnek ez a továbbruházása feljogosítja a Parlament Pénzügyi Főigazgatósága Képviselői Fizetések és Szociális Jogosultságok Osztályának egységvezetőjét többek között jogi és költségvetési kötelezettségek vállalására, a kiadások jóváhagyására és a kifizetések engedélyezésére, egyúttal pedig a követelések becslésének előkészítésére, a követelések megállapítására és a szükséges beszedési megbízások kibocsátására.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0091"><NO.P>91</NO.P><TXT>Emellett nem vitatott, hogy ezen intézmény Pénzügyi Főigazgatósága Képviselői Fizetések és Szociális Jogosultságok Osztályának egységvezetője nem módosította, pusztán végrehajtotta a végrehajtási intézkedésekben és a KKJ‑szabályzatban meghatározott, a Parlament Elnöksége által elfogadott szabályokat. Egyebekben a jelen ügyben a Törvényszék e két szabályozás rendelkezéseinek az előbbi általi tiszteletben tartásával kapcsolatos kérdést az alábbiakban, a többi jogalap vizsgálata keretében fogja értékelni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0092"><NO.P>92</NO.P><TXT>A felperesek állításával ellentétben, a Parlament Pénzügyi Főigazgatósága Képviselői Fizetések és Szociális Jogosultságok Osztályának egységvezetője tehát hatáskörrel rendelkezett a megtámadott határozatok elfogadására.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0093"><NO.P>93</NO.P><TXT>Ami a második kifogást illeti, megalapozatlanként kell elutasítani a felperesek azon érvét, amely szerint a megtámadott határozatok elfogadása előtt konzultálni kellett volna a questorokkal.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0094"><NO.P>94</NO.P><TXT>Kétségtelen – amint arra a felperesek helytállóan emlékeztetnek –, hogy az eljárási szabályzat 28. cikke előírja, hogy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0011" REF.END="QE0011"/>quaestorok – az Elnökség által megállapított iránymutatások szerint – a képviselőket közvetlenül érintő igazgatási és pénzügyi feladatokat látnak el, valamint ellátnak minden egyéb rájuk ruházott feladatot<QUOT.END REF.START="QS0011" CODE="201D" ID="QE0011"/>. Ezt a rendelkezést azonban az eljárási szabályzat 25. cikkének (8) bekezdése tükrében kell értelmezni, amely pontosítja, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0012" REF.END="QE0012"/>[a]z Elnökség elfogadja a quaestoroknak szóló iránymutatásokat, és bizonyos feladatok elvégzésére kérheti fel őket<QUOT.END REF.START="QS0012" CODE="201D" ID="QE0012"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0095"><NO.P>95</NO.P><TXT>A felperesek beadványaiból azonban egyáltalán nem tűnik ki, hogy a Parlament Elnöksége olyan iránymutatásokat állapított volna meg, vagy olyan konkrét feladatokat határozott volna meg az eljárási szabályzat 25. cikkének (8) bekezdése és 28. cikke értelmében, amelyek előírták volna a megtámadott határozatok elfogadását megelőzően a questorokkal lefolytatandó konzultációt, illetve általánosabban<?PAGE NO="16"?> azt, hogy az egyedi jellegű megtámadott határozatokat nekik kellett volna kibocsátaniuk. Ily módon nem lehet felróni a Parlamenttel szemben, hogy nem konzultált a questorokkal, mivel e körülmények között ezt egyik szöveg sem követelte meg.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0096"><NO.P>96</NO.P><TXT>Végezetül, a felperesek azt róják fel a Parlamenttel szemben, hogy akként alkalmazta a 14/2018. sz. határozatot, hogy – a nyugdíjak új összegének kiszámításához – kiigazította azt az egyes felperesek egyedi helyzetének figyelembevétele céljából. A 14/2018. sz. határozat e kiigazításának azonban – a képviselők jogosultságainak területén hatáskörrel rendelkező szervekkel folytatott konzultáció révén – belső értékelések tárgyát kellett volna képeznie, és azt nem szabadott volna a Parlament egyik osztályára ruházni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0097"><NO.P>97</NO.P><TXT>Annak feltételezése mellett, hogy a Parlament kiigazította a 14/2018. sz. határozatot – amit a Törvényszék az alábbiakban, a többi jogalap vizsgálata keretében fog vizsgálni –, mindenesetre elegendő emlékeztetni arra, hogy a fenti 90–95. pontban jelzetteknek megfelelően, a Parlament Pénzügyi Főigazgatósága Képviselői Fizetések és Szociális Jogosultságok Osztályának egységvezetője hatáskörrel rendelkezett a megtámadott határozatok elfogadására, és nem terhelte semmiféle kötelezettség a questorok kollégiumával folytatott előzetes konzultációra vonatkozóan.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0098"><NO.P>98</NO.P><TXT>Ennélfogva az első jogalap első részét mint megalapozatlant kell elutasítani.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">b)</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az első jogalapnak az indokolási kötelezettség megsértésére alapított második részéről</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0099"><NO.P>99</NO.P><TXT>A második részben a felperesek előadják, hogy a megtámadott határozatok nem tartalmaznak indokolást, amennyiben azokban a Parlament pusztán annyit állít, hogy a 14/2018. sz. határozatot automatikusan alkalmazni kell uniós szinten, de nem fejti ki egyértelműen az e következtetést eredményező érvelést és tévesen támaszkodik a 75. cikkre. A Parlament emellett indokolási kötelezettségének sem tett eleget, mivel e határozatok elfogadását nem előzte meg sem a Parlament Elnöksége, sem a questorok általi mélyreható belső elemzés. A felperesek emellett előadják, hogy úgy tűnik, ezek a határozatok a Jogi Szolgálat véleményén alapulnak. Ezt a véleményt ugyanakkor a megtámadott határozatok nem idézik, és azt nem is csatolták ezekhez a határozatokhoz. Végezetül, a felperesek azt róják fel a Parlamenttel szemben egyrészről, hogy nem elemezte, hogy a kedvezőtlenebb nyugdíjrendszer visszaható hatályú alkalmazása mennyiben lehet összeegyeztethető az uniós joggal, másrészről pedig, hogy mindössze annak állítására szorítkozott, hogy nem rendelkezik hatáskörrel a 14/2018. sz. határozat érvényességének vizsgálatára. A Parlament ebben az értelemben megsértette mind az EUMSZ 296. cikket, mind pedig az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 41. cikke (2) bekezdésének c) pontját.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0100"><NO.P>100</NO.P><TXT>A Parlament az első jogalap második részének megalapozatlanként történő elutasítását kéri.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0101"><NO.P>101</NO.P><TXT>E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 296. cikk második bekezdésében és a Charta 41. cikke (2) bekezdésének c) pontjában megkövetelt indokolásának igazodnia kell a szóban forgó jogi aktus természetéhez, továbbá abból világosan és egyértelműen ki kell tűnnie a jogi aktust kibocsátó intézmény érvelésének úgy, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, és a hatáskörrel rendelkező bíróság pedig gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi jelentőséggel bíró tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, mivel azt, hogy valamely aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk második bekezdése követelményeinek, nem pusztán a szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére való tekintettel is (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20110317">2011. március 17‑i</DATE> <NAME.CASE>AJD Tuna</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑221/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:153">EU:C:2011:153</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0058">58.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Különösen, ami az egyedi határozatok indokolását illeti, az ilyen határozatok indokolására vonatkozó kötelezettség célja így – a bírósági felülvizsgálat lehetővé tételén kívül – az érintett részére elegendő tájékoztatás biztosítása annak eldöntéséhez, hogy a határozat adott esetben valamely, az<?PAGE NO="17"?> érvényességének vitatását lehetővé tevő hibában szenved‑e (lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20171110">2017. november 10‑i</DATE> <NAME.CASE>Icap és társai kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>T‑180/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2017:795">EU:T:2017:795</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0287">287.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0102"><NO.P>102</NO.P><TXT>A jelen ügyben azt kell vizsgálni, hogy a megtámadott határozatok – az L. A. Florióra vonatkozó kivételével, amelynek jogszerűségét a Törvényszék az alábbi 108. és 109. pontban vizsgálja – a fenti 101. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében érvényes indokolással rendelkeznek‑e.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0103"><NO.P>103</NO.P><TXT>A Törvényszék e tekintetben rámutat, hogy a megtámadott határozatok első bekezdése emlékeztet arra, hogy a képviselőház elnöksége elfogadta a 14/2018. sz. határozatot, amely előírja, hogy a <DATE ISO="20111231">2011. december 31‑ig</DATE> teljesített szolgálati évek vonatkozásában <DATE ISO="20190101">2019. január 1</DATE>‑jétől csökkenteni kell a nyugdíjak összegét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0104"><NO.P>104</NO.P><TXT>A megtámadott határozatok második bekezdése a 75. cikkre, egyúttal pedig a III. melléklet 2. cikkének (1) bekezdésére hivatkozik, amely előírja, hogy az ilyen nyugdíj összegének és előfeltételeinek meg kell egyezniük azokkal, amelyek az európai parlament képviselő azon nyugdíjára vonatkoznak, amely a képviselő megválasztása helyének tagállama parlamenti képviselőinek jár. A megtámadott határozatok tehát kifejezetten megemlítik jogalapjukat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0105"><NO.P>105</NO.P><TXT>A megtámadott határozatok harmadik bekezdése pontosítja, hogy figyelemmel a 14/2018. sz. határozat és a fenti 104. pontban említett rendelkezések elfogadására, a felperesek nyugdíjának összegét megfelelően ki kell igazítani, hogy az megfeleljen a nyugdíjaknak a képviselőház által a tagjai számára fizetett összegének. A megtámadott határozatok e tekintetben utalnak a Parlament Pénzügyi Főigazgatósága Képviselői Fizetések és Szociális Jogosultságok Osztálya egységvezetőjének a felperesek 2019. februári nyugdíjelszámolásához csatolt feljegyzésére, amelyben az egységvezető közli, hogy tájékoztatni fogja a felpereseket a nyugdíjuk összegének új meghatározásáról, és hogy a következő tizenkét hónapban be fogja hajtani az esetleges különbözetet.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0106"><NO.P>106</NO.P><TXT>A megtámadott határozatok negyedik és ötödik bekezdésében a felpereseket tájékoztatják arról, hogy nyugdíjuk összegét 2019. áprilistól a nyugdíjak új összegének az e határozatokhoz csatolt tervezett meghatározása alapján fogják kiszámítani. A határozatok emellett feltüntetik a 2019. januártól 2019. márciusig jogalap nélkül felvett összegeket, és pontosítják, hogy a Parlament hogyan tervezi azok behajtását.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0107"><NO.P>107</NO.P><TXT>Végezetül, a megtámadott határozatok hatodik, hetedik és nyolcadik bekezdése tájékoztatja a felpereseket arról, hogy észrevételeiket 30 napon belül tehetik meg. Ezek a bekezdések azt is pontosítják, hogy ezen észrevételek említett határidőn belüli benyújtásának hiányában a megtámadott határozatok véglegessé válnak, valamint hogy ebben az esetben azok – az EUMSZ 263. cikk alapján – a Törvényszék előtt megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezhetik. Végezetül, a határozatok megemlítik, hogy a Parlament főtitkárához írásbeli panaszt lehet benyújtani a végrehajtási intézkedések 72. cikkének (1) bekezdése alapján.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0108"><NO.P>108</NO.P><TXT>Ami konkrétan a T‑465/19. sz. ügy felperesét, L. A. Floriót illeti, a Törvényszék rámutat, hogy a végleges határozat mindössze annyit jelez először is, hogy a Parlament nem rendelkezik hatáskörrel a 14/2018. sz. határozat érvényességének megkérdőjelezésére, másodszor, hogy a Jogi Szolgálat véleménye az intézmény honlapján hozzáférhető a nyilvánosság számára, és harmadszor, hogy az L. A. Florio által <DATE ISO="20190514">2019. május 14‑én</DATE> megküldött észrevételek nem tartalmaznak olyan információkat, amelyek igazolnák a határozattervezetben kifejtett álláspont felülvizsgálatát. Ezután pontosítja, hogy következésképpen nyugdíjának a határozattervezet mellékletében kiszámított és közölt összege és az abból eredő behajtási terv a végleges határozat közlésének időpontjában véglegessé vált. Végezetül, a végleges határozat megemlíti, hogy vele szemben az EUMSZ 263. cikk alapján megsemmisítés iránti keresetet lehet indítani, emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 228. cikk alapján az európai ombudsmanhoz<?PAGE NO="18"?> panasszal lehet fordulni, ha L. A. Florio úgy véli, hogy hivatali visszásság érte, valamint jelzi, hogy a végrehajtási intézkedések 72. cikkének (1) bekezdése alapján a Parlament főtitkárához írásbeli panaszt lehet benyújtani.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0109"><NO.P>109</NO.P><TXT>Ily módon igaz ugyan, hogy a végleges határozat kevéssé van alátámasztva, az indokolási kötelezettség tiszteletben tartásának vizsgálata nem szorítkozhat erre az egyetlen dokumentumra. A fenti 101. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően, ennek a vizsgálatnak azt a ténybeli és jogi hátteret is figyelembe kell vennie, amelybe a végleges határozat elfogadása illeszkedik. Ez a szemlélet annál inkább releváns, hogy egyrészről a végleges határozat kifejezetten visszautal a határozattervezetre, másrészről pedig, hogy keresetlevelében L. A. Florio különbségtétel nélkül említi ezt a határozattervezetet és a végleges határozatot. A T‑465/19. sz. ügy felperesét, L. A. Floriót illetően tehát a fenti 103–107. pontban leírt tényezőket is figyelembe kell venni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0110"><NO.P>110</NO.P><TXT>Kétségtelen – amint azt a felperesek állítják –, hogy csupán a Jogi Szolgálat véleménye fejti ki mélyrehatóan azokat az okokat, amelyek alapján a Parlament úgy vélte, hogy a 14/2018. sz. határozat szabályait rájuk is alkalmazni kell. Ily módon e vélemény 9–14. és 16. pontjában a Parlament lényegében kifejti, hogy a III. melléklet nem alkot önálló nyugdíjrendszert, így ez az intézmény – az azonos nyugdíjra vonatkozó szabály révén – köteles a 14/2018. sz. határozat szabályait alkalmazni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0111"><NO.P>111</NO.P><TXT>Hasonlóképpen, a felperesek okkal állítják, hogy a Jogi Szolgálat véleményét a megtámadott határozatok, illetve – a T‑465/19. sz. ügy felperese, L. A. Florio esetében – a határozattervezet nem említi, és azt nem is csatolták e határozatokhoz, illetve határozattervezethez.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0112"><NO.P>112</NO.P><TXT>A felperesek által előadott e két megállapítás azonban nem bizonyítja, hogy a Parlament megsértette az EUMSZ 296. cikkben és a Charta 41. cikke (2) bekezdésének c) pontjában előírt indokolási kötelezettséget.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0113"><NO.P>113</NO.P><TXT>Az indokolási kötelezettség nem követeli meg, hogy az indokolás valamennyi jelentőséggel bíró tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, még kevésbé akkor, ha – mint a jelen ügyben – a megtámadott határozatok a címzettjeik számára ismert kontextusban keletkeznek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0114"><NO.P>114</NO.P><TXT>A felperesek e tekintetben maguk is elismerik, hogy a Parlament Pénzügyi Főigazgatósága Képviselői Fizetések és Szociális Jogosultságok Osztálya egységvezetőjének a 2019. februári nyugdíjelszámoláshoz csatolt feljegyzése megemlíti a Jogi Szolgálat véleményének meglétét. Márpedig egyrészről valamennyi felperes címzettje volt az említett feljegyzésnek, másrészről pedig a megtámadott határozatok, illetve – a T‑465/19. sz. ügy felperese, L. A. Florio esetében – a határozattervezet kifejezetten utal erre a véleményre.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0115"><NO.P>115</NO.P><TXT>A felperesek kérhettek hozzáférést a Jogi Szolgálat véleményéhez. A végleges határozat egyébként tartalmazott egy, a Parlament honlapjára mutató közvetlen linket, ahol a nyilvánosság hozzáférhetett ehhez a véleményhez. Mindenesetre meg kell állapítani, hogy mellékletként valamennyi felperes csatolta az említett véleményt a keresetlevélhez.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0116"><NO.P>116</NO.P><TXT>Ezekből a tényezőkből következik, hogy a felperesek még keresetük benyújtása előtt szabadon hozzáfértek a Jogi Szolgálat véleményének tartalmához és tökéletesen ismerték azt. Ily módon lehetőségük volt a vélemény tartalmára vonatkozóan kérdéseket feltenni, hogy jobban megértsék a megtámadott határozatokat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0117"><NO.P>117</NO.P><TXT>E megfontolások összességéből következik, hogy a Parlament világosan és egyértelműen kifejtette azokat az okokat, amelyek alapján a 14/2018. sz. határozat szabályait alkalmazta és elfogadta a megtámadott határozatokat. A felperesek ezen túlmenően hivatkozhattak jogaikra a Törvényszék előtt, amint azt különösen a jelen keresetekben kifejtett ténybeli és jogi érvek tartalma bizonyítja. Így meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozatokat a jogilag megkövetelt módon indokolták.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="19"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0118"><NO.P>118</NO.P><TXT>Végezetül emlékeztetni kell arra, hogy az indokolási kötelezettség olyan lényeges formai követelménynek minősül, amelyet külön kell választani az indokok megalapozottságának kérdésétől, amely a vitatott jogi aktus érdemi jogszerűségére vonatkozik. Valamely határozat indokolása ugyanis azon indokok formális kifejezéséből áll, amelyeken e határozat alapul. Ezen indokolás elégséges lehet akkor is, ha téves indokokat fejez ki (lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180531">2018. május 31‑i</DATE> <NAME.CASE>Korwin‑Mikke kontra Parlament</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>T‑352/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2018:319">EU:T:2018:319</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0020">20.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az aktus megalapozottságának vitatását célzó kifogások és érvek ennélfogva az indokolás hiányára vagy elégtelenségére alapított jogalap keretében nem relevánsak (lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20191219">2019. december 19‑i</DATE> <NAME.CASE>ZQ kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>T‑647/18</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2019:884">EU:T:2019:884</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0120">120.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0119"><NO.P>119</NO.P><TXT>Ennélfogva nem releváns a felperesek azon érve, amely szerint a megtámadott határozatok elfogadását nem előzte meg sem mélyreható belső elemzés, sem a Parlament Elnöksége vagy a questorok általi értékelés, mivel ez az érv nem a megtámadott határozatok indokolására vonatkozik. A Törvényszék mindenesetre az első jogalap első részével összefüggésben megállapította, hogy ez az érv megalapozatlan.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0120"><NO.P>120</NO.P><TXT>Hasonlóképpen nem lehet elfogadni a felperesek azon érveit, amelyek szerint a Parlament, először is, a 75. cikkre való téves hivatkozással igazolta a 14/2018. sz. határozat rájuk történő alkalmazását, másodszor, a Jogi Szolgálat véleménye után megállapította, hogy nem rendelkezik hatáskörrel a 14/2018. sz. határozat jogszerűségének felülvizsgálatára, harmadszor pedig, amelyek szerint a Parlamentnek vizsgálnia kellett volna, hogy a 14/2018. sz. határozat felperesekre való állítólagosan automatikus és visszaható hatályú alkalmazása megfelel‑e az uniós jognak és különösen a Charta rendelkezéseinek, amit nem tett meg. Ezek az érvek ugyanis nem kapcsolódnak az indokolási kötelezettséghez. Ezen érvek megalapozottságát azonban a Törvényszék az alábbiakban az alábbiakban, a többi jogalap vizsgálata keretében fogja vizsgálni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0121"><NO.P>121</NO.P><TXT>Következésképpen az első jogalap második részét, ennélfogva pedig az egész első jogalapot el kell utasítani.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">2.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A második, az érvényes jogalap hiányára és a végrehajtási intézkedések 75. cikkének téves alkalmazására alapított jogalapról</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0122"><NO.P>122</NO.P><TXT>A második jogalap alátámasztására a felperesek lényegében azt állítják, hogy a megtámadott határozatok nem rendelkeznek érvényes jogalappal. A III. mellékletet mint olyat ugyanis már nem kell alkalmazni. A 75. cikk ráadásul nem jogosítja fel a Parlamentet a volt képviselőkkel szembeni bánásmód kedvezőtlenebb módosítására. Éppen ellenkezőleg: ez az utóbbi rendelkezés arra irányul, hogy megőrizze e volt képviselők által megszerzett jogokat. Álláspontjuk szerint tehát a megtámadott határozatok tévesen alapulnak a III. mellékleten és az említett 75. cikken.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0123"><NO.P>123</NO.P><TXT>A felperesek mindenesetre előadják, hogy a Parlament súlyos hibát követett el a 75. cikk alkalmazásakor. Ez a rendelkezés ugyanis megakadályozza, hogy a Parlament csökkenthesse volt képviselői nyugdíjának összegét. A nemzeti jogra való, a III. mellékletben szereplő visszautalást ráadásul csak akkor lehetett alkalmazni, amikor a volt képviselő úgy határozott, hogy az e mellékletben létrehozott nyugdíjrendszerbe lép be, nem pedig később, az e nyugdíjak kiszámítására vonatkozó szabályok módosítása céljából. Végezetül, analógia útján, figyelembe kell venni a képviselők statútumának 29. cikkét, amely az öregségi nyugdíjak területén két parlamenti ciklust nem meghaladó időszakra korlátozza a statútum rendelkezéseitől eltérő tagállami szabályokat.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="20"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0124"><NO.P>124</NO.P><TXT>Végezetül, a Törvényszék által feltett egyik írásbeli kérdésre válaszul a felperesek jelezték, hogy jogellenességi kifogást hoznak fel a III. melléklet 2. cikkének (1) bekezdése ellen, ha azt akként kellene értelmezni, hogy lehetővé teszi a Parlament számára a véglegesen megszerzett jogosultságok megkérdőjelezését. A felperesek szerint ugyanis ez a lehetőség ellentétes a képviselők statútumának 28. cikkével.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0125"><NO.P>125</NO.P><TXT>A Parlament a második jogalap megalapozatlanként történő elutasítását kéri.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0126"><NO.P>126</NO.P><TXT>A Törvényszék elöljáróban rámutat, hogy a végrehajtási intézkedések 74. cikke értelmében a KKJ‑szabályzat a képviselői statútum hatálybalépésének napján, azaz <DATE ISO="20090714">2009. július 14‑én</DATE> hatályát vesztette. Az e szabály alóli eltéréssel azonban a – végrehajtási intézkedések 75. cikkével összefüggésben értelmezett – 74. cikk és különösen a III. mellékletben előírt azonos nyugdíjra vonatkozó szabály átmenetileg hatályban marad. Ennélfogva meg kell állapítani, hogy e melléklet rendelkezéseit nem helyezték hatályon kívül, és hogy azokat – a jelen ügyben a felperesek esetében – továbbra is alkalmazni kell.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0127"><NO.P>127</NO.P><TXT>Ezt a következtetést nem kérdőjelezi meg a felpereseknek a képviselők statútuma 29. cikkének analógia útján történő alkalmazására alapított érve. Igaz, hogy a képviselők statútumának 29. cikke azt írja elő, hogy a tagállamok által többek között az öregségi nyugdíjra vonatkozóan az említett statútum rendelkezéseitől eltérve megállapított szabályokat két parlamenti ciklust nem meghaladó átmeneti időszakban kell alkalmazni. A tagállami szabályokkal foglalkozó e cikkből azonban nem vonható le, hogy maga a Parlament is legfeljebb két parlamenti ciklusra kiterjedő időszakra kényszerülne korlátozni az öregségi nyugdíjak területén a képviselők statútumától való minden eltérést. Továbbá, még annak feltételezése esetén is, hogy a képviselők statútumának 29. cikkében előírt időbeli korlátozást alkalmazni lehetne a 74. és 75. cikkre, ez semmi esetre sem érvényteleníthetné ezt a két cikket, és ily módon nem is eredményezhetné a megtámadott határozatok megsemmisítését. Nem telt el ugyanis két parlamenti ciklusnak megfelelő időszak, azaz tíz év a végrehajtási intézkedések hatálybalépése és a megtámadott határozatok elfogadásának időpontja között. A végrehajtási intézkedések <DATE ISO="20090714">2009. július 14‑én</DATE> léptek hatályba, míg a megtámadott határozatokat <DATE ISO="20190411">2019. április 11‑én</DATE> és – a T‑465/19. sz. ügy felperese, L. A. Florio esetében – <DATE ISO="20190611">2019. június 11‑én</DATE> fogadták el. Következésképpen, még ha a képviselők statútumának 29. cikkében előírt időbeli korlátozást analógia útján alkalmazni is lehetett volna a 74. és 75. cikkre, annak alkalmazása mindenesetre nem váltana ki hatást a jelen ügyben.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0128"><NO.P>128</NO.P><TXT>E pontosításokat követően a Törvényszék – a felperesek többi érvének vizsgálata előtt – célszerűnek tartja a 75. cikk hatályának tisztázását.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">a)</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A végrehajtási intézkedések 75. cikkének hatályáról</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0129"><NO.P>129</NO.P><TXT>A Törvényszék rámutat, hogy a 75. cikk két bekezdést tartalmaz. Jóllehet mind a 75. cikk (1) bekezdésének első albekezdése, mind pedig a 75. cikk (2) bekezdése a volt képviselők öregséginyugdíj‑jogosultságával foglalkozik, hatályuk alá azon volt képviselők helyzete tartozik, akik a képviselők statútumának hatálybalépése, azaz <DATE ISO="20090714">2009. július 14.</DATE> előtt részesültek először nyugdíjban, illetve azon volt képviselők helyzete, akik ezen időpontot követően részesültek először nyugdíjban.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0130"><NO.P>130</NO.P><TXT>Egyrészről, a 75. cikk (1) bekezdésének első albekezdése azokra a volt képviselőkre alkalmazandó, akik a képviselők statútumának hatálybalépése előtt részesültek először öregségi nyugdíjban. E rendelkezés szövege értelmében ezek a volt képviselők ezen időpontot követően is a III. melléklettel bevezetett nyugdíjrendszer hatálya alá tartoznak. Következésképpen öregségi nyugdíjuk kiszámítása és folyósítása e melléklet szabályain alapul.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="21"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0131"><NO.P>131</NO.P><TXT>Másrészről, a 75. cikk (2) bekezdésének első mondata biztosítja, hogy a III. mellékleletnek megfelelően a képviselők statútumának hatálybalépésének időpontjáig megszerzett öregséginyugdíj‑jogosultság nem vész el. Jóllehet azonban ez az öregséginyugdíj‑jogosultság a képviselők statútumának hatálybalépése után sem vész el, a 75. cikk (2) bekezdésének második mondata pontosítja, hogy két feltétel teljesülése esetén lehet ténylegesen ebben a nyugdíjban részesülni. Először is, a volt képviselők esetében teljesülniük kell az e célból az érintett tagállam nemzeti jogszabályaiban előírt feltételeknek. Másodszor, a volt képviselőknek a jogosultság keletkezését követő hat hónapon belül be kellett nyújtaniuk a nyugdíjfolyósítás iránti kérelmet, a III. melléklet 3. cikke (2) bekezdésének megfelelően. Következésképpen öregségi nyugdíjuk kiszámítása és folyósítása ebben az esetben is a III. melléklet szabályain alapul, de ténylegesen akkor részesülhetnek az öregségi nyugdíjban, ha tiszteletben tartják a 75. cikk (2) bekezdésének második mondatában rögzített követelményeket.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0132"><NO.P>132</NO.P><TXT>A 75. cikk rendszertani értelmezése tehát kizárja e rendelkezés (1) bekezdése első albekezdésének azokra a volt képviselőkre való alkalmazását, akik a képviselők statútumának hatálybalépése után részesültek először öregségi nyugdíjban. Maga a 75. cikk (1) bekezdése első albekezdésének a szövege korlátozza ugyanis a rendelkezés hatályát kizárólag azokra a volt képviselőkre, akik a képviselők statútumának hatálybalépése <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0013" REF.END="QE0013"/>előtt<QUOT.END REF.START="QS0013" CODE="201D" ID="QE0013"/> már részesültek öregségi nyugdíjban (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170512">2017. május 12‑i</DATE> <NAME.CASE>Costa kontra Parlament</NAME.CASE> ítélte, <NO.CASE>T‑15/15 és T‑197/15</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2017:332">EU:T:2017:332</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0042">42.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0133"><NO.P>133</NO.P><TXT>Teljesen következetesen ugyanezen rendszertani értelmezés eredményezi a 75. cikk (2) bekezdésének azokra a volt képviselőkre való alkalmazásának kizárását, akik a képviselők statútumának hatálybalépését megelőzően részesültek először öregségi nyugdíjban. Ezek a volt képviselők ugyanis csak akkor tartozhatnak a 75. cikk (2) bekezdésének hatálya alá, ha úgy lehet tekinteni, hogy ennek a cikknek ez a két bekezdése hasonló és redundáns szabályokat tartalmaz. Ráadásul logikátlan volna a 75. cikk (2) bekezdésének második mondata alapján ismételten megkövetelni, hogy ezeknek a volt képviselőknek az öregséginyugdíj‑folyósítás iránti kérelmüket a jogosultság keletkezését követő hat hónapon belül be kellett nyújtaniuk, amikor ennek az alaki követelménynek szükségszerűen teljesülnie kellett <DATE ISO="20090714">2009. július 14.</DATE> előtt, hiszen ezen időpontot megelőzően már részesültek ebben a nyugdíjban.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0134"><NO.P>134</NO.P><TXT>Következésképpen a felperesek érveit oly módon kell vizsgálni, hogy körükben különbséget kell tenni azok között, akik <DATE ISO="20090714">2009. július 14.</DATE> előtt részesültek először öregségi nyugdíjban, és azok között, akik ezen időpontot követően részesültek öregségi nyugdíjban. Ezen túlmenően, amennyiben a felek egyetértenek abban, hogy a szóban forgó túlélő hozzátartozói nyugdíjjogosultság az elhunyt volt képviselő öregséginyugdíj‑jogosultságtól függő és abból eredő jogosultságot képez, annak meghatározása céljából, hogy a 75. cikk mely bekezdése az alkalmazandó, arra az időpontra kell hivatkozni, amelytől kezdve ez a volt képviselő először részesült öregségi nyugdíjban a III. melléklet alapján.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">b)</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A végrehajtási intézkedések 75. cikke (1) bekezdése első albekezdésének hatálya alá tartozó felperesek helyzetéről</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0135"><NO.P>135</NO.P><TXT>A fenti megfontolásokra figyelemmel, a 75. cikk (1) bekezdésének első albekezdését kell alkalmazni a T‑390/19., T‑393/19., T‑404/19., T‑406/19., T‑407/19., T‑411/19., T‑413/19., T‑417/19., T‑425/19., T‑430/19., T‑436/19., T‑441/19., T‑442/19., T‑444/19., T‑445/19., T‑452/19. és T‑465/19. sz. ügy felpereseinek kivételével tehát azon felperesek helyzetére, akik <DATE ISO="20090714">2009. július 14.</DATE> előtt kaptak először öregségi nyugdíjat. A 75. cikk (1) bekezdésének első albekezdését szintén alkalmazni kell mindazon felperesekre, akik túlélő hozzátartozói nyugdíjban részesülnek, azaz a T‑397/19., T‑409/19., T‑414/19., T‑426/19. és T‑427/19. sz. ügy felpereseire. Elhunyt házastársuk ugyanis minden esetben <DATE ISO="20090714">2009. július 14.</DATE> előtt részesült először öregségi nyugdíjban.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="22"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0136"><NO.P>136</NO.P><TXT>E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 75. cikk (1) bekezdésének első albekezdése előírja, hogy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0014" REF.END="QE0014"/>KKJ‑szabályzat […] III. melléklete értelmében biztosított öregségi nyugdíj e melléklet […] alkalmazásában továbbra is folyósításra kerül azon személyek részére, akik a statútum hatálybalépése előtt részesültek e juttatásokban<QUOT.END REF.START="QS0014" CODE="201D" ID="QE0014"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0137"><NO.P>137</NO.P><TXT>A III. melléklet 2. cikkének (1) bekezdése egyebekben a jelen ügyek középpontjában elhelyezkedő azonos nyugdíjra vonatkozó szabályt a következőképpen mondja ki:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0015" REF.END="QE0015"/>Az ilyen nyugdíj összege és annak előfeltételei megegyeznek azokkal, amelyek az európai parlament képviselő azon nyugdíjára vonatkoznak, amely a képviselő megválasztása helyének tagállama parlamenti képviselőinek jár.<QUOT.END REF.START="QS0015" CODE="201D" ID="QE0015"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0138"><NO.P>138</NO.P><TXT>E rendelkezés imperatív megfogalmazása – <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0016" REF.END="QE0016"/>[a]z ilyen nyugdíj összege és annak előfeltételei megegyeznek<QUOT.END REF.START="QS0016" CODE="201D" ID="QE0016"/> – semmilyen mérlegelési lehetőséget nem hagy a Parlament számára egy önálló számítási módot illetően. Az uniós jog magasabb szintű normáinak – köztük a Charta általános elveinek – tiszteletben tartására is figyelemmel, a Parlament a III. melléklet hatálya alá tartozó volt európai képviselő öregségi nyugdíjának összegét és előfeltételeit az alkalmazandó nemzeti jogban meghatározottak alapján, azaz a jelen ügyben a 14/2018. sz. határozatban meghatározott szabályok alapján köteles meghatározni. A Törvényszék megállapítja, hogy a felek egyetértenek ebben az értelmezésben.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0139"><NO.P>139</NO.P><TXT>Ugyanígy, a jelen idejű kijelentő mód – <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0017" REF.END="QE0017"/>megegyeznek<QUOT.END REF.START="QS0017" CODE="201D" ID="QE0017"/> – alkalmazása azt vonja maga után, hogy az összegre és előfeltételekre vonatkozóan az érintett tagállam jogában meghatározottakkal azonos szabályok alkalmazásának kötelezettsége nem a volt képviselők korábbi, azaz a képviselők statútumának elfogadása előtti helyzetének szabályozására korlátozódik, hanem hatásait mindaddig kiváltja, amíg az öregségi nyugdíjat folyósítják.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0140"><NO.P>140</NO.P><TXT>Ezt a kettős értelmezést megerősíti a 75. cikk (1) bekezdésének első albekezdése, amely kifejezetten jelzi, hogy az öregségi nyugdíj <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0018" REF.END="QE0018"/>továbbra is folyósításra kerül<QUOT.END REF.START="QS0018" CODE="201D" ID="QE0018"/> a III. melléklet alkalmazásában. Az imperatív megfogalmazás és a jelen idejű kijelentő mód alkalmazása ez esetben is megerősíti egyrészről a III. melléklet 2. cikkének (1) bekezdésében szereplő szabályoknak még a képviselők statútumának hatálybalépése után fennmaradó állandóságát is, másrészről pedig – alkalmazásukat illetően – a Parlament mérlegelési mozgásterének hiányát.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0141"><NO.P>141</NO.P><TXT>A fentiekből következik, hogy a 75. cikk (1) bekezdésének – a III. melléklet 2. cikkének (1) bekezdésével együttesen értelmezett – első albekezdése kifejezetten megköveteli, hogy a nyugdíjak összegére és előfeltételeire vonatkozóan a Parlament mindenkor az érintett tagállam jogában meghatározottakkal azonos szabályokat alkalmazza. A Parlament, a fenti 138. pontban jelzetteknek megfelelően, csak abban az egyetlen esetben mentesülhet e kötelezettség alól, amikor – figyelemmel a jogszabályi hierarchia elvére – e szabályok végrehajtása az uniós jog egy magasabb szintű szabályának megsértését eredményezné.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0142"><NO.P>142</NO.P><TXT>Egyebekben, még ha e szabályok alkalmazása – mint a jelen ügyben – a nyugdíjak összegének csökkentésével jár is, ez nem tekinthető a jogosultak által megszerzett öregséginyugdíj‑jogosultság megsértésének.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0143"><NO.P>143</NO.P><TXT>A 75. cikk (1) bekezdése első albekezdésének a III. melléklettel összefüggésben való értelmezése ugyanis azt jelzi, hogy a volt képviselők által kifizetett hozzájárulások eredményeként megszerzett öregséginyugdíj‑jogosultság az említett öregségi nyugdíj kiszámításának pusztán az alapján képezi. Ezzel szemben a 75. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében és a III. mellékletben szereplő egyetlen rendelkezés sem garantálja e nyugdíjak összegének változatlanságát. Az e 75. cikkben említett megszerzett nyugdíjjogosultságokat nem szabad összetéveszteni a rögzített összegű nyugdíjhoz való állítólagos joggal.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="23"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0144"><NO.P>144</NO.P><TXT>Az azonos nyugdíjra vonatkozó szabálynak ezt az értelmezését nem cáfolja a végrehajtási intézkedések felperesek által hivatkozott (7) preambulumbekezdése. Ez a preambulumbekezdés ugyanis annak pontosítására szorítkozik, hogy a képviselők statútumának hatálybalépése előtt megszerzett nyugdíjjogosultság ezen időpontot követően biztosított. Ez a preambulumbekezdés ezzel szemben nem jelzi, hogy az említett nyugdíjak összege sem lefelé, sem felfelé nem módosítható. Ez a preambulumbekezdés ily módon pusztán megerősíti a 75. cikk (1) bekezdése – III. melléklet 2. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett – első albekezdésének tartalmát.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0145"><NO.P>145</NO.P><TXT>Ezt az értelmezést a 75. cikk (2) bekezdésének első mondata sem cáfolja. Ez a rendelkezés kétségtelenül azt írja elő, hogy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0019" REF.END="QE0019"/>fent nevezett III. mellékletnek megfelelően a statútum hatálybalépéséig megszerzett öregséginyugdíj‑jogosultság nem vész<QUOT.END REF.START="QS0019" CODE="201D" ID="QE0019"/>. A végrehajtási intézkedések (7) preambulumbekezdéséhez hasonlóan azonban az említett 75. cikk (2) bekezdésének első mondata nem jelzi, hogy az öregségi nyugdíj összegét nem lehet sem a jogosultak javára, sem hátrányukra módosítani. Ezen túlmenően – és amint az a fenti 132. és 133. pontból kitűnik –, e 75. cikk rendszertani értelmezése mindenesetre azt vonja maga után, hogy a (2) bekezdést nem kell alkalmazni a 135. pontban említett felperesekhez hasonló azon volt képviselőkre, akik <DATE ISO="20090714">2009. július 14.</DATE> előtt részesültek először öregségi nyugdíjban.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0146"><NO.P>146</NO.P><TXT>Ez az értelmezés – a fenti 124. pontban említett jogellenességi kifogásban a felperesek által előadottakkal ellentétben – nem eredményezi a képviselők statútuma 28. cikkének megsértését sem. Amint arra ugyanis a Parlament helytállóan rámutatott, elegendő megállapítani, hogy a képviselők statútumának 28. cikkét – a szövege értelmében – csak arra a nyugdíjjogosultságra kell alkalmazni, amelyet a képviselők <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0020" REF.END="QE0020"/>valamely nemzeti szabályozás<QUOT.END REF.START="QS0020" CODE="201D" ID="QE0020"/> révén szereztek meg. A jelen ügyben azonban a felperesek az öregségi nyugdíjukat nem nemzeti szabályozás révén, hanem a III. melléklet rendelkezései alapján szerezték meg. A felperesek ráadásul írásbeli beadványaikban maguk is elismerik, hogy nyugdíjuk nem az Olasz Köztársaságot, hanem a Parlamentet terheli. A képviselők statútumának 28. cikkét tehát nem kell alkalmazni a felperesek nyugdíjára, mivel nyugdíjuk az uniós nyugdíjrendszerbe, nem pedig valamely nemzeti nyugdíjrendszerbe tartozik. Jogellenességi kifogásukat el kell utasítani.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0147"><NO.P>147</NO.P><TXT>Végezetül, a Törvényszék megállapítja, hogy a III. melléklet 2. cikkének (1) bekezdése alapján fizetett nyugdíjak összege megváltoztathatatlanságának hiányát a gyakorlat megerősíti. A Törvényszék írásbeli kérdéseire adott válaszában a Parlament ugyanis – bizonyítékokkal alátámasztva – jelezte, hogy a 14/2018. sz. határozat elfogadását megelőzően Olaszországban megválasztott, körülbelül tíz volt európai parlamenti képviselő öregségi nyugdíjának összegét már csökkentették a képviselőház elnöksége 210/2017. sz. határozatának figyelembevétele céljából. A Parlament, fordított értelemben és bizonyítékokkal alátámasztva, azt is jelezte, hogy Olaszországban megválasztott bizonyos volt európai parlamenti képviselők öregségi nyugdíját 2002 és 2005 között emelték a parlamenti juttatás összegének a képviselőház elnöksége által elhatározott emelése alapján.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">c)</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A végrehajtási intézkedések 75. cikke (2) bekezdésének hatálya alá tartozó felperesek helyzetéről</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0148"><NO.P>148</NO.P><TXT>A fenti 129–134. pontban kifejtett megfontolásokra figyelemmel, a 75. cikk (2) bekezdését csak a T‑390/19., T‑393/19., T‑404/19., T‑406/19., T‑407/19., T‑411/19., T‑413/19., T‑417/19., T‑425/19., T‑430/19., T‑436/19., T‑441/19., T‑442/19., T‑444/19., T‑445/19., T‑452/19. és T‑465/19. sz. ügy felpereseire kell alkalmazni</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0149"><NO.P>149</NO.P><TXT>E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 75. cikk (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0021" REF.END="QE0021"/>A fent nevezett III. mellékletnek megfelelően a statútum hatálybalépéséig megszerzett öregséginyugdíj‑jogosultság nem vész el. Az e nyugdíjrendszer értelmében nyugdíjjogosultságot szerző személyek a fent nevezett III. melléklet értelmében megszerzett jogosultság alapján kiszámított<?PAGE NO="24"?> juttatásban részesülnek, amennyiben megfelelnek az adott tagállam e célból előirányzott nemzeti jogszabályaiban felállított követelményeknek, és benyújtják a fent nevezett III. mellékelt 3. cikke (2) bekezdésében meghatározott kérelmet.<QUOT.END REF.START="QS0021" CODE="201D" ID="QE0021"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0150"><NO.P>150</NO.P><TXT>A 75. cikk (2) bekezdésének első mondatát nem lehet akként értelmezni, hogy az garantálja az érintett volt európai parlamenti képviselők nyugdíja összegének megváltoztathatatlanságát. Az említett 75. cikk (2) bekezdése ugyanis nem olyan megszerzett jogosultságot mond ki, amelynek összege végleges és nem felülvizsgálható.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0151"><NO.P>151</NO.P><TXT>Valójában azon kitétel alapján, amely szerint <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0022" REF.END="QE0022"/>[a] fent nevezett III. mellékletnek megfelelően a statútum hatálybalépéséig megszerzett öregséginyugdíj‑jogosultság nem vész el<QUOT.END REF.START="QS0022" CODE="201D" ID="QE0022"/>, a Parlament annak megerősítésére szorítkozott, hogy a <DATE ISO="20090714">2009. július 14‑ig</DATE> befizetett járulékok alapján megszerzett valamennyi öregséginyugdíj‑jogosultság megmarad ezen időpont után. Márpedig a fenti 142–144., valamint 146. és 147. pontból kitűnik, hogy az említett megszerzett jogosultságok kizárólag a nyugdíj összege kiszámításának alapjául szolgálnak. Ezzel szemben a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0023" REF.END="QE0023"/>megszerzett […] jogosultság<QUOT.END REF.START="QS0023" CODE="201D" ID="QE0023"/> kifejezést nem lehet akként értelmezni, hogy az az e nyugdíjak összegének kiszámítását illetően végleges és megváltoztathatatlan eredményre utal.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0152"><NO.P>152</NO.P><TXT>Ez a kitétel emellett a végrehajtási intézkedések 49. cikkének, illetve a 75. cikk (2) bekezdésének a hatálya közötti különbségtételt is lehetővé teszi azon volt képviselőket illetően, akik <DATE ISO="20090714">2009. július 14‑én</DATE> még nem részesültek öregségi nyugdíjban.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0153"><NO.P>153</NO.P><TXT>Amint azt ugyanis a felperesek és a Parlament helytállóan kifejti, a képviselők statútumának hatálybalépése óta megszerzett öregséginyugdíj‑jogosultság kizárólag a végrehajtási intézkedések 49. cikkének hatálya alá tartozik. Az ezen időpontig megszerzett öregséginyugdíj‑jogosultságra kizárólag a 75. cikk (2) bekezdése és a III. melléklet az irányadó. <DATE ISO="20090714">2009. július 14.</DATE> óta tehát e rendelkezések alapján már nem lehet nyugdíjjogosultságot szerezni. Ez olyan két, egymást követő nyugdíjrendszert eredményez, amely a következő kétféle nyugdíjjogosultságot foglalja magában: a <DATE ISO="20090714">2009. július 14‑ig</DATE> a 75. cikk és a III. melléklet alapján megszerzett öregséginyugdíj‑jogosultságot, valamint a <DATE ISO="20090714">2009. július 14.</DATE> óta a végrehajtási intézkedések 49. cikke alapján megszerzett öregséginyugdíj‑jogosultságot. E tekintetben a felek nem vitatják, hogy a jogosultságok e halmozódásával érintett volt képviselők két eltérő nyugdíjat kapnak, valamint hogy kizárólag a 75. cikk (2) bekezdésének és a III. mellékletnek a hatálya alá tartozó öregségi nyugdíj összege csökkent.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0154"><NO.P>154</NO.P><TXT>A 75. cikk (2) bekezdésének első mondata tehát – annak pontosításával, hogy a statútum hatálybalépésig megszerzett öregséginyugdíj‑jogosultság ezen időpontot követően nem vész el – hallgatólagosan, de a végrehajtási intézkedések 49. cikkével összhangban a jelzi, hogy ez a garancia nem vonatkozhat az ezen időpontot követően megszerzett új öregséginyugdíj‑jogosultságokra, mivel éppen ez a jogosultságszerzés vált jogilag lehetetlenné. A fentiekben kifejtett valamennyi okból kifolyólag ugyanakkor a 75. cikk (2) bekezdésének első mondatát nem lehet akként értelmezni, hogy az az öregségi nyugdíj összegének megváltoztathatatlan jellegét mondja ki.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0155"><NO.P>155</NO.P><TXT>Ezután meg kell állapítani, hogy a 75. cikk (2) bekezdése második mondatának első része jelzi, hogy az öregségi nyugdíj összegét a III. mellékletben meghatározott szabályok alapján számítják ki. E mondat második része emellett előírja, hogy két követelménynek kell teljesülnie, azaz tiszteletben kell tartani a nyugdíjfolyósítással kapcsolatos nemzeti jog releváns rendelkezéseit és e nyugdíj folyósítása iránt kérelmet kell benyújtani.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0156"><NO.P>156</NO.P><TXT>A Törvényszék rámutat, hogy a 75. cikk (2) bekezdésének második mondata egyértelműen különbséget tesz a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0024" REF.END="QE0024"/>megszerzett öregséginyugdíj‑jogosultság<QUOT.END REF.START="QS0024" CODE="201D" ID="QE0024"/> és a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0025" REF.END="QE0025"/>nyugdíj<QUOT.END REF.START="QS0025" CODE="201D" ID="QE0025"/> között. Egyrészről nyilvánvaló, hogy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0026" REF.END="QE0026"/>megszerzett<QUOT.END REF.START="QS0026" CODE="201D" ID="QE0026"/> jelző nem a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0027" REF.END="QE0027"/>nyugdíj<QUOT.END REF.START="QS0027" CODE="201D" ID="QE0027"/> kifejezéshez kapcsolódik, ami megerősíteni látszik, hogy nem lehetetlen a nyugdíj összegének felülvizsgálata. Másrészről, az említett nyugdíjakat természetesen az említett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0028" REF.END="QE0028"/>megszerzett öregséginyugdíj‑jogosultság<QUOT.END REF.START="QS0028" CODE="201D" ID="QE0028"/> alapján számítják ki, de a III. mellékletben rögzített számítási szabályok <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0029" REF.END="QE0029"/>értelmében<QUOT.END REF.START="QS0029" CODE="201D" ID="QE0029"/>. E tekintetben az említett 75. cikk (2) bekezdésének második<?PAGE NO="25"?> mondata a III. mellékletre, tehát hallgatólagosan e melléklet 2. cikkének (1) bekezdésére utal. Ennélfogva vissza kell utalni a fenti 138–141. pontban kifejtett megfontolásokra, amelyek alapján a Parlament – a magasabb szintű uniós jogi normák tiszteletben tartására is figyelemmel – köteles alkalmazni a nyugdíj összegével és előfeltételeivel kapcsolatban az érintett tagállam jogában meghatározott szabályokat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0157"><NO.P>157</NO.P><TXT>Ami a 75. cikk (2) bekezdésének második mondatában említett két további követelményt illeti, elegendő megállapítani, hogy azok nem arra irányulnak – amint azt a felperesek állítják –, hogy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0030" REF.END="QE0030"/>megszerzett jogaik<QUOT.END REF.START="QS0030" CODE="201D" ID="QE0030"/> állítólagos védelmét feltételekhez kössék abban az értelemben, hogy a nyugdíjak összegét nem lehet felülvizsgálni, hanem hogy az e nyugdíjban való tényleges részesülés feltételeit megállapítsák. A volt képviselő ugyanis csak akkor igényelhet nyugdíjat, ha esetében teljesülnek az e tekintetben az érintett tagállam nemzeti jogszabályaiban előírt feltételek, továbbá ha emellett benyújtotta a III. melléklet 3. cikkének (2) bekezdésében említett folyósítás iránti kérelmet. Ezek a követelmények tehát nem az öregségi nyugdíj összegének megváltoztathatatlanságára vonatkozó valamiféle garanciához kapcsolódnak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0158"><NO.P>158</NO.P><TXT>A Törvényszék végezetül megállapítja, hogy az öregségi nyugdíj összegével és előfeltételeivel kapcsolatban az érintett tagállam jogában meghatározott szabályok alkalmazását illetően a III. mellékletben támasztott követelmény kizárólag a Parlamentet kötelezi. A fenti 157. pontban leírt két követelmény tiszteletben tartására irányuló kötelezettség ezzel szemben kizárólag az említett nyugdíjak jogosultjaira vonatkozik.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">d)</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Következtetés</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0159"><NO.P>159</NO.P><TXT>A Parlament a jelen ügyben nem módosította sem a 75. cikket, sem a III. melléklet 2. cikkének (1) bekezdését. E rendelkezések változatlanok maradtak. A Parlament ugyanígy nem kérdőjelezte meg a felperesek által <DATE ISO="20090714">2009. július 14.</DATE> előtt megszerzett öregséginyugdíj‑jogosultságot.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0160"><NO.P>160</NO.P><TXT>Konkrétan: a 75. cikk és a III. melléklet 2. cikkének (1) bekezdése alapján a Parlament a felperesek öregségi nyugdíja vagy túlélő hozzátartozói nyugdíja összegének és előfeltételeinek a 14/2018. sz. határozatban rögzített új számítási szabályok figyelembevétele céljából történő kiigazítására szorítkozott. Ily módon, a öregségi nyugdíj vagy túlélő hozzátartozói nyugdíj összegének számítási szabályai a 14/2018. sz. határozat új előírásai alapján módosultak. A felperesek egyébként nem állították, hogy a Parlament nem helytállóan alkalmazta a 14/2018. sz. határozat szabályait.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0161"><NO.P>161</NO.P><TXT>Egyebekben – és összehasonlításképpen – a Törvényszék megállapítja, hogy a nyugdíjak összege felülvizsgálatának lehetőségét az ítélkezési gyakorlat már megengedte az uniós közszolgálatot érintő jogvitákban. Ezen ítélkezési gyakorlat alapján a nyugdíjjogosultság megállapítása és az ebből eredő ellátások kifizetése világosan elkülönül. Az ítélkezési gyakorlat szerint ily módon a nyugdíj megállapításához való szerzett jog nem sérül, amikor a ténylegesen kifizetett összegeket érintő változások a jogszabályok vagy szabályozások olyan alakulásából erednek, amely nem sérti magát a nyugdíjjogosultságot (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20061129">2006. november 29‑i</DATE> <NAME.CASE>Campoli kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>T‑135/05</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2006:366">EU:T:2006:366</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0079">79.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0080">80.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0162"><NO.P>162</NO.P><TXT>A fenti megfontolásokra figyelemmel, a Parlament eleget tett a 75. cikk és a III. melléklet 2. cikkének (1) bekezdése alapján rá háruló kötelezettségnek azzal, hogy alkalmazta a 14/2018. sz. határozat szabályait és következésképpen elfogadta a megtámadott határozatokat. A Törvényszék a negyedik jogalappal összefüggésben fogja vizsgálni azt a kérdést, hogy a 14/2018. sz. határozat szabályainak a Parlament általi alkalmazása sért‑e az említett 75. cikknél vagy a III. mellékletnél magasabb szintű uniós jogi szabályokat.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="26"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0163"><NO.P>163</NO.P><TXT>E tényezők összességéből következik, hogy a Parlament a megtámadott határozatok elfogadása céljából érvényesen támaszkodhatott a 75. cikkre és a III. melléklet szabályaira, az ezekben foglalt rendelkezések megsértése nélkül.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0164"><NO.P>164</NO.P><TXT>Következésképpen a második jogalapot el kell utasítani.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">3.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A harmadik, a 14/2018. sz. határozat minősítésével kapcsolatban a téves jogalkalmazásra és a végrehajtási intézkedések 75. cikkének (2) bekezdésében előírt <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0031" REF.END="QE0031"/>jogszabályokra vonatkozó fenntartás<QUOT.END REF.START="QS0031" CODE="201D" ID="QE0031"/> téves alkalmazására alapított jogalapról</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0165"><NO.P>165</NO.P><TXT>E harmadik jogalap alátámasztása céljából a felperesek azt állítják, hogy a 75. cikk (2) bekezdése csak a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0032" REF.END="QE0032"/>törvény<QUOT.END REF.START="QS0032" CODE="201D" ID="QE0032"/> formájában elfogadott nemzeti jogra hivatkozik. A jogalkotó számára fenntartott e terület célja a jogalkotási funkció védelme, méghozzá a képviselők egyedi védelmét megelőzve. A 14/2018. sz. határozat azonban mindössze a képviselőháznak egy, a törvény erejével nem rendelkező egyszerű belső határozata. Ennek alapján a 14/2018. sz. határozatot csak azokra a személyekre lehet alkalmazni, akikkel szemben a képviselőház szabályozási hatásköröket gyakorol, azaz az alkalmazottaira, valamint a képviselőháznak a mandátumuk végéig hivatalban lévő tagjaira.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0166"><NO.P>166</NO.P><TXT>A felperesek emellett azt állítják, hogy a 75. cikk (2) bekezdésében szereplő, a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0033" REF.END="QE0033"/>nemzeti jogszabályra<QUOT.END REF.START="QS0033" CODE="201D" ID="QE0033"/> való utalás kizárólag a volt európai képviselő öregséginyugdíj‑jogosultságának megszerzésére vonatkozóan az érintett tagállam által rögzített feltételekre vonatkozik. A felperesek álláspontja szerint ezzel szemben az említett utalás nem teheti lehetővé a Parlament számára, hogy módosítsa ezen öregségi nyugdíjak kiszámításának módját.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0167"><NO.P>167</NO.P><TXT>Végezetül, a megtámadott határozatok sértik a Charta 17. cikkét, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, <DATE ISO="19501104">1950. november 4‑én</DATE> Rómában aláírt európai egyezmény (a továbbiakban: EJEE) első kiegészítő jegyzőkönyvének (kihirdette: az 1993. évi XXXI. tv.) 1. cikkét. Ezek a rendelkezések ugyanis biztosítják, hogy tulajdonától senkit sem lehet megfosztani, kivéve a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0034" REF.END="QE0034"/>törvényben<QUOT.END REF.START="QS0034" CODE="201D" ID="QE0034"/> meghatározott feltételekkel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0168"><NO.P>168</NO.P><TXT>A Parlament a harmadik jogalap megalapozatlanként történő elutasítását kéri.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0169"><NO.P>169</NO.P><TXT>Elöljáróban – amennyiben a felperesek azt róják fel a Parlamenttel szemben, hogy megsértette tulajdonhoz való jogukat, mivel nyugdíjuk összegének csökkentését nem <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0035" REF.END="QE0035"/>törvény<QUOT.END REF.START="QS0035" CODE="201D" ID="QE0035"/> írta elő – meg kell állapítani, hogy ez az érv összeolvad a negyedik jogalappal összefüggésben kialakított érveléssel. A Törvényszék ennélfogva erre a jogalapra utal.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0170"><NO.P>170</NO.P><TXT>Ezután, a harmadik jogalapot mint hatástalant kell elutasítani a fenti 135. pontban említett felpereseket illetően. A második jogalappal összefüggésben, és különösen a fenti 135. pontban kifejtetteknek megfelelően ugyanis ezek a felperesek nem a 75. cikk (2) bekezdésének, hanem a 75. cikk (1) bekezdése első albekezdésének hatálya alá tartoznak, amennyiben a képviselők statútumának hatálybalépése előtt részesültek először nyugdíjban. Ennélfogva a 75. cikk (2) bekezdésének Parlament általi esetleges megsértése semmi esetre sem vonhatná maga után a felperest érintő részeikben a megtámadott határozatok megsemmisítését.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0171"><NO.P>171</NO.P><TXT>E harmadik jogalap vizsgálata tehát a fenti 148. pontban említett felperesekre, azaz a T‑390/19., T‑393/19., T‑404/19., T‑406/19., T‑407/19., T‑411/19., T‑413/19., T‑417/19., T‑425/19., T‑430/19., T‑436/19., T‑441/19., T‑442/19., T‑444/19., T‑445/19., T‑452/19. és T‑465/19. sz. ügy felpereseire korlátozódik.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="27"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0172"><NO.P>172</NO.P><TXT>A 75. cikk (2) bekezdésének második mondata a következőket írja elő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0036" REF.END="QE0036"/>A fent nevezett III. mellékletnek megfelelően a statútum hatálybalépéséig megszerzett öregséginyugdíj‑jogosultság nem vész el. Az e nyugdíjrendszer értelmében nyugdíjjogosultságot szerző személyek a fent nevezett III. melléklet értelmében megszerzett jogosultság alapján kiszámított juttatásban részesülnek, amennyiben megfelelnek az adott tagállam e célból előirányzott nemzeti jogszabályaiban felállított követelményeknek, és benyújtják a fent nevezett III. melléklet 3. cikkének (2) bekezdésében meghatározott kérelmet.<QUOT.END REF.START="QS0036" CODE="201D" ID="QE0036"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0173"><NO.P>173</NO.P><TXT>A fenti 155–157. pontban megállapítottaknak megfelelően, a 75. cikk (2) bekezdésének második mondata különbséget tesz egyrészről a kizárólag a III. melléklet 2. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozó öregségi nyugdíj összegének kiszámítási módjai, és másrészről az említett nyugdíjak tényleges folyósításában való részesüléshez teljesítendő követelmények között, amelyek – többek között – <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0037" REF.END="QE0037"/>az adott tagállam e célból előirányzott nemzeti jogszabályaiban felállított követelmények<QUOT.END REF.START="QS0037" CODE="201D" ID="QE0037"/> teljesítésével járnak. A fenti 158. pontból egyebekben kitűnik, hogy az említett követelmények tiszteletben tartására irányuló kötelezettség kizárólag az öregségi nyugdíjak jogosultjaira vonatkozik, a Parlamentre nem.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0174"><NO.P>174</NO.P><TXT>Egyrészről, még annak feltételezése esetén is, hogy a 75. cikk (2) bekezdésének második mondatában alkalmazott <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0038" REF.END="QE0038"/>nemzeti jogszabályok<QUOT.END REF.START="QS0038" CODE="201D" ID="QE0038"/> kifejezés kizárólag a nemzeti jogalkotási aktusokra vonatkozik, a jelen ügyben mindenesetre nem lényeges az, hogy a 14/2018. sz. határozat az olasz jogra tekintettel nem <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0039" REF.END="QE0039"/>törvény<QUOT.END REF.START="QS0039" CODE="201D" ID="QE0039"/> formáját ölti. A 14/2018. sz. határozatnak ugyanis nem az a célja – a felperesek saját bevallása szerint –, hogy módosítsa azokat a követelményeket, amelyektől az öregségi nyugdíjban való tényleges részesülés függ, mint például azon törvényes életkor elérését, amelytől kezdve a volt képviselő öregségi nyugdíjra jogosult, vagy azt, hogy az olasz jogalkotó által összeegyeztethetetlennek ítélt bizonyos funkciókat nem lehet gyakorolni. Amint azt a felperesek maguk jelzik, és amint azt a 14/2018. sz. határozat címe – <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0040" REF.END="QE0040"/>[…] az élethosszig járó juttatások összegének és az arányos nyugellátás élethosszig járó része összegének, valamint a túlélő hozzátartozói nyugdíj összegének új meghatározásáról<QUOT.END REF.START="QS0040" CODE="201D" ID="QE0040"/> – tanúsítja, a 14/2018. sz. határozat mindössze kiigazította az öregségi nyugdíj kiszámításának módjait.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0175"><NO.P>175</NO.P><TXT>Másrészről, a III. melléklet 2. cikkének (1) bekezdése – amely éppen az említett nyugdíj összegének az érintett tagállam jogára való utalással történő kiszámítását szabályozza – nem pontosítja, hogy ennek a nemzeti jognak <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0041" REF.END="QE0041"/>törvény<QUOT.END REF.START="QS0041" CODE="201D" ID="QE0041"/> formáját kell öltenie. Még tágabban: a III. melléklet semelyik másik rendelkezése sem utal az érintett tagállam <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0042" REF.END="QE0042"/>jogszabályaira<QUOT.END REF.START="QS0042" CODE="201D" ID="QE0042"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0176"><NO.P>176</NO.P><TXT>Ennélfogva a jelen jogalap a 75. cikk (2) bekezdésének nyilvánvalóan téves értelmezésén alapul, mivel ez a rendelkezés – a 75. cikk (1) bekezdéséhez hasonlóan – nem követeli meg, hogy a nyugdíjak kiszámításának módjait az érintett tagállam joga <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0043" REF.END="QE0043"/>törvényben<QUOT.END REF.START="QS0043" CODE="201D" ID="QE0043"/> határozza meg. Nincs hatása tehát annak, hogy a 14/2018. sz. határozatot nem törvény formájában fogadták el.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0177"><NO.P>177</NO.P><TXT>Következésképpen a harmadik jogalapot el kell utasítani.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">4.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A negyedik, több uniós jogi általános elv megsértésére alapított jogalapról</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0178"><NO.P>178</NO.P><TXT>Ez a negyedik jogalap három részre oszlik. Az első a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének megsértésére, valamint a tulajdonhoz való jog megsértésére vonatkozik. A második rész az arányosság elvének megsértéséhez kapcsolódik. A harmadik rész az egyenlőség elvének megsértésével foglalkozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0179"><NO.P>179</NO.P><TXT>A Törvényszék elöljáróban megállapítja, hogy – amint azt lényegében a Parlament állítja – a 75. cikk és a III. melléklet alapján a Parlament a 14/2018. sz. határozat következményeinek levonásával köteles kiszámítani és adott esetben naprakésszé tenni az előbbi rendelkezések hatálya alá tartozó, Olaszországban megválasztott volt európai parlamenti képviselőknek folyósított nyugdíjak összegét,<?PAGE NO="28"?> mindaddig, amíg ez a nemzeti határozat hatályban van, és jelenleg ez a helyzet, mivel azt a képviselőház nem helyezte hatályon kívül, illetve nem vonta vissza, a Consiglio di giurisdizione della Camera dei deputati (a képviselőház igazságügyi tanácsa) pedig nem semmisítette meg.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0180"><NO.P>180</NO.P><TXT>A 75. cikknek és a III. melléklet 2. cikke (1) bekezdésének a végrehajtása során a Parlament – uniós intézményként – azonban a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében köteles tiszteletben tartani a Charta rendelkezéseit. Ez egyrészről azon körülmény ellenére érvényes, hogy a 14/2018. sz. határozat elfogadásakor a képviselőház nem az uniós jogot hajtotta végre, ekként pedig nem volt köteles tiszteletben tartani a Chartában szereplő rendelkezéseket, másrészről pedig – amint azt a Bíróság egy szerződéssel összefüggésben hangsúlyozta (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20200716">2020. július 16‑i</DATE> <NAME.CASE>ADR Center kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑584/17 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:576">EU:C:2020:576</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0086">86.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) – még ha az olasz jog nem is biztosítja a Chartában előírtakkal azonos garanciákat és az uniós jog általános elveit.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0181"><NO.P>181</NO.P><TXT>Következésképpen, a felperesek nyugdíja összegének meghatározása céljából a Parlament csak akkor kerülhette volna ki a képviselőház volt képviselői nyugdíjak 14/2018. sz. határozatban előírt új kiszámítási módjait, ha a 14/2018. sz. határozat szabályainak alkalmazása a Chartának vagy az uniós jog általános elveinek a megsértéséhez vezetett volna (lásd ebben az értelemben és analógia útján: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160405">2016. április 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Aranyosi és Căldăraru</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑404/15 és C‑659/15 PPU</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:198">EU:C:2016:198</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0088">88.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180725">2018. július 25‑i</DATE> <NAME.CASE>Minister for Justice and Equality [Az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai]</NAME.CASE>, <NO.CASE>C‑216/18 PPU</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:586">EU:C:2018:586</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0059">59.</REF.NP.ECR>, <REF.NP.ECR REF="NP0073">73.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0078">78.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180725">2018. július 25‑i</DATE> <NAME.CASE>Generalstaatsanwaltschaft ítélet [Fogvatartási körülmények Magyarországon]</NAME.CASE>, <NO.CASE>C‑220/18 PPU</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:589">EU:C:2018:589</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0059">59.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0182"><NO.P>182</NO.P><TXT>E körülmények között, figyelemmel arra, hogy a Törvényszék nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy közvetlenül értékelje a 14/2018. sz. határozat jogszerűségét, sem pedig arra, hogy közvetlenül értékelje e határozat – többek között – Chartának való megfelelését, kizárólag azt kell vizsgálnia a jelen ügyben a felperesek érvei tükrében, hogy az e nemzeti határozatban újonnan előírt számítási módok Parlament általi alkalmazása a Charta rendelkezéseinek és az uniós jog általános elveinek az ezen intézmény általi megsértését eredményezték‑e, amint azt az említett felperesek állítják.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">a)</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A negyedik jogalapnak a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének, valamint a tulajdonhoz való jognak a megsértésére vonatkozó első részéről</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0183"><NO.P>183</NO.P><TXT>Az első rész keretében a felperesek előadják, hogy a megtámadott határozatok sértik a megszerzett jogaik megváltoztathatatlanságát és a mandátumuk idején hatályos jogi keret által bennük keletkeztetett jogos bizalmat. Konkrétabban: a Parlament megsértette a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvét azzal, hogy úgy vélte, a 14/2018. sz. határozatot automatikusan alkalmazni kell a felperesek nyugdíjrendszerére. Holott – a felperesek szerint – az ítélkezési gyakorlatból, különösen a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20111018">2011. október 18‑i</DATE> <NAME.CASE>Purvis kontra Parlament</NAME.CASE> ítéletből (<NO.CASE>T‑439/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2011:600">EU:T:2011:600</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) kitűnik, hogy a nyugdíjjogosultságok rendszerét kedvezőtlenül módosító intézkedések nem érinthetik a megszerzett jogosultságokat. A Parlament ráadásul ezeket a megszerzett jogokat visszaható hatállyal és teljesen kiszámíthatatlanul módosította. Ezen túlmenően, mivel a felperesek nyugdíjjogosultságukat a KKJ‑szabályzat alapján szerezték, harmadik személyeknek minősülnek, ily módon nem tartoznak a Parlament és a képviselőház szabályozási hatáskörébe. Egyebekben, amennyiben a III. mellékletben megszervezett nyugdíjrendszer a képviselők e rendszerbe való önkéntes belépését vonta maga után, a nyugdíjjogosultságok megtámadott határozatok általi megsértése még súlyosabbá teszi a bizalomvédelem elvének megsértését.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0184"><NO.P>184</NO.P><TXT>A Törvényszék egyik írásbeli kérdésére válaszul a felperesek a 75. cikkel és a III. melléklet 2. cikkének (1) bekezdésével kapcsolatban jogellenességi kifogást is felhoztak arra az esetre, ha ezt a két rendelkezést akként kellene értelmezni, hogy azok – a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének megsértésével – feljogosítják a Parlamentet, hogy a véglegesen megszerzett nyugdíjjogosultságokat visszaható hatállyal módosító intézkedéseket fogadjon el.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="29"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0185"><NO.P>185</NO.P><TXT>A felperesek emellett azt állítják, hogy a megtámadott határozatok – a nyugdíjak összegének e határozatokból eredő csökkentésével – anélkül sértik tulajdonhoz való jogukat, hogy azt a jelen ügyben bármiféle közérdek igazolná, illetve hogy ilyet a Parlament említene. A megtámadott határozatok egyébként nem elemzik a felperesekre hárított pénzügyi terhet és nem mérlegelik egymáshoz képest a szóban forgó érdekeket. A megtámadott határozatok tehát sértik a Charta 17. cikkét, amennyiben a felperesek nyugdíjrendszerének visszaható hatályú módosítását írják elő, anélkül hogy ezt jogszerű célkitűzés igazolná.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0186"><NO.P>186</NO.P><TXT>A Parlament a negyedik jogalap első részének megalapozatlanként történő elutasítását kéri.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">1)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A jogbiztonság elvének megsértésére alapított kifogásról</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0187"><NO.P>187</NO.P><TXT>Az uniós jog általános elveinek részét képező jogbiztonság elve megköveteli, hogy a jogszabályok legyenek egyértelműek és pontosak, célja pedig az európai uniós joggal kapcsolatos helyzetek és jogviszonyok kiszámíthatóságának garantálása (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20111018">2011. október 18‑i</DATE> <NAME.CASE>Purvis kontra Parlament</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>T‑439/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2011:600">EU:T:2011:600</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0065">65.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0188"><NO.P>188</NO.P><TXT>A felperesek által felhozott jogellenességi kifogást annak meghatározásával kell vizsgálni, hogy – a felperesek állításának megfelelően – a 75. cikk és a III. melléklet 2. cikkének (1) bekezdése feljogosítja‑e a Parlamentet, hogy a véglegesen megszerzett nyugdíjjogosultságokat visszaható hatállyal módosító intézkedéseket fogadjon el, holott ez az értelmezés sértené a jogbiztonság elvét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0189"><NO.P>189</NO.P><TXT>Ezt a jogellenességi kifogást el kell utasítani, mivel az abból a téves feltevésből indul ki, amely szerint a Parlament jogosult módosítani a megszerzett öregséginyugdíj‑jogosultságot. Azonban sem a 75. cikk, sem a III. melléklet 2. cikkének (1) bekezdése nem ruház rá ilyen jogkört. Éppen ellenkezőleg: e rendelkezések e megszerzett öregséginyugdíj‑jogosultság tiszteletben tartását követelik meg.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0190"><NO.P>190</NO.P><TXT>Ez azonban nem jelenti azt, hogy az említett nyugdíjak összegét a képviselők statútumának hatálybalépése előtt véglegesen állapították meg, és hogy az nem változhat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0191"><NO.P>191</NO.P><TXT>Amint az ugyanis a második jogalap vizsgálatával összefüggésben, a fenti 126–161. pontban kifejtett megfontolásokból kitűnik, különbséget kell tenni a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0044" REF.END="QE0044"/>megszerzett nyugdíjjogosultság<QUOT.END REF.START="QS0044" CODE="201D" ID="QE0044"/> és a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0045" REF.END="QE0045"/>nyugdíjak<QUOT.END REF.START="QS0045" CODE="201D" ID="QE0045"/>, valamint <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0046" REF.END="QE0046"/>a nyugdíjak összege<QUOT.END REF.START="QS0046" CODE="201D" ID="QE0046"/> között. Jóllehet a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0047" REF.END="QE0047"/>nyugdíjjogosultságot<QUOT.END REF.START="QS0047" CODE="201D" ID="QE0047"/> véglegesen szerezték meg és az nem módosítható, és noha a nyugdíjakat továbbra is folyósítják, semmi nem akadályozza, hogy a nyugdíjak összegét felfelé vagy lefelé kiigazítsák. Éppen ellenkezőleg: a 75. cikk rendelkezéseire és az azonos nyugdíjra vonatkozó szabályra figyelemmel, a Parlament a nyugdíjak összegével és előfeltételeivel kapcsolatban az érintett tagállam jogában meghatározottakkal azonos szabályok alkalmazásával köteles kiszámítani az említett öregségi nyugdíjak összegét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0192"><NO.P>192</NO.P><TXT>A felperesek tehát nem bizonyították, hogy a 75. cikk és a III. melléklet 2. cikkének (1) bekezdése sérti a jogbiztonság elvét. A jogellenességi kifogás tehát nem megalapozott.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0193"><NO.P>193</NO.P><TXT>Ezután azt kell vizsgálni, hogy a megtámadott határozatok e rendelkezéseken alapuló elfogadása megsértette‑e a jogbiztonság elvét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0194"><NO.P>194</NO.P><TXT>A második jogalap vizsgálatából kitűnik, hogy a 75. cikk egyértelműen és pontosan írja elő, hogy az öregségi nyugdíj összegét a III. melléklet 2. cikkének (1) bekezdésében szereplő előírásoknak megfelelően számítják ki, amely rendelkezés bevezeti az azonos nyugdíjra vonatkozó szabályt, és akként rendelkezik, hogy az öregségi <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0048" REF.END="QE0048"/>nyugdíj összege és annak előfeltételei megegyeznek<QUOT.END REF.START="QS0048" CODE="201D" ID="QE0048"/> azokkal, amelyek – a jelen ügyben – a képviselőház tagjainak járnak.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="30"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0195"><NO.P>195</NO.P><TXT>Ezek a szabályok – amelyek a képviselők statútumának hatálybalépése óta nem módosultak – ily módon kifejezetten előirányozzák az öregségi nyugdíj összege felfelé vagy lefelé irányuló, az érintett tagállam joga releváns alakulásainak figyelembevétele céljából való felülvizsgálatának lehetőségét. Emellett emlékeztetni kell arra, hogy a második jogalap vizsgálatával összefüggésben a Törvényszék megállapította, hogy a megtámadott határozatok elfogadása megfelelt a 75. cikkben és a III. melléklet 2. cikkének (1) bekezdésében szereplő rendelkezéseknek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0196"><NO.P>196</NO.P><TXT>Valamely jogi aktus jogbiztonság elvének megsértése nélküli, visszaható hatályú alkalmazása azt feltételezi, hogy a vagy a szövegében, vagy a célkitűzéseiben szereplő kellően egyértelmű jelzés alapján azt a következtetést lehessen levonni, hogy ez a jogi aktus nem kizárólag a jövőre nézve tartalmaz rendelkezéseket (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140717">2014. július 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Panasonic Italia és társai</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑472/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2082">EU:C:2014:2082</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0057">57.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0197"><NO.P>197</NO.P><TXT>Igaz, hogy a megtámadott határozatokat <DATE ISO="20190411">2019. április 11‑én</DATE>, a T‑465/19. sz. ügy felperese, L. A. Florio esetében pedig <DATE ISO="20190611">2019. június 11‑én</DATE> fogadták el, és hogy azok ezen időpontoknál korábban, azaz <DATE ISO="20190101">2019. január 1</DATE>‑jétől váltják hatásaikat. Pusztán e tényezők alapján azonban nem lehet megállapítani, hogy a Parlament – a nyugdíjak összegének ezen időponttól való alkalmazásával – megsértette a jogbiztonság elvét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0198"><NO.P>198</NO.P><TXT>Azt, hogy a felperesek nyugdíjának összegét <DATE ISO="20190101">2019. január 1</DATE>‑jétől módosították, a III. melléklet 2. cikkének (1) bekezdése alapján a Parlamentre háruló azon kötelezettség magyarázza, hogy az érintett tagállam jogában rögzítettekkel azonos feltételeket kell alkalmaznia a nyugdíjakra. Márpedig az említett nyugdíjak kiszámításával kapcsolatos új szabályok alkalmazása kiinduló pontjának meghatározása vitathatatlanul e <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0049" REF.END="QE0049"/>feltételek<QUOT.END REF.START="QS0049" CODE="201D" ID="QE0049"/> körébe tartozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0199"><NO.P>199</NO.P><TXT>A 14/2018. sz. határozat 1. cikkének (1) bekezdéséből e tekintetben kifejezetten kitűnik, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0050" REF.END="QE0050"/><DATE ISO="20190101">2019. január 1</DATE>‑jétől az e határozatban előírt új feltételek alapján határozzák meg [a nyugdíjak] összegét<QUOT.END REF.START="QS0050" CODE="201D" ID="QE0050"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0200"><NO.P>200</NO.P><TXT>Következésképpen, a III. melléklet 2. cikkének (1) bekezdése értelmében a felperesek <DATE ISO="20190101">2019. január 1</DATE>‑jétől már nem igényelhették az ezen időpontot megelőzően kiszámított nyugdíjukat. Ellenkezőleg: <DATE ISO="20190101">2019. január 1</DATE>‑jétől már csak olyan nyugdíjakat lehetett követelni és kifizetni, amelyek összegét a 14/2018. sz. határozatban meghatározott szabályok tiszteletben tartásával kiigazították.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0201"><NO.P>201</NO.P><TXT>Kétségtelenül szerencsésebb lett volna, ha a megtámadott határozatokat <DATE ISO="20190101">2019. január 1</DATE>‑je előtt, nem pedig ezen időpont után fogadták volna el. Ez a körülmény azonban nem lényeges a jelen ügyben. Nem a megtámadott határozatokból, hanem a III. melléklet 2. cikkének (1) bekezdéséből ered az a kötelezettség, hogy ettől az időponttól kezdve az új számítási szabályokat kell alkalmazni a felperesek nyugdíjára. Ebben az értelemben a megtámadott határozatok mindössze levonják a III. melléklet 2. cikkének (1) bekezdéséből közvetlenül eredő, és ekként azzal járó következményeket, hogy a <DATE ISO="20190101">2019. január 1.</DATE> és a megtámadott határozatok elfogadásának időpontja, azaz <DATE ISO="20190411">2019. április 11.</DATE>, illetve <DATE ISO="20190611">2019. június 11.</DATE> között jogalap nélkül kifizetett összegeket vissza kell fizetni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0202"><NO.P>202</NO.P><TXT>Ezekből a tényezőkből az is kitűnik, hogy a felperesek nem bizonyították, hogy a jogbiztonság elve sérült a jelen ügyben. A III. melléklet szabályai ugyanis azt vonják maguk után, hogy a felperesek nyugdíjának új összegei <DATE ISO="20190101">2019. január 1‑jén</DATE> lépnek hatályba. A III. melléklet szabályai azonban jóval korábbiak, és nem későbbiek <DATE ISO="20190101">2019. január 1</DATE>‑jénél. A felperesek ráadásul nem állították – és az iratokban ezt semmi nem is bizonyítja –, hogy a Parlament ezeket az új összegeket <DATE ISO="20190101">2019. január 1</DATE>‑je, azaz a 14/2018. sz. határozatban e céllal elfogadott időpont előtt alkalmazta volna. Végezetül, a fenti 17. pontban jelzetteknek megfelelően, a Parlament 2019 januárjában tájékoztatta a felpereseket a 14/2018. sz. határozat szabályai velük szembeni alkalmazásának lehetőségéről. Ehhez hasonlóan, a fenti 19. pontban jelzetteknek megfelelően, a Parlament 2019 februárjában megerősítette a felperesek számára, hogy ugyanezt a határozatot az ő helyzetükre automatikusan alkalmazni kell. A felperesek ezáltal a megtámadott határozatok elfogadását megelőzően tudomást szereztek a nyugdíjuk összegének kiszámítására alkalmazandó szabályok módosításáról.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="31"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0203"><NO.P>203</NO.P><TXT>Ezt a következtetést nem sérti a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20111018">2011. október 18‑i</DATE> <NAME.CASE>Purvis kontra Parlament</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>T‑439/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2011:600">EU:T:2011:600</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>), amelyre a felperesek hivatkoznak. E tekintetben egyrészről meg kell állapítani, hogy az említett ügy felperese még nem szerzett nyugdíjjogosultságot. Másrészről, ez a felperes nem nyugdíja összegének valamiféle csökkentését kifogásolta, hanem azon kérelmének elutasítását, hogy kiegészítő nyugdíja egy részét tőke formájában igényelhesse. Ily módon, a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20111018">2011. október 18‑i</DATE> <NAME.CASE>Purvis kontra Parlament</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>T‑439/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2011:600">EU:T:2011:600</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) körülményei nem kapcsolódnak a jelen keresetek felpereseinek helyzetéhez. Ráadásul, amennyiben ezen utóbbiak ebből az ítéletből azt a következtetést vonják le, hogy megszerzett nyugdíjjogosultságaikat nem lehet megsérteni, elegendő emlékeztetni arra, hogy – többek között a fenti 191. pontban említetteknek megfelelően – megszerzett nyugdíjjogosultságaikat a Parlament tiszteletben tartotta, és hogy kizárólag nyugdíjuk összege módosult.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0204"><NO.P>204</NO.P><TXT>A jogbiztonság elvének megsértésére alapított első kifogást tehát el kell utasítani.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">2)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A bizalomvédelem elvének megsértésére alapított kifogásról</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0205"><NO.P>205</NO.P><TXT>Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a bizalomvédelemre való hivatkozás joga minden olyan jogalanyt megillet, akinek a helyzete akként jellemezhető, hogy az uniós adminisztráció megalapozott várakozásokat keltett benne. Ilyen remények keltésére alkalmas biztosítéknak minősül a feljogosított és megbízható forrásból származó pontos, feltétlen és egybehangzó tájékoztatás. Ezzel szemben nem hivatkozhat ezen elv megsértésére az, akinek az adminisztráció nem nyújtott konkrét biztosítékokat. Végezetül, az adott ígéreteknek összhangban kell állniuk a vonatkozó szabályokkal (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20191203">2019. december 3‑i</DATE> <NAME.CASE>Cseh Köztársaság kontra Parlament és Tanács</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑482/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:1035">EU:C:2019:1035</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0153">153.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0206"><NO.P>206</NO.P><TXT>Elöljáróban – a fenti 189–191. pontban kifejtettekhez hasonló okok miatt – el kell utasítani a felperesek azon jogellenességi kifogását, amelyben azt állítják, hogy ha a 75. cikket és a III. melléklet 2. cikkének (1) bekezdését akként kellene értelmezni, hogy azok feljogosítják a Parlamentet, hogy a véglegesen megszerzett nyugdíjjogosultságokat visszaható hatállyal módosító intézkedéseket fogadjon el, akkor ez az értelmezés sértené a bizalomvédelem elvét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0207"><NO.P>207</NO.P><TXT>Ez a jogellenességi kifogás ugyanis azon a téves feltevésen alapul, amely szerint a Parlament jogosult módosítani a megszerzett öregséginyugdíj‑jogosultságot, jóllehet ez nem így van. Kizárólag az említett nyugdíjak összegének módosítása megengedett a 75. cikk és a III. melléklet 2. cikkének (1) bekezdése alapján.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0208"><NO.P>208</NO.P><TXT>A felperesek egyébként nem bizonyították, és nem is állították, hogy a Parlament a 75. cikkben és a III. melléklet 2. cikkének (1) bekezdésében szereplőtől eltérő biztosítékokat nyújtott volna számukra. Márpedig nyilvánvaló, hogy ez a két cikk nem írja elő a felperesek nyugdíja összegének megváltoztathatatlanságát.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0209"><NO.P>209</NO.P><TXT>A második jogalap – többek között a fenti 138–141. pontban szereplő – vizsgálata ugyanis rávilágított, hogy a felpereseknek a Parlament által adott egyetlen pontos és feltétlen biztosíték az volt, hogy olyan nyugdíjat garantál számukra, amelynek összege és előfeltételei megegyeznek a megválasztásuk helye szerinti tagállam alsóházának tagjai, a jelen ügyben a képviselőház tagjai által kapott nyugdíjak összegének és előfeltételeinek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0210"><NO.P>210</NO.P><TXT>A 14/2018. sz. határozat szabályainak a megtámadott határozatok elfogadása céljából történő maradéktalan alkalmazásával tehát a Parlament nem tért el attól a biztosítéktól, amelyet a felperesek számára akkor nyújtott, amikor azok beléptek a III. mellékletben megszervezett nyugdíjrendszerbe.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0211"><NO.P>211</NO.P><TXT>A bizalomvédelem elvének megsértésére alapított második kifogást tehát el kell utasítani.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="32"?><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">3)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A tulajdonhoz való jog elvének megsértésére alapított kifogásról</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0212"><NO.P>212</NO.P><TXT>Az ítélkezési gyakorlat értelmében a Charta 17. cikkének (1) bekezdésében garantált tulajdonhoz való jog az uniós jog által biztosított egyik alapvető jog, amelynek tiszteletben tartása az uniós jogi aktusok jogszerűségének egyik feltétele. Ezen túlmenően, ez a rendelkezés, amely kimondja, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogszerűen szerzett tulajdonát birtokolja, olyan jogi normát tartalmaz, amelynek célja, hogy a magánszemélyek számára jogokat keletkeztessen (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190523">2019. május 23‑i</DATE> <NAME.CASE>Steinhoff és társai kontra EKB</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>T‑107/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2019:353">EU:T:2019:353</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0096">96.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0213"><NO.P>213</NO.P><TXT>Emlékeztetni kell azonban arra, hogy a Charta 17. cikkének (1) bekezdésében garantált tulajdonhoz való jog nem abszolút jellegű, és hogy annak gyakorlására az Unió által elérni kívánt általános érdekű célkitűzésekkel igazolt korlátozások vonatkozhatnak. Következésképpen – amint a Charta 52. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik – a tulajdonhoz való jog gyakorlása korlátozható, amennyiben ezeket a korlátozásokat törvény írja elő, azok ténylegesen az elérni kívánt általános érdekű célkitűzéseket szolgálják, és nem járnak az elérni kívánt cél tekintetében olyan aránytalan és elviselhetetlen beavatkozással, amely magának az így biztosított jognak a lényegét sértené (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170613">2017. június 13‑i</DATE> <NAME.CASE>Florescu és társai</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑258/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:448">EU:C:2017:448</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0051">51.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0053">53.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0214"><NO.P>214</NO.P><TXT>Végezetül, a tulajdon tiszteletben tartásához való alapvető jog hatályának meghatározása céljából, figyelembe kell venni – a Charta 52. cikkének (3) bekezdésére tekintettel – az EJEE első kiegészítő jegyzőkönyvének az e jogot kimondó 1. cikkét (lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170613">2017. június 13‑i</DATE> <NAME.CASE>Florescu és társai</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑258/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:448">EU:C:2017:448</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0049">49.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0215"><NO.P>215</NO.P><TXT>A jelen ügyben emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozatok – az azonos nyugdíjra vonatkozó szabálynak megfelelően – a 14/2018. sz. határozatban meghatározott új számítási módot alkalmazzák a felperesek öregségi nyugdíjára vagy túlélő hozzátartozói nyugdíjára. A 14/2018. sz. határozat olasz jogra tekintettel fennálló jogszerűségét csak a hatáskörrel rendelkező olasz hatóságok vizsgálhatják, míg az uniós bíróság feladata vizsgálni azt, hogy a Parlament – e határozat szabályainak a megtámadott határozatokban való alkalmazásával – megsértette‑e a Charta rendelkezéseit (lásd a fenti 62–65. és 182. pontot). Konkrétabban a Charta 17. cikkének (1) bekezdésében garantált tulajdonhoz való jog megsértésére alapított jelen kifogást illetően meg kell állapítani, hogy a felperesek egyetlen olyan konkrét bizonyítékot sem terjesztenek elő, amely szerint ez a jog eltérő szintű védelmet, vagy akár az olasz jogban biztosított garanciákhoz képest magasabb szintű védelmet biztosít. A Törvényszék megállapítja, hogy a 14/2018. sz. határozat jogszerűségét a Consiglio di giurisdizione della Camera dei deputati (a képviselőház igazságügyi tanácsa) jelenleg vizsgálja, valamint hogy a Parlament a tárgyaláson jelezte, hogy a jövőben – az azonos nyugdíjra vonatkozó szabálynak megfelelően – a 14/2018. sz. határozatnak a hatáskörrel rendelkező olasz hatóságok által elfogadott valamennyi módosítását alkalmazni fogja a felperesek nyugdíjára.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0216"><NO.P>216</NO.P><TXT>A jelen ügyben nem vitatott, hogy a Parlament nem fosztotta meg a felpereseket nyugdíjjogosultságuk egy részétől, hanem a nyugdíjak összegének az e tárgyban alkalmazandó rendelkezésekben előírt csökkentésének alkalmazására szorítkozott. Ezen túlmenően – a Törvényszék egyik írásbeli kérdésére válaszul –, a Parlament benyújtott egy táblázatot, amely minden egyes felperes vonatkozásában pontosítja e csökkentés léptékét. A Parlament által továbbított adatok alapján e csökkentés százalékos arányai – az egyes felperesek személyes helyzetétől függően – 9% és 65% között ingadoznak. Négy felperesre 50%‑os vagy azt meghaladó mértékű csökkentést alkalmaztak, szóban forgó nyugdíjuk új összege <FT TYPE="DECIMAL">1569,14</FT> euró és <FT TYPE="DECIMAL">1985,42</FT> euró között van. Meg kell állapítani, hogy e négy felperes nyugdíja az érintett volt képviselő öt‑, illetve tízéves időtartamú mandátumához kapcsolódik, valamint hogy az új számítási módot – a 14/2018. sz. határozat 1. cikke (2) bekezdésének megfelelően – az egyéni hozzájárulások alapján alkalmazzák. Mindenesetre a felperesek nem alakítanak ki a saját konkrét esetükben a nyugdíj összege csökkentésének léptékére alapított részletes és egyedi érvelést. Olyan általánosabb jellegű érvek előadására szorítkoznak, amelyek szerint a tulajdonhoz való jog a jelen<?PAGE NO="33"?> ügyben kizárja a nyugdíjak összegének csökkentését ennek állítólagos visszaható hatálya és a nyomós közérdek állítólagos hiánya miatt. Emellett emlékeztetni kell arra, hogy valamely uniós jogi aktus jogszerűségének az alapvető jogokra tekintettel való értékelése nem támaszkodhat az e jogi aktus valamely konkrét esetben bekövetkező következményeire alapított állításokra (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20200908">2020. szeptember 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság és Tanács kontra Carreras Sequeros és társai</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑119/19 P és C‑126/19 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:676">EU:C:2020:676</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0153">153.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0217"><NO.P>217</NO.P><TXT>E tekintetben ehhez az alábbiakat kell hozzáfűzni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0218"><NO.P>218</NO.P><TXT>A Bíróság már megállapította, hogy ha jogszabály az öregségi nyugdíjhoz vagy a túlélő hozzátartozói nyugdíjhoz hasonló szociális ellátás automatikus nyújtását írja elő, akkor e jogszabály a feltételeinek megfelelő személyek számára a Charta 17. cikkének hatálya alá tartozó vagyoni érdeket teremt (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170613">2017. június 13‑i</DATE> <NAME.CASE>Florescu és társai</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑258/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:448">EU:C:2017:448</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0050">50.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A felperesek nyugdíja tehát a Charta 17. cikkének tárgyi hatálya alá tartozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0219"><NO.P>219</NO.P><TXT>Egyebekben, még ha a megtámadott határozatok nem is vonják maguk után a nyugdíj felperesektől való egyszerű megfosztását, ez nem változtat azon, hogy csökkentik annak összegét. Ebben az értelemben a megtámadott határozatok korlátozzák a felperesek tulajdonhoz való jogát (lásd ebben az értelemben: EJEB, <DATE ISO="20150901">2015. szeptember 1.</DATE>, Da Silva Carvalho Rico kontra Portugália, CE:ECHR:2015:0901DEC001334114, 31–33. §, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A Parlament a tárgyaláson emellett elismerte e korlátozás fennállását.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0220"><NO.P>220</NO.P><TXT>Azt kell tehát vizsgálni, hogy ez a korlátozás tiszteletben tartja‑e a felperesek tulajdonhoz való jogának alapvető tartalmát, hogy azt törvény írja‑e elő, hogy általános érdekű célkitűzést szolgál‑e, valamint hogy e célból szükséges‑e.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0221"><NO.P>221</NO.P><TXT>E tekintetben a jelen ügyek szempontjából nincs semmiféle hatása annak, hogy a Parlament nem végezte el ezt a vizsgálatot. Ennek vizsgálata ugyanis nem képez olyan kötelező eljárási alakiságot, amelyet a Parlamentnek teljesítenie kellett volna a megtámadott határozatok elfogadása előtt. Kizárólag az bír jelentőséggel, hogy e határozatok konkrét hatásai nem sértik a felperesek tulajdonhoz való jogának alapvető tartalmát.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0222"><NO.P>222</NO.P><TXT>Először is, a Charta 17. cikkében rögzített tulajdonhoz való jogot nem lehet úgy értelmezni, hogy az meghatározott összegű nyugdíjra biztosít jogot (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170613">2017. június 13‑i</DATE> <NAME.CASE>Florescu és társai</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑258/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:448">EU:C:2017:448</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0050">50.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0223"><NO.P>223</NO.P><TXT>Másodszor, a felperesek tulajdonhoz való jogának a jelen ügyben szóban forgó korlátozását törvény írja elő.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0224"><NO.P>224</NO.P><TXT>Egyrészről, a megtámadott határozatok a 75. cikken és a III. melléklet 2. cikkének (1) bekezdésén alapulnak. A Törvényszék e tekintetben a fenti 195. pontban megállapította, hogy a képviselők statútumának hatálybalépése óta nem módosultak a III. mellékletben szereplő szabályok. A III. melléklet 2. cikkének (1) bekezdése ezen túlmenően megköveteli, hogy a nyugdíjakat az érintett tagállam jogszabályai vagy szabályozásai alakulásának figyelembevétele céljából lefelé vagy felfelé kiigazítsák. Ily módon a megtámadott határozatok – amellett, hogy kiigazították a felperesek nyugdíjának összegét – nem módosították az uniós jogban meghatározott nyugdíjhoz való joguk tartalmát.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0225"><NO.P>225</NO.P><TXT>A Törvényszék másrészről megállapítja, hogy a 14/2018. sz. határozat rendelkezései kellően egyértelműen és pontosan határozzák meg az e nyugdíjak kiszámítására vonatkozó új szabályokat, amit egyébként a felperesek nem is vitatnak. Ezen túlmenően, nem releváns a felperesek által hivatkozott azon körülmény, hogy a határozat az olasz jogban nem <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0051" REF.END="QE0051"/>törvény<QUOT.END REF.START="QS0051" CODE="201D" ID="QE0051"/> formáját ölti. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0052" REF.END="QE0052"/>törvényt<QUOT.END REF.START="QS0052" CODE="201D" ID="QE0052"/> <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0053" REF.END="QE0053"/>anyagi<QUOT.END REF.START="QS0053" CODE="201D" ID="QE0053"/>, nem pedig <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0054" REF.END="QE0054"/>alaki<QUOT.END REF.START="QS0054" CODE="201D" ID="QE0054"/> értelemben kell érteni. A törvény<?PAGE NO="34"?> következésképpen magában foglalja az írott jogban kimondott teljes <HT TYPE="ITALIC">corpust</HT>, köztük a jogalkotási szintnél alsóbb szintű szövegeket, valamint az azt értelmező ítélkezési gyakorlatot (lásd: EJEB, <DATE ISO="20180118">2018. január 18.</DATE>, Fédération nationale des associations et syndicats de sportifs [FNASS] és társai kontra Franciaország, CE:ECHR:2018:0118JUD 004815111, 160. §, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat].</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0226"><NO.P>226</NO.P><TXT>Harmadszor, a Parlament állítása szerint a felperesek tulajdonhoz való joga korlátozásának indokolása szerepel a 14/2018. sz. határozatban, amennyiben a képviselőház elnöksége dönt az e képviselőház tagjainak kifizetett nyugdíjak számítási módjának kiigazításáról. Konkrétabban: a 14/2018. sz. határozatot az összes képviselőnek kifizetett nyugdíjak összegének a hozzájárulási rendszerhez igazítására irányuló célkitűzés igazolja. A Parlament álláspontja szerint egyébként az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az államok széles mozgástérrel rendelkeznek különösen a közpénzek kezelésével kapcsolatos politikák, illetve a súlyos gazdasági válság miatt szükségessé váló megszorító intézkedéseket bevezető törvények elfogadása terén.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0227"><NO.P>227</NO.P><TXT>A Törvényszék e tekintetben rámutat, hogy – figyelemmel a III. melléklet 2. cikkének (1) bekezdésére – a megtámadott határozatok elfogadása szükségszerűen függ a hatáskörrel rendelkező olasz hatóságok döntéseitől. Ily módon az elérni kívánt közérdekű célkitűzés értékelése nem hagyhatja figyelmen kívül a 14/2018. sz. határozat elfogadását vezérlő célokat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0228"><NO.P>228</NO.P><TXT>Ezt a kérdést illetően meg kell állapítani, hogy a 14/2018. sz. határozat preambuluma kifejezetten említi a Parlament által hivatkozott célkitűzést. Az ugyanis pontosítja, hogy ez a határozat arra irányul, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0055" REF.END="QE0055"/>a hozzájárulási módszer alapján újból kiszámítsa az élethosszig járó juttatások, az arányos nyugellátás élethosszig járó része és a túlélő hozzátartozói nyugdíj összegét, amelyekre a <DATE ISO="20111231">2011. december 31‑ig</DATE> hatályos szabályozás alapján szereztek jogosultságok<QUOT.END REF.START="QS0055" CODE="201D" ID="QE0055"/>, valamint hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0056" REF.END="QE0056"/>a hatályos juttatás új számítása [nem] eredményez[het] a jelenleg folyósítottnál magasabb összeget<QUOT.END REF.START="QS0056" CODE="201D" ID="QE0056"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0229"><NO.P>229</NO.P><TXT>A felperesek ráadásul a keresetlevélben maguk ismerik el, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0057" REF.END="QE0057"/>nemzeti szinten, a 14/2018. sz. határozat alkalmazása beleilleszkedik egy általánosabb beavatkozásba és az az [olasz] államot terhelő kiadások csökkentését célozza<QUOT.END REF.START="QS0057" CODE="201D" ID="QE0057"/>. Ezt az állítást alátámasztja a Törvényszék írásbeli kérdéseire adott egyik válaszuk is. Ebben kijelentik, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0058" REF.END="QE0058"/>a 14/2018. sz. határozatban szereplő csökkentés célja, hogy az [olasz] államkassza javára költségmegtakarítást érjen el<QUOT.END REF.START="QS0058" CODE="201D" ID="QE0058"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0230"><NO.P>230</NO.P><TXT>E tényezőkből az a következtetés vonható le, hogy a 14/2018. sz. határozat célja a költségvetési megszorítások idején az állami kiadások észszerűsítése. Márpedig az uniós bíróság már elismerte, hogy ez a célkitűzés az alapvető jogok megsértésének igazolására alkalmas általános érdekű célkitűzést képez (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170613">2017. június 13‑i</DATE> <NAME.CASE>Florescu és társai</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑258/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:448">EU:C:2017:448</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0056">56.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd még ebben az értelemben és analógia útján: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20181214">2018. december 14‑i</DATE> <NAME.CASE>FV kontra Tanács</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>T‑750/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2018:972">EU:T:2018:972</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0108">108.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0231"><NO.P>231</NO.P><TXT>Ezt a jogszerű célkitűzést a megtámadott határozatok vonatkozásában is el kell ismerni, mivel ezek elfogadásának nincs önálló létjogosultsága, hanem az – éppen ellenkezőleg, a fenti 227. pontban pontosítottaknak megfelelően – a hatáskörrel rendelkező olasz hatóságok döntéseitől függ. A megtámadott határozatok ráadásul ezzel egyidejűleg a III. melléklet 2. cikkének (1) bekezdésében kifejezetten kimondott azon jogszerű célkitűzés elérésére irányulnak, hogy a felperesek számára olyan nyugdíjat biztosítsanak, amelynek összege és előfeltételei megegyeznek a képviselőház tagjai által kapott nyugdíjéval.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0232"><NO.P>232</NO.P><TXT>Negyedszer, a 14/2018. sz. határozat szükségességét, ekként pedig a megtámadott határozatok szükségességét illetően, a Bíróság már megállapította, hogy a tagállamok – figyelemmel az évek óta fennálló, sajátos gazdasági helyzetre – a gazdasági döntések meghozatalakor széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek, és hogy a tagállamok a legalkalmasabbak a kitűzött cél megvalósítására szolgáló intézkedések meghatározására (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170613">2017. június 13‑i</DATE> <NAME.CASE>Florescu és társai</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑258/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:448">EU:C:2017:448</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0057">57.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Ugyanígy, az Emberi Jogok Európai Bíróság már<?PAGE NO="35"?> megállapította, hogy a szociális ellátások területén való jogalkotással kapcsolatos döntés rendszerint politikai, gazdasági és szociális kérdések vizsgálatával jár. Ebből következik, hogy az államok széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek, különösen a közpénzek megtakarítását célzó politikák vagy a súlyos gazdasági válság miatt szükségessé váló megszorító intézkedéseket bevezető törvények elfogadása tekintetében (lásd ebben az értelemben: EJEB, <DATE ISO="20180710">2018. július 10.</DATE>, Achille Claudio Aielli és társai kontra Olaszország és Giovanni Arboit és társai kontra Olaszország, CE:ECHR:2018:0710DEC002716618, 26. §, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0233"><NO.P>233</NO.P><TXT>A felperesek azonban nem bizonyították, hogy a 14/2018. sz. határozatban rögzített szabályok nem szükségesek a fenti 230. és 231. pontban meghatározott, elérni kívánt célkitűzések megvalósításához. A felperesek olyan kevésbé korlátozó intézkedések fennállására sem hivatkoztak, amelyek lehetővé tették volna az említett célkitűzések elérését.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0234"><NO.P>234</NO.P><TXT>A Jogi Szolgálat véleményének 13. és 16. pontjából egyebekben kitűnik, hogy a 14/2018. sz. határozat tartalmaz bizonyos számú olyan rendelkezést – különösen e határozat 1. cikkének 6. és 7. bekezdését –, amelyek garantálják a határozat arányosságát. A Parlament e tekintetben – a Törvényszék egyik írásbeli kérdésére válaszul – benyújtott egy táblázatot, amelyből kitűnik, hogy a 14/2018. sz. határozat 1. cikkének (6) bekezdésében szereplő szabályokat tizenkét felperes javára alkalmazta. E szabályok értelmében nyugdíjuk új összege – az új számításnak megfelelően – a felével emelkedett. A Parlament a tárgyaláson ugyanígy azt állította – anélkül, hogy a felperesek vitatták volna –, hogy egyik felperes sem kérte a 14/2018. sz. határozat 1. cikkének (7) bekezdésében szereplő szabályok alkalmazását. Márpedig e szabályok lehetővé teszik az olyan személyek nyugdíja összegének növelését, akik nem részesülnek a szociális ellátás éves összegét meghaladó egyéb éves jövedelemben, akik életmentő kezeléseket igénylő súlyos betegségekben szenvednek, illetve akik teljes rokkantságként elismert helyzeteket eredményező betegségekben szenvednek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0235"><NO.P>235</NO.P><TXT>Ami a megtámadott határozatok által a felperesekre gyakorolt következményeket illeti, a Törvényszék természetesen nem zárja ki, hogy ezek a következmények elérhetnek bizonyos súlyossági küszöböt. Önmagában azonban e súlyossági küszöb alapján nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a megtámadott határozatok az elérni kívánt célokhoz képest aránytalan hátrányokat okoznak, figyelemmel különösen a szóban forgó nyugdíjak összege csökkentésének léptékére, az érintett volt európai parlamenti képviselő mandátumának időtartamához képest a nyugdíjak új abszolútösszegeire, valamint arra, hogy az új számítási mód figyelembe veszi a volt képviselő egyéni hozzájárulását. Egyebekben a felperesek az írásbeli beadványaikban felsorolt egyetlen következményt sem támasztják alá, illetve nem bizonyítják. Konkrét bizonyítékok hiányában tehát nem lehet megállapítani, hogy a felperesek mindegyikére túlzott egyéni teher hárul az elérni kívánt célkitűzésre tekintettel. Mindenesetre valamely uniós jogi aktus jogszerűségének az alapvető jogokra tekintettel való értékelése nem támaszkodhat az e jogi aktus valamely konkrét esetben bekövetkező következményeire alapított állításokra (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20200908">2020. szeptember 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság és Tanács kontra Carreras Sequeros és társai</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑119/19 P és C‑126/19 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:676">EU:C:2020:676</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0153">153.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0236"><NO.P>236</NO.P><TXT>Ily módon a tulajdonhoz való jog megsértésére alapított harmadik kifogást, ekként pedig a negyedik jogalap első részét teljes egészében el kell utasítani.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">b)</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A negyedik jogalapnak az arányosság elvének megsértésére vonatkozó második részéről</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0237"><NO.P>237</NO.P><TXT>A második rész keretében a felperesek előadják, hogy a megtámadott határozatok a Charta 17. cikkében garantált tulajdonhoz való joguk aránytalan megsértését képezik. A felperesek mindegyikére méltánytalanul túlzott egyéni teher hárul, mégpedig az ezt igazoló ok nélkül.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0238"><NO.P>238</NO.P><TXT>A Parlament a negyedik jogalap második részének megalapozatlanként történő elutasítását kéri.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="36"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0239"><NO.P>239</NO.P><TXT>E tekintetben, amennyiben a felperesek annak megismétlésére szorítkoznak, hogy a megtámadott határozatok a tulajdonhoz való joguk aránytalan és nem igazolt megsértését képezik, a negyedik jogalap második részét a fenti 222–235. pontban kifejtettekkel azonos okok miatt el kell utasítani.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">c)</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A negyedik jogalapnak az egyenlőség elvének megsértésére vonatkozó harmadik részéről</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0240"><NO.P>240</NO.P><TXT>A harmadik résszel összefüggésben a felperesek előadják, hogy a megtámadott határozatok sértik az egyenlőség elvét. Azonos bánásmódot alkalmaznak a III. melléklet hatálya alá tartozó volt képviselőkkel és a közvetlenül a 14/2018. sz. határozat hatálya alá tartozó olasz képviselőkkel szemben. A képviselők e két kategóriájának nyugdíjrendszerei között azonban jelentős különbségek vannak. Egyrészről, a KKJ‑szabályzat III. mellékletében előírt rendszer önkéntes belépésen alapuló nyugdíjrendszer, míg a szóban forgó olasz képviselők nemzeti nyugdíjrendszerbe való belépése automatikus. Másrészről, a 14/2018. sz. határozat célja az Olasz Köztársaságra háruló kiadások csökkentése, míg a felperesek nyugdíja a Parlament költségvetéséből részesül a szükséges finanszírozásban.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0241"><NO.P>241</NO.P><TXT>A megtámadott határozatok emellett az Olaszországban megválasztott volt európai parlamenti képviselőkkel és a Franciaországban vagy Luxemburgban megválasztott volt európai parlamenti képviselőkkel szemben is eltérő bánásmódot alkalmaznak, jóllehet mindegyikük ugyanezen III. melléklet hatálya alá tartozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0242"><NO.P>242</NO.P><TXT>Végezetül, a Törvényszék egyik írásbeli kérdésére válaszul a felperesek a 75. cikkel és a III. melléklet 2. cikkének (1) bekezdésével kapcsolatban jogellenességi kifogást is felhoztak. A felperesek álláspontja szerint ugyanis, ha úgy kellene tekinteni, hogy a KKJ‑szabályzat lehetővé teszi a Parlament számára a véglegesen megszerzett nyugdíjjogosultságuk megkérdőjelezését, akkor az az eltérő helyzetek közötti, mesterségesen azonos bánásmódot eredményezne.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0243"><NO.P>243</NO.P><TXT>A Parlament a negyedik jogalap harmadik részének megalapozatlanként történő elutasítását kéri.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0244"><NO.P>244</NO.P><TXT>Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az egyenlő bánásmód elve megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérő módon, és hogy a különböző helyzeteket ne kezeljék egyenlő módon, hacsak ez a bánásmód objektív módon nem igazolható (lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20131126">2013. november 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Kendrion kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑50/12 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:771">EU:C:2013:771</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0062">62.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0245"><NO.P>245</NO.P><TXT>Meg kell állapítani, hogy a felperesek lényegében azt róják fel a Parlamenttel szemben, hogy hasonló bánásmódot alkalmazott köztük és a képviselőház képviselői között, holott helyzetük eltérő. Egyébként az is sérti az egyenlőség elvét, hogy a Parlament eltérő bánásmódot alkalmazott a felperesek és más olyan volt európai parlamenti képviselők között, akik viszont ugyanazon jogrendszer, azaz a III. melléklet hatálya alá tartoznak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0246"><NO.P>246</NO.P><TXT>A keresetlevelekben a megtámadott határozatokra irányuló e kifogások azonban nem ezekből a határozatokból, hanem a 75. cikkben és a III. melléklet 2. cikkének (1) bekezdésében rögzített szabályokból erednek. Érveiket tehát kizárólag e két rendelkezésre figyelemmel kell értékelni, amely rendelkezések egyébként jogellenességi kifogásuk tárgyát képezik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0247"><NO.P>247</NO.P><TXT>Jogellenességi kifogásukban a felperesek előadják, hogy ha úgy kellene tekinteni, hogy a KKJ‑szabályzat lehetővé teszi a Parlament számára a véglegesen megszerzett nyugdíjjogosultságuk megkérdőjelezését, akkor a 75. cikk és a III. melléklet 2. cikkének (1) bekezdése sértené az egyenlő bánásmód elvét.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="37"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0248"><NO.P>248</NO.P><TXT>A jogellenességi kifogást e tekintetben a fenti 189–191. pontban kifejtettekhez hasonló okok miatt kell elutasítani. Ez a jogellenességi kifogás ugyanis abból a téves feltevésből indul ki, amely szerint a Parlament jogosult módosítani a megszerzett öregséginyugdíj‑jogosultságot, jóllehet ez nem így van. Kizárólag az említett nyugdíjak összegének módosítása megengedett a 75. cikk és a III. melléklet 2. cikkének (1) bekezdése alapján.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0249"><NO.P>249</NO.P><TXT>Egyebekben a felperesek által felhozott egyetlen érv sem tudja bizonyítani a 75. cikknek vagy a III. melléklet 2. cikke (1) bekezdésének a jogellenességét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0250"><NO.P>250</NO.P><TXT>Először is, a felperesek azt róják fel a Parlamenttel szemben, hogy nem ugyanolyan bánásmódot alkalmazott velük szemben, mint a Franciaországban vagy Luxemburgban megválasztott azon volt európai parlamenti képviselőkkel szemben, akik szintén úgy döntöttek, hogy belépnek a III. melléklet szerinti nyugdíjrendszerbe. A felperesekkel szemben ily módon eltérő bánásmódot alkalmaztak, holott az e többi volt képviselővel azonos helyzetben voltak, hiszen mindannyian ugyanazokat a funkciókat töltötték be ugyanabban az időszakban.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0251"><NO.P>251</NO.P><TXT>Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az eltérő helyzeteket jellemző tényezőket, és így e helyzetek hasonló jellegét főként a szóban forgó különbségtételt létrehozó uniós aktus tárgyának és céljának fényében kell meghatározni és értékelni (lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20081216">2008. december 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Arcelor Atlantique és Lorraine és társai</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑127/07</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:728">EU:C:2008:728</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0026">26.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0252"><NO.P>252</NO.P><TXT>E tekintetben nem vitatott, hogy a III. melléklet szerinti nyugdíjrendszert többek között az Olaszországban megválasztott volt európai parlamenti képviselők és a képviselőház tagjai közötti azonos bánásmód garantálása céljából alakították ki. Ezt a célkitűzést a III. melléklet 1. cikkének (2) bekezdése és 2. cikkének (1) bekezdése kifejezettek kimondja. Az azonos bánásmód ily módon a III. mellékletben megszervezett rendszer központi jellemvonását képezi. Ráadásul – a fenti 209. pontban említetteknek megfelelően – ez az azonos bánásmód képezte azt az egyetlen pontos és feltétlen ígéretet, amelyet a Parlament a felpereseknek akkor nyújtott, amikor azok beléptek a III. melléklet szerinti nyugdíjrendszerbe.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0253"><NO.P>253</NO.P><TXT>A jelen ügyben a III. melléklet célja és tárgya tehát az, hogy garantálja az Olaszországban megválasztott volt európai parlamenti képviselők és a képviselőház tagjai közötti azonos bánásmódot.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0254"><NO.P>254</NO.P><TXT>A felperesek helyzete azonban nem azonos a Franciaországban vagy Luxemburgban megválasztott azon volt európai parlamenti képviselőkével, akik szintén úgy döntöttek, hogy belépnek ebbe a nyugdíjrendszerbe. Az e két tagállamban megválasztott volt európai parlamenti képviselők nyugdíjára ugyanis nem az olasz jogban meghatározott szabályok, hanem a rájuk konkrétan alkalmazandó más nemzeti szabályok az irányadók.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0255"><NO.P>255</NO.P><TXT>Másodszor, a felperesek azt állítják, hogy a Parlament azonos bánásmódot alkalmazott velük és a képviselőház volt tagjaival szemben, holott helyzetük három szempontból eltér. Mindenekelőtt, a III. mellékletben megszervezett nyugdíjrendszerbe való belépés önkéntes, míg az olasz nyugdíjrendszerbe való belépés – a képviselőház tagjai esetében – automatikus. Ezután, a 14/2018. sz. határozat célja az Olasz Köztársaságra háruló kiadások csökkentése, holott ez a célkitűzés nem vonatkozhat a felperesekre. Végezetül, ebből ered egy, a hatékony bírói jogvédelemmel kapcsolatos probléma, mivel az Olaszországban megválasztott olyan volt európai képviselők, akik nem voltak egyúttal a képviselőház tagjai, a Consiglio di giurisdizione della Camera dei deputati (a képviselőház igazságügyi tanácsa) előtt nem hivatkozhatnak a 14/2018. sz. határozat jogellenességére és e határozat alkalmazásának a volt európai parlamenti képviselőkre való kiterjesztésére.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0256"><NO.P>256</NO.P><TXT>A III. melléklet fenti 252. és 253. pontban említett tárgya és célja tükrében, a felperesek érvei nincsenek hatással a 75. cikknek és a III. melléklet 2. cikke (1) bekezdésének az egyenlő bánásmód elvére tekintettel fennálló érvényességére.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="38"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0257"><NO.P>257</NO.P><TXT>A fenti 244. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis az egyenlő bánásmód elve nem követeli meg, hogy a helyzetek teljes mértékben azonosak legyenek ahhoz, hogy azonos bánásmódot lehessen alkalmazni. Kizárólag e helyzetek hasonló jellege szükséges. Márpedig a felperesek által előterjesztett három érv egyike alapján sem lehet megállapítani, hogy ezen utóbbiak helyzete alapvetően eltér a képviselőház volt tagjainak helyzetétől.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0258"><NO.P>258</NO.P><TXT>A teljesség kedvéért a Törvényszék megállapítja, hogy a felperesek álláspontja lényegében azt jelenti, hogy elutasítják a köztük és a képviselőház tagjai közötti bármely azonos bánásmódot. Ez az álláspont azonban megfosztaná a III. mellékletet a hatékony érvényesülésétől, amennyiben magát e nyugdíjrendszer lényegét kérdőjelezi meg. Paradox módon azt eredményezné, hogy a felperesek nyugdíját már nem lehet kiszámítani és folyósítani, mivel az említett nyugdíjak összege és nyújtásának előfeltételei éppen az olasz jogban előírt szabályoktól függnek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0259"><NO.P>259</NO.P><TXT>Végezetül, ami konkrétan azt illeti, hogy bizonyos felperesek nem tudják vitatni a 14/2018. sz. határozat jogszerűségét a Consiglio di giurisdizione della Camera dei deputati (a képviselőház igazságügyi tanácsa) előtt, a Törvényszék megállapítja, hogy ez az eljárási akadály nem az uniós jogból ered, hanem az olasz jog velejárója. A Törvényszék mindenesetre – az EUMSZ 263. cikk alapján indított keresettel összefüggésben – továbbra sem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy közvetlenül értékelje az olasz jog alapvető jogoknak való megfelelését, különösen a hatékony bírói jogvédelemre tekintettel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0260"><NO.P>260</NO.P><TXT>Következésképpen a negyedik jogalap harmadik részét, valamint a teljes negyedik jogalapot, ekként pedig a kereseteket teljes egészében el kell utasítani, anélkül hogy határozatot kellene hozni a T‑465/19. sz. ügyben előterjesztett első és második kereseti kérelem elfogadhatóságáról (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20020226">2002. február 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Tanács kontra Boehringer</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑23/00 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2002:118">EU:C:2002:118</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0052">52.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">A költségekről</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0261"><NO.P>261</NO.P><TXT>Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felpereseket, mivel pervesztesek lettek, a Parlament kérelmének megfelelően kötelezni kell saját költségeiknek és a Parlament költségeinek viselésére.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="39"?><JURISDICTION><INTRO><P>A fenti indokok alapján</P><P>A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített nyolcadik tanács)</P><P>a következőképpen határozott:</P></INTRO><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">1)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A Törvényszék a T‑453/19. sz., Panusa kontra Parlament ügyben előterjesztett keresetet mint elfogadhatatlant elutasítja.</HT></TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">2)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A Törvényszék a többi keresetet elutasítja.</HT></TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">3)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Maria Teresa Coppo Gavazzi és a mellékletben megnevezett többi felperes a saját költségein felül viseli az Európai Parlament részéről felmerült költségeket is.</HT></TXT></NP></ITEM></LIST></JURISDICTION></CONTENTS.JUDGMENT><SIGNATURE.CASE><SIGNATORY><P>Svenningsen</P></SIGNATORY><SIGNATORY><P>Barents</P></SIGNATORY><SIGNATORY><P>Mac Eochaidh</P></SIGNATORY><SIGNATORY><P>Pynnä</P></SIGNATORY><SIGNATORY><P>Laitenberger</P></SIGNATORY><P>Kihirdetve Luxembourgban, a <DATE ISO="20201015">2020. október 15‑i</DATE> nyilvános ülésen.</P><SIGNATORY><P>Aláírások</P></SIGNATORY></SIGNATURE.CASE></JUDGMENT>