FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2019. november 14. ( 1 )
C‑454/18. sz. ügy
Baltic Cable AB
kontra
Energimarknadsinspektionen
(a Förvaltningsrätten i Linköping [linköpingi közigazgatási bíróság, Svédország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„A villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme – 714/2009/EK rendelet – Kizárólag rendszerösszekötőt üzemeltető vállalkozás – Az átvitelirendszer‑üzemeltető fogalma – A rendszerösszekötő‑kapacitás felosztásából származó bevételek felhasználása”
|
1. |
A jelen ügy tárgyát a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelméhez szükséges infrastruktúrához való hozzáférést szabályozó, különösen pedig az ezen infrastruktúra finanszírozásának szabályait rögzítő 714/2009/EK rendelet ( 2 ) értelmezése képezi. |
|
2. |
A jogvita abból a határozatból ered, amelyben a svéd szabályozó hatóság, jelesül az Energimarknadsinspektionen (energiapiac‑felügyelőség, Svédország; a továbbiakban: EI) ( 3 ) felszólította a Baltic Cable, azaz azon magasfeszültségű elektromos vezeték, más néven rendszerösszekötő üzemeltetőjét, amely a svéd villamosenergia‑átviteli rendszert az északnyugat‑németországi átviteli rendszerrel köti össze, hogy a szűk keresztmetszetből származó bevételeket helyezze külön belső számlára annak érdekében, hogy azokat az említett üzemeltető, jelesül a Baltic Cable AB (a továbbiakban: BCAB) ne tudja szabadon felhasználni. |
|
3. |
A szűk keresztmetszet olyan helyzetet jelent, amelyben a nemzeti átviteli hálózatok közötti rendszerösszekötő nem rendelkezik elegendő kapacitással ahhoz, hogy teljesítse a piaci szereplők által igényelt nemzetközi kereskedelemből fakadó összes ügyletet. ( 4 ) A szűk keresztmetszet a rendszerösszekötők és/vagy az érintett nemzeti átviteli hálózatok kapacitáshiánya miatt következik be. Egy közelmúltbeli tanulmány megerősítette, hogy az Unióban növelni kell a rendszerösszekötő‑kapacitást. ( 5 ) |
|
4. |
Szűk keresztmetszet esetén a probléma kezelésére megkülönböztetéstől mentes, piaci alapú megoldásokat kell alkalmazni. ( 6 ) Ennélfogva a rendelkezésre álló kapacitást aukció keretében fel kell osztani. ( 7 ) Az aukció keretében felosztott kapacitás ára főszabály szerint a két összekötött átviteli rendszer nagykereskedelmi villamosenergia‑árai közötti különbözetnek felel meg. E különbözet vagy más néven szűk keresztmetszetből származó bevétel a rendszerösszekötő üzemeltetőjéhez folyik be. ( 8 ) A szűk keresztmetszet tehát ezen üzemeltetőnél nagy nyereséget eredményezhet. |
|
5. |
A rendszerösszekötő üzemeltetője azonban nem használhatja fel szabadon a szűk keresztmetszetből származó bevételeket. A 714/2009 rendelet 16. cikke (6) bekezdésének első albekezdése értelmében e bevételeket a lekötött kapacitás tényleges rendelkezésre állásának biztosítására vagy a rendszerösszekötő kapacitásoknak különösen új rendszerösszekötők révén történő fenntartására vagy növelésére fordított hálózati beruházásokra kell felhasználni. Ha nincs mód a szűk keresztmetszetből származó bevételeknek e két célra történő felhasználására, akkor azok az érintett tagállamok szabályozó hatóságai által meghatározott maximális összegben felhasználhatók a hálózati díjak csökkentéséhez. A bevételek fennmaradó részét külön belső számlán kell elhelyezni mindaddig, amíg az felhasználhatóvá nem válik a fent említett két célra. |
|
6. |
A jelen ügyben az EI úgy határozott, hogy a BCAB a szűk keresztmetszetből származó bevételeket nem használhatja fel a Baltic Cable üzemeltetési és karbantartási költségeinek fedezésére, mivel e költségek nem a lekötött kapacitás tényleges rendelkezésre állásának biztosítása vagy rendszerösszekötő kapacitások fenntartására vagy növelésére fordított hálózati beruházások céljából merültek fel. A BCAB‑t ezért felhívta arra, hogy ezeket a bevételeket helyezze el külön belső számlán mindaddig, amíg azok az említett célokra felhasználhatóvá nem válnak. |
|
7. |
A Bíróságnak a Förvaltningsrätten i Linköping (linköpingi közigazgatási bíróság, Svédország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem folytán most első alkalommal kell értelmeznie a 714/2009 rendelet ( 9 ) 16. cikkének (6) bekezdését. Abban a kérdésben kell döntenie, hogy a szűk keresztmetszetből származó bevételek felhasználhatók‑e a valamely rendszerösszekötő üzemeltetése és karbantartása céljából felmerült költségek fedezésére vagy az e rendszerösszekötő üzemeltetőjének tagjai között történő nyereségfelosztásra. E kérdés annál is inkább fontos, mert a jelen ügyben a BCAB egyedüli tevékenységét a rendszerösszekötő üzemeltetése képezi. E vállalkozás állítása szerint a rendszerösszekötő‑kapacitás felosztásából származó bevételek képezik az egyetlen jövedelemforrását, következésképpen a BCAB nem tudná fedezni ezeket a költségeket, nem is szólva a nyereségszerzésről, ha a Bíróság úgy határozna, hogy a szűk keresztmetszetből származó bevételek nem használhatók fel az üzemeltetési és karbantartási költségek fedezésére. A kérdést előterjesztő bíróság ezért arra is választ kíván kapni a Bíróságtól, hogy érvényes‑e, közelebbről pedig összeegyeztethető‑e az arányosság elvével a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdése, amennyiben azt úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha a szűk keresztmetszetből származó bevételeket üzemeltetési és karbantartási költségek, valamint nyereségszerzés céljára használják fel. |
I. Jogi háttér
|
8. |
A 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „A rendszerösszekötő‑kapacitás felosztásából származó bevételeket a következő célokra kell felhasználni:
Ha nincs mód a bevételeknek az első albekezdés a) és/vagy b) pontjában meghatározott célokra történő hatékony felhasználására, akkor azok – az érintett tagállamok szabályozó hatóságainak jóváhagyásától függően – az ezen szabályozó hatóságok által meghatározott maximális összegben felhasználhatók olyan bevételként, amelyet a szabályozó hatóságoknak figyelembe kell venniük a hálózati díjak számítási módszereinek jóváhagyásakor és/vagy a hálózati díjak meghatározásakor. A bevételek fennmaradó részét külön belső számlán kell elhelyezni mindaddig, amíg az felhasználhatóvá nem válik az első albekezdés a) és/vagy b) pontjában meghatározott célokra. Az Ügynökség tájékoztatást kap a második albekezdésben említett szabályozó hatóság jóváhagyásáról.” |
II. Az alapügy tényállása és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
|
9. |
A fentieknek megfelelően a BCAB svéd társaság, amelynek egyedüli tevékenységét a tulajdonában álló Baltic Cable üzemeltetése képezi. A BCAB nem számít fel díjat a Baltic Cable vezetékhez való hozzáférésért. |
|
10. |
Az EI a 714/2009 rendelet I. melléklete 6.5 pontjában előírtaknak megfelelően éves jelentést tesz közzé a szűk keresztmetszetből származó bevételek összegére és felhasználására vonatkozóan. E célból az EI 2014. május 27‑i levelével felszólította a BCAB‑t, hogy szolgáltasson adatot a szűk keresztmetszetből származó bevételeinek összegéről és felhasználásáról a 2013. július 1. és 2014. június 30. közötti időszakra vonatkozóan. 2014. július 1‑jén a BCAB jelezte, hogy a szűk keresztmetszetből származó bevételei a szóban forgó időszakban 159542374 svéd korona (SEK) összegnek feleltek meg, és hogy azokat főként abból a célból használta fel, hogy „biztosítsa az átviteli kapacitásokhoz való hozzáférést és azok elosztását a rendszerösszekötőn”. ( 10 ) |
|
11. |
Az EI a szűk keresztmetszetből származó bevételekről szóló 2014. évi jelentésében megállapította, hogy részletesebben meg kell vizsgálni a BCAB szűk keresztmetszetből származó bevételeinek a BCAB általi felhasználását. |
|
12. |
2015. május 29‑i levelével az EI felszólította a BCAB‑t, hogy szolgáltasson adatot a szűk keresztmetszetből származó bevételeinek összegéről és felhasználásáról a 2014. július 1. és 2015. június 30. közötti időszakra vonatkozóan. 2015. július 1‑jén a BCAB jelezte, hogy a szűk keresztmetszetből származó bevételei a szóban forgó időszakban 177939624 SEK összegnek feleltek meg, amelyet az előző évi célokkal egyező célokra használt fel. ( 11 ) |
|
13. |
Az EI a szűk keresztmetszetből származó bevételekről szóló 2015. évi jelentésében úgy nyilatkozott, hogy elkezdte megvizsgálni a szűk keresztmetszetből származó bevételek BCAB általi felhasználását, és hogy ez az ellenőrzés folyamatban van. |
|
14. |
Az EI 2016. június 9‑i határozatával (a továbbiakban: 2016. június 9‑i EI határozat) felszólította a BCAB‑t, hogy a 2013. július 1. és 2014. június 30. közötti, illetve 2014. július 1. és 2015. június 30. közötti időszakban keletkezett, szűk keresztmetszetből származó bevételeit helyezze külön belső számlára. |
|
15. |
Az EI álláspontja szerint a szűk keresztmetszetből származó bevételeknek (a 2013. július 1. és 2014. június 30. közötti időszakra vonatkozó 61016510 SEK összeg, valamint a 2014. július 1. és 2015. június 30. közötti időszakra vonatkozó 48995127 SEK összeg) a BCAB általi, fizikaikapacitás‑garancia ( 12 ) biztosítása céljából történő felhasználása összhangban állt a 714/2009 rendelet 16. cikke (6) bekezdése első albekezdésének a lekötött kapacitás tényleges rendelkezésre állásának biztosítását lehetővé tevő a) pontjával. |
|
16. |
Az EI álláspontja szerint azonban a szűk keresztmetszetből származó bevételeknek (a 2013. július 1. és 2014. június 30. közötti időszakra vonatkozó 98480864 SE összeg, valamint a 2014. július 1. és 2015. június 30. közötti időszakra vonatkozó 128944497 SEK összeg) a Baltic Cable üzemeltetése és karbantartása céljából felmerült költségek fedezésére történő felhasználása nem állt összhangban a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdésével. Ennek az az oka, hogy a meglévő rendszerösszekötő üzemeltetéséhez és karbantartásához felhasznált, szűk keresztmetszetből származó bevételek nem szolgálják a rendszerösszekötő kapacitások fenntartását vagy növelését, ezért a 714/2009 rendelet 16. cikke (6) bekezdése első albekezdésének b) pontja nem teszi lehetővé a szűk keresztmetszetből származó bevételeknek a rendszerösszekötő működtetése és üzemeltetése céljából felmerült költségek fedezésére történő felhasználását. |
|
17. |
Ebből kifolyólag az EI 2016. június 9‑i határozatával felszólította a BCAB‑t, hogy helyezze külön belső számlára a szűk keresztmetszetből eredő bevételeknek a 2013. július 1. és 2014. június 30., valamint a 2014. július 1. és 2015. június 30. közötti időszakban a Baltic Cable üzemeltetése és karbantartása céljából felmerült költségek fedezésére felhasznált hányadát addig, amíg a társaság a bevételt a 714/2009 rendelet 16. cikke (6) bekezdése első albekezdésének a) és b) pontja szerinti célokra fel tudja használni. Az EI ugyanebben a határozatban felszólította a BCAB‑t a számlakivonatainak és az auditor arra vonatkozó igazolásának megküldésére, hogy a kérdéses bevételeket külön belső számlára helyezték. E határozat be nem tartásáért 5 millió SEK összegű bírságot lehetett kiszabni minden olyan hónapra vagy hónaprészre, amelyben a határozatban foglaltaknak nem tettek eleget, attól a hónaptól számított három hónapot követően, amelynek során a BCAB értesült a határozatról. |
|
18. |
A BCAB az EI 2016. június 9‑i határozatának megsemmisítése iránti keresetet terjesztett a Förvaltningsrätten i Linköping (linköpingi közigazgatási bíróság) elé. |
|
19. |
Az EI 2017. november 2‑i határozatával elutasította a BCAB annak engedélyezése iránti kérelmét, hogy a szűk keresztmetszetből származó bevételeit az EI által a hálózati díjak számítási módszereinek jóváhagyásakor és/vagy meghatározásakor figyelembe veendő bevételekként használhassa fel. |
|
20. |
A BCAB keresetet terjesztett a Förvaltningsrätten i Linköping (linköpingi közigazgatási bíróság) elé, amelyben arra hivatkozott, hogy az előző pontban említett kérelmével összhangban felhasználhatja a szűk keresztmetszetből származó bevételeit. |
|
21. |
A Förvaltningsrätten i Linköping (linköpingi közigazgatási bíróság) álláspontja szerint a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdése valószínűleg nem csak az átviteli rendszert üzemeltető vállalkozásokra, hanem azokra a vállalkozásokra is vonatkozik, amelyek – a BCAB‑hoz hasonlóan – kizárólag rendszerösszekötőt üzemeltetnek. Az említett bíróság álláspontja szerint e rendelkezésből egyértelmű, hogy a BCAB a szűk keresztmetszetből származó bevételeket nem használhatja fel nyereségszerzésre. Ezenfelül a szóban forgó bíróság álláspontja szerint csak az említett rendelkezés tág értelmezése tenné lehetővé, hogy a BCAB a szűk keresztmetszetből származó bevételeket üzemeltetési és karbantartási költségek fedezésére használja fel. Ezenfelül a szóban forgó bíróság álláspontja szerint a BCAB a szűk keresztmetszetből származó bevételeket nem tudja díjcsökkentésre felhasználni, mivel a felhasználói nem fizetnek díjat. |
|
22. |
A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint a 714/2009 rendelet 16. cikke (6) bekezdésének az előző pontban bemutatott módon történő értelmezése aránytalannak tekinthető következményekkel járna. A kérdést előterjesztő bíróság ezért – különösen az arányosság elvével összefüggésben – kétségbe vonja e rendelkezés érvényességét. |
|
23. |
Következésképpen, a Förvaltningsrätten i Linköping (linköpingi közigazgatási bíróság) az eljárást felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
|
|
24. |
Írásbeli észrevételeket a BCAB, az EI, a Spanyol Királyság, a Finn Köztársaság, az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság nyújtott be. Finnország kivételével ezek a felek a 2019. június 20‑i tárgyaláson szóbeli észrevételeket terjesztettek elő. |
III. Elemzés
A. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről
|
25. |
A kérdést előterjesztő bíróság első kérdésével arra kíván választ kapni a Bíróságtól, hogy a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdését alkalmazni kell‑e minden olyan esetben, amikor valamely személy a rendszerösszekötő‑kapacitás felosztásából szerez bevételt, vagy azt csak abban az esetben kell alkalmazni, ha a bevételeket megszerző személy a 2009/72 irányelv 2. cikkének 4. pontjában meghatározott átvitelirendszer‑üzemeltető. |
|
26. |
Elöljáróban megjegyzem, hogy a 714/2009 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerint (a „rendszerösszekötő” meghatározásának kivételével) a 2009/72 irányelv 2. cikkében található fogalommeghatározásokat kell alkalmazni. Az utóbbi irányelv 2. cikkének 4. pontja szerint az átvitelirendszer‑üzemeltető az a személy, aki/amely felelős valamely átviteli rendszer üzemeltetéséért, karbantartásáért, valamint annak fejlesztéséért, felelős továbbá azért, hogy a rendszer alkalmas legyen a villamos energia átvitelével kapcsolatos, észszerű igények kielégítésére. Az ítélkezési gyakorlat ( 13 ) szerint az átviteli rendszer a végső fogyasztók vagy az elosztók részére történő értékesítésre szánt villamos energia igen nagy feszültségű és nagyfeszültségű szállítására szolgáló összekapcsolt rendszer. |
|
27. |
Ezenfelül megjegyzendő, hogy az átvitelirendszer‑üzemeltetőket mint olyanokat a nemzeti szabályozó hatóságoknak kell kijelölniük és tanúsítaniuk, ( 14 ) és hogy a nemzeti szabályozó hatóságokat az uniós jogi szabályozás alapján kötelezettségek terhelik. A nemzeti szabályozó hatóságok konkrétan a 2009/72 irányelv 9. cikke alapján az átvitel és a termelés vagy ellátás szétválasztására kötelesek. A nemzeti szabályozó hatóságok ugyanezen irányelv 32. cikke alapján kötelesek az általuk előzetesen jóváhagyandó, nyilvános, objektív és megkülönböztetéstől mentes díj alapján harmadik feleknek hozzáférést biztosítani az átviteli rendszereikhez. |
|
28. |
A Bíróság rendelkezésére álló dokumentumokban nem szerepel utalás arra vonatkozóan, hogy a svéd szabályozó hatóság, jelesül az EI a Baltic Cable‑t létrehozó BCAB‑t ( 15 ) – vagyis a Baltic Cable tulajdonosát és üzemeltetőjét – átvitelirendszer‑üzemeltetőként tanúsította volna. Azt a német szabályozó hatóság, jelesül a Bundesnetzagentur für Elektrizität, Gas, Telekommunikation, Post und Eisenbahnen (szövetségi villamosenergia‑, gáz‑, hírközlési, postai és vasúti hálózati ügynökség, Németország; a továbbiakban: BNetzA) sem tanúsította. E tekintetben megjegyzendő, hogy a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) 2017. március 7‑i ítéletével ( 16 ) úgy határozott, hogy a BCAB köteles átvitelirendszer‑üzemeltetőként történő tanúsítást szerezni, ugyanakkor megtagadta tőle az átvitelirendszer‑üzemeltetőként történő tanúsítást azon az alapon, hogy a BCAB nem bizonyította a szétválasztási követelmény általa történő teljesítését. ( 17 ) |
|
29. |
A BCAB előadja, hogy a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdése kizárólag átvitelirendszer‑üzemeltetőkre vonatkozik, és hogy nem tekinthetők átvitelirendszer‑üzemeltetőknek az olyan vállalkozások, amelyek kizárólag rendszerösszekötőt üzemeltetnek, következésképpen ez utóbbi vállalkozások nem tartoznak a szóban forgó rendelkezés hatálya alá. ( 18 ) A BCAB azzal érvel, hogy a kizárólag rendszerösszekötőt üzemeltető vállalkozások helyzete nem azonos az átvitelirendszer‑üzemeltetők helyzetével. Az olyan vállalkozások ugyanis, amelyek nemcsak rendszerösszekötőket, hanem átviteli rendszereket is üzemeltetnek, az átviteli rendszert használók által fizetett díjak révén fedezhetik a rendszerösszekötő üzemeltetésével és karbantartásával kapcsolatban felmerülő költségeket. Ezzel szemben a kizárólag rendszerösszekötőt üzemeltető vállalkozások részére nem jár díj. A BCAB álláspontja szerint ebből az következik, hogy a 714/2009 rendelet 16. cikke (6) cikkének ez utóbbi vállalkozásokra történő alkalmazása esetén e vállalkozások nem fedezhetik a költségeiket és nem lesznek képesek ellátni feladatukat, vagyis nem lesznek képesek rendszerösszekötőt üzemeltetni. |
|
30. |
Az EI, a spanyol kormány és a finn kormány, a Parlament, a Tanács és a Bizottság ezzel ellentétes álláspontot képvisel. |
|
31. |
Az EI előadja, hogy a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdését alkalmazni kell minden olyan esetben, amikor valamely személy a rendszerösszekötő‑kapacitás felosztásából szerez bevételt. Álláspontja szerint ez a szóban forgó rendelkezés szövegéből, a 714/2009 rendelet jogalkotási előzményeiből, és abból is következik, hogy a rendelet 17. cikke lehetővé teszi az új rendszerösszekötőknek az említett rendelet 16. cikkének (6) bekezdése alóli mentesítését, következésképpen az utóbbi rendelkezés a meglévő rendszerösszekötőkre vonatkozik. Ezenfelül az EI azzal érvel, hogy a kizárólag rendszerösszekötőt üzemeltető vállalkozások mindenesetre átvitelirendszer‑üzemeltetőknek minősülnek. |
|
32. |
A spanyol kormány és a finn kormány úgy véli, hogy a kizárólag rendszerösszekötőt üzemeltető vállalkozásokat átvitelirendszer‑üzemeltetőknek kell tekinteni, amelyekre vonatkozik a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdése. E célból az átvitelirendszer‑üzemeltető fogalmának a 2009/72 irányelv 2. cikkének 4. pontjában szereplő meghatározására és a 714/2009 rendelet 17. cikkére hivatkoznak. |
|
33. |
A Parlament ( 19 ) álláspontja szerint a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdése a meglévő rendszerösszekötőkre vonatkozik. |
|
34. |
A Tanács azzal érvel, hogy a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdése azokra a vállalkozásokra vonatkozik, amelyek kizárólag rendszerösszekötőt üzemeltetnek, mivel ellenkező esetben joghézag állna fenn, és a vállalkozások arra lennének ösztönözve, hogy kizárólag rendszerösszekötőt üzemeltessenek. |
|
35. |
A Bizottság azzal érvel, hogy a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdését minden olyan esetben alkalmazni kell, amikor valamely személy a rendszerösszekötő‑kapacitás felosztásából bevételt szerez. Ez a szóban forgó rendelkezés szövegéből, annak biztosítására irányuló céljából ered, hogy a szűk keresztmetszetből származó bevételeket a rendszerösszekötő‑kapacitásokba történő beruházások növelésére használják fel, és ezáltal hozzájáruljanak az ellátásbiztonsághoz, továbbá abból a tényből következik, hogy a 714/2009 rendelet 17. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján mentességben részesíthető az olyan rendszerösszekötő, amely olyan személy tulajdonát képezi, amely jogi formájában független azoktól az átvitelirendszer‑üzemeltetőktől, amelyek hálózataiban a rendszerösszekötő megépül, amiből az következik, hogy a szóban forgó rendelet 16. cikkének (6) bekezdése az ilyen rendszerösszekötőre alkalmazandó. Ezenfelül a Bizottság azzal érvel, hogy a kizárólag rendszerösszekötőt üzemeltető vállalkozást mindenesetre átvitelirendszer‑üzemeltetőnek kell tekinteni, mivel először is a szóban forgó vállalkozás teljesíti a 2009/72 irányelv 2. cikkének 4. pontjában szereplő kritériumokat, másodszor pedig ellenkező esetben joghézag állna fenn, és meg lehetne kerülni a szóban forgó irányelv által az átvitelirendszer‑üzemeltetők részére előírt jogi kötelezettségeket. |
|
36. |
Úgy vélem, hogy a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdését minden olyan esetben alkalmazni kell, amikor valamely vállalkozás rendszerösszekötő‑kapacitás felosztásából bevételt szerez, függetlenül attól, hogy a szóban forgó vállalkozás átvitelirendszer‑üzemeltetőnek minősül‑e. Az alábbiakban ismertetem az e következésem alapjául szolgáltató indokokat. |
|
37. |
Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit és az általa követett célokat kell figyelembe venni, hanem a szövegkörnyezetét, valamint az uniós jogi rendelkezések összességét is. Valamely uniós jogi rendelkezés értelmezése szempontjából annak keletkezése is relevánsnak bizonyulhat. ( 20 ) |
|
38. |
Először is, a 714/2009 rendelet 16. cikke (6) bekezdésének első albekezdése szerint „a rendszerösszekötő‑kapacitás felosztásából származó bevételeket a [rendelkezés a) és/vagy b) pontjában meghatározott] célokra kell felhasználni”. Nincs feltételhez kötve, hogy ki tehet szert ezekre a bevételekre. Közelebbről, a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdése nem utal az átvitelirendszer‑üzemeltetőkre. Ennélfogva e rendelkezés alkalmazásához az is elegendő, ha a szóban forgó bevételek rendszerösszekötő‑kapacitás felosztásából származnak. Ez a helyzet a szűk keresztmetszetből származó bevételek esetében, amelyek – a fenti 4. pontban foglaltaknak megfelelően – szűk keresztmetszet fennállása esetén tartott aukciókból erednek. Nem releváns, hogy átvitelirendszer‑üzemeltetők vagy más személyek tesznek‑e szert ezekre a bevételekre. |
|
39. |
Elismerem, hogy a 714/2009 rendelet 16. cikkének (1), (2), (4) és (5) bekezdése az átvitelirendszer‑üzemeltetőkre utal. E bekezdések tárgya azonban: (a piaci szereplőknek hatékony gazdasági jelzéseket szolgáltató) piaci alapú megoldások használata a szűk keresztmetszet problémáinak kezelése céljából (az (1) bekezdés); az ügyletek csökkentésével járó eljárásoknak vészhelyzet esetén történő alkalmazására (az átvitelirendszer‑üzemeltetőknek) adott engedély (a (2) bekezdés); a piaci szereplők arra vonatkozó kötelezettsége, hogy előzetesen tájékoztassák az átvitelirendszer‑üzemeltetőket arról, hogy fel kívánják‑e használni a lekötött kapacitásokat (a (4) bekezdés); és az átvitelirendszer‑üzemeltetők arra vonatkozó kötelezettsége, hogy a rendszerösszekötő vezetéket a legnagyobb kapacitáson használják, amennyire ez műszakilag lehetséges (az (5) bekezdés). E rendelkezések nem vonatkoznak a rendszerösszekötő‑kapacitások felosztásából származó bevételek felhasználására. Ezzel szemben a 714/2009 rendelet 16. cikkének kifejezetten erre a kérdésre vonatkozó (6) bekezdése nem utal az átvitelirendszer‑üzemeltetőkre. |
|
40. |
Másodszor, a szövegösszefüggést illetően meg kell említeni a 714/2009 rendelet 17. cikkét. E cikk lehetővé teszi az új rendszerösszekötőknek az említett rendelet 16. cikkének (6) bekezdése alóli mentesítését. Ez azt jelenti, hogy mentesítés hiányában a rendszerösszekötőkre alkalmazni kell a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdését. Közelebbről, mivel a szóban forgó rendelet 17. cikkének (1) bekezdése értelmében kizárólag „új” rendszerösszekötők – vagyis a 2003. augusztus 4‑ig be nem fejezett rendszerösszekötők ( 21 ) – kaphatnak mentességet, a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdését a 2003. augusztus 4. előtt befejezett valamennyi rendszerösszekötőre (a továbbiakban: meglévő rendszerösszekötők) alkalmazni kell. A Baltic Cable vezeték esetében ez a helyzet áll fenn, mivel az az említett időpont előtt készült el. |
|
41. |
Harmadszor, a 714/2009 rendelet célját illetően megjegyzem, hogy az említett rendelet arra irányul, hogy fejlessze a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelmét, és ezáltal hatékonyságjavulást, versenypiaci árakat és magasabb szintű szolgáltatásokat teremtsen, továbbá hogy hozzájáruljon az ellátás biztonságához és fenntarthatóságához. ( 22 ) E célból ösztönözni kell a jelentős infrastruktúra létrehozására irányuló beruházásokat. ( 23 ) Ez különösen a rendszerösszekötőkre vonatkozik, mivel a rendszerösszekötő‑kapacitás elégtelen. ( 24 ) |
|
42. |
Ennek alapján a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdése biztosítja, hogy egyes bevételeket, jelesül a rendszerösszekötő‑kapacitás felosztásából származó bevételeket a meglévő rendszerösszekötő‑kapacitás fenntartására vagy új kapacitásba történő beruházás céljára használják fel. A 714/2009 rendelet 16. cikke (6) bekezdése első albekezdésének a) és b) pontja ugyanis biztosítja, hogy e bevételeket – ahelyett, hogy azokat a rendszerösszekötő üzemeltetője szabadon használná fel – „a lekötött kapacitás tényleges rendelkezésre állásának biztosítás[ára]” vagy „a rendszerösszekötő kapacitásoknak különösen új rendszerösszekötők révén történő fenntartás[ára] vagy növelésére fordított hálózati beruházások[ra]” használják fel. A 714/2009 rendelet 16. cikke (6) bekezdésének második albekezdése szerint e bevételek kizárólag akkor használhatók fel a hálózati díj csökkentésére, az érintett tagállamok szabályozó hatóságainak jóváhagyásától függően és egy adott maximális összegben, ha azok „hatékonyan nem használhatók fel” az előző célokra. Ezenfelül a szóban forgó rendelkezés harmadik albekezdése alapján a maximális összeget meghaladó bevételeket külön belső számlán kell elhelyezni mindaddig, amíg azok felhasználhatóvá nem válnak a 714/2009 rendelet 16. cikke (6) bekezdése első albekezdésének a) vagy b) pontjában meghatározott célokra. |
|
43. |
Az uniós jogalkotó döntését, amely szerint a rendszerösszekötő‑kapacitás felosztásából származó bevételek szolgáljanak a meglévő rendszerösszekötő‑kapacitás fenntartására vagy új kapacitásba történő beruházásra, az indokolta, hogy az utóbbi bevételek szűkösségi járadéknak minősülnek. Ez azt jelenti, hogy a rendszerösszekötő üzemeltetője a szűk keresztmetszetből származó bevételekre tesz szert szűk keresztmetszet esetén, ha a rendelkezésre álló kapacitást aukcióval felosztják, ami az érintett két átviteli rendszer nagykereskedelmi árkülönbözetének megfelelő nyereséget eredményez. Szűk keresztmetszet hiányában az összekapcsolt átviteli rendszereken belül alkalmazott nagykereskedelmi árak közel esnek egymáshoz, és a rendszerösszekötő üzemeltetője nem tesz szert rendszerösszekötő‑kapacitás felosztásából származó bevételre, vagy ilyen bevételre csak kisebb mértékben tesz szert. Ebből az következik, hogy a rendszerösszekötő üzemeltetője nem kap ösztönzést arra, hogy rendszerösszekötő‑kapacitást fejlesszen. ( 25 ) Emiatt kötelezővé kellett tenni a szűk keresztmetszetből származó bevételeknek a 714/2009 rendelet 16. cikke (6) bekezdése első bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott célokra történő felhasználását. |
|
44. |
Nem látom indokoltnak, hogy e kötelezettség kizárólag az átvitelirendszer‑üzemeltetőket terhelje. Épp ellenkezőleg, számomra úgy tűnik, hogy a 714/2009 rendelet célja és az e rendelet 16. cikke (6) bekezdésének alapját képező megfontolás is azt kívánja meg, hogy az utóbbi rendelkezés minden szűk keresztmetszetből származó bevételekben részesülő személyre alkalmazandó legyen. |
|
45. |
Negyedszer, a jogalkotási előzményeket illetően megjegyzem, hogy az 1228/2003 rendelet ( 26 ) előkészítő munkáiból kitűnik, hogy a Parlament a rendszerösszekötők szűk keresztmetszetből származó bevételek felhasználására vonatkozó korlátozások alóli mentesítésének lehetővé tételét annak érdekében javasolta, ( 27 ) hogy „a rendszerösszekötő projekteket vállalkozási alapon lehessen finanszírozni”, és hogy „e projekteket az átvitelirendszer‑üzemeltető helyett más fél is fejleszthesse”. ( 28 ) |
|
46. |
E tekintetben rámutatok arra, hogy a rendszerösszekötőket, vagy azon átviteli rendszerek üzemeltetői hozzák létre, amelyeket azok összekötik, amely esetben a beruházási költségek az ezen átvitelirendszer‑üzemeltetők által a 2009/72 irányelv 32. cikkével és a 714/2009 rendelet 14. cikkével összhangban felszámított, szabályozott átviteli díjak révén térülnek meg, vagy azokat olyan piaci szereplők hozzák létre, amelyek a beruházási költségeket nem fedezhetik szabályozott átviteli díjak révén, mivel nem üzemeltetnek átviteli rendszert, mindazonáltal a szűk keresztmetszetből származó bevételek (amelyek a fenti 4. pontban említettek szerint jelentősek lehetnek, így lehetővé tehetik számukra a költségeik megtérülését és nagy nyereség megszerzését) megszerzése érdekében érdekeltek abban, hogy rendszerösszekötőkbe ruházzanak be. Az utóbbi rendszerösszekötőkre gyakran „kereskedelmi” rendszerösszekötőkként utalnak. ( 29 ) Úgy tűnik, a BCAB e csoportba tartozik tekintettel arra, hogy állítólagosan nem kapcsolódik a svéd vagy a német átvitelirendszer‑üzemeltetőkhöz. |
|
47. |
A Parlament a kereskedelmi rendszerösszekötőkre utal, amikor a fenti 45. pontban „vállalkozási alapon finanszírozott” és „az átvitelirendszer‑üzemeltető helyett más fél által fejlesztett” rendszerösszekötőkre hivatkozik. A Parlament álláspontja szerint ebből az következik, hogy a szűk keresztmetszetből származó bevételek felhasználására vonatkozó korlátozás az átvitelirendszer‑üzemeltetők által fejlesztett rendszerösszekötőkre vonatkozik, míg az átvitelirendszer‑üzemeltető helyett más fél által fejlesztett „vállalkozási” vagy kereskedelmi rendszerösszekötők mentesülnek a szűk keresztmetszetből származó bevételek felhasználására vonatkozó szabályok alól. ( 30 ) |
|
48. |
Az 1228/2003 rendelet 7. cikkének – jelenleg a 714/2009 rendelet 17. cikkének – végső változatában azonban a mentesség hatályát a meglévő rendszerösszekötőkkel ellentétben az új rendszerösszekötőkre korlátozták. ( 31 ) Ebből az következik, hogy a választóvonal az új és meglévő rendszerösszekötők között húzódik meg, és hogy kizárólag az előbbiek részesülhetnek mentességben. Másképpen fogalmazva, a választóvonal nem – a Parlament szándékának megfelelően – az átvitelirendszer‑üzemeltetők által finanszírozott és üzemeltetett rendszerösszekötők és az átvitelirendszer‑üzemeltetőktől eltérő más felek által fejlesztett rendszerösszekötők között húzódik meg. Következésképpen a meglévő rendszerösszekötők – függetlenül attól, hogy azokat átvitelirendszer‑üzemeltetők vagy más felek fejlesztik és üzemeltetik‑e – a 714/2009 rendelet 17. cikkének hatályán kívül esnek, ennélfogva a szóban forgó rendelet 16. cikke (6) bekezdésének hatálya alá tartoznak. |
|
49. |
Ennélfogva, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdését alkalmazni kell minden olyan esetben, amikor valamely személy a rendszerösszekötő‑kapacitás felosztásából származó bevételt szerez, függetlenül attól, hogy e személy a 2009/72 irányelv 2. cikkének 4. pontja értelmében vett átvitelirendszer‑üzemeltetőnek minősül‑e. |
B. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésről
|
50. |
A kérdést előterjesztő bíróság a második kérdéssel arra vár választ a Bíróságtól, hogy amennyiben a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az kizárólag abban az esetben alkalmazandó, ha a rendszerösszekötő‑kapacitás felosztásából származó bevételekre szert tevő személy átvételirendszer‑üzemeltető, a 2009/72 irányelv 2. cikkének 4. pontja értelmében vett átvitelirendszer‑üzemeltetőnek minősül‑e az a vállalkozás, amely kizárólag rendszerösszekötőt üzemeltet. |
|
51. |
A fenti 49. pontból az következik, hogy a második kérdést nem szükséges megválaszolni. Arra az esetre azonban, ha a Bíróság úgy határozna, hogy a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdése kizárólag akkor alkalmazandó, ha a rendszerösszekötő‑kapacitás felosztásából származó bevételekre szert tevő személy átvitelirendszer‑üzemeltető, meg kell vizsgálnom ezt a kérdést. |
|
52. |
A fentieknek megfelelően ( 32 ) a BCAB előadja, hogy a kizárólag rendszerösszekötőt üzemeltető vállalkozások nem tekinthetők átvitelirendszer‑üzemeltetőknek. Ezzel szemben a spanyol kormány és a finn kormány, valamint a Bizottság azzal érvel, hogy az említett vállalkozásokat átvitelirendszer‑üzemeltetőknek kell tekinteni. A Parlament és a Tanács nem foglalt állást ebben a kérdésben. |
|
53. |
Álláspontom szerint a kizárólag rendszerösszekötőt üzemeltető vállalkozásokat a 2009/72 irányelv 2. cikkének 4. pontja értelmében vett átvitelirendszer‑üzemeltetőknek kell tekinteni. |
|
54. |
Először is, igaz, hogy a 714/2009 rendelet 2. cikkének 1. pontjában szereplő fogalommeghatározás szerint a „rendszerösszekötő” nem „átviteli rendszer”, hanem olyan „átviteli vezeték”, amely nemzeti átviteli hálózatokat köt össze. Megjegyzem azonban, hogy a 2009/72 irányelv 2. cikkének 3. pontjában szereplő fogalommeghatározás szerint az „átvitel”„villamos energia szállítása igen nagy feszültségű és nagyfeszültségű, összekapcsolt rendszereken a végső fogyasztókhoz vagy az elosztókhoz való eljuttatás céljából” (bele nem értve az ellátást). A fenti 26. pontnak megfelelően ez azt eredményezte, hogy a Bíróság megállapította, hogy az átviteli rendszer „a végső fogyasztók vagy az elosztók részére történő értékesítésre szánt villamos energia igen nagy feszültségű és nagyfeszültségű szállítására szolgáló összekapcsolt rendszer”. ( 33 ) Nem látom indokát annak, hogy a villamos energia rendszerösszekötőn történő „szállítását” miért ne lehetne a villamos energia 2009/72 irányelv 2. cikkének 3. pontja értelmében vett „átvitelének” tekinteni, következésképpen a szóban forgó rendszerösszekötőt miért ne lehetne az ítélkezési gyakorlat szerinti átviteli rendszernek tekinteni. |
|
55. |
Másodszor, a 2009/72 irányelv 2. cikkének 4. pontja szerint az átvitelirendszer‑üzemeltető „az a természetes vagy jogi személy, aki/amely felelős egy adott terület átviteli rendszerének [helyesen: rendszerének] üzemeltetéséért, karbantartásáért, valamint szükség esetén annak fejlesztéséért, és adott esetben annak más rendszerekkel való összekapcsolásáért, felelős továbbá azért, hogy a rendszer hosszú távon alkalmas legyen a villamos energia átvitelével kapcsolatos, észszerű igények kielégítésére”. ( 34 ) Igaz, hogy e rendelkezés különbséget tesz egyrészről az átviteli rendszerek, másrészről pedig az ilyen rendszerek rendszerösszekötői között. Mivel azonban a 2009/72 irányelv 2. cikkének 4. pontja az átvitelirendszer‑üzemeltetőkre bízza a rendszerösszekötők üzemeltetését, számomra úgy tűnik, hogy a rendszerösszekötőket átviteli rendszereknek kell tekinteni. |
|
56. |
Harmadszor, megjegyzem, hogy – a fenti 39. pontban foglaltaknak megfelelően – a 714/2009 rendelet 16. cikkének (2) és (5) bekezdése az átvitelirendszer‑üzemeltetőkre bízza a szűk keresztmetszet kezelésével kapcsolatos feladatok ellátását (az ügyletek csökkentésével járó eljárások vészhelyzetben történő alkalmazását és a szűk keresztmetszetű rendszerösszekötő vezetékek legnagyobb kapacitáson történő használatát), és nem utal más üzemeltetőkre. |
|
57. |
Negyedszer, rámutatok arra, hogy a 714/2009 rendelet 17. cikke az új rendszerösszekötőknek nem csak a szóban forgó rendelet 16. cikkének (6) bekezdése, hanem a 2009/72 irányelv 9. cikke, 32. cikke, valamint 37. cikkének (6) és (10) bekezdése alóli mentesítését is lehetővé teszi. Míg a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdését alkalmazni kell minden olyan esetben, amikor valamely személy szűk keresztmetszetből származó bevételt szerez, a 2009/72 irányelv fent említett rendelkezései kizárólag az átvitelirendszer‑üzemeltetőkre vonatkoznak. A szóban forgó irányelv 9. cikke rögzíti az átvitelirendszer‑üzemeltetők által teljesítendő szétválasztási követelményeket. Ezen irányelv 32. cikke, valamint 37. cikkének (6) és (10) bekezdése előírja, hogy a harmadik feleknek az átviteli rendszerekhez nyilvános, objektív és megkülönböztetéstől mentes, a nemzeti szabályozó hatóság által előzetesen jóváhagyott díj alapján kell hozzáférést biztosítani. Ez azt jelenti, hogy a 714/2009 rendelet 7. cikke (vagy az 1228/2003 rendelet 7. cikke) alapján mentességben nem részesülő rendszerösszekötők, különösen a meglévő rendszerösszekötők a 2009/72 irányelv 9. cikkének, 32. cikkének, valamint 37. cikke (6) és (10) bekezdésének hatálya alá tartoznak. Mivel e rendelkezések kizárólag az átvitelirendszer‑üzemeltetőkre vonatkoznak, a szóban forgó rendszerösszekötőket átvitelirendszer‑üzemeltetőknek kell üzemeltetniük. |
|
58. |
Ötödször, a fenti 53. pontban javasolt megoldás összhangban áll a 714/2009 rendelet céljával. |
|
59. |
Amennyiben ugyanis a rendszerösszekötők üzemeltetői átvitelirendszer‑üzemeltetők, kötelesek a rendszerösszekötőhöz hozzáférést biztosítani harmadik felek részére, ami a 714/2009 rendelet 1. cikkének b) pontjával összhangban lehetővé teszi a határokon keresztül történő kereskedelem fejlődését, és elősegíti a villamosenergia‑piac kialakulását. |
|
60. |
Ezenfelül, ha a rendszerkötők üzemeltetői átvitelirendszer‑üzemeltetők, meg kell felelniük a 2009/72 irányelv 9. cikkében rögzített szétválasztási követelményeknek. Ennek a határokon keresztül történő kereskedelmet is ösztönöznie kell, mivel – a 714/2009 rendelet hatásvizsgálata szerint – „a vertikálisan integrált társaságok nem ösztönzöttek abban, hogy beruházzanak a hálózataikba”. Ennek oka, hogy „a szűk keresztmetszetből származó bevételek gyakran meghaladják az új összeköttetések létrehozásából várható nyereséget”, ami „akadályozza az európai piacnak a határokon átnyúló rendszerösszeköttetések fejlesztése révén történő integrációját”. ( 35 ) |
|
61. |
Ennélfogva, ha a Bíróság úgy értelmezné a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdését, hogy az kizárólag az átvitelirendszer‑üzemeltetőkre vonatkozik, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a kizárólag rendszerösszekötőt üzemeltető vállalkozásokat átvitelirendszer‑üzemeltetőknek kell tekinteni. |
C. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik és negyedik kérdésről
|
62. |
A kérdést előterjesztő bíróság a harmadik kérdéssel lényegében arra kíván választ kapni a Bíróságtól, hogy amennyiben úgy kell értelmezni a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdését, hogy azt alkalmazni kell a kizárólag rendszerösszekötőt üzemeltető vállalkozásokra, a rendszerösszekötő üzemeltetésével és karbantartásával összefüggő költségek tekinthetők‑e az átviteli kapacitások fenntartására vagy növelésére fordított, a 16. cikk (6) bekezdése első albekezdésének b) pontjában említett hálózati beruházásoknak. |
|
63. |
A kérdést előterjesztő bíróság a negyedik kérdéssel lényegében arra kíván választ kapni a Bíróságtól, hogy amennyiben úgy kell értelmezni a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdését, hogy azt alkalmazni kell a kizárólag rendszerösszekötőt üzemeltető vállalkozásokra, e rendelkezés második albekezdése alapján a szóban forgó vállalkozás felhasználhatja‑e nyereségszerzésre a rendszerösszekötő‑kapacitás felosztásából származó bevételeket, tekintettel arra, hogy e bevételeket nem használhatja a hálózati díjak csökkentésére, mivel nem számít fel díjat. A kérdést előterjesztő bíróság arra is választ vár a Bíróságtól, hogy amennyiben a harmadik kérdésre nemleges választ kell adni, a 714/2009 rendelet 16. cikke (6) bekezdésének második albekezdése lehetővé teszi‑e a rendszerösszekötő‑kapacitás felosztásából származó bevételeknek a rendszerösszekötő üzemeltetése és karbantartása céljából felmerülő költségek fedezésére történő felhasználását. |
|
64. |
Ezeket a kérdéseket együttesen vizsgálom meg. |
|
65. |
A BCAB előadja, hogy a rendszerösszekötők üzemeltetési költségeinek fedezésére felhasznált bevételek a 714/2009 rendelet 16. cikke (6) bekezdése első albekezdésének b) pontjában rögzített célt, míg a karbantartási költségek fedezésére felhasznált bevételek az említett albekezdés a) pontjában rögzített célt szolgálják. Ezenfelül a BCAB előadja, hogy a 714/2009 rendelet 16. cikke (6) bekezdésének második albekezdése mindenesetre lehetővé teszi a rendszerösszekötő‑kapacitás felosztásából származó bevételeknek a kizárólag rendszerösszekötőként tevékenykedő vállalkozásnál felmerülő költségek fedezésére történő felhasználását. Végezetül, a BCAB kiemeli, hogy az ilyen vállalkozás a rendszerösszekötő‑kapacitás felhasználásából származó bevételeken kívül nem rendelkezik más bevételekkel. Közelebbről, nem számíthat fel díjat átvitelirendszer‑használatért, mivel nem működik átviteli rendszerként, és nem számíthat fel díjat a rendszerösszekötő használatáért, mivel ez nem lenne összeegyeztethető a 714/2009 rendelet 14. cikkével. |
|
66. |
Az EI azzal érvel, hogy a rendszerösszekötők üzemeltetési és karbantartási költségeinek fedezésére felhasznált bevételek nem szolgálják a 714/2009 rendelet 16. cikke (6) bekezdése első albekezdésének b) pontjában rögzített célt. Az EI álláspontja szerint a rendszerösszekötő‑kapacitás felosztásából származó bevételek nem használhatók fel a hálózati díjak csökkentésére, mivel a BCAB nem számít fel díjat. E bevételek nem használhatók fel nyereségszerzésre, mivel ez nem lenne összeegyeztethető a 714/2009 rendelet 16. cikke (6) bekezdésének szövegével. Ezenfelül az EI álláspontja szerint a kizárólag rendszerösszekötőt üzemeltető vállalkozások nem rendelkezhetnek a rendszerösszekötő‑kapacitás felosztásából származó bevételektől eltérő bevételekkel, tekintettel arra, hogy valamely díjnak a rendszerösszekötő felhasználásáért történő felszámítása nem lenne összeegyeztethető a szóban forgó rendelet 14. cikkével. |
|
67. |
A spanyol kormány úgy véli, hogy a kizárólag rendszerösszekötőt üzemeltető vállalkozások a rendszerösszekötő‑kapacitás felosztásából származó bevételektől eltérő bevételekre is szert tehetnek. |
|
68. |
A finn kormány álláspontja szerint a rendszerösszekötők üzemeltetési és karbantartási költségeinek fedezésére felhasznált bevételek nem szolgálják a 714/2009 rendelet 16. cikke (6) bekezdése első albekezdésének b) pontja által előírt, hálózatba történő beruházást. A finn kormány álláspontja szerint azonban a 2009/72 irányelv 37. cikkének (6) bekezdése és a 714/2009 rendelet 16. cikke (6) bekezdésének második albekezdése alapján a nemzeti szabályozó hatóság engedélyezheti a BCAB számára a rendszerösszekötő‑kapacitás felosztásából származó bevételeknek üzemeltetési és karbantartási költségek fedezésére, valamint nyereségszerzésre történő felhasználását az általa meghatározott maximális összegig. Az ezen összeget meghaladó bevételeket külön belső számlán kell elhelyezni. |
|
69. |
A Parlament ( 36 ) előadja, hogy a 714/2009 rendelet 16. cikke (6) bekezdése első albekezdése a) és b) pontjának szó szerinti értelmezése alapján úgy tekinthető, hogy a rendszerösszekötő üzemeltetési és karbantartási költségeinek fedezésére felhasznált bevételek a szóban forgó albekezdésben rögzített célokat szolgálják. A Parlament ugyanakkor megjegyzi, hogy a 714/2009 rendelet 16. cikke (6) bekezdésének első albekezdését a nemzeti szabályozó hatóságok rendszerint szigorúbban értelmezik. A Parlament álláspontja szerint a rendszerösszekötők üzemeltetési és karbantartási költségei elsődlegesen nem a rendszerösszekötő‑kapacitás felosztásából származó bevételekből, hanem a kizárólag rendszerösszekötőt üzemeltető vállalkozások által megszerezhető más bevételekből fedezhetők. Ez utóbbi bevételek származhatnak i. a 2009/72 irányelv 3. cikkének (6) bekezdése szerinti, valamely közszolgáltatási kötelezettség teljesítéséért járó ellentételezésből; ii. az irányelv 37. cikke szerint a nemzeti szabályozó hatóságok által jóváhagyott átviteli vagy elosztási díjakból, vagy iii. a 2015/1222 rendelet 75. cikke szerinti más megfelelő mechanizmusokból. |
|
70. |
A Tanács álláspontja szerint a kizárólag rendszerösszekötőt üzemeltető vállalkozások a rendszerösszekötő‑kapacitás felosztásából származó bevételektől eltérő bevételekre is szert tehetnek. |
|
71. |
A Bizottság előadja, hogy a rendszerösszekötő üzemeltetési és karbantartási költségeinek fedezésére felhasznált bevételek nem szolgálják a 714/2009 rendelet 16. cikke (6) bekezdése első albekezdésének b) pontjában rögzített célt, és hogy e rendelkezés második albekezdésében semmi nem utal arra, hogy a rendszerösszekötő‑kapacitás felosztásából származó bevételek felhasználhatók lennének nyereségszerzésre. Ezenfelül a Bizottság előadja, hogy a kizárólag rendszerösszekötőt üzemeltető vállalkozások a rendszerösszekötő‑kapacitás felosztásából származó bevételektől eltérő bevételekre is szert tehetnek. A nemzeti szabályozó hatóságok ugyanis úgy határozhatnak, hogy a nemzeti átviteli rendszer valamennyi felhasználója által fizetett általános díjak fedezik a rendszerösszekötőknél felmerülő költségek egy hányadát. A német „Offshore‑Umlage” esetében ez a helyzet. E költségek támogatásokból is fedezhetők, amennyiben e támogatások összhangban állnak az állami támogatási szabályokkal. |
|
72. |
Álláspontom szerint úgy tekinthető, hogy a rendszerösszekötők üzemeltetése és karbantartása, valamint az észszerű nyereségszerzés céljából felmerülő költségek fedezésére felhasznált bevételek a 714/2009 rendelet 16. cikke (6) bekezdése első albekezdésének a) és b) pontjában rögzített célokat szolgálják. Amennyiben azonban a kizárólag rendszerösszekötőt üzemeltető vállalkozások az alábbiakban szereplő más bevételekre tesznek szert, a rendszerösszekötő üzemeltetési és karbantartási költségeit elsődlegesen ez utóbbi bevételekből kell fedezni. |
|
73. |
Először is, számomra úgy tűnik, hogy a rendszerösszekötők karbantartása céljából felmerülő költségek fedezésére felhasznált bevételek a 714/2009 rendelet 16. cikke (6) bekezdése első albekezdésének b) pontjában rögzített célt, jelesül „a rendszerösszekötő kapacitásoknak különösen új rendszerösszekötők révén történő fenntartása vagy növelésére fordított hálózati beruházások[at]” szolgálják. Mivel ugyanis a szóban forgó b) pont „különösen” az új rendszerösszekötőkbe történő beruházásokra vonatkozik, a meglévő rendszerösszekötőkbe történő beruházások is a hatálya alá tartoznak. Ezenfelül a b) pont nem csak a „rendszerösszekötő kapacitások „növelésére”, hanem valamely rendszerösszekötő kapacitásának „fenntartás[ár]a” fordított olyan beruházásokra is vonatkozik, amelyek ezáltal lehetővé teszik a szóban forgó rendszerösszekötő megfelelő működését. |
|
74. |
E tekintetben utalni kell a 714/2009 rendeletet 2020. január 1‑jétől hatályon kívül helyező és felváltó (EU) 2019/943 rendelet ( 37 ) 19. cikkének (2) bekezdésére. Habár a 2019/943 rendelet nem alkalmazandó az alapeljárásra, érdemes lehet megjegyezni, hogy e rendelet 19. cikke (2) bekezdésének b) pontja – amely a 714/2009 rendelet 16. cikke (6) bekezdése első albekezdése b) pontjának felel meg – különösen „a rendszerösszekötők szűk keresztmetszetének csökkentése szempontjából releváns hálózati beruházásokból eredő költségek fedezés[ér]e” vonatkozik. A rendszerösszekötő karbantartása céljából felmerülő költségek segítenek a szűk keresztmetszet elkerülésében, mivel a szűk keresztmetszet kialakulása a rosszul karbantartott rendszerösszekötőkön valószínű. |
|
75. |
Másodszor, álláspontom szerint a rendszerösszekötők üzemeltetési költségei nem a rendszerösszekötő kapacitásoknak a 714/2009 rendelet 16. cikke (6) bekezdése első albekezdésének b) pontjában rögzített fenntartásának vagy növelésének céljából merülnek fel. Úgy tekinthető viszont, hogy e költségek az ugyanezen albekezdés a) pontjában rögzített célból, vagyis „a lekötött kapacitás tényleges rendelkezésre állásának biztosítása” céljából merülnek fel. |
|
76. |
E tekintetben megjegyzendő, hogy bár a kérdést előterjesztő bíróság kérdése kizárólag a 714/2009 rendelet 16. cikke (6) bekezdése első albekezdése b) pontjának értelmezésére vonatkozik, ugyanezen albekezdés a) pontját is figyelembe kell venni az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik és negyedik kérdés megválaszolása céljából. Ennek oka, hogy a két pont összefügg egymással. Ezt az is indokolja, hogy a negyedik kérdés tárgyát a 714/2009 rendelet 6. cikke (6) bekezdése második albekezdésének értelmezése képezi, amely rendelkezés kizárólag akkor alkalmazandó, ha a rendszerösszekötő‑kapacitás felosztásából származó bevételek nem használhatók fel az első albekezdés a) és/vagy b) pontjában rögzített célokra. |
|
77. |
Számomra úgy tűnik, hogy az üzemeltetési költségek a rendszerösszekötő‑kapacitás felosztásából és a kapacitás rendelkezésre állásának biztosítása céljából megtett intézkedésekből erednek. Ebből az következik, hogy e költségek a 714/2009 rendelet 16. cikke (6) bekezdése első albekezdésének a) pontjában rögzített célt szolgálják. Ezt alátámasztja a 2019/943 rendelet 19. cikkének (2) bekezdése is, amely szerint az a) pontban rögzített cél „magában foglalja” a kapacitásgaranciához kapcsolódó ellentételezést is. ( 38 ) |
|
78. |
Számomra emellett úgy tűnik, hogy a 714/2009 rendelet 16. cikke (6) bekezdése első albekezdésének a) és b) pontjában rögzített célokból felmerülő költségeknek észszerű nyereséget is magukban kell foglalniuk. E tekintetben megjegyzem, hogy az 1228/2003 rendeletre irányuló bizottsági javaslat ( 39 ) 6. cikkének (6) bekezdésében szereplő azon kijelentés, amely szerint a rendszerösszekötő‑kapacitás felosztásából származó bevételek „az [átvitelirendszer‑üzemeltetők] számára nem képezhetik többletnyereség forrását”, nem szerepel e rendelkezés végső változatában vagy a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdésében. Megjegyzem továbbá, hogy a 714/2009 rendelet I. mellékletének 6.4. pontja alapján a nemzeti szabályozó hatóságoknak ellenőrizniük kell, hogy a rendszerösszekötők üzemeltetői az általuk megszerzett, szűk keresztmetszetből származó bevételeket a szóban forgó rendelet 16. cikkének (6) bekezdésével összhangban használják‑e fel. Ennélfogva, a hatóságok biztosítani tudják, hogy az említett üzemeltetők által megszerzett nyereség összege ne legyen akkora, hogy veszélyeztesse a rendszerösszekötő üzemeltetését és karbantartását, vagy hogy kizárja az új rendszerösszekötő kapacitásokba történő beruházást. ( 40 ) |
|
79. |
Harmadszor, a fenti 72. pontban javasolt megoldás összhangban áll a 714/2009 rendelet 16. cikke (6) bekezdésének céljával, amely – a jelen indítvány 42. pontja szerint – nemcsak a rendszerösszekötő kapacitásának növelése, hanem a meglévő kapacitás fenntartása is. Ezenfelül, ha úgy kellene értelmezni a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdését, hogy az tiltja a rendszerösszekötő‑kapacitás felosztásából származó bevételeknek a meglévő rendszerösszekötő üzemeltetése és karbantartása, valamint észszerű nyereség megszerzése céljából történő felhasználását, veszélybe kerülhetne az új rendszerösszekötőkbe történő beruházás. A fenti 46. pontnak megfelelően előfordulhat, hogy a piaci felek a szűk keresztmetszetből származó bevételek megszerzése érdekében új rendszerösszekötőkbe ruháznak be. Amennyiben azonban úgy kell értelmezni a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdését, hogy azzal ellentétes a szűk keresztmetszetből származó bevételek nyereségszerzés céljából történő felhasználása, előfordulhat, hogy a piaci felek elveszítik a beruházás iránti érdeklődésüket. Igaz, hogy a 714/2009 rendelet 17. cikke alapján mentesülhetnek az e rendelet 16. cikkének (6) bekezdése alól, ami lehetővé teszi számukra, hogy szabadon felhasználják a szűk keresztmetszetből származó bevételeket. Mentesség azonban csak korlátozott időre adható. ( 41 ) |
|
80. |
Negyedszer, a BCAB és az EI előadásával ellentétben, a kizárólag rendszerösszekötőt üzemeltető vállalkozások a rendszerösszekötő‑kapacitás felosztásából származó bevételektől eltérő bevételeket is szerezhetnek. A fenti 72. pontnak megfelelően számomra úgy tűnik, hogy ilyen esetben a rendszerösszekötő üzemeltetési és karbantartási költségeit elsődlegesen az említett egyéb bevételekből kell fedezni. |
|
81. |
E tekintetben egyetértek a BCAB‑val és az EI‑vel abban, hogy a kizárólag rendszerösszekötőt üzemeltető vállalkozások a rendszerösszekötő üzemeltetése és karbantartása céljából felmerülő költségeket nem fedezhetik hálózati díjak beszedésével. Ennek az az oka, hogy egy ilyen vállalkozás nem szed díjat a rendszerösszekötő által összekapcsolt átviteli rendszerek egyikéhez való hozzáférésért, mivel e rendszerek egyikét nem ő üzemelteti. Ezt az is indokolja, hogy e vállalkozás nem szedhet díjat a rendszerösszekötőhöz való hozzáférésért, mivel ennek révén a belföldi eladási árhoz képest megnövekednének a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme során alkalmazott árak, ami veszélyeztetné a villamos energia belső piaca céljainak megvalósítását. Ez összeegyeztethetetlen lenne a 714/2009 rendelet 14. cikkének (5) bekezdésével is, amely kizárja, hogy „a villamos energia bejelentett tranzitjára vonatkozó egyedi ügyletekre […] külön hálózati díjakat [lehessen] alkalmazni”. A rendelet (15) preambulumbekezdésének megfelelően „nem lenne helyénvaló […] különleges díjakat alkalmazni, amelyeket csak az exportőrök vagy importőrök fizetnének a belföldi hálózat általános hozzáférési díján felül”. |
|
82. |
A BCAB és az EI előadásával ellentétben azonban a kizárólag rendszerösszekötőt üzemeltető vállalkozások a rendszerösszekötő‑kapacitás felosztásából származó bevételektől eltérő bevételekre is szert tehetnek. |
|
83. |
E tekintetben a 714/2009 rendelet (29) preambulumbekezdéséből nyilvánvaló, hogy a szóban forgó rendelet nem harmonizálja teljeskörűen a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelmének szabályozását. Közelebbről, a rendelet 18. cikkében a Bizottság felhatalmazást kap „a villamos energia kereskedelmére vonatkozó részletes szabályok[ra]” ( 42 ) vagy a harmadik fél általi hozzáférés, a szűk keresztmetszet kezelése és az átviteli díjak rendszere területének részletes szabályaira ( 43 ) vonatkozó iránymutatások elfogadására. Ezenfelül a szóban forgó iránymutatásoknak csak a 714/2009 rendelet céljainak eléréséhez „szükséges harmonizáció minimális szintjét” kell megvalósítaniuk. ( 44 ) |
|
84. |
Ezenfelül a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdésével ellentétes, ha a rendszerösszekötő‑kapacitás felosztásából származó bevételeket a rendelkezés első és második albekezdésében rögzítettektől eltérő célokra használják fel. E rendelkezés természetesen nem zárja ki, hogy a rendszerösszekötők üzemeltetői más bevételekre tegyenek szert, vagy hogy e más bevételeket a lekötött kapacitás tényleges rendelkezésre állásának biztosításától, illetve a rendszerösszekötő kapacitások fenntartására vagy növelésére fordított hálózati beruházásoktól eltérő célokra használják fel. |
|
85. |
Megjegyzem, hogy a 2009/72 irányelv 37. cikke (6) bekezdésének c) pontja akként rendelkezik, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok felelősek a határon átnyúló infrastruktúrához való hozzáférés, ideértve a szűk keresztmetszetek kezelésére vonatkozó módszertanoknak vagy feltételeknek megállapításáért vagy jóváhagyásáért. A Bizottság érvelése szerint ezen az alapon e hatóságok úgy határozhatnak, hogy a nemzeti átviteli rendszer összes használójára kivetett díjat részben a rendszerösszekötők üzemeltetése és karbantartása céljából felmerülő költségek fedezésére kell felhasználni. Ez összhangban állna a 714/2009 rendelet (15) preambulumbekezdésével, 14. cikkének (5) bekezdésével és e rendelet céljával, mivel a rendszerösszekötő egyedüli használói helyett a nemzeti átviteli rendszer valamennyi használójával szemben a szóban forgó rendszerösszekötő üzemeltetése és karbantartása céljából felmerülő költségek fedezését szolgáló díjat alkalmaznának. A Bizottság érvelése szerint e mechanizmusra szolgál példaként a német „Offshore‑Umlage” (part közeli létesítményeket terhelő díj), amelyet a hálózatüzemeltetők az általános hálózati díj kiegészítéseként szednek be, és amely a közhálózathoz csatlakozó valamennyi végső fogyasztót terheli. A szóban forgó „Offshore‑Umlage” fedezi a part közeli szélerőműveket a főhálózattal összekötő vezetékek tervezésének, kivitelezésének és üzemeltetésének költségeit. ( 45 ) |
|
86. |
Számomra úgy tűnik, hogy – a Parlament által a tárgyaláson előadottaknak megfelelően – amennyiben olyan szabályozási keret van érvényben, amely a rendszerösszekötő üzemeltetése és karbantartása céljából felmerülő költségek fedezését szolgáló díjról rendelkezik, e költségeket elsősorban a szóban forgó díjból kell fedezni. Ebben a helyzetben tehát a kizárólag rendszerösszekötőt üzemeltető vállalkozásoknak a rendszerösszekötő‑kapacitás felosztásából származó bevételeket elsődlegesen a rendszerösszekötő üzemeltetésétől és karbantartásától eltérő célokra – például valamely meglévő rendszerösszekötő kapacitásának növelésére vagy új rendszerösszekötőbe történő beruházásra – kell felhasználniuk. Álláspontom szerint ezt – a fenti 43. pontban foglaltaknak megfelelően – a 714/2009 rendelet 16. cikke (6) bekezdésének alapját képező megfontolás teszi szükségessé. |
|
87. |
Következésképpen a harmadik és negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 714/2009 rendelet 16. cikke (6) bekezdése első albekezdésének a) és b) pontját úgy kell értelmezni, hogy a rendszerösszekötő‑kapacitás felosztásából származó bevételek felhasználhatók a rendszerösszekötő üzemeltetése és karbantartása céljából felmerülő költségek fedezésére és észszerű nyereség megszerzésére az érintett tagállamok szabályozó hatóságainak jóváhagyásától függően, amely hatóságoknak ellenőrizniük kell, hogy a szóban forgó nyereség összege nem akkora‑e, hogy veszélyeztesse a rendszerösszekötő üzemeltetését és karbantartását, vagy hogy kizárja az új rendszerösszekötő kapacitásokba történő beruházást. Amennyiben azonban olyan szabályozási keret van érvényben, amely a rendszerösszekötő üzemeltetése és karbantartása céljából felmerülő költségek fedezését szolgáló díjról rendelkezik, a 714/2009 rendelet 16. cikke (6) bekezdése első albekezdésének a) és b) pontját úgy kell értelmezni, hogy a kizárólag rendszerösszekötőt üzemeltető vállalkozásoknak a rendszerösszekötő‑kapacitás felosztásából származó bevételeket elsődlegesen a rendszerösszekötő üzemeltetésétől és karbantartásától eltérő célokra – például valamely meglévő rendszerösszekötő kapacitásának növelésére vagy új rendszerösszekötőbe történő beruházásra – kell felhasználniuk. |
D. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdésről
|
88. |
A kérdést előterjesztő bíróság az ötödik kérdéssel arra vár választ a Bíróságtól, hogy amennyiben a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azt alkalmazni kell a kizárólag rendszerösszekötőt üzemeltető vállalkozásokra, és hogy azzal ellentétes, ha a rendszerösszekötő‑kapacitás felosztásából származó bevételeket a rendszerösszekötő üzemeltetése és karbantartása költségeinek fedezésére, valamint nyereségszerzésre használják fel, e rendelkezés összhangban áll‑e az arányosság elvével, illetve minden más alkalmazandó elvvel. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat a tulajdonhoz való jogra tartalmaz hivatkozást. |
|
89. |
A BCAB előadja, hogy a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdése – amennyiben azt akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha a kizárólag rendszerösszekötőt üzemeltető vállalkozások a rendszerösszekötő‑kapacitás felosztásából származó bevételeket a rendszerösszekötő üzemeltetésére és karbantartására, valamint nyereségszerzésre használják fel – nem áll összhangban az arányosság elvével, mivel a szóban forgó vállalkozás nem működhet ilyen feltételek mellett, és nem maradhat a piacon. Az EI egyetért a BCAB‑val. A spanyol és a finn kormány, a Parlament, a Tanács és a Bizottság előadja, hogy a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdése összhangban áll az arányosság elvével. |
|
90. |
Ezenfelül a BCAB azzal érvel, hogy a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdése nem áll összhangban a tulajdonhoz való jogával, mivel kizárja a szűk keresztmetszetből származó bevételek szabad felhasználását. ( 46 ) A Parlament és a Tanács előadja, hogy e rendelkezés összhangban áll a tulajdonhoz való joggal. Az EI, a spanyol kormány és a finn kormány, valamint a Bizottság nem foglal állást. |
|
91. |
Először is, úgy vélem, hogy a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdése összhangban áll az arányosság elvével. |
|
92. |
Az ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jog általános elvei közé tartozó arányosság elve megköveteli, hogy az uniós intézmények aktusai ne haladják meg a szóban forgó szabályozás által kitűzött jogszerű célok elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket, mivel több megfelelő intézkedés közül a kevésbé korlátozó jellegűt kell választani, és az okozott hátrányok nem lehetnek aránytalanok az elérendő célokkal. ( 47 ) |
|
93. |
A 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdése alkalmas a szóban forgó rendelet által követett cél elérésére, amely konkrétan – a fenti 41. pontnak megfelelően – a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelmének fejlesztése, és ezáltal hatékonyságjavulás, versenypiaci árak és magasabb szintű szolgáltatások teremtése. E rendelkezés a határokon keresztül történő kereskedelem fejlesztését célozza egyes bevételek – különösen a rendszerösszekötő‑kapacitás felosztásából származó bevételek meglévő rendszerösszekötő‑kapacitás fenntartása vagy új kapacitásba való beruházás céljából történő biztosítása révén. |
|
94. |
A 714/2009 rendelet 16. cikke (6) bekezdésének szigorú szükségességét illetően megjegyzem, hogy – a fentieknek megfelelően – a szóban forgó rendelkezéssel nem ellentétes, ha a kizárólag rendszerösszekötőt üzemeltető vállalkozások a rendszerösszekötő‑kapacitás felosztásából származó bevételeket a rendszerösszekötő üzemeltetésére és karbantartására használják fel (hacsak e célra szabályozott bevételek nem állnak rendelkezésre, amely esetben elsődlegesen ez utóbbiakat kell felhasználni). Ezzel nem zárja ki, hogy e vállalkozások észszerű nyereségre tegyenek szert. Álláspontom szerint az uniós jogalkotót – azokon a területeken, ahol magatartása politikai, gazdasági és szociálpolitikai döntéseket igényel, illetve amikor összetett értékelést és mérlegelést kell végeznie – a ráruházott hatáskörök gyakorlása során megillető mérlegelési mozgástérre tekintettel ( 48 ) a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdése nem haladja meg a követett cél eléréséhez szükséges mértéket. |
|
95. |
Másodszor, úgy vélem, hogy a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdése összhangban áll az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 17. cikkének (1) bekezdésében rögzített, tulajdonhoz való joggal. |
|
96. |
Megjegyzem, hogy a Charta 17. cikkének (1) bekezdése által biztosított, tulajdonhoz való jog nem abszolút jellegű. Ahogyan az a Charta 52. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, a Chartában elismert jogok gyakorlásának korlátozására csak a törvény által, e jogok lényeges tartalmának, valamint az arányosság elvének tiszteletben tartásával kerülhet sor, amennyiben a korlátozás elengedhetetlen és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét szolgálja. ( 49 ) |
|
97. |
Úgy kell tekinteni, hogy a rendszerösszekötő‑kapacitás felosztásából származó bevételek felhasználásának korlátozása a Charta 52. cikkének (1) bekezdése értelmében törvényen alapul, mivel az a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdéséből következik. ( 50 ) Ezenfelül – a Tanács érvelése szerint – e rendelkezéssel nem ellentétes a rendszerösszekötő üzemeltetése és karbantartása céljából felmerülő költségek megtérülése. Azzal nem ellentétes az észszerű nyereségszerzés. Ennélfogva, az tiszteletben tartja a tulajdonhoz való jog lényegét. Ezenfelül a fenti 93. és 94. pontból az következik, hogy a 714/2009 rendelet 16. cikkének (6) bekezdése közérdekű célt, konkrétan a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme fejlesztésének célját szolgálja, és az szükséges. |
|
98. |
Ennélfogva az ötödik kérdésre azt a választ kell adni, hogy e kérdés vizsgálata nem tárt fel olyan körülményt, amely hátrányosan érintené a 714/2009 rendelet 16. cikke (6) bekezdésének érvényességét. |
IV. Végkövetkeztetés
|
99. |
A fentiek alapján azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Förvaltningsrätten i Linköping (linköpingi közigazgatási bíróság, Svédország) által feltett kérdésekre a következőképpen válaszoljon:
|
( 1 ) Eredeti nyelv: angol.
( 2 ) A villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről és az 1228/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13‑i európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2009. L 211., 15. o.). A 714/2009 rendelet az úgynevezett „harmadik jogalkotási csomag” része, amely magában foglalja továbbá a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13‑i 2009/72/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (HL 2009. L 211., 55. o.; helyesbítés: HL 2015. L 167., 94. o.) és az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége létrehozásáról szóló, 2009. július 13‑i 713/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (HL 2009. L 211., 1. o.).
( 3 ) A 2009/72 irányelv 35. cikkének (1) bekezdése – amelyre a 714/2009 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja utal – előírja, hogy minden tagállam egy nemzeti szabályozó hatóságot jelöl ki. E hatóság feladatait és hatásköreit a 2009/72 irányelv 37. cikke határozza meg.
( 4 ) Lásd a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, a Bizottság által 2001. március 13‑án előterjesztett javaslat (COM(2001) 125 végleges; a továbbiakban: bizottsági javaslat) III. részének 4. pontját. E javaslat a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről szóló, 2003. június 26‑i 1228/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2003. L 176., 1. o.) elfogadását eredményezte. Az 1228/2003 rendeletet hatályon kívül helyezte és felváltotta a 714/2009 rendelet.
( 5 ) Lásd az átviteli díjak és a szűk keresztmetszetből származó bevételekkel kapcsolatos szakpolitikák hatásvizsgálatáról szóló végső jelentést alátámasztó 2017. májusi tanulmány (a továbbiakban: 2017. évi tanulmány) 5.2.1. pontját. A tanulmány a Bizottság Energiaügyi Főigazgatóságának weboldalán érhető el.
( 6 ) Lásd a 714/2009 rendelet 16. cikkének (1) bekezdését.
( 7 ) Lásd a 714/2009 rendelet I. mellékletének 2.1 pontját.
( 8 ) Lásd: Schoser, C., „Chapter 8. The regulation on cross‑border electricity exchanges: substantive rules”, in: Jones, C. (szerk.), EU Energy Law. Volume I: The Internal Energy Market, Claeys & Casteels, 2016 (8.45 és 8.63 pont). Lásd még: Bernaerts, I., „Chapter 1. The third internal market package and its implications for electricity and gas infrastructure in the EU and beyond”, in: Vinois, J.‑A. (szerk.), EU Energy Law. VIII. kötet: The Energy Infrastructure Policy of the European Union, Claeys & Casteels, 2014 (3.2.1 pont).
( 9 ) Megjegyzem, hogy a Bíróságnak eddig nem volt lehetősége arra, hogy határozzon az 1228/2003 rendelet megfelelő rendelkezésének, vagyis az utóbbi rendelet 6. cikke (6) bekezdésének értelmezését illetően.
( 10 ) Az EI „Szűk keresztmetszetből származó bevételek a [714/2009 rendelet] szerint” címet viselő 2014. július 11‑i jelentése (a továbbiakban. az EI szűk keresztmetszetből származó bevételekről szóló 2014. évi jelentése) szerint.
( 11 ) Az EI „Szűk keresztmetszetből származó bevételek a [714/2009 rendelet] szerint” címet viselő 2015. július 10‑i jelentése (a továbbiakban. az EI szűk keresztmetszetből származó bevételekről szóló 2015. évi jelentése) szerint.
( 12 ) A kapacitásfelosztásra és a szűk keresztmetszetek kezelésére vonatkozó iránymutatás létrehozásáról szóló, 2015. július 24‑i (EU) 1222/2015 bizottsági rendelet (HL 2015. L 197., 24. o.) 2. cikkének 44. pontjában szereplő fogalommeghatározás szerint a „kapacitásgarancia”„annak garanciája, hogy az övezetközi kapacitásjogok változatlanok maradnak vagy – ha mégis változnának – ellentételezésre kerülnek”. A „fizikaikapacitás‑garancia” az előbbire, jelesül a villamos energiának a rendszerösszekötőn történő fizikai átviteléhez való jogra utal (ellentétben a két övezet közötti árkülönbözetnek megfelelő összegű pénzügyi kompenzáció megszerzéséhez való, a villamos energia fizikai átvitelének hiányában fennálló joggal).
( 13 ) 2008. május 22‑icitiworks ítélet (C‑439/06, EU:C:2008:298, 46. pont).
( 14 ) Lásd a 2009/72 irányelv 10. cikkét.
( 15 ) A BCAB írásbeli észrevételei szerint.
( 16 ) A Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) 2017. május 7‑i ítélete (EnVR 21/16) (DE:2017:070317BENVR21.16.0).
( 17 ) Megjegyzendő, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok kötelesek bejelenteni a Bizottságnak az átvitelirendszer‑üzemeltetők tanúsításával kapcsolatos határozataikat, és a Bizottság véleményt ad ki e határozatoknak különösen a 2009/72 irányelv szétválasztási kötelezettséget előíró 9. cikkével való összeegyeztethetőségéről. Az érintett nemzeti szabályozó hatóság köteles a Bizottság véleményét a lehető legnagyobb mértékben figyelembe venni (lásd a 2009/72 irányelv 10. cikkének (6) bekezdését és a 714/2009 rendelet 3. cikkét). A jelen ügyben a BNetzA a BCAB átvitelrendszer‑üzemeltetőként történő tanúsításának elutasításáról szóló határozattervezetet jelentett be a Bizottságnak. 2014. január 23‑án a Bizottság véleményt adott ki, amelyben úgy nyilatkozott, hogy egyetért a BNetzA‑val először is abban, hogy „a svéd és német átviteli hálózatokat összekötő, magas feszültségű átviteli vezetéket a [2009/72 irányelvben] rögzített szétválasztási modellek egyikével összhangban, független átvitelirendszer‑üzemeltetőnek kell üzemeltetnie”, másodszor pedig abban, hogy „jelenleg a [BCAB] nem tanúsítható a Baltic Cable átvitelirendszer‑üzemeltetőjeként, mivel nem bizonyította, hogy megfelel a szétválasztási modellek egyikének” (a [714/2009 rendelet] 3. cikkének (1) bekezdése és a [2009/72 irányelv] 10. cikke szerinti vélemény – Baltic Cable AB, C(2014) 424) (a továbbiakban: a BCAB tanúsítására vonatkozó bizottsági vélemény). Megjegyzem, hogy a véleményben a Bizottság arra utal, hogy „a Baltic Cable tulajdonosa és üzemeltetője a Statkraft Energie AS, olyan vertikálisan integrált energiavállalkozás, amely villamosenergia‑termeléssel, átvitellel és ellátással foglalkozik”. E vélemény elérhető a Bizottság Energiaügyi Főigazgatóságának honlapján.
( 18 ) Az egyértelműség kedvéért a jelen indítvány 29–35. pontjában összefoglalom a felek által az előzetes döntéshozatalra előterjesztett, egymással összefüggő első és második kérdéssel kapcsolatban benyújtott észrevételeket.
( 19 ) Megjegyzem, hogy bár a Parlament és a Tanács kizárólag az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdésre vonatkozóan terjesztett elő észrevételeket, az első és második kérdéssel kapcsolatos álláspontjuk ezen észrevételekből levezethető.
( 20 ) 2018. december 10‑iWightman és társai ítélet (C‑621/18, EU:C:2018:999, 47. pont).
( 21 ) Lásd a 714/2009 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének g) pontját. Megjegyzendő, hogy az 1228/2003 rendelet 2003. augusztus 4‑én lépett hatályba (lásd ez utóbbi rendelet 2. cikke (2) bekezdésének g) pontját és 15. cikkét).
( 22 ) Lásd a 714/2009 rendelet (1) preambulumbekezdését.
( 23 ) Lásd a 714/2009 rendelet (23) preambulumbekezdését.
( 24 ) A Versenypolitikai Főigazgatóságnak az energiaágazat vizsgálatáról szóló 2007. január 10‑i jelentése szerint „ahol a jelenlegi kapacitás nem elegendő, fel kell lépni a verseny és a piacok integrációjának kialakulásához szükséges feltételt képező határkeresztező kapacitás fejlesztése érdekében” (lásd a jelentés 1049. pontját; a jelentés elérhető a Bizottság Versenypolitikai Főigazgatóságának weboldalán). 2014‑ben az Európai Tanács felhívta a tagállamokat arra, hogy 2020‑ig kapcsolják össze a termelési kapacitásaik 10%‑át (a 2030‑ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat‑ és energiapolitikai keretről szóló, 2014. október 23‑i és 24‑i európai tanácsi következtetések, 4. pont). Előrehaladás történt, mivel 17 tagállam megvalósította a célkitűzést, és új célkitűzésként 2030‑ig a termelési kapacitások 15%‑nak összekapcsolását határozták meg (Európa energiahálózatának megerősítéséről szóló 2017. november 23‑i közlemény, COM(2017) 718 final, 4. pont). Másképpen megfogalmazva, a fenti 3. pontnak megfelelően továbbra is sürgősen szükség van további rendszerösszekötő kapacitásra.
( 25 ) E tekintetben utalni kell a (fenti 5. lábjegyzetben hivatkozott) 2017. évi tanulmányra, amely a következőképpen szól: „a szűk keresztmetszetből származó bevételek szűkösségi járadéknak minősülnek. E járadék nem a »rendes« üzleti működés, vagyis az átviteli hálózat kiaknázásának az eredménye, hanem az átviteli kapacitás hiányából ered. E járadék tehát speciális, és elhatároló intézkedés vagy különleges elbánás alkalmazását kívánja meg (ahogyan azt az uniós jogalkotó már kinyilvánította)” (96. o.).
( 26 ) Amelyet a fenti 4. lábjegyzetben foglaltak szerint a 714/2009 rendelet hatályon kívül helyezett és felváltott.
( 27 ) Lásd a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről szóló […]/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel első olvasatban 2002. március 13‑án elfogadott európai parlamenti álláspont (HL 2003. C 47 E, 380. o.; a továbbiakban: parlamenti módosítás) 6. cikkének (7) bekezdését. A Bizottságnak (a fenti 4. lábjegyzetben említett) javaslatában nem szerepel mentesség.
( 28 ) Lásd a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló 2002. február 28‑i parlamenti jelentésben szereplő 18. sz. módosítás indokolását. Ez a jelentés a Parlament weboldalán érhető el.
( 29 ) Lásd: Knops, H., és De Jong, H., „Merchant Interconnectors in the European Electricity System”, Journal of Network Industries, 2005, 4. sz., 261–291. o. (262. és 263. o.).
( 30 ) Lásd még: a Bizottság által 2006. június 7‑én előterjesztett, a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló módosított javaslat indokolásának (COM(2002) 304 végleges) 54. pontját.
( 31 ) Lásd a fenti 40. pontot. A mentesség hatályára vonatkozó korlátozást a Tanács illesztette be (lásd a 2002. szeptember 18‑i 11915/02. sz. tanácsi dokumentumot).
( 32 ) Utalok a fenti 29., 31., 32. és 35. pontra.
( 33 ) 2008. május 22‑icitiworks ítélet (C‑439/06, EU:C:2008:298, 46. pont).
( 34 ) Kiemelés tőlem.
( 35 ) Lásd a villamos energia és gáz belső piacára vonatkozó jogalkotási csomagot kísérő, annak hatásvizsgálatról szóló 2009. szeptember 19‑i bizottsági szolgálati dokumentum (SEC(2007) 1179) 2.2 pontját.
( 36 ) Habár a Parlament kizárólag az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdésre vonatkozóan nyújtott be észrevételeket, annak a harmadik és negyedik kérdéssel kapcsolatos álláspontja ezen észrevételekből levezethető.
( 37 ) A villamos energia belső piacáról szóló 2019. június 5‑i európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2019. L 158., 54. o.).
( 38 ) Lásd a fenti 12. lábjegyzetet.
( 39 ) A fenti 4. lábjegyzetben hivatkozva.
( 40 ) Például utalni lehet Nagy‑Britannia „felső és alsó értékhatárt” magában foglaló szabályozására, amelyet a BCAB a tárgyaláson említett. E szabályozás alapján a rendszerösszekötő fejlesztője nem érhet el a maximális bevételt (a felső értékhatárt) meghaladó bevételt, és nem tehet szert a minimális bevételnél (az alsó értékhatárnál) alacsonyabb bevételre. A felső és az alsó értékhatárt is Nagy‑Britannia szabályozó hatósága, jelesül az Office of Gas and Electricity Markets (a gáz és villamos áram piacát szabályozó hatóság, Nagy Britannia) határozza meg. A rendszerösszekötő a felső értékhatárt meghaladó összes bevételt átutalja a nemzeti átvitelirendszer‑üzemeltető, azaz a National Grid Electricity Transmission plc részére, amely viszont csökkenti az e rendszer felhasználását terhelő hálózati díjakat. Ellenben, ha a rendszerösszekötő által megszerzett bevétel az alsó értékhatár alá esik, a különbözetet az átvitelirendszer‑üzemeltető utalja át a rendszerösszekötőnek, és az átvitelirendszer‑üzemeltető ezeket a költségeket az átviteli rendszer használói által fizetett megemelt díjakból fedezi. A felső és az alsó értékhatár közötti sávban a rendszerösszekötő megtarthatja a szűk keresztmetszetből származó bevételeket és nyereségre tehet szert (lásd: Niedospial, L., „Cap and Floor Regime: The New Approach to Electricity Interconnector Regulation in Great Britain”, in: Roggenkamp, M., és Banet, C., (szerk.), European Energy Law Report XI, Intersentia, 2017, 165–190. o.). Ehhez hasonló megközelítést fogadott el a belga szabályozó hatóság, azaz a Commission de Régulation de l’Électricité et du Gaz (villamosenergia‑ és gázügyi szabályozási bizottság, Belgium; a továbbiakban: CREG) is (lásd a CREG weboldalán elérhető, 2018. június 28‑i Arrêté fixant la méthodologie tarifaire pour le réseau de transport d’électricité et pour les réseaux d’électricité ayant une fonction de transport pour la période régulatoire 2020–2030 [a 2020 és 2030 közötti szabályozási időszakban a villamosenergia‑átviteli rendszer és az átviteli funkcióval rendelkező villamosenergia‑rendszer vonatkozásában a díjmeghatározási módszertant rögzítő rendelet] 32–37. és 80–84. pontját).
( 41 ) Lásd a 714/2009 rendelet 17. cikkének (1) bekezdését.
( 42 ) Lásd a 714/2009 rendelet 18. cikke (3) bekezdésének b) pontját.
( 43 ) Lásd a 714/2009 rendelet 18. cikke (3) bekezdésének d) pontját, amely e rendelet 8. cikke (6) bekezdésének c), g) és k) pontjára utal.
( 44 ) Lásd a 714/2009 rendelet (29) preambulumbekezdését és 18. cikkének (3) bekezdését.
( 45 ) Az „Offshore‑Umlage” leírását a villamosenergia‑intenzív vállalkozásokat terhelő part közeli pótdíj csökkentése és a füstgázokból előállított villamos energiát terhelő, kapcsoltenergia‑termelési pótdíj csökkentése – Németország –SA.49416. számú, állami támogatásról szóló bizottsági határozat tartalmazza.
( 46 ) Megjegyzem, hogy a Charta által védett alapvető jogokkal összhangban nem álló uniós intézkedések érvénytelenek. Lásd: 2014. április 8‑iDigital Rights Ireland és társai ítélet (C‑293/12 és C‑594/12, EU:C:2014:238); 2015. október 6‑iSchrems ítélet (C‑362/14, EU:C:2015:650). Lásd még: Lenaerts, K., és Gutiérrez‑Fons, J. A., „The Place of the Charter in the European Legal Space”, in: Peers, S., Hervey, T., Kenner, J. és Ward, A. (szerk.), The EU Charter of Fundamental Rights. A Commentary, Hart Publishing, második kiadás, 2020.
( 47 ) 2017. január 11‑iSpanyolország kontra Tanács ítélet (C‑128/15, EU:C:2017:3, 71. pont).
( 48 ) 2010. június 8‑iVodafone és társai ítélet (C‑58/08, EU:C:2010:321, 52. pont).
( 49 ) 2019. május 21‑i Bizottság kontra Magyarország (Mezőgazdasági földterületen fennálló haszonélvezet) ítélet (C‑235/17, EU:C:2019:432, 88. pont).
( 50 ) Lásd analógia útján: 2017. július 5‑iFries ítélet (C‑190/16, EU:C:2017:513, 37. pont).