—

L. Monlleó Franquet képviseletében C. Arcas Hernández procurador és C. Cardelús de Balle abogado,

—

a francia kormány képviseletében G. de Bergues és J.-C. Niollet, meghatalmazotti minőségben,

—

az olasz kormány képviseletében I. M. Braguglia, meghatalmazotti minőségben, segítője: P. Gentili avvocato dello Stato,

—

az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében R. Vidal Puig és W. Wils, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/104/EGK első tanácsi irányelv (HL 1989. L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.) 4. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2

Az említett kérelmet az A. Nieto Nuño, a különféle ingatlanpiaci tevékenységekre vonatkozó FINCAS TARRAGONA lajstromozott védjegy jogosultja, és L. Monlleó Franquet, tarragonai (Spanyolország) ingatlanügynök közötti azon peres eljárás keretében terjesztették elő, amelynek tárgya a spanyolul FINCAS TARRAGONA, katalánul pedig FINQUES TARRAGONA elnevezésű, korábbi lajstromozatlan védjegynek az utóbbi személy által annak szakmai tevékenysége keretében történő használata volt.

3

Az irányelv „Korábbi jogokkal való ütközéssel kapcsolatos további kizáró, illetve törlési okok” című 4. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, illetve a védjegy törlésének van helye, ha

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazásában »korábbi védjegy«:

[…]

[…]

(4)   Bármelyik tagállam előírhatja továbbá, hogy a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, illetve a védjegy törlésének van helye, ha a megjelölés

[…]

[…]”

4

Az irányelv „A védjegyoltalom korlátai” című 6. cikkének (2) bekezdése kimondja:

„A védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthat el mást attól sem, hogy gazdasági tevékenysége körében kizárólag helyi jelentőségű korábbi jogát gyakorolja, ha e jog elismerése az érintett tagállam jogszabályai által és az adott területre korlátozva történik.”

5

Az ipari tulajdon oltalmára létesült, 1883. március 20-án Párizsban aláírt, legutóbb 1967. július 14-én Stockholmban felülvizsgált és 1979. szeptember 28-án módosított Párizsi Uniós Egyezmény (Recueil des traités des Nations unies, 828. kötet, 11851. sz., 305. o., a továbbiakban: Párizsi Uniós Egyezmény) 6. bis cikke, amely az Európai Közösség összes tagállamára nézve kötelező, kimondja:

„ Védjegyek: közismert védjegyek

(1)   Az unió országai kötelezik magukat arra, hogy – ha ezt az ország jogszabályai megengedik – hivatalból, vagy pedig az érdekelt kérelmére megtagadják vagy hatálytalanítják annak a gyári vagy kereskedelmi védjegynek lajstromozását, és használatát is megtiltják, amely összetévesztésre alkalmas másolata, utánzata vagy fordítása olyan védjegynek, amelyről a lajstromozás vagy a használat szerint illetékes ország hatáskörrel bíró hatóságának megítélése szerint ebben az országban köztudomású, hogy az olyan személyt illet, aki ebben az egyezményben foglalt kedvezményekre jogosult, és hogy azt azonos vagy hasonló áruk megjelölésére alkalmazzák. Ugyanez a következménye annak is, ha a védjegynek lényeges része az ilyen közismert védjegy másolata vagy összetévesztésre alkalmas utánzata.

(2)   Az ilyen védjegy törlésére irányuló kérelem előterjesztésére a lajstromozás napjától legalább ötévi határidőt kell adni. Az unió országai a használat megtiltására irányuló kérelem előterjesztésére határidőt szabhatnak.

(3)   A rosszhiszeműen lajstromoztatott vagy használt védjegy törlésére vagy használatának megtiltására irányuló kérelem előterjesztése határidőhöz kötve nincs.”

6

A 2001. december 7-i, 17/2001 Ley de Marcas Española (spanyol védjegytörvény) 6. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Nem lajstromozható védjegyként az a megjelölés, amely:

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazásában »korábbi védjegy«:

[…]

7

A. Nieto Nuño a Spanyolországban a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított 1957. június 15-i Nizzai Megállapodás szerinti 36. osztályba tartozó ingatlankezelői tevékenység, ingatlanok bérbeadása és értékesítése, jogi tanácsadás és ingatlanok hirdetése szolgáltatások tekintetében lajstromozott FINCAS TARRAGONA védjegy jogosultja.

8

L. Monlleó Franquet, tarragonai ingatlanügynök nyilvánosan és folyamatosan használja spanyolul a FINCAS TARRAGONA, illetve katalánul a FINQUES TARRAGONA megjelölést szakmai tevékenysége megkülönböztetésére.

9

A. Nieto Nuño a védjegyekre vonatkozó spanyol jogszabályok alapján keresetet indított L. Monlleó Franquet ellen a Juzgado de lo Mercantil 3 de Barcelona előtt annak megállapítása iránt, hogy az alapeljárásbeli ügy alperese bitorolja a lajstromozott FINCAS TARRAGONA védjegyet.

10

L. Monlleó Franquet védekezésében arra hivatkozott, hogy a megjelölés, amely alatt szakmai tevékenységét gyakorolja, egy közismert, korábbi, lajstromozatlan védjegy, amelyet ő legalább 1978 óta használ. Ellenkérelmében kérte az alapeljárásbeli ügy felperese védjegyének törlését.

11

A kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy az alapeljárásbeli ügy alperese lajstromozatlan védjegyét kizárólag Tarragona városban és annak környékén használja, ezért a közönség, az ügyfélkör, a fogyasztók és a versenytársak érintett része nem Spanyolország egészéről, és nem is annak jelentős részéről származik.

12

E körülmények között a Juzgado de lo Mercantil 3 de Barcelona úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„A védjegy »közismertségének« az [irányelv] 4. cikkében szereplő fogalma csak és kizárólag az Európai Unió valamely tagállamában vagy annak területe jelentős részén való ismertség és elterjedtség fokára vonatkozik, vagy a védjegy közismertsége olyan területi egységre is korlátozódhat, amely nem azonos az állam területével, hanem annak egy autonóm közössége, régiója, megyéje vagy városa területéhez köthető a védjeggyel jelölt áru vagy szolgáltatás és a védjegy tényleges címzettjei, azaz az érintett piac tekintetében?”

13

Az előterjesztett kérdés a korábbi védjegy közismertségének földrajzi kiterjedtségére, és nem magának a közismertségnek mint a védjegy közönség körében való ismertségének a kritériumaira vonatkozik.

14

A közismertség földrajzi kiterjedtségét illetően hangsúlyozni kell, hogy az irányelv 4. cikke (2) bekezdésének d) pontja értelmében a Párizsi Uniós Egyezmény 6. bis cikke értelmében vett „közismert védjegyek” meglétét „a tagállamban” kell vizsgálni.

15

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság „a tagállamban” kifejezés alkalmazási körének pontosítását kéri.

16

Az alapeljárásbeli jogvita körülményeire figyelemmel, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy az irányelv 4. cikke (2) bekezdésének d) pontját úgy kell-e értelmezni, hogy a korábbi védjegynek a lajstromozás helye szerinti tagállam egész területén, illetve annak jelentős részén kell közismertnek lennie, vagy az e rendelkezés által biztosított oltalom kiterjed az olyan helyzetekre is, amikor a korábbi védjegy valamely városra és annak környékére korlátozódó közismertségnek örvend.

17

Ebből a szempontból – az értelmezett közösségi rendelkezésben való erre vonatkozó további részletezés hiányában – egészen biztosan nem követelhető meg, hogy a közismertség a tagállam „egész” területén fennálljon; elegendő, ha annak jelentős részén fennáll (lásd analógiaként a C-375/97. sz. General Motors ügyben 1999. szeptember 14-én hozott ítélet [EBHT 1999., I-5421. o.] 28. pontját a védjegyek „jó hírnevének” szomszédos fogalma kapcsán, amelynek esetében az irányelv 5. cikkének (2) bekezdése szintén a „tagállamban” fogalom értelmezésére utal).

18

Mindazonáltal, a „tagállamban” fogalom józan ész szerinti értelme kizárja azt, hogy az említett kifejezést olyan városra és környékére korlátozódó közismertségre alkalmazzuk, amely összességében véve nem képezi a tagállam jelentős részét.

19

Mindazonáltal megjegyzendő, hogy a lajstromozatlan korábbi védjegyek adott esetben különösen az alábbi rendelkezések hatálya alá tartozhatnak:

20

E két rendelkezés alkalmazási körének sérelme nélkül ezért az előterjesztett kérdést úgy kell megválaszolni, hogy az irányelv 4. cikke (2) bekezdésének d) pontját úgy kell értelmezni, hogy a korábbi védjegynek a tagállam egész területén vagy annak jelentős részén kell közismertnek lennie.

21

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/104/EGK első tanácsi irányelv 4. cikke (2) bekezdésének d) pontját úgy kell értelmezni, hogy a korábbi védjegynek a tagállam egész területén vagy annak jelentős részén kell közismertnek lennie.