<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><CONCLUSION NNC="YES" xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.58-20161101.xd"><BIB.CONCLUSION><REF.CASE FILE="n.a."><NO.CASE>C-616/19</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62019CC0616</NO.CELEX><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:648">EU:C:2020:648</NO.ECLI><NO.SEQ>0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>1</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>17</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>17</PAGE.TOTAL></BIB.CONCLUSION><CURR.TITLE><PAGE.HEADER><P><HT TYPE="SC">Saugmandsgaard Øe főtanácsnok indítványa – C‑616/19. sz. ügy</HT></P><P><HT TYPE="SC">Minister for Justice and Equality (Nemzetközi védelem iránti kérelem Írországban)</HT></P></PAGE.HEADER></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">Henrik Saugmandsgaard Øe</HT></P><P><HT TYPE="UC">Főtanácsnok Indítványa</HT></P><P>Az ismertetés napja: <DATE ISO="20200903">2020. szeptember 3.</DATE><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0001"><P>Eredeti nyelv: francia.</P></NOTE></P></TI><STI><P><HT TYPE="BOLD">C‑616/19. sz. ügy</HT></P><P>M. S.,</P><P>M. W.,</P><P>G. S.</P><P>kontra</P><P>Minister for Justice and Equality</P><P><HT TYPE="NORMAL">(a High Court [felsőbíróság, Írország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)</HT></P></STI></TITLE><INTERMEDIATE><INDEX IDX.CLOSE="”" SEPARATOR=" – " IDX.OPEN="„"><KEYWORD>Előzetes döntéshozatal</KEYWORD><KEYWORD>Menekültpolitika</KEYWORD><KEYWORD>A valamely tagállamban egy másik tagállam által biztosított kiegészítő védelem megszerzését követően benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem elfogadhatósága</KEYWORD><KEYWORD>A 604/2013/EU rendelet hatálya alá tartozó, azonban a 2013/32/EU irányelv hatálya alá nem tartozó tagállamban benyújtott kérelem</KEYWORD><KEYWORD>2005/85/EK irányelv</KEYWORD><KEYWORD>Elfogadhatatlansági okok</KEYWORD><KEYWORD>A 25. cikk (2) bekezdésének a) és d) pontja</KEYWORD><KEYWORD>Az <QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0001" REF.END="QE0001"/>érintett tagállam<QUOT.END REF.START="QS0001" CODE="00AB" ID="QE0001"/> fogalma</KEYWORD></INDEX></INTERMEDIATE><CONTENTS.CONCLUSION><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">I.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Bevezetés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0001"><NO.P>1.</NO.P><TXT>A High Court (felsőbíróság, Írország) által előterjesztett előzetes döntéshozatali kérelem a menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól szóló 2005/85/EK irányelvben<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0002"><P><DATE ISO="20051201">2005. december 1</DATE>‑jei tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="326" PAGE.FIRST="13" DATE.PUB="2005">HL 2005. L 326., 13. o.</REF.DOC.OJ>; helyesbítés: <REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="236" PAGE.FIRST="35" DATE.PUB="2006">HL 2006. L 236., 35. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE> foglalt elfogadhatósági szabályok értelmezésére vonatkozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0002"><NO.P>2.</NO.P><TXT>A Bírósághoz intézett kérdések három, Írországban menekült jogállás iránti kérelmet benyújtó harmadik országbeli állampolgárral szemben folyamatban lévő három jogvita<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0003"><P>Ezen ügyeket a kérdést előterjesztő bíróság egyesítette.</P></NOTE> keretében merültek fel, amely személyek egyébiránt Olaszországban kiegészítő védelemben részesültek.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="2"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0003"><NO.P>3.</NO.P><TXT>Az értelmezési probléma igen sajátos összefüggésben merül fel, Írország ugyanis jelezte a 604/2013/EU rendelet<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0004"><P>Az egy harmadik ország állampolgára, illetve hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, <DATE ISO="20130626">2013. június 26‑i</DATE> európai parlamenti és tanácsi rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="180" PAGE.FIRST="31" DATE.PUB="2013">HL 2013. L 180., 31. o.</REF.DOC.OJ>; helyesbítés: <REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="033" PAGE.FIRST="6" DATE.PUB="2018">HL 2018. L 33., 6. o.</REF.DOC.OJ>; a továbbiakban: <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0002" REF.END="QE0002"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0002" CODE="201D" ID="QE0002"/> rendelet). Lásd e rendelet (41) preambulumbekezdését.</P></NOTE> elfogadásában és alkalmazásában való részvételére irányuló szándékát, így az rá nézve kötelező, viszont nem vett részt az eljárásokat szabályozó, kapcsolódó 2013/32/EU irányelv<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0005"><P>A nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló, <DATE ISO="20130626">2013. június 26‑i</DATE> európai parlamenti és tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="180" PAGE.FIRST="60" DATE.PUB="2013">HL 2013. L 180., 60. o.</REF.DOC.OJ>; helyesbítés: <REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="198" PAGE.FIRST="50" DATE.PUB="2016">HL 2016. L 198., 50. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE> elfogadásában, így ez utóbbi rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. E tagállam az eljárások tekintetében továbbra is a 343/2003/EK rendelethez<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0006"><P>Az egy harmadik ország állampolgára által a tagállamok egyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, <DATE ISO="20030218">2003. február 18‑i</DATE> tanácsi rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="050" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2003">HL 2003. L 50., 1. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 109. o.).</P></NOTE> (a továbbiakban: <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0003" REF.END="QE0003"/>Dublin II<QUOT.END REF.START="QS0003" CODE="201D" ID="QE0003"/> rendelet) kapcsolódó, korábban hatályos 2005/85 irányelv betartására köteles.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0004"><NO.P>4.</NO.P><TXT>A Bíróságnak tehát a 2005/85 irányelv egyik rendelkezésére vonatkozó értelmezési kérdésre az uniós jogalkotó szándékától eltérően a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0004" REF.END="QE0004"/>Dublin II<QUOT.END REF.START="QS0004" CODE="201D" ID="QE0004"/> rendelet keretein kívül kell választ találnia.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0005"><NO.P>5.</NO.P><TXT>A szóban forgó sajátos összefüggésre vonatkozó elfogadhatósági szabályok vizsgálatának végeztével annak megállapítását fogom javasolni a Bíróságnak, hogy e szabályokkal nem ellentétes az, hogy Írország elfogadhatatlannak nyilvánítja a menekült jogállás megszerzésére irányuló olyan kérelmeket, mint amelyeket az alapügyben érintett harmadik országbeli állampolgárok benyújtottak, ha egy másik tagállam e személyek részére kiegészítő védelmet biztosít.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">II.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Jogi háttér</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az uniós jog</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">1.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0005" REF.END="QE0005"/>Dublin II<QUOT.END REF.START="QS0005" CODE="201D" ID="QE0005"/> és a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0006" REF.END="QE0006"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0006" CODE="201D" ID="QE0006"/> rendelet</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0006"><NO.P>6.</NO.P><TXT>A <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0007" REF.END="QE0007"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0007" CODE="201D" ID="QE0007"/> rendelet hatályon kívül helyezte a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0008" REF.END="QE0008"/>Dublin II<QUOT.END REF.START="QS0008" CODE="201D" ID="QE0008"/> rendeletet, és annak helyébe lépett.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0007"><NO.P>7.</NO.P><TXT>Míg a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0009" REF.END="QE0009"/>Dublin II<QUOT.END REF.START="QS0009" CODE="201D" ID="QE0009"/> rendelet a 2. cikkének c) pontjával összefüggésben értelmezett 1. cikke szerint kizárólag a menekültek helyzetére vonatkozó, <DATE ISO="19510728">1951. július 28‑án</DATE> Genfben aláírt egyezmény (kihirdette: 1989. évi 15. tvr.; a továbbiakban: Genfi Egyezmény) értelmében vett menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételeket és eljárási szabályokat állapította meg, a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0010" REF.END="QE0010"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0010" CODE="201D" ID="QE0010"/> rendelet tárgya immár – amint az az 1. cikkéből következik – az ilyen feltételek és eljárási szabályok meghatározása a nemzetközi védelem iránti kérelmeket illetően, amelyek az e rendelet 2. cikkének b) pontjában szereplő fogalommeghatározás szerint – amely a 2011/95/EU irányelv<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0007"><P>A harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült‑ vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról szóló, <DATE ISO="20111213">2011. december 13‑i</DATE> európai parlamenti és tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="337" PAGE.FIRST="9" DATE.PUB="2011">HL 2011. L 337., 9. o.</REF.DOC.OJ>; helyesbítések: <REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="167" PAGE.FIRST="58" DATE.PUB="2017">HL 2017. L 167., 58. o.</REF.DOC.OJ>; <REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="019" PAGE.FIRST="20" DATE.PUB="2019">HL 2019. L 19., 20. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE> 2. cikkének h) pontjában szereplő fogalommeghatározásra utal – a menekült jogállás, illetve a kiegészítő védelmi jogállás megadására irányuló kérelmek.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">2.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A 2005/85 irányelv</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0008"><NO.P>8.</NO.P><TXT>A 2005/85 irányelv a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0011" REF.END="QE0011"/>Dublin II<QUOT.END REF.START="QS0011" CODE="201D" ID="QE0011"/> rendelethez kapcsolódik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0009"><NO.P>9.</NO.P><TXT>A 2005/85 irányelv 1. cikke értelmében az irányelv célja a tagállamokban a menedékjog megadására és visszavonására vonatkozó minimumszabályok és eljárási szabályok megállapítása.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="3"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0010"><NO.P>10.</NO.P><TXT>Ezen irányelv (22) preambulumbekezdésének a szövege a következő:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><CONSID><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0012" REF.END="QE0012"/>A tagállamok minden kérelmet érdemben vizsgálnak meg, pl. értékelik, hogy a kérelmező a harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről [helyesen: feltételeire] és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló, <DATE ISO="20040429">2004. április 29‑i</DATE> 2004/83/EK tanácsi irányelvvel[<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0008"><P><REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="304" PAGE.FIRST="12" DATE.PUB="2004">HL 2004. L 304., 12. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 7. kötet, 96. o.</P></NOTE>] összhangban menekültnek minősülnek‑e, kivéve ha ezen irányelv másként rendelkezik, különösen, ha észszerűen feltételezhető, hogy egy másik ország elvégzi a vizsgálatot, vagy megfelelő védelmet nyújt. A tagállamok különösen akkor nem kötelesek elvégezni a menedékjog iránti kérelem érdemi értékelését, amennyiben az első menedékjogot nyújtó ország a kérelmezőnek menekültstátuszt, vagy egyéb megfelelő védelmet biztosított, és a kérelmezőt ez az ország visszafogadja.<QUOT.END REF.START="QS0012" CODE="201D" ID="QE0012"/></P></CONSID></QUOT.S></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0011"><NO.P>11.</NO.P><TXT>Az említett irányelv <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0013" REF.END="QE0013"/>Elfogadhatatlan kérelmek<QUOT.END REF.START="QS0013" CODE="201D" ID="QE0013"/> című 25. cikke a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="025.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0014" REF.END="QE0014"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>Azokon az eseteken túlmenően, amikor egy menedékjog iránti kérelem elbírálására a [<QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0015" REF.END="QE0015"/>Dublin II<QUOT.END REF.START="QS0015" CODE="00AB" ID="QE0015"/>] rendelet szerint nem kerül sor, a tagállamok akkor sem kötelesek azt vizsgálni, hogy a menedékkérő a [2004/83] irányelv értelmében menekültnek minősülhet‑e, ha egy menedékjog iránti kérelem e cikk értelmében elfogadhatatlannak minősül.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="025.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA><P>A tagállamok e cikk értelmében elfogadhatatlannak minősíthetik a menedékjog iránti kérelmet, ha:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>a kérelmező részére más tagállam már menekültstátuszt adott;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>a kérelmező esetében olyan ország minősül a 26. cikk értelmében az első menedék országának, amely nem tagállam;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>a kérelmező esetében olyan ország minősül a 27. cikk értelmében biztonságos harmadik országnak, amely nem tagállam;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>d)</NO.P><TXT>a kérelmező részére más olyan alapon engedélyezték az érintett tagállamban maradást, melynek eredményeként a kérelmező a menekültstátusszal járó jogokkal és kedvezményekkel egyenértékű státuszt élvez a [2004/83] irányelv értelmében;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>e)</NO.P><TXT>a kérelmező részére más olyan alapon engedélyezték az érintett tagállam területén maradást, amely a státuszának megállapítása ügyében folyó, a d) pontban meghatározott eljárás eredményéig védi őt a visszaküldés ellen;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>f)</NO.P><TXT>a kérelmező a jogerős határozatot követően azonos kérelmet nyújtott be;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>g)</NO.P><TXT>a kérelmező egy eltartottja menedékjog iránti kérelmet nyújtott be azt követően, hogy a 6. cikk (3) bekezdésével összhangban hozzájárult ahhoz, hogy az ügye az ő nevében benyújtott menedékjog iránti kérelem részét képezze, és nincs az eltartott személy helyzetére vonatkozó olyan tény, amely a külön kérelmet indokolná.<QUOT.END REF.START="QS0014" CODE="201D" ID="QE0014"/></TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">3.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A 2013/32 irányelv</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0012"><NO.P>12.</NO.P><TXT>A 2013/32 irányelv a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0016" REF.END="QE0016"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0016" CODE="201D" ID="QE0016"/> rendelethez kapcsolódik. Ezen irányelv átdolgozta a 2005/85 irányelvet.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="4"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0013"><NO.P>13.</NO.P><TXT>A 2013/32 irányelv (58) preambulumbekezdése a következőképpen szól:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><CONSID><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0017" REF.END="QE0017"/>Az EUSZ‑hez és az EUMSZ‑hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke, valamint 4a. cikkének (1) bekezdése értelmében, továbbá az említett jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül, az Egyesült Királyság és Írország nem vesz részt ezen irányelv elfogadásában, az rájuk nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.<QUOT.END REF.START="QS0017" CODE="201D" ID="QE0017"/></P></CONSID></QUOT.S></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0014"><NO.P>14.</NO.P><TXT>Ezen irányelv 1. cikkének értelmében az irányelv célja a tagállamokban a 2011/95 irányelv szerinti nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárások megállapítása.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0015"><NO.P>15.</NO.P><TXT>Az említett irányelv <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0018" REF.END="QE0018"/>Elfogadhatatlan kérelmek<QUOT.END REF.START="QS0018" CODE="201D" ID="QE0018"/> című 33. cikkének a szövege a következő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="033.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0019" REF.END="QE0019"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>Azokon az eseteken túlmenően, amikor nem kerül sor egy kérelemnek a [<QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0020" REF.END="QE0020"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0020" CODE="00AB" ID="QE0020"/>] rendelettel összhangban történő megvizsgálására, a tagállamok akkor sem kötelesek megvizsgálni, hogy a kérelmező a [2011/95 irányelv] értelmében nemzetközi védelemre jogosultnak minősülhet‑e, ha egy kérelem e cikk értelmében elfogadhatatlannak minősül.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="033.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA><P>A tagállamok e cikk értelmében csak akkor minősíthetik elfogadhatatlannak a nemzetközi védelem iránti kérelmet, ha:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>a kérelmező részére más tagállam már nemzetközi védelmet biztosított;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>a kérelmező esetében olyan ország minősül a 35. cikk értelmében az első menedék országának, amely nem tagállam;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>a kérelmező esetében olyan ország minősül a 38. cikk értelmében biztonságos harmadik országnak, amely nem tagállam;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>d)</NO.P><TXT>a kérelem ismételt kérelemnek minősül, amely esetében nem merültek fel új körülmények vagy tények, vagy a kérelmező nem adott elő ilyeneket annak megvizsgálásával kapcsolatban, hogy a kérelmező a [2011/95 irányelv] értelmében nemzetközi védelemre jogosult személynek minősül‑e; vagy</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>e)</NO.P><TXT>a kérelmező egy eltartottja kérelmet nyújtott be azt követően, hogy a 7. cikk (2) bekezdésével összhangban hozzájárult ahhoz, hogy az ügye az ő nevében benyújtott kérelem részét képezze, és nincs az eltartott személy helyzetére vonatkozó olyan tény, amely a külön kérelmet indokolná.<QUOT.END REF.START="QS0019" CODE="201D" ID="QE0019"/></TXT></NP></ITEM></LIST></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">B.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az ír jog</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0016"><NO.P>16.</NO.P><TXT>Az International Protection Act 2015 (a nemzetközi védelemről szóló 2015. évi törvény) 21. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében a nemzetközi védelem iránti kérelem elfogadhatatlan, ha a kérelmezőnek más tagállam már menekült jogállást vagy kiegészítő védelmi jogállást adott.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">III.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az alapeljárások, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és a Bíróság előtti eljárás</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0017"><NO.P>17.</NO.P><TXT>M. S. és M. W. Afganisztánból, G. S. Grúziából származó harmadik országbeli állampolgár, akik, miután Olaszországban kiegészítő védelmi jogállásban részesültek, 2017 folyamán Írországba utaztak, ahol nemzetközi védelem iránti kérelmet terjesztettek elő az International Protection Office‑nál (nemzetközi védelemmel foglalkozó hivatal, Írország).</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="5"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0018"><NO.P>18.</NO.P><TXT><DATE ISO="20171201">2017. december 1</DATE>‑jei, <DATE ISO="20180202">2018. február 2‑i</DATE> és <DATE ISO="20180629">2018. június 29‑i</DATE> határozataival a nemzetközi védelemmel foglalkozó hivatal elutasította M. S., M. W. és G. S. nemzetközi védelem iránti kérelmeit azzal az indokkal, hogy e személyeknek más tagállam, Olaszország már kiegészítő védelmi jogállást adott.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0019"><NO.P>19.</NO.P><TXT>Az elutasító határozatokkal szemben mindhárman fellebbezést nyújtottak be az International Protection Appeals Tribunalhoz (nemzetközi védelemmel kapcsolatos ügyek fellebbviteli bírósága, Írország), amely <DATE ISO="20180523">2018. május 23‑i</DATE>, <DATE ISO="20180928">2018. szeptember 28‑i</DATE> és <DATE ISO="20181018">2018. október 18‑i</DATE> határozataival elutasította azokat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0020"><NO.P>20.</NO.P><TXT>Az alapügyekben fellebbező felek e határozatok megsemmisítése iránt keresetet nyújtottak be a High Courthoz (felsőbíróság).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0021"><NO.P>21.</NO.P><TXT>Az Ibrahim és társai ítéletre<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0009"><P><DATE ISO="20190319">2019. március 19‑i</DATE> ítélet (C‑297/17, C‑318/17, C‑319/17 és C‑438/17, a továbbiakban: <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Ibrahim</NAME.CASE> ítélet, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:219">EU:C:2019:219</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> hivatkozva a kérdést előterjesztő bíróság emlékeztet arra, hogy a 2013/32 irányelv 33. cikke (2) bekezdésének a) pontja lehetővé teszi a tagállamok számára a menedékjog iránti kérelemnek elfogadhatatlanként való elutasítását, ha a menedékkérőnek valamely más tagállam kiegészítő védelmet biztosított, mivel e rendelkezés kiterjeszti a korábban a 2005/85 irányelv 25. cikke (2) bekezdésének a) pontjában előírt azon lehetőséget, amely az ilyen elutasítást csak abban az esetben engedte meg, ha a kérelmezőnek más tagállam menekült jogállást biztosított.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0022"><NO.P>22.</NO.P><TXT>Az említett bíróság megjegyzi, hogy 2013/32 irányelv és a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0021" REF.END="QE0021"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0021" CODE="201D" ID="QE0021"/> rendelet együttes alkalmazása alapján egyik tagállamnak sem kell foglalkoznia a nemzetközi védelem iránti kérelemmel, ha e védelmet más tagállamban már megadták.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0023"><NO.P>23.</NO.P><TXT>Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy Írország amellett, hogy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0022" REF.END="QE0022"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0022" CODE="201D" ID="QE0022"/> rendelet elfogadásában és alkalmazásában részt vállalt, úgy döntött, hogy a 2013/32 irányelv elfogadásában és alkalmazásában nem vesz részt, így e tagállamban továbbra is a 2005/85 irányelv alkalmazandó.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0024"><NO.P>24.</NO.P><TXT>E körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0023" REF.END="QE0023"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0023" CODE="201D" ID="QE0023"/> rendelet fényében értelmezett 2005/85 irányelvet, különösen annak 25. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi a nemzetközi védelem iránti kérelem elfogadhatatlanként történő elutasítását, ha a kérelmező már más tagállamban kiegészítő védelemben részesült. Közelebbről az említett irányelv 25. cikkének d) és e) pontjában foglalt elfogadhatatlansági okok hatályát kívánja tisztázni, különösen az e rendelkezésekben szereplő <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0024" REF.END="QE0024"/>érintett tagállam<QUOT.END REF.START="QS0024" CODE="201D" ID="QE0024"/> fogalmának értelmezésére figyelemmel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0025"><NO.P>25.</NO.P><TXT>Másfelől a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy azon körülmény, hogy valamely harmadik országbeli állampolgár, aki az első tagállamban kiegészítő védelmi jogállásban részesült, egy második tagállamban nemzetközi védelem iránti kérelmet terjeszt elő, olyan joggal való visszaélésnek minősül‑e, amiért a második tagállam elfogadhatatlannak nyilváníthatja az ilyen kérelmet.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0026"><NO.P>26.</NO.P><TXT>E körülmények között határozott úgy a High Court (felsőbíróság), hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="OTHER"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0025" REF.END="QE0025"/>1)</NO.P><TXT>A 2005/85 irányelv 25. cikke (2) bekezdésének d) és e) pontjában szereplő, az <QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0026" REF.END="QE0026"/>érintett tagállamra<QUOT.END REF.START="QS0026" CODE="00AB" ID="QE0026"/> való hivatkozás a) azt az első tagállamot jelenti‑e, amely valamely nemzetközi védelmet kérelmezőnek a menedékkel egyenértékű védelmet adott vagy b) azt a második tagállamot, amelyben nemzetközi védelem iránti ismételt kérelmet nyújtottak be, vagy c) e tagállamok közül bármelyiket?</TXT></NP></ITEM><?PAGE NO="6"?><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>Ha valamely harmadik országbeli állampolgár valamely első tagállamban kiegészítő védelem formájában nemzetközi védelemben részesült, és az illető valamely második tagállam területére utazik, a második tagállamban benyújtott újabb nemzetközi védelem iránti kérelem olyan joggal való visszaélésnek minősül‑e, amiért a második tagállam elfogadhat olyan intézkedést, amelynek értelmében az ilyen ismételt kérelem elfogadhatatlan?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>3)</NO.P><TXT>A 2005/85 irányelv 25. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes, hogy az a tagállam, amelyet nem kötelez a [2013/32 irányelv<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0010"><P>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés eredeti változata a 2011/95 irányelvet említi. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy elírásról van szó, figyelemmel az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 11. pontjában kifejtett magyarázatra, ahol a kérdést előterjesztő bíróság azt írja, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0027" REF.END="QE0027"/>2011/95 átdolgozott eljárási irányelv<QUOT.END REF.START="QS0027" CODE="201D" ID="QE0027"/> és ezen irányelv 33. cikke (2) bekezdésének a) pontjára hivatkozik. Márpedig az átdolgozott eljárási irányelv a 2013/32 irányelv, és a 33. cikk (2) bekezdésének a) pontja hivatkozás ezen irányelvre vonatkozik, nem pedig a 2011/95 irányelvre.</P></NOTE>], azonban a [<QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0028" REF.END="QE0028"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0028" CODE="00AB" ID="QE0028"/>] rendelet igen, olyan jogszabályt fogad el, mint amelyről az alapügyben szó van, amely szerint elfogadhatatlan az olyan harmadik országbeli állampolgár által előterjesztett menedékjog iránti kérelem, akinek valamely másik tagállam korábban kiegészítő védelmet biztosított?<QUOT.END REF.START="QS0025" CODE="201D" ID="QE0025"/></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">IV.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Elemzés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Előzetes megjegyzések</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0027"><NO.P>27.</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseivel a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0029" REF.END="QE0029"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0029" CODE="201D" ID="QE0029"/> rendelet keretében alkalmazott 2005/85 irányelvvel összhangban áll‑e egy olyan elfogadhatatlansági oknak a nemzetközi védelemről szóló 2015. évi törvénybe<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0011"><P>Lásd a jelen indítvány 16. pontját.</P></NOTE> történő beillesztése, amely azon a körülményen alapul, hogy a nemzetközi védelmet kérelmező fél egy másik tagállamban már kiegészítő védelemben részesült. Ennek tisztázása érdekében a Bíróságot az említett irányelv 25. cikkében szereplő elfogadhatatlansági okok értelmezésére kéri.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0028"><NO.P>28.</NO.P><TXT>Elöljáróban kiemelném, hogy bár a 2013/32 irányelv hatályon kívül helyezte a 2005/85 irányelvet, e hatályon kívül helyezés Írországra nem érvényes. A 2013/32 irányelv 53. cikke kifejezetten úgy rendelkezik ugyanis, hogy a 2005/85 irányelv <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0030" REF.END="QE0030"/>az ezen irányelv hatálya alá tartozó tagállamok tekintetében<QUOT.END REF.START="QS0030" CODE="201D" ID="QE0030"/> veszti hatályát. Márpedig a 2013/32 irányelv (58) preambulumbekezdése kimondja, hogy Írország nem vesz részt ezen irányelv elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó. Következésképpen, Írországra továbbra is a 2005/85 irányelv alkalmazandó, amely vele szemben nem vesztette hatályát.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0029"><NO.P>29.</NO.P><TXT>Ami a 2005/85 irányelv 25. cikkét illeti, a Bíróság már korábban értelmezte ezt a rendelkezést és megvizsgálta, hogy azon körülmény, hogy az első tagállam kiegészítő védelmet biztosított, feljogosítja‑e a második tagállamot, amelyhez a harmadik országbeli állampolgár menedékjog iránti kérelmét benyújtotta, e kérelem elfogadhatatlanként történő elutasítására.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0012"><P>Lásd az Ibrahim ítéletet.</P></NOTE> A kérdésre – ezen irányelv és a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0031" REF.END="QE0031"/>Dublin II<QUOT.END REF.START="QS0031" CODE="201D" ID="QE0031"/> rendelet együttes alkalmazása keretében lefolytatott vizsgálatot követően – egyértelműen nemleges válasz született.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0030"><NO.P>30.</NO.P><TXT>Az a körülmény, hogy a jelen ügyben a 2005/85 irányelvet már nem a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0032" REF.END="QE0032"/>Dublin II<QUOT.END REF.START="QS0032" CODE="201D" ID="QE0032"/> rendelet, hanem a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0033" REF.END="QE0033"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0033" CODE="201D" ID="QE0033"/> rendelet alkalmazásának keretében kell vizsgálni, vajon eltérő értelmezésre vezethet‑e?</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0031"><NO.P>31.</NO.P><TXT>Ez a probléma áll a kérdést előterjesztő bíróság első és harmadik kérdésének középpontjában. E szorosan egymáshoz kapcsolódó kérdések ugyanis annak tisztázását célozzák, hogy a 2005/85 irányelv 25. cikke (2) bekezdésének d) pontjában említett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0034" REF.END="QE0034"/>érintett tagállam<QUOT.END REF.START="QS0034" CODE="201D" ID="QE0034"/> jelentheti‑e azt az első tagállamot, amely a menekült jogállással egyenértékű védelmet adott, így az általa biztosított kiegészítő védelem a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0035" REF.END="QE0035"/>Dublin II<QUOT.END REF.START="QS0035" CODE="201D" ID="QE0035"/> rendelettel (első kérdés) vagy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0036" REF.END="QE0036"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0036" CODE="201D" ID="QE0036"/> rendelettel (harmadik kérdés) összefüggésben<?PAGE NO="7"?> elfogadhatatlansági oknak minősülhet. Azt javaslom, hogy a felvetett kérdéskör vizsgálatát a 2005/85 irányelv 25. cikkében foglalt elfogadhatatlansági okoknak a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0037" REF.END="QE0037"/>Dublin II<QUOT.END REF.START="QS0037" CODE="201D" ID="QE0037"/> rendelet keretében történő elemzésével kezdjük (B szakasz), majd ugyanezen okokat a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0038" REF.END="QE0038"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0038" CODE="201D" ID="QE0038"/> rendelet keretében vizsgáljuk (C szakasz). Elemzésemet az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésben felvetett joggal való visszaélésre vonatkozó néhány észrevétellel zárom.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">B.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A 2005/85 irányelvben előírt elfogadhatatlansági okokról a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0039" REF.END="QE0039"/>Dublin II<QUOT.END REF.START="QS0039" CODE="201D" ID="QE0039"/> rendelet összefüggésében</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0032"><NO.P>32.</NO.P><TXT>A jelen szakaszban először is a 2005/85 irányelv 25. cikkének (2) bekezdését vizsgálom, közelebbről pedig e rendelkezés d) pontjának jelentését, annak szövege és összefüggései alapján, ezt követően pedig az Ibrahim ítélet ehhez fűződő tanulságait.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">1.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A 2005/85 irányelv 25. cikkének (2) bekezdése</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0033"><NO.P>33.</NO.P><TXT>A 2005/85 irányelv 25. cikkének (2) bekezdése hét fakultatív elfogadhatatlansági okot sorol fel, amelyek lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy valamely harmadik országbeli állampolgár által menedékjog iránt benyújtott kérelmet elfogadhatatlannak minősítsenek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0034"><NO.P>34.</NO.P><TXT>Az e rendelkezés a) pontjában foglalt első elfogadhatatlansági ok arra az esetre vonatkozik, amikor a kérelmező részére <HT TYPE="ITALIC">más tagállam</HT> már <HT TYPE="ITALIC">menekült</HT>státuszt adott. A b) és c) pontban foglalt következő két ok arra az esetre vonatkozik, amikor az első menedék országának vagy biztonságos harmadik országnak minősülő <HT TYPE="ITALIC">harmadik ország</HT> nyújt <HT TYPE="ITALIC">védelmet</HT>. A d) és e) pont arra az esetre vonatkozik, amikor a kérelmező részére engedélyezték, hogy az <HT TYPE="ITALIC">érintett tagállamban</HT> maradjon, vagy azért, mert e tagállam a menekültstátusszal járó jogokkal és kedvezményekkel egyenértékű státuszt biztosított részére a 2004/83 irányelv értelmében, másként fogalmazva e tagállam kiegészítő védelmi jogállást biztosított neki<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0013"><P>Amint az (5) preambulumbekezdéséből kitűnik, a 2004/83 irányelv célja a menekült jogállással kapcsolatos szabályok, valamint <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0040" REF.END="QE0040"/>a védelem [olyan] kiegészítő formáira vonatkozó intézkedések [megállapítása], amelyek valamennyi ilyen védelmet igénylő személy részére megfelelő jogállást kínálnak<QUOT.END REF.START="QS0040" CODE="201D" ID="QE0040"/>. A Bíróság a kiegészítő védelemben részesített személyekkel kapcsolatban kimondta, hogy a 2004/83 irányelv <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0041" REF.END="QE0041"/>a tagállamok területén hasonló védelmet kíván nyújtani, mint amelyet a menekültek [számára elismernek]<QUOT.END REF.START="QS0041" CODE="201D" ID="QE0041"/> (lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180424">2018. április 24‑i</DATE> <NAME.CASE>MP [Múltbeli kínzás áldozatának kiegészítő védelme]</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑353/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:276">EU:C:2018:276</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0055">55.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> (a d) pont), vagy azért, mert e tagállam a kérelmező menekültstátusza vagy kiegészítő védelmi jogállása megadásának vagy elutasításának ügyében folyó eljárás eredményéig védi őt a visszaküldés ellen (az e) pont). Az f) és g) pont azt az esetet szabályozza, amikor a jogerős határozatot követően azonos kérelmet nyújtottak be, illetve azt, amikor a harmadik országbeli állampolgár eltartottja menedékjog iránti kérelmet nyújtott be azt követően, hogy hozzájárult ahhoz, hogy az ügye az ő nevében benyújtott menedékjog iránti kérelem részét képezze.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0035"><NO.P>35.</NO.P><TXT>A jelen ügy az első tagállamban megadott kiegészítő védelem következményeire vonatkozik, és felmerül a kérdés, hogy a 2005/85 irányelv 25. cikke (2) bekezdésének d) és e) pontjában szereplő <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0042" REF.END="QE0042"/>érintett tagállam<QUOT.END REF.START="QS0042" CODE="201D" ID="QE0042"/> ezen első tagállamot jelentheti‑e. Ha ez az eset áll fenn, úgy az a körülmény, hogy az Olasz Köztársaság az alapügy feleihez hasonló harmadik országbeli állampolgároknak kiegészítő védelmet biztosított, e rendelkezés d) pontja értelmében a második tagállamban, Írországban nemzetközi védelem iránt benyújtott kérelem tekintetében elfogadhatatlansági oknak minősül. Ezzel szemben, ha e fogalom kizárólag a második tagállamra értendő, a kiegészítő védelem első tagállam általi megadása e pont értelmében nem minősül elfogadhatatlansági oknak.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="8"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0036"><NO.P>36.</NO.P><TXT>A 2005/85 irányelv 25. cikke (2) bekezdése d) pontjának <HT TYPE="ITALIC">szövege</HT> nem ad egyértelmű választ erre a kérdésre. A rendelkezés szövege kétértelmű, ahogyan azt a kérdést előterjesztő bíróság kétségei is tanúsítják. A harmadik országbeli állampolgárok álláspontja szerint a d) és e) pontban szereplő <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0043" REF.END="QE0043"/>érintett tagállam<QUOT.END REF.START="QS0043" CODE="201D" ID="QE0043"/> fogalma csak a második tagállamot jelöli, így az Olaszországban megadott kiegészítő védelemnek nincs jelentősége, míg Írország és az Európai Bizottság, valamint a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy e fogalom egyaránt kiterjed az első és a második tagállamra.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0037"><NO.P>37.</NO.P><TXT>A 2005/85 irányelv (22) preambulumbekezdése megerősíti e kétértelműséget. E preambulumbekezdés kimondja, hogy a tagállamok kötelesek érdemben vizsgálni a menedékjog iránti kérelmeket, kivéve ha az irányelv másként rendelkezik, így <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0044" REF.END="QE0044"/>különösen, ha észszerűen feltételezhető, hogy <HT TYPE="ITALIC">egy másik ország</HT> elvégzi a vizsgálatot, vagy megfelelő védelmet nyújt<QUOT.END REF.START="QS0044" CODE="201D" ID="QE0044"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0014"><P>Kiemelés tőlem.</P></NOTE>. E preambulumbekezdés pontosítja, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0045" REF.END="QE0045"/>[a] tagállamok különösen akkor nem kötelesek elvégezni a menedékjog iránti kérelem érdemi értékelését, amennyiben az <HT TYPE="ITALIC">első menedékjogot nyújtó ország</HT> a kérelmezőnek menekültstátuszt, vagy egyéb megfelelő védelmet biztosított, és a kérelmezőt ez az ország visszafogadja<QUOT.END REF.START="QS0045" CODE="201D" ID="QE0045"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0015"><P>Kiemelés tőlem.</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0038"><NO.P>38.</NO.P><TXT>Márpedig a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0046" REF.END="QE0046"/>másik ország<QUOT.END REF.START="QS0046" CODE="201D" ID="QE0046"/> és az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0047" REF.END="QE0047"/>első menedék országa<QUOT.END REF.START="QS0047" CODE="201D" ID="QE0047"/> kifejezést olyan értelemben használja ez a preambulumbekezdés, hogy az magában foglalhatja a harmadik országokat és a tagállamokat egyaránt. A 2005/85 irányelv 25. cikke (2) bekezdésének b) és c) pontjában szereplő <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0048" REF.END="QE0048"/>ország<QUOT.END REF.START="QS0048" CODE="201D" ID="QE0048"/> kifejezéssel ellentétben ugyanis, amely kifejezetten és kizárólag harmadik országra utal, a (22) preambulumbekezdésben említett országokkal kapcsolatban nem pontosított, hogy azok körébe a tagállamok nem tartoznak bele.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0039"><NO.P>39.</NO.P><TXT>E preambulumbekezdésre támaszkodva Írország és a Bizottság azt állítja, hogy a 2005/85 irányelv 25. cikke (2) bekezdésének d) és e) pontjában szereplő <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0049" REF.END="QE0049"/>érintett tagállam<QUOT.END REF.START="QS0049" CODE="201D" ID="QE0049"/> fogalma az első és a második tagállamot is magában foglalja. Ebből azt a következtetést vonják le, hogy amennyiben az első tagállam kiegészítő védelmet biztosított azon harmadik országbeli állampolgároknak, akik menedékjog iránti kérelmet nyújtanak be egy második tagállamhoz, az utóbbi elfogadhatatlanként elutasíthatja ezt a kérelmet.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0040"><NO.P>40.</NO.P><TXT>Ezen 25. cikk (2) bekezdése szövegének és összefüggéseinek részletesebb elemzése ugyanakkor más eredményre vezet.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0041"><NO.P>41.</NO.P><TXT>Amint ugyanis azt már jeleztem, az uniós jogalkotó e rendelkezést úgy szövegezte meg, hogy annak a) pontjában a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0050" REF.END="QE0050"/>más tagállam<QUOT.END REF.START="QS0050" CODE="201D" ID="QE0050"/> kifejezést, míg d) és e) pontjában az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0051" REF.END="QE0051"/>érintett tagállam<QUOT.END REF.START="QS0051" CODE="201D" ID="QE0051"/> kifejezést használta. Márpedig az a) pont a d) és e) pontokhoz képest azért használ eltérő kifejezést, mert a jogalkotó két egymástól eltérő esetet kívánt szabályozni. Ennélfogva az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0052" REF.END="QE0052"/>érintett tagállam<QUOT.END REF.START="QS0052" CODE="201D" ID="QE0052"/> kifejezés nem feleltethető meg a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0053" REF.END="QE0053"/>más tagállam<QUOT.END REF.START="QS0053" CODE="201D" ID="QE0053"/> kifejezésnek, így az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0054" REF.END="QE0054"/>érintett tagállam<QUOT.END REF.START="QS0054" CODE="201D" ID="QE0054"/> nem azt az első tagállamot jelöli, ahol a harmadik országbeli állampolgár a menedékjog iránti kérelmét benyújtotta.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0042"><NO.P>42.</NO.P><TXT>Ha a jogalkotó más megoldást kívánt volna követni, az lett volna a logikus, hogy ugyanezen rendelkezés a) pontját azzal egészíti ki, hogy a más tagállam által megadott kiegészítő védelmi jogállás ugyanúgy elfogadhatatlansági oknak minősül, mint a menekült jogállás.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="9"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0043"><NO.P>43.</NO.P><TXT>E szó szerinti értelmezést a 2005/85 irányelv 2. cikkének k) pontjában a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0055" REF.END="QE0055"/>tagállamban maradás<QUOT.END REF.START="QS0055" CODE="201D" ID="QE0055"/> fogalmára vonatkozó meghatározás<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0016"><P>A 2005/85 irányelv 2. cikke tartalmaz néhány fogalommeghatározást, közöttük szerepel <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0056" REF.END="QE0056"/>a tagállamban való maradás<QUOT.END REF.START="QS0056" CODE="201D" ID="QE0056"/> fogalma, amelyet a következőképpen határoz meg: <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0057" REF.END="QE0057"/>azon tagállam területén való maradás, ideértve a határt, vagy a tranzitzónákat is, amelyben a menedékjog iránti kérelmet benyújtották vagy elbírálják [helyesen: megvizsgálják]<QUOT.END REF.START="QS0057" CODE="201D" ID="QE0057"/>.</P></NOTE> figyelembevételén alapuló <HT TYPE="ITALIC">kontextuális</HT> értelmezés is alátámasztja, amely fogalom az irányelv 25. cikke (2) bekezdésének d) és e) pontjában<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0017"><P>E d) és e) pontokban az szerepel, hogy: <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0058" REF.END="QE0058"/>a kérelmező részére […] engedélyezték az érintett tagállamban maradást<QUOT.END REF.START="QS0058" CODE="201D" ID="QE0058"/>.</P></NOTE> szerepel. E fogalom ugyanis úgy került meghatározásra, mint az azon tagállam területén való maradás, amelyben a menedékjog iránti kérelmet benyújtották vagy megvizsgálják.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0044"><NO.P>44.</NO.P><TXT>Ebből következik, hogy a 25. cikk (2) bekezdésének d) és e) pontja értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0059" REF.END="QE0059"/>érintett tagállam<QUOT.END REF.START="QS0059" CODE="201D" ID="QE0059"/> azon tagállamot – a jelen esetben Írországot – jelöli, amelyben a harmadik országbeli állampolgár menedékjog iránti kérelmet nyújtott be, és amelynek területén maradhat azon ténynél fogva,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0018"><P>Véleményem szerint a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0060" REF.END="QE0060"/>más [olyan] alapon<QUOT.END REF.START="QS0060" CODE="201D" ID="QE0060"/> kifejezést a d) és e) pontban úgy kell érteni, hogy előbbi azon esetre vonatkozik, amikor a kiegészítő védelmet már korábban megadták, utóbbi eddig arra, amikor a tagállam területén való maradás jogát különösen humanitárius okokból biztosították.</P></NOTE> hogy e tagállam vagy korábban kiegészítő védelmi jogállást biztosított részére (a d) pont), vagy (első alkalommal) vizsgálja a menedékjog iránti kérelmét és engedélyt adott e harmadik országbeli állampolgárnak arra, hogy határozata meghozataláig a területén maradjon (az e) pont).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0045"><NO.P>45.</NO.P><TXT>Az Ibrahim ítélet, amelyet a Bíróság nagytanácsban eljárva hozott meg, és amely közelebbről a 2013/32 irányelv 33. cikke (2) bekezdésének a) pontjában foglalt elfogadhatatlansági okra vonatkozott, megerősíti a fenti elemzést. Amint azt a következő szakaszban kifejtem, a Bíróság a 33. cikk (2) bekezdésének a) pontját azzal a rendelkezéssel vetette össze, amelynek az a helyébe lépett, vagyis a 2005/85 irányelv 25. cikke (2) bekezdésének a) pontjával. A Bíróság elemzéséből az tűnik ki, hogy az első tagállam által biztosított kiegészítő védelmen alapuló elfogadhatatlansági okot, amely az említett 33. cikk (2) bekezdésének a) pontjában kifejezetten szerepel, sem a 2005/85 irányelv 25. cikke (2) bekezdésének a) pontja, sem annak más pontja nem írt elő.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">2.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Az Ibrahim ítélet</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0046"><NO.P>46.</NO.P><TXT>Ez az ítélet négy menedékjog iránti kérelemre vonatkozott, amelyeket Németországban három esetben olyan hontalan palesztinok, egy esetben pedig olyan harmadik országbeli állampolgár nyújtott be, akiknek az első tagállamban – Bulgáriában, illetve Lengyelországban – már biztosították a kiegészítő védelmi jogállást. Ezen ítélet a Bíróság által egyesített ügyekre vonatkozott, amelyekre <HT TYPE="ITALIC">Ibrahim</HT> ügyekként, illetve <HT TYPE="ITALIC">Magamadov</HT> ügyként fogok hivatkozni. Az ezen ügyekben előzetes döntéshozatalra előterjesztett egyik kérdés annak tisztázására irányult, hogy az érintett német bíróság a 2013/32 irányelv 33. cikke (2) bekezdése a) pontjának azonnali alkalmazásával elfogadhatatlanként elutasíthatja‑e a menedékjog iránti kérelmeket azon az alapon, hogy az első tagállamban már kiegészítő védelmet biztosítottak, jóllehet az ügy tényei összességükben vagy részben még ezen irányelv és a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0061" REF.END="QE0061"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0061" CODE="201D" ID="QE0061"/> rendelet hatálybalépését megelőző időszakok során merültek fel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0047"><NO.P>47.</NO.P><TXT>A Bíróság az Ibrahim ítélet 58. pontjában kimondta, hogy a 2013/32 irányelv 33. cikke (2) bekezdésének a) pontja – azáltal, hogy megengedi valamely tagállam számára, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelmet elfogadhatatlanként elutasítsa, amikor a kérelmezőnek egy másik tagállamban kiegészítő védelmet biztosítottak – kiterjeszti a korábban a 2005/85 irányelv 25. cikke (2) bekezdésének a) pontjában előírt azon lehetőséget, amelynek alapján az ilyen kérelem elutasítása <HT TYPE="ITALIC">kizárólag</HT> akkor volt megengedett, ha a kérelmező részére egy másik tagállamban menekült jogállást biztosítottak.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="10"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0048"><NO.P>48.</NO.P><TXT>Ezen ítélet 71. pontjában a Bíróság hozzáfűzte, hogy a 2013/32 irányelv ily módon egy további elfogadhatatlansági okot vezetett be, amelyre az ezen irányelvvel párhuzamosan elfogadott <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0062" REF.END="QE0062"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0062" CODE="201D" ID="QE0062"/> rendelettel a jogalkotó által előírt szélesebb szabályozási keret nyújt magyarázatot. Ez utóbbi rendelet hatálya a 2013/32 irányelvéhez hasonlóan ugyanis kiterjed a nemzetközi védelem iránti kérelmekre,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0019"><P>Lásd a 2011/95 irányelv 2. cikkének h) pontját.</P></NOTE> vagyis mind a menekült jogállás, mind a kiegészítő védelmi jogállás iránti kérelmekre, és nem korlátozódik a menekültügyi eljárásra, ily módon a menekült jogállásra, mint a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0063" REF.END="QE0063"/>Dublin II<QUOT.END REF.START="QS0063" CODE="201D" ID="QE0063"/> rendelet értelmében.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0049"><NO.P>49.</NO.P><TXT>A <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0064" REF.END="QE0064"/>Dublin II<QUOT.END REF.START="QS0064" CODE="201D" ID="QE0064"/>, illetve a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0065" REF.END="QE0065"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0065" CODE="201D" ID="QE0065"/> rendelet és a hozzájuk kapcsolódó eljárási irányelvek között fennálló kapcsolatot az Ibrahim ítélet 72. pontja ismételten hangsúlyozza, amely pontosítja, hogy a 2005/85 irányelv 25. cikkének (1) bekezdése a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0066" REF.END="QE0066"/>Dublin II<QUOT.END REF.START="QS0066" CODE="201D" ID="QE0066"/> rendeletre hivatkozik, míg a 2013/32 irányelv 33. cikkének (1) bekezdése a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0067" REF.END="QE0067"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0067" CODE="201D" ID="QE0067"/> rendeletre.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0050"><NO.P>50.</NO.P><TXT>A Bíróság ezen elemzése kiemeli azon jogi háttér jelentőségét, amelyhez az eljárási szabályok kapcsolódnak, azáltal hogy két eljárásjogi rendszert különböztet meg, és az egyikre a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0068" REF.END="QE0068"/>Dublin II<QUOT.END REF.START="QS0068" CODE="201D" ID="QE0068"/> rendelet, míg a másikra a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0069" REF.END="QE0069"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0069" CODE="201D" ID="QE0069"/> rendelet az irányadó. E két rendszer közötti eltérés, amely a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0070" REF.END="QE0070"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0070" CODE="201D" ID="QE0070"/> rendelet hatályának kiterjesztéséből fakad, a különféle eszközök elnevezésében is tükröződik<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0020"><P>Lásd a jelen indítvány 6. és 4. lábjegyzetét.</P></NOTE>: az első csupán <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0071" REF.END="QE0071"/>menedékjog iránti kérelemről<QUOT.END REF.START="QS0071" CODE="201D" ID="QE0071"/> tesz említést, míg a második a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0072" REF.END="QE0072"/>nemzetközi védelem iránti kérelmet<QUOT.END REF.START="QS0072" CODE="201D" ID="QE0072"/> is felsorolja. E rendszereket bizonyos jogalkotási eszközök egészítették ki, és e rendszerekre a továbbiakban e kiegészített formájukban <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0073" REF.END="QE0073"/>Dublin II<QUOT.END REF.START="QS0073" CODE="201D" ID="QE0073"/>‑rendszerként,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0021"><P>E rendszer a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0074" REF.END="QE0074"/>Dublin II<QUOT.END REF.START="QS0074" CODE="201D" ID="QE0074"/> rendeleten kívül különösen három irányelvet foglal magában: a 2004/83 irányelvet, az úgynevezett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0075" REF.END="QE0075"/>elismerési irányelvet<QUOT.END REF.START="QS0075" CODE="201D" ID="QE0075"/>, amely a menekült jogállás, illetve a kiegészítő védelem megszerzéséhez szükséges minimumfeltételeket határozza meg, és megállapítja az ezekhez fűződő jogokat; a 2005/85 irányelvet, az úgynevezett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0076" REF.END="QE0076"/>eljárási irányelvet<QUOT.END REF.START="QS0076" CODE="201D" ID="QE0076"/>, amely <HT TYPE="ITALIC">kizárólag</HT> a menekültstátuszról szól, és annak megadására és visszavonására vonatkozik; valamint a menedékkérők befogadása minimumszabályainak megállapításáról szóló, <DATE ISO="20030127">2003. január 27‑i</DATE> 2003/9/EK tanácsi irányelvet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="031" PAGE.FIRST="18" DATE.PUB="2003">HL 2003. L 31., 18. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 19. kötet, 6. fejezet, 101. o.), az úgynevezett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0077" REF.END="QE0077"/>befogadási irányelvet<QUOT.END REF.START="QS0077" CODE="201D" ID="QE0077"/>, amely a menedékkérők befogadásának a minimumszabályait állapítja meg a tagállamokban.</P></NOTE> illetve <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0078" REF.END="QE0078"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0078" CODE="201D" ID="QE0078"/>‑rendszerként<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0022"><P>E rendszer a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0079" REF.END="QE0079"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0079" CODE="201D" ID="QE0079"/> rendeleten kívül különösen három irányelvet foglal magában, amelyek a jelen indítvány 21. lábjegyzetében említett irányelvek átdolgozásai, vagyis a 2011/95 irányelvet (az elismerési irányelv átdolgozása), a 2013/32 irányelvet (az eljárási irányelv átdolgozása), és a nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, <DATE ISO="20130626">2013. június 26‑i</DATE> 2013/33/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="180" PAGE.FIRST="96" DATE.PUB="2013">HL 2013. L 180., 96. o.</REF.DOC.OJ>) (a befogadási irányelv átdolgozása).</P></NOTE> hivatkozom.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0051"><NO.P>51.</NO.P><TXT>E hatálykiterjesztés véleményem szerint nem csupán arra szolgál magyarázattal, hogy a 2013/32 irányelv 33. cikkének (2) bekezdésébe egy további elfogadhatatlansági okot iktattak be az a) pontba, hanem arra is, hogy e rendelkezésből kiemeltek két, a 2005/85 irányelv 25. cikkének (2) bekezdésében szereplő elfogadhatatlansági okot, azokat, amelyek annak d) és e) pontjában szerepeltek. E pontokat, ahogyan e rendelkezés f) pontját is, immár egyetlen pont, a 2013/32 irányelv 33. cikke (2) bekezdésének d) pontja egyesíti magában, amely az ugyanabban a tagállamban benyújtott olyan ismételt kérelemre vonatkozik, amely esetében nem merül fel a nemzetközi védelmi, azaz a menekült jogállás vagy a kiegészítő védelmi jogállás megszerzését elősegítő új körülmény vagy tény.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0052"><NO.P>52.</NO.P><TXT>A Bíróság ezenkívül az Ibrahim ítélet 73. és 74. pontjában megállapította, hogy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0080" REF.END="QE0080"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0080" CODE="201D" ID="QE0080"/> rendelet és a 2013/32 irányelv szerkezetéből, valamint az utóbbi irányelv 33. cikke (1) bekezdésének szövegéből az következik, hogy az említett irányelv 33. cikke (2) bekezdésének a) pontjában előírt további elfogadhatatlansági ok az olyan menedékjog iránti kérelemre nem alkalmazható, amely még teljes mértékben a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0081" REF.END="QE0081"/>Dublin II<QUOT.END REF.START="QS0081" CODE="201D" ID="QE0081"/> rendelet hatálya alá tartozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0053"><NO.P>53.</NO.P><TXT>Ily módon az olyan helyzet, mint amelyről a Magamadov ügyben volt szó, amely a menedékjog iránti kérelemnek a második tagállamban történő benyújtása, valamint az első tagállam általi visszavétel iránti megkeresés időpontjára figyelemmel<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0023"><P>Ezen időpontok a következők: <DATE ISO="20120619">2012. június 19.</DATE> és <DATE ISO="20130213">2013. február 13.</DATE> Megelőzik a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0082" REF.END="QE0082"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0082" CODE="201D" ID="QE0082"/> rendelet és a 2013/32 irányelv <DATE ISO="20130720">2013. július 20‑i</DATE> hatálybalépésének, valamint a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0083" REF.END="QE0083"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0083" CODE="201D" ID="QE0083"/> rendelet alkalmazandóságának <DATE ISO="20140101">2014. január 1</DATE>‑jei időpontját.</P></NOTE> <HT TYPE="ITALIC">teljes mértékben a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0084" REF.END="QE0084"/>Dublin II<QUOT.END REF.START="QS0084" CODE="201D" ID="QE0084"/> rendelet hatálya alá tartozik</HT>, az a körülmény, hogy az első tagállam kiegészítő védelmet biztosított, nem minősül<?PAGE NO="11"?> elfogadhatatlansági oknak. A második tagállamnak főszabály szerint meg kell vizsgálnia a menedékjog iránti kérelmet, kivéve ha úgy határoz, hogy e vizsgálat lefolytatása céljából a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0085" REF.END="QE0085"/>Dublin II<QUOT.END REF.START="QS0085" CODE="201D" ID="QE0085"/> rendelet 16. cikke (1) bekezdésének e) pontja alapján vagy annak 20. cikke alapján<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0024"><P>A <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0086" REF.END="QE0086"/>Dublin II<QUOT.END REF.START="QS0086" CODE="201D" ID="QE0086"/> rendelet 16. cikkének (1) bekezdése többek között azon eseteket határozza meg, amelyekben a felelős tagállam a menedékkérő visszavételére és kérelme megvizsgálására köteles. E rendelkezés e) pontja azt írja elő, hogy ez a kötelezettség a harmadik országbeli állampolgárral szemben áll fenn, akinek a kérelmét elutasították, és aki engedély nélkül tartózkodik egy másik tagállam területén. Amint azt a Bizottság a jelen ügyben tett írásbeli észrevételeiben megjegyezte, e rendelkezés különösen arra az esetre alkalmazandó, amikor az első tagállam megadta a kiegészítő védelmet, de nem biztosította a menekült jogállást. E rendelet 20. cikke pontosítja azokat a feltételeket, amelyek mellett a visszavétel megvalósul, és (1) bekezdésének d) pontjában a kérelmezőnek az első tagállam részére történő <HT TYPE="ITALIC">átadásáról</HT> rendelkezik. A Bizottság álláspontja szerint a harmadik országbeli állampolgár átadására, és az első tagállam általi visszavételére nyitva álló ezen lehetőségre figyelemmel nem volt szükséges az, hogy a 2005/85 irányelv ilyen helyzetre vonatkozóan külön elfogadhatatlansági okról is rendelkezzen.</P></NOTE> a kérelmezőt átadja az első tagállamnak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0054"><NO.P>54.</NO.P><TXT>A Bíróság ezen megállapítása, amely szerint a 2005/85 irányelv nem ír elő olyan elfogadhatatlansági okot, amely azon alapul, hogy az első tagállam kiegészítő védelmet biztosított, tehát nem ad lehetőséget a második tagállamnak a menedékjog iránti kérelem elutasítására, ha az ügy tényállása teljes mértékben a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0087" REF.END="QE0087"/>Dublin II<QUOT.END REF.START="QS0087" CODE="201D" ID="QE0087"/> rendelet hatálya alá tartozik, alátámasztja azt az elemzést, amely szerint ezen irányelv 25. cikkének (2) bekezdése, ideértve annak d) pontját, nem rendelkezik ilyen elfogadhatatlansági okról, ennélfogva az e pontban szereplő <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0088" REF.END="QE0088"/>érintett tagállam<QUOT.END REF.START="QS0088" CODE="201D" ID="QE0088"/> fogalma nem az első tagállamra vonatkozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0055"><NO.P>55.</NO.P><TXT>Ezzel szemben az olyan helyzetet illetően, amely az Ibrahim ügyekhez hasonlóan <HT TYPE="ITALIC">a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0089" REF.END="QE0089"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0089" CODE="201D" ID="QE0089"/> rendelet hatálya alá tartozik</HT>, a Bíróság az említett ítéletben azt állapította meg, hogy az érintett tagállam, azaz a második tagállam elfogadhatatlanként elutasíthatja a menedékjog iránti kérelmet.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0025"><P>Lásd az Ibrahim ítélet 74. pontját. A Bíróság ily módon megvizsgálta az ezen ügyben előzetes döntéshozatalra előterjesztett további kérdéseket, amelyek a 2013/32 irányelv 33. cikke végrehajtásának pontosítására vonatkoztak.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0056"><NO.P>56.</NO.P><TXT>A Bíróság ezen megállapítása akkor alkalmazandó, amikor az ügy tényállása <HT TYPE="ITALIC">teljes mértékben</HT> a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0090" REF.END="QE0090"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0090" CODE="201D" ID="QE0090"/> rendelet és a 2013/32 irányelv hatálya alá tartozik, vagyis a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0091" REF.END="QE0091"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0091" CODE="201D" ID="QE0091"/> rendelet hatálybalépését követően következett be, azaz a rendelet 49. cikkének (2) bekezdésének megfelelően <DATE ISO="20140101">2014. január 1</DATE>‑jét követően, de egyben a 2013/32 irányelv hatálybalépésének időpontját, azaz <DATE ISO="20150720">2015. július 20‑át</DATE> követően.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0057"><NO.P>57.</NO.P><TXT>Ugyanez a megállapítás érvényesül akkor is, ha az ügy tényállása <HT TYPE="ITALIC">részben</HT> tartozik a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0092" REF.END="QE0092"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0092" CODE="201D" ID="QE0092"/> rendelet hatálya alá,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0026"><P>Lásd ebben az értelemben: Ibrahim ítélet, 74. és 78. pont.</P></NOTE> amennyiben a második tagállam nemzeti szabályozása lehetővé teszi a 2013/32 irányelvnek az átültetési határidő lejárta előtti azonnali alkalmazását, feltéve hogy a tények a 2013/32 irányelv és a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0093" REF.END="QE0093"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0093" CODE="201D" ID="QE0093"/> rendelet közös hatálybalépésének időpontja után következtek be,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0027"><P><DATE ISO="20130720">2013. július 20.</DATE> (lásd a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0094" REF.END="QE0094"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0094" CODE="201D" ID="QE0094"/> rendelet 49. cikkének első bekezdését, valamint a 2013/32 irányelv 54. cikkét).</P></NOTE> és egy részük – ahogyan az Ibrahim ügyekben is – a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0095" REF.END="QE0095"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0095" CODE="201D" ID="QE0095"/> rendelet alkalmazandóságának időpontját követően merült fel.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0028"><P>Az Ibrahim ügyekben a menedékjog iránti kérelmet <DATE ISO="20131129">2013. november 29‑én</DATE> nyújtották be a második tagállamban, a visszavétel iránti megkeresés időpontja pedig <DATE ISO="20140122">2014. január 22.</DATE> volt.</P></NOTE> Ilyen helyzetben mind a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0096" REF.END="QE0096"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0096" CODE="201D" ID="QE0096"/> rendelet, mind a 2013/32 irányelv rendelkezései alkalmazhatók az ilyen tények tekintetében.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0058"><NO.P>58.</NO.P><TXT>Jóllehet az Ibrahim ítéletből az következik, hogy olyan helyzetben, amelyre <HT TYPE="ITALIC">teljes mértékben</HT> a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0097" REF.END="QE0097"/><HT TYPE="ITALIC">Dublin II<QUOT.END REF.START="QS0097" CODE="201D" ID="QE0097"/> rendelet</HT> az irányadó, a tagállamok nem utasíthatnak el elfogadhatatlanként menedékjog iránti kérelmet azon okból, hogy a kérelmező részére az első tagállam kiegészítő védelmet biztosított, megállapítom, hogy ezen ítélet nem ad választ arra a kérdésre, hogy ezen ok alkalmazható‑e akkor, ha egy tagállam – a jelen esetben Írország – a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0098" REF.END="QE0098"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0098" CODE="201D" ID="QE0098"/> rendelet alkalmazására ugyan köteles, de az ahhoz kapcsolódó 2013/32 irányelv betartására nem.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="12"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0059"><NO.P>59.</NO.P><TXT>Egyébiránt, a Bíróságnak a jelen indítvány 57. pontjában felidézett, a további elfogadhatatlansági ok alkalmazhatóságával kapcsolatos, arra az esetre vonatkozó következtetését illetően, amikor a tényállás csak <HT TYPE="ITALIC">részben</HT> tartozik a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0099" REF.END="QE0099"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0099" CODE="201D" ID="QE0099"/> rendelet hatálya alá, meg kell állapítani ugyanakkor, hogy az olyan helyzetre vonatkozik, amikor – a jelen ügytől eltérően – a második tagállam teljes mértékben a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0100" REF.END="QE0100"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0100" CODE="201D" ID="QE0100"/> rendelet és a 2013/32 irányelv hatálya alá tartozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0060"><NO.P>60.</NO.P><TXT>Ugyanez a következtetés adódik‑e, ha e második tagállamot nem köti a 2013/32 irányelv?</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">C.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A 2005/85 irányelvben a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0101" REF.END="QE0101"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0101" CODE="201D" ID="QE0101"/> rendelet keretében előírt elfogadhatatlansági okokról</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0061"><NO.P>61.</NO.P><TXT>A jelen szakaszban először is a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0102" REF.END="QE0102"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0102" CODE="201D" ID="QE0102"/>‑rendszernek a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0103" REF.END="QE0103"/>Dublin II<QUOT.END REF.START="QS0103" CODE="201D" ID="QE0103"/>‑rendszerhez viszonyított hozadékát vizsgálom, valamint az e rendszerekhez kötődő átadási és elfogadhatatlansági mechanizmusok logikáját, amely lehetővé teszi a második tagállam számára, hogy az elé terjesztett nemzetközi védelem iránti kérelmet ne vizsgálja meg (1. szakasz). Ezt követően bemutatom azokat a következetlenségeket, amelyek Írország sajátságos helyzetéből adódhatnak, amely tagállamot teljes mértékben egyik rendszer sem köti, majd ismertetem azt az értelmezést, amely álláspontom szerint a jogalkotó kifejezett szándékából következik (2. és 3. szakasz).</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">1.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0104" REF.END="QE0104"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0104" CODE="201D" ID="QE0104"/>‑rendszer hozadéka, az átadási és az elfogadhatatlansági mechanizmusok</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0062"><NO.P>62.</NO.P><TXT>A <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0105" REF.END="QE0105"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0105" CODE="201D" ID="QE0105"/>‑rendszer új fejezetet nyit a közös menekültügyi rendszer létrehozásában. Az első fázis, amely a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0106" REF.END="QE0106"/>Dublin II<QUOT.END REF.START="QS0106" CODE="201D" ID="QE0106"/>‑rendszert jelenti, egyes közös jogi normák előírásában öltött testet. A <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0107" REF.END="QE0107"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0107" CODE="201D" ID="QE0107"/>‑rendszerrel fémjelzett második fázisban a jogalkotó a menekült jogállás és a kiegészítő védelmi jogállás közelítésére törekedett, ezek együttes és egységes kezelésével, és az érdekeltek jogainak az Unión belüli erősítésével. A jogalkotó egyik legfontosabb és állandó célkitűzése a harmadik országbeli állampolgárok másodlagos mozgásának korlátozása volt,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0029"><P>A <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0108" REF.END="QE0108"/>Dublin II<QUOT.END REF.START="QS0108" CODE="201D" ID="QE0108"/>‑rendszert illetően lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20111221">2011. december 21‑i</DATE> <NAME.CASE>N. S. és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑411/10 és C‑493/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:865">EU:C:2011:865</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0079">79.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), amely említést tesz a menedékkérők általi úgynevezett <HT TYPE="ITALIC">forum shopping</HT> elkerülésére irányuló célkitűzésről, valamint a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0109" REF.END="QE0109"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0109" CODE="201D" ID="QE0109"/>‑rendszert illetően lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160317">2016. március 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Mirza</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑695/15 PPU</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:188">EU:C:2016:188</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0052">52.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> vagyis az, hogy ezen állampolgárok az Unión belül esetlegesen kedvezőbb védelmet és életkörülményeket keresve más tagállamba utazzanak. Az eljárási szabályok közelítése e mozgások korlátozását volt hivatott elősegíteni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0030"><P>Lásd különösen a 2013/32 irányelv (13) preambulumbekezdését.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0063"><NO.P>63.</NO.P><TXT>Minden fázis egy‑egy, egymással összehangolt jogalkotási eszközök együtteséből álló rendszer elfogadásához vezetett.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0031"><P>Lásd ebben az értelemben, a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0110" REF.END="QE0110"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0110" CODE="201D" ID="QE0110"/>‑rendszerrel kapcsolatban: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160317">2016. március 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Mirza</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑695/15 PPU</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:188">EU:C:2016:188</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0041">41.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0042">42.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), valamint a jelen indítvány 21. és 22. lábjegyzete.</P></NOTE> Ily módon, amint az az Ibrahim ítéletből is kitűnik, logikusan e rendszereken belül alkalmazhatóak a jogalkotó által előírt elfogadhatósági szabályok.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0064"><NO.P>64.</NO.P><TXT>A <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0111" REF.END="QE0111"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0111" CODE="201D" ID="QE0111"/>‑rendszer keretén belül a menekült jogállás és a kiegészítő védelmi jogállás egymáshoz meglehetősen közel állnak, így a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0112" REF.END="QE0112"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0112" CODE="201D" ID="QE0112"/> rendelet a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0113" REF.END="QE0113"/>Dublin II<QUOT.END REF.START="QS0113" CODE="201D" ID="QE0113"/> rendelettel ellentétben már nem írja elő azt, hogy a menedékkérőt a második tagállam <HT TYPE="ITALIC">átadja</HT> az első tagállamnak azért, hogy – miután kiegészítő védelmet biztosított részére – visszavegye, és megvizsgálja a kérelmét. Ily módon a Bíróság egyértelműen megerősítette, hogy az ilyen átadás ebben az összefüggésben már nem várható el a második tagállamtól.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0032"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170405">2017. április 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Ahmed</NAME.CASE> végzés (<NO.CASE>C‑36/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:273">EU:C:2017:273</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0041">41.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); Ibrahim ítélet, 78. pont.</P></NOTE> Ezzel szemben ez utóbbi <HT TYPE="ITALIC">elfogadhatatlanként</HT> elutasíthatja a nemzetközi védelem iránti kérelmet a 2013/32 irányelv 33. cikke alapján.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0033"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170405">2017. április 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Ahmed</NAME.CASE> végzés (<NO.CASE>C‑36/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:273">EU:C:2017:273</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0039">39.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); Ibrahim ítélet, 79. és 80. pont.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="13"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0065"><NO.P>65.</NO.P><TXT>Mindkét út, amelyet az <HT TYPE="ITALIC">átadás</HT> és az <HT TYPE="ITALIC">elfogadhatatlanság</HT> jelent egy új, a menekült jogállás megszerzése céljából a második tagállamban benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem elutasítása esetében, ily módon egy‑egy sajátos jogalkotási környezetnek felel meg, amelynek megvan a harmonizáció elért szintjéhez illeszkedő maga logikája.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0066"><NO.P>66.</NO.P><TXT>Meg kell állapítani, hogy Írország arra vonatkozó döntése, hogy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0114" REF.END="QE0114"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0114" CODE="201D" ID="QE0114"/> rendelet elfogadásában úgy vesz részt, hogy az ahhoz kapcsolódó 2013/32 irányelv nem köti, és ily módon továbbra is a 2005/85 irányelv hatálya alá tartozik, megbontja ezt a logikát és olyan aszimmetrikus helyzetet hoz létre, amelynek következményeire a jogalkotó figyelme nem terjedt ki, és amelyeket a következőkben fogok megvizsgálni.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">2.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Egy aszimmetrikus helyzetből esetlegesen adódó következetlenségekről</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0067"><NO.P>67.</NO.P><TXT>A <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0115" REF.END="QE0115"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0115" CODE="201D" ID="QE0115"/> rendelet hatálya alá tartozó, ám a <HT TYPE="ITALIC">2013/32 irányelv által nem kötött</HT> Írország nem támaszkodhat ez utóbbi irányelv 33. cikke (2) bekezdésének a) pontjára ahhoz, hogy <HT TYPE="ITALIC">elfogadhatatlanként</HT> elutasítsa az olyan harmadik országbeli álampolgár által menedékjog iránt benyújtott kérelmet, aki az első tagállamban kiegészítő védelemben részesült. Egyébiránt, e tagállam azáltal, hogy a 2005/85 irányelv hatálya kiterjed rá, de <HT TYPE="ITALIC">a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0116" REF.END="QE0116"/>Dublin II<QUOT.END REF.START="QS0116" CODE="201D" ID="QE0116"/> rendeleté nem</HT>, ez utóbbi rendelet 16. cikkére sem hivatkozhat annak érdekében, hogy a harmadik országbeli állampolgárt kérelme vizsgálata céljából <HT TYPE="ITALIC">átadja</HT> az első tagállamnak. Ily módon a 2005/85 irányelvnek a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0117" REF.END="QE0117"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0117" CODE="201D" ID="QE0117"/> rendelet keretében történő tisztán szó szerinti értelmezése arra mutat, hogy Írország köteles megvizsgálni a menedékjog iránti kérelmet.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0068"><NO.P>68.</NO.P><TXT>A Bíróság előtt beavatkozó valamennyi fél és a kérdést előterjesztő bíróság is rámutatott azokra a következetlenségekre, amelyek ebből fakadhatnak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0069"><NO.P>69.</NO.P><TXT>E következetlenségek két szinten jelentkeznek. Elsősorban a tagállamok által biztosított és a harmadik országok által biztosított védelem következményeinek összehasonlításakor.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0070"><NO.P>70.</NO.P><TXT>A 2005/85 irányelv 25. cikke (2) bekezdése b) és c) pontjának értelmében, ha egy <HT TYPE="ITALIC">harmadik ország</HT> megfelelőnek vélt védelmet biztosított, Írországnak nem kell megvizsgálnia a menedékjog iránti kérelmet, és azt elfogadhatatlanként elutasíthatja, holott azt meg kellene vizsgálnia, amennyiben az első <HT TYPE="ITALIC">tagállam</HT> kiegészítő védelmet biztosított volna. E különbség különösen szembeötlő tekintettel azon kölcsönös bizalomra, amelyet a tagállamoknak főszabály szerint egymás felé kell tanúsítaniuk, és azon védelmi szint fényében, amelyet az uniós jogalkotó igyekezett a harmadik országbeli állampolgárok részére előírni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0071"><NO.P>71.</NO.P><TXT>A kiegészítő védelem ugyanis az Unió által biztosított jogállás, amely a Genfi Egyezmény által bevezetett menekült jogállást kiegészíti és amellé társul. Az európai integráció mozgatórugóját jelentő kölcsönös bizalom, és különösen a közös európai menekültügyi rendszer teremtette meg ennek lehetőségét.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0034"><P>Lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20111221">2011. december 21‑i</DATE> <NAME.CASE>N. S. és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑411/10 és C‑493/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:865">EU:C:2011:865</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0078">78.</REF.NP.ECR>, <REF.NP.ECR REF="NP0079">79.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0083">83.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); Ibrahim ítélet, 83–85. pont.</P></NOTE> Ha a tagállamokkal szemben nagyobb jelentőséget tulajdonítanánk a harmadik országok által biztosított védelemnek, azzal a menekültügyi rendszer létrehozását célzó európai elgondolás szellemiségét cáfolnánk meg.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0072"><NO.P>72.</NO.P><TXT>A következetlenségek másodsorban önmagában a nemzetközi védelemi iránti első kérelem megvizsgálásának vagy akár elutasításának a kérelem megadására vonatkozó határozatból fakadó hatásokhoz viszonyított paradox következményeiből adódhatnak.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="14"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0073"><NO.P>73.</NO.P><TXT>Ha az első tagállam <HT TYPE="ITALIC">éppen vizsgálja</HT> a nemzetközi védelem iránti kérelmet, vagy ha <HT TYPE="ITALIC">elutasította</HT> azt, Írország a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0118" REF.END="QE0118"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0118" CODE="201D" ID="QE0118"/> rendelet 18. cikke (1) bekezdésének b), illetve d) pontja<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0035"><P>A <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0119" REF.END="QE0119"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0119" CODE="201D" ID="QE0119"/> rendelet 18. cikke (1) bekezdésének b) pontja előírja, hogy a felelős tagállam <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0120" REF.END="QE0120"/>a[z e rendelet] 23., 24., 25. és 29. cikkében megállapított feltételek mellett [köteles] visszavenni azt a kérelmezőt, aki egy másik tagállamban nyújtotta be kérelmét, és akinek a kérelme még elbírálás alatt áll [helyesen: akinek a kérelme vizsgálat alatt áll, és egy másik tagállamban kérelmet nyújtott be], vagy aki tartózkodásra jogosító engedély nélkül tartózkodik egy másik tagállam területén<QUOT.END REF.START="QS0120" CODE="201D" ID="QE0120"/>. Ez a rendelkezés tehát különösen arra az esetre alkalmazandó, amikor az első tagállam megkezdte a nemzetközi védelem iránti kérelem vizsgálatát, és a harmadik országbeli állampolgár még <HT TYPE="ITALIC">kérelme vizsgálata alatt</HT> egy másik tagállam területére utazott. E rendelet 18. cikke (1) bekezdésének d) pontja előírja, hogy a felelős tagállam <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0121" REF.END="QE0121"/>a[z e rendelet] 23., 24., 25. és 29. [cikkében] megállapított feltételek mellett [köteles] visszavenni azon harmadik országbeli állampolgárt vagy azon hontalan személyt, akinek kérelmét visszautasították [helyesen: elutasították], és egy másik tagállam területén nyújtott be kérelmet, vagy aki tartózkodásra jogosító engedély nélkül tartózkodik egy másik tagállam területén<QUOT.END REF.START="QS0121" CODE="201D" ID="QE0121"/>. E rendelkezés ily módon különösen akkor alkalmazandó, ha az első tagállam <HT TYPE="ITALIC">elutasította</HT> a nemzetközi védelem iránti kérelmet, és a harmadik országbeli állampolgár új kérelmet nyújtott be a második tagállamhoz. Mindkét esetben a második tagállam (a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0122" REF.END="QE0122"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0122" CODE="201D" ID="QE0122"/> rendelet 23. és 24. cikkének megfelelően) megkeresheti az első tagállamot a harmadik országbeli állampolgár visszavétele céljából, és amennyiben e tagállam elfogadja a visszavétel iránti megkeresést, a második tagállam (a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0123" REF.END="QE0123"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0123" CODE="201D" ID="QE0123"/> rendelet 26. cikkének megfelelően) értesíti a harmadik országbeli állampolgárt a felelős tagállam részére történő <HT TYPE="ITALIC">átadásáról</HT> szóló határozatról.</P></NOTE> értelmében nem köteles megvizsgálni a hozzá benyújtott kérelmet. Ezzel szemben, ha az első tagállam kiegészítő védelem formájában a kért védelmet <HT TYPE="ITALIC">megadta</HT>, Írország a kérelmezőt sem az első tagállam részére nem adhatja át,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0036"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170405">2017. április 5‑i</DATE> <NAME.CASE>Ahmed</NAME.CASE> végzés (<NO.CASE>C‑36/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:273">EU:C:2017:273</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0027">27.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0028">28.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> sem elfogadhatatlannak nem minősítheti a kérelmet a 2013/32 irányelv 33. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján, mivel ez utóbbi erre a tagállamra nem alkalmazható. Írországnak tehát meg kell vizsgálnia a kérelmet.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0074"><NO.P>74.</NO.P><TXT>Így tehát a harmadik országbeli állampolgár első kérelmének pozitív elbírálása mindamellett arra kötelezné Írországot, hogy a nemzetközi védelem iránti ismételt kérelmét megvizsgálja, míg, ha az első kérelmét még nem bírálták el, vagy arról számára hátrányos döntés született, akkor az ilyen ismételt kérelmet Írország nem köteles vizsgálni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0075"><NO.P>75.</NO.P><TXT>E következetlenségek Írország választásából fakadnak. Amint az a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0124" REF.END="QE0124"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0124" CODE="201D" ID="QE0124"/> rendelet (41) preambulumbekezdéséből<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0037"><P>E preambulumbekezdés kimondja, hogy az Egyesült Királyság és Írország – e két tagállamnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 3. cikkével és 4a. cikke (1) bekezdésével összhangban – bejelentette, hogy részt kíván venni a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0125" REF.END="QE0125"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0125" CODE="201D" ID="QE0125"/> rendelet elfogadásában és alkalmazásában.</P></NOTE> és a 2013/32 irányelv (58) preambulumbekezdésből is kitűnik, a jogalkotó egyértelműen lehetőséget adott e tagállamnak arra, hogy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0126" REF.END="QE0126"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0126" CODE="201D" ID="QE0126"/> rendeletet anélkül alkalmazza, hogy az ahhoz kapcsolódó sajátos jogalkotási rendszer teljes egészében részt venne. Ugyanakkor megoldást nem kínált erre az aszimmetrikus helyzetre. Előzetesen elfogadta az említett tagállam esetleges választásait anélkül, hogy külön rendelkezéseket írt volna elő az ebből származó helyzetek szabályozására és az így felmerülő következetlenségek elkerülése érdekében.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0076"><NO.P>76.</NO.P><TXT>Amint azt kifejtettem, az Ibrahim ítélet választ ad arra a kérdésre, hogy a második tagállam köteles‑e a menedékjog iránti kérelem érdemi vizsgálatára abban a két esetben, ha a menedékjog iránti kérelem a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0127" REF.END="QE0127"/>Dublin II<QUOT.END REF.START="QS0127" CODE="201D" ID="QE0127"/> ‑rendszer, illetve ha e kérelem a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0128" REF.END="QE0128"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0128" CODE="201D" ID="QE0128"/>‑rendszer hatálya alá tartozik. A második tagállam e helyzetek egyikében <HT TYPE="ITALIC">sem köteles</HT> a menedékjog iránti kérelem vizsgálatára, ha a kiegészítő védelmet az első tagállam megadta. E tagállam vagy elfogadhatatlannak nyilváníthatja a kérelmet (<QUOT.START CODE="201E" ID="QS0129" REF.END="QE0129"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0129" CODE="201D" ID="QE0129"/>‑rendszer) vagy átadhatja a kérelmezőt az első tagállamnak <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0130" REF.END="QE0130"/>Dublin II<QUOT.END REF.START="QS0130" CODE="201D" ID="QE0130"/>‑rendszer).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0077"><NO.P>77.</NO.P><TXT>Ezzel szemben ez az ítélet nem válaszolja meg azt a kétségtelenül kivételes kérdést – mivel csupán egy tagállamot érinthet –, hogy a második tagállamnak érdemben kell‑e vizsgálnia a nemzetközi védelem iránti kérelmet akkor, ha e tagállam ugyan a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0131" REF.END="QE0131"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0131" CODE="201D" ID="QE0131"/> rendelet hatálya alá tartozik, de a 2013/32 irányelv hatálya nem terjed ki rá, ennek folytán továbbra is a 2005/85 irányelv alkalmazandó vele szemben, és e kérelem teljes mértékig nem illeszkedik sem a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0132" REF.END="QE0132"/>Dublin II<QUOT.END REF.START="QS0132" CODE="201D" ID="QE0132"/>‑, sem a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0133" REF.END="QE0133"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0133" CODE="201D" ID="QE0133"/>‑rendszerbe. Az elfogadhatósági kérdésekben hogyan kell alkalmazni a 2005/85 irányelvet a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0134" REF.END="QE0134"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0134" CODE="201D" ID="QE0134"/> rendelet keretében?</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0078"><NO.P>78.</NO.P><TXT>E kérdés megválaszolásához ezen irányelvet a jogalkotói célkitűzések fényében szükséges megvizsgálni.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="15"?><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">3.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A 2005/85 irányelvnek a kifejezett jogalkotói szándék tükrében történő értelmezéséről</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0079"><NO.P>79.</NO.P><TXT>Amint arra a jelen indítvány 62. pontjában emlékeztettem, az egyik legfontosabb jogalkotói célkitűzés a másodlagos mozgások korlátozása.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0080"><NO.P>80.</NO.P><TXT>Márpedig megjegyzem, hogy ha Írországnak még akkor is meg kell vizsgálnia a területén harmadik országbeli állampolgárok által benyújtott kérelmeket, ha ők az első tagállamban már kiegészítő védelemben részesültek, e helyzet ösztönözheti az ilyen mozgásokat, ezáltal a hivatkozott célkitűzéssel ellentétes lehet. A harmadik országbeli állampolgároknak ahhoz fűződik érdeke, hogy e másik tagállamban az ottani életkörülményekre tekintettel nemzetközi védelmet próbáljanak szerezni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0081"><NO.P>81.</NO.P><TXT>Mivel a jogalkotó a második tagállamok számára úgy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0135" REF.END="QE0135"/>Dublin II<QUOT.END REF.START="QS0135" CODE="201D" ID="QE0135"/>, mint a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0136" REF.END="QE0136"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0136" CODE="201D" ID="QE0136"/> rendelet szabályozási keretében biztosítani kívánta annak lehetőségét, hogy olyan harmadik országbeli állampolgár menedékjog iránti kérelmét ne kelljen vizsgálniuk, akinek az első tagállam már kiegészítő védelmet biztosított, ennek a lehetőségnek akkor is fenn kell állnia véleményem szerint, ha a tagállam, amint az alapügyben is, e két szabályozási keret határán áll.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0082"><NO.P>82.</NO.P><TXT>Ugyanis, mivel a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0137" REF.END="QE0137"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0137" CODE="201D" ID="QE0137"/> rendelet nem írja elő a harmadik országbeli állampolgár visszavétele céljából az első tagállam részére történő átadást, és arra e körülmények között már nem is lenne szükség, tekintettel arra, hogy ezen állampolgár részére már kiegészítő védelmet biztosított e tagállam, úgy vélem, hogy a második tagállamnak lehetővé kell tenni – a jelen ügy sajátos hátterére tekintettel –, hogy a kérelmet a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0138" REF.END="QE0138"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0138" CODE="201D" ID="QE0138"/> rendelet keretében alkalmazott 2005/85 irányelv egészére támaszkodva elutasítsa.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0083"><NO.P>83.</NO.P><TXT>Az ilyen megközelítés teljes mértékben összhangban áll ezen irányelv (22) preambulumbekezdésével. E preambulumbekezdés szerint ugyanis a tagállamok nem kötelesek a menedékjog iránti kérelmet érdemben vizsgálni, ha az első ország – tagállam vagy harmadik ország – már megfelelő védelmet biztosított. Már rámutattam arra, hogy az e preambulumbekezdésben kifejezett jogalkotói szándékot az említett irányelv 25. cikke (2) bekezdésének b) és c) pontja pontosította a harmadik országokat illetően.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0084"><NO.P>84.</NO.P><TXT>A tagállamokkal kapcsolatban megjegyzem, hogy a 2005/85 irányelv 25. cikkének (1) bekezdése értelmében ezek nem kötelesek a menedékjog iránti kérelmet érdemben vizsgálni, ha az e cikkben felsorolt elfogadhatatlansági ok merül fel <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0139" REF.END="QE0139"/>[a]zokon az eseteken túlmenően, amikor nem kerül sor egy kérelemnek a [<QUOT.START CODE="201E" ID="QS0140" REF.END="QE0140"/>Dublin II<QUOT.END REF.START="QS0140" CODE="201D" ID="QE0140"/>] rendelet szerinti vizsgálatára<QUOT.END REF.START="QS0139" CODE="201D" ID="QE0139"/>. Másként fogalmazva, az elfogadhatatlansági okok érvényesek azokra az esetekre is, ahol a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0141" REF.END="QE0141"/>Dublin II<QUOT.END REF.START="QS0141" CODE="201D" ID="QE0141"/> rendelet a menedékkérőnek az első tagállam részére történő átadása lehetőségéről rendelkezett. Márpedig ezen átadásra vonatkozó lehetőséget a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0142" REF.END="QE0142"/>Dublin II<QUOT.END REF.START="QS0142" CODE="201D" ID="QE0142"/> rendelet 16. cikke kifejezetten előírta.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0038"><P>Lásd a jelen indítvány 24. lábjegyzetét.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0085"><NO.P>85.</NO.P><TXT>Ebből következik, hogy a tagállamoknak a menedékjog iránti kérelem érdemi vizsgálatának mellőzésére vonatkozó lehetősége, összhangban a 2005/85 irányelv (22) preambulumbekezdésével, az ezen irányelv és a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0143" REF.END="QE0143"/>Dublin II<QUOT.END REF.START="QS0143" CODE="201D" ID="QE0143"/> rendelet alkotta keretrendszerben is fennállt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0086"><NO.P>86.</NO.P><TXT>Megjegyzem, hogy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0144" REF.END="QE0144"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0144" CODE="201D" ID="QE0144"/>‑rendszer keretében a 2013/32 irányelv (43) preambulumbekezdésének tartalma lényegében megegyezik a 2005/85 irányelv (22) preambulumbekezdésével. A tagállamokkal kapcsolatosan ezen (43) preambulumbekezdést a 2013/32 irányelv 33. cikke (2) bekezdésének a) pontja pontosítja – kifejezetten elfogadhatatlansági okról rendelkezve –, mivel átadást a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0145" REF.END="QE0145"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0145" CODE="201D" ID="QE0145"/> rendelet már nem ír elő.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="16"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0087"><NO.P>87.</NO.P><TXT>Ezen elemzésből kitűnik, hogy az alkalmazandó rendszertől függetlenül a jogalkotó szándéka egyértelműen arra irányult, hogy a második tagállamot ne kötelezze a menedékjog iránti kérelem vizsgálatára olyan esetben, ha a harmadik országbeli állampolgár már kiegészítő védelemben részesült.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0088"><NO.P>88.</NO.P><TXT>Az általam javasolt megoldás ily módon összhangban áll a jogalkotó által a 2005/85 irányelvben követett célkitűzéssel, amint az különösen az irányelv (22) preambulumbekezdésből kitűnik. Egyébiránt, véleményem szerint e megoldás igazodik a leginkább a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0146" REF.END="QE0146"/>Dublin II<QUOT.END REF.START="QS0146" CODE="201D" ID="QE0146"/>‑ és a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0147" REF.END="QE0147"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0147" CODE="201D" ID="QE0147"/>‑rendszer logikájához, és egyben a jelen indítvány 69–74. pontjában ismertetett következetlenségek elkerülésére is lehetőséget nyújt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0089"><NO.P>89.</NO.P><TXT>Hangsúlyozom, hogy e megoldás nem sérti a harmadik országbeli állampolgárnak a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0148" REF.END="QE0148"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0148" CODE="201D" ID="QE0148"/>‑rendszer keretében összehangolt és továbbfejlesztett jogait, mivel a harmadik országbeli állampolgár részére az első tagállam, a jelen ügyben Olaszország, amely teljeskörűen részt vesz e rendszerben, már kiegészítő védelmi jogállást biztosított.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0090"><NO.P>90.</NO.P><TXT>Mindez kétségtelenül azzal jár, hogy a 2005/85 irányelvben kifejezetten felsoroltakat egy újabb elfogadhatatlansági okkal egészítjük ki, de úgy vélem, hogy ezeket kizárólag a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0149" REF.END="QE0149"/>Dublin II<QUOT.END REF.START="QS0149" CODE="201D" ID="QE0149"/> rendelet keretében történő alkalmazásra dolgozták ki, a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0150" REF.END="QE0150"/>Dublin II<QUOT.END REF.START="QS0150" CODE="201D" ID="QE0150"/>‑rendszer logikáját követve, ily módon Írország sajátos helyzetére nem vonatkoztathatók.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0039"><P>Egyébiránt megjegyzem, hogy a 2013/32 irányelv 33. cikke (2) bekezdésének szövegével ellentétben a 2005/85 irányelv 25. cikke (2) bekezdésének szövege az elfogadhatatlansági okok felsorolását nem korlátozza a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0151" REF.END="QE0151"/>kizárólag<QUOT.END REF.START="QS0151" CODE="201D" ID="QE0151"/> kifejezés alkalmazásával. Úgy vélem, hogy a 25. cikk (2) bekezdése ily módon lehetőséget biztosít a nemzeti jogalkotónak arra, hogy egy olyan aszimmetrikus helyzetben, mint amely Írország esetében fennáll, ezen okok tágabb értelmezését fogadja el.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0091"><NO.P>91.</NO.P><TXT>Az alapügy fellebbezőinek azon érve, amely szerint figyelemmel arra, hogy a 2005/85 irányelv 25. cikkében írt elfogadhatatlansági okok mentesítenek a menedékjog iránti kérelmek érdemi vizsgálatára vonatkozó tagállami kötelezettség alól, ezen okokat megszorítóan kell értelmezni, nem kérdőjelezi meg a fenti elemzést. Egy ilyen érv ugyanis nem állná meg a helyét, ha a jogalkotó által követett célkitűzésekkel ellentétes értelmezéshez vezetne. Márpedig, ahogyan ezen elemzésből kitűnik, annak megállapítása, hogy Írország köteles a menedékjog iránti kérelem vizsgálatára, ellentétes lenne e célkitűzésekkel, valamint a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0152" REF.END="QE0152"/>Dublin II<QUOT.END REF.START="QS0152" CODE="201D" ID="QE0152"/>‑ és <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0153" REF.END="QE0153"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0153" CODE="201D" ID="QE0153"/>‑rendszer keretében az e rendszerekhez teljeskörűen csatlakozó 25 tagállamra vonatkozóan elfogadott megoldásokkal.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0092"><NO.P>92.</NO.P><TXT>Hozzáfűzném, hogy a javasolt értelmezés semmilyen módon nem sérti azt az értelmezést, amelyet a Bíróság a 2005/85 irányelv 25. cikkének (2) bekezdésével kapcsolatban az Ibrahim ítéletben adott, sem e rendelkezés a) pontja, sem a további pontok összessége tekintetében. Ezen értelmezés továbbra is teljes mértékben érvényes, Írország tekintetében is, ha az ügy tényállása a Magamadov ügyhöz hasonlóan teljes egészében a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0154" REF.END="QE0154"/>Dublin II<QUOT.END REF.START="QS0154" CODE="201D" ID="QE0154"/> rendelet hatálya alá tartozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0093"><NO.P>93.</NO.P><TXT>Következésképpen úgy vélem, hogy a (22) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 2005/85 irányelvvel nem ellentétes az, ha a második tagállam szabályozása lehetővé teszi az e tagállamhoz nemzetközi védelem iránt benyújtott kérelem elfogadhatatlanként történő elutasítását abban a kivételes esetben, amikor e tagállamra – bár a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0155" REF.END="QE0155"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0155" CODE="201D" ID="QE0155"/> rendelet hatálya alá tartozik – továbbra is ezen irányelv alkalmazandó.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0094"><NO.P>94.</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első és harmadik kérdéssel kapcsolatos elemzésemre figyelemmel úgy vélem, hogy a második előzetes döntéshozatali kérdés vizsgálatát nem szükséges elvégezni. Mindazonáltal a teljesség kedvéért kiemelném, hogy véleményem szerint az első tagállam által már kiegészítő védelemben részesített harmadik országbeli állampolgár által nemzetközi védelem iránt benyújtott kérelem önmagában nem minősül joggal való visszaélésnek. Az uniós jogalkotó elismerte, hogy a harmadik országbeli állampolgárok kényszerítő körülmények miatt jogszerűen keresnek védelmet az Unióban.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0040"><P>Lásd különösen a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0156" REF.END="QE0156"/>Dublin II<QUOT.END REF.START="QS0156" CODE="201D" ID="QE0156"/> rendelet és a 2005/85 irányelv (1) preambulumbekezdését, valamint a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0157" REF.END="QE0157"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0157" CODE="201D" ID="QE0157"/> rendelet és a 2013/32 irányelv (2) preambulumbekezdését.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="17"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0095"><NO.P>95.</NO.P><TXT>Kiemelem továbbá, hogy azt a helyzetet, amelyben egy harmadik országbeli állampolgár menekült jogállást kíván szerezni valamely tagállamban azt követően, hogy egy másik tagállamban részére kiegészítő védelmet biztosítottak, amint az a jelen indítványban is kifejtésre került, a jogalkotó mind a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0158" REF.END="QE0158"/>Dublin II<QUOT.END REF.START="QS0158" CODE="201D" ID="QE0158"/>, mind a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0159" REF.END="QE0159"/>Dublin III<QUOT.END REF.START="QS0159" CODE="201D" ID="QE0159"/> rendelet keretében kifejezetten szabályozta. Ennélfogva az általános és absztrakt módon nem minősíthető joggal való visszaélésnek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0096"><NO.P>96.</NO.P><TXT>Következésképpen, jóllehet a nemzetközi védelem megszerzésére való törekvés körében nem zárható ki minden helyzet vonatkozásában a visszaélésszerű magatartás, azt legalábbis esetenként szükséges vizsgálni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0041"><P>A visszaélésszerű gyakorlat bizonyításához többek között vizsgálni szükséges, hogy az érintett fél részéről fennállt‑e <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0160" REF.END="QE0160"/>az uniós szabályozás alapján előnyszerzésre irányuló szándék […], amikor mesterséges módon [megteremtette] az előny megszerzéséhez szükséges feltételeket<QUOT.END REF.START="QS0160" CODE="201D" ID="QE0160"/> (lásd többek között: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20121016">2012. október 16‑i</DATE> <NAME.CASE>Magyarország kontra Szlovákia</NAME.CASE> ítélet [<NO.CASE>C‑364/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:630">EU:C:2012:630</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0058">58.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>]; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20141218">2014. december 18‑i</DATE> <NAME.CASE>McCarthy és társai</NAME.CASE> ítélet [<NO.CASE>C‑202/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2450">EU:C:2014:2450</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0054">54.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>]).</P></NOTE></TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">V.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Végkövetkeztetés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0097"><NO.P>97.</NO.P><TXT>A fenti megfontolások alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a High Court (felsőbíróság, Írország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:</TXT><P>Az egy harmadik ország állampolgára, illetve hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, <DATE ISO="20130626">2013. június 26‑i</DATE> 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazásának keretében vizsgált, a menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól szóló, <DATE ISO="20051201">2005. december 1</DATE>‑jei 2005/85/EK tanácsi irányelv 25. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, ha Írország a nemzeti szabályozásában olyan elfogadhatatlansági okot ír elő, amely lehetővé teszi számára, hogy az első tagállamban már kiegészítő védelemben részesített harmadik országbeli állampolgár által nemzetközi védelem iránt hozzá benyújtott kérelmet elutasítsa.</P></NP.ECR></GR.SEQ></CONTENTS.CONCLUSION></CONCLUSION>