–

a C. sp. z o.o. képviseletében P. Wróblewska adwokat,

–

a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, E. Buczkowska és D. Lutostańska, meghatalmazotti minőségben,

–

a belga kormány képviseletében S. Baeyens és P. Cottin, meghatalmazotti minőségben,

–

a német kormány képviseletében J. Möller, M. Hellmann, R. Kanitz és J. Simon, meghatalmazotti minőségben,

–

a holland kormány képviseletében M. K. Bulterman és C. S. Schillemans, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében D. Milanowska és M. Owsiany‑Hornung, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló, 2011. február 16‑i 2011/7/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2011. L 48., 1. o.; helyesbítések: HL 2012. L 233., 3. o., HL 2015. L 218., 82. o.) 3. cikke (1) bekezdésének és (3) bekezdése a) pontjának, valamint 6. cikke (1) és (2) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az E. sp.j. társaság és a C. sp. z o.o. társaság között, a kölcsönös követeléseik visszaható hatályú nyilatkozattal történő beszámításán alapuló kifizetés megtagadása tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

3

A 2011/7 irányelv (3) és (12) preambulumbekezdése kimondja:

4

Ezen irányelv 1. cikke az (1) bekezdésében a következőket írja elő:

5

Az említett irányelv 2. cikke értelmében:

6

A 2011/7 irányelv 3. cikke a következőképpen rendelkezik:

7

Ezen irányelv 6. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében:

A lengyel jog

A polgári törvénykönyv

8

Az 1964. április 23‑i ustawa – Kodeks cywilny (a polgári törvénykönyvről szóló törvény) (Dz. U 1964., 93. tétel) alapeljárásra alkalmazandó változata (a továbbiakban: polgári törvénykönyv) szerinti 498. cikke a következőképpen rendelkezik:

9

A polgári törvénykönyv 499. cikke előírja:

A túlzott késedelmekről szóló törvény

10

A 2011/7 irányelvet a lengyel jogba átültető, 2013. március 8‑i ustawa o przeciwdziałaniu nadmiernym opóźnieniom w transakcjach handlowych (a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó túlzott késedelmek elleni fellépésről szóló törvény) (Dz. U., 2013. 403. tétel) alapeljárásra alkalmazandó változata (a továbbiakban: a túlzott késedelmekről szóló törvény) szerinti 1. cikke a következőképpen szól:

11

E törvény 4. cikke a következőképpen rendelkezik:

12

Az említett törvény 7. cikkének (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

13

Ugyanezen törvény 10. cikkének (1) bekezdése értelmében:

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

14

Az E. társaságnak szállítási szolgáltatások teljesítéséhez kapcsolódóan kiállított számlák alapján tíz követelése áll fenn a C. társasággal szemben, amelyek fizetési határideje 2022 februárja és szeptembere között járt le.

15

Mivel a C. társaság nem fizette ki e számlákat az előírt határidőn belül, az E. társaság keresetet indított a kérdést előterjesztő bíróság, a Sąd Rejonowy dla m.st. Warszawy w Warszawie (varsói kerületi bíróság, Lengyelország) előtt.

16

Az E. társaság az említett számlákból eredő követelések teljes összege és annak a túlzott késedelmekről szóló törvény 7. cikkének (1) bekezdése értelmében az egyes meg nem fizetett követelések után járó összegek alapján az e törvény 4. cikke 3) pontja b) alpontjában meghatározott mértékkel számított kamatai jogcímén 26 715,60 PLN (hozzávetőleg 6280 euró) összeg megfizetését, másrészt pedig az egyes követelések késedelmes megfizetésével összefüggésben felmerült behajtási költségeknek az említett törvény 10. cikke alapján való megtérítése jogcímén 1997,29 PLN (hozzávetőleg 470 euró) összeg megfizetését követelte.

17

A C. társaság a kereset elutasítását kérte. Előadja, hogy az E. társaság részére megfizetett 1697,40 PLN (hozzávetőleg 400 euró) összegre, és egy 2022. szeptember 2‑én kelt okirattal 25 018,20 PLN (hozzávetőleg 5880 euró) összegre vonatkozóan a polgári törvénykönyv 498. és 499. cikke alapján beszámítási nyilatkozatot tett. A C. társaság úgy véli, hogy így összesen 26 715,60 PLN (hozzávetőleg 6280 euró) összeget fizetett meg, és hogy a tartozása ennélfogva megszűnt.

18

E beszámítási nyilatkozat a C. társaság által az E. társasággal szemben amiatt fennálló kártérítési követelésen alapult, hogy az E. társaság által végzett szállítás során a C. társaság által ez utóbbira bízott áru megsemmisült. Az e követelés megfizetésére a C. társaság által a 2022. február 15‑i felszólító levélben meghatározott határidő 2022. március 7‑én járt le.

19

A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy egyrészt, még ha a beszámítási nyilatkozat csak az egyes érintett társaságok által elsődlegesen fizetendő összegekre vonatkozott is, a C. társaság arra hivatkozik, hogy 2022. március 7‑től az E. társaság – a polgári törvénykönyv 499. cikke által az ilyen nyilatkozathoz fűzött visszaható hatály miatt – elvesztette a túlzott késedelemről szóló törvény 7. cikkének (1) bekezdésében, illetve 10. cikkének (1) bekezdésében előírt kamatok és kártérítés követeléséhez való jogát. Az E. társaság tíz követelése közül csak egy keletkezett ezen időpont előtt.

20

Másrészt az E. társaság nem a C. társaság által hivatkozott kárért való felelősségét tagadta, hanem magának a beszámítási nyilatkozatnak az érvényességét, valamint e kár összegét vitatta. A kérdést előterjesztő bíróság pontosítja, hogy ez utóbbi kár azon része, amelyre e nyilatkozat nem terjed ki, egy másik, előtte folyamatban lévő eljárás tárgyát képezi.

21

E bíróság úgy véli, hogy az alapügyben az a kérdés merül fel, hogy a polgári törvénykönyv 499. cikke által a beszámítási nyilatkozatoknak tulajdonított visszaható hatály hogyan érinti a túlzott késedelemről szóló törvényből eredő jogokat.

22

Az említett bíróság kifejti, hogy e rendelkezés olyan jogi fikciót vezet be, amely szerint a beszámítási nyilatkozat visszamenőleges hatállyal bír attól az időponttól kezdve, amikor a beszámítás lehetővé vált, vagyis amikor az e nyilatkozatot tévő jogalany követelése a fizetési határidő lejárta miatt esedékessé vált. Ugyanakkor azon a véleményen van, hogy e visszaható hatály sértheti a 2011/7 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését és (3) bekezdése a) pontját, valamint 6. cikkének (1) és (2) bekezdését.

23

A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben először is megjegyzi, hogy az említett visszaható hatály nemcsak a kamatok, hanem a behajtási költségek utáni kártérítéshez való jog elvesztését is maga után vonja. Márpedig, bár e költségek több követelést is érinthetnek, és így több esedékesség is kapcsolódhat hozzájuk, azok egyetlen olyan kölcsönös követeléssel is megszüntethetők, amelynek esetében az említett költségekhez egyetlen esedékesség kapcsolódik. Az ilyen helyzet hátrányosan érintheti az egyik hitelezőt.

24

Másodszor, e bíróság rámutat arra, hogy a 2011/7 irányelvben szereplő követelések szerződéses jellegük miatt magasabb kamatokat eredményeznek, mint más, a C. társaság kártérítési követeléséhez hasonló követelések, amelyekre a beszámítási nyilatkozat alátámasztása érdekében hivatkozni lehet.

25

Harmadszor, az említett bíróság kifejti, hogy a beszámítás több nemzeti jogrendben is ismert mechanizmus, amely jogrendek különböző módon határozhatják meg annak jellemzőit, többek között az esetleges visszaható hatályt, valamint a 2011/7 irányelvet átültető nemzeti szabályozásban előírt késedelmi kamat és minimális kártérítés követeléséhez való jogra gyakorolt következményeket illetően. Az ilyen eltérések fennállása ellentétes a „harmonizáció elvével”.

26

Negyedszer, ugyanezen bíróság jelzi, hogy amikor a beszámítási nyilatkozatot azon határidő lejártát követően nyújtják be, amelynek leteltével az e nyilatkozattal érintett személy követelései esedékessé válnak, e személy már tehetett lépéseket e követelések behajtása érdekében, anélkül hogy tudta volna, hogy ezt követően beszámításra kerül sor, ami megakadályozza őt abban, hogy az e behajtáshoz kapcsolódó költségek megtérítését követelhesse.

27

Ilyen körülmények között a SSąd Rejonowy dla m.st. Warszawy w Warszawie (varsói kerületi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

28

Egyetlen előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2011/7 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését és (3) bekezdése a) pontját, valamint 6. cikkének (1) és (2) bekezdését, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében, ha az adós a szerződésben meghatározott fizetési határidő lejártát követően benyújtott beszámítási nyilatkozat útján mégis megfizette az esedékes összeget, nem jár a hitelezőnek a késedelmes fizetés esetén alkalmazott törvényes kamat és a behajtási költségekért kártérítés, tekintettel az e nyilatkozathoz azon időponttól kezdődően kapcsolódó visszaható hatályra, amikor a beszámítás lehetővé vált.

29

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez annak nemcsak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, valamint annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az említett rendelkezés a részét képezi (lásd: 1983. november 17‑i Merck ítélet, 292/82, EU:C:1983:335, 12. pont; 2025. április 30‑i Generalstaatsanwaltschaft Frankfurt am Main [Készpénz Oroszországba történő kivitele] ítélet, C‑246/24, EU:C:2025:295, 18. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30

A jelen ügyben az értelmezni kért rendelkezések szövegét illetően emlékeztetni kell arra, hogy a 2011/7 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a vállalkozások között lebonyolított ügyletekben a hitelező külön fizetési felszólítás nélkül legyen jogosult késedelmi kamatra, amennyiben teljesül azon kettős feltétel, hogy e hitelező eleget tesz kötelezettségeinek, és nem kapta kézhez időben az esedékes összeget, kivéve, ha az adós nem felel a késedelemért.

31

Ezen irányelv 3. cikke (3) bekezdésének a) pontja szerint e feltételek teljesülése esetén a hitelező a szerződésben meghatározott fizetési határnap vagy határidő lejáratát követő naptól jogosult a késedelmi kamatra.

32

Az említett irányelv 6. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a tagállamok biztosítják, hogy amennyiben az ugyanezen irányelv 3. cikkével összhangban vállalkozások közötti kereskedelmi ügyletekben késedelmi kamat válik esedékessé, a hitelező jogosult az adóstól legalább 40 euró összegű átalány megfizetését követelni. Továbbá e 6. cikk (2) bekezdése előírja a tagállamok számára, hogy biztosítsák, hogy ez az átalányösszeg automatikusan, az adósnak küldött fizetési felszólítás hiányában is esedékessé váljon, és hogy az említett összeg a hitelező számára felmerült behajtási költségekért kártérítésként váljon esedékessé.

33

Így a 2011/7 irányelvben előírt késedelmi kamatok és a minimális átalányösszeghez való jog az ezen irányelv 3. cikkének (3)–(5) bekezdésében előírt fizetési határidő lejártakor automatikusan esedékessé válnak, feltéve hogy teljesülnek az e cikk (1) bekezdésében foglalt feltételek (2023. május 4‑i ALD Automotive ítélet, C‑78/22, EU:C:2023:379, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34

Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a jelen ítélet 30–32. pontjában hivatkozott rendelkezések szövegéből nem következik, hogy e rendelkezések szabályoznák azokat a feltételeket, amelyek között az e kamatoknak és ezen átalányösszegnek megfelelő követelések adott esetben, többek között – mint az alapügyben is – az azokat megalapozó tőkekövetelés megszűnése miatt megszűnhetnek.

35

Ezen szó szerinti értelmezést alátámasztja azon szövegkörnyezet, amelybe e rendelkezések illeszkednek. Kétségtelen ugyanis, hogy a 2011/7 irányelv előírja, hogy a hitelezőnek az e kamatokhoz és átalányösszeghez való joga „késedelmes fizetés” miatt keletkezik. Amint az a 2011/7 irányelvnek a 3. cikke (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 2. cikke 4. pontjában szereplő fogalommeghatározásból kitűnik, e fogalom alá tartozik valamennyi, a szerződéses vagy törvényes fizetési határidőn belül nem teljesített fizetés, amennyiben a hitelező teljesítette szerződéses és jogszabályi kötelezettségeit, és nem kapta kézhez időben az esedékes összeget, kivéve, ha az adós a késedelemért nem felelős.

36

Ezenkívül az ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében szereplő „esedékes összeg” fogalmát ezen irányelv 2. cikkének 8. pontja úgy határozza meg, mint amely a szerződéses vagy törvényes fizetési határidőn belül kifizetendő tőkeösszeget jelöli, és amelynek magában kell foglalnia az alkalmazandó adókat, vámokat, illetékeket és díjakat.

37

Mindazonáltal sem e fogalommeghatározások, sem a „késedelmi kamat” e 2. cikk 5. pontjában szereplő fogalmának meghatározása, sem pedig ezen irányelv egyetlen más rendelkezése nem írja elő azokat a feltételeket, amelyek között az e kamatoknak és ezen átalányösszegnek megfelelő követelések adott esetben megszűnhetnek.

38

A jelen ítélet 34. pontjában kifejtett értelmezést a 2011/7 irányelv célja is megerősíti. Annak célja ugyanis az 1. cikkének (1) bekezdése értelmében a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépés a belső piac megfelelő működésének biztosítása érdekében, ily módon ösztönözve a vállalkozások, különösen pedig a kis‑ és középvállalkozások versenyképességét.

39

E tekintetben ezen irányelv (3) preambulumbekezdéséből az következik, hogy a késedelmes fizetés hátrányosan érinti a vállalkozások likviditását, és bonyolultabbá teszi pénzügyi gazdálkodásukat, továbbá károsan befolyásolja versenyképességüket és nyereségességüket. Hasonlóképpen, az említett irányelv (12) preambulumbekezdése szerint az ilyen késedelmek, ha nem járnak együtt megfelelően magas kamat fizetésével, pénzügyi szempontból vonzóak lehetnek az adósok számára.

40

A Bíróság így azt állapította meg, hogy ugyanezen irányelv elsődlegesen a késedelmes fizetés visszaszorítására és a hitelező késedelmes fizetéssel szembeni védelmére irányul (lásd ebben az értelemben: 2022. december 1‑jei X [Orvosi eszközök beszerzése] ítélet, C‑419/21, EU:C:2022:948, 26. pont).

41

Az ítélkezési gyakorlatból továbbá az következik, hogy a 2011/7 irányelv az 1. cikkének (1) bekezdésében meghatározott cél elérése érdekében ugyanakkor nem hangolja össze a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetésekre vonatkozó összes szabályt (2022. október 20‑i A [A késedelmi kamat érvényesítésének elmaradása] ítélet, C‑406/21, EU:C:2022:816, 51. és 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42

Ezen irányelv e tárgykörben ugyanis csupán egyes, köztük a késedelmi kamatokra és a behajtási költségek megtérítésére vonatkozó szabályokat rögzít (2022. október 20‑i A [Késedelmi kamatok behajtása] ítélet, C‑406/21, EU:C:2022:816, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

43

Mindebből az következik, hogy – amint arra a főtanácsnok is rámutatott az indítványának 39. és 40. pontjában – a 2011/7 irányelv nem a szerződéses kötelezettségekre vonatkozó általános jogi keret létrehozására irányul, hanem bizonyos olyan különös szabályok előírására szorítkozik, amelyeket be kell építeni a nemzeti polgári és kereskedelmi jogokba.

44

Következésképpen, amint arra a főtanácsnok az indítványának 45. pontjában lényegében rámutatott, a tagállamok továbbra is szabadon szabályozhatják a 2011/7 irányelvben előírt késedelmi kamatoknak és átalányösszegnek megfelelő követelések megszűnésére vonatkozó mechanizmusokat, így például a kompenzációs mechanizmust, azzal a feltétellel, hogy azok ugyanakkor nem sértik az ezen irányelv által elérni kívánt célokat, és nem fosztják meg azt hatékony érvényesülésétől (lásd analógia útján: 2016. december 15‑i Nemec ítélet, C‑256/15, EU:C:2016:954, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

45

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság lényegében úgy véli, hogy a nemzeti jog értelmében a beszámítási nyilatkozathoz automatikusan kapcsolódó visszaható hatály összeegyeztethetetlen lehet ezen irányelvvel, amely előírja a hitelező késedelmi kamatok és behajtási költségek érvényesítéséhez való jogának elismerését, amennyiben követelésének megfizetésére a szerződésben megállapított határidő lejártát követően került sor.

46

E tekintetben, mivel a kölcsönös követelések megszűnésére nem a beszámítási nyilatkozat időpontjában, hanem azon korábbi időpontban kerül sor, amikor a beszámítás a polgári törvénykönyv 499. cikkének megfelelően lehetővé vált, e követelések a megszűnésük időpontjától kezdve nem keletkeztethetnek késedelmi kamathoz való jogot.

47

Egyébiránt, mivel a visszaható hatályú beszámítási nyilatkozat nem vonja maga után az e kamatokhoz való jog elvesztését, hanem azzal a következménnyel jár, hogy e jogot úgy kell tekinteni, mintha soha nem létezett volna, nincs jelentősége annak, hogy késedelmes fizetés esetén a beszámítás tárgyát képező követelésekhez az érintett követelések jogi, szerződéses vagy kártérítési jellegétől függően eltérő mértékű kamat kapcsolódhatott volna.

48

Ami azon körülményt illeti, hogy a visszaható hatályú beszámítási nyilatkozat folytán azon hitelező, aki ilyen nyilatkozat címzettje, nem jogosult a behajtási költségek megtérítésére, emlékeztetni kell arra, hogy a 2011/7 irányelv, különösen a 6. cikkének a (1) és (2) bekezdése révén kétségkívül nem csupán arra irányul, hogy visszatartson a késedelmes kifizetéstől annak megakadályozásával, hogy az adós abban pénzügyileg érdekelt legyen az ilyen helyzetben felszámított késedelmi kamat alacsony szintje vagy hiánya miatt, hanem arra is, hogy a hitelező számára hatékony védelmet nyújtson az ilyen késedelemmel szemben, biztosítva számára az általa viselt behajtási költségek lehető legteljesebb mértékű megtérítését (lásd ebben az értelemben: 2022. október 20‑i BFF Finance Iberia ítélet, C‑585/20, EU:C:2022:806, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

49

Ezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdéséből azonban kitűnik, hogy az e rendelkezésben a késedelmi kamat felszámítására vonatkozóan előírt minimális átalányösszegre való jogosultság a késedelmi kamat felszámítására vonatkozóan előírtakkal azonos feltételek mellett keletkezik. Ennélfogva az ilyen kamathoz való jog hiányában semmiféle ilyen átalányösszeghez való jog nem keletkezhet.

50

Kétségtelen, hogy a hitelező, amennyiben nem kerül sor határidőben a részére történő kifizetésre, intézkedéseket tehet a követelésének behajtására, és így bizonyos olyan költségek hárulhatnak rá, amelyeket a beszámítási nyilatkozat visszaható hatálya folytán nem tud behajtani. Mindazonáltal minden szokásosan körültekintő hitelező vállalkozásnak számolnia kell az ilyen beszámítás lehetőségével, amint egyidejűleg egy másik vállalkozás adósává és hitelezőjévé válik.

51

A jelen ügyben, amint az a jelen ítélet 14. és 18. pontjából következik, a kártérítési követelés megfizetésének a C. társaság által a 2022. február 15‑i felszólító levelében meghatározott határideje 2022. március 7‑én járt le, míg az E. társaságnak a C. társasággal szemben fennálló tíz követelése olyan fizetési határidőket tartalmazó számlákon alapult, amelyek 2022 februárja és szeptembere között jártak le. Márpedig ilyen körülmények között az E. társaság 2022. március 7. utáni követelései tekintetében teljes mértékben előre látható volt a C. társaság általi beszámítási nyilatkozat lehetősége, fenntartva, hogy ezt a kérdést a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

52

Ezzel szemben, amint azt a holland kormány lényegében kifejtette, nem tartanák tiszteletben a 2011/7 irányelv céljait, ha a vonatkozó nemzeti rendelkezések szerint azon esetleges kamatok és behajtási költségek, amelyek azt megelőzően merültek fel, hogy a beszámítás lehetségessé vált, már nem járnának az érintett félnek arra tekintettel, hogy beszámításra került sor.

53

Ilyen esetben a hitelezőt meg kell illetniük az ezen irányelvben előírt jogok, és ebből következően a fizetendő tőkeösszeg után a beszámítás lehetővé válásának időpontjáig késedelmi kamatot, az ezen időpontig felmerült behajtási költségek után pedig kártérítést kell kapnia.

54

A fenti megfontolásokra tekintettel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2011/7 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését és (3) bekezdése a) pontját, valamint 6. cikkének (1) és (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében, ha az adós a szerződésben meghatározott fizetési határidő lejártát követően benyújtott beszámítási nyilatkozat útján mégis megfizette az esedékes összeget, nem jár a hitelezőnek a késedelmes fizetés esetén alkalmazott törvényes kamat és a behajtási költségekért kártérítés, tekintettel az e nyilatkozathoz azon időponttól kezdődően kapcsolódó visszaható hatályra, amikor a beszámítás lehetővé vált.

A költségekről

55

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.