—

a Krejci Lager & Umschlagsbetriebs GmbH képviseletében M. Stögerer Rechtsanwalt,

—

az osztrák kormány képviseletében C. Pesendorfer, meghatalmazotti minőségben,

—

a görög kormány képviseletében S. Chala és L. Kotroni, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében M. Wilderspin és W. Bogensberger, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.; helyesbítések: HL 2006. L 242., 6. o., HL 2011. L 124., 47. o.) 5. cikke 1. pontjának értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelem előterjesztésére a Krejci Lager & Umschlagsbetriebs GmbH (a továbbiakban: Krejci Lager), az osztrák jog hatálya alá tartozó társaság és az Olbrich Transport und Logistik GmbH (a továbbiakban: Olbrich Transport), a német jog hatálya alá tartozó társaság közötti, áruk Bécsben (Ausztria) történő raktározásáért kért díj megfizetésére vonatkozó jogvitában került sor.

3

Az Osztrák Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság csatlakozásáról szóló, 1996. november 29‑i egyezménnyel (HL 1997. C 15, 1. o.) módosított, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27‑i Brüsszeli Egyezmény (HL L 299., 1972.12.31., 32. o.; a továbbiakban: Brüsszeli Egyezmény) 5. cikkének 1. pontja értelmében:

„A valamely szerződő államban lakóhellyel rendelkező személy más szerződő államban is perelhető:

ha az eljárás tárgya szerződés vagy szerződéses igény, akkor a kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság előtt […].”

4

A 44/2001 rendelet (11) preambulumbekezdése szerint:

„A joghatósági szabályoknak nagymértékben kiszámíthatóknak kell lenniük, és azt az elvet kell követniük, hogy a joghatóságot általában az alperes lakóhelye alapozza meg, és a joghatóságnak ezen az alapon mindenkor megállapíthatónak kell lennie, kivéve egyes pontosan meghatározott eseteket, amelyekben a per tárgya vagy a felek szerződéses szabadsága eltérő joghatósági okot kíván meg. […].”

5

A 44/2001 rendelet (12) preambulumbekezdése kimondja:

„Az alperes lakóhelyén kívül a bíróság és a per közötti szoros kapcsolaton alapuló vagylagos joghatósági okokat is meg kell állapítani az igazságszolgáltatás megbízható működésének előmozdítása érdekében.”

6

A 44/2001 rendelet (19) preambulumbekezdése szerint:

„Biztosítani kell a Brüsszeli Egyezmény és a […] rendelet közötti folytonosságot, ennek érdekében átmeneti rendelkezéseket kell megállapítani. Ugyanez a folytonossági követelmény vonatkozik a Brüsszeli Egyezménynek [a] […] Bíróság[…] általi értelmezésére is […].”

7

A joghatósági szabályokat a 44/2001 rendelet II. fejezete tartalmazza, amely a 2–31. cikkből áll.

8

A 44/2001 rendelet II. fejezete „Általános rendelkezések” címet viselő 1. szakasza 2. cikkének (1) bekezdése kimondja:

„E rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető.”

9

Az 44/2001 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállam bíróságai előtt kizárólag e fejezet 2–7. szakaszában megállapított rendelkezések alapján perelhető.”

10

A 44/2001 rendelet II. fejezete „Különös joghatóság” címet viselő 2. szakaszának 5. cikke kimondja:

„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban perelhető:

11

A 44/2001 rendelet II. fejezete „Kizárólagos joghatóság” címet viselő 6. szakaszának 22. cikke értelmében:

„A lakóhelyre való tekintet nélkül a következő bíróságok kizárólagos joghatósággal rendelkeznek:

olyan eljárásokra, amelynek tárgya ingatlanon fennálló dologi jog vagy ingatlan bérlete, illetve haszonbérlete, annak a tagállamnak a bíróságai, ahol az ingatlan található.

[…]”

12

A bécsi székhelyű Krejci Lager keresetet indított a Bezirksgericht für Handelssachen Wien (kereskedelmi ügyekben eljáró bécsi kerületi bíróság) előtt annak érdekében, hogy a gornaui (Németország) székhelyű Olbrich Transport fizesse meg neki a raktározási díjnak megfelelő összeget a Bécsben található, az ő tulajdonában álló telephelyen raktározott áruk után. Ezen összeg a 2008. év negyvenedik és ötvenkettedik naptári hete közötti időszakra vonatkozott. A raktározási díjat a felperes 325 euróban állapította meg.

13

A Bezirksgericht für Handelssachen Wien megállapította joghatóságának hiányát és elutasította a keresetet. E bíróság szerint a keresetet a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának megfelelően a kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság előtt kell megindítani. A kötelezettség tartalma azon raktározási díj megfizetése, amely a kereset alapjául szolgáló jogosultságnak megfelelő pénztartozást képezi.

14

Ugyanezen elsőfokú bíróság szerint az alapügyben szereplőhöz hasonló pénztartozásokat az osztrák jog szerint „küldendő tartozásnak” (Schickschulden) kell minősíteni, amelyeket a kötelezett lakóhelyén kell teljesíteni. Így a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának a) alpontja szerinti, „[az eljárás tárgyát képező] kötelezettség teljesítésének helye” Németországban található, következésképpen az osztrák bíróságoknak nincs hatásköre az alapügyben szereplő jogvita elbírálására.

15

Az alapeljárás felperese fellebbezést nyújtott be e határozattal szemben a Handelsgericht Wien (bécsi kereskedelmi bíróság) előtt, azt állítva, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának a) alpontja nem alkalmazandó az alapügyben szereplő tényállásra. Az alapeljárás felperese szerint a raktározási szerződés szolgáltatás nyújtására irányuló szerződésnek minősül. Ebből következően az ilyen szerződés végrehajtásának helye e rendelet 5. cikke 1. pontja b) alpontjának megfelelően a szolgáltatás nyújtásának helye. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapeljárás alperese ezzel szemben azt állítja, hogy a raktározási szerződés nem szolgáltatásnyújtásra, hanem helyiség rendelkezésre bocsátására irányul.

16

A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy az olyan eljárásokban, melyekben a per tárgya nem éri el az 5000 eurót, e bíróság jár el végső fokon. Mindazonáltal e bíróság úgy véli, hogy az uniós jog értelmezése kérdésében adandó válasz nem olyan egyértelmű, hogy nem enged teret semmilyen ésszerű kétségnek.

17

E körülmények között határozott úgy a Handelsgericht Wien, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Valamely áruraktározási szerződés a […] 44/2001 […] rendelet 5. cikke 1. [pontjának] b) alpontja szerinti »szolgáltatás nyújtására« irányuló szerződésnek minősül‑e?”

18

A Bíróság eljárási szabályzata 99. cikkének megfelelően amennyiben az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból, vagy ha az előzetes döntéshozatalra elé terjesztett kérdésre adandó válasz nem enged teret semmilyen ésszerű kétségnek, a Bíróság az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat. A Bíróság szerint a jelen ügyben e rendelkezést kell alkalmazni.

19

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontja b) alpontjának második francia bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az áruk raktározására vonatkozó szerződés az e rendelkezés értelmében vett szolgáltatás nyújtására irányuló szerződésnek minősül.

20

Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikkének 1. pontja a szerződéses igényekkel kapcsolatban különös joghatósági szabályt ír elő. E különös joghatóság alkalmazását – amely a felperes választásától függ, és amely kiegészíti az alperes lakóhelyén alapuló általános joghatósági szabályt – az indokolja, hogy bizonyos jól körülhatárolható esetekben szoros kapcsolat áll fenn valamely jogvita és az arról határozó bíróság között (lásd ebben az értelemben a C-204/08. sz. Rehder-ügyben 2009. július 9-én hozott ítélet [EBHT 2009., I-6073. o.] 32. pontját).

21

Meg kell jegyezni, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a felperest akkor is megilleti a szerződés végrehajtásának helye szerinti bíróság választásának lehetősége, ha a keresettel érintett szerződés létrejötte képezi a felek közötti jogvita tárgyát (a Brüsszeli Egyezményt illetően lásd a 38/81. sz. Effer-ügyben 1982. március 4-én hozott ítélet [EBHT 1982., 825. o.], 8. pontját).

22

Amikor a vitatott szerződésre jellemző kötelezettség áru adásvétele vagy szolgáltatás nyújtása, a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának b) alpontja előírja, hogy a valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy az ilyen szerződés alapján perelhető valamely más tagállamban, ahol a szerződésre jellemző kötelezettséget teljesítették vagy teljesíteni kellett volna. Így a szolgáltatás nyújtására irányuló szerződésből eredő kötelezettség teljesítési helyét illetően az említett rendelet 5. cikke 1. pontja b) alpontjának második francia bekezdése a joghatósági szabályok egységesítése és kiszámíthatósága céljának megerősítése érdekében önállóan határozza meg e kapcsolóelvet (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Rehder‑ügyben hozott ítélet 33. és 36. pontját, valamint a C-19/09. sz. Wood Floor Solutions Andreas Domberger ügyben 2010. március 11-én hozott ítélet [EBHT 2010., I-2121. o.] 23. és 26. pontját).

23

A kérdést előterjesztő bíróság által a Bíróság elé tárt adatokból kitűnik, hogy az alapügyben szereplő szerződés áruk raktározására vonatkozik. A kérdést előterjesztő bíróság többek között kifejtette, hogy a joghatósága kérdését neki kell megoldania olyan helyzetben, melyben az alapeljárás alperesének, a német jog hatálya alá tartozó társaságnak az áruját valamely Ausztriában található telephelyen raktározzák.

24

Annak eldöntése érdekében, hogy az ilyen helyzet a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontja b) alpontja második francia bekezdésének hatálya alá tartozik‑e, meg kell vizsgálni, hogy az áruk raktározása az e rendelkezés értelmében vett „szolgáltatásnyújtásnak” minősül‑e.

25

Meg kell állapítani, hogy ez az eset áll fenn.

26

Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontja b) alpontjának második francia bekezdésében szereplő szolgáltatások fogalma magában foglalja legalábbis azt, hogy a szolgáltatásnyújtó fél meghatározott tevékenységet végez díjazás ellenében (a C-533/07. sz., Falco Privatstiftung és Rabitsch ügyben 2009. április 23-án hozott ítélet [EBHT 2009., I-3327. o.] 29. pontja).

27

E tekintetben, ahogyan arra az osztrák kormány és a görög kormány, valamint a Bizottság írásbeli észrevételeiben hivatkozik, meg kell állapítani, hogy a raktározási szerződés lényegi eleme az a tény, hogy a raktározó fél vállalja a szóban forgó áruknak a másik fél javára történő raktározását. E kötelezettség tehát olyan meghatározott tevékenységet foglal magában, amely legalábbis az áru átvételére, annak meghatározott helyen történő tárolására és a másik félnek történő átadására terjed ki.

28

Azon érvet illetően, amely szerint a szóban forgó szerződés tárgya csupán valamely helyiség bérbeadása, meg kell állapítani, hogy az EUMSZ 267. cikk szerinti eljárás keretében, amely a nemzeti bíróságok és a Bíróság feladatainak világos szétválasztásán alapul, az ügy konkrét tényállásának megítélése a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik. A Bíróság kizárólag a közösségi jogszabályok értelmezéséről és érvényességéről határozhat a nemzeti bíróságok által elé terjesztett tények alapján (a C-491/06. sz. Danske Svineproducenter ügyben 2008. május 8-án hozott ítélet [EBHT 2008., I-3339. o.] 23. pontja, valamint a C‑319/10. és C‑320/10. sz. X és X BV ügyben 2011. november 10‑én hozott ítélet 29. pontja).

29

Márpedig az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban szereplő adatok szerint az alapügy nem valamely helyiség bérbeadására vonatkozik, hanem áruk raktározására. Másfelől amellett, hogy a Bíróságnak nem feladata megkérdőjelezni e tények értékelését, meg kell állapítani, hogy ezen első szerződéstípust mindenképpen a 44/2001 rendelet 22. cikkének az ingatlanok bérlete tárgyában a kizárólagos joghatóságra vonatkozó 1. pontja szabályozza (a Brüsszeli Egyezményt illetően lásd a 241/83. sz. Rösler-ügyben 1985. január 15-én hozott ítélet [EBHT 1985., 99. o.] 24. pontját, valamint a C-280/90. sz. Hacker-ügyben 1992. február 26-án hozott ítélet [EBHT 1992., I-1111. o.] 10. pontját), amelynek értelmében annak a tagállamnak a bíróságai rendelkeznek kizárólagos joghatósággal, ahol az ingatlan található.

30

A fenti megfontolások alapján a feltett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontja b) alpontjának második francia bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló áruraktározási szerződés az e rendelkezés szerinti „szolgáltatás nyújtására irányuló szerződésnek” minősül.

31

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (tizedik tanács) a következőképpen határozott:

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet 5. cikke 1. pontja b) alpontjának második francia bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló áruraktározási szerződés az e rendelkezés szerinti „szolgáltatás nyújtására irányuló szerződésnek” minősül.