<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><CONCLUSION NNC="YES" xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.58-20161101.xd"><BIB.CONCLUSION><REF.CASE FILE="n.a."><NO.CASE>C-555/19</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62019CC0555</NO.CELEX><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2020:836">EU:C:2020:836</NO.ECLI><NO.SEQ>0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>1</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>15</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>15</PAGE.TOTAL></BIB.CONCLUSION><CURR.TITLE><PAGE.HEADER><P><HT TYPE="SC">Szpunar főtanácsnok indítványa – C‑555/19. sz. ügy</HT></P><P><HT TYPE="SC">Fussl Modestraße Mayr</HT></P></PAGE.HEADER></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">Maciej Szpunar</HT></P><P><HT TYPE="UC">Főtanácsnok Indítványa</HT></P><P>Az ismertetés napja: <DATE ISO="20201015">2020. október 15.</DATE><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0001"><P>Eredeti nyelv: francia.</P></NOTE></P></TI><STI><P><HT TYPE="BOLD">C‑555/19. sz. ügy</HT></P><P>Fussl Modestraße Mayr GmbH</P><P>kontra</P><P>SevenOne Media GmbH,</P><P>ProSiebenSat.1 TV Deutschland GmbH,</P><P>ProSiebenSat.1 Media SE</P><P><HT TYPE="NORMAL">(a Landgericht Stuttgart [stuttgarti regionális bíróság, Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)</HT></P></STI></TITLE><INTERMEDIATE><INDEX IDX.CLOSE="”" SEPARATOR=" – " IDX.OPEN="„"><KEYWORD>Előzetes döntéshozatal</KEYWORD><KEYWORD>Televíziós műsorszolgáltatás</KEYWORD><KEYWORD>2010/13/EU irányelv</KEYWORD><KEYWORD>A 4. cikk (1) bekezdése</KEYWORD><KEYWORD>Az országos terjesztésű műsorban szereplő regionális televíziós reklámot tiltó nemzeti szabályozás</KEYWORD><KEYWORD>Azon tartománynak, amelynek területén a reklámot terjesztik, arra vonatkozó lehetősége, hogy e reklámot engedélyezze, és az engedélyezést feltételekhez kösse</KEYWORD><KEYWORD>Egyenlő bánásmód</KEYWORD><KEYWORD>Szolgáltatásnyújtás szabadsága</KEYWORD><KEYWORD>Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11. cikke</KEYWORD></INDEX></INTERMEDIATE><CONTENTS.CONCLUSION><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Bevezetés</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0001"><NO.P>1.</NO.P><TXT>Még ha az internet megjelenése nem is vezetett a televízió eltűnéséhez, amint azt egyesek jósolták, kétségkívül meggyengítette a helyzetét, különösen gazdasági és pénzügyi szempontból. E tekintetben nem csupán az interneten elérhető tartalmak által a televíziós műsorok számára jelentett versenyről van szó, hanem emellett – ha nem elsődlegesen – az internet arra való képességéről is, hogy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0001" REF.END="QE0001"/>hagyományos<QUOT.END REF.START="QS0001" CODE="201D" ID="QE0001"/> médiákkal, többek között a televíziós műsorszolgáltatókkal a reklámpiacon versenyezzen, továbbá ez utóbbiak bevételeinek az ebből eredő csökkenéséről. Ehhez hozzáadódik a kedvezőtlen általános gazdasági helyzet és az egymást követő válságok, különösen a 2008‑as pénzügyi válság és jelenleg a Covid‑19 jelentette egészségügyi válsághoz kapcsolódó válság.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0002"><NO.P>2.</NO.P><TXT>Nem meglepő tehát, hogy a televíziós műsorszolgáltatók új bevételforrásokat keresnek, többek között azáltal, hogy – az interneten történő reklámozás mintájára – bővítik és rugalmasabbá teszik reklámkínálatukat. Ebben az összefüggésben kísérelte meg a ProSiebenSat.1 német televíziós szervezet, hogy a hirdetők számára az országos televíziós csatornáin történő regionális (vagyis egy vagy több Landra [szövetségi tartományra] irányuló) reklámozás lehetőségét kínálja. Ez ugyanakkor fenyegetést jelentett a regionális és helyi televíziók gazdasági érdekeire nézve, mivel ezek számára a reklám fontos bevételforrást képez. A ProSiebenSat.1 e kísérlete ezért először a Medienanstalt Berlin‑Brandenburg (berlini és brandenburgi tartományi médiahatóság, Németország) által elrendelt tilalomba ütközött. Ezt a tilalmat azonban a Verwaltungsgericht Berlin (berlini közigazgatási bíróság, Németország) <DATE ISO="20130926">2013. szeptember 26‑i</DATE> ítélete<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0002"><P>27 K 231.12.</P></NOTE> elleni fellebbezés alapján a Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási<?PAGE NO="2"?> bíróság, Németország) által <DATE ISO="20141217">2014. december 17‑én</DATE> hozott ítélet<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0003"><P>6 C 32.13.</P></NOTE> megsemmisítette. Ítéletében a Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság) megállapította többek között, hogy mivel a reklám nem minősül a televíziós műsor szerves részének, az országos televíziós műsorszolgáltatási engedély nem zárja ki a regionális reklám terjesztését, mivel ez az engedély csak a szerkesztői tartalomra vonatkozik.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0004"><P>Matzneller, P., <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0002" REF.END="QE0002"/>Le BVerwG autorise la régionalisation de la publicité par une chaîne nationale<QUOT.END REF.START="QS0002" CODE="201D" ID="QE0002"/>, <HT TYPE="ITALIC">IRIS. Observations juridiques de l’Observatoire européen de l’audiovisuel</HT>, 2015, 3. szám, 8. o.; Trute, H.‑H., <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0003" REF.END="QE0003"/>Zulässigkeit von Werbespots mit regional beschränktem Verbreitungsgebiet<QUOT.END REF.START="QS0003" CODE="201D" ID="QE0003"/>, <HT TYPE="ITALIC">Gewerblicher Rechtsschutz und Urheberrecht. Praxis im Immaterialgüterund Wettbewerbsrecht</HT>, 2015, 13. szám, 284. o.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0003"><NO.P>3.</NO.P><TXT>Ezen ítélet nyomán a szövetségi tartományok, amelyek Németországban a televíziós műsorszolgáltatás vonatkozásában hatáskörrel rendelkeznek, elfogadták a <DATE ISO="20151221">2015. december 21‑i</DATE> Achtzehnter Rundfunkänderungsstaatsvertragot (a műsorszolgáltatásról szóló 18. módosító államszerződés), amely az <DATE ISO="19910831">1991. augusztus 31‑i</DATE> Staatsvertrag für Rundfunk und Telemedien (a műsor‑ és telemédiaszolgáltatásról szóló államszerződés, a továbbiakban: RStV) 7. §‑ának (11) bekezdésébe az országos televíziós csatornákon közzétett, regionálisan korlátozott reklámok kifejezett tilalmát iktatja be.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0005"><P>E tárgyban lásd különösen: Iacino, G., in: Observatoire européen de l’audiovisuel, IRIS Spécial, <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0004" REF.END="QE0004"/>La télévision régionale et locale en Europe<QUOT.END REF.START="QS0004" CODE="201D" ID="QE0004"/>, Strasbourg 2016, 60–61. o.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0004"><NO.P>4.</NO.P><TXT>A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság, a Landgericht Stuttgart (stuttgarti regionális bíróság, Németország) most e tilalomnak az uniós jog különböző rendelkezéseivel és elveivel való összeegyeztethetőségének értékelését kéri.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Jogi háttér</HT></P></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az uniós jog</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0005"><NO.P>5.</NO.P><TXT>A tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, <DATE ISO="20100310">2010. március 10‑i</DATE> 2010/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv)<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0006"><P><REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="095" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2010">HL 2010. L 95., 1. o.</REF.DOC.OJ>; helyesbítés: <REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="263" PAGE.FIRST="15" DATE.PUB="2010">HL 2010. L 263., 15. o.</REF.DOC.OJ></P></NOTE> 1. cikke (1) bekezdésének e) pontja értelmében:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0005" REF.END="QE0005"/>Ezen irányelv alkalmazásában:</P><P>[…]</P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>e)</NO.P><TXT><QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0006" REF.END="QE0006"/>televíziós műsorszolgáltatás<QUOT.END REF.START="QS0006" CODE="00AB" ID="QE0006"/> (azaz lineáris audiovizuális médiaszolgáltatás): a médiaszolgáltató által nyújtott, műsorszámok műsorrend alapján történő egyidejű megtekintését lehetővé tévő audiovizuális médiaszolgáltatás;</TXT></NP></ITEM></LIST><P>[…]<QUOT.END REF.START="QS0005" CODE="201D" ID="QE0005"/>.</P></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0006"><NO.P>6.</NO.P><TXT>A 2010/13 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése a következőként rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0007" REF.END="QE0007"/>A tagállamoknak továbbra is jogukban áll előírni, hogy a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatók az ezen irányelv által összehangolt területeken részletesebb vagy szigorúbb szabályoknak feleljenek meg, feltéve, hogy e szabályok megfelelnek az uniós jognak.<QUOT.END REF.START="QS0007" CODE="201D" ID="QE0007"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="3"?><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A német jog</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0007"><NO.P>7.</NO.P><TXT>Az RStV 2. §‑ának (1) bekezdése a következőket írja elő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0008" REF.END="QE0008"/>A műsorszolgáltatás lineáris információs és kommunikációs szolgáltatás; e szolgáltatás a mozgókép vagy hang formájában megjelenő, nyilvánosságnak szóló és egyidejű megtekintésre szánt ajánlatok kialakítására és műsorrendben, elektromágneses hullámok felhasználásával történő terjesztésére szolgál.<QUOT.END REF.START="QS0008" CODE="201D" ID="QE0008"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0008"><NO.P>8.</NO.P><TXT>Az RStV 7. §‑ának (11) bekezdése a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0009" REF.END="QE0009"/>A reklámoknak vagy más tartalmaknak az országos terjesztésre rendelt vagy engedélyezett műsorszolgáltatásban országosnál szűkebb körben történő terjesztése csak akkor megengedett, ha és amennyiben azon szövetségi tartomány joga, amelynek területén az országosnál szűkebb körű terjesztésre sor kerül, ezt megengedi. A piaci magánszereplők reklámjainak vagy más tartalmainak országosnál szűkebb körben terjesztéséhez külön tartományi jogi engedélyre van szükség; ez törvényben meghatározandó tartalmi feltételektől tehető függővé.<QUOT.END REF.START="QS0009" CODE="201D" ID="QE0009"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0009"><NO.P>9.</NO.P><TXT>Az országos terjesztésű műsorok keretében terjesztett regionális reklámok tartományi jogi engedélyezésének az RStV 7. §‑ának (11) bekezdésében biztosított lehetőségével eddig egyetlen tartomány sem élt.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">A tényállás, az eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0010"><NO.P>10.</NO.P><TXT>A Fussl Modestraße Mayr GmbH egy osztrák jog szerinti társaság, amely Ausztriában, valamint Bajorország tartományban (Németország) található divatáruüzleteket üzemeltet.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0011"><NO.P>11.</NO.P><TXT>A SevenOne Media GmbH német jog szerinti társaság a ProSiebenSat.1 csoport – egy németországi székhelyű kereskedelmi televíziós műsorszolgáltató – marketingcége.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0012"><NO.P>12.</NO.P><TXT><DATE ISO="20180525">2018. május 25‑én</DATE> a Fussl Modestraße Mayr szerződést kötött a SevenOne Mediával televíziós reklámoknak a ProSieben országos csatorna műsorai keretében kizárólag Bajorország tartomány területén, a Vodafone Kabel Deutschland GmbH bajorországi kábelhálózata felhasználásával történő terjesztése érdekében. A SevenOne Media megtagadta e szerződés teljesítését azzal az indokkal, hogy a televíziós reklámnak a Németország teljes területén terjesztett műsorok keretében történő regionális terjesztését tiltja számára az RStV 7. §‑ának (11) bekezdése. A Fussl Modestraße Mayr ezért a kérdést előterjesztő bírósághoz fordult és kérte, hogy e bíróság kötelezze a SevenOne Mediát az érintett szerződésből eredő kötelezettségei teljesítésére.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0013"><NO.P>13.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a felek között nem vitás, hogy a SevenOne Media műszaki szempontból képes arra, hogy országos adásai keretében oly módon terjesszen televíziós reklámot, hogy az csak Bajorország tartomány területén legyen látható. E terjesztés egyetlen akadálya tehát jogi jellegű.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0014"><NO.P>14.</NO.P><TXT>E körülmények között az Landgericht Stuttgart (stuttgarti regionális bíróság, Németország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="OTHER"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0010" REF.END="QE0010"/>1)</NO.P><TXT>Úgy kell‑e értelmezni</TXT><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>a 2010/13 irányelv 4. cikkének (1) bekezdését,</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>az egyenlő[bánásmód] uniós jogi alapelvét és</TXT></NP></ITEM><?PAGE NO="4"?><ITEM><NP><NO.P>c)</NO.P><TXT>a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó, az EUMSZ 56. cikk szerinti szabályokat,</TXT></NP></ITEM></LIST></P><P>hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti jogi szabályozás, amely tiltja a reklámok regionális terjesztését a tagállam egészére vonatkozóan engedélyezett televíziós műsorokban?</P></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>Másként kell‑e megítélni az 1. kérdést, amennyiben a nemzeti jog megengedi az olyan törvényi szabályozást, amellyel a reklámok regionális terjesztése törvénnyel engedélyezhető, és ebben az esetben az – ezenfelül szükséges – hatósági engedéllyel megengedett?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>3)</NO.P><TXT>Másként kell‑e megítélni az 1. kérdést, amennyiben a regionális reklám engedélyezésére vonatkozó, a 2. kérdésben leírt lehetőséget ténylegesen nem veszik igénybe, és a regionális reklám ennek megfelelően mindenütt tilos?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>4)</NO.P><TXT>Úgy kell‑e értelmezni az Európai Unió Alapjogi Chartájának [a továbbiakban: a Charta] 11. cikkét – az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló[, <DATE ISO="19501104">1950. november 4‑i</DATE>] európai egyezmény [a továbbiakban: EJEE] 10. cikkének, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlatának figyelembevételével –, és különösen az információs pluralizmus alapelvét, hogy azzal ellentétes az 1., 2. és 3. kérdésben leírtak szerinti nemzeti szabályozás?<QUOT.END REF.START="QS0010" CODE="201D" ID="QE0010"/></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0015"><NO.P>15.</NO.P><TXT>Írásbeli észrevételeket a Fussl Modestraße Mayr, a német kormány, valamint az Európai Bizottság terjesztett elő.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0007"><P>A SevenOne Media a határidő lejárta után nyújtotta be írásbeli észrevételeit, ezért azokat nem csatolták az iratokhoz.</P></NOTE> Ugyanezek a felek, valamint a SevenOne Media a <DATE ISO="20200702">2020. július 2‑án</DATE> tartott tárgyaláson is megjelentek.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Elemzés</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0016"><NO.P>16.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság által feltett első három kérdés, amelyek együttes elemzését javaslom, a regionális reklám országos televíziós csatornákon történő közzététele – RStV 7. §‑ának (11) bekezdésében foglalt – tilalmának több uniós jogi rendelkezésre és elvre tekintettel történő értékelésére vonatkozik. Ehhez az értékeléshez az arányosság vizsgálatára lesz szükség, amelynek során figyelembevételre kerül többek között a tartományok ilyen reklámok engedélyezésére vonatkozó lehetősége, valamint az a körülmény, hogy e lehetőséggel eddig egyik tartomány sem élt. A negyedik kérdés értelmezésem szerint ugyanezen tilalomnak az alapvető jogok, különösen a véleménynyilvánítás szabadsága fényében történő elvi értékelésére vonatkozik.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első három kérdésről</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0017"><NO.P>17.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság első három kérdésével azt kérdezi, hogy a 2010/13 irányelv 4. cikkének (1) bekezdését, az egyenlő bánásmód elvét és az EUMSZ 56. cikket úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az országos televíziós csatornákon történő regionális reklámozás tilalma, mint amely az RStV 7. §‑ának (11) bekezdéséből következik. <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0011" REF.END="QE0011"/>Regionális reklámozás<QUOT.END REF.START="QS0011" CODE="201D" ID="QE0011"/> alatt egy vagy több régióra korlátozódó, az ország területének többi részén ugyanabban az időpontban sugárzott reklámtól eltérő reklámblokkok vagy reklámbejátszások valamely országos lefedettségű televíziós csatorna általi sugárzása értendő. Az ekképpen feltett kérdés az e tilalom egy vagy több régióban történő esetleges feloldásának jelentőségére is vonatkozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0018"><NO.P>18.</NO.P><TXT>A szóban forgó tilalom különböző uniós jogi szabályokra tekintettel történő elemzését azon sorrendben fogom tárgyalni, amely sorrendben ezek az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekben említésre kerülnek. A német kormánynak a 2010/13 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára alapított érvét is elemezni fogom.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="5"?><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">A 2010/13 irányelv (nem) releváns jellegéről</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0019"><NO.P>19.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság elsősorban a 2010/13 irányelv 4. cikkének (1) bekezdését említi. Ezzel egyidejűleg a német kormány az ezen irányelv 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára alapított érvet hoz fel a szóban forgó nemzeti intézkedés védelme érdekében.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>–</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A 2010/13 irányelv 4. cikkének (1) bekezdéséről</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0020"><NO.P>20.</NO.P><TXT>A 2010/13 irányelv rögzíti az audiovizuális médiaszolgáltatások, vagyis a televíziós műsorszolgáltatás és a lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatások szabad nyújtását oly módon, hogy főszabály szerint megtiltja, hogy a tagállamok korlátozzák a más tagállamokból származó ilyen szolgáltatások vételét és területükön történő továbbközvetítését (a 3. cikk (1) bekezdése). E szabadságot az említett szolgáltatásokra irányadó szabályok harmonizálása kíséri. E harmonizáció különösen olyan területekre vonatkozik, mint a fogyasztók vagy a fogyasztók bizonyos kategóriáinak védelme, az európai alkotások népszerűsítése vagy a műsorszolgáltatóknak a nyilvánosság számára kiemelten jelentős eseményekhez való hozzáférése. Mivel minimális harmonizációról van szó, a 2010/13 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése lehetőséget biztosít a tagállamoknak arra, hogy a joghatóságuk alá tartozó szolgáltatók számára az ezen irányelvben megvalósított harmonizáció körébe tartozó területeken szigorúbb szabályokat írjanak elő.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0021"><NO.P>21.</NO.P><TXT>Nem látom be, hogy e rendelkezéssel hogyan lehetne ellentétes a regionális reklám alapügyben szóban forgóhoz hasonló tilalma.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0022"><NO.P>22.</NO.P><TXT>Először is, számomra nem tűnik úgy, hogy e tilalom a 2010/13 irányelv által szabályozott területhez tartozna. Noha ez az irányelv tartalmaz ugyan a televíziós reklámra vonatkozó szabályokat, e szabályok mindazonáltal e reklám tartalmára, az annak biztosított időre, valamint a reklám és a szerkesztői tartalom világos megkülönböztetésére vonatkoznak. E szabályok elsődleges célja a televíziónézők védelme. Az alapügyben szóban forgó intézkedés ezzel szemben a reklámpiac országos és regionális műsorszolgáltatók közötti megosztására vonatkozik, és ez utóbbiak piaci helyzetének a védelmét szolgálja. Ez nem tartozik a 2010/13 irányelvvel harmonizált területhez.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0023"><NO.P>23.</NO.P><TXT>Másodszor, még ha feltételezzük is, hogy a szóban forgó nemzeti intézkedés a 2010/13 irányelv hatálya alá tartozik, ezen irányelv 4. cikkének (1) bekezdése csupán lehetőséget biztosít a tagállamoknak arra, hogy az irányelvben meghatározottaknál szigorúbb szabályokat írjanak elő, azonban nem határozza meg e szabályok tartalmát. Ha valamely tagállam ilyen szabályokat fogad el, azok tehát nehezen lehetnek ellentétesek e cikkel.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0024"><NO.P>24.</NO.P><TXT>Ami azt a fenntartást illeti, amely szerint e szigorúbb szabályoknak meg kell felelniük az uniós jog más rendelkezéseinek, e tekintetben egy hagyományos korlátozásról van szó, amelynek célja annak elkerülése, hogy a tagállamoknak biztosított azon lehetőséget, hogy valamely uniós jogi aktus rendelkezéseitől eltérjenek, úgy értelmezzék, hogy az általános jelleggel az uniós jogtól való eltérést engedi meg. Ugyanakkor a tagállam által elfogadott szabályoknak az uniós jog más rendelkezéseivel való összeegyeztethetőségét nem a 2010/13 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésére, hanem e más rendelkezésekre tekintettel kell értékelni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0025"><NO.P>25.</NO.P><TXT>Egyetértek tehát a Bizottság azon véleményével, amely szerint egy olyan rendelkezés, mint az RStV 7. §‑ának (11) bekezdése, nem tartozik a 2010/13 irányelv hatálya alá, tehát az irányelv 4. cikke (1) bekezdésének hatálya alá sem.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="6"?><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>–</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A 2010/13 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjáról</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0026"><NO.P>26.</NO.P><TXT>A német kormány írásbeli észrevételeiben azt állítja, hogy a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0012" REF.END="QE0012"/>televíziós műsorszolgáltatás<QUOT.END REF.START="QS0012" CODE="201D" ID="QE0012"/> 2010/13 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjában szereplő fogalommeghatározásában használt <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0013" REF.END="QE0013"/>műsorszámok […] egyidejű megtekintés[e]<QUOT.END REF.START="QS0013" CODE="201D" ID="QE0013"/> kifejezés, amelyet az RStV 2. §‑ának (1) bekezdése átvesz, azt követeli meg, hogy a valamely televíziós csatorna adása által lefedett teljes területen egyidejűleg ugyanazt a tartalmat sugározzák, azzal tehát ellentétes az országos csatornákon történő regionális reklámozás.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0027"><NO.P>27.</NO.P><TXT>Ez az álláspont számomra nem tűnik helytállónak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0028"><NO.P>28.</NO.P><TXT>Ugyanis, még ha – a szóban forgó rendelkezés pontos szövegével ellentétesen – feltételezzük is, hogy az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0014" REF.END="QE0014"/>egyidejű megtekintés<QUOT.END REF.START="QS0014" CODE="201D" ID="QE0014"/> kifejezés nem csak a műsorszámokra (vagyis a szerkesztői tartalomra) vonatkozik, hanem a reklámokra is, e kifejezés egyáltalán nem követeli meg, hogy a sugárzott tartalom az adás által lefedett teljes területen azonos legyen.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0029"><NO.P>29.</NO.P><TXT>A 2010/13 irányelv az úgynevezett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0015" REF.END="QE0015"/>lineáris<QUOT.END REF.START="QS0015" CODE="201D" ID="QE0015"/> szolgáltatások és a lekérhető szolgáltatások közötti különbségtételen alapul. A lineáris szolgáltatásokat ezen irányelv 1. cikke (1) bekezdésének e) pontja határozza meg. E szolgáltatások lényegi jellemzője az, hogy a műsorszolgáltató dönt – minden lekéréstől függetlenül – az adott időpontban sugárzott tartalomról, míg a néző választási lehetősége arra korlátozódik, hogy megtekinti‑e a műsort. E szolgáltatások tehát időben lineárisak. Ez azzal a következménnyel jár, hogy minden olyan néző, akinek e tartalmat szánják, e tartalmat egyidejűleg tekinti meg. Ebből azonban nem következik olyan követelmény, amely szerint egy adott televíziós csatorna adásának lefedettségi területén található valamennyi nézőnek ugyanazt a tartalmat kell szánni. A műsorszolgáltató a tartalmat differenciálhatja területi alapon vagy az átvitel módjától (földi, kábelen történő, műholdas stb.) függően, anélkül hogy ez megszüntetné a szolgáltatása lineáris jellegét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0030"><NO.P>30.</NO.P><TXT>A műsorszolgáltatás engedélyezésének feltételei vagy – a jelen ügyhöz hasonlóan – a belső jog szabályai természetesen megtilthatják ezt a differenciálást, ezt azonban a 2010/13 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének e) pontja és egyébiránt ezen irányelv egyetlen más rendelkezése sem követeli meg.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0031"><NO.P>31.</NO.P><TXT>A 2010/13 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének e) pontja tehát nem követeli meg a regionális reklám – RStV 7. §‑ának (11) bekezdésében foglalthoz hasonló – tilalmát.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">Az egyenlő bánásmód elve</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0032"><NO.P>32.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseiben másodsorban az egyenlő bánásmód elvére hivatkozik mint az országos televíziós csatornákon történő regionális reklámozásnak az RStV 7. §‑ának (11) bekezdésében foglalt tilalmának értékelése során mérceként szolgáló normára. E bíróság aggályai egyrészről a lineáris audiovizuális médiaszolgáltatásokat nyújtó országos szolgáltatóknak (vagyis a televíziós műsorszolgáltatóknak) a nem lineáris audiovizuális médiaszolgáltatásokat nyújtó – különösen a tevékenységüket az interneten folytató – szolgáltatókhoz képest a célzott reklámszolgáltatások nyújtására való lehetőség tekintetében fennálló kedvezőtlen helyzetével kapcsolatosak. A kérdést előterjesztő bíróság másrészről a felpereshez hasonló, tevékenységüket regionális szinten folytató potenciális hirdetők, vagyis televíziós reklámszolgáltatást igénybe vevők és a nagyobb méretű piaci szereplők közötti eltérő bánásmódra hivatkozik, amely utóbbiak számára megfelelő az országos szintű reklámozás.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0033"><NO.P>33.</NO.P><TXT>E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az egyenlő bánásmód elve megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérően, és az eltérő helyzeteket ne kezeljék ugyanúgy, amennyiben az ilyen bánásmód objektíve nem igazolható.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0008"><P>A televíziós reklám tekintetében lásd különösen: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130718">2013. július 18‑i</DATE> <NAME.CASE>Sky Italia</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑234/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:496">EU:C:2013:496</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0015">15.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="7"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0034"><NO.P>34.</NO.P><TXT>Márpedig számomra nem tűnik úgy, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott piaci szereplők helyzete összehasonlítható lenne.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0035"><NO.P>35.</NO.P><TXT>Először is, ami az országos televíziós csatornák üzemeltetőit illeti, a Bizottsághoz hasonlóan úgy vélem, hogy helyzetük nem összehasonlítható – az egyenlő bánásmód elve értelmében véve – a nem lineáris audiovizuális médiaszolgáltatásokat nyújtó, tevékenységüket az interneten keresztül folytató szolgáltatók helyzetével. E szolgáltatások igénybevételének módja, a televíziós reklám és az internetes reklám működésének módja, és végül mind a nemzeti, mind az uniós<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0009"><P>A 2010/13 irányelv, valamint a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, <DATE ISO="20000608">2000. június 8‑i</DATE> 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (<QUOT.START CODE="201E" ID="QS0016" REF.END="QE0016"/>elektronikus kereskedelemről szóló irányelv<QUOT.END REF.START="QS0016" CODE="201D" ID="QE0016"/>) (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="178" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2000">HL 2000. L 178., 1. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 25. kötet, 399. o.).</P></NOTE> szabályozási háttér oly mértékben különböző, hogy számomra értelmetlennek tűnik e szolgáltatók helyzetének a regionális reklámra vonatkozó szabályok tekintetében történő összehasonlítása. Ez különösen azzal függ össze, hogy az internetes reklámot – interaktív jellegének és a felhasználókra vonatkozó számos információ összegyűjtésének köszönhetően – nem korlátozza a terület szempontja, és az a felhasználók vélt érdeklődési köre alapján egyedileg tudja célba venni a felhasználókat, ami a televízió esetében lehetetlen. E különbségeket nem a regionális televíziós reklám nyújtásának lehetősége tudja megszüntetni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0036"><NO.P>36.</NO.P><TXT>Másodszor, ami a tevékenységüket regionális szinten folytató potenciális hirdetőknek a tevékenységüket országos szinten folytató hirdetők helyzetéhez viszonyított helyzetét illeti, – ezúttal a Bizottság álláspontjával ellentétben – nem gondolom, hogy a szóban forgó szabályok által a gazdasági szereplők (a reklámszolgáltatások igénybe vevői) e két kategóriájára gyakorolt eltérő hatást egyenlőtlen bánásmódnak lehetne tekinteni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0037"><NO.P>37.</NO.P><TXT>Az országos televíziós csatornákon történő regionális reklámozás tilalma ugyanis erőteljesebben érintheti a tevékenységüket regionális szinten folytató potenciális hirdetőket, akik az ilyen reklámból előnyre tehetnének szert, mint a tevékenységüket országos szinten folytató hirdetőket, akik számára az ilyen reklámnak nem lenne haszna. Ez a tilalom azonban nem arra irányul, hogy a potenciális hirdetők különböző kategóriái számára elérhető reklámozási lehetőségeket szabályozza, hanem – mivel a műsorszolgáltatóknak szól – arra, hogy a regionális reklámpiacot a regionális és helyi televíziós szervezeteknek tartsa fenn. E tilalomnak a reklámszolgáltatások potenciális igénybe vevőinek különböző kategóriáira gyakorolt hatása nem közvetlenül e szabályozásból következik, hanem abból a helyzetből, amelyben e különböző gazdasági szereplők – többek között a gazdasági méretükből adódóan – vannak. A szabályok ellenben mindenki számára azonosak. Márpedig az egyenlő bánásmód elve véleményem szerint nem értelmezhető úgy, hogy megkövetelné, hogy a jogi szabályokat az egyes jogalanyok sajátos igényeihez igazítsák.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0038"><NO.P>38.</NO.P><TXT>Összefoglalva, nem gondolom tehát, hogy az egyenlő bánásmód elvével ellentétes lenne az országos televíziós csatornákon történő regionális reklámozásnak az RStV 7. §‑ának (11) bekezdésében szereplő tilalma.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">Az EUMSZ 56. cikk</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0039"><NO.P>39.</NO.P><TXT>Harmadsorban a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy az EUMSZ 56. cikket úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az országos televíziós csatornákon történő regionális reklámozásnak az RStV 7. §‑ának (11) bekezdésében szereplő tilalma.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0040"><NO.P>40.</NO.P><TXT>A Szerződés e cikke határokon átnyúló helyzetekben tilt a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó minden korlátozást, kivéve ha e korlátozás közérdeken alapuló kényszerítő indokok alapján igazolt.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="8"?><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>–</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A korlátozás fennállásáról</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0041"><NO.P>41.</NO.P><TXT>Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a televíziós adásjelek sugárzása, a reklámüzeneteket is beleértve, az EUMSZ 56. cikk értelmében vett szolgáltatásnyújtásnak minősül.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0010"><P>Lásd már: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19740430">1974. április 30‑i</DATE> <NAME.CASE>Sacchi</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>155/73</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1974:40">EU:C:1974:40</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0006">6.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Közelmúltban történt alkalmazásért lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20191211">2019. december 11‑i</DATE> <NAME.CASE>TV Play Baltic</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑87/19</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:1063">EU:C:2019:1063</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0034">34.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> E szabadság körébe tartozik a potenciális hirdetők arra vonatkozó lehetősége is, hogy televíziós reklámszolgáltatásokat vegyenek igénybe.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0011"><P>Lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20080717">2008. július 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Corporación Dermoestética</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑500/06</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:421">EU:C:2008:421</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, a 33. pont vége).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0042"><NO.P>42.</NO.P><TXT>Márpedig a szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának tekintendő minden olyan intézkedés, amely e szabadság gyakorlását tiltja, zavarja vagy kevésbé vonzóvá teszi.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0012"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20080717">2008. július 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Corporación Dermoestética</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑500/06</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:421">EU:C:2008:421</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0032">32.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Ez még inkább igaz akkor, ha a potenciális hirdetők más tagállamokból származnak, mivel a reklámszolgáltatások igénybevételére való lehetőségek korlátozása számukra különösen megnehezíti az e korlátozásokat elfogadó tagállam piacára jutást. Ilyen korlátozások állhatnak fenn többek között akkor, ha a potenciális hirdető tevékenységének reklámozása csak a helyi televíziós csatornákon megengedett, miközben az országos televíziós csatornákon tilos.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0013"><P>Lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20080717">2008. július 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Corporación Dermoestética</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑500/06</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:421">EU:C:2008:421</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0033">33.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0043"><NO.P>43.</NO.P><TXT>A jelen ügyben hasonló helyzet azonosítható. Az alapeljárás felperese, egy osztrák jog szerinti társaság, divatáru‑üzletláncot üzemeltet Ausztriában. A felperes bővíteni kívánja tevékenységét oly módon, hogy Németországban is üzleteket nyit, azonban e tagállam területének csak egy részén, tudniillik Bajorországban.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0044"><NO.P>44.</NO.P><TXT>Ennek érdekében az alapeljárás felperese televíziós reklámszolgáltatásokat kíván igénybe venni. Az RStV 7. §‑ának (11) bekezdésében szereplő tilalom miatt azonban országos televíziós csatornán nem tetethet közzé Bajorország területére korlátozódó reklámot, amint azt tenni kívánta, amikor az alapeljárás alperesével erre irányuló szerződést kötött. Csupán arra van lehetősége, hogy vagy országos szintű reklámidőt vásároljon valamely országos televíziós csatornán, vagy regionális és helyi televíziós szolgáltatásokat vegyen igénybe. A felperes kifejti, hogy e lehetőségek egyike sem felel azonban meg az igényeinek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0045"><NO.P>45.</NO.P><TXT>Az országos szintű reklámozás túlságosan költséges, továbbá nagy részben fölösleges, mivel elsősorban olyan területet fed le, ahol a felperes nem kíván tevékenységet folytatni. Az ilyen reklám tehát nem lenne gazdaságos.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0014"><P>Az alapeljárás felperese azt is előadja, hogy az országos szintű reklámozás még hátrányos is lehet rá nézve, mivel olyan keresletet támasztana, amelyet a felperes nem tudna kielégíteni. Ez az érv azonban számomra tisztán hipotetikusnak tűnik, mivel semmi nem garantálja a felperes ajánlatának a televíziós reklámmal összefüggő ilyen sikerét.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0046"><NO.P>46.</NO.P><TXT>Ami a regionális és helyi televíziós csatornákon történő reklámozást illeti, ez nem tenné lehetővé a felperes által követett célok elérését. Először is, e csatornákat csupán a nézők kis része nézi (a felperes adatai szerint a tévénézők körülbelül 5%‑a). Másodszor, nem e regionális és helyi csatornák nézői jelentik a felperes által megcélzott közönséget. A felperesnek ugyanis ahhoz fűződik érdeke, hogy a reklámot olyan televíziós műsorszámok előtt vagy után sugározzák, amelyek érdekelhetik a felperes potenciális vásárlóit, vagyis a divatáruk vevőkörét. Márpedig az ilyen típusú műsorszámokat az országos televíziós csatornákon sugározzák, míg a regionális és helyi csatornák a helyi hírek körébe tartozó témákkal foglalkoznak, és más közönséget vonzanak.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="9"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0047"><NO.P>47.</NO.P><TXT>Így az, hogy az RStV 7. §‑ának (11) bekezdésében szereplő tilalom következtében nincs lehetőség valamely országos televíziós csatornán történő, Bajorország területére korlátozódó reklámozásra, noha e reklámozás műszaki szempontból lehetséges lenne és az alapeljárás alperese kész lenne ilyen szolgáltatás nyújtására, a felperes számára megnehezíti a német piacra jutást. Ez különösen annak tudható be, hogy a felperes versenyben áll a tevékenységüket országos szinten folytató divatáru‑üzletláncokkal, amelyek számára az országos televíziós csatornákon történő, az állam teljes területére kiterjedő reklámozás tökéletesen megfelelő.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0048"><NO.P>48.</NO.P><TXT>E körülmények között számomra tagadhatatlannak tűnik, hogy az országos televíziós csatornákon történő regionális reklámozásnak az RStV 7. §‑a (11) bekezdésében foglalt tilalma az EUMSZ 56. cikkben biztosított szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának minősül. Az a körülmény, hogy az RStV lehetőséget nyújt a tartományoknak arra, hogy a területükön engedélyezzék a regionális reklámozást, nem változtat ezen az értékelésen, mivel egyrészről ez mindig az egyes tartományok döntésétől függ, és másrészről mindeddig egyik tartomány sem engedélyezte az ilyen reklámozást, ez a lehetőség tehát tisztán elméleti jellegű marad.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0049"><NO.P>49.</NO.P><TXT>Most meg kell vizsgálni, hogy ez a korlátozás közérdeken alapuló kényszerítő indokokkal igazolható‑e.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>–</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A korlátozás igazolásáról</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0050"><NO.P>50.</NO.P><TXT>Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 56. cikk által biztosított szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozása indokolt lehet akkor, ha annak közérdeken alapuló kényszerítő oka van, feltéve hogy megfelel az általa kitűzött cél elérésének biztosítására, és nem lép túl az annak eléréséhez szükséges mértéken.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0015"><P>Lásd legutóbb: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20191211">2019. december 11‑i</DATE> <NAME.CASE>TV Play Baltic</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑87/19</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:1063">EU:C:2019:1063</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0037">37.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Az érintett tagállamnak kell alátámasztania az elfogadni vagy hatályban tartani kívánt intézkedés indokolt jellegét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0051"><NO.P>51.</NO.P><TXT>A német kormány igazolásként a vélemények sokszínűségének regionális szinten történő fenntartására hivatkozik, amelyhez elengedhetetlen a regionális és helyi televíziós csatornák létezése. Márpedig e kormány szerint a regionális reklámpiacnak a regionális és helyi televíziós műsorszolgáltatók számára az RStV 7. §‑ának (11) bekezdése révén történő fenntartása szükséges azok gazdasági túlélésének biztosításához.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0052"><NO.P>52.</NO.P><TXT>A Bíróságnak már lehetősége volt megállapítani, hogy a tömegtájékoztatás sokszínűségének fenntartásához kapcsolódó kulturális politikai okok alkalmasak a szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának igazolására. Ezek az intézkedések ugyanis hozzájárulnak a Charta 11. cikke által védett véleménynyilvánítás szabadságának biztosításához.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0016"><P>Az áruk szabad mozgását illetően lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19970626">1997. június 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Familiapress</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑368/95</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1997:325">EU:C:1997:325</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0018">18.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Lásd még többek között: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20071213">2007. december 13‑i</DATE> <NAME.CASE>United Pan‑Europe Communications Belgium és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑250/06</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2007:783">EU:C:2007:783</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0040">40</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0042">42.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20191211">2019. december 11‑i</DATE> <NAME.CASE>TV Play Baltic</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑87/19</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:1063">EU:C:2019:1063</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0038">38</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0040">40.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0053"><NO.P>53.</NO.P><TXT>Számomra úgy tűnik, hogy ugyanez az érvelés a jelen ügyben is alkalmazható. A regionális és helyi televíziós csatornák természetesen helyi érdeklődésre számot tartó – az országos televíziós csatornákon nem, vagy csak kismértékben megjelenő – témákkal foglalkoznak. E televíziós csatornák így hozzájárulnak a nyilvános vitához, tehát az e témákkal kapcsolatos vélemények sokszínűségéhez. A regionális és helyi médiának a vélemények sokszínűségének fenntartása és a részvételi demokrácia szempontjából fennálló jelentőségét az Európa Tanács különböző szervei is hangsúlyozták.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0017"><P>Lásd: McGonagle, T., és van Eijk, N., in: Observatoire européen de l’audiovisuel, IRIS Spécial, <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0017" REF.END="QE0017"/>La télévision régionale et locale en Europe<QUOT.END REF.START="QS0017" CODE="201D" ID="QE0017"/>, Strasbourg 2016, 12–20. o., valamint a hivatkozott dokumentumok.</P></NOTE> Egy olyan<?PAGE NO="10"?> intézkedés, amelynek célja a regionális és helyi televíziók működése lehetőségének biztosítása azáltal, hogy számukra tartja fenn a regionális reklámpiacot, és ily módon finanszírozási forrást biztosít számukra, számomra a kulturális politikához kapcsolódó közérdeken alapuló kényszerítő indokkal igazolhatónak tűnik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0054"><NO.P>54.</NO.P><TXT>Ennek az intézkedésnek azonban ahhoz, hogy az EUMSZ 56. cikkel összeegyeztethető legyen, alkalmasnak kell lennie az általa kitűzött cél elérésének biztosítására, továbbá arányosnak kell lennie, vagyis nem léphet túl a kitűzött cél eléréséhez szükséges mértéken.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0055"><NO.P>55.</NO.P><TXT>Márpedig a kérdést előterjesztő bíróság éppen a két vonatkozással kapcsolatban fogalmaz meg kétségeket.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>–</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A szóban forgó nemzeti intézkedés megfelelő jellegéről</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0056"><NO.P>56.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróságban először is kétségek merültek fel a szóban forgó intézkedésnek a Bíróság ítélkezési gyakorlata<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0018"><P>A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20120712">2012. július 12‑i</DATE> <NAME.CASE>HIT és HIT LARIX</NAME.CASE> ítéletre (<NO.CASE>C‑176/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:454">EU:C:2012:454</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0022">22.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) hivatkozik. Lásd még: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20080717">2008. július 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Corporación Dermoestética</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑500/06</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:421">EU:C:2008:421</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0039">39.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> értelmében vett szisztematikus és koherens jellegét illetően amiatt, hogy az interneten megengedett a felhasználók bizonyos kategóriáit megcélzó reklám, többek között az e hálózaton keresztül nyújtott, nem lineáris audiovizuális médiaszolgáltatásokkal összefüggésben. Az alapeljárás felei, valamint a Bizottság hasonló érvekre hivatkozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0057"><NO.P>57.</NO.P><TXT>Ezeket az érveket nem tartom meggyőzőnek. Amint azt az egyenlő bánásmód elvével összefüggésben már említettem, az internetes reklám teljesen másként működik, mint a televíziós reklám. Az internetes reklám egyrészről technikailag független a tartalomtól, amelyhez kapcsolódik. Noha a felhasználónak az a benyomása, hogy a reklám e tartalom szerves részét képezi, e reklám mindazonáltal valójában más forrásból származik. Másrészről az interneten szolgáltatásokat nyújtók az általuk a felhasználóikról gyűjtött információknak köszönhetően képesek arra, hogy a reklámmal – a gyűjtött információk alapján a felhasználóhoz rendelt sajátos érdeklődési körnek megfelelően – minden egyes internethasználót egyedileg megcélozzanak. A felhasználó földrajzi helye csak egy a figyelembe vett tényezők közül. Következésképpen ugyanazon tartalom interneten történő megtekintése esetén minden egyes felhasználó a reklámok neki szóló választékát láthatja, amely különbözik a más felhasználóknak szóló reklámoktól. Ez a mechanizmus jóval kifinomultabb, mint a televíziós reklámok szóban forgó nemzeti intézkedéssel célzott földrajzi megosztása.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0058"><NO.P>58.</NO.P><TXT>Igaz ugyan, hogy az interneten keresztül nyújtott szolgáltatások a regionális és helyi televíziós műsorszolgáltatók számára a reklámpiacon versenyt jelentenek és fenyegetik az e piacról származó bevételeiket, ez azonban nem tartozik a tartományok jogalkotási hatáskörébe, már csak amiatt sem, hogy a 2000/31 irányelv jelentősen korlátozza a tagállamok arra vonatkozó lehetőségét, hogy e szolgáltatásokat szabályozzák.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0019"><P>Az interneten keresztül nyújtott audiovizuális médiaszolgáltatásokat illetően a 2010/13 irányelv a reklámokra vonatkozóan korlátozott számú kivételt ír elő. E korlátozások ugyanakkor nem érintik e reklám földrajzi hatókörét.</P></NOTE> Egyébiránt az internet szabályozása jelentette kihívások teljesen más jellegűek, mint amelyek a televízió szabályozásával járnak. Márpedig nem róható egy tagállam terhére, amint azt a Bizottság teszi, hogy nem szabályozta azt, ami kívül esik a szabályozási hatáskörén.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0059"><NO.P>59.</NO.P><TXT>Ezért nem látok analógiát a jelen ügy és a Corporación Dermoestética ítélet<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0020"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20080717">2008. július 17‑i</DATE> ítélet (<NO.CASE>C‑500/06</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:421">EU:C:2008:421</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> alapjául szolgáló ügy között sem. Ez utóbbi ügyben az orvosi és sebészeti kezelések reklámozásának tilalmáról volt szó. E tilalom azonban csak az országos televíziós csatornákra vonatkozott, a regionális csatornákra nem, ez utóbbiakon megengedett volt e szolgáltatások reklámozása. A Bíróság megállapította, hogy ez a rendszer ellentmondásos, és következésképpen ellentétes az EUMSZ 56. cikkel.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0021"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20080717">2008. július 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Corporación Dermoestética</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑500/06</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:421">EU:C:2008:421</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0039">39.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0040">40.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> A jelen ügyben szóban forgó nemzeti intézkedés célja ezzel szemben nem a nézők valamely kategóriáját megcélzó<?PAGE NO="11"?> minden reklám megtiltása vagy korlátozása, hanem az, hogy a regionális és helyi műsorszolgáltatóknak tartson fenn egy meghatározott, meglévő piacot, nevezetesen a regionális televíziós reklámok piacát. Ezen intézkedés koherenciáját tehát nem teszi kétségessé az, hogy más kommunikációs csatornákon, többek között az interneten létezik célzott reklám.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0060"><NO.P>60.</NO.P><TXT>Egyébiránt számomra nem tűnik úgy, hogy az alapeljárás alperese által hivatkozott <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0018" REF.END="QE0018"/>médiakonvergencia<QUOT.END REF.START="QS0018" CODE="201D" ID="QE0018"/>, különösen a televízió és az internet konvergenciája megkérdőjelezhetné ezt a megállapítást. Ez a konvergencia csupán egy folyamat, amely még messze nem zárult le, tekintettel arra, hogy e két média eltérő szabályozás tárgyát képezi.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0022"><P>Az uniós jog szintjén a televízióra vonatkozó különös rendelkezésekkel a 2010/13 irányelv, valamint a 2000/31 irányelv.</P></NOTE> Nem értek egyet tehát a Bizottság véleményével a szóban forgó nemzeti intézkedés állítólagos <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0019" REF.END="QE0019"/>anakronisztikus<QUOT.END REF.START="QS0019" CODE="201D" ID="QE0019"/> jellegét illetően. Ez az intézkedés semmi esetre sem anakronisztikusabb, mint a különböző típusú médiákra vonatkozó uniós jogszabályok.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0061"><NO.P>61.</NO.P><TXT>Másodszor, az alapeljárás felperese, akit e tekintetben – mint egyébiránt más tekintetben is – az alapeljárás alperese támogat, vitatja azt az előfeltevést, amelyen a szóban forgó nemzeti intézkedés alapul, tudniillik azt, hogy a regionális reklámok piacának az országos televíziós csatornák előtti megnyitása jelentős hátrányokkal járna a regionális és helyi műsorszolgáltatók finanszírozására nézve. Ez az érv különösen egy, az alapeljárás alperesének megrendelésére készült tanulmányon<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0023"><P>Dewenter, R., <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0020" REF.END="QE0020"/>Führt das Verbot regionaler Fernsehwerbung auf bundesweiten Programmen zu einer Förderung von lokalen/regionalen Programmen?<QUOT.END REF.START="QS0020" CODE="201D" ID="QE0020"/> (https://www.hsu‑hh.de/ioek/wp‑content/uploads/sites/520/2020/01/Gutachten_P7S1_Dewenter_final.pdf).</P></NOTE> alapul. E tanulmány szerint azok a hirdetők, akik számára – az alapeljárás felpereséhez hasonlóan – az országos televíziós csatornákon történő regionális reklámozás előnyös lehetne, nem ugyanazok, mint akik a regionális és helyi csatornák reklámszolgáltatásait igénybe veszik. Így e piacnak az országos csatornák előtti megnyitása a regionális és helyi csatornák számára nem vezetne jelentős bevételkieséshez. Ezzel szemben az interneten történő reklámozás az, amely e tanulmány szerint hátrányosan érinti e csatornák bevételeit.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0062"><NO.P>62.</NO.P><TXT>Ugyanakkor anélkül, hogy ténybeli értékelésekre vonatkozó vitába kívánnék bocsátkozni, számomra úgy tűnik, hogy nehéz biztonsággal előre látni a piaci szereplők által egy megváltozott jogszabályi környezetben tanúsított jövőbeli magatartást, különösen, mivel ez utóbbiak magatartásukat általában hozzáigazítják az ilyen változásokhoz. Egyébiránt a regionális reklámozás elvének elfogadása esetén semmi nem akadályozná az országos televíziós csatornákat abban, hogy szubregionális és helyi szinten, vagyis a fent említett tanulmány szerint jelenleg a regionális és helyi műsorszolgáltatók által elfoglalt szinten is kínáljanak reklámszolgáltatásokat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0063"><NO.P>63.</NO.P><TXT>Ezért számomra nem tűnik nyilvánvalóan megalapozatlannak az az elgondolás, amely szerint az olyan erős piaci szereplőknek, mint az országos televíziós csatornák, a regionális reklámpiacra való belépése annak veszélyével járna, hogy jelentősen sértené a regionális és helyi műsorszolgáltatók e piacon jelenleg fennálló piaci részesedését. Véleményem szerint tehát a német jogalkotó mérlegelési mozgástere keretében támaszkodhatott erre az előfeltevésre, amikor bevezette az országos televíziós csatornákon történő regionális reklámozás tilalmát. Márpedig, mivel a Charta 11. cikke által biztosított véleménynyilvánítás szabadságának védelmére szolgáló intézkedésről van szó, a nemzeti jogalkotó különösen tág mérlegelési mozgástérrel rendelkezik.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0024"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20071213">2007. december 13‑i</DATE> <NAME.CASE>United Pan‑Europe Communications Belgium és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑250/06</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2007:783">EU:C:2007:783</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0044">44.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0064"><NO.P>64.</NO.P><TXT>E rész zárásaként azt az álláspontot képviselem, hogy a német jogalkotó mérlegelési mozgástere keretében tekinthette úgy, hogy az országos televíziós csatornáknak a regionális reklámpiacra való belépése azzal a kockázattal jár, hogy sértené a regionális és helyi televíziós műsorszolgáltatók finanszírozását, és így regionális szinten veszélyeztetné a vélemények sokszínűségét, amelyhez e műsorszolgáltatók hozzájárulnak. A szóban forgó nemzeti intézkedés tehát számomra alkalmasnak tűnik az e sokszínűség védelmére irányuló cél elérésére. Egyébként ezen intézkedés koherenciáját nem teszi kétségessé az, hogy az interneten létezik az egyedi felhasználókat megcélzó reklám.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="12"?><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P>–</NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A szóban forgó nemzeti intézkedés arányosságáról</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0065"><NO.P>65.</NO.P><TXT>Ahhoz, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságának valamely korlátozása közérdeken alapuló kényszerítő indok alapján igazolható legyen, e korlátozásnak nem csupán alkalmasnak kell lennie a kitűzött cél elérésére, de azzal arányosnak is kell lennie, vagyis nem léphet túl az e cél eléréséhez szükséges mértéken. Felmerül tehát a kérdés, hogy más intézkedések nem tehetnék‑e lehetővé ugyanezen cél elérését oly módon, hogy ugyanakkor kevésbé korlátozzák a szolgáltatásnyújtás szabadságát.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0066"><NO.P>66.</NO.P><TXT>Mind az alapeljárás felei, mind a Bizottság megkérdőjelezi a szóban forgó nemzeti intézkedés arányosságát arra hivatkozva, hogy az jelentősen korlátozza a felperes reklámozásra vonatkozó lehetőségeit, és ugyanakkor csak nagyon korlátozott előnyt jelent a regionális és helyi műsorszolgáltatók számára.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0067"><NO.P>67.</NO.P><TXT>Ez az érv azonban azon alapul, hogy ezek az érintettek tagadják ezen intézkedésnek a kitűzött cél elérésére való alkalmasságát. Márpedig, amint azt kifejtettem, az említett intézkedés céljának elérésére alkalmatlan jellege számomra nem tűnik bizonyítottnak. Ily módon, ha elfogadjuk, hogy a szóban forgó intézkedés alkalmas a célja elérésére, akkor más megvilágításba kerül a szóban forgó érdekek, vagyis a magukat az országos televíziós csatornákon történő regionális reklámozás révén népszerűsíteni kívánó vállalkozások, illetve a regionális és helyi televíziós műsorszolgáltatók érdekeinek mérlegelése. Véleményem szerint ugyanis a német jogalkotó jogszerűen tekinthette úgy, hogy az e műsorszolgáltatók létezéséhez, valamint a regionális és helyi szintű nyilvános vitához való hozzájárulásukhoz fűződő közérdek elsőbbséget élvez a vállalkozások ahhoz fűződő magánérdekével szemben, hogy egy adott kommunikációs csatornán népszerűsíthessék magukat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0068"><NO.P>68.</NO.P><TXT>Azt kell tehát még megvizsgálni, hogy léteznek‑e más, kevésbé korlátozó intézkedések, amelyek lehetővé tennék a regionális és helyi szintű tömegtájékoztatás sokszínűségének védelmére irányuló e célkitűzés elérését.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0069"><NO.P>69.</NO.P><TXT>Az alapeljárás felperese e tekintetben a származási tagállamában, Ausztriában hatályban lévő megoldásra hivatkozik. Ez a megoldás abban áll, hogy a közszolgálati televíziós csatornák finanszírozását egy díjon keresztül biztosítják, emellett a reklámozási tilalom áll fenn, a kereskedelmi csatornák számára pedig lehetőséget biztosítanak a reklámozásra, beleértve a regionális reklámozást is.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0070"><NO.P>70.</NO.P><TXT>Ugyanakkor az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az a tény, hogy valamely tagállam más tagállaménál enyhébb szabályokat alkalmaz, nem jelenti azt, hogy ez utóbbi tagállam szabályai aránytalanok, és ennélfogva az uniós joggal összeegyeztethetetlenek lennének.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0025"><P>Lásd többek között: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19950510">1995. május 10‑i</DATE> <NAME.CASE>Alpine Investments</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑384/93</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1995:126">EU:C:1995:126</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0051">51.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20040713">2004. július 13‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Franciaország</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑262/02</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2004:431">EU:C:2004:431</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0037">37.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); valamint legutóbb <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190918">2019. szeptember 18‑i</DATE> <NAME.CASE>VIPA</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑222/18</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:751">EU:C:2019:751</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0071">71.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Ily módon az, hogy Ausztriában enyhébb szabályok állnak fenn, nem tekinthető a szóban forgó német intézkedés aránytalansága bizonyítékának.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0071"><NO.P>71.</NO.P><TXT>Egyébiránt, bár a médiák állami forrásokból történő finanszírozása megoldást jelenthet bizonyos problémákra, a média tényleges függetlenségével kapcsolatos kérdéseket is felvethet. Ebből a szempontból az, hogy e média – például reklámbevételek formájában – saját forrásokkal rendelkezik, a függetlenségének, és így a vélemények sokszínűségének további biztosítékát jelenti.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="13"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0072"><NO.P>72.</NO.P><TXT>Ezzel szemben az RStV 7. §‑ának (11) bekezdésében szereplő – a tartományok számára az országos televíziós csatornákon történő regionális reklámozás adott esetben bizonyos feltételek mellett történő engedélyezését lehetővé tévő – rendelkezés puszta létezése arra utal, hogy az RStV 7. §‑ából eredő tilalom enyhíthető anékül, hogy az e tilalommal elérni kívánt célkitűzés sérülne. Az a körülmény, hogy ezzel a lehetőséggel mindeddig nem éltek, nem változtat azon, hogy a német jogalkotó e rendelkezés beiktatásával elismerte egy ilyen esetleges engedélyezésnek a szóban forgó intézkedés céljaival való összeegyeztethetőségét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0073"><NO.P>73.</NO.P><TXT>Elképzelhetőek az országos televíziós csatornákon történő regionális reklámozás teljes tilalmánál kevésbé korlátozó intézkedések, mint a regionális és helyi televíziós műsorszolgáltatók részesedése azokból a bevételekből, amelyekre az országos műsorszolgáltatók az ilyen regionális reklámokból szert tennének. Egy ilyen intézkedés lehetővé tenné a felpereshez hasonló potenciális hirdetők érdekeinek a regionális és helyi műsorszolgáltatók érdekeivel való összebékítését.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0074"><NO.P>74.</NO.P><TXT>Végső soron a kérdést előterjesztő bíróság feladata lesz, hogy a Németországban fennálló sajátos ténybeli és jogi körülményekre tekintettel értékelje a szóban forgó intézkedés arányosságát és különösen az esetleges kevésbé korlátozó intézkedések fennállását. Annak érdekében, hogy ezen értékelés valószerű legyen, e bíróság csak azokat az intézkedéseket veheti figyelembe, amelyeket a német jogalkotó ténylegesen alkalmazhat is. Semmire nem vezetne ugyanis, ha a fennálló intézkedést kétségkívül kevésbé korlátozó, azonban tisztán elméleti intézkedések nevében kifogásolnák.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><P><HT TYPE="ITALIC">A válaszra vonatkozó javaslat</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0075"><NO.P>75.</NO.P><TXT>A fentiekre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első három kérdésre azt a választ adja, hogy a 2010/13 irányelv 4. cikkének (1) bekezdését és az egyenlő bánásmód elvét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az országos televíziós csatornákon történő regionális reklámozásnak az RStV 7. §‑ának (11) bekezdésében szereplő tilalma. Az EUMSZ 56. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az ilyen tilalom, amennyiben nem léteznek kevésbé korlátozó intézkedések, amelyeket a nemzeti jogalkotó ténylegesen bevezethetne, és amelyek lehetővé tennék a vélemények sokszínűségének regionális szinten történő védelmére irányuló cél elérését, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdésről</HT></HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0076"><NO.P>76.</NO.P><TXT>Előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy a Charta 11. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az országos televíziós csatornákon történő regionális reklámozásnak az RStV 7. §‑ának (11) bekezdésében szereplő tilalma.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0077"><NO.P>77.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság nem fejti ki, hogy min alapul a szóban forgó nemzeti intézkedésnek a Charta 11. cikkével való összeegyeztethetőségével kapcsolatos kétsége. Ugyanez a helyzet az alapeljárás felperesét, valamint a Bizottságot illetően is, akik csupán azt állítják, hogy ez az intézkedés sérti a Charta említett rendelkezését. Ezt a kérdést azonban elemezni kell annak érdekében, hogy választ lehessen adni a kérdést előterjesztő bíróság kérdésére.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0078"><NO.P>78.</NO.P><TXT>Amint azt a Bizottság helytállóan megjegyzi, a Charta alkalmazandó a jelen ügyre. A Chartát ugyanis alkalmazni kell többek között azokban az esetekben, amikor a nemzeti szabályozás valamely belső piaci szabadság korlátozásának minősül, és a tagállam e korlátozás igazolása érdekében közérdeken alapuló kényszerítő indokra hivatkozik.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0026"><P>Lásd legutóbb: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20190521">2019. május 21‑i</DATE> <NAME.CASE>Bizottság kontra Magyarország (Mezőgazdasági földterületekre létesített haszonélvezeti jogok)</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑235/17</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2019:432">EU:C:2019:432</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0063">63</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0065">65.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="14"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0079"><NO.P>79.</NO.P><TXT>A Charta 52. cikkének (3) bekezdése értelmében, amennyiben e Charta olyan jogokat tartalmaz, amelyek megfelelnek az EJEE‑ben biztosított jogoknak, akkor e jogok tartalmát és terjedelmét azonosnak kell tekinteni azokéval, amelyek az EJEE‑ben szerepelnek. A véleménynyilvánítás szabadságát az EJEE 10. cikke rögzíti. Márpedig az ezen egyezmény által biztosított jogok tartalmát és terjedelmét az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlata határozza meg.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0080"><NO.P>80.</NO.P><TXT>Ezen ítélkezési gyakorlat szerint, amint azt a Bizottság hangsúlyozza, a véleménynyilvánítás szabadsága az üzleti kommunikációra és a reklámra is vonatkozik.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0027"><P>Lásd: EJEB, <DATE ISO="20130716">2013. július 16.</DATE>, Remuszko kontra Lengyelország (CE:ECHR:2013:0716JUD000156210, 59. §).</P></NOTE> Ebből következik, hogy a jelen ügyben szóban forgó, a felperes reklámozási lehetőségeit korlátozó nemzeti intézkedést az EJEE 10. cikke és a Charta 11. cikke által biztosított véleménynyilvánítás szabadságának korlátozásaként kell elemezni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0081"><NO.P>81.</NO.P><TXT>A Charta 52. cikkének (1) bekezdése értelmében ugyanakkor az e Chartában elismert jogok és szabadságok gyakorlása korlátozható, feltéve, hogy a korlátozásról törvény rendelkezik, tiszteletben tartja e jogok és szabadságok lényeges tartalmát, és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét szolgálja. A véleménynyilvánítás szabadságának vonatkozásában hasonló fenntartás szerepel az EJEE 10. cikkének (2) bekezdésében.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0082"><NO.P>82.</NO.P><TXT>A jelen ügyben szóban forgó nemzeti intézkedés a tömegtájékoztatás sokszínűsége védelmének célját szolgálja, amely a Charta 11. cikkének (2) bekezdésében kifejezetten elismert érték. Márpedig az Emberi Jogok Európai Bíróságának az EJEE 10. cikke (2) bekezdésének alkalmazásával kapcsolatos állandó ítélkezési gyakorlata szerint <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0021" REF.END="QE0021"/>[a] szerződő államokat megillető mérlegelési mozgástér terjedelme több tényező függvényében alakul, amelyek közül az adott típusú <QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0022" REF.END="QE0022"/>diskurzus<QUOT.END REF.START="QS0022" CODE="00AB" ID="QE0022"/> vagy információ különös jelentőséggel bír. Így, bár az [EJEE] 10. cikkének (2) bekezdése nem hagy teret például a politikai véleménynyilvánítás szabadságát érintő korlátozásoknak, a szerződő államok széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek a véleménynyilvánítás szabadságának kereskedelmi területen történő szabályozása során<QUOT.END REF.START="QS0021" CODE="201D" ID="QE0021"/>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0028"><P>EJEB, <DATE ISO="20130110">2013. január 10.</DATE>, Ashby Donald és társai kontra Franciaország (CE:ECHR:2013:0110JUD003676908, 39. §).</P></NOTE> Ezt az elvet az alapvető jogok uniós jogban történő alkalmazása tekintetében már a Bíróság is elismerte.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0029"><P>Lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20031023">2003. október 23‑i</DATE> <NAME.CASE>RTL Television</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑245/01</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2003:580">EU:C:2003:580</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0073">73.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Egyébiránt az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint, <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0023" REF.END="QE0023"/>amikor az elérni kívánt cél <QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0024" REF.END="QE0024"/>mások jogainak és szabadságainak védelme<QUOT.END REF.START="QS0024" CODE="00AB" ID="QE0024"/>, és e <QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0025" REF.END="QE0025"/>jogok és szabadságok<QUOT.END REF.START="QS0025" CODE="00AB" ID="QE0025"/> az [EJEE] vagy jegyzőkönyvei által biztosított jogok és szabadságok közé tartoznak, el kell fogadni, hogy ezek védelmének szükségessége ahhoz vezethet, hogy az államok szintén az [EJEE‑ben] foglalt más jogokat vagy szabadságokat korlátoznak. Így nehéz az esetlegesen ellentmondásos érdekeket egymással szembeni mérlegelni, és a szerződő államoknak e tekintetben jelentős mérlegelési mozgástérrel kell rendelkezniük<QUOT.END REF.START="QS0023" CODE="201D" ID="QE0023"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0030"><P>EJEB, <DATE ISO="20130110">2013. január 10.</DATE>, Ashby Donald és társai kontra Franciaország (CE:ECHR:2013:0110JUD003676908, 40. §).</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0083"><NO.P>83.</NO.P><TXT>Véleményem szerint a német jogalkotó a szóban forgó nemzeti intézkedés elfogadásával nem lépte túl az egyrészről az üzleti véleménynyilvánítás szabadsága és másrészről a vélemények és a tömegtájékoztatás sokszínűségének védelméhez fűződő érdek egymásra tekintettel történő mérlegelése során fennálló mérlegelési mozgásterét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0084"><NO.P>84.</NO.P><TXT>E tekintetben különösen fontos megjegyezni, hogy a szóban forgó intézkedés nem tartalmaz az alapeljárás felperese termékeinek vagy védjegyének reklámozására vonatkozó tilalmat. Hatásai csupán a felperes arra vonatkozó lehetőségét korlátozzák, hogy egyetlen kommunikációs csatornán, tudniillik országos televíziós csatornákon történő regionális reklámozás útján népszerűsítse magát. Még ha a felperes szerint e tekintetben a legkifizetődőbb reklámozási módról van is szó, megállapítható, hogy a felperesnek más reklámozási lehetőségek is rendelkezésére állnak, többek között az interneten történő<?PAGE NO="15"?> reklámozás, amelyet maga a felperes a televíziós reklámmal kvázi egyenértékűként mutat be. Ezért a felperes véleménynyilvánítási szabadságát illetően meg kell állapítani, hogy a szóban forgó nemzeti intézkedés nem érinti a felperes jogainak lényeges tartalmát.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0031"><P>Lásd analógia útján: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160504">2016. május 4‑i</DATE> <NAME.CASE>Philip Morris Brands és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑547/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:325">EU:C:2016:325</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0151">151.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Az intézkedés legfeljebb az üzleti lehetőségeit érinti.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0085"><NO.P>85.</NO.P><TXT>Azt javaslom tehát, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdésre azt a választ adja, hogy a Charta 11. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az országos televíziós csatornákon történő regionális reklámozásnak az RStV 7. §‑ának (11) bekezdésében szereplő tilalma.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><P><HT TYPE="BOLD">Végkövetkeztetés</HT></P></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0086"><NO.P>86.</NO.P><TXT>A fentiekre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a Landgericht Stuttgart (stuttgarti regionális bíróság, Németország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:</TXT><P>A tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, <DATE ISO="20100310">2010. március 10‑i</DATE> 2010/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv) 4. cikkének (1) bekezdését, az egyenlő bánásmód elvét, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az országos televíziós csatornákon történő regionális reklámozásnak a <DATE ISO="20151221">2015. december 21‑i</DATE> Achtzehnter Rundfunkänderungsstaatsvertraggal (a műsorszolgáltatásról szóló 18. módosító államszerződés) módosított <DATE ISO="19910831">1991. augusztus 31‑i</DATE> Staatsvertrag für Rundfunk und Telemedien (a műsor‑ és telemédiaszolgáltatásról szóló államszerződés) 7. §‑ának (11) bekezdésében szereplő tilalma.</P><P>Az EUMSZ 56. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az ilyen tilalom, amennyiben nem léteznek kevésbé korlátozó intézkedések, amelyeket a nemzeti jogalkotó ténylegesen bevezethetne, és amelyek lehetővé tennék a vélemények sokszínűségének regionális szinten történő védelmére irányuló cél elérését, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.</P></NP.ECR></GR.SEQ></CONTENTS.CONCLUSION></CONCLUSION>