az Osztrák Köztársaság által benyújtott igazolások alapján, valamint a Dán Királyság és a Norvég Királyság által kifejtett véleménnyel ellentétben ezen összegeket az osztrák jogalkotó kizárólag a gyermekek életkora és száma alapján határozza meg, tehát függetlenül a valós szükségleteiktől és szociális környezetüktől, és

2019. január 1‑je óta az osztrák szabályok előírják, hogy ezeket az állami ellátásokat azon tagállam általános árszintje alapján ki kell igazítani, amelyben a gyermek állandó jelleggel lakik.

ezeket az ellátásokat a gyermekek személyes szükségleteinek bármiféle egyéni és diszkrecionális mérlegelése nélkül, jogilag meghatározott helyzetben nyújtják

A Bizottság a 2020. április 2‑i Caisse pour l’avenir des enfants (határ menti ingázó munkavállaló házastársának gyermeke) ítéletre (C‑802/18, a továbbiakban: Caisse pour l’avenir des enfants [határ menti ingázó munkavállaló házastársának gyermeke] ítélet, EU:C:2020:269, 38. és 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) hivatkozik.

noha az Osztrák Köztársaság azt állítja, hogy az osztrák jogalkotó a gyermekek eltartásához szükséges kiadásfajtákat vette kiindulópontnak, nem bizonyította, hogy kapcsolat áll fenn az osztrák családi támogatás mértéke és a gyermektartás általános költsége között;

ugyanez a helyzet az iskoláztatási költségekkel kapcsolatos, és a súlyos fogyatékossággal élő gyermekek után nyújtott pótlékok esetében, amelyekre vonatkozóan az Osztrák Köztársaság azt sem bizonyította, hogy ezek az átalányösszegek a gyermekek szociális környezetéhez kapcsolódnak, főként, mivel azt állítja, hogy ezek a költségek az Ausztriában, nem pedig abban a tagállamban fennálló iskolakötelezettségen alapulnak, amelyben a gyermek iskolai tanulmányokat folytat. Így az iskoláztatási költségekkel kapcsolatos emelés nem az iskola tényleges látogatásától, hanem kizárólag a gyermek életkorától függ;

ezzel szemben azt a tartásdíjat, amelyet a szülőnek az osztrák magánjog alapján készpénzben kell fizetnie, konkrétan és egyedileg kell kiszámítani a szülők életkörülményei és a gyermek szükségletei alapján;

a családi ellátások összege – amint azt a 883/2004 rendelet 7. cikke az ellátások csökkentése vagy módosítása esetére, és e rendeletnek a 2019. szeptember 18‑i Moser ítéletben

C‑32/18, a továbbiakban: Moser ítélet, EU:C:2019:752, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat. Ezen ítélet 10. és 54. pontjára is hivatkozva a Bizottság hozzátette, hogy éppen azért lehetett a támogatás összegét a jogosult gazdasági és társadalmi környezetére tekintettel kiszámítani, mert az osztrák gyermekgondozási támogatás összege kifejezetten a korábbi szakmai jövedelem összegétől függ.

e 7. és 67. cikk rendelkezéseit azt követően fogadták el, hogy a Bíróság meghozta az 1986. január 15‑i Pinna ítéletet,

41/84, a továbbiakban: Pinna ítélet, EU:C:1986:1. Lásd különösen ezen ítélet 25. pontját.

e rendelet 67. cikke nem tartalmaz egyetlen olyan utalást sem, amely igazolná az említett rendelet 7. cikkének az ugyanezen rendelet munkanélküli‑ellátásokról szóló 63. cikkétől, illetve a különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátásokról szóló 70. cikkének (3) bekezdésétől eltérő alkalmazását;

az uniós jogalkotó célja – amint azt a Bíróság a Pinna ítéletben kifejtette – annak elkerülése, hogy a valamely más tagállamból származó munkavállalót visszatartsák a szabad mozgáshoz való joga gyakorlásától, és

az Osztrák Köztársaság azáltal, hogy a családi ellátások kiigazításának olyan mechanizmusát írja elő, amely ezen ellátások szintjét a gyermekek lakóhelye szerinti tagállamtól függően módosítja, nem kezeli ezeket az ellátásokat ugyanúgy, mint akkor, amikor a családtagok Ausztriában rendelkeznek lakóhellyel.

összegük átalányösszeg, a konkrét kiadásokat nem szükséges bizonyítani;

ez a rendszer azon az elgondoláson alapul, hogy a gyermekekkel kapcsolatban Ausztriában felmerülő alapvető kiadások minden szülő számára minden esetben azonosak, és

az a tény, hogy az ellátásokat a gyermek tényleges szükségletei, valamint a gazdasági és szociális környezetéhez szorosan kapcsolódó megélhetési költségek alapján számítják ki,

Az Osztrák Köztársaság, valamint a Norvég Királyság úgy véli, hogy a családi ellátások és a megélhetési költségek közötti kapcsolatot megerősíti a jelen indítvány 18. lábjegyzetében hivatkozott hatásvizsgálat VI. mellékletében szereplő Assessment of the impact of amendments to the EU social security coordination rules on export of family benefits című FreSsco jelentés (3/6. rész, 1.7.2. pont, 44. o.). Az Osztrák Köztársaság hangsúlyozza, hogy ez különösen azt mutatja, hogy a családi ellátásokat főszabály szerint kiigazítják, mivel a kiigazítás mindig az inflációs rátán alapul.

ezen alap forrásai különösen

Az Osztrák Köztársaság rámutat, hogy ezenkívül a családi támogatások kompenzációs alapjának bevételei alapvetően a jövedelemadó rögzített összegéből, a társasági adó és a jövedelemadó egy részéből, a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási hozzájárulásokból, továbbá a különböző szövetségi minisztériumok által nyújtott támogatásokból származnak. Lásd a FLAG 39. §‑a (2) bekezdésének b)–h) pontját.

az önálló vállalkozók kizárólag munkáltatóként fizetik meg e járulékokat, amelyeket nem a jövedelmük alapján, hanem a munkavállalóiknak fizetett munkabér alapján számítanak ki;

az ilyen típusú járulék egyfajta különadónak minősül, amelyet valamennyi munkavállaló munkabére alapján számítanak ki,

Lásd a FLAG 41. §‑ának (3) bekezdését.

a társadalombiztosítási járulékokkal ellentétben azt nem az egyes munkavállalók bruttó jövedelméből vonják le, továbbá a családi támogatások folyósítása nem kapcsolódik a FLAG 2. §‑a (1) bekezdésének megfelelően Ausztriában folytatott keresőtevékenységhez, sem pedig a munkáltató, illetve az önálló vállalkozó járulékainak összegéhez.

e 67. cikk szövegével nem ellentétes az érintett családi ellátás konkrét jellegének, céljának és részletszabályainak figyelembevétele, és a Norvég Királyság jogosan állítja, hogy a minden esetben abszolút összegek exportálásának kötelezettsége ellentétes e rendelkezéssel, valamint a 883/2004 rendelet 7. cikkével, és

a családi támogatások és az eltartott gyermekek után járó adókedvezmény értékét tekintve nem függ a gyermek ausztriai lakóhelyétől, mivel ezen ellátások a gyermekek megélhetési költségeinek részleges fedezésére irányulnak, amely költségek a gyermekek lakóhelyének árszintjétől függnek.

a 2001. március 15‑i Offermanns ítéletre,

C‑85/99, EU:C:2001:166, 41. pont; az ítélet az 1408/71 rendelet 1. cikke u) pontja i. alpontjának értelmezésére vonatkozik, amely a családi ellátásoknak az e rendelkezés ii. pontjában meghatározott családi támogatásoktól való elhatárolásáról szól. Lásd továbbá a jelen indítvány 72. pontját. A családi ellátások exportálására vonatkozó, az e rendelet 73. cikkének (1) bekezdésében foglalt szabály nem vonatkozott ezekre az ellátásokra.

Slynn főtanácsnoknak a Lenoir ítélet

Slynn főtanácsnok Lenoir ügyre vonatkozó indítványa (313/86, nem tették közzé, EU:C:1988:87).

a Moser ítéletre, különösen annak 53. és 54. pontjára, amelyekből kitűnik, hogy a nemzeti szabályozás célja

A Norvég Királyság beavatkozási beadványával egyetértve az Osztrák Köztársaság arra is hivatkozik, hogy a 883/2004 rendelet 67. cikke és a Bíróság ítélkezési gyakorlata megerősíti, hogy figyelembe kell venni az ellátások konkrét jellegét, célját és részletszabályait, valamint például azt a tényt, hogy a gyermek szükségletei által vezérelt vagy a szülők jövedelme alapján kiszámított ellátásról van szó. Következésképpen az ellátások minden esetben abszolút értéken való exportálásának kötelezettsége ellentétes lenne a 883/2004 rendelet 67. cikkének – valamint 7. cikkének – rendelkezéseivel.

a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése az EUMSZ 45. cikk (2) bekezdésében foglalt egyenlő bánásmód elvét is konkretizálja, amely nemcsak az állampolgárságon alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetéstől védi a migráns munkavállalókat, hanem a hátrányos megkülönböztetés minden közvetett formájától is, és

e rendelkezés kiterjed minden olyan szociális és adókedvezményre, amelyet, függetlenül attól, hogy a munkaszerződéshez kapcsolódik‑e, vagy sem, általában a hazai munkavállalók esetében, főként munkavállalói minőségük folytán vagy az állam területén való állandó lakóhellyel rendelkezés egyszerű ténye alapján elismernek

A Bizottság az 1998. május 12‑i Martínez Sala ítéletre (C‑85/96, EU:C:1998:217, 25. pont) hivatkozik.

a családi bónusz plusz, az egyedüli keresőknek járó adókedvezmény, a gyermeket egyedül nevelőknek járó adókedvezmény, valamint a tartásdíj után járó adókedvezmény, amelyet az Osztrák Köztársaság a területén dolgozó személyek számára a gyermekeikre tekintettel biztosít ez utóbbiak valós szükségleteitől, és így szociális környezetüktől függetlenül, adókedvezménynek minősül, mivel csökkenti a jövedelemadó összegét. Mivel abban az esetben, ha nem kell adót fizetni, az egyedüli keresőknek és a gyermeket egyedül nevelőknek járó adókedvezmény gyermek után járó kiegészítés formájában kerül kifizetésre, vélelmezni kell, hogy a kedvezményezett Ausztriában is adóköteles. Ezen adókedvezményekre is vonatkozik tehát a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdésében foglalt egyenlő bánásmód elve, és

a családi ellátások átalányösszegének, valamint a szociális és adókedvezményeknek 2019. január 1‑jétől kezdődően a gyermekek lakóhelyére vonatkozó egyetlen szempont alapján történő kiigazítása lényegében azokat a migráns munkavállalókat érinti, akiknek családtagjai a támogatást nyújtó tagállamon kívül rendelkeznek lakóhellyel, amit az Osztrák Köztársaság nem vitat.

az osztrák szabályozásból ugyanis kitűnik, hogy az Osztrák Köztársaság szomszédos tagállamait illetően a kiigazítási együttható a Cseh Köztársaság esetében 0,619, Németország esetében 0,974, Olaszország esetében 0,948, Magyarország esetében 0,562, Szlovénia esetében 0,79 és Szlovákia esetében 0,641. A kiigazítás csak Svájc és Liechtenstein esetében eredményez magasabb, vagy ugyanolyan átalányösszeget, mint Ausztriában.

e rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alkalmazható az olyan szociális kedvezményekre, amelyek egyidejűleg az 883/2004 rendelet külön alkalmazási körébe is tartoznak.

Lásd: Caisse pour l’avenir des enfants (határ menti ingázó munkavállaló házastársának gyermeke) ítélet (44. és 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

e tilalom a 492/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdéséből is következik,

Lásd: Caisse pour l’avenir des enfants (határ menti ingázó munkavállaló házastársának gyermeke) ítélet (54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

e 7. cikk (2) bekezdését ugyanúgy kell értelmezni, mint az EUMSZ 45. cikket.

Lásd: Caisse pour l’avenir des enfants (határ menti ingázó munkavállaló házastársának gyermeke) ítélet (70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).