A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2026. július 16. ( *1 )
„Előzetes döntéshozatal – Elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások – 2002/21/EK irányelv – 9. cikk – Gazdálkodás az elektronikus hírközlési szolgáltatások rádiófrekvenciáival – A szolgáltatássemlegesség elve – 9a. cikk – A meglévő rádiófrekvencia‑használati jogokra vonatkozó korlátozások újraértékelése – A rádiófrekvencia‑használati jogok jogosultját e rádiófrekvenciáknak a nemzeti frekvenciafelosztási terv rendelkezéseivel összhangban történő használatára kötelező nemzeti intézkedés, amely nem teszi lehetővé eltérő tevékenységek végzését – Az említett rádiófrekvenciáknak kizárólag a digitális földfelszíni televíziós műsorszórási szolgáltatásokhoz való használatát előíró nemzeti intézkedés”
A C‑401/25. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Consiglio di Stato (államtanács, Olaszország) a Bírósághoz 2025. június 17‑én érkezett, 2025. június 16‑i határozatával terjesztett elő
az Elettronica Industriale SpA
és
a Ministero delle Imprese e del Made in Italy
között,
az Autorità per le Garanzie nelle Comunicazioni
részvételével folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),
tagjai: C. Lycourgos tanácselnök (előadó), O. Spineanu‑Matei, S. Rodin, N. Piçarra és N. Fenger bírák,
főtanácsnok: M. Campos Sánchez‑Bordona,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
|
– |
az Elettronica Industriale SpA képviseletében M. Molino, C. Previti és G. Rossi avvocati, |
|
– |
az olasz kormány képviseletében S. Fiorentino, meghatalmazotti minőségben, segítői: G. Aiello és A. De Curtis avvocati dello Stato, |
|
– |
a cseh kormány képviseletében L. Halajová, J. Očková és J. Vláčil, meghatalmazotti minőségben, |
|
– |
az Európai Bizottság képviseletében G. Conte és O. Gariazzo, meghatalmazotti minőségben, |
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
|
1 |
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2009. november 25‑i 2009/140/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 2009. L 337., 37. o.) módosított, az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7‑i 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Keretirányelv) (HL 2002. L 108., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 349. o.; a továbbiakban: keretirányelv) 9. és 9a. cikkének, valamint az EUMSZ‑Szerződés szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseinek értelmezésére vonatkozik. |
|
2 |
E kérelmet az Elettronica Industriale SpA és a Ministero delle Imprese e del Made in Italy (a vállalkozásokért és a Made in Italy termékekért felelős minisztérium, Olaszország; a továbbiakban: minisztérium) között annak tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, hogy ez utóbbi nem adott helyt e társaság azon kérelmének, hogy értékelje újra a digitális földfelszíni televíziózás (DTT) szolgáltatásaira vonatkozó rádiófrekvencia‑használati jogainak korlátozását. |
Jogi háttér
Az uniós jog
A keretirányelv
|
3 |
A keretirányelv (18) és (19) preambulumbekezdése a következőket mondta ki:
|
|
4 |
Ezen irányelv 2. cikkének q) pontja a „frekvenciakiosztás” fogalmát úgy határozta meg, mint „egy adott frekvenciasáv elkülönítése egy vagy több rádiótávközlési szolgáltatásfajta általi használatra, szükség esetén meghatározott feltételekkel”. |
|
5 |
Az említett irányelv 4. cikkének (1) bekezdése a következőket írta elő: „A tagállamok gondoskodnak arról, hogy nemzeti szinten olyan hatékony mechanizmusok létezzenek, amelyek keretében a nemzeti szabályozó hatóság határozata által érintett minden felhasználó, illetve elektronikus hírközlő hálózatokat szolgáltató vagy elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó vállalkozás a határozat ellen a felektől független jogorvoslati szervnél jogorvoslattal élhet. E szervnek, amely lehet bíróság, rendelkeznie kell a feladatai hatékony elvégzését lehetővé tevő megfelelő szakértelemmel. A tagállamok biztosítják az ügyek érdemi elbírálását, továbbá azt, hogy hatékony jogorvoslati mechanizmus álljon rendelkezésre. […]” |
|
6 |
Ugyanezen irányelv 8. cikke szerint a tagállamok gondoskodtak arról, hogy a keretirányelvben és a különös irányelvekben meghatározott szabályozási feladatok ellátása során a nemzeti szabályozó hatóságok minden észszerű intézkedést meghozzanak különösen az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtása terén a verseny előmozdítása, a belső piac fejlődéséhez való hozzájárulás és az uniós polgárok érdekeinek támogatása céljából. |
|
7 |
A keretirányelv 9. cikke a következőképpen rendelkezett: „(1) Tekintettel arra, hogy a rádiófrekvenciák fontos társadalmi, kulturális és gazdasági értéket képviselő közjavak, a tagállamok a 8. és 8a. cikkel összhangban biztosítják területükön az elektronikus hírközlési szolgáltatások vonatkozásában a rádiófrekvenciákkal történő hatékony gazdálkodást. Biztosítják, hogy az elektronikus hírközlési szolgáltatások számára történt frekvencia‑felosztás és az ilyen rádiófrekvenciákra vonatkozó általános felhatalmazások és egyéni használati jogok kiadását az illetékes nemzeti hatóságok tárgyilagos, átlátható, megkülönböztetéstől mentes és arányos kritériumok alapján végezzék. E cikk alkalmazása során a tagállamok tiszteletben tartják a vonatkozó nemzetközi egyezményeket, beleértve a Nemzetközi Távközlési Unió (ITU) rádiószabályzatát, és figyelembe vehetnek közrendi megfontolásokat is. […] (3) Ha a második albekezdés másként nem rendelkezik, a tagállamok biztosítják, hogy az elektronikus hírközlési szolgáltatások céljára a tagállamok nemzeti frekvencia‑felosztási tervében a közösségi joggal összhangban rendelkezésre állónak nyilvánított rádiófrekvencia‑sávokban minden típusú, elektronikus hírközlési szolgáltatásra irányuló technológia használható legyen. A tagállamok ugyanakkor jogosultak arányos és megkülönböztetésmentes korlátozásokat előírni az elektronikus hírközlési szolgáltatások céljára használt rádióhálózat vagy vezeték nélküli hozzáférési technológia típusaira, amennyiben az szükséges:
(4) Ha a második albekezdés másként nem rendelkezik, a tagállamok biztosítják, hogy az elektronikus hírközlési szolgáltatások céljára a tagállamok nemzeti frekvencia‑felosztási tervében a közösségi joggal összhangban rendelkezésre állónak nyilvánított rádiófrekvencia‑sávokban minden típusú elektronikus hírközlési szolgáltatás használható legyen. A tagállamok ugyanakkor jogosultak arányos és megkülönböztetéstől mentes korlátozásokat előírni az elektronikus hírközlési szolgáltatások típusára, többek között szükség esetén az ITU [rádiószabályzat] valamely követelményének teljesítése érdekében. A bizonyos elektronikus hírközlési szolgáltatásnak egy adott, elektronikus hírközlési szolgáltatásokra alkalmas sávban való nyújtására kötelező intézkedést csak a közösségi joggal összhangban a tagállamok által meghatározott közérdekű célok indokolhatják, mint például, a teljesség igénye nélkül:
Olyan intézkedés, amely egy adott sávban minden más elektronikus hírközlési szolgáltatás nyújtását tiltja, kizárólag akkor írható elő, ha azt életbiztonság védelmét szolgáló szolgáltatás iránti igény indokolja. A tagállamok kivételesen, a tagállamok által a közösségi jogszabályokkal összhangban általuk meghatározott más közérdekű célok megvalósítása érdekében is kiterjeszthetik az ilyen intézkedést. (5) A tagállamok rendszeresen felülvizsgálják a (3) és (4) bekezdésben előírt korlátozások és intézkedések szükségességét, és nyilvánosságra hozzák ezen felülvizsgálatok eredményeit. (6) A (3) és a (4) bekezdést az elektronikus hírközlési szolgáltatások céljából felosztott spektrum, valamint a kiadott általános felhatalmazások és az odaítélt egyéni rádiófrekvencia‑használati jogok tekintetében 2011. május 25. után [helyesen: a 2011. május 25. után az elektronikus hírközlési szolgáltatások céljából történő frekvencia-felosztásokra, valamint az ezen időpontot követően kiadott általános felhatalmazások és odaítélt egyéni rádiófrekvencia‑használati jogok tekintetében] kell alkalmazni. A 2011. május 25‑ig meglévő frekvencia‑felosztásokra, általános felhatalmazásokra és egyéni használati jogokra a 9a. cikket kell alkalmazni. (7) A tagállamok – az egyedi irányelvek rendelkezéseinek sérelme nélkül és a nemzeti körülményeket figyelembe véve – spektrumfelhalmozás megakadályozása érdekében szabályokat írhatnak elő, különösen úgy, hogy szigorú határidőket határoznak meg a használati jogoknak a jogosult általi tényleges kihasználására, és hogy a határidők be nem tartása esetén szankciókat alkalmaznak, többek között pénzbírságot szabnak ki vagy visszavonják a használati jogokat. Ezeket a szabályokat arányos, megkülönböztetésmentes és átlátható módon kell megalkotni és alkalmazni.” |
|
8 |
Ezen irányelv 9a. cikke a következőképpen rendelkezett: „(1) A tagállamok 2011. május 25‑ét kezdődően öt éven át megengedhetik, hogy az ezen időpont előtt odaítélt, az odaítélés időpontjától számítva nem kevesebb, mint öt évig érvényes rádiófrekvencia‑használati jogok jogosultjai kérelmezzék, hogy a jogaikra vonatkozó, a 9. cikk (3) és (4) bekezdése szerinti korlátozásokat az illetékes nemzeti hatóság újraértékelje. Az illetékes nemzeti szabályozó hatóság, mielőtt elfogadná határozatát, értesíti a jogosultat a korlátozások újraértékeléséről, ennek keretében megjelöli a jogok terjedelmét az újraértékelést követően, és észszerű határidőt biztosít a jogosult kérelemének visszavonására. Ha a jogosult visszavonja kérelmét, a jog annak lejártáig, de legkésőbb az ötéves időszak végéig változatlan formában fennmarad. (2) Az (1) bekezdésben említett ötéves időszak után a tagállamok minden megfelelő intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy valamennyi olyan további általános felhatalmazásra vagy egyéni használati jogra és az elektronikus hírközlési szolgáltatásokra vonatkozó frekvencia‑felosztásra, amely 2011. május 25‑én már hatályban volt, a 9. cikk (3) és (4) bekezdése legyen alkalmazandó. (3) E cikk alkalmazásában a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a tisztességes verseny előmozdítása érdekében. (4) Az e cikk alkalmazása során elfogadott intézkedések nem minősülnek új használati jogok odaítélésének, ezért azokra nem alkalmazandók [az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló, 2002. március 7‑i 2002/20/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Engedélyezési irányelv) (HL 2002. L 108., 21. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 337. o.; a továbbiakban: engedélyezési irányelv)] 5. cikke (2) bekezdésének vonatkozó rendelkezései.” |
A 2009/140 irányelv
|
9 |
A 2009/140 irányelv (34)–(36), (38) és (40) preambulumbekezdése az alábbiakat mondta ki:
[…]
[…]
|
Az olasz jog
|
10 |
A 2003. augusztus 1‑jei decreto legislativo n. 259 – Codice delle comunicazioni elettroniche (az elektronikus hírközlési törvénykönyvről szóló 259. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet; a GURI 2003. szeptember 15‑i 214. száma, 150. sz. rendes melléklet) alapügyre alkalmazandó változata (a továbbiakban: elektronikus hírközlési törvénykönyv) 14. cikkének 4–8. bekezdése a következőket írja elő: „4. Ha a 2. bekezdés másként nem rendelkezik, a minisztérium és [az Autorità per le garanzie nelle comunicazioni (távközlési felügyeleti hatóság, Olaszország; a továbbiakban: hatóság)] – saját hatáskörében – az európai uniós joggal összhangban a nemzeti frekvenciakiosztási és kijelölési tervben biztosítja, hogy az elektronikus hírközlési szolgáltatások céljára rendelkezésre állónak nyilvánított rádiófrekvencia sávokban minden típusú, elektronikus hírközlési szolgáltatás nyújtható legyen. A minisztérium és a hatóság saját hatáskörében ugyanakkor jogosult arányos és megkülönböztetésmentes korlátozásokat előírni az elektronikus hírközlési szolgáltatások típusára, többek között szükség esetén az ITU rádiószabályzat és a [Postai és Távközlési Igazgatások Európai Értekezlete (CEPT)] szabályozása valamely követelményének teljesítése érdekében. 5. Az egy bizonyos elektronikus hírközlési szolgáltatásnak egy adott, elektronikus hírközlési szolgáltatásokra alkalmas sávban való nyújtására kötelező intézkedést csak az európai joggal összhangban lévő közérdekű célok indokolhatják, mint például, a teljesség igénye nélkül:
6. A minisztérium és a hatóság saját hatáskörében egy adott sávban minden más elektronikus hírközlési szolgáltatás nyújtását kizárólag akkor tilthatja meg, ha azt életbiztonság védelmét szolgáló szolgáltatás iránti igény indokolja. Ez a tilalom kivételesen kiterjeszthető az uniós joggal összhangban meghatározott más közérdekű célok megvalósítása érdekében. 7. A minisztérium és a hatóság saját hatáskörén belül rendszeresen felülvizsgálja a 3–6. bekezdésben előírt korlátozások szükségességét, és nyilvánosságra hozza ezen felülvizsgálatok eredményeit. 8. A 3. és 4. bekezdést alkalmazni kell az elektronikus hírközlési szolgáltatások céljából felosztott rádióspektrumra, valamint a 2011. május 26‑i legge n. 75 (75. sz. törvény; a GURI 2011. május 27‑i 122. száma, 2. o.)] és módosításai által módosításokkal törvénnyé alakított 2011. március 31‑i decreto legge n. 34 [(34. sz. rendkívüli törvényerejű rendelet; a GURI 2011. március 31‑i 74. száma, 1. o.)] 4. cikke (1) bekezdésének második mondatában említett határidőtől kezdve kiadott általános felhatalmazásokra és odaítélt egyéni rádiófrekvencia‑használati jogokra. Az előző mondatban említett időpontban meglévő frekvencia felosztásokra, általános felhatalmazásokra és egyéni használati jogokra a 14a. cikket kell alkalmazni.” |
|
11 |
Az elektronikus hírközlési törvénykönyv 14a. cikke a következőképpen rendelkezik: „1. 2016. május 25‑ig a minisztérium és a hatóság saját hatáskörében engedélyezheti a 14. cikk 8. bekezdése szerinti határidő előtt megadott és az említett időpontig még érvényes rádiófrekvencia használati jogok jogosultjainak, hogy a 14. cikk 4–7. bekezdése szerinti jogaikra vonatkozó korlátozások újraértékelésére irányuló kérelmet nyújtsanak be. A minisztérium és a hatóság, mielőtt elfogadná határozatát, saját hatáskörében értesíti a jogosultat a korlátozások újraértékeléséről, ennek keretében megjelöli a jogok terjedelmét az újraértékelést követően, és határidőt biztosít a kérelemének visszavonására. Ha a jogosult visszavonja kérelmét, a jog annak lejártáig, de legkésőbb 2016. május 25‑ig változatlan formában fennmarad. 2. 2016. május 25. napját követően a minisztérium és a hatóság saját hatáskörében minden megfelelő intézkedést megtesz annak érdekében, hogy valamennyi további általános felhatalmazásra vagy egyéni használati jogra és az elektronikus hírközlési szolgáltatásokra vonatkozó frekvencia felosztásra a 14. cikk 3–7. bekezdése legyen alkalmazandó. 3. E cikk alkalmazásában a minisztérium és a hatóság saját hatáskörében megteszi a szükséges intézkedéseket a tisztességes verseny előmozdítása érdekében. (4) Az e cikk alkalmazása során elfogadott intézkedések nem minősülnek új használati jogok odaítélésének, ezért azokra nem alkalmazandók a jelen törvénykönyv 27. cikkének vonatkozó rendelkezései.” |
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
|
12 |
Az Elettronica Industriale olasz távközési hálózatüzemeltető a 2012. június 28‑án megadott, öt országos digitális földfelszíni hálózathoz tartozó (multiplex), digitális földfelszíni televíziózásra vonatkozó rádiófrekvenciák használati jogainak jogosultja. |
|
13 |
2016. május 24‑én e társaság kérte a minisztériumtól e használati jogok korlátozásának újraértékelését, amelyeket kizárólag a digitális földfelszíni televíziózás műsorszóró szolgáltatásai tekintetében biztosítottak. E kérelem különösen e korlátozás megszüntetésére irányult. |
|
14 |
Miután a minisztérium elutasította az említett kérelmet, az említett társaság keresetet indított ezen elutasító határozat megsemmisítése iránt a Tribunale amministrativo regionale per il Lazio (Lazio tartomány közigazgatási bírósága, Olaszország) előtt, különösen arra hivatkozva, hogy ezen elutasítás sérti a keretirányelv 9. cikkében foglalt szolgáltatássemlegesség elvét. |
|
15 |
E bíróság többek között azzal az indokkal utasította el e keresetet, hogy mind a keretirányelv 9. cikkének (4) bekezdése, mind pedig az elektronikus hírközlési törvénykönyv 14. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy a szolgáltatássemlegesség elvét csak a „nemzeti frekvenciafelosztási tervek” által meghatározott keretek között lehet érvényesíteni. E tekintetben e törvénykönyv 14a. cikke értelmében a 2012. június 30. előtt megadott használati jogok jogosultjai „az [említett törvénykönyv] 14. cikkének 4–7. bekezdésével összhangban”, következésképpen a nemzeti frekvenciafelosztási és ‑kijelölési tervben előírtakat tiszteletben tartva kérhetik a jogaik korlátozásának újraértékelését. Az említett bíróság szerint, mivel a felperes nem vitatta a 2016. május 24‑i újraértékelési kérelmének időpontjában hatályban lévő tervet, e terv nem képezheti az előtte folyamatban lévő eljárás tárgyát. |
|
16 |
Az Elettronica Industriale fellebbezést nyújtott be ezen elutasító határozattal szemben a kérdést előterjesztő bírósághoz, a Consiglio di Statóhoz (államtanács, Olaszország). |
|
17 |
Ez utóbbi rámutat arra, hogy az elektronikus hírközlési törvénykönyv 14. cikke, amely bevezette az olasz jogba a technológiasemlegesség és a szolgáltatássemlegesség elvét, úgy rendelkezik, hogy az elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz valamennyi technológia használható, és hogy az elektronikus hírközlési szolgáltatások valamennyi típusa nyújtható, de csak azokban a frekvenciasávokban, amelyeket az uniós joggal összhangban a nemzeti frekvenciafelosztási és ‑kijelölési tervben az elektronikus hírközlési szolgáltatások számára rendelkezésre állónak nyilvánítottak. |
|
18 |
E tekintetben hangsúlyozza, hogy az alapügyben szóban forgó helyzet a 2015. évi nemzeti frekvenciafelosztási és ‑kijelölési terv hatálya alá tartozik, amely a 470–790 MHz‑es frekvenciasáv elsődleges kiosztását a műsorszolgáltatás számára tartotta fenn. |
|
19 |
Márpedig az Elettronica Industriale újraértékelési kérelmében azt kérte, hogy a használati jogait a rádiós és televíziós műsorszolgáltatás (broadcasting) helyett a távközléssel kapcsolatos szélessávú használat (broadband) során lehessen érvényesíteni. |
|
20 |
E körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a keretirányelv 9. és 9a. cikkét, valamint az EUM‑Szerződésnek a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseit úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti intézkedés, amely arra kötelezi a rádiófrekvencia‑használati jogok jogosultját, hogy az érintett frekvenciákat kizárólag a digitális földfelszíni televíziózás műsorterjesztési szolgáltatásaira használja, mivel az ilyen korlátozás abból ered, hogy e frekvenciák ilyen használatát az a közigazgatási aktus írja elő, amellyel a nemzeti frekvenciafelosztási tervet elfogadták. |
|
21 |
Felmerül tehát a kérdés, hogy a keretirányelv 9a. cikke értelmében vett újraértékelés iránti kérelem szempontjából, amelynek tárgya az e tervet elfogadó jogi aktusban említett tevékenységektől eltérő tevékenységek gyakorlása, úgy kell‑e tekinteni, hogy e jogi aktus kötelező jellegű. |
|
22 |
A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy úgy tűnik, hogy az ilyen újraértékelés iránti kérelem csak azon használati jogok tekintetében fogadható el, amelyeknek az érintett gazdasági szereplő már jogosultja, és amelyeket a nemzeti frekvenciafelosztási terv előír. Így e kérelem elutasítása, amely e jogok eltérő tevékenységre való felhasználására vonatkozik, kizárólag azzal igazolható, hogy e terv az említett jogok felhasználásának korlátozásait tartalmazza. |
|
23 |
E tekintetben a fenti bíróság úgy véli, hogy tisztázni kell a keretirányelv 9. és 9a. cikkének hatályát annak meghatározása érdekében, hogy a 9a. cikkben előírt újraértékelés során az illetékes nemzeti hatóságok a szolgáltatássemlegesség elvének érvényesítése érdekében eltérhetnek‑e a nemzeti frekvenciafelosztási tervben foglaltaktól, amennyiben az érintett gazdasági szereplő kérte a frekvenciahasználati jogok korlátozásának annak érdekében való módosítását, hogy az lehetővé tegye számára az azon tevékenységektől eltérő tevékenységek végzését, mint amelyek végzésére eredetileg jogosult volt. |
|
24 |
E körülmények között a Consiglio di Stato (államtanács) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé: „Ellentétes‑e a [keretirányelv] 9. és 9a. cikkével, valamint az [EUM‑Szerződésnek] a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseivel egy olyan nemzeti intézkedés, amely a rádiófrekvencia‑használati jogok jogosultját arra kötelezi, hogy a [Piano Nazionale di Ripartizione delle Frequenze (nemzeti frekvenciafelosztási terv) (PNRF)] által meghatározott frekvenciákat használja és az újraértékelést kérelmező gazdasági szereplő részére nem teszi lehetővé azon tevékenységektől eltérő tevékenységek végzését, amelyek tekintetében jogosultsággal rendelkezik, és következésképpen ellentétes‑e az uniós szabályozással egy olyan nemzeti intézkedés, amely a rádiófrekvencia‑használati jogok jogosultját arra kötelezi, hogy e frekvenciákat kizárólag a digitális földfelszíni televíziós műsorszórási szolgáltatásra használja, és amely intézkedést a nemzeti hatóságok pusztán azzal indokolnak, hogy a rádióspektrum‑tervezési aktusok ilyen értelmű korlátozásokat tartalmaznak?” |
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
Előzetes észrevételek
|
25 |
Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság a keretirányelv 9. és 9a. cikkének, valamint az EUM‑Szerződés szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseinek az értelmezését kéri. Annak érdekében, hogy e bíróság számára az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntéséhez hasznos választ lehessen adni, a következő pontosításokat kell tenni. |
|
26 |
Először is, az EUM‑Szerződés e rendelkezéseit illetően emlékeztetni kell arra, hogy azok főszabály szerint nem alkalmazandók olyan helyzetre, amelynek minden eleme egyetlen tagállamra korlátozódik (2016. november 15‑iUllens de Schooten ítélet, C‑268/15, EU:C:2016:874, 47. pont; 2024. október 17‑iFA.RO. di YK & C. ítélet, C‑16/23, EU:C:2024:886, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
27 |
Márpedig az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapeljárást jellemző összes elem egyetlen tagállamra, a jelen esetben az Olasz Köztársaságra korlátozódik, és hogy e határozat nem tartalmaz olyan utalást, amely arra engedne következtetni, hogy e jogvita tárgya – tisztán belső jellege ellenére – az EUM‑Szerződés szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseivel olyan kapcsolatot mutat, amely az említett jogvita eldöntéséhez szükségessé teszi e rendelkezések értelmezését (2024. október 17‑iFA.RO. di YK & C. ítélet, C‑16/23, EU:C:2024:886, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
28 |
Ebből következik, hogy az előterjesztett kérdésre nem kell válaszolni annyiban, amennyiben az e rendelkezések értelmezésére vonatkozik. |
|
29 |
Másodszor, ami a keretirányelv 9. és 9a. cikkének értelmezését illeti, hangsúlyozni kell egyrészt, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapeljárás felperese a szolgáltatássemlegesség elvére hivatkozik, amelyet ezen irányelv 9. cikkének (4) bekezdése kifejezetten említ. |
|
30 |
Egyrészt az említett irányelv 9a. cikke (1) bekezdésének első albekezdése előírja, hogy a tagállamok 2011. május 25‑ét kezdődően öt éven át megengedhetik, hogy az ezen időpont előtt odaítélt, az odaítélés időpontjától számítva nem kevesebb, mint öt évig érvényes rádiófrekvencia‑használati jogok jogosultjai kérelmezzék, hogy a jogaikra vonatkozó, az ugyanazon irányelv 9. cikkének (3) és (4) bekezdése szerinti korlátozásokat az illetékes nemzeti hatóság újraértékelje. |
|
31 |
Az e 9a. cikkben előírt azon lehetőség, hogy lehetővé tegyék a rádiófrekvencia‑használati jogok jogosultjai számára, hogy újraértékelés iránti kérelmet nyújtsanak be, csak a 2011. május 25. előtt megadott rádiófrekvencia‑használati jogok jogosultjaira vonatkozik. |
|
32 |
Márpedig az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az Elettronica Industriale 2012. június 28‑án megszerezte a digitális földfelszíni televíziózásra vonatkozó rádiófrekvencia‑használati jogokat. Ebből következik, hogy a keretirányelv 9a. cikke az alapeljárás keretében nem alkalmazható. |
|
33 |
Ezzel szemben meg kell állapítani, hogy 2012. június 28‑án a keretirányelv 9. cikkének (4) bekezdése volt alkalmazandó. Ezen irányelv 9. cikkének (6) bekezdése ugyanis többek között úgy rendelkezik, hogy e 9. cikk (4) bekezdését a 2011. május 25. után odaítélt egyedi rádiófrekvencia‑használati jogokra kell alkalmazni. |
|
34 |
Ebből következik, hogy 2011. május 25‑től a tagállamok az említett 9. cikk (4) és (6) bekezdése értelmében kötelesek voltak biztosítani a szolgáltatássemlegesség elvének tiszteletben tartását, valamint azt, hogy az egyedi rádiófrekvencia‑használati jogok korlátozásai közérdekű célokon alapuljanak, arányosak és hátrányos megkülönböztetéstől mentesek legyenek. |
|
35 |
Márpedig a keretirányelv 4. cikke (1) bekezdésének megfelelően a tagállamok gondoskodnak arról, hogy nemzeti szinten olyan hatékony mechanizmusok létezzenek, amelyek keretében a nemzeti szabályozó hatóság határozata által érintett minden felhasználó, illetve elektronikus hírközlő hálózatokat szolgáltató vagy elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó vállalkozás a határozat ellen a felektől független jogorvoslati szervnél jogorvoslattal élhet. |
|
36 |
Ebből következik, hogy az olyan távközlési hálózatüzemeltetőnek mint az Elettronica Industriale, jogosultnak kell lennie arra, hogy megtámadja a nemzeti szabályozó hatóság által a keretirányelv 9. cikkének (4) bekezdése alapján elfogadott határozatot annak érdekében, hogy – mint a jelen ügyben is – elérje az egyéni rádiófrekvencia‑használati jogaira vonatkozó korlátozások megszüntetését. |
|
37 |
E körülmények között, noha az alapeljárás tárgya az Elettronica Industriale által a digitális földfelszíni televíziózásra vonatkozó rádiófrekvencia‑használati jogokat érintő korlátozások újraértékelése iránt benyújtott kérelem, amelyet e társaság az elektronikus hírközlési törvénykönyvnek a keretirányelv 9a. cikkét az olasz jogba átültető 14a. cikke alapján nyújtott be, e körülmény nem akadálya annak, hogy a kérdést előterjesztő bíróság számára az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntéséhez hasznos választ lehessen adni. |
|
38 |
Mivel ugyanis ezen irányelv 9a. cikkének (1) bekezdése ezen irányelv 9. cikkének (4) bekezdésére utal, az olyan kérelemnek, amelynek tárgya a keretirányelv 4. cikkének (1) bekezdését átültető nemzeti jog alapján az illetékes hatóságnak a rádiófrekvencia‑használati jogok korlátozását előíró, e 9. cikk (4) bekezdése alapján elfogadott határozatának vitatása, lényegében ugyanaz a tárgya, mint a keretirányelv 9a. cikkét átültető nemzeti jog alapján benyújtott újraértékelés iránti kérelemnek, amely e korlátozások vitatására irányul. |
|
39 |
A fenti megfontolásokból következik, hogy az előterjesztett kérdésre a keretirányelv 9. cikkének (4) bekezdésére tekintettel kell válaszolni. |
Az ügy érdeméről
|
40 |
Kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a keretirányelv 9. cikkének (4) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti intézkedés, amely kizárólag a nemzeti frekvenciafelosztási tervben előírt korlátozásokra hivatkozva az egyedi rádiófrekvencia‑használati jogok jogosultját arra kötelezi, hogy e frekvenciákat kizárólag a digitális földfelszíni televíziózás műsorterjesztésére irányuló szolgáltatások nyújtására használja. |
|
41 |
E kérdés megválaszolása érdekében meg kell határozni, hogy a nemzeti frekvenciafelosztási terv korlátozhatja‑e, és ha igen, milyen feltételek mellett a frekvenciahasználati jogokat az e frekvenciákon nyújtandó elektronikus hírközlési szolgáltatások tekintetében. Igenlő válasz esetén meg kell határozni, hogy az ilyen tervnek kötelező hatállyal kell‑e rendelkeznie, és ha igen, milyen feltételekkel, abban az értelemben, hogy e terv szükségszerűen az e korlátozások megszüntetése iránti kérelem elutasítását vonja maga után. |
|
42 |
Először is, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem a szövegkörnyezetét, valamint annak a szabályozásnak a célkitűzéseit kell figyelembe venni, amelynek az részét képezi (lásd: 1983. november 17‑iMerck ítélet, 292/82, EU:C:1983:335, 12. pont; 2025. november 20‑iLolach ítélet, C‑327/24, EU:C:2025:901, 27. pont). |
|
43 |
Először is, a keretirányelv 9. cikke (4) bekezdése első albekezdésének első mondata szerint a tagállamok biztosítják, hogy „az elektronikus hírközlési szolgáltatások céljára a tagállamok nemzeti frekvencia‑felosztási tervében [az uniós] joggal összhangban rendelkezésre állónak nyilvánított rádiófrekvencia‑sávokban” minden típusú elektronikus hírközlési szolgáltatás használható legyen. |
|
44 |
E rendelkezés szövegéből kitűnik, hogy a tagállamok a nemzeti frekvenciafelosztási terv keretében határozzák meg, hogy mely frekvenciasávok állnak rendelkezésre az elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtása céljából. E tekintetben a tagállamoknak főszabály szerint lehetővé kell tenniük, hogy e frekvenciasávokon keresztül az elektronikus hírközlési szolgáltatások valamennyi típusa nyújtható legyen, aminek az a célja, hogy a tagállamok tiszteletben tartsák a szolgáltatássemlegesség elvét. |
|
45 |
Mindemellett a keretirányelv 9. cikke (4) bekezdése első albekezdésének második mondata lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy arányos és megkülönböztetéstől mentes korlátozásokat írjanak elő az elektronikus hírközlési szolgáltatások típusaira, többek között szükség esetén az ITU rádiószabályzat valamely követelményének teljesítése érdekében. E lehetőség a szolgáltatássemlegesség elvének korlátozását jelenti abban az értelemben, hogy a nemzeti frekvenciafelosztási tervnek megfelelően kiosztott frekvenciasávok kizárólag bizonyos szolgáltatástípusokhoz használhatók. |
|
46 |
E körülmények között a keretirányelv 9. cikke (4) bekezdésének szövegéből kitűnik, hogy az e rendelkezés első albekezdésében szereplő, a nemzeti frekvenciafelosztási tervekre való hivatkozás arra utal, hogy e tervekben szerepelhetnek az e rendelkezés által a tagállamok számára lehetővé tett korlátozások. Következésképpen, amikor a tagállamok elfogadják az említett terveket, nemcsak a rendelkezésre álló frekvenciasávokat tüntethetik fel, hanem adott esetben e sávok használatának az azokon nyújtható szolgáltatás típusát érintő korlátozásait is. |
|
47 |
Továbbá az a szövegkörnyezet, amelybe a keretirányelv 9. cikkének (4) bekezdése illeszkedik, megerősíti az előző pontban kifejtett nyelvtani értelmezést. |
|
48 |
A keretirányelv 9. cikkének (6) bekezdése ugyanis előírja, hogy e 9. cikk (3) és (4) bekezdését a 2011. május 25. után az elektronikus hírközlési szolgáltatások céljából történő frekvencia-felosztások, valamint az ezen időpontot követően kiadott általános felhatalmazások és odaítélt egyéni rádiófrekvencia‑használati jogok tekintetében kell alkalmazni. |
|
49 |
Márpedig a „frekvencia‑felosztás” ezen irányelv 2. cikkének q) pontjában szereplő meghatározása szerint e fogalom magában foglalja „egy adott frekvenciasáv elkülönítés[ét] egy vagy több rádiótávközlési szolgáltatásfajta általi használatra, szükség esetén meghatározott feltételekkel”. |
|
50 |
Mivel a nemzeti frekvenciafelosztási terv célja éppen a rádióspektrum felosztása, ebből az következik, hogy e terv révén a tagállamok dönthetnek úgy, hogy egy adott frekvenciasávot csak a rádiótávközlési szolgáltatások egy típusára lehet felhasználni, ami ily módon a szolgáltatássemlegesség elvének korlátozását jelenti. |
|
51 |
Végül a keretirányelv célját illetően, ez a cél – amint a (8) preambulumbekezdéséből kitűnik – az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtása terén a verseny előmozdítása, a belső piac fejlődéséhez való hozzájárulás és az uniós polgárok érdekeinek támogatása (lásd ebben az értelemben: 2025. szeptember 11‑iCairo Network és társai ítélet, C‑764/23–C‑766/23, EU:C:2025:691, 96. pont). |
|
52 |
Ezenkívül ezen irányelv 9. cikke (1) bekezdésének megfelelően a tagállamoknak különösen a 8. cikkel összhangban biztosítaniuk kell a területükön az elektronikus hírközlési szolgáltatások vonatkozásában a rádiófrekvenciákkal történő hatékony gazdálkodást. Többek között biztosítaniuk kell, hogy az elektronikus hírközlési szolgáltatások számára történt frekvencia‑felosztás és az ilyen rádiófrekvenciákra vonatkozó általános felhatalmazások és egyéni használati jogok kiadását az illetékes nemzeti hatóságok tárgyilagos, átlátható, megkülönböztetéstől mentes és arányos kritériumok alapján végezzék. |
|
53 |
E tekintetben a keretirányelv (18) preambulumbekezdése kimondja, hogy indokolt esetben bizonyos konkrét szolgáltatások előmozdítása érdekében arányos lépések tehetők, pl. a digitális televíziózás mint a spektrumhatékonyság fokozásának eszközével kapcsolatban. Ezen irányelv (19) preambulumbekezdése ezenkívül pontosítja, hogy a rádiófrekvenciák kiosztását és kijelölését a lehető leghatékonyabban kell kezelni. |
|
54 |
Márpedig a rádiófrekvenciákkal való hatékony gazdálkodás szükségességére irányuló célkitűzés, amint azt a keretirányelv 9. cikkének (1) bekezdése előírja, igazolhatja, hogy valamely tagállam úgy határozzon, hogy a rádióspektrum felosztása során a nemzeti frekvenciafelosztási tervében korlátozásokat írjon elő a nyújtható elektronikus hírközlési szolgáltatások típusaira vonatkozóan. |
|
55 |
Így a keretirányelv 9. cikke (4) bekezdése szövegének és összefüggéseinek, valamint az ezen irányelv által követett célnak a vizsgálatából kitűnik, hogy amikor a tagállamok nemzeti frekvenciafelosztási terveket fogadnak el, nemcsak a rendelkezésre álló frekvenciasávokat tüntethetik fel, hanem adott esetben – az e rendelkezésben előírt feltételek tiszteletben tartása mellett – az e frekvenciasávok használatának az azokon nyújtható szolgáltatás típusát érintő korlátozásait is. |
|
56 |
E következtetésre tekintettel másodszor meg kell határozni, hogy az ilyen nemzeti frekvenciafelosztási tervnek kötelező hatállyal kell‑e rendelkeznie, és ha igen, milyen feltételek mellett, abban az értelemben, hogy az Elettronica Industrialéhez hasonló távközlési hálózatüzemeltetőnek kiosztott egyedi rádiófrekvencia‑használati jogokra vonatkozó, az elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtását korlátozó korlátozások megszüntetése iránti kérelmet el kell utasítani amiatt, hogy e korlátozásokat e terv írta elő. |
|
57 |
Az olasz és a cseh kormányhoz, valamint az Európai Bizottsághoz hasonlóan meg kell állapítani, hogy a keretirányelv 9. cikkének (4) bekezdésében a tagállamok számára biztosított azon lehetőség teljes érvényesülése érdekében, hogy a nemzeti frekvenciafelosztási terv keretében megköveteljék, hogy egy adott frekvenciasávban valamely elektronikus hírközlési szolgáltatást nyújtsanak, e tervnek szükségszerűen kötelező hatállyal kell rendelkeznie. |
|
58 |
Egyrészt ugyanis emlékeztetni kell arra, hogy amint az e 9. cikk (4) bekezdésének második albekezdéséből kitűnik, ha a nemzeti frekvencia‑felosztási terv előírja, hogy valamely elektronikus hírközlési szolgáltatást az elektronikus hírközlési szolgáltatások céljára rendelkezésre álló meghatározott frekvenciasávban kell nyújtani, e követelményt valamely közérdekű cél megvalósításának szükségességével kell igazolni. |
|
59 |
Márpedig, ha a nemzeti szabályozó hatóságnak az egyedi frekvenciahasználati jogokat biztosító határozata ellentétes lehetne az említett követelménnyel, például azáltal, hogy lehetővé teszi valamely típusú szolgáltatásoknak az érintett nemzeti frekvenciafelosztási terv által más típusú szolgáltatások számára fenntartott frekvenciasávban történő nyújtását, fennállna annak a veszélye, hogy az e tervben előírt intézkedést igazoló közérdekű cél megvalósítása nem lenne biztosítható. |
|
60 |
Másrészt a keretirányelv 9. cikke (1) bekezdése második albekezdésének megfelelően e cikk alkalmazása során a tagállamok tiszteletben tartják az alkalmazandó nemzetközi megállapodásokat, beleértve az ITU rádiószabályzatát is. E tekintetben ezen irányelv 9. cikke (4) bekezdése első albekezdésének második mondata úgy rendelkezik, hogy a tagállamok jogosultak arányos és megkülönböztetésmentes korlátozásokat előírni az elektronikus hírközlési szolgáltatások típusaira, többek között szükség esetén az szabályzat valamely követelményének teljesítése érdekében. |
|
61 |
A vonatkozó nemzetközi megállapodásokból eredő követelményt végrehajtó nemzeti frekvenciafelosztási tervnek ezért szükségszerűen kötelező hatállyal kell bírnia. |
|
62 |
Végül azon feltételeket illetően, amelyek mellett valamely tagállam nemzeti frekvencia‑felosztási terv útján korlátozásokat írhat elő az elektronikus hírközlési szolgáltatásoknak egy adott frekvenciasávban történő nyújtására vonatkozóan, emlékeztetni kell arra, hogy e korlátozásoknak tiszteletben kell tartaniuk a keretirányelv 9. cikkének (4) bekezdésében előírt feltételeket, vagyis azokat valamely közérdekű cél megvalósításának szükségességével kell igazolni, valamint arányosnak és hátrányos megkülönböztetéstől mentesnek kell lenniük. |
|
63 |
A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapeljárásban alkalmazandó 2015. évi nemzeti frekvencia‑felosztási és ‑kijelölési terv „a 470–790 MHz‑es frekvenciasáv elsődleges kiosztását a műsorszolgáltatás számára tartotta fenn”, és hogy az Elettronica Industriale által az elektronikus hírközlési törvénykönyv 14a. cikke alapján benyújtott újraértékelés iránti kérelem elutasítását lényegében az e tervre való utalás, valamint annak megállapítása indokolta, hogy e társaság nem támadta meg azt a közigazgatási aktust, amellyel az említett tervet elfogadták, noha arra lehetősége volt. |
|
64 |
E tekintetben, bár a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az Elettronica Industriale az alapeljárás keretében még vitathatja‑e a műsorszórási szolgáltatások ugyanezen tervben előírt korlátozásának érvényességét, és igenlő válasz esetén, hogy e korlátozás megfelel‑e a keretirányelv 9. cikkének (4) bekezdésében előírt feltételeknek, a Bíróság az EUMSZ 267. cikkel bevezetett igazságügyi együttműködés keretében – az iratokban foglalt információkból kiindulva – megadhatja e bíróságnak az uniós jog értelmezésének azon elemeit, amelyek hasznosak lehetnek számára valamely uniós jogi rendelkezés hatásainak értékelése során (lásd ebben az értelemben: 2025. szeptember 11‑iCairo Network és társai ítélet, C‑764/23–C‑766/23, EU:C:2025:691, 102. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
65 |
E szempontból először is rá kell mutatni, hogy ha a kérdést előterjesztő bíróság megállapítaná, hogy az említett korlátozás – amint azt lényegében az olasz kormány állítja – a spektrum hatékony használatának biztosítására vagy a más – akár nemzeti, akár más tagállamokon belüli – gazdasági szereplők televíziós műsorszolgáltatása káros zavarásának elkerülésére irányul, indokolt lenne – feltéve, hogy e bíróság megvizsgálja ugyanezen korlátozás arányosságát és hátrányos megkülönböztetéstől mentes jellegét –, hogy e spektrum használati jogának jogosultjai a 470–790 MHz‑es frekvenciasávban e frekvenciasávokat csak az ott előírt szolgáltatások tekintetében használhassák. |
|
66 |
Másodszor, amint azt a jelen ítélet 35. és 36. pontja felidézte, a keretirányelv 4. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy az alapeljárás felpereséhez hasonló távközlési hálózatüzemeltetőnek, amely egyéni frekvenciahasználati jogok jogosultja, és amely valamely frekvenciasávban e jogokat az e frekvenciasáv tekintetében a nemzeti frekvenciafelosztási tervben előírtaktól eltérő szolgáltatások nyújtása céljából kívánja felhasználni, olyan jogorvoslati lehetőségekkel kell rendelkeznie, amelyek lehetővé teszik számára az e tervet elfogadó közigazgatási aktus vitatását. |
|
67 |
Mindazonáltal e tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jog főszabály szerint nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy a nemzeti bíróságaik előtt – a jogalanyok uniós jogból eredő jogai védelmének biztosítására tekintettel – a nemzeti jog által megállapítottaktól eltérő jogorvoslati lehetőségeket hozzanak létre. Nem ez a helyzet akkor, ha a szóban forgó nemzeti jogrend rendszeréből az következik, hogy nem létezik olyan bírósági jogorvoslat, amellyel akár közvetett módon biztosítható lenne a jogalanyok uniós jogból eredő jogainak tiszteletben tartása, illetve ha a jogalanyok bírósághoz fordulásának az lenne az egyetlen módja, hogy kénytelenek lennének jogot sérteni (2020. május 14‑iOrszágos Idegenrendészeti Főigazgatóság Dél‑alföldi Regionális Igazgatóság ítélet, C‑924/19 PPU és C‑925/19 PPU, EU:C:2020:367, 143. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). |
|
68 |
A jelen ügyben a Bíróság rendelkezésére álló iratok egyike sem teszi kétségessé, hogy fennállnak az ezen ítélkezési gyakorlatnak megfelelő olyan bírósági jogorvoslati lehetőségek, amelyekkel az Elettronica Industriale vitathatta azt a közigazgatási aktust, amellyel a nemzeti frekvenciafelosztási és ‑kijelölési tervet elfogadták. E tekintetben pontosítani kell, hogy ha megállapításra kerül, hogy e társaság jogosult volt e tervvel szemben jogorvoslattal élni, és e jogát az előírt határidőn belül nem gyakorolta, vagy azt sikertelenül gyakorolta, az uniós jog nem követeli meg, hogy az említett társaságnak lehetősége legyen arra, hogy az alapeljárás keretében az említett terv vonatkozó rendelkezéseinek érvénytelenségére hivatkozzon. |
|
69 |
A fenti megfontolásokra tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a keretirányelv 9. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az a nemzeti intézkedés, amely kizárólag a nemzeti frekvencia‑felosztási tervben előírt korlátozások alapján az egyedi rádiófrekvencia‑használati jogok jogosultját arra kötelezi, hogy e frekvenciákat kizárólag a digitális földfelszíni televíziós műsorszórási szolgáltatások nyújtására használja. |
A költségekről
|
70 |
Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg. |
|
A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott: |
|
A 2009. november 25‑i 2009/140/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7‑i 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (keretirányelv) 9. cikkének (4) bekezdését |
|
a következőképpen kell értelmezni: |
|
azzal nem ellentétes az a nemzeti intézkedés, amely kizárólag a nemzeti frekvencia‑felosztási tervben előírt korlátozások alapján az egyedi rádiófrekvencia‑használati jogok jogosultját arra kötelezi, hogy e frekvenciákat kizárólag a digitális földfelszíni televíziós műsorszórási szolgáltatások nyújtására használja. |
|
Aláírások |
( *1 ) Az eljárás nyelve: olasz.