Ideiglenes változat
TAMARA ĆAPETA
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2026. július 16.(1)
C‑273/24. sz. [Naski](i) ügy
X. Y.;
a Prokurator Generalny,
a Rzecznik Praw Obywatelskich
részvételével
(a Sąd Najwyższy [legfelsőbb bíróság, Lengyelország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„ Előzetes döntéshozatal – EUMSZ 267. cikk – Hatáskör – Elfogadhatóság – Jogállamiság – Törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság – Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése – Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke – A Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság, Lengyelország) polgári tanácsának egyik ítélkező testülete által a Bíróság elé terjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Ezen ítélkező testület összetételének megváltoztatása azt követően, hogy a Bíróság megválaszolta az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést ”
I. Bevezetés
1. A jogállamiság terén Lengyelországban tapasztalható, évekig tartó visszacsúszás olyan sebet hagyott maga után, amely – annak ellenére, hogy e tagállam orvosolni kívánja a helyzetet – nehezen gyógyítható.
2. A jelen ügy e nehézségek aggasztó példája.
3. A jelen ügyben a Bíróságnak – nem először – a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróságnak az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 47. cikkével összefüggésben értelmezett második albekezdésében rögzített uniós követelményeinek értelmezésével kapcsolatos kérdésekben kell döntenie. A Bíróságot egyúttal arra kérik, hogy határozza meg az e követelmények megsértésének orvoslására olyan helyzetben rendelkezésre álló lehetőségeket, amikor a jogsértés rendszerszintű, és a lengyel igazságszolgáltatás nagy részét érintette, de azt még nem sikerült demokratikus folyamatok révén kezelni és orvosolni magában az érintett tagállamban.
4. A nehézségeket tovább fokozzák a jelen ügy sajátos körülményei, amely – amint azt lentebb részletesebben kifejtem – abból ered, hogy egy korábbi bíró – aki jelenleg a szóban forgó tagállam igazságügyi minisztere – fellebbezést nyújtott be egy őt egy lengyelországi regionális bíróság egyik tanácsából egy másikba áthelyező határozattal szemben.
5. Bár kétségkívül a Bíróság feladata, hogy az előzetes döntéshozatali eljárásban értelmezze az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésében és a Charta 47. cikkében konkretizált jogállamiságból eredő követelményeket annak érdekében, hogy iránymutatást adjon a kérdést előterjesztő bíróság számára annak megállapításához, hogy a nemzeti igazságszolgáltatás bizonyos szabályai vagy helyzetei ellentétesek‑e e követelményekkel, véleményem szerint nem tartozik a Bíróság hatáskörébe annak eldöntése, hogy hogyan kell kezelni az ilyen esetleges jogsértéseket. Sokkal inkább az egyes tagállamok felelőssége, hogy az igazságszolgáltatást összhangba hozzák e követelményekkel.
6. A Bíróság lényegében a közelmúltban hozott 2026. március 24‑i Rzecznik Praw Obywatelskich (Rendes bíróság bírájának kizárása) ítéletében(2) tette egyértelművé ezt. A Bíróság az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) elvi jelentőségű Wałęsa kontra Lengyelország ítéletére(3) hivatkozva megállapította, hogy a lengyel igazságszolgáltatási rendszerben tartósan fennálló rendszerszintű problémák a lengyel állam részéről megfelelő jogalkotási és egyéb intézkedéseket igényelnek.(4) E megállapítást úgy értelmezem, mint amely azt az üzenetet is közvetíti, hogy nem a Bíróság feladata, hogy megoldást kínáljon az ismétlődő rendszerszintű szabálytalanságokra.
7. E bevezető megjegyzéseket szem előtt tartva először a lehető legrövidebben és legegyszerűbben ismertetem a jelen ügy összetett körülményeit. Ezt követően kifejtem álláspontomat arról, hogy a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem miért haladja meg a Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásban fennálló hatáskörét. Végül arra az esetre, ha a Bíróság mégis szükségesnek ítéli, hogy döntést hozzon a jelen ügyben, elemzem az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést.
II. Háttér
A. Tágabb összefüggés
8. A Bíróság bírái jól ismerik a lengyel igazságszolgáltatás függetlenségének a korábbi kormány által bevezetett jogszabályi változások nyomán bekövetkezett csorbulása által jellemzett tágabb összefüggést. A Bíróságtól az Európai Bizottság által indított számos kötelezettségszegési eljárásban kérték, hogy döntsön e változások különböző elemeinek az uniós joggal való összeegyeztethetőségéről, és a Bíróság még ennél is több előzetes döntésben értelmezte az e változások érvényességének értékelése szempontjából releváns uniós jogot. E változásokat az EJEB is számos ítéletben értékelte, azok széles körű nemzetközi kritikát váltottak ki, sőt, ahhoz vezettek, hogy a Bizottság – első ízben – megindította az EUSZ 7. cikk (1) bekezdése szerinti eljárást.(5)
9. Úgy tűnik, hogy a szóban forgó jogszabályi változások óta több mint 3000 bíró kinevezésére került sor.(6)
10. Úgy látszik azonban, hogy ez idáig és a 2023. decemberi kormányváltást követően Lengyelország még nem tett általános intézkedéseket az e bírák szabálytalan kinevezésével kapcsolatos helyzet kezelésére. Nemrégiben például Lengyelország a bírák három kategóriába sorolását – zöld (körülbelül 1200 kezdő bíró), sárga (körülbelül 1100 fő) és piros (körülbelül 350 fő a rendes bíróságokon és 80 fő a Sąd Najwyższyn [legfelsőbb bíróság, Lengyelország; a továbbiakban: legfelsőbb bíróság] és a Naczelny Sąd Administracyjnyn [legfelsőbb közigazgatási bíróság, Lengyelország; a továbbiakban: legfelsőbb közigazgatási bíróság]) – és a kinevezésük jogellenességével kapcsolatos helyzet differenciált módon történő rendezését javasolta: egyesek bírák helyzetét jogszabállyal legalizálnák, egyes bírák esetében új kinevezési eljárásokat folytatnának le, bizonyos személyeket pedig elmozdítanának azokból a tisztségekből, amelyekbe kinevezték őket. E javaslatot benyújtották a Velencei Bizottsághoz, amely 2026 márciusában az 1238/2025. sz. véleményben(7) válaszolt, de a lengyel állam még nem hozott konkrét jogalkotási vagy egyéb intézkedéseket.
11. Ez a jelen ügy háttere. Amint azt X. Y. a Bíróság előtti tárgyaláson megjegyezte, jelenleg intézményi bénultság áll fenn. A jogszabályi változások előtti eljárások szerint kinevezett bírák nem akarnak egy ítélkező testületben ülni a jogszabályi változások utáni eljárások szerint bíróvá kinevezett személyekkel és így legitimálni kinevezésüket. A lengyel bíróságok előtti peres eljárásokban részt vevő polgárok és felek ugyanakkor nem lehetnek biztosak abban, hogy az ügyeket a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság bírálja‑e el, és hogy azok érvényes ítéletekhez vezetnek‑e.
B. A jelen ügyet megelőző körülmények
12. A szóban forgó ügy megértéséhez vissza kell mennünk 2018 nyarára.
13. A korábban W.Ż.‑ként hivatkozott X. Y. egy lengyelországi regionális bíróság bírája volt. 2018. augusztus 27‑i határozatával e bíróság elnöke hozzájárulása nélkül áthelyezte X. Y.‑t az említett bíróság azon kollégiumából, amelyben addig ítélkezett, e bíróság egy másik kollégiumába.
14. X. Y. e határozattal szemben a vonatkozó nemzeti jog alapján fellebbezést nyújtott be a Krajowa Rada Sądownictwához (nemzeti igazságszolgáltatási tanács, Lengyelország; a továbbiakban: KRS), amely megállapította, hogy e fellebbezés okafogyottá vált (a továbbiakban: a KRS határozata).
15. 2018. november 14‑én X. Y. jogorvoslati kérelmet nyújtott be a KRS határozatával szemben a legfelsőbb bíróság előtt. E jogorvoslati kérelem vizsgálata az Izba Kontroli Nadzwyczajnej i Spraw Publicznychhez (rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanács, Lengyelország; a továbbiakban: rendkívüli tanács) tartozott.
16. E jogorvoslati kérelemmel összefüggésben X. Y. kérelmet nyújtott be a rendkívüli tanácsba beosztott valamennyi bíró kizárása iránt is azzal az indokkal, hogy kinevezésük módjára tekintettel nem felelnek meg a bírói függetlenség és pártatlanság követelményének. E kizárás iránti kérelem vizsgálata a három bíróból álló ítélkező testületben eljáró Sąd Najwyższy (Izba Cywilna) (legfelsőbb bíróság [polgári tanács], Lengyelország; a továbbiakban: polgári tanács) feladata volt.
17. Időközben mindazonáltal az egy bíróból – BD‑ből – álló ítélkező testületben eljáró rendkívüli tanács 2019. március 8‑i végzésével elutasította X. Y.‑nak a KRS határozatával szemben benyújtott jogorvoslati kérelmét (a továbbiakban: BD végzése) annak ellenére, hogy az iratanyag a polgári tanács három bíróból álló ítélkező testületének birtokában volt, és X.Y‑t nem hallgatták meg.
18. BD végzése véget vetett volna a jogorvoslati kérelem tárgyában folytatott eljárásnak és ezzel együtt annak a közbenső eljárásnak is, amelyben a polgári tanács három bíróból álló ítélkező testülete járt el. Mivel azonban a három bíróból álló ítélkező testület véleménye szerint BD végzése jogsértő volt, e testület úgy határozott, hogy bizonyos kérdéseket terjeszt a polgári tanács hét bíróból álló kibővített ítélkező testülete elé. E kérdések többek között BD végzésének joghatásaira vonatkoztak BD bíróvá történő kinevezésének módjára tekintettel.
19. A polgári tanács hét bíróból álló ítélkező testülete pedig úgy határozott, hogy az ügyben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjeszt a Bíróság elé.
20. E kérelem nyomán megszületett a 2021. október 6‑i W.Ż. (A legfelsőbb bíróság rendkívüli felülvizsgálati és közjogi tanácsa – Kinevezés) ítélet,(8) amelyben a Bíróság olyan értelmezést adott az uniós jognak, amelyből lényegében az következik, hogy BD kinevezésének körülményei miatt BD végzését nem lehet úgy tekinteni, mint amelyet a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság hozott.(9) A Bíróság ezért úgy vélte, hogy a hét bíróból álló ítélkező testületnek a három bíróból álló ítélkező testület számára adott válaszában arra a következtetésre kell jutnia, hogy az utóbbi testületnek az uniós jog elsőbbsége elvének megfelelően semmisnek kell tekintenie BD végzését.(10)
C. A jelen ügy, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés és a Bíróság előtti eljárás
21. A W.Ż. ítéletet követően a polgári tanács hét bíróból álló ítélkező testületének még meg kellett adnia a három bíróból álló ítélkező testület számára azt a választ, hogy a rendkívüli tanács egy bíróból álló ítélkező testülete nem felel meg a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság követelményeinek, ami lehetővé teszi a három bíróból álló ítélkező testület számára, hogy semmisnek tekintse BD végzését.
22. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem benyújtása (2019. május 21.) és a Bíróság W.Ż. ítéletének meghozatala (2021. október 6.) közötti időszakban azonban a polgári tanács hét bíróból álló ítélkező testületének három bírája nyugdíjba vonult.
23. MB a legfelsőbb bíróságnak a polgári tanács munkáját irányító elnökeként (a továbbiakban: a polgári tanács elnöke) 2022. január 26‑i végzésével új hét bíróból álló ítélkező testületet nevezett ki, amelyben a három nyugdíjba vonuló bíró, valamint e testület korábbi elnöke helyére új személyek kerültek.
24. Az új ítélkező testület a következő tagokból áll: JK, a legfelsőbb bíróság első elnöke, aki az ítélkező testület elnöke, valamint KS, CV és RX, akiket kivétel nélkül a lengyel igazságszolgáltatási rendszerrel kapcsolatos jogszabályi változásokat követően neveztek ki a legfelsőbb bíróság bíráivá. A három másik bíró már az eredeti ítélkező testületnek is tagja volt: KW, aki továbbra is az előadó bíró, valamint PW és WZ. E három bírót az említett jogszabályi változások előtt nevezték ki a legfelsőbb bíróságra.
25. Ez az alábbi táblázatban foglalható össze:
|
|
Régi ítélkező testület |
Új ítélkező testület |
|
1. |
TN, az ítélkező testület elnöke |
JK, a legfelsőbb bíróság első elnöke, az ítélkező testület elnöke – új |
|
2. |
A – nyugdíjba vonult |
KS – új |
|
3. |
B – nyugdíjba vonult |
CV – új |
|
4. |
C – nyugdíjba vonult |
RX – új |
|
5. |
KW, előadó bíró |
KW, előadó bíró – változatlan |
|
6. |
PW |
PW – változatlan |
|
7. |
WZ |
WZ – változatlan |
26. KW, a hét bíróból álló ítélkező testület előadó bírája úgy határozott, hogy előterjeszti a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, mert kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy e testület összetételének megváltoztatása összeegyeztethető az uniós joggal.
27. E bíró hangsúlyozza többek között, hogy az említett ítélkező testület összetételének megváltoztatására objektív indokok nélkül és a polgári tanács azon korábbi gyakorlatával ellentétes módon került sor, amely szerint az ítélkező testületet kiegészítették, ahelyett, hogy ismételten teljes ítélkező testületet nevezzenek ki. Az ítélkező testületet többségében olyan új személyek alkotják, akiket ugyanolyan körülmények között neveztek ki, mint amilyen körülmények között BD‑t bíróvá nevezték ki. Ez arra utal, hogy az ilyen intézkedések adott esetben az ítélkező testület döntésének befolyásolására irányuló intézkedéseknek tekinthetők. E benyomást erősíti az a tény, hogy a változtatást MB a polgári tanács elnökeként hajtotta végre, akit a legfelsőbb bíróságon belüli bírói tisztségre ugyanolyan körülmények között neveztek ki, mint BD‑t, és hogy az ítélkező testület által elvégzendő értékelés tárgyát éppen BD kinevezésének körülményei képezik. Ezért az ítélkező testület minden határozatát ugyanazok a szabálytalanságok jellemeznék, mint amelyek BD végzését is.
28. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik továbbá, hogy X. Y. kérelmeket nyújtott be az ítélkező testület négy új tagjának kizárása iránt, amelyek vizsgálatára az előzetes döntéshozatal iránti kérelem benyújtásának időpontjában még nem került sor.(11)
29. E körülmények között KW a hét bíróból álló ítélkező testület előadó bírájaként felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:
„Amennyiben a tagállam végső fokon eljáró bíróságának (Sąd Najwyższy [legfelsőbb bíróság]) – az uniós jognak a Bíróságtól azzal kapcsolatos jogkövetkezményekre vonatkozóan kapott értelmezését követően, hogy e tagállamnak a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bíráinak az alábbiak alapján történő kinevezésére vonatkozó alapvető szabályait megsértették:
a) a Lengyel Köztársaság elnöke által a Sąd Najwyższyn (legfelsőbb bíróságon) belüli bírói állás betöltésére vonatkozó kinevezési okmányok annak ellenére történő átadása, hogy a [KRS] – bírói tisztségre történő kinevezésre irányuló javaslatot tartalmazó – határozata ellen a hatáskörrel rendelkező nemzeti bírósághoz (Naczelny Sąd Administracyjny [legfelsőbb közigazgatási bíróság, Lengyelország]) korábban fellebbezést nyújtottak be, a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság) a nemzeti jognak megfelelően felfüggesztette e határozat végrehajtását, és nem fejeződött be a fellebbezési eljárás, amelynek lefolytatását követően a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság) – jogellenessége miatt – jogerősen hatályon kívül helyezte a [KRS] megtámadott határozatát, véglegesen eltávolítva azt a jogrendből, ami miatt a Sąd Najwyższyn (legfelsőbb bíróságon) belüli bírói állás betöltésére vonatkozó kinevezési okmány elveszítette a [Konstytucja Rzeczypospolitej Polskiej (a Lengyel Köztársaság alkotmánya)] 179. cikkében a [KRS] bírói tisztségre történő kinevezésre irányuló javaslata formájában előírt jogalapját,
b) a kinevezést megelőző eljárás lefolytatása az átláthatóság és tisztességes eljárás elvének megsértésével egy olyan nemzeti szerv (Krajowa Rada Sądownictwa [nemzeti igazságszolgáltatási tanács]) által, amely – figyelembe véve az igazságszolgáltatási területen való megalakulásának és működésének körülményeit – nem felel meg a bíróságok és bírák függetlenségét biztosító alkotmányos szervvel szembeni követelményeknek, mivel összetétele a 8 grudnia 2017 r. o zmianie ustawy o Krajowej Radzie Sądownictwa oraz niektórych innych ustaw (a nemzeti igazságszolgáltatási tanácsról szóló törvény és egyes más törvények módosításáról szóló, 2017. december 8‑i törvény) (Dz. U., 2018., 3. tétel) rendelkezései szerinti,
– e bíróság elé terjesztett jogkérdést az uniós jognak a Bíróság által elfogadott értelmezése alapján kell megválaszolnia, úgy kell‑e értelmezni a [Charta] 47. cikkével összefüggésben értelmezett [EUSZ] 2. cikket, [EUSZ] 6. cikk (1) és (3) bekezdését és [EUSZ] 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését, valamint [EUMSZ] 267. cikket, hogy azokkal ellentétes, ha az e jogkérdést elbíráló Sąd Najwyższynek (legfelsőbb bíróság) a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bírói tisztségére a tagállam nemzeti jogszabályainak a fenti [a) vagy b) pontban] ismertetett megsértésével kinevezett személyek bármelyike a tagja, valamint úgy, hogy azokkal ellentétes, ha megváltoztatják a tagállami bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelmet Bíróság elé terjesztő ítélkező testületének összetételét, amennyiben e változtatásokra azt követően került sor, hogy a Bíróság e kérelemre válaszul meghozta ítéletét, és azokat nem támasztják alá objektív indokok (például az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet előterjesztő ítélkező testületben eljáró bíró halála, illetve nyugdíjba vonulása),
– és azokkal ellentétes e jogkérdés megválaszolásával kapcsolatos ügyben bármely határozathozatali cselekmény elvégzése, ideértve különösen a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) ítélkező testületére vagy az előtte az ügy eldöntése tárgyában tartott tárgyalás időpontjára vonatkozó döntések meghozatala a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) polgári tanács munkáját irányító elnökévé kinevezett olyan személy által, akit szintén a tagállam nemzeti jogszabályainak a fenti [a) vagy b) pontban] ismertetett megsértésével neveztek ki a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bírájává, vagy a szintén a tagállam nemzeti jogszabályainak [a fenti a) vagy b) pontban] ismertetett megsértésével a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bírájává kinevezett bármely más személy által, ezért e döntéseket vagy döntéshozatali cselekményeket joghatás nélkülinek kell tekinteni,
– továbbá úgy kell‑e értelmezni [a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett EUSZ 2. cikket, EUSZ 6. cikk (1) és (3) bekezdését és EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését, valamint EUMSZ 267. cikket], hogy a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) azon bírája, akinek a kinevezése során a fenti [a) vagy b) pontban] leírt szabálytalanságok egyike sem nem merült fel, – annak elkerülése érdekében, hogy az ügyet ne az uniós jog értelmében vett, törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróságnak nem minősülő bíróság bírálja el – jogosult és köteles megtagadni, hogy a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) olyan ítélkező testületének legyen a tagja, amely tagjainak többsége olyan személy, akit a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bírói tisztségére a tagállam nemzeti jogszabályának [a fenti a) vagy b) pontban] ismertetett megsértésével neveztek ki, a fenti kérdésre adott igenlő válasz esetében pedig úgy kell‑e értelmezni [a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett EUSZ 2. cikket, EUSZ 6. cikk (1) és (3) bekezdését és EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését, valamint EUMSZ 267. cikket], hogy e bíróság bírája, aki a szóban forgó jogkérdéssel kapcsolatos ügy előadó bírája, a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) e kérdést elbíráló ítélkező testületét azon nemzeti jogszabályok alkalmazásának mellőzésével jogosult kijelölni, amelyek az uniós jog és Bíróság általi értelmezése tényleges érvényesülésének biztosítása érdekében a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) polgári tanácsa által elbírált ügyekben határozatot hozó ítélkező testület kijelölésére vonatkozó hatáskörrel ruházzák fel a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) polgári tanács munkáját irányító elnökét, továbbá úgy kell‑e értelmezni [a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett EUSZ 2. cikket, EUSZ 6. cikk (1) és (3) bekezdését és EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését, valamint EUMSZ 267. cikket], hogy azokkal ellentétes, ha a tagállam nemzeti jogszabályainak a fenti [a) vagy b) pontban] ismertetett megsértésével a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bírói tisztségére kinevezett személyek vagy a tagállam nemzeti jogszabályainak a fenti [a) vagy b) pontban] ismertetett megsértésével a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) bírájává kinevezett bármely más személy a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) keretében bármilyen vezetői tisztséget (többek között e bíróság elnöki tisztségét, és így e bíróság első elnökének tisztségét vagy a Sąd Najwyższy [legfelsőbb bíróság] tanácsaiban osztályvezetői tisztséget), vagy a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) szerveiben bármely tisztséget tölt be (például a Sąd Najwyższy [legfelsőbb bíróság] kollégiumának tagjai vagy helyettes tagja, illetve a Sąd Najwyższy [legfelsőbb bíróság] fegyelmi biztosa lesz), amely tisztségeket kizárólag a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) jogszerűen kinevezett bírái tölthetnek be, valamint ha az említett személyek a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) említett tisztségeket betöltő bíráinak jogkörébe tartozó bármely cselekményt elvégeznek tekintettel arra, hogy e személyek ténybeli és jogi szempontból hatással lehetnek az igazságszolgáltatási feladatoknak a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) általi ellátására?”
30. Körülbelül egy hónappal azt követően, hogy a jelen ügyben benyújtották az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet a Bírósághoz, X. Y.‑t visszahelyezték korábbi bírói tisztségébe, majd 2025. július 24‑én igazságügyi miniszterré nevezték ki, minek következtében ugyanazon a napon lemondott bírói tisztségéről.(12)
31. A Bíróság úgy határozott, hogy számos további pontosítást kér a kérdést előterjesztő bíróságtól,(13) amelyre e bíróság 2025. április 9‑én válaszolt.
32. A jelen ügyben X. Y., a Prokurator Generalny (legfőbb ügyész, Lengyelország), a Lengyel Köztársaság és a Bizottság írásbeli észrevételeket nyújtott be a Bírósághoz.
33. 2026. március 16‑án tárgyalást tartottak, amelyen a Lengyel Köztársaság kivételével valamennyi említett fél szóbeli észrevételeket terjesztett elő. A Rzecznik Praw Obywatelskich (ombudsman, Lengyelország) szintén részt vett a tárgyaláson.
III. Elemzés
A. Előzetes észrevételek
34. A jelen ügy szempontjából fontos emlékeztetni arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatában megállapította, hogy a bírák kinevezésére irányuló eljárás szükségképpen a Charta 47. cikkének második bekezdése értelmében vett „törvény által megelőzően létrehozott bíróság” fogalmának szerves részét képezi. Így valamely bíróság függetlensége többek között a tagjai kinevezésének módja révén mérhető.(14) A kinevezési eljárás nem csupán a bíróság függetlenségére van hatással, hanem az egyes ügyekben az eljáró tanács összetételére is.(15)
35. Lengyelországban a bírákat a köztársasági elnök határozatával nevezik ki a KRS javaslata alapján, amelynek feladata a bíróságok és a bírák függetlenségének biztosítása.(16) A 2017. december 8‑i törvénnyel bevezetett jogszabályi változások(17) óta a Bíróság úgy ítélte meg, hogy jogos kétségek állnak fenn a KRS függetlenségét illetően a bírák kinevezésében betöltött szerepe tekintetében.(18)
36. A Bíróság mindazonáltal azt is megállapította, hogy önmagában az a tény, hogy egy bírót az új összetételű KRS javaslata alapján neveztek ki, nem elegendő az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében és a Charta 47. cikkében foglalt követelmények megsértésének megállapításához.(19)
37. Egy konkrét bíró függetlenségéről való döntéshez sokkal inkább a kinevezésének valamennyi körülményét kell figyelembe venni.(20)
38. A kinevezési eljárás nem minden szabálytalansága vezet továbbá a bíróság összetételének érvénytelenségéhez, hanem csak azok a szabálytalanságok relevánsak, amelyek olyan alapvető jellegűek, hogy a jogalanyok részéről komoly és jogos kétség merülhet fel az adott bíró külső befolyástól – különösen más hatalmi ágak befolyásától – való mentességét illetően.(21)
39. Fontos, hogy ilyen átfogó értékelés alapján a Bíróság megállapította, hogy azok a körülmények, amelyek között a bírákat kinevezték a KRS 330/2018.(22) és 331/2018.(23) sz. határozatain alapuló eljárásokban, komoly és jogos kétségeket keltenek a jogalanyokban az e határozatok alapján kinevezett személyek függetlenségét és pártatlanságát illetően.
40. E körülmények lényegében abban álltak, hogy a legfelsőbb közigazgatási bíróság a Bíróság által az A. B. ügyben történő ítélethozatalig(24) felfüggesztette a KRS azon határozatainak végrehajtását, amelyekkel a KRS javasolta e személyeknek a Lengyel Köztársaság elnöke által bíróvá történő kinevezését, hogy a köztársasági elnök – anélkül, hogy megvárta volna az említett bíróság végleges döntését – kinevezte e bírákat, és hogy a legfelsőbb közigazgatási bíróság, miután megkapta a Bíróság A. B. ügyben hozott előzetes döntését, megsemmisítette a KRS szóban forgó határozatait.(25)
41. E ponton érdemes felidézni, hogy annak eldöntésével összefüggésben, hogy az EUMSZ 267. cikk alapján előzetes döntéshozatal iránti kérelemnek a Bíróság elé terjesztésére jogosult „bíróságnak” minősül‑e az olyan eljárásban kinevezett bírákból álló tanács, amely kétséget vet fel a függetlenséget illetően, a Bíróság a Krajowa Rada Sądownictwa ítéletben(26) megállapította, hogy a kivétel nélkül a KRS 331/2018. sz. határozata alapján kinevezett személyekből álló rendkívüli tanács nem felel meg e feltételnek, és így megdöntötte azt a vélelmet, hogy egy nemzeti bíróság megfelel az EUMSZ 267. cikk értelmében vett „bíróság” követelményeinek.(27)
42. A Prezes Urzędu Ochrony Konkurencji i Konsumentów ítéletben(28) a Bíróság megállapította, hogy e vélelem megdőlt a KRS 330/2018. sz. határozata alapján kinevezett személy tekintetében. A Bíróság úgy vélte, hogy még ha a polgári tanács – a rendkívüli tanácstól eltérően – nem egy újonnan létrehozott tanács is, a rendkívüli tanács bíráinak kinevezésére irányuló (a KRS 331/2018. sz. határozatán alapuló) eljárást és a polgári tanács bíráinak kinevezésére irányuló (a KRS 330/2018. sz. határozatán alapuló) eljárást érintő szabálytalanságok azonosak, és „önmagukban elegendőek ahhoz, hogy a jogalanyokban jogos és komoly kétségeket keltsenek e bíró függetlenségét és pártatlanságát illetően”.(29)
43. Ezen eljárásokra „szabálytalannak ítélt eljárásokként” fogok hivatkozni, mivel arra lehet következtetni, hogy a Bíróság véleménye szerint a KRS 330/2018. és 331/2018. sz. határozatain alapuló eljárásokban kinevezett bírák nem felelnek meg a függetlenség uniós jogi követelményeinek.
44. Amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, a hét bíróból álló új ítélkező testületbe kinevezett négy személyt – nevezetesen JK‑t, KS‑t, CV‑t és RX‑et –, valamint az őket e testületbe kinevező MB‑t a KRS 330/2018. sz. határozata alapján nevezték ki a polgári tanács bíráivá.
45. E körülmények között kérdéseivel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében a következő három fő tárgyban kér iránymutatást: először is, hogy ellentétes‑e az uniós joggal, ha szabálytalannak ítélt eljárásokban kinevezett személyek a tagjai egy olyan ítélkező testületnek, amelynek a Bíróság által (a W.Ż. ítéletben) értelmezett uniós jogot kell alkalmaznia; másodszor, hogy joghatás nélkülinek kell‑e tekinteni a polgári tanács elnökévé szabálytalannak ítélt eljárásban kinevezett személy határozatát; harmadszor pedig, hogy milyen következményekkel járnak az ilyen szabálytalanságok az ítélkező testület többi bírájára nézve, és konkrétabban, hogy e bírák megtagadhatják‑e, hogy ilyen ítélkező testületnek legyenek a tagjai, és hogy az előadó bíró kinevezhet‑e más bírákat az ítélkező testületbe.
46. Véleményem szerint a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a jelen ügyben e kérdések megválaszolására (B. pont). Mindazonáltal annak érdekében, hogy segítséget nyújtsak a Bíróságnak arra az esetre, ha eltérő álláspontra jutna, elemzem is e kérdéseket (C. pont).
B. Eljárási kifogások
47. Az ombudsman és a Bizottság lényegében két eljárási kifogást emelt a jelen ügyben.
48. Az első kifogás a Bíróság hatáskörére vonatkozik. Az említett felek álláspontja szerint a Bíróságnak nem kell döntést hoznia a jelen ügyben az X. Y. bírói tisztségbe történő visszahelyezésével és igazságügyi miniszterré történő későbbi kinevezésével kapcsolatos későbbi fejlemények hatása miatt.
49. A második kifogás az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadhatóságára vonatkozik, mivel a Bizottságnak kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy a kérdést előterjesztő bíróság figyelembe veheti‑e a Bíróság által hozandó döntést.
1. A hatáskörről
50. Az EUMSZ 267. cikk szerint a Bíróság csak olyan kérdések megválaszolására rendelkezik hatáskörrel, amelyek megválaszolására szükség van egy folyamatban lévő jogvita megoldásához. Más szóval, léteznie kell egy olyan ügynek, amelyben a kérdést előterjesztő bíróságnak döntést kell hoznia. A Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel általános vagy hipotetikus kérdésekről való véleménynyilvánításra, még ha az ilyen kérdések hasznosak lehetnek is más ügyekben.(30)
51. A jelen ügyben – amint az a jelen indítvány 12–29. pontjából kitűnik – a kérdés előterjesztésére az ügy érdemében folytatott eljáráshoz kapcsolódó közbenső eljárás keretében került sor. E közbenső eljárásban a hét bíróból álló ítélkező testületnek választ kell adnia a három bíróból álló ítélkező testület számára abban a kérdésben, hogy jogi szempontból létezik‑e BD végzése, amely véget vetett az ügy érdemében folytatott eljárásnak és ezzel együtt a közbenső eljárásnak is.
52. Az ügy érdemében folytatott eljárás tárgyát a KRS határozatának megsemmisítése iránti kérelem képezi. Ha e kérelemnek helyt adnának, X. Y.‑t visszahelyeznék a regionális bíróság azon kollégiumába, amelyben korábban tisztséget töltött be. Időközben azonban X. Y.‑t visszahelyezték e bíróságon betöltött korábbi tisztségébe, majd lemondott bírói tisztségéről, miután kinevezték a Lengyel Köztársaság igazságügyi miniszterévé. A kérelem ezért – amint azt az ombudsman és a Bizottság lényegében állítja – okafogyottá vált.
53. A Bíróság által megküldött kérdésekre (lásd a jelen indítvány 31. pontját) adott válaszában azonban a kérdést előterjesztő bíróság kifejtette, hogy nem tett megállapításokat azzal kapcsolatban, hogy X. Y.‑t visszahelyezték‑e a regionális bíróság azon kollégiumába, ahonnan áthelyezték, mivel az ilyen megállapítások nem tartoznak hatáskörébe. Az említett bíróság szerint, amennyiben az X. Y. által a KRS határozatával szemben benyújtott jogorvoslati kérelmet nem vonták vissza, feladata – hogy elbírálja a kizárás iránti kérelmet annak biztosítása érdekében, hogy az ügy érdemében megfelelő összetételű ítélkező testület járjon el – változatlan marad az ügy érdemével kapcsolatos ténybeli változásoktól függetlenül. Más szóval, X. Y.‑nak a rendkívüli tanács bíráinak kizárása iránti kérelme továbbra is fennáll, és ezért továbbra is szükség van e kérelem elbírálására és az az által felvetett valamennyi jogi kérdés megoldására. A tárgyaláson X. Y. megerősítette, hogy nem vonta vissza a KRS határozatának megsemmisítése iránti kérelmet.
54. Igaz ugyan, hogy a Bíróság megállapította, hogy a kérdést előterjesztő bíróság azon kijelentése, hogy az alapügy még mindig folyamatban van, köti a Bíróságot, és azt főszabály szerint az alapeljárásban részt vevő felek nem kérdőjelezhetik meg.(31)
55. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy a Bíróság feladata, hogy hatásköre fennállásának vagy fenn nem állásának megállapítása érdekében – adott esetben – megvizsgálja azon körülményeket, amelyek között a nemzeti bíróság elé terjesztette az ügyet.(32)
56. Amint azt a Bíróság megállapította, „amennyiben kiderül, hogy a feltett kérdés e jogvita megoldásához nyilvánvalóan nem bír jelentőséggel, a Bíróságnak meg kell állapítania a kérelem okafogyottságát”.(33)
57. A jelen helyzetben egyrészt az ügy érdemében folytatott eljárás, amelyhez a bírák kizárásával kapcsolatos közbenső eljárás kapcsolódik, hivatalosan még folyamatban van. Ez érvként szólhat amellett, hogy a Bíróságnak döntést kell hoznia a jelen ügyben.
58. Másrészt azonban egyértelmű és nem vitatott, hogy X. Y. már nem helyezhető vissza korábbi bírói tisztségébe a lengyelországi regionális bíróságra.(34) Az ügy érdemében folytatott eljárás ezért okafogyottá vált X. Y. mint bíró és ezen eljárás kérelmezője számára.
59. X. Y. a tárgyaláson lényegében azt állította, hogy a polgárok általános érdekeinek az uniós jog szerinti védelme szempontjából továbbra is érdeke fűződik az ügy érdemében folyamatban lévő eljárás folytatásához. Hivatkozott a tágabb összefüggésre, kifejtve, hogy azon helyzet fennmaradása, amelyben továbbra is szabálytalanul kinevezett bírák a bírósági tanácsok tagjai, súlyos és helyrehozhatatlan kárt okozhat a peres feleknek, és a hatékony bírói jogvédelem elvének megsértéséhez vezet.
60. Értelmezésem szerint és ezen észrevételek alapján úgy tűnik, hogy X. Y. igazságügyi miniszterként valóban úgy döntött, hogy nem vonja vissza azt a jogorvoslati kérelmet, amelyet bíróként benyújtott az uniós jog Bíróság általi értelmezése érdekében, amely értelmezés a lengyel igazságszolgáltatási rendszerben továbbra is fennálló problémák megoldásához fűződő általános érdeket szolgálná.
61. A Bíróság azonban nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy az előzetes döntéshozatali eljárásban véleménynyilvánítás útján értelmezze az uniós jogot, még ha a válaszhoz általános érdek fűződik is.(35)
62. Hasonlóképpen, egy esetleges jövőbeli kártérítési kereset szintén nem szolgálhat indokul arra, hogy a Bíróság előzetes döntést hozzon. Ilyen kereset tárgyában nem folyik eljárás,(36) és a Bíróság így olyan hipotetikus kérdésre válaszolna,(37) amely adott esetben sohasem merül fel egy bíróság előtt.(38)
63. A jelen ügy körülményei között következésképpen az a tény, hogy az eljárás hivatalosan még folyamatban van, nem szoríthatja háttérbe azt a szabályt, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatali eljárásban nem rendelkezik hatáskörrel véleménynyilvánításra vagy hipotetikus vélemények megfogalmazására, különösen olyan helyzetben, amelyben a Bíróság tudomással bír az ügy érdemében folytatott eljárás okafogyottá válásáról.(39)
64. Véleményem szerint a Bíróság szerepe abban, hogy az uniós jog konkrét ügyekben történő értelmezése révén iránymutatást adjon a nemzeti bíróságok számára, elengedhetetlen az előzetes döntéshozatali eljárás legitimitásának, valamint a Bíróság ezen eljárásban betöltött szerepe igazságszolgáltatási – semmint tanácsadói – jellegének megőrzése szempontjából.
65. Úgy vélem tehát, hogy a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a jelen ügyben, mivel túlterjeszkedne igazságszolgáltatási feladatán, ha egy okafogyottá vált ügyben hozna előzetes döntést.
2. Az elfogadhatóságról
66. Másodlagosan, arra az esetre, ha a Bíróság úgy ítéli meg, hogy továbbra is létezik egy folyamatban lévő ügy, foglalkozni kell a jelen ügyben előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságával kapcsolatos eljárási kifogással.
67. E tekintetben a Bizottság a G. és társai (A rendes bíróságok bíráinak kinevezése Lengyelországban) ítéletre(40) hivatkozva kétségeinek ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a kérdést előterjesztő bíróság a nemzeti jog szabályai alapján figyelembe veheti‑e a Bíróság döntését.
68. A G. és társai ítéletben(41) a Bíróság elfogadhatatlannak nyilvánított egy lengyelországi regionális bíróság három bíróból álló ítélkező testületének előadó bírája által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmet. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseivel ez az előadó bíró arra kereste a választ, hogy megfelel‑e az uniós jog értelmében vett, törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság követelményeinek az a bíró, aki ugyanazon ítélkező testület tagja, és akit bizonyos sajátos körülmények között neveztek ki a bíróságra.
69. A Bíróság hangsúlyozta, hogy a kért értelmezésnek az EUMSZ 267. cikk értelmében vett szükségessége azt jelenti, hogy ha a nemzeti bíróság úgy határoz, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjeszt elő, akkor egyedül le kell tudnia vonni a következtetéseket ezen értelmezésből azáltal, hogy annak fényében értékeli az ugyanazon ítélkező testület egy másik bírája kinevezésének jogszerűségét, és adott esetben dönt e bíró kizárásáról. A Bíróság mindazonáltal úgy vélte, hogy nem tűnik úgy, hogy a nemzeti jog szabályai értelmében az említett előadó bíró mindezt saját hatáskörében eljárva, egyedül megtehetné.(42)
70. Véleményem szerint a jelen ügy egyértelműen eltér a G és társai ügytől. Az említett ügyben a bírónak a kérdést előterjesztő bíró által megkérdőjelezett függetlensége még nem képezte azon hatáskörrel és illetékességgel rendelkező nemzeti bíróság által hozott bírósági határozat tárgyát, amely értékelhette volna azon eljárás szabályszerűségét, amely szerint az adott bírót kinevezték.
71. A jelen ügy ezzel szemben olyan személyeket érint, akiket (a KRS 330/2018. sz. határozatán alapuló) olyan eljárásokban neveztek ki a polgári tanácsba, amelyeket a Bíróság – a legfelsőbb közigazgatási bíróság és az EJEB ítéleteit (lásd a jelen indítvány 42. pontját) figyelembe véve – már szabálytalannak ítélt, és ez a szabálytalanság olyan alapvető volt, hogy ellentétes volt a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság uniós követelményeivel. Ezért a jelen ügyben a kérdést előterjesztő bírónak – a G. és társai ügyben szereplő kérdést előterjesztő bíróval ellentétben – nem kell magának értékelnie a hét bíróból álló ítélkező testület egyes tagjai kinevezésének szabályszerűségét, hanem lényegében arra keresi a választ, hogy az uniós jog szerint milyen következményekkel jár, ha egy személyt szabálytalannak ítélt eljárásban neveztek ki.
72. Úgy vélem tehát, hogy abban az esetben, ha a Bíróság megállapítja, hogy továbbra is létezik egy folyamatban lévő ügy, a jelen ügyben előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.
C. Az ügy érdeméről
1. A szabálytalannak ítélt eljárásban kinevezett személyek ítélkező testületbeli tagságáról
73. Kérdésének első részével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy ellentétes‑e az EUSZ 19. cikknek a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett (1) bekezdésében biztosított, törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság követelményeivel, ha szabálytalannak ítélt eljárásokban bíróvá kinevezett személyek a tagjai ügyeknek az uniós jog alkalmazásával történő elbírálására hivatott ítélkező testületeknek.
74. A jelen ügyben a hét bíróból álló ítélkező testületnek alkalmaznia kell a Bíróság W.Ż. ítéletét annak érdekében, hogy tanácsot adjon a három bíróból álló ítélkező testület számára BD‑nek a KRS határozatával szemben X. Y. által benyújtott jogorvoslati kérelmet elutasító végzésének joghatásait illetően.
75. Véleményem szerint maga a W.Ż. ítélet választ ad a kérdést előterjesztő bíróság kérdésének első részére.
76. A W.Ż. ügyben előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre válaszolva a Bíróság egyértelművé tette, hogy BD végzését semmisnek kell tekinteni, ha a kérdést előterjesztő bíróság arra a következtetésre jut, hogy az érintett bíró kinevezésére valamely tagállamnak a bírák kinevezésére irányuló eljárásra vonatkozó alapvető szabályainak megsértésével került sor. A Bíróság azzal érvelt, hogy egy szabálytalannak ítélt eljárásban kinevezett személy nem felel meg a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében foglalt követelményeinek. Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének közvetlen hatálya és az uniós jog elsőbbségének elve ebben az esetben arra kötelezi a nemzeti bíróságot, hogy helyezze hatályon kívül BD végzését.(43)
77. Még ha a Bíróság nem ezt a megfogalmazást használta is, véleményem szerint a Bíróság ítéletét a legegyszerűbben úgy lehet értelmezni, hogy BD végzése nem fejthet ki joghatásokat az uniós jog szerint, mert e jog szerint az adott személy nem bíró. Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése megköveteli különösen, hogy minden bíró, akinek adott esetben az uniós jogot kell alkalmaznia, független legyen. A függetlenséget többek között a bírák kinevezésére irányuló eljárások biztosítják, amelyek nem kelthetnek komoly és jogos kétségeket a jogalanyokban azt illetően, hogy a bírói tisztségekre kinevezett személyek – különösen más hatalmi ágak részéről – külső ellenőrzésnek vannak kitéve. Nem tekinthetők bíráknak az olyan eljárásban bíróvá kinevezett személyek, amely sérti a bírák kinevezésére irányuló eljárásra vonatkozó alapvető nemzeti jogi szabályokat, és amely maga is kétségeket vet fel a törvényhozó és a végrehajtó hatalom általi ellenőrzöttségét illetően. Mivel bírósági határozatokat csak bírák hozhatnak, a szabálytalannak ítélt eljárásokban kinevezett személyek határozatai nem rendelkezhetnek joghatásokkal.
78. Míg a W.Ż. ügy tárgyát egy ítélkező testületet alkotó egyesbíró által hozott határozat képezte, addig a jelen ügyben az ítélkező testület hét bíróból áll, akik közül négyet az EUSZ 19. cikknek a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett (1) bekezdésével ellentétes eljárásban neveztek ki. E tekintetben a Bíróság az AW „T” ítéletben(44) megállapította, hogy „már kimondta, hogy ha az érintett testületben akár csak egyetlen olyan bíró is helyet foglal, akit a szóban forgó [Krajowa Rada Sądownictwa] ítélet alapjául szolgáló ügyben fennálló körülményekhez hasonló módon neveztek ki, akkor ez már önmagában elegendő ahhoz, hogy megfossza e testületet attól, hogy a Charta 47. cikke második bekezdésének fényében értelmezett EUSZ 19. cikk (1) bekezdés második albekezdése szerinti törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróságnak minősüljön”.
79. Ebből következik, hogy egy szabályszerűen és szabálytalanul kinevezett bírákból álló vegyes ítélkező testület nem minősül törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróságnak, és ezért nem felel meg az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett második albekezdése követelményeinek.
80. Amint azt már kifejtettem (lásd a jelen indítvány 37. pontját), annak megállapítása, hogy a kinevezési eljárás olyan szabálytalan volt, hogy az a következtetés vonható le, hogy a kinevezett személy nem bíró, a kinevezés valamennyi körülményétől függ, amelyeket a nemzeti bíróságoknak kell értékelniük. Nem a Bíróság feladata ezen értékelés elvégzése, még ha a Bíróság iránymutatást adhat is a nemzeti bíróságok számára a figyelembe veendő elemeket illetően.(45)
81. Még ha továbbá konkrét kinevezéseket nem kell is értékelnie a Bíróságnak – különösen nem az előzetes döntéshozatali eljárásban –, a Bíróság, amint azt már szintén kifejtettem (lásd a jelen indítvány 41. és 42. pontját), elismerte, hogy bizonyos eljárások, amelyekben személyeket a legfelsőbb bíróság bíráivá neveztek ki, szabálytalanok voltak, mert ezt állapították meg a nemzeti bíróságok és az EJEB.
82. Véleményem szerint ezért azok a személyek, akiket kineveztek az új összetételű, hét bíróból álló ítélkező testületbe, és akiket a KRS 330/2018. vagy 331/2018. sz. határozatával indított eljárásban neveztek ki a legfelsőbb bíróság bíráivá – aminek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata –, nem minősülnek bíráknak, és nem lehetnek olyan ítélkező testület tagjai, amelynek a Bíróság által értelmezett uniós jogot kell alkalmaznia, és amelynek a nemzeti jog szerint bírákból kell állnia.
83. Egyetértek továbbá X. Y. azon érvelésével, amely szerint a függetlenség problémája mellett a jelen ügyben a bírák pártatlanságának kérdése is felmerül. E személyek, akiket ugyanabban az eljárásban neveztek ki a legfelsőbb bíróságra, mint BD‑t, tulajdonképpen a saját ügyükben hoznának döntést. Annak megállapítása, hogy az eljárás, amelyben BD‑t kinevezték, szabálytalan volt, saját bírói tisztségükre is hatással lenne. Amint azt ugyanis a Bíróság megállapította, azon bíráknak, akiknek valamely konkrét ügyben kell döntést hozniuk, nemcsak függetlennek, hanem pártatlannak is kell lenniük abban az értelemben, hogy ne fűződjön személyes érdekük az ügy kimeneteléhez.(46) Ha a szóban forgó személyeket bíráknak kellene tekinteni, és kinevezhetők lennének az ítélkező testületbe (ami nem így van), az e konkrét eljárásban való részvételüket kizárná a pártatlanság követelménye.
84. Következésképpen azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés első részére azt a választ adja, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését a Charta 47. cikkével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha egy ítélkező testületnek olyan személyek a tagjai, akiket a bírák kinevezését szabályozó alapvető nemzeti jogi szabályok megsértésével neveztek ki a legfelsőbb bíróság bíráivá, ami komoly és jogos kétségeket kelt a jogalanyokban e személyek függetlenségét illetően.
2. A polgári tanács elnöke által hozott határozatok joghatásairól
85. Kérdésének második részével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy úgy kell‑e értelmezni az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését a Charta 47. cikkével összefüggésben, hogy a polgári tanács elnökének a legfelsőbb bíróság valamely ítélkező testületének összetételéről hozott határozatait joghatás nélkülinek kell tekinteni, ha azokat egy szabálytalannak ítélt eljárásban bíróvá kinevezett személy hozta.
86. Elöljáróban fontosnak tartom megjegyezni, hogy a polgári tanács elnökét a KRS 330/2018. sz. határozatán alapuló eljárásban nevezték ki az említett bíróság bírájává. Amint azt már említettem, a Bíróság ezen eljárást már kellőképpen szabálytalannak ítélte ahhoz, hogy komoly kétséget keltsen a kinevezett személyek függetlenségét illetően.
87. A kérdés e részének ténylegesen két vonatkozása van: először is, hogy egy szabálytalanul bíróvá kinevezett személy határozata rendelkezik‑e joghatásokkal, másodszor pedig, hogy az ilyen határozat esetleges szabálytalansága automatikusan hatással van‑e az azzal kinevezett ítélkező testület összetételének és az e testület által hozott határozatok érvényességére. A Bíróság előtti eljárásban részt vevő felek többsége e kérdés második vonatkozásával foglalkozott.
88. A Daka ítéletben(47) a Bíróság különbséget tett a bíróság belső szervezetére vonatkozó határozatok és az eljárást lezáró bírósági határozatok között. Ezután arra a következtetésre jutott, hogy a határozatok első típusa, még ha e határozatokat szabálytalannak ítélt eljárásban bíróvá kinevezett személy hozta is, „önmagában nem elegendő annak igazolásához, hogy az ezen ügyekben így megalakított eljáró ítélkező testületeket is úgy kell tekinteni, mint amelyek az uniós jog értelmében nem minősülnek törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróságnak”.(48) A Daka ítéletben tehát a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés második vonatkozása szempontjából releváns értelmezést adott.
89. E megállapítás összhangban áll a Bíróság más ítéleteivel, amelyekben a Bíróság hangsúlyozta, hogy valamely bíróság vagy ítélkező testület összetétele szabályszerűségének értékelése nem függhet egyetlen tényezőtől, hanem azt valamennyi releváns körülmény alapján kell elvégezni.(49) Ebben az értelemben – amint azt az ombudsman állította – pusztán az a tény, hogy valamely ítélkező testület összetételét egy szabálytalannak ítélt eljárásban bíróvá kinevezett személy határozata határozta meg, még ha adott esetben figyelembe vehető is egy elemként, önmagában nem foszthatja meg az ítélkező testületet a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság jogállásától. Ha az ilyen ítélkező testület összes bírája bíró volt, és a joggal összhangban függetlenül hozott döntést, akkor az ilyen testület határozata, még ha a testületet egy szabálytalanul bíróvá kinevezett személy nevezte is ki, nem érvénytelen.
90. E kérdés mindazonáltal eltér attól a kérdéstől, hogy jogi szempontból érvényesnek tekinthető‑e egy szabálytalannak ítélt eljárásban bíróvá kinevezett személy határozata.
91. Véleményem szerint az e kérdésre adandó válasz attól függ, hogy a nemzeti jog szerint bíráknak kell‑e meghozniuk bizonyos olyan határozatokat, amelyek nem egy ügyet eldöntő, hanem valamely ügy eldöntésének módját megszervező határozatok, vagy ellenkezőleg, azokat a bíróságon adminisztratív feladatokat ellátó személyek hozhatják meg.
92. Ha a nemzeti jog szerint az ítélkező testületek összetételéről a bíróságon bizonyos funkciót betöltő bírónak – például a bíróság vagy a tanács elnökének – kell döntenie, akkor az ítélkező testület összetételéről hozott határozat nem rendelkezik joghatásokkal, ha az azt meghozó személy nem minősül bírónak azon eljárás elismert szabálytalanságai miatt, amelyben e személyt bíróvá nevezték ki. A nemzeti jog mindazonáltal előírhatja az ítélkező testületek összetételének például algoritmusokon vagy más elosztási rendszereken alapuló automatikus meghatározását, amelyet csupán határozatba foglal egy, a bíróságon bizonyos funkciót betöltő személy. Ilyen esetben nem bír jelentőséggel, hogy a határozatot meghozó személy bíró‑e vagy sem.
93. Ha a nemzeti jog szerint a bíróság belső szervezetére vonatkozó határozatok bizonyos típusait bírónak minősülő személynek kell meghoznia a bírák függetlensége és pártatlansága tiszteletben tartásának biztosítása érdekében, akkor az ilyen típusú határozat, ha azt nem bírónak minősülő személy hozta, jogi szempontból nem érvényes.
94. Így értelmezem X. Y. azon érvelését, amellyel lényegében egyetértek, és amely szerint a polgári tanács elnökének határozatára a jelen ügyben alkalmazandó mérce nem a Daka ítéletben, hanem a Bizottság kontra Lengyelország (A Bíróság ítélkezési gyakorlatának ultra vires szempontú felülvizsgálata – Az uniós jog elsőbbsége) ítéletben(50) megállapított mérce. Az utóbbi ítéletben a Bíróság többek között a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság, Lengyelország) elnökének feladatait értékelte. A Bíróság hangsúlyozta, hogy az említett bíróság elnökének szervezeti határozatai egyértelmű befolyást gyakorolhatnak e bíróság tevékenységére, ami azt jelenti, hogy az ilyen határozatokat olyan szabályok alapján kinevezett személynek kell meghoznia, amelyek nem keltenek jogos kétséget azzal kapcsolatban, hogy az elnök előjogait és feladatait az említett bíróság igazságszolgáltatási tevékenységére gyakorolt befolyásnak, vagy akár e tevékenység politikai ellenőrzésének eszközeként használják fel.(51)
95. Következésképpen azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés második részére azt a választ adja, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését a Charta 47. cikkével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy a valamely bíróság belső szervezetére vonatkozó határozatok elveszítik jogi érvényességüket, ha az ilyen határozatokat a nemzeti jog alapján bírónak kell meghoznia, amennyiben az ilyen határozatot meghozó személyt az EUSZ 19. cikk (1) bekezdését sértő eljárásban nevezték ki bíróvá. A valamely ítélkező testület összetételét meghatározó ilyen határozat jogi érvényességének hiánya nem vezethet azonban automatikusan arra a következtetésre, hogy ezen ítélkező testület összetétele érvénytelen, vagy hogy annak határozata nem fejt ki joghatásokat.
3. Következmények
96. Kérdésének harmadik részével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy úgy kell‑e értelmezni az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését a Charta 47. cikkével összefüggésben, hogy annak megállapítása, hogy a hét bíróból álló ítélkező testület nem a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság, lehetővé teszi az e testületet alkotó bírák számára, hogy megtagadják, hogy e testület tagjai legyenek, és hogy az előadó bíró ilyen esetben maga határozhatja‑e meg az ítélkező testület összetételét.
97. A W.Ż. ítéletben a Bíróság az A. B. ítéletére hivatkozva megállapította, hogy „az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdése megsértésének megállapítása esetén az uniós jog elsőbbségének elvét úgy kell értelmezni, hogy az a kérdést előterjesztő bíróságot arra kötelezi, hogy mellőzze az említett rendelkezések alkalmazását, és azok helyett azon nemzeti rendelkezéseket alkalmazza, amelyek korábban hatályban voltak, valamint maga gyakorolja az ezen utóbbi rendelkezésekben előírt bírósági felülvizsgálatot”.(52)
98. Tehát míg az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének az uniós jog elsőbbségének elvével összefüggésben értelmezett második albekezdésének közvetlen hatálya az e rendelkezéssel ellentétes nemzeti szabályok alkalmazásának mellőzését eredményezheti, addig az így keletkezett hézagok kitöltése a nemzeti jogtól függ.
99. Véleményem szerint a három szabályszerűen kinevezett bíró megtagadhatja, hogy a hét bíróból álló ítélkező testület tagja legyen. Hivatkozhatnak az uniós jog elsőbbségére azon következtetés levonása érdekében, hogy az ítélkező testület összeállítására szabálytalanul került sor, és szükség esetén mellőzhetik bármely olyan nemzeti jogi szabály alkalmazását, amely eltérő következtetésre vezet. Úgy tűnik azonban, hogy nincs olyan nemzeti jogi szabály, amely megtiltaná e bírák számára, hogy az ítélkező testület összeállításáig megtagadják az ítélkezésben való részvételt. Ezért nincs szükség nemzeti jogi szabályok alkalmazásának mellőzésére. E bírák azon lehetősége továbbá, hogy megtagadják, hogy ilyen ítélkező testület tagjai legyenek, nem az uniós jog által biztosított jog, hanem abból ered, hogy a szóban forgó ítélkező testületet nem hét bíróból állították össze, és a kinevezett bírák nem lehetnek annak tagjai, amíg azt nem állítják össze így.
100. Bár az elsőbbség elve lehetővé teszi a bírák számára, hogy nem létezőnek tekintsék az ítélkező testületet, ez az elv nem ad választ arra a kérdésre, hogy hogyan kell érvényesen összeállítani az ítélkező testületet. E kérdésre a nemzeti jognak kell választ adnia, amelynek magának összhangban kell állnia az uniós joggal. Ezért amennyiben a nemzeti jog nem biztosít lehetőséget arra, hogy az előadó bíró állítsa össze az ítélkező testületet, olyan körülmények között, amikor a polgári tanácsnak az ítélkező testület bíráinak kinevezésére hivatott elnökét szabálytalanul nevezték ki bíróvá, az uniós jog nem biztosít ilyen jogot.
101. Más szóval, míg az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése kellően egyértelmű lehet ahhoz, hogy e rendelkezés közvetlen hatállyal bírjon, amely alapján adott esetben a bírói függetlenség feltételének megsértésére lehet következtetni,(53) addig e rendelkezés nem tekinthető kellően egyértelműnek ahhoz, hogy a tagállamok bírósági szervezetével kapcsolatos szabályokkal szolgáljon, és így jogot biztosítson az előadó bíró számára az ítélkező testület összeállítására.
102. Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése mércéül szolgálhat a meglévő nemzeti szabályok jogszerűségének és alkalmazásuk mellőzésének értékeléséhez (negatív határozat), de nem helyettesíthet vagy állapíthat meg hiányzó nemzeti szabályokat (pozitív határozat).
103. Az ítélkező testületek összeállításával kapcsolatos megoldást ezért a nemzeti jog értelmezésével kell megtalálni,(54) amelynek viszont összhangban kell állnia az uniós joggal.(55) Ha a nemzeti jog nem kínál ilyen megoldást, az jelzés lehet a jogalkotó számára arra nézve, hogy egy ilyen, bírósági értelmezéssel nem kitölthető hézagot jogalkotási intézkedésekkel kell megszüntetni.
104. Következésképpen azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés harmadik részére azt a választ adja, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését a Charta 47. cikkével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy az lehetővé teszi a bírák számára, hogy az ítélkező testület érvényes összeállításáig megtagadják, hogy olyan ítélkező testület tagjai legyenek, amelynek tagjai között az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével ellentétes eljárásban bíróvá kinevezett személyek vannak. Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése nem biztosít mindazonáltal jogot az előadó bíró számára arra, hogy ilyen körülmények között összeállítsa az ítélkező testületet.
IV. Végkövetkeztetés
105. A fenti megfontolások összességére tekintettel annak megállapítását javaslom a Bíróságnak, hogy nem rendelkezik hatáskörrel a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság, Lengyelország) által a jelen ügyben előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megválaszolására.
Másodlagosan azt javaslom, hogy a Bíróság a következőképpen válaszoljon e kérdésre:
1) Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkével összefüggésben a következőképpen kell értelmezni:
azzal ellentétes, ha egy ítélkező testületnek olyan személyek a tagjai, akiket a bírák kinevezését szabályozó alapvető nemzeti jogi szabályok megsértésével neveztek ki a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság, Lengyelország) bíráivá, ami komoly és jogos kétségeket kelt a jogalanyokban e személyek függetlenségét illetően.
2) Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését az Alapjogi Charta 47. cikkével összefüggésben a következőképpen kell értelmezni:
a valamely bíróság belső szervezetére vonatkozó határozatok elveszítik jogi érvényességüket, ha az ilyen határozatokat a nemzeti jog alapján bírónak kell meghoznia, amennyiben az ilyen határozatot meghozó személyt az EUSZ 19. cikk (1) bekezdését sértő eljárásban nevezték ki bíróvá. A valamely ítélkező testület összetételét meghatározó ilyen határozat jogi érvényességének hiánya nem vezethet azonban automatikusan arra a következtetésre, hogy ezen ítélkező testület összetétele érvénytelen, vagy hogy annak határozata nem fejt ki joghatásokat.
3) Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését az Alapjogi Charta 47. cikkével összefüggésben a következőképpen kell értelmezni:
az lehetővé teszi a bírák számára, hogy az ítélkező testület érvényes összeállításáig megtagadják, hogy olyan ítélkező testület tagjai legyenek, amelynek tagjai között az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével ellentétes eljárásban bíróvá kinevezett személyek vannak. Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése nem biztosít mindazonáltal jogot az előadó bíró számára arra, hogy ilyen körülmények között összeállítsa az ítélkező testületet.
1 Eredeti nyelv: angol.
i A jelen ügy neve fiktív. Az nem egyezik az eljárásban részt vevő egyetlen fél valódi nevével sem.
2 C‑521/21, a továbbiakban: Rzecznik Praw Obywatelskich ítélet, EU:C:2026:242.
3 EJEB, 2023. november 23. (CE:ECHR:2023:1123JUD005084921).
4 Lásd: Rzecznik Praw Obywatelskich ítélet (különösen a 62. pont).
5 A 2023. decemberi kormányváltást követően és az új kormánynak a jogállamiság Lengyelországban történő helyreállítására irányuló szándékéra tekintettel a Bizottság 2024. május 29‑én visszavonta az EUSZ 7. cikk (1) bekezdése szerinti eljárást megindító indokolással ellátott javaslatát.
6 Lásd például: Rzecznik Praw Obywatelskich ítélet (58. pont).
7 Lásd a Velencei Bizottságnak és az Európa Tanács Emberi Jogi és Jogállamisági Főigazgatóságának (DGI) a 2018 és 2025 között kinevezett vagy előléptetett bírák jogállásáról és egyéb kapcsolódó kérdésekről szóló törvénytervezetről szóló sürgős közös véleményét (CDL‑AD(2026)002, 2026. március 12.). Lengyelország egy alternatív megközelítést is felvetett, amely kritikát kapott. Lásd a Velencei Bizottságnak és az Európa Tanács DGI‑jének a köztársasági elnök által javasolt, „a tisztességes eljáráshoz és az ügy indokolatlan késedelem nélküli tárgyalásához való jog helyreállításáról” szóló törvénytervezetről szóló 1276/2026. sz. közös véleményét (CDL‑AD(2026)020, 2026. június 16.). A Lengyelországgal kapcsolatos egyéb releváns kérdésekkel foglalkozó további véleményekért lásd a Velencei Bizottság honlapját, amely a következő címen érhető el: https://www.coe.int/en/web/venice‑commission/poland.
8 C‑487/19, a továbbiakban: W.Ż. ítélet, EU:C:2021:798.
9 Lásd: W.Ż. ítélet (különösen a 138–154. és 161. pont).
10 Lásd: W.Ż. ítélet (különösen a 155. pont).
11 X. Y. azonban előadta, hogy az említett négy személy kizárása iránti kérelmeit időközben elutasította egy bíró, akit – X. Y. állítása szerint – szintén a jogot súlyosan megsértve neveztek ki.
12 X. Y. megerősítette e tényeket a tárgyaláson.
13 A pontosítások lényegében egyrészt arra vonatkoztak, hogy X. Y.‑t visszahelyezték‑e bírói tisztségébe, és hogy e tény milyen következményekkel jár a különböző eljárásokra nézve, másrészt pedig arra, hogy a lengyel jog szerint a kérdést előterjesztő bíróság rendelkezik‑e hatáskörrel annak értékelésére, hogy összeegyeztethető‑e az uniós joggal egy másik bíró ugyanazon ítélkező testület tagjává történő kinevezése, valamint arra, hogy e bíróság a lengyel jog szerint rendelkezik‑e hatáskörrel a legfelsőbb bíróság elnöke által az ítélkező testületek összetételéről hozott határozatok jogszerűségének felülvizsgálatára, és hogy milyen jogorvoslatok állnak rendelkezésre az ilyen határozatokkal szemben.
14 Lásd például: Rzecznik Praw Obywatelskich ítélet (75. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
15 Lásd például: Rzecznik Praw Obywatelskich ítélet (73. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
16 Ezt a Lengyel Köztársaság alkotmánya 186. cikkének 1. bekezdése írja elő. Az alkotmány 179. cikke továbbá a következőképpen rendelkezik: „A köztársasági elnök a bírákat a [KRS] javaslata alapján határozatlan időre nevezi ki”.
17 E változások magukban foglalták az e testületben szolgáló bírák megbízatásának idő előtti megszüntetését, valamint az új tagok kinevezésére vonatkozó szabályok módosítását, akiknek többségét korábban a bírák választották, míg az új szabályok a parlamentre ruházták át e hatáskört. E változások – a releváns összefüggésbe helyezve, például a legfelsőbb bíróságról szóló törvény párhuzamos módosításaival együtt – komoly kétségeket vetettek fel azt illetően, hogy a bírák kinevezésének folyamatát Lengyelországban a törvényhozó és a végrehajtó hatalom ellenőrzi. Lásd e tekintetben: 2019. november 19‑i A. K. és társai (A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége) ítélet (C‑585/18, C‑624/18 és C‑625/18, EU:C:2019:982, 143. pont). Lásd még: EJEB, 2021. november 8., Dolińska‑Ficek és Ozimek kontra Lengyelország ítélet (CE:ECHR:2021:1108JUD004986819, 309–312. és 320. §).
18 Lásd például: 2021. július 15‑i Bizottság kontra Lengyelország (Fegyelmi felelősségi rendszer) ítélet (C‑791/19, EU:C:2021:596, 101–108. pont); W.Ż. ítélet (150. pont).
19 Lásd például: Rzecznik Praw Obywatelskich ítélet (83. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Hasonlóképpen, a Bíróság megállapította, hogy az, hogy az érintett kinevezési eljárásban részt vevők nem rendelkeznek hatékony bírósági jogorvoslathoz való joggal, önmagában nem elegendő annak megállapításához, hogy az ilyen eljárásban kinevezett bírákból álló bíróság vagy ítélkező testület nem minősül „törvény által megelőzően” létrehozott bíróságnak az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének a Charta 47. cikkének második bekezdésével összefüggésben értelmezett második albekezdése értelmében (lásd az említett ítélet 88. pontját).
20 Lásd például: Rzecznik Praw Obywatelskich ítélet (78. és 91. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
21 Lásd például: 2020. március 26‑i Simpson kontra Tanács és HG kontra Bizottság (felülvizsgálat) ítélet (C‑542/18 RX‑II és C‑543/18 RX‑II, EU:C:2020:232, 75. pont); Rzecznik Praw Obywatelskich ítélet (76. és 77. pont).
22 A KRS 2018. augusztus 28‑i 330/2018. sz. határozata (a továbbiakban: a KRS 330/2018. sz. határozata) hét jelöltet javasolt a polgári tanács bírájává történő kinevezésre, köztük a jelen ügyben szóban forgó öt személyt (MB‑t, JK‑t, KS‑t, CV‑t és RX‑et).
23 A KRS 2018. augusztus 28‑i 331/2018. sz. határozata (a továbbiakban: a KRS 331/2018. sz. határozata) 20 jelöltet javasolt a rendkívüli tanács bírájává történő kinevezésre, köztük BD‑t, aki meghozta azt a végzést, amelynek joghatásai a jelen ügy alapját képezik.
24 2021. március 2‑i A. B. és társai (A legfelsőbb bíróság bíráinak kinevezése – Jogorvoslat) ítélet (C‑824/18, a továbbiakban: A. B. ítélet, EU:C:2021:153).
25 Lásd például: 2023. december 21‑i Krajowa Rada Sądownictwa (A bírói tisztség további betöltése) ítélet (C‑718/21, a továbbiakban: Krajowa Rada Sądownictwa ítélet, EU:C:2023:1015, 50–54. pont).
26 Lásd: Krajowa Rada Sądownictwa ítélet (40–78. pont). Lásd még például: 2024. április 9‑i T. (Gyermekeknek szóló audiovizuális programok) végzés (C‑22/22, EU:C:2024:313); 2024. június 21‑i Kancelaria B. végzés (C‑810/23, EU:C:2024:543).
27 E vélelem megerősítést nyert a 2022. március 29‑i Getin Noble Bank ítéletben (C‑132/20, EU:C:2022:235, különösen a 69. és 72. pont), amelyben a Bíróság azt is kifejtette, hogy a vélelem megdönthető, ha valamely nemzeti vagy nemzetközi bíróság által hozott jogerős bírósági határozat arra enged következtetni, hogy a kérdést előterjesztő bíró nem minősül az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének a Charta 47. cikkének második bekezdésével összefüggésben értelmezett második albekezdése értelmében vett, törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróságnak.
28 Lásd: 2024. november 7‑i ítélet (C‑326/23, EU:C:2024:940, 20–37. pont). Ezen ügyben a Bíróság figyelembe vette az EJEB 2022. február 3‑i Advance Pharma sp. z o.o. kontra Lengyelország ítéletét (CE:ECHR:2022:0203JUD000146920). Lásd még: 2025. március 3‑i Rabal és Drałka végzés (C‑586/24 és C‑605/24, EU:C:2025:206).
29 2024. november 7‑i Prezes Urzędu Ochrony Konkurencji i Konsumentów ítélet (C‑326/23, EU:C:2024:940, 35. pont).
30 Lásd: 1992. július 16‑i Meilicke ítélet (C‑83/91, EU:C:1992:332, 25. pont). Ezt számos alkalommal megismételte a Bíróság. Lásd például: 2022. március 22‑i Prokurator Generalny (A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsa – Kinevezés) ítélet (C‑508/19, EU:C:2022:201, 60. és 62. pont).
31 Lásd például: 2023. február 2‑i Towarzystwo Ubezpieczeń Ż (Megtévesztő biztosítási mintaszerződések) ítélet (C‑208/21, EU:C:2023:64, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
32 Lásd: 1981. december 16‑i Foglia ítélet (244/80, EU:C:1981:302, 18–21. pont); lásd még például: 2023. június 22‑i État belge (A kiutasítási határozatnál későbbi körülmények) ítélet (C‑711/21 és C‑712/21, EU:C:2023:503, 31. pont).
33 2019. november 19‑i A. K. és társai (A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége) ítélet (C‑585/18, C‑624/18 és C‑625/18, EU:C:2019:982, 70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) (kiemelés tőlem).
34 Az ombudsman megjegyezte, hogy X. Y. már nem helyezhető vissza a bíróság azon korábbi kollégiumába, amelyben tisztséget töltött be, mivel már nem bíró.
35 Lásd e tekintetben például: 2022. november 24‑i Banco Cetelem ítélet (C‑302/21, EU:C:2022:919, különösen a 30–34. pont); 2020. január 29‑i Zakład Ubezpieczeń Społecznych végzés (C‑522/18, EU:C:2020:42, különösen a 26–35. pont).
36 X. Y. a tárgyaláson megerősítette, hogy miniszteri kinevezését követően visszavonta a kártérítési keresetet. E kereset tárgyában tehát jelenleg nem folyik eljárás.
37 Lásd e tekintetben: 2011. június 10‑i Mohammad Imran végzés (C‑155/11 PPU, EU:C:2011:387, 19. és 20. pont).
38 Az ombudsman kifejtette továbbá, hogy a lengyel jog szerint egy kártérítési perben az ügyben eljáró bíróság hatáskörrel rendelkezne arra, hogy az adott ügy szempontjából értékelje a KRS határozatának jogszerűségét. Nincs tehát szükség a KRS határozatának megsemmisítésére ahhoz, hogy valamely polgári bíróság a jövőben döntést hozzon egy X. Y. által indított kártérítési kereset tárgyában.
39 Ebben az értelemben az ombudsman rámutatott arra, hogy amennyiben az ügy már tárgytalan, a legfelsőbb bíróság gyakorlata szerint az ilyen eljárást le kell zárni.
40 Lásd: 2024. január 9‑i ítélet (C‑181/21 és C‑262/21, a továbbiakban: G. és társai ítélet, EU:C:2024:1).
41 Lásd: G. és társai ítélet (66–73. pont).
42 Lásd: G. és társai ítélet (69. és 70. pont).
43 Lásd: W.Ż. ítélet (152–155. pont).
44 2025. szeptember 4‑i ítélet (C‑225/22, EU:C:2025:649, 57. pont). Lásd még például: 2026. július 16‑i Rzecznik Dyscyplinarny Sądu Najwyższego ítélet (C‑96/24, C‑103/24 és C‑112/24, 84. pont).
45 A Bíróság ilyen iránymutatást adott a kérdést előterjesztő bíróság számára a W.Ż. ítélet 134–155. pontjában.
46 Lásd például: 2024. november 14‑i S. (Az ítélkező testület módosítása) ítélet (C‑197/23, EU:C:2024:956, 60. pont). Lásd még legújabban: 2026. július 16‑i Gekus ítélet (C‑748/23, különösen az 50–62. pont); 2026. július 16‑i Rzecznik Dyscyplinarny Sądu Najwyższego ítélet (C‑96/24, C‑103/24 és C‑112/24, különösen a 67–79. pont); ezen ítéletekben a Bíróság a pártatlanság elvére tekintettel kimondta, hogy az azon kérdésben dönteni hivatott ítélkező testület tagjai, hogy valamely bírónak egy adott eljárásban való részvétele sérti‑e a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság követelményeit, nem lehetnek maguk is ugyanolyan helyzetben, mint a szóban forgó bíró.
47 Lásd: 2025. augusztus 1‑jei Daka és társai ítélet (C‑422/23, C‑455/23, C‑459/23, C‑486/23 és C‑493/23, a továbbiakban: Daka ítélet, EU:C:2025:592, 86. pont).
48 Daka ítélet (87. pont).
49 Lásd e tekintetben: Rzecznik Praw Obywatelskich ítélet (78. és 91. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
50 2025. december 18‑i ítélet (C‑448/23, EU:C:2025:975).
51 Lásd: 2025. december 18‑i Bizottság kontra Lengyelország (A Bíróság ítélkezési gyakorlatának ultra vires szempontú felülvizsgálata – Az uniós jog elsőbbsége) ítélet (C‑448/23, EU:C:2025:975, 278. és 279. pont).
52 W.Ż. ítélet (144. pont).
53 Amint azt a Bíróság a közelmúltban a Rzecznik Praw Obywatelskich ítéletben (51. pont) megállapította: „az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése egyértelmű és pontos eredménykötelezettséget ír elő a tagállamok számára, amelyhez nem kapcsolódik semmilyen feltétel azon függetlenséget illetően, amelynek az uniós jog értelmezésére és alkalmazására hivatott bíróságokat jellemeznie kell” (kiemelés tőlem).
54 Lásd e tekintetben: Rzecznik Praw Obywatelskich ítélet (63–65. pont).
55 Az ombudsman és a Bizottság e tekintetben a legfelsőbb bíróság eljárási szabályzata 16. cikkének adott esetben analógia útján alkalmazható 4. bekezdésére hivatkozott. X. Y. a tárgyaláson feltett kérdésre válaszolva kifejtette, hogy létezik egy szokásjogi szabály, amely szerint a lista soron következő helyén szereplő bírót nevezik ki, kivéve, ha e bíró munkaterhe már így is túl nagy. A kérdést előterjesztő bíróság feladata megvizsgálni, hogy felhasználhatók‑e ilyen szabályok annak eldöntésére, hogy hogyan kell összeállítani az ítélkező testületet, ha az e feladatra kinevezett személy kinevezése szabálytalan volt.