–

a DSL Bank – a DB Privat‑ und Firmenkundenbank AG intézménye képviseletében A. Menkel Rechtsanwalt,

–

a német kormány képviseletében kezdetben T. Henze, M. Hellmann, E. Lankenau és A. Berg, később: M. Hellmann, E. Lankenau és A. Berg, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében F. Erlbacher és C. Valero, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a fogyasztói pénzügyi szolgáltatások távértékesítéssel történő forgalmazásáról, valamint a 90/619/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK irányelv és a 98/27/EK irányelv módosításáról szóló, 2002. szeptember 23‑i 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2002. L 271., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 4. kötet, 321. o.) 4. cikke (2) bekezdésének, 5. cikke (1) bekezdésének, 6. cikke (1) bekezdése második albekezdése második francia bekezdésének, 6. cikke (2) bekezdése c) pontjának, 6. cikke (6) bekezdésének, valamint 7. cikke (4) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az egyrészről az Antonio Romano és Lidia Romano, másrészről a DSL Bank – a DB Privat‑ und Firmenkundenbank AG intézménye, korábban DSL Bank – a Deutsche Postbank AG üzletága (a továbbiakban: DSL Bank) között, az általuk kötött hitelszerződésre vonatkozó elállási jog A. Romano és L. Romano általi gyakorlása tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

3

A 2002/65 irányelv (1), (3), (12)–(14), (23) és (24) preambulumbekezdése kimondja:

4

Ezen irányelv „Cél és hatály” című 1. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

5

Az említett irányelv „Fogalommeghatározások” című 2. cikke előírja:

6

Ugyanezen irányelvnek „A fogyasztó tájékoztatása a távollevők között kötött szerződés megkötése előtt” című 3. cikke a következőképpen rendelkezik:

7

A 2002/65 irányelvnek „A további adatokra vonatkozó előírások” címet viselő 4. cikke előírja:

8

Ezen irányelvnek „A szerződési feltételek közlése és az előzetes tájékoztatás” címet viselő 5. cikke értelmében:

9

Az említett irányelvnek „Az elállási jog” című 6. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

–

a távollevők között kötött szerződés megkötésének napja […]

–

az a nap, amelyen a fogyasztó a szerződési feltételeket és egyéb adatokat az 5. cikk (1) és (2) bekezdésével összhangban kézhez veszi, amennyiben ez az időpont későbbi, mint az első francia bekezdésben említett nap.

10

A 2002/65 irányelvnek „Az elállást megelőzően teljesített szolgáltatás megfizetése” címet viselő 7. cikke értelmében:

11

Az irányelv „Szankciók” című 11. cikke szerint:

A német jog

12

A Bürgerliches Gesetzbuch (polgári törvénykönyv; a továbbiakban: BGB) 312b. §‑a (1) bekezdésének a jelen ügyre alkalmazandó szövege előírja:

13

A BGB 312d. §‑a szerint:

14

A BGB 346. §‑a kimondja:

15

A BGB 355. §‑ának (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

16

A BGB 495. §‑ának (1) bekezdése előírja:

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

17

2007. októberben A. Romano és L. Romano a DSL Bank hitelintézettel magántulajdonú ingatlan finanszírozását célzó hitelszerződést kötött.

18

Az annuitásos törlesztést tartalmazó szerződés 2017. december 31‑ig rögzített kamatot írt elő. A hitelfelvevőnek a szerződés alapján kezdetben 2,00%‑nak megfelelő összegű törlesztőrészletet kellett teljesítenie, ezt követően pedig kamat‑ és tőketörlesztés címén 548,53 euró összegű havi részleteket kellett fizetnie. A visszafizetésnek 2007. november 30‑án, az első részlet megfizetésével kellett kezdődnie. A hitel nyújtása továbbá a szóban forgó ingatlan fedezetként jelzáloggal történő megterhelésétől függött.

19

A szerződéskötés folyamata a következő lépésekből állt.

20

A DSL Bank továbbította A. Romanónak és L. Romanónak az általa előre megfogalmazott „hitelkérelmet”, ezzel együtt egy elállási tájékoztatót, áttekintést a hitelfolyósítás feltételeiről, a finanszírozási feltételekről, valamint „a fogyasztói építésfinanszírozási hitelről szóló tájékoztató és adatlap” című dokumentumot.

21

A fent említett elállási tájékoztatóban azon pontosítás szerepelt, hogy „az elállási jog a határidő lejárta előtt megszűnik, ha a szerződést teljes mértékben teljesítik és a hitelfelvevő ebbe kifejezetten beleegyezett”.

22

A. Romano és L. Romano aláírta a hitelkérelmet, az elállási tájékoztatót, a fogyasztói építésfinanszírozási hitelről szóló tájékoztató és adatlap átvételi elismervényét, és a DSL Banknak eljuttatták a szerződéses dokumentumok aláírt példányát. A DSL Bank ezt követően levélben elfogadta A. Romano és L. Romano hitelkérelmét.

23

A. Romano és L. Romano megalapították a szerződés szerinti jelzálogot. A DSL Bank kérelmükre folyósította a hitelt. A. Romano és L. Romano megkezdte a szerződés szerinti törlesztések teljesítését.

24

A 2016. június 8‑i levelével A. Romano és L. Romano bejelentette, hogy eláll a 2007‑ben kötött szerződéstől amiatt, hogy az elállási tájékoztató nem felel meg a német jognak.

25

Mivel a DSL Bank vitatta az elállási jog A. Romano és L. Romano általi gyakorlását, ez utóbbiak keresetet terjesztettek a Landgericht Bonn (bonni regionális bíróság, Németország) elé, amelyben annak megállapítását kérték, hogy az elállás eredményeként a DSL Bank a hitelszerződés alapján jogokat már nem érvényesíthet. Emellett a DSL Banktól az e szerződés címén az elállásig megfizetett összegek visszafizetését és a használatuk után járó ellentételezés megtérítését kérték.

26

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapügy tárgyát képező hitelszerződés a BGB 312b. §‑a értelmében távollevők között kötött szerződés.

27

A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint az elállási tájékoztatónak a jelen ítélet 21. pontjában említett, e jog megszűnésére vonatkozó pontosítása a BGB – a 2002/65 irányelv 6. cikke (2) bekezdésének c) pontját átültető – 312d. §‑a (3) bekezdésének 1. pontján alapul. A Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) ítélkezési gyakorlata szerint azonban a BGB e rendelkezése a fogyasztói hitelszerződésekre, köztük a távollevők között kötött szerződésekre sem alkalmazható. Ilyen szerződések esetében a fogyasztó a BGB 312d. §‑a (3) bekezdésének 1. pontja helyett a BGB 495. §‑ának (1) bekezdésével összhangban értelmezett 355. §‑ának (3) bekezdése által szabályozott elállási joggal rendelkezik. Márpedig a 355. § (3) bekezdése szerint az elállási jog nem szűnik meg, ha egyrészről a fogyasztót nem tájékoztatták szabályszerűen az elállási jogáról, másrészről nem szűnik meg amiatt, hogy a szerződést az elállási jog gyakorlását megelőzően a fogyasztó kifejezett kérelmére mindkét fél már teljes mértékben teljesítette.

28

Ilyen körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy a jelen ítélet 21. pontjában említett, az elállási jog megszűnésére vonatkozó pontosítás helyes‑e, és hogy ebből következően a fogyasztót szabályszerűen tájékoztatták‑e a jogáról.

29

Végül a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy az elállási jogról szóló tájékoztató szövege a Bíróság ítélkezési gyakorlatában meghatározott átlagos – azaz az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő – fogyasztó számára kellően világosnak és pontosnak tekinthető az összes releváns ténybeli elem és a szerződés megtárgyalása során hivatkozott összes tény tekintetében. E bíróság azonban úgy véli, hogy ez a tájékoztatás nem kellően egyértelmű és pontos a német ítélkezési gyakorlat által meghatározott átlagos fogyasztó számára, amely a jogban kevésbé tájékozott fogyasztóra utal.

30

Mivel a Landgericht Bonn (bonni regionális bíróság) úgy ítélte meg, hogy az alapügy elbírálása a 2002/65 irányelv rendelkezéseinek értelmezésétől függ, úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

31

Az első kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2002/65 irányelv 6. cikke (2) bekezdésének c) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan, a nemzeti ítélkezési gyakorlatban is ekként értelmezett nemzeti szabályozás, amely a szolgáltató és a fogyasztó között létrejött, távollevők között kötött, pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződés esetében nem zárja ki a fogyasztó elállási jogát abban az esetben, ha a szerződést a fogyasztó kifejezett kérelmére mindkét fél teljes egészében teljesítette, mielőtt a fogyasztó az elállási jogát gyakorolná.

32

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az említett irányelv 6. cikke (2) bekezdésének c) pontja szerint a szolgáltatóval távollevők között pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződést kötő fogyasztót megillető elállási jog nem vonatkozik olyan szerződésekre, amelyeket a fogyasztó kifejezett kérelmére mindkét fél teljes mértékben teljesített, mielőtt a fogyasztó elállási jogát gyakorolná.

33

Az alapügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a BGB – a 2002/65 irányelv 6. cikke (2) bekezdésének c) pontját átültető – 312d. §‑a (3) bekezdésének 1. pontja úgy rendelkezik, hogy az elállási jog megszűnik, ha a valamely pénzügyi szolgáltatásra vonatkozó szerződést a fogyasztó kifejezett kérelmére mindkét fél teljes mértékben teljesít, mielőtt a fogyasztó az elállási jogát gyakorolná. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az is kitűnik, hogy a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) ítélkezési gyakorlatának megfelelően a BGB e rendelkezése azonban nem alkalmazható a fogyasztóval kötött hitelszerződésekre, ideértve a távollevők között kötött szerződéseket is, és az elállási jog a BGB 312. §‑a (3) bekezdésének 1. pontjában foglalt esetben nem szűnik meg.

34

A 2002/65 irányelv (13) preambulumbekezdésével együttesen értelmezett 1. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy ezen irányelv főszabály szerint teljes mértékben harmonizálja az általa szabályozott kérdéseket. Amint ugyanis e preambulumbekezdésében szerepel, a tagállamok az irányelv által harmonizált területeken nem rendelkezhetnek az abban megállapítottaktól eltérően, kivéve ha az irányelv kifejezetten másként rendelkezik.

35

Az olyan esetekben, amelyekben az elállási jog a 2002/65 irányelv 6. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében nem alkalmazandó, ezen irányelv nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely feljogosítaná valamely tagállamot, hogy nemzeti szabályozásában előírja a fogyasztó elállási jogát olyan szerződésre, amelyet a fogyasztó kifejezett kérelmére mindkét fél teljes mértékben teljesített, mielőtt a fogyasztó az elállási jogát gyakorolná.

36

E körülmények között meg kell állapítani, hogy a 2002/65 irányelv 1. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben és (13) preambulumbekezdése fényében értelmezett 6. cikke (2) bekezdésének c) pontjával ellentétes, ha valamely tagállam előírja, hogy a fogyasztónak elállási joga van az előző pontban említett esetben.

37

Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az uniós joggal összhangban álló értelmezés elve megköveteli, hogy a nemzeti hatóságok hatáskörük keretei között tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a belső jog egészére tekintettel és a belső jogban elfogadott értelmezési módszerek alkalmazásával biztosítsák az uniós jog teljes érvényesülését, és annak céljával összhangban álló eredményre jussanak (2019. május 8‑i Praxair MRC ítélet, C‑486/18, EU:C:2019:379, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38

Bár az összhangban álló értelmezés kötelezettsége nem szolgálhat a nemzeti jog contra legem értelmezésének alapjául, a nemzeti bíróságoknak adott esetben módosítaniuk kell a nemzeti ítélkezési gyakorlatot, amennyiben az a nemzeti jognak valamely irányelv céljaival összeegyeztethetetlen értelmezésén alapul (2019. május 8‑i Związek Gmin Zagłębia Miedziowego ítélet, C‑566/17, EU:C:2019:390, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39

A fenti megfontolásokra tekintettek az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2002/65 irányelv 6. cikke (2) bekezdésének c) pontját – az 1. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben és (13) preambulumbekezdése fényében – úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan, a nemzeti ítélkezési gyakorlatban is ekként értelmezett nemzeti szabályozás, amely a szolgáltató és a fogyasztó között létrejött, távollevők között kötött, pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződés esetében nem zárja ki a fogyasztó elállási jogát abban az esetben, ha a szerződést a fogyasztó kifejezett kérelmére mindkét fél teljes egészében teljesítette, mielőtt a fogyasztó az elállási jogát gyakorolná. A kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy a belső jog egészére tekintettel és az abban elfogadott értelmezési módszerek alkalmazásával az e rendelkezéssel összhangban álló eredményre jusson, szükség esetén módosítva az állandó nemzeti ítélkezési gyakorlatot, amennyiben az a nemzeti jognak az említett rendelkezéssel összeegyeztethetetlen értelmezésén alapul.

A második kérdésről

Előzetes észrevételek

40

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EUMSZ 267. cikkben bevezetett együttműködési eljárásban a Bíróság feladata, hogy a nemzeti bíróság részére olyan hasznos választ adjon, amely számára lehetővé teszi az előtte folyamatban lévő ügy elbírálását. A Bíróságnak adott esetben ebből a szempontból kell átfogalmaznia az elé terjesztett kérdéseket. A Bíróság feladata ugyanis az uniós jog minden olyan rendelkezésének értelmezése, amelyre a nemzeti bíróságoknak az eléjük terjesztett jogviták eldöntése érdekében szükségük van, még akkor is, ha e bíróságok az általuk feltett kérdésekben nem jelölik meg kifejezetten ezeket a rendelkezéseket (2019. május 8‑i PI ítélet, C‑230/18, EU:C:2019:383, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41

A második kérdés a 2002/65 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének, 5. cikke (1) bekezdésének, 6. cikke (1) bekezdése második albekezdése második francia bekezdésének és 6. cikke (6) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

42

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a DSL Bank az alapügy tárgyát képező szerződés megkötését megelőzően tájékoztatta A. Romanót és L. Romanót arról, hogy „az elállási jog a határidő lejárta előtt megszűnik, ha a szerződést teljes mértékben teljesítik és a hitelfelvevő ebbe kifejezetten beleegyezett”.

43

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy még ha ez a tájékoztatás meg is felel azon esetnek, amelyben az elállási jog a 2002/65 irányelv 6. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében nem alkalmazandó, e tájékoztatás azonban pontatlan a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) által értelmezett nemzeti szabályozás tekintetében, amely szerint az elállási jog nem szűnik meg, ha szerződést teljes mértékben teljesítették és a hitelfelvevő ebbe kifejezetten beleegyezett.

44

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2002/65 irányelv 3. cikke (1) bekezdése 3. pontjának a) alpontja értelmében a fogyasztó, még mielőtt kötelezettséget vállalna bármely, távollevők között kötött szerződés vagy ajánlat vonatkozásában, megkapja az irányelv 6. cikkében előírt elállási jog fennállására vagy hiányára vonatkozó tájékoztatást. Az említett irányelv 3. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy az (1) bekezdésben említett adatokat, amelyek kereskedelmi célját egyértelműen meg kell fogalmazni, világos és érthető módon kell közölni az alkalmazott távközlő eszközök bármelyikének útján, kellő figyelemmel különösen a kereskedelmi ügyleteknél irányadó jóhiszeműség elvére, és a tagállamok jogszabályai szerint nem cselekvőképes, például kiskorú személyek védelmével kapcsolatos elvekre.

45

A 2002/65 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének megfelelően a szolgáltató időben, még mielőtt a fogyasztó kötelezettséget vállalna bármely távollevők között kötött szerződés vagy ajánlat vonatkozásában, papíron vagy a fogyasztó rendelkezésére álló és számára hozzáférhető más tartós adathordozón biztosított tájékoztatás formájában közli a fogyasztóval az összes szerződési feltételt, valamint az ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében és a 4. cikkében említett adatokat.

46

A fenti megfontolásokra tekintettel a második kérdést úgy kell átfogalmazni, hogy az arra irányul, hogy a 2002/65 irányelv 5. cikkének (1) bekezdését – a 3. cikke (1) bekezdése 3. pontjának a) alpontjával és 6. cikke (2) bekezdésének c) pontjával összefüggésben – úgy kell‑e értelmezni, hogy azon szolgáltató, aki/amely pénzügyi szolgáltatásra irányuló, távollevők közötti szerződést köt a fogyasztóval, nem sérti meg azon kötelezettségét, hogy a fogyasztót – még mielőtt az kötelezettséget vállalna bármely távollevők között kötött szerződés vagy ajánlat vonatkozásában – világos és érthető módon tájékoztassa az elállási jog fennállásáról, amennyiben e szolgáltató tájékoztatja a fogyasztót, hogy az elállási jog nem alkalmazható olyan szerződés esetén, amelyet a fogyasztó kifejezett kérelmére mindkét fél teljes mértékben teljesített, mielőtt a fogyasztó elállási jogát gyakorolná, és még akkor sem sérti meg e szolgáltató a fenti kötelezettségét, ha ez a tájékoztatás nem felel meg a nemzeti ítélkezési gyakorlatban is így értelmezett nemzeti szabályozásnak, amely úgy rendelkezik, hogy ilyen esetben az elállási jog alkalmazható.

A kérdésről

47

A 2002/65 irányelv 3. cikke (1) bekezdése 3. pontjának a) alpontjával összefüggésben értelmezett 5. cikke (1) bekezdésének megfelelően a szolgáltató köteles a fogyasztónak tájékoztatást nyújtani különösen az ezen irányelv 6. cikkében biztosított elállási jog fennállásáról vagy annak hiányáról, még mielőtt a fogyasztó kötelezettséget vállalna bármely távollevők között kötött szerződés vagy ajánlat vonatkozásában.

48

Tekintettel arra, hogy a 2002/65 irányelv 6. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében az elállási jog nem alkalmazható az olyan szerződések esetén, amelyeket a fogyasztó kifejezett kérelmére mindkét fél teljes mértékben teljesített, mielőtt a fogyasztó az elállási jogát gyakorolná, a fogyasztót a szerződéskötést megelőző szakaszban tájékoztatni kell az elállási jog e rendelkezés szerinti hiányáról.

49

Kétségtelen, hogy – amint a 2002/65 irányelv 4. cikkének (2) bekezdéséből kiderül – a további harmonizációig a tagállamok az előzetes tájékoztatásra vonatkozó előírások tekintetében szigorúbb rendelkezéseket is bevezethetnek, vagy hatályban tarthatnak, amennyiben e rendelkezések összhangban állnak a közösségi joggal.

50

Amint azonban az első kérdésre adott válaszból kitűnik, a 2002/65 irányelv 6. cikke (2) bekezdésének c) pontját – az 1. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben és (13) preambulumbekezdése fényében – úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a szolgáltató és a fogyasztó között létrejött, távollevők között kötött, pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződés esetében nem zárja ki a fogyasztó elállási jogát abban az esetben, ha a szerződést a fogyasztó kifejezett kérelmére mindkét fél teljes mértékben teljesítette, mielőtt a fogyasztó az elállási jogát gyakorolná.

51

Ilyen körülmények között a tagállam nemzeti szabályozásában nem írhat elő olyan kötelezettséget, amely szerint a fogyasztóval távollevők között pénzügyi szolgáltatásra vonatkozó szerződést kötő szolgáltatónak azt megelőzően, hogy a fogyasztó kötelezettséget vállalna bármely távollevők között kötött szerződés vagy ajánlat vonatkozásában, olyan tájékoztatást kell nyújtania, amely ellentétes a 2002/65 irányelv feltétlenül érvényesítendő rendelkezéseivel, nevezetesen arra vonatkozó tájékoztatást, hogy az elállási jog fennáll abban az esetben is, ha a szerződést a fogyasztó kifejezett kérelmére mindkét fél teljes mértékben teljesítette, mielőtt a fogyasztó az elállási jogát gyakorolná.

52

Mivel a 2002/65 irányelv kizárja a fogyasztó elállási jogát az előző pontban említett esetben, nem tekinthető úgy, hogy a szolgáltató elmulasztotta a fogyasztó tájékoztatására irányuló – az ezen irányelv 3. cikke (1) bekezdése 3. pontjának a) alpontjával és a 6. cikke (2) bekezdésének c) pontjával összefüggésben értelmezett 5. cikke (1) bekezdésével összhangban fennálló – kötelezettségét, amikor az említett esetben nem tájékoztatta a fogyasztót a nemzeti szabályozás alapján fennálló elállási jogról, azonban közölte, hogy az elállási jog ebben az esetben nem alkalmazható.

53

Hozzá kell tenni, hogy a 2002/65 irányelv 3. cikke (1) bekezdése 3. pontjának a) alpontjával összefüggésben értelmezett ugyanezen cikke (2) bekezdésének megfelelően az elállási jog fennállására vagy hiányára vonatkozó tájékoztatást világosan és érthetően kell közölni a fogyasztóval.

54

E tekintetben kizárólag az átlagfogyasztó, azaz az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő fogyasztó által érzékelt benyomásnak van jelentősége (lásd analógia útján: 2018. augusztus 7‑i Verbraucherzentrale Berlin ítélet, C‑485/17, EU:C:2018:642, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

55

A nemzeti rendelkezések 2002/65 irányelv által megvalósított teljes harmonizációja ugyanis magában foglalja a fogyasztó összes tagállam számára közös modelljének elfogadását.

56

A fenti megfontolásokra tekintettel azt kell válaszolni a második kérdésre, hogy a 2002/65 irányelv 5. cikkének (1) bekezdését – ezen irányelv 3. cikke (1) bekezdése 3. pontjának a) alpontjával és 6. cikke (2) bekezdésének c) pontjával összefüggésben – úgy kell értelmezni, hogy azon szolgáltató, aki/amely pénzügyi szolgáltatásra irányuló, távollevők közötti szerződést köt valamely fogyasztóval, nem sérti meg azon kötelezettségét, hogy az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagfogyasztót – még mielőtt az kötelezettséget vállalna bármely távollevők között kötött szerződés vagy ajánlat vonatkozásában – az uniós jog előírásainak megfelelően világos és érthető módon tájékoztassa az elállási jog fennállásáról, amennyiben e szolgáltató tájékoztatja a fogyasztót, hogy az elállási jog nem alkalmazható olyan szerződés esetén, amelyet a fogyasztó kifejezett kérelmére mindkét fél teljes mértékben teljesített, mielőtt a fogyasztó elállási jogát gyakorolná, és még akkor sem sérti meg a szolgáltató a fenti kötelezettségét, ha e tájékoztatás nem felel meg a nemzeti ítélkezési gyakorlatban is így értelmezett nemzeti szabályozásnak, amely úgy rendelkezik, hogy ilyen esetben az elállási jog alkalmazható.

A harmadik kérdésről

57

Mivel a harmadik kérdés csak az első és a második kérdésre adott nemleges válasz esetén merül fel, az első és a második kérdésre adott válaszokra figyelemmel e kérdésre nem kell válaszolni.

A költségekről

58

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

1)

A fogyasztói pénzügyi szolgáltatások távértékesítéssel történő forgalmazásáról, valamint a 90/619/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK irányelv és a 98/27/EK irányelv módosításáról szóló, 2002. szeptember 23‑i 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 6. cikke (2) bekezdésének c) pontját – ezen irányelv 1. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben és (13) preambulumbekezdése fényében – úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan, a nemzeti ítélkezési gyakorlatban is ekként értelmezett nemzeti jogi rendelkezés, amely a szolgáltató és a fogyasztó között létrejött, távollevők között kötött pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződés esetében nem zárja ki a fogyasztó elállási jogát abban az esetben, ha a fogyasztó kifejezett kérelmére a szerződést mindkét fél már teljes mértékben teljesíti, mielőtt a fogyasztó az elállási jogát gyakorolná. A kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy a belső jog egészére tekintettel és az abban elfogadott értelmezési módszerek alkalmazásával az említett rendelkezéssel összhangban álló eredményre jusson, szükség esetén módosítva az állandó nemzeti ítélkezési gyakorlatot, amennyiben az a nemzeti jognak e rendelkezéssel összeegyeztethetetlen értelmezésén alapul.

2)

A 2002/65 irányelv 5. cikkének (1) bekezdését – ezen irányelv 3. cikke (1) bekezdése 3. pontjának a) alpontjával és 6. cikke (2) bekezdésének c) pontjával összefüggésben – úgy kell értelmezni, hogy azon szolgáltató, aki/amely pénzügyi szolgáltatásra irányuló, távollevők közötti szerződést köt valamely fogyasztóval, nem sérti meg azon kötelezettségét, hogy az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagfogyasztót – még mielőtt az kötelezettséget vállalna bármely távollevők között kötött szerződés vagy ajánlat vonatkozásában – az uniós jog előírásainak megfelelően világos és érthető módon tájékoztassa az elállási jog fennállásáról, amennyiben e szolgáltató tájékoztatja a fogyasztót, hogy az elállási jog nem alkalmazható olyan szerződés esetén, amelyet a fogyasztó kifejezett kérelmére mindkét fél teljes mértékben teljesített, mielőtt a fogyasztó elállási jogát gyakorolná, és még akkor sem sérti meg e szolgáltató a fenti kötelezettségét, ha ez a tájékoztatás nem felel meg a nemzeti ítélkezési gyakorlatban is így értelmezett nemzeti szabályozásnak, amely úgy rendelkezik, hogy ilyen esetben az elállási jog alkalmazható.