<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><DECISION.ECR xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.55-20141201.xd"><BIB.DECISION.ECR><REF.CASE FILE="n.a."><NO.CASE>T‑248/13</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62013TJ0248</NO.CELEX><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2016:721">EU:T:2016:721</NO.ECLI><NO.SEQ>0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>1</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>25</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>25</PAGE.TOTAL><AUTHOR>T</AUTHOR></BIB.DECISION.ECR><CURR.TITLE><PAGE.HEADER><P><DATE ISO="20161213">2016. 12. 13‑I</DATE> ÍTÉLET – T‑248/13. SZ. ÜGY [<HT TYPE="ITALIC">KIVONATOK</HT>]</P><P>AL‑GHABRA KONTRA BIZOTTSÁG</P></PAGE.HEADER></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">A Törvényszék ítélete</HT> (harmadik tanács)</P><P><DATE ISO="20161213">2016. december 13.</DATE><NOTE NUMBERING="STAR" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0001"><P>Az eljárás nyelve: angol.</P></NOTE></P></TI></TITLE><INDEX><KEYWORD>Közös kül‑ és biztonságpolitika</KEYWORD><KEYWORD>Az Oszáma bin Ládennel, az al‑Kaida hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szembeni korlátozó intézkedések</KEYWORD><KEYWORD>881/2002/EK rendelet</KEYWORD><KEYWORD>Az Egyesült Nemzetek valamely szerve által összeállított listára felvett személy pénzeszközeinek és gazdasági erőforrásainak befagyasztása</KEYWORD><KEYWORD>E személy nevének a 881/2002 rendelet I. mellékletében szereplő listára történő felvétele</KEYWORD><KEYWORD>Megsemmisítés iránti kereset</KEYWORD><KEYWORD>Észszerű határidő</KEYWORD><KEYWORD>A felhozott indokok megalapozottságának vizsgálatára és indokolására irányuló kötelezettség</KEYWORD><KEYWORD>Bírósági felülvizsgálat</KEYWORD></INDEX><DECISION.ECR.INIT><P>A T‑248/13. sz. ügyben,</P></DECISION.ECR.INIT><P><HT TYPE="BOLD">Mohammed Al‑Ghabra</HT> (lakóhelye: London [Egyesült Királyság], képviselik: E. Grieves barrister és J. Carey solicitor)</P><P>felperesnek</P><P>az <HT TYPE="BOLD">Európai Bizottság</HT> (képviselik kezdetben: M. Konstantinidis, T. Scharf és F. Erlbacher, később: M. Konstantinidis és F. Erlbacher, meghatalmazotti minőségben)</P><P>alperes ellen,</P><P>támogatják:</P><P><HT TYPE="BOLD">Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága</HT> (képviselik kezdetben: S. Behzadi‑Spencer és V. Kaye, később: V. Kaye, majd: S. Brandon és végül: C. Crane, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: T. Eicke QC)</P><P>és</P><P>az <HT TYPE="BOLD">Európai Unió Tanácsa</HT> (képviselik: J.‑P. Hix és E. Finnegan, meghatalmazotti minőségben)</P><P>beavatkozó felek,</P><P>az egyrészről az Oszáma bin Ládennel, az Al‑Kaida [helyesen: al‑Kaida‑]hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott szigorító [helyesen: korlátozó] intézkedések bevezetéséről és a 467/2001/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 881/2002/EK tanácsi rendelet 74. alkalommal történő módosításáról szóló, <DATE ISO="20070110">2007. január 10‑i</DATE> 14/2007/EK bizottsági rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="006" PAGE.FIRST="6" DATE.PUB="2007">HL 2007. L 6., 6. o.</REF.DOC.OJ>) felperest érintő részében, és másrészről az Oszáma bin Ládennel, az Al‑Kaida [helyesen: al‑Kaida]‑hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott szigorító [helyesen: korlátozó] intézkedések bevezetéséről, valamint az egyes termékek és szolgáltatások Afganisztánba történő kivitelének tilalmáról, a repülési tilalom megerősítéséről és az afganisztáni Tálibánt illető pénzkészletek<?PAGE NO="2"?> és egyéb pénzügyi források befagyasztásáról szóló, 467/2001/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, <DATE ISO="20020527">2002. május 27‑i</DATE> 881/2002/EK tanácsi rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="139" PAGE.FIRST="9" DATE.PUB="2002">HL 2002. L 139., 9. o.</REF.DOC.OJ>, magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 1. kötet, 294. o.) rendelkezéseinek hatálya alá tartozó személyek és szervezetek listáján a felperes neve fenntartásának megerősítéséről szóló, <DATE ISO="20130306">2013. március 6‑i</DATE> Ares (2013) 188023. sz. bizottsági határozat megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,</P><PREAMBLE><PREAMBLE.INIT><P>A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács),</P><P>tagjai: S. Papasavvas elnök, E. Bieliūnas és I. S. Forrester (előadó) bírák,</P><P>hivatalvezető: S. Spyropoulos tanácsos,</P></PREAMBLE.INIT><GR.VISA><VISA>tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a <DATE ISO="20160217">2016. február 17‑i</DATE> tárgyalásra,</VISA></GR.VISA><PREAMBLE.FINAL>meghozta a következő</PREAMBLE.FINAL></PREAMBLE><CONTENTS.DECISION.ECR><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Ítéletet</HT><NOTE NUMBERING="ARAB" TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0002"><P>A jelen ítéletnek csak azok a pontjai kerülnek ismertetésre, amelyek közzétételét a Törvényszék hasznosnak tartja.</P></NOTE></P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">A jogvita előzményei</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0001"><NO.P>1</NO.P><TXT><DATE ISO="20061212">2006. december 12‑én</DATE> a felperes, Mohammed Al‑Ghabra nevét – Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királyságának kérésére – az al‑Kaida szervezettel összeköttetésben álló személyként felvették az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának az afganisztáni helyzetről szóló, <DATE ISO="19991015">1999. október 15‑i</DATE> 1267. (1999) számú határozatával létrehozott szankcióbizottság által összeállított listára (a továbbiakban: szankcióbizottság, illetve a szankcióbizottság listája).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0002"><NO.P>2</NO.P><TXT>Ennélfogva az Oszáma bin Ládennel, az Al‑Kaida [helyesen: al‑Kaida] hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott szigorító [helyesen: korlátozó] intézkedések bevezetéséről és a 467/2001/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 881/2002/EK tanácsi rendelet 74. alkalommal történő módosításáról szóló, <DATE ISO="20070110">2007. január 10‑i</DATE> 14/2007/EK bizottsági rendelettel (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="006" PAGE.FIRST="6" DATE.PUB="2007">HL 2007. L 6., 6. o.</REF.DOC.OJ>, a továbbiakban: megtámadott rendelet) M. Al‑Ghabra nevét felvették azon személyek és szervezetek listájára (a továbbiakban: vitatott lista), akiknek, illetve amelyeknek a pénzeszközeit és egyéb gazdasági erőforrásait az Oszáma bin Ládennel, az Al‑Qaida [helyesen: al‑Kaida]‑hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott szigorító [helyesen: korlátozó] intézkedések bevezetéséről, valamint az egyes termékek és szolgáltatások Afganisztánba történő kivitelének tilalmáról, a repülési tilalom megerősítéséről és az afganisztáni Tálibánt illető pénzkészletek és egyéb pénzügyi források befagyasztásáról szóló 467/2001/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, <DATE ISO="20020527">2002. május 27‑i</DATE> 881/2002/EK tanácsi rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="139" PAGE.FIRST="9" DATE.PUB="2002">HL 2002. L 139., 9. o.</REF.DOC.OJ>, magyar nyelvű különkiadás 18. fejezet, 1. kötet, 294. o.) értelmében be kell fagyasztani.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0003"><NO.P>3</NO.P><TXT><DATE ISO="20070612">2007. június 12‑i</DATE> levelében az Egyesült Királyság külügyi és nemzetközösségi minisztériuma (United Kingdom Foreign and Commonwealth Office, a továbbiakban: FCO) tájékoztatta a felperest, hogy az Egyesült Királyság kérte nevének a szankcióbizottság listájára való felvételét. Az FCO egyebekben átadta a felperesnek az e kérelem indokolásául szolgáló <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0001" ID="QS0001"/>indokok összefoglalása nyilvánosságra hozható részének másolatát<QUOT.END REF.START="QS0001" CODE="201D" ID="QE0001"/>, hozzáfűzve, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0002" ID="QS0002"/>nemzetbiztonsági okokból, valamint figyelemmel az információk érzékeny jellegére, ellentétes lenne a közérdekkel az [indokok] összefoglalásának egészét nyilvánosságra hozni<QUOT.END REF.START="QS0002" CODE="201D" ID="QE0002"/>.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="3"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0004"><NO.P>4</NO.P><TXT><DATE ISO="20090213">2009. február 13‑i</DATE> levelében a felperes azzal a céllal fordult az Európai Közösségek Bizottságához, hogy kérje a neve vitatott listára való felvételének – a <DATE ISO="20080903">2008. szeptember 3‑i</DATE> Kadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság ítélet (C‑402/05 P és C‑415/05 P, a továbbiakban: <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0003" ID="QS0003"/>Kadi I<QUOT.END REF.START="QS0003" CODE="201D" ID="QE0003"/>‑ítélet, <REF.DOC.ECR><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:461">EU:C:2008:461</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) tükrében történő – felülvizsgálatát, valamint hogy kifogásolja neve felvételének jogszerűségét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0005"><NO.P>5</NO.P><TXT><DATE ISO="20090508">2009. május 8‑i</DATE> levelében a Bizottság jelezte a felperesnek, hogy nem áll rendelkezésére a felperes neve szankcióbizottság listájára való felvételének alapját képező indokolás (a továbbiakban: indokolás), és hozzáfűzte, hogy azt továbbítani fogja, amint közli az említett bizottság.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0006"><NO.P>6</NO.P><TXT><DATE ISO="20100510">2010. május 10‑i</DATE> levelében a Bizottság tájékoztatta a felperest a szankcióbizottság által közölt indokolásról, amelynek szövege a következő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0004" ID="QS0004"/>Mohammed Al‑Ghabrát […] <DATE ISO="20061212">2006. december 12‑én</DATE> az [Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa] 1617. (2005) számú határozatának 1. és 2. pontja alapján az al‑Kaidával, Oszáma bin Ládennel, illetve a Tálibánnal összeköttetésben álló személyként <QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0005" ID="QS0005"/>az al‑Kaida és a Harakat ul‑Mujahidin (HuM) által, velük, nevükben vagy megsegítésük érdekében elkövetett cselekmények vagy tevékenységek finanszírozásában, megszervezésében, elősegítésében, előkészítésében vagy elkövetésében az ezek neve alatt, javukra vagy támogatásuk céljából való részvétel<QUOT.END REF.START="QS0005" CODE="00AB" ID="QE0005"/>, valamint <QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0006" ID="QS0006"/>a részükre folytatott toborzási<QUOT.END REF.START="QS0006" CODE="00AB" ID="QE0006"/> tevékenységek miatt felvették [a szankcióbizottság listájára].</P><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P>Kiegészítő információk</P></TI></TITLE><P>Mohammed Al‑Ghabra rendszeres kapcsolatban állt az al‑Kaida magas rangú vezetőivel. 2002‑ben M. Al‑Ghabra találkozott az al‑Kaida műveleti vezetőjével, Faraj Al‑Libivel.</P><P>M. Al‑Ghabra – egyrészt közvetlen kapcsolat útján, másrészt pedig szélsőséges tartalmak terjesztésével – központi szerepet töltött be az Egyesült Királyságban a fiatal muzulmánok radikalizálásában. E személyek radikalizálását követően az al‑Kaida ügye irányába terelte őket, és gyakran támogatta áthelyezésüket, valamint – kiterjedt kapcsolati hálózatának köszönhetően – gondoskodott arról, hogy eljuthassanak az al‑Kaida kiképzőtáboraiba. E személyek némelyike később részt vett külföldi terrortámadások Egyesült Királyságból kiinduló megszervezésében.</P><P>M. Al‑Ghabra emellett anyagi és logisztikai támogatást is nyújtott az az al‑Kaidának és más szervezeteknek, amelyek némelyike szintén biztosít logisztikai támogatást az al‑Kaida részére. Pakisztáni utazásokat szervezett, hogy az újonnan toborzott tagok találkozhassanak az al‑Kaida magas rangú vezetőivel, és hogy speciális terroristakiképzésben részesülhessenek. Több ilyen személy tért vissza az Egyesült Királyságba, hogy ott titkos tevékenységeket folytasson az al‑Kaida javára. M. Al‑Ghabra ezenfelül az Egyesült Királyságban közvetlenül segítette a terroristatevékenységekben részt vevő személyeket és másokat azáltal, hogy részükre pénzügyi, logisztikai és anyagi támogatást nyújtott. Elősegítette továbbá az Egyesült Királyságban letelepedett személyek iraki utazását, hogy harcolhassanak és más harcosokat támogathassanak.</P><P>M. Al‑Ghabra szoros kapcsolatokat tartott fenn a Harakat ul‑Mujahidinnal / HuM‑mal […] és a HuM egyik táborában terroristakiképzésen vett részt. A HuM visszaküldte M. Al‑Ghabrát az Egyesült Királyságba, hogy ott a javára pénzeszközöket gyűjtsön.</P><P>[…]<QUOT.END REF.START="QS0004" CODE="201D" ID="QE0004"/></P></GR.SEQ></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0007"><NO.P>7</NO.P><TXT>A felperes <DATE ISO="20100708">2010. július 8‑i</DATE> levelében közölte a Bizottsággal észrevételeit, hogy cáfolja az indokolásban vele szemben felhozott állításokat, és hogy kérje az azok alátámasztására szolgáló bizonyítékok közlését.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0008"><NO.P>8</NO.P><TXT><DATE ISO="20100910">2010. szeptember 10‑i</DATE> levelében a Bizottság visszaigazolta e levél átvételét, és közölte a felperessel, hogy el fogja végezni neve vitatott listára való felvételének felülvizsgálatát. A Bizottság emellett jelezte, hogy az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 1904. (2009) számú határozata értelmében az Egyesült Nemzetek ombudsmanjához a szankcióbizottság listájáról való törlés iránti kérelmet intézhet.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="4"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0009"><NO.P>9</NO.P><TXT><DATE ISO="20110118">2011. január 18‑i</DATE> levelében a Bizottság továbbította a szankcióbizottságnak a felperes <DATE ISO="20100708">2010. július 8‑i</DATE> észrevételeit, és további információkat kért a felperes neve e bizottság listájára való felvételének indokairól.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0010"><NO.P>10</NO.P><TXT><DATE ISO="20110322">2011. március 22‑i</DATE> levelében a felperes ismét a Bizottsághoz fordult.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0011"><NO.P>11</NO.P><TXT><DATE ISO="20110503">2011. május 3‑i</DATE> levelében a Bizottság közölte a felperessel, hogy megkezdte a nevének a vitatott listára való felvételével kapcsolatos felülvizsgálatot, és tájékoztatta arról, hogy ez a felülvizsgálat vélhetően még több hónapot vesz igénybe, tekintettel arra, hogy a Bizottság még várja a válaszokat a pontosításokkal kapcsolatos kérelmeire. Ugyanezen levelében a Bizottság ismételten azt javasolta a felperesnek, hogy forduljon törlés iránti kérelemmel az Egyesült Nemzetek ombudsmanjához.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0012"><NO.P>12</NO.P><TXT><DATE ISO="20110628">2011. június 28‑i</DATE> levelében a felperes válaszolt a Bizottságnak, és jelezte, hogy az ügy vizsgálatával és a végleges határozat elfogadásával kapcsolatos késlekedés – a magánéletében okozott sérelmekre tekintettel – elfogadhatatlan. Egyúttal magyarázatot követelt erre a késlekedésre.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0013"><NO.P>13</NO.P><TXT><DATE ISO="20110826">2011. augusztus 26‑i</DATE> levelében a szankcióbizottság további információkat közölt a Bizottsággal a felperes neve említett bizottság listájára való felvételének indokaival kapcsolatban.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0014"><NO.P>14</NO.P><TXT><DATE ISO="20111019">2011. október 19‑i</DATE> levelében a Bizottság közölte a felperessel, hogy még mindig folyamatban van a nevének a vitatott listára való felvételével kapcsolatos felülvizsgálat. Azt is kifejtette, hogy a szankcióbizottság nem sokkal korábban nyújtott számára további, <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0007" ID="QS0007"/>konkrétabb<QUOT.END REF.START="QS0007" CODE="201D" ID="QE0007"/> információkat az indokolással kapcsolatban (a továbbiakban: az indokok első kiegészítése), jelesül az alábbiakat:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0008" ID="QS0008"/>Mohammed Al‑Ghabra az Egyesült Királyságban élő, és igen sok szélsőségessel kapcsolatban álló jelentős, szélsőséges személy. M. Al‑Ghabra régóta áll rendszeres kapcsolatban az al‑Kaida Pakisztánban működő magas rangú vezetőivel. 2002‑ben találkozott az al‑Kaida műveleti vezetőjével, Faraj Al‑Libivel, aki az al‑Kaida magas rangú parancsnoka, és akit a pakisztáni hatóságok 2005‑ben letartóztattak és akit jelenleg az Egyesült Államokban tartanak fogva. M. Al‑Ghabra egy hétig F. Al‑Libi lakóhelyén tartózkodott. M. Al‑Ghabra továbbá rendszeres kapcsolatban állt az Egyesült Királyságban tartózkodó számos szélsőségessel, és részt vett az Egyesült Királyságban tartózkodó személyek szélsőséges tartalmak terjesztésén keresztüli radikalizálásában.</P><P>M. Al‑Ghabra szoros kapcsolatokat tartott fenn a Cachemire Harakat Ul Mujahidin (HuM) militáns csoportjával. Úgy véljük, hogy M. Al‑Ghabra a HuM Kasmírbeli azai kiképzőtáborában 2002‑ben dzsihádista kiképzésben vett részt. Az e táborbeli tartózkodása során M. Al‑Ghabra elsajátította az AK‑47 gépkarabély és a pisztolyok használatát. Úgy véljük továbbá, hogy harcolni akart Kasmírban, de ezt a HuM megakadályozta, mert olyan emberekre volt szüksége, akik pénzeszközök gyűjtése céljából visszatérnek az Egyesült Királyságba. Pakisztáni tartózkodása során M. Al‑Ghabra Haroon Rashid Aswattal is találkozott, akit később – terrorizmussal összefüggő tevékenységek elkövetése miatt – letartóztattak és kitoloncoltak az Egyesült Királyságba. M. Aswatot jelenleg – az Egyesült Államoknak terrorcselekmények miatt való kiadatásáig – az Egyesült Királyságban fogva tartják. Noha M. Al‑Ghabra pénzeszközeit befagyasztották, továbbra is kapcsolatban áll szélsőségesekkel, és továbbra is végez szélsőséges tevékenységeket.</P><P>2009 decemberétől M. Al‑Ghabra terrortámadásokat készített elő az Egyesült Királyságban letelepedett vállalkozások ellen, de hiányoztak az ezek kivitelezéséhez szükséges forrásai.</P><P>[…]<QUOT.END REF.START="QS0008" CODE="201D" ID="QE0008"/></P></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0015"><NO.P>15</NO.P><TXT>A Bizottság ugyanebben a levelében pontosította, hogy ezeket az információkat azért közli a felperessel, hogy a felülvizsgálati határozat elfogadása előtt a felperes kifejthesse álláspontját, valamint hogy erre <DATE ISO="20111111">2011. november 11‑ig</DATE> van lehetősége.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="5"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0016"><NO.P>16</NO.P><TXT><DATE ISO="20111110">2011. november 10‑i</DATE> levelében a felperes azzal a céllal válaszolt a Bizottságnak, hogy megcáfolja az indokok első kiegészítésében vele szemben felhozott és – véleménye szerint – többségükben <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0009" ID="QS0009"/>az indokolásban említettekkel megegyező<QUOT.END REF.START="QS0009" CODE="201D" ID="QE0009"/> újabb információkat, valamint hogy pontosításokat kérjen, valamint hogy kérje az ezen információk alátámasztására szolgáló bizonyítékok közlését.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0017"><NO.P>17</NO.P><TXT><DATE ISO="20120517">2012. május 17‑i</DATE> levelében a szankcióbizottság további új információkat közölt a Bizottsággal a felperes neve említett bizottság listájára való felvételének indokaival kapcsolatban.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0018"><NO.P>18</NO.P><TXT><DATE ISO="20120529">2012. május 29‑i</DATE> levelében a Bizottság közölte a felperessel, hogy még mindig folyamatban van a nevének a vitatott listára való felvételével kapcsolatos felülvizsgálat. Azt is kifejtette, hogy a szankcióbizottság nem sokkal korábban nyújtott számára további, <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0010" ID="QS0010"/>konkrétabb<QUOT.END REF.START="QS0010" CODE="201D" ID="QE0010"/> új információkat az indokolással kapcsolatban (a továbbiakban: az indokok második kiegészítése), jelesül az alábbiakat:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0011" ID="QS0011"/>2006 augusztusában M. Al‑Ghabra bizonyos számú tárgyat, köztük a vértanúhalált dicsőítő videókat kapott egy magánszemélytől – akinek személyazonosságát az Egyesült Királyság bírósága AY kezdőbetűkkel anonimizálta –, hogy azokat eljuttassa az al‑Kaida pakisztáni szélsőségeseihez. Ezeket a mártírokkal kapcsolatos videókat az Egyesült Királyságban tartózkodó szélsőségesek hálózatába tartozó olyan magánszemélyek vették fel, akik több támadást készítettek elő az Egyesült Királyságból kiinduló utasszállító repülőgépek ellen. E cselekményeket követően kettejük között Dél‑Afrikában számos találkozóra került sor 2006 áprilisában/májusában – véleményünk szerint – azzal a céllal, hogy az iszlám szélsőségességgel kapcsolatos kérdéseket taglalják.</P><P>AY‑t letartóztatták, és vele szemben emberölés bűnszervezetben történő elkövetésének előkészülete és terrorcselekmények előkészülete miatt vádat emeltek, de az eljárás végén felmentették, annak ellenére, hogy a hálózat más tagjait bűnösnek találták és számos bűncselekmény – köztük emberölés bűnszervezetben történő elkövetésének előkészülete, bombamerényletek bűnszervezetben történő elkövetésének előkészülete, valamint terrorcselekmények előkészülete miatt – börtönbüntetésre ítélték.</P><P>Felmentését követően AY‑nal szemben felülvizsgálati végzés [<QUOT.START CODE="00BB" REF.END="QE0012" ID="QS0012"/>control order<QUOT.END REF.START="QS0012" CODE="00AB" ID="QE0012"/>] keretében korlátozó intézkedéseket szabtak ki, és ő továbbra is a az Egyesült Királyság belügy‑minisztériuma által a Terrorism Prevention and Investigation Measures Act 2011 [a terrorizmus megelőzéséről és a nyomozati intézkedésekről szóló, 2011. évi törvény] alapján azzal a megfontolással kiszabott terroristaellenes intézkedések hatálya alá tartozik, hogy alapos okkal feltételezhető, hogy részt vett terrorizmussal összefüggő tevékenységekben, valamint hogy ezek az intézkedések szükségesek annak megakadályozásához, hogy ismételten ilyen tevékenységeket folytasson.<QUOT.END REF.START="QS0011" CODE="201D" ID="QE0011"/></P></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0019"><NO.P>19</NO.P><TXT>Ugyanezen levelében a Bizottság pontosította, hogy ezeket az információkat azért közölte a felperessel, hogy a felülvizsgálati határozat elfogadása előtt a felperes kifejthesse álláspontját, valamint hogy erre <DATE ISO="20120615">2012. június 15‑ig</DATE> van lehetősége.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0020"><NO.P>20</NO.P><TXT><DATE ISO="20120620">2012. június 20‑i</DATE> és <DATE ISO="20120710">július 10‑i</DATE> levelében a felperes válaszolt a Bizottságnak, hogy cáfolja az indokok második kiegészítésében vele szemben felhozott információkat, és hangsúlyozta többek között, hogy azok nem rendelkeznek bizonyító erővel. Azt is kérte a Bizottságtól, hogy – tekintettel a jelentős késlekedésre – zárja le a felülvizsgálatot.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0021"><NO.P>21</NO.P><TXT>A <DATE ISO="20130306">2013. március 6‑i</DATE> Ares (2013) 188023. sz., a felperessel <DATE ISO="20130311">2013. március 11‑én</DATE> közölt határozatban (a továbbiakban: megtámadott határozat) a Bizottság a felülvizsgálatot követően úgy határozott, hogy a felperes nevét fenntartja a vitatott listán.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0022"><NO.P>22</NO.P><TXT>A Bizottság a megtámadott határozat 5. pontjában jelezte, hogy az indokolásban, valamint az indokok első és második kiegészítésében szereplő információk képezik e határozat <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0013" ID="QS0013"/>összes indokát<QUOT.END REF.START="QS0013" CODE="201D" ID="QE0013"/>.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="6"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0023"><NO.P>23</NO.P><TXT>A Bizottság egyebekben a megtámadott határozat 7. pontjában jelezte, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0014" ID="QS0014"/>[a felperes] észrevételeinek figyelembevételét, a szankcióbizottsággal folytatott konzultációt, valamint a pénzeszközök és gazdasági erőforrások 881/2002 rendelet alapján történő befagyasztásával kapcsolatos célkitűzések figyelembevételét követően továbbra is azon a véleményen van, hogy [a felperes nevének a vitatott listára való felvétele] indokolt<QUOT.END REF.START="QS0014" CODE="201D" ID="QE0014"/>. E tekintetben pontosította, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0015" ID="QS0015"/>[a felperes] az észrevételekben különösen nem szolgáltatott olyan indokokat, amelyek alapján arra a következtetésre lehetett volna jutni, hogy a vele szemben felhozott állítások nem valósak, de az ezek tagadásának alátámasztására sem hozott fel semmilyen információt<QUOT.END REF.START="QS0015" CODE="201D" ID="QE0015"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0024"><NO.P>24</NO.P><TXT>A Bizottság a megtámadott határozat 9. pontjában jelezte továbbá, hogy a bizonyítási terhet illetően a pénzügyi akció munkacsoport (FATF) által a terrorizmus finanszírozásáról szóló, III. sz. különleges ajánlás értelmező megjegyzésében megfogalmazott kritériumot hajtotta végre, azaz hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0016" ID="QS0016"/>[valamely magánszemély neve vitatott listára való] felvételének olyan észszerű alapon vagy indokokon kell alapulnia, amelyek miatt gyanítható vagy hihető, hogy a személy […] terrorista vagy hogy a terrorizmust vagy egy terrorista szervezetet finanszíroz<QUOT.END REF.START="QS0016" CODE="201D" ID="QE0016"/>.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Az eljárás és a felek kérelmei</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0025"><NO.P>25</NO.P><TXT><DATE ISO="20130423">2013. április 23‑án</DATE> a felperes a jelen kereset megindítása céljából költségmentesség iránti kérelmet nyújtott be, amelyet a T‑248/13 AJ számon vettek nyilvántartásba.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0026"><NO.P>26</NO.P><TXT>A Törvényszék második tanácsának elnöke <DATE ISO="20131010">2013. október 10‑i</DATE> végzésével költségmentességet engedélyezett a felperes részére, képviseletének ellátására pedig J. Carey‑t és E. Grievest jelölte ki.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0027"><NO.P>27</NO.P><TXT>A felperes a Törvényszék Hivatalához <DATE ISO="20131106">2013. november 6‑án</DATE> benyújtott keresetlevelével megindította a jelen keresetet.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0028"><NO.P>28</NO.P><TXT>A Törvényszék harmadik tanácsának elnöke <DATE ISO="20140520">2014. május 20‑i</DATE> végzésével megengedte az Egyesült Királyság és az Európai Unió Tanácsa számára a Bizottság kérelmeinek támogatása végett történő beavatkozást.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0029"><NO.P>29</NO.P><TXT>Az előadó bíró javaslata alapján a Törvényszék (harmadik tanács) úgy határozott, hogy megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát, és a Törvényszék eljárási szabályzatának 89. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében írásbeli kérdéseket intézett a felekhez, és felszólította őket, hogy az egyik kérdésre a tárgyalás előtt írásban, a többi kérdésre pedig a tárgyaláson válaszoljanak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0030"><NO.P>30</NO.P><TXT><DATE ISO="20160129">2016. január 29‑én</DATE> a felperes kiegészítő költségmentesség iránti kérelmet nyújtott be.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0031"><NO.P>31</NO.P><TXT>A Törvényszék a felek szóbeli előadásait, valamint az írásban és szóban feltett kérdésekre adott válaszaikat a <DATE ISO="20160217">2016. február 17‑i</DATE> tárgyaláson meghallgatta.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0032"><NO.P>32</NO.P><TXT><DATE ISO="20160420">2016. április 20‑i</DATE> végzésével a Törvényszék harmadik tanácsának elnöke részben helyt adott a kiegészítő költségmentesség iránti kérelemnek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0033"><NO.P>33</NO.P><TXT>A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:</TXT><P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>az őt érintő részében semmisítse meg a megtámadott rendeletet;</P></ITEM><ITEM><P>semmisítse meg a megtámadott határozatot;</P></ITEM><ITEM><P>a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.</P></ITEM></LIST></P></NP.ECR><?PAGE NO="7"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0034"><NO.P>34</NO.P><TXT>A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:</TXT><P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>a keresetnek a megtámadott rendelet megsemmisítésére irányuló részét mint elfogadhatatlant utasítsa el;</P></ITEM><ITEM><P>a keresetet ezt meghaladó részében mint megalapozatlant utasítsa el;</P></ITEM><ITEM><P>a felperest kötelezze a költségek viselésére.</P></ITEM></LIST></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0035"><NO.P>35</NO.P><TXT>Az Egyesült Királyság azt kéri, hogy a Törvényszék:</TXT><P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>a keresetnek a megtámadott rendelet megsemmisítésére irányuló részét mint elfogadhatatlant utasítsa el;</P></ITEM><ITEM><P>a kereset fennmaradó részét mint megalapozatlant utasítsa el.</P></ITEM></LIST></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0036"><NO.P>36</NO.P><TXT>A Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék utasítsa el a keresetet.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">A jogkérdésről</HT></P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">Az elfogadhatóságról</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0037"><NO.P>37</NO.P><TXT>Az Egyesült Királyság és a Tanács által támogatott Bizottság azzal érvel, hogy a megsemmisítés iránti jelen kereset nyilvánvalóan elkésett, ennélfogva pedig elfogadhatatlan, amennyiben az a megtámadott rendelet felperest érintő részében való megsemmisítésére irányul.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0038"><NO.P>38</NO.P><TXT>A felperes vitatja ezt az elfogadhatatlansági kifogást.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0039"><NO.P>39</NO.P><TXT>Az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdése értelmében <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0017" ID="QS0017"/>az e cikkben szabályozott eljárásokat, az esettől függően, az intézkedés kihirdetésétől vagy a felperessel történő közlésétől, illetve ennek hiányában attól a naptól számított két hónapon belül kell megindítani, amikor arról a felperes tudomást szerzett<QUOT.END REF.START="QS0017" CODE="201D" ID="QE0017"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0040"><NO.P>40</NO.P><TXT>A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a megtámadott rendelet megsemmisítése iránti kérelem nyilvánvalóan elkésett, függetlenül attól, hogy a keresetindítási határidő mely eseménnyel indult meg. Feltéve ugyanis egyrészről, hogy ez a határidő a megtámadott rendeletnek az <HT TYPE="ITALIC">Európai Unió Hivatalos Lapjában</HT> való közzétételével indult meg, elegendő megállapítani, hogy ezt a megsemmisítés iránti keresetet több mint hat évvel ezen időpont után indították meg. Feltéve másrészről, hogy az említett keresetindítási határidő abban az időpontban kezdődött, amikor azt az érdekelttel közölni kellett, illetve – ennek hiányában – azon a napon, amikor arról tudomást szerzett (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130423">2013. április 23‑i</DATE> <NAME.CASE>Gbagbo és társai kontra Tanács</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑478/11 P–C‑482/11 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:258">EU:C:2013:258</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0055">55</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0059">59.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), meg kell állapítani, hogy a felperes a megtámadott rendeletről legkésőbb <DATE ISO="20090213">2009. február 13‑án</DATE> tudomást szerzett, amely időpontban ügyvédein keresztül a Bizottsághoz fordult azzal a céllal, hogy kérje nevének a vitatott listára való felvételével kapcsolatos felülvizsgálatát, valamint hogy vitassa e felvétel jogszerűségét, míg a jelen keresetet megelőző, költségmentesség iránti kérelmet csak <DATE ISO="20130423">2013. április 23‑án</DATE> nyújtotta be.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0041"><NO.P>41</NO.P><TXT>A felperes egyébként nem bizonyította és nem is állította az Európai Unió Bírósága alapokmányának 45. cikke értelmében vett olyan előre nem látható körülmények vagy <HT TYPE="ITALIC">vis maior</HT> fennállását, amelyek lehetővé tennék a megtámadott rendelet megsemmisítése iránti kereset megindítására nyitva álló határidő elmulasztása miatti jogvesztés alóli mentesítését.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="8"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0042"><NO.P>42</NO.P><TXT>A felperes mindazonáltal azzal érvel, hogy a Törvényszék <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0018" ID="QS0018"/>rendelkezik hatáskörrel a megtámadott rendelet megsemmisítésére<QUOT.END REF.START="QS0018" CODE="201D" ID="QE0018"/>, amennyiben az eleve <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0019" ID="QS0019"/>nyilvánvalóan jogellenes<QUOT.END REF.START="QS0019" CODE="201D" ID="QE0019"/>, tekintettel arra, hogy nevének a vitatott listára való eredeti felvétele során semmiféle indokot nem szolgáltattak számára. A felperes – hangsúlyozva, hogy a Törvényszék előtti kereseteknek ténylegeseknek kell lenniük, és hogy azok nem lehetnek illuzórikusak – úgy véli, hogy mindaddig nem tudott védekezni, sem pedig megsemmisítés iránti keresettel a Törvényszékhez fordulni, amíg a Bizottság által vele szemben hivatkozott valamennyi indokot nem közölték vele.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0043"><NO.P>43</NO.P><TXT>E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy sem a hatékony bírói jogvédelemhez való jogra, sem pedig a meghallgatáshoz való jogra nincs kihatással az eljárási határidőkkel kapcsolatos uniós szabályozások szigorú alkalmazása, amely az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogbiztonság követelményére, és arra reagál, hogy az igazságszolgáltatásban el kell kerülni minden hátrányos megkülönböztetést vagy önkényes eljárást (lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150618">2015. június 18‑i</DATE> <NAME.CASE>Ipatau kontra Tanács</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑535/14 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:407">EU:C:2015:407</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0014">14.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0044"><NO.P>44</NO.P><TXT>A felperest ráadásul semmi nem akadályozta meg abban, hogy a neve vitatott listára való felvételének alapjául szolgáló indokok közlését megelőzően a megtámadott rendelet megsemmisítése iránti, éppen az ezek közlésének hiányán alapuló keresetet nyújtson be.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0045"><NO.P>45</NO.P><TXT>A fentiekből következik, hogy a jelen keresetet mint elfogadhatatlant kell elutasítani, amennyiben az a megtámadott rendelet felperest érintő részében való megsemmisítésére irányul.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">Az ügy érdeméről</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0046"><NO.P>46</NO.P><TXT>Keresete alátámasztására a felperes lényegében öt jogalapot hoz fel, amelyek közül az első az észszerű határidő elvének megsértésén alapul, a második annak a kötelezettségnek a megsértésén alapul, amely a Bizottságra hárul annak tényleges értékelése során, hogy a felperes esetében teljesültek‑e a nevének a vitatott listán való fenntartásával kapcsolatos releváns kritériumok, a harmadik a bizonyítási teherrel és a bizonyításfelvétellel kapcsolatos szabályok megsértésén, a negyedik az indokolás hibáin, az ötödik pedig az arányosság elvének megsértésén alapul.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><P>Az első, az észszerű határidő elvének megsértésére alapított jogalapról</P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0047"><NO.P>47</NO.P><TXT>A felperes azzal érvel, hogy a megtámadott határozat jogellenes, egyrészről amennyiben az indokolást, valamint az indokok első és második kiegészítését nem közölték vele teljes egészében a megtámadott rendelet elfogadását követő észszerű időn belül, másrészről pedig amennyiben a megtámadott határozatot nem az e közlésre adott válaszként kifejtett észrevételek kézhezvételétől számított észszerű határidőn belül fogadták el, ami megakadályozta, hogy a felperes észszerű határidőn belül a Törvényszékhez forduljon. A Bizottság többek között jogtalanul késleltette az eljárást az indokok első, majd pedig második kiegészítésének közlésével, megsértve a Bíróság ítélkezési gyakorlatát, amely szerint az összes indokot kell <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0020" ID="QS0020"/>a lehető leghamarabb<QUOT.END REF.START="QS0020" CODE="201D" ID="QE0020"/> közölni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0048"><NO.P>48</NO.P><TXT>A Tanács által támogatott Bizottság vitatja ezt az érvelést.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0049"><NO.P>49</NO.P><TXT>Amennyiben a felperes azt rója fel a Bizottságnak, hogy az indokolást, valamint az indokok első és második kiegészítését nem közölte vele teljes egészében a megtámadott rendelet elfogadását követő észszerű időn belül, igaz, hogy többek között a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20080903">2008. szeptember 3‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0021" ID="QS0021"/>Kadi I<QUOT.END REF.START="QS0021" CODE="201D" ID="QE0021"/></NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑402/05 P és C‑415/05 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:461">EU:C:2008:461</NO.ECLI>) <REF.NP.ECR REF="NP0348">348.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0349">349.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>jából kitűnik, hogy amikor az érintett uniós intézmény úgy dönt, hogy a 881/2002 rendelet alapján befagyasztja valamely személy pénzeszközeit, az érintett védelemhez való jogának – különösen a meghallgatáshoz való jogának és a hatékony bírósági jogorvoslathoz való jogának – tiszteletben tartása érdekében köteles közölni vele az ellene felhozott bizonyítékokat, illetve jogot biztosítani a számára arra, hogy ezen intézkedés meghozatalát követően arról észszerű határidőn belül tudomást szerezzen.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="9"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0050"><NO.P>50</NO.P><TXT>A jelen ügyben azonban a Törvényszék már megállapította, hogy a felperes pénzeszközeinek befagyasztásáról szóló – a megtámadott rendeletben megnyilvánuló – eredeti határozat megsemmisítése iránti kereset elfogadhatatlan. Mivel a Törvényszék általi felülvizsgálat céljából érvényesen előterjesztett egyetlen határozat egy, a felülvizsgálatra irányuló, <DATE ISO="20090213">2009. február 13‑i</DATE> kérelem alapján lefolytatott eljárás végén elfogadott felülvizsgálati határozat, az ezen utóbbit megelőző időszak nem vehető figyelembe azon határidő észszerű jellegének értékelése céljából, amelyen belül ezen utóbbi határozat elfogadására sor került.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0051"><NO.P>51</NO.P><TXT>Ami a <DATE ISO="20090213">2009. február 13.</DATE> utáni időszakot illeti, nyilvánvaló, hogy a Bizottság a jelen ügyben az éppen az érdekeltek védelemhez való jogának tiszteletben tartását garantáló eljárás kialakítása céljából a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20080903">2008. szeptember 3‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0022" ID="QS0022"/>Kadi I<QUOT.END REF.START="QS0022" CODE="201D" ID="QE0022"/></NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑402/05 P és C‑415/05 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:461">EU:C:2008:461</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) kihirdetését követően életbe léptetett eljárást alkalmazta. Ezt az eljárást később, <DATE ISO="20091226">2009. december 26</DATE>‑tól a 881/2002 rendelet módosításáról szóló, <DATE ISO="20091222">2009. december 22‑i</DATE> 1286/2009/EU tanácsi rendelettel (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="346" PAGE.FIRST="42" DATE.PUB="2009">HL 2009. L 346, 42. o.</REF.DOC.OJ>) kodifikálták. A vitatott listára való <DATE ISO="20080903">2008. szeptember 3.</DATE> előtti, tehát az említett ítélet kihirdetését megelőző, a felpereséhez hasonló <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0023" ID="QS0023"/>korábbi felvételekre<QUOT.END REF.START="QS0023" CODE="201D" ID="QE0023"/> a módosított 881/2002 rendelet 7c. cikkében előírt eljárást kell alkalmazni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0052"><NO.P>52</NO.P><TXT>Elöljáróban meg kell állapítani, hogy sem a 881/2002 rendelet 7c. cikke, sem más uniós jogi szöveg nem ír elő olyan határidőt, amelyen belül a hatáskörrel rendelkező uniós intézménynek a valamely személynek a vitatott listára való felvételével kapcsolatos felülvizsgálati határozatot kell elfogadnia.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0053"><NO.P>53</NO.P><TXT>Ilyen helyzetben a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy az intézmény által a szóban forgó jogi aktus elfogadására fordított idő <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0024" ID="QS0024"/>észszerű<QUOT.END REF.START="QS0024" CODE="201D" ID="QE0024"/> jellegét az egyes ügyek összes sajátos körülményének figyelembevételével kell megállapítani, különös tekintettel a jogvitának az érintett szempontjából felmerülő tétjére, az ügy bonyolultságára és az érintett felek magatartására (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130228">2013. február 28‑i</DATE> <NAME.CASE>Arango Jaramillo és társai kontra EBB</NAME.CASE> ítélet [felülvizsgálat], <NO.CASE>C‑334/12 RX‑II</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:134">EU:C:2013:134</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0028">28.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0054"><NO.P>54</NO.P><TXT>A jelen ügyben persze igaz, hogy a Bizottság – amint azt megjegyezte –a felperes nevének a vitatott listára való felvételével kapcsolatos, későbbi indokokat akkor közölte a felperessel, amikor azokat megszerezte a szankcióbizottságtól.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0055"><NO.P>55</NO.P><TXT>Az is igaz, hogy a jelen ügyben a Bizottság által hivatkozott különös körülmények – és különösen i. az, hogy az uniós hatóságoknak konzultálniuk kellett az érintett nemzetközi szereplőkkel a Bíróság által a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20080903">2008. szeptember 3‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0025" ID="QS0025"/>Kadi I<QUOT.END REF.START="QS0025" CODE="201D" ID="QE0025"/></NAME.CASE>‑ítéletben (<NO.CASE>C‑402/05 P és C‑415/05 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:461">EU:C:2008:461</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) megállapított elvek tiszteletben tartása céljából meghozandó intézkedésekről, ii. az, hogy a Bizottságnak előbb be kellett szereznie a szankcióbizottság indokolását, iii. a jelen ügyben szóban forgó nemzetközi szankciók rendszerének jellege és sajátosságai, iv. a szankcióbizottság munkájának különösen érzékeny jellege, valamint v. a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20080903">2008. szeptember 3‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0026" ID="QS0026"/>Kadi I<QUOT.END REF.START="QS0026" CODE="201D" ID="QE0026"/></NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑402/05 P és C‑415/05 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:461">EU:C:2008:461</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) kihirdetését követően a Bizottság által egymással párhuzamosan kezelendő felülvizsgálati kérelmek magas száma – részben magyarázattal szolgálnak az érintett személyek nevének a vitatott listára való felvételével kapcsolatos határozatok felülvizsgálatára irányuló, a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20080903">2008. szeptember 3‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0027" ID="QS0027"/>Kadi I<QUOT.END REF.START="QS0027" CODE="201D" ID="QE0027"/></NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑402/05 P és C‑415/05 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:461">EU:C:2008:461</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) kihirdetését követően sorra kerülő eljárások viszonylag hosszú időtartamára.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0056"><NO.P>56</NO.P><TXT>Mindazonáltal a jelen ügyben ez nem változtat azon, hogy a <DATE ISO="20090213">2009. február 13‑i</DATE> felülvizsgálati kérelem időpontja és a <DATE ISO="20130306">2013. március 6‑i</DATE> megtámadott határozat elfogadásának időpontja között eltelt, több mint négyévnyi időszak – még a fent említett összes különös körülmény figyelembevétele mellett is – jelentősen meghaladja az ilyen felülvizsgálati eljárás megfelelő lefolytatásához <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0028" ID="QS0028"/>normálisnak<QUOT.END REF.START="QS0028" CODE="201D" ID="QE0028"/> tekinthető időszakot.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0057"><NO.P>57</NO.P><TXT>E tekintetben megjegyzendő, hogy a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140321">2014. március 21‑i</DATE> <NAME.CASE>Yusef kontra Bizottság</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>T‑306/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2014:141">EU:T:2014:141</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0102">102.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) a Törvényszék megállapította, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0029" ID="QS0029"/>nem megengedhető<QUOT.END REF.START="QS0029" CODE="201D" ID="QE0029"/>, hogy több mint négy évvel a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20080903">2008. szeptember 3‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0030" ID="QS0030"/>Kadi I<QUOT.END REF.START="QS0030" CODE="201D" ID="QE0030"/></NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑402/05 P és C‑415/05 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:461">EU:C:2008:461</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>)<?PAGE NO="10"?> kihirdetése után a Bizottság még mindig ne legyen képes eleget tenni – adott esetben a szankcióbizottsággal folytatott <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0031" ID="QS0031"/>megfelelő együttműködés<QUOT.END REF.START="QS0031" CODE="201D" ID="QE0031"/> révén – a Hani El Sayyed Elsebai Yusef ügyének gondos és pártatlan vizsgálatára vonatkozó kötelezettségének. Azt is meg kell állapítani, hogy a nemzetközi szankciók egy másik rendszerére vonatkozó <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150908">2015. szeptember 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Ministry of Energy of Iran kontra Tanács</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>T‑564/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2015:599">EU:T:2015:599</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0071">71.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0072">72.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) a Törvényszék <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0032" ID="QS0032"/>nyilvánvalóan észszerűtlennek<QUOT.END REF.START="QS0032" CODE="201D" ID="QE0032"/> ítélte a felperes észrevételeire adott válasz több mint tizenöt hónapos időszakát.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0058"><NO.P>58</NO.P><TXT>Ezt az értékelést megerősíti a többi olyan személy ügyében lefolytatott felülvizsgálati eljárás lényegesen rövidebb időtartama, akiknek nevét felvették a vitatott listára és akik keresettel fordultak a Törvényszékhez, holott a fenti 55. pontban felsorolt különös körülmények az ő esetükben is fennálltak. Ily módon a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150414">2015. április 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Ayadi kontra Bizottság</NAME.CASE> ítéletből (<NO.CASE>T‑527/09</NO.CASE> RENV, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2015:205">EU:T:2015:205</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) kitűnik, hogy a Chafiq Ayadira vonatkozó indokolást <DATE ISO="20090624">2009. június 24‑én</DATE> közölték vele, hogy <DATE ISO="20090723">2009. július 23‑án</DATE> benyújtotta észrevételeit, valamint hogy – felülvizsgálatot követően – a nevének a vitatott listán való fenntartására vonatkozó határozatot <DATE ISO="20091013">2009. október 13‑án</DATE> fogadták el. A <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20151028">2015. október 28‑i</DATE> <NAME.CASE>Al‑Faqih és társai kontra Bizottság</NAME.CASE> ítéletből (<NO.CASE>T‑134/11</NO.CASE>, nem tették közzé, fellebbezés alatt, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2015:812">EU:T:2015:812</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0069">69.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) az is kitűnik, hogy az érintett felperesek helyzetének felülvizsgálatára kevesebb mint hat hónap alatt került sor.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0059"><NO.P>59</NO.P><TXT>A felperes esetében ez annál is inkább így van, mert a felperes nevének a szankcióbizottság összesített listájára való felvételét megelőző, a Bizottság által <DATE ISO="20100510">2010. május 10‑én</DATE> közölt indokok lényegében megegyeznek az Egyesült Királyság hatóságai által a felperessel – az e tagállam általi, ilyen irányú kérelmet alátámasztó információkként – már <DATE ISO="20070612">2007. június 12‑én</DATE> közölt indokokkal (lásd a fenti 3. pontot).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0060"><NO.P>60</NO.P><TXT>A Bizottság és a többi szereplő nem hozott fel semmilyen más, a felperes esetében sajátos olyan különös körülményt, amely magyarázatul szolgálhatna a felperes ügyének felülvizsgálatával kapcsolatos eljárás kirívóan hosszú időtartamára.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0061"><NO.P>61</NO.P><TXT>E körülmények között meg kell állapítani az észszerű határidő elvének megsértését.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0062"><NO.P>62</NO.P><TXT>Az észszerű határidő elvének megsértése azonban csak annyiban igazolja a valamely igazgatási eljárás végén hozott határozat megsemmisítését, amennyiben az az érintett védelemhez való jogát is megsértette. Amennyiben ugyanis nem bizonyított, hogy a túlzott időmúlás érintette a személyek eredményes védekezési képességét, az észszerű határidő elve tiszteletben tartásának elmulasztása nincs hatással az igazgatási eljárás érvényességére (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150908">2015. szeptember 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Ministry of Energy of Iran kontra Tanács</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>T‑564/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2015:599">EU:T:2015:599</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0073">73</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0077">77.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>; lásd még ebben az értelemben és analógia útján: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20060921">2006. szeptember 21‑i</DATE> <NAME.CASE>JCB Service kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑167/04 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2006:594">EU:C:2006:594</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0072">72.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0073">73.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>; <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20100625">2010. június 25‑i</DATE> <NAME.CASE>Imperial Chemical Industries kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>T‑66/01</NO.CASE>, EBHT, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2010:255">EU:T:2010:255</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0109">109.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0063"><NO.P>63</NO.P><TXT>Márpedig a felperes a jelen ügyben nem bizonyította – és komolyan nem is állította –, hogy a felülvizsgálati eljárás túlzott időtartama konkrétan sértette azt a képességét, hogy eredményesen védekezzen. A felperes e tekintetben ugyanis a válaszban tisztán hipotetikus megfontolások kifejtésére szorítkozik, azzal érvelve, hogy ha teljes körű indokolást csak évekkel a szóban forgó események után közölnek vele, számára nehezebb kidolgozni védekezését, mivel <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0033" ID="QS0033"/>előfordulhat<QUOT.END REF.START="QS0033" CODE="201D" ID="QE0033"/>, hogy a mentő körülmények már nem állnak rendelkezésre vagy azokat nehezebb beszerezni, emlékezete idővel halványulni <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0034" ID="QS0034"/>fog<QUOT.END REF.START="QS0034" CODE="201D" ID="QE0034"/>, továbbá mivel <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0035" ID="QS0035"/>előfordulhat<QUOT.END REF.START="QS0035" CODE="201D" ID="QE0035"/>, hogy kulcsfontosságú tanúk már nem állnak rendelkezésre vagy nem tudnak hasznos bizonyítékokkal szolgálni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0064"><NO.P>64</NO.P><TXT>A felperes azon érvét illetően, amely szerint az észszerű határidő túllépése miatt sérült a védelemhez való joga és a hatékony bírói jogvédelemhez való joga, amennyiben indokolással ellátott határozat hiányában nem tudott keresetet indítani a Törvényszék előtt, ezen érv elutasítása céljából elegendő megállapítani, hogy az EUM‑Szerződés 265. cikke előír egy, a kifejezetten a valamely intézmény vétkes mulasztásának elhárítása céljából, intézményi mulasztás megállapítása iránti kereset formájában<?PAGE NO="11"?> kialakított jogorvoslatot. <DATE ISO="20090213">2009. február 13.</DATE> és <DATE ISO="20130306">2013. március 6.</DATE> között tehát a felperes bármikor kérhette volna a Bizottságot, hogy törölje nevét a vitatott listáról, és – amennyiben a Bizottság az EUMSZ 265. cikkben előírt két hónapos időszakon túl sem cselekszik – mulasztás megállapítása iránti keresetet nyújthatott volna be (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140321">2014. március 21‑i</DATE> <NAME.CASE>Yusef kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>T‑306/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2014:141">EU:T:2014:141</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0062">62.</REF.NP.ECR>, <REF.NP.ECR REF="NP0063">63.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0068">68.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0065"><NO.P>65</NO.P><TXT>A felperes tehát – azon jogának sérelme nélkül, hogy az EUMSZ 340. cikk értelmében kérheti annak a kárának megtérítését, amelyet adott esetben amiatt szenvedett el, hogy a Bizottság késedelembe esett kötelezettségeinek teljesítésével kapcsolatban – nem hivatkozhat a szóban forgó késedelemre azzal a céllal, hogy megsemmisíttesse a megtámadott határozatot (lásd ebben az értelemben és analógia útján: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150908">2015. szeptember 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Ministry of Energy of Iran kontra Tanács</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>T‑564/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2015:599">EU:T:2015:599</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0077">77.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0066"><NO.P>66</NO.P><TXT>A fentiekből következik, hogy az észszerű határidő elvének a jelen ügyben megállapított megsértése nem igazolhatja a megtámadott határozat megsemmisítését, és hogy ezért az első jogalapot mint hatástalant kell elutasítani.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><P>A második, arra alapított jogalapról, hogy a Bizottság megsértette azt a kötelezettséget, amely rá hárul annak tényleges értékelése során, hogy a felperes esetében teljesültek‑e a nevének a vitatott listán való fenntartásával kapcsolatos releváns kritériumok</P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0067"><NO.P>67</NO.P><TXT>A felperes azzal érvel, hogy a megtámadott határozat jogellenes, amennyiben a Bizottság megsértette a rá háruló azon kötelezettséget, hogy tényleges értékelje azt, hogy a felperes esetében teljesültek‑e a nevének a vitatott listán való fenntartásával kapcsolatos releváns kritériumok. Ez a jogalap négy részre tagolódik.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>–</NO.P><TXT>A második jogalap első részéről</TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0068"><NO.P>68</NO.P><TXT>Második jogalapjának első részében a felperes – a megtámadott határozat 8. pontjára hivatkozva – azt rója fel a Bizottságnak, hogy nem kísérelte meg megszerezni sem a szankcióbizottságtól, sem a nevének felvételét kérő államtól a vele szemben felhozott állítások alátámasztására szolgáló bizonyítékokat. E körülmények között a Bizottság tisztán formális és mesterséges felülvizsgálatot végzett, mivel a szankcióbizottság által szolgáltatott indokolás megismétlésére szorítkozott, a felperes észrevételeinek a Bizottság általi állítólagos figyelembevétele pedig illuzórikus. A felperes ebben az értelemben a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140321">2014. március 21‑i</DATE> <NAME.CASE>Yusef kontra Bizottság</NAME.CASE> ítéletben (<NO.CASE>T‑306/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2014:141">EU:T:2014:141</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0103">103.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0104">104.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) a Törvényszék által tett megállapításokra hivatkozik. Véleménye szerint a Bizottság úgy fogja fel szerepét, hogy – a szankcióbizottság értékelésével ellentmondásban – soha nem törli személyek nevét a vitatott listáról. A Bizottság – azzal, hogy pusztán átveszi az említett bizottság listáját, hogy megtagadja az azt alátámasztó információk megkövetelését és kritikus értékelését, valamint hogy egy ilyen kritikus értékelés céljából ezután a Törvényszék határozatára hivatkozik – feladja elsődleges felelősségét, amely az volna, hogy saját maga értékelje a vitatott listára való felvétel megalapozottságát.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0069"><NO.P>69</NO.P><TXT>A felperes érvelésére adott válaszhoz figyelembe kell venni az egyrészről a valamely szervezet vagy személy nevének a vitatott listára való felvételére vagy – felülvizsgálatot követően – e listán való fenntartására irányuló eljárás keretében a hatáskörrel rendelkező uniós hatóságokra, a jelen ügyben a Bizottságra, másrészről pedig az említett eljárás végén hozott igazgatási határozat jogszerűségének bírósági felülvizsgálatával összefüggésben az uniós bíróságra háruló kötelezettségeket illetően a Bíróság által a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság és társai kontra Kadi</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, a továbbiakban: <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0036" ID="QS0036"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0036" CODE="201D" ID="QE0036"/></NAME.CASE>‑ítélet, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI>) <REF.NP.ECR REF="NP0104">104</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0134">134.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>jában kimondott valamennyi megfontolást.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0070"><NO.P>70</NO.P><TXT>E megfontolásokból kitűnik, hogy a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartása, ugyanúgy mint a jelen ügyben a megfelelő ügyintézés elvének a tiszteletben tartása megköveteli egyrészt a hatáskörrel rendelkező uniós hatóságtól, hogy közölje az érintett személlyel a<?PAGE NO="12"?> szankcióbizottság által szolgáltatott azon indokolást, amelyen az említett személy nevének a vitatott listára történő felvételéről vagy azon való fenntartásáról szóló határozat alapul, hogy tegye lehetővé számára az ezzel kapcsolatos észrevételei érdemi ismertetését, valamint hogy gondosan és pártatlanul vizsgálja meg az állítólagos indokok megalapozottságát az e személy által megfogalmazott észrevételek és szolgáltatott esetleges mentő bizonyítékok fényében (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0037" ID="QS0037"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0037" CODE="201D" ID="QE0037"/></NAME.CASE>‑ítélet, <NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0135">135.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0071"><NO.P>71</NO.P><TXT>Az említett jogok és az említett elv tiszteletben tartása magában foglalja másrészt azt, hogy – bíróság előtt történő vitatás esetén – az uniós bíróság felülvizsgálja különösen a szankcióbizottság által szolgáltatott indokolásban hivatkozott indokok kellően pontos és konkrét jellegét, valamint adott esetben az érintett indokhoz kapcsolódó tények valóságosságának bizonyított jellegét a közölt információk fényében (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0038" ID="QS0038"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0038" CODE="201D" ID="QE0038"/></NAME.CASE>‑ítélet, <NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0136">136.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0072"><NO.P>72</NO.P><TXT>Ellenben az, hogy a hatáskörrel rendelkező uniós hatóság nem teszi hozzáférhetővé az érintett személy számára, valamint a későbbiekben az uniós bíróság számára a kizárólag a szankcióbizottság vagy az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) érintett tagjának birtokában lévő olyan információkat vagy bizonyítékokat, amelyek a szóban forgó határozat alapjául szolgáló indokolásban szerepelnek, mint ilyen nem alapozhatja meg ugyanezen jogok és ugyanezen elv megsértésének megállapítását. Mindazonáltal ilyen helyzetben az uniós bíróság – amelyet a szankcióbizottság által szolgáltatott indokolásban szereplő indokok ténybeli megalapozottságának ellenőrzésére kértek, figyelembe véve az érintett személy által esetlegesen szolgáltatott észrevételeket és mentő körülményeket, valamint a hatáskörrel rendelkező uniós hatóságnak az ezen észrevételekre adott válaszát – nem rendelkezik kiegészítő információkkal vagy bizonyítékokkal. Következésképpen amennyiben lehetetlen ezen indokok megalapozottságát megállapítania, azok nem szolgálhatnak a felvételről szóló megtámadott határozat alapjaként (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0039" ID="QS0039"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0039" CODE="201D" ID="QE0039"/></NAME.CASE>‑ítélet, <NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0137">137.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0073"><NO.P>73</NO.P><TXT>Mindezek felidézésére tekintettel, valamint ezen elvek tükrében a második jogalap első részét mint megalapozatlant kell elutasítani. Konkrétan a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0040" ID="QS0040"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0040" CODE="201D" ID="QE0040"/></NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI>) <REF.NP.ECR REF="NP0107">107.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>jából kitűnik, hogy a Bizottság határozatának a szankcióbizottság által szolgáltatott indokoláson kell alapulnia, és hogy – ezzel szemben – ebben a szakaszban nincs előírás arra vonatkozóan, hogy az említett bizottság spontán módon a Bizottság rendelkezésére bocsásson – különösen a Bizottság határozatának elfogadása érdekében – az indokoláson kívül más információkat. Emellett a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0041" ID="QS0041"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0041" CODE="201D" ID="QE0041"/></NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI>) <REF.NP.ECR REF="NP0108">108.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>jából kitűnik, hogy az 1286/2009 rendelettel módosított 881/2002 rendelet 7c. cikkében e tekintetben előírt eljárást – amely értelmében <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0042" ID="QS0042"/>kizárólag<QUOT.END REF.START="QS0042" CODE="201D" ID="QE0042"/> a szankcióbizottság által szolgáltatott indokolást kell az érintettel közölni – a Bíróság megvizsgálta, és megállapította annak érvényességét, vagy legalábbis nem fogalmazott meg kritikát azzal szemben.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0074"><NO.P>74</NO.P><TXT>A <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0043" ID="QS0043"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0043" CODE="201D" ID="QE0043"/></NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI>) <REF.NP.ECR REF="NP0114">114.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0115">115.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>jában a Bíróság persze pontosította, hogy az állítólagos indokok megalapozottságának gondos és pártatlan vizsgálatára irányuló kötelezettsége alapján a Bizottság feladata értékelni azt, hogy – tekintettel többek között az érdekelt által megfogalmazott észrevételek tartalmára – szükséges‑e kérni a szankcióbizottság együttműködését további információk vagy bizonyítékok közlése céljából.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0075"><NO.P>75</NO.P><TXT>Márpedig – amint az a megtámadott határozat 2–4. pontjából kitűnik – a jelen ügyben éppen ezt az eljárást alkalmazták, tekintettel arra, hogy a Bizottság az említett határozat útján azt követően döntött a felperes nevének a vitatott listán való fenntartásáról, hogy közölte észrevételeit a szankcióbizottsággal, két alkalommal kérte e bizottság együttműködését, hogy reagálhasson ezen észrevételekre, és következésképpen elérte, hogy az indokok első és második kiegészítése formájában további információkat vagy bizonyítékokat közöljenek vele (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0044" ID="QS0044"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0044" CODE="201D" ID="QE0044"/></NAME.CASE>‑ítélet, <NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0115">115.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Az sem vitatott,<?PAGE NO="13"?> hogy a Bizottság közölte a felperessel a szankcióbizottság által szolgáltatott indokolást, valamint az indokok első és második kiegészítését, amelyek alapján ráadásul a felperes és a Bizottság között észrevételek újabb cseréire került sor.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0076"><NO.P>76</NO.P><TXT>A Bizottsággal szemben ugyanakkor a jelen ügyben nem hozható fel kifogásként – kizárólag a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0045" ID="QS0045"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0045" CODE="201D" ID="QE0045"/></NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI>) <REF.NP.ECR REF="NP0114">114.</REF.NP.ECR> pontja</REF.DOC.ECR> alapján –, hogy a megtámadott határozat elfogadását eredményező igazgatási eljárás során nem szerezte meg a szankcióbizottságtól vagy a felperes nevének felvételét kérő államtól a felperessel szemben felhozott állításokat alátámasztó információkat vagy bizonyítékokat, ekként pedig hogy az állítólagos indokok megalapozottságának <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0046" ID="QS0046"/>tisztán formális és mesterséges<QUOT.END REF.START="QS0046" CODE="201D" ID="QE0046"/> felülvizsgálatát végezte el az indokolással kapcsolatban az érdekelt által megfogalmazott észrevételek tükrében.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0077"><NO.P>77</NO.P><TXT>E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0047" ID="QS0047"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0047" CODE="201D" ID="QE0047"/></NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) alapjául szolgáló ügyben, és ellentétben a jelen ügybeli tényállással, a Bizottság meg sem próbált megszerezni a szankcióbizottságtól vagy a felperes nevének felvételét kérő államtól a szankcióbizottság által szolgáltatott indokolásban Yassin Abdullah Kadival szemben megfogalmazott állítások alátámasztására alkalmas semmiféle információt vagy bizonyítékot. A Bíróság azonban nem emiatt hagyta helyben a vitatott rendelet megsemmisítését, hanem azért, mert az e rendelet jogszerűségével kapcsolatban általa lefolytatott bírósági felülvizsgálat keretében nyilvánvalóvá vált számára, hogy az említett állítások egyike sem igazolhatja Y. A. Kadival szemben korlátozó intézkedések uniós szinten történő elfogadását, mégpedig vagy az indokolás elégtelensége, vagy az érintett személy általi részletes tagadással szemben az érintett indokot alátámasztó információk vagy bizonyítékok hiánya miatt (ezen állítások elemzése tekintetében lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0048" ID="QS0048"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0048" CODE="201D" ID="QE0048"/></NAME.CASE>‑ítélet [<NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI>] <REF.NP.ECR REF="NP0151">151</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0162">162.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, az általános következtetés tekintetében lásd: ugyanezen ítélet 163. pontja).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0078"><NO.P>78</NO.P><TXT>A Bíróság – éppen ellenkezőleg – a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0049" ID="QS0049"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0049" CODE="201D" ID="QE0049"/></NAME.CASE>‑ítéletben (<NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) megállapította, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésére vonatkozó megállapítását a Bizottságnak az érintett neve vitatott listán való fenntartásának indokaira vonatkozó információknak és bizonyítékoknak Y. A. Kadival, valamint a Törvényszékkel való közlésének hiányára alapozta, mivel a Bizottság nem rendelkezett ezen információkkal és bizonyítékokkal (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0050" ID="QS0050"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0050" CODE="201D" ID="QE0050"/></NAME.CASE>‑ítélet, <NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0138">138.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0139">139.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0079"><NO.P>79</NO.P><TXT>Ennélfogva a Bíróság által a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0051" ID="QS0051"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0051" CODE="201D" ID="QE0051"/></NAME.CASE>‑ítéletben (<NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) kialakított elvekkel összeegyeztethetetlen lenne a jelen ügyben azon az alapon elmarasztalni a Bizottságot, hogy állítólagosan elmulasztotta teljesíteni a felperessel szemben felhozott indokok megalapozottságának gondos és pártatlan vizsgálatára irányuló kötelezettségét, vagy akár amiatt, hogy elmulasztotta beszerezni a szankcióbizottságtól azokat az információkat vagy bizonyítékokat, amelyek lehetővé tették volna számára a gondos és pártatlan vizsgálattal kapcsolatos e kötelezettségének teljesítését, amikor az említett ítélet alapjául szolgáló ügybeliekhez hasonló körülmények között a Bíróság nem állapította meg, hogy a Bizottság megsértette volna az említett kötelezettségét, sem pedig – még általánosabban – a védelemhez való jogot.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0080"><NO.P>80</NO.P><TXT>Egyebekben az ügy egyetlen irata alapján sem lehet azt állítani, hogy a megtámadott határozat elfogadása előtt a Bizottság nem vizsgálta volna meg gondosan és pártatlanul a rendelkezésére álló valamennyi információt, köztük a felperes észrevételeit. A megtámadott határozat 7. pontjában jelzetteknek megfelelően a Bizottságnak továbbra is az volt a meggyőződése, hogy a felperes nevének a vitatott listára való felvétele indokolt, tekintettel többek között arra, hogy az érdekelt nem szolgált semmiféle, a vele szemben felhozott állítások helytállóságának megkérdőjelezésére alkalmas indokkal.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0081"><NO.P>81</NO.P><TXT>Ami a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140321">2014. március 21‑i</DATE> <NAME.CASE>Yusef kontra Bizottság</NAME.CASE> ítéletre (<NO.CASE>T‑306/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:T:2014:141">EU:T:2014:141</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) alapított érvet illeti, azt el kell utasítani, mivel ennek az ügynek a tényállása és körülményei nem azonosak az említett ügybeliekkel. Az említett ítélet alapjául szolgáló ügyben nem volt <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0052" ID="QS0052"/>vitás<QUOT.END REF.START="QS0052" CODE="201D" ID="QE0052"/> (lásd ezen ítélet 94. pontját),<?PAGE NO="14"?> hogy a Bíróság által a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0053" ID="QS0053"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0053" CODE="201D" ID="QE0053"/></NAME.CASE>‑ítéletben (<NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) kialakított elvek és garanciák egyikét sem biztosították az érdekelt számára a kereset benyújtásáig, valamint hogy a Bizottság a mulasztást az eljárás szóbeli szakaszának lezárásáig nem pótolta (az említett ítélet 100. pontja). Ráadásul a tárgyaláson tett kijelentései szerint (ugyanezen ítélet 103. pontja) a Bizottság továbbra is fenntartotta, hogy szerinte őt szigorúan kötik a szankcióbizottság értékelései, és e tekintetben egyáltalán nem rendelkezik önálló mérlegelési mozgástérrel, ellentétben a Bíróság által a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20080903">2008. szeptember 3‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0054" ID="QS0054"/>Kadi I<QUOT.END REF.START="QS0054" CODE="201D" ID="QE0054"/></NAME.CASE>‑ítéletben (<NO.CASE>C‑402/05 P és C‑415/05 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:461">EU:C:2008:461</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) és a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0055" ID="QS0055"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0055" CODE="201D" ID="QE0055"/></NAME.CASE>‑ítéletben (<NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0114">114.</REF.NP.ECR>, <REF.NP.ECR REF="NP0115">115.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0135">135.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) kimondott elvekkel. A Törvényszék ebből azt a következtetést vonta le, hogy a Bizottság a H. Yusef ügyére vonatkozó felülvizsgálati eljárás alkalmazásával pusztán formális és mesterséges módon óhajtja orvosolni a Bíróság által a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20080903">2008. szeptember 3‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0056" ID="QS0056"/>Kadi I<QUOT.END REF.START="QS0056" CODE="201D" ID="QE0056"/></NAME.CASE>‑ítéletben (<NO.CASE>C‑402/05 P és C‑415/05 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:461">EU:C:2008:461</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) megállapítottakkal azonos jellegű szabálytalanságokat. A jelen ügyben – éppen ellenkezőleg – a Bizottság jelezte a tárgyaláson, hogy hajlandó volt szembehelyezkedni a szankcióbizottság állításaival abban az esetben, ha azok számára nyilvánvalóan téveseknek tűnnek, vagy ha azoknak az érdekelt által előterjesztett mentő körülmények ellentmondanak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0082"><NO.P>82</NO.P><TXT>A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy a második jogalap első részét mint megalapozatlant kell elutasítani.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>–</NO.P><TXT>A második jogalap második részéről</TXT></NP></TI></TITLE><P><HT TYPE="ITALIC">[omissis]</HT></P></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>–</NO.P><TXT>A második jogalap harmadik részéről</TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0089"><NO.P>89</NO.P><TXT>Második jogalapjának harmadik részében a felperes azt rója fel a Bizottságnak, hogy nem értékelte azt, hogy a vele szemben a szankcióbizottság által felhozott állítások kínzás révén megszerzett adatokon alapulnak‑e, holott erre a tényezőre a <DATE ISO="20100628">2010. június 28‑i</DATE> levelében hivatkozott. Nem lehet indokolt a Bizottság által hivatkozott azon vélelem, amely szerint a szankcióbizottság nem támaszkodik ilyen adatokra. Az Egyesült Nemzetek ombudsmanjának hivatala honlapján egyebekben elismeri, hogy előfordulhat, hogy a valamely név felvételét kérő bizonyos államok titkosszolgálatai ily módon torzított információkat alkalmaznak. A jelen ügyben a felperes úgy véli, <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0057" ID="QS0057"/>lehetséges<QUOT.END REF.START="QS0057" CODE="201D" ID="QE0057"/>, hogy a rá vonatkozó információkat az Egyesült Államokban vagy Pakisztánban fogva tartott olyan személyektől szerezték, akikkel szemben a kínzással egyenértékű kényszerítő intézkedéseket alkalmazhattak. Így megemlíti, hogy Faraj Al‑Libit <DATE ISO="20050502">2005. május 2‑án</DATE> Pakisztánban elfogták ennek az országnak a titkosszolgálatai, majd pedig elszállították az Egyesült Államokba és titkos helyeken tartották fogva, majd végül Guantánamóba szállították. Márpedig a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának <DATE ISO="20070214">2007. február 14‑i</DATE> jelentése szerint a Guantánamóban fogva tartott tizennégy személy – köztük F. Al‑Libi – számolt be a kínzás valamely formájának minősülő bánásmódokról és vallatási technikákról.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0090"><NO.P>90</NO.P><TXT>Az Egyesült Királyság és a Tanács által támogatott Bizottság vitatja ezen érvelést.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0091"><NO.P>91</NO.P><TXT>E tekintetben meg kell állapítani, hogy <DATE ISO="20100628">2010. június 28‑i</DATE> levelében a felperes nem terjesztett elő semmiféle olyan pontos állítást – de még csak valószínű indokot sem –, amely szerint az indokolásban szereplő bizonyos információkat kínzással szerezték volna. Ebben a levélben mindössze annak <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0058" ID="QS0058"/>megerősítését<QUOT.END REF.START="QS0058" CODE="201D" ID="QE0058"/> kérte, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0059" ID="QS0059"/>az Európai Bizottság megtette az arról való meggyőződéshez szükséges intézkedéseket, hogy egyetlen olyan információt sem szereztek kínzással, amelyre indokolását alapítja<QUOT.END REF.START="QS0059" CODE="201D" ID="QE0059"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0092"><NO.P>92</NO.P><TXT>A Bizottság helytállóan véli úgy, hogy hasonló körülmények között észszerű arra a vélelemre helyezkedni, amely szerint a szankcióbizottság nem támaszkodik kínzással szerzett bizonyítékokra. A felperes állításával ellentétben a Bizottság ily módon ugyanazt a kritériumot alkalmazza, amelyet az Egyesült Nemzetek ombudsmanjának hivatala léptetett életbe, amikor először is azt vizsgálja, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0060" ID="QS0060"/>elegendő információ áll‑e rendelkezésre ahhoz, hogy észszerű módon hitelt lehessen adni a kínzással kapcsolatos állításnak<QUOT.END REF.START="QS0060" CODE="201D" ID="QE0060"/>, amint az a honlapjáról kiderül.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="15"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0093"><NO.P>93</NO.P><TXT>A jelen ügyben az ügy egyetlen irata alapján sem lehet hitelt adni egy ilyen állításnak a felperessel szemben felhozott információkkal kapcsolatban. Még konkrétabban: nem tűnik úgy, hogy az iratokban szereplő bármely információt is Faraj Al‑Libihez, illetve Guantánamóban vagy Pakisztánban fogva tartott bármely más személyhez lehetne kötni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0094"><NO.P>94</NO.P><TXT>E tekintetben az Egyesült Királyság – helytállóan – azt is megjegyzi, hogy a Bizottság által előterjesztett bizonyítékok jó része az Egyesült Királyság olyan bíróságai által hozott bírósági határozatokon alapul, amelyek – az A and others v Secretary of State for the Home Department (No 2) [2006] 2 A. C. 221. számú határozatban a House of Lords (Lordok Háza, Egyesült Királyság) által kimondott ajánlásoknak megfelelően – kötelesek voltak vizsgálni azt a kérdést, hogy kínzás alkalmazásával kapcsolatos állításokat fogalmaztak‑e meg előttük.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0095"><NO.P>95</NO.P><TXT>A felperes által az FCO határozata – amelyben megtagadja a felperes azon kérését, hogy felszólítsa a szankcióbizottságot nevének az e bizottság listájáról való törlésére – ellen benyújtott keresettel összefüggésben a High Court of Justice (England &amp; Wales), Queen’s Bench Division (Administrative Court) (legfelsőbb bíróság [Anglia és Wales], Queen’s Bench kollégium [közigazgatási tanács], a továbbiakban: High Court) előtt az FCO által előterjesztett ellenkérelemből egyébként kitűnik, hogy ezen eljárás során a felperes tűnődött azon is, hogy a vele szemben felhozott bizonyos bizonyítékok F. Al‑Libinek a pakisztáni vagy amerikai hírszerző szolgálatok általi kihallgatásából származnak‑e. Az FCO ugyanezen eljárás során jelezte, hogy a felperessel szemben felhozott egyetlen állítás sem fogva tartottak kihallgatásán alapul. Mivel a felperes később elállt a keresettől, a High Courtnak nem nyílt alkalma ezt a kérdést megerősíteni. Az ellenkezőjére utaló bármiféle jelzés hiányában ugyanakkor nincs indok megkérdőjelezni az FCO állítását.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0096"><NO.P>96</NO.P><TXT>Ily módon a második jogalap harmadik része teljes mértékben megalapozatlannak tűnik.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>–</NO.P><TXT>A második jogalap negyedik részéről</TXT></NP></TI></TITLE><P><HT TYPE="ITALIC">[omissis]</HT></P></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><P>A harmadik, a bizonyítási teherrel és a bizonyítás megkövetelt szintjével kapcsolatos szabályok megsértésére alapított jogalapról</P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0100"><NO.P>100</NO.P><TXT>A felperes azzal érvel, hogy a megtámadott határozat jogellenes, amennyiben a Bizottság megsértette a bizonyítási teherrel és a bizonyítás megkövetelt szintjével kapcsolatos szabályokat. Ez a jogalap két részre tagolódik.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>–</NO.P><TXT>A harmadik jogalap első részéről</TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0101"><NO.P>101</NO.P><TXT>Harmadik jogalapjának első részében a felperes azzal érvel, hogy – amint az a megtámadott határozat 7. pontjából kitűnik – a Bizottság megfordította a bizonyítás terhét, hogy az őt terhelje, megsértve ezzel a Bíróság azon ítélkezési gyakorlatát (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0061" ID="QS0061"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0061" CODE="201D" ID="QE0061"/></NAME.CASE>‑ítélet, <NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0121">121.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), amely szerint – a bíróság előtti vitatás esetén – a hatáskörrel rendelkező uniós hatóságnak kell az érintett személlyel szemben felhozott indokok megalapozottságát bizonyítani és nem az érintett személynek kell az említett indokok megalapozottságának hiányára vonatkozó negatív bizonyítékot szolgáltatni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0102"><NO.P>102</NO.P><TXT>Ez az érvelés azonban a valamely meghatározott személy nevének a vitatott listára való felvételéről vagy azon való fenntartásáról szóló határozat alapjául szolgáló indokok felülvizsgálatára irányuló eljárás keretében a bizonyítás terhe tekintetében a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0062" ID="QS0062"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0062" CODE="201D" ID="QE0062"/></NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) értelmében a Bizottságra háruló kötelezettségek téves értelmezésén alapul.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="16"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0103"><NO.P>103</NO.P><TXT>Amint arra ugyanis a Bizottság helytállóan rámutat, a vitatott listára való felvételről szóló határozatok felülvizsgálatának igazgatási szakaszában általa alkalmazandó, a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0063" ID="QS0063"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0063" CODE="201D" ID="QE0063"/></NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI>) <REF.NP.ECR REF="NP0111">111</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0116">116.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>jában meghatározott <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0064" ID="QS0064"/>jogi teszt<QUOT.END REF.START="QS0064" CODE="201D" ID="QE0064"/> különbözik a bírósági felülvizsgálat szakaszában alkalmazandó, az említett ítélet 117–134. pontjában meghatározottól.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0104"><NO.P>104</NO.P><TXT>Ily módon, noha a bizonyítási teher vitathatatlanul a Bizottságra hárul, a felülvizsgálati eljárás szakaszában ezzel nem kell foglalkoznia, hanem csak a felülvizsgálatot követő fenntartásról szóló határozata bírósági felülvizsgálatára irányuló eljárás későbbi szakaszában. Ez egyértelműen kitűnik a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0065" ID="QS0065"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0065" CODE="201D" ID="QE0065"/></NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI>) <REF.NP.ECR REF="NP0121">121.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>jából, amely a Bíróság által az ezen ítélet 117. pontjától kezdve a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0066" ID="QS0066"/>bírósági eljárásra<QUOT.END REF.START="QS0066" CODE="201D" ID="QE0066"/> vonatkozóan kifejtett általános jellegű megfontolások részét képezi.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0105"><NO.P>105</NO.P><TXT>Még konkrétabban – és amint azt a Bizottság is megjegyzi – a valamely érdekelt személy kérésére általa elvégzendő felülvizsgálat kiindulópontját a szankcióbizottság által az indokolásában kimondott és magát az uniós jogi aktus indokolásának alapját képező megállapítások képezik. Ha ez az indokolás elegendően pontos és konkrét, a Bizottság – az érdekelt nevének a vitatott listára való felvételéről vagy az azon való fenntartásáról szóló határozat alapjául szolgáló indokok jogszerűségének és megalapozottságának bírósági felülvizsgálata során végső soron rá háruló bizonyítási teher sérelme nélkül – nem követ el hibát, amikor úgy véli, hogy főszabály szerint csak akkor kérdőjelezheti azt meg, ha az érdekelt a szóban forgó megállapításokat megdöntő konkrét és részletes bizonyítékokat szolgáltat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0106"><NO.P>106</NO.P><TXT>A Bizottság a jelen ügyben megfelelően tiszteletben tartotta ezeket az elveket, amint az a megtámadott határozat 7. pontjából kitűnik, amely pont elejét a fenti 23. pont idézi. A 7. pont többi részében a Bizottság egyébként nem annak megállapítására szorítkozott, hogy a felperes nem szolgált a vele szemben felhozott állítások helytállóságának megkérdőjelezésére alkalmas semmiféle indokkal. Többek között elvégezte a felperes által előadott bizonyos tagadások tényszerű és részletes elemzését, hogy azután megállapítsa azok relevanciájának vagy hitelességének hiányát.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0107"><NO.P>107</NO.P><TXT>Következésképpen a harmadik jogalap első része megalapozatlan.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="5"><TITLE><TI><NP><NO.P>–</NO.P><TXT>A harmadik jogalap második részéről</TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0108"><NO.P>108</NO.P><TXT>Harmadik jogalapjának második részében a felperes azzal érvel, hogy nem releváns, és mindenesetre téves a bizonyításnak a megtámadott határozat 9. pontjában a FATF által megkövetelt szintjére, azaz arra való hivatkozás, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0067" ID="QS0067"/>alapos gyanú áll fenn vagy észszerű indokok alapján feltételezhető<QUOT.END REF.START="QS0067" CODE="201D" ID="QE0067"/>, tekintettel arra, hogy a Bíróság a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0068" ID="QS0068"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0068" CODE="201D" ID="QE0068"/></NAME.CASE>-ítéletben (<NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0069" ID="QS0069"/>kellően biztos ténybeli alapot<QUOT.END REF.START="QS0069" CODE="201D" ID="QE0069"/> követelt meg. Az említett ítéletnek a Bizottság és az Egyesült Királyság által hivatkozott 149. pontját illetően a felperes előadja, hogy az nem vonja kétségbe ezt a követelményt, valamint hogy nem ez rögzíti a meghatározó jogi kritériumot. A terrorizmus megelőzéséről és a nyomozati intézkedésekről szóló, 2011. évi törvény elfogadásakor maga az Egyesült Királyság tekintett el az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0070" ID="QS0070"/>alapos gyanú fennállására<QUOT.END REF.START="QS0070" CODE="201D" ID="QE0070"/> vonatkozó kritériumtól, a szigorúbb, <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0071" ID="QS0071"/>észszerű indokok alapján feltételezhető<QUOT.END REF.START="QS0071" CODE="201D" ID="QE0071"/> kritérium javára.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0109"><NO.P>109</NO.P><TXT>A válaszban a felperes egyébként kitart amellett, hogy a korlátozó intézkedések súlyos hatást gyakorolnak az érdekeltekre, ami – az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikke és az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, <DATE ISO="19501104">1950. november 4‑én</DATE> Rómában aláírt egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 6. cikke megsértésével kapcsolatos kockázat elkerülése érdekében – szigorú bizonyítási szintet indokolna. Ezzel összefüggésben a felperes előadja, hogy a bizonyítás megkövetelt szintjét gyakorlatilag lehetetlen megkülönböztetni a büntetőügyekben megkövetelttől, noha a szóban forgó eljárás nem szigorúan büntetőjogi jellegű. Arra kéri a Törvényszéket, hogy a labdarúgáshoz köthető erőszakban való részvétellel kapcsolatban mutatkozó<?PAGE NO="17"?> állítólagos hajlamai miatt utazási tilalom hatálya alá vont személy ügyében a Court of Appeal (England &amp; Wales) (fellebbviteli bíróság [Anglia és Wales]) által a Gough and Another v. Chief Constable of Derbyshire [2002] EWCA Civ 351. számú ítéletben alkalmazott megközelítést fogadja el.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0110"><NO.P>110</NO.P><TXT>Ami ezt az érvelést illeti, az említett jogalap első részének vizsgálatával összefüggésben kifejtett megfontolásokat kell értelemszerűen alkalmazni. Azaz a bizonyítás megkövetelt szintjének kérdése csak a valamely személy nevének a vitatott listára való felvételéről vagy – felülvizsgálatot követően – az azon való fenntartásáról szóló határozat alapjául szolgáló indokok jogszerűsége és megalapozottsága bírósági felülvizsgálatának szakaszában merül fel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0111"><NO.P>111</NO.P><TXT>E tekintetben kizárólag a Törvényszék feladata meggyőződni arról, hogy a megtámadott határozat <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0072" ID="QS0072"/>kellően biztos ténybeli alappal rendelkezik<QUOT.END REF.START="QS0072" CODE="201D" ID="QE0072"/> (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0073" ID="QS0073"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0073" CODE="201D" ID="QE0073"/></NAME.CASE>‑ítélet, <NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0119">119.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), mégpedig annak ellenőrzésével, hogy az indokolásban szereplő állítólagos tények <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0074" ID="QS0074"/>megalapozottak‑e<QUOT.END REF.START="QS0074" CODE="201D" ID="QE0074"/> (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0075" ID="QS0075"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0075" CODE="201D" ID="QE0075"/></NAME.CASE>‑ítélet, <NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0122">122.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), ennélfogva pedig, hogy ténylegesen <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0076" ID="QS0076"/>bizonyítottak‑e<QUOT.END REF.START="QS0076" CODE="201D" ID="QE0076"/> (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0077" ID="QS0077"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0077" CODE="201D" ID="QE0077"/></NAME.CASE>‑ítélet, <NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0136">136.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0112"><NO.P>112</NO.P><TXT>E körülmények között a jelen jogalap második részét eleve mint hatástalant lehet elutasítani, mivel a bizonyítás megkövetelt szintjének meghatározásával vagy annak végrehajtásával kapcsolatban a Bizottság általi esetlegesen téves jogalkalmazás önmagában nem indokolhatja a megtámadott határozat megsemmisítését, ha az egyébként megfelel a bizonyítással kapcsolatban az előző pontban kimondott feltételeknek, amit a negyedik jogalap vizsgálata keretében a Törvényszéknek kell vizsgálnia.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0113"><NO.P>113</NO.P><TXT>A Bizottság mindenesetre nem követett el hibát, amikor a megtámadott határozat 9. pontjában a FATF által a terrorizmus finanszírozásáról szóló, III. sz. különleges ajánlás értelmező megjegyzésében megfogalmazott operatív kritériumra, azaz arra hivatkozott, hogy valamely személy neve vitatott listára való felvételének, következésképpen pedig pénzeszközei befagyasztásának <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0078" ID="QS0078"/>észszerű indokokon vagy annak alapos gyanúján vagy feltételezhetőségén<QUOT.END REF.START="QS0078" CODE="201D" ID="QE0078"/> kell alapulnia, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0079" ID="QS0079"/>e pénzeszközök vagy más javak terrorista tevékenységek finanszírozására szolgálhatnak<QUOT.END REF.START="QS0079" CODE="201D" ID="QE0079"/>, ennélfogva a bizonyításnak ez a szintje megfelel a Bíróság által a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0080" ID="QS0080"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0080" CODE="201D" ID="QE0080"/></NAME.CASE>‑ítéletben (<NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) megfogalmazott kritériumoknak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0114"><NO.P>114</NO.P><TXT>Persze úgy tűnik, hogy ez a kritérium nem mentes a kétértelműségtől, mivel a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0081" ID="QS0081"/>gyanú<QUOT.END REF.START="QS0081" CODE="201D" ID="QE0081"/> és a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0082" ID="QS0082"/>feltételezés<QUOT.END REF.START="QS0082" CODE="201D" ID="QE0082"/> eltérő szellemi műveletek, amelyek a meggyőződés különböző fokaira utalnak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0115"><NO.P>115</NO.P><TXT>Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a Bíróság a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0083" ID="QS0083"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0083" CODE="201D" ID="QE0083"/></NAME.CASE>‑ítéletben (<NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) az érdekelttel szemben felhozott különös ok megalapozottságának vizsgálata során az e két lehetséges bizonyítási szint közül a kevésbé szigorúnak, azaz a gyanúnak az alkalmazását juttatta érvényre.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0116"><NO.P>116</NO.P><TXT>A Bíróság ugyanis a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0084" ID="QS0084"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0084" CODE="201D" ID="QE0084"/></NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI>) <REF.NP.ECR REF="NP0149">149.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>jában pontosította, hogy a vitatott listára való felvétel indokai alapulhatnak <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0085" ID="QS0085"/>terroristatevékenységekben való részvétel gyanúján, e gyanúk megalapozottsága ellenőrzésének sérelme nélkül<QUOT.END REF.START="QS0085" CODE="201D" ID="QE0085"/>. Az említett ítélet 162. pontjára tekintettel hozzá kell fűzni, hogy ahhoz, hogy valamely személlyel szemben érvényesen fel lehessen hozni a terrorista tevékenységekben való részvétel gyanúját, az ezt alátámasztó információkat vagy bizonyítékokat kell előterjeszteni, amit eseti alapon kell értékelni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0117"><NO.P>117</NO.P><TXT>Noha ez a megfogalmazás nem kérdőjelezi meg a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0086" ID="QS0086"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0086" CODE="201D" ID="QE0086"/></NAME.CASE>-ítélet (<NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI>) <REF.NP.ECR REF="NP0119">119.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>jában általánosságban megfogalmazott <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0087" ID="QS0087"/>kellően biztos ténybeli alap<QUOT.END REF.START="QS0087" CODE="201D" ID="QE0087"/> követelményét, el kell ismerni, hogy ez a követelmény teljesülhet az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0088" ID="QS0088"/>alapos gyanú fennállására<QUOT.END REF.START="QS0088" CODE="201D" ID="QE0088"/> vonatkozó kritérium alkalmazásával, ha a gyanút elegendő információ vagy bizonyíték támasztja alá, mivel azt a Bíróság az említett ítélet 149–162. pontjában alkalmazta.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="18"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0118"><NO.P>118</NO.P><TXT>Ami azt a körülményt illeti, hogy az Egyesült Királyság a terrorizmus megelőzéséről és a nyomozati intézkedésekről szóló, 2011. évi törvény elfogadásakor eltekintett az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0089" ID="QS0089"/>alapos gyanú fennállására<QUOT.END REF.START="QS0089" CODE="201D" ID="QE0089"/> vonatkozó kritériumtól, a szigorúbb, <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0090" ID="QS0090"/>észszerű indokok alapján feltételezhető<QUOT.END REF.START="QS0090" CODE="201D" ID="QE0090"/> kritérium javára, ez egyáltalán nem releváns. Éppen ellenkezőleg: az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0091" ID="QS0091"/>alapos gyanú fennállására<QUOT.END REF.START="QS0091" CODE="201D" ID="QE0091"/> vonatkozó kritérium – ha a gyanút elegendő információ vagy bizonyíték támasztja alá – megfelelőnek tűnik a 881/2002 rendeletben, a FATF ajánlásaiban, valamint a Biztonsági Tanács releváns határozataiban, különösen a <DATE ISO="20140617">2014. június 17‑i</DATE> 2161 (2014). sz. határozat 11. pontjában szereplőkhöz hasonló körülmények között. A Youssef v. Secretary of State for Foreign &amp; Commonwealth Affairs [2013] EWCA Civ 1302 [2014] 2 WLR 1082. számú ügyben a Court of Appeal (England &amp; Wales) (fellebbviteli bíróság) ugyanerre az álláspontra helyezkedett.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0119"><NO.P>119</NO.P><TXT>A fenti megfontolásokra tekintettel szintén csak elutasítani lehet a felperesnek azt az érvelését, amely szerint az ügyben hasonló körülmények között a bizonyítás megkövetelt szintjét gyakorlatilag lehetetlen megkülönböztetni a büntetőügyekben megkövetelttől, azaz <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0092" ID="QS0092"/>az észszerű kétségen felül<QUOT.END REF.START="QS0092" CODE="201D" ID="QE0092"/> szintjétől. Ráadásul a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20080903">2008. szeptember 3‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0093" ID="QS0093"/>Kadi I<QUOT.END REF.START="QS0093" CODE="201D" ID="QE0093"/></NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑402/05 P és C‑415/05 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:461">EU:C:2008:461</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) óta állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a jelen ügybelihez hasonló korlátozó intézkedések nem büntetőjogi jellegűek. Márpedig a korlátozó intézkedések nem büntető, hanem megelőző jellege szükségszerűen befolyásolja a Bizottságtól elvárható bizonyítás jellegét, módját és intenzitását (Bot főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Anbouba kontra Tanács</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa, <NO.CASE>C‑605/13 P és C‑630/13 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:2">EU:C:2015:2</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0111">111.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0120"><NO.P>120</NO.P><TXT>Az e tekintetben a válaszban kifejtett érvelést illetően az Egyesült Királyság által támogatott Bizottság helytállóan adja elő, hogy a hatáskörrel rendelkező angol bíróságok a jelen ügybelihez hasonló megelőző intézkedéseket illetően elvetették a Gough and Another v Chief Constable of Derbyshire [2002] EWCA Civ 351. számú ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügyben elfogadott kvázi büntetőjogi kritériumot. Az Egyesült Nemzetek szintjén elhatározott intézkedések végrehajtását illetően, a Secretary of State for the Home Department v. MB [2006] EWCA Civ 1140, [2007] QB 415. számú és a Youssef v. Secretary of State for Foreign &amp; Commonwealth Affairs [2013] EWCA Civ 1302 [2014] 2 WLR 1082. számú ügyben a Court of Appeal (England &amp; Wales) (fellebbviteli bíróság) által megállapított, az angol jogban alkalmazott helytálló megközelítés az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0094" ID="QS0094"/>észszerű gyanú<QUOT.END REF.START="QS0094" CODE="201D" ID="QE0094"/> (azaz az esetlegesen gyanút keltő tényezők fennállásának) tesztjén alapul.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0121"><NO.P>121</NO.P><TXT>A fenti megfontolások összességéből következik, hogy a harmadik jogalapot el kell utasítani.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><P>A negyedik, az indokolás hibáira alapított jogalapról</P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0122"><NO.P>122</NO.P><TXT>Ezt a jogalapot – új információknak és bizonyítékoknak az eljárás során történő közlését követően – a felperes jelentős mértékben kiterjesztette.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0123"><NO.P>123</NO.P><TXT>A felperes a keresetben lényegében azzal érvelt, hogy a megtámadott határozat érdemi szempontból jogellenes, amennyiben először is a vele szemben felhozott állítások nem bizonyítottak; másodszor, bizonyos állítások nem voltak elegendően pontosak ahhoz, hogy azokat sikeresen vitathassa; harmadszor, bizonyos állítások olyan régiek vagy olyan homályosak voltak, hogy nem mutatnak racionális kapcsolatot a releváns kritériumokkal; negyedszer pedig, bizonyos állításoknak ellentmondtak a mentő körülmények.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0124"><NO.P>124</NO.P><TXT>Ellenkérelmében az Egyesült Királyság és a Tanács által támogatott Bizottság azzal érvelt, hogy a vitatott listára való felvételnek a felperessel közölt indokai elegendően pontosak, részletesek, különösek és konkrétak voltak az ítélkezési gyakorlat (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0095" ID="QS0095"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0095" CODE="201D" ID="QE0095"/></NAME.CASE>‑ítélet, <NO.CASE>C‑584/10 P</NO.CASE>, C‑593/10 P és C‑595/10 P, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0116">116.</REF.NP.ECR>, <REF.NP.ECR REF="NP0130">130.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0142">142</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0149">149.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) értelmében, valamint hogy megfeleltek az indokolási követelménynek (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0096" ID="QS0096"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0096" CODE="201D" ID="QE0096"/></NAME.CASE>‑ítélet, <NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0102">102.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0116">116.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="19"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0125"><NO.P>125</NO.P><TXT>A Bizottság egyebekben a valamely személy nevének a vitatott listára való felvételéről vagy – felülvizsgálatot követően – az azon való fenntartásáról szóló határozatok jogszerűségének bírósági felülvizsgálatával kapcsolatos folyamatra, konkrétabban az ilyen határozatokat alátámasztó indokolásban szereplő ténybeli állítások uniós bíróság általi ellenőrzésére vonatkozóan a Bíróság által a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0097" ID="QS0097"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0097" CODE="201D" ID="QE0097"/></NAME.CASE>-ítéletben (<NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0117">117.</REF.NP.ECR>, <REF.NP.ECR REF="NP0119">119</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0122">122.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) kimondott bizonyos elvekre hivatkozott.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0126"><NO.P>126</NO.P><TXT>A Bizottság ezután kifejtette, hogy a megfelelő igazságszolgáltatás érdekében és tekintettel a felperes által indított keresetre <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0098" ID="QS0098"/>úgy határozott, hogy nem szorítkozik a megtámadott határozatnak [kizárólag] az igazgatási eljárással összefüggő elemek alapján való megvédésére, hanem hogy az EUMSZ 220. cikk (1) bekezdésében említett, megfelelő együttműködés szellemében a szankcióbizottsághoz […], valamint az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében előírt, jóhiszemű együttműködés elvének megfelelően az Egyesült Királyság – mint a felperes nevének a [szankcióbizottság] listájára való felvételét javasló ENSZ‑tag – hatóságaihoz fog fordulni<QUOT.END REF.START="QS0098" CODE="201D" ID="QE0098"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0127"><NO.P>127</NO.P><TXT>E kapcsolatfelvételek eredményeként a Bizottság az ellenkérelem B.4. mellékleteként előterjesztett egyfelől egy levelet, amelyet a szankcióbizottság <DATE ISO="20140120">2014. január 20‑án</DATE> írt azzal a céllal, hogy tájékoztassa a Bizottságot arról, hogy a listára való felvételek éves felülvizsgálata keretében felülvizsgálta a felperes nevének felvételét, és úgy ítélte meg, hogy az továbbra is célszerű.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0128"><NO.P>128</NO.P><TXT>A Bizottság másfelől – az ellenkérelem B.5. mellékleteként – egy sor részletes információt és bizonyítékot terjesztett elő, amelyeket az Egyesült Királyság hatóságai továbbítottak számára, és – e hatóságokkal szoros együttműködésben – úgy határozott, hogy azokat átadja a Törvényszék számára, hogy az meggyőződhessen arról, hogy a megtámadott határozatot valóban kellően biztos ténybeli alapon fogadták el, legalábbis a vitatott listára való felvétel bizonyos indokait illetően (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0099" ID="QS0099"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0099" CODE="201D" ID="QE0099"/></NAME.CASE>‑ítélet, <NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0130">130.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Az Egyesült Királyság szerint ezek az információk és bizonyítékok tartalmazzák a felperes nevének a szankcióbizottság listájára való felvételével és az azon való fenntartásával kapcsolatban ehhez a bizottsághoz intézett javaslatának alátámasztásaként felhozott elemeket.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0129"><NO.P>129</NO.P><TXT>Ezek egy, az ezen eljárás céljából <DATE ISO="20140318">2014. március 18‑án</DATE> készült és az FCO terrorizmus elleni küzdelemmel foglalkozó osztályának vezetője által aláírt hivatalos írásbeli nyilatkozatot (<QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0100" ID="QS0100"/>first statement<QUOT.END REF.START="QS0100" CODE="201D" ID="QE0100"/>, a továbbiakban: hivatalos nyilatkozat), valamint bizonyítási célokat szolgáló bizonyos számú dokumentumokat tartalmaztak. Amint az a hivatalos nyilatkozat 12–14. pontjából kitűnik, a nyilatkozat az Egyesült Királyságnak a nemzetbiztonság megóvásával megbízott hírszerzési és belbiztonsági szolgálata, a Security Service (biztonsági szolgálat; a továbbiakban: Security Service) véleményén és értékelésén alapul.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0130"><NO.P>130</NO.P><TXT>A válaszban a felperes kifogásolja az ellenkérelem B.5. mellékletében előterjesztett azon új állítások, pontosítások és bizonyítékok felhozatalát, amelyekre a megtámadott határozat elfogadását megelőzően nem hivatkoztak és amelyeket annak elfogadása során sem vettek figyelembe, kifogásolja továbbá azoknak a Törvényszék általi figyelembevételét. Azzal érvel, hogy a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20080903">2008. szeptember 3‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0101" ID="QS0101"/>Kadi I<QUOT.END REF.START="QS0101" CODE="201D" ID="QE0101"/></NAME.CASE>‑ítéletben (<NO.CASE>C‑402/05 P és C‑415/05 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:461">EU:C:2008:461</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) és a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0102" ID="QS0102"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0102" CODE="201D" ID="QE0102"/></NAME.CASE>‑ítéletben (<NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0115">115.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) a Bíróság által kimondott elvek értelmében a Bizottságnak – ahhoz, hogy tiszteletben tartsa a felperes védelemhez való és bírósághoz forduláshoz való jogát – az összes ilyen további információt követelnie kellett volna a szankcióbizottságtól vagy az érintett tagállamtól, és azokat vele <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0103" ID="QS0103"/>rögtön az elején<QUOT.END REF.START="QS0103" CODE="201D" ID="QE0103"/> közölnie kellett volna. A felperes szerint ezen információk teljes körű közlése nem bírósági eljárás megindításának függvénye, hanem azt minden esetben meg kell előznie, hogy garantálni tudja a védelemhez való jogot.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0131"><NO.P>131</NO.P><TXT>A felperes egyebekben előadja, hogy a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0104" ID="QS0104"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0104" CODE="201D" ID="QE0104"/></NAME.CASE>‑ítéletben (<NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) a Bíróság egyértelműen jelezte, hogy be kell szereznie valamennyi hivatkozott bizalmas információt, valamint hogy ekkor majd ő maga fog határozni arról, hogy – a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130604">2013. június 4‑i</DATE> <NAME.CASE>ZZ</NAME.CASE>‑ítéletben (<NO.CASE>C‑300/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:36">EU:C:2013:36</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) kimondott elveknek megfelelően – mit kell<?PAGE NO="20"?> közölni az érdekelttel. A jelen ügyben az Egyesült Királyság a Törvényszék valamennyi igazságszolgáltatási garanciáját megpróbálja kikerülni, amikor arra kéri, hogy az ő belátására támaszkodjon a tekintetben, hogy a nyújtott információk megfelelnek az említett ítéletben megfogalmazott kritériumoknak. Alapvetően téves az az érv, amely szerint a szankcióbizottságnál valamely név felvételét javasló államnak kell később eldöntenie, hogy mely információkat lehet a Törvényszéknek átadni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0132"><NO.P>132</NO.P><TXT>Ami még konkrétabban a felperes lakóhelyén elvégzett házkutatás során talált elemeket illeti, a felperes emlékeztet arra, hogy a vele szemben lefolytatott büntetőeljárás végén ezen elemekkel kapcsolatban felmentették. Előadja, hogy ha tudta volna, hogy a Bizottság ezeket vele szemben fel kívánja hozni, akkor ő is megkísérelhetett volna ezekre reagálni. Az átiratok vagy más eljárási iratok beszerzése jelentős időt és erőfeszítéseket vesz igénybe, holott az Egyesült Királyság Kormánya birtokában van azoknak az átiratoknak és mentő körülményeknek, amelyek alapján az esküdtszék a felperest felmentette. E körülmények között méltánytalan a felperestől elvárni, hogy magas költségek és jelentős erőfeszítések mellett ő terjessze elő a mentő körülményeket. A felperes szerint ez a példa bizonyítja, hogy a Bizottság kérésére a Törvényszékkel közölni kell az Egyesült Királyság birtokában lévő mentő körülményeket.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0133"><NO.P>133</NO.P><TXT>A felperes továbbá előadja, hogy a Törvényszék nem támaszkodhat az Egyesült Királyságban lefolytatott azon bírósági eljárások keretében a felperesre vonatkozóan alkalmazott kedvezőtlen ténymegállapításokra, amelyekben a felperes nem vett részt, és amely ténymegállapításokkal szemben nem tudott védekezni. Az Egyesült Királyság által hivatkozott azon körülményt illetően, amely szerint ezeket a bírósági eljárásokat az EJEE 6. cikkének és a Charta 47. cikkének megfelelően folytatták le, a felperes azt válaszolja, hogy még ha ez igaz is bizonyos érintett személyek esetében, az ő esetében nem, mivel még csak részt sem vett ezekben az eljárásokban.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0134"><NO.P>134</NO.P><TXT>Végezetül, amennyiben az Egyesült Királyság azokra a bírósági eljárásokra hivatkozik – jelesül bírósági felülvizsgálat alá helyezése keretében az HM Treasury (az Egyesült Királyság pénzügyminisztériuma) által kiszabott feltételek ellen, és az FCO azon határozata elleni bírósági eljárásokra, hogy nem fogja kérni a felperes nevének a szankcióbizottság listájáról való törlését –, amelyekben maga a felperes részt vett, a felperes azzal érvel, hogy ezek az eljárások nem egyenértékűek a jelen eljárással, valamint hogy azok eltérő megoldásra irányulnak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0135"><NO.P>135</NO.P><TXT>E tekintetben – és amint azt a Bíróság a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0105" ID="QS0105"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0105" CODE="201D" ID="QE0105"/></NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>)136. pontjában hangsúlyozta – az érintett személy alapvető jogainak, még konkrétabban pedig a védelemhez való jognak és a hatékony bírói jogvédelemhez való jognak a tiszteletben tartása magában foglalja azt, hogy – bíróság előtt történő vitatás esetén – az uniós bíróság felülvizsgálja különösen a szankcióbizottság által szolgáltatott indokolásban hivatkozott indokok kellően pontos és konkrét jellegét, valamint adott esetben az érintett indokhoz kapcsolódó tények valóságosságának bizonyított jellegét a részére közölt információk fényében.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0136"><NO.P>136</NO.P><TXT>A jelen ügyben – az ítélkezési gyakorlatban megállapított követelményeknek megfelelően – az indokolásban, valamint az indokok első és második kiegészítésében szereplő felvilágosítások meghatároznak legalábbis bizonyos olyan egyedi, különös és konkrét okokat, amelyek alapján a hatáskörrel rendelkező hatóságok úgy vélik, hogy az érintett személlyel szemben korlátozó intézkedéseket kell hozni (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0106" ID="QS0106"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0106" CODE="201D" ID="QE0106"/></NAME.CASE>‑ítélet, <NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0140">140.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0137"><NO.P>137</NO.P><TXT>Különösen a felperessel közölt indokolás – és kiváltképpen az indokok első és második kiegészítése – nem kizárólag egyszerű és általános állításokból áll, hanem számos olyan pontos részletet és felvilágosítást is tartalmaz, amelyek mind az érintett személyek személyazonosságára, mind pedig az érintett cselekmények időpontjára, helyére, kontextusára, és többi körülményére vonatkoznak.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="21"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0138"><NO.P>138</NO.P><TXT>Ami azt a kérdést illeti, hogy az ezen indokokhoz kapcsolódó tények valóságossága a közölt információk fényében – a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0107" ID="QS0107"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0107" CODE="201D" ID="QE0107"/></NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI>) <REF.NP.ECR REF="NP0136">136.</REF.NP.ECR> pontja</REF.DOC.ECR> értelmében – bizonyítottnak tekinthető‑e, az annak vizsgálatát vonja maga után, hogy ezek a tények <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0108" ID="QS0108"/>kellőképpen megalapozottak‑e<QUOT.END REF.START="QS0108" CODE="201D" ID="QE0108"/> ahhoz, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy a megtámadott határozat <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0109" ID="QS0109"/>kellően biztos ténybeli alapra<QUOT.END REF.START="QS0109" CODE="201D" ID="QE0109"/> épül (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0110" ID="QS0110"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0110" CODE="201D" ID="QE0110"/></NAME.CASE>‑ítélet, <NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0119">119.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), mivel a vitatott listára való felvétel indokai alapulhatnak <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0111" ID="QS0111"/>terrorista tevékenységekben való részvétel gyanúján, e gyanúk megalapozottsága ellenőrzésének sérelme nélkül<QUOT.END REF.START="QS0111" CODE="201D" ID="QE0111"/> (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0112" ID="QS0112"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0112" CODE="201D" ID="QE0112"/></NAME.CASE>‑ítélet, <NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0149">149.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0139"><NO.P>139</NO.P><TXT>A jelen ügyben nem vitatott, hogy a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában egyetlen információt vagy bizonyítékot sem terjesztettek elő az abban a felperessel szemben felhozott indokok alátámasztására.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0140"><NO.P>140</NO.P><TXT>Ami az ellenkérelem B.5. mellékletében felhozott új információkat és bizonyítékokat, továbbá megfelelő függelékeiket illeti, a Bizottság helytállóan válaszolja a felperes fenti 130. pontban összefoglalt érvelésére, hogy az két külön kérdést kever össze, azaz egyrészről a kellőképpen különös indokolásra és annak az igazgatási eljárás során az érdekelttel való közlésére vonatkozó eljárási követelményt (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0113" ID="QS0113"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0113" CODE="201D" ID="QE0113"/></NAME.CASE>‑ítélet, <NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0111">111</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0116">116.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), másrészről pedig az uniós bíróság által arra vonatkozóan elvégzendő vizsgálatot, hogy az ekként közölt indokolás biztos ténybeli alapra épül‑e, miután adott esetben arra kérte a hatáskörrel rendelkező uniós hatóságot, hogy az említett vizsgálat céljából releváns, akár bizalmas, akár nem bizalmas információkat vagy bizonyítékokat terjesszen elő (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0114" ID="QS0114"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0114" CODE="201D" ID="QE0114"/></NAME.CASE>‑ítélet, <NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0117">117</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0120">120.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Az ellenkérelem B.5. mellékletében előadott új információk célja éppen ez, a Bíróság által a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0115" ID="QS0115"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0115" CODE="201D" ID="QE0115"/></NAME.CASE>‑ítéletben (<NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) kimondott elveknek pedig megfelel azoknak a Törvényszék által elvégzendő jogszerűségi felülvizsgálat céljából való figyelembevétele.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0141"><NO.P>141</NO.P><TXT>A felperes azon érvét illetően, amely szerint a Bizottság nem támaszkodhat olyan új információkra vagy bizonyítékokra, amelyekre a felperesnek nem volt lehetősége válaszolni, elegendő megállapítani, hogy a felperes ezekre az új elemekre a válaszban és a tárgyaláson egyaránt reagálhatott.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0142"><NO.P>142</NO.P><TXT>Ami a felperesnek a fenti 131. pontban összefoglalt azon érvét illeti, amely szerint az uniós bíróság feladata beszerezni valamennyi hivatkozott bizalmas elemet, valamint határozni arról, hogy mit kell közölni az érdekelttel, az a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0116" ID="QS0116"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0116" CODE="201D" ID="QE0116"/></NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) nyilvánvalóan téves értelmezésén alapul. Az említett ítélet 122. pontjában ugyanis a Bíróság jelezte, hogy nem követelmény, hogy a hatáskörrel rendelkező uniós hatóság az uniós bíróság előtt a szankcióbizottság által szolgáltatott indokolásban szereplő állítólagos indokokra vonatkozó valamennyi információt és bizonyítékot szolgáltassa, mivel ha a hatáskörrel rendelkező uniós hatóság számára lehetetlen az uniós bíróság kérésének eleget tenni (például azért, mert a listára való felvételt kérő állam vagy a szankcióbizottság megtagadja a szóban forgó információk és bizonyítékok közlését), az uniós bíróság csak a vele közölt információkra alapíthatja a döntését, az ezen ítélet 123. pontjában előirányzott következmények mellett. Ami a bizalmas információk vizsgálatával kapcsolatos sajátos technikák unió bíróság általi végrehajtása tekintetében a Bíróságnak az említett ítélet 125. és azt követő pontjaiban szereplő okfejtését illeti, az az említett ítélet 124. pontjában hivatkozott azon feltevésből indul ki, amely szerint ezeket az információkat a hatáskörrel rendelkező uniós hatóság előzőleg önként közölte, azzal a kéréssel, hogy ezeket az érdekelttel szemben kezelje bizalmasan. Ezen túlmenően a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0117" ID="QS0117"/>Kadi I<QUOT.END REF.START="QS0117" CODE="201D" ID="QE0117"/></NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI>) <REF.NP.ECR REF="NP0127">127.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>jában a Bíróság – a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130604">2013. június 4‑i</DATE> <NAME.CASE>ZZ</NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑300/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:363">EU:C:2013:363</NO.ECLI>) <REF.NP.ECR REF="NP0063">63.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>jára hivatkozva – még erre az esetre is pontosította, hogy ha ez a hatóság nem engedélyezi az érdekelttel szembeni bizalmas kezelésre irányuló kérelembe ágyazva az uniós bírósággal közölt információk vagy bizonyítékok egészének vagy egy részének közlését, az uniós bíróság kizárólag azon elemek alapján vizsgálja meg a megtámadott jogi aktus jogszerűségét, amelyeket közöltek vele.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="22"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0143"><NO.P>143</NO.P><TXT>Ami a felperesnek a házkutatás során a lakóhelyén talált elemekre vonatkozó érvét (lásd fenti 132. pont) illeti, annak nem kell helyt adni, mivel azokat a hivatalos nyilatkozatban az ezen elemek alapján a High Court által önállóan tett megállapításokon keresztül vették figyelembe. Amennyiben a felperes arra emlékeztet, hogy a vele szemben indított büntetőeljárás végén ezen elemekkel kapcsolatban felmentették, a harmadik jogalap második részével kapcsolatos értékelésre hivatkozva elegendő emlékeztetni arra, hogy a jelen ügyben alkalmazandó bizonyítási szint nem azonos a büntetőeljárásban alkalmazandóval.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0144"><NO.P>144</NO.P><TXT>A felperesnek a fenti 133. pontban összefoglalt azon érvét illetően, amely szerint a Törvényszéknek nem szabad figyelembe vennie az Egyesült Királyság bíróságai által azon bírósági eljárások keretében tett megállapításokat, amelyekben a felperes nem vett részt, a Bizottság helytállóan jegyzi meg, hogy amennyiben a szóban forgó ténymegállapítások hozzájárulnak az alapos gyanú fennállásának bizonyításához, sőt, annak feltételezéséhez, hogy a felperes összeköttetésben áll az al‑Kaidával, valamint ily módon az indokolásban szereplő állítások alátámasztásához, ezek a ténymegállapítások relevánsak, és azokat a Törvényszék figyelembe veheti. Szintén helyesen érvel a Bizottság azzal, hogy a Törvényszék különös jelentőséget tulajdoníthat ezeknek a ténymegállapításoknak, tekintettel arra, hogy azokat a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróság az EJEE 6. cikkének és a Charta 47. cikkének megfelelően lefolytatott bírósági eljárások keretében tette.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0145"><NO.P>145</NO.P><TXT>Végezetül az Egyesült Királyság által hivatkozott, ott lefolytatott azon bírósági eljárásokat illetően, amelyekben a felperes részt vett, semmilyen relevanciája nincs annak, hogy ezek az eljárások nem egyenértékűek a jelen eljárással és hogy azok eltérő megoldásra irányulnak, ha azok a szankcióbizottság indokolásában a felperessel szemben felhozott állítások alátámasztására alkalmas elemeket tartalmaznak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0146"><NO.P>146</NO.P><TXT>A fenti megfontolások összességéből következik, hogy a Törvényszék figyelembe veheti az ellenkérelemhez B.5. mellékletként csatolt valamennyi új információt és bizonyítékot.</TXT><P><HT TYPE="ITALIC">[omissis]</HT></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0177"><NO.P>177</NO.P><TXT>A hivatalos nyilatkozat egészének ezen áttekintése után, továbbá az ahhoz függelékként csatolt valamennyi információ és bizonyíték gondos vizsgálatát követően, a Törvényszék meggyőződése, hogy a szankcióbizottság által közölt indokolásban, valamint az indokok első és második kiegészítésében szereplő indokok legalább némelyikét kellőképpen alátámasztják az említett információk vagy bizonyítékok ahhoz, hogy úgy tűnjön, ezek különösen szilárd ténybeli alapra épülnek, és ellenállnak a felperes általi megcáfolásukra irányuló néhány homályos kísérletnek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0178"><NO.P>178</NO.P><TXT>A felperes rendelkezésére álló egyéb jogorvoslati lehetőségek fennállását is figyelembe kell venni, amelyekkel kapcsolatban azonban a felperes úgy döntött, hogy azokkal nem kíván élni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0179"><NO.P>179</NO.P><TXT>Egyrészről az Egyesült Királyság hangsúlyozta, hogy a felperes – nevének a szankcióbizottság listájára való eredeti felvétele óta – semmikor nem próbált kapcsolatba lépni az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa által az 1904. (2009) számú határozatnak megfelelően kijelölt ombudsman hivatalával azzal a céllal, hogy elérje az esetlegesen a nevének a szankcióbizottság listájáról való törlését eredményező mélyreható vizsgálat megindítását, holott a Biztonsági Tanács 2161. (2014) számú határozata (48. pont) felszólítja az államokat, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0118" ID="QS0118"/>ösztönözzék a [szankcióbizottság listájára] való felvételük nemzeti vagy regionális bíróságokon keresztül történő megtámadását fontolgató vagy ilyen eljárást már folytató személyeket és szervezeteket, hogy próbálják meg nevüknek [az említett listáról] való törlését ilyen irányú kérelemnek az ombudsman hivatalához való benyújtásával elérni [nem hivatalos fordítás]<QUOT.END REF.START="QS0118" CODE="201D" ID="QE0118"/>. Semmilyen észszerű oka nincs annak, hogy a felperes ezt nem tette meg, annál is inkább, mert állítólag rendelkezett a nevének a szankcióbizottság listájáról való törlését alátámasztó érvekkel.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="23"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0180"><NO.P>180</NO.P><TXT>Másrészről a felperes – miután <DATE ISO="20130128">2013. január 28‑án</DATE> keresettel fordult a High Courthoz az FCO <DATE ISO="20121101">2012. november 1</DATE>‑jei azon határozata ellen, hogy nem fog a neve szankcióbizottság listájára való felvételének törlése iránti kérelmet a nevében benyújtani – <DATE ISO="20131017">2013. október 17‑én</DATE> egyezség (consent order; a hivatalos nyilatkozat 4. sz. függeléke) útján elállt ettől a keresettől azután, hogy a High Court elfogadta, hogy e határozatának igazolásához az FCO olyan bizalmas bizonyítékokhoz folyamodott, amelyek kizárólag a bíróság számára voltak hozzáférhetőek, a felperes számára azonban nem.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0181"><NO.P>181</NO.P><TXT>Anélkül, hogy a felperesnek ezt a jogi stratégiát mint olyant fel lehetne róni, nem is járul hozzá a fentebb megvizsgált információk és bizonyítékok tükrében jogosan rá nehezedő gyanúk esetleges megszüntetéséhez.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0182"><NO.P>182</NO.P><TXT>A fentiek összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy az indokolásban, valamint az indokok első és második kiegészítésében megfogalmazott indokok legalábbis némelyike elegendően pontos és konkrét, megalapozott, valamint hogy azok önmagukban a megtámadott határozat alátámasztásához elegendő alapot képeznek (<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0119" ID="QS0119"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0119" CODE="201D" ID="QE0119"/></NAME.CASE>‑ítélet, <NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0130">130.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0183"><NO.P>183</NO.P><TXT>Ebből következik, hogy a felperessel szemben az indokolásban, valamint az indokok első és második kiegészítésében megfogalmazott állítások legalábbis némelyike igazolhatta a felperessel szembeni korlátozó intézkedések uniós szinten történő elfogadását.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0184"><NO.P>184</NO.P><TXT>Következésképpen a negyedik jogalapot mint megalapozatlant kell elutasítani.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><P>Az ötödik, az arányosság elvének megsértésére alapított jogalapról</P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0185"><NO.P>185</NO.P><TXT>A felperes azzal érvel, hogy a megtámadott határozat jogellenes, amennyiben a Bizottság nem végezte el az arányosságnak – a felperes alapvető jogainak, valamint az általa jelenleg állítólagosan képviselt tényleges kockázatnak a mérlegelésén keresztüli – vizsgálatát.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0186"><NO.P>186</NO.P><TXT>A Tanács által támogatott Bizottság vitatja ezt az érvelést és a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20080903">2008. szeptember 3‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0120" ID="QS0120"/>Kadi I<QUOT.END REF.START="QS0120" CODE="201D" ID="QE0120"/></NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑402/05 P és C‑415/05 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:461">EU:C:2008:461</NO.ECLI>) <REF.NP.ECR REF="NP0360">360</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0363">363.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>jára hivatkozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0187"><NO.P>187</NO.P><TXT>A <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20080903">2008. szeptember 3‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0121" ID="QS0121"/>Kadi I<QUOT.END REF.START="QS0121" CODE="201D" ID="QE0121"/></NAME.CASE>‑ítéletből (<NO.CASE>C‑402/05 P és C‑415/05 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:461">EU:C:2008:461</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) ugyanis kitűnik, hogy a nemzetközi közösség számára olyan alapvető közérdekű célkitűzésre tekintettel, mint az Egyesült Nemzetek Alapokmányának megfelelő valamennyi eszközzel való küzdelem a nemzetközi béke és biztonság terrorcselekményekkel történő fenyegetése ellen, a Biztonsági Tanács vagy a szankcióbizottság által Oszáma bin Ládennel, az al‑Kaida szervezettel és a Tálibánnal összeköttetésben állónak minősített személyek pénzeszközeinek, pénzügyi eszközeinek és egyéb gazdasági erőforrásainak a befagyasztása önmagában nem lehet nem megfelelő vagy aránytalan (lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20080903">2008. szeptember 3‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0122" ID="QS0122"/>Kadi I<QUOT.END REF.START="QS0122" CODE="201D" ID="QE0122"/></NAME.CASE>‑ítélet, <NO.CASE>C‑402/05 P és C‑415/05 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:461">EU:C:2008:461</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0363">363.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd még ebben az értelemben és analógia útján: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20121115">2012. november 15‑i</DATE> <NAME.CASE>Al‑Aqsa kontra Tanács és Hollandia kontra Al‑Aqsa</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑539/10 P és C‑550/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:711">EU:C:2012:711</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0120">120</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0130">130.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Mindazonáltal meg kell bizonyosodni arról, hogy ezen intézkedések elfogadásakor tiszteletben tartották az érdekeltek eljárási jogait, különösen a védelemhez való jogukat (lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20080903">2008. szeptember 3‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0123" ID="QS0123"/>Kadi I<QUOT.END REF.START="QS0123" CODE="201D" ID="QE0123"/></NAME.CASE>‑ítélet, <NO.CASE>C‑402/05 P és C‑415/05 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:461">EU:C:2008:461</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0367">367</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0370">370.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Márpedig a jelen ügyben a többi kereseti jogalap vizsgálatából kitűnik, hogy a felperes nevének a vitatott listára való felvételével kapcsolatos indokok felülvizsgálata során megfelelően tiszteletben tartották a felperes eljárási jogait.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0188"><NO.P>188</NO.P><TXT>Amennyiben a felperes konkrétabban azt rója fel a Bizottságnak, hogy nem végezte el ő maga a rá vonatkozó korlátozások, valamint alapvető jogai és az általa állítólagosan képviselt kockázat mérlegelését, elegendő megállapítani, hogy ezt a mérlegelését sem az alkalmazandó szabályozás nem írja elő, sem az ítélkezési gyakorlat nem irányozza elő. Éppen ellenkezőleg: a Bíróság a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július<?PAGE NO="24"?> 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0124" ID="QS0124"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0124" CODE="201D" ID="QE0124"/></NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI>) <REF.NP.ECR REF="NP0107">107.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>jában megállapította, hogy amikor a szankcióbizottság – a Biztonsági Tanács releváns határozatai keretében – valamely személy nevének az összesített listájára történő felvételéről döntött, a hatáskörrel rendelkező uniós hatóságnak – e határozatnak a tagállamok nevében történő végrehajtása érdekében – határozatot kell hoznia nevüknek a vitatott listára történő felvételéről vagy azon való fenntartásáról az említett bizottság által szolgáltatott indokolás alapján. Ezzel összefüggésben a hatáskörrel rendelkező uniós hatóságra kizárólag azok a kötelezettségek hárulnak, amelyeket a Bíróság a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0125" ID="QS0125"/>Kadi II<QUOT.END REF.START="QS0125" CODE="201D" ID="QE0125"/></NAME.CASE>‑ítélet (<NO.CASE>C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:518">EU:C:2013:518</NO.ECLI>) <REF.NP.ECR REF="NP0111">111.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0112">112.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>jában (a védelemhez való jog tiszteletben tartása), 114. pontjában (az állítólagos indokok megalapozottságának gondos és pártatlan vizsgálata) és 116. pontjában (az azon egyedi, különös és konkrét okokat meghatározó indokok, amelyek alapján a hatáskörrel rendelkező hatóságok úgy vélik, hogy az érintett személlyel szemben korlátozó intézkedéseket kell hozni) meghatározott. Márpedig a jelen ügyben a többi kereseti jogalap vizsgálatából is kitűnik, hogy ezeket a kötelezettségeket a felperes nevének a vitatott listára való felvételével kapcsolatos indokok felülvizsgálata során megfelelően tiszteletben tartották.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0189"><NO.P>189</NO.P><TXT>A megtámadott határozatnak a felperes neve vitatott listára való felvétele óta eltelt időre tekintettel fennálló arányosságát illetően, igaz, hogy a felperes pénzeszközeit a – Törvényszék által a jelen keresettel összefüggésben elvégzett bírósági felülvizsgálat kizárólagos tárgyát képező – említett határozat elfogadásakor már kevéssel több mint hat éve befagyasztották.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0190"><NO.P>190</NO.P><TXT>Mindazonáltal – a fentiekben kifejtetteknek megfelelően – a felperes nevének a szankcióbizottság listáján, következésképpen pedig felülvizsgálatot követően a vitatott listán való fenntartása nemcsak az említett bizottság eredeti indokolásán, hanem egyúttal a nemzetbiztonság és a nemzetközi biztonság tekintetében a felperes jelentette, továbbra is fennálló veszélynek az ENSZ szervei, valamint az Egyesült Királyság hatáskörrel rendelkező hatóságai és bíróságai által elvégzett különféle legfrissebb értékelésein is alapul. A megtámadott határozat elfogadásának időpontjában emiatt telt el már csaknem másfél év azóta, hogy a High Court érvényesnek ítélte a Security Service azon értékelését, amely szerint a felperes továbbra is egy, az Egyesült Királyságban letelepedett, vezető iszlám szélsőségesnek és számos jelentős szélsőséges személlyel továbbra is összeköttetésben álló személynek minősül (lásd a fenti 175. pontot).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0191"><NO.P>191</NO.P><TXT>Ráadásul – a fenti 181. pontban kifejtetteknek megfelelően – a Törvényszék úgy véli, hogy a felperes azzal, hogy semmiféle eljárást nem kezdeményezett az Egyesült Nemzetek ombudsmanjánál (lásd a fenti 179. pontot), valamint elállt a High Courthoz benyújtott keresetétől (lásd a fenti 180. pontot), olyan magatartást tanúsít, amely nem járul hozzá a fent megvizsgált információkra és bizonyítékokra tekintettel jogosan rá nehezedő gyanúk esetleges megszüntetéséhez.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0192"><NO.P>192</NO.P><TXT>A felperes egyébként nem terjesztett elő semmiféle olyan konkrét információt vagy bizonyítékot, amely igazolhatná, hogy már nem jelent fenyegetést a nemzetbiztonságra és a nemzetközi biztonságra nézve.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0193"><NO.P>193</NO.P><TXT>E körülmények között a megtámadott határozat nem tekinthető aránytalannak a felperes nevének a vitatott listára való felvétele óta eltelt időre figyelemmel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0194"><NO.P>194</NO.P><TXT>Ennélfogva az ötödik jogalapot mint megalapozatlant, ezzel együtt pedig a teljes keresetet el kell utasítani.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">A költségekről</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0195"><NO.P>195</NO.P><TXT>Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése értelmében a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="25"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0196"><NO.P>196</NO.P><TXT>Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése értelmében az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><JURISDICTION><INTRO><P>A fenti indokok alapján</P><P>A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)</P><P>a következőképpen határozott:</P></INTRO><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">1)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A Törvényszék a keresetet abban a részében, amely az Oszáma bin Ládennel, az Al‑Kaida [helyesen: al‑Kaida‑]hálózattal és a Tálibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott szigorító [helyesen: korlátozó] intézkedések bevezetéséről és a 467/2001/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 881/2002/EK tanácsi rendelet 74. alkalommal történő módosításáról szóló, <DATE ISO="20070110">2007. január 10‑i</DATE> 14/2007/EK bizottsági rendelet Mohammed Al‑Ghabrát érintő részében történő megsemmisítésére irányul, mint elfogadhatatlant elutasítja.</HT></TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">2)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A Törvényszék a keresetet fennmaradó részében mint megalapozatlant elutasítja.</HT></TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">3)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A Törvényszék M. Al‑Ghabrát kötelezi saját költségeinek, valamint az Európai Bizottság részéről felmerült költségeknek a viselésére.</HT></TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">4)</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága, valamint az Európai Unió Tanácsa maguk viselik saját költségeiket.</HT></TXT></NP></ITEM></LIST></JURISDICTION></CONTENTS.DECISION.ECR><SIGNATURE.CASE><SIGNATORY><P>Papasavvas</P></SIGNATORY><SIGNATORY><P>Bieliūnas</P></SIGNATORY><SIGNATORY><P>Forrester</P></SIGNATORY><P>Kihirdetve Luxembourgban, a <DATE ISO="20161213">2016. december 13‑i</DATE> nyilvános ülésen.</P><SIGNATORY><P>Aláírások</P></SIGNATORY></SIGNATURE.CASE></DECISION.ECR>