<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><JUDGMENT xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.00-20081231.xd"><BIB.JUDGMENT><REF.CASE FILE="ECRT12004HUA.0900321101.case.xml"><NO.CASE>T-104/02</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62002A0104</NO.CELEX><NO.SEQ>0008.0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>3214</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>3242</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>29</PAGE.TOTAL><AUTHOR>T</AUTHOR></BIB.JUDGMENT><CURR.TITLE><LEFT><DATE ISO="20040921">2004. 09. 21-I</DATE> ÍTÉLET — T-104/02. SZ. ÜGY</LEFT><RIGHT>GONDRAND FRÈRES KONTRA BIZOTTSÁG</RIGHT></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">Az Elsőfokú Bíróság ítélete</HT> (kibővített ötödik tanács)</P><P><DATE ISO="20040921">2004. szeptember 21.</DATE><NOTE NOTE.ID="E0001" NUMBERING="STAR"><P>Az eljárás nyelve: francia.</P></NOTE></P></TI></TITLE><JUDGMENT.INIT><P>A T-104/02. sz. ügyben,</P></JUDGMENT.INIT><PARTIES><PLAINTIFS><P>a <HT TYPE="BOLD">Gondrand Frères SA francia szállítmányozási vállalat</HT> (székhelye: Párizs [Franciaország], képviseli: M. Famchon ügyvéd, kézbesítési cím: Luxembourg)</P><PARTY.STATUS>felperesnek</PARTY.STATUS></PLAINTIFS><DEFENDANTS><P>az <HT TYPE="BOLD">Európai Közösségek Bizottsága</HT> (képviselik: C. Durand, B. Stromsky és X. Lewis, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)</P><PARTY.STATUS>alperes ellen</PARTY.STATUS></DEFENDANTS></PARTIES><P>egy meghatározott esetben a behozatali vámok elengedése indokolatlanságának megállapításáról szóló [nem hivatalos fordítás], <DATE ISO="20020114">2002. január 14-i</DATE> C(2002) 24. sz. végleges bizottsági határozat megsemmisítése iránt benyújtott keresete tárgyában,</P><?PAGE NO="II-3215"?><PREAMBLE><PREAMBLE.INIT><P>AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (kibővített ötödik tanács),</P><P>tagjai: P. Lindh elnök, R. García-Valdecasas, J. D. Cooke, P. Mengozzi és M. E. Martins Ribeiro bírák,</P><P>hivatalvezető: I. Natsinas tanácsos,</P></PREAMBLE.INIT><GR.VISA><VISA>tekintettel az írásbeli szakaszra és a <DATE ISO="20031218">2003. december 18-i</DATE> tárgyalásra,</VISA></GR.VISA><PREAMBLE.FINAL><P>meghozta a következő</P></PREAMBLE.FINAL></PREAMBLE><CONTENTS.JUDGMENT><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P>ítéletet</P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>Jogi háttér</P></TI></TITLE><NP><NO.P>1</NO.P><TXT>A Bulgáriából és Lengyelországból származó, végleges dömpingellenes vám megfizetése alól mentességben részesülő exportőrökön kívüli vállalkozások által kivitt, karbamid és ammónium-nitrát-oldat keverékének behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló [nem hivatalos fordítás], <DATE ISO="19941222">1994. december 22-i</DATE> 3319/94/EK tanácsi rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="350" DATE.PUB="1994" PAGE.FIRST="20">HL L 350., 20. o.</REF.DOC.OJ>) (39) preambulumbekezdése és az ideiglenes vámmal biztosított összegek végleges beszedéséről szóló <QUOT.START ID="QS0001" REF.END="QE0001" CODE="201E"/>Dömpingellenes intézkedések<QUOT.END ID="QE0001" REF.START="QS0001" CODE="201D"/> elnevezésű H. cím az alábbiakat írja elő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START ID="QS0002" REF.END="QE0002" CODE="201E"/>Figyelembe véve a közösségi iparágat ért, pénzügyi veszteségekkel jellemzett jelentős kárt, valamint amiatt, hogy értékvám kivetése e szezonális és árváltozásokra érzékeny termék közösségi piacának árhelyzetére sérelmes lenne, tekintettel továbbá<?PAGE NO="II-3216"?> a különböző, harmadik országokbeli társaságok közvetítésével történő egyes behozatali hálózatokra, indokolt egy olyan mértékű változó vám kivetése, amely lehetővé teszi a közösségi iparág számára az áraknak a bolgár vagy lengyel importőrök vagy azon felek által közvetlenül kiszámlázott behozatal szempontjából nyereséges mértékre emelését, akik az érintett terméket a vizsgálat folyamán exportálták, másrészt indokolt egy azonos alapon számítandó külön vámtétel kivetése minden más behozatal esetében a dömpingellenes intézkedések kijátszásának elkerülése végett.<QUOT.END ID="QE0002" REF.START="QS0002" CODE="201D"/></P></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>2</NO.P><TXT>A 3319/94 rendelet 1. cikkének (3) bekezdése a következő végleges dömpingellenes vámot állapítja meg:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START ID="QS0003" REF.END="QE0003" CODE="201E"/>A Lengyelországból származó behozatalokra kivetett dömpingellenes vám értéke egyenlő a termék 89 ECU-s tonnánkénti behozatali minimálára és a termék tonnánkénti, (költség, biztosítás és fuvardíj [CIF[ ) közösségi határparitáson számított, [Közös Vámtarifával] (KVT) növelt ára közötti különbségével minden olyan esetben, amelyben a tonnánkénti, CIF közösségi határparitáson számított, KVT-vel növelt ár alacsonyabb a behozatali minimálárnál, valamint ha a szabad forgalomba bocsátott behozatalok közvetlenül az alábbiakban felsorolt, lengyelországi exportőrökkel vagy termelőkkel kapcsolatban nem lévő importőr felé kerültek kiszámlázásra:</P><P>[...]</P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>Zakłady Azotowe Puławy, Puławy,</P></ITEM><ITEM><P>(kiegészítő TARIC-kód: 8793).</P></ITEM></LIST><?PAGE NO="II-3217"?><P>Azon szabad forgalomba bocsátott behozatalok tekintetében, amelyek nem közvetlenül valamelyik fent hivatkozott, lengyelországi exportőrrel vagy termelővel kapcsolatban nem lévő importőr felé kerültek kiszámlázásra, a következő külön vámtételt kell kivetni:</P><P>A Zakłady Puławy Azotowe [...] által tanúsított [...] termék (kiegészítő TARIC-kód: 8795) tekintetében [...] tonnánként 19 ECU a termékre kivetendő külön vámtétel [...]<QUOT.END ID="QE0003" REF.START="QS0003" CODE="201D"/></P></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>3</NO.P><TXT>A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, <DATE ISO="19921012">1992. október 12-i</DATE> 2913/92/EGK tanácsi rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="302" DATE.PUB="1992" PAGE.FIRST="1">HL L 302., 1. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o., a továbbiakban: vámkódex) 236. cikke előírja, hogy a behozatali vagy kiviteli vámokat vissza kell fizetni, amennyiben megállapításra kerül, hogy megfizetésükkor vagy könyvelésbe vételükkor e vámösszegek nem jogszabály szerintiek voltak, vagy az összeget a hivatkozott vámkódex 220. cikk (2) bekezdése ellenére vették könyvelésbe. Mindazonáltal, visszafizetés vagy elengedés nem nyújtható, ha valamely, nem jogszabály szerint fizetendő összegnek a kifizetése vagy könyvelésbe vétele az érintett személy szándékos cselekedetének eredménye.</TXT></NP><NP><NO.P>4</NO.P><TXT>A vámkódex 239. cikke (a továbbiakban: méltányossági kikötés) a következőket írja elő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START ID="QS0004" REF.END="QE0004" CODE="201E"/>(1)</NO.P><TXT>A behozatali vagy kiviteli vámokat a 236., 237. és 238. cikkben említett helyzetektől eltérő más olyan helyzetekben is vissza lehet fizetni vagy el lehet engedni:</TXT><P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>amelyeket a bizottsági eljárásnak megfelelően kell meghatározni,</P></ITEM><?PAGE NO="II-3218"?><ITEM><P>amelyek olyan körülményekből adódnak, amelyeket nem az érintett személynek tulajdonítható megtévesztés vagy nyilvánvaló hanyagság okozott. A bizottsági eljárásnak megfelelően kell meghatározni azokat a helyzeteket, amelyekben ez a rendelkezés alkalmazható, és azokat az eljárásokat, amelyeket ennek érdekében követni kell. A visszafizetés vagy elengedés különleges feltételekhez köthető.</P></ITEM></LIST></P></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>(2)</NO.P><TXT>Az (1) bekezdésben foglalt okok miatt a vámok visszafizetésére vagy elengedésére akkor kerülhet sor, ha az illetékes vámhivatalhoz a vámok összegének az adóssal való közlésétől számított tizenkét hónapon belül ilyen irányú kérelmet nyújtanak be. Kellően indokolt, kivételes esetekben azonban a vámhatóság engedélyezheti ennek a határidőnek a meghosszabbítását.<QUOT.END ID="QE0004" REF.START="QS0004" CODE="201D"/></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>5</NO.P><TXT>A vámkódex végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, <DATE ISO="19930702">1993. július 2-i</DATE> 2454/93/EGK bizottsági rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="253" DATE.PUB="1993" PAGE.FIRST="1">HL L 253., 1. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 6. kötet, 3. o., a továbbiakban: végrehajtási rendelet) 905. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START ID="QS0005" REF.END="QE0005" CODE="201E"/>Ha az a döntéshozó vámhatóság, amelyhez a Vámkódex 239. cikkének (2) bekezdése szerint a visszafizetésre vagy elengedésre irányuló kérelem benyújtásra került, a 899. cikk alapján nem tud határozatot hozni, de a kérelmet olyan bizonyítékok támasztják alá, amelyek a körülményekből eredő olyan különleges helyzetet képezhetnek, amelynek során az érintett személy részéről sem csalárd szándék, sem nyilvánvaló gondatlanság nem merülhet fel, az adott hatóság tagállama az ügyet a 906-909. cikk alapján történő elintézés céljából a Bizottsághoz utalja. [...]<QUOT.END ID="QE0005" REF.START="QS0005" CODE="201D"/></P></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>6</NO.P><TXT>A francia vámkódex 399. cikke a csalással <QUOT.START ID="QS0006" REF.END="QE0006" CODE="201E"/>érintett személyként<QUOT.END ID="QE0006" REF.START="QS0006" CODE="201D"/> azokat határozza meg, akik csempészet vétségében, illetve vámnyilatkozat nélküli bevitel vagy kivitel vétségében bármilyen módon közreműködtek. A csalással érintett személyekkel szemben a bűncselekmény elkövetőivel azonos, illetve ezenfelül ugyanezen kódex 432. cikkében felsorolt jogelvonással járó szankciók szabhatók ki.</TXT></NP></GR.SEQ><?PAGE NO="II-3219"?><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>A jogvita alapjául szolgáló tények</P></TI></TITLE><NP><NO.P>7</NO.P><TXT>A felperes engedélyes vámügynöki tevékenységeket végző francia társaság. <DATE ISO="19960822">1996. augusztus 22-én</DATE> és <DATE ISO="19960823">23-án</DATE>, valamint <DATE ISO="19960917">szeptember 17-én</DATE> a roueni (Franciaország) vámhivatalnál szabad forgalomba bocsátott, három rakomány, Lengyelországból származó, karbamid és ammónium-nitrát-oldat keveréket három francia társaság, tudniillik az UNCAA, a Champagne Fertilisants és az EFI Trade részére (a továbbiakban: címzett társaságok) nevében.</TXT></NP><NP><NO.P>8</NO.P><TXT>Az árukat a francia Evertrade társaság vásárolta meg a lengyel Zakłady Azotowe Puławy vállalattól (a továbbiakban: ZAP). Először a ZAP számlázta ki az árukat az Evertrade felé, majd az Evertrade a címzett vállalatok felé számlázta ki azokat (az <DATE ISO="19960812">1996. augusztus 12-i</DATE>, 96.00230. és 96.00231. sz. számlák a Champagne Fertilisants felé, a 96.00232. sz. számla az UNCAA felé, valamint az <DATE ISO="19960821">1996. augusztus 21-i</DATE>, 96.00243., 96.00244., 96.00245. és 96.00246. sz. számlák az EFI Trade felé).</TXT></NP><NP><NO.P>9</NO.P><TXT>A felperes által benyújtott vámáru-nyilatkozatok a 3319/94 rendelet 1. cikkének (3) bekezdésén alapuló, a dömpingellenes vámok alóli mentesség iránti kérelmet tartalmaztak. A roueni vámhivatal vámigazgatási szervei (a továbbiakban: illetékes vámigazgatási szerv) engedélyezte az áruk beléptetését, és ACD (okmányokkal egyezően elfogadott) megjegyzéssel látta el ezeket a vámáru-nyilatkozatokat azok <DATE ISO="19960822">1996. augusztus 22-i</DATE>, <DATE ISO="19960823">23-i</DATE> és <DATE ISO="19960917">szeptember 17-i</DATE> benyújtásakor. Az Evertrade által kiállított hét számlát (lásd a fenti 8. pontot) ezekhez a nyilatkozatokhoz csatolták.</TXT></NP><NP><NO.P>10</NO.P><TXT><DATE ISO="19970704">1997. július 4-i</DATE> levelében a roueni interregionális vámigazgatóság vám- és közvetett adók főbeszedője értesítette a felperest, hogy a vámáru-nyilatkozatok utólagos ellenőrzését követően megállapította, hogy a kérdéses behozatalokat nem közvetlenül a ZAP számlázta ki a három címzett társaság felé. Úgy ítélte meg, hogy ebben az esetben a termékre vonatkozó tonnánkénti 19 ECU-s külön vámtételt kellett volna<?PAGE NO="II-3220"?> alkalmazni, és hogy a felperes köteles dömpingellenes vám címén <FT TYPE="NUMBER">1757175</FT> francia frank (FRF), közvetett hozzáadottérték-adó (TVA) címén pedig <FT TYPE="NUMBER">96643</FT> FRF, összesen <FT TYPE="NUMBER">1853818</FT> FRF összegű vámtartozást (a továbbiakban: dömpingellenes tartozás) megfizetni.</TXT></NP><NP><NO.P>11</NO.P><TXT>A felperes <DATE ISO="20000803">2000. augusztus 3-i</DATE>, a fő vámparancsnokhoz (Rouen) intézett levelében a vámkódex 236. cikkének (1) bekezdése és 239. cikkének (1) bekezdése alapján kérte a vele szemben kivetett dömpingellenes vámok elengedését. <DATE ISO="20001212">2000. december 12-én</DATE> a francia vám- és közvetett adók parancsnoksága értesítette a felperest, hogy a kérelmét a vámkódex 239. cikke alapján a Bizottsághoz továbbították.</TXT></NP><NP><NO.P>12</NO.P><TXT>A Bizottság <DATE ISO="20020114">2002. január 14-i</DATE> C(2002) 24 sz. végleges határozatában - amely megállapította, hogy egy meghatározott esetben a behozatali vámok elengedése nem indokolt — elutasította ezt a kérelmet (a továbbiakban: megtámadott határozat).</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>Eljárás és a felek kérelmei</P></TI></TITLE><NP><NO.P>13</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához <DATE ISO="20020408">2002. április 8-án</DATE> benyújtott keresetlevelével a felperes megindította ezt az eljárást.</TXT></NP><NP><NO.P>14</NO.P><TXT>Az előadó bíró jelentése alapján az Elsőfokú Bíróság (kibővített ötödik tanács) úgy határozott, hogy bizonyításfelvétel nélkül nyitja meg a szóbeli szakaszt.</TXT></NP><?PAGE NO="II-3221"?><NP><NO.P>15</NO.P><TXT>Mivel a felperes nem jelent meg a <DATE ISO="20031218">2003. december 18-án</DATE> tartott tárgyaláson, a hivatalvezető megerősítette, hogy a tárgyalásra szóló idézést megküldték a felperes által megjelölt luxembourgi kézbesítési meghatalmazott részére, és ennek az idézésnek a tértivevénye visszaérkezett az Elsőfokú Bíróság Hivatalához. Miután az eljárás felfüggesztésének lehetőségéről konzultált a Bizottsággal, az Elsőfokú Bíróság a tárgyalás folytatása mellett döntött, miután a Bizottság e kérdés eldöntését az Elsőfokú Bíróság bölcsességére bízta.</TXT></NP><NP><NO.P>16</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság a tárgyaláson meghallgatta a Bizottság szóbeli előadásait és az Elsőfokú Bíróság kérdéseire adott válaszait.</TXT></NP><NP><NO.P>17</NO.P><TXT>A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:</TXT><P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>nyilvánítsa a keresetet elfogadhatónak;</P></ITEM><ITEM><P>semmisítse meg a megtámadott határozatot;</P></ITEM><ITEM><P>rendelje el a felperessel szemben kivetett dömpingellenes vámok elengedését.</P></ITEM></LIST></P></NP><NP><NO.P>18</NO.P><TXT>A Bizottság azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:</TXT><P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>utasítsa el a keresetet mint megalapozatlant;</P></ITEM><?PAGE NO="II-3222"?><ITEM><P>kötelezze a felperest a költségek viselésére.</P></ITEM></LIST></P></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>A felperessel szemben kivetett dömpingellenes vámok elengedésének Elsőfokú Bíróság általi elrendelése iránti kereseti kérelem elfogadhatóságáról</P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P>A felek érvei</P></TI></TITLE><NP><NO.P>19</NO.P><TXT>A Bizottság a felperes azon kereseti kérelmének elfogadhatatlanságára hivatkozott, hogy az Elsőfokú Bíróság rendelje el a felperessel szemben kivetett dömpingellenes vámok elengedését. A Bizottság azzal érvelt, hogy az Elsőfokú Bíróság valójában nem jogosult arra, hogy az elengedésre vonatkozó határozatok meghozatalára hatáskörrel rendelkező intézmények helyett eljárjon.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P>Az Elsőfokú Bíróság álláspontja</P></TI></TITLE><NP><NO.P>20</NO.P><TXT>Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az Elsőfokú Bíróságnak nincs hatásköre arra, hogy az EK 230. cikkre alapított, jogi aktus megsemmisítése iránti kereset keretében utasítsa a közösségi intézményeket, vagy helyettük járjon el. Amennyiben ugyanis az Elsőfokú Bíróság megsemmisíti a megtámadott jogi aktust, az EK 233. cikk értelmében az érintett intézmény köteles megtenni a megsemmisítésről rendelkező ítéletben foglaltak végrehajtásához szükséges intézkedéseket (lásd az Elsőfokú Bíróságnak a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-67/94" YEAR="1998" PAGE.ECR="II-1">T-67/94. sz., Ladbroke Racing kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19980127">1998. január 27-én</DATE> hozott ítélete [EBHT 1998., II-l. o.] 200. pontja</REF.DOC.ECR>, valamint a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-133/95+T-204/95" YEAR="1998" PAGE.ECR="II-3645">T-133/95. és T-204/95. sz., IECC kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19980916">1998. szeptember 16-án</DATE> hozott ítélete [EBHT 1998., II-3645. o.] 52. pontja</REF.DOC.ECR>). Ennélfogva a felperes azon kereseti kérelmét, hogy az Elsőfokú Bíróság rendelje el a vele szemben kivetett dömpingellenes vámok elengedését, mint elfogadhatatlant elutasítja.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><?PAGE NO="II-3223"?><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>Az ügy érdeméről</P></TI></TITLE><NP><NO.P>21</NO.P><TXT>A felperes - kereseti kérelmének alátámasztásaként — három jogalapra hivatkozik: elsőként a dömpingellenes tartozás fenn nem állására, másodikként a nyilvánvaló értékelési hibára, harmadikként pedig a megtámadott határozat alaki hibájára.</TXT></NP><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P>A dömpingellenes tartozás fenn nem állására alapított első jogalapról</P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><P>A felek álláspontjai</P></TI></TITLE><NP><NO.P>22</NO.P><TXT>A felperes vitatja a dömpingellenes tartozás fennállását. Azzal érvel, hogy a ZAP által az Evertrade felé, és következésképpen az Evertrade által a címzett társaságok felé számlázott ár jóval magasabb volt a 3319/94 rendelet 1. cikke (3) bekezdésének első albekezdésében megállapított 89 ECU-s behozatali minimálárnál, ennél fogva nem volt szó dömpingárról. A felperes véleménye szerint a dömpingellenes vámok pénzügyi terhének a vámügynökre rovása olyan behozatalok címén, amelyek kétséget kizáróan nem képezik sem dömping, sem dömping kijátszás tárgyát, mind ténylegesen, mind jogilag, mind méltányossági szempontból elfogadhatatlan helyzetet teremt.</TXT></NP><NP><NO.P>23</NO.P><TXT>A Bizottság megállapítja, hogy a felperes nem érvelhet a dömpingtartozás fenn nem állásával a megtámadott határozat érvényességének vitatása céljából. A méltányossági vámtartozás-elengedés tárgyában hozott határozatai ugyanis nem valamely vámtartozás fennállásáról foglalnak állást (lásd a Bíróságnak a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-413/96" YEAR="1998" PAGE.ECR="I-5285">C-413/96. sz. Sportgoods-ügyben <DATE ISO="19980924">1998. szeptember 24-én</DATE> hozott ítélete [EBHT 1998., I-5285. o. [ 39-43. pontja</REF.DOC.ECR> és az Elsőfokú Bíróságnak a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-195/97" YEAR="1998" PAGE.ECR="II-2907">T-I95/97. sz., Kia Motors és Broekman Motorships kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19980716">1998. július 16-án</DATE> hozott ítélete ] EBHT 1998., II-2907. o.] 36. pontja</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP></GR.SEQ><?PAGE NO="II-3224"?><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><P>Az Elsőfokú Bíróság álláspontja</P></TI></TITLE><NP><NO.P>24</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság utal arra, hogy a vámkódex 239. cikke <QUOT.START ID="QS0007" REF.END="QE0007" CODE="201E"/>általános méltányossági kikötésnek<QUOT.END ID="QE0007" REF.START="QS0007" CODE="201D"/> minősül. Ez a rendelkezés és a végrehajtási rendelet 905. cikke olyan rendkívüli helyzet szabályozására szolgálnak, amelyben az adott gazdasági szereplő van a többi, azonos tevékenységet végző szereplőhöz képest (lásd e tekintetben a Bíróságnak a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-86/97" YEAR="1999" PAGE.ECR="I-1041">C-86/97. sz. Trans-Ex-Import-ügyben <DATE ISO="19990225">1999. február 25-én</DATE> hozott ítélete [EBHT 1999, I-1041. o.] 18. pontját</REF.DOC.ECR> és a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-61/98" YEAR="1999" PAGE.ECR="I-5003">C-61/98. sz. De Haan-ügyben <DATE ISO="19990907">1999. szeptember 7-én</DATE> hozott ítélete ]EBHT 1999, I-5003. o.] 52. pontját</REF.DOC.ECR>). A méltányossági kikötés és a végrehajtási rendelet 905. cikke nevezetesen akkor alkalmazandók, amikor az adott gazdasági szereplő és a közigazgatási szerv közötti viszonyt meghatározó körülmények olyan jellegűek, hogy nem lenne méltányos az adott gazdasági szereplőnek olyan hátrányt okozni, amelyet egyébként nem szenvedett volna el (az Elsőfokú Bíróságnak a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-42/96" YEAR="1998" PAGE.ECR="II-401">T-42/96. sz., Eyckeler &amp; Mait kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19980219">1998. február 19-én</DATE> hozott ítélete [EBHT 1998, II-401. o.] 132. pontja</REF.DOC.ECR>). A behozatali vagy kiviteli vámok olyan visszafizetése vagy elengedése, amelyek csak bizonyos feltételek között és a fenti rendelkezések által kifejezetten meghatározott esetekben engedélyezhetők, kivételt képeznek az általános beviteli és kiviteli eljárás alól (lásd e tekintetben a Bíróságnak a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-156/00" YEAR="2003" PAGE.ECR="I-2527">C-156/00. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="20030313">2003. március 13-án</DATE> hozott ítélete [EBHT 2003, I-2527. o.] 91. pontja</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP><NP><NO.P>25</NO.P><TXT>Ebből következően, a méltányossági kikötés és a végrehajtási rendelet 905. cikke együttes rendelkezései alapján a Bizottsághoz intézett kérelmek nem érintik annak a kérdésnek az eldöntését, hogy fennáll-e dömpingellenes tartozás, csupán olyan különleges körülmények fennállásának vagy fenn nem állásának megállapítására irányulnak, amelyek méltányossági szempontból indokolhatják a behozatali vagy kiviteli vámok visszafizetését (lásd, analógia útján, a fent hivatkozott Sportgoods-ítélet 39-43. pontját és a fent hivatkozott Kia Motors és Broekman Motorships kontra Bizottság ítélet 36-37. pontját). Márpedig a Bizottsághoz benyújtott ilyen kérelem előfeltételezi az adott vámtartozás fennállását, mivel a felperes előtt más jogorvoslati lehetőségek állnak nyitva e vámtartozás fennállásának vitatására, különösen az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingéit behozatallal szembeni védelemről szóló, <DATE ISO="19951222">1995. december 22-i</DATE> 384/96/EK módosított tanácsi rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="056" DATE.PUB="1996" PAGE.FIRST="1">HL 1996. L 56., 1. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 10. kötet, 45. o.) alkalmazásával.</TXT></NP><?PAGE NO="II-3225"?><NP><NO.P>26</NO.P><TXT>Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a felperes nem jogosult arra, hogy a dömpingellenes tartozás fennállását ezen eljárás keretein belül vitassa.</TXT></NP><NP><NO.P>27</NO.P><TXT>A fentiekből következik, hogy az első jogalapot el kell utasítani.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P>A nyilvánvaló értékelési hibára alapított második jogalapról</P></TI></TITLE><NP><NO.P>28</NO.P><TXT>Ez a jogalap két részre osztható. Egyrészről a felperes azt rója fel a Bizottságnak, hogy nyilvánvaló értékelési hibát vétett azzal, hogy nem ismerte el a jelen esetben a <QUOT.START ID="QS0008" REF.END="QE0008" CODE="201E"/>különleges helyzet<QUOT.END ID="QE0008" REF.START="QS0008" CODE="201D"/> fennállását. Másrészről a felperes azt állítja, hogy semmiféle csalárd szándék vagy nyilvánvaló gondatlanság nem róható fel neki.</TXT></NP><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><P>Az első részről</P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>—</NO.P><TXT>A felek érvei</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>29</NO.P><TXT>Először, a felperes kifejti, hogy neki felrótt kötelességszegés <QUOT.START ID="QS0009" REF.END="QE0009" CODE="201E"/>szigorúan alaki<QUOT.END ID="QE0009" REF.START="QS0009" CODE="201D"/> jellegű, amely a vámkódex 204. cikke értelmében nem járt semmiféle valós következménnyel a vizsgált vámeljárás rendes működésére.</TXT></NP><?PAGE NO="II-3226"?><NP><NO.P>30</NO.P><TXT>Másodszor, a felperes azt állítja, hogy az érintett bevitelekre való dömpingellenes vámtétel kivetése kizárólag azon okból, hogy az exportőr által a Közösségben letelepedett első címzett felé történt számlázás nem teszi lehetővé az importőr számára annak bizonyítását, hogy nincs szó dömping kijátszásáról, nagymértékben meghaladja az alkalmazandó szabályozás által elérni kívánt célokat. A felperes arra hivatkozik, hogy a 3319/94 rendelet preamubulumbekezdéseiben leírt célok és a rendelet szövege inkoherens. Azt állítja, hogy a 3319/94 rendelet (39) preambulumbekezdésében rögzített, a közösségi jogalkotó által elérni kívánt cél a dömpingellenes intézkedéseknek harmadik országokbeli társaságok közvetítésével történő egyes behozatali hálózatok létrehozásával való kijátszásának elkerülése. A jelen ügyben ez a helyzet nem áll fenn, mivel a lengyel exportőrtől először vásárló társaság francia volt. A felperes véleménye szerint amennyiben a közösségi jogalkotó minden háromszereplős behozatalt ki kívánt volna zárni, a 3319/94 rendelet preambulumbekezdései a jogszabály által elérni kívánt cél meghatározását nem korlátozták volna csupán a <QUOT.START ID="QS0010" REF.END="QE0010" CODE="201E"/>harmadik országokbeli társaságok közvetítésével történő egyes behozatali hálózatokra<QUOT.END ID="QE0010" REF.START="QS0010" CODE="201D"/>.</TXT></NP><NP><NO.P>31</NO.P><TXT>A felperes vitatja a Bizottságnak az alábbi 50. pontban kifejtett állítását, miszerint az Evertrade azzal, hogy szándékosan kivonta magát a vámhatóság által <QUOT.START ID="QS0011" REF.END="QE0011" CODE="201E"/>látható<QUOT.END ID="QE0011" REF.START="QS0011" CODE="201D"/> kereskedelmi hálózatból, teljesen szabadon rendelkezhetett a felé számlázott árak képzéséről, és ezzel megakadályozta, hogy az illetékes vámigazgatási szerv bármilyen esetlegesen utólagosan bekövetkező árcsökkentéssel kapcsolatos ellenőrzési jogát gyakorolhassa. Azt állítja, hogy amennyiben e vámigazgatási szervnek az Evertrade által a ZAP részére fizetett árral kapcsolatban kétségei voltak, lehetősége volt annak a francia vámkódex 65. cikke szerinti ellenőrzésére. Az Evertrade-nek az utólagos árcsökkentésre való lehetőségével kapcsolatos érvelés ezért nem helytálló. Egyrészről a csalás kockázata ugyanis ugyanolyan mértékű volna, függetlenül attól, hogy a Lengyelországban közvetlenül vásárló személy a megjelölt importőre, vagy sem. Másrészről, csalás esetén a francia vámkódex 399. cikke alapján ugyanazokat a jogi szankciókat kellene kiszabni az Evertrade-re, akár elkövetőként a saját nevére lettek volna kitöltve a vámáru-nyilatkozatok, akár a csalás érdekeltjeként a saját vevőjének a nevére kerültek volna behozatalra az áruk.</TXT></NP><NP><NO.P>32</NO.P><TXT>Másrészről a felperes arra a tényre hivatkozik, hogy a 3319/94 rendelet 1. cikkének (3) bekezdése értelmezési problémákat vet fel, és a tagállamokban jelentős számú gazdasági szereplő és vámigazgatási szerv tévesen értelmezte ezt a rendelkezést. A felperes arra hivatkozik, hogy a francia vám- és közvetett adók parancsnoksága <DATE ISO="20001212">2000.<?PAGE NO="II-3227"?> december 12-i</DATE> levelében, amelyben arról értesítették, hogy az elengedésre irányuló kérelmét a Bizottsághoz továbbították (lásd a fenti 11. pontot), elismerte, hogy a jelen esetben különleges helyzet áll fenn, mivel az áruk behozatali ára nem volt alacsonyabb a 3319/94 rendelet által meghatározott minimálárnál, illetve hogy egy francia közvetítő társaság által kiállított számla alapján a végső címzett nevében történő forgalomba hozatal is csak a külön vámtétel kivetését indokolta.</TXT></NP><NP><NO.P>33</NO.P><TXT>A felperes érvelése szerint a Bizottság a 3319/94 rendelet 1. cikkének (3) bekezdését úgy értelmezi, hogy az két külön vámtételt állapít meg. Egyrészről egy változó vámtételt, amely egyenlő a termék 89 ECU-s tonnánkénti behozatali minimálára, és a termék, tonnánkénti, CIF közösségi határparitáson számított, KVT-vel növelt ára közötti különbségével minden olyan esetben, amelyben a CIF közösségi határparitáson számított ár az 89 ECU-s árnál alacsonyabb, és a behozatalokat közvetlenül a ZAP számlázta ki egy vele közvetlenül kapcsolatban nem lévő importőr felé. Másrészről a fenti rendelkezés egy 19 ECU-s külön vámtételt kivetését írja elő, amennyiben ez a társaság nem közvetlenül az importőr felé számlázott. Mindemellett ez a rendelkezés nem tartalmaz számítási módszert a dömpingkülönbözet kiszámítására, arra az esetre, ha a ZAP által számlázott ár magasabb a tonnánkénti 89 ECU-nél. A felperes vitatja a Bizottság álláspontjának megalapozottságát, amely szerint ilyen esetben a dömpingellenes vámtétel akkor vetendő ki, amennyiben a lengyel exportőr nem közvetlenül az importőr felé számlázott. A rendelkezés egyrészről ugyanis úgy is értelmezhető lenne, hogy csupán arra az esetre állapít meg különbségtételt, amikor a CIF-ár alacsonyabb a 89 ECU-s minimálárnál; másrészről továbbá a 3319/94 rendelet (39) preambulumbekezdése nem elég konkrét, amenynyiben <QUOT.START ID="QS0012" REF.END="QE0012" CODE="201E"/>olyan mértékű változó vám kivetésé[re]<QUOT.END ID="QE0012" REF.START="QS0012" CODE="201D"/> utal, <QUOT.START ID="QS0013" REF.END="QE0013" CODE="201E"/>amely lehetővé teszi a közösségi iparág számára az árak[...] nyereséges mértékre emelését<QUOT.END ID="QE0013" REF.START="QS0013" CODE="201D"/>, valamint megállapítja, hogy a külön vámtétel a <QUOT.START ID="QS0014" REF.END="QE0014" CODE="201E"/>dömpingellenes intézkedések kijátszásának elkerülése végett<QUOT.END ID="QE0014" REF.START="QS0014" CODE="201D"/> kerül kiszámításra. A felperes kiemeli, hogy ugyanez a preambulumbekezdés <QUOT.START ID="QS0015" REF.END="QE0015" CODE="201E"/>különböző, harmadik országokbeli társaságok közvetítésével történő egyes behozatali hálózatok<QUOT.END ID="QE0015" REF.START="QS0015" CODE="201D"/> fennállására hivatkozik, amely helyzet a jelen esetben nem áll fenn.</TXT></NP><NP><NO.P>34</NO.P><TXT>A felperes megjegyzi továbbá, hogy a kérdéses vámtarifaszámmal kapcsolatos vámtarifa-mikrofilm tartalma alátámasztja ezt a félreértést.</TXT></NP><?PAGE NO="II-3228"?><NP><NO.P>35</NO.P><TXT>A felperes ezért úgy véli, hogy a jelen esetben különleges helyzet áll fenn, amely azon a tényen alapul, hogy a 3319/94 rendelet 1. cikke (3) bekezdése <QUOT.START ID="QS0016" REF.END="QE0016" CODE="201E"/>általánosan téves értelmezésének<QUOT.END ID="QE0016" REF.START="QS0016" CODE="201D"/> köszönhetően élt a dömpingellenes vámtételek megfizetése alóli mentesség előnyeivel a mentesség minden objektív feltételének megfelelő árukra nézve, oly módon, hogy a végső címzettek nevében történő szabad forgalomba bocsátás mellett döntött, miközben ezt az Evertrade társaság nevében kellett volna megtennie; illetve hogy az illetékes vámigazgatási szerv, amely a vámárunyilatkozatokat csak az áruk, valamint az azokhoz tartozó dokumentumok vizsgálatát követően vette nyilvántartásba, úgy ítélte meg, hogy a kiegészítő TARIC-kód, valamint az ebből eredő mentesség indokolt volt.</TXT></NP><NP><NO.P>36</NO.P><TXT>Válaszában a felperes vitatja a Bizottság azon érvelését, mely szerint a különleges helyzet fennállása ki van zárva a jelen ügyben, mivel határozatlan számú gazdasági szereplő ugyanebben a helyzetben van. A felperes megjegyzi, hogy helyzetének különlegessége abból következik, hogy a CIF közösségi határparitáson számított ár, amelyen a behozott árukat a ZAP eladta, nyilvánvalóan magasabb volt a 3319/94 rendelet 1. cikke (3) bekezdésében meghatározott behozatali minimálárnál, valamint hogy az árukat a ZAP egy francia társaság, az Evertrade felé számlázta ki, amelynek könyvelését a francia vámhatóság ellenőrei szabadon megvizsgálhatták volna. Ezek a körülmények valószínűleg nem általánosan jellemzők határozatlan számú gazdasági szereplőre.</TXT></NP><NP><NO.P>37</NO.P><TXT>Harmadszor, a felperes azzal érvel, hogy az áruk behozatala során az illetékes vámigazgatási szerv, amelynek a behozatal menetének feltételeit pontosan kellett ismernie, korlátozás nélkül elfogadta a vámáru-nyilatkozatokat.</TXT></NP><NP><NO.P>38</NO.P><TXT>A fenti elméletet alapul véve a felperes előadja, hogy az árukat les gazdasági körbe sorolták (amit az is bizonyít, hogy a vámáru-nyilatkozatokat a <QUOT.START ID="QS0017" REF.END="QE0017" CODE="201E"/>CIRI<QUOT.END ID="QE0017" REF.START="QS0017" CODE="201D"/> jelzéssel látták el), amely feltételezi a fizikai és okirati ellenőrzést. Hozzáteszi továbbá, hogy az illetékes vámigazgatási szerv észlelte, hogy a felperes a vámáru-nyilatkozatokban a vámtarifaszámot a dömpingellenes vámtételek kivetése alóli mentes behozatalnak megfelelő 8793-as kiegészítő TARIC-kódra való hivatkozással tüntette fel, és nem a<?PAGE NO="II-3229"?> ZAP behozatalokra alkalmazandó 8795-ös kiegészítő TARIC-kódra hivatkozott, amely behozatalokra a fenti mentesség nem alkalmazható. A felperes szerint az a tény, hogy az illetékes vámigazgatási szerv <QUOT.START ID="QS0018" REF.END="QE0018" CODE="201E"/>ACD<QUOT.END ID="QE0018" REF.START="QS0018" CODE="201D"/> és nem <QUOT.START ID="QS0019" REF.END="QE0019" CODE="201E"/>reconnu<QUOT.END ID="QE0019" REF.START="QS0019" CODE="201D"/> megjegyzéssel látta el a vámáru-nyilatkozatokat, azt feltételezi, hogy ellenőrizte az e nyilatkozatokhoz csatolt dokumentumokat.</TXT></NP><NP><NO.P>39</NO.P><TXT>Következésképpen az illetékes vámigazgatási szervnek észlelnie kellett volna egyrészről, hogy nem volt semmilyen egyezés a vámáru-nyilatkozaton feladóként feltüntetett ZAP, valamint az e nyilatkozathoz csatolt számlát kibocsátó társaság, azaz az Evertrade között, másrészről pedig azt, hogy a feltüntetett kiegészítő TARIC-kód nem lett volna elfogadható az Evertrade által kibocsátott számla alapján, illetve amiatt, hogy a nyilatkozatban megadott érték ebből a számlából származott. Ilyen körülmények között maga az illetékes vámigazgatási szerv hibázott, amennyiben engedélyezte az áruk dömpingellenes vámtétel alóli mentességét.</TXT></NP><NP><NO.P>40</NO.P><TXT>A felperes úgy véli, hogy a Bizottság anélkül, hogy önmagának ne mondana ellent, egyszerre nem állíthatja azt, hogy az illetékes vámigazgatási szervnek nem lett volna kötelessége meggyőződni arról, hogy a vámáru-nyilatkozatok megfelelnek-e a jogszabályoknak, így utalva a nyilatkozatok megfelelőségének legalapvetőbb vizsgálatát az utólagos ellenőrzés körébe, valamint hogy az a tény, hogy az Evertrade nem tűnik fel közvetlen importőrként, lehetőséget adhatott az utóbbinak a szabályozás kijátszására. A fenti elmélet cáfolata érdekében elég lett volna utólagos ellenőrzés során egyszerűen megvizsgálni az Evertrade által ténylegesen fizetett árat. A jelen esetben egyébként az Evertrade első felszólításra elküldte volna az illetékes vámigazgatási szervnek a kérdéses számlákat.</TXT></NP><NP><NO.P>41</NO.P><TXT>A felperes véleménye szerint az a tény, hogy az illetékes vámigazgatási szerv minden megjegyzés nélkül elfogadta az <DATE ISO="19960822">1996. augusztus 22-én</DATE> benyújtott első vámárunyilatkozatot, azt eredményezte, hogy a felperes a többi nyilatkozatot is ugyanazon feltételekkel nyújtotta be.</TXT></NP><NP><NO.P>42</NO.P><TXT>Végül a felperes válaszában hozzáteszi, hogy a vámkódex 220. cikke (2) bekezdésének b) pontja ugyancsak a vámok elengedése mellett szól.</TXT></NP><?PAGE NO="II-3230"?><NP><NO.P>43</NO.P><TXT>A Bizottság vitatja, hogy a felperes különleges helyzetben lett volna.</TXT></NP><NP><NO.P>44</NO.P><TXT>Elsősorban, az állítólagosan alaki jellegű kötelességszegéssel kapcsolatban a Bizottság megállapítja, hogy a felperes nem hivatkozhat érvényesen a vámkódex 204. cikkére. A Bizottság úgy véli, hogy a <QUOT.START ID="QS0020" REF.END="QE0020" CODE="201E"/>méltányossági vámtartozás-elengedés tárgyában hozott határozatainak ugyanis nem valamely vámtartozás fennállásáról foglalnak állást<QUOT.END ID="QE0020" REF.START="QS0020" CODE="201D"/>. A fent hivatkozott 204. cikk eközben a vámtartozás egyik keletkezési módját határozza meg.</TXT></NP><NP><NO.P>45</NO.P><TXT>Másodsorban, a Bizottság vitatja a felperes azon alapuló érveinek helytállóságát, hogy az érintett bevitelekre való dömpingellenes vám kivetése meghaladja a 3319/94 rendelet által elérni kívánt célokat, valamint hogy ugyanazon rendelet 1. cikkének (3) bekezdése jogértelmezési nehézségeket vet fel.</TXT></NP><NP><NO.P>46</NO.P><TXT>Ebben a tekintetben a Bizottság előadja, hogy a következő két <QUOT.START ID="QS0021" REF.END="QE0021" CODE="201E"/>alapvető elv<QUOT.END ID="QE0021" REF.START="QS0021" CODE="201D"/> határozza meg a méltányossági vámtartozás-elengedés megítélését. Egyfelől a Bizottság álláspontja szerint egy olyan objektív jellegű körülmény, amely határozatlan számú gazdasági szereplőre jellemző, nem alapozhatja meg a méltányossági kikötés szerinti különleges helyzet megállapítását (a Bíróságnak az <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="58/86" YEAR="1987" PAGE.ECR="1525">58/86. sz., Cooperative agricole d'approvisionnement des Avirons ügyben <DATE ISO="19870326">1987. március 26-án</DATE> hozott ítélete [EBHT 1987., 1525. o.] 22. pontja</REF.DOC.ECR>). Másfelől, a Bizottság fenntartja, hogy a közigazgatási szervek által esetlegesen vétett hibák vagy hiányosságok csak akkor teszik lehetővé a méltányossági kikötés alkalmazását, amikor ezek a hibák vagy hiányosságok olyan pénzügyi terhet róttak a gazdasági szereplőre, amelynek orvoslását semmilyen jogi úton nem követelheti (a Bíróságnak a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="244/85+245/85" YEAR="1987" PAGE.ECR="1303">244/85 és 245/85. sz., Cerealmagnimi és Italgrani kontra Bizottság ügyekben <DATE ISO="19870312">1987. március 12-én</DATE> hozott ítélete [EBHT 1987., 1303. o.] 17. pontja</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP><NP><NO.P>47</NO.P><TXT>A Bizottság véleménye szerint a 3319/94 rendelet preambulumbekezdéseiben foglalt célkitűzések és a rendelet tartalma közötti esetleges inkoherencia fennállása nem alapozza meg a végrehajtási rendelet 905. cikke szerinti különleges helyzet fennállását.</TXT></NP><?PAGE NO="II-3231"?><NP><NO.P>48</NO.P><TXT>Ugyanebben a kérdésben a Bizottság kifejti, hogy a 3319/94 rendelettel kapcsolatos esetleges értelmezési nehézség nem teremt rendkívüli helyzetet a felperes részére a többi, azonos tevékenységet folytató gazdasági szereplőhöz képest, mivel az határozatlan számú gazdasági szereplőt érint.</TXT></NP><NP><NO.P>49</NO.P><TXT>A Bizottság fenntartja, hogy a felperes azon érvelése, miszerint a dömpingellenes vámtétel alternatív számítási módjának tárgya nincs összefüggésben a felperest érintő tevékenységgel, megalapozatlan, ugyanis <QUOT.START ID="QS0022" REF.END="QE0022" CODE="201E"/>minden esetben háromszereplős, közvetítő beiktatásával történő behozatalokról van szó, amelyek magukban hordozzák a (minimáláron alapuló) <QUOT.START ID="QS0023" REF.END="QE0023" CODE="201E"/>változó<QUOT.END ID="QE0023" REF.START="QS0023" CODE="201D"/> dömpingellenes vámtétel kijátszásának kockázatát<QUOT.END ID="QE0022" REF.START="QS0022" CODE="201D"/>.</TXT></NP><NP><NO.P>50</NO.P><TXT>A Bizottság hozzáteszi, hogy a felperes azon alapuló érvelése, hogy a ZAP által az Evertrade felé számlázott ár magasabb volt a behozatali minimálárnál, nem releváns. A dömpingellenes külön vámtétel kivetése akkor indokolt, amikor a termelőnek vagy az exportőrnek fizetett árral kapcsolatosan bizonytalanság merül fel. A Bizottság megemlíti, hogy az Evertrade <QUOT.START ID="QS0024" REF.END="QE0024" CODE="201E"/>azzal, hogy a vámhatóság által <QUOT.START ID="QS0025" REF.END="QE0025" CODE="00BB"/>látható<QUOT.END ID="QE0025" REF.START="QS0025" CODE="00AB"/> kereskedelmi hálózatból szándékosan kivonta magát (oly módon, hogy a vámkezelést nem saját maga végezte el), teljesen szabadon rendelkezhetett a felé számlázott árak képzéséről, és ezzel megakadályozta, hogy az illetékes vámigazgatási szerv bármilyen esetlegesen utólagosan bekövetkező árcsökkentéssel kapcsolatos ellenőrzési jogát gyakorolhassa, amelyet [az Evertrade] kérhetett és kaphatott a lengyel beszállítótól<QUOT.END ID="QE0024" REF.START="QS0024" CODE="201D"/>.</TXT></NP><NP><NO.P>51</NO.P><TXT>Harmadsorban a Bizottság megemlíti, hogy a felperes nem érvelhet azzal, hogy az illetékes vámhatóságok elfogadták a kérdéses vámáru-nyilatkozatokat. A Bizottság tagadja, hogy a vámhatóságok jelen esetben hibát követtek volna el, amelynek alátámasztására több érvet hoz fel.</TXT></NP><NP><NO.P>52</NO.P><TXT>Először, a Bizottság megerősíti, hogy a felperes által mondottakkal ellentétben a behozatal során a vámáru-nyilatkozatokat az illetékes vámigazgatási szerv nem fogadta el korlátozás nélkül. Ezen állítás alátámasztása végett a Bizottság azzal érvel, hogy <QUOT.START ID="QS0026" REF.END="QE0026" CODE="201E"/>ténybelileg pontatlan<QUOT.END ID="QE0026" REF.START="QS0026" CODE="201D"/> azt állítani, hogy a vámáru-nyilatkozatok <QUOT.START ID="QS0027" REF.END="QE0027" CODE="201E"/>ACD<QUOT.END ID="QE0027" REF.START="QS0027" CODE="201D"/><?PAGE NO="II-3232"?> megjegyzéssel történő ellátása a nyilatkozatokhoz csatolt dokumentumok ellenőrzését is magában foglalja. Ez a jelzés csupán azt jelenti, hogy a vámárunyilatkozatok a vámjogszabályok követelményeinek megfelelőként kerültek elfogadásra. A Bizottság megállapítja, hogy egy vámáru-nyilatkozatnak dokumentumokkal egyezően történő elfogadása során az illetékes vámigazgatási szerv feladata annak ellenőrzésére korlátozódik, hogy a vámáru-nyilatkozat kötelezően kitöltendő rovatait valóban kitöltötték-e, valamint hogy a kötelezően csatolandó dokumentumokat valóban csatolták-e. Jelen esetben az illetékes vámigazgatási szerv feladata tehát a dokumentumok meglétének ellenőrzésére korlátozódott, nem pedig azok tartalmának ellenőrzésére. Ezért a vámkezelés során nem kellett, hogy sor kerüljön sem a dokumentumok beható ellenőrzésére, sem az áruk fizikai ellenőrzésére.</TXT></NP><NP><NO.P>53</NO.P><TXT>A Bizottság álláspontja szerint a vámáru-nyilatkozatokon feltüntetett <QUOT.START ID="QS0028" REF.END="QE0028" CODE="201E"/>les gazdasági kör<QUOT.END ID="QE0028" REF.START="QS0028" CODE="201D"/> jelzés nem mond ellent a fent kifejtetteknek, épp ellenkezőleg, alátámasztja azokat. A Bizottság megállapítja, hogy az <QUOT.START ID="QS0029" REF.END="QE0029" CODE="201E"/>les gazdasági körbe<QUOT.END ID="QE0029" REF.START="QS0029" CODE="201D"/> tartozó nyilatkozatok kapcsán a vámhivatal ugyan jogosult az áruk fizikai ellenőrzését elvégezni, de ezt a jelen esetben nem tette meg, amit az <QUOT.START ID="QS0030" REF.END="QE0030" CODE="201E"/>ACD<QUOT.END ID="QE0030" REF.START="QS0030" CODE="201D"/> megjegyzés jelez. A dokumentumok beható ellenőrzése a <QUOT.START ID="QS0031" REF.END="QE0031" CODE="201E"/>2-es gazdasági körbe<QUOT.END ID="QE0031" REF.START="QS0031" CODE="201D"/> sorolást eredményezett volna, amely a jelen esetben nem történt meg.</TXT></NP><NP><NO.P>54</NO.P><TXT>Másodszor, a Bizottság kifejti, hogy kizárólag az illetékes hatóságok aktív magatartásából, illetve felróható tétlenségéből - amelyek esetén minimális beavatkozással is elhárítható lett volna a szabálytalanság — eredő hibák akadályozhatják meg a vámtételek utólagos beszedését. Ez a tény kizárja a vámfizetésre kötelezettek pontatlan nyilatkozatai által okozott tévedéseket (a Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-348/89" YEAR="1991" PAGE.ECR="I-3277">C-348/89. sz. Menacarte-ügyben <DATE ISO="19910627">1991. június 27-én</DATE> hozott ítélete [EBHT 1991., I-3277. o.] 23. és 26. pontja</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP><NP><NO.P>55</NO.P><TXT>Következésképpen a Bizottság véleménye szerint az a tény, hogy az illetékes vámigazgatási szerv által egy vámáru-nyilatkozat a vámjogszabályoknak megfelelőként került elfogadásra, nem teremt különleges helyzetet, még akkor sem, ha e nyilatkozat vámjogszabályoknak való meg nem felelésének feltárásához szükséges minden elem az illetékes vámigazgatási szerv birtokában is volt a nyilatkozat elfogadásának idején.</TXT></NP><?PAGE NO="II-3233"?><NP><NO.P>56</NO.P><TXT>Harmadszor, a Bizottság fenntartja, hogy a felperes nem alapíthatja érvelését arra, hogy az első vámáru-nyilatkozatot a roueni vámhivatal mindenféle megjegyzés nélkül elfogadta. A Bizottság felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a felperes nem hivatkozhat a bizalomvédelem elvének megsértésére olyan konkrét biztosítékok hiányában, amelyeket a közigazgatási szervnek kellett volna nyújtania (az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-571/93" YEAR="1995" PAGE.ECR="II-2379">T-571/93. sz., Lefebvre és társai kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="19950914">1995. szeptember 14-én</DATE> hozott ítélete [EBHT 1995., II-2379. o.] 72. pontja</REF.DOC.ECR>). A Bizottság kifejti továbbá, hogy a felperesnek mint vámügynöknek nem lehetett kétsége az <QUOT.START ID="QS0032" REF.END="QE0032" CODE="201E"/>ACD<QUOT.END ID="QE0032" REF.START="QS0032" CODE="201D"/> megjegyzés jelentése felől, és így nem alapozhatott semmiféle jogos elvárást az általa benyújtott vámáru-nyilatkozatok első esetben történt elfogadására.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>—</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság álláspontja</TXT></NP></TI></TITLE><NP><NO.P>57</NO.P><TXT>Amint az a végrehajtási rendelet 905. cikkének szövegéből következik, a behozatali vámok visszafizetése két együttes feltétel teljesülésétől függ, azaz először is valamely különleges helyzet fennállása, másodszor pedig a nyilvánvaló gondatlanság és a csalárd szándék hiánya az érdekelt részéről. Ennek megfelelően elegendő, ha a két feltétel közül az egyik hiányzik ahhoz, hogy a vám visszafizetését megtagadják (lásd e tekintetben az Elsőfokú Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="T-290/97" YEAR="2000" PAGE.ECR="II-15">T-290/97. sz., Mehibas Dordtselaan kontra Bizottság ügyben <DATE ISO="20000118">2000. január 18-án</DATE> hozott ítéletének [EBHT 2000., II-15. o.] 87. pontját</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP><NP><NO.P>58</NO.P><TXT>Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság úgy ítélkezett a fent hivatkozott rendelkezés kapcsán, hogy azon elemek, <QUOT.START ID="QS0033" REF.END="QE0033" CODE="201E"/>amelyek olyan körülményekből adódnak, amelyeket nem az érintett személynek tulajdonítható csalárd szándék vagy nyilvánvaló gondatlanság okozott<QUOT.END ID="QE0033" REF.START="QS0033" CODE="201D"/>, akkor állnak fenn, ha olyan tények állapíthatók meg, amelyek a kérelmezőt a méltányossági kikötést alátámasztó célkitűzés fényében az ugyanazon tevékenységet gyakorló más gazdasági szereplőkhöz képest rendkívüli helyzetbe juttathatják (a fent hivatkozott Trans-Ex-Import-ítélet 22. pontja, valamint a Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-253/99" YEAR="2001" PAGE.ECR="I-6493">C-253/99. sz. Bacardi-ügyben <DATE ISO="20010927">2001. szeptember 27-én</DATE> hozott ítélete [EBHT 2001., I-6493. o.] 56. pontja</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP><?PAGE NO="II-3234"?><NP><NO.P>59</NO.P><TXT>A felperes azon érvelésével kapcsolatosan, miszerint a 3319/94 rendelet 1. cikkének (3) bekezdése értelmezési problémákat vet fel (lásd nevezetesen a fenti 32-35. pontot), illetve hogy a tagállamokban jelentős számú gazdasági szereplő és vámigazgatási szerv ezt a rendelkezést tévesen értelmezte, az Elsőfokú Bíróság úgy véli, hogy annak szövege nem eredményez említésre méltó értelmezési nehézséget.</TXT></NP><NP><NO.P>60</NO.P><TXT>E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 3319/94 rendelet 1. cikkének (3) bekezdése egyrészt egy változó dömpingellenes vámtételt állapít meg, amely akkor kerül kivetése, ha forgalomba bocsátott behozatalok közvetlenül, bizonyos lengyelországi exportőrökkel vagy termelőkkel, többek között a ZAP-pal, kapcsolatban nem lévő importőr felé kerültek kiszámlázásra, abban a esetben, ha a CIF közösségi határparitáson számított, KVT-vel növelt ár alacsonyabb a termék 89 ECU-s tonnánkénti, behozatali minimáláránál, másrészt pedig egy meghatározott mértékű vagy külön vámtételt, amelyet akkor kell kivetni, ha a szabad forgalomba bocsátott behozatalok nem közvetlenül az exportőrrel vagy a termelővel kapcsolatban nem lévő importőr felé kerülnek számlázásra.</TXT></NP><NP><NO.P>61</NO.P><TXT>A 3319/94 rendeletből következik, hogy e rendelet 1. cikke (3) bekezdésének első albekezdése által meghatározott változó vámtétellel szemben a hivatkozott rendelkezés második albekezdésében foglalt külön vámtétel a CIF közösségi határparitáson számított ár és a 89 ECU-s tonnánkénti, behozatali minimálár különbségétől függetlenül akkor kerül kivetésre, ha a szabad forgalomba bocsátott behozatalok nem közvetlenül az exportőrrel vagy a termelővel kapcsolatban nem lévő importőr felé kerülnek számlázásra.</TXT></NP><NP><NO.P>62</NO.P><TXT>A külön vámtétel, amint azt a 3319/94 rendelet (39) preambulumbekezdése is kiemeli, a közösségi jogalkotó azon akaratából került megállapításra, hogy mindenképpen elkerülhető legyen a dömpingellenes intézkedések kijátszása olyan behozatalok útján, amelyeket a megnevezett exportőrök vagy termelők nem közvetlenül a velük kapcsolatban nem lévő importőr felé számláznak ki. A 3319/94 rendelet 1. cikke (3) bekezdésének második albekezdése olyan eseteket határoz meg, amelyekben az exportőr vagy a termelő nem közvetlenül a velük kapcsolatban nem levő importőr felé számlázott az összes háromszereplős behozatal kizárása végett, amelyek magukban hordozzák a dömpingellenes intézkedések kijátszásának kockázatát.</TXT></NP><?PAGE NO="II-3235"?><NP><NO.P>63</NO.P><TXT>A jelen esetben az iratokból az derül ki, hogy a felperes által <DATE ISO="19960822">1996. augusztus 22-én</DATE> és <DATE ISO="19960823">23-án</DATE>, valamint <DATE ISO="19960917">szeptember 17-én</DATE> szabad forgalomba bocsátott három rakományt a ZAP nem közvetlenül a címzett vállalkozások felé számlázta ki, hanem az Evertrade-nek, amely azután a rakományokat továbbszámlázta a címzett vállalkozások felé. Mivel a ZAP nem közvetlenül a címzett vállalkozások felé számlázta ki az árukat, a felvázolt helyzet egyértelműen a 3319/94 rendelet 1. cikke (3) bekezdése második albekezdésének alkalmazási körébe esik.</TXT></NP><NP><NO.P>64</NO.P><TXT>Ezt az álláspontot nem cáfolja meg a felperes azon érvelése, miszerint a kérdéses behozatalokra történő dömpingellenes vámkivetés meghaladná a 3319/94 rendelet által elérni kívánt célokon, mivel a felperes felvetése szerint a jelen esetben nem volt szó a dömpingellenes intézkedések kijátszásáról, illetve az Evertrade által fizetett ár ellenőrizhető volt.</TXT></NP><NP><NO.P>65</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság először is emlékeztet arra, hogy a felperes a jelen eljárás keretében nem vitathatja a dömpingellenes tartozás fennállását. Következésképpen a felperes által a jelen jogalap keretében az Evertrade által a ZAP-nak fizetett tényleges árra vonatkozóan előadott érvei nem állják meg a helyüket.</TXT></NP><NP><NO.P>66</NO.P><TXT>Másodszor, a fenti 59-62. pontban kifejtettek szerint, a 3319/94 rendelet 1. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében meghatározott szabály egyáltalán nem kétértelmű, és a rendelet rendelkezései hatékony érvényesülésének megőrzése miatt került megállapításra, azzal a céllal, hogy ki lehessen zárni a dömpingellenes intézkedések háromszereplős behozatalok segítségével történő kijátszásának kockázatát, amelyek alkalmasak a CIF közösségi határparitáson számított árak mesterséges megemelésére, lehetővé téve ily módon a 3319/94 rendelet 1. cikke (3) bekezdésének első albekezdésében meghatározott, változó vámtétel kivetésének kijátszását. Ebben a tekintetben az Elsőfokú Bíróság úgy ítéli meg, hogy nem szükséges a dömpingellenes intézkedések kijátszását megállapítani ahhoz, hogy a 3319/94 rendelet 1. cikke (3) bekezdésének második albekezdése alkalmazható legyen. Ellenkezőleg, a<?PAGE NO="II-3236"?> 3319/94 rendeletből az következik, hogy a dömpingellenes intézkedések kijátszása kockázatának vélelme igazoltnak minősül, amennyiben a behozatalokat az exportőr vagy a termelő nem közvetlenül a velük kapcsolatban nem lévő importőr felé számlázza ki. E feltételek mellett a ZAP által tanúsított termék tonnánkénti, 19 ECU-s külön vámtétele jogosan került kivetésre.</TXT></NP><NP><NO.P>67</NO.P><TXT>Még ha feltételezzük is a 3319/94 rendelet 1. cikkének (3) bekezdésével kapcsolatos, a felperes által hivatkozott, állítólagos értelmezési nehézségek fennállását, e nehézségek nem igazolják a felperes kérelmében hivatkozott különleges helyzet teremtésére alkalmas körülmények fennállását. A kérdéses nehézségek ugyanis ugyanolyan módon érintenek minden, Lengyelországból származó oldott karbamid és ammónium-nitrát-oldat keveréket importáló gazdasági szereplőt, továbbá nem teremt rendkívüli helyzetet a felperes esetében a többi, azonos tevékenységet folytató jelentős számú gazdasági szereplőhöz képest.</TXT></NP><NP><NO.P>68</NO.P><TXT>Következésképpen, a felperesnek nem sikerült bizonyítania a végrehajtási rendelet 905. cikke szerinti különleges helyzet teremtésére alkalmas körülmények fennállását.</TXT></NP><NP><NO.P>69</NO.P><TXT>A felperesnek a neki felrótt kötelességszegés kifejezetten alaki jellegére vonatkozó érvelését illetően megállapítandó, hogy a 3319/94 rendelet 1. cikke (3) bekezdésének olvasatában, valamint e rendelkezés céljára tekintettel az exportőr vagy a termelő által velük kapcsolatban nem lévő importőr felé történő közvetlen számlázásra vonatkozó, változó vámtétel kivetését lehetővé tevő feltétel a felperes állításával szemben nem pusztán formai jellegű. E feltétel fel nem ismerése ugyanis valódi következményekkel jár a vámeljárás rendes menetére, mivel a különböző behozatali hálózatok létezése növeli a dömpingellenes intézkedések kijátszásának kockázatát.</TXT></NP><?PAGE NO="II-3237"?><NP><NO.P>70</NO.P><TXT>Ezen túlmenően, amint azzal a Bizottság jogosan érvelt, a közvetlen számlázás hiánya nem tartozik a végrehajtási rendelet 859. cikkében meghatározott, a vámeljárás rendes menetére valós következményekkel nem járó kötelességszegések sorába, amelynek fényében kell a vámkódex 204. cikkében foglaltakat értelmezni (lásd e tekintetben a Bíróság <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-48/98" YEAR="1999" PAGE.ECR="I-7877">C-48/98. sz., Söhl &amp; Söhlke ügyben <DATE ISO="19991111">1999. november 11</DATE>én hozott ítéletét [EBHT 1999., I-7877. o.] 43. pontját</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP><NP><NO.P>71</NO.P><TXT>A felperes fenntartja továbbá, hogy a kérdéses vámáru-nyilatkozatokat az illetékes vámigazgatási szervnek nem kellett volna elfogadnia, tekintettel arra, hogy nem volt semmilyen egyezés a vámáru-nyilatkozaton feladóként feltüntetett lengyel társaság, valamint a nyilatkozathoz csatolt számlát kibocsátó társaság között.</TXT></NP><NP><NO.P>72</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság úgy ítéli meg, hogy ez az érv a francia hatóságok kérdéses dokumentumokra vonatkozó kezelésének, vagyis azoknak az <QUOT.START ID="QS0034" REF.END="QE0034" CODE="201E"/>ACD<QUOT.END ID="QE0034" REF.START="QS0034" CODE="201D"/> megjegyzéssel való ellátásának helytelen értelmezésén alapul. Ahogy azt a Bizottság védekezésében kifejtette (lásd a fenti 52-53. pontot), az <QUOT.START ID="QS0035" REF.END="QE0035" CODE="201E"/>ACD<QUOT.END ID="QE0035" REF.START="QS0035" CODE="201D"/> megjegyzés csupán azt jelenti, hogy a vámáru-nyilatkozat kötelezően kitöltendő rovatait valóban kitöltötték, valamint hogy a kötelezően csatolandó dokumentumokat valóban csatolták. Ennélfogva a három rakomány szabad forgalomba bocsátása a vámáru-nyilatkozatok fenti megjegyzéssel való ellátását követően nem jelentette a kérdéses vámáru-nyilatkozatokban, illetve az azokhoz csatolt dokumentumokban szereplő adatok érvényességének, illetve hitelességének a francia vámhatóságok részéről történő megerősítését, és nem képezte akadályát az adatok - a felperes által az importőr nevében feltüntetett TARIC-kóddal kapcsolatos feltételekre vonatkozó, vámhivatal általi — utólagos ellenőrzésének.</TXT></NP><NP><NO.P>73</NO.P><TXT>Mindenesetre emlékeztetni kell arra, hogy a 3319/94 rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében külön említett lengyel exportőrök vagy termelők egyike, a ZAP, amelynek termékeire - bizonyos feltételek teljesülése esetén — változó dömpingellenes vámot kell kivetni, a vámáru-nyilatkozatokon exportőrként, a Franciaországban letelepedett társaságok pedig címzettként voltak feltüntetve. Ezen túlmenően a kérdéses vámáru-nyilatkozatokon a 8793-as TARIC-kódot tüntették fel, amelyet akkor kell alkalmazni, ha a szabad forgalomba bocsátott behozatalokat közvetlenül a 3319/94 rendeletben felsorolt valamely lengyelországi exportőrrel vagy<?PAGE NO="II-3238"?> termelővel közvetlen kapcsolatban nem lévő importőr felé számlázták. Ennélfogva az Elsőfokú Bíróság úgy ítéli meg, hogy a 3319/94 rendelet 1. cikke (3) bekezdésének alapján alkalmazandó, változó dömpingellenes vámtétel kivetéséhez szükséges feltételek betartására vonatkozó szabálytalanság abban áll, hogy a ZAP által a címzett vállalkozások felé közvetlenül kiállított számlák nem kerültek csatolásra a vámáru-nyilatkozatokhoz.</TXT></NP><NP><NO.P>74</NO.P><TXT>Meg kell említeni továbbá, hogy a jelen ügyben nem arról van szó, hogy a megfelelő számlák, azaz a lengyel exportőr és a címzett vállalkozások közötti közvetlen számlák helyett tévedésből helytelen számlák kerültek csatolásra. A ZAP ugyanis a címzett vállalkozások nevére egyáltalán nem állított ki a számlát, ugyanis a kérdéses ügyletek két szakaszban mentek végbe (lásd a fenti 8. pontot).</TXT></NP><NP><NO.P>75</NO.P><TXT>Az Elsőfokú Bíróság ebből következően úgy véli, hogy az adott körülmények között a francia vámhatóságoknak nem volt kötelessége a kérdéses vámáru-nyilatkozatok elutasítása, és maguk a francia vámhatóságok nem hibáztak, amikor az említett vámáru-nyilatkozatokat <QUOT.START ID="QS0036" REF.END="QE0036" CODE="201E"/>ACD<QUOT.END ID="QE0036" REF.START="QS0036" CODE="201D"/> megjegyzéssel látták el, mielőtt a vámáru-nyilatkozatokban foglalt információk és a nyilatkozatokhoz csatolt számlákban foglalt adatok és az azokhoz csatolt számlák vizsgálatából származó adatok megegyezését ellenőrző, alaposabb vizsgálatot folytattak volna. Kiemelendő ugyanis, hogy az importőr és a nevében eljáró vámügynök felelős a kérdéses vámáru-nyilatkozatokban foglalt adatok tartalmáért. Ezért amennyiben az alapos vizsgálatot követően az derült ki, hogy a kérdéses adatok tévesek voltak, ez mégsem azt jelenti, hogy a francia vámhatóságok hibáztak volna, amikor a termékeket az <QUOT.START ID="QS0037" REF.END="QE0037" CODE="201E"/>ACD<QUOT.END ID="QE0037" REF.START="QS0037" CODE="201D"/> megjegyzés feltüntetése következtében szabad forgalomba bocsátották.</TXT></NP><NP><NO.P>76</NO.P><TXT>A felperes azon panaszának vonatkozásában, hogy az első vámáru-nyilatkozat <DATE ISO="19960816">1996. augusztus 16-án</DATE> történt, francia vámhatóságok általi megjegyzés nélküli elfogadása arra indította a felperest, hogy a következő nyilatkozatokat ugyanolyan feltételekkel nyújtsa be (lásd a fenti 41. pontot), emlékeztetni kell arra, hogy a jelen esetben csak három vámáru-nyilatkozat került benyújtásra az egy hónapnál rövidebb, azaz a <DATE ISO="19960822">1996.<?PAGE NO="II-3239"?> augusztus 22-e</DATE> és <DATE ISO="19960917">szeptember 17-e</DATE> közötti időtartam alatt (lásd a fenti 9. pontot). Az Elsőfokú Bíróság megállapítja, hogy ennek az időtartamnak a rövidsége nem adott ténylegesen lehetőséget a francia vámhatóságoknak az első vámáru-nyilatkozatnak a többi vámáru-nyilatkozatok beadását megelőzően történő alapos vizsgálatára, és ebből következően az első nyilatkozatban található hiba felfedezésére.</TXT></NP><NP><NO.P>77</NO.P><TXT>Mindenesetre, még ha a francia vámhatóságok a három rakomány szabad forgalomba bocsátása során alaposabban meg is vizsgálták volna a felperes által benyújtott dokumentumokat, és felfedezték volna a felperes által a nyomtatványban feltüntetett TARIC-kóddal kapcsolatosan elkövetett hibát, ez a körülmény nem változatott volna sem a kérdéses kereskedelemi ügyletek tényleges mibenlétén, sem azon a tényen, hogy a rakományokra vonatkozóan kettős számlázásra került sor, először a ZAP és az Evertrade, majd az utóbbi társaság és a címzett vállalkozások között, amely miatt meghatározott összegű dömpingellenes vámtétel kivetése volt helyénvaló. Mindezek alapján megállapítható, hogy a Bizottság nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát annak megállapításával, hogy a jelen eset körülményei nem eredményezték a méltányossági kikötés és végrehajtási rendelet 905. cikkében meghatározottak alapján különleges helyzet előállását.</TXT></NP><NP><NO.P>78</NO.P><TXT>Figyelembe véve a fenti megállapításokat, e jogalap első részét el kell utasítani.</TXT></NP><NP><NO.P>79</NO.P><TXT>A végrehajtási rendelet 905. cikkében meghatározott behozatali vámok viszszafizetésére vonatkozó konjunktív feltételek egyikének hiánya miatt a fenti jogalap második részét nem kell megvizsgálni.</TXT></NP><NP><NO.P>80</NO.P><TXT>Következésképpen a második jogalapot el kell utasítani.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><?PAGE NO="II-3240"?><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P>A megtámadott határozat alaki hibájára alapított harmadik jogalapról</P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><P>A felek érvei</P></TI></TITLE><NP><NO.P>81</NO.P><TXT>A felperes állítása szerint a megtámadott határozat alakilag szabálytalan, mert nem tartalmaz a felperesre vonatkozóan semmiféle hivatkozást. A felperes azt állítja, hogy az egyetlen arra utaló jel, hogy ez a határozat reá nézve alkalmazandó, az volt, hogy megtámadott határozatban feltüntetett vámtételek összege és az elengedésre irányuló kérelem tárgyát képező összeg megközelítőleg hasonló nagyságú volt. Ez a tény annál is inkább sérelmes a felperesre nézve, mivel a jelen esetben eseti döntésről van szó, amely nem lehetne általános jellegű.</TXT></NP><NP><NO.P>82</NO.P><TXT>A Bizottság fenntartja azt az álláspontját, hogy a megtámadott határozat alakjában szabályos, és nem került sor a lényeges alaki szabályok megszegésére.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><P>Az Elsőfokú Bíróság álláspontja</P></TI></TITLE><NP><NO.P>83</NO.P><TXT>Meg kell említeni, hogy amint azt a Bizottság helyesen hangsúlyozta, sem a végrehajtási rendelet 905. cikke, sem e rendeletnek a méltányossági kikötés alkalmazásával történő vámelengedést szabályozó további rendelkezései nem kötelezik a Bizottságot arra, hogy ezen eljárás során hozott határozatában a vámelengedést kérelmező nevét feltüntesse. E rendelkezésekből az derül ki, hogy az a tagállam továbbítja az ügyet a Bizottságnak elbírálásra, amelynek joghatósága alá tartozik a határozatot hozó vámhatóság. Ezt követően a Bizottság értesíti az érintett tagállamot a különleges helyzet fennállásáról, illetve fenn nem állásáról hozott határozatáról.</TXT></NP><?PAGE NO="II-3241"?><NP><NO.P>84</NO.P><TXT>A felperes mindenesetre azt nem vitatta, hogy a megtámadott határozatról a francia vámhatóságok értesítették. Ezenfelül az iratokból kiderül, hogy a Bizottság <DATE ISO="20010927">2001. szeptember 27-én</DATE> kelt levelében értesítette a felperest, hogy annak a francia hatóságok által a Bizottsághoz eljuttatott, behozatali vám elengedése iránti kérelmét megkapta, továbbá tájékoztatta az ügy elemzéséről annak érdekében, hogy a felperes élni tudjon védekezéshez való jogával. A Bizottság ezen túlmenően e levelében jelezte, hogy az elengedésre irányuló kérelmet REM 06/01. hivatkozási számon vették nyilvántartásba, azaz a megtámadott határozatban feltüntetett számon. Ez a hivatkozási szám tehát lehetővé tette a felperes számára, hogy a francia hatóságok által a Bizottsághoz benyújtott, elengedés iránti kérelem és a megtámadott határozat közötti kapcsolatot kétségtelenül felfedezze.</TXT></NP><NP><NO.P>85</NO.P><TXT>A fenti megállapításokból következően e jogalap megalapozatlan, és ezért azt el kell utasítani.</TXT></NP><NP><NO.P>86</NO.P><TXT>Mivel a megtámadott határozat ellen felhozott jogalapok egyike sem volt bizonyított, a keresetet el kell utasítani.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>A költségekről</P></TI></TITLE><NP><NO.P>87</NO.P><TXT>Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><?PAGE NO="II-3242"?><JURISDICTION><INTRO><P>A fenti indokok alapján,</P><P>AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (kibővített ötödik tanács)</P><P>a következőképpen határozott:</P></INTRO><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>1)</NO.P><TXT>A keresetet elutasítja.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>A felperes maga viseli saját, valamint a Bizottság költségeit.</TXT></NP></ITEM></LIST></JURISDICTION></CONTENTS.JUDGMENT><SIGNATURE.CASE><P>Lindh</P><P>García-Valdecasas</P><P>Cooke</P><P>Mengozzi</P><P>Martins Ribeiro</P><P>Kihirdetve Luxembourgban, a <DATE ISO="20040921">2004. szeptember 21-i</DATE> nyilvános ülésen.</P><SIGNATORY><P>H. Jung</P><P>hivatalvezető</P></SIGNATORY><SIGNATORY><P>P. Lindh</P><P>elnök</P></SIGNATORY></SIGNATURE.CASE></JUDGMENT>