(1)

2004. január 28-án a Bizottság bejelentette, az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2) közzétett értesítés („eljárás megindításáról szóló értesítés”) révén, hogy dömpingellenes eljárást indít a Fehéroroszországból, a Koreai Köztársaságból („Korea”) és Tajvanból származó, nagy szakítószilárdságú, végtelen szálból készült poliészterfonalnak a Közösségbe történő behozatalával kapcsolatban.

(2)

Az eljárás megindítására egy 2003 decemberében a Comité international de la Rayonne et des Fibres Synthétiques (CIRFS) („a panaszos”) által benyújtott panasz eredményeként került sor, a nagy szakítószilárdságú végtelen szálból készült poliészterfonal közösségi gyártásának jelentős részét – az adott esetben 70 %-át – képviselő gyártók nevében. A panasz bizonyítékot tartalmazott a mondott termék dömpingjére és az abból származó lényeges kárra, amit elegendőnek tekintettek a dömpingellenes eljárás megindításának megindoklására.

(3)

Ezt követően a panasztevő gyártók egyike, a KoSa, visszavonta a panasszal kapcsolatos támogatását, 2004. március 8-án. Időközben a spanyol gyártó, a Brilén, kifejezte az eljárásban való együttműködés iránti készségét és kifejezte támogatását a panasz mellett. 2004. június 16-án a CIFRS visszavonta panaszát, kijelentve, hogy súlyos kétségei vannak, miszerint az eljárás kielégítő megoldást ad a dömping problémáira, és az abból a közösségi gyártóknál bekövetkező károkra. A legnagyobb közösségi gyártó (az Acordis) azonban kérte az eljárás folytatását. Mivel az Acordis és a Brilén együttesen a nagy szakítószilárdságú poliészterfonal teljes gyártásában 40 %-ot képviselnek, az a határozat született, hogy mégis van elegendő indok a vizsgálat folytatására.

(4)

A Bizottság hivatalosan tájékoztatta a panaszost és az ismert közösségi gyártókat, az exportáló gyártókat Fehéroroszországban, Koreában és Tajvanban, valamint ezeknek az országoknak a hatóságait, azokat az importőröket és felhasználókat a Közösségben, amelyeket a panasz érintettként nevezett meg, illetve azok egyesületeit az eljárás megindításáról. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy véleményüket írásban tudassák, és meghallgatást kérjenek az eljárás megindításáról szóló értesítésben megadott időtartamon belül.

(5)

Írásban ismertette véleményét egy exportáló gyártó Fehéroroszországból, három exportáló gyártó Koreából és két exportáló gyártó Tajvanból, valamint három gyártó a Közösségből, negyven felhasználó, két felhasználói egyesület és három importőr. Mindazok a felek kaptak meghallgatást, akik azt a fent megadott határidőn belül kérték, és jelezték, hogy különleges okai vannak annak, hogy miért kell őket meghallgatni.

(6)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság jelezte, hogy a koreai exportőrök/gyártók és a közösségi importőrök láthatóan nagy számára való tekintettel mintavételezést kell alkalmazni ebben a vizsgálatban. Mivel azonban a vártnál kisebb lett a száma az együttműködési készséget tanúsító exportáló gyártóknak Koreában és importőröknek a Közösségben, az a döntés született, hogy a mintavételezésre nincs szükség.

(7)

A Bizottság kérdőíveket küldött ki mindazoknak a feleknek, amelyekről tudott, hogy érintettek, és minden olyan más vállalatnak, amely kapcsolatba lépett vele az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőkön belül.

(8)

Válaszok beérkeztek hat exportáló gyártótól (egy Fehéroroszországból, három Koreából és kettő Tajvanból), egy panaszos közösségi gyártótól és két további közösségi gyártótól, nyolc felhasználótól, öt felhasználó vállalattól és három importőrtől.

(9)

A Bizottság átnézte és ellenőrizte mindazokat az információkat, amelyeket szükségesnek ítélt a dömping, az ebből eredő kár és a Közösség érdekének meghatározása céljára. A Bizottság ellenőrző látogatásokat a következő vállalatok helyiségeiben végzett:

(10)

A dömping és a károkozás vizsgálata a 2003. január 1. és 2003. december 31. közötti időszakra vonatkozott („a vi.”). A károkozás felmérése szempontjából releváns trendek megvizsgálása a 2000 januárjától a vizsgálati időszak („a megvizsgált időszak”) végéig történt.

(11)

A termék a nagy szakítószilárdságú, kiskereskedelmi forgalomba nem kerülő poliészterfonal (a varrófonalon kívül), ezen belül a 67 decitexnél kisebb finomságú, végtelen szálból készült poliészterek („az érintett termék”), amelyek Fehéroroszországból, a Koreai Köztársaságból és Tajvanból származnak, és rendszerint az 5402 20 00 KN-kód alatt jelentik azokat be.

(12)

Az érintett termék kiemelkedő tulajdonságokkal bír és számos különféle végfelhasználói alkalmazása van. Ezek között vannak a mechanikus gumiáruk megerősítésének alkalmazásai, például a szállítószalagok, meghajtószíjak és tömlők, radiálabroncsok; bevonatos vagy bevonat nélküli szövetek, például ponyvák, hirdetőtáblák, geotextíliák, védőruhák és biztonsági övek; és a lineáris húzást jelentő alkalmazások, mint a kötelek, hálók és pántok.

(13)

Nem találtunk különbséget a Fehéroroszországból, Koreából és Tajvanból a Közösségbe exportált érintett termék és a Koreában és Tajvanban a belföldi piacon gyártott és értékesített termék között. Valójában ezek a termékek ugyanazokkal a fizikai és kémiai alapjellemzőkkel és felhasználásokkal rendelkeznek.

(14)

Fehéroroszországból az exportáló gyártó kijelentette, hogy azok a termékek, amelyeket a Közösségbe exportál, nem hasonlítanak a Közösségben gyártott és értékesítettekre, és ezért nem tekinthetők hasonló termékeknek. Ez a kijelentés az ezen exportáló gyártó által a Közösségbe exportált termékek és a közösségi gyártók által gyártott összehasonlítható minták közötti állítólagos minőségi különbségeken és állítólagos felhasználási különbségeken alapult. A vizsgálat megmutatta azonban, hogy a közösségi gyártók által előállított és a közösségi piacon értékesített termékek ugyanazokkal az alapvető fizikai jellemzőkkel és felhasználásokkal rendelkeznek, mint azok, amelyeket az érintett exportáló gyártótól a Közösségbe exportálnak.

(15)

Következésképpen a Közösségbe Fehéroroszországból, Koreából és Tajvanból exportált, a Koreában és Tajvanban gyártott és belföldön értékesített, valamint a Közösségben közösségi gyártók által gyártott és értékesített termékek ugyanazokkal az alapvető fizikai és műszaki jellemzőkkel rendelkeznek, és ezért hasonló termékek az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében.

(16)

Az alábbiakban ismertetett általános módszertan került alkalmazásra az összes exportáló gyártóra Koreában, Tajvanban, és – az analóg ország gondolatát figyelembe véve, a Fehéroroszországban lévő exportáló gyártóra. A dömpinggel kapcsolatos megállapítások alábbi bemutatása az egyes érintett országokra ezért csak az egyes exportáló országok sajátos vonásait ismerteti.

(17)

Az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésével összhangban a Bizottság először azt vizsgálta meg, hogy a hasonló termék független ügyfeleknek történő belföldi értékesítése az egyes exportáló gyártók esetében reprezentatív-e, vagyis az ilyen értékesítés teljes volumene kitesz-e 5 %-ot vagy annál többet a gyártónak a Közösségbe irányuló exportértékesítésének teljes volumenéhez képest.

(18)

A Bizottság ezt követően beazonosította az összességében reprezentatív értékesítéssel rendelkező vállalatoknál a hasonló terméknek azokat a belföldön értékesített típusait, amelyek azonosak, vagy közvetlenül összehasonlíthatóak a Közösségbe irányuló exportban értékesített típusokkal.

(19)

Továbbá és minden, az exportáló gyártó a belföldi piacon értékesített terméktípusra, amelyet közvetlenül összehasonlíthatónak találtak a Közösségbe irányuló exportra értékesített típussal, megállapították, hogy a belföldi értékesítés kellően reprezentatív-e az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének céljára. Egy bizonyos típus belföldi értékesítése akkor minősült kellően reprezentatívnak, ha annak a típusnak a teljes belföldi értékesítési volumene a vi. során 5 %-ot vagy többet képviselt a Közösségbe exportált összehasonlítható terméktípus teljes értékesítési volumenéhez képest.

(20)

A Bizottság ezt követően megvizsgálta, vajon az egyes vállalatok belföldi értékesítése a szokásos üzletmenet keretében megvalósulónak tekinthető-e, az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése alapján. Ez oly módon történt, hogy megállapították az egyes exportált terméktípusokra a független ügyfeleknek történő nyereséges belföldi értékesítés arányát: a) azoknál a terméktípusoknál, ahol a belföldi piacon megvalósuló értékesítési volumennek több mint 80 %-a nem volt a fajlagos költségek alatt, és ahol a súlyozott értékesítési átlagár a fajlagos költséggel egyenlő vagy annál magasabb volt, a rendes értéket terméktípusonként a kérdéses típus súlyozott belföldi átlagáraként számították ki; b) azoknál a terméktípusoknál, ahol a belföldi értékesítés volumene szerint legalább 10 %, de 80 %-nál nem több, nem volt a fajlagos költségek alatt, a rendes értéket terméktípusonként a kérdéses típusnak csak azoknak a belföldi árainak a súlyozott átlagaként számították ki, amelyek egyenlők voltak a fajlagos költségekkel, vagy azokat meghaladták; c) azoknál a terméktípusoknál, ahol az értékesítési volumene szerint kevesebb mint 10 % volt az, ami nem a fajlagos költségek alatt volt, úgy tekintették, hogy az érintett terméktípust nem a rendes kereskedelmi forgalom szerint értékesítették.

(21)

Az olyan terméktípusokra, amelyek értékesítése nem a rendes kereskedelmi forgalom keretében zajlott, valamint azokra a terméktípusokra, amelyeket nem értékesítettek reprezentatív mennyiségben a belföldi piacon, a rendes értéket ki kellett számítani.

(22)

A rendes érték kiszámításához, az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdése szerint a felmerült értékesítési, általános és igazgatási (SGA-) ráfordításokat és az egyes együttműködő exportáló gyártók által a hasonló terméknek a vizsgálati időszak során, rendes kereskedelmi forgalomban, a vizsgálati időszak során történt belföldi értékesítésével kapcsolatban realizált nyereségének súlyozott átlagát, hozzáadták saját átlagos gyártási költségeikhez. Amikor szükséges volt, a beszámolóban szereplő gyártási költségeket és SGA-ráfordításokat korrigálták, mielőtt a rendes kereskedelmi forgalom tesztjének alávetették volna és a rendes értékeket létrehozták volna.

(23)

Minden olyan esetben, amikor a terméket független ügyfeleknek exportálták a Közösségbe, az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban állapították meg, nevezetesen a ténylegesen fizetett vagy fizetendő exportárak bázisán.

(24)

Azokban az esetekben, amikor az értékesítés kapcsolt importőrön keresztül történt, az exportárat a független ügyfeleknek történő viszonteladás árainak alapján hozták létre, az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban. Kiigazítások történtek a Közösségen belüli első független vevőnek felszámított viszonteladási árban minden olyan költségre, beleértve a vámokat és az adókat, amelyek a behozatal és a viszonteladás között merülnek fel, annak érdekében, hogy megbízható exportárat állapítsanak meg gyártelepi szinten. Ezek a költségek a szállítás, kezelés, rakodás, biztosítás és a járulékos kiadások voltak, valamint a kapcsolt importőrnél felmerült SGA-ráfordítások. A viszonteladási ár további kiigazításra került azzal az indokolt nyereséghányaddal, amelyről a vizsgálat azt találta, hogy az érintett termék független importőrei elérték azt.

(25)

A rendes érték és az exportár közötti összehasonlítást gyártelepi alapon végezték el. A rendes érték és az exportár közötti valós összehasonlítás érdekében, kellő engedmény biztosítottal, korrekciók formájában, az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségekre, az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban. Megfelelő kiigazítások minden esetben történtek, amikor azok ésszerűnek, pontosnak és kellően alátámasztottnak bizonyultak.

(26)

Az alaprendelet 2. cikke 11 bekezdésének megfelelően minden egyes együttműködő exportáló gyártóra összehasonlították a rendes érték súlyozott átlagát az export súlyozott átlagárával.

(27)

Mivel Fehéroroszország nem piacgazdasági ország az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése értelmében, a rendes értéknek egy olyan megfelelő, piacgazdasággal rendelkező harmadik országtól kapott információkon kellett alapulnia, amelyben a terméket gyártják és forgalmazzák. Az eljárás megindításáról szóló értesítésben az Amerikai Egyesült Államok („USA”) volt betervezve, mint megfelelő analóg ország, a rendes érték meghatározásának céljára Fehéroroszország számára.

(28)

Az egyetlen exportáló gyártó Fehéroroszországban, az OAO „Mogilevkhimvolokno”, és Fehéroroszország kormánya ellenezték ezt a javaslatot, és Tajvan felhasználását javasolták. A felhozott fontosabb érvek a következők voltak:

(29)

A Bizottság felvette a kapcsolatot a nagy szakítószilárdságú végtelen szálból készült poliészterfonal összes ismert gyártójával az USÁ-ban. A Bizottság jelentős erőfeszítései ellenére azonban nem sikerült együttműködésre bírni ezeket a vállalatokat az erre a célra meghatározott, meghosszabbított határidőn belül. Következésképpen a Bizottság nem tartotta többé helyénvalónak azt, hogy az USÁ-t tekintse analóg országnak a vizsgálat céljára.

(30)

A Bizottság – figyelembe véve a vizsgálat időkorlátait és az együttműködés hiányát az USÁ-ban, akkor megvizsgálta, hogy a vizsgálat tárgyát képező országok egyike (Korea vagy Tajvan) lehetséges piacgazdaságnak minősíthető-e a rendes értéknek Fehéroroszország számára történő megállapításához.

(31)

Mindkét ország megfelelőnek minősülne, a fejlettségi szint és a gyártási volumenek hasonlósága miatt. Korea és Tajvan közül azonban Korea találtatott alkalmasabbnak, mivel nagyobb fokú volt a végtermékek összehasonlíthatósága Fehéroroszország és Korea között, mint Fehéroroszország és Tajvan között. Meg kell jegyezni azt is, hogy több piaci szereplő foglalkozik az érintett termék gyártásával Koreában, mint Tajvanban, és hogy az érintett termék koreai piaca reprezentatívabb, mint a tajvani, mind a teljes értékben, mind a teljes mennyiségekben.

(32)

Ezen az alapon, az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdésével összhangban, a Bizottság úgy határozott, hogy Koreát használja analóg országként.

(33)

Azt követően, hogy Koreát választották analóg országnak, a rendes értéket azoknak a koreai exportáló gyártóknak a helyiségeiben ellenőrzött adatok alapján számították ki, amelyek teljes mértékben együttműködtek a vizsgálatban. A rendes érték a koreai belföldi piacon az összehasonítható terméktípusokért fizetett és fizetendő árakon alapult, amikor úgy találták, hogy ezek reprezentatív mennyiségekben és a rendes kereskedelmi forgalomban valósultak meg. Ez volt a helyzet számos exportált terméktípusnál.

(34)

A többi exportált terméktípusra, amelyek vagy nem a rendes kereskedelmi forgalomban szerepeltek Koreában, vagy a koreai gyártók nem értékesítettek ezeket reprezentatív mennyiségben a belföldi piacon, számított rendes értékeket alkalmaztak. A rendes értéket a fenti 22 preambulum-bekezdésben meghatározott alapon hozták létre.

(35)

Mivel az egyetlen exportáló gyártó Fehéroroszországban, az OAO „Mogilevkhimvolokno” által bejelentett exportértékesítés mennyisége és értéke összevethető volt az Eurostat az érintett terméknek Fehéroroszországból történő behozatalára vonatkozó adataival, azt tekintették helyénvalónak, hogy az ennek az egyetlen exportáló gyártónak a bejelentett exportértékesítését használják majd, annak ellenére, hogy ennek az információnak a helyszíni ellenőrzése nem történt meg.

(36)

Az OAO „Mogilevkhimvolokno” minden exportértékesítése közvetlenül független ügyfeleknek történt a Közösségben. Az exportárat ezért az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban állapították meg, a ténylegesen fizetett vagy fizetendő árak alapján.

(37)

A valós összehasonlítás érdekében, az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban, figyelembe vették a tényezők olyan különbségeit, amelyek kihatnak az árak összehasonlíthatóságára. Engedményeket alkalmaztak a szállítási költségekre, a fuvardíjra és a biztosításra, a kezelésre, a rakodásra és a járulékos költségekre, az importilletékekre és a közvetett adókra, a hitelköltségekre, az eladás utáni költségekre, a jutalékokra, az árengedményekre és a visszatérítésekre, amikor azok alkalmazhatóak és indokoltak voltak.

(38)

Az OAO „Mogilevkhimvolokno” felvetette, hogy amennyiben termékei – a fenti 14 preambulum-bekezdés ellenére – hasonló termékeknek minősülnek, helyénvaló lenne egy kiigazítás az állítólagos minőségi és felhasználási különbségek miatt. Mivel ez a felvetés nem volt alátámasztva, vissza kellett azt utasítani.

(39)

Ahogyan arról az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdése rendelkezik, a rendes érték korrigált súlyozott átlagát az analóg ország minden egyes terméktípusára összevetették a Fehéroroszországból származó érintett termék minden egyes megfelelő terméktípusára az export korrigált súlyozott átlagárával. Ennek az összehasonlításnak az alapján, nulla volt a dömpingkülönbözet a Fehéroroszországból a Közösségbe irányuló export esetében.

(40)

Az együttműködő exportőr Fehéroroszországban a termék gyártásának és Fehéroroszországból származó exportjának egészét képviselte. Ezért az országos szintű dömpingkülönbözet is nullának bizonyult. Figyelembe véve az országos szintű nulla dömpingkülönbözetet, azt a következtetést vonták le, hogy a vizsgálatot intézkedések meghozatala nélkül meg kell szüntetni a Fehéroroszországból származó behozatal tekintetében, az alaprendelet 9. cikkének (3) bekezdésével összhangban.

(41)

Egyes, a Közösségbe irányuló exportra mindhárom megvizsgált vállalat által értékesített terméktípusoknál azt találták, hogy a belföldi eladások reprezentatív mennyiségekben és a rendes kereskedelmi forgalomban történtek. Ezeknek a terméktípusoknak a rendes értéke a független ügyfelek Korea belföldi piacán a vizsgálati időszakban fizetett vagy fizetendő tényleges árakon alapult, az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdésével összhangban.

(42)

Az olyan terméktípusokra, amelyek értékesítése nem a rendes kereskedelmi forgalom keretében zajlott, valamint azokra a terméktípusokra, amelyeket nem értékesítettek reprezentatív mennyiségben a belföldi piacon, a rendes értéket ki kellett számítani. Mindhárom megvizsgált vállalat értékesített egyes ilyen terméktípusokat a Közösségbe irányuló exportra. A rendes értéket a fenti 22 preambulum-bekezdésben meghatározott alapon hozták létre.

(43)

Az egyik exportáló gyártó összes exportértékesítése és egy másik exportáló gyártónál annak egy része közvetlenül kapcsolt importőrök számára történt a Közösségben. Következésképpen, az exportár megállapítása az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban, azoknak az áraknak az alapján történt, amelyeken a termékek első viszonteladása történt egy független vevő számára, és a 24 preambulum-bekezdésben ismertetett módszertannak megfelelően.

(44)

Két exportáló gyártó fennmaradó exportja az érintett termékből közvetlenül független ügyfeleknek történt a Közösségben. Azokra az eladásokra az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban állapították meg, a ténylegesen fizetett vagy fizetendő árak alapján.

(45)

A valós összehasonlítás érdekében, az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban, figyelembe vették a tényezők olyan különbségeit, amelyek kihatnak az árak összehasonlíthatóságára. Minden megvizsgált exportáló gyártó esetében engedményeket adtak a szállítási költségekre, a fuvardíjra és a biztosításra, a kezelésre, a rakodásra és a járulékos költségekre, az importilletékekre és a közvetett adókra, a hitelköltségekre, az eladás utáni költségekre, a jutalékokra, az árengedményekre és a visszatérítésekre, amikor azok alkalmazhatóak és indokoltak voltak.

(46)

Az egyik exportáló gyártó kért egy kiigazítást a kapcsolt importőrének viszonteladási árában foglalt mennyiségi diszkontra az első független ügyfél felé, azt állítva, hogy viszonteladási árai egyes olyan ügyfeleknek, amelyekkel negyedéves szerződése van, alacsonyabbak, mint azoknak az ügyfeleknek az árai, ahol a vásárlás azonnali alapon történik. Úgy érvelt továbbá, hogy az ilyen szerződések nem belföldi ügyfelekkel köttetnek, és ezért korrekciót kell alkalmazni az export árban, hogy valós lehessen az összehasonlítás az exportár és a rendes érték között.

(47)

A Bizottság megvizsgálta az igényelt kiigazítás helyénvalóságát. A vizsgálat azt mutatta, hogy a Közösségben néhány ügyfélnek valóban negyedéves szerződése volt a kapcsolt importőrrel. Mivel megállapítást nyert, hogy a belföldi ügyfeleknek nem voltak ilyen szerződéseik, további vizsgálat tárgyát képezte, hogy a rendes érték és az exportár összehasonlítható alapokon áll-e. Nem lehetett megállapítani azt, hogy a Közösségben lévő ügyfeleknek szóló árak tartalmazták az érvelés szerinti diszkontot. Továbbá, az érvelés szerinti diszkont nem került kimutatásra diszkontként a számlákon, nem bocsátottak ki jóváíró számlákat a diszkonttal kapcsolatban, és az állítólagos diszkont nem szerepelt sem a gyártó számvitelében, sem a kapcsolt importőrében. Megjegyzendő, hogy a mennyiségi diszkontok kiigazításhoz csak akkor vehetők figyelembe, amikor azokat ténylegesen a vizsgált eladásokhoz közvetlenül kapcsolódó mennyiségi különbségekre adják. Ebben az esetben azonban nem volt megállapítható az, hogy ilyen diszkontokat adott volna az érintett vállalat. Következésképpen, és arra a tényre való tekintettel, hogy a rendes érték és az exportár összehasonlítható alapúnak találtatott, az igényelt korrekciót a mennyiségi diszkontra elutasították.

(48)

Mindhárom megvizsgált vállalat igényelt korrekciót a vámhátrányra az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésének b) pontjára hivatkozva, azon az alapon, hogy a behozatali terheket állítólag a hasonló termék viselte, amikor azt felhasználásra szánták az exportáló országban, de visszafizetésre került vagy nem kellett kifizetni, amikor a terméket a Közösségbe irányuló exportra értékesítették.

(49)

Ezt az igényt megalapozatlannak találták, mivel egyik vállalat sem tudta kimutatni, hogy a vállalatoknak visszafizetett importterhek a Közösségbe exportált érintett termék exportjával voltak összefüggésben.

(50)

Egy vállalat kért korrekciót az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésének f) pontja alapján a közvetlenül kapcsolódó csomagolási költségek különbségeire az exportált és a belföldön eladott termékek között. Ilyen szempontból a vállalat nem tudott bemutatni semmiféle költségkülönbséget, amely az árak összehasonlíthatóságára hatott volna, az érintett termék csomagolása és az együttműködő koreai exportőrök által a belföldi piacon eladott hasonló terméké között. Ezen az alapon a felvetés elutasításra került.

(51)

Ahogyan arról az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdése rendelkezik, minden vállalatnál minden terméktípus rendes értékének korrigált súlyozott átlagát összevetették minden egyes, megfelelő terméktípus exportjának korrigált súlyozott átlagárával.

(52)

Ezen az alapon, a dömpingkülönbözetek a közösségi CIF-határparitás szerinti, vámfizetés előtti importár százalékában kifejezve a következők:

(53)

A Koreából származó behozatalt illetően meg kell jegyezni, hogy a fenti három exportáló gyártó az ebből az országból származó export teljességét képviseli, az Eurostat adataival való összehasonlítás szerint. Annak felmérésére, hogy országos szinten a dömpingkülönbözet az elhanyagolható szint alatt volt-e, megállapították az országos dömpingkülönbözet súlyozott átlagát. Azt találták, hogy ez a különbözet az elhanyagolható szint alatt van, a Hyosung és a Kolon exportjának a Honeywell exportjához viszonyított súlya miatt. Figyelembe véve az országos szintű elhanyagolható dömpingkülönbözetet, azt a következtetést vonták le, hogy a vizsgálatot dömpingellenes intézkedések meghozatala nélkül meg kell szüntetni a Koreai Köztársaságból származó behozatal tekintetében, az alaprendelet 9. cikkének (3) bekezdésével összhangban.

(54)

Mindkét megvizsgált tajvani vállalat esetében a Közösségbe irányuló exportra értékesített terméktípusok legnagyobb részénél megállapítást nyert, hogy a belföldi eladások reprezentatív mennyiségekben és a rendes kereskedelmi forgalomban történtek. Ezeknek a terméktípusoknak a rendes értéke a független ügyfelek által Tajvan belföldi piacán a vizsgálati időszakban fizetett vagy fizetendő tényleges árakon alapult, az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdésével összhangban.

(55)

Az olyan terméktípusokra, amelyek értékesítése nem a rendes kereskedelmi forgalom keretében zajlott, valamint azokra a terméktípusokra, amelyeket nem értékesítettek reprezentatív mennyiségben a belföldi piacon, a rendes értéket létre kellett hozni. Mindkét megvizsgált vállalat korlátozott mennyiségeket értékesített egyes ilyen terméktípusokból a Közösségbe irányuló exportra. A rendes értéket a fenti 22 preambulum-bekezdésben meghatározott alapon hozták létre.

(56)

Az érintett termék összes eladásai a két exportáló gyártó részéről a Közösség piacán közvetlenül független ügyfeleknek történtek a Közösségben. Következésképpen az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban állapították meg, a ténylegesen fizetett vagy fizetendő exportárak alapján.

(57)

A valós összehasonlítás érdekében, az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban, figyelembe vették a tényezők olyan különbségeit, amelyek kihatnak az árak összehasonlíthatóságára. Mindkét megvizsgált exportáló gyártó esetében engedményeket adtak a szállítási költségekre, a tengeri fuvardíjra és a biztosítási díjra, a kezelésre, a rakodásra és a járulékos költségekre, az importilletékekre és a közvetett adókra, a hitelköltségekre, az eladás utáni költségekre, a jutalékokra, az árengedményekre és a visszatérítésekre, amikor azok alkalmazhatóak és indokoltak voltak.

(58)

Ahogyan arról az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdése rendelkezik, minden vállalatnál minden terméktípus rendes értékének korrigált súlyozott átlagát összevetették minden egyes, megfelelő terméktípus exportjának korrigált súlyozott átlagárával.

(59)

Ezen az alapon, a dömpingkülönbözetek a közösségi CIF-határparitás szerinti, vámfizetés előtti importár százalékában kifejezve a következők:

(60)

Mivel az együttműködés szintje magas volt (az érintett termék Tajvanból a Közösségbe irányuló exportjának több mint 80 %-a) a maradvány dömpingkülönbözetet ugyanazon a szinten állapították meg, mint a Far Eastern Textiles Corporation, együttműködő exportáló gyártó számára megállapítottat, nevezetesen 5,5 %-on.

(61)

A Közösségen belül a hasonló terméket hat gyártó állítja elő, vagyis az a két vállalat, amelyek nevében a panaszt benyújtották (Acordis és KoSa), és négy további gyártó. Ahogyan azt a fenti 3 preambulum-bekezdés jelzi, a KoSa visszavonta támogatását a panasszal kapcsolatban, 2004. március 8-án.

(62)

A hasonló termék négy másik közösségi gyártója közül az egyik, a spanyol Brilén vállalat, azzal állt elő a megindítás után, hogy támogatja a panaszt, és teljes mértékben együttműködött az eljárás során.

(63)

Egy másik közösségi gyártó, a Honeywell, amelynek gyártókapacitásai vannak többek között Franciaországban, benyújtott választ a kérdőívre. A kérdőíves válasz benyújtása után a Honeywell úgy döntött, hogy ellenzi az eljárást.

(64)

Az a két közösségi gyártó, akik támogatták a vizsgálatot, az Acordis és a Brilén, az érintett termék közösségi gyártásának együttesen mintegy 40 %-át képviselték a vi. során. Ezek úgy tekintendők, hogy ők alkotják a „közösségi iparágat” az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének és 5. cikke (4) bekezdésének értelmében, és a továbbiakban rájuk „közösségi iparágként” utalunk.

(65)

Mivel a közösségi iparág csak két gyártót tartalmaz, a közösségi iparágra vonatkozó adatokat indexálni kellett a titoktartás megőrzése érdekében, az alaprendelet 19. cikkének alapján.

(66)

A közösségi felhasználás megállapítása a hasonló termék valamennyi, a Közösségben lévő gyártójának a panaszos becslése szerinti gyártása alapján történt, plusz az Eurostat által jelentett behozatal az összes országból, mínusz az összes országba irányuló kivitel.

(67)

A közösségi felhasználásról megállapítást nyert, hogy lényegében stabil maradt a megvizsgált időszakban, mivel csak 1 %-kal nőtt. A részletes adatok a következők:

(68)

Mivel az érintett terméknél csak egy tajvani exportáló gyártó esetében találtak dömpingelést a vi. során, az érintett terméknek attól az exportáló gyártótól a Közösségbe irányuló behozatalára vonatkozó adatokat indexálni kellett a titoktartás megőrzése érdekében, az alaprendelet 19. cikkének megfelelően.

(69)

A 2000 és a vi. közötti időszak dömpingelt behozatalának volumenére vonatkozó információk az együttműködő exportáló gyártó által átadottakon alapulnak, amelyről megállapítást nyert, hogy dömpingelt a vi. során. A Tajvanból származó dömpingelt behozatal 16 %-kal csökkent 2000 és 2001 között, de jelentősen nőtt 2002-ben és a vi. folyamán, így a megvizsgált időszakban a teljes növekedés 112 %-ot ért el. A Tajvanból származó dömpingelt behozatal piaci részaránya ugyanilyen módon alakult. Megjegyzendő, hogy ez a piaci részarány a megvizsgált időszakban korlátozott volt, és mindig a 4 % alatt maradt.

(70)

A 2000 és a vi. közötti időszak dömpingelt behozatalának volumenére vonatkozó információk az együttműködő, a vi. során dömpingelőnek találtatott exportáló gyártó által átadottakon alapulnak.

(71)

A vizsgálat során gyűjtött adatok szerint a tajvani importárak folyamatosan csökkentek, összesen 29 %-kal a megvizsgált időszak során.

(72)

Elvégezték az érintett termék összehasonlítható mintáira az exportáló gyártó és a közösségi iparág a Közösségben érvényes átlagos értékesítési árainak összehasonlítását. Ennek céljára a közösségi iparág gyártelepi, nem kapcsolt ügyfeleknek szóló árait, minden visszatérítéstől és adótól megtisztítva, összehasonlították – megfelelő korrekciókkal a behozatal utáni költségekre – annak a tajvani exportáló gyártónak a közösségi CIF-határparitás szerinti áraival, amelyről megállapítást nyert, hogy a vi. során dömpingelt. Az összehasonlítás azt mutatta, hogy a vi. során a Tajvanból származó érintett terméket a Közösségben a közösségi iparág áraihoz képest 25 %–30 % közötti alákínálással értékesítették.

(73)

Az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése alapján a Bizottság megvizsgálta az összes vonatkozó gazdasági tényezőt és indexet, amely jelentőséggel bír a közösségi iparág állapotára nézve.

(74)

Viszonylag stabil gyártást követően, 2000 és 2002 között, az érintett termék gyártása a közösségi gyártóknál 4 %-kal nőtt a vi. folyamán. A gyártási kapacitás a megvizsgált időszak egésze folyamán összesen 8 %-kal nőtt.

(75)

A kapacitáskihasználás először 7 %-kal csökkent, 2000 és 2001 között, de aztán 3 %-kal nőtt 2003-ig, így a csökkenés összesen 4 % volt a megvizsgált időszakban.

(76)

Az érintett termék készleteit csak a 2001 és 2003 közötti időszakra lehetett elemezni, mivel a közösségi iparág nem volt olyan helyzetben, hogy konzisztens információkat tudott volna szolgáltatni az azt megelőző időszakra. Ez azért volt, mert az egyik közösségi gyártó csak 2001-ben kezdte meg a működését, és ezért nem rendelkezett azt az évet megelőzően készletekkel, a másik közösségi gyártó pedig nem tudott konzisztens információkat adni, belső átszervezések miatt.

(77)

A készletek 14 %-kal csökkentek 2001 és 2002 között, és meglehetősen stabilak maradtak a vi. során, így a csökkenés összesen 12 % volt 2001 és a vi. között.

(78)

A közösségi iparág által gyártott érintett termék értékesítése a közösségi piacon 2 %-kal csökkent 2000-től 2002-ig, de 5 %-kal nőtt a vi. során, így a teljes növekedés 3 % volt a megvizsgált időszakban. Ezzel egyidejűleg a piaci részarány 3 %-kal csökkent 2000 és 2002 között, de azt követően 5 %-kal nőtt a vi. folyamán, így a megvizsgált időszakban a teljes növekedés 2 %-ot ért el. A közösségi iparág piaci részaránya 20 % és 30 % között volt a megvizsgált időszak folyamán.

(79)

A közösségi iparág által értékesített hasonló termék összes típusánál az értékesítés súlyozott átlagárai kezdetben 4 %-kal nőttek, 2000 és 2001 között. Az árak ezt követően 12 %-kal estek 2002-ben és további 5 %-kal estek a vi. során, így a teljes csökkenés 13 % volt a megvizsgált időszakban.

(80)

A gyártás költségének kiszámítása a közösségi iparág által a vonatkozó évben gyártott hasonló termék összes típusának súlyozott átlaga alapján történt.

(81)

A gyártás költsége nőtt 2000 és 2001 között, de 2002-ben esett, majd viszonylag stabil maradt a vi. során. Nem követte az értékesítési árak csökkenésének mértékét 2002-ben és a vi. során.

(82)

A közösségi iparág átfogó jövedelmezősége az érintett termék vonatkozásában eredetileg 10 % és 15 % között volt 2000-ben. A jövedelmezőség ezt követően romlott, és veszteségbe fordult a vi. során. Ez a jövedelmezőség az érintett termék minden, a közösségi iparág által gyártott és a Közösségben értékesített típusára vonatkozik. A Brilén jövedelmezőségét nem vették figyelembe első üzleti évére (2001), mivel az torzította volna a képet, a jelentősen negatív jövedelmezőség miatt a hasonló termék gyártásfelfutásának időszakában.

(83)

Megjegyzendő, hogy az egyik vállalat felvetette, miszerint jövedelmezőségük lényegesen rosszabb lett volna, ha figyelembe veszik a gyártási létesítményük kihasználatlanságával összefüggő költségeket. Ezek a többletköltségek azonban nem voltak figyelembe vehetők, mivel azok nem voltak kellőképpen alátámasztva, és ezért nem lehetett azokat ellenőrizni.

(84)

Az érintett termékkel kapcsolatos tevékenységbe történő befektetés jelentősen csökkent a megvizsgált időszakban. Megjegyzendő, hogy 2000-ben a beruházások különösen nagyok voltak, mivel az egyik közösségi gyártó új üzemet épített, amely durván 50 %-ot képvisel annak az évnek az összes beruházásában. A részletes adatok az alábbiakban kerülnek bemutatásra:

(85)

A beruházások megtérülése folyamatosan csökkent a megvizsgált időszakban, majd negatívba fordult a vi. során. Ez a csökkenés egybeesett általában a jövedelmezőség romlásával a megvizsgált időszakban.

(86)

A közösségi iparág pénzáramlása viszonylag stabil volt 2000-ben és 2001-ben, de romlott 2002-ben és a vi. során, mind abszolút értékben, mind pedig a forgalom százalékában kifejezve. Ez a fejlemény egybeesett általában a jövedelmezőség romlásával a megvizsgált időszakban.

(87)

Mindkét közösségi gyártó a vállalatcsoporton belül szerez tőkét. A beruházások és a K+F-ráfordítások eddig nem szenvedték meg jelentősen a működés negatív jövedelmezőségét.

(88)

A foglalkoztatás 10 %-kal csökkent a megvizsgált időszakban. Mivel a gyártás a megvizsgált időszakban nőtt, a foglalkoztatás csökkenése azt jelenti, hogy a termelékenység, az egy dolgozóra jutó kibocsátással mérve, jelentősen, 16 %-kal nőtt a megvizsgált időszakban. Az egy dolgozóra jutó bérköltségek növekedése az iparági szintű kollektív béralku eredménye, és kevesebb volt, mint az átlagos, 6,4 %-os inflációs ráta a Közösségben a megvizsgált időszakban.

(89)

Ami a tényleges dömpingkülönbözet nagyságrendje által a közösségi iparágra gyakorolt hatást illeti, a Tajvanból származó behozatal árai mellett ez a hatás nem tekinthető elhanyagolhatónak, még akkor sem, ha a behozatali volumenek korlátozottak voltak.

(90)

Bármiféle, a jelen vizsgálat során megvizsgált helyzetet megelőző dömpingre vagy szubvencionálásra utaló információ hiányában, ez a kérdés nem lényeges.

(91)

2000 és a vi. között a Tajvanról származó érintett termék dömpingelt behozatalának volumene jelentősen, 112 %-kal nőtt. Mindazonáltal, mivel a Tajvanból jövő behozatal abszolút számokban viszonylag kicsi, részaránya Közösség piacán kevesebb mint 2 %-kal nőtt. A Tajvanból jövő dömpingelt behozatal átlagárai következetesen alacsonyabbak voltak, mint a közösségi iparágéi a megvizsgált időszakban. Emellett a vi. során a Tajvanból jövő behozatal árai következetesen alákínáltak a közösségi iparág árainak. A súlyozott átlag alapján az árbeli alákínálás a vi. során közel 30 % volt.

(92)

Egyes mutatóknál pozitív változások következtek be: a megvizsgált időszakban a gyártás 4 %-kal nőtt és a gyártási kapacitás 8 %-kal nőtt, míg a készletek 12 %-kal csökkentek. A Közösségben az eladások 3 %-kal nőttel, ami a piaci részarányt 2 %-kal növelte. Az egy foglalkoztatottra jutó gyártás 16 %-kal nőtt, miközben az egy foglalkoztatottra jutó bérköltség csak 4 %-kal nőtt (ami az EU 6,4 %-os átlagos inflációs rátájánál alacsonyabb a megvizsgált időszakban).

(93)

Más mutatók a közösségi iparág helyzetének romlását mutatják a megvizsgált időszak során. A megvizsgált időszakban a fajlagos értékesítési ár 13 %-kal csökkent, miközben a fajlagos gyártási költség 2 %-kal nőtt, ami negatív jövedelmezőséget eredményezett. A beruházások megtérülése és a működésből származó cash flow ugyanezt a negatív trendet követte. A foglalkoztatás 10 %-kal csökkent, a beruházás pedig 49 %-kal (nagyrészt az új üzem építése miatt 2000-ben, ami durván 50 %-ot tett ki annak az évnek az összes beruházásaiban).

(94)

Az előbbiekre is figyelemmel, annak a következtetésnek a levonására került sor, hogy a közösségi iparág lényeges kárt szenvedett el az alaprendelet 3. cikkének (1) bekezdése és 3. cikkének (5) bekezdése értelmében.

(95)

Az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdésével és 3. cikkének (7) bekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy a Tajvanból jövő dömpingelt behozatal okozott-e kárt a közösségi iparágnak, olyan mértékben, ami miatt az lényegesként sorolható be. A dömpingelt behozatalon kívüli, ismert tényezők, amelyek ugyanakkor kárt okozhattak a közösségi iparágnak szintén megvizsgálásra kerültek, annak biztosítására, hogy az ezen más tényezők által okozott lehetséges kárt ne tulajdonítsák a dömpingelt behozatalnak.

(96)

A megvizsgált időszakban a dömpingelt behozatal volumene 112 %-kal nőtt és a dömpingelt behozatal ára Tajvanból 29 %-kal csökkent. A közösségi iparág árai 13 %-kal csökkentek ugyanebben az időszakban, miközben a gyártási költségek 2 %-kal nőttek, ami ezáltal a jövedelmezőség romlását váltotta ki (mintegy 10–15 százalékpontos mértékben a megvizsgált időszakban). A közösségi iparág valójában veszteséges helyzetben volt a vi. során. Továbbá, a megállapított alákínálás átlagban mintegy 30 %-os volt a vi. során. Ilyen körülmények között megállapítást nyert, hogy a dömpingelt behozatal bizonyos nyomást gyakorolt a közösségi iparág áraira, és bizonyos negatív hatással járt a közösségi iparág helyzetére.

(97)

Mindazonáltal, a dömpingelt behozatal hatásának felmérésekor figyelembe kell venni azt is, hogy a dömpingelt behozatal volumenei mindig 4 % alatt voltak, és piaci részaránya a megvizsgált időszakban kevesebb mint két százalékponttal nőtt, mindig négy százalék alatt maradva. Ezekre az elemekre is figyelemmel nehéz bizonyossággal megállapítani azt, hogy a dömpingelt behozatal milyen hatással volt a közösségi iparág káros helyzetére.

(98)

Más harmadik országokból a behozatal a 2000. évi 60 075 tonnáról a vi. során 51 813 tonnára csökkent, ami összességében 14 %-os csökkenést jelent. Az átlagárak a 2000. évi 2,39 EUR-ról a vi. során 2,17 EUR-ra csökkentek, ami összességében 9 %-os csökkenés. Az árak jelentős mértékben különböztek a különféle exportáló országok között. A más harmadik országokból jövő behozatal főként Fehéroroszországból, Japánból, Koreából, Dél-Afrikából, Svájcból és az USÁ-ból származott, amelyek együttesen a közösségi felhasználás 25 %-át tették ki. Annak ellenére, hogy nagyszámú más harmadik országból volt behozatal, ezek a közösségi felhasználásban egyedileg kevesebb mint 1 %-ot tesznek ki a megvizsgált időszakban.

(99)

A Dél-Afrikából származó behozatal 7 %-kal csökkent a megvizsgált időszakban. Csak elhanyagolható, 1,6 %-os piaci részarányuk volt a vi. során, az Eurostat adatai szerint, nem volt alákínálás sem a közösségi iparág áraihoz képest a vi. során.

(100)

A Svájcból származó behozatal 28 %-kal csökkent a megvizsgált időszakban, az Eurostat adatai szerint, nem volt alákínálás a közösségi iparág áraihoz képest. Emellett szerény, 3,7 %-os piaci részarányt képviseltek a vi. során.

(101)

Az USÁ-ból származó behozatal 51 %-kal csökkent a megvizsgált időszakban, és az Eurostat adatai szerint, az alákínálás mértéke a közösségi iparág áraihoz képest a vi. során 5 %-nál kevesebb volt. Elhanyagolható, 1,5 %-os volt a piaci részarányuk volt a vi. során.

(102)

A fenti megállapítások a rendelkezésre álló adatokon alapulnak, vagyis az Eurostat statisztikáin, amelyek nem adnak részletes információkat a terméktípusok szerinti bontásról. Mindazonáltal, annak a következtetésnek a levonására kerül sor, hogy figyelembe véve az elhanyagolható vagy szerény piaci részarányokat és az alákínálás hiányát, vagy annak megállapított alacsony szintjét, a Dél-Afrikából, Svájcból és az USÁ-ból jövő ilyen behozatal nem járt negatív hatással a közösségi iparág helyzetére.

(103)

A Japánból származó behozatal 113 %-kal nőtt a megvizsgált időszakban, de eredetileg nagyon alacsony szinten állt. Piaci részarányuk 2,4 %-os volt a vi. során, és az Eurostat adatai szerint a közösségi iparág áraihoz képest az alákínálás a vi. során kevesebb mint 8 % volt.

(104)

A Fehéroroszországból származó behozatal 35 %-kal nőtt a megvizsgált időszakban, de eredetileg nagyon alacsony szinten állt. Piaci részarányuk 2,3 %-os volt a vi. során, de jelentősen alákínáltak a közösségi iparág árainak a vi. során, mintegy 30 %-kal. A Fehéroroszországból származó behozatal vizsgálat tárgyát képezte, és az alákínálás fent említett eredménye a részletes, termék-összehasonlítás eredménye.

(105)

A Koreából származó behozatal 22 %-kal nőtt 2000 és 2001 között, de azt követően 36 %-kal csökkent, így a teljes csökkenés 14 %-os volt. Piaci részarányuk 8,3 %-os volt a vi. során, és a közösségi iparág áraihoz képest az alákínálás a vi. során mintegy 5 %–15 % volt. A Koreából származó behozatal vizsgálat tárgyát képezte, és az alákínálás fent említett eredménye a részletes, termék-összehasonlítás eredménye.

(106)

Megjegyzendő, hogy a dömpingelt behozatal Tajvanból az EK-piacnak csak kevesebb mint 4 %-át teszi ki, miközben a Koreából, Japánból és Fehéroroszországból származó behozatal és a Tajvanból jövő nem dömpingelt behozatal egyesített piaci részaránya mintegy 13 %–14 % volt, vagyis csaknem mintegy négyszerese a tajvani dömpingelt behozatal részarányának. A négy fent említett forrásból származó behozatal jelentősen alákínált a közösségi iparág árainak. Megtörtént a típusonkénti összehasonlítás egyrészt a Fehéroroszországból, Koreából származó behozatal és a Tajvanból jövő nem dömpingelt behozatal, másrészt a közösségi iparág értékesítése között. Ez az összehasonlítás azt mutatta, hogy a Fehéroroszországból, Koreából és a Tajvanból jövő nem dömpingelt behozatal nagyobb mértékben versenyez közvetlenül a magasabb értéket képviselő közösségi termékekkel, mint a Tajvanból jövő dömpingelt behozatal. Ily módon a Fehéroroszországból, Koreából jövő behozatal és a Tajvanból jövő nem dömpingelt behozatal egyértelmű hatással járt a közösségi iparág számára. Ezen az alapon annak a következtetésnek a levonására került sor, hogy a Koreából, Japánból és Fehéroroszországból jövő behozatal és a Tajvanból jövő nem dömpingelt behozatal volumen és árhatásai olyanok, hogy többé nem lehetséges oksági összefüggést megállapítani a Tajvanból jövő dömpingelt behozatal és a közösségi iparág által elszenvedett lényeges kár között. Valójában ilyen körülmények között a Tajvanból jövő dömpingelt behozatal nem játszhatott periferiálisnál nagyobb szerepet.

(107)

A fenti elemzés kellőképpen megkülönböztette és szétválasztotta a közösségi iparág helyzetére ható összes ismert tényező hatásait és a dömpingelt behozatal káros hatásait. A közösségi iparág által elszenvedett kárt főként a harmadik országok importárai által okozott nyomott árak váltották ki, amelyek alákínáltak a közösségi iparág árainak. Tekintetbe véve, hogy i. a Tajvanból jövő dömpingelt behozatal piaci részaránya korlátozott (kevesebb mint 4 %) és sokkal jelentősebb (mintegy 13 %–14 %) a piaci részaránya a Tajvantól különböző országokból jövő behozatalnak plusz a Tajvanból jövő nem dömpingelt behozatalnak, és ii. ez a behozatal alákínálást valósít meg, az a következtetés vonható le, hogy a közösségi iparág által elszenvedett kárt jelentős részben a nagy szakítószilárdságú poliészterfonalak más, a dömpingelő tajvani exportőrtől eltérő behozatala okozta. Az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése és 3. cikkének (7) bekezdése értelmében vett oksági összefüggés az elszigetelten vett, Tajvanból jövő dömpingelt behozatal és a közösségi iparág által elszenvedett kár között nem volt megállapítható.

(108)

Az eljárást ezért be kell szüntetni, mivel a dömpingkülönbözetek mind Fehéroroszország, mind Korea esetében elhanyagolhatóak, és nincs meg az a világos oksági összefüggés a dömping és az okozott kár között, ami a Tajvanból származó behozatalra vonatkozik,