<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><JUDGMENT xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.55-20141201.xd"><BIB.JUDGMENT><REF.CASE FILE="n.a."><NO.CASE>T‑336/15</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62015TJ0336</NO.CELEX><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2017:197">EU:T:2017:197</NO.ECLI><NO.SEQ>0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>1</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>10</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>10</PAGE.TOTAL><AUTHOR>T</AUTHOR></BIB.JUDGMENT><CURR.TITLE><PAGE.HEADER><P>2017. 03. 22‑I ÍTÉLET – T‑336/15. SZ. ÜGY</P><P>WINDRUSH AKA KONTRA EUIPO – DAMMERS (THE SPECIALS)</P></PAGE.HEADER></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">A törvényszék ítélete</HT> (első tanács)</P><P><DATE ISO="20170322">2017. március 22.</DATE><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="STAR" NOTE.ID="E0001"><P>* Az eljárás nyelve: angol.</P></NOTE></P></TI></TITLE><INDEX><KEYWORD>Európai uniós védjegy</KEYWORD><KEYWORD>Megszűnés megállapítása iránti eljárás</KEYWORD><KEYWORD>A The Specials európai uniós szóvédjegy</KEYWORD><KEYWORD>Tényleges használat</KEYWORD><KEYWORD>A 207/2009/EK rendelet 51. cikke (1) bekezdésének a) pontja</KEYWORD><KEYWORD>A védjegyjogosult hozzájárulása</KEYWORD><KEYWORD>A 207/2009 rendelet 15. cikkének (2) bekezdése</KEYWORD></INDEX><JUDGMENT.INIT><P>A T‑336/15. sz. ügyben,</P></JUDGMENT.INIT><PARTIES><PLAINTIFS><P>a <HT TYPE="BOLD">Windrush Aka LLP</HT> (székhelye: London [Egyesült Királyság], képviselik: S. Malynicz QC és S. Britton solicitor)</P><PARTY.STATUS>felperesnek</PARTY.STATUS></PLAINTIFS><DEFENDANTS><P>az <HT TYPE="BOLD">Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)</HT> (képviseli: J. Crespo Carillo, meghatalmazotti minőségben)</P><PARTY.STATUS>alperes ellen,</PARTY.STATUS></DEFENDANTS><AGAINST>a másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban:</AGAINST><DEFENDANTS><P><HT TYPE="BOLD">Jerry Dammers</HT> (lakóhelye: London, képviselik: C. Fehler solicitor, H. Cuddigan és B. Brandreth barristers),</P></DEFENDANTS></PARTIES><P>az EUIPO első fellebbezési tanácsának a Windrush Aka és J. Dammers közötti megszűnés megállapítása iránti eljárással kapcsolatban <DATE ISO="20150318">2015. március 18‑án</DATE> hozott határozata (R 1412/2014‑1. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,</P><PREAMBLE><PREAMBLE.INIT><P>A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),</P><P>tagjai: I. Pelikánová elnök, V. Valančius (előadó) és U. Öberg bírák,</P><P>hivatalvezető: J. Weychert tanácsos,</P></PREAMBLE.INIT><GR.VISA><VISA>tekintettel a Törvényszék Hivatalához <DATE ISO="20150625">2015. június 25‑én</DATE> benyújtott keresetlevélre,</VISA><VISA>tekintettel az EUIPO‑nak a Törvényszék Hivatalához <DATE ISO="20151120">2015. november 20‑án</DATE> benyújtott ellenkérelmére,</VISA><VISA>tekintettel a beavatkozó félnek a Törvényszék Hivatalához <DATE ISO="20151120">2015. november 20‑án</DATE> benyújtott ellenkérelmére,</VISA><VISA>a <DATE ISO="20161206">2016. december 6‑i</DATE> tárgyalást követően,</VISA></GR.VISA><?PAGE NO="2"?><PREAMBLE.FINAL>meghozta a következő</PREAMBLE.FINAL></PREAMBLE><CONTENTS.JUDGMENT><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Ítéletet</HT></P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">A jogvita előzményei</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0001"><NO.P>1</NO.P><TXT><DATE ISO="20050727">2005. július 27‑én</DATE> a beavatkozó fél, Jerry Dammers, a közösségi védjegyről szóló, <DATE ISO="19931220">1993. december 20‑i</DATE> 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="011" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="1994">HL 1994. L 11., 1. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) (helyébe lépett az európai uniós védjegyről szóló, <DATE ISO="20090226">2009. február 26‑i</DATE> 207/2009/EK tanácsi rendelet [<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="078" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2009">HL 2009. L 78., 1. o.</REF.DOC.OJ>]) alapján, 3725082. számon oltalmat szerzett az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalánál (EUIPO) a The Specials európai uniós szóvédjegyre.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0002"><NO.P>2</NO.P><TXT>A védjegyet a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, <DATE ISO="19570615">1957. június 15‑i</DATE> Nizzai Megállapodás szerinti 9., 16., 25. és 41. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások tekintetében jelentették be, az egyes osztályok vonatkozásában az alábbi leírásnak megfelelően:</TXT><P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>9. osztály: <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0001" ID="QS0001"/>Tudományos célra szolgáló, tengerészeti, földmérő, fényképészeti, mozgóképi, optikai, súlymérő, egyéb mérő‑, jelző‑, ellenőrző (felügyeleti), életmentő és oktatóberendezések és felszerelések; elektromos áram vezetésére, elosztására, transzformálására, gyűjtésére, szabályozására és irányítására szolgáló készülékek és eszközök; hangok vagy képek rögzítésére, továbbítására, másolására szolgáló készülékek; mágneses adathordozók, hanglemezek; automata áruelosztó‑berendezések és szerkezetek érmebedobással működő készülékekhez; regiszteres pénztárgépek, számológépek, adatfeldolgozó berendezések és számítógépek; tűzoltó készülékek<QUOT.END REF.START="QS0001" CODE="201D" ID="QE0001"/>;</P></ITEM><ITEM><P>16. osztály: <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0002" ID="QS0002"/>Csomagolóanyagok CD‑khez, hangszalagokhoz és többcélú digitális lemezekhez; fényképek, nyomdaipari termékek és tájékoztatóanyagok tokok, füzetek és címkék formájában CD‑khez, hangszalagokhoz és többcélú digitális lemezekhez; fényképek, nyomdaipari termékek és tájékoztatóanyagok plakátok gyártásához<QUOT.END REF.START="QS0002" CODE="201D" ID="QE0002"/>;</P></ITEM><ITEM><P>25. osztály: <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0003" ID="QS0003"/>Ruházati cikkek, cipők, kalapáruk<QUOT.END REF.START="QS0003" CODE="201D" ID="QE0003"/>;</P></ITEM><ITEM><P>41. osztály: <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0004" ID="QS0004"/>Oktatás; szakmai képzés; szórakoztatás; sport‑ és kulturális tevékenységek<QUOT.END REF.START="QS0004" CODE="201D" ID="QE0004"/>.</P></ITEM></LIST></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0003"><NO.P>3</NO.P><TXT><DATE ISO="20121030">2012. október 30‑án</DATE> a felperes, a Windrush Aka LLP, megszűnés megállapítása iránti kérelmet nyújtott be a fent említett európai uniós védjeggyel szemben, a 207/2009 rendelet 51. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján, a fenti 2. pontban szereplő összes áru és szolgáltatás vonatkozásában, e védjegy tényleges használatának hiánya miatt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0004"><NO.P>4</NO.P><TXT><DATE ISO="20140317">2014. március 17‑i</DATE> határozatával a törlési osztály részben helyt adott a megszűnés megállapítása iránti kérelemnek. Megállapította a vitatott védjegy oltalmának megszűnését a fenti 2. pontban szereplő áruk és szolgáltatások tekintetében, a 9. osztályba tartozó, <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0005" ID="QS0005"/>CD‑k [audiovizuális]<QUOT.END REF.START="QS0005" CODE="201D" ID="QE0005"/> és <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0006" ID="QS0006"/>letölthető elektronikus kiadványok<QUOT.END REF.START="QS0006" CODE="201D" ID="QE0006"/> kivételével, amelyek tekintetében továbbra is fenntartotta a védjegyoltalom érvényességét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0005"><NO.P>5</NO.P><TXT><DATE ISO="20140519">2014. május 19‑én</DATE> a felperes a 207/2009 rendelet 58–64. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz a törlési osztály határozatának azon része ellen, amelyben az fenntartotta a vitatott védjegy oltalmának érvényességét a fenti 4. pontban szereplő áruk tekintetében.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0006"><NO.P>6</NO.P><TXT>Az EUIPO első fellebbezési tanácsa <DATE ISO="20150318">2015. március 18‑i</DATE> határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) részben helyt adott a fellebbezésnek. Hatályon kívül helyezte a törlési osztály határozatát abban a részében, amelyben ez utóbbi fenntartotta a 9. osztályba tartozó <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0007" ID="QS0007"/>letölthető elektronikus kiadványok<QUOT.END REF.START="QS0007" CODE="201D" ID="QE0007"/> tekintetében a vitatott védjegy oltalmának érvényességét, és ezen áruk tekintetében<?PAGE NO="3"?> megállapította a védjegy oltalmának megszűnését. Megerősítette viszont a 9. osztályba tartozó <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0008" ID="QS0008"/>CD‑k [audiovizuális]<QUOT.END REF.START="QS0008" CODE="201D" ID="QE0008"/> tekintetében a vitatott védjegy oltalmának érvényességét, azzal az indokkal, hogy e védjegyet egy harmadik személy a beavatkozó fél hozzájárulásával használta, és az az említett áruk tekintetében így tényleges használat tárgyát képezte.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">A felek kérelmei</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0007"><NO.P>7</NO.P><TXT>A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:</TXT><P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;</P></ITEM><ITEM><P>az EUIPO‑t kötelezze a költségek viselésére.</P></ITEM></LIST></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0008"><NO.P>8</NO.P><TXT>Az EUIPO és a beavatkozó fél azt kéri, hogy a Törvényszék:</TXT><P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>utasítsa el a keresetet;</P></ITEM><ITEM><P>a felperest kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.</P></ITEM></LIST></P></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">A jogkérdésről</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0009"><NO.P>9</NO.P><TXT>Keresetének alátámasztásaként a felperes egyetlen, lényegében a 207/2009 rendelet 15. cikke (2) bekezdésének megsértésére alapított jogalapra hivatkozik, mivel szerinte a fellebbezési tanács tévesen állapította meg azt, hogy a beavatkozó fél e rendelkezés értelmében véve érvényes módon adta hozzájárulását a vitatott védjegy harmadik személy által történő használatához.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0010"><NO.P>10</NO.P><TXT>Emlékeztetni kell rá, hogy a 207/2009 rendelet 51. cikke (1) bekezdésének a) pontja lényegében azt írja elő, hogy az EUIPO‑hoz benyújtott kérelem alapján az európai uniós védjegyoltalom megszűnését kell megállapítani, ha a jogosult az árujegyzékben szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban a védjegy tényleges használatát az Európai Unióban megszakítás nélkül öt éven át elmulasztja, és a használat elmaradását kellőképpen nem igazolja.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0011"><NO.P>11</NO.P><TXT>E tekintetben a 207/2009 rendelet 15. cikkének (2) bekezdése értelmében a védjegynek a jogosult engedélyével történő használatát a jogosult részéről történő használatnak kell tekinteni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0012"><NO.P>12</NO.P><TXT>Elöljáróban hangsúlyozni kell, hogy a keresetlevélben a felperes nem a fellebbezési tanács azon értékelését vitatja, miszerint a vitatott védjegy a 9. osztályba tartozó <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0009" ID="QS0009"/>CD‑k [audiovizuális]<QUOT.END REF.START="QS0009" CODE="201D" ID="QE0009"/> tekintetében tényleges használat tárgyát képezte.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0013"><NO.P>13</NO.P><TXT>Ugyanakkor a felperes a tárgyaláson előadta, hogy a beavatkozó fél részére a vitatott védjegy használatáért átutalt díjak összege, amelyeket a beavatkozó fél az EUIPO előtti eljárásban közölt, túl alacsony volt a vitatott védjegy tényleges használatának bizonyításához. Ezen állítást, mivel az a vitatott védjegy tényleges használatát illetően a fellebbezési tanács által végzett értékelésnek első alkalommal a tárgyaláson való vitatását képezi, mint elfogadhatatlant, el kell vetni. Ugyanis ezen állítás nem tekinthető a 207/2009 rendelet 15. cikke (2) bekezdésének megsértésére alapított jogalap kiterjesztése körébe tartozónak, vagy az említett jogalappal szoros kapcsolatot mutatónak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0014"><NO.P>14</NO.P><TXT>Ebből következően a Törvényszéknek csak arról a kérdésről kell döntenie, hogy a vitatott védjegy ezen áruk tekintetében történő tényleges használata – a 207/2009 rendelet 15. cikke (2) bekezdésének értelmében véve – a beavatkozó fél engedélyével történt‑e.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0015"><NO.P>15</NO.P><TXT>Egyetlen jogalapjának alátámasztására a felperes öt kifogásra hivatkozik.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="4"?><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">A 207/2009 rendelet 15. cikke (2) bekezdésének figyelembevételének hiányára alapított, első kifogásról</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0016"><NO.P>16</NO.P><TXT>A felperes arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács tévesen idézte a megtámadott határozatban a 207/2009 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének a) pontját, miközben e rendelkezés az előtte folyamatban lévő, jelen ügy elbírálása szempontjából irreleváns volt, szemben az említett rendelet 15. cikkének (2) bekezdésével.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0017"><NO.P>17</NO.P><TXT>A 207/2009 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a védjegy tényleges használatának bizonyítása kiterjed a védjegy olyan alakban történő használatának bizonyítására is, amely a lajstromozott alaktól csak a megkülönböztető képességet nem érintő elemekben tér el.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0018"><NO.P>18</NO.P><TXT>E rendelkezés – amely nem ír elő szigorú egyezést a védjegy használt alakja és annak lajstromozott alakja között – célja az, hogy lehetővé tegye a védjegy jogosultja számára a kereskedelmi felhasználás során a megjelölés olyan módosítását, amely a megkülönböztető képességet nem érintve lehetővé teszi, hogy a megjelölést az érintett áruk és szolgáltatások értékesítésének és reklámozásának igényeihez igazítsák. Céljának megfelelően, e rendelkezés tárgyi hatályának azokra az esetekre kell korlátozódnia, amelyekben a védjegyjogosult által a védjegy árujegyzékében szereplő áruk és szolgáltatások jelölésére konkrétan használt megjelölés képezi azt a formát, amelyben e védjegyet az üzleti életben használják (lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20151210">2015. december 10‑i</DATE> <NAME.CASE>Sony Computer Entertainment Europe kontra OHIM – Marpefa [Vieta]</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>T‑690/14</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2015:950">EU:T:2015:950</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0031">31.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0019"><NO.P>19</NO.P><TXT>A jelen esetben nem vitás, hogy a vitatott védjegynek a lajstromozott alaktól eltérő formában történő esetleges használatának kérdése nem képezte részét sem a törlési osztály, sem a fellebbezési tanács előtti jogvitának.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0020"><NO.P>20</NO.P><TXT>Egyebekben a felek egyetértenek abban, hogy a fellebbezési tanácsot annak a kérdésnek az eldöntésére kérték fel, a 207/2009 rendelet 15. cikkének (2) bekezdése alapján, hogy a beavatkozó fél hozzájárult‑e a vitatott védjegy harmadik személy általi használatához, vagy sem, továbbá abban, hogy azzal, hogy a 207/2009 rendelet 15. cikkének (1) bekezdés a) pontját idézte, a fellebbezési tanács nem az e szempontból releváns rendelkezést idézte.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0021"><NO.P>21</NO.P><TXT>Mindenesetre azt kell megállapítani, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 38–45. pontjában azt vizsgálta, hogy a beavatkozó fél hozzájárulását adta‑e a vitatott védjegy harmadik személyek általi használatához. E célból ugyanis a fellebbezési tanács annak érdekében értelmezte a beavatkozó fél és más művészek, valamint a lemezkiadó által <DATE ISO="19790608">1979. június 8‑án</DATE> kötött szerződést (a továbbiakban: <DATE ISO="19790608">1979. június 8‑i</DATE> szerződés), amelyre a felperes hivatkozott, hogy eldöntse, kiderül‑e ezen szerződésből az, hogy a beavatkozó fél hozzájárulását adta a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0010" ID="QS0010"/>The Specials<QUOT.END REF.START="QS0010" CODE="201D" ID="QE0010"/> zenei együttes nevének e lemezkiadó általi használatához. E tekintetben a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy e névnek az említett kiadó általi használata e beavatkozó fél hozzájárulásával történt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0022"><NO.P>22</NO.P><TXT>Ennélfogva azt kell megállapítani, hogy a fellebbezési tanács elbírálta azt a kérdést, amellyel kapcsolatban hozzá fordultak, vagyis azt, hogy a beavatkozó fél hozzájárulását adta‑e a vitatott védjegy harmadik személy által történő használatához, és e célból a 207/2009 rendelet 15. cikkének (2) bekezdését alkalmazta.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0023"><NO.P>23</NO.P><TXT>Ebből következik, hogy az a tény, hogy a fellebbezési tanács e rendelet 15. cikkének (2) bekezdése helyett a 207/2009 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének a) pontját idézte, pusztán formai hibának minősül, ami nincs kihatással a fellebbezési tanács által azon kérdéssel kapcsolatban végzett értékelés eredményére, amellyel kapcsolatban hozzá fordultak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0024"><NO.P>24</NO.P><TXT>Ennélfogva az első kifogást el kell utasítani.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="5"?><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">Az engedély (hozzájárulás) fogalmának, mint az uniós jog önálló fogalmának megsértésére alapított, második kifogásról</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0025"><NO.P>25</NO.P><TXT>A felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács, azáltal, hogy nem vette figyelembe a 207/2009 rendelet 15. cikkének (2) bekezdését annak értékelésénél, hogy a beavatkozó fél hozzájárult‑e a vitatott védjegy harmadik személy által történő használatához, figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy az e rendelkezésben említett engedély (hozzájárulás) fogalmát kizárólag az uniós jogra figyelemmel kell értelmezni. E tekintetben a fellebbezési tanács a felperes érveinek elutasításakor tévesen arra támaszkodott, hogy a High Court of Justice‑nak (England and Wales) (legfelsőbb bíróság [Anglia és Wales], Egyesült Királyság) nincs olyan határozata, amely az <DATE ISO="19790608">1979. június 8‑i</DATE> szerződés releváns kikötéseit értelmezte volna.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0026"><NO.P>26</NO.P><TXT>Ezenfelül, a fellebbezési tanács a felperes szerint tévesen értelmezte az <DATE ISO="19790608">1979. június 8‑i</DATE> szerződés egyes kikötéseit, azáltal, hogy nem vette figyelembe azt, hogy e szerződés a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0011" ID="QS0011"/>The Specials<QUOT.END REF.START="QS0011" CODE="201D" ID="QE0011"/> zenei együttes nevének – az ezen együttes által készített zenei hangfelvételekkel kapcsolatos – használatához fűződő jogok egészét átruházta egy harmadik személyre.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0027"><NO.P>27</NO.P><TXT>Ami először is a felperes azon érvét illeti, miszerint a fellebbezési tanács nem kizárólag az uniós jogra figyelemmel értékelte a használathoz való hozzájárulás fogalmát, azt kell megállapítani, hogy ezen érv azon az előfeltevésen alapul, hogy az említett tanács nem vette figyelembe a 207/2009 rendelet 15. cikkének (2) bekezdését annak értékelésénél, hogy a beavatkozó fél hozzájárult‑e a vitatott védjegy harmadik személy által történő használatához. Márpedig, amint arra a fenti 22. pontban rámutattunk, a fellebbezési tanács által az e kérdéssel kapcsolatban adott értékelések a 207/2009 rendelet 15. cikkének (2) bekezdésén alapultak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0028"><NO.P>28</NO.P><TXT>Ezenfelül, a megtámadott határozat 40. pontjában a fellebbezési tanács kiemelte, hogy mivel az <DATE ISO="19790608">1979. június 8‑i</DATE> szerződésre az angol jog az irányadó, az említett szerződés értelmezésére kizárólag a High Court of Justice (England and Wales) (legfelsőbb bíróság [Anglia és Wales]) rendelkezik hatáskörrel. Hozzátette, hogy a felperes nem hivatkozott e bíróság egyetlen határozatára sem azon állításának alátámasztására, miszerint a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0012" ID="QS0012"/>The Specials<QUOT.END REF.START="QS0012" CODE="201D" ID="QE0012"/> zenei együttes nevéhez fűződő jogokat egy harmadik személyre ruházták át.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0029"><NO.P>29</NO.P><TXT>A megtámadott határozat 40. pontjából kiderül, hogy a fellebbezési tanács nem hivatkozott e bíróság esetleges határozatainak hiányára annak megállapításakor, hogy a felperes állítása nem volt alátámasztva. Ebből azonban nem lehet azt a következtetést levonni, amint azt a felperes tette, hogy a fellebbezési tanácsnak e határozatokra figyelemmel kellett volna értékelnie a beavatkozó fél hozzájárulását, és nem – ahogyan azt a fellebbezési tanács helyesen tette – a 207/2009 rendelet 15. cikkének (2) bekezdésére figyelemmel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0030"><NO.P>30</NO.P><TXT>Következésképpen a felperes érvét el kell utasítani.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0031"><NO.P>31</NO.P><TXT>Ami másodszor a felperesnek az <DATE ISO="19790608">1979. június 8‑i</DATE> szerződés egyes kikötéseinek téves értelmezésére alapított érvét illeti, azt a negyedik kifogással együtt kell megvizsgálni, amellyel a felperes azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy nem vette figyelembe az említett szerződést egyes kikötéseit.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0032"><NO.P>32</NO.P><TXT>Ennélfogva a második kifogást el kell utasítani.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">A vitatott védjegy harmadik személyek általi használatához való hozzájárulással kapcsolatos bizonyítási teher megfordítására alapított, harmadik kifogásról</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0033"><NO.P>33</NO.P><TXT>A felperes azt állítja, hogy azzal, hogy a fellebbezési tanács nem vette figyelembe a 207/2009 rendelet 15. cikkének (2) bekezdését, e rendelkezést megsértve, megfordította a vitatott védjegy harmadik személyek általi használatához való hozzájárulással kapcsolatos bizonyítási terhet. Ugyanis szerinte a<?PAGE NO="6"?> fellebbezési tanács – tévesen – azt rótta fel a felperesnek, hogy nem hivatkozott olyan bírósági határozatokra, amelyek alkalmasak lettek volna az <DATE ISO="19790608">1979. június 8‑i</DATE> szerződés egyes kikötéseinek tartalmára vonatkozó állításainak alátámasztására. Márpedig, az említett tanácsnak szerinte kérnie kellett volna a beavatkozó féltől, hogy szolgáltasson további bizonyítékokat a vitatott védjegy használatához való hozzájárulásáról, amennyiben úgy vélte, hogy a benyújtott bizonyítékok nem elegendők, és nem a felperestől kellett volna kérnie annak bizonyítását, hogy a beavatkozó fél részéről nem történt meg a hozzájárulás.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0034"><NO.P>34</NO.P><TXT>Emlékeztetni kell arra, hogy a megszűnés megállapítása iránti eljárásban a vitatott védjegy jogosultját terheli annak bizonyítása, hogy engedélyezte e védjegy harmadik személy által történő állítólagos használatát (lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20110113">2011. január 13‑i</DATE> <NAME.CASE>Park kontra OHIM – Bae [PINE TREE]</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>T‑28/09</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2011:7">EU:T:2011:7</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0060">60.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0035"><NO.P>35</NO.P><TXT>A jelen esetben, amint arra a felperes helyesen hivatkozik, a beavatkozó félnek kellett volna bizonyítania azt, hogy hozzájárult a vitatott védjegy harmadik személy általi használatához.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0036"><NO.P>36</NO.P><TXT>A felperes azonban tévesen hivatkozik arra, hogy a fellebbezési tanács rá hárította a hozzájárulás hiányára vonatkozó bizonyítás terhét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0037"><NO.P>37</NO.P><TXT>Ugyanis, először is, egyrészt, a megtámadott határozat 4. pontjából kiderül, hogy a beavatkozó fél a felperes által benyújtott megszűnés megállapítása iránti kérelemre adott észrevételeihez csatolta a harmadik személyek által a vitatott védjegy használatáért általuk átutalt díjakra vonatkozó kivonatokat. Másrészt, a fellebbezési tanács az említett határozat 42. és 43. pontjában kiemelte, hogy a vitatott védjegy harmadik személyek általi használata a beavatkozó fél részére történő díjfizetés ellenében történt, azon időszak teljes egésze során, amelynek tekintetében a vitatott védjegy használatát igazolni kellett, amiből az említett tanács arra következtetett, hogy a vitatott védjegy harmadik személyek általi használatához megvolt a beavatkozó fél hozzájárulása. Ebből következik, hogy a fellebbezési tanács a beavatkozó fél által szolgáltatott bizonyítékok alapján következtetett az említett hozzájárulás meglétére, a fenti 34. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0038"><NO.P>38</NO.P><TXT>Másodszor, amint arra a fenti 29. pontban rámutattunk, a fellebbezési tanács a beavatkozó félnek a vitatott védjegy harmadik személyek általi használatához adott hozzájárulását nem a High Court of Justice (England and Wales) (legfelsőbb bíróság [Anglia és Wales]) esetleges határozataira figyelemmel vizsgálta.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0039"><NO.P>39</NO.P><TXT>A felperes ennélfogva nem állíthatja, hogy a fellebbezési tanács rá hárította volna a beavatkozó félnek a vitatott védjegy harmadik személyek általi használatához való hozzájárulásának hiányára vonatkozó bizonyítás terhét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0040"><NO.P>40</NO.P><TXT>Következésképpen a harmadik kifogást el kell utasítani.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">Az <DATE ISO="19790608">1979. június 8‑i</DATE> szerződés egyes kikötései figyelembevételének hiányára alapított, negyedik kifogásról</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0041"><NO.P>41</NO.P><TXT>A felperes azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy az nem vette figyelembe az <DATE ISO="19790608">1979. június 8‑i</DATE> szerződés egyes azon kikötéseit, amelyekből szerinte kiderül, hogy a beavatkozó fél átruházta a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0013" ID="QS0013"/>The Specials<QUOT.END REF.START="QS0013" CODE="201D" ID="QE0013"/> zenei együttes tevékenységéhez kapcsolódó jogokat, beleértve az ezen együttes nevének bármiféle – akár annak védjegyként történő – használatára vonatkozó jogokat is, és így már nem a beavatkozó fél volt az említett jogok jogosultja. Hozzáteszi, hogy e jogok átruházása miatt a beavatkozó fél által szolgáltatott bizonyítékok – a fellebbezési tanács vélekedésével ellentétben – nem voltak alkalmasak annak bizonyítására, hogy a beavatkozó fél hozzájárult a vitatott védjegy harmadik személyek által történő használatához.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="7"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0042"><NO.P>42</NO.P><TXT>Ami először is a beavatkozó fél jogainak az <DATE ISO="19790608">1979. június 8‑i</DATE> szerződés értelmében történt állítólagos átruházására vonatkozó érvet illeti, az EUIPO vitatja annak elfogadhatóságát. Az EUIPO szerint ezzel az érvvel a felperes valójában azt állítja, hogy a beavatkozó félnek nem volt joga a vitatott védjegy lajstromozását kérni, és ennek következtében az említett védjegy bejelentésekor a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében véve rosszhiszeműen járt el. Márpedig, egyrészt e rendelkezés nem alkalmazható az európai uniós védjegyek megszűnésének megállapítása iránti eljárásban, másrészt, a 207/2009 rendelet 15. cikkének (2) bekezdése a védjegyek használatára, és nem azok tulajdonjogára vonatkozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0043"><NO.P>43</NO.P><TXT>Emlékeztetni kell arra, hogy a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében az európai uniós védjegyet az EUIPO‑hoz benyújtott kérelem vagy a védjegybitorlási perben előterjesztett viszontkereset alapján törölni kell, ha a megjelölést rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0044"><NO.P>44</NO.P><TXT>A jelen esetben a felperes arra hivatkozik, hogy a vitatott védjegy használata azon jogok közé tartozik, amelyeket szerinte a beavatkozó fél az <DATE ISO="19790608">1979. június 8‑i</DATE> szerződés értelmében átruházott, és amelyeknek – következésképpen – e védjegy bejelentésekor már ő nem volt a jogosultja.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0045"><NO.P>45</NO.P><TXT>Kétségtelen, hogy ezen érv úgy is értelmezhető, mint amely hallgatólagosan magában foglalja azt is, hogy a beavatkozó fél nem nyújthatott volna be a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0014" ID="QS0014"/>The Specials<QUOT.END REF.START="QS0014" CODE="201D" ID="QE0014"/> zenei együttes nevének európai uniós védjegyként történő lajstromozása iránti kérelmet. Mindenesetre a felperes a vitatott védjegy megszűnésének megállapítása iránti eljárás keretében nem hivatkozott a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdése b) pontja alapján a beavatkozó félnek az említett védjegy bejelentésekor fennálló rosszhiszeműségére.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0046"><NO.P>46</NO.P><TXT>Ugyanis, a felperes csupán úgy véli, hogy a beavatkozó fél a 207/2009 rendelet 15. cikkének (2) bekezdése értelmében nem járulhatott hozzá a vitatott védjegy harmadik személyek által történő használatához abban az időszakban, amelynek tekintetében a tényleges használatot igazolni kell, hiszen akkor már nem ő volt az <DATE ISO="19790608">1979. június 8‑i</DATE> szerződés értelmében átengedett jogok jogosultja. Következésképpen, az EUIPO tévesen vitatja a felperes érvének elfogadhatóságát.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0047"><NO.P>47</NO.P><TXT>Ugyanakkor az EUIPO helyesen vitatja ezen érv megalapozottságát. Ugyanis azt kell megállapítani, hogy a 207/2009 rendelet 51. cikkének (1) bekezdésének megfelelően, annak bizonyítása szempontjából, hogy a vitatott védjegy nem képezte a beavatkozó fél által vagy az ő hozzájárulásával más által történő tényleges használat tárgyát, ennek nincs jelentősége.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0048"><NO.P>48</NO.P><TXT>Emlékeztetni kell arra, hogy azon követelmény jogszabályi célja, miszerint valamely védjegynek ahhoz, hogy az uniós jog címén oltalom alatt állhasson, tényleges használat tárgyát kell képeznie, abban a tényben keresendő, hogy az EUIPO védjegylajstroma nem tekinthető olyan, stratégiai fontosságú és statikus jegyzéknek, amely a tevékenységüket nem gyakorló jogosultak számára határozatlan időre jogi monopóliumot biztosít (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20110915">2011. szeptember 15‑i</DATE> <NAME.CASE>centrotherm Clean Solutions kontra OHIM – Centrotherm Systemtechnik [CENTROTHERM]</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>T‑427/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2011:480">EU:T:2011:480</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0024">24.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0049"><NO.P>49</NO.P><TXT>A jelen esetben emlékeztetni kell arra, hogy a beavatkozó fél a vitatott védjegy oltalmát <DATE ISO="20050727">2005. július 27‑én</DATE> szerezte meg, és e védjegy jogosultjaként, a 207/2009 rendelet 9. cikke (1) bekezdésének első mondata értelmében, e védjegy tekintetében kizárólagos jogokat élvez. Márpedig a 207/2009 rendelet 51. és 55. cikkének rendelkezéseiből az következik, hogy az európai uniós védjegyek tekintetében az érvényességet vélelmezni kell (lásd analógia útján: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130913">2013. szeptember 13‑i</DATE> <NAME.CASE>Fürstlich Castell’sches Domänenamt kontra OHIM – Castel Frères [CASTEL]</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>T‑320/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2013:424">EU:T:2013:424</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0027">27.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20151125">2015. november 25‑i</DATE> <NAME.CASE>Ewald Dörken kontra OHIM – Schürmann [VENT ROLL]</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>T‑223/14</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2015:879">EU:T:2015:879</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0056">56.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0050"><NO.P>50</NO.P><TXT>Ebből következik, hogy a felperes nem hivatkozhat sikerrel keresetének – amely a 207/2009 rendelet 51. cikke (1) bekezdésének a) pontján alapuló megszűnés megállapítása iránti eljárással kapcsolatos – alátámasztásaként a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0015" ID="QS0015"/>The Specials<QUOT.END REF.START="QS0015" CODE="201D" ID="QE0015"/> zenei együttes nevéhez fűződő jogoknak az <DATE ISO="19790608">1979. június 8‑i</DATE><?PAGE NO="8"?> szerződés értelmében történt állítólagos átruházására annak bizonyítása érdekében, hogy a vitatott – <DATE ISO="20050727">2005. július 27‑én</DATE> lajstromozott – védjegy a 207/2009 rendelet 15. cikke értelmében már nem képezte a beavatkozó fél által vagy annak hozzájárulásával más által történő tényleges használat tárgyát.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0051"><NO.P>51</NO.P><TXT>Ami másodszor a beavatkozó fél által szolgáltatott bizonyítékok bizonyító erejének hiányára alapított érvet illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a beavatkozó félre hárult annak bizonyítása, hogy hozzájárult e védjegy harmadik személyek általi használatához.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0052"><NO.P>52</NO.P><TXT>Ezenfelül hangsúlyozni kell, hogy figyelemmel az európai uniós védjegyek használatának e védjegyek jogosultjainak kizárólagos jogai kimerülésére gyakorolt joghatásainak fontosságára, a hozzájárulást oly módon kell kifejezni, amely egyértelműen tükrözi az e jogról való lemondás szándékát. E szándék általában a hozzájárulás kifejezett megfogalmazásából ered. Ugyanakkor nem zárható ki, hogy bizonyos esetekben e szándékra hallgatólagosan a szóban forgó védjegy harmadik személyek általi használatát megelőző, azzal egyidejű vagy azt követő olyan körülmények vagy tényezők alapján lehet következtetni, amelyek szintén egyértelműen a jogosult e jogáról való lemondásának szándékát tükrözik (lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20110113">2011. január 13‑i</DATE> <NAME.CASE>PINE TREE</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>T‑28/09</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2011:7">EU:T:2011:7</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0061">61.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150130">2015. január 30‑i</DATE> <NAME.CASE>Now Wireless kontra OHIM – Starbucks [HK] [now]</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>T‑278/13</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2015:57">EU:T:2015:57</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0035">35.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0053"><NO.P>53</NO.P><TXT>A jelen esetben, mivel a megszűnés megállapítása iránti kérelmet a felperes <DATE ISO="20121030">2012. október 30‑án</DATE> nyújtotta be, a fent említett rendelkezés által előírt ötéves időszak (a továbbiakban: releváns időszak) <DATE ISO="20071030">2007. október 30</DATE>‑tól <DATE ISO="20121029">2012. október 29‑ig</DATE> terjedt, amit a felek nem vitatnak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0054"><NO.P>54</NO.P><TXT>A vitatott védjegynek a releváns időszakban történt tényleges használatának igazolására a beavatkozó fél benyújtotta az EUIPO‑hoz azokat a leveleket, amelyeket egy könyvelő címzett hozzá, és amelyek azokat a díjakat részletezték, amelyeket az ő részére a vitatott védjegy harmadik személyek általi használatáért 2007 és 2012 között fizettek, valamint az ugyanezen időszakra vonatkozó ezen díjak részletes kivonatait.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0055"><NO.P>55</NO.P><TXT>A felperes nem vitatja ezen iratok hitelességét. Azonban arra hivatkozik, hogy azok jogilag nem támasztják alá kellőképpen a beavatkozó fél által az ezen iratokban említett harmadik személyek részére adott hozzájárulást.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0056"><NO.P>56</NO.P><TXT>Ezt az érvet el kell vetni. Ugyanis az ítélkezési gyakorlat szerint, amikor valamely európai uniós védjegy jogosultja az e védjegy használatával kapcsolatos harmadik személy által végzett cselekményekre hivatkozik a védjegynek a 207/2009 rendelet 15. cikke értelmében vett tényleges használatára való hivatkozás alátámasztásaként, hallgatólagosan arra hivatkozik, hogy e használat az ő hozzájárulásával történt (lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20110113">2011. január 13‑i</DATE> <NAME.CASE>PINE TREE</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>T‑28/09</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2011:7">EU:T:2011:7</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0062">62.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; <DATE ISO="20150130">2015. január 30‑i</DATE> now ítélet, <REF.DOC.ECR><NO.CASE>T‑278/13</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2015:57">EU:T:2015:57</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0036">36.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezenfelül kevéssé valószínű, hogy ezen iratok a beavatkozó fél rendelkezésére állnának, és azokat ő mint a vitatott védjegy használatának bizonyítékait benyújtaná, ha e használat az akarata ellenére történt volna.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0057"><NO.P>57</NO.P><TXT>Ennélfogva úgy kell tekinteni, hogy e bizonyítékok kellőképpen szilárd alapot képeztek ahhoz, hogy azokból arra lehessen következtetni, hogy a vitatott védjegy használata a releváns időszakban a beavatkozó fél hozzájárulásával történt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0058"><NO.P>58</NO.P><TXT>Következésképpen a fellebbezési tanács egyrészt a megtámadott határozat 42. pontjában helyesen emelte ki, hogy a beavatkozó fél a vitatott védjegy harmadik személyek által történő használatáért díjfizetésben részesült, másrészt e határozat 45. pontjában helyesen vélekedett úgy, hogy e védjegyet a beavatkozó fél hozzájárulásával használták.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0059"><NO.P>59</NO.P><TXT>Ennélfogva a negyedik kifogást el kell utasítani.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="9"?><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">Az irreleváns megállapítások figyelembevételére alapított, ötödik kifogásról</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0060"><NO.P>60</NO.P><TXT>A felperes azt rója fel a fellebbezési tanácsnak, hogy az azt értékelte, hogy a beavatkozó fél hozzájárult‑e a vitatott védjegy harmadik személyek által történő használatához, a 207/2009 rendelet 15. cikkének (2) bekezdése értelmében véve, három olyan megállapítást véve figyelembe, amelyek szerinte ebből a szempontból irrelevánsak. Ily módon szerinte először is irreleváns az a körülmény, amelyet a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 42. pontjában kiemelt, miszerint a valamely névhez vagy védjegyhez fűződő jogokat általában nem olyan szerződés keretében szokták átruházni, amelyet egy előadóművész a lemezkiadóval lemezfelvételek készítése céljából köt. Másodszor, szerinte a megtámadott határozat 43. pontjában megállapított azon tény sem releváns, hogy a lemezkiadó, amellyel a beavatkozó fél <DATE ISO="19790608">1979. június 8‑án</DATE> szerződést kötött, nem vállalta a vitatott védjegyhez fűződő jogok EUIPO előtti érvényesítését. Harmadszor, az a tény, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 44. pontjában a felperes érveit úgy értelmezte, hogy azok a beavatkozó félnek a védjegy bejelentésekor fennálló, a 207/2009 rendelet 52. cikkének (1) bekezdése értelmében vett rosszhiszeműségének bizonyítására irányulnak, arra kötelezte volna őt, hogy ennek alapján nyújtson be a vitatott védjegy törlése iránti kérelmet. Márpedig a beavatkozó fél esetleges rosszhiszeműségének kérdése a vitatott védjegy harmadik személyek általi használatához való hozzájárulásának értékelése szempontjából irreleváns.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0061"><NO.P>61</NO.P><TXT>Amint arra a fenti 37. és 54. pontban rámutattunk, a fellebbezési tanács a beavatkozó fél hozzájárulásának meglétére az utóbbi által benyújtott bizonyítékokból következtetett, a fenti 34. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően, különösen egy könyvelő leveleiből, amelyek azokat a díjakat részletezték, amelyeket az ő részére a vitatott védjegy harmadik személyek általi használatáért fizettek, valamint a releváns időszakra vonatkozó ezen díjak részletes kivonataiból. Amint az a fenti 57. pontból kiderül, e bizonyítékok már önmagukban véve is elegendőek voltak annak bizonyítására, hogy a beavatkozó fél hozzájárult a vitatott védjegy harmadik személyek által történő használatához, a 207/2009 rendelet 15. cikkének (2) bekezdése értelmében.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0062"><NO.P>62</NO.P><TXT>Ezenfelül hangsúlyozni kell, hogy a fellebbezési tanácsnak a felperes által kifogásolt állításai önmagukban véve nem a beavatkozó fél hozzájárulásának bizonyítására szolgáltak, hanem csupán választ adtak a felperesnek az említett tanács elé terjesztett érveire, ahogyan azokat a megtámadott határozat 14. pontjában (első‑ötödik francia bekezdés) és 39. pontjában az említett tanács összefoglalta.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0063"><NO.P>63</NO.P><TXT>Ebből következik, hogy az ötödik kifogás hatástalan, így azt el kell vetni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0064"><NO.P>64</NO.P><TXT>Mivel a felperes egyik kifogása sem megalapozott, az általa előterjesztett egyetlen jogalapot, és ennélfogva a keresetet teljes egészében el kell utasítani.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">A költségekről</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0065"><NO.P>65</NO.P><TXT>A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, az EUIPO és a beavatkozó fél kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><JURISDICTION><INTRO><P>A fenti indokok alapján</P><P>A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)</P><P>a következőképpen határozott:</P></INTRO><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">1)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A Törvényszék a keresetet elutasítja.</HT></TXT></NP></ITEM><?PAGE NO="10"?><ITEM><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">2)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A Törvényszék a Windrush Aka LLP‑t kötelezi a költségek viselésére.</HT></TXT></NP></ITEM></LIST></JURISDICTION></CONTENTS.JUDGMENT><SIGNATURE.CASE><SIGNATORY><P>Pelikánová</P></SIGNATORY><SIGNATORY><P>Valančius</P></SIGNATORY><SIGNATORY><P>Öberg</P></SIGNATORY><P>Kihirdetve Luxembourgban, a <DATE ISO="20170322">2017. március 22‑i</DATE> nyilvános ülésen.</P><SIGNATORY><P>Aláírások</P></SIGNATORY></SIGNATURE.CASE></JUDGMENT>