C-643/1962019CO0643EU:C:2020:38800011177CJ

2020. 05. 25-i végzés – C-643/19. sz. ügy

Resopre

<TI><P><HT TYPE="UC">A Bíróság végzése</HT> (kilencedik tanács)</P><P><DATE ISO="20200525">2020. május 25.</DATE><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="STAR" NOTE.ID="E0001"><P>Az eljárás nyelve: portugál.</P></NOTE></P></TI>Előzetes döntéshozatalA Bíróság eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése2014/24/EU irányelvKözbeszerzési szerződések2014/23/EU irányelvSzolgáltatási koncessziókAz előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre adandó hasznos választ lehetővé tévő ténybeli és jogi elemek hiányaElfogadhatatlanság

A C‑643/19. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tribunal Central Administrativo Norte (északi központi közigazgatási bíróság, Portugália) a Bírósághoz 2019. augusztus 30‑án érkezett, 2019. július 26‑i határozatával terjesztett elő

a Resopre – Sociedade Revendedora de Aparelhos de Precisão SA

és

a Município de Peso da Régua

között,

a Datarede – Sistemas de Dados e Comunicações SA,

az Alexandre Barbosa Borges SA,

a Fernando L. Gaspar – Sinalização e Equipamentos Rodoviários SA

részvételével folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (kilencedik tanács),

tagjai: S. Rodin tanácselnök, D. Šváby (előadó) és K. Jürimäe bírák,

főtanácsnok: M. Szpunar,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint a Bíróság az eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése alapján, indokolt végzéssel határoz,meghozta a következő<TI><P><HT TYPE="BOLD">Végzést</HT></P></TI>1Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2017. december 18‑i (EU) 2017/2365 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel (HL 2017. L 337., 19. o.) módosított, a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26‑i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 94., 65. o.; helyesbítés: HL 2015. L 265., 68. o.; a továbbiakban: 2014/24 irányelv) 56. cikke (1) bekezdésének és 60. cikke (4) bekezdésének, valamint a szabad verseny elvének értelmezésére irányul.2Ezt a kérelmet a Resopre – Sociedade Revendedora de Aparelhos de Precisão SA (a továbbiakban: Resopre) és a Município de Peso da Régua (Peso da Régua önkormányzata, Portugália) között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya földterületeknek parkolóórák létesítése és működtetése céljából történő használatára vonatkozó koncesszió odaítélése az önkormányzat által kötött szerződéssel.<TI><P><HT TYPE="BOLD">Jogi háttér</HT></P></TI><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A 2014/23 irányelv</HT></HT></P></TI>3A 2017. december 18‑i (EU) 2017/2366 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel (HL 2017. L 337., 21. o.) módosított, a koncessziós szerződésekről szóló, 2014. február 26‑i 2014/23/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 94., 1. o.; a továbbiakban: 2014/23 irányelv) 1. cikkének (1) bekezdése előírja:

Ez az irányelv szabályokat állapít meg az ajánlatkérő szervek és közszolgáltató ajánlatkérők koncessziós eljárásaira azon koncessziók vonatkozásában, amelyek becsült értéke eléri vagy meghaladja a 8. cikkben megállapított értékhatárt.

4A 2014/23 irányelvnek a Fogalommeghatározások című 5. cikke a következőképpen rendelkezik:

Ezen irányelv alkalmazásában:

1)koncesszió építési vagy szolgáltatási koncesszió, az alábbi a) és b) pont értelmében:

[…]

b)szolgáltatási koncesszió: írásbeli visszterhes szerződés, amelynek keretében egy vagy több ajánlatkérő szerv vagy közszolgáltató ajánlatkérő egy vagy több gazdasági szereplőt megbíz bizonyos, az a) pontban említett építési beruházás kivitelezésétől eltérő szolgáltatások nyújtásával és kezelésével, amelynek esetében a megbízásért járó ellenszolgáltatás vagy kizárólag a szerződés tárgyát képező szolgáltatás hasznosítási joga, vagy ez a jog pénzbeli ellenszolgáltatással kiegészülve.

5Ugyanezen irányelv 8. cikke, amely meghatározza a koncessziók becsült értékének kiszámítására szolgáló értékhatárt és módszereket, (1) és (2) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

(1)Ezt az irányelvet olyan koncessziókra kell alkalmazni, amelyek értéke eléri vagy meghaladja az 5548000 [eurót].(2)A koncesszió értéke a koncessziós jogosult teljes, héa nélküli, az ajánlatkérő szerv vagy a közszolgáltató ajánlatkérő által becsült árbevétele a szerződés időtartama alatt a koncesszió tárgyát képező építési munkák és szolgáltatások, valamint az ezen építési munkákhoz és szolgáltatásokhoz kapcsolódó árubeszerzések tekintetében.

<TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A 2014/24 irányelv</HT></HT></P></TI>6A 2014/24 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

Ez az irányelv szabályokat állapít meg az ajánlatkérő szervek által közbeszerzési szerződések megkötése céljából lefolytatott olyan beszerzési eljárásokra, valamint tervpályázatokra vonatkozóan, amelyek becsült értéke meghaladja a 4. cikkben rögzített értékhatárokat.

7Ezen irányelv Fogalommeghatározások címet viselő 2. cikkének (1) bekezdése szerint:

Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]

5.közbeszerzési szerződés: egy vagy több gazdasági szereplő és egy vagy több ajánlatkérő szerv által, írásban megkötött visszterhes szerződés, amelynek tárgya építési beruházás kivitelezése, áru szállítása vagy szolgáltatás nyújtása;

[…]

8Az említett irányelv 3. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdése szerint:

Az árubeszerzést, építési beruházást és szolgáltatás megrendelését, valamint koncessziót egyaránt magában foglaló vegyes szerződések esetében a vegyes szerződést ezen irányelvvel összhangban kell odaítélni, amennyiben a szerződés azon részének, amely az ezen irányelv hatálya alá tartozó szerződés megkötésére irányul, az 5. cikknek megfelelően számított becsült értéke eléri vagy meghaladja a 4. cikkben megállapított vonatkozó értékhatárt.

9Ugyanezen irányelv 4. cikkének szövege a következő:

Ezt az irányelvet azokra a beszerzésekre kell alkalmazni, amelyek hozzáadottérték‑adó (héa) nélküli becsült értéke eléri vagy meghaladja a következő értékhatárokat:

[…]

c)221000 [euró] a központi szint alatti ajánlatkérő szervek által odaítélt, árubeszerzésre és szolgáltatásra irányuló közbeszerzési szerződések, valamint az említett szervek által szervezett tervpályázatok esetében; […][…]

10A 2014/24 irányelv 56. cikkének (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

A szerződéseket a 67–69. cikkel összhangban meghatározott kritériumok alapján kell odaítélni, feltéve, hogy az ajánlatkérő szerv az 59–61. cikkben foglaltaknak megfelelően megbizonyosodott arról, hogy az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)az ajánlat megfelel az eljárást megindító hirdetményben vagy a szándék megerősítésére vonatkozó felhívásban és a közbeszerzési dokumentációban szereplő követelményeknek, feltételeknek és szempontoknak, adott esetben figyelembe véve a 45. cikket;b)az ajánlat olyan ajánlattevőtől származik, amely nincs kizárva a részvételből az 57. cikk szerint, valamint megfelel az ajánlatkérő szerv által az 58. cikkel összhangban megállapított kiválasztási szempontoknak és adott esetben a 65. cikkben említett megkülönböztetésmentességi szabályoknak és szempontoknak.

Az ajánlatkérő szerv dönthet úgy, hogy a szerződést nem ítéli oda a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatot benyújtó ajánlattevőnek, amennyiben megállapította, hogy az ajánlat nem felel meg a 18. cikk (2) bekezdésében említett alkalmazandó kötelezettségeknek.

11Ezen irányelv 60. cikkének (4) bekezdése a következőket írja elő:

A gazdasági szereplő technikai alkalmasságának bizonyítása – az építési beruházás, az árubeszerzés, illetve a szolgáltatás jellegével, mennyiségével vagy jelentőségével és rendeltetésével összhangban – a XII. melléklet II. részében felsorolt egy vagy több módon történhet.

<TI><P><HT TYPE="BOLD">Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés</HT></P></TI>12Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést Peso da Régua önkormányzata által kötött, olyan szerződéssel kapcsolatos jogvita keretében tették fel, amelynek tárgya földterületeknek parkolóórák létesítése és működtetése céljából történő használata. Ezt a szerződést a kérdést előterjesztő bíróság olyan közbeszerzési szerződésnek minősíti, amelynek tárgya földterületek használatára vonatkozó koncesszió.13Az említett szerződés odaítélése érdekében az ajánlattételi dokumentáció előírt egy, a megoldás műszaki és funkcionális alkalmasságára vonatkozó tényezőt, amely 86 altényezőből állt. A megoldás műszaki és funkcionális alkalmasságának megállapítása céljából az ajánlattevőt meghívták egy bemutató előadáson való részvételre. Ezen az előadáson az ajánlattevő bemutatta a rendelkezésre bocsátandó szoftvert és berendezést, abból a célból, hogy igazolja egyrészt az ajánlattételi dokumentációban előírt feltételek és követelmények teljesítését, másrészt ajánlatának jellemzőit. Ha ezen bemutató előadás alkalmával az ajánlatkérő azt állapította meg, hogy az ajánlattevő teljesíti az ezen 86 altényező valamelyikének a követelményeit, az ajánlattevő erre az altényezőre 10 pontot kapott. Amennyiben az ajánlattevő nem igazolta az előírt követelmények teljesítését vagy nem tudta bemutatni a rendelkezésre bocsátandó szoftvert és berendezést, csupán egy pontot ítéltek oda számára ezért az altényezőért.14A Resopre, amely nem vett részt a bemutató előadáson, a megoldás műszaki és funkcionális alkalmasságára vonatkozó tényező minden egyes, 86 altényezőjéért egy‑egy pontot kapott. Peso da Régua önkormányzata a Datarede – Sistemas de Dados és Comunicações SA‑t nyilvánította nyertesnek, amely részt vett a bemutató előadáson.15A Tribunal Administrativo e Fiscal de Mirandela (a Mirandelai közigazgatási és adóügyi bíróság, Portugália) előtt a Resopre vitatta a szerződés odaítélési kritériumának érvényességét. E tekintetben azt állította, hogy a bemutató előadás követelményének ténye egy műszaki alkalmasságra való minimum követelmény meghatározását jelentette, a szoftver és a berendezések bemutatásának nem a gazdasági szempontból legelőnyösebb ajánlat meghatározása volt a célja, és, hogy a szóban forgó követelmény sérti az arányosság és a szabad verseny elvét. E vállalkozás pontosította többek között, hogy költséges lett volna számára a rendelkezésre bocsátandó parkolóóra prototípusának kifejlesztése. A Tribunal Administrativo e Fiscal de Mirandela (a Mirandelai közigazgatási és adóügyi bíróság) úgy vélte, hogy a szóban forgó szoftver és berendezések bemutatása 9148 és 9648 euró közötti összegű befektetést igényelt azon gazdasági szereplők részéről, akik még nem rendelkeztek e szoftverrel és berendezésekkel, és hogy a Resopre keresetét el kell utasítani. A Resopre a keresetét elutasító határozat ellen fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz.16E körülmények között határozott úgy a Tribunal Central Administrativo Norte (észak központi közigazgatási bíróság, Portugália), hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

Lehetővé teszi‑e az európai uniós jog (különösen a 2014/24[…] irányelv 56. cikkének (1) bekezdése és 60. cikkének (4) bekezdése, valamint a szabad verseny elve), hogy az ajánlattevőknek szóló iránymutatások – amelyek egy, szerződéskötést megelőző olyan közbeszerzési eljárásra vonatkoznak, amely földterületeknek a korlátozott időtartamban fizetős [parkolóórák] létesítése, működtetése, valamint azoknak a hatályos önkormányzati rendeletben foglalt szabályokkal való összhangja ellenőrzése céljából történő használatára vonatkozó koncesszió odaítélésére irányul – előírják, hogy az ajánlattevők kötelesek bemutatni a rendelkezésre bocsátandó szoftvert és a berendezést (parkolóórát) abból a célból, hogy igazolják az ajánlattételi dokumentációban és a különleges műszaki előírásokban foglalt feltételek és követelmények teljesítését, valamint az ajánlatok jellemzőit egyaránt, továbbá az odaítélés feltételeként előírnak egy, a megoldás műszaki és funkcionális alkalmasságára vonatkozó tényezővel összefüggő kritériumot, amelyet a szóban forgó bemutató alapján kell megítélni (lásd az ajánlattevőknek szóló Iránymutatások 16. és 17. pontját)?

<TI><P><HT TYPE="BOLD">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elfogadhatóságáról</HT></P></TI>17A Bíróság eljárási szabályzata 53. cikke (2) bekezdésének megfelelően, ha az előzetes döntéshozatal iránti kérelem nyilvánvalóan elfogadhatatlan, a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően – az eljárás folytatása nélkül – indokolt végzéssel határozhat az ügyben.18A jelen ügyben alkalmazni kell e rendelkezést.19A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében a nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján – amelynek helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja – az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A Bíróság csak akkor tagadhatja meg a nemzeti bíróság által előterjesztett kérelem elbírálását, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (2016. július 7‑i Sá Machado & Filhos végzés, C‑214/15, nem tették közzé, EU:C:2016:548, 28. pont).20Amint az az eljárási szabályzat 94. cikkéből következik, az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben a Bíróság számára ismertetni kell az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés alapját képező tényeket, valamint – különösen – az e tények és a kérdés közötti kapcsolatot. Ennélfogva a másodlagos jogi aktus vagy az elsődleges uniós jog alkalmazhatóságának ellenőrzéséhez szükséges elemeket a Bírósághoz fordulás előtt meg kell határozni (lásd ebben az értelemben: 2016. július 7‑i Sá Machado & Filhos végzés, C‑214/15, nem tették közzé, EU:C:2016:548, 37. pont).21Márpedig a jelen esetben az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem tartalmazza azokat a ténybeli és jogi elemeket, amelyek lehetővé tennék a Bíróság számára az értelmezni kért 2014/24 irányelv alkalmazhatóságának megállapítását.22A kérdést előterjesztő bíróság szerint a feltett kérdés közbeszerzési szerződésre vonatkozik, amelynek tárgya földterületek használatának koncessziója. Így az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból nem tűnik ki világosan, hogy az alapügyben szóban forgó szerződést szolgáltatási koncessziónak vagy közbeszerzési szerződésnek kell‑e minősíteni. Egyrészt ez a bíróság csak a közbeszerzési szerződésekre vonatkozó 2014/24 irányelvvel kapcsolatban tette fel a kérdését. Másrészt a Bíróság elé terjesztett iratokból, különösen a Peso da Régua önkormányzat által közzétett hirdetményből az tűnik ki, hogy az érintett szerződés szolgáltatási koncesszió, amelyet a 2014/23 irányelv szabályoz.23E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2014/24 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 5. pontja értelmében a közbeszerzési szerződések egy vagy több gazdasági szereplő és egy vagy több ajánlatkérő szerv által, írásban megkötött visszterhes szerződések, amelyek tárgya építési beruházás kivitelezése, áru szállítása vagy szolgáltatás nyújtása.24Ugyanakkor a 2014/23 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint a szolgáltatási koncesszió írásbeli visszterhes szerződés, amelynek keretében egy vagy több ajánlatkérő szerv vagy közszolgáltató ajánlatkérő egy vagy több gazdasági szereplőt megbíz bizonyos, építési beruházás kivitelezésétől eltérő szolgáltatások nyújtásával és kezelésével, amelynek esetében a megbízásért járó ellenszolgáltatás vagy kizárólag a szerződés tárgyát képező szolgáltatás hasznosítási joga, vagy ez a jog pénzbeli ellenszolgáltatással kiegészülve.25Ebből következik, hogy egy nyilvános fizetőparkoló üzemeltetésének hatóság általi odaítélése valamely szolgáltató részére, amelynek ellenszolgáltatásaként e szolgáltató a harmadik személyek által e parkoló használatáért fizetett összegeket kapja, a 2014/24 irányelv hatálya alá nem tartozó közszolgáltatási koncessziónak minősül (lásd ebben az értelemben: 2005. október 13‑i Parking Brixen ítélet, C‑458/03, EU:C:2005:605, 43. pont).26Következésképpen, amennyiben a jelen ügyben a Peso da Régua önkormányzat fizet a nyertes ajánlattevőnek a parkolóórák rendelkezésre bocsátásáért és a parkolási ellenőrzési szolgáltatásokért, az e célból kötött szerződést közbeszerzési szerződésnek kell minősíteni. Viszont, ha ez az önkormányzat földterületet ad koncesszióba azért, hogy a nyertes ajánlattevő a saját kockázatára és költségén parkolóórákat létesítsen és működtessen, a megkötött szerződést szolgáltatási koncessziónak kell minősíteni.27Azt is meg kell jegyezni, hogy azt a szerződést, amely árubeszerzésre, építési beruházásra, szolgáltatás megrendelésére és koncesszióra vonatkozó elemeket egyaránt magában foglal, a 2014/24 irányelv 3. cikke (4) bekezdése harmadik albekezdésének megfelelően, vegyes szerződésnek kell minősíteni. Ez különösen igaz egy olyan önkormányzat esetében, amely egyrészt árubeszerzésre irányuló közbeszerzés útján szerez be parkolóórákat a nyertes ajánlattevőtől, másrészről pedig ezek működtetését ugyanannak a nyertes ajánlattevőnek adja koncesszió útján.28A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság részletesen ismerteti az odaítélési eljárás keretében vitatott odaítélési kritérium alkalmazására vonatkozó szabályokat, ugyanakkor nem határozza meg a szerződés által előírt díjazás szabályait és nem jelöli meg az érintett parkolóórák működtetésével járó kockázatért felelős gazdasági szereplőt sem.29E körülmények között, egyrészt a Bíróság nem tudja bizonyossággal megállapítani, hogy a 2014/24 irányelvnek a kérdést előterjesztő bíróság által kért értelmezése hasznos lenne‑e ez utóbbi számára az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntéséhez.30Másrészt emlékeztetni kell arra, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozat az egyetlen olyan dokumentum, amelyet az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23. cikke szerinti érdekeltekkel közölnek majd. Mivel a feltett kérdés szövege értelmezhető úgy is, hogy egy koncesszióra, és úgy is, hogy egy közbeszerzési szerződésre vonatkozik, a tagállamok kormányai, valamint az egyéb érdekelt felek nem tudnak majd az említett 23. cikknek megfelelő, hasznos észrevételeket tenni (lásd ebben az értelemben: 2016. június 30‑i ERDF‑végzés, C‑669/15, nem tették közzé, EU:C:2016:509, 16. és 20. pont; 2017. november 23‑i Cunha Martins végzés, C‑131/17, nem tették közzé, EU:C:2017:902, 12. pont).31Emlékeztetni kell azonban arra, hogy fennmarad a kérdést előterjesztő bíróság azon lehetősége, hogy új előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesszen elő, ha a Bírósággal közölni tudja az annak határozathozatalához szükséges valamennyi elemet (2018. június 7‑i easyJet Airline végzés, C‑241/18, nem tették közzé, EU:C:2018:421, 20. pont).32Ezért hasznos emlékeztetni a kérdést előterjesztő bíróságot arra, hogy a közbeszerzési és koncessziós eljárásokat összehangoló uniós irányelvek által meghatározott különös eljárások csak azokra a szerződésekre vonatkoznak, amelyek értéke meghaladja az egyes érintett irányelvekben kifejezetten előírt értékhatárt. Ezért ezeknek az irányelveknek a szabályai nem alkalmazhatók az olyan közbeszerzésekre, amelyeknek az értéke nem éri el az irányelvekben megállapított értékhatárt (lásd analógia útján: 2016. július 7‑i Sá Machado & Filhos végzés, C‑214/15, nem tették közzé, EU:C:2016:548, 29. pont). Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság feladata az alapügyben szóban forgó szerződés becsült értékének az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban való megjelölése és annak ellenőrzése, hogy ez meghaladja‑e a 2014/23 irányelv 8. cikkében a koncessziókra vonatkozóan vagy a 2014/24 irányelv 4. cikkében a közbeszerzésekre vonatkozóan előírt releváns értékhatárt.33A 2014/24 irányelv alkalmazhatósága következhet abból is, ha a portugál jog közvetlenül és feltétel nélkül hivatkozik ezen irányelv rendelkezéseire. Hasonlóképpen, az ezen irányelv hatálya alá nem tartozó közbeszerzési szerződések odaítélésére ugyanakkor vonatkoznak az EUM‑Szerződés alapvető rendelkezései és általános elvei, különösen az egyenlő bánásmód elve és az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve, valamint az ezekből eredő átláthatósági kötelezettség, amennyiben e szerződések egyértelmű határon átnyúló érdeket képviselnek (lásd ebben az értelemben: 2016. július 7‑i Sá Machado & Filhos végzés, C‑214/15, nem tették közzé, EU:C:2016:548, 33., 35. és 37. pont). E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság nem szorítkozhat arra, hogy olyan tényezőket terjeszt a Bíróság elé, amelyek alapján nem zárható ki az egyértelmű határon átnyúló érdek fennállása, hanem, ellenkezőleg, olyan adatokat kell benyújtania, amelyek ilyen érdek fennállását bizonyítják (2016. október 6‑i Tecnoedi Costruzioni ítélet, C‑318/15, EU:C:2016:747, 22. pont).34Márpedig elegendő megjegyezni, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem tartalmaz sem a szerződés becsült értékére vonatkozó megjegyzéseket, sem pedig olyan nemzeti jogi keretet, amelyből az uniós jogra való közvetlen és feltétel nélküli hivatkozás levezethető, sem egyéb olyan elemeket, amelyek alapján a Bíróság következtethetne egy egyértelmű határon átnyúló érdek fennállására. Még ha feltételezzük is, hogy az érintett szerződés közbeszerzési szerződés, a Bíróságnak nem állnak rendelkezésére az annak megállapításához szükséges ténybeli és jogi elemek, hogy alkalmazható‑e az uniós jog az alapeljárásban.35A fenti megfontolások összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem az eljárási szabályzat 53. cikkének (2) bekezdése értelmében véve nyilvánvalóan elfogadhatatlan.<TI><P><HT TYPE="BOLD">A költségekről</HT></P></TI>36Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.A fenti indokok alapján a Bíróság (kilencedik tanács) a következőképpen határozott:

A Tribunal Central Administrativo Norte (északi központi közigazgatási bíróság, Portugália) 2019. július 26‑i határozatával előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem nyilvánvalóan elfogadhatatlan.

Aláírások