<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><CONCLUSION NNC="YES" xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.58-20161101.xd"><BIB.CONCLUSION><REF.CASE FILE="n.a."><NO.CASE>C-543/17</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62017CC0543</NO.CELEX><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:322">EU:C:2019:322</NO.ECLI><NO.SEQ>0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>1</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>15</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>15</PAGE.TOTAL></BIB.CONCLUSION><CURR.TITLE><PAGE.HEADER><P><HT TYPE="SC">Szpunar főtanácsnok indítványa – C‑543/17. sz. ügy</HT></P><P><HT TYPE="SC">Bizottság kontra Belgium (Az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése – Nagy sebességű hálózatok)</HT></P></PAGE.HEADER></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">Maciej Szpunar</HT></P><P><HT TYPE="UC">Főtanácsnok indítványa</HT></P><P>Az ismertetés napja: <DATE ISO="20190411">2019. április 11.</DATE><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0001"><P>Eredeti nyelv: francia.</P></NOTE></P></TI><STI><P><HT TYPE="BOLD">C‑543/17. sz. ügy</HT></P><P>Európai Bizottság</P><P>kontra</P><P>Belga Királyság</P></STI></TITLE><INTERMEDIATE><INDEX IDX.CLOSE="”" SEPARATOR=" – " IDX.OPEN="„"><KEYWORD>Tagállami kötelezettségszegés</KEYWORD><KEYWORD>EUMSZ 258. cikk</KEYWORD><KEYWORD>2014/61/EU irányelv</KEYWORD><KEYWORD>A nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítési költségei</KEYWORD><KEYWORD>Az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése</KEYWORD><KEYWORD>Az irányelv átültetésére elfogadott intézkedések bejelentésére vonatkozó kötelezettség</KEYWORD><KEYWORD>Pénzügyi szankciók</KEYWORD><KEYWORD>Napi kényszerítő bírság megfizetésére való kötelezés iránti kérelem</KEYWORD></INDEX></INTERMEDIATE><CONTENTS.CONCLUSION><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">I.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Bevezetés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0001"><NO.P>1.</NO.P><TXT>A jelen ügyben az Európai Bizottság azt kéri, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0001" REF.END="QE0001"/>a Bíróság állapítsa meg, hogy a Belga Királyság – mivel legkésőbb <DATE ISO="20160101">2016. január 1</DATE>‑jéig nem fogadta el a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítési költségeinek csökkentésére irányuló intézkedésekről szóló, <DATE ISO="20140515">2014. május 15‑i</DATE> 2014/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek[<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0002"><P><REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="155" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2014">HL 2014. L 155., 1. o.</REF.DOC.OJ></P></NOTE><HT TYPE="SUP">]</HT> való megfeleléshez szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, vagy legalábbis nem közölte azokat a Bizottsággal – nem teljesítette az ezen irányelv 13. cikkéből eredő kötelezettségeit<QUOT.END REF.START="QS0001" CODE="201D" ID="QE0001"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0003"><P>Lásd a Bizottság <DATE ISO="20170915">2017. szeptember 15‑i</DATE> keresetlevelének 85. pontját.</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0002"><NO.P>2.</NO.P><TXT>Ezenfelül a Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0002" REF.END="QE0002"/>az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésének megfelelően a jelen ügyben az ítélet kihirdetésének napjától kezdve kötelezze a Belga Királyságot napi <FT TYPE="DECIMAL">54639,36</FT> euró összegű kényszerítő bírság[…] megfizetésére a [2014/61] irányelv átültetését célzó intézkedések közlésére irányuló kötelezettség elmulasztása miatt<QUOT.END REF.START="QS0002" CODE="201D" ID="QE0002"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0004"><P>Lásd a Bizottság keresetlevelének 85. pontját.</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0003"><NO.P>3.</NO.P><TXT>A jelen kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset tehát két részből áll, amelyek közül az első egy irányelv átültetésének (részleges) elmulasztásából álló klasszikus kötelezettségszegés kérdését érinti, míg a második egy az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésén alapuló pénzügyi szankció<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0005"><P>A <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0003" REF.END="QE0003"/>pénzügyi szankció<QUOT.END REF.START="QS0003" CODE="201D" ID="QE0003"/> kifejezés az általános megjelölése az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0004" REF.END="QE0004"/>átalányösszeg<QUOT.END REF.START="QS0004" CODE="201D" ID="QE0004"/> és a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0005" REF.END="QE0005"/>kényszerítő bírság<QUOT.END REF.START="QS0005" CODE="201D" ID="QE0005"/> fogalmaknak.</P></NOTE> kérdésére vonatkozik. Az eljárás első része nem vet fel jogi problémát, ezenkívül nem is vitatott az eljárásban részt vevő felek között.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0006"><P>Egyetlen másik beavatkozó másik tagállam sem vitatja a Bizottság keresetlevelét ebben a tekintetben.</P></NOTE> Ezzel szemben a második résszel összefüggésben felvetett jogi kérdéskör vitatott egyrészt a Bizottság, másrészt pedig a Belga Királyság és a beavatkozó tagállamok között.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0007"><P>Ahogy a jogtudományban is, amint azt alább kifejtem.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="2"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0004"><NO.P>4.</NO.P><TXT>Az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdését a Lisszaboni Szerződés iktatta be. Olyan mechanizmust ír elő, amely lehetővé teszi a Bíróság számára, hogy pénzügyi szankciót szabjon ki a tagállammal szemben a jogalkotási eljárás keretében elfogadott irányelv átültetését célzó intézkedések közlésére irányuló kötelezettség elmulasztása miatti első elmarasztalástól kezdve.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0005"><NO.P>5.</NO.P><TXT>A Bíróság eddig nem hozott döntést az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésének értelmezését illetően. A Bíróság elé vitathatatlanul számos olyan ügyet terjesztettek, amelyben a Bizottság az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésének alkalmazását kérte. Ezek azonban eddig minden alkalommal az ítélethozatal előtt megoldódtak az érintett tagállam és a Bizottság között, aminek eredményeként az utóbbi minden ilyen esetben elállt a keresettől, néha az utolsó pillanatban.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0008"><P>Mindazonáltal két főtanácsnok már állást foglalt az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésének értelmezését illetően. Lásd: Wathelet főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Bizottság kontra Lengyelország</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑320/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2441">EU:C:2014:2441</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>), valamint Tanchev főtanácsnok Bizottság kontra Spanyolország ügyre (Az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése – Lakáscélú ingatlanhitelek) vonatkozó indítványa (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑569/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:271">EU:C:2019:271</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0071">71.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). A Bizottság az első ügyben elállt a keresettől, míg a második jelenleg is folyamatban van a Bíróság előtt.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0006"><NO.P>6.</NO.P><TXT>A jelen ügy tehát lehetővé tehetné a Bíróság számára, hogy értelmezze ezt a rendelkezést.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0009"><P>E tekintetben megállapítom, hogy bár Wathelet főtanácsnok megalapozottan állapíthatta meg, hogy a tagállamok részéről hiányzik az érdeklődés az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésének értelmezése iránt (lásd: a főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Bizottság kontra Lengyelország</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa; <NO.CASE>C‑320/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2441">EU:C:2014:2441</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 3. lábjegyzet), e megállapítást nem lehet megtenni a jelen ügyben, mivel tíz tagállam avatkozott be a Belga Királyság támogatása érdekében.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0007"><NO.P>7.</NO.P><TXT>Az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése alapvető problémákat vet fel az Unió jogrendjét illetően. A jelen ügyben elsődleges célom – mondhatni elsődleges aggodalmam – azt jelezni a Bíróság felé, hogy e rendelkezés bármilyen értelmezésének túl kell mennie azon a közhelyen, amely szerint az irányelvek gyors, teljes és helyes átültetése létfontosságú az uniós jog egységes alkalmazása céljából.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">II.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Jogi háttér</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0008"><NO.P>8.</NO.P><TXT>A 2014/61 irányelvnek az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0006" REF.END="QE0006"/>Átültetés a nemzeti jogba<QUOT.END REF.START="QS0006" CODE="201D" ID="QE0006"/> című 13. cikke szerint:<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0010"><P>Figyelemmel arra, hogy nincs vita a felek között a 2014/61 irányelv tartalmának átültetését illetően, nem szükséges idézni annak lényeges rendelkezéseit.</P></NOTE></TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0007" REF.END="QE0007"/>A tagállamok <DATE ISO="20160101">2016. január 1</DATE>‑jéig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek, és tájékoztatják azokról a Bizottságot.</ALINEA><ALINEA>Az említett rendelkezéseket <DATE ISO="20160701">2016. július 1</DATE>‑jétől alkalmazzák.</ALINEA><ALINEA>Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.<QUOT.END REF.START="QS0007" CODE="201D" ID="QE0007"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">III.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A jogvita előzményei</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A pert megelőző eljárás</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0009"><NO.P>9.</NO.P><TXT>A 2014/61 irányelv 13. cikkének értelmében a tagállamok kötelesek voltak arra, hogy elfogadják és kihirdessék azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek <DATE ISO="20160101">2016. január 1</DATE>‑jéig megfeleljenek, és kötelesek voltak azokról tájékoztatni a Bizottságot.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="3"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0010"><NO.P>10.</NO.P><TXT>Mivel ezen időpontig semmilyen, az említett irányelv átültetéséhez szükséges nemzeti intézkedésről nem tájékoztatták a Bizottságot, az <DATE ISO="20160323">2016. március 23‑án</DATE> felszólító levelet intézett a Belga Királysághoz.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0011"><NO.P>11.</NO.P><TXT>Mivel a Belga Királyság válaszából az tűnt ki, hogy <DATE ISO="20160711">2016. július 11‑én</DATE> az átültetéshez szükséges intézkedések előkészítés alatt álltak, a Bizottság <DATE ISO="20160930">2016. szeptember 30‑án</DATE> indokolással ellátott véleményt küldött e tagállamnak, és felszólította, hogy két hónapon belül hozza meg azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a véleményben foglaltaknak megfeleljenek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0012"><NO.P>12.</NO.P><TXT>Miután engedélyezték a válaszadásra nyitva álló határidő meghosszabbítását, a Belga Királyság a <DATE ISO="20170221">2017. február 21‑i</DATE> és <DATE ISO="20170328">március 28‑i</DATE> levelekkel válaszolt az indokolással ellátott véleményre, arról tájékoztatva a Bizottságot, hogy a 2014/61 irányelv átültetése folyamatban van. Ezekhez a levelekhez csatolták az átültetéshez szükséges intézkedések tervezeteit, valamint a Région de Bruxelles‑Capitale (Brüsszel‑Főváros Régió) útépítési terveiről szóló <DATE ISO="20080703">2008. július 3‑i</DATE> rendelet egységes szerkezetbe foglalt változatát.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0013"><NO.P>13.</NO.P><TXT>Miután úgy ítélte meg, hogy elmaradt mind a 2014/61 irányelv teljes átültetése, mind pedig az irányelv teljes átültetéséhez szükséges nemzeti intézkedések bejelentése, valamint hogy a Belga Királyság ily módon elmulasztotta az őt az említett irányelv 13. cikke alapján terhelő kötelezettségek teljesítését, a Bizottság <DATE ISO="20170713">2017. július 13‑án</DATE> úgy döntött, hogy benyújtja a jelen keresetet.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">B.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A Bíróság előtti eljárás</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0014"><NO.P>14.</NO.P><TXT><DATE ISO="20170915">2017. szeptember 15‑én</DATE> benyújtott keresetlevelével a Bizottság azt kifogásolta, hogy a Belga Királyság egyrészt nem fogadott el minden, a 2014/61 irányelvnek való megfeleléshez szükséges intézkedést, másrészt pedig mindenesetre nem jelentette be azokat neki.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0015"><NO.P>15.</NO.P><TXT>Ellenkérelmében a Belga Királyság a 2014/61 irányelv rendelkezései átültetésének előrehaladására hivatkozott, kiemelve, hogy a rendelkezések többségét átültették a belga jogba, a szövetségi állam, a régiók és a közösségek közötti hatáskörmegosztásnak megfelelően, valamint hogy a még át nem ültetett rendelkezések vonatkozásában a szükséges intézkedéseket meghozták vagy azok folyamatban vannak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0016"><NO.P>16.</NO.P><TXT>Válaszában a Bizottság kiemelte, hogy a 2014/61 irányelv Belga Királyság általi átültetésében a keresetlevél benyújtása óta megállapítható jelentős előrelépések ellenére még mindig további intézkedések elfogadására van szükség annak teljes átültetése céljából. Ennek szükségességét egyébként maguk a belga hatóságok is elismerik. Következésképpen, mérsékelve azon napi kényszerítő bírság összegét, amelynek megfizetésére a Belga Királyságot kötelezni kéri, a Bizottság fenntartotta kérelmeit.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0017"><NO.P>17.</NO.P><TXT><DATE ISO="20180205">2018. február 5‑én</DATE> a Bíróság engedélyezte a Németországi Szövetségi Köztársaság, az Észt Köztársaság, Írország, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, az Olasz Köztársaság, a Litván Köztársaság, Magyarország és az Osztrák Köztársaság számára, hogy a Belga Királyság kérelmeinek támogatása érdekében beavatkozzanak. <DATE ISO="20181121">2018. november 21‑én</DATE> a Bíróság engedélyezte Románia számára, hogy a Belga Királyság kérelmeinek támogatása érdekében beavatkozzon.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0018"><NO.P>18.</NO.P><TXT>A <DATE ISO="20190122">2019. január 22‑én</DATE> tartott tárgyaláson a belga kormány és a Bizottság, valamint a német, az észt, a spanyol, a francia, az olasz, a magyar, az osztrák és a román kormány terjesztett elő szóbeli észrevételeket.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><?PAGE NO="4"?><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">IV. Elemzés</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0019"><NO.P>19.</NO.P><TXT>Mindenekelőtt a Belga Királysággal szemben az EUMSZ 258. cikk alapján kifogásolt kötelezettségszegéseket vizsgálom meg (A. rész), majd az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésén alapuló pénzügyi szankciók kényesebb kérdését (B. rész).</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az EUMSZ 258. cikken alapuló kötelezettségszegésekről</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0020"><NO.P>20.</NO.P><TXT>A Bizottság azt kifogásolja, hogy a Belga Királyság nem ültette át a 2014/61 irányelv rendelkezéseit a nemzeti jogba <DATE ISO="20160101">2016. január 1</DATE>‑jéig, az említett irányelv 13. cikkének (1) bekezdésében az irányelvnek való megfeleléshez szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések meghozatalára előírt időpontig, valamint hogy nem jelentette be az átültetéshez szükséges intézkedéseket.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0021"><NO.P>21.</NO.P><TXT>A Belga Királyság nem vitatja e kifogást.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0022"><NO.P>22.</NO.P><TXT>Ebből következően <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0008" REF.END="QE0008"/>nem vitatott kötelezettségszegéssel<QUOT.END REF.START="QS0008" CODE="201D" ID="QE0008"/> állunk szemben: a Belga Királyság nem ültette át a 2014/61 irányelvet az előírt határidőben, továbbá nem tájékoztatta a Bizottságot az ezen irányelv 13. cikkének (1) bekezdésében előírtak szerint az átültetéshez szükséges intézkedésekről.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0023"><NO.P>23.</NO.P><TXT>A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az irányelv alapján fennálló kötelezettségek megszegését a tagállamban az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártakor fennálló helyzet alapján kell megítélni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0011"><P>Lásd például: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190321">2019. március 21‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Olaszország</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑498/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:243">EU:C:2019:243</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0029">29.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0030">30.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20181018">2018. október 18‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Románia</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑301/17</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:846">EU:C:2018:846</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0042">42.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0043">43.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20161123">2016. november 23‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Franciaország</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑314/15</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:887">EU:C:2016:887</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0028">28.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0029">29.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). A jogtudomány is tükrözi e megállapítást, lásd többek között Schermers, H. G., Waelbroeck, D., <HT TYPE="ITALIC">Judicial Protection in the European Union</HT>, 6. kiadás., Kluwer Law International, Hága/London/New York, 2001, 1256. §; Pechstein, M., in: M. Pechstein, C. Nowak, U. Häde (szerk.), <HT TYPE="ITALIC">Frankfurter Kommentar zu EUV, GRC und AEUV, Band IV</HT>, Mohr Siebeck, Tübingen, 2017, Artikel 258 AEUV, 42. pont; Streinz, R., in: R. Streinz (szerk.), <HT TYPE="ITALIC">EUV/AEUV (Kommentar)</HT>, 3. kiadás, C. H. Beck, München, 2018, Artikel 258 AEUV, 34. pont. Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy ezen ítéletek rendelkező részében a Bíróság hajlamos arra, hogy röviden az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0009" REF.END="QE0009"/>előírt határidőn belül<QUOT.END REF.START="QS0009" CODE="201D" ID="QE0009"/> fogalmára utaljon, annak megjelölése nélkül, hogy az uniós jogalkotó által az irányelvben előírt határidőről vagy a Bizottság által az indokolással ellátott véleményben előírt határidőről van‑e szó.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0024"><NO.P>24.</NO.P><TXT>Azt javaslom tehát a Bíróságnak, hogy állapítsa meg, hogy azáltal, hogy nem fogadott el az előírt határidőn belül minden, a 2014/61 irányelvnek való megfeleléshez szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezést, vagy legalábbis nem közölte azokat a Bizottsággal, a Belga Királyság nem teljesítette az ezen irányelv 13. cikkéből eredő kötelezettségeit.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">B.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésén alapuló pénzügyi szankcióról</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0025"><NO.P>25.</NO.P><TXT>A jelen ügy kulcskérdése vitathatatlanul az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésének értelmezését, vagyis e rendelkezés jelen ügyben való alkalmazásának módját érinti.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">1.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Az irányelvről</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0026"><NO.P>26.</NO.P><TXT>Az EUMSZ 288. cikk (3) bekezdése értelmében <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0010" REF.END="QE0010"/>az irányelv az elérendő célokat illetően minden címzett tagállamra kötelező, azonban a forma és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja<QUOT.END REF.START="QS0010" CODE="201D" ID="QE0010"/>. Az uniós jogrendszer e sajátos jogi aktusa a nemzeti rendelkezések harmonizációját szolgáló jogi aktus.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0027"><NO.P>27.</NO.P><TXT>Az irányelv kiváló és emblematikus példája annak, ahogyan a nemzeti jogrendszerek összekapcsolódnak az uniós jogrenddel. A helyes átültetés tehát elsődleges fontosságú, mind az irányelv hatékony érvényesülése, mind pedig az egész Unióban történő egységes alkalmazása szempontjából.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="5"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0028"><NO.P>28.</NO.P><TXT>Az irányelvekkel kapcsolatos kétszakaszos jogalkotási eljárás jelentős ellenőrzési tevékenységet igényel. Mivel az irányelveket a tagállamoknak kell átültetniük, azok nem csak az eltérések, de a hibák forrását is jelentik.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0012"><P>Lásd: Haltern, U., <HT TYPE="ITALIC">Europarecht, Dogmatik im Kontext, Band I</HT>, 3. kiadás, Mohr Siebeck, Tübingen, 2017, 872. pont.</P></NOTE> Az eddig tapasztalatok ily módon azt támasztották alá, hogy a második szakasz nem nyilvánvaló, valamint hogy a tagállamok általi átültetés gyakran jobban biztosítható a Bizottság következetes ellenőrzése révén. Következésképpen a Bizottság az átültetési gyakorlatokat folyamatosan nyomon követi és statisztikailag értékeli.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0029"><NO.P>29.</NO.P><TXT>Az irányelvek nemzeti jogba történő átültetését illetően hagyományosan a jogsértések három jelentős típusát különböztetik meg. Az első az átültető intézkedések közlésének elmulasztásával (a tagállam az irányelv átültetéséhez szükséges intézkedéseket az előírt határidőn belül nem jelentette be a Bizottságnak), a második a megfelelés hiányával (a tagállam által hozott átültető intézkedések nem felelnek meg az uniós irányelvek előírásainak), végül a harmadik a helytelen vagy rossz alkalmazással (még ha formálisan át is ültették az irányelvet, azt a nemzeti hatóságok nem alkalmazzák helyesen vagy egyáltalán nem alkalmazzák) kapcsolatos.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0030"><NO.P>30.</NO.P><TXT>Hangsúlyozni kell, hogy e kategorizálást maga a Bizottság is alkalmazza.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0013"><P>Lásd többek között: A Bizottság jelentése: Az európai uniós jog alkalmazásának ellenőrzése 2016. évi éves jelentés, <DATE ISO="20170706">2017. július 6.</DATE>, (COM(2017) 370 final), III. pont, 18. o.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0031"><NO.P>31.</NO.P><TXT>Ahhoz, hogy megfelelően el tudja látni a Szerződések őreként betöltött szerepét, és ellenőrizni tudja, hogy a tagállam helyesen ültette‑e át az irányelv rendelkezéseit a nemzeti jogba, a Bizottságot tehát tájékoztatni kell a tagállamok által hozott átültető intézkedésekről.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0014"><P>Ily módon álláspontom szerint ez az oka annak, hogy az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése különös hangsúlyt fektet az átültető intézkedések be nem jelentésére. Az alábbiakban visszatérek erre a kérdése, az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésére vonatkozó elemzésemmel összefüggésben.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0032"><NO.P>32.</NO.P><TXT>Gyakori, hogy a tagállamok nem felelnek meg az irányelvek átültetési követelményeinek, az irányelvek helytelen alkalmazása pedig egyike az uniós jog tagállamok általi helytelen alkalmazása leggyakoribb és legsúlyosabb eseteinek.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0015"><P>Lásd még Ruffert, M., in: Chr. Calliess, M. Ruffert, (szerk.), <HT TYPE="ITALIC">EUV/AEUV</HT>, 5. kiadás, C. H. Beck, München, 2016, Artikel 288 AEUV, 46. pont.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0033"><NO.P>33.</NO.P><TXT>Az irányelvek immár tartalmazzák az irányelvre a nemzeti átültető aktusban való hivatkozás kötelezettségét. E független hivatkozási kötelezettség miatt átültető intézkedésekre akkor is szükség van, ha a nemzeti jogszabály érdemben már megfelel az irányelv követelményeinek. Az átültetés nyomon követésének megkönnyítése érdekében az irányelvek gyakran előírták a tagállamok számára – már a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését megelőzően is –, hogy jelentsék be a meghozott átültető intézkedéseket.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0016"><P>Mindenesetre a tagállamok azon kötelezettsége, hogy felhívásra jelentsék be az átültető intézkedéseket, mindig is levezethető volt az EUSZ 4. cikk (3) bekezdéséből.</P></NOTE> Ezenfelül, az átültetés ellenőrzésének megkönnyítése érdekében a Bizottság rendszeresen előírja a tagállamok számára, hogy nyújtsanak be számára megfelelési táblázatot, amelyben feltüntetik, hogy az adott irányelv egyes rendelkezéseit miként ültetik át a nemzeti jogba.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0017"><P>Lásd többek között: a belső piacot érintő irányelveknek a nemzeti jogba történő átvételéről szóló, <DATE ISO="20040712">2004. július 12‑i</DATE> bizottsági ajánlás mellékletének (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="098" PAGE.FIRST="47" DATE.PUB="2005">HL 2005. L 98., 47. o.</REF.DOC.OJ>) 3.3. pontját, valamint az egységes piac működésének javítását célzó intézkedésekről szóló, <DATE ISO="20090629">2009. június 29‑i</DATE> bizottsági ajánlás melléklete (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="176" PAGE.FIRST="17" DATE.PUB="2009">HL 2009. L 176., 17. o.</REF.DOC.OJ>) 3. pontjának f) alpontját. Ilyen táblázatot csatolnak egyébként a nemzeti végrehajtási jogszabály‑tervezetekhez azoknak a tagállami parlament vagy a kormány elé küldésekor, hogy ezzel segítsék azok megvitatását, valamint a Bizottsághoz küldött, a nemzeti végrehajtási jogszabályokról szóló értesítéshez.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0034"><NO.P>34.</NO.P><TXT>A Lisszaboni Szerződés az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésében előírt eljárással egészítette ki az ezen ellenőrzés céljából a Bizottság rendelkezésére álló eszközöket.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">2.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésének céljáról</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0035"><NO.P>35.</NO.P><TXT>Az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése logikájának megértése érdekében álláspontom szerint célszerű azt távlatból szemlélni, és e rendelkezést történeti és rendszertani összefüggésében vizsgálni.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="6"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0036"><NO.P>36.</NO.P><TXT>Ennek érdekében röviden kitérek e rendelkezésnek a vita tárgyát képező céljára.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0037"><NO.P>37.</NO.P><TXT>E tekintetben két álláspont fogalmazódik meg. Egyrészt az, amely szerint az e rendelkezés által kialakított mechanizmus célja az, hogy közvetlenül szankcionálja az átültető rendelkezések bejelentésének elmaradását. Ezt az álláspontot képviseli többek között a Bizottság,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0018"><P>A Bizottság közleménye – Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 260. cikke (3) bekezdésének végrehajtása (<REF.DOC.OJ COLL="C" NO.OJ="012" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2011">HL 2011. C 12., 1. o.</REF.DOC.OJ>, 6. és 7. pont).</P></NOTE> a jogirodalom egy része,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0019"><P>Lásd Wennerås, P., <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0011" REF.END="QE0011"/>Making effective use of Article 260 TFEU<QUOT.END REF.START="QS0011" CODE="201D" ID="QE0011"/>, in: J. András, D. Kochenov, <HT TYPE="ITALIC">The enforcement of EU law and values</HT>, OUP, Oxford, 2017, 79–98. o., különösen 79. o.; Kilbey, I., <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0012" REF.END="QE0012"/>The Interpretation of Article 260 TFEU (ex 228 EC)<QUOT.END REF.START="QS0012" CODE="201D" ID="QE0012"/>, <HT TYPE="ITALIC">European Law Review</HT>, 2010, 370–386. o., különösen 383. és 384. o.; Pechstein, M., in: M. Pechstein, C. Nowak, U. Häde (szerk.), <HT TYPE="ITALIC">Frankfurter Kommentar zu EUV, GRC und AEUV, Band IV</HT>, Mohr Siebeck, Tübingen, 2017, Artikel 260 AEUV, 18. pont; Wunderlich, N., in: H. von der Groeben, J. Schwarze, A. Hatje (szerk), <HT TYPE="ITALIC">Europäisches Unionsrecht (Kommentar)</HT>, 7. kiadás, Nomos, Baden‑Baden, 2015, Artikel 260 AEUV, 31. pont.</P></NOTE> illetve hallgatólagosan Wathelet főtanácsnok<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0020"><P>Lásd: Wathelet főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Bizottság kontra Lengyelország</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑320/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2441">EU:C:2014:2441</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 114. és azt követő pontok).</P></NOTE> és Tanchev főtanácsnok<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0021"><P>Lásd: Tanchev főtanácsnok Bizottság kontra Spanyolország ügyre (Az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése – Lakáscélú ingatlanhitelek) vonatkozó indítványa (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑569/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:271">EU:C:2019:271</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 67. és azt követő pontok).</P></NOTE> is. E megközelítés alapján az átültető rendelkezések előírt határidőn belüli bejelentésének elmaradása önmagában megalapozhatja a pénzügyi szankciók kiszabását. A fizetési kötelezettség haladéktalanul, vagyis az ítélet meghozatalának időpontjában is hatályba léphet, vagy pedig a Bíróság által az ítéletben meghatározott későbbi időpontban.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0038"><NO.P>38.</NO.P><TXT>Másrészt, a másik álláspont szerint az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése által kialakított mechanizmus a Bíróság azon ítéletének végre nem hajtását szankcionálja, amely megállapítja, hogy a tagállam elmulasztotta az átültető intézkedések bejelentésére irányuló kötelezettségének teljesítését.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0022"><P>Lásd teljes terjedelmében Wahl, N., Prete, L., <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0013" REF.END="QE0013"/>Between certainty, severity and proportionality: some reflections on the nature and functioning of Article 260(3) TFEU<QUOT.END REF.START="QS0013" CODE="201D" ID="QE0013"/>, <HT TYPE="ITALIC">European Law Reporter</HT>, 2014, 170–189. o., különösen 175–177. o. Lásd még Van Rijn, Th., <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0014" REF.END="QE0014"/>Les Sanctions Pécuniaires de l’Article 260 TFUE: 5 ans après le Traité de Lisbonne<QUOT.END REF.START="QS0014" CODE="201D" ID="QE0014"/>, <HT TYPE="ITALIC">Cahiers de droit européen</HT>, 2016, 557–589. o., különösen 588. o.; Klamert, M., <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0015" REF.END="QE0015"/>Die Durchsetzung finanzieller Sanktionen gegenüber den Mitgliedstaaten<QUOT.END REF.START="QS0015" CODE="201D" ID="QE0015"/>, <HT TYPE="ITALIC">Europarecht</HT>, 2018, 159–174. o., különösen 162. o.</P></NOTE> E megközelítés szerint a Bíróság által a kötelezettségszegést<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0023"><P>E kötelezettségszegés többek között az átültető intézkedések bejelentésének elmaradására vonatkozik.</P></NOTE> megállapító ítéletben kiszabott pénzügyi szankció csak későbbi időpontban esedékes, mivel a pénzügyi szankció indoka éppen ezen ítélet végre nem hajtása. E megközelítés szerint ugyanis az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésének indoka az, hogy a tagállammal szemben azonnal, vagyis a jogsértésre vonatkozó ítélet meghozatalának időpontjában szankciót lehet kiszabni, ha a jogsértés nyilvánvaló, ami azt jelenti, hogy megállapítása nem jelent problémát. Kizárólag ilyen helyzetben indokolt az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdésében előírt eljárás meggyorsítása és a Bíróság ismételt eljárásának elmaradása.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0039"><NO.P>39.</NO.P><TXT>Úgy vélem, hogy az első megközelítés első ránézésre vonzóbbnak tűnhet, mint a második. Mindenképpen olyan megközelítésről van szó, amelyet a tagállamok irányelvek átültetésével kapcsolatos beszámolóit ismerő – sőt azok által frusztrált – személyek intuíciója sugall. Mindazonáltal az alább kifejtett okokból úgy vélem, hogy a második megközelítés a helyes.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">a)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Szövegalapú értelmezés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0040"><NO.P>40.</NO.P><TXT>Az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésének szövege szolgáltatja az első információkat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0041"><NO.P>41.</NO.P><TXT>Emlékeztetek arra, hogy e rendelkezés második albekezdése szerint <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0016" REF.END="QE0016"/>[h]a az Európai Unió Bírósága megállapítja, hogy jogsértés történt, a tagállamot – a Bizottság által meghatározott összeget meg nem haladó mértékű – átalányösszeg vagy kényszerítő bírság fizetésére kötelezheti. A fizetési kötelezettség az Európai Unió Bíróságának ítéletében megállapított időpontban válik esedékessé<QUOT.END REF.START="QS0016" CODE="201D" ID="QE0016"/>. E szöveg álláspontom szerint értelemszerűen azt jelenti, hogy a fizetési kötelezettség szükségképpen az ítélet meghozatalát követő időpontban áll be. Ezzel szemben nem lehet kizárni az EUMSZ 260. cikk<?PAGE NO="7"?> (3) bekezdése szövegének olyan értelmezését, amely szerint a fizetési kötelezettség egybeeshet az ítélet meghozatalával. Noha úgy vélem, hogy e második értelmezés valószínűtlenebb, mint az első, meg kell állapítani, hogy az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésének szövege nem egyértelmű, és nem lehet azt állítani, hogy a kérdésre adandó válasz kétséget kizáróan következik e rendelkezés szövegéből.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">b)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Rendszertani értelmezés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0042"><NO.P>42.</NO.P><TXT>Rendszertani szempontból nem lehet véletlen az, hogy a szóban forgó rendelkezés abban a cikkben szerepel, amely a Bíróság ítéleteinek teljesítéséről és nemteljesítéséről szól, vagyis az EUMSZ 260. cikkben, nem pedig a kötelezettségszegés megállapítása iránti rendes eljárással összefüggésben, vagyis az EUMSZ 258. cikkben.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0043"><NO.P>43.</NO.P><TXT>A kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás az uniós jog tagállamok általi végrehajtása biztosításának klasszikus <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0017" REF.END="QE0017"/>központosított<QUOT.END REF.START="QS0017" CODE="201D" ID="QE0017"/> módja.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0024"><P>Ezzel szemben a nemzeti bíróságok, mint az uniós jog kapcsán eljáró rendes bíróságok előtt történő <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0018" REF.END="QE0018"/>decentralizált<QUOT.END REF.START="QS0018" CODE="201D" ID="QE0018"/> érvényesítésre a mindennapokban a Bíróság ítélkezési gyakorlatából fakadó elvek kölcsönhatása révén kerül sor: ezek az irányelvek rendelkezéseinek közvetlen hatálya, az irányelvekkel összhangban álló értelmezés és az állami felelősség megállapítása iránti kereset.</P></NOTE> Ennek érdekében az EUMSZ 258. cikk lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy az eredménytelen pert megelőző eljárást követően<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0025"><P>Az EUMSZ 258. cikk szövegéből kitűnik, hogy e pert megelőző eljárás legalább két dokumentum Bizottság általi kibocsátásából áll: ezek a felszólító levél (<QUOT.START CODE="201E" ID="QS0019" REF.END="QE0019"/>miután az érintett államnak lehetőséget biztosított észrevételei megtételére<QUOT.END REF.START="QS0019" CODE="201D" ID="QE0019"/>) és az indokolással ellátott vélemény.</P></NOTE> az Európai Unió Bíróságához forduljon, míg a – ritkán alkalmazott – EUMSZ 259. cikk hasonló eljárást<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0026"><P>Természetesen az EUMSZ 259. cikk célja eltér az EUMSZ 258. cikkétől, mivel a másik tagállam a Bizottsággal ellentétben nem a Szerződések őre.</P></NOTE> ír elő minden (más) tagállam számára.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0027"><P>A pert megelőző eljárás ugyanakkor kissé eltér az EUMSZ 259. cikk szerinti eljárástól. A két eljárás közötti különbséget illetően lásd: Wunderlich, N., in: H. von der Groeben, J. Schwarze, A. Hatje (szerk..), <HT TYPE="ITALIC">Europäisches Unionsrecht (Kommentar)</HT>, 7, kiadás, Nomos, Baden‑Baden, 2015, Artikel 259 AEUV, 8–12. pont.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0044"><NO.P>44.</NO.P><TXT>Az EUMSZ 260. cikk rendelkezik az EUMSZ 258. és 259. cikk alapján hozott ítéletek joghatásairól és végrehajtásáról.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0028"><P>Lásd Ehricke, U., in: R. Streinz (szerk), <HT TYPE="ITALIC">EUV/AEUV</HT>, 3. kiadás, C. H. Beck, München, 2017, Artikel 260 AEUV, 1. pont.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0045"><NO.P>45.</NO.P><TXT>Ennek érdekében az EUMSZ 260. cikk (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a Bíróság megállapítja, hogy egy tagállam nem teljesítette valamely kötelezettségét, az adott államnak meg kell tennie a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0046"><NO.P>46.</NO.P><TXT>Az EUMSZ 258. és 259. cikk, valamint az EUMSZ 260. cikk (1) bekezdésének rendelkezései egyébként megegyeznek az 1957. évi Római Szerződésben szereplő rendelkezésekkel.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0029"><P>Amellett hogy e három cikkben az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0020" REF.END="QE0020"/>e szerződés<QUOT.END REF.START="QS0020" CODE="201D" ID="QE0020"/> kifejezés a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0021" REF.END="QE0021"/>Szerződések<QUOT.END REF.START="QS0021" CODE="201D" ID="QE0021"/> szövegre módosult, illetve a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0022" REF.END="QE0022"/>Bíróság<QUOT.END REF.START="QS0022" CODE="201D" ID="QE0022"/> helyett az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0023" REF.END="QE0023"/>Európai Unió Bírósága<QUOT.END REF.START="QS0023" CODE="201D" ID="QE0023"/> szerepel.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0047"><NO.P>47.</NO.P><TXT>A Maastrichti Szerződés által beiktatott EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése a pénzügyi szankciók kiszabásával kapcsolatos eljárásról szól, abban az esetben, ha az érintett tagállam nem teszi meg a kötelezettségszegést megállapító ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0030"><P>Az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése értelmében, ha a Bizottság megítélése szerint az érintett tagállam nem teszi meg a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, a Bizottság – miután a tagállamnak lehetőséget biztosított észrevételei megtételére – a Bírósághoz fordulhat. Egyúttal meghatározza az érintett tagállam által fizetendő átalányösszeg vagy kényszerítő bírság összegét, amelyet az adott körülmények között megfelelőnek ítél. Ha a Bíróság megállapítja, hogy az érintett tagállam nem tett eleget az ítéletében foglaltaknak, a tagállamot átalányösszeg vagy kényszerítő bírság fizetésére kötelezheti.</P></NOTE> Ez az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0024" REF.END="QE0024"/>ismételt kötelezettségszegésnek<QUOT.END REF.START="QS0024" CODE="201D" ID="QE0024"/> nevezett eljárás tehát egy második szakaszt jelent abban az értelemben, hogy arra csak azt követően kerül sor, hogy meghoztak egy kötelezettségszegést megállapító első ítéletet.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="8"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0048"><NO.P>48.</NO.P><TXT>A Lisszaboni Szerződés által beiktatott EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése, amely eddig nem volt a Bíróság ítéletének tárgya,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0031"><P>Lásd a jelen indítvány 5. pontját.</P></NOTE> úgy rendelkezik, hogy ha a Bizottság az EUMSZ 258. cikknek megfelelően azon az alapon nyújt be keresetet a Bírósághoz, hogy az érintett tagállam nem tett eleget valamely, jogalkotási eljárás keretében elfogadott irányelv átültetésére elfogadott intézkedései bejelentésére vonatkozó kötelezettségének, a Bizottság, amennyiben megfelelőnek ítéli, meghatározhatja az érintett tagállam által fizetendő átalányösszegnek vagy kényszerítő bírságnak az általa az adott körülmények között megfelelőnek tartott mértékét. Ha az Európai Unió Bírósága megállapítja, hogy jogsértés történt, a tagállamot – a Bizottság által meghatározott összeget meg nem haladó mértékű – átalányösszeg vagy kényszerítő bírság fizetésére kötelezheti. A fizetési kötelezettség az Európai Unió Bíróságának ítéletében megállapított időpontban válik esedékessé.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0049"><NO.P>49.</NO.P><TXT>Egy olyan rendelkezés beiktatása az EUMSZ 260. cikkbe, amely nem egy ítélet végrehajtását szabályozza, hanem egy olyan kötelezettséget, amely az EUMSZ 258. cikk révén teljesíthető, teljesen ellentétes lenne a rendszertani logikával. Az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése tehát csak a Bíróság ítéletének nemteljesítésére vonatkozhat.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">c)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Előkészítő anyagok</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0050"><NO.P>50.</NO.P><TXT>Az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésének keletkezéstörténete alátámasztja az általam javasolt megközelítést.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0032"><P>Lásd még: Tanchev főtanácsnok Bizottság kontra Spanyolország ügyre (Az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése – Lakáscélú ingatlanhitelek) vonatkozó indítványa (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑569/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:271">EU:C:2019:271</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0059">59.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), amelyben a főtanácsnok más okokból eltérő következtetésre jut, mint amelyet én javaslok a jelen ügyben.</P></NOTE> Az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésében szereplő rendelkezés megfogalmazása ugyanis az Európai Konvent keretében létrehozott munkacsoporttól<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0033"><P>A laekeni nyilatkozattal (elfogadva <DATE ISO="20011215">2001. december 15‑én</DATE>) létrehozott, Európa jövőjével foglalkozó Európai Konvent.</P></NOTE> ered. Ennek zárójelentése olyan javaslatokat tartalmaz,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0034"><P>Idézet tőlem, beleértve a 35. és 36. lábjegyzetet is. Az egyetlen módosítás a számozást érinti.</P></NOTE> amelyek szerint <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0025" REF.END="QE0025"/>biztosítani kell a Bizottság számára a lehetőséget, hogy egyszerre (ugyanabban az eljárásban) terjesszen a Bíróság elé kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet az [EUMSZ 258. cikk] alapján, valamint szankció kiszabására irányuló kérelmet. Ha a Bizottság kérelme alapján a Bíróság a szankciót ugyanabban az elmarasztaló ítéletben szabja ki, az ilyen szankció az ítélet kimondásától<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0035"><P>Egyesek szerint a szankció (kényszerítő bírság) összegét ebben az esetben úgy kellene kiszámítani, hogy a kényszerítő bírság az ítélet meghozatalától számítva visszamenőleges hatállyal bírjon.</P></NOTE> számított bizonyos határidő elteltével alkalmazandó, amennyiben az alperes állam nem tesz eleget az elmarasztalásnak […]. E mechanizmus lehetővé teszi az eljárás megkönnyítését és meggyorsítását, különösen a nemzeti átültető intézkedés <QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0026" REF.END="QE0026"/>be nem jelentésével<QUOT.END REF.START="QS0026" CODE="00AB" ID="QE0026"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0036"><P>A gyakorlatban megkülönböztetik a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0027" REF.END="QE0027"/>bejelentés elmaradásának<QUOT.END REF.START="QS0027" CODE="201D" ID="QE0027"/> ezen eseteit – amikor a tagállam semmilyen átültető intézkedést nem fogadott el – a helytelen átültetés eseteitől – amikor a tagállam által elfogadott átültető intézkedések a Bizottság álláspontja szerint nem felelnek meg az irányelvnek. A javasolt mechanizmus nem alkalmazandó a második esetre.</P></NOTE> kapcsolatos ügyekre vonatkozó szankciók esetében.<QUOT.END REF.START="QS0025" CODE="201D" ID="QE0025"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0037"><P>Lásd a Bíróság munkamódszerével foglalkozó munkacsoport zárójelentését, közzétette az Európai Konvent Titkársága, Brüsszel, <DATE ISO="20030325">2003. március 25.</DATE>, CONV 636/03, 28. pont, elérhető a következő címen: http://www.europarl.europa.eu/meetdocs_all/committees/conv/20030403/03c_fr.pdf.</P></NOTE> E javaslatokat szinte szóról szóra átvette az Európai Konvent elnöksége<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0038"><P>Lásd az Európai Konvent elnökségének a Bíróságra és az Elsőfokú Bíróságra vonatkozó cikkekről szóló dokumentumát, közzétette az Európai Konvent Titkársága, Brüsszel, <DATE ISO="20030512">2003. május 12.</DATE>, CONV 734/03, 16. o., elérhető a következő címen: http://www.europarl.europa.eu/meetdocs_all/committees/conv/20030520/734000fr.pdf.</P></NOTE> az új rendelkezés tervezete kapcsán:<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0039"><P>A 228. cikk – később a Konvent európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződéstervezetének III‑367. cikke, később a kormányközi konferencia európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződéstervezetének III‑362. cikke, később az EUMSZ 260. cikk) (3) bekezdése –ezen új rendelkezésének szövege a következő volt: <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0028" REF.END="QE0028"/>Ha a Bizottság a 226. cikknek megfelelően azon az alapon nyújt be keresetet a Bírósághoz, hogy az érintett tagállam nem tett eleget valamely kerettörvény átültetésére elfogadott intézkedései bejelentésére vonatkozó kötelezettségének, a Bizottság, amennyiben megfelelőnek ítéli, kérheti a Bíróságtól, hogy ugyanezen kereset alapján írja elő átalányösszeg vagy kényszerítő bírság megfizetését, amennyiben megállapítja a kötelezettségszegés fennállását. Ha a Bíróság helyt ad a Bizottság kérelmének, a szóban forgó fizetési kötelezettség a Bíróság által ítéletében megállapított határidő lejártakor lép hatályba.<QUOT.END REF.START="QS0028" CODE="201D" ID="QE0028"/></P></NOTE> <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0029" REF.END="QE0029"/>[…] Az (új) (3) bekezdés egy a Bizottság által a munkacsoport elé terjesztett javaslat eredménye. Arról van szó, hogy biztosítani kell a Bizottság számára a lehetőséget, hogy egyszerre (ugyanabban az eljárásban) terjesszen a Bíróság elé keresetet az [EUMSZ 258. cikk] alapján, valamint szankció kiszabására irányuló kérelmet. Ha a Bizottság kérelme alapján a Bíróság a szankciót ugyanabban az elmarasztaló ítéletben<?PAGE NO="9"?> szabja ki, az ilyen szankció az ítélet kimondásától számított bizonyos határidő elteltével alkalmazandó, amennyiben az alperes állam nem tesz eleget az elmarasztalásnak […] E mechanizmus lehetővé teszi az eljárás jelentős megkönnyítését és meggyorsítását a nemzeti átültető intézkedés <QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0030" REF.END="QE0030"/>be nem jelentésével<QUOT.END REF.START="QS0030" CODE="00AB" ID="QE0030"/> kapcsolatos ügyekre vonatkozó szankciók esetében. […]<QUOT.END REF.START="QS0029" CODE="201D" ID="QE0029"/></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0051"><NO.P>51.</NO.P><TXT>Ezek az idézetek álláspontom szerint egyértelműen azt mutatják, hogy az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésének szövegezői az ítélet végrehajtásának elmaradásával kapcsolatos eljárást kívántak kialakítani.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0052"><NO.P>52.</NO.P><TXT>E tekintetben nagyobb súlyt tulajdonítok az EUM‑Szerződés szövegezői szándékának – amelynek egyértelműsége álláspontom szerint egyáltalán nem kétséges –, mint a Bizottság által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 260. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról szóló közleményében rögzített értelmezésnek. Nehezen tudom ugyanis elképzeli ebben az esetben a jelen eljárás egyik fele által elfogadott, a <HT TYPE="ITALIC">soft law</HT> körébe tartozó jogi aktus előnyben részesítését egy mindenképpen figyelembe veendő módon Európa jövőjével foglalkozó, mindaddig előzmény nélküli Konvent keretében kidolgozott előkészítő anyagokkal szemben.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0040"><P>Egy másik szempontot ismertet e tekintetben: Gáspár‑Szilágyi, S., „What constitutes <QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0031" REF.END="QE0031"/>Failure to Notify<QUOT.END REF.START="QS0031" CODE="00AB" ID="QE0031"/> National Measures?, <HT TYPE="ITALIC">European Public Law</HT>, 2013, 281–294. o., különösen 285. o., amely szerint az előkészítő anyagok csak fokozzák az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésével kapcsolatos zavart, és ellentétesek a Bizottság gyakorlatával.</P></NOTE></TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">d)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A pénzügyi szankciók jellege</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0053"><NO.P>53.</NO.P><TXT>Az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésének céljával kapcsolatban egy alapvetőbb jelentőségű észrevételem is van. A jogsértésre vonatkozó eljárásban a pénzügyi szankciókat tudomásom szerint soha nem értelmezték úgy, hogy azok büntető jellegűek és az uniós anyagi jog tiszteletben tartásának elmaradását szankcionálják.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0054"><NO.P>54.</NO.P><TXT>E tekintetben az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése szerinti eljárással összefüggő jogsértés <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0032" REF.END="QE0032"/>immár nem pusztán a Bíróság által az [EUMSZ 258. cikk] szerinti eljárás során megállapított jogsértés (a továbbiakban: eredeti jogsértés), hanem összetett jogsértésként kezelendő, amely egyesíti az eredeti jogsértést az [EUMSZ 260. cikk (1) bekezdésből] következő, a Bíróság ítéletének való megfelelésre vonatkozó sajátos kötelezettséggel<QUOT.END REF.START="QS0032" CODE="201D" ID="QE0032"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0041"><P>Lásd: Fennelly főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Bizottság kontra Görögország</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑197/98</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1999:597">EU:C:1999:597</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0019">19.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Lásd még: Wathelet főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Bizottság kontra Németország</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑95/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:333">EU:C:2013:333</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 50. lábjegyzet).</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0055"><NO.P>55.</NO.P><TXT>Tágabb szempontból e kettős jogsértés háttere az, hogy az Unió jogon alapuló unió,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0042"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180227">2018. február 27‑i</DATE> <NAME.CASE>Associação Sindical dos Juízes Portugueses</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑64/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:117">EU:C:2018:117</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0031">31.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> amelyben elsődleges fontosságú, hogy figyelembe kell venni és végre kell hajtani az ítéleteket.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0056"><NO.P>56.</NO.P><TXT>Ha elfogadnánk, hogy az irányelv rendelkezései átültetésének elmulasztása és az átültető intézkedések bejelentésének elmaradása önmagukban képezik a pénzügyi szankciók indokát, az ellentétes lenne a kettős jogsértés e logikájával. E helyzet így bizonyos fokú inkoherenciát hordozna, mivel az átültető intézkedések bejelentésére irányuló kötelezettség megsértése gyakran kevésbé ártalmas, mint más uniós jogi jogsértések.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">e)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Eredmény</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0057"><NO.P>57.</NO.P><TXT>Az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése tehát pénzügyi szankciók lehetőségét írja elő egy gyorsított eljárás keretében olyan esetekre, amelyekben egyértelműen kitűnik, hogy valamely tagállam elmulasztotta kötelezettségei teljesítését. E rendelkezés lényegileg egy, a Bíróság előtt azt megelőzően lefolytatott felesleges per elkerülését célozza, hogy szankciókat lehetne kiszabni. Ezen eljárás célja egy újabb eljárás elkerülése az átültető intézkedések bejelentése elmaradásának egyszerű eseteiben, a<?PAGE NO="10"?> pergazdaságosság és a források optimális elosztása érdekében. E célt éppen az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése alapján érik el, amely lehetővé teszi a Bíróság számára, hogy szankciókat szabjon ki az eljárás első szakaszától kezdve, valamint hogy kimondja, hogy e szankciók automatikusan hatályba lépnek egy későbbi időpontban, amennyiben az EUMSZ 258. cikk alapján hozott ítéletet nem hajtják végre.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0043"><P>E tekintetben a következő megközelítéssel értek egyet: Prete, L., <HT TYPE="ITALIC">Infringement Proceedings in EU Law</HT>, Wolters Kluwer, Alphen‑sur‑le‑Rhin, 2017, 266–270. oldal, különösen 270. o.</P></NOTE></TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">3.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételekről</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">a)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Az átültető intézkedések bejelentésére irányuló kötelezettségről</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0058"><NO.P>58.</NO.P><TXT>Az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése céljának megállapítását követően most megvizsgálom az e rendelkezésben rögzített feltételeket.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0059"><NO.P>59.</NO.P><TXT>Értelmezni kell tehát az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0033" REF.END="QE0033"/>átültetésére elfogadott intézkedések bejelentésére vonatkozó kötelezettségek<QUOT.END REF.START="QS0033" CODE="201D" ID="QE0033"/> fogalmát. Mit jelentenek pontosan ezek az első ránézésre egyértelműnek tűnő kifejezések?</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0060"><NO.P>60.</NO.P><TXT>Három álláspont különböztethető meg.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0061"><NO.P>61.</NO.P><TXT>Az első, többek között az e tekintetben a Belga Királyság támogatása érdekében beavatkozó kormányok által támogatott belga kormány által előadott álláspont szerint e kifejezések csak azt a helyzetet kívánják lefedni, amelyben egy tagállam teljesen inaktív maradt valamely irányelv nemzeti jogba történő átültetést illetően, és ily módon elmulasztotta az előírt határidőn belül meghozni az irányelv átültetését szolgáló intézkedéseket, illetve azok bejelentését a Bizottság felé.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0062"><NO.P>62.</NO.P><TXT>A Bizottság ezzel szemben egy második álláspontot képvisel, amely szerint az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése mind az átültetés, illetve az átültető intézkedések közlésének teljes elmaradására, mind pedig az <HT TYPE="ITALIC">részleges</HT> átültetésre, illetve az intézkedések <HT TYPE="ITALIC">részleges</HT> bejelentésére vonatkozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0063"><NO.P>63.</NO.P><TXT>Wathelet<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0044"><P>Wathelet főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Bizottság kontra Lengyelország</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑320/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2441">EU:C:2014:2441</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0145">145.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> és Tanchev<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0045"><P>Tanchev főtanácsnok Bizottság kontra Spanyolország ügyre (Az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése – Lakáscélú ingatlanhitelek) vonatkozó indítványa (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑569/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:271">EU:C:2019:271</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0071">71.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> főtanácsnokok egy harmadik álláspontot ismertetnek, amely szerint az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése három helyzetre vonatkozik, vagyis a bejelentés teljes elmaradására, a hiányos átültetést jelentő intézkedések bejelentésére és az irányelv helytelen átültetését jelentő intézkedések bejelentésére.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0064"><NO.P>64.</NO.P><TXT>Ezzel kapcsolatban a szakirodalom is teljesen megosztott.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0046"><P>Lásd többek között: Everling, U., <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0034" REF.END="QE0034"/>Rechtsschutz in der Europäischen Union nach dem Vertrag von Lissabon<QUOT.END REF.START="QS0034" CODE="201D" ID="QE0034"/>, <HT TYPE="ITALIC">Europarecht</HT>, 2009, Beiheft 1, 71–86. o.; Wahl, N., Prete, L., i. m.; Blanc, D., <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0035" REF.END="QE0035"/>Les procédures du recours en manquement, le traité, le juge et le gardien: entre unité et diversité en vue d’un renforcement de l’Union de droit<QUOT.END REF.START="QS0035" CODE="201D" ID="QE0035"/>, in: St. Mahieu (szerk.), <HT TYPE="ITALIC">Contentieux de l’Union européenne: questions choisies</HT>, Larcier, 2014, 429–461. o.; Wennerås, P., <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0036" REF.END="QE0036"/>Making Effective Use of Article 260 TFEU<QUOT.END REF.START="QS0036" CODE="201D" ID="QE0036"/>, in: J. András, D. Kochenov, <HT TYPE="ITALIC">The Enforcement of EU Law and Values</HT>, OUP, Oxford, 2017, 79–98. o.; Radivojević, Z., Raičević, N., <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0037" REF.END="QE0037"/>Financial sanctions against Member States for infringement of EU law<QUOT.END REF.START="QS0037" CODE="201D" ID="QE0037"/>, <HT TYPE="ITALIC">Procedural aspects of EU law</HT>, Eszék, 2017, 171–191. o.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0065"><NO.P>65.</NO.P><TXT>Bevallom, számomra egyik ismertetett álláspont sem meggyőző.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0066"><NO.P>66.</NO.P><TXT>Mindenekelőtt komoly kétségeim vannak a második és a harmadik álláspontot illetően. Ezek az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésének kiterjesztő értelmezését jelentik, és véleményem szerint nem veszik kellőképpen figyelembe e rendelkezés szövegét, a Szerződésben elfoglalt rendszertani helyét, keletkezéstörténetét és célját.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="11"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0067"><NO.P>67.</NO.P><TXT>E megközelítések álláspontom szerint a gyakorlatban nem igazán követhetőek, mivel azon kérdés részletes vizsgálatát igénylik, hogy az irányelvet az érintett tagállam átültette‑e, vagy sem, ami ellentétes az eljárás hatékonyságának és gyorsaságának céljával.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0068"><NO.P>68.</NO.P><TXT>Én ugyanis nem úgy értelmezem az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdését, hogy az az irányelv <HT TYPE="ITALIC">átültetése</HT> elmaradásának anyagi jogi feltételét tartalmazza, hanem mint amely az átültető intézkedések <HT TYPE="ITALIC">bejelentésének</HT> elmaradásával kapcsolatos eljárásjogi<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0047"><P>Vagy formai.</P></NOTE> feltételt rögzíti.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0069"><NO.P>69.</NO.P><TXT>A kényszerítő bírság vagy átalányösszeg megfizetésére kötelezést kiváltó esemény az, hogy az érintett tagállam megsérti bejelentési kötelezettségét. Az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésében hivatkozott kötelezettség nem az átültető intézkedések elfogadására irányul, hanem azok bejelentésére.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0048"><P>Lásd még ebben az értelemben Simon, D., <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0038" REF.END="QE0038"/>Sanctions pécuniaires<QUOT.END REF.START="QS0038" CODE="201D" ID="QE0038"/>, <HT TYPE="ITALIC">Revue Europe</HT>, 2011. március, 15. o.</P></NOTE> Nem arról van szó, hogy tagadnám, hogy a bejelentési és az átültetési kötelezettség kapcsolódik egymáshoz, abban az értelemben, hogy a bejelentési kötelezettség valósítja meg az átültetési kötelezettséget.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0049"><P>E kapcsolatot hangsúlyozza többek között Tanchev főtanácsnok Bizottság kontra Spanyolország ügyre (Az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése – Lakáscélú ingatlanhitelek) vonatkozó indítványa (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑569/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:271">EU:C:2019:271</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0048">48.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Ez azonban egyáltalán nem változtat az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésének egyértelmű szövegén, amely nem magukra az átültető intézkedésekre hivatkozik, hanem azok bejelentésére.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0070"><NO.P>70.</NO.P><TXT>Ily módon az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése első albekezdésének szövegét úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezés egyértelmű korlátot szab a Bizottság pénzügyi szankció kiszabásának kérelmezésére irányuló jogköre terjedelmének.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0071"><NO.P>71.</NO.P><TXT>Azon helyzetek, amelyekben a tagállam nem jelent be a Bizottságnak semmilyen átültető intézkedést az előírt határidőben azzal az indokkal, hogy nem hozott semmilyen átültető intézkedést, az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdésében hivatkozott helyzetekhez hasonlítanak. A jogi helyzet főszabály szerint mindkét esetben egyértelmű.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0050"><P>Vagyis az EUMSZ 260. cikk (2) <HT TYPE="ITALIC">és</HT> (3) bekezdése.</P></NOTE> Nem áll fenn semmilyen jogbizonytalanság és ebből következően nincs szükség a Bíróság (első) egyértelműsítő ítéletének meghozatalára. Ezzel szemben a részleges, hiányos vagy helytelen átültetés kérdése nem egyszerű kérdés, hanem éppen ellenkezőleg, igen bonyolult.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0051"><P>Lásd még ebben az értelemben: Thiele, A., <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0039" REF.END="QE0039"/>Das Rechtsschutzsystem nach dem Vertrag von Lissabon – (K)ein Schritt nach vorn?<QUOT.END REF.START="QS0039" CODE="201D" ID="QE0039"/>, <HT TYPE="ITALIC">Europarech</HT>t, 2010, 30–51. o., különösen 35. o.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0072"><NO.P>72.</NO.P><TXT>Ebben az összefüggésben egyetértek azzal a véleménnyel, amely szerint <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0040" REF.END="QE0040"/>az átültetés (nem) teljes körű vagy (nem) megfelelő jellege közötti különbségtételnek nincs létjogosultsága<QUOT.END REF.START="QS0040" CODE="201D" ID="QE0040"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0052"><P>Lásd: Wathelet főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Bizottság kontra Lengyelország</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑320/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2441">EU:C:2014:2441</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0125">125</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0139">139.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Lásd még: Tanchev főtanácsnok Bizottság kontra Spanyolország ügyre (Az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése – Lakáscélú ingatlanhitelek) vonatkozó indítványa (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑569/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:271">EU:C:2019:271</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0070">70.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0073"><NO.P>73.</NO.P><TXT>A hiányos átültetés és a helytelen átültetés elhatárolásának megkísérlése nem csupán bonyolítja a dolgokat, hanem egy hibát is eredményez.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0053"><P>A szakirodalom szintén hangsúlyozta a helytelen átültetés és a hiányos átültetés elhatárolásának nehézségét: lásd: Wennerås, P., <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0041" REF.END="QE0041"/>Sanctions against Member States under Article 260 TFEU: alive, but not kicking?<QUOT.END REF.START="QS0041" CODE="201D" ID="QE0041"/>, <HT TYPE="ITALIC">Common Market Law Review</HT>, 49. kötet, 2012, 145–176. o., különösen 167. o.</P></NOTE> A hiányos átültetés ugyanis fogalmilag helytelen átültetés is.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0054"><P>Lásd továbbá: Prete, L., i. m. 273. o.</P></NOTE> Ezenkívül a helytelen átültetés gyakran egy irányelv bizonyos részeit átültető vagy tükröző nemzeti intézkedések hiányát jelenti. A legtöbb helytelen átültetés esetében egy irányelv rendelkezései többé‑kevésbé fontos részeinek hiánya azonosítható a releváns nemzeti jogszabályokban.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="12"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0074"><NO.P>74.</NO.P><TXT>Azon elgondolás híveinek kulcsérve, amely szerint az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése nem csupán a bejelentés teljes elmaradására terjed ki, hanem a részleges bejelentésre, sőt az irányelv helytelen átültetésére is, a hatékony érvényesülés: kizárólag az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésének lehető legtágabb értelmezése garantálhatja, hogy a rendelkezés az irányelvek tagállamok általi átültetése biztosításának valóban hatékony eszközét jelenti.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0075"><NO.P>75.</NO.P><TXT>Ez az érv – ha egyáltalán – csak akkor lehetne meggyőző, ha azon az előfeltevésen alapulna, amely szerint az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése nem a Bíróság ítélete tiszteletben tartása elmaradásának, hanem az átültető intézkedések bejelentése elmaradásának szankcionálására irányul. Következésképpen a hatékony érvényesülésre vonatkozó megfontolásoknak álláspontom szerint nem lehet helyt adni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0076"><NO.P>76.</NO.P><TXT>A Bizottság ezenkívül úgy véli, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0042" REF.END="QE0042"/>[a]mennyiben a tagállam minden szükséges módon megindokolta az irányelv <HT TYPE="ITALIC">véleménye szerint</HT> hiánytalan átültetését, a Bizottság esetleg úgy ítél[het]i meg, hogy a tagállam nem szegte meg az átültetési intézkedések bejelentésére vonatkozó kötelezettségét, és következésképpen nem alkalmazandó [az EUMSZ 260. cikk] (3) bekezdése<QUOT.END REF.START="QS0042" CODE="201D" ID="QE0042"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0055"><P>Lásd: A Bizottság közleménye – Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 260. cikke (3) bekezdésének végrehajtása (<REF.DOC.OJ COLL="C" NO.OJ="012" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2011">HL 2011. C 12., 1. o.</REF.DOC.OJ>, 19. pont). Kiemelés tőlem.</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0077"><NO.P>77.</NO.P><TXT>Még ha egyáltalán nem is kívánom megkérdőjelezni a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás keretében a Bizottságot megillető diszkrecionális jogkört, megjegyzem, hogy úgy tűnik, hogy a Bizottságot a tagállamok szubjektív megfontolásai vezénylik. Ugyanakkor az EUMSZ 258. cikkben,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0056"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20010201">2001. február 1</DATE>‑jei <NAME.CASE>Bizottság kontra Franciaország</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑333/99</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2001:73">EU:C:2001:73</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0033">33.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> valamint az EUMSZ 260. cikkben<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0057"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20050712">2005. július 12‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Franciaország</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑304/02</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2005:444">EU:C:2005:444</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0044">44.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> előírt eljárás a tagállami kötelezettségek elmulasztásának <HT TYPE="ITALIC">objektív</HT> megállapításán alapul.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0078"><NO.P>78.</NO.P><TXT>Következésképpen nem látom, hogy miként lehetne helyt adni a Bizottság ezen állításának, amely ténylegesen az EUMSZ 260. cikk szerinti eljárás morális alapúvá tételére irányuló szubjektív szempontot vezet be.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0058"><P>E tekintetben emlékeztetek Roemer főtanácsnok bölcs szavaira, aki a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Bizottság kontra Franciaország</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványában (<NO.CASE>7/71</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1971:107">EU:C:1971:107</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 1035. o.) határozottan állította, hogy a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásban <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0043" REF.END="QE0043"/>nem felelősségi vagy erkölcsi kérdésekről van szó, hanem egyszerűen valamely jogi helyzet elrendezéséről<QUOT.END REF.START="QS0043" CODE="201D" ID="QE0043"/>.</P></NOTE> Egyébiránt a Bizottság logikájának követése azon érdemi kérdés részletes elemzését követelné meg, hogy az irányelvet átültették‑e, vagy sem.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0079"><NO.P>79.</NO.P><TXT>Fennmarad az az állítás, amely szerint az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése kizárólag azokra a helyzetekre vonatkozik, amelyekben a tagállam teljesen inaktív marad.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0080"><NO.P>80.</NO.P><TXT>Ez az álláspont, ha nem foglalná magában azokat a helyzeteket is, amelyekben a tagállam <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0044" REF.END="QE0044"/>átültető intézkedésként<QUOT.END REF.START="QS0044" CODE="201D" ID="QE0044"/> olyan intézkedéseket jelent be a Bizottságnak, amelyek semmilyen kapcsolatban nem állnak az átültetendő irányelvvel,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0059"><P>Éppen erre vonatkozik az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésének megszorító értelmezésével kapcsolatos kritika. Lásd például: Materne, T., <HT TYPE="ITALIC">La procédure en manquement d’État</HT>, Larcier, Brüsszel 2012, 43. o.; Van der Jeught, St., <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0045" REF.END="QE0045"/>L’action en manquement <QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0046" REF.END="QE0046"/>renforcée<QUOT.END REF.START="QS0046" CODE="00AB" ID="QE0046"/>: sanctions pécuniaires en cas de non‑transposition des directives européennes<QUOT.END REF.START="QS0045" CODE="201D" ID="QE0045"/>, <HT TYPE="ITALIC">Journal de droit européen</HT>, 2011, 68–70. o., különösen 69. o.</P></NOTE> számomra nem lenne meggyőző. Az ilyen <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0047" REF.END="QE0047"/>szimulált bejelentés<QUOT.END REF.START="QS0047" CODE="201D" ID="QE0047"/> ugyanis a bejelentés elmaradását jelenti. Amennyiben első ránézésre, érdemi vizsgálat nélkül bebizonyosodik, hogy az intézkedések semmilyen kapcsolatban nem állnak az irányelvvel, akkor nem lehet észszerűen az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése értelmében vett <HT TYPE="ITALIC">átültető</HT> intézkedésekről beszélni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0060"><P>Lásd még ebben az értelemben: Maśnicki, J., <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0048" REF.END="QE0048"/>Postępowanie z tytułu braku notyfikacji środków implementujących dyrektywy w świetle opinii rzecznika generalnego w sprawie C‑320/13<QUOT.END REF.START="QS0048" CODE="201D" ID="QE0048"/>, <HT TYPE="ITALIC">Europejski Przegląd Sądowy</HT>, 4. kötet, 2015, 16–23. o., különösen 20. o.</P></NOTE> Ha első ránézésre az állapítható meg, hogy a bejelentett intézkedések egyáltalán nem minősülnek átültetésnek, akkor a bejelentés elmaradásának esete áll fenn.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="13"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0081"><NO.P>81.</NO.P><TXT>Ennélfogva az olyan helyzet, amelyben <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0049" REF.END="QE0049"/>szembetűnő<QUOT.END REF.START="QS0049" CODE="201D" ID="QE0049"/>, hogy a Bizottság felé bejelentett átültető intézkedésekre vonatkozó információknak semmilyen kapcsolata nincs az irányelv rendelkezéseivel, az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0050" REF.END="QE0050"/>bejelentés elmulasztásának<QUOT.END REF.START="QS0050" CODE="201D" ID="QE0050"/> tekinthető.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0061"><P>E megállapításnak lehetővé kell tennie annak elkerülését, hogy a tagállam oly módon teljesítse a bejelentési kötelezettséget, hogy olyan nemzeti intézkedéseket jelent be, amelyek semmilyen kapcsolatban nem állnak valamely irányelv rendelkezéseivel. Lásd még ebben az értelemben: Van Rijn, Th., i. m. 585. o.</P></NOTE></TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">b)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A jelen ügyre történő alkalmazás</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0082"><NO.P>82.</NO.P><TXT>Most az a kérdés merül fel, hogy az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésében rögzített feltételek teljesülnek‑e a jelen ügyben, vagyis hogy e rendelkezés <HT TYPE="ITALIC">ratione materiae</HT> alkalmazandó‑e a jelen ügyben.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0083"><NO.P>83.</NO.P><TXT>Véleményem szerint nem.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0084"><NO.P>84.</NO.P><TXT>A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0051" REF.END="QE0051"/>az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésének megfelelően a jelen ügyben az ítélet kihirdetésének napjától kezdve kötelezze a Belga Királyságot napi <FT TYPE="DECIMAL">54639,36</FT> euró összegű kényszerítő bírság[…] megfizetésére a [2014/61] irányelv átültetését célzó intézkedések közlésére irányuló kötelezettség elmulasztása miatt<QUOT.END REF.START="QS0051" CODE="201D" ID="QE0051"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0062"><P>Lásd a Bizottság keresetlevelének 85. pontját.</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0085"><NO.P>85.</NO.P><TXT>Ez az összeg a Bíróság előtt folyamatban lévő eljárás során fokozatosan csökkent, mivel a Belga Királyság fokozatosan átültette az irányelvet.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0086"><NO.P>86.</NO.P><TXT>A pénzügyi szankció kiszabásának meghatározása szempontjából a referencia‑időpont a tényállás Bíróság általi megvizsgálásának időpontja. Ez a Bíróságnak az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdésével<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0063"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20050712">2005. július 12‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Franciaország</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑304/02</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2005:444">EU:C:2005:444</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0031">31.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20060718">2006. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Olaszország</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑119/04</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2006:489">EU:C:2006:489</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0033">33.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20131017">2013. október 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Belgium</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑533/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:659">EU:C:2013:659</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0064">64.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0074">74.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> kapcsolatos állandó ítélkezési gyakorlata, amely álláspontom szerint teljes mértékben átültethető az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésére.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0064"><P>Lásd még ebben az értelemben: Wathelet főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Bizottság kontra Lengyelország</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑320/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2441">EU:C:2014:2441</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0063">63.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0087"><NO.P>87.</NO.P><TXT>A tárgyalás során a Bizottság arról tájékoztatta a Bíróságot, hogy úgy véli, hogy az átültetés hiányosságai kizárólag Bruxelles‑Capitale (Brüsszel‑Főváros) régió vonatkozásában állnak fenn, és azok kizárólag egyes rendelkezéseket, mégpedig a 2014/61 irányelv 2. cikkének 7. pontjában,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0065"><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0052" REF.END="QE0052"/>Épületen belüli fizikai infrastruktúra<QUOT.END REF.START="QS0052" CODE="201D" ID="QE0052"/>.</P></NOTE> 8. pontjában,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0066"><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0053" REF.END="QE0053"/>Nagy sebességű technológia fogadására kész, épületen belüli fizikai infrastruktúra<QUOT.END REF.START="QS0053" CODE="201D" ID="QE0053"/>.</P></NOTE> 9. pontjában,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0067"><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0054" REF.END="QE0054"/>Jelentős felújítási munkák<QUOT.END REF.START="QS0054" CODE="201D" ID="QE0054"/>.</P></NOTE> és 11. pontjában,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0068"><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0055" REF.END="QE0055"/>Hozzáférési pont<QUOT.END REF.START="QS0055" CODE="201D" ID="QE0055"/>.</P></NOTE> valamint 4. cikkének (5) bekezdésében<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0069"><P>Amely azt írja elő, hogy a tagállamok kötelezik a hálózatüzemeltetőket, hogy tegyenek eleget a fizikai infrastruktúrájuk konkrét elemeire irányuló helyszíni vizsgálat iránti észszerű kérelmeknek.</P></NOTE> és 8. cikkében<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0070"><P>Amely azt írja elő, hogy a tagállamok gondoskodnak arról, hogy minden új építésű épületet és jelentős felújítási munkán áteső épületet nagy sebességű technológia fogadására kész infrastruktúrával és hozzáférési ponttal lássanak el.</P></NOTE> szereplő meghatározásokat érintik. E fejleményekre figyelemmel a Bizottság úgy döntött, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0056" REF.END="QE0056"/>1‑re<QUOT.END REF.START="QS0056" CODE="201D" ID="QE0056"/> csökkenti a súlyossági együtthatót, és azt kéri a Bíróságtól, hogy a Belga Királysággal szemben <FT TYPE="DECIMAL">6071,04</FT> euró összegű napi kényszerítő bírságot szabjon ki.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0088"><NO.P>88.</NO.P><TXT>A Belga Királyság nem vitatja a kifogásolt átültetési hiányosságokat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0089"><NO.P>89.</NO.P><TXT>Ezenkívül a Belga Királyság bejelentette a Bizottságnak a már megvalósított átültetési intézkedéseket. A Bizottság ugyanakkor azt állítja, hogy e kormány <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0057" REF.END="QE0057"/>nem tett eleget [a 2014/61] irányelv átültetésére elfogadott intézkedései bejelentésére vonatkozó kötelezettségének<QUOT.END REF.START="QS0057" CODE="201D" ID="QE0057"/>.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="14"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0090"><NO.P>90.</NO.P><TXT>A fent kifejtett szempontok alapján, valamint mivel e tagállam fokozatosan bejelentette a Bizottság felé az átültetési intézkedéseket, nem lehet úgy tekinteni, hogy a Belga Királyság nem tett eleget bejelentési kötelezettségének.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0091"><NO.P>91.</NO.P><TXT>Ennélfogva a Bizottságnak az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésére vonatkozó kérelmének nem lehet helyt adni.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">4.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A pénzügyi szankciókról</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0092"><NO.P>92.</NO.P><TXT>A Bizottság azt kéri a Bíróságtól, hogy a Belga Királysággal szemben 6071,04 euró összegű napi kényszerítő bírságot szabjon ki.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0093"><NO.P>93.</NO.P><TXT>Noha nem tartom szükségesnek, hogy véleményt formáljak a napi kényszerítő bírság összegének pontos számítását illetően a jelen ügyben, mivel úgy vélem, hogy az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése a jelen esetben nem alkalmazható, mindazonáltal két rövid, általános jellegű megjegyzést teszek a pénzügyi szankciókat illetően, arra az esetre, ha a Bíróság arra a következtetésre jutna, hogy az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése a jelen ügyben alkalmazható.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0094"><NO.P>94.</NO.P><TXT>A pénzügyi szankciók célja az, hogy a tagállam megfeleljen az uniós jognak, valamint hogy megakadályozza az új jogsértéseket.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0071"><P>Lásd még: Sikora, A., <HT TYPE="ITALIC">Sankcje finansowe w razie niewykonania wyroków Trybunału Sprawiedliwości Unii Europejskiej</HT>, Wolters Kluwer, Varsó, 2011, 91. o.</P></NOTE> E szankciók célja nem erkölcsi, hanem gyakorlati.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0095"><NO.P>95.</NO.P><TXT>Kiindulásként rá kell mutatni, hogy <HT TYPE="ITALIC">általában</HT><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0072"><P>Ahogyan azt az alábbiakban bemutatom, a kivételek egyike érintheti a jelen ügyet.</P></NOTE> az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdésével összefüggésben kialakított elvek az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésére is vonatkoznak.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0073"><P>Lásd még ebben az értelemben: Peers, S., <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0058" REF.END="QE0058"/>Sanctions for Infringement of EU Law after the Treaty of Lisbon<QUOT.END REF.START="QS0058" CODE="201D" ID="QE0058"/>, <HT TYPE="ITALIC">European Law Review</HT>, 18. kötet, 2012, 33–64. o., különösen 45. o.</P></NOTE> E tekintetben az alábbi két megjegyzést teszem.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0096"><NO.P>96.</NO.P><TXT>Először is, mivel az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésének az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdéséhez hasonlóan az a célja, hogy szankcionálja a Bíróság ítélete végrehajtásának elmaradását, a Bizottság a pénzügyi szankciók számításának ugyanolyan módját alkalmazhatja e két bekezdéssel összefüggésben.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0074"><P>Lásd még ebben az értelemben: Wathelet főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Bizottság kontra Lengyelország</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑320/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2441">EU:C:2014:2441</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 146. és azt követő pontok); Tanchev főtanácsnok Bizottság kontra Spanyolország ügyre (Az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése – Lakáscélú ingatlanhitelek) vonatkozó indítványa (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑569/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:271">EU:C:2019:271</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0073">73.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Mindenesetre a Bíróságot nem kötik a Bizottság javaslatai, sem a szankció alkalmazását,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0075"><P>Minden egyes ügyben a Bíróság feladata annak értékelése, hogy az adott ügy körülményeire figyelemmel milyen pénzügyi szankciót kell kiszabni: lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20121211">2012. december 11‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Spanyolország</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑610/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:781">EU:C:2012:781</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0115">115.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> sem pedig annak számításának módját illetően.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0076"><P>A Bizottság javaslatai a Bíróságot e tekintetben nem kötik, hanem csak hasznos hivatkozási alapként szolgálnak. Ugyanígy a Bizottság közleményeiben foglalt iránymutatások sem kötik a Bíróságot, de hozzájárulnak az átláthatóság, az előreláthatóság és a jogbiztonság biztosításához ezen intézmény tevékenységével kapcsolatban; lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130530">2013. május 30‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Svédország</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑270/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:339">EU:C:2013:339</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0041">41.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0097"><NO.P>97.</NO.P><TXT>Másodszor felmerül a kérdés, hogy a Bíróságnak az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlata, amely azt a kérdést érinti, hogy a Bíróság kiszabhat‑e olyan pénzügyi szankciót, amelyet a Bizottság nem kért, átültethető‑e az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdésére.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0077"><P>Ismert, hogy a Bíróság kimondta, hogy a pénzügyi szankció kiszabásának szükségességét és az adott eset körülményeinek legmegfelelőbb szankció kiválasztását csak a Bíróságnak az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése alapján meghozandó ítéletében szereplő megállapítások tükrében – tehát a politika szféráján kívül – lehet értékelni; lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20050712">2005. július 12‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Franciaország</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑304/02</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2005:444">EU:C:2005:444</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0090">90.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0091">91.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0098"><NO.P>98.</NO.P><TXT>Véleményem szerint nem.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="15"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0099"><NO.P>99.</NO.P><TXT>Az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdésétől eltérően az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése egy fontos elemmel egészül ki: az utóbbi rendelkezés kimondja, hogy a Bíróság a tagállammal szemben <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0059" REF.END="QE0059"/>a Bizottság által meghatározott összeget <HT TYPE="ITALIC">meg nem haladó mértékű</HT><QUOT.END REF.START="QS0059" CODE="201D" ID="QE0059"/> pénzügyi szankciót szabhat ki.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0078"><P>Kiemelés tőlem.</P></NOTE> Még ha az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése nem is a kiszabandó pénzügyi szankció kiválasztását említi, hanem csak annak összegét,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0079"><P>Lásd: Tanchev főtanácsnok Bizottság kontra Spanyolország ügyre (Az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése – Lakáscélú ingatlanhitelek) vonatkozó indítványa (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑569/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:271">EU:C:2019:271</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0077">77.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> e megfogalmazás kihatással van a pénzügyi szankció megválasztására. Hogy illusztráljam az általam elmondottakat: a Bizottság 6071,04 euró összegű napi kényszerítő bírság kiszabását kéri. Ha a Bíróság úgy döntene, hogy a napi kényszerítő bírság mellett átalányösszeget is kiszab, akkor hogyan maradhatna <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0060" REF.END="QE0060"/>a Bizottság által meghatározott összeget meg nem haladó mértékű<QUOT.END REF.START="QS0060" CODE="201D" ID="QE0060"/> pénzügyi szankció keretében? A kényszerítő bírság csökkentése révén? Mivel <HT TYPE="ITALIC">napi</HT> kényszerítő bírságról van szó, amelynek a tagállam által fizetett összege a jogsértés tartamától (folytatásától) függ a Bíróság által ítéletében megállapított időponttól számítva (azt követően), mi ezen összeg korlátja? Ezt nem lehet meghatározni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0100"><NO.P>100.</NO.P><TXT>Az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0061" REF.END="QE0061"/>a Bizottság által meghatározott összeget meg nem haladó mértékű<QUOT.END REF.START="QS0061" CODE="201D" ID="QE0061"/> kifejezést tehát úgy értelmezem, hogy az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése a Bíróságra ruházza a pénzügyi szankciók kiszabásával kapcsolatos hatáskört, a súlyosabb szankció alkalmazásának általános tilalma mellett.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0080"><P>Lásd még ebben az értelemben: Prete, L., i. m. 282. o., és Półtorak, N., in: D. Kornobis‑Romanowska, J. Łacny, W. Andrzej (szerk.), <HT TYPE="ITALIC">Traktat o funkcjonowaniu Unii Europejskiej. Komentarz. Tom III</HT>, Wolters Kluwer, Varsó, 2012, Art. 223–358, 260.7. pont.</P></NOTE></TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">V.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A költségekről</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0101"><NO.P>101.</NO.P><TXT>A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (3) bekezdése értelmében részleges pernyertesség esetén mindegyik fél maga viseli saját költségeit. Mivel a Bizottság és a Belga Királyság egy‑egy kereseti kérelem vonatkozásában részlegesen lett pernyertes, úgy kell határozni, hogy maguk viselik saját költségeiket.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0102"><NO.P>102.</NO.P><TXT>A Bíróság eljárási szabályzata 140. cikkének (1) bekezdése értelmében a német, az észt, az ír, a spanyol, a francia, az olasz, a litván, a magyar, az osztrák és a román kormány maga viseli saját költségeit.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">VI.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Végkövetkeztetés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0103"><NO.P>103.</NO.P><TXT>A fenti megfontolások alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a következőképpen határozzon:</TXT><P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>1)</NO.P><TXT>A Belga Királyság – mivel az előírt határidőig nem fogadta el a nagy sebességű elektronikus hírközlő hálózatok kiépítési költségeinek csökkentésére irányuló intézkedésekről szóló, <DATE ISO="20140515">2014. május 15‑i</DATE> 2014/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek való megfeleléshez szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, vagy legalábbis nem közölte azokat a Bizottsággal – nem teljesítette ezen irányelv 13. cikkéből eredő kötelezettségeit.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>A Bíróság a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>3)</NO.P><TXT>Az Európai Bizottság és a Belga Királyság maga viseli saját költségeit.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>4)</NO.P><TXT>A német, az észt, az ír, a spanyol, a francia, az olasz, a litván, a magyar, az osztrák és a román kormány maga viseli saját költségeit.</TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP.ECR></GR.SEQ></CONTENTS.CONCLUSION></CONCLUSION>