<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><JUDGMENT xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.00-20081231.xd"><BIB.JUDGMENT><REF.CASE FILE="ECRCJ2004HUA.1000907701.case.xml"><NO.CASE>C-255/01</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62001J0255</NO.CELEX><NO.SEQ>0006.0002</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>9099</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>9125</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>27</PAGE.TOTAL><AUTHOR>CJ</AUTHOR></BIB.JUDGMENT><CURR.TITLE><LEFT><DATE ISO="20041007">2004. 10. 07-I</DATE> ÍTÉLET — C-255/01. SZ. ÜGY</LEFT><RIGHT>MARKOPOULOS ÉS TÁRSAI</RIGHT></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">A Bíróság ítélete</HT> (első tanács)</P><P><DATE ISO="20041007">2004. október 7.</DATE><NOTE NOTE.ID="E0001" NUMBERING="STAR"><P>Az eljárás nyelve: görög.</P></NOTE></P></TI></TITLE><JUDGMENT.INIT><P>A C-255/01. sz. ügyben,</P><P>az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában,</P><P>amelyet a Symvoulio tis Epikrateias (Görögország) a Bírósághoz <DATE ISO="20010703">2001. július 3-án</DATE> érkezett <DATE ISO="20010612">2001. június 12-i</DATE> végzésével terjesztett elő az előtte</P></JUDGMENT.INIT><PARTIES><PLAINTIFS><P>Panagiotis Markopoulos és társai</P></PLAINTIFS><AGAINST>és</AGAINST><DEFENDANTS><P>az <HT TYPE="BOLD">Ypourgos Anaptyxis,</HT> valamint</P><P>a <HT TYPE="BOLD">Soma Orkoton Elegkton</HT></P></DEFENDANTS><?PAGE NO="I-9100"?><P>között,</P><INTERVENERS><P>Georgios Samothrakis és társai</P><P>és</P><P>Christos Panagiotidis</P> <P>részvételével</P> <P>folyamatban lévő eljárásban,</P></INTERVENERS></PARTIES><PREAMBLE><PREAMBLE.INIT><P>A BÍRÓSÁG (első tanács),</P><P>tagjai: P. Jann tanácselnök, S. von Bahr, R. Silva de Lapuerta, K. Lenaerts és K. Schiemann (előadó) bírák,</P><P>fő tanácsnok: A. Tizzano,</P><P>hivatalvezető: M.-F. Contet főtanácsos,</P></PREAMBLE.INIT><GR.VISA><VISA>tekintettel az írásbeli szakaszra és a <DATE ISO="20040211">2004. február 11-i</DATE> tágyalásra,</VISA></GR.VISA><GR.CONSID><CONSID><P>figyelembe véve a következők által előterjesztett írásbeli észrevételeket:</P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>P. Markopoulos és társai képviseletében N. Alivizatos, E. Kiousopoulou, G. Dellis és K. Giannakopoulos dikigoroi,</P></ITEM><?PAGE NO="I-9101"?><ITEM><P>a Soma Orkoton Elegkton képviseletében A. Kalogeras dikigoros,</P></ITEM><ITEM><P>G. Samothrakis és társai képviseletében C. Politis és N. Skandamis dikigoroi,</P></ITEM><ITEM><P>Ch. Panagiotidis képviseletében M. Bachas dikigoros,</P></ITEM><ITEM><P>a görög kormány képviseletében E.-M. Mamouna és M. S. Spyropoulos, meghatalmazotti minőségben,</P></ITEM><ITEM><P>a spanyol kormány képviseletében S. Ortiz Vaamonde és M. Muñoz Pérez, meghatalmazotti minőségben,</P></ITEM><ITEM><P>az Európai Közösség Bizottsága képviseletében M. Patakia és C. Schmidt, meghatalmazotti minőségben,</P></ITEM></LIST></CONSID></GR.CONSID><GR.VISA><VISA>a főtanácsnok indítványának a <DATE ISO="20040401">2004. április 1-jei</DATE> tárgyaláson történt meghallgatását követően,</VISA></GR.VISA><PREAMBLE.FINAL><P>meghozta a következő</P></PREAMBLE.FINAL></PREAMBLE><CONTENTS.JUDGMENT><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P>ítéletet</P></TI></TITLE><NP><NO.P>1</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem — az EGK-Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján — a számviteli dokumentumok kötelező könyvvizsgálatának elvégzéséért felelős személyek működésének engedélyezéséről szóló,<?PAGE NO="I-9102"?> <DATE ISO="19840410">1984. április 10-i</DATE> 84/253/EGK nyolcadik tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="126" DATE.PUB="1984" PAGE.FIRST="20">HL L 126., 20. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 75. o., a továbbiakban: nyolcadik irányelv) 11. és 15. cikkének értelmezésére vonatkozik.</TXT></NP><NP><NO.P>2</NO.P><TXT>A két előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés az egyrészről P. Markopoulos és társai, másrészről az Ypourgos Anaptyxis (Fejlesztési Minisztérium), valamint a Soma Orkoton Elegkton (a továbbiakban: Hiteles Könyvvizsgálók Kamarája) között, G. Samothrakis és társai, valamint Ch. Panagiotidis részvételével folyamatban lévő peres eljárás keretében, a fenti kamara azon döntése tárgyában került előterjesztésre, hogy 60 jelentkezőt — többek között az alapeljárásban beavatkozóként részt vevő személyeket — felvett a kamarai jegyzékbe anélkül, hogy e személyeket kötelezte volna a nyolcadik irányelv 4. cikkében előírt szakmai alkalmassági záróvizsga letételére.</TXT></NP><NP><NO.P>3</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság elsősorban azt kéri a Bíróságtól, hogy határozza meg az adott tagállamnak a nyolcadik irányelv 15. cikkében rögzített azon lehetőségének terjedelmét, hogy a személyek bizonyos körének engedélyt adjon a számviteli dokumentumok könyvvizsgálatára anélkül, hogy e személyek sikeres szakmai alkalmassági záróvizsgát tettek volna. A kérdést előterjesztő bíróság továbbá azt kérdezi, hogy a nyolcadik irányelv 11. cikke alapján jogosan adható-e vizsga alóli mentesség azon személyeknek, akik már valamely tagállamban megkapták ezt az engedélyt.</TXT></NP><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>Jogi háttér</P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P>A közösségi szabályozás</P></TI></TITLE><NP><NO.P>4</NO.P><TXT>A nyolcadik irányelv első, második, harmadik és negyedik preambulumbekezdése a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START ID="QS0001" REF.END="QE0001" CODE="201E"/>[...] a 78/660/EGK irányelv értelmében meghatározott jogi formájú társaságok éves beszámolóit ellenőriztetni kell egy vagy több könyvvizsgálat elvégzésére feljogosított személlyel [...];</P><?PAGE NO="I-9103"?><P>[...] a fent említett irányelvet az összevont (konszolidált) éves beszámolóról szóló 83/349/EGK irányelv kiegészítette;</P><P>[...] a számviteli dokumentumok kötelező könyvvizsgálatára feljogosított személyek szakképesítéseit össze kell hangolni; mivel biztosítani kell, hogy független és jó hírnévvel rendelkező személyek legyenek;</P><P>[...] a számviteli dokumentumok kötelező könyvvizsgálatához szükséges magas szintű elméleti ismeretet, és ennek az ismeretnek a gyakorlati alkalmazására való képességet szakmai alkalmassági vizsgával kell bizonyítani<QUOT.END ID="QE0001" REF.START="QS0001" CODE="201D"/>.</P></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>5</NO.P><TXT>A nyolcadik irányelv hatodik preamblumbekezdése szerint:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START ID="QS0002" REF.END="QE0002" CODE="201E"/>[...] a tagállamokat arra is fel kell hatalmazni, hogy a szakemberek érdekében átmeneti rendelkezéseket fogadjanak el<QUOT.END ID="QE0002" REF.START="QS0002" CODE="201D"/>.</P></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>6</NO.P><TXT>Ugyanazon irányelv kilencedik preambulumbekezdése így rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START ID="QS0003" REF.END="QE0003" CODE="201E"/>[...] egy tagállam olyan személyek működését is engedélyezheti, akik az ezen irányelv által előírttal egyenértékű képesítést nem abban az államban szerezték meg<QUOT.END ID="QE0003" REF.START="QS0003" CODE="201D"/>.</P></QUOT.S></P></NP><?PAGE NO="I-9104"?><NP><NO.P>7</NO.P><TXT>Tekintettel a nyolcadik irányelv első és második preambulumbekezdésében hivatkozott, a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján meghatározott jogi formájú társaságok éves beszámolójáról szóló, <DATE ISO="19780725">1978. július 25-i</DATE> 78/660/EGK negyedik tanácsi irányelvre (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="222" DATE.PUB="1978" PAGE.FIRST="11">HL L 222., 11. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 21. o.), valamint a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján az összevont (konszolidált) éves beszámolóról szóló, <DATE ISO="19830613">1983. június 13-i</DATE> 83/349/EGK hetedik tanácsi irányelvre (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="193" DATE.PUB="1983" PAGE.FIRST="1">HL L 193., 1. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 58. o.), a nyolcadik irányelv 1. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START ID="QS0004" REF.END="QE0004" CODE="201E"/>Az ezen irányelvben előírt összehangoló intézkedések a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseire vonatkoznak a következő feladatokat végző személyek tekintetében:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>a társaságok éves beszámolóinak kötelező könyvvizsgálata, és annak ellenőrzése, hogy az üzleti jelentés összhangban áll-e az éves beszámolóval, amennyiben ilyen könyvvizsgálatot és ilyen ellenőrzést a közösségi jogszabályok előírnak;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>a vállalkozáscsoportok konszolidált éves beszámolóinak kötelező könyvvizsgálata, és annak ellenőrzése, hogy a konszolidált éves üzleti jelentés összhangban áll-e a konszolidált éves beszámolóval, amennyiben ilyen könyvvizsgálatot és ilyen ellenőrzést a közösségi jogszabályok előírnak.<QUOT.END ID="QE0004" REF.START="QS0004" CODE="201D"/></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>8</NO.P><TXT>A nyolcadik irányelv 2. cikke az 1. cikk (1) bekezdésében szabályozott dokumentumok kötelező könyvvizsgálatát csak az erre a tevékenységre működési engedéllyel rendelkező személyek számára teszi lehetővé. A fenti irányelv 4. cikke értelmében általános szabály szerint természetes személy csak akkor kaphat engedélyt, ha <QUOT.START ID="QS0005" REF.END="QE0005" CODE="201E"/>felsőoktatásban való részvételre képesítő ismeretekkel rendelkezik, majd olyan elméleti és gyakorlati képzésen vett részt, amely elvégzését követően az állam által<?PAGE NO="I-9105"?> szervezett vagy elismert, felsőoktatási intézményi képesítés szintű szakmai alkalmassági záróvizsgát tett<QUOT.END ID="QE0005" REF.START="QS0005" CODE="201D"/>.</TXT></NP><NP><NO.P>9</NO.P><TXT>A nyolcadik irányelv 11. cikkének (1) bekezdése mindemellett így rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START ID="QS0006" REF.END="QE0006" CODE="201E"/>A tagállamok hatóságai olyan személyek működését engedélyezhetik, akik képesítésüket egészben, vagy részben másik államban szerezték, feltéve, hogy eleget tesznek a következő két feltételnek:</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak a képesítést egyenértékűnek kell tekinteniük azzal, amit az adott tagállam joga ezzel az irányelvvel összhangban előír; és</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>igazolni kell az adott tagállamban az 1. cikk (1) bekezdésében említett dokumentumok kötelező könyvvizsgálatához szükséges jogi ismereteket. A tagállam hatóságainak azonban nem kell ilyen igazolást kérniük, ha a másik államban megszerzett jogi ismeretet kielégítőnek tekintik.<QUOT.END ID="QE0006" REF.START="QS0006" CODE="201D"/></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>10</NO.P><TXT>A nyolcadik irányelv 12-19. cikke átmeneti rendelkezéseket tartalmaz. Az említett irányelv 15. cikke szerint:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START ID="QS0007" REF.END="QE0007" CODE="201E"/>A 30. cikk (2) bekezdésében említett rendelkezések alkalmazását követő egy évig az adott tagállam ennek az irányelvnek megfelelően engedélyt adhat azoknak a<?PAGE NO="I-9106"?> szakembereknek, akiknek működését a hatáskörrel rendelkező hatóságok egyedi közigazgatási határozattal addig nem engedélyezték, de akik azonban valamely tagállamban jogosultak az 1. cikk (1) bekezdésében említett dokumentumok kötelező könyvvizsgálatára, és addig a napig ténylegesen ilyen tevékenységet folytattak.<QUOT.END ID="QE0007" REF.START="QS0007" CODE="201D"/></P></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>11</NO.P><TXT>A nyolcadik irányelv 19. cikke így rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START ID="QS0008" REF.END="QE0008" CODE="201E"/>A 4. cikktől való eltérésként a 15. és 16. cikkben említett szakember vagy a 18. cikkben említett személy működése nem engedélyezhető, kivéve ha a hatáskörrel rendelkező hatóságok megítélése szerint [e személyek] az 1. cikk (1) bekezdésében említett dokumentumok kötelező könyvvizsgálatára alkalmasak, és a 4. cikk értelmében engedéllyel rendelkező személyekkel egyenértékű képesítéssel rendelkeznek.<QUOT.END ID="QE0008" REF.START="QS0008" CODE="201D"/></P></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>12</NO.P><TXT>A nyolcadik irányelv 30. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START ID="QS0009" REF.END="QE0009" CODE="201E"/>(1)</NO.P><TXT>A tagállamok <DATE ISO="19880101">1988. január 1-jéig</DATE> hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>(2)</NO.P><TXT>A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az (1) bekezdésében említett rendelkezések <DATE ISO="19900101">1990. január 1-jéig</DATE> nem alkalmazandók [helyesen: csak <DATE ISO="19900101">1990. január 1-jétől</DATE> alkalmazandók].<QUOT.END ID="QE0009" REF.START="QS0009" CODE="201D"/></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP></GR.SEQ><?PAGE NO="I-9107"?><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P>A nemzeti szabályozás</P></TI></TITLE><NP><NO.P>13</NO.P><TXT>Amint azt a kérdést előterjesztő bíróság megvilágította, a nyolcadik irányelv elfogadását megelőzően Görögországban bizonyos típusú számviteli dokumentumok könyvvizsgálatának elvégzésére csak a hiteles könyvelők voltak jogosultak. Ez utóbbiaknak szerepelniük kellett a Soma Orkoton Logiston (a továbbiakban: Hiteles Könyvelők Kamarája) jegyzékében. A 3329/55. sz. törvényrendelet (FEK A' 230) 10. cikkének (6) bekezdése úgy rendelkezett, hogy a jelentkezők ismereteinek ellenőrzése érdekében a Hiteles Könyvelők Kamarájának felügyelő bizottsága jogosult volt a jelentkezőket a fenti ismeretekre vonatkozó vizsga letételére kötelezni. E tekintetben a 737/61. sz. királyi rendelet (FEK A' 186) 2. cikke minden jelentkező számára általános kötelezettségként írta elő az előzetes vizsga letételét.</TXT></NP><NP><NO.P>14</NO.P><TXT>A 3329/55. sz. törvényrendelet 2. cikke az említett hiteles könyvelők részére <QUOT.START ID="QS0010" REF.END="QE0010" CODE="201E"/>kizárólagos<QUOT.END ID="QE0010" REF.START="QS0010" CODE="201D"/> hatáskört engedélyezett, ideértve eredetileg a közjogi jelleggel bíró könyvvizsgálati tevékenységeket is, amely hatáskör fokozatosan kiterjedt a különböző részvénytársasági formában alakult közvállalkozások, valamint a különböző kategóriába tartozó, magántőkével alapított részvénytársaságok könyvvizsgálatára is. A 3329/55. sz. törvényrendelet 3. cikke értelmében ezek a hiteles könyvelők <QUOT.START ID="QS0011" REF.END="QE0011" CODE="201E"/>fakultatív<QUOT.END ID="QE0011" REF.START="QS0011" CODE="201D"/> hatáskörrel is rendelkeztek, minthogy bármely társasági formában alakult gazdasági társaság, valamint a polgári törvénykönyv által szabályozott bármely jogi személy könyvvizsgálatának elvégzésére is választhatók voltak.</TXT></NP><NP><NO.P>15</NO.P><TXT>Ezen kívül léteztek olyan könyvelők, akik csupán a hiteles könyvelők részére nem fenntartott tevékenységeket végezhettek, versenyvizsga vagy egyéb vizsga letételének kötelezettsége nélkül. A szakembereknek e kategóriája, azaz az <QUOT.START ID="QS0012" REF.END="QE0012" CODE="201E"/>egyszerű könyvelők<QUOT.END ID="QE0012" REF.START="QS0012" CODE="201D"/> csoportja nemcsak az e tevékenységet végző görög nemzetiségű személyeket ölelte fel, hanem a más államokban e tevékenységre engedélyt szerzett egyéb személyeket is.</TXT></NP><?PAGE NO="I-9108"?><NP><NO.P>16</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság előzetes döntéshozatalra utaló végzéséből kitűnik, hogy a nemzeti szabályozás a nyolcadik irányelvnek a nemzeti jogba való átültetése érdekében több alkalommal is módosításra került.</TXT></NP><NP><NO.P>17</NO.P><TXT>Az első: a hiteles könyvelőkre vonatkozó szabályozásnak a nyolcadik irányelv rendelkezéseivel való összehangolásáról szóló, 15/89. sz. elnöki rendelet (FEK A' 5/<DATE ISO="19890105">5.1.1989</DATE>) módosította a 3329/55. sz. törvényrendeletet. E tekintetben a nemzeti szabályozás nyolcadik irányelvnek való megfeleltetése céljából a módosított 3329/55. sz. törvényrendelet 10. cikke — lényegében fenntartva a Hiteles Könyvelők Kamarája intézményének szerkezetét — pontosította az említett kamarába történő felvétel előfeltételét képező vizsga sikeres letételére vonatkozó kötelezettséget. A módosított 3329/55 sz. törvényrendelet 10. cikkének (9) bekezdése azt a lehetőséget is szabályozta, hogy olyan személyeket nevezzenek ki hiteles könyvvizsgálónak — feltéve, hogy a szakképesítésük egyenértékűnek tekintendő a fenti cikk (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek megfelelően hiteles könyvelővé kinevezett vagy előléptetett személyekével, valamint az előzetes vizsgát sikeresen letették —, akik valamely más tagállam hatóságainak egyedi engedélyével rendelkeznek.</TXT></NP><NP><NO.P>18</NO.P><TXT>Az átmeneti rendelkezéseket illetően a 15/89. sz. elnöki rendelet 6. cikkének (3) és (4) bekezdése rendelkezett arról, hogy <DATE ISO="19900101">1990. január 1-jéig</DATE> vizsga letétele nélkül is lehetőség van hiteles könyvelővé kinevezni olyan — egyetemi diplomával rendelkező és a számviteli dokumentumok kötelező könyvvizsgálatára alkalmasnak minősített — szakembereket, akik igazolják, hogy Görögországban a társaságok éves beszámolójának, illetve a vállalatcsoportok konszolidált éves beszámolóinak kötelező könyvvizsgálatát végezték.</TXT></NP><NP><NO.P>19</NO.P><TXT>A második: az 1969/91. sz. törvény (FEK A' 167/<DATE ISO="19911030">30.10.1991</DATE>), valamint a 226/92. sz. elnöki rendelet (FEK A' 120/<DATE ISO="19920714">14.7.1992</DATE>) együttes eredményeként a Hiteles Könyvelők Kamaráját felváltotta a Hiteles Könyvvizsgálók Kamarája. A 226/92. sz. elnöki rendeletnek az új kamarába való felvétel feltételeit meghatározó 10. cikke úgy rendelkezett, hogy a felvétel a 226/92. sz. elnöki rendelet 11. cikke által részletesen<?PAGE NO="I-9109"?> szabályozott szakmai alkalmassági vizsga sikeres letételének függvénye. Mindemellett az említett rendelet 24. cikkének (4) bekezdése előírta, hogy a Hiteles Könyvelők Kamarájában már tagsággal rendelkező hiteles könyvelők eleve felvételt nyernek a Hiteles Könyvvizsgálók Kamarájába.</TXT></NP><NP><NO.P>20</NO.P><TXT>A 226/92. sz. rendelet 24. cikkének (2) bekezdése az alábbi átmeneti rendelkezéseket tartalmazta:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START ID="QS0013" REF.END="QE0013" CODE="201E"/>(2)</NO.P><TXT>A fent említett hiteles könyvvizsgálói jegyzékbe azok is felvételt nyernek, akik a jelen elnöki rendelet kihirdetésétől számított hat hónapon belül ezt kérelmezik, valamint a következő bekezdés rendelkezéseinek megfelelően sikeres vizsgát tettek:</TXT><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>azon görög állampolgárságú vagy görög felmenőkkel rendelkező személyek, akik Görögországban kiállított pénzügyi, kereskedelmi vagy ipari felsőfokú tanulmányokat igazoló, illetve külföldön kiállított, a görögországival egyenértékű diplomával rendelkeznek, és Görögországban 15 éves könyvvizsgálati tapasztalatot szereztek a pénzügyi, számviteli és jogi ágazatokban;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>azok a görög állampolgárok, illetve az Európai Közösségek más tagállamainak állampolgárai, akik i) az Európai Közösségek valamely tagállamában engedéllyel rendelkeznek a hiteles könyvelői vagy könyvvizsgálói tevékenység folytatásához, és az Európai Közösségek valamely tagállamában elismert hiteles könyvelők vagy könyvvizsgálók [...], valamint ii) tíz év könyvvizsgálói tapasztalatot szereztek, és ebből legalább három évet Görögországban.<QUOT.END ID="QE0013" REF.START="QS0013" CODE="201D"/></TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP><?PAGE NO="I-9110"?><NP><NO.P>21</NO.P><TXT>A harmadik: a 226/92. sz. elnöki rendelet 24. cikkének (2) bekezdésében szabályozott előzetes vizsga letételének kötelezettségét a 121/93. sz. elnöki rendelet (FEK A' 53/<DATE ISO="19930412">12.4.1993</DATE>) 2. cikkének (7) bekezdése hatályon kívül helyezte; e rendelkezés értelmében a 226/92. sz. rendelet 24. cikke (2) bekezdése a) és b) pontjának hatálya alá tartozó érdekeltek kötelesek a szakmai pályafutásuk során elvégzett kötelező könyvvizsgálati tevékenységgel összefüggő munkairatokat benyújtani a célból, hogy azokat egy szakértői bizottság megvizsgálja és értékelje.</TXT></NP><NP><NO.P>22</NO.P><TXT>A negyedik: a 2231/94. sz. törvény (FEK A' 139/<DATE ISO="19940831">31.8.1994</DATE>) 18. cikkének (3) bekezdése előírta:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START ID="QS0014" REF.END="QE0014" CODE="201E"/>Azok a személyek, akik már felvételt nyertek a 226/92. sz. elnöki rendelet 13. cikke által szabályozott Hiteles Könyvvizsgálók Kamarájának jegyzékébe, és akik <DATE ISO="19930430">1993. április 30-án</DATE> nem voltak tagjai a Hiteles Könyvelők Kamarájának, kötelesek részt venni a 226/92. sz. elnöki rendelet 10. és 11. cikkében szabályozott szakmai alkalmassági vizsgán, mielőtt valamely besorolási osztályba sorolnák őket. E vizsgákat a felügyelő bizottság szervezi, ez nevezi ki a vizsgáztató bizottságokat is. Azokat, akik sikertelen vizsgát tesznek, vagy azon nem vesznek részt, törölni kell a jegyzékből.<QUOT.END ID="QE0014" REF.START="QS0014" CODE="201D"/></P></QUOT.S></P></NP><NP><NO.P>23</NO.P><TXT>Az utolsó: ez utóbbi rendelkezést — amely újra előírja a szakmai alkalmassági záróvizsga letételének kötelezettségét azok számára, akik a 226/92. sz. elnöki rendelet 24. cikkének (2) bekezdésében foglalt átmeneti rendelkezések alapján kívánták megszerezni a hiteles könyvvizsgálói engedélyt — a 2257/94. sz. törvény (FEK A' 197/<DATE ISO="19941123">23.11.1994</DATE>) 3. cikkének (2) bekezdése hatályon kívül helyezte, és az alábbiakat írta elő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START ID="QS0015" REF.END="QE0015" CODE="201E"/>A 2231/94. sz. törvény (FEK A' 139) 18. cikkének (3) bekezdése után be kell iktatni a (3a), (3b) és (3c) albekezdéseket, amelyek a következőképpen rendelkeznek: <QUOT.START ID="QS0016" REF.END="QE0016" CODE="00BB"/>(3a) A 2231/94. sz. törvény 18. cikkének (3) bekezdésében szabályozott vizsga alól felmentést kapnak, valamint a 226/92. sz. elnöki rendelet 13. cikkében előírt hiteles<?PAGE NO="I-9111"?> könyvvizsgálói kamarai jegyzékbe érvényesen felvettnek tekintendők azok a 226/92. sz. elnöki rendelet 10. cikkének (1) bekezdésében meghatározott felsőfokú diplomával rendelkező személyek, akik legkésőbb a jelen törvény kihirdetésének napjáig igazolják, hogy Görögországban 18 évig könyvvizsgálói tevékenységet végeztek, valamint <DATE ISO="19890101">1989. január 1-jén</DATE> Görögországban könyvvizsgálói tevékenységgel voltak megbízva, vagy hiteles könyvelői, illetve könyvvizsgálói tevékenységi engedélyt szereztek az Európai Unió valamely másik tagállamában vagy a következőkben felsorolt országok valamelyikében: Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland és Dél-Afrika, továbbá <DATE ISO="19890101">1989. január 1-jéig</DATE> tízéves könyvvizsgálói tapasztalatot szereztek, ebből legalább három évet Görögországban. E feltételek együttes fennállását a Hiteles Könyvvizsgálók Kamarájának felügyelő bizottsága két hónapon belül ellenőrzi. Azok a jelen bekezdés előző albekezdéseiben említett hiteles könyvvizsgálók, akikről a Hiteles Könyvvizsgálók Kamarájának felügyelő bizottsága úgy ítéli meg, hogy nem rendelkeznek megfelelő képesítéssel, kötelesek benyújtani a szakképesítésüket igazoló okiratokat annak érdekében, hogy azokat a nemzeti gazdasági miniszter határozatával kinevezett, valamely könyvvizsgálati számviteli oktatási intézmény tanárából, a Kereskedelmi Kamara képviselőjéből, valamint a Hiteles Könyvvizsgálók Tudományos Bizottságának egyik tagjából álló különleges háromoldalú bizottság ismételten megvizsgálja. Azok a személyek, akiket a különleges bizottság megfelelő szakképesítéssel rendelkezőnek ítél, bejegyezhetők hiteles segédkönywizsgáló besorolással, de csak akkor nevezhetők ki hiteles könyvvizsgálókká, ha megszerzik a jelen bekezdés (3a) albekezdésében előírt szakmai tapasztalatot [...].<QUOT.END ID="QE0016" REF.START="QS0016" CODE="00AB"/><QUOT.END ID="QE0015" REF.START="QS0015" CODE="201D"/></P></QUOT.S></P></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések</P></TI></TITLE><NP><NO.P>24</NO.P><TXT>A felperesek a Hiteles Könyvvizsgálók Kamarája felügyelő bizottságának <DATE ISO="19950119">1995. január 19-én</DATE> hozott, 75. sz. határozatának megsemmisítése iránti keresetet nyújtottak be a Symvoulio tis Epikrateiashoz, amely határozattal a felügyelő bizottság úgy vett fel 60 jelentkezőt a kamarába, akik nem voltak tagjai a Hiteles Könyvelői Kamarának, hogy nem vetette őket alá a szakmai alkalmassági vizsgának, azon indokolással, hogy megfeleltek a 2231/94. sz. törvény 18. cikkének a 2257/94. sz. törvény 3. cikke (2) bekezdése által beiktatott, (3a) albekezdésében (a továbbiakban: a 2231/94. sz. törvény 18. cikkének (3a) albekezdése) felsorolt összes feltételnek.</TXT></NP><?PAGE NO="I-9112"?><NP><NO.P>25</NO.P><TXT>A 60 jelentkező közül néhányan valóban rendelkeztek pénzügyi vagy kereskedelmi felsőfokú tanulmányokat tanúsító oklevéllel, görög állampolgárok, és tizenöt év tapasztalatot szereztek a pénzügyi, jogi és számviteli ágazatban — így például G. Samothrakis és társai —, a többi jelentkező pedig olyan görög állampolgár — például Ch. Panagiotidis — vagy más tagállam állampolgára, aki más tagállamban szerzett engedélyt a hiteles könyvelői vagy könyvvizsgálói tevékenység folytatására, és tíz éven át folytatott könyvvizsgálói tevékenységet.</TXT></NP><NP><NO.P>26</NO.P><TXT>A felperesek a 2231/94. sz. törvény 18. cikkének a 75. sz. határozat jogi alapjául szolgáló (3a) albekezdése szerint engedélyezett szakmai alkalmassági záróvizsga alóli felmentés nyolcadik irányelvvel való összeegyeztethetőségének problémájára hivatkoztak, és mivel a Symvoulio tis Epikrateias úgy ítélete meg, hogy a nyolcadik irányelv 11. és 15. cikkének értelmezésével kapcsolatban kétségek merültek feli, az eljárás felfüggesztéséről határozott, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START ID="QS0017" REF.END="QE0017" CODE="201E"/>1)</NO.P><TXT>A nemzeti jogalkotó a [...] nyolcadik irányelv 15. cikke alapján jogosult-e az e cikkben szabályozott lehetőséggel élni, és különböző személyek csoportjai részére az általános szabályozástól eltérő, vagyis oly módon engedélyt adni a számviteli dokumentumok könyvvizsgálatára, hogy azok előzetesen nem tettek szakmai alkalmassági vizsgát, ha az érintett tagállam már az irányelv elfogadását megelőzően beiktatta e vizsgát a nemzeti jogrendszerbe? Továbbá a nemzeti jogalkotó egyébként jogosult-e az irányelv fent hivatkozott cikkei (az irányelv 15. cikke és 30. cikke (2) bekezdésének együtt alkalmazott rendelkezései) alapján több esetben is élni az átmeneti rendelkezések meghozatalának lehetőségével, különösen az <DATE ISO="19900101">1990. január 1-jei</DATE> határidő eltelte után?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>Ali. cikk egyszerűen azt jelenti, hogy azon személy esetében, aki az Európai Unió valamely tagállamában könyvvizsgálói tevékenység gyakorlása iránti engedélyt kér, és a megkívánt szakképesítés egy részét más tagállamban, a jogharmonizációt megelőző szabályozásnak megfelelően szerezte meg, az a tagállam, amelytől ez a személy az engedély megadását kéri, úgy veheti —<?PAGE NO="I-9113"?> anélkül hogy el kellene térnie azon általános szabálytól, amely szerint az engedély csupán a szakmai alkalmassági záróvizsga sikeres letételét követően adható meg —, mintha az illető ez utóbbi tagállamban szerezte volna meg e szakképesítést? Avagy ez a cikk azt jelenti, hogy az a személy, aki valamely tagállamban a jogharmonizációt megelőző szabályozásnak megfelelően szerzett engedélyt a számviteli dokumentumok könyvvizsgálatára, egy másik tagállamban jogosult — csupán a szakképesítése egyenértékűségének elismerése alapján — megszerezni a megfelelő engedélyt anélkül, hogy szakmai alkalmassági vizsgát kellene tennie?<QUOT.END ID="QE0017" REF.START="QS0017" CODE="201D"/></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről</P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P>Az első kérdésről</P></TI></TITLE><NP><NO.P>27</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság két részre tagolódó első kérdésében először is arra keres választ, hogy vajon a tagállam jogosult-e a nyolcadik irányelv 15. cikkében szabályozott lehetőséggel élni annak érdekében, hogy olyan átmeneti rendelkezéseket fogadjon el, amelyek alapján bizonyos szakemberek részére anélkül adható engedély a számviteli dokumentumok könyvvizsgálatára, hogy e személyek sikeresen letették volna az említett irányelvben előírt előzetes szakmai alkalmassági vizsgát — miközben az érintett tagállam már a nyolcadik irányelv elfogadását megelőzően beiktatta e vizsgát a nemzeti jogrendszerbe. A kérdést előterjesztő bíróság másodsorban és a kérdés első felére adott igenlő válasz esetén arra keres választ, hogy vajon a nyolcadik irányelv 15. cikkének és 30. cikke (2) bekezdésének együttes értelmezése alapján az érintett tagállam az <DATE ISO="19910101">1991. január 1-jei</DATE> határidőt követően élhet-e az említett jogosultsággal, ráadásul akár több alkalommal is.</TXT></NP><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><P>Az első kérdés első részéről</P></TI></TITLE><NP><NO.P>28</NO.P><TXT>Az első kérdés első részét illetően az alapeljárás felperesei azzal érvelnek, hogy a nyolcadik irányelv 15. cikkében szabályozott jogosultság nem teszi lehetővé a<?PAGE NO="I-9114"?> könyvelők szakmai alkalmasságának bizonyítását szolgáló általános szabályozást bevezető, az ezen irányelv elfogadását megelőzően alkotott nemzeti jogszabályoktól, valamint a közösségi szabályozástól való eltérést. A fenti lehetőség a tagállamok belső jogában már elért közösségi vívmány védelmére szolgál. Tehát az említett jogosultság alapján nem szabad olyan új nemzeti szabályokat hozni, amelyek a nyolcadik irányelv általános szabályozásától és az előtte létező nemzeti szabályozástól is eltérnek.</TXT></NP><NP><NO.P>29</NO.P><TXT>Következésképpen — a belső jogban a nyolcadik irányelv elfogadását megelőzően is fennálló, a szakmai alkalmassági záróvizsga sikeres letételének kötelezettségére tekintettel — a görög jogalkotó nem élhetett a nyolcadik irányelv 15. és 30. cikkében biztosított azon lehetőséggel, hogy bizonyos szakembereket mentesítsen a fenti kötelezettség alól.</TXT></NP><NP><NO.P>30</NO.P><TXT>Ezzel ellentétben G. Samothrakis és társai, a görög kormány, valamint a Bizottság azon az állásponton vannak, hogy a nyolcadik irányelv 15. cikkében meghatározott lehetőség nem függ a tagállamokban a nyolcadik irányelv hatályba lépését megelőzően hatályban lévő jogi rendelkezésektől. Az ilyen értelmezés a fenti irányelv 15. és 19. cikkében meghatározott feltételeknek megfelelő szakemberek közötti hátrányos megkülönböztetéshez vezetne.</TXT></NP><NP><NO.P>31</NO.P><TXT>A nyolcadik irányelv elfogadását megelőzően hatályos görög szabályozást illetően a Bizottság pontosítja, hogy miközben a számviteli dokumentumok vizsgálatát végző könyvelők meghatározott csoportja köteles volt vizsgát tenni, a többi könyvelő külön előzetes szakmai vagy versenyvizsga sikeres letétele nélkül folytathatta a nyolcadik irányelv hatálya alá tartozó tevékenységet.</TXT></NP><NP><NO.P>32</NO.P><TXT>E tekintetben az alapeljárás felperesei azt állították a tárgyaláson, hogy a görög jogban a nyolcadik irányelv elfogadását megelőzően csak a hiteles könyvelők<?PAGE NO="I-9115"?> folytathattak bizonyos tevékenységeket, és ebből következően az alapeljárásban beavatkozóként szereplő személyek nem voltak jogosultak az irányelv 15. cikke alapján megállapított átmeneti rendelkezések adta lehetőséggel élni.</TXT></NP><NP><NO.P>33</NO.P><TXT>Először is le kell szögezni, hogy a nyolcadik irányelv 15. cikke az összes tagállamra vonatkozik. Az abban foglalt jogosultság gyakorlását tehát csak az e cikkben foglalt feltételek korlátozhatják.</TXT></NP><NP><NO.P>34</NO.P><TXT>E feltételek szerint a kérdéses lehetőség kizárólag ,,a[zon] szakemberekbe vonatkozik], akiknek működését a hatáskörrel rendelkező hatóságok egyedi közigazgatási határozattal addig nem engedélyezték, de akik azonban valamely tagállamban jogosultak az 1. cikk (1) bekezdésében említett dokumentumok kötelező könyvvizsgálatára, és [a 30. cikk (2) bekezdésében említett rendelkezések végrehajtását követő egy évig] ténylegesen ilyen tevékenységet folytattak&#x201D;.</TXT></NP><NP><NO.P>35</NO.P><TXT>Következésképpen, amennyiben valamely személy megfelel e feltételeknek, jogosult a nyolcadik irányelv 15. cikkében biztosított jogosultság alkalmazásával engedélyt szerezni anélkül, hogy vizsgálni kellene, hogy a nyolcadik irányelv elfogadását megelőző nemzeti szabályozás vajon előírt-e vizsgakötelezettséget a szakemberek bizonyos csoportjára.</TXT></NP><NP><NO.P>36</NO.P><TXT>Az alapeljárás felpereseinek a jelen ítélet 28. pontjában ismertetett érvelésére válaszolva azonban meg kell jegyezni, hogy amennyiben a nyolcadik irányelv elfogadását megelőzően fennálló nemzeti szabályozás határozná meg, hogy valamely szakember jogosult volt-e az említett irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében meghatározott dokumentumok kötelező könyvvizsgálatára, a kérdéses irányelv 15. cikkében meghatározott feltételek alkalmazása — abban az esetben, ha a nyolcadik irányelvet megelőzően hatályos nemzeti szabályozás a nyolcadik irányelv által szabályozott tevékenység gyakorlását kötelező szakmai alkalmassági záróvizsga sikeres letételéhez kötötte — azzal a következménnyel járt volna, hogy az említett<?PAGE NO="I-9116"?> 15. cikkben meghatározott szakemberek — mint az e cikkben rögzített átmeneti rendelkezések esetleges haszonélvezői — mindenképpen kötelesek lettek volna a kérdéses vizsgát letenni.</TXT></NP><NP><NO.P>37</NO.P><TXT>E körülmények között meg kell állapítani, hogy a nyolcadik irányelv 15. cikke valamennyi tagállam részére lehetőséget biztosít arra, hogy — anélkül, hogy az érintett személyeket előzetes szakmai alkalmassági vizsga letételére köteleznék -engedélyezze a kötelező könyvvizsgálat gyakorlását azon személyek részére, akik megfelelnek az e cikkben meghatározott feltételeknek, vagyis a kérdéses tagállamban megfelelő képesítéssel rendelkeznek az ugyanezen irányelv 1. cikke (1) bekezdésében meghatározott dokumentumok kötelező könyvvizsgálatának gyakorlására, és a 15. cikkben említett időpontig ezt a tevékenységet gyakorolták.</TXT></NP></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><P>Az első kérdés második részéről</P></TI></TITLE><NP><NO.P>38</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság az első kérdés második részében, amely még két alpontra oszlik, arra keres választ, hogy abban az esetben, ha az érdekeltek megfelelnek a nyolcadik irányelv 15. cikkében felsorolt két feltételnek, a tagállam jogosult-e egyrészt a nyolcadik irányelv 15. cikkében biztosított jogosultsággal <DATE ISO="19910101">1991. január 1-jét</DATE> követően élni, másrészt ezt többször is megteheti-e.</TXT></NP><NP><NO.P>39</NO.P><TXT>Az első alpontot illetően a kérdést előterjesztő nemzeti bíróság többségi nézetével megegyezően mind az alapeljárás felperesei, mind a spanyol kormány úgy vélik, hogy a nyolcadik irányelv 15. és 30. cikkéből következően a tagállam csak az <DATE ISO="19910101">1991. január 1-jét</DATE> megelőző időszakban gyakorolhatja az említett 15. cikk alapján fennálló, egyes szakemberek részére történő engedélyezési lehetőséget.</TXT></NP><?PAGE NO="I-9117"?><NP><NO.P>40</NO.P><TXT>E tekintetben az alapeljárás felperesei hangsúlyozzák, hogy az adott ügyben a 75. sz. határozatot <DATE ISO="19950119">1995. január 19-én</DATE> hozták, tehát olyan időpontban, amikor a nyolcadik irányelv 15. cikkében meghatározott határidő már lejárt. Ezzel szemben a kérdést előterjesztő bíróság a fenti többségi véleményét a 2231/94. sz. törvény 18. cikkébe a 2257/94. sz. törvény által <DATE ISO="19941123">1994. november 23-án</DATE> — azaz az <DATE ISO="19910101">1991. január 1-jei</DATE> határidőt követően — beiktatott (3a) albekezdésre alapítja.</TXT></NP><NP><NO.P>41</NO.P><TXT>G. Samothrakis és társai, valamint a görög kormány fenntartják, hogy a nyolcadik irányelv 15. cikke szerint azon szakemberek, akikre e rendelkezés vonatkozik — a fenti irányelv általános rendelkezéseitől való eltéréssel — jogosultak az engedély megszerzésére, és ez a jogosultság nem korlátozható az érintett tagállamnak az engedély megszerzéséhez szükséges nemzeti rendelkezések elfogadásában tanúsított esetleges késedelme miatt.</TXT></NP><NP><NO.P>42</NO.P><TXT>A Bizottság azon az állásponton van, hogy a nyolcadik irányelv 15. cikkének szövege szerint az ebben a cikkben szabályozott engedély megszerzésére meghatározott egyéves határidő attól az időponttól számítandó, amikortól az említett irányelv átültetéséhez kapcsolódó intézkedések valójában végrehajtásra kerülnek, és véleménye szerint az átültetés a 121/93. sz. elnöki rendelettel módosított 226/92. sz. elnöki rendelettel történt meg. E tekintetben a Bizottság megjegyzi, hogy ugyan a 2231/94. sz. törvény 18. cikkének (3a) albekezdését több mint egy évvel azután hirdették ki, hogy a görög kormány ténylegesen átültette a nyolcadik irányelvet, e rendelkezést mégis úgy kell tekinteni, mintha időben került volna elfogadásra, mivel a jogalkotó szándéka csupán a 121/93. sz. elnöki rendelet révén megfelelő időben elfogadott átmeneti rendelkezések visszaható hatállyal történő felélesztésére szorítkozott.</TXT></NP><NP><NO.P>43</NO.P><TXT>Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a nyolcadik irányelv 15. cikke úgy rendelkezik, hogy az abban szabályozott lehetőséggel <QUOT.START ID="QS0018" REF.END="QE0018" CODE="201E"/>a 30. cikk (2) bekezdésében említett rendelkezések alkalmazását követő egy évig<QUOT.END ID="QE0018" REF.START="QS0018" CODE="201D"/> lehet élni. E tekintetben, habár ugyanezen irányelv 30. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a tagállamok <QUOT.START ID="QS0019" REF.END="QE0019" CODE="201E"/><DATE ISO="19880101">1988. január 1-jéig</DATE> hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási<?PAGE NO="I-9118"?> rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek<QUOT.END ID="QE0019" REF.START="QS0019" CODE="201D"/>, e cikk (2) bekezdése szerint <QUOT.START ID="QS0020" REF.END="QE0020" CODE="201E"/>rendelkezhetnek úgy, hogy az (1) bekezdésében említett rendelkezések <DATE ISO="19900101">1990. január 1-jéig</DATE> nem alkalmazandók<QUOT.END ID="QE0020" REF.START="QS0020" CODE="201D"/>.</TXT></NP><NP><NO.P>44</NO.P><TXT>Az utóbbi rendelkezés tehát lehetőséget ad a tagállamoknak arra, hogy <DATE ISO="19900101">1990. január 1-jéig</DATE> halasszák a nyolcadik irányelv nemzeti jogba történő átültetéséhez szükséges rendelkezések hatályba léptetését. Ugyanezen az alapon a fenti irányelv 15. cikke lehetőséget ad a tagállamnak arra, hogy az abban szabályozott jogosultságot a nyolcadik irányelvet átültető nemzeti rendelkezések hatályba lépésének időpontjától számított egy éven belül gyakorolja, amely időpont viszont semmiféleképpen nem lehet későbbi, mint <DATE ISO="19900101">1990. január 1-je</DATE>.</TXT></NP><NP><NO.P>45</NO.P><TXT>Először is hangsúlyozni kell, hogy nem fogadható el G. Samothrakis és társai, valamint a görög kormány érvelése, amely szerint a nyolcadik irányelv 15. cikke szerint az e rendelkezések által érintett szakemberek jogosultak a fenti irányelv általános rendelkezéseitől eltérően engedélyt kapni, és ez a jog nem korlátozható az érintett tagállamnak az engedély megszerzéséhez szükséges nemzeti rendelkezések elfogadásában tanúsított esetleges késedelme miatt. Amint azt a főtanácsnok indítványának 55. pontjában kifejtette, az a tény, hogy valamely tagállam a nyolcadik irányelv 15. cikkének feltételei szerint <QUOT.START ID="QS0021" REF.END="QE0021" CODE="201E"/>jogosult<QUOT.END ID="QE0021" REF.START="QS0021" CODE="201D"/> az e cikkben meghatározott szakemberek csoportjának engedélyt adni, csupán arra ad lehetőséget, hogy a tagállamok átmeneti rendelkezéseket hozzanak, tehát olyan rendelkezési jogot biztosít, amely természetéből fakadóan az e jogkör esetleges gyakorlása során kedvezményezett személyek részére nem szolgálhat alapként jogok megszerzésére.</TXT></NP><NP><NO.P>46</NO.P><TXT>Másodszor: nem fogadható el a Bizottság azon érvelése, amely szerint a nyolcadik irányelv 15. cikke által megállapított egyéves határidő az irányelv belső jogba történt tényleges átültetésétől lenne számítandó. Ebből az érvelésből az következne, hogy a tagállamoknak lehetősége lenne arra, hogy még az irányelv határidőn túli átültetése esetén is átmeneti rendelkezéseket állapítsanak meg, és ezek a rendelkezések szükségszerűen eltérést okoznának az irányelv teljes végrehajtásához képest.</TXT></NP><?PAGE NO="I-9119"?><NP><NO.P>47</NO.P><TXT>E tekintetben, ahogy az a jelen ítélet 44. pontjában megállapításra került, a nyolcadik irányelv 15. cikke által szabályozott lehetőséget az említett irányelvet belső jogba átültető rendelkezések hatályba lépésének időpontjától számított egy éven belül lehet gyakorolni, amely időpont semmiféleképpen sem lehet későbbi, mint <DATE ISO="19900101">1990. január 1-je</DATE>. Figyelembe kell venni, hogy a nyolcadik irányelv 15. és 30. cikkének együttes hatása — azzal, hogy az irányelv 15. cikke egy évet biztosít a tagállamok részére, hogy e szakemberek javára átmeneti rendelkezéseket fogadjanak el — az irányelv harmonizált közösségi szabályozás létrehozására irányuló fő célkitűzése és azon szakembereknek a jogos védelme közötti egyensúly megteremtése, akik a kérdéses tevékenységet már ezelőtt is gyakorolták.</TXT></NP><NP><NO.P>48</NO.P><TXT>A Bizottság ezen túlmutató értelmezésének hatásaként megszűnne ez az egyensúly, mivel lehetővé tenné a tagállam részére, hogy az átmeneti rendelkezéseket a kérdéses irányelv belső jogrendbe való tényleges átültetésének időpontjától számított időszakon belül állapítsa meg, erre pedig az előírt határidőn túl is sor kerülhetne.</TXT></NP><NP><NO.P>49</NO.P><TXT>Következésképpen meg kell állapítani, hogy a nyolcadik irányelv 15. cikkével ellentétes az, hogy valamely tagállam az említett rendelkezésben meghatározott lehetőséggel úgy éljen, hogy az irányelvet átültető nemzeti rendelkezések hatálybalépésének időpontjától — amely nem lehet későbbi <DATE ISO="19900101">1990. január 1-jénél</DATE> — számított egyéves határidőn túl az említett irányelv általános rendelkezéseitől való eltéréssel anélkül adjon engedélyt szakembereknek, hogy előzetes szakmai alkalmassági vizsga letételére kötelezné őket.</TXT></NP><NP><NO.P>50</NO.P><TXT>A kérdés második alpontját illetően, amely arra keres választ, hogy vajon a nyolcadik irányelv 15. cikkében szabályozott lehetőséggel többször is lehet-e élni, meg kell jegyezni, hogy ez a kérdés azon az elgondoláson alapszik, hogy az a nemzeti rendelkezés, amely az illetékes hatóságot feljogosítja arra, hogy a hivatkozott cikk keretén belül engedélyt adjon a szakemberek részére, az említett lehetőség kihasználását jelenti.</TXT></NP><?PAGE NO="I-9120"?><NP><NO.P>51</NO.P><TXT>Mindemellett, amennyiben az érdekeltek kizárólag az illetékes nemzeti hatóság határozata alapján kaphattak engedélyt, amint azt egyébként a nyolcadik irányelv 19. cikke is előírja, a jelen esetben kizárólag az <DATE ISO="19950119">1995. január 19-én</DATE> — tehát az <DATE ISO="19910101">1991. január 1-jei</DATE> végső határidőt követően — hozott 75. sz. határozat tekinthető az említett lehetőség kihasználására tett kísérletnek. Következésképpen nem kell válaszolni az első kérdés második részének második alpontjára.</TXT></NP><NP><NO.P>52</NO.P><TXT>A fentiek fényében az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a nyolcadik irányelv 15. cikke valamennyi tagállam számára lehetővé teszi, hogy — anélkül, hogy az érintetteket előzetes szakmai alkalmassági vizsga letételére köteleznék — engedélyt adjon azon személyek részére, akik megfelelnek az e cikkben meghatározott feltételeknek, vagyis a kérdéses tagállamban megfelelő képesítéssel rendelkeznek az 1. cikk (1) bekezdésében felsorolt dokumentumok kötelező könyvvizsgálatának gyakorlására, valamint az említett 15. cikkben foglalt időpontig ezt a tevékenységet gyakorolták.</TXT></NP><NP><NO.P>53</NO.P><TXT>Mindazonáltal az említett 15. cikk nem teszi lehetővé, hogy a tagállam az említett irányelvet átültető nemzeti rendelkezések hatályba lépésének napjától — amely időpont semmiképpen sem lehet későbbi, mint <DATE ISO="19900101">1990. január 1-je</DATE> — számított egy éves határidőn túl éljen az e cikkben meghatározott lehetőséggel.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P>A második kérdésről</P></TI></TITLE><NP><NO.P>54</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság második kérdésében lényegében arra keres választ, hogy a nyolcadik irányelv 11. cikke értelmében a más tagállamban már engedéllyel rendelkező, kötelező könyvvizsgálati tevékenységet folytató szakembereknek egy másik tagállam engedélyezheti-e e tevékenységet anélkül, hogy kötelezné őket a nyolcadik irányelv által előírt szakmai alkalmassági vizsgára.</TXT></NP><?PAGE NO="I-9121"?><NP><NO.P>55</NO.P><TXT>Amint azt a kérdést előterjesztő bíróság egyhangúan megállapította, az alapeljárás felperesei, valamint a görög kormány azon az állásponton vannak, hogy a nyolcadik irányelv 11. cikke csupán azt szabályozza, hogy a befogadó tagállamnak kizárólag a másik tagállamban szerzett képesítést kell megvizsgálnia a saját területén adandó engedély érdekében, és nem teszi lehetővé, hogy a befogadó tagállam vizsga letétele nélkül engedélyezze e tevékenységet, amennyiben a nyolcadik irányelvnek a megkívánt képesítést szabályozó egyéb rendelkezései szerint a szakmai alkalmassági vizsga sikeres letétele elengedhetetlen az engedély megadásához.</TXT></NP><NP><NO.P>56</NO.P><TXT>Ezen túlmenően hangsúlyozzák, hogy a nyolcadik irányelv 11. cikke kizárólag a jelentkező által más tagállamban szerzett képesítés egyenértékűként való minősítését érinti, és nem a másik tagállamban szerzett engedély elismerését.</TXT></NP><NP><NO.P>57</NO.P><TXT>A Bizottság fenntartja, hogy mind 11. cikk szövege, mind annak szelleme — amelyek az egyik tagállamban szerzett képesítésnek a befogadó tagállamban megkövetelt képesítéssel való tényleges egyenértékűségének megállapítására utalnak — azon értelmezés mellett szólnak, hogy a befogadó tagállam illetékes hatóságai kötelesek a szóban forgó képesítések egyenértékűségét anélkül megvizsgálni és megítélni, hogy az érdekelt szakembereket alávetnék az említett irányelv 4. cikkében meghatározott vizsgának.</TXT></NP><NP><NO.P>58</NO.P><TXT>Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a nyolcadik irányelv 11. cikke lényegében arról rendelkezik, hogy a befogadó tagállam illetékes hatóságának kell megítélnie azon személyek <QUOT.START ID="QS0022" REF.END="QE0022" CODE="201E"/>képesítésének<QUOT.END ID="QE0022" REF.START="QS0022" CODE="201D"/> egyenértékűségét, akik e képesítésüket egészben vagy részben valamely másik tagállamban szerezték.</TXT></NP><NP><NO.P>59</NO.P><TXT>Ugyanakkor a nyolcadik irányelv nem határozza meg a <QUOT.START ID="QS0023" REF.END="QE0023" CODE="201E"/>képesítés<QUOT.END ID="QE0023" REF.START="QS0023" CODE="201D"/> fogalmát. E körülmények között nem állítható, hogy az irányelv 11. cikkében említett képesítések<?PAGE NO="I-9122"?> mindegyike megfelel az irányelv 4. cikkében szabályozott különböző követelményeknek, amelyek tartalmazzák a szakmai alkalmassági vizsga sikeres letételét is. Ezzel szemben a fenti fogalom használata lehetővé teszi a befogadó tagállam illetékes hatóságai számára, hogy az érdekelt személy képességét összességében vizsgálják meg, ami egyébként nem kötelezi e hatóságokat arra, hogy az érdekelt személytől megköveteljék e tagállam szakmai alkalmassági vizsgáját, vagy a valamely másik tagállamban már letett sikeres vizsga meglétét.</TXT></NP><NP><NO.P>60</NO.P><TXT>Ezen túlmenően ki kell emelni, hogy a nyolcadik irányelv 11. cikkében meghatározott egyenértékűség meghatározása ténybeli megállapításon alapul, nem pedig az adott képesítés egyenértékűségének formális elismerésén. E tekintetben le kell szögezni, hogy a szabályozott szakma gyakorlásához más tagállamban szerzett engedélyek elismeréséről a legalább hároméves szakoktatást és szakképzést lezáró felsőfokú oklevelek elismerésének általános rendszeréről szóló, <DATE ISO="19881221">1988. december 21-i</DATE> 89/48/EGK tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="019" DATE.PUB="1989" PAGE.FIRST="16">HL 1989. L 19., 16. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 337. o.) rendelkezik. Mindazonáltal habár az alapeljárás tényállása idején alkalmazandó volt az utóbbi irányelv, a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdés a 89/48 irányelvet megelőzően elfogadott nyolcadik irányelv értelmezésére irányul. Ezen túlmenően, ahogy azt a főtanácsnok indítványának 74. pontjában is kifejtette, a nyolcadik irányelv tizenkettedik preambulumbekezdése világosan rámutat arra, hogy ez az irányelv nem vonatkozik a <QUOT.START ID="QS0024" REF.END="QE0024" CODE="201E"/>[számviteli dokumentumok] könyvvizsgálat [a] céljából más tagállamok polgárainak adott engedélyek elismerésé [re]<QUOT.END ID="QE0024" REF.START="QS0024" CODE="201D"/>, amely a preambulumbekezdés szerint a későbbiekben kerül majd szabályozásra.</TXT></NP><NP><NO.P>61</NO.P><TXT>A második kérdésre válaszolva egyébiránt ki kell emelni, hogy a nyolcadik irányelv 11. cikkében szabályozott jogosultság nem korlátozódik a nyolcadik irányelv elfogadását megelőző szabályoknak megfelelően megszerzett képesítésekre, és nem szabad, hogy az egyenértékűség megítélése a kérdéses képesítések megszerzésének időpontjától függjön, vagyis attól, hogy ezt a képesítést a nyolcadik irányelv átültetését megelőzően vagy azt követően szerezték.</TXT></NP><?PAGE NO="I-9123"?><NP><NO.P>62</NO.P><TXT>Ami a nyolcadik irányelv 11. cikkében szabályozott megítélést illeti, figyelembe kell venni, hogy az egyenértékűségi vizsgára vonatkozó különös rendelkezések hiányában az illetékes hatóságokra hárul a fent említett vizsgálat elvégzése, amelynek során szem előtt kell tartaniuk a Szerződés szabályai által, és különösen a letelepedés szabadságára vonatkozó szabályok által a tagállamok számára előírt kötelezettségeket.</TXT></NP><NP><NO.P>63</NO.P><TXT>Az EK-Szerződés 52. cikke (jelenleg, módosítást követően EK 43. cikk) kötelezi azt a tagállamot, amelynek nemzeti szabályozása értelmében valamely hivatás gyakorlása oklevél vagy szakmai képesítés függvénye, és amelyhez e hivatás gyakorlásának engedélyezése iránt kérelmet nyújtottak be, hogy a más tagállamban ugyanazon hivatás gyakorlása céljából az érdekelt személy által szerzett okleveleket, bizonyítványokat és egyéb fokozatokat figyelembe vegye, összehasonlítva az ezen oklevelek által tanúsított szakértelmet, valamint a nemzeti szabályok által megkövetelt ismereteket és képesítést (lásd a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-340/89" YEAR="1991" PAGE.ECR="I-2357">C-340/89. sz. Vlassopoulou-ügyben <DATE ISO="19910507">1991. május 7-én</DATE> hozott ítélet [EBHT 1991., I-2357. o.] 16. pontját</REF.DOC.ECR>, a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-232/99" YEAR="2002" PAGE.ECR="I-4235">C-232/99. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben <DATE ISO="20020516">2002. május 16-án</DATE> hozott ítélet [EBHT 2002., I-4235. o.] 21. pontját</REF.DOC.ECR>, valamint a <REF.DOC.ECR EDITION="GEN" NO.CASE="C-313/01" YEAR="2003" PAGE.ECR="I-13467">C-313/01. sz. Morgenbesser-ügyben <DATE ISO="20031113">2003. november 13-án</DATE> hozott ítélet [EBHT 2003., I-13467. o.] 57. pontját</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP><NP><NO.P>64</NO.P><TXT>Amennyiben az összehasonlító vizsgálatot követően arra a következtetésre lehet jutni, hogy a külföldi oklevél által tanúsított szakértelem és képesítés megfelel a nemzeti rendelkezések által előírtaknak, a tagállam köteles elismerni, hogy az érintett oklevél megfelel a nemzeti jogszabályok által meghatározott követelményeknek (a fent hivatkozott Vlassopoulou-ítélet 19. pontja).</TXT></NP><NP><NO.P>65</NO.P><TXT>Ezzel szemben, amennyiben kitűnik, hogy a fenti szakértelem és képesítés a nemzeti jogszabályok által előírt követelményeknek csak részben felel meg, a befogadó tagállam jogosult az érdekeltet arra kötelezni, hogy bizonyítsa, megszerezte a hiányzó szakértelmet és képesítést. Ebben az esetben az illetékes nemzeti hatóságok feladata annak megítélése, hogy a befogadó tagállamban akár tanulmányok útján,<?PAGE NO="I-9124"?> akár gyakorlati tapasztalat során megszerzett szakértelem és képesítés elegendő-e a hiányzó szakértelem meglétének igazolására (a fent hivatkozott Vlassopoulou-ítélet 20. pontja).</TXT></NP><NP><NO.P>66</NO.P><TXT>Amennyiben a 75. sz. határozatban érintett érdekeltek részére adott engedélyek a nyolcadik irányelv 11. cikkét a nemzeti jogba átültető rendelkezésein alapulnak, a nemzeti bíróságnak kell arról határoznia, hogy a 2231/94. sz. törvény 18. cikkének (3a) albekezdése és a 75. sz. határozat együttes hatásaként az említett engedélyeket a fent említett elvek alapján adták-e meg.</TXT></NP><NP><NO.P>67</NO.P><TXT>A fentiekre való tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a nyolcadik irányelv 11. cikke lehetőséget ad a befogadó tagállamnak arra, hogy a számviteli dokumentumok kötelező könyvvizsgálatának folytatására engedélyt adjon olyan szakembereknek, akik már más tagállamban rendelkeznek ilyen engedéllyel, anélkül hogy e személyeket szakmai alkalmassági vizsga letételére kötelezné, és feltéve, hogy képesítésüket az említett befogadó tagállam illetékes hatóságai az említett irányelvnek megfelelően a befogadó tagállam nemzeti jogszabályai által megkövetelt képesítéssel egyenértékűnek ítélik.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P>A költségekről</P></TI></TITLE><NP><NO.P>68</NO.P><TXT>Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.</TXT></NP></GR.SEQ></GR.SEQ><?PAGE NO="I-9125"?><JURISDICTION><INTRO><P>A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) meghozta ítéletét:</P></INTRO><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>1)</NO.P><TXT>A Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján a számviteli dokumentumok kötelező könyvvizsgálatának elvégzéséért felelős személyek működésének engedélyezéséről szóló, <DATE ISO="19840410">1984. április 10-i</DATE> 84/253/EGK nyolcadik tanácsi irányelv 15. cikke valamennyi tagállam számára lehetővé teszi, hogy — anélkül, hogy az érintetteket előzetes szakmai alkalmassági vizsga letételére köteleznék — engedélyt adjon az e cikkben foglalt feltételeknek megfelelő személyek, vagyis azok részére, akik a befogadó tagállamban megfelelő képesítéssel rendelkeznek az 1. cikk (1) bekezdésében felsorolt dokumentumok kötelező könyvvizsgálatának gyakorlására, valamint az említett 15. cikkben foglalt időpontig ezt a tevékenységet gyakorolták.</TXT><P>Mindazonáltal az említett 15. cikkkel ellentétes az, hogy a tagállam az említett irányelvet átültető nemzeti rendelkezések hatályba lépésének napjától — amely időpont semmiképpen sem lehet későbbi, mint <DATE ISO="19900101">1990. január 1-je</DATE> — számított egyéves határidőn túl éljen az e cikkben meghatározott lehetőséggel.</P></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>A 84/253 nyolcadik irányelv 11. cikke lehetőséget ad a befogadó tagállamnak arra, hogy a számviteli dokumentumok kötelező könyvvizsgálatának folytatására engedélyt adjon olyan szakembereknek, akik már más tagállamban rendelkeznek ilyen engedéllyel, anélkül hogy e személyeket szakmai alkalmassági vizsga letételére kötelezné, és feltéve, hogy képesítésüket a befogadó tagállam illetékes hatóságai az említett irányelvnek megfelelően a befogadó tagállam nemzeti jogszabályai által megkövetelt képesítéssel egyenértékűnek ítélik.</TXT></NP></ITEM></LIST></JURISDICTION></CONTENTS.JUDGMENT><SIGNATURE.CASE><P>Aláírások</P></SIGNATURE.CASE></JUDGMENT>