–

a Mara Soc. coop. arl képviseletében A. Clarizia, M. Pagliarulo és P. Ziotti avvocati,

–

a Gruppo Samir Global Service Srl képviseletében L. Tozzi avvocato,

–

az olasz kormány képviseletében S. Fiorentino és G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: C. Pluchino avvocato dello Stato,

–

a francia kormány képviseletében R. Bénard, B. Fodda és M. Guiresse, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében C. Biz, L. Malferrari és G. Wils, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 49. és EUMSZ 56. cikknek, a 2021. november 10‑i (EU) 2021/1952 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel (HL 2021. L 398., 23. o.) módosított, a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26‑i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 94., 65. o.; helyesbítés: HL 2015. L 275., 68. o.; a továbbiakban: 2014/24 irányelv) 67. cikke (2) bekezdésének, valamint az arányosság elvének az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Mara Soc. coop. arl és a Ministero della Difesa (védelmi minisztérium, Olaszország), valamint a Gruppo Samir Global Service Srl (a továbbiakban: Samir Global Service) között az olasz hadsereg szükségleteinek kielégítését célzó szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződés odaítélése tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

A 2009/81/EK irányelv

3

A honvédelem és biztonság területén egyes építési beruházásra, árubeszerzésre és szolgáltatásnyújtásra irányuló, ajánlatkérő szervek vagy ajánlatkérők által odaítélt szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról, valamint a 2004/17/EK és 2004/18/EK irányelv módosításáról szóló, 2009. július 13‑i 2009/81/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2009. L 216., 76. o.) (4), (6), (7), (8), (9), (16), (17), (20) és (27) preambulumbekezdése kimondja:

4

Ezen irányelv „Fogalommeghatározások” címet viselő 1. cikke ekképp rendelkezik:

5

Az említett irányelv „Hatály” című 2. cikke a következőket írja elő:

6

Ugyanezen irányelv „Vegyes szerződések” című 3. cikke kimondja:

7

A 2009/81 irányelvnek „A 2. és 15. cikkben említett szolgáltatások” című I. melléklete a szolgáltatások húsz kategóriáját sorolja fel, amelyek közül a „Közlekedési mellék‑ és kiegészítő szolgáltatások” elnevezésű tizedik kategória 63100000–0‑tól 63111000–0‑ig, 63120000–6‑tól 63121100–4‑ig, 63122000–0, 63512000–1 és 63520000–0‑tól 6370000–6‑ig tartalmazza a CPV‑hivatkozási számokat. A 2007. november 28‑i 213/2008/EK bizottsági rendelettel (HL 2008. L 74., 1. o.) módosított 2195/2002 rendelet szerint a 63100000–0 és 63110000–3 CPV‑hivatkozási számok az „árukezelési és tárolási szolgáltatásoknak”, illetve az „árukezelési szolgáltatásoknak” felelnek meg.

A 2014/24 irányelv

8

A 2014/24 irányelv (89), (90) és (92) preambulumbekezdése kimondja:

9

A 2014/24 irányelv „Tárgy és hatály” című 1. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

10

Ezen irányelv „Vegyes beszerzés” című 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdése a következőképpen rendelkezik:

11

A 2014/24 irányelvnek „Az értékhatárok összege” című 4. cikke értelmében:

12

Ezen irányelv „Védelem és biztonság” című 15. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

13

A 2014/24 irányelv „Védelmi vagy biztonsági vonatkozású vegyes közbeszerzések” című 16. cikke kimondja:

14

A 2014/24 irányelvnek „A közbeszerzés alapelvei” című 18. cikke (2) bekezdése ekképp rendelkezik:

15

Ezen irányelvnek „A szerződés odaítélésének szempontjai” című 67. cikke a következőket írja elő:

Az olasz jog

16

A 2016. április 18‑i decreto legislativo n. 50 – Codice dei contratti pubblici (a közbeszerzési törvénykönyvről szóló 50. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet; a GURI 2016. április 19‑i 91. számának 10. sz. rendes melléklete) alapügyre alkalmazandó változata (a továbbiakban: közbeszerzési törvénykönyv) a következőképpen rendelkezik:

17

A közbeszerzési törvénykönyv 95. cikke előírja:

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

18

2022. július 14‑én a védelmi minisztérium nyílt eljárást indított az olasz hadsereg szükségleteinek kielégítését célzó, szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződés odaítélése céljából, amely lényegében a be‑ és kirakodási műveletekből, az anyagok egymásra rendezéséből és ezen egymásra rendezett anyagok szétszedéséből, valamint anyagok mozgatásából állt. E szerződés a 2023. évre vonatkozott, és három évre megújítható volt, kilenc részre oszlott.

19

Az alapügyben szóban forgó ajánlati felhívás a szerződés odaítélésének szempontjaként a legalacsonyabb árat írta elő, azzal az indokkal, hogy az említett szerződés tárgyát képező szolgáltatások a közbeszerzési törvénykönyv 95. cikke (4) bekezdésének b) pontja értelmében szabványosított jellemzőkkel rendelkeznek.

20

Ezen ajánlati felhívásban az szerepelt, hogy ugyanazon szerződés teljesítése során a munkabéreket az ágazati kollektív szerződésnek megfelelően kell kifizetni. Következésképpen az ajánlattevők nem ajánlhattak engedményt a munkaerőköltség tekintetében. Minden esetleges árengedménynek kizárólag a szolgáltatás díjazására kellett vonatkoznia oly módon, hogy az így ajánlott kereskedelmi engedmény kizárólag az ajánlattevő potenciális hasznát csökkentse, nem pedig az ajánlattevő személyzetének munkabérét.

21

A szerződés egyik része esetében, amely az „Aeronautica Militare area Nord” (Légierő, északi körzet) számára nyújtott szolgáltatásokra vonatkozott, és amely – az esetleges megújításokra tekintettel – 3 463 114,74 euró becsült értékű volt, három ajánlattevő, köztük a Mara és a Samir 100%‑os engedményt ajánlott szolgáltatásai díjából. E körülmények között megállapítást nyert, hogy e három ajánlattevő ajánlata egyenértékű. Végül ezt a tételt sorshúzással ítélték oda a Mara számára.

22

A Samir keresetet indított az említett tétel odaítéléséről szóló határozattal szemben a Tribunale amministrativo regionale per il Lazio (Lazio tartomány közigazgatási bírósága, Olaszország) előtt, többek között arra hivatkozva, hogy a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás szempontjának alkalmazása ellentétes az alkalmazandó szabályozással.

23

2023. április 11‑i ítéletével e bíróság helyt adott e keresetnek, azzal az indokkal, hogy az alapügyben szóban forgó ajánlati felhívásnak a közbeszerzési törvénykönyv 95. cikke (3) bekezdése a) pontja értelmében a szerződés odaítélése szempontjaként a legjobb minőség/ár arányt kellett volna rögzítenie. Tekintettel arra, hogy az alapügyben szóban forgó szolgáltatások munkaerő‑igényesek, nem kellett volna alkalmazni e kódex 95. cikke (4) bekezdésének b) pontját, amely a szabványosított jellemzőkkel rendelkező, szolgáltatásnyújtásra és árubeszerzésre irányuló szerződések odaítélésekor a legalacsonyabb ár kritériumára vonatkozik.

24

A Mara fellebbezést nyújtott be ezen ítélettel szemben a Consiglio di Statóhoz (államtanács, Olaszország), a kérdést előterjesztő bírósághoz.

25

E fellebbezésben a Mara azt állítja, hogy a Tribunale amministrativo regionale per il Lazio (Lazio tartomány közigazgatási bírósága) megsértette a közbeszerzési törvénykönyv 95. cikke (3) bekezdésének a) pontját. Álláspontja szerint e rendelkezés nem alkalmazható egy, az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan szerződésre, amely bár munkaerő‑igényes, de szabványosított jellemzőkkel is rendelkezik. Az ajánlatkérő szerv helyesen támaszkodott e kódex 95. cikke (4) bekezdésének b) pontjára, amikor odaítélési szempontként a legalacsonyabb árat határozta meg.

26

Arra az esetre, ha a Consiglio di Stato (államtanács) úgy ítélné meg, hogy a Tribunale amministrativo regionale per il Lazio (Lazio tartomány közigazgatási bírósága) helyesen következtetett a közbeszerzési törvénykönyv 95. cikkéből arra, hogy a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás kritériuma nem alkalmazható a munkaerő‑igényes és egyébként szabványosított jellemzőkkel rendelkező szolgáltatásokra vonatkozó szerződések odaítélése során, a Mara arra hivatkozik, hogy e cikk sérti az uniós jogot.

27

Kétségtelen, hogy a 2014/24 irányelvből az tűnik ki, hogy annak célja többek között az, hogy ösztönözze a legjobb ár/minőség arány szempontjának alkalmazását a közbeszerzési szerződések odaítélése során. Az olasz jogalkotó azonban azáltal, hogy az ajánlatkérő szerveket ezen odaítélési szempont meghatározására kötelezte még akkor is, ha a szóban forgó szerződés szabványosított jellemzőkkel rendelkezik, túllépte a 2014/24 irányelv e céljának eléréséhez szükséges mértéket, és így megsértette az arányosság elvét.

28

A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a közbeszerzési törvénykönyv 95. cikke (3) és (4) bekezdésének együttes olvasatából egyértelműen kitűnik, hogy az alapügyben szóban forgó szerződésre vonatkozó ajánlati felhívásnak a hatályos olasz jog értelmében a legjobb ár/minőség arány szempontján kellett volna alapulnia a szerződés odaítélése tekintetében.

29

E bíróságnak ugyanakkor kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy e szempont hasznos‑e az olyan szolgáltatásokra vonatkozó szerződés odaítélése szempontjából, amelyeket nagy fokú ismétlődés jellemez, és amelyek esetében nagyrészt hiányoznak a személyre szabható elemek. A közbeszerzési eljárás gazdaságossága és gyorsasága miatt a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás szempontja megfelelőbb lehet az ilyen típusú, szabványosított jellemzőkkel rendelkező szolgáltatásokra irányuló közbeszerzési szerződések esetében.

30

Az említett bíróság rámutat, hogy teljes ülése, amely hatáskörrel rendelkezik a jogelvek meghatározására, a 2019. május 21‑én hozott 8. sz. ítéletben határozott a közbeszerzési törvénykönyv 95. cikkének (3) bekezdése és (4) bekezdése közötti kapcsolatról abban az értelemben, hogy a munkaerő‑igényes szolgáltatási szerződések odaítélése során a legjobb minőség/ár arány szempontjának előírása a munkavállalók védelmét szolgálja, és következésképpen a munkaerő‑igényes szerződéseket, vagyis azokat, amelyek munkaerőköltsége a szerződés teljes összegének legalább a felét teszi ki, mindenképpen e kritérium alapján kell odaítélni, még akkor is, ha azok szabványosított jellemzőkkel rendelkeznek.

31

Márpedig a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló helyzetben a munkavállalók védelmének célja már a munkaerőköltség‑engedmény nyújtásának tilalmával is elérhető.

32

E körülményekre figyelemmel a Consiglio di Stato (államtanács) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és a következő kérdéseket terjeszti előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:

A Bíróság előtti eljárás

33

A Bíróság eljárási szabályzata 62. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a 2009/81 irányelv és a 2014/24 irányelv hatályára vonatkozóan írásbeli választ igénylő kérdéseket intézett a felekhez és az egyéb érdekeltekhez. A Mara, az olasz kormány és az Európai Bizottság 2024. november 26‑án, 2024. november 19‑én, illetve 2024. november 20‑án benyújtott észrevételekkel válaszolt ezekre a kérdésekre.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

Előzetes észrevételek

34

A Bírósághoz benyújtott észrevételeikben az alapeljárás felei és az olasz kormány pontosították, hogy az alapügyben szóban forgó közbeszerzési szerződés tárgyát képező szolgáltatások részben lőszer‑ és robbanóanyag‑szállítmányok kezelésére vonatkoznak. Márpedig e javak a 2009/81 irányelv 1. cikkének 6. pontja értelmében katonai felszereléseknek minősülnek.

35

E tekintetben e szolgáltatások – amint arra a főtanácsnok is rámutatott indítványának 28. pontjában – az ezen irányelv 2. cikkének c) pontja értelmében vett „[katonai] felszerelésekhez közvetlenül kapcsolódó” szolgáltatások lehetnek. A rakománykezelési szolgáltatások nyújtása ugyanis – amelyek a jelen ítélet 7. pontjában hivatkozott CPV‑hivatkozási szám szerint az említett irányelv I. mellékletében szereplő „közlekedési mellék‑ és kiegészítő szolgáltatások” elnevezésű tizedik szolgáltatáskategóriába tartoznak – magában foglalhatja az e rakományokban található katonai felszerelésekhez való fizikai hozzáférést, valamint az e felszerelésekre vonatkozó bizonyos érzékeny információkhoz való hozzáférést.

36

A védelmi termékek és szolgáltatások beszerzésének a 2009/81 irányelv (8) és (9) preambulumbekezdésében kiemelt érzékeny jellegére tekintettel ez az irányelv különös jogszabályi keretet hoz létre. E területen a közbeszerzési eljárások összehangolása – amint az az említett irányelv (4), (6) és (7) preambulumbekezdéséből is kitűnik – meg kell, hogy feleljen a biztonsági követelményeknek, ugyanakkor lehetővé kell tennie a költségek csökkentését, különösen a logisztikai vagy szállítási és raktározási szolgáltatások tekintetében.

37

E sajátosság miatt a 2009/81 irányelv hatálya alá tartozó közbeszerzési szerződések odaítélése a 2014/24 irányelv 15. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében nem tartozik ez utóbbi irányelv hatálya alá.

38

A jelen ügyben az alapeljárás felei és az olasz kormány hangsúlyozta, hogy a szóban forgókezelési szolgáltatások tárgyát képező rakományok közül csak néhány tartalmaz a 2009/81 irányelv 1. cikkének 6. pontja értelmében vett katonai felszereléseket, míg a többi rakomány kétségtelenül az olasz hadseregnek szánt, de nem katonai célokra tervezett vagy átalakított árukat tartalmaz. Ezen információkra tekintettel, amelyek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata, az alapügyben szóban forgó szerződést „vegyesnek” kell minősíteni abban az értelemben, hogy az egyszerre vonatkozik a 2009/81 irányelv hatálya alá tartozó beszerzésekre és a 2014/24 irányelv hatálya alá tartozó beszerzésekre.

39

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 2009/81 irányelv 3. cikke és a 2014/24 irányelv 16. cikke az ilyen vegyes szerződésekre alkalmazandó irányelv meghatározására irányuló rendelkezéseket tartalmaz.

40

E rendelkezések alkalmazási köre részben eltérő. Közelebbről, bár a 2009/81 irányelv 3. cikke főszabály szerint arra kötelezi az ajánlatkérő szervet, hogy ezen irányelvet alkalmazza e vegyes közbeszerzési szerződésekre, a 2014/24 irányelv 16. cikke csak a 2009/81 irányelvnek az ilyen szerződésekre bizonyos feltételek mellett történő alkalmazásának lehetőségét írja elő.

41

A 2009/81 irányelv 3. cikke ugyanis előírja, hogy a 2009/81 irányelv, valamint részben a már a 2014/24 irányelvvel felváltott 2004/18 irányelv hatálya alá tartozó építési beruházásokra, árubeszerzésekre vagy szolgáltatásokra irányuló szerződéseket a 2009/81 irányelvnek megfelelően kell odaítélni, feltéve hogy teljesül az e cikk (1) bekezdésében foglalt azon követelmény, amely szerint az egységes szerződés odaítélését objektív érveknek kell igazolni, valamint az említett cikk (3) bekezdésében foglalt azon feltétel teljesülése esetén, hogy az egységes szerződés odaítéléséről szóló döntést nem azzal a céllal hozzák meg, hogy az érintett szerződést kivonják a 2014/24 irányelv hatálya alól.

42

A 2014/24 irányelv 16. cikke különbséget tesz azon vegyes szerződések között, amelyek különböző részei „objektíve elkülöníthetők” vagy „objektíve nem elkülöníthetők”.

43

Ami először is azokat a vegyes szerződéseket illeti, amelyek különböző részei „objektíve nem különíthetők el”, a 2014/24 irányelv 16. cikkének (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az ilyen szerződés „ezen irányelv alkalmazása nélkül is odaítélhető, amennyiben egyes részekre az EUMSZ 346. cikke alkalmazandó”, illetve „máskülönben a [2009/81] irányelvvel összhangban ítélhető oda”.

44

Az első eset, amely az EUMSZ 346. cikk alkalmazására vonatkozik, a 2009/81 irányelv (16), (17), (20) és (27) preambulumbekezdésére tekintettel azon helyzetekre korlátozódik, amelyekben a szóban forgó szerződés odaítélése eléri a biztonságra vagy a bizalmas kezelésre vonatkozó követelmény olyan szintjét, amikor még ezen irányelv különös rendelkezései sem lennének elegendőek az érintett tagállam alapvető biztonsági érdekeinek védelméhez. Márpedig a Bíróság elé terjesztett iratok egyike sem enged arra következtetni, hogy a jelen ügyben ilyen helyzet állna fenn, aminek vizsgálata azonban a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

45

A második esetben, amely az EUMSZ 346. cikk hatálya alá nem tartozó, objektíve nem elkülöníthető részeket tartalmazó vegyes szerződésekre vonatkozik, a 2014/24 irányelv 16. cikkének (4) bekezdése lehetővé teszi, de nem követeli meg, hogy a szóban forgó közbeszerzési szerződés odaítélésére a 2009/81 irányelvnek megfelelően kerüljön sor, és így az ajánlatkérő szervre bízza annak eldöntését, hogy e szerződést az ezen irányelv által létrehozott szabályozás vagy a 2014/24 irányelv által létrehozott szabályozás alapján ítéli oda.

46

Másodszor, ami azokat a vegyes szerződéseket illeti, amelyek különböző részei „objektíven elkülöníthetők”, a 2014/24 irányelv 16. cikkének (2) bekezdése lehetővé teszi az ajánlatkérő szerv számára, hogy e különböző részek tekintetében külön szerződéseket ítéljen oda, mivel ekkor az egyes szerződésekre alkalmazandó irányelv azok sajátos jellemzői alapján kerül meghatározásra, vagy pedig egységes szerződést ítéljen oda, amely így továbbra is „vegyes” marad.

47

Minderre figyelemmel, ha az ajánlatkérő szerv úgy dönt, hogy ezen egységes szerződésre a 2009/81 irányelvet alkalmazza, azon döntésének, hogy nem külön szerződéseket ítél oda, az említett bekezdés harmadik albekezdése b) pontja értelmében „objektív okokból indokoltnak” kell lennie. E követelmény ezzel szemben nem szerepel abban az esetben, ha az ajánlatkérő szerv úgy dönt, hogy a 2014/24 irányelv alkalmazásával egyetlen szerződést ítél oda.

48

Egyébiránt ugyanezen bekezdés negyedik albekezdése értelmében az egyetlen szerződés odaítélésére vonatkozó döntés ugyanakkor „nem hozható meg azzal a céllal, hogy bizonyos szerződéseket kizárjanak [a 2014/24] irányelv, illetve a [2009/81] irányelv hatálya alól”.

49

E követelmény – a jelen ítélet 47. pontjában említett követelménnyel ellentétben – abban az esetben is alkalmazható, ha az egységes szerződést a 2014/24 irányelv rendelkezéseinek alkalmazásával ítélték oda. Következésképpen egyrészt, mivel az ajánlatkérő szerv jóhiszeműségére vonatkozó követelményről van szó, másrészt pedig, e követelmény nem foszthatja meg hatékony érvényesülésétől a 2014/24 irányelv 16. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésében szereplő követelményt, ezen, az e bekezdés negyedik albekezdésében szereplő követelményt akkor kell megsértettnek tekinteni, ha a releváns tényezők összességére tekintettel úgy tűnik, hogy az ajánlatkérő szervnek az egységes szerződés megkötéséről szóló határozata csak ezen ajánlatkérő azon szándékaként értelmezhető, hogy elkerülje akár a 2009/81 irányelv, akár a 2014/24 irányelv alkalmazását.

50

A 2009/81 irányelv és a 2014/24 irányelv közötti, ez utóbbi irányelv 16. cikkében foglalt kollíziós szabályok újabbak, és ezenkívül részletesebbek, mint a 2009/81 irányelv 3. cikkében foglalt szabályok. A 2014/24 irányelv 16. cikke tehát az uniós jogalkotónak az ezen irányelv elfogadásának időpontjában fennálló szándékát fejezi ki, és azt a 2009/81 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének hátrányára kell alkalmazni, amelynek – amint azt a főtanácsnok is megjegyezte indítványának 39. és 40. pontjában – eltérő a hatálya, de azt úgy kell tekinteni, mint amelyen túllépett a 2014/24 irányelv által bevezetett jogalkotási fejlődés.

51

Az olasz kormány által a Bírósághoz benyújtott észrevételek szerint a honvédelmi minisztérium úgy ítélte meg, hogy az alapügyben szóban forgó szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződés különböző részei ugyan objektíve elkülöníthetők, de a rakományok egyidejű kezelése miatt olyan egységes szerződés részének kell tekinteni, amelyet a 2014/24 irányelv rendelkezéseinek alkalmazásával kell odaítélni.

52

Amint az a jelen ítélet 47. pontjában megállapításra került, ilyen esetben nem alkalmazható a 2014/24 irányelv 16. cikke (2) bekezdése harmadik albekezdésének b) pontjában foglalt azon feltétel, amely szerint az egységes szerződés odaítélésére vonatkozó döntést „objektív okokkal” kell indokolni. Ezzel szemben alkalmazható az ezen irányelv 16. cikke (2) bekezdésének negyedik albekezdésében foglalt azon feltétel, amely szerint e döntés „nem hozható meg azzal a céllal, hogy bizonyos szerződéseket kizárjanak [az említett] irányelv, illetve a [2009/81] irányelv hatálya alól”.

53

Következésképpen a 2014/24 irányelv 67. cikke (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdés vizsgálatát a Bíróság csak azzal a feltétellel végzi el, hogy a kérdést előterjesztő bíróság előzetesen megvizsgálja, hogy a jelen ügyben nem sértették‑e meg az ezen irányelv 16. cikke (2) bekezdésének negyedik albekezdésében szereplő követelményt.

A 2014/24 irányelv 67. cikkének (2) bekezdése és az arányosság elve

54

A kérdést előterjesztő bíróság által megfogalmazott kérdés az EUMSZ 49. és az EUMSZ 56. cikknek, a 2014/24 irányelv 67. cikke (2) bekezdésének, valamint az arányosság elvének az értelmezésére vonatkozik.

55

E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy e kérdés arra irányul, hogy lehetővé tegye a kérdést előterjesztő bíróság számára a közbeszerzési törvénykönyv bizonyos rendelkezéseinek az uniós joggal való összeegyeztethetősége értékelését. Márpedig nem vitatott, hogy e törvénykönyv ülteti át az olasz jogba a 2014/24 irányelvet.

56

Másodsorban, az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben ismertetett és a jelen ítélet 21. pontjában összefoglalt tényekből az következik, hogy az alapügyben szóban forgó szerződés becsült értéke meghaladja az ezen irányelv 4. cikkében az irányelv alkalmazhatóságához előírt értékhatárt.

57

Végül, harmadsorban, e kérelemből kitűnik, hogy az alapeljárás tárgya az említett irányelv 67. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésében előírt azon lehetőségre vonatkozik, hogy meg lehet tiltani, hogy „odaítélési szempontként […] kizárólag az árat” használják – a kérdést előterjesztő bíróság szavaival élve a „legalacsonyabb ár” kritériumát –, valamint a tagállamok azon kötelezettségére, hogy e lehetőség gyakorlása esetén tiszteletben tartsák az arányosság elvét.

58

E körülmények között szükséges és elegendő az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésnek a 2014/24 irányelvre és az arányosság elvére tekintettel történő vizsgálata (lásd analógia útján: 2020. június 4‑i Asmel ítélet, C‑3/19, EU:C:2020:423, 44–48. pont).

59

Ebből következően meg kell állapítani, hogy kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2014/24 irányelv 67. cikkének (2) bekezdését, valamint az arányosság elvét, hogy azokkal ellentétes egy olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében az olyan szolgáltatásokra irányuló közbeszerzési szerződések esetében, amelyek tárgya szabványosított jellemzőkkel rendelkezik, de amelyek összértékének a munkaerőköltségek legalább a felét teszik ki, az ajánlatkérő szerv nem alkalmazhatja az árat e szerződések kizárólagos odaítélési szempontjaként, még abban az esetben sem, ha az ajánlati felhívás előírja, hogy az ajánlattevő által kínált bármely esetleges árengedményt kizárólag e szolgáltatások díjazását érintően kell biztosítani, anélkül hogy az az ezen ajánlattevő által alkalmazott munkavállalók díjazásának csökkenéséhez vezethetne.

60

Amint az a kérdést előterjesztő bíróság által nyújtott magyarázatokból következik, az alapügyben szóban forgó közbeszerzési szerződés tárgyát képező anyagmozgatási szolgáltatások az olasz szabályozás értelmében vett „szabványosított jellemzőkkel” rendelkeznek, mivel e szolgáltatások ismétlődő és kevésbé műszaki jellegű feladatokból állnak. E bíróság azt is megállapítja, hogy e feladatok nagymértékben manuálisak, így az alapügyben szóban forgó szolgáltatások e szabályozás értelmében „munkaerő‑igényesek”, vagyis a munkaerőköltségek a szerződés teljes összegének legalább a felét teszik ki.

61

Annak meghatározása érdekében, hogy az ilyen szolgáltatásokra vonatkozó közbeszerzési szerződések kívül esnek‑e a 2014/24 irányelv 67. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésében a tagállamok számára biztosított azon lehetőség terjedelmén, hogy megtiltsák az árnak e szerződések kizárólagos odaítélési szempontjaként való alkalmazását, elöljáróban meg kell állapítani, hogy e rendelkezés nem korlátozza az általa előírt lehetőséget az áruk vagy szolgáltatások meghatározott típusaira vonatkozó szerződésekre, és nem tartalmaz semmilyen kivételt vagy eltérést e lehetőség tekintetében. Általánosabban fogalmazva, e rendelkezés semmilyen feltétel teljesülésétől nem teszi függővé az árnak a szerződés odaítélése kizárólagos szempontjaként való alkalmazása megtiltásának lehetőségét. Ennek megfelelően, amint arra a főtanácsnok is rámutatott indítványának 46. pontjában, az említett rendelkezés szövegéből az tűnik ki, hogy az széles mérlegelési jogkört biztosít a tagállamok számára.

62

E széles mérlegelési jogkör fennállását ezen irányelv 67. cikkének egészében vett rendszere is megerősíti.

63

E cikk (1) bekezdése ugyanis megköveteli, hogy az ajánlatkérők a közbeszerzési szerződések odaítélésekor a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatot vegyék alapul. A (2) bekezdés pontosítja, hogy ezt az ajánlatot költséghatékonysági megközelítés alapján kell meghatározni, és e bekezdés első albekezdésében kifejezetten előírja annak lehetőségét, hogy az említett ajánlatot a legjobb ár‑minőség arány alapján határozzák meg.

64

E megközelítés kiválasztása olyan odaítélési szempontokat von maga után, amelyek nemcsak az árat, hanem az érintett közbeszerzési szerződés tárgyával kapcsolatos minőségi szempontokat is magukban foglalják. Ahhoz, hogy e minőségi szempontokat a közbeszerzési szerződés tárgyához kapcsolódónak lehessen tekinteni, elegendő, ha azok az e szerződés alapján nyújtandó építési beruházásokhoz, árubeszerzésekhez vagy szolgáltatásokhoz kapcsolódnak bármilyen szempontból és életciklusuk bármely szakaszában.

65

A 2014/24 irányelv 67. cikkének átfogó olvasatából tehát az következik, hogy az, hogy valamely tagállam megtiltja az ajánlatkérő szervek számára, hogy az árat a közbeszerzési szerződés odaítélésének kizárólagos kritériumaként alkalmazzák, egyáltalán nem jár azzal a hatással, hogy ezen irányelv végrehajtása során kivételt vezet be egy eltérő terjedelmű szabályhoz viszonyítva. Az e cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésében előírt lehetőség valamely tagállam általi gyakorlásának egyetlen következménye az, hogy e tagállam területén az e (2) bekezdés első albekezdésében az ajánlatkérők számára biztosított azon lehetőség, hogy minőségi szempontokat magukban foglaló szempontokat alkalmazzanak, az ajánlatkérő szervek azon kötelezettségével váltható fel, hogy egy vagy több ilyen jellegű szempontot építsenek be az ajánlati felhívásokba.

66

Azt a széles mérlegelési jogkört, amellyel a tagállamok e lehetőség gyakorlása során rendelkeznek, a 2014/24 irányelv célkitűzése is megerősíti. Amint az ezen irányelv (89), (90) és (92) preambulumbekezdéséből következik, az uniós jogalkotó a „gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat” fogalmát túlnyomórészt a „legjobb ár‑érték arány” fogalmával kívánta összekapcsolni. Az uniós jogalkotó, pontosítva, hogy nemzeti szabályozás hiányában az ajánlatkérő szervek továbbra is az árat vagy a költséget alkalmazhatják a közbeszerzési szerződés odaítélésének kizárólagos szempontjaként, úgy ítélte meg, hogy a minőségorientáltabb közbeszerzési eljárások előnyben részesítése érdekében lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy megtiltsák vagy korlátozzák a közbeszerzési szerződés odaítélése céljából kizárólag az árra vagy költségre vonatkozó szempont alkalmazását. E jogalkotó egyébiránt szükségesnek ítélte, hogy az ajánlatkérő szerveket ösztönözze a közbeszerzési szerződések olyan odaítélési szempontjainak kiválasztására, amelyek kiváló minőségű és az igényeiknek a lehető legjobban megfelelő építési beruházások, áruk és szolgáltatások beszerzését teszik lehetővé.

67

Ami az arányosság elvét illeti, amely az uniós jog általános elvének minősül, ezen elv megköveteli, hogy a tagállamok vagy az ajánlatkérő szervek által a 2014/24 irányelv rendelkezéseinek végrehajtása keretében megállapított szabályok ne haladják meg az ezen irányelv céljainak eléréséhez szükséges mértéket (2020. január 30‑i Tim ítélet, C‑395/18, EU:C:2020:58, 45. pont; 2021. október 6‑i Conacee ítélet, C‑598/19, EU:C:2021:810, 42. pont).

68

A 2014/24 irányelv 67. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésében előírt lehetőség gyakorlása sértené az arányosság elvét, ha valamely tagállam úgy döntene, hogy megtiltja, hogy az árat vagy a költséget kizárólagos odaítélési szempontként alkalmazzák egy olyan típusú közbeszerzési szerződés esetében, amely olyan jellegű, hogy lehetetlennek vagy rendkívül nehéznek bizonyul azon szempontok meghatározása, amelyek lehetővé teszik az ajánlattevők ajánlataiban megjelölt építési beruházások, árubeszerzések vagy szolgáltatások minőségi szempontból való megkülönböztetését.

69

A jelen ügyben egy, az olasz jogalkotó által megállapítotthoz hasonló szabály, amely szerint a munkaerő‑igényes szolgáltatásokra vonatkozó közbeszerzési szerződéseket – még ha azok „szabványosított jellemzőkkel” rendelkeznek is – a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat szempontja alapján, a legjobb ár‑érték aránytól függően kell odaítélni, azon tény ellenére, hogy e szabály jellegénél fogva kevésbé műszaki jellegű szolgáltatásokra vonatkozik, összeegyeztethető ezen irányelvvel és az arányosság elvével.

70

Amint ugyanis arra a főtanácsnok is rámutatott indítványának 56. pontjában, több olyan minőségi szempont, mint például az ilyen szolgáltatások teljesítésére kijelölt személyzet megszervezése és tapasztalata is befolyásolhatja a szerződések teljesítésének minőségét, következésképpen az ajánlatok gazdasági értékét. Ilyen körülmények között nem lehetetlen, és nem is nehéz minőségi szempontból különbséget tenni az ajánlattevők ajánlataiban szereplő szolgáltatások között.

71

Ezt az értelmezést nem cáfolja az a tény, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló nemzeti szabályozással érintett ajánlatkérők kötelesek az ajánlati felhívásaikba belefoglalni azt a szabályt, amely szerint az ajánlattevő által kínált esetleges engedményeknek kizárólag az ezen ajánlattevő által nyújtott szolgáltatások díjazására kell vonatkozniuk, nem pedig az általa foglalkoztatott munkavállalók díjazására. Mivel törvény írja elő az olyan árengedmény nyújtásának e tilalmát, amely a munkavállalók díjazásának csökkenését eredményezheti, azt valamennyi ajánlattevőnek egyformán tiszteletben kell tartania. Figyelemmel arra, hogy egy ilyen tilalom nem teszi lehetővé az ajánlatok összehasonlítását, a 2014/24 irányelv 67. cikkének (4) bekezdésére tekintettel, amely az ezen irányelv (90) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezve olyan odaítélési szempontok meghatározását követeli meg, amelyek biztosítják a valódi verseny lehetőségét, és így az ajánlatok összehasonlítását, továbbra is szükséges (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 20‑i Montte ítélet, C‑546/16, EU:C:2018:752, 31. pont), hogy az odaítélést olyan, az említett tilalomtól távol eső szempontokra alapozzák, amelyek lehetővé teszik az ajánlatok összehasonlítását. Amint az a jelen ítélet előző pontjából kitűnik, a minőségi szempontokon alapuló kritériumok meghatározása e célból megfelelő lehet, tehát nem tekinthető aránytalannak.

72

A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2014/24 irányelv 67. cikkének (2) bekezdését, valamint az arányosság elvét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes egy olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében az olyan szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződés esetében, amelynek tárgya szabványosított jellemzőkkel rendelkezik, de amelynek összértékének legalább a felét a munkaerőköltségek teszik ki, az ajánlatkérő szerv nem alkalmazhatja az árat e szerződések kizárólagos odaítélési szempontjaként. E tekintetben nem releváns az a tény, hogy az ajánlati felhívás előírja, hogy az ajánlattevő által kínált bármely esetleges árengedményt kizárólag e szolgáltatások díjazása alapján kell nyújtani anélkül, hogy az az ezen ajánlattevő által alkalmazott munkavállalók díjazásának csökkenéséhez vezethetne.

A költségekről

73

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.