A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)
2025. december 11. ( *1 )
„Fellebbezés – Gazdaság‑ és monetáris politika – Bankunió – 806/2014/EU rendelet – A hitelintézetekre és bizonyos befektetési vállalkozásokra vonatkozó Egységes Szanálási Mechanizmus – 7. cikk – A feladatoknak az Egységes Szanálási Mechanizmuson belüli megosztása – 18. cikk – Szanálási eljárás – Feltételek – Az Egységes Szanálási Testület (ESZT) arra vonatkozó határozata, hogy nem fogad el szanálási programot – Az ESZT hatásköre”
A C‑602/22. P. sz. ügyben,
az ABLV Bank AS, felszámolás alatt (székhelye: Riga [Lettország], képviseli: O. Behrends Rechtsanwalt)
fellebbezőnek
az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2022. szeptember 16‑án benyújtott fellebbezése tárgyában,
a többi fél az eljárásban:
az Egységes Szanálási Testület (ESZT) (képviselik kezdetben: H. Ehlers, L. Forestier, J. Rius Riu és K.‑Ph. Wojcik, meghatalmazotti minőségben, segítőik: D. Arts advocaat, N. De Backer és F. Miotto avocates, később: H. Ehlers, L. Forestier és J. Rius Riu, meghatalmazotti minőségben, segítőik: D. Arts advocaat, N. De Backer és F. Miotto avocates)
alperes az elsőfokú eljárásban,
az Európai Központi Bank (EKB) (képviselik: A. Lefterov, G. Marafioti és R. Ugena Torrejón, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó fél az elsőfokú eljárásban,
A BÍRÓSÁG (nagytanács),
tagjai: K. Lenaerts elnök, T. von Danwitz elnökhelyettes, C. Lycourgos, I. Jarukaitis, M. L. Arastey Sahún, I. Ziemele, O. Spineanu Matei, M. Condinanzi és F. Schalin tanácselnökök, N. Piçarra, A. Kumin, D. Gratsias, Csehi Z., B. Smulders és N. Fenger (előadó) bírák,
főtanácsnok: A. Biondi,
hivatalvezető: L. Carrasco Marco tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2025. január 20‑i tárgyalásra,
a főtanácsnok indítványának a 2025. május 13‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
|
1 |
Fellebbezésével az ABLV Bank AS, felszámolás alatt, az Európai Unió Törvényszéke 2022. július 6‑iABLV Bank kontra ESZT ítéletének (T‑280/18, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2022:429) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Törvényszék elutasította az Egységes Szanálási Testületnek (ESZT) az ABLV Bank AS hitelintézetre, illetve az ABLV Bank Luxembourg SA hitelintézetre vonatkozó szanálási program elfogadásának mellőzéséről szóló, 2018. február 23‑i SRB/EES/2018/09 és SRB/EES/2018/10 határozatának (a továbbiakban: vitatott határozatok) megsemmisítése iránti keresetét. |
Jogi háttér
A 2014/59/EU irányelv
|
2 |
A hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2014. május 15‑i 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 173., 190. o.) 82. cikkének (2) bekezdése előírja: „Az arról szóló határozatban, hogy az 1. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett intézmény vagy szervezet esetében hozzanak‑e szanálási intézkedést, az alábbi információkat kell feltűntetni:
|
A 806/2014/EU rendelet
|
3 |
A hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. július 15‑i 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2014. L 225., 1. o.) (2), (10)–(12), (24), (26), (31), (33), (58) és (122) preambulumbekezdésének szövege a következő:
[…]
[…]
[…]
[…]
[…]
[…]
[…]
[…]
|
|
4 |
A 806/2014 rendeletnek „A feladatoknak az Egységes Szanálási Mechanizmuson belüli megosztása” című 7. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőket mondja ki: „(1) A Egységes Szanálási Mechanizmus egységes és következetes működéséért a Testület felel. (2) A 31. cikk (1) bekezdésében említett rendelkezéseknek megfelelően a Testület felelős a szanálási tervek elkészítéséért, illetve az alábbiak szanálására vonatkozó valamennyi határozat elfogadásáért:
|
|
5 |
A 806/2014 rendelet 14. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „(1) A 18. cikkben említett szanálási eljárás keretében eljárva a Testületnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak, illetve adott esetben a nemzeti szanálási hatóságoknak – vonatkozó hatásköreiknek megfelelően – figyelembe kell venniük a szanálási célokat, és azokat a szanálási eszközöket és szanálási hatásköröket kell választaniuk amelyek véleményük szerint a legjobban szolgálják az adott eset körülményeihez kapcsolódó szanálási célok elérését. (2) Az (1) bekezdésben említett szanálási célok a következők:
[…]” |
|
6 |
E rendelet 15. cikke (1) bekezdésének szövege a következő: „A 18. cikkben említett szanálási eljárás keretében eljárva, a Testület, a Tanács és a Bizottság, illetve adott esetben a nemzeti szanálási hatóságok meghozzák az összes megfelelő intézkedést, amelyekkel biztosítható, hogy a szanálási intézkedést a következő elvekkel összhangban hozzák meg […]” |
|
7 |
Az említett rendelet „Szanálási eljárás” című 18. cikke előírja: „(1) A Testület csak akkor fogad el a (6) bekezdés szerint szanálási programot a 7. cikk (2) bekezdésében említett szervezetek és csoportok, valamint – amennyiben az e bekezdésekben foglalt feltételek teljesülnek – a 7. cikk (4) bekezdésének b) pontjában és (5) bekezdésében említett szervezetek és csoportok vonatkozásában, ha a negyedik albekezdés szerinti tájékoztatás kézhezvétele esetén vagy saját kezdeményezésére az ügyvezetői testülete úgy értékeli, hogy az alábbi feltételek teljesülnek:
Az első albekezdés a) pontjában említett feltétel teljesülését a Testülettel folytatott konzultációt követően az EKB értékeli. A Testület ügyvezetői testülete csak abban az esetben fogadhat el ilyen megállapítást, ha tájékoztatta az EKB‑t szándékáról, és az EKB e tájékoztatás kézhezvételét követő három naptári napon belül nem tesz ilyen értékelést. Az EKB minden olyan releváns információt késedelem nélkül a Testület rendelkezésére bocsát, amelyet a Testület az értékelése megalapozása érdekében bekér. Amennyiben az EKB megállapítja, hogy az első albekezdés a) pontjában említett feltétel valamely, az első albekezdésben említett szervezet vagy csoport tekintetében teljesül, erről az értékelésről haladéktalanul tájékoztatnia kell a Bizottságot és a Testületet. Az első albekezdés b) pontjában említett feltétel teljesülését az EKB‑val szoros együttműködésben a Testület vezetői testülete, illetve adott esetben a nemzeti szanálási hatóságok értékelik. Az EKB is tájékoztathatja a Testületet vagy az érintett nemzeti szanálási hatóságokat arról, hogy véleménye szerint a b) pontban foglalt feltétel teljesül. […] (4) Az (1) bekezdés a) pontja alkalmazásában akkor tekintendő úgy, hogy a szervezet fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik, ha a következő körülmények közül egy vagy több fennáll: […]
[…] (5) Az e cikk (1) bekezdése c) pontjának alkalmazásában egy szanálási intézkedés akkor szolgálja a közérdeket, ha szükséges a 14. cikkben említett egy vagy több szanálási cél megvalósításához és azokkal arányos, továbbá a szervezet rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében történő felszámolása révén ezek a szanálási célok nem valósulnának meg ugyanolyan mértékben. (6) Abban az esetben, ha az (1) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülnek, a Testület szanálási programot fogad el. A szanálási program:
(7) Közvetlenül a szanálási program elfogadása után a Testület továbbítja azt a Bizottságnak. A szanálási programnak a Testület általi továbbítását követő 24 órán belül a Bizottság vagy támogatja a szanálási programot, vagy kifogást emel ellene a szanálási program diszkrecionális szempontjaira vonatkozóan az e bekezdés harmadik albekezdésében nem említett esetekben. A szanálási program Testület általi továbbítását követő 12 órán belül a Bizottság a következő javaslatokat teheti a Tanácsnak:
A harmadik albekezdés alkalmazásában a Tanács egyszerű többséggel jár el. A szanálási program csak abban az esetben léphet hatályba, ha a Tanács vagy a Bizottság a szanálási tervnek a Testület általi továbbítását követő 24 órán belül nem emel kifogást. A Tanács vagy adott esetben a Bizottság köteles megindokolni a kifogás emelésére vonatkozó hatáskörük gyakorlását. Amennyiben a Tanács a szanálási programnak a Testület általi továbbítását követő 24 órán belül jóváhagyja a Bizottságnak a harmadik albekezdés b) pontja alapján a szanálási program módosítására irányuló javaslatát, vagy a Bizottság a második albekezdéssel összhangban kifogást emelt, a Testületnek a kifejtett indokoknak megfelelően nyolc órán belül módosítania kell a szanálási programot. […] (8) Amennyiben a Tanács kifogást emel valamely intézmény szanálás alá helyezésével szemben azzal az indokkal, hogy az (1) bekezdés c) pontjában említett közérdekre vonatkozó kritérium nem teljesül, az érintett szervezetet az alkalmazandó nemzeti jogszabályok szerinti rendes eljárással összhangban kell felszámolni. (9) A Testület biztosítja, hogy a nemzeti szanálási hatóságok meghozzák a szanálási program végrehajtásához szükséges szanálási intézkedéseket. A szanálási programot az érintett nemzeti szanálási hatóságoknak kell címezni, és ebben felszólítják az említett hatóságokat, hogy a 29. cikknek megfelelően hozzák meg az annak végrehajtásához szükséges valamennyi intézkedést, gyakorolva a szanálási hatásköröket. Amennyiben a szanálási program egy része állami támogatással vagy az [ESZA‑ból] származó támogatással valósul meg, a Testületnek a Bizottság ezen támogatásról szóló döntésének megfelelően kell eljárnia. (10) A Bizottság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a Testülettől megszerezhet minden olyan információt, amelyet az e rendelet szerinti feladatok teljesítéséhez szükségesnek tart. A Testület hatáskörrel rendelkezik arra, hogy e cím 5. fejezetével összhangban bármely személytől beszerezheti az összes olyan információt, amelyet a szanálási intézkedés előkészítéséhez és az arról való döntéshez szükségesnek tart, ideértve a szanálási tervben biztosított információk aktualizált változatát és kiegészítéseit.” |
|
8 |
Ugyanezen rendeletnek „A szanálási eszközökre vonatkozó általános elvek” című 22. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „A 18. cikk (6) bekezdésének b) pontjában említett szanálási eszközök a következők:
|
|
9 |
A 806/2014 rendelet 29. cikkének (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik: „A nemzeti szanálási hatóságok meghozzák az e rendeletben említett határozatok végrehajtásához szükséges intézkedéseket, különösen azáltal, hogy ellenőrzik a 7. cikk (2) bekezdésében említett szervezeteket és csoportokat, valamint a 7. cikk (4) bekezdésének b) pontjában és (5) bekezdésében említett szervezeteket és csoportokat, amennyiben teljesülnek az e bekezdések alkalmazására vonatkozó feltételek, és meghozzák a 2014/59/EU irányelv 35. cikkének vagy 72. cikkének megfelelő, szükséges intézkedéseket és biztosítják az említett irányelvben meghatározott biztosítékok alkalmazását. A nemzeti szanálási hatóságok végrehajtják a Testület valamennyi nekik címzett határozatát.” |
|
10 |
E rendelet 43. cikkének (3) bekezdése a következőket írja elő: „A Bizottság és az EKB kijelöl egy‑egy képviselőt, aki állandó megfigyelőként jogosult részt venni az ügyvezetői testületben és a plenáris testületben. A Bizottság és az EKB képviselői jogosultak a vitákon való részvételre, és valamennyi dokumentumhoz hozzáférhetnek.” |
A jogvita előzményei
|
11 |
A jogvita előzményeit a megtámadott ítélet 2–20. pontja ismerteti. Ezen előzmények a jelen eljárás szempontjából a következőképpen foglalhatók össze. |
|
12 |
Az ABLV Bank Lettországban székhellyel rendelkező hitelintézet, és az ABLV‑csoport anyavállalata. Az ABLV Bank Luxembourg egy Luxemburgban székhellyel rendelkező hitelintézet, amely az ABLV‑csoport egyik leányvállalata, és amelynek az ABLV Bank az egyedüli részvényese. |
|
13 |
Az ABLV Bank és az ABLV Bank Luxembourg egyaránt „jelentős szervezetnek” minősült, és ez alapján az 1024/2013 rendelettel bevezetett EFM keretében az EKB felügyelete alá tartozott. |
|
14 |
2018. február 13‑án a United States Department of the Treasury (az Amerikai Egyesült Államok pénzügyminisztériuma) a Financial Crimes Enforcement Network (a pénzügyi bűncselekmények bűnüldöző hálózata, Egyesült Államok; a továbbiakban: FinCEN) által kifejezte azon szándékát, hogy különleges intézkedéseket hozzon annak érdekében, hogy az ABLV Bankot a pénzmosás szempontjából jelentős veszélyt jelentő intézményként jelöljék meg (a továbbiakban: a FinCEN intézkedéstervezete). E bejelentést követően az ABLV Bank a továbbiakban nem tudott USA‑dollárban (USD) kifizetéseket teljesíteni. |
|
15 |
2018. február 18‑án az EKB utasítást adott a Finanšu un kapitāla tirgus komisija (pénz‑ és tőkepiaci bizottság, Lettország) (a továbbiakban: FKTK) számára, hogy függessze fel az ABLV Bank pénzügyi kötelezettségeinek kifizetését. Az EKB úgyszintén felkérte a Commission de surveillance du secteur financier‑t (a pénzügyi ágazat felügyeleti bizottsága, Luxemburg) (a továbbiakban: CSSF), hogy hasonló intézkedéseket hozzon az ABLV Bank Luxembourggal szemben. 2018. február 19‑én moratórium lépett hatályba az ABLV Bankkal szemben, az ABLV Bank Luxembourg pedig fizetési halasztást kapott. |
|
16 |
Az EKB 2018. február 22‑én közölte az ESZT‑tel az ABLV Bank és az ABLV Bank Luxembourg fizetésképtelenségére vagy valószínű fizetésképtelenné válására vonatkozó értékelésének tervezetét abból a célból, hogy e tárgykörben konzultációt folytasson vele. |
|
17 |
2018. február 23‑án az EKB úgy vélte, hogy az ABLV Bank és az ABLV Bank Luxembourg a 806/2014 rendelet 18. cikke (1) bekezdése értelmében fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik, és az értékeléseit közölte az ESZT‑tel. |
|
18 |
Ugyanezen a napon az ESZT elfogadta az SRB/EES/2018/09 határozatot, amelyben úgy határozott, hogy az ABLV Bank tekintetében nem fogad el szanálási programot (a továbbiakban: az ABLV Bankra vonatkozó határozat), valamint elfogadta az SRB/EES/2018/10 határozatot, amelyben úgy határozott, hogy az ABLV Bank Luxembourg tekintetében nem fogad el szanálási programot (a továbbiakban: az ABLV Bank Luxembourgra vonatkozó határozat). E határozatokban az ESZT egyetértett az EKB azon értékelésével, amely szerint az ABLV Bank és az ABLV Bank Luxembourg fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik, és úgy ítélte meg, hogy észszerűen nem várható, hogy más intézkedésekkel észszerű időn belül megelőzhető lenne e szervezetek csődje. Mindazonáltal úgy ítélte meg, hogy az ABLV Bank és az ABLV Bank Luxembourg sajátos jellemzőire tekintettel velük szemben szanálási intézkedésre közérdekből nincs szükség az e rendelet 18. cikke (1) bekezdésének c) pontja és (5) bekezdése értelmében. Az említett határozatokról értesítették a címzettjeiket, azaz az FKTK‑t és a CSSF‑t. |
|
19 |
Az ABLV Bankra vonatkozó határozat 1. cikke úgy rendelkezett, hogy „[az ABLV Bankot] nem fogják szanálási eljárás alá vonni”. E határozat 2. cikke pontosította, hogy e határozat címzettje „az [FKTK] mint a 806/2014 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében vett nemzeti szanálási hatóság”, és hogy „[a] 806/2014 rendelet 29. cikkének (1) bekezdésével összhangban az [FKTK] végrehajtja [az említett határozatot], és gondoskodik arról, hogy minden intézkedés azzal összehangban, az előírtaknak megfelelően történjen”. |
|
20 |
Az ABLV Bank Luxembourgra vonatkozó határozat 1. és 2. cikke hasonló tartalmú volt. |
|
21 |
2018. február 24‑én az ESZT sajtóközleményt tett közzé a vitatott határozatokról. E sajtóközleményben kinyilvánította, hogy „[a]z [EKB] azon határozatát követően, amelyben kimondta, hogy az [ABLV Bank] és leányvállalata, az [ABLV Bank Luxembourg], fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik, az [ESZT] úgy határozott, hogy nem szükséges szanálási programot elfogadni, mivel e bankok tekintetében nem áll fenn közérdek[; k]övetkezésképpen a bankokat a lett, illetve a luxemburgi jog szerint fogják felszámolni”. |
|
22 |
2018. február 26‑án az ABLV Bank részvényesei olyan eljárást indítottak, amely lehetővé tette az ABLV Bank számára a saját végelszámolásának lefolytatását, és a végelszámolási terv jóváhagyása iránti kérelmet nyújtottak be az FKTK‑hoz. |
|
23 |
2018. március 9‑én a tribunal d’arrondissement de Luxembourg (luxembourgi kerületi bíróság, Luxemburg) elutasította a CSSF‑nek az ABLV Bank Luxembourg megszüntetésére és felszámolására irányuló kérelmét, ugyanakkor engedélyezte az ABLV Bank Luxembourg számára a kifizetés hat hónapra történő felfüggesztésére irányuló eljárást, amelyet több alkalommal meghosszabbítottak. 2019. július 2‑i ítéletével e bíróság megszüntette az ABLV Bank Luxembourgot, és elrendelte annak felszámolását. |
A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet
|
24 |
A Törvényszék Hivatalához 2018. május 3‑án érkezett keresetlevelével az ABLV Bank keresetet indított a vitatott határozatok megsemmisítése iránt. |
|
25 |
Keresetének alátámasztása érdekében tizenhárom jogalapra hivatkozott. Az első jogalap azon alapult, hogy az ESZT nem rendelkezik hatáskörrel a hitelintézet felszámolásáról való döntésre. A második jogalap lényegében azon alapult, hogy az ESZT nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a szanálási program mellőzéséről döntsön. A harmadik és a negyedik jogalap a 806/2014 rendelet 18. cikke (1) bekezdése a) és b) pontjának megsértésén alapult. Az ötödik jogalap a meghallgatáshoz való jog és az iratbetekintési jog megsértésén alapult. A hatodik jogalap az indokolási kötelezettség megsértésén alapult. A hetedik és tizenharmadik jogalap az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 41. cikkének (1) bekezdésében foglalt, ahhoz való jog megsértésén alapult, hogy az ügyeket részrehajlás nélküli intézzék. A nyolcadik–tizenegyedik jogalap az arányosság elvének, az egyenlő bánásmód elvének, a Charta 16. és 17. cikkének, valamint a nemo auditur propriam turpitudinem allegans (senki sem hivatkozhat saját felróható magatartására) elvének megsértésén alapult. A tizenkettedik jogalap a hatáskörrel való visszaélésen alapult. |
|
26 |
A Törvényszék a megtámadott ítéletben az ABLV Bank által előterjesztett keresetet elutasította. |
|
27 |
E kereset elfogadhatóságának vizsgálata keretében, miután ezen ítélet 36. pontjában megállapította, hogy a vitatott határozatok megtámadható aktusok, a Törvényszék az említett ítélet 40–42. pontjában megállapította egyrészt, hogy az ABLV Bank az ABLV Bank Luxembourgra vonatkozó határozattal szemben anyavállalatként, valamint annak egyedüli részvényeseként nyújtotta be keresetét, másrészt pedig, hogy e határozat nem gyakorolt közvetlen hatást a részvényesek helyzetére, mivel az említett határozat nem érintette e részvényesek azon jogát, hogy osztalékban részesüljenek, és részt vegyenek az ABLV Bank Luxembourg irányításában. Ebből ugyanezen ítélet 45. pontjában azt a következtetést vonta le, hogy az ABLV Bankot ugyanezen határozat nem érintette közvetlenül. |
|
28 |
Következésképpen a Törvényszék a megtámadott ítélet 61. pontjában mint elfogadhatatlant elutasította az ABLV Banknak az ABLV Bank Luxembourgra vonatkozó határozat megsemmisítése iránti kereseti kérelmét. Ezzel szemben a keresetet elfogadhatónak nyilvánította annyiban, amennyiben az az ABLV Bankra vonatkozó határozat megsemmisítésére irányult. |
|
29 |
Az ügy érdemét illetően a Törvényszék megvizsgálta és elutasította az ABLV Bank által felhozott valamennyi jogalapot. |
|
30 |
A Törvényszék elsősorban elutasította az ABLV Bank által felhozott első jogalapot, és a megtámadott ítélet 76. pontjában megállapította, hogy az ESZT az ABLV Bankra vonatkozó határozattal nem döntött e szervezet felszámolásáról. |
|
31 |
Másodsorban elutasította az ABLV Bank által felhozott második jogalapot, és mindenekelőtt ezen ítélet 81. és 82. pontjában megállapította, hogy a 2021. május 6‑iABLV Bank és társai kontra EKB ítéletből (C‑551/19 P és C‑552/19 P, EU:C:2021:369) kitűnik, hogy az ESZT köteles volt elfogadó vagy elutasító határozatot hozni, miután megvizsgálta, hogy a 806/2014 rendelet 18. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételek teljesülnek‑e, vagy sem. Ezt követően a megtámadott ítélet 83. pontjában úgy ítélte meg, hogy a 2014/59 irányelv 82. cikkének (2) bekezdése, amely e rendelet 18. cikkével egyenértékűnek tekinthető, kifejezetten rendelkezik a szanálási program elfogadásának mellőzéséről szóló határozat meghozatalának lehetőségéről. Végül ezen ítélet 84. pontjában megállapította, hogy az ESZT azon hatáskörének hiánya, hogy a szanálási program elfogadásának mellőzéséről határozatot hozzon, veszélyeztetheti az érintett hitelintézet és potenciálisan a pénzügyi piacok stabilitását azáltal, hogy kétséget hagy azzal kapcsolatban, hogy ezen intézménnyel szemben milyen intézkedéseket kell megfontolni az EKB értékelése alapján. |
|
32 |
Harmadsorban a Törvényszék a megtámadott ítélet 87–153. pontjában együttesen vizsgálta az ABLV Bank által felhozott harmadik és negyedik jogalapot. Ezen ítélet 91. és 92. pontjában mindenekelőtt megállapította, hogy mivel a hitelintézet fizetésképtelenségének vagy valószínű fizetésképtelenné válásának ESZT általi értékelése összetett gazdasági értékeléseken alapul, az uniós bíróságok általi felülvizsgálat e tekintetben korlátozott. Ezt követően elutasította az ABLV Banknak a FinCEN intézkedéstervezetének jogellenes jellegére alapított érvelését, és az említett ítélet 101. pontjában úgy ítélte meg, hogy a fizetésképtelenség okai nem minősülnek olyan körülménynek, amelyet figyelembe kell venni a 806/2014 rendelet 18. cikkének (4) bekezdésében előírt vizsgálat elvégzése során. Végül ugyanezen ítélet 103–146. pontjában elutasította az ABLV Bank azon érvelését, amely a fizetésképtelenségére vagy valószínű fizetésképtelenné válására vonatkozóan az EKB által elvégzett és az ESZT által átvett értékelés ellen irányult. |
|
33 |
Negyedsorban, a megtámadott ítélet 154–106. pontjában a Törvényszék megvizsgálta és elutasította az ABLV Bank által előterjesztett ötödik, hatodik–tizenharmadik jogalapot. |
A felek kérelmei
|
34 |
Fellebbezésében az ABLV Bank azt kéri, hogy a Bíróság:
|
|
35 |
Az ESZT azt kéri, hogy a Bíróság:
|
|
36 |
Az EKB azt kéri, hogy a Bíróság:
|
A Bíróság előtti eljárás
|
37 |
A Bíróság elnöke 2023. március 22‑i határozatával a C‑551/22. P. sz., Bizottság kontra ESZT ügyben az eljárást befejező határozat meghozataláig felfüggesztette a jelen eljárást. A 2024. június 18‑iBizottság kontra ESZT ítélet (C‑551/22 P, EU:C:2024:520) kihirdetését követően folytatták az eljárást. |
|
38 |
A Bíróság elnöke 2024. június 21‑i határozatával felhívta a jelen eljárásban részt vevő feleket, hogy nyilatkozzanak arról, hogy ezen ítéletből milyen következtetéseket kell levonni ezen eljárásban. |
A fellebbezésről
|
39 |
Az ABLV Bank a fellebbezésének alátámasztására négy jogalapra hivatkozik. Az első jogalap a Törvényszék által az első fokon előterjesztett, az ESZT hatáskörére vonatkozó első két jogalap vizsgálata során elkövetett hibákon, valamint az ABLV Bankra vonatkozó határozat elfogadását érintő eljárási hibákon alapul. A második jogalap a Törvényszék által az első fokon előterjesztett harmadik és negyedik, az ABLV Bank fizetésképtelenségének vagy valószínű fizetésképtelenné válásának ESZT általi értékelésére vonatkozó jogalap vizsgálata során elkövetett hibákon alapul. A harmadik jogalap a Törvényszék által az ABLV Banknak a FinCEN intézkedéstervezetére és a lett hatóságok által elfogadott határozatokra vonatkozó érvelésének vizsgálata során elkövetett hibákon alapul. A negyedik jogalap a Törvényszék által az ABLV Bank Luxembourgra vonatkozó határozattal szemben benyújtott kereset elfogadhatóságának vizsgálata során elkövetett hibákon alapul. |
Az arra irányuló kérelemről, hogy a Bíróság kérje fel a Bizottságot a jelen ügyben való állásfoglalásra
|
40 |
Válaszában az ABLV Bank azt kérte, hogy a Bíróság hívja fel a Bizottságot, hogy foglaljon állást a jelen ügyben. Arra hivatkozik, hogy a Bizottság által a 2024. június 18‑iBizottság kontra ESZT ítélet (C‑551/22 P, EU:C:2024:520) alapjául szolgáló ügyben előadott érvelésre tekintettel ezen intézmény osztja a jelen fellebbezés megalapozottságával kapcsolatos véleményét. Az említett intézmény egyébiránt magyarázatot tud adni a 806/2014 rendelet előkészítő munkálatairól. |
|
41 |
E tekintetben meg kell állapítani, hogy e kérelem olyan uniós intézményre vonatkozik, amely nem vesz részt félként sem a jelen eljárásban, sem az elsőfokú eljárásban. Ezenkívül a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a felek érvei és az ügy iratai alapján elegendő információval rendelkezik, így e kérelmet el kell utasítani. |
A fellebbezés elfogadhatóságáról
A felek érvei
|
42 |
Az ESZT előadja, hogy a jelen fellebbezés elfogadhatatlan, mivel nem felel meg a Bíróság eljárási szabályzatában foglalt követelményeknek. E fellebbezés nem jelöli meg kellő pontossággal a megtámadott ítélet vitatott elemeit, és nem említi a hivatkozott jogalapok alátámasztása érdekében kifejezetten előadott jogi érveket sem. Az említett fellebbezés homályos és inkoherens jellege miatt nehéz azonosítani a Törvényszék által a megtámadott ítéletben állítólagosan elkövetett téves jogalkalmazást. |
|
43 |
Az EKB úgy véli, hogy a fellebbezés nem tartalmaz téves jogalkalmazásra alapított konkrét kifogást, ami végső soron nem teszi lehetővé egyrészt a Bíróság számára, hogy gyakorolja felülvizsgálati jogkörét, másrészt pedig az ESZT és az EKB számára, hogy biztosítsák védekezésüket. Következésképpen az EKB megkérdőjelezi a fellebbezés elfogadhatóságát. |
|
44 |
Az ABLV Bank azt állítja, hogy a fellebbezés elfogadható. |
A Bíróság álláspontja
|
45 |
Emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből, az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből és az eljárási szabályzat 168. cikke (1) bekezdésének d) pontjából az következik, hogy a fellebbezésben pontosan meg kell jelölni a hatályon kívül helyezni kért ítélet kifogásolt pontjait, valamint az e kérelmet konkrétan alátámasztó jogi érveket, ellenkező esetben a fellebbezés vagy az érintett jogalap elfogadhatatlannak minősül (lásd: 1993. április 26‑iKupka‑Floridi kontra EGSZB végzés, C‑244/92 P, EU:C:1993:152, 8. és 9. pont; 2022. január 25‑iBizottság kontra European Food és társai ítélet, C‑638/19 P, EU:C:2022:50, 75. pont; 2025. július 15‑iEKB és Bizottság kontra Corneli ítélet, C‑777/22 P és C‑789/22 P, EU:C:2025:580, 58. pont). |
|
46 |
Nem felel meg e követelményeknek, és elfogadhatatlannak kell nyilvánítani azt a fellebbezést, amelyre vonatkozó érvelés nem kellően egyértelmű és pontos ahhoz, hogy a Bíróság elvégezhesse a jogszerűség vizsgálatát, többek között azért, mert az érvelést alátámasztó alapvető elemek nem tűnnek ki elég koherens és érthető módon e fellebbezés szövegéből, amely e tekintetben homályosan és többértelműen fogalmaz. A Bíróság azt is kimondta, hogy mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant el kell utasítani az olyan fellebbezést, amely nem rendelkezik koherens szerkezettel, általános állításokra korlátozódik, és nem jelöli meg pontosan a hatályon kívül helyezni kért ítélet azon pontjait, amelyeket esetlegesen érinti a téves jogalkalmazás (lásd ebben az értelemben: 2024. október 4‑ithyssenkrupp kontra Bizottság ítélet, C‑581/22 P, EU:C:2024:821, 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
47 |
A jelen ügyben, noha az ABLV Bank érvelésének egy része nem felel meg az említett követelményeknek, a jelen fellebbezés számos olyan jogi érvet tartalmaz, amely a megtámadott ítélet egyértelműen meghatározott elemeire vonatkozik, és lehetővé teszi a Bíróság számára a felülvizsgálat elvégzését. |
|
48 |
E körülmények között a jelen fellebbezést nem kell teljes egészében elfogadhatatlannak nyilvánítani. |
|
49 |
Ez a következtetés azonban nem érinti a külön‑külön figyelembe vett egyes érvek elfogadhatóságának vizsgálatát (lásd ebben az értelemben: 2016. június 14‑iMarchiani kontra Parlament ítélet, C‑566/14 P, EU:C:2016:437, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
Az ügy érdeméről
Az első jogalapról
– A felek érvei
|
50 |
Az ABLV Bank szerint a Törvényszék az általa első fokon felhozott első két jogalap vizsgálata során számos hibát követett el és számos tényt elferdített. Ezenkívül a Törvényszék tévesen mulasztotta el azt, hogy hivatalból figyelembe vegye az ABLV Bankra vonatkozó határozatot érintő bizonyos eljárási hibákon alapuló jogalapokat. |
|
51 |
Elsősorban, az ABLV Bank azt állítja, hogy a 806/2014 rendelet 18. cikkének a Törvényszék által a megtámadott ítéletben elfogadott értelmezése több hibát tartalmaz. |
|
52 |
Mindenekelőtt ezt az értelmezést sem e 18. cikk szövege, sem e rendelet egésze nem támasztja alá. |
|
53 |
Ezenkívül az említett értelmezés figyelmen kívül hagyja az ESZT‑nek az említett 18. cikkben meghatározott hatásköreinek korlátait, amelyek a Bíróságnak az 1958. június 13‑iMeroni kontra Főhatóság ítéletből (9/56, EU:C:1958:7) és a 2024. június 18‑iBizottság kontra ESZT ítéletből (C‑551/22 P, EU:C:2024:520) eredő ítélkezési gyakorlatából következnek. Többek között ez utóbbi ítélet 83. pontjából kitűnik, hogy ugyanezen 18. cikk nem ruházza fel az ESZT‑et arra vonatkozó hatáskörrel, hogy önálló joghatásokat kiváltó jogi aktust fogadjon el. |
|
54 |
Az említett rendelet (26) preambulumbekezdése kifejezetten elismeri az ESZT hatáskörei korlátozásának szükségességét, amely ezen ítélkezési gyakorlatból következik. Márpedig ugyanezen rendelet 18. cikkének a Törvényszék által elfogadott értelmezése egy igen széles, és e cikkben elő nem írt jogkört biztosít az ESZT‑nek arra, hogy meghatározza valamely bank sorsát, anélkül hogy e célból kérnie kellene a Bizottság vagy a Tanács jóváhagyását. |
|
55 |
Ezt követően a Törvényszék az említett 18. cikk értelmezését két téves érvre alapozza. |
|
56 |
Egyrészt, ami a Törvényszéknek a 2014/59 irányelv 82. cikkének (2) bekezdésére alapított indokolását illeti, az ABLV Bank előadja, hogy e rendelkezés a jelen ügyben nem alkalmazandó, és hogy a 806/2014 rendeletben egy egyenértékű rendelkezés hiánya nem minősíthető véletlen hiányosságnak. Ezenkívül az említett rendelkezésből kitűnik, hogy a szanálási program elfogadásának mellőzéséről szóló határozatot követően elfogadott intézkedések kizárólag a nemzeti hatóságok hatáskörébe tartoznak. |
|
57 |
Másrészt a megtámadott ítélet 84. pontjában szereplő, arra vonatkozó indok, hogy el kell oszlatni minden kétséget azzal kapcsolatban, hogy nemzeti szinten milyen intézkedéseket kell tenni az EKB azon értékelése alapján, amely szerint valamely hitelintézet fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik, politikai jellegű. |
|
58 |
Végül az ESZT által az elsőfokú eljárás szóbeli szakaszának befejezése után követett gyakorlat nem koherens e rendelet 18. cikkének az ESZT által a jelen ügyben előadott és a Törvényszék által a megtámadott ítéletben, különösen annak 83. és 84. pontjában elfogadott értelmezésével. |
|
59 |
Másodsorban a Törvényszék nem helyesen határozta meg a vitatott határozatok joghatásait, holott a határozat jogszerűségének vizsgálatához szükséges lépésről van szó. |
|
60 |
Közelebbről, a Törvényszék nem pontosította, hogy e határozatok miként módosították az ABLV Bank és az ABLV Bank Luxembourg jogi helyzetét, és annak vizsgálatára szorítkozott, hogy az említett határozatok tartalmazzák‑e a „felszámolás elrendelését”. |
|
61 |
Harmadsorban, a Törvényszék azon megállapítása, amely szerint a vitatott határozatok nem írják elő az ABLV Bank és az ABLV Bank Luxembourg felszámolását, elferdíti e határozatok szövegét, és hibákon alapul. |
|
62 |
Mindenekelőtt az e határozatok szövegében választott megfogalmazás, amennyiben az arra kötelezi a nemzeti szanálási hatóságokat, hogy az említett határozatokat az azokban szereplő megfontolásoknak megfelelően hajtsák végre, nem hagy semmilyen kétséget azzal kapcsolatban, hogy az ABLV Bankot és az ABLV Bank Luxembourgot fel kell számolni. |
|
63 |
Ezt követően a Törvényszék az EUMSZ 263. cikk értelmében vett megtámadható jogi aktus fogalmát tévesen vonta egy konkrét fizikai dokumentummal azonos megítélés alá. E fogalom magára a megtámadott határozatok tartalmára vonatkozik, mivel a fizikai dokumentum e tekintetben csupán bizonyítéknak minősül, ugyanúgy, mint a sajtótájékoztató keretében tett bejelentések. Márpedig, amint arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 17. pontjában rámutatott, az ESZT bejelentette, hogy a vitatott határozatok az ABLV Bank és az ABLV Bank Luxembourg felszámolását vonják maguk után. |
|
64 |
Végül a Törvényszék tévesen értelmezte a jogi aktus EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése és az EUMSZ 297. cikk (2) bekezdése értelmében vett címzettjének fogalmát. Meg kellett volna állapítania, hogy valamely jogi aktus címzettje nem az annak végrehajtásáért felelős hatóság, hanem az a személy, akinek a jogi helyzete megváltozott. A jelen ügyben az ABLV Bank és az ABLV Bank Luxembourg a vitatott határozatok címzettjei, egyúttal azok a személyek, akik hivatkozhatnak a Charta 41. cikkében biztosított jogokra. |
|
65 |
Negyedsorban, az ABLV Bankra vonatkozó határozat olyan eljárási hibákban szenved, amelyeket a Törvényszéknek hivatalból kellett volna figyelembe vennie, és amelyeket immár a Bíróságnak kell hivatalból figyelembe vennie. Közelebbről, az e határozat elfogadásához vezető eljárásban nem tartották tiszteletben az ABLV Bank meghallgatáshoz és iratbetekintéshez való jogát. Ezenkívül az említett határozatot nem közölték megfelelően az utóbbival, és semmilyen indokolást nem adtak. |
|
66 |
Az ESZT úgy véli, hogy az első jogalapot mint részben elfogadhatatlant, részben hatástalant, részben pedig megalapozatlant el kell utasítani. |
|
67 |
Az EKB azt állítja, hogy az első jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani. |
– A Bíróság álláspontja
|
68 |
Előzetesen meg kell állapítani, hogy az ABLV Bank azon állítólagos hibákra vonatkozó érvelése, amelyeket a Törvényszék azáltal követett el, hogy nem helyesen határozta meg a vitatott határozatok joghatásait, és nem állapította meg az ABLV Bankra vonatkozó határozatot érintő eljárási hibákat, nem kellően egyértelmű és pontos ahhoz, hogy lehetővé tegye a Bíróság számára a jogszerűségi felülvizsgálat gyakorlását. Tehát az említett érvelést mint elfogadhatatlant a jelen ítélet 45. és 46. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően el kell utasítani. |
|
69 |
Ami az ABLV Bank által az első jogalapjának alátámasztása érdekében hivatkozott többi érvet illeti, elsősorban a 806/2014 rendelet 18. cikkének értelmezésével kapcsolatos állítólagos téves jogalkalmazást illetően meg kell állapítani, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 86. pontjában elutasította az ABLV Bank által első fokon felhozott második jogalapot, amely azon alapult, hogy az ESZT nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy az e rendelkezés értelmében vett szanálási program elfogadásának mellőzéséről szóló hivatalos határozatot hozzon. |
|
70 |
E tekintetben először is e cikk értelmezését illetően a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (lásd: 1983. november 17‑iMerck ítélet, 292/82, EU:C:1983:335, 12. pont; 2025. február 25‑iBSH Hausgeräte ítélet, C‑339/22, EU:C:2025:108, 27. pont). |
|
71 |
Mindenekelőtt e rendelet 18. cikkének szövege az (1) és (6) bekezdésében kimondja, hogy az ESZT csak akkor fogad el szanálási programot többek között az Unió pénzügyi stabilitása szempontjából jelentősnek minősülő pénzügyi intézményekre és csoportokra, valamint más határokon átnyúló csoportokra vonatkozóan, ha úgy ítéli meg, hogy teljesülnek az említett rendelet 18. cikke (1) bekezdésének a)–c) pontjában foglalt feltételek. E feltételek először is a szervezet vagy az érintett csoport fizetésképtelenségére vagy valószínű fizetésképtelenné válására, másodszor a szanáláshoz képest alternatív intézkedések hiányára, harmadszor pedig a szanálás közérdekből fennálló szükségességére vonatkoznak. |
|
72 |
Ami az említett feltételek közül az elsőt illeti, amely a 806/2014 rendelet 18. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szerepel, e rendelet 18. cikke (1) bekezdésének második albekezdéséből kitűnik, hogy e feltétel értékelését az EKB az ESZT‑tel folytatott konzultációt követően végzi el, és az ESZT csak akkor végezhet ilyen értékelést, ha tájékoztatta az EKB‑t szándékáról, és az EKB e tájékoztatás kézhezvételét követő három naptári napon belül nem tesz ilyen értékelést. E 18. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése pontosítja, hogy amennyiben az EKB megállapítja, hogy az említett feltétel teljesült, erről az értékelésről haladéktalanul tájékoztatnia kell a Bizottságot és az ESZT‑et. |
|
73 |
Az EKB azon értékelése, amely szerint az érintett szervezet a 806/2014 rendelet 18. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében véve fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik, az e rendelet 18. cikkében előírt eljárás megindítását, következésképpen pedig az említett rendelet 18. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételek ESZT általi vizsgálatát eredményezi (lásd ebben az értelemben: 2021. május 6‑iABLV Bank és társai kontra EKB ítélet, C‑551/19 P és C‑552/19 P, EU:C:2021:369, 67. pont). |
|
74 |
Ugyanezen rendelet 18. cikke ennélfogva előírja az ESZT arra vonatkozó hatáskörét, hogy megvizsgálja az e cikk (1) bekezdésének a)–c) pontjában szereplő feltételeket minden olyan esetben, amikor a szanálási eljárást az érintett szervezet vagy csoport fizetésképtelenségére vagy valószínű fizetésképtelenné válására vonatkozóan az EKB által közölt, vagy maga az ESZT által végzett értékelés alapján, amennyiben az ESZT kifejezte az ilyen értékelés elvégzésére irányuló szándékát, még akkor is, ha az említett cikk nem tartalmaz kifejezett utalást arra vonatkozóan, hogy milyen lépéseket kell tenni e szanálási eljárás iránt, amennyiben az ESZT úgy ítéli meg, hogy e feltételek nem teljesülnek. |
|
75 |
Ezenkívül, jóllehet a 806/2014 rendelet 18. cikke (7) bekezdésének rendelkezései a szanálási program hatálybalépését annak a Bizottság általi jóváhagyásától teszik függővé, amennyiben sem a Bizottság, sem a Tanács nem emelt kifogást (lásd ebben az értelemben: 2024. június 18‑iBizottság kontra ESZT ítélet, C‑551/22 P, EU:C:2024:520, 80. pont), a Bizottság és a Tanács ilyen részvétele nincs előírva abban az esetben, ha szanálási program elfogadására nem kerül sor. Így, amennyiben az ESZT úgy ítéli meg, hogy a szanálási program elfogadásához szükséges feltételek nem teljesülnek, az ESZT e következtetése képezi az e rendelet 18. cikkében előírt szanálási eljárás végső szakaszát. |
|
76 |
Ezt követően, ami az említett rendelet 18. cikkének szövegkörnyezetét illeti, meg kell állapítani egyrészt, hogy ugyanezen rendelet 7. cikkének (2) bekezdése nem zárhatja ki az ESZT arra vonatkozó hatáskörét, hogy a szanálási program elfogadásának mellőzéséről szóló határozatot hozzon. Ugyanis, amint azt a főtanácsnok az indítványának 23. pontjában hangsúlyozta, e rendelkezés nyelvi változatai között eltérés áll fenn. Így, még azt feltételezve is, hogy e változatok némelyikéből az következik, hogy az ESZT kizárólag az Unión belüli pénzügyi stabilitás szempontjából jelentősnek tekintett pénzügyi intézményekre és csoportokra, valamint más, határokon átnyúló csoportokra vonatkozó szanálási határozatok elfogadására rendelkezik hatáskörrel, az említett rendelkezés más nyelvi változatai szerint az ESZT hatáskörrel rendelkezik az ilyen pénzügyi intézmények vagy csoportok „szanálására vonatkozó” valamennyi határozat elfogadására. |
|
77 |
Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jog valamely szövege egy vagy több nyelvi változatának tisztán szó szerinti értelmezése – a többi nyelvi változat kizárásával – nem élvezhet elsőbbséget, mivel az uniós jogi rendelkezések egységes alkalmazása megköveteli, hogy azokat valamennyi nyelvi változat figyelembevételével értelmezzék (2022. március 10‑iLandkreis Gifhorn ítélet, C‑519/20, EU:C:2022:178, 76. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
78 |
Másrészt a 806/2014 rendelet (33) preambulumbekezdése pontosítja, hogy az ESZT‑nek elő kell készítenie az összes, „szanálási eljárásra vonatkozó határozatot”, és a lehető legteljesebb mértékben el kell fogadnia e határozatokat. |
|
79 |
E pontosítás arra utal, hogy az uniós jogalkotó tág értelmezési koncepciót kívánt alkalmazni azon határozattípusokra, amelyeket az ESZT‑nek az ESZM keretében el kell fogadnia. |
|
80 |
Végül, ami az e rendelet által követett célokat illeti, amelyeket – amint arra a jelen ítélet 70. pontja emlékeztet – e rendelet rendelkezéseinek értelmezéséhez figyelembe kell venni, az említett rendelet (2), (10)–(12), (31), (58) és (122) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy e rendelet célja, hogy a szanálásra vonatkozó egységes és központosított döntéshozatali eljárás bevezetésével gyorsabb és hatékonyabb döntéshozatali eljárást biztosítson a bankunión belüli szanálás során, különösen a bank csődje következményeinek nagyobb kiszámíthatóságának biztosítása, a pénzügyi stabilitás fenntartása, az alapvető pénzügyi szolgáltatások folyamatosságának biztosítása és a betétesek védelme érdekében (lásd ebben az értelemben: 2024. október 4‑iAeris Invest kontra Bizottság és ESZT ítélet, C‑535/22 P, EU:C:2024:819, 164. pont; 2024. október 4‑iGarcía Fernández és társai kontra Bizottság és ESZT ítélet, C‑541/22 P, EU:C:2024:820, 190. pont). |
|
81 |
Márpedig, amint az a jelen ítélet 73. pontjában megállapításra került, az EKB azon értékelése, amely szerint az érintett szervezet ugyanezen rendelet 18. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében véve fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik, az e rendelet 18. cikkében előírt eljárás megindítását, következésképpen pedig az e 18. cikk (1) bekezdésében előírt feltételek ESZT általi vizsgálatát vonja maga után. |
|
82 |
Ennélfogva az említett 18. cikk olyan értelmezése, amely szerint az ESZT nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy úgy határozzon, hogy nem fogad el szanálási programot, amennyiben úgy ítéli meg, hogy e feltételek nem teljesülnek, nem teszi lehetővé a kellő átláthatóság biztosítását az ESZT által valamely szervezet fizetésképtelenségének vagy valószínű fizetésképtelenné válásának megállapítását követően folytatott szanálási eljárás kimenetelét illetően, és hogy ily módon bizonyos fokú előreláthatóságot biztosítson az ilyen fizetésképtelenség következményeit, különösen az ilyen megállapítást követően meghozandó intézkedéseket illetően. |
|
83 |
E tekintetben, amint az a jelen ítélet 75. pontjában megállapításra került, abban az esetben, ha az ESZT úgy véli, hogy az említett feltételek nem teljesülnek, az ESZT e következtetése a 806/2014 rendelet 18. cikkében előírt szanálási eljárás végső szakaszának minősül. Márpedig az átláthatóság érdekében fontos, hogy az illetékes nemzeti hatóságok tájékoztatást kapjanak az ESZT által folytatott szanálási eljárás eredményéről. |
|
84 |
E körülmények összességére tekintettel a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor megállapította, hogy e rendelet 18. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az ESZT hatáskörrel rendelkezik a szanálási program elfogadásának mellőzéséről szóló határozat meghozatalára, amennyiben úgy ítéli meg, hogy az e cikk (1) bekezdésében előírt feltételek nem teljesülnek. |
|
85 |
Az ABLV Bank állításával ellentétben e következtetést nem kérdőjelezi meg a Bíróságnak az 1958. június 13‑iMeroni kontra Főhatóság ítéletből (9/56, EU:C:1958:7) és a 2024. június 18‑iBizottság kontra ESZT ítéletből (C‑551/22 P, EU:C:2024:520) eredő ítélkezési gyakorlata. |
|
86 |
Az e rendelettel bevezetett rendszer azon a – lényegében e rendelet (24) és (26) preambulumbekezdésében szereplő – megállapításon alapul, hogy az említett rendeletben előírt szanálási hatáskörök gyakorlása az Unió szanálási politikájának körébe tartozik, amelyet kizárólag az uniós intézmények határozhatnak meg, és hogy minden egyes konkrét szanálási program elfogadása tekintetében mérlegelési mozgástér áll rendelkezésre, figyelembe véve a szanálási határozatoknak a tagállamok pénzügyi stabilitására és magára az Unióra, valamint a tagállamok költségvetési szuverenitására gyakorolt jelentős hatásait. E preambulumbekezdésekből kitűnik, hogy az uniós jogalkotó ezen okokból szükségesnek tartotta a Tanács és a Bizottság megfelelő részvételének, azaz olyan részvétel előírását, amely megerősíti az ESZT szükséges működési függetlenségét, tiszteletben tartva ugyanakkor a hatáskörök ügynökségekre való átruházásának a 1958. június 13‑iMeroni kontra Főhatóság ítéletben (9/56, EU:C:1958:7) kialakított és a 2014. január 22‑iEgyesült Királyság kontra Parlament és Tanács ítéletben (C‑270/12, EU:C:2014:18) felidézett elveit (lásd ebben az értelemben: 2024. június 18‑iBizottság kontra ESZT ítélet, C‑551/22 P, EU:C:2024:520, 69. pont). |
|
87 |
Ezen első két ítéletben a Bíróság lényegében kimondta, hogy a hatáskör‑átruházásból eredő következmények nagymértékben eltérnek aszerint, hogy az egyrészről olyan végrehajtási hatáskörökre irányul, amelyek egyértelműen körülhatároltak, és amelyek gyakorlása ezért szigorúan ellenőrizhető a hatáskört átruházó hatóság által meghatározott objektív kritériumok alapján, vagy másrészről olyan „diszkrecionális jogkörre, amely széles mérlegelési szabadsággal jár, és amely gyakorlása révén egy valódi gazdaságpolitikát jeleníthet meg” (2024. június 18‑iBizottság kontra ESZT ítélet, C‑551/22 P, EU:C:2024:520, 70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
88 |
Az első típusú hatáskör‑átruházás nem alkalmas arra, hogy jelentősen módosítsa azokat a következményeket, amelyekkel az általa érintett hatáskörök gyakorlása jár, míg a második típusú hatáskör‑átruházás azzal, hogy a hatáskört átruházó hatóság döntéseit az átruházott hatáskörrel rendelkező hatóság döntéseivel helyettesíti, „a felelősség valódi áthelyezését” végzi el (2024. június 18‑iBizottság kontra ESZT ítélet, C‑551/22 P, EU:C:2024:520, 71. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
89 |
A Bíróság azt is pontosította, hogy az 1958. június 13‑iMeroni kontra Főhatóság ítéletből (9/56, EU:C:1958:7) eredő ítélkezési gyakorlat azon az előfeltevésen alapul, amely szerint a hatáskörök egyensúlya, amely az Unió intézményi struktúrájának jellemzője, a Szerződések által biztosított alapvető garanciának minősül, és hogy a széles mérlegelési jogkör átruházása sértené e garanciát, amennyiben e jogkört azon hatóságoktól eltérő hatóságokra ruházza, amelyeket a Szerződések annak érdekében hoztak létre, hogy e jogkör gyakorlását saját hatáskörükön belül biztosítsák és ellenőrizzék (lásd ebben az értelemben: 2024. június 18‑iBizottság kontra ESZT ítélet, C‑551/22 P, EU:C:2024:520, 72. pont). |
|
90 |
Ezen ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a hatáskörök valamely ügynökségre történő átruházásának érvényessége a Szerződésekben biztosított hatáskör‑egyensúlyra tekintettel attól függ, hogy a hatáskör‑átruházás széles mérlegelési jogkörre, vagy ellenkezőleg, pontosan körülhatárolt végrehajtási hatáskörökre vonatkozik‑e (lásd ebben az értelemben: 2024. június 18‑iBizottság kontra ESZT ítélet, C‑551/22 P, EU:C:2024:520, 73. pont). |
|
91 |
A 806/2014 rendelet 18. cikkének rendelkezéseit illetően a Bíróság kimondta, hogy azok alkalmasak arra, hogy elkerüljék az 1958. június 13‑iMeroni kontra Főhatóság ítéletből (9/56, EU:C:1958:7) eredő ítélkezési gyakorlat értelmében vett „felelősség áthelyezését”. |
|
92 |
E rendelkezések ugyanis, miközben az ESZT‑re ruházzák az annak értékelésére vonatkozó jogkört, hogy a szanálási program elfogadásának feltételei az adott ügyben teljesülnek‑e, valamint az ilyen programhoz szükséges eszközök meghatározására vonatkozó jogkört, a Bizottságra vagy adott esetben a Tanácsra ruházzák a program azon diszkrecionális szempontjainak végső értékeléséért való felelősséget, amelyek a hitelintézetek szanálására vonatkozó uniós politika körébe tartoznak, amely szempontok az Unió pénzügyi stabilitásának és a belső piac integritásának megőrzéséhez, a tagállamok költségvetési szuverenitásának figyelembevételéhez, valamint a részvényesek és hitelezők érdekeinek védelméhez kapcsolódó különböző célkitűzések és érdekek egyedi súlyozását igénylik (lásd ebben az értelemben: 2024. június 18‑iBizottság kontra ESZT ítélet, C‑551/22 P, EU:C:2024:520, 81. pont). |
|
93 |
Egyébiránt, bár az említett rendelkezések széles mérlegelési jogkört biztosítanak az ESZT számára azon kérdést illetően, hogy az érintett szervezetet szanálási eljárás alá kell‑e vonni, és ha igen, milyen eszközökkel, e hatáskört e rendelet 18. cikkének (1) és (4)–(6) bekezdése értelmében olyan objektív kritériumok és feltételek szabályozzák, amelyek behatárolják az ESZT hatáskörét, és amelyek mind a szanálási feltételekre, mind pedig a szanálási eszközökre vonatkoznak. Ezenkívül az említett rendelet előírja a Bizottságnak és a Tanácsnak a szanálási program elfogadásához vezető eljárásban való részvételét, amely programot a hatálybalépése érdekében a Bizottságnak és adott esetben a Tanácsnak jóvá kell hagynia (2024. június 18‑iBizottság kontra ESZT ítélet, C‑551/22 P, EU:C:2024:520, 77. pont). |
|
94 |
A Bíróság ily módon megállapította, hogy noha az említett rendelet 7. és 18. cikke előírja, hogy az ESZT feladata a szanálási program kidolgozása és elfogadása, e cikkek nem biztosítanak számára arra vonatkozó hatáskört, hogy önálló joghatásokat kiváltó jogi aktust fogadjon el. Kifejtette, hogy az ugyanezen rendelet 18. cikkében előírt szanálási eljárás keretében a Bizottság jóváhagyása elengedhetetlen elem mind a szanálási program hatálybalépéséhez, mind pedig e program tartalmának meghatározásához (lásd ebben az értelemben: 2024. június 18‑iBizottság kontra ESZT ítélet, C‑551/22 P, EU:C:2024:520, 83. és 84. pont). |
|
95 |
Az ABLV Bank állításával ellentétben ebből nem vonható le az a következtetés, hogy a Bíróság azt mondta ki, hogy az ESZT semmi esetre sem rendelkezik hatáskörrel önálló joghatásokat kiváltó jogi aktus elfogadására. |
|
96 |
A 2024. június 18‑iBizottság kontra ESZT ítélet (C‑551/22 P, EU:C:2024:520) 83. pontjában szereplő megfontolások ugyanis az ezen ítélet 82. pontjában szereplő azon értékelés igazolására irányulnak, amely szerint mind a 806/2014 rendelet által az ESZT‑re ruházott hatáskörökkel, mind pedig az 1958. június 13‑iMeroni kontra Főhatóság ítéletből (9/56, EU:C:1958:7) eredő ítélkezési gyakorlattal ellentétes lenne annak megállapítása, hogy a szanálási program a Bizottság jóváhagyó határozatától függetlenül kötelező joghatásokat válthat ki. Az e 83. pontban szereplő azon megállapítás, amely szerint e rendelet 7. és 18. cikke nem biztosít hatáskört az ESZT‑nek arra, hogy önálló joghatásokat kiváltó jogi aktust fogadjon el, csak a szanálási programokra vonatkozik. |
|
97 |
Ezenkívül, noha – amint arra az ABLV Bank rámutat – a Bíróság a 2024. június 18‑iBizottság kontra ESZT ítéletben (C‑551/22 P, EU:C:2024:520) úgy ítélte meg, hogy a szanálási program elfogadása keretében a Bizottság és a Tanács megfelelő részvétele szükséges a „felelősség áthelyezésének” elkerülése érdekében, a Bíróság e célból az ezen ítélet 75–81. pontjában a szanálási program ESZT általi elfogadását jellemző tényezők együttesére támaszkodott. Márpedig ezen elemek együttes fennállása hiányzik, ha az ESZT úgy dönt, hogy nem fogad el szanálási programot. |
|
98 |
Egyrészt, amint arra a Bíróság az említett ítélet 76. pontjában rámutatott, a 806/2014 rendelet 18. cikkének (6) bekezdése pontosítja, hogy amennyiben az e 18. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek, az ESZT szanálási programot fogad el, amely az érintett szervezetet szanálás alá vonja, és meghatározza az e rendelet 22. cikkének (2) bekezdésében említett szanálási eszközök e szervezetre való alkalmazását, valamint rendelkezik az ESZA igénybevételéről. Az említett rendelet 22. cikkének (4) bekezdése kifejti, hogy ezek az eszközök – az eszközelkülönítési eszköz kivételével – külön vagy együttesen is alkalmazhatók az ugyanezen rendelet 14. cikkében meghatározott szanálási célok elérése érdekében, az e rendelet 15. cikkében meghatározott szanálási elvekkel összhangban. |
|
99 |
A Bíróság ebből ugyanezen ítélet 77. és 81. pontjában azt a következtetést vonta le, hogy a szanálási program elfogadása érdekében az ESZT‑nek diszkrecionálisan kell értékelnie a szóban forgó helyzet két különböző aspektusát, amelyek közül az első arra a kérdésre vonatkozik, hogy teljesülnek‑e az ilyen program elfogadását igazoló feltételek, a második pedig az e célból szükséges szanálási eszközök meghatározására, valamint adott esetben az ESZA igénybevételére vonatkozik. |
|
100 |
Márpedig a szanálási program elfogadásának mellőzéséről szóló határozat ESZT általi elfogadásához kizárólag az szükséges, hogy az ESZT megállapítsa, hogy az ilyen program elfogadását igazoló együttes feltételek nem teljesülnek, ami mentesíti az ESZT‑et azon eszközök meghatározása alól, amelyek szükségesek lettek volna a szóban forgó intézmény szanálásához. Márpedig ezen eszközök meghatározása – amint arra a jelen ítélet 92. pontja emlékeztet – az Unió pénzügyi stabilitásának és a belső piac integritásának megőrzéséhez, a tagállamok költségvetési szuverenitásának figyelembevételéhez, valamint a részvényesek és hitelezők érdekeinek védelméhez kapcsolódó különböző célkitűzések és érdekek egyedi súlyozását teszi szükségessé. |
|
101 |
Ebből következik, hogy azon diszkrecionális értékelések terjedelme, amelyeket az ESZT‑nek el kell végeznie annak eldöntése érdekében, hogy nem fogad el szanálási programot, szükségképpen korlátozottabb, mint azon értékelések terjedelme, amelyeket az ESZT‑nek a szanálási program elfogadásáról való döntés érdekében kell elvégeznie. |
|
102 |
Amint ugyanis azt a Bíróság a 2024. június 18‑iBizottság kontra ESZT ítélet (C‑551/22 P, EU:C:2024:520) 77. pontjában pontosította, az ESZT annak értékelésére vonatkozó jogkörét, hogy teljesülnek‑e a 806/2014 rendelet 18. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételek, e rendelet 18. cikkének (1), (4) és (5) bekezdése értelmében az ESZT hatáskörét behatároló objektív kritériumok és feltételek szabályozzák (lásd analógia útján: 2014. január 22‑iEgyesült Királyság kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑270/12, EU:C:2014:18, 45. pont). |
|
103 |
Másrészt a szanálási programmal ellentétben a szanálási program elfogadásának mellőzéséről szóló határozat önmagában nem járhat azzal a hatással, hogy konkrét intézkedéseket írjon elő vagy pénzeszközöket különítsen el, mivel e határozat egyetlen hatása az ESZT által folytatott szanálási eljárás megszüntetése. |
|
104 |
E megfontolások összességére tekintettel mint megalapozatlant el kell utasítani az ABLV Bank azon érvelését, amely szerint az említett rendelet 18. cikke (1) bekezdésének a Törvényszék által a megtámadott ítéletben elfogadott értelmezését sem e rendelkezés szövege, sem ugyanezen rendelet nem támasztja alá, és sérti az ESZT‑nek az említett rendelkezésben meghatározott, a Bíróságnak az 1958. június 13‑iMeroni kontra Főhatóság ítéletből (9/56, EU:C:1958:7) és a 2024. június 18‑iBizottság kontra ESZT ítéletből (C‑551/22 P, EU:C:2024:520) eredő ítélkezési gyakorlatából eredő korlátokat. |
|
105 |
Másodszor, ami az ABLV Banknak a megtámadott ítélet 83. és 84. pontja ellen irányuló érvelését illeti, meg kell állapítani, hogy az ezen ítélet téves értelmezésén alapul, így azt mint megalapozatlant el kell utasítani. |
|
106 |
Ugyanis az említett ítélet 84. pontjában szereplő értékelés, amely lényegében az abból eredő bizonytalanság kockázatára vonatkozik, hogy az ESZT nem rendelkezik hatáskörrel a szanálási program végrehajtásának mellőzéséről szóló határozat elfogadására, a 806/2014 rendelet 18. cikke által követett egyik célkitűzésre, vagyis a jelen ítélet 82. pontjában felidézett azon követelményre vonatkozik, hogy kellő átláthatóságot kell biztosítani az ESZT által valamely szervezet fizetésképtelenségének vagy valószínű fizetésképtelenné válásának megállapítását követően folytatott szanálási eljárás kimenetelét illetően, és ily módon bizonyos előreláthatóságot kell biztosítani az ilyen fizetésképtelenség kimenetelét, különösen pedig az ilyen megállapítást követően meghozandó intézkedéseket illetően. Következésképpen nem róható fel érvényesen a Törvényszéknek, hogy e kockázat fennállására hivatkozott. |
|
107 |
Ezenkívül az ABLV Bank állításával ellentétben a Törvényszék ugyanezen ítélet 83. pontjában nem azt állapította meg, hogy a 2014/59 irányelv 82. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó az ESZT‑re, hanem analógia útján e rendelkezésre hivatkozott e rendelet 18. cikkének rendszertani elemzése keretében. |
|
108 |
Egyébiránt, még azt feltételezve is, hogy az e 83. pont ellen irányuló érvelésével az ABLV Bank azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor ilyen analógiát alkalmazott, elegendő megállapítani, hogy a jelen ítélet 71–103. pontjában szereplő megfontolásokra tekintettel az ilyen analógia téves jellege semmiképpen nem alkalmas annak bizonyítására, hogy az ESZT nem rendelkezik hatáskörrel a szanálási program elfogadásának mellőzéséről szóló határozat meghozatalára, és ennélfogva, hogy megkérdőjelezhető az ABLV Bank által első fokon felhozott második jogalap Törvényszék általi elutasítása. Az ilyen érvelést tehát mint hatástalant mindenképpen el kell utasítani. |
|
109 |
Harmadszor, ugyanez vonatkozik az ABLV Bank azon érvelésére is, amely az ESZT által az elsőfokú eljárás szóbeli szakaszának befejezését követően követett gyakorlatra vonatkozik. Az a körülmény ugyanis, hogy e gyakorlat nem áll összhangban a 806/2014 rendelet 18. cikkének az ESZT által a Törvényszék előtt előadott és a Törvényszék által elfogadott értelmezésével, még ha bizonyítást is nyerne, semmiképpen nem kérdőjelezheti meg e rendelkezésnek a Törvényszék által a megtámadott ítéletben elfogadott értelmezését. |
|
110 |
Másodsorban, ami az ABLV Bank azon érvelését illeti, amely a Törvényszék azon megállapításával szemben irányul, amely szerint a vitatott határozatok nem írják elő az ABLV Bank és az ABLV Bank Luxembourg felszámolását, meg kell állapítani, hogy a Törvényszék ezen ítélet 78. pontjában elutasította az ABLV Bank által első fokon felhozott első jogalapot, amelyben azt állította, hogy az ESZT az ABLV Bank felszámolásának elrendelésével túllépte az e rendeletben ráruházott hatáskörét. |
|
111 |
Először is, ami az ABLV Bank által az ABLV Bank Luxembourgra vonatkozó határozatot érintő állítólagos hibákra alapított érvelést illeti, elegendő megállapítani, hogy az ilyen hibák, még ha bizonyítást is nyernek, nem kérdőjelezhetik meg az ABLV Bank által első fokon felhozott első jogalap Törvényszék általi elutasítását, mivel az általa benyújtott megsemmisítés iránti kereset érdemi vizsgálata kizárólag az ABLV Bankra vonatkozó határozatra vonatkozott, amennyiben az utóbbi által az ABLV Bank Luxembourgra vonatkozó határozattal szemben benyújtott keresetet a Törvényszék az említett ítélet 61. pontjában elfogadhatatlannak nyilvánította. Következésképpen ezt az érvelést mint mindenképpen hatástalant el kell utasítani. |
|
112 |
Másodszor, ami az ABLV Bank azon állítását illeti, amely szerint a Törvényszék figyelmen kívül hagyta az ABLV Bankra vonatkozó határozat szövegét, amikor a megtámadott ítélet 76. pontjában megállapította, hogy e határozattal az ESZT nem határozott e hitelintézet felszámolásáról, meg kell állapítani, hogy az említett határozat szövegéből nem tűnik ki, hogy a Törvényszék e megállapítása pontatlan lenne. |
|
113 |
Az ABLV Banknak az ABLV Bankra vonatkozó határozat téves értelmezésére alapított érvelését tehát mint megalapozatlant el kell utasítani. |
|
114 |
Egyébiránt, még azt feltételezve is, hogy ezzel az érveléssel az ABLV Bank azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 75. pontjában megállapította, hogy az ABLV Bankra vonatkozó határozat nem írja elő annak felszámolását, ezt az érvelést mindenesetre mint megalapozatlant el kell utasítani, mivel a Törvényszék e 75. pontban helyesen állapította meg, hogy az ABLV Bank felszámolása nem e határozatból, hanem az ABLV Bank részvényesei által az említett határozatot követően hozott határozatból eredt (lásd ebben az értelemben: 2021. május 6‑iABLV Bank és társai kontra EKB ítélet, C‑551/19 P és C‑552/19 P, EU:C:2021:369, 49. pont; 2022. február 24‑iBernis és társai kontra ESZT ítélet, C‑364/20 P, EU:C:2022:115, 50., 51., 77. és 78. pont). |
|
115 |
Harmadszor, ami az arra vonatkozó állítólagos téves jogalkalmazást illeti, hogy kizárólag a vitatott határozatok szövegét vették figyelembe, kizárva az azok kibocsátója által tett nyilvános bejelentéseket, meg kell állapítani, hogy ez az érvelés a megtámadott ítélet téves értelmezésén alapul, így azt mint megalapozatlant el kell utasítani. |
|
116 |
Ugyanis ezen ítélet 77. pontjában annak megállapításával, hogy az ESZT 2018. február 24‑i sajtóközleménye nem helyettesíti a vitatott határozatokat, és nem hozhat létre olyan kötelezettségeket, amelyek nem e határozatokból következnek, a Törvényszék nem azt mondta ki, hogy e határozatok szövege az egyetlen olyan elem, amelyet e határozatok hatályának meghatározása érdekében figyelembe lehet venni, hanem lényegében úgy ítélte meg, hogy a sajtóközlemény e tekintetben csak kiegészítő szerepet játszhat, tehát nem kérdőjelezheti meg magából az említett határozatok szövegéből eredő értékelést. |
|
117 |
Negyedszer, ami azt az állítólagos hibát illeti, amelyet a Törvényszék azáltal követett el, hogy nem értelmezte helyesen az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése és az EUMSZ 297. cikk (2) bekezdése értelmében vett „címzett” fogalmát, az ilyen hiba semmiképpen nem kérdőjelezheti meg a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 76. pontjában szereplő azon megállapítását, amely szerint az ABLV Bankra vonatkozó határozat nem írja elő annak felszámolását, és ennélfogva az ABLV Bank által első fokon felhozott első jogalap elutasítását. Az ABLV Banknak az ilyen hibára alapított érvelését tehát mint mindenképpen hatástalant el kell utasítani. |
|
118 |
Egyébiránt azon érvelést illetően, amely szerint e hiba megfosztotta az ABLV Bankot és az ABLV Bank Luxembourgot a Charta 41. cikkében biztosított jogaiktól, elegendő megállapítani, hogy az nem kellően egyértelmű és pontos ahhoz, hogy a Bíróság gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét, következésképpen azt a jelen ítélet 45. és 46. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően elfogadhatatlannak kell nyilvánítani. |
|
119 |
Ebből következően az első jogalapot mint részben elfogadhatatlant, részben hatástalant, részben pedig megalapozatlant el kell utasítani. |
A második jogalapról
– A felek érvei
|
120 |
Az ABLV Bank lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot és elferdítette a tényeket az első fokon előterjesztett harmadik és negyedik jogalap vizsgálata során, amelyek az ABLV Bank 806/2014 rendelet 18. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett fizetésképtelenségének vagy valószínű fizetésképtelenné válásának ESZT általi értékelésére vonatkoznak. |
|
121 |
Elsősorban a Törvényszék a megtámadott ítélet 90–96. pontjában túlzottan megszorító értelmezési koncepciót alkalmazott azon bírósági felülvizsgálat terjedelme vonatkozásában, amelyet az uniós bíróságoknak a hitelintézet fizetésképtelenségének vagy valószínű fizetésképtelenné válásának értékelésére vonatkozóan el kell végezniük, megsértve ezáltal a Charta 47. cikkét, valamint a Bíróság és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatát. A Törvényszék tévesen állapította meg, hogy e felülvizsgálatnak korlátozottabbnak kell lennie, mint a nemzeti bíróságok által a fizetésképtelenséggel kapcsolatban végzett felülvizsgálatnak. Ezenkívül az uniós bíróságok által végzett bírósági felülvizsgálat szintjének arányosnak kell lennie az érintett határozat következményeivel. |
|
122 |
Másodsorban, a Törvényszék ezen ítélet 103–109. pontjában elferdítette az elé terjesztett ügyiratokat, amikor megállapította, hogy az ABLV Bankra vonatkozó határozat tartalmazta az ABLV Bank fizetésképtelenségének vagy valószínű fizetésképtelenné válásának ESZT általi hallgatólagos értékelését, noha az ESZT többek között az ellenkérelmének 124. pontjában jelezte, hogy az EKB egyedül végezte el ezt az értékelést, és hogy az ESZT‑tel csak konzultáltak. |
|
123 |
Harmadsorban, a Törvényszék elferdítette a tényeket azáltal, hogy nem vette figyelembe a tribunal d’arrondissement de Luxembourg (luxembourgi kerületi bíróság, Luxemburg) 2018. március 9‑i ítéletét, valamint a vitatott határozatokat követő egyéb eseményeket, amelyek megkérdőjelezték az ESZT e határozatok alapjául szolgáló értékelését. |
|
124 |
Negyedsorban, a Törvényszék nem megfelelően válaszolt az ABLV Bank fizetésképtelenségének vagy valószínű fizetésképtelenné válásának értékelésére vonatkozó, első fokon felhozott egyes érvekre. A Törvényszék így nem válaszolt arra az érvre, amely szerint az ABLV Bank rendelkezésére álló moratóriumot meg lehetett volna hosszabbítani az őt érintő likviditási problémák elkerülése érdekében, a betétvédelmi mechanizmussal kapcsolatos állítólagos hibákra, valamint az Euroclearnél lévő likviditási eszközeinek a Latvijas Banka (lett nemzeti bank) által kezelt likviditási eszközökre történő átalakítása iránti kérelem állítólagos indokolatlan és önkényes jellegére. |
|
125 |
Ötödsorban, a megtámadott ítélet a 806/2014 rendelet 18. cikke, valamint a hitelintézetek prudenciális felügyeletére és szanálására vonatkozó uniós jogi keret értelmében vett banki likviditás fogalmának téves értelmezésén alapul. Ez az ítélet azt feltételezi, hogy az uniós jog által szabályozott likviditási rendszer kizárólag a fellendülés időszakában releváns, likviditási válság esetén nem. Ezenkívül a Törvényszék az említett ítéletben nem vette figyelembe azt a tényt, hogy e likviditási rendszert elferdítenék, ha válság esetén további likviditási követelményeket írnának elő a hitelintézettel szemben. |
|
126 |
Az ESZT úgy véli, hogy a második jogalapot mint elfogadhatatlant, de mindenesetre mint megalapozatlant, részben pedig mint nyilvánvalóan hatástalant el kell utasítani. |
|
127 |
Az EKB szerint a második jogalapot mint részben elfogadhatatlant, és mindenesetre mint megalapozatlant el kell utasítani. |
– A Bíróság álláspontja
|
128 |
Elsősorban, ami a szervezet fizetésképtelenségére vagy valószínű fizetésképtelenné válására vonatkozó, ESZT általi értékelés bírósági felülvizsgálatának intenzitására vonatkozó állítólagos téves jogalkalmazást illeti, a 806/2014 rendelet 18. cikke (1) bekezdésének a) pontja egyértelmű mérlegelési mozgásteret biztosít az ESZT számára azon kérdést illetően, hogy teljesülnek‑e az e rendelkezésben előírt feltételek, amelyek között szerepel az érintett szervezet vagy csoport fizetésképtelenségére vagy valószínű fizetésképtelenné válására vonatkozó feltétel. |
|
129 |
Amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 91. és 92. pontjában lényegében megállapította, mivel az ESZT bizonyos mérlegelési mozgástérrel rendelkezik e feltétel vizsgálata során, amely technikai jellegű döntéseket igényel, és összetett gazdasági előrejelzéseket és értékeléseket tesz szükségessé, az uniós bíróság által e vizsgálat megalapozottságára vonatkozóan elvégzendő bírósági felülvizsgálat nem indíthatja e bíróságot arra, hogy a saját értékelésével helyettesítse az ESZT értékelését, hanem annak ellenőrzésére irányul, hogy az ESZT által az említett vizsgálat végén hozott határozat nem alapul‑e helytelen ténymegállapításokon, illetőleg hogy nem tartalmaz‑e nyilvánvaló értékelési hibát, vagy pedig nem jelent‑e hatáskörrel való visszaélést (lásd analógia útján: 2023. május 4‑iEKB kontra Crédit lyonnais ítélet, C‑389/21 P, EU:C:2023:368, 55. pont; 2024. október 4‑iAeris Invest kontra Bizottság és ESZT ítélet, C‑535/22 P, EU:C:2024:819, 266. pont; 2024. október 4‑iGarcía Fernández és társai kontra Bizottság és ESZT ítélet, C‑541/22 P, EU:C:2024:820, 275. pont). |
|
130 |
Ezenkívül az ABLV Bank állításával ellentétben a bírósági felülvizsgálatnak a Törvényszék által a megtámadott ítélet 91. és 92. pontjában elfogadott koncepciója, amely a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából következik, nem összeegyeztethetetlen sem a Charta 47. cikkével, sem pedig az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4‑én aláírt európai egyezménnyel vagy az arányosság elvével. |
|
131 |
Ugyanis, noha összetett gazdasági értékeléseket igénylő területen az Unió intézményei, szervei és hivatalai gazdasági kérdésekben mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek, ez nem jelenti azt, hogy az uniós bíróság nem vizsgálhatja felül a gazdasági jellegű tényeknek ezen intézmények, szervek és hivatalok általi értelmezését. Így az uniós bíróságoknak többek között nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és következetességét kell vizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy a bizonyítékok tartalmazzák‑e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes adatot, valamint hogy e bizonyítékok alátámasztják‑e a belőlük levont következtetéseket (lásd analógia útján: 2014. július 10‑iTelefónica és Telefónica de España kontra Bizottság ítélet, C‑295/12 P, EU:C:2014:2062, 54. pont; 2023. július 13‑iBizottság kontra CK Telecoms UK Investments ítélet, C‑376/20 P, EU:C:2023:561, 125. pont). |
|
132 |
Márpedig a Bíróság már kimondta, hogy e jellemzőkre tekintettel az uniós bíróság által az EUMSZ 263. cikk alapján végzett jogszerűségi vizsgálat teljesíti a Charta 47. cikkében foglalt hatékony jogorvoslathoz való jog követelményeinek, amely jog megfelel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 6. cikkének (1) bekezdésében szereplő hatékony bírói jogvédelem elvének (lásd ebben az értelemben: 2014. július 10‑iTelefónica és Telefónica de España kontra Bizottság ítélet, C‑295/12 P, EU:C:2014:2062, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
133 |
Ebből következik, hogy mint megalapozatlant el kell utasítani az ABLV Bank azon érvét, amely szerint a Törvényszék azon bírósági felülvizsgálat intenzitását illetően, amelyet az uniós bíróságnak valamely szervezet fizetésképtelenségére vagy valószínű fizetésképtelenné válására vonatkozó, ESZT általi értékelése tekintetében kell gyakorolnia, túlzottan megszorító értelmezést fogadott el. |
|
134 |
Egyébiránt az a körülmény, hogy a bírósági felülvizsgálat intenzitásának ezen értelmezési koncepciója eltér a fizetésképtelenség tárgyában hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróságok által elfogadottól, még ha igazolást is nyerne, nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a felülvizsgálata intenzitásának meghatározása során. Az e körülményre alapított érvet tehát mint mindenképpen hatástalant el kell utasítani. |
|
135 |
Másodsorban, ami a Törvényszékhez benyújtott ügyiratoknak a megtámadott ítélet 103–109. pontjában történő állítólagos elferdítését illeti, ezen ügyiratoknak az ABLV Bank által hivatkozott elemeire tekintettel nem nyilvánvaló, hogy pontatlan a Törvényszéknek az ezen ítélet 107. pontjában szereplő azon megállapítása, amely szerint az ABLV Bankra vonatkozó határozatban az ESZT magáévá tette az ABLV Bank fizetésképtelenségének vagy valószínű fizetésképtelenné válásának EKB általi értékelését. Következésképpen az ABLV Banknak az ilyen elferdítés fennállására alapított érvelését mint megalapozatlant el kell utasítani. |
|
136 |
Harmadsorban, ugyanez vonatkozik az ABLV Bank arra vonatkozó érvelésére, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe a tribunal d’arrondissement de Luxembourg (luxembourgi kerületi bíróság, Luxemburg) 2018. március 9‑i ítéletét. |
|
137 |
Amint ugyanis a főtanácsnok az indítványának 78. pontjában megjegyezte, ez az ítélet nem az ABLV Bank, hanem kizárólag az ABLV Bank Luxembourg helyzetére vonatkozik. Márpedig az ABLV Bank által az ABLV Bank Luxembourgra vonatkozó határozattal szemben benyújtott megsemmisítés iránti keresetet a Törvényszék a megtámadott ítélet 61. pontjában elfogadhatatlannak nyilvánította, így nem állapítható meg, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem vette figyelembe az említett ítéletet az ABLV Bankra vonatkozó határozattal szemben benyújtott kereset érdemi vizsgálata során. |
|
138 |
Ami az arra vonatkozó érvelést illeti, hogy a Törvényszék nem vett figyelembe a vitatott határozatokat követő egyéb eseményeket, ez az érvelés nem jelöli meg a megtámadott ítélet ily módon kifogásolt elemeit, és nem kellően egyértelmű és pontos ahhoz, hogy lehetővé tegye a Bíróság számára ezen ítélet jogszerűségének felülvizsgálatát, így azt – amint azt az ESZT és az EKB állítja – a jelen ítélet 45. és 46. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően mint elfogadhatatlant el kell utasítani. |
|
139 |
Negyedsorban, ugyanezen okokból, amint arra az ESZT hivatkozik, mint elfogadhatatlant el kell utasítani az ABLV Bank azon érvelését, amely szerint a Törvényszék nem válaszolt megfelelően az ABLV Bank számára rendelkezésre álló moratóriummal, a betétvédelmi mechanizmussal és az Euroclearnél lévő likviditási eszközeinek a lett nemzeti bank által kezelt likviditási eszközökre történő átalakítása iránti kérelemmel kapcsolatos érveire. |
|
140 |
Ötödsorban, ami a likviditás fogalmának a 806/2014 rendelet 18. cikkében előírt szanálási eljárás keretében történő értelmezésével kapcsolatos állítólagos téves jogalkalmazást illeti, meg kell állapítani, hogy a megtámadott ítélet 115. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a jelen ügy körülményei között, amelyeket az ABLV Bank és ügyfelei közötti bizalomvesztést követő tömeges betétkivonás jellemez, ezen intézmény fedezeti rátája és tőkeereje kisebb jelentőséggel bír a likviditási eszközök e hitelintézeten belüli azonnali rendelkezésre állásához képest. |
|
141 |
Az ABLV Bank azon érve, amely szerint a Törvényszék ebben az ítéletben úgy ítélte meg, hogy az uniós jog által előírt likviditási rendszer valamely szervezet fizetésképtelenségének vagy valószínű fizetésképtelenné válásának értékelése keretében egyáltalán nem releváns, e 115. pont téves értelmezésén alapul. Az ABLV Bank állításával ellentétben ugyanis a Törvényszék annak megállapításával, hogy a jelen ügy körülményei között e bank fedezeti rátája kisebb jelentőséggel bírt, mint a likviditási eszközök e hitelintézeten belüli azonnali rendelkezésre állása, egyáltalán nem azt állapította meg, hogy a fedezeti mutató általánosságban teljesen irreleváns, hanem kizárólag azt állapította meg, hogy a jelen ügy sajátos körülményeire tekintettel más tényezőknek nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani. |
|
142 |
Ezenkívül, amennyiben ezzel az érvvel az ABLV Bank azt kívánja állítani, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy az uniós jog által előírt likviditási rendszer által előírtakhoz képest további likviditási követelmények írhatók elő a hitelintézetekkel szemben, az ABLV Bank nem bizonyítja, hogy az ilyen megoldás ellentétes lenne az uniós joggal. |
|
143 |
Következésképpen az ABLV Banknak a likviditás fogalmának a 806/2014 rendelet 18. cikkében előírt szanálási eljárás keretében történő értelmezésére vonatkozó érvelését mint megalapozatlant el kell utasítani. |
|
144 |
Ebből következik, hogy a második jogalapot mint részben megalapozatlant, részben hatástalant, részben pedig elfogadhatatlant el kell utasítani, anélkül hogy meg kellene vizsgálni azon elfogadhatatlansági kifogásokat, amelyeket az ESZT e jogalap egészére vonatkozóan, valamint az EKB az ABLV Bank által az említett jogalap keretében előadott érvelés egy részét illetően hozott fel. |
A harmadik jogalapról
– A felek érvei
|
145 |
Az ABLV Bank arra hivatkozik, hogy a Törvényszék a FinCEN intézkedéstervezetére és a lett hatóságok által elfogadott határozatokra vonatkozó érvelésének vizsgálata során számos hibát vétett és számos tényt elferdített. |
|
146 |
Elsősorban, a Törvényszék elferdítette az ABLV Bank által első fokon a FinCEN intézkedéstervezetével kapcsolatban előadott érvelést, amikor a megtámadott ítélet 100. pontjában arra tett utalást, hogy az ABLV Bank kizárólag azt rótta fel az EKB‑nak, hogy nem tette egyértelművé e tervezet terjedelmét a partnereivel szemben. Az ABLV Bank ugyanis azt rótta fel az EKB‑nak és az ESZT‑nek, hogy az említett tervezetre úgy hivatkoztak, mint amely mérvadó határozatnak minősül, és annak jelentős súlyt tulajdonított a helyzetének értékelése során. |
|
147 |
Ezenkívül a Törvényszék túl jelentős bizonyítási terhet rótt az ABLV Bankra, és elferdítette utóbbi érvelését, amikor azt azzal az indokkal utasította el, hogy nem kell figyelembe venni a szervezet fizetésképtelenségének vagy valószínű fizetésképtelenné válásának okait. Így érvelésében az ABLV Bank azt állította, hogy az EKB‑nak és az ESZT‑nek a fizetésképtelenségére vagy valószínű fizetésképtelenné válására vonatkozó értékelései nem e helyzet technikai értékelésén, hanem homályos és általános megfontolásokon, valamint azon a megállapításon alapultak, amely szerint az ABLV Bank üzleti modellje a FinCEN intézkedéstervezete miatt már nem életképes. |
|
148 |
Másodsorban, a Törvényszék nem vette kellőképpen figyelembe az ABLV Bank által az érvelésének alátámasztása érdekében előterjesztett bizonyos körülményeket és bizonyítékokat. |
|
149 |
Az ABLV Bank többek között a lett jogra és az FKTK pénzmosás elleni küzdelemmel kapcsolatos hatáskörére támaszkodott. Az ABLV Bank arra is hivatkozott, hogy eltérések vannak a FinCEN intézkedéstervezete és az FKTK azon határozatai között, amelyek megállapítják, hogy az ABLV Bank tiszteletben tartotta az e területen alkalmazandó szabályozást. Ezenkívül az ABLV Bank a Törvényszék előtt előadta, hogy a FinCEN intézkedéstervezete egy harmadik ország arra irányuló kísérletének minősül, hogy nyomást gyakoroljon a Lett Köztársaságra annak érdekében, hogy módosítsa annak jogszabályait. |
|
150 |
Egyébiránt az ABLV Bank bizonyítékokat terjesztett elő a Korupcijas novēršanas un apkarošanas birojs (a korrupció megelőzéséért és leküzdéséért felelős hivatal, Lettország) által tett megállapításokat illetően, amelyek igazolták az EKB tisztviselői és a FinCEN közötti összejátszás fennállását, amely összejátszásról az EKB és az ESZT is tudomással bírt. |
|
151 |
Harmadsorban, a Törvényszék hibát követett el, amikor elutasította az ESZT általi hatáskörrel való visszaélésre alapított jogalapját a megtámadott ítélet 205. pontjában kifejtett azon indokkal, hogy az ABLV Bank által e tekintetben előterjesztett bizonyítékok nem tudhatók be az ESZT‑nek, mivel ez utóbbi nagyrészt az EKB által és a nemzeti szinten végzett munkára támaszkodott. |
|
152 |
Az ESZT és az EKB azt állítja, hogy a harmadik jogalapot mint elfogadhatatlant, és mindenesetre mint megalapozatlant el kell utasítani. |
– A Bíróság álláspontja
|
153 |
Elsősorban, az ABLV Banknak az ügyiratok Törvényszék általi állítólagos elferdítésére alapított érvelése a megtámadott ítélet téves értelmezésén alapul, így azt mint megalapozatlant el kell utasítani. |
|
154 |
A Törvényszék ugyanis ezen ítélet 100. pontjában megállapította, hogy az ABLV Bank több alkalommal hivatkozott a FinCEN intézkedéstervezetének jogellenességére. Ezenkívül a Törvényszék az említett ítélet 179. pontjában megállapította, hogy az ABLV Bank azt állította, hogy az EKB és az ESZT az ABLV Bankra vonatkozó határozatot a FinCEN intézkedéstervezetére alapította. Következésképpen az ABLV Bank állításával ellentétben a Törvényszék, amikor ugyanezen ítélet 100. pontjában megállapította, hogy az utóbbi úgy vélte, hogy az EKB köteles volt e partnerek előtt egyértelművé tenni a FinCEN intézkedéstervezetének terjedelmét, nem szűkítette le az e projektre vonatkozó érvelésének terjedelmét erre az egyetlen érvre, hanem úgy ítélte meg, hogy ez az érv az érvelésének részét képezi, amit az ABLV Bank nem vitat. |
|
155 |
Ezenkívül a Törvényszék, amikor a megtámadott ítélet 101. pontjában úgy ítélte meg, hogy mivel valamely szervezet fizetésképtelenségének vagy valószínű fizetésképtelenné válásának okai nem minősülnek a 806/2014 rendelet 18. cikkének (4) bekezdésében előírt vizsgálat elvégzése során figyelembe veendő tényezőnek, nem kell megvizsgálni, hogy a FinCEN intézkedéstervezete indokolt volt‑e, az ABLV Bank állításával ellentétben nem szorítkozott az általa első fokon előadott érvelés tartalmának ismertetésére, hanem ezen érvelés elutasítását indokolta. |
|
156 |
Egyébiránt, még azt feltételezve is, hogy érvelésével az ABLV Bank azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor e 101. pontban úgy ítélte meg, hogy valamely szervezet fizetésképtelenségének vagy valószínű fizetésképtelenné válásának okai nem minősülnek az e rendelet 18. cikkének (4) bekezdésében előírt vizsgálat elvégzése során figyelembe veendő körülménynek, az ilyen érvelést mindenesetre mint megalapozatlant el kell utasítani. A Bíróság ugyanis már kimondta, hogy a szanálási programot érvényesen fogadják el, ha az említett rendelet 18. cikkében előírt feltételek teljesülnek, függetlenül attól, hogy az érintett szervezet milyen okok miatt fizetésképtelen vagy válik valószínűleg fizetésképtelenné (lásd ebben az értelemben: 2024. október 4‑iGarcía Fernández és társai kontra Bizottság és ESZT ítélet, C‑541/22 P, EU:C:2024:820, 191. pont). |
|
157 |
Másodsorban, az ABLV Bank bizonyítási teherre vonatkozó érvelését illetően elegendő megállapítani, hogy az nem kellően egyértelmű és pontos ahhoz, hogy a Bíróság gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét, következésképpen azt a jelen ítélet 45. és 46. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően elfogadhatatlannak kell nyilvánítani. |
|
158 |
Harmadsorban, ami az ABLV Banknak a bizonyos körülmények és bizonyítékok figyelembevételének elégtelenségére vonatkozó érvelését illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdéséből és az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből kitűnik, hogy a fellebbezés kizárólag jogkérdésre vonatkozhat, és ezért kizárólag a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel a releváns tények és bizonyítékok megállapítására és értékelésére. A tények és bizonyítékok értékelése – azok elferdítésének esetét kivéve – nem minősül jogkérdésnek, amelyet mint ilyet fellebbezés keretében a Bíróságnak kell felülvizsgálnia. Az ilyen elferdítésnek nyilvánvalóan ki kell tűnnie az ügy irataiból, anélkül hogy a tényállás és a bizonyítékok újbóli értékelése szükséges lenne (2021. március 2‑iBizottság kontra Olaszország és társai ítélet, C‑425/19 P, EU:C:2021:154, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
159 |
Következésképpen ennek az érvelésnek csak akkor lehet helyt adni, ha megállapítást nyerne, hogy a Törvényszék elferdítette a tényeket. Márpedig az ABLV Bank nem hivatkozik ilyen elferdítésre, lényegében csupán a tények újbóli értékelését kéri, ami a fellebbezés keretében nem tartozik a Bíróság hatáskörébe. |
|
160 |
Az említett érvelést tehát – amint azt az ESZT és az EKB állítja – mint elfogadhatatlant el kell utasítani. |
|
161 |
Negyedsorban, az ABLV Banknak a Törvényszék által a megtámadott ítélet 205. pontjában állítólagosan elkövetett hibára alapított érvelését mint megalapozatlant el kell utasítani. |
|
162 |
A Törvényszék ugyanis ezen ítélet 204. pontjában helyesen emlékeztetett arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely jogi aktus csak akkor jogellenes hatáskörrel való visszaélés miatt, ha objektív, releváns és egybehangzó bizonyítékok alapján nyilvánvaló, hogy azt kizárólag vagy legalábbis elsősorban olyan céltól eltérő cél elérése érdekében fogadták el, amelyre a szóban forgó jogkört biztosították, vagy az ügy körülményeinek kezelésére az EUM‑Szerződés által kifejezetten előírt eljárás megkerülése érdekében fogadták el (2015. május 5‑iSpanyolország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑146/13, EU:C:2015:298, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
163 |
Ennélfogva önmagában az a körülmény, hogy az ABLV Bankra vonatkozó határozat elfogadása keretében az ESZT részben az EKB és a nemzeti hatóságok által elfogadott jogi aktusokra támaszkodott, semmiképpen nem elegendő annak bizonyításához, hogy e határozatot más célból fogadta el, mint amelyre a szóban forgó jogkört biztosították, vagy abból a célból, hogy kijátssza az EUM‑Szerződésben kifejezetten előírt eljárást. |
|
164 |
Ebből következik, hogy a harmadik jogalapot mint részben megalapozatlant, részben pedig elfogadhatatlant el kell utasítani, anélkül hogy meg kellene vizsgálni az ESZT és az EKB által e jogalap egészére vonatkozóan felhozott elfogadhatatlansági kifogásokat. |
A negyedik jogalapról
– A felek érvei
|
165 |
Az ABLV Bank arra hivatkozik, hogy a Törvényszék számos hibát követett el a keresetének az ABLV Bank Luxembourgra vonatkozó határozat ellen irányuló része elfogadhatóságának vizsgálata során. |
|
166 |
Elsősorban a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy kizárólag a vitatott határozatok szövege releváns, és hogy e szöveget nem a kibocsátója által tett nyilvános bejelentésekkel összhangban kell értelmezni. |
|
167 |
A Törvényszék így tévesen azonosította az EUMSZ 263. cikk értelmében vett megtámadható jogi aktus fogalmát egy konkrét fizikai dokumentummal, holott e fogalom a megtámadott határozatok tartalmára vonatkozik, és a fizikai dokumentum e tekintetben – a szóbeli bejelentésekhez hasonlóan – csupán bizonyítéknak minősül. A Törvényszék által elfogadott értelmezés elfogadhatatlan következményekkel jár, és sérti a jogállamiságot. |
|
168 |
Másodsorban, a Törvényszék elferdítette a vitatott határozatok szövegét, amikor úgy ítélte meg, hogy azok nem írják elő az érintett jogalanyok felszámolását. Az e határozatok szövegében választott megfogalmazás ugyanis, amennyiben az arra kötelezi a nemzeti szanálási hatóságokat, hogy az említett határozatokat az azokban szereplő megfontolásoknak megfelelően hajtsák végre, nem hagy semmilyen kétséget azzal kapcsolatban, hogy az ABLV Bankot és az ABLV Bank Luxembourgot fel kell számolni. Ezenkívül nem releváns az a kérdés, hogy egy konkrét felszámolási módról döntöttek‑e, vagy hogy az erre vonatkozó határozat közvetlenül a felszámolási eljárás megindítását eredményezte‑e. |
|
169 |
Harmadsorban, az ABLV Bank előadja, hogy a Törvényszék nem vonta le a következtetéseket azon megállapításából, amely szerint a szanálási program elfogadásának mellőzéséről szóló határozat megtámadható jogi aktusnak minősül. Az ESZT által más szervezetekkel szemben elfogadott szanálási határozatokra hivatkozva azt állítja, hogy az ilyen határozatok módosítják az ilyen program által érintett szervezet részvényeseinek jogi helyzetét. Ebből arra a következtetésre jut, hogy a szanálási program elfogadásának mellőzéséről szóló határozatra is ugyanez vonatkozik. |
|
170 |
Negyedsorban arra hivatkozik, hogy a Törvényszék tévesen nem állapította meg, hogy a hitelintézet engedélyének visszavonásáról szóló határozat konkrétabb következményekkel jár, mivel megakadályozza ezen intézményt abban, hogy szabályozott letéti és hitelezési tevékenységeket folytasson. |
|
171 |
Az ESZT és az EKB úgy véli, hogy a negyedik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani. |
– A Bíróság álláspontja
|
172 |
Meg kell állapítani, hogy az ABLV Bank által az ABLV Bank Luxembourgra vonatkozó határozattal szemben benyújtott kereset elfogadhatóságának vizsgálata keretében, miután a megtámadott ítélet 41. pontjában megállapította, hogy e határozat előírja, hogy semmilyen szanálási programot nem fogadnak el az ABLV Bank Luxembourg tekintetében, a Törvényszék ezen ítélet 42. pontjában kimondta, hogy az említett határozat nem gyakorol közvetlen hatást az ABLV Bank Luxembourg részvényeseinek, így az ABLV Banknak a jogi helyzetére. |
|
173 |
E tekintetben a jelen ítélet 112–116. pontjában szereplő megfontolásokra tekintettel ugyanezen okokból el kell utasítani az ABLV Bank által az ABLV Bank Luxembourgra vonatkozó határozat elferdítésére és a joghatásainak meghatározása során elkövetett hibákra alapított érvelést mint megalapozatlant. |
|
174 |
Ugyanez vonatkozik az ABLV Banknak az ESZT által más szervezetekkel szemben elfogadott szanálási határozatokkal való analógiára alapított érvére, mivel az ilyen határozatok nem relevánsak az ABLV Bank Luxembourgra vonatkozó határozat joghatásainak meghatározása szempontjából. |
|
175 |
Egyebekben az ABLV Bank azon érvelése, amely az ABLV Bank Luxembourgra vonatkozó határozat ellen irányuló keresete elfogadhatóságának Törvényszék általi vizsgálatával szemben irányul, nem kellően egyértelmű és pontos ahhoz, hogy lehetővé tegye a Bíróság számára a megtámadott ítélet jogszerűségének felülvizsgálatát, így azt a jelen ítélet 45. és 46. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően mint elfogadhatatlant el kell utasítani. |
|
176 |
Ebből következik, hogy a negyedik jogalapot részben mint megalapozatlant, részben mint elfogadhatatlant el kell utasítani. |
|
177 |
A fenti megfontolások összességére figyelemmel a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani. |
A költségekről
|
178 |
Az eljárási szabályzat 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről. |
|
179 |
E szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján, amelyet annak 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. |
|
180 |
Az ABLV Bankot, mivel pervesztes lett, az ESZT és az EKB kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségein felül az ESZT és az EKB részéről felmerült költségek viselésére. |
|
A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott: |
|
|
|
Aláírások |
( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.