<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><JUDGMENT xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.58-20161101.xd"><BIB.JUDGMENT><REF.CASE FILE="n.a."><NO.CASE>C-619/17</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62017CJ0619</NO.CELEX><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:936">EU:C:2018:936</NO.ECLI><NO.SEQ>0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>1</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>18</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>18</PAGE.TOTAL><AUTHOR>CJ</AUTHOR></BIB.JUDGMENT><CURR.TITLE><PAGE.HEADER><P><HT TYPE="SC"><DATE ISO="20181121">2018. 11. 21‑i</DATE> ítélet – C‑619/17. sz. ügy</HT></P><P><HT TYPE="SC">de Diego Porras</HT></P></PAGE.HEADER></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">a bíróság ítélete</HT> (hatodik tanács)</P><P><DATE ISO="20181121">2018. november 21.</DATE><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="STAR" NOTE.ID="E0001"><P>Az eljárás nyelve: spanyol.</P></NOTE></P></TI></TITLE><INTERMEDIATE><INDEX IDX.CLOSE="”" SEPARATOR=" – " IDX.OPEN="„"><KEYWORD>Előzetes döntéshozatal</KEYWORD><KEYWORD>Szociálpolitika</KEYWORD><KEYWORD>1999/70/EK irányelv</KEYWORD><KEYWORD>Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás</KEYWORD><KEYWORD>4. szakasz</KEYWORD><KEYWORD>A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve</KEYWORD><KEYWORD>Igazolás</KEYWORD><KEYWORD>5. szakasz</KEYWORD><KEYWORD>Az egymást követő, határozott időre szóló munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából származó visszaélés megakadályozására irányuló intézkedések</KEYWORD><KEYWORD>Határozatlan időre szóló munkaszerződés objektív okból történő megszüntetése esetén járó végkielégítés</KEYWORD><KEYWORD>A helyettesítés céljából létrejött, határozott időre szóló munkaszerződés lejártakor a végkielégítés hiánya</KEYWORD></INDEX></INTERMEDIATE><JUDGMENT.INIT><P>A C‑619/17. sz. ügyben,</P><P>az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) a Bírósághoz <DATE ISO="20171103">2017. november 3‑án</DATE> érkezett, <DATE ISO="20171025">2017. október 25‑i</DATE> határozatával terjesztett elő</P></JUDGMENT.INIT><PARTIES><PLAINTIFS><P>a <HT TYPE="BOLD">Ministerio de Defensa</HT></P></PLAINTIFS><AGAINST>és</AGAINST><DEFENDANTS><P><HT TYPE="BOLD">Ana de Diego Porras</HT></P></DEFENDANTS></PARTIES><P>között folyamatban lévő eljárásban,</P><PREAMBLE><PREAMBLE.INIT><P>A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),</P><P>tagjai: J.‑C. Bonichot, az első tanács elnöke, a hatodik tanács elnökeként eljárva, A. Arabadjiev (előadó) és C. G. Fernlund bírák,</P><P>főtanácsnok: J. Kokott,</P><P>hivatalvezető: A. Calot Escobar,</P></PREAMBLE.INIT><GR.VISA><VISA>tekintettel az írásbeli szakaszra,</VISA></GR.VISA><GR.CONSID><CONSID><P>figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:</P><LIST TYPE="NDASH"><ITEM><P>a spanyol kormány képviseletében A. Rubio González és A. Gavela Llopis, meghatalmazotti minőségben,</P></ITEM><ITEM><P>az Európai Bizottság képviseletében M. van Beek és N. Ruiz García, meghatalmazotti minőségben,</P></ITEM></LIST></CONSID></GR.CONSID><?PAGE NO="2"?><GR.VISA><VISA>tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,</VISA></GR.VISA><PREAMBLE.FINAL>meghozta a következő</PREAMBLE.FINAL></PREAMBLE><CONTENTS.JUDGMENT><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Ítéletet</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0001"><NO.P>1</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, <DATE ISO="19990628">1999. június 28‑i</DATE> 1999/70/EK tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="175" PAGE.FIRST="43" DATE.PUB="1999">HL 1999. L 175., 43. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 368. o.) mellékletét képező, <DATE ISO="19990318">1999. március 18‑án</DATE> megkötött, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás (a továbbiakban: keretmegállapodás) 4. és 5. szakaszának értelmezésére vonatkozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0002"><NO.P>2</NO.P><TXT>Ezt a kérelmet a Ministerio de Defensa (honvédelmi minisztérium, Spanyolország) és Ana de Diego Porras között, a felek között fennálló munkaviszony minősítése, valamint e munkaviszony megszüntetését követően a végkielégítés folyósítása tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Jogi háttér</HT></P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az uniós jog</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0003"><NO.P>3</NO.P><TXT>Az 1999/70 irányelv (14) preambulumbekezdése kimondja:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0001" ID="QS0001"/>Az aláíró felek a határozott ideig tartó munkaviszonyról olyan keretmegállapodást kívántak kötni, amely megállapítja a határozott idejű munkaszerződés és munkaviszony általános elveit és minimumkövetelményeit; továbbá kinyilvánították azt az óhajukat, hogy javítani kell a határozott ideig tartó munkaviszony minőségén a megkülönböztetés [helyesen: hátrányos megkülönböztetés] tilalma elv alkalmazásának biztosításával, és hogy ki kell alakítani az egymást követő, határozott ideig tartó munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából származó visszaélés megakadályozásának kereteit.<QUOT.END REF.START="QS0001" CODE="201D" ID="QE0001"/></P></QUOT.S></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0004"><NO.P>4</NO.P><TXT>Az 1999/70 irányelv 1. cikke értelmében az irányelv célja <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0002" ID="QS0002"/>a […] keretmegállapodás végrehajtása, amely megállapodást […] általános iparági szervezetek (ESZSZ, UNICE és CEEP) kötöttek<QUOT.END REF.START="QS0002" CODE="201D" ID="QE0002"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0005"><NO.P>5</NO.P><TXT>Ezen irányelv 2. cikkének első bekezdése a következőket írja elő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0003" ID="QS0003"/>A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek <DATE ISO="20010710">2001. július 10</DATE>‑e előtt megfeleljenek, vagy biztosítják, hogy legkésőbb eddig az időpontig a szociális partnerek a szükséges rendelkezéseket megállapodás útján bevezessék, miközben a tagállamok megteszik az ezen irányelvben előírt eredmények folyamatos biztosításához szükséges lépéseket. […]<QUOT.END REF.START="QS0003" CODE="201D" ID="QE0003"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0006"><NO.P>6</NO.P><TXT>A keretmegállapodás preambuluma második bekezdésének szövege a következő:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0004" ID="QS0004"/>A szerződő felek elismerik, hogy a határozatlan időre szóló szerződések a munkáltatók és a munkavállalók közötti munkaviszony általános formái, és továbbra is azok maradnak. Elismerik továbbá, hogy a határozott idejű munkaszerződések meghatározott körülmények között a munkáltatók és a munkavállalók igényeinek egyaránt megfelelnek.<QUOT.END REF.START="QS0004" CODE="201D" ID="QE0004"/></P></QUOT.S></NP.ECR><?PAGE NO="3"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0007"><NO.P>7</NO.P><TXT>E preambulum harmadik bekezdése pontosítja:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0005" ID="QS0005"/>Ez a [keretmegállapodás] a határozott ideig tartó munkavégzéssel kapcsolatos általános elveket és minimumkövetelményeket állapítja meg, elismerve, hogy pontos alkalmazásuk esetében figyelembe kell venni a nemzeti, ágazati és szezonális esetek sajátosságait. A megállapodás a szociális partnerek azon szándékát mutatja, hogy általános kereteket állapítsanak meg az egyenlő bánásmód biztosításához a határozott időre alkalmazott munkavállalók számára, védelemben részesítve őket a megkülönböztetéssel szemben, továbbá annak érdekében, hogy a határozott idejű munkaszerződések a munkáltatók és a munkavállalók számára elfogadható módon kerüljenek alkalmazásra.<QUOT.END REF.START="QS0005" CODE="201D" ID="QE0005"/></P></QUOT.S></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0008"><NO.P>8</NO.P><TXT>A keretmegállapodás 1. szakasza értelmében a keretmegállapodás célja egyrészről a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének alkalmazásával javítani a határozott ideig tartó munkaviszony minőségét, másrészről az egymást követő, határozott ideig tartó munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából származó visszaélések megakadályozásához szükséges keret megállapítása.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0009"><NO.P>9</NO.P><TXT>A keretmegállapodás <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0006" ID="QS0006"/>Meghatározások<QUOT.END REF.START="QS0006" CODE="201D" ID="QE0006"/> címet viselő 3. szakasza a következőképpen rendelkezik:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0007" ID="QS0007"/>E megállapodás alkalmazásában:</P><P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>1.</NO.P><TXT><QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0008" ID="QS0008"/>határozott időre alkalmazott munkavállaló<QUOT.END REF.START="QS0008" CODE="00AB" ID="QE0008"/>: az a munkavállaló, aki a munkáltató és a munkavállaló által közvetlenül létesített határozott időre létrejött munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkezik, ahol a szerződés [helyesen: amelynek] megszűnését olyan objektív feltételek útján állapítják meg, mint meghatározott időpont elérése, meghatározott feladat elvégzése vagy meghatározott esemény bekövetkezése;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT><QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0009" ID="QS0009"/>összehasonlítható állandó munkavállaló<QUOT.END REF.START="QS0009" CODE="00AB" ID="QE0009"/> [helyesen: összehasonlítható határozatlan időre alkalmazott munkavállaló]: határozatlan időre szóló munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkező munkavállaló, aki ugyanannál a vállalkozásnál dolgozik, és akit ugyanolyan vagy hasonló munkára/tevékenységre alkalmaztak, kellő figyelmet szentelve a szakmai/gyakorlati ismereteknek [helyesen: és akit a képesítések/képességek szempontjából ugyanolyan vagy hasonló munkára/tevékenységre alkalmaztak]. […]<QUOT.END REF.START="QS0007" CODE="201D" ID="QE0007"/></TXT></NP></ITEM></LIST></P></QUOT.S></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0010"><NO.P>10</NO.P><TXT>A keretmegállapodásnak <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0010" ID="QS0010"/>A megkülönböztetés [helyesen: hátrányos megkülönböztetés] tilalmának elve<QUOT.END REF.START="QS0010" CODE="201D" ID="QE0010"/> címet viselő 4. szakaszának 1. pontja a következőt írja elő:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0011" ID="QS0011"/>A foglalkoztatási feltételek [helyesen: munkafeltételek] szempontjából a határozott időre foglalkoztatott munkavállalók nem részesülhetnek kedvezőtlenebb bánásmódban, mint a velük összehasonlítható, állandó [helyesen: határozatlan időre alkalmazott] munkavállalók, csupán azért, mert határozott idejű munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkeznek, kivéve, ha az eltérő bánásmód objektív alapon [helyesen: okokkal] igazolható.<QUOT.END REF.START="QS0011" CODE="201D" ID="QE0011"/></P></QUOT.S></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0011"><NO.P>11</NO.P><TXT>A keretmegállapodásnak <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0012" ID="QS0012"/>A visszaélés megakadályozására irányuló intézkedések<QUOT.END REF.START="QS0012" CODE="201D" ID="QE0012"/> címet viselő 5. szakasza kimondja:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="OTHER"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0013" ID="QS0013"/>1.</NO.P><TXT>Az egymást követő, határozott időre létrejött munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából származó visszaélés megakadályozása érdekében a tagállamok a szociális partnerekkel a nemzeti jognak, kollektív szerződéseknek vagy gyakorlatnak megfelelően folytatott konzultációt követően és/vagy a szociális partnerek, a visszaélés megakadályozására irányuló megfelelő jogi intézkedések hiányában, meghatározott ágazatok és/vagy a munkavállalói kategóriák igényeinek figyelembevételével, a következő intézkedések közül vezetnek be egyet vagy többet:</TXT><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>az ilyen szerződések vagy munkaviszonyok megújítását alátámasztó objektív okok;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>az egymást követő, határozott időre létrejött munkaszerződések vagy munkaviszonyok maximális teljes időtartama;</TXT></NP></ITEM><?PAGE NO="4"?><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>az ilyen szerződések vagy jogviszonyok [helyesen: munkaviszonyok] megújításának száma.</TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2.</NO.P><TXT>A szociális partnerekkel folytatott konzultációt követően a tagállamok és/vagy a szociális partnerek, ha szükséges, meghatározzák, hogy a határozott időre létrejött munkaszerződéseket vagy munkaviszonyokat milyen feltételek mellett tekintik:</TXT><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT><QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0014" ID="QS0014"/>egymást követőnek<QUOT.END REF.START="QS0014" CODE="00AB" ID="QE0014"/>;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>a szerződéseket vagy jogviszonyokat határozatlan időre szólónak [helyesen: b) határozatlan időre szólónak].<QUOT.END REF.START="QS0013" CODE="201D" ID="QE0013"/></TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A spanyol jog</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0012"><NO.P>12</NO.P><TXT>Az <DATE ISO="19950324">1995. március 24‑i</DATE> Real Decreto Legislativo 1/1995‑val (1/1995. sz. királyi törvényerejű rendelet, a BOE <DATE ISO="19950329">1995. március 29‑i</DATE> 75. száma, 9654. o.) jóváhagyott texto refundido de la Ley del Estatuto de los Trabajadores (a munkavállalók jogállásáról szóló törvény egységes szerkezetbe foglalt szövege) alapjogvita tényállása megvalósulásának időpontjában hatályos változata (a továbbiakban: a munkavállalók jogállásáról szóló törvény) 15. cikkének (1) bekezdése kimondja:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0015" ID="QS0015"/>Munkaszerződés határozatlan vagy határozott időre köthető. Határozott időre szóló munkaszerződés köthető az alábbi esetekben:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>amikor a munkavállalót egy meghatározott, önálló és a vállalat tevékenységének egészétől elkülöníthető feladat elvégzése céljából alkalmazzák, amely feladat végrehajtása, jóllehet időben korlátozott, főszabály szerint bizonytalan ideig tart. […]</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>Amikor a piaci feltételek, a munka felhalmozódása vagy a megrendelések magas száma ezt megköveteli, akár a vállalat rendes tevékenységének keretében is. […]</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>álláshelyük megtartására jogosult munkavállalók helyettesítése esetén, feltéve hogy a munkaszerződés feltünteti a helyettesített munkavállaló nevét és a helyettesítés okát.<QUOT.END REF.START="QS0015" CODE="201D" ID="QE0015"/></TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0013"><NO.P>13</NO.P><TXT>A munkavállalók jogállásáról szóló törvény 15. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a törvény megsértésével kötött határozott idejű szerződéseket úgy kell tekinteni, mintha azokat határozatlan időre kötötték volna.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0014"><NO.P>14</NO.P><TXT>E törvény 15. cikkének (6) bekezdése értelmében az ideiglenes szerződéssel és a határozott idejű szerződéssel rendelkező munkavállalókat ugyanolyan jogok illetik meg, mint a határozatlan időre alkalmazott munkavállalókat, a munkaszerződés megszüntetésével kapcsolatos egyes szerződéses rendelkezések meghatározott sajátosságainak és a képzési szerződésekkel kapcsolatban a törvényben kifejezetten előírt különös rendelkezések sérelme nélkül.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0015"><NO.P>15</NO.P><TXT>A munkavállalók jogállásáról szóló törvény 49. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="049.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0016" ID="QS0016"/>1.</NO.PARAG><ALINEA><P>A munkaszerződés megszűnik:</P><P>[…]</P><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>a szerződésben érvényesen meghatározott okokból, kivéve ha ez nem jelent a munkáltató részéről joggal való nyilvánvaló visszaélést;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>a szerződésben megállapított idő lejártakor vagy a szerződés tárgyát képező munka, illetve szolgáltatás elvégzésekor. A munkaszerződés megszűnésekor a helyettesítés céljából létrejött (<HT TYPE="ITALIC">interinidad</HT>) szerződések és a képzési szerződések megszűnésének kivételével a munkavállaló<?PAGE NO="5"?> végkielégítésre jogosult, amely szolgálati évenként tizenkét napi munkabér összege arányos részének felel meg, vagy adott esetben e végkielégítést a tárgyra alkalmazandó különleges szabályozás határozza meg;</TXT></NP></ITEM></LIST><P>[…]</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>l)</NO.P><TXT>törvényben meghatározott objektív jogszerű okokból;</TXT></NP></ITEM></LIST></P><P>[…]<QUOT.END REF.START="QS0016" CODE="201D" ID="QE0016"/></P></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0016"><NO.P>16</NO.P><TXT>A munkavállalók jogállásáról szóló törvény 52. cikke értelmében a munkaszerződés megszüntetésének alapjául szolgáló <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0017" ID="QS0017"/>objektív oknak<QUOT.END REF.START="QS0017" CODE="201D" ID="QE0017"/> minősül többek között a munkavállalónak a munkába lépését követően ismertté vált vagy bekövetkezett munkaképtelensége, ha a munkavállaló nem alkalmazkodik az álláshelyét érintő észszerű technikai módosításokhoz, gazdasági, műszaki, vagy a szervezéssel vagy termeléssel kapcsolatos okok, ha a megszüntetett álláshelyek száma nem éri el a munkaszerződések megszüntetésének <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0018" ID="QS0018"/>csoportos létszámcsökkentésként<QUOT.END REF.START="QS0018" CODE="201D" ID="QE0018"/> való minősítéséhez szükséges számot, valamint bizonyos feltételek mellett a többszöri – akár igazolt – távollét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0017"><NO.P>17</NO.P><TXT>A munkavállalók jogállásáról szóló törvény 53. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összhangban a munkaszerződésnek az e törvény 52. cikkében szereplő valamely okból való megszüntetése esetén a munkavállaló számára az írásbeli értesítéssel egy időben szolgálati évenként húsznapi munkabérnek megfelelő összegű végkielégítés fizetendő, amelyet az egy évnél rövidebb időszakok esetében a hónapok számával időarányosan kell számítani, legfeljebb tizenkét hónapra.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0018"><NO.P>18</NO.P><TXT>A munkavállalók jogállásáról szóló törvény 56. cikkének (1) bekezdése értelmében a munkaszerződés jogellenes megszüntetése esetén a munkáltatónak vagy vissza kell helyeznie a munkavállalót a munkakörébe, vagy szolgálati évenként harminchárom napi munkabérnek megfelelő összegű végkielégítést kell neki fizetnie.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0019"><NO.P>19</NO.P><TXT>Az <DATE ISO="19981218">1998. december 18‑i</DATE> Real Decreto 2720/1998 por el que se desarrolla el artículo 15 del Estatuto de los Trabajadores en materia de contratos de duración determinada (a munkavállalók jogállásáról szóló törvény 15. cikkének a határozott idejű szerződések tárgyában történő végrehajtásáról szóló 2720/1998 királyi rendelet, a BOE <DATE ISO="19990108">1999. január 8‑i</DATE> 7. száma, 568. o.) 4. cikke (1) bekezdésének meghatározása szerint a helyettesítés céljából létrejött szerződés a vállalkozás olyan munkavállalójának helyettesítése céljából megkötött szerződés, aki jogszabály, kollektív szerződés vagy egyéni megállapodás alapján jogosult álláshelyének fenntartására, vagy pedig egy álláshely ideiglenes, az ezen álláshely végleges betöltésére irányuló kiválasztási vagy előléptetési eljárás időtartamára történő betöltése céljából létrejött szerződés.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0020"><NO.P>20</NO.P><TXT>E királyi rendelet 4. cikkének (2) bekezdése értelmében a szerződésben fel kell tüntetni többek között a helyettesített munkavállaló nevét és a helyettesítés okát, vagy azt az álláshelyet, amelyet a kiválasztási vagy előléptetési eljárást követően véglegesen betöltenek. A vállalkozáson belül az álláshelyének fenntartására jogosult munkavállaló helyettesítése céljából létrejött szerződés időtartama az e munkavállaló távollétének tartamával egyezik meg. Az álláshelynek az ezen álláshely végleges betöltésére irányuló kiválasztási vagy előléptetési eljárás időtartamára történő ideiglenes betöltése érdekében, helyettesítés céljából létrejött munkaszerződés időtartama az említett eljárás időtartamának felel meg. Ezen időtartam nem haladhatja meg a három hónapot, és e maximális határidő lejártakor nem köthető azonos tárgyú, új szerződés. A közigazgatási hatóságok által az álláshelyek betöltése céljából folytatott kiválasztási eljárásoknál a helyettesítés céljából létrejött szerződések időtartama megegyezik az említett külön jogszabályban előírt időtartamával.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="6"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0021"><NO.P>21</NO.P><TXT>Az említett királyi rendelet 8. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0019" ID="QS0019"/>A határozott idejű szerződések a felek egyikének felmondása alapján megszűnnek az alábbi okokból:</P><P>[…]</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>A helyettesítésre céljából létrejött szerződés a következő esetekben szűnik meg:</TXT><P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>1)</NO.P><TXT>a helyettesített munkavállalót visszahelyezik;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>a jogszabályban vagy megállapodásban a visszahelyezés tekintetében megállapított határidő lejár;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>3)</NO.P><TXT>az álláshely fenntartását megalapozó ok megszűnik;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>4)</NO.P><TXT>az álláshelyek végleges betöltésére irányuló kiválasztási vagy előléptetési eljáráson belüli három hónapos határidő vagy a közigazgatáson belüli kiválasztási eljárásokra alkalmazandó határidő letelte.<QUOT.END REF.START="QS0019" CODE="201D" ID="QE0019"/></TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP></ITEM></LIST></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0022"><NO.P>22</NO.P><TXT>A. de Diego Porras 2003 februárja óta több, helyettesítés céljából létrejött munkaszerződés alapján titkárnőként alkalmazták a honvédelmi minisztérium különböző aligazgatóságainál. Utolsó, <DATE ISO="20050817">2005. augusztus 17‑én</DATE> kötött helyettesítés céljából létrejött munkaszerződése E. Mayoral Fernández munkavállaló helyettesítésére szolgált, aki szakszervezeti tevékenységének gyakorlása miatt teljes munkaidőben felmentést kapott szakmai kötelezettségei alól.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0023"><NO.P>23</NO.P><TXT>A <DATE ISO="20120713">2012. július 13‑i</DATE> Real Decreto‑Ley 20/2012 de medidas para garantizar la estabilidad presupuestaria y de fomento de la competitividad (a költségvetési stabilitás biztosítását szolgáló eszközökről és a versenyképesség ösztönzéséről szóló 20/2012 királyi rendelet, a BOE <DATE ISO="20120714">2012. július 14‑i</DATE> 168. száma, 50428. o.) alapján E. Mayoral Fernández munkavégzés alóli felmentését visszavonták.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0024"><NO.P>24</NO.P><TXT>A. de Diego Porrast egy <DATE ISO="20120913">2012. szeptember 13‑i</DATE> levélben behívták munkaszerződése <DATE ISO="20120930">2012. szeptember 30‑i</DATE> hatállyal történő megszüntetésének aláírására, lehetővé téve E. Mayoral Fernández <DATE ISO="20121001">2012. október 1</DATE>‑jétől történő újrafoglalkoztatását álláshelyén.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0025"><NO.P>25</NO.P><TXT>A. de Diego Porras <DATE ISO="20121119">2012. november 19‑én</DATE> keresetet indított a Juzgado de lo Social n<HT TYPE="SUP">o</HT> 1 de Madrid (madridi 1. sz. szociális és munkaügyi bíróság, Spanyolország) előtt munkaszerződése jogszerűségének, valamint e szerződés megszüntetése feltételeinek vitatása céljából.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0026"><NO.P>26</NO.P><TXT>E keresetnek a <DATE ISO="20130910">2013. szeptember 10‑i</DATE> határozattal történő elutasítását követően az érintett e határozat ellen fellebbezést nyújtott be a Tribunal Superior de Justicia de Madrid (madridi felsőbíróság, Spanyolország) előtt, amelyben arra hivatkozott, hogy a helyettesítés céljából létrejött munkaszerződések, amelyek keretében őt alkalmazták, a törvény megsértésével jöttek létre, és hogy azokat át kell minősíteni <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0020" ID="QS0020"/>határozatlan időre szóló munkaszerződéssé<QUOT.END REF.START="QS0020" CODE="201D" ID="QE0020"/>. Következésképpen egy ilyen szerződés megszüntetése visszaélésszerű elbocsátásnak minősül és szolgálati évenként harminchárom napi munkabérnek megfelelő összegű végkielégítés nyújtását vonja maga után.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0027"><NO.P>27</NO.P><TXT>A Bírósághoz <DATE ISO="20141222">2014. december 22‑én</DATE> érkezett <DATE ISO="20141209">2014. december 9‑i</DATE> határozatában a Tribunal Superior de Justicia de Madrid (madridi felsőbíróság) előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtott be az EUMSZ 267. cikk alapján.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0028"><NO.P>28</NO.P><TXT>Ebben a határozatában megállapította egyrészről, hogy A. de Diego Porras helyettesítés céljából létrejött munkaszerződés útján való alkalmazása összhangban van a hatályos nemzeti rendelkezésekkel, másrészről pedig, hogy az érdekeltet a honvédelmi minisztériumhoz kötő munkaviszony megszűnése jogszerű.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="7"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0029"><NO.P>29</NO.P><TXT>A Tribunal Superior de Justicia de Madrid (madridi felsőbíróság) ugyanakkor arról kérdezett, hogy A. de Diego Porrasnak jogában áll‑e végkielégítés folyósítását követelni munkaszerződésének megszüntetése miatt. Ez a bíróság úgy vélte, hogy a spanyol jogban eltérő bánásmód valósul meg a határozatlan időre szóló munkaszerződést kötő és a határozott időre szóló munkaszerződést kötő munkavállalók munkafeltételei között, amennyiben a munkaszerződés objektív okok miatti jogszerű megszüntetése esetén a folyósított végkielégítés összege szolgálati évenként 20 napi munkabér az első esetben, míg szolgálati évenként csak 12 napi munkabér a második esetben. Ez az egyenlőtlenség – az említett bíróság szerint – még hangsúlyosabb a helyettesítés céljából létrejött munkaszerződések keretében alkalmazott munkavállalók vonatkozásában, akik számára a nemzeti szabályozás nem ismer el semmilyen végkielégítést a szerződés jogszerű megszüntetésének esetére.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0030"><NO.P>30</NO.P><TXT>A Tribunal Superior de Justicia de Madrid (madridi felsőbíróság) – mivel úgy vélte, hogy ezt az eltérő bánásmódot semmiféle objektív ok nem igazolta – kételyeket támasztott a tekintetben, hogy a releváns spanyol jogi rendelkezések összhangban állnak‑e a határozott időre alkalmazott munkavállalók és a határozatlan időre alkalmazott munkavállalók közötti hátrányos megkülönböztetés tilalmának a keretmegállapodás 4. szakaszában kimondott és a Bíróság ítélkezési gyakorlatában értelmezett elvével.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0031"><NO.P>31</NO.P><TXT>Ez a bíróság előzetes döntéshozatal céljából négy, az e szakasz értelmezésével kapcsolatos kérdést terjesztett a Bíróság elé.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0032"><NO.P>32</NO.P><TXT>A Bíróság a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160914">2016. szeptember 14‑i</DATE> <NAME.CASE>de Diego Porras</NAME.CASE> ítéletében (<NO.CASE>C‑596/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:683">EU:C:2016:683</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) többek között azt a választ adta, hogy az említett szakaszt akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint az alapügy tárgyát képező, amely megtagad a munkaszerződés megszüntetése esetén minden végkielégítést az helyettesítés céljából létrejött munkaszerződéssel alkalmazott munkavállalóktól, miközben biztosítja e végkielégítés nyújtását többek között az összehasonlítható, határozatlan időre alkalmazott munkavállalóknak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0033"><NO.P>33</NO.P><TXT><DATE ISO="20161005">2016. október 5‑i</DATE> ítéletében a Tribunal Superior de Justicia de Madrid (madridi felsőbíróság) megállapította többek között, hogy A. de Diego Porras helyettesítés céljából létrejött munkaszerződéssel való alkalmazása és az őt a honvédelmi minisztériumhoz kötő munkaviszony megszűnése egyaránt megfelel az alkalmazandó spanyol szabályozásnak, ugyanakkor hogy ez a szabályozás megkülönböztető jellegű, valamint hogy – a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160914">2016. szeptember 14‑i</DATE> <NAME.CASE>de Diego Porras</NAME.CASE> ítéletből (<NO.CASE>C‑596/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:683">EU:C:2016:683</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) eredő ítélkezési gyakorlat alapján – az érdekelt számára szolgálati évenként húsznapi munkabérnek megfelelő összegű végkielégítést kell nyújtani, amelyet a spanyol jog értelmében a gazdasági, műszaki, vagy a szervezéssel vagy termeléssel kapcsolatos okokból történő elbocsátás von maga után.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0034"><NO.P>34</NO.P><TXT>A honvédelmi minisztérium az ítélkezési gyakorlat egységesítése céljából felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő az első ítélettel szemben a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) előtt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0035"><NO.P>35</NO.P><TXT>Ez a bíróság úgy véli, hogy A. de Diego Porras helyzete – tekintettel különösen az általa ellátott feladatokra – vitathatatlanul összehasonlítható volt a határozatlan időre alkalmazott munkavállalókéval.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0036"><NO.P>36</NO.P><TXT>Az említett bíróság ugyanakkor úgy véli, hogy – még ha a határozott időre alkalmazott érintett munkavállaló ugyanazokat a feladatokat is látja el, mint az összehasonlítható, határozatlan időre alkalmazott munkavállalók – a határozott időre szóló munkaszerződés megszűnése esetén járó végkielégítést nem lehet a határozatlan időre szóló munkaszerződésnek a munkavállalók jogállásáról szóló törvény 52. cikkében említett valamely okból történő megszüntetése esetén nyújtotthoz hasonlítani, amennyiben a határozatlan időre szóló munkaszerződés nem szűnhet meg egy időtartam lejárta vagy egy feltétel bekövetkezése miatt.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="8"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0037"><NO.P>37</NO.P><TXT>Ezzel szemben a vállalkozásnál eltöltött szolgálati évenként húsznapi munkabérnek megfelelő összegű, a munkavállalók jogállásáról szóló törvény 53. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt törvényes végkielégítést alkalmazni kell a munkaszerződésnek a munkavállalók jogállásáról szóló törvény 52. cikkében előírt valamely okból történő megszüntetése esetén, függetlenül attól, hogy e munkaszerződés határozott vagy határozatlan idejű‑e. Ily módon a határozott időre alkalmazott munkavállalókkal és a határozatlan időre alkalmazott munkavállalókkal szemben azonos bánásmódot alkalmaznak akkor, ha munkaviszonyuk azonos okból szűnik meg.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0038"><NO.P>38</NO.P><TXT>E körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság nem érzékeli a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160914">2016. szeptember 14‑i</DATE> <NAME.CASE>de Diego Porras</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑596/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:683">EU:C:2016:683</NO.ECLI>) <REF.NP.ECR REF="NP0021">21.</REF.NP.ECR> pontjában</REF.DOC.ECR> említett eltérő bánásmódot.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0039"><NO.P>39</NO.P><TXT>Ebből az ítéletből az következik, hogy a munkaviszony megszűnésének valamennyi esetére egységes végkielégítést, azaz a vállalkozásnál eltöltött szolgálati évenként húsznapi munkabérnek megfelelő összegű végkielégítést kell előírni, holott előfordulhat, hogy igen eltérő esetekről van szó.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0040"><NO.P>40</NO.P><TXT>Ezt a végkielégítést a helyettesítés céljából létrejött szerződésekben és a határozott időre szóló munkaszerződésekben megállapított időtartam lejártakor egyaránt biztosítani kellene, ami a határozott időre szóló szerződések e két kategóriája közötti, a munkavállalók jogállásáról szóló törvény 49. cikke (1) bekezdése c) pontjának elfogadásával a spanyol jogalkotó által létrehozott különbség felszámolását eredményezné, amely cikk előírja a vállalkozásnál eltöltött szolgálati évenként tizenkét napi munkabérnek megfelelő összegű végkielégítés folyósítását a helyettesítés céljából létrejött szerződésektől eltérő, határozott időre szóló munkaszerződések lejártakor.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0041"><NO.P>41</NO.P><TXT>Márpedig ez a különbség nem érinti a határozott időre szóló munkaszerződések és a határozatlan időre szóló munkaszerződések közötti egyensúlyt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0042"><NO.P>42</NO.P><TXT>E megfontolásokra figyelemmel a kérdést előterjesztő bíróság arra kíván választ kapni, hogy a határozott időre szóló munkaszerződés lejártának szükségszerűen végkielégítés folyósítását kell‑e eredményeznie, igenlő válasz esetén pedig, hogy ezt a végkielégítést a munkaviszony megszűnésének többi esetében folyósítandó végkielégítéssel azonos módon kell‑e meghatározni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0043"><NO.P>43</NO.P><TXT>Ez a bíróság ezenfelül pontosítja, hogy kérdései nem annyira a határozott időre alkalmazott munkavállalók és a határozatlan időre alkalmazott munkavállalók közötti eltérő bánásmód fennállásához, mint ahhoz kapcsolódnak, hogy a spanyol jog – azzal, hogy a helyettesítés céljából létrejött szerződések kivételével a határozott időre szóló munkaszerződések lejárta esetére végkielégítés folyósítását írta elő – csak a helyettesítés céljából létrejött szerződésektől eltérő, határozott időre szóló munkaszerződések vonatkozásában írt elő egy, a keretmegállapodás 5. szakaszának értelmében vett, az egymást követő, határozott ideig tartó munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából származó visszaélés megakadályozására irányuló intézkedést.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0044"><NO.P>44</NO.P><TXT>A vállalkozásnál eltöltött szolgálati évenként tizenkét napi munkabérnek megfelelő összegű, a munkavállalók jogállásáról szóló törvény 49. cikke (1) bekezdésének c) pontjában előírt végkielégítést ugyanis a <DATE ISO="20010302">2001. március 2‑i</DATE> Real Decreto‑Ley 5/2001 (5/2001. sz. királyi rendelettörvény) és a <DATE ISO="20010709">2001. július 9‑i</DATE> ley 12/2001 de medidas urgentes de reforma del mercado de trabajo para el incremento del empleo y la mejora de su calidad (a foglalkoztatás növelése és minőségének javítása céljából a munkaerőpiacra vonatkozó sürgős reformintézkedésekről szóló 12/2001. sz. törvény) vezette be azzal a céllal, hogy átültesse az 1999/70 irányelvet a spanyol jogrendbe. A helyettesítés céljából létrejött szerződésekkel alkalmazott személyeket azonban kifejezetten kizárták e végkielégítés lehetőségéből.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0045"><NO.P>45</NO.P><TXT>Meg lehet állapítani, hogy az említett végkielégítés – még ha nem is mutat semmiféle kapcsolatot az egymást követő, határozott időre létrejött munkaszerződések alkalmazásával – a keretmegállapodás 5. szakaszából eredő kötelezettségek tiszteletben tartására és a foglalkoztatás stabilitásának elősegítésére irányuló intézkedést képez.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="9"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0046"><NO.P>46</NO.P><TXT>Ebben a kontextusban felmerül a kérdés, hogy a spanyol jogalkotó kizárhatta‑e a helyettesítés céljából létrejött szerződésekkel alkalmazott személyeket e végkielégítés lehetőségéből anélkül, hogy megsértette volna az említett 5. szakaszt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0047"><NO.P>47</NO.P><TXT>E tekintetben a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160914">2016. szeptember 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Martínez Andrés és Castrejana López</NAME.CASE> ítéletből (<NO.CASE>C‑184/15 és C‑197/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:680">EU:C:2016:680</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) következik, hogy a tagállamok – a keretmegállapodás 5. szakaszának 1. pontjából eredő kötelezettségeik teljesítése során – nem írhatnak elő eltérő jogi rendszereket a különféle alkalmazotti kategóriák szerint.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0048"><NO.P>48</NO.P><TXT>A két munkavállalóra, azaz a helyettesítő munkavállalóra és a helyettesített munkavállalóra vonatkozó, helyettesítés céljából létrejött szerződés azonban eltér a határozott időre szóló munkaszerződések más típusaitól. A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben pontosítja, hogy noha a munkavállalók jogállásáról szóló törvény 49. cikke (1) bekezdésének c) pontjában előírt végkielégítés visszatartó hatást válthat ki azoknál a munkáltatóknál, akik könnyedén kívánják csökkenteni személyi állományukat, ez nem változtat azon, hogy ennek a végkielégítésnek a helyettesítés céljából létrejött szerződéseket illetően nem ugyanaz a hatása, mivel ezek lejárta nem jár a személyi állomány csökkenésével.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0049"><NO.P>49</NO.P><TXT>E körülmények között Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="OTHER"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0021" ID="QS0021"/>1)</NO.P><TXT>Úgy kell‑e értelmezni a [keretmegállapodás] 4. szakaszát, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a korábbi álláshelyre való visszatérésre jogosult munkavállaló helyettesítésére irányuló határozott időre szóló szerződés megszűnése esetén semmilyen végkielégítést nem állapít meg, ha a megszűnésre a helyettesített munkavállaló újrafoglalkoztatása miatt kerül sor, és ellenkezőleg, megállapít végkielégítést, ha a munkaszerződés a jogszabályban felsorolt egyéb okok miatt szűnik meg?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén, a keretmegállapodás 5. szakaszának hatálya alá tartozik‑e az olyan intézkedés, mint amilyet a spanyol jogalkotó megállapított, amely a munkavállaló részére a határozott idejű szerződés megszűnésekor akkor is szolgálati évenként 12 napi munkabérnek megfelelő végkielégítést állapít meg, ha a határozott időre szóló alkalmazás egyetlen szerződésre korlátozódik?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>3)</NO.P><TXT>A második kérdésre adandó igenlő válasz esetén, a keretmegállapodás 5. szakaszával ellentétes‑e az olyan jogszabályi rendelkezés, amely a határozott időre alkalmazott munkavállalók számára a szerződés megszűnésekor szolgálati évenként 12 napi munkabérnek megfelelő végkielégítést ismer el, de e végkielégítésből kizárja a határozott időre alkalmazott munkavállalókat, ha a szerződést a korábbi álláshelyre való visszatérésre jogosult munkavállaló határozott időtartamú helyettesítésére kötik meg?<QUOT.END REF.START="QS0021" CODE="201D" ID="QE0021"/></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0050"><NO.P>50</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság azt is kérte, hogy a Bíróság az eljárási szabályzata 105. cikkének (1) bekezdésében előírt gyorsított eljárás keretében, illetve adott esetben soron kívül bírálja el az ügyet, valamint hogy részesítse ezt az ügyet előnyben többek között a C‑574/16. sz. Grupo Norte Facility ügyhöz és a C‑677/16. sz. Montero Mateos ügyhöz képest.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0051"><NO.P>51</NO.P><TXT><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20171220">2017. december 20‑i</DATE> <NAME.CASE>de Diego Porras</NAME.CASE> végzésében (<NO.CASE>C‑619/17</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:1025">EU:C:2017:1025</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) a Bíróság elnöke elutasította a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) arra irányuló kérelmét, hogy a jelen ügyet gyorsított eljárás keretében bírálják el.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0052"><NO.P>52</NO.P><TXT>A <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180605">2018. június 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Montero Mateos</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>C‑677/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:393">EU:C:2018:393</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) a Bíróság (nagytanács) megállapította lényegében, hogy a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely nem írja elő végkielégítés folyósítását a helyettesítés céljából létrejött olyan határozott idejű munkaszerződésekkel alkalmazott munkavállalók számára az e szerződésekben megállapított idő lejártakor, amelyeket egy álláshely ideiglenes, az ezen<?PAGE NO="10"?> álláshely végleges betöltésére irányuló kiválasztási vagy előléptetési eljárás időtartamára történő betöltése céljából kötöttek, míg a határozatlan időre alkalmazott munkavállalókat végkielégítés illeti meg a munkaszerződésük objektív okból történő megszüntetése esetén.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről</HT></P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az első kérdésről</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0053"><NO.P>53</NO.P><TXT>Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontját akként kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely nem írja elő végkielégítés folyósítását az álláshelyének megtartására jogosult munkavállaló helyettesítése céljából létrejött határozott időre szóló, az alapeljárásban szereplőhöz hasonló munkaszerződésekkel alkalmazott munkavállalók számára az e szerződésekben megállapított idő lejártakor, míg a határozatlan időre alkalmazott munkavállalókat végkielégítés illeti meg a munkaszerződésük objektív okból történő megszüntetése esetén.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0054"><NO.P>54</NO.P><TXT>E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a keretmegállapodás 1. szakaszának a) pontja értelmében e megállapodás egyik célja a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének alkalmazásával a határozott ideig tartó munkavégzés minőségének javítása. Ugyanígy a keretmegállapodás preambuluma a harmadik bekezdésében kimondja, hogy az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0022" ID="QS0022"/>a szociális partnerek azon szándékát mutatja, hogy általános kereteket állapítsanak meg az egyenlő bánásmód biztosításához a határozott időre alkalmazott munkavállalók számára, védelemben részesítve őket a hátrányos megkülönböztetéssel szemben<QUOT.END REF.START="QS0022" CODE="201D" ID="QE0022"/>. Az 1999/70 irányelv (14) preambulumbekezdése erre vonatkozóan kimondja, hogy a keretmegállapodás célja többek között a határozott ideig tartó munkaviszony minőségének javítása, olyan minimumkövetelmények meghatározása által, amelyek biztosítják a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének alkalmazását (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180605">2018. június 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Montero Mateos</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑677/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:393">EU:C:2018:393</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0039">39.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0055"><NO.P>55</NO.P><TXT>A keretmegállapodásnak – különösen 4. szakaszának – célja az említett elv határozott időre alkalmazott munkavállalókra történő alkalmazása annak érdekében, hogy megakadályozható legyen az, hogy az ilyen jellegű munkaviszonyt a munkáltató arra használja, hogy megfossza e munkavállalókat azon jogoktól, amelyek a határozatlan időre alkalmazott munkavállalóknak járnak (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180605">2018. június 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Montero Mateos</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑677/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:393">EU:C:2018:393</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0040">40.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0056"><NO.P>56</NO.P><TXT>A keretmegállapodással elérni kívánt, az előző két pontban említett célkitűzésekre tekintettel a keretmegállapodás 4. szakasza úgy értendő, hogy az az uniós szociális jog olyan elvét fejezi ki, amelyet nem lehet megszorítóan értelmezni (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180605">2018. június 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Montero Mateos</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑677/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:393">EU:C:2018:393</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0041">41.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0057"><NO.P>57</NO.P><TXT>Emlékeztetni kell arra, hogy a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja tiltja, hogy a foglalkoztatási feltételek tekintetében kedvezőtlenebb bánásmódban részesítsék a határozott időre alkalmazott munkavállalókat, mint az összehasonlítható, határozatlan időre alkalmazott munkavállalókat csupán azért, mert határozott időre alkalmazzák őket, kivéve ha az eltérő bánásmód objektív okokkal igazolható.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0058"><NO.P>58</NO.P><TXT>A jelen ügyben meg kell állapítani elsősorban azt, hogy mivel A. de Diego Porras munkaszerződése értelmében e szerződés egy meghatározott esemény, vagyis a helyettesített munkavállalónak az álláshelyére való visszatérése esetén szűnik meg, az említett munkavállalót a keretmegállapodás 3. szakaszának 1. pontja értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0023" ID="QS0023"/>határozott időre alkalmazott munkavállalónak<QUOT.END REF.START="QS0023" CODE="201D" ID="QE0023"/> kell tekinteni.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="11"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0059"><NO.P>59</NO.P><TXT>Másodsorban meg kell állapítani, hogy a munkavállalót a munkáltatójához kötő munkaszerződés megszüntetése miatt a munkavállaló részére folyósított, az alapeljárásbelihez hasonló végkielégítés a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0024" ID="QS0024"/>foglalkoztatási feltételeknek<QUOT.END REF.START="QS0024" CODE="201D" ID="QE0024"/> a keretmegállapodás 4. szakasza 1. pontja értelmében vett fogalmába tartozik (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180605">2018. június 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Montero Mateos</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑677/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:393">EU:C:2018:393</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0044">44</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0048">48.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0060"><NO.P>60</NO.P><TXT>Harmadsorban emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve – amelynek a keretmegállapodás 4. szakasza 1. pontja egy különös kifejeződését képezi – megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérő módon, és hogy a különböző helyzeteket ne kezeljék egyenlő módon, hacsak ez a bánásmód objektív módon nem igazolható (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180605">2018. június 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Montero Mateos</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑677/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:393">EU:C:2018:393</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0049">49.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0061"><NO.P>61</NO.P><TXT>E tekintetben a keretmegállapodás kizárólag a határozott időre alkalmazott és a velük összehasonlítható helyzetben lévő, határozatlan időre alkalmazott munkavállalók közötti eltérő bánásmód tekintetében hajtotta végre és konkretizálta a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180605">2018. június 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Montero Mateos</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑677/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:393">EU:C:2018:393</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0050">50.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0062"><NO.P>62</NO.P><TXT>A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében annak értékelésekor, hogy az érintettek a keretmegállapodás értelmében vett azonos vagy hasonló munkát végeznek‑e, a keretmegállapodás 3. szakasza 2. pontjának és 4. szakasza 1. pontjának megfelelően azt kell vizsgálni, hogy bizonyos tényezők – például a munka jellege, a képesítési feltételek és a munkafeltételek – összessége alapján e személyeket összehasonlítható helyzetben lévőknek lehet‑e tekinteni (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180605">2018. június 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Montero Mateos</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑677/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:393">EU:C:2018:393</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0051">51.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0063"><NO.P>63</NO.P><TXT>A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bírósága feladata – amely bíróság kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a tények értékelésére – annak meghatározása, hogy A. de Diego Porras honvédelmi minisztérium általi, határozott időre szóló munkaszerződés keretében való foglalkoztatásának időpontjában ez a személy összehasonlítható helyzetben volt‑e az ugyanezen munkáltató által ugyanezen időszakban határozatlan időre alkalmazott munkavállalókkal (lásd analógia útján: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180605">2018. június 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Montero Mateos</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑677/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:393">EU:C:2018:393</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0052">52.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0064"><NO.P>64</NO.P><TXT>Mindezzel együtt a Bíróság rendelkezésére álló információkból kitűnik, hogy A. de Diego Porras a honvédelmi minisztérium általi, helyettesítés céljából létrejött szerződés keretében való foglalkoztatásakor ugyanazokat a titkári feladatokat látta el, mint amelyeket az általa helyettesített munkavállaló végzett.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0065"><NO.P>65</NO.P><TXT>Következésképpen – a releváns információk összessége kérdést előterjesztő bíróság általi végleges értékelésének függvényében – meg kell állapítani, hogy az A. de Diego Porrashoz hasonló, határozott időre alkalmazott munkavállaló helyzete összehasonlítható a honvédelmi minisztérium által határozatlan időre alkalmazott azon munkavállalóéval, aki ugyanazon titkári feladatokat látja el.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0066"><NO.P>66</NO.P><TXT>Ezért meg kell vizsgálni negyedsorban, hogy van‑e olyan objektív ok, amely igazolja, hogy az alapeljárásbelihez hasonló, helyettesítés céljából létrejött szerződés lejártakor nem folyósítanak végkielégítést a határozott időre alkalmazott érintett munkavállaló számára, míg a határozatlan időre alkalmazott munkavállalót végkielégítés illeti meg a munkavállalók jogállásáról szóló törvény 52. cikkében szereplő valamely okból történő elbocsátása esetén.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0067"><NO.P>67</NO.P><TXT>E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0025" ID="QS0025"/>objektív okoknak<QUOT.END REF.START="QS0025" CODE="201D" ID="QE0025"/> a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontjában szereplő fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az nem teszi lehetővé a határozott időre alkalmazott munkavállalók és a határozatlan időre alkalmazott munkavállalók közötti eltérő bánásmódnak azon az alapon történő igazolását, hogy ezt az eltérő<?PAGE NO="12"?> bánásmódot törvényhez vagy kollektív szerződéshez hasonló, általános vagy absztrakt norma írja elő (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180605">2018. június 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Montero Mateos</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑677/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:393">EU:C:2018:393</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0056">56.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0068"><NO.P>68</NO.P><TXT>Az említett fogalom a szintén állandó ítélkezési gyakorlat szerint azt követeli meg, hogy ezt az egyenlőtlen bánásmódot a szóban forgó foglalkoztatási feltételt jellemző, pontosan meghatározott és konkrét tényezők megléte igazolja, abban az egyedi kontextusban, amelyben az felmerül, objektív és átlátható szempontok alapján, annak megvizsgálása érdekében, hogy ezen egyenlőtlenség valós igénynek felel‑e meg, alkalmas‑e a kitűzött cél elérésére, és ahhoz szükséges‑e. Az említett tényezők eredhetnek például azon feladatok különös jellegéből vagy sajátos jellemzőiből, amelyek ellátására a határozott időre szóló szerződéseket megkötötték, illetve – adott esetben – a valamely tagállam által elérni kívánt jogszerű szociálpolitikai célból (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180605">2018. június 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Montero Mateos</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑677/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:393">EU:C:2018:393</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0057">57.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0069"><NO.P>69</NO.P><TXT>A jelen ügyben a spanyol kormány azon körülmények különbségére hivatkozik, amelyek kontextusában egyrészt a határozott idejű szerződéseknek a munkavállalók jogállásáról szóló törvény 49. cikke (1) bekezdése c) pontjában említett megszűnési okai – például a helyettesítés céljából létrejött szerződés időtartamának lejárta – bekövetkeznek, másrészt pedig amelyek kontextusában végkielégítést folyósítanak az említett törvény 52. cikkében foglalt valamely okból – így gazdasági, műszaki, vagy a munkáltatónál felmerülő, szervezéssel vagy termeléssel kapcsolatos okokból – történő elbocsátás esetén, amikor a megszüntetett álláshelyek száma nem éri el a munkaszerződések megszüntetése <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0026" ID="QS0026"/>csoportos létszámcsökkentésnek<QUOT.END REF.START="QS0026" CODE="201D" ID="QE0026"/> minősítéséhez szükséges számot. Az alapeljárásban szóban forgó eltérő bánásmódot az említett kormány lényegében annak hangsúlyozásával magyarázza, hogy az első esetben a munkaviszony megszűnésére egy olyan esemény bekövetkezése miatt kerül sor, amelyet a munkavállaló a határozott időre szóló munkaszerződés megkötésének időpontjában előre láthatott, amely eset az alapeljárásbeli helyzetnek felel meg, ahol a helyettesítés céljából létrejött szerződés a helyettesített munkavállaló visszatérésével szűnt meg. A második esetben ezzel szemben az a törekvés indokolja a munkavállalók jogállásáról szóló törvény 53. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt végkielégítés folyósítását, hogy ellentételezzék a munkavállaló munkaviszony stabilitásával kapcsolatos jogos várakozásainak meghiúsulását, amelyet az említett törvény 52. cikkében foglalt valamely okból történő elbocsátás okoz.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0070"><NO.P>70</NO.P><TXT>E tekintetben meg kell állapítani, hogy A. de Diego Porras helyettesítés céljából létrejött munkaszerződésének a helyettesített munkavállaló visszatérése miatti megszűnése ténybeli és jogi szempontból egyaránt lényegesen eltérő kontextusba illeszkedik, mint a határozatlan időre alkalmazott munkavállalók munkaszerződésének a munkavállalók jogállásáról szóló törvény 52. cikkében említett valamely okból történő megszüntetése.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0071"><NO.P>71</NO.P><TXT>A <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0027" ID="QS0027"/>határozott időre létrejött szerződésnek<QUOT.END REF.START="QS0027" CODE="201D" ID="QE0027"/> a keretmegállapodás 3. szakasza 1. pontjában szereplő fogalommeghatározásából ugyanis az következik, hogy az ilyen jellegű szerződés azon idő lejártakor, amelyre e szerződést megkötötték – ami meghatározott feladat elvégzéséből, meghatározott időpont eléréséből vagy a jelen esethez hasonlóan egy meghatározott esemény bekövetkezéséből is állhat –, a jövőre nézve hatályát veszti. Így a határozott időre szóló munkaszerződésben részes felek e szerződés megkötésétől kezdve ismerik azt az időpontot vagy eseményt, amelynek bekövetkezésével e szerződés megszűnik. E határidő korlátokat szab a munkaviszony időtartamának, anélkül hogy a feleknek az említett szerződés megkötését követően nyilatkozniuk kellene az erre vonatkozó szándékukról (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180605">2018. június 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Montero Mateos</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑677/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:393">EU:C:2018:393</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0060">60.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0072"><NO.P>72</NO.P><TXT>Ezzel szemben a határozatlan idejű munkaszerződésnek a munkavállalók jogállásáról szóló törvény 52. cikkében foglalt valamely okból történő, munkáltató általi megszüntetése olyan körülmények bekövetkezéséből ered, amelyeket a szerződés megkötésének időpontjában nem láttak előre és amelyek felborítják a munkaviszony szokásos menetét (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180605">2018. június 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Montero Mateos</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑677/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:393">EU:C:2018:393</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0061">61.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Amint az a spanyol kormánynak a jelen ítélet 69. pontjában felidézett magyarázataiból kitűnik, a munkavállalók jogállásáról szóló törvény 53. cikke (1) bekezdésének<?PAGE NO="13"?> b) pontja éppen azért írja elő szolgálati évenként húsznapi munkabérnek megfelelő összegű végkielégítés fizetését az említett, elbocsátott munkavállaló részére, hogy e munkavállaló ellentételezést kapjon a munkaviszony ilyen okból történő megszüntetésének váratlansága, és következésképpen az említett munkaviszony stabilitásához a megszüntetés időpontjában fűzött elvárásainak meghiúsulása miatt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0073"><NO.P>73</NO.P><TXT>Ez utóbbi esetben a spanyol jog nem valósít meg eltérő bánásmódot a határozott időre alkalmazott munkavállalók és az összehasonlítható, határozatlan időre alkalmazott munkavállalók között, mivel a munkavállalók jogállásáról szóló törvény 53. cikke (1) bekezdésének b) pontja a vállalkozásnál eltöltött szolgálati évenként húsznapi munkabérnek megfelelő összegű törvényes végkielégítés fizetését írja elő a munkavállaló részére, függetlenül attól, hogy a munkaszerződése határozott vagy határozatlan idejű‑e.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0074"><NO.P>74</NO.P><TXT>E körülmények között meg kell állapítani, hogy a munkavállalók jogállásáról szóló törvény 53. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt végkielégítés különös célja, valamint az említett végkielégítés folyósításának különleges kontextusa a szóban forgó eltérő bánásmódot igazoló objektív oknak minősül.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0075"><NO.P>75</NO.P><TXT>A fenti megfontolásokra figyelemmel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontját akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely nem írja elő végkielégítés folyósítását az álláshelyének megtartására jogosult munkavállaló helyettesítése céljából létrejött határozott időre szóló, az alapeljárásban szereplőhöz hasonló munkaszerződésekkel alkalmazott munkavállalók számára az e szerződésekben megállapított idő lejártakor, míg a határozatlan időre alkalmazott munkavállalókat végkielégítés illeti meg a munkaszerződésük objektív okból történő megszüntetése esetén.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A második kérdésről</HT></HT></P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">Az elfogadhatóságról</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0076"><NO.P>76</NO.P><TXT>A spanyol kormány előadja, hogy a második kérdés nem releváns az alapjogvita eldöntéséhez. A keretmegállapodás 5. szakasza ugyanis csak az egymást követő, határozott ideig tartó munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából származó visszaélésekre és a törvénysértés eseteire vonatkozik. Márpedig ebben a jogvitában nincs szó sem határozott időre szóló munkaszerződések csalárd alkalmazásáról, sem az ilyen szerződésekkel való visszaélésről. Az alapjogvita ráadásul csak egyetlen határozott időre szóló munkaszerződésre vonatkozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0077"><NO.P>77</NO.P><TXT>E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján – amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja – az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A nemzeti bíróságok által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem Bíróság általi elutasítása csak abban az esetben lehetséges, amennyiben nyilvánvaló, hogy az uniós jog kért értelmezése nem függ össze az alapeljárás tényállásával vagy tárgyával, illetve ha a szóban forgó probléma hipotetikus jellegű, vagy a Bíróság nem rendelkezik azon ténybeli és jogi elemek ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feltett kérdéseket hasznosan megválaszolja (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180627">2018. június 27‑i</DATE> <NAME.CASE>Altiner és Ravn</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑230/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:497">EU:C:2018:497</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0022">22.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0078"><NO.P>78</NO.P><TXT>A jelen ügyben a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy A. de Diego Porrast 2003 februárja óta több, helyettesítés céljából létrejött munkaszerződés alapján alkalmazták titkárnőként a honvédelmi minisztérium különböző aligazgatóságainál.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="14"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0079"><NO.P>79</NO.P><TXT>E tekintetben a keretmegállapodás 5. szakasza 2. pontjának a) alpontjából következik, hogy a tagállamoknak kell meghatározniuk, milyen feltételek mellett tekintik a határozott időre létrejött munkaszerződéseket vagy munkaviszonyokat <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0028" ID="QS0028"/>egymást követőnek<QUOT.END REF.START="QS0028" CODE="201D" ID="QE0028"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0080"><NO.P>80</NO.P><TXT>Márpedig a nemzeti rendelkezések értelmezése a nemzeti bíróságok kizárólagos hatáskörébe tartozik (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180605">2018. június 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Grupo Norte Facility</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑574/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:390">EU:C:2018:390</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0032">32.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0081"><NO.P>81</NO.P><TXT>E körülmények között nem tűnik nyilvánvalóan úgy, hogy a keretmegállapodás 5. szakaszának a kérdést előterjesztő bíróság által a második kérdés keretében kért értelmezése nem függ össze az alapjogvita tényállásával vagy tárgyával, illetve hogy ez a kérdés hipotetikus jellegű problémára vonatkozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0082"><NO.P>82</NO.P><TXT>A második kérdés ezért elfogadható.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">Az ügy érdeméről</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0083"><NO.P>83</NO.P><TXT>Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a keretmegállapodás 5. szakaszát akként kell‑e értelmezni, hogy egy, az alapeljárásbelihez hasonló olyan intézkedés, amely előírja végkielégítés kötelező folyósítását a határozott időre szóló bizonyos munkaszerződésekkel alkalmazott munkavállalók számára az e szerződésekben megállapított idő lejártakor, az egymást követő, határozott időre létrejött munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából származó visszaélés megakadályozására és adott esetben szankcionálására megfelelő intézkedést, illetve az e rendelkezés értelmében vett megfelelő jogi intézkedést képez.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0084"><NO.P>84</NO.P><TXT>E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a keretmegállapodás 5. szakasza – amely e keretmegállapodás céljai egyikének megvalósítására, vagyis az egymást követő, határozott időre szóló munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásának behatárolására irányul <FT TYPE="NUMBER">–1</FT>. pontjában kötelezi a tagállamokat az e rendelkezésben felsorolt egy vagy több kötelező intézkedés tényleges elfogadására, ha belső joguk nem tartalmaz megfelelő jogi intézkedést. E szakasz 1. pontjának a)–c) alpontjában így felsorolt, szám szerint három intézkedés az ilyen munkaszerződések vagy munkaviszonyok meghosszabbítását alátámasztó objektív okokra, ezen egymást követő munkaszerződések vagy munkaviszonyok maximális teljes időtartamára, illetőleg azok megújításának számára vonatkozik (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160914">2016. szeptember 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Martínez Andrés és Castrejana López</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑184/15 és C‑197/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:680">EU:C:2016:680</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0035">35.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0085"><NO.P>85</NO.P><TXT>A tagállamok e tekintetben mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek, mivel választhatnak, hogy a keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának a)–c) alpontjában felsorolt egy vagy több intézkedést, vagy a már meglévő, megfelelő jogi intézkedéseket alkalmazzák‑e, figyelembe véve a meghatározott ágazatok és/vagy munkavállalói kategóriák igényeit (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180307">2018. március 7‑i</DATE> <NAME.CASE>Santoro</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑494/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:166">EU:C:2018:166</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0027">27.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0086"><NO.P>86</NO.P><TXT>Ezáltal a keretmegállapodás 5. szakaszának 1. pontja a tagállamok számára az ilyen visszaélések megakadályozásában álló általános célt jelöl ki, azonban meghagyja a tagállamoknak a cél eléréséhez szükséges eszközök megválasztását, amennyiben azok nem veszélyeztetik a keretmegállapodás célját vagy hatékony érvényesülését (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180307">2018. március 7‑i</DATE> <NAME.CASE>Santoro</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑494/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:166">EU:C:2018:166</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0028">28.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0087"><NO.P>87</NO.P><TXT>A keretmegállapodás 5. szakasza nem ír elő konkrét szankciókat arra az esetre, ha visszaélést észlelnek. Ilyen esetben a nemzeti hatóságok feladata olyan intézkedéseket elfogadni, amelyek nemcsak arányosak, hanem egyúttal kellően hatékonyak és visszatartóak is, hogy biztosítsák a keretmegállapodás alapján hozott normák teljes érvényesülését (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160914">2016. szeptember 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Martínez Andrés és Castrejana López</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑184/15 és C‑197/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:680">EU:C:2016:680</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0036">36.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="15"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0088"><NO.P>88</NO.P><TXT>Ha egymást követő, határozott idejű munkaszerződések vagy munkaviszonyok visszaélésszerű alkalmazására került sor, alkalmazhatónak kell lennie valamely, a munkavállalók számára tényleges és egyenértékű védelmet biztosító intézkedésnek, amely megfelelően szankcionálja ezt a visszaélést és megszünteti az uniós jog megsértéséből származó következményeket. Magának az 1999/70 irányelv 2. cikkének első bekezdése értelmében ugyanis a tagállamok <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0029" ID="QS0029"/>megteszik az ezen irányelvben előírt eredmények folyamatos biztosításához szükséges lépéseket<QUOT.END REF.START="QS0029" CODE="201D" ID="QE0029"/> (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160914">2016. szeptember 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Martínez Andrés és Castrejana López</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑184/15 és C‑197/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:680">EU:C:2016:680</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0038">38.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0089"><NO.P>89</NO.P><TXT>Ezen túlmenően emlékeztetni kell arra, hogy nem a Bíróság feladata a belső jogi rendelkezések értelmezése, mivel az kizárólag a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróságokra tartozik, amelyeknek azt kell meghatározniuk, hogy a keretmegállapodás 5. szakaszában előírt követelményeket a vonatkozó nemzeti szabályozás rendelkezései teljesítik‑e (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160914">2016. szeptember 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Martínez Andrés és Castrejana López</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑184/15 és C‑197/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:680">EU:C:2016:680</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0042">42.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0090"><NO.P>90</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság feladata tehát értékelni, hogy a belső jog vonatkozó rendelkezései alkalmazásának és hatékony végrehajtásának feltételei alapján e rendelkezések milyen mértékben tekinthetők megfelelő intézkedésnek az egymást követő, határozott idejű munkaszerződések vagy munkaviszonyok visszaélésszerű alkalmazásának megakadályozására és adott esetben szankcionálására (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160914">2016. szeptember 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Martínez Andrés és Castrejana López</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑184/15 és C‑197/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:680">EU:C:2016:680</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0043">43.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0091"><NO.P>91</NO.P><TXT>Mindazonáltal a Bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elbírálása során szükség esetén pontosításokat adhat, amelyek célja, hogy iránymutatást adjanak a nemzeti bíróságnak az értékelés során (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160914">2016. szeptember 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Martínez Andrés és Castrejana López</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑184/15 és C‑197/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:680">EU:C:2016:680</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0044">44.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0092"><NO.P>92</NO.P><TXT>E tekintetben meg kell állapítani, hogy első ránézésre nem tartozik az intézkedéseknek a keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának a)–c) pontjában említett visszaélések megakadályozására irányuló valamely kategóriájába egy, az alapeljárásbelihez hasonló olyan intézkedés, amely előírja végkielégítés kötelező folyósítását a határozott időre szóló bizonyos munkaszerződésekkel alkalmazott munkavállalók számára az e szerződésekben megállapított idő lejártakor.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0093"><NO.P>93</NO.P><TXT>Nem úgy tűnik továbbá, hogy egy ehhez hasonló nemzeti intézkedés az e rendelkezés értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0030" ID="QS0030"/>a visszaélés megakadályozására irányuló megfelelő jogi intézkedést<QUOT.END REF.START="QS0030" CODE="201D" ID="QE0030"/> képez.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0094"><NO.P>94</NO.P><TXT>A szerződés megszűnése esetén járó, a munkavállalók jogállásáról szóló törvény 49. cikke (1) bekezdésének c) pontjában említetthez hasonló végkielégítés folyósítása nem teszi lehetővé a keretmegállapodás 5. szakaszával elérni kívánt, az egymást követő, határozott időre létrejött szerződések alkalmazásából származó visszaélés megakadályozására irányuló célkitűzés megvalósulását. A végkielégítés ilyen folyósítása ugyanis – úgy tűnik – független a határozott idejű szerződések alkalmazásának jogszerű vagy visszaélésszerű jellegével kapcsolatos bármilyen megfontolástól.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0095"><NO.P>95</NO.P><TXT>Egy ilyen intézkedés tehát nem tűnik alkalmasnak arra, hogy megfelelően szankcionálja az egymást követő, határozott időre létrejött munkaszerződések vagy munkaviszonyok visszaélésszerű alkalmazását, és arra, hogy megszüntesse az uniós jog megsértéséből származó következményeket, következésképpen pedig nem úgy tűnik, hogy – a jelen ítélet 87. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében – önmagában olyan kellően hatékony és visszatartó intézkedést képez, hogy biztosítsa a keretmegállapodás alapján hozott normák teljes érvényesülését.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0096"><NO.P>96</NO.P><TXT>A fenti megfontolásokra figyelemmel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a keretmegállapodás 5. szakaszát akként kell értelmezni, hogy a nemzeti bíróságnak kell – az alkalmazandó nemzeti jogi szabályok összességének megfelelően – értékelni azt, hogy egy, az<?PAGE NO="16"?> alapeljárásbelihez hasonló olyan intézkedés, amely előírja végkielégítés kötelező folyósítását a határozott időre szóló bizonyos munkaszerződésekkel alkalmazott munkavállalók számára az e szerződésekben megállapított idő lejártakor, az egymást követő, határozott időre létrejött munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából származó visszaélés megakadályozásához és adott esetben szankcionálásához megfelelő intézkedést, illetve az e rendelkezés értelmében vett megfelelő jogi intézkedést képez‑e.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A harmadik kérdésről</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0097"><NO.P>97</NO.P><TXT>A második kérdésre adott igenlő válasz esetére előterjesztett harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a keretmegállapodás 5. szakaszát akként kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapeljárásbelihez hasonló azon nemzeti szabályozás, amely szerint a bizonyos kategóriákba tartozó határozott időre szóló munkaszerződések lejárta végkielégítés folyósítását eredményezi az e szerződésekkel alkalmazott munkavállalók számára, míg a más kategóriákba tartozó határozott időre szóló munkaszerződések lejárta nem von maga után semmiféle végkielégítést az ezen utóbbi szerződésekkel alkalmazott munkavállalók számára.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0098"><NO.P>98</NO.P><TXT>E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a keretmegállapodás 5. szakaszával önmagában nem ellentétes, ha egy tagállam az egymást követő, határozott időre szóló munkaszerződésekkel vagy munkaviszonyokkal való visszaélés megállapítására vonatkozóan eltérő szabályozást ír elő attól függően, hogy a szóban forgó alkalmazottak mely szektorba vagy kategóriába tartoznak, amennyiben az érintett tagállam belső jogrendje az adott szektorban vagy az alkalmazottak adott kategóriájára vonatkozóan tartalmaz egy, a visszaélések elkerülésére és szankcionálására vonatkozó egyéb hatékony intézkedést (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160914">2016. szeptember 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Martínez Andrés és Castrejana López</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑184/15 és C‑197/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:680">EU:C:2016:680</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0048">48.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0099"><NO.P>99</NO.P><TXT>Márpedig ezek a megfontolások teljes mértékben átültethetők egy, az alapeljárásbelihez hasonló olyan helyzetre, amelyben a bizonyos kategóriákba tartozó határozott időre szóló munkaszerződések lejárta végkielégítés folyósítását eredményezi az e szerződésekkel alkalmazott munkavállalók számára, míg a más kategóriákba tartozó határozott időre szóló munkaszerződések lejárta nem von maga után semmiféle végkielégítést az ezen utóbbi szerződésekkel alkalmazott munkavállalók számára.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0100"><NO.P>100</NO.P><TXT>Ennélfogva – még ha a kérdést előterjesztő bíróság azt is állapítaná meg, hogy a munkavállalók jogállásáról szóló törvény 49. cikke (1) bekezdésének c) pontjában említett végkielégítés kötelező folyósítása az egymást követő, határozott időre létrejött munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából származó visszaélés megakadályozására irányuló intézkedést, illetve a keretmegállapodás 5. szakasza értelmében vett megfelelő jogi intézkedést képez – az, hogy ezt a végkielégítést csak a helyettesítés céljából létrejött szerződésektől eltérő, határozott időre szóló munkaszerződések lejárta esetében biztosítják, kizárólag akkor sértheti a keretmegállapodás célkitűzését és hatékony érvényesülését, ha a spanyol jogban nem létezik semmilyen más hatékony intézkedés a helyettesítés céljából létrejött szerződésekkel alkalmazott munkavállalókkal szembeni visszaélések megakadályozására és szankcionálására, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0101"><NO.P>101</NO.P><TXT>A fenti megfontolásokra tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy abban az esetben, ha a nemzeti bíróság megállapítja, hogy alapeljárásbelihez hasonló olyan intézkedés, amely előírja végkielégítés kötelező folyósítását a határozott időre szóló bizonyos munkaszerződésekkel alkalmazott munkavállalók számára az e szerződésekben megállapított idő lejártakor, az egymást követő, határozott időre létrejött munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából származó visszaélés megakadályozásához és adott esetben szankcionálásához megfelelő intézkedést, illetve a keretmegállapodás 5. szakasza értelmében vett megfelelő jogi intézkedést képez, akkor ezt a rendelkezést akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az alapeljárásbelihez hasonló azon nemzeti szabályozás, amely szerint a bizonyos kategóriákba tartozó határozott időre szóló munkaszerződések lejárta végkielégítés folyósítását eredményezi az e szerződésekkel alkalmazott<?PAGE NO="17"?> munkavállalók számára, míg a más kategóriákba tartozó határozott időre szóló munkaszerződések lejárta nem von maga után semmiféle végkielégítést az ezen utóbbi szerződésekkel alkalmazott munkavállalók számára, kivéve ha a nemzeti jogrendben nem létezik semmilyen más hatékony intézkedés az ezen utóbbi munkavállalókkal szembeni visszaélések elkerülésére és szankcionálására, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">A költségekről</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0102"><NO.P>102</NO.P><TXT>Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><JURISDICTION><INTRO>A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:</INTRO><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">1)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, <DATE ISO="19990628">1999. június 28‑i</DATE> 1999/70/EK tanácsi irányelv mellékletét képező, <DATE ISO="19990318">1999. március 18‑án</DATE> megkötött, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontját akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely nem írja elő végkielégítés folyósítását az álláshelyének megtartására jogosult munkavállaló helyettesítése céljából létrejött határozott időre szóló, az alapeljárásban szereplőhöz hasonló munkaszerződésekkel alkalmazott munkavállalók számára az e szerződésekben megállapított idő lejártakor, míg a határozatlan időre alkalmazott munkavállalókat végkielégítés illeti meg a munkaszerződésük objektív okból történő megszüntetése esetén.</HT></TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">2)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az 1999/70 irányelv mellékletét képező, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás 5. szakaszát akként kell értelmezni, hogy a nemzeti bíróságnak kell – az alkalmazandó nemzeti jogi szabályok összességének megfelelően – értékelni azt, hogy egy, az alapeljárásbelihez hasonló olyan intézkedés, amely előírja végkielégítés kötelező folyósítását a határozott időre szóló bizonyos munkaszerződésekkel alkalmazott munkavállalók számára az e szerződésekben megállapított idő lejártakor, az egymást követő, határozott időre létrejött munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából származó visszaélés megakadályozásához és adott esetben szankcionálásához megfelelő intézkedést, illetve az e rendelkezés értelmében vett megfelelő jogi intézkedést képez‑e.</HT></TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">3)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Abban az esetben, ha a nemzeti bíróság megállapítja, hogy alapeljárásbelihez hasonló olyan intézkedés, amely előírja végkielégítés kötelező folyósítását a határozott időre szóló bizonyos munkaszerződésekkel alkalmazott munkavállalók számára az e szerződésekben megállapított idő lejártakor, az egymást követő, határozott időre létrejött munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából származó visszaélés megakadályozásához és adott esetben szankcionálásához megfelelő intézkedést, illetve az 1999/70 irányelv mellékletét képező, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás 5. szakasza értelmében vett megfelelő jogi intézkedést képez, akkor ezt a rendelkezést akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az alapeljárásbelihez hasonló azon nemzeti szabályozás, amely szerint a bizonyos kategóriákba tartozó határozott időre szóló munkaszerződések lejárta végkielégítés folyósítását eredményezi az e szerződésekkel alkalmazott munkavállalók számára, míg a más kategóriákba tartozó határozott időre szóló munkaszerződések lejárta nem von maga után semmiféle végkielégítést az ezen utóbbi szerződésekkel alkalmazott munkavállalók számára, kivéve ha a nemzeti jogrendben nem létezik semmilyen más hatékony intézkedés az ezen utóbbi munkavállalókkal szembeni visszaélések elkerülésére és szankcionálására, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia.</HT></TXT></NP></ITEM></LIST></JURISDICTION></CONTENTS.JUDGMENT><?PAGE NO="18"?><SIGNATURE.CASE><SIGNATORY><P>Aláírások</P></SIGNATORY></SIGNATURE.CASE></JUDGMENT>