I.

Bevezetés

1.

A jelen ügy az Esso Raffinage SAS (a továbbiakban: Esso Raffinage) és az Európai Vegyianyag‑ügynökség (a továbbiakban: ECHA vagy Ügynökség) között valamely regisztrálási dokumentáció megfelelőségének a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag‑ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18‑i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 2 ) (a továbbiakban: REACH‑rendelet) alapján történő ellenőrzésével kapcsolatos jogvitából ered.

2.

Ahogyan azt a REACH‑rendelet címe is sugallja, annak célja, hogy a vegyi anyagok Unió területén történő szabályozásának olyan átfogó keretét hozza létre, amely a vegyi anyagok regisztrálásával, értékelésével, engedélyezésével és korlátozásával kapcsolatos négy fő szempont köré szerveződik. Az ECHA olyan uniós ügynökség, amelyet a REACH‑rendelet abból a célból hozott létre, hogy az Európai Bizottsággal és a tagállamokkal együtt alkalmazza e rendeletet.

3.

A REACH‑rendelet az értékelés körében akként rendelkezik, hogy az ECHA feladata, hogy ellenőrizze a vegyi anyagok gyártók vagy importőrök által benyújtott regisztrálásának megfelelőségét abból a szempontból, hogy az tartalmazza‑e az összes szükséges információt. A rendelet értelmében az ECHA úgy határozhat, hogy a regisztrálótól a dokumentáció megfelelővé tételéhez szükséges bármely információ benyújtását kéri (a továbbiakban: az első megfelelőségi ellenőrzésről hozott határozat) és a regisztráló köteles ezen információt az előírt határidőn belül benyújtani az ECHA‑hoz. A REACH‑rendelet azonban pontosan nem vázolja fel, hogy az ECHA‑nak – adott esetben – milyen eljárást kell követnie akkor, ha úgy véli, a benyújtott információ nem felel meg az említett határozatnak. Ez különösen igaz arra az esetre, amelyben valamely regisztráló a REACH‑rendeletben eltérő alkalmazásokként hivatkozott alternatív módszerekre kísérel meg hivatkoznia helyett, hogy elvégezné a szóban forgó határozatban megjelölt állatkísérleteket, és az ECHA ezen alternatív módszereket nem találja megfelelőnek. Ilyen esetben az ECHA meg nem felelésről szóló nyilatkozatot küld az érintett tagállam illetékes hatóságának, amelyben – a jelen ügyben történtekhez hasonlóan – végrehajtás céljából tájékoztatja őt az ECHA által végzett megfelelőségi ellenőrzés eredményéről.

4.

Az Esso Raffinage megsemmisítés iránti keresetet terjesztett az Európai Unió Törvényszéke elé, amelyben vitatta az ECHA 2015. április 1‑jei, a Ministère de l'écologie, du développement durable, des transports et du logement‑nak (környezetvédelmi, fenntartható fejlődési, közlekedési és településfejlesztési minisztérium, Franciaország) mint Franciaországban illetékes hatóságnak (a továbbiakban: illetékes francia hatóság) címzett, „Az 1907/2006/EK rendelet szerinti dokumentációértékelési határozatot követően hozott, meg nem felelésről szóló nyilatkozat” című levelét (a továbbiakban: vitatott intézkedés), amely az Esso Raffinage egy adott vegyi anyag regisztrálási dokumentációja megfelelősége ECHA általi ellenőrzésének eredményére vonatkozott.

5.

A jelen fellebbezés keretében a Francia Köztársaság és a Holland Királyság által támogatott Németországi Szövetségi Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a 2018. május 8‑i Esso Raffinage kontra ECHA ítéletet (T‑283/15, EU:T:2018:263; a továbbiakban: megtámadott ítélet), amellyel a Törvényszék megsemmisítette a vitatott intézkedést. A fellebbezésében főként arra hivatkozik, hogy a REACH‑rendelet nem írja elő az első megfelelőségi ellenőrzésről hozott határozatra válaszul benyújtott információ megfelelőségének ECHA általi további vizsgálatát, és hogy ez a rendelet végrehajtási rendelkezései alapján a tagállamok hatáskörébe tartozik. Álláspontjának alátámasztása céljából azzal érvel, hogy a regisztrálónak el kell végeznie a szóban forgó határozatban megjelölt állatkísérletet és ezen a ponton nem nyújthat be eltérő alkalmazásokat.

6.

A European Coalition to End Animal Experiments (a továbbiakban: ECEAE), a Higher Olefins and Poly Alpha Olefins REACH Consortium (a továbbiakban: HOPA REACH) és a Higher Olefins & Poly Alpha Olefins VZW (a továbbiakban: HOPA) által támogatott, elsőfokú eljárásban felperes Esso Raffinage és elsőfokú eljárásban alperes ECHA a Bíróság előtti eljárásban egyetértenek abban, hogy a megtámadott ítéletet hatályban kell tartani, és hogy a Törvényszék helyesen állapította meg, hogy az ECHA kizárólagos hatáskörrel rendelkezik az első megfelelőségi ellenőrzésről hozott határozatra válaszul benyújtott információ megfelelőségének értékelésére, valamint arra, hogy a REACH‑rendelet 42. cikkének (1) bekezdése alapján e tekintetben kötelező erejű határozatot hozzon a rendelet 41. cikkének (3) bekezdésében meghatározott eljárást követve. Álláspontjuk alátámasztása céljából azzal érvelnek, hogy a regisztrálónak képesnek kell lennie az első megfelelőségi ellenőrzésről hozott határozatban megjelölt állatkísérlet elvégzése helyett eltérő alkalmazásokat benyújtani.

7.

Következésképpen a jelen ügyben a Bíróságnak első alkalommal nyílik lehetősége arra, hogy határozzon a REACH‑rendelet dokumentáció értékelésére vonatkozó rendelkezéseiről, különösen pedig a regisztrálási dokumentáció rendelet követelményeinek való megfelelőségének értékelése szempontjából az ECHA és a tagállamok között érvényesülő hatáskörmegosztás kérdésében. Kétségtelen, hogy a jelen ügy nagy gyakorlati jelentőséggel bír a REACH‑rendelet által megvalósított rendszer működését illetően. Ezen kívül szélesebb körben is kihathat az állatjólét uniós jog alapján történő előmozdítására.

II.

Jogi háttér

8.

A REACH‑rendelet „Értékelés” címet viselő VI. címének 1. fejezete „A dokumentáció értékelésével”, míg 4. fejezete a „Közös rendelkezésekkel” foglalkozik. Az 1. fejezetben szerepel többek között a 41. és 42. cikk. A 4. fejezet tartalmazza többek között az 50. és 51. cikket.

9.

A REACH‑rendelet „A regisztrálások megfelelőségének ellenőrzése” címet viselő 41. cikkének a tényállás megvalósulása idején hatályos változata ( 3 ) a következőképpen rendelkezik:

10.

A REACH‑rendelet „A benyújtott információk ellenőrzése és a dokumentáció értékelését követő intézkedések” címet viselő 42. cikke a következőképpen rendelkezik:

11.

A REACH‑rendelet „A regisztrálók és a továbbfelhasználók jogai” címet viselő 50. cikke a következőképpen szól:

12.

A REACH‑rendelet „Határozatok elfogadása a dokumentáció értékelése során” címet viselő 51. cikke a következőképpen szól:

13.

A REACH‑rendelet „Végrehajtás” címet viselő XIV. címe tartalmazza többek között a 125. és 126. cikket.

14.

A REACH‑rendelet „A tagállamok feladatai” címet viselő 125. cikke a következőképpen szól:

15.

A REACH‑rendelet „Az előírások megsértése esetén alkalmazandó szankciók” címet viselő 126. cikke a következőképpen rendelkezik:

III.

Az eljárás háttere

16.

A jelen ügy szempontjából az eljárásnak a megtámadott ítélet 1–19. pontjában ismertetett háttere a következőképpen foglalható össze. Néhány előzetes észrevételt kell tennem a REACH‑rendeletre és a dokumentáció értékelésére vonatkozóan (A. rész), mielőtt rátérek a Törvényszék előtti eljáráshoz vezető eseményekre (B. rész).

A.

A REACH‑rendelet és a dokumentáció értékelése

17.

Ahogyan azt a bevezető észrevételeimben megjegyeztem, a REACH‑rendelet a vegyi anyagok Unión belüli szabályozásának kulcsfontosságú jogi eszköze. Ahogyan azt a Bíróság elismerte, a REACH‑rendelet célja 1. cikkének (1) bekezdése értelmében az emberi egészség és a környezet magas szintű védelmének – beleértve az anyagokkal kapcsolatos veszélyek felmérésénél az alternatív vizsgálati módszerek elősegítését is – valamint az anyagok belső piaci szabad forgalmának biztosítása, a versenyképesség és az innováció erősítésével egyidejűleg. ( 4 )

18.

E célból a REACH‑rendelet létrehozza a vegyi anyagok ellenőrzésének – többek között regisztrálásukat, értékelésüket, valamint engedélyezésüket és alkalmazásuk esetleges korlátozásait is magában foglaló – integrált rendszerét. Az ezen elemekre irányadó főbb elveket a Bizottság a REACH‑rendeletre vonatkozó javaslatában a következőképpen írta le: először is, a regisztrálás, melynek tekintetében „az iparág köteles az általa gyártott anyagokra vonatkozó információkat megszerezni és ezen információkat az említett anyagok biztonságos kezelésének biztosítása céljából felhasználni”; másodszor, az értékelés, amely „lehetővé teszi annak vizsgálatát, hogy az iparág tiszteletben tartja‑e a kötelezettségeit és megelőzi a szükségtelen vizsgálatokat”; harmadszor, az engedélyezés, amely a különös aggodalomra okot adó bizonyos anyagok tekintetében lehetővé tesz bizonyos felhasználásokat, ha az azokkal járó kockázatokat „megfelelően ellenőrzik […], [vagy ha] a társadalmi‑gazdasági előnyök meghaladják a kockázatokat, [és] megfelelő megoldásként nem állnak rendelkezésre alternatív anyagok vagy technológiák”; negyedszer pedig a korlátozás, amely „olyan biztonsági hálóként szolgál, amely lehetővé teszi a REACH‑rendszer más rendelkezései által nem megfelelően lefedett kockázatok kezelését” ( 5 ).

19.

Ahogyan az a REACH‑rendelet (19) preambulumbekezdéséből kitűnik, az uniós jogalkotó a regisztrálással kapcsolatban konkrétan elő kívánja írni a gyártók és importőrök számára, hogy adatokat nyújtsanak be az ECHA‑hoz az anyagaikról, ezeknek az adatoknak a felhasználásával értékeljék az ezekkel az anyagokkal összefüggő kockázatokat, valamint alakítsanak ki és ajánljanak megfelelő kockázatkezelési intézkedéseket. Az emberi egészség és a környezet védelmének célkitűzése alapján az anyagok regisztrálásának célja, hogy az azokat a továbbiakban felhasználó széles nyilvánosság és szakemberek jobb tájékoztatást kapjanak a kockázatokról, tehát a regisztrálást az emberi egészség és a környezet védelmét javító intézkedésnek kell tekinteni. ( 6 )

20.

Konkrétan a REACH‑rendelet 6. és 7. cikke azokat a gyártókat vagy importőröket, amelyek a szóban forgó anyagból évente legalább egy tonna mennyiséget gyártanak vagy importálnak, általánosan arra kötelezi, hogy a szóban forgó anyagot regisztrálják az ECHA‑nál. Ellenkező esetben a REACH‑rendelet 5. cikkében szereplő, „adatok hiányában a forgalomba hozatal tilalma” szabály értelmében az ECHA‑nál szabályszerűen nem regisztrált anyag nem gyártható az Unióban és nem hozható forgalomba az uniós piacon. A REACH‑rendelet 10. és 12. cikke értelmében a regisztrálók kötelesek olyan regisztrálási dokumentációt benyújtani, amely tartalmazza az összes szükséges információt, ezen belül az adott mennyiségi szinttől függően a rendelet VII–X. mellékletében szereplő vizsgálati követelmények alapján az anyag lényegi tulajdonságaira vonatkozó információt. A regisztráló ezeket a követelményeket az adott tanulmányra vonatkozó információ benyújtásával vagy (az adott melléklet 2. oszlopa alapján) konkrét eltérő alkalmazás vagy (a REACH‑rendelet XI. melléklete alapján) a bizonyítékok súlyozásához és a kereszthivatkozásos megközelítéshez hasonló alternatív módszereket magában foglaló általános eltérő alkalmazás benyújtásával teljesítheti.

21.

Az értékelés általánosságban a gyártó vagy importőr által a vegyi anyagokkal kapcsolatban benyújtott információ felülvizsgálatára vonatkozik. A REACH‑rendelet (20) preambulumbekezdésében foglaltaknak megfelelően tehát az értékelés a regisztrálást követő intézkedésnek minősül, mivel lehetővé teszi annak ellenőrzését, hogy a regisztrálások összhangban állnak‑e ezen rendelet előírásaival (a dokumentáció értékelése), és szükség esetén lehetővé teszi további információk szerzését az anyagok tulajdonságai tekintetében (az anyag értékelése). A REACH‑rendelet szerinti értékelés mint olyan két fő típust foglal magában, a dokumentáció értékelését és az anyag értékelését. ( 7 )

22.

A dokumentáció értékelését az ECHA végzi és az két folyamatból áll: egyrészt a vizsgálati javaslatok REACH‑rendelet 40. cikke szerinti vizsgálatából, másrészt pedig a regisztrálások megfelelőségének a jelen ügy tárgyát képező, a rendelet 41. cikke szerinti ellenőrzéséből. A REACH‑rendelet 41. cikkének (1) bekezdése szerint az ECHA e tekintetben bármely regisztrálási dokumentáció vizsgálatát kezdeményezheti annak ellenőrzése érdekében, hogy teljesülnek‑e a lényeges tájékoztatási követelmények, azonban a rendelet 41. cikkének (5) bekezdése alapján az ECHA köteles bizonyos kritériumokat teljesítő dokumentációknak elsőbbséget adni, és meghatározni a megfelelőség ellenőrzésével érintett dokumentációk minimális százalékos arányát. ( 8 ) Az ellenőrzés eredményeként az ECHA REACH‑rendelet 41. cikkének (3) bekezdése szerinti határozatot készíthet elő, ez az első megfelelőségi ellenőrzésről hozott határozat, amelyben a regisztrálótól bármely olyan információ benyújtását kérheti, amely szükséges a regisztrálás megfelelővé tételéhez; és a rendelet 41. cikkének (4) bekezdése értelmében a kért információt az előírt határidőben az ECHA rendelkezésére kell bocsátani. A REACH‑rendelet 42. cikkének (1) bekezdése mindkét folyamat esetére akként rendelkezik, hogy az ECHA megvizsgálja a 40. vagy 41. cikk alapján hozott határozat eredményeként benyújtott információkat, és – szükség esetén – e cikkekkel összhangban kidolgozza a megfelelő határozatokat.

23.

Ezzel szemben az anyag értékelését a tagállam illetékes hatósága végzi el az ECHA‑val egyeztetve, és az nem egy konkrét regisztrálási dokumentációra, hanem valamennyi olyan információra kiterjed, amely rendelkezésre áll arról az anyagról, amellyel kapcsolatban fennáll annak a gyanúja, hogy kockázatot jelenthet az emberi egészségre vagy a környezetre. ( 9 ) Az anyag értékelése két lépésből áll: egyrészt az értékelendő anyagoknak közösségi gördülő cselekvési tervben történő felsorolásából, másrészt pedig az érintett tagállam illetékes hatósága által lefolytatott értékelési eljárásból. ( 10 ) ennek eredményeként a szóban forgó hatóság határozatot készíthet elő, amelyben a regisztrálót adott esetben a meglévő regisztrálással kapcsolatos tájékoztatási követelményeken túlmutató további információ benyújtására hívja fel. ( 11 )

24.

A dokumentáció értékelésére és az anyag értékelésére – az eltéréseik ellenére – többek között a regisztrálók és a továbbfelhasználók jogaira és a határozatok elfogadását szolgáló eljárásra vonatkozó közös rendelkezések az irányadók. ( 12 ) Közelebbről, a REACH‑rendelet 50. cikkének (1) bekezdése alapján a regisztráló észrevételeket tehet a határozattervezetre és az ECHA a rendelet 51. cikkében kidolgozott eljárás szerint határozatot hoz, kivéve, ha az ECHA‑n belül a tagállami bizottság a tagállamok által benyújtott módosítási javaslatot tartalmazó határozattervezetre vonatkozóan nem jut egyhangú megállapodásra; ez utóbbi esetben a Bizottság a megfelelő komitológiai eljárással összhangban fogadja el a határozatot. ( 13 )

25.

Az ECHA ebben az összefüggésben a feladatainak ellátása céljából több egységből áll, köztük a tagállami bizottságból, amely a tagállamok képviselőiből áll, és amely különösen az értékelés keretében a határozattervezetekkel kapcsolatos esetleges véleménykülönbségek tisztázásáért felelős; ( 14 ) a titkárságból, amely többek között a regisztrálási és értékelési eljárások keretében szükséges munkát végzi el; ( 15 ) és a végrehajtással kapcsolatos információcseréért felelős fórumból (a továbbiakban: fórum), amely a REACH‑rendelet végrehajtásáért felelős tagállami hatóságok hálózatát koordinálja. ( 16 )

B.

A Törvényszék előtti eljáráshoz vezető események

26.

Az Esso Raffinage a francia jog hatálya alá tartozó társaság. Olyan anyagot állít elő és értékesít, amelynek tekintetében a REACH‑rendelet alapján regisztrálási dokumentációt (a továbbiakban: regisztrálási dokumentáció) nyújtott be az ECHA‑hoz.

27.

2010. július 9‑én az ECHA a REACH‑rendelet 41. cikkének (1) bekezdése alapján megkezdte a regisztrálási dokumentáció megfelelőségének ellenőrzését.

28.

2011. június 28‑án az ECHA értesítette az Esso Raffinage‑t a REACH‑rendelet 41. cikkének (3) bekezdése alapján elkészített és a regisztrálási dokumentáció megfelelőségének ellenőrzésére vonatkozó határozattervezetről, és arra kérte, hogy a rendelet 50. cikkének (1) bekezdése alapján tegyen arra észrevételeket. E határozatában az ECHA úgy vélte, hogy a regisztrálási dokumentáció nem felel meg az összes releváns tájékoztatási követelménynek, ( 17 ) és azt kérte az Esso Raffinage‑tól, hogy nyújtson be többek között egy állatfaj vonatkozásában prenatális fejlődési toxicitásvizsgálatot, vagyis egy gerinces állatokon végzett kísérletet,. ( 18 )

29.

2011. július 28‑án az Esso Raffinage megküldte észrevételeit a határozattervezettel kapcsolatban. 2011. szeptember 6‑án a regisztrálási dokumentációt is frissítette, választ nyújtva a szóban forgó határozatban megjelölt meg nem felelési kérdésekre.

30.

2012. június 14‑én az ECHA a REACH‑rendelet 51. cikkének (1) bekezdése alapján értesítette a határozattervezetről és az Esso Raffinage észrevételeiről a tagállamok illetékes hatóságait, és felkérte azokat, hogy e rendelet 51. cikkének (2) bekezdése alapján tegyék meg módosító javaslataikat. Az ECHA a határozatban kiemelte, hogy a határozattervezetet módosította az Esso Raffinage frissített regisztrálási dokumentációja alapján, így többek között törölte az egy állatfajra vonatkozó, patkányokat magában foglaló prenatális fejlődési toxicitásvizsgálat benyújtása iránti kérelmet.

31.

2012. július 18‑án az ECHA értesítette az Esso Raffinage‑t az egyes tagállamok illetékes hatóságai által előterjesztett módosítási javaslatokról és felhívta, hogy a REACH‑rendelet 51. cikkének (5) bekezdése alapján tegyen azokra észrevételeket. Egyebek mellett, a Dán Királyság illetékes hatósága a módosító javaslatában úgy vélte, hogy a nyulakra vonatkozó, második állatfajon végzett prenatális fejlődési toxicitásvizsgálatot is be kell nyújtani.

32.

Az Esso Raffinage nem tett észrevételt e módosító javaslattal kapcsolatban.

33.

2012. július 30‑án az ECHA a REACH‑rendelet 51. cikkének (4) bekezdése alapján a határozattervezetet megküldte a tagállami bizottságnak.

34.

A tagállami bizottság a 25. ülésén, amelyet 2012. szeptember 19–21. között tartottak, egyhangú megállapodásra jutott a határozattervezetet illetően, amely többek között magában foglalta a nyulakra vonatkozó, második állatfajon végzett prenatális fejlődési toxicitásvizsgálat benyújtására vonatkozó javaslatot is. Az Esso Raffinage jelen volt ezen az ülésen. Közelebbről arra az álláspontra helyezkedett, hogy erre a vizsgálatra nincs szükség, amivel a bizottság tagjai nem értettek egyet.

35.

2012. november 6‑án az ECHA elfogadott egy, „az 1907/2006 rendelet 41. cikkének (3) bekezdése szerinti, a regisztrálás megfelelőségének ellenőrzésére vonatkozó határozatot” (a továbbiakban: 2012. november 6‑i határozat), vagyis az első megfelelőségi ellenőrzésről hozott határozatot és erről értesítette az Esso Raffinage‑t. Az ECHA ebben a határozatban úgy vélte, hogy a regisztrálási dokumentáció nem megfelelő, és kérte az Esso Raffinage‑t, hogy a helyzet orvoslása céljából egy éven belül nyújtson be bizonyos információkat. Az említett információk között többek között a nyulakra vonatkozó, második állatfajon végzett prenatális fejlődési toxicitásvizsgálat és üledékekben élő organizmusokra vonatkozó, hosszú távú toxicitási vizsgálat szerepelt.

36.

A 2012. november 6‑i határozatra adott válaszként az Esso Raffinage 2013. november 6‑án frissítette a regisztrálási dokumentációt. Közelebbről, a nyulakra vonatkozó, második állatfajon végzett prenatális fejlődési toxicitásvizsgálat és üledékekben élő organizmusokra vonatkozó, hosszú távú toxicitási vizsgálat elvégzése helyett olyan eltérő alkalmazást nyújtott be, amely tartalmazta a REACH‑rendelet XI. melléklete szerinti értelmében vett bizonyítékok egészét.

37.

2015. április 1‑jén az ECHA megküldte a vitatott intézkedést az illetékes francia hatóságnak. A vitatott intézkedéshez csatolt egy „Melléklet az 1907/2006/EK rendelet szerinti dokumentációértékelési határozatot követően hozott, meg nem felelésről szóló nyilatkozathoz” címet viselő dokumentumot (a továbbiakban: melléklet).

38.

A vitatott intézkedés releváns része a következőképpen szól:

–

a[z] [Esso Raffinage] nem tett eleget [2012. november 6‑i határozatból] eredő kötelezettségeinek;

–

a regisztrálási dokumentáció nem tartja tiszteletben a REACH rendelet 5. cikkét; és

–

a[z] [Esso Raffinage] megsértette a REACH‑rendelet 41. cikkének (4) bekezdését.

39.

A melléklet többek között tartalmazza annak indokolását, az ECHA miért állapította meg, hogy az Esso Raffinage által a kért, a nyulakra vonatkozó, második állatfajon végzett prenatális fejlődési toxicitásvizsgálat és üledékekben élő organizmusokra vonatkozó, hosszú távú toxicitási vizsgálat helyett rendelkezésre bocsátott bizonyítékok súlya miért nem volt elfogadható.

IV.

A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet

40.

2015. május 29‑én az Esso Raffinage a vitatott intézkedés megsemmisítése iránti keresetet indított a Törvényszék előtt.

41.

Az ECHA a kereset elutasítását kérte.

42.

2016. június 7‑i végzéseivel a Törvényszék ötödik tanácsának elnöke engedélyezte a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Francia Köztársaság és a Holland Királyság számára, hogy beavatkozzon az ECHA kérelmének támogatása céljából.

43.

A Törvényszék a megtámadott ítélettel a keresetet elfogadhatónak nyilvánította, helyt adott az Esso Raffinage első jogalapjának, és megsemmisítette a vitatott intézkedést.

44.

Először is, a Törvényszék megállapította, hogy a vitatott intézkedés az EUMSZ 263. cikk szerinti megtámadható jogi aktus, amely az Esso Raffinage és a Francia Köztársaság jogviszonyára nézve kötelező joghatásokat vált ki (a megtámadott ítélet 49–83. pontja).

45.

Másodszor, a Törvényszék megállapította, hogy a vitatott intézkedés közvetlenül és személyében érintette az Esso Raffinage‑t, így az az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján kereshetőségi joggal rendelkezik (a megtámadott ítélet 91–97. pontja).

46.

Harmadszor, a Törvényszék az ügy érdemét illetően helyt adott az előtte folyamatban lévő eljárásban felhozott első jogalapnak, amely szerint a vitatott intézkedést ultra vires, és megszegve a REACH‑rendelet 42. cikkének (1) bekezdését (a megtámadott ítélet 107–117. pontja alapján) fogadták el. Mivel a Törvényszék arra az álláspontra helyezkedett, hogy az ECHA a vitatott intézkedést a REACH‑rendelet 41., 42. és 52. cikkében szereplő releváns szabályok betartása nélkül fogadta el, megsemmisítette a vitatott intézkedést. ( 19 )

V.

A Bíróság előtti eljárás és a felek kérelmei

47.

A 2018. július 18‑án előterjesztett jelen fellebbezés révén a Németországi Szövetségi Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, utasítsa el az Esso Raffinage keresetét és az Esso Raffinage‑t kötelezze az elsőfokú eljárás és a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére.

48.

Az elsőfokú eljárásban az ECHA oldalán beavatkozó Francia Köztársaság és a Holland Királyság támogatja a Németországi Szövetségi Köztársaság kérelmét.

49.

Az Esso Raffinage azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, a Németországi Szövetségi Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére és tegyen meg minden további szükséges intézkedést.

50.

Az ECHA azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést és a Németországi Szövetségi Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

51.

A Bíróság elnöke 2019. március 12‑i végzésével ( 20 ) engedélyezte az ECEAE, a HOPA REACH és a HOPA számára, hogy az beavatkozzon az Esso Raffinage kérelmének támogatása végett.

52.

2020. április 3‑án a Bíróság kérte, hogy a felek nyilatkozzanak arról, részt tudnak‑e venni az eredetileg 2020. április 29‑re tervezett, de a Covid‑19 világjárvány miatt elhalasztott tárgyaláson. A kapott válaszok tükrében a Bíróság 2020. április 24‑én a tárgyalás mellőzéséről határozott és azt kérte, hogy a felek a tárgyalás céljából részükre feltett kérdésekre írásban válaszoljanak. Az ECHA, az Esso Raffinage, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság mindegyike benyújtotta válaszát.

VI.

Elemzés

53.

A Németországi Szövetségi Köztársaság két fellebbezési jogalapot hoz fel. Az első fellebbezési jogalap a Törvényszéknek a kereset elfogadhatóságával kapcsolatos megállapításaira vonatkozik. A második fellebbezési jogalap a Törvényszéknek a REACH‑rendelet 42. cikke (1) bekezdésének alkalmazhatóságával kapcsolatos érdemi megállapításaira vonatkozik.

54.

Az alább kifejtett okokból kifolyólag úgy vélem, hogy a két fellebbezési jogalap jogi szempontból megalapozatlan, és a fellebbezést el kell utasítani.

A.

Az első fellebbezési jogalapról (a kereset elfogadhatósága)

1.

A felek észrevételeinek összefoglalása

55.

A Holland Királyság által általánosságban, a Francia Köztársaság által pedig részleteiben támogatott Németországi Szövetségi Köztársaság az első fellebbezési jogalappal előadja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 67., 69–72., 81., 82. és 91. pontjában elfogadhatónak nyilvánította az Esso Raffinage által előterjesztett keresetet.

56.

Először is, a Németországi Szövetségi Köztársaság előadja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a vitatott intézkedés az EUMSZ 263. cikk első bekezdése szerinti megtámadható jogi aktus. Álláspontja szerint a vitatott intézkedés nem minősül határozatnak, hanem kizárólag tájékoztató jellegű nyilatkozatról van szó. Ennek oka először is, hogy az ECHA nem kívánta kötelező erővel felruházni a vitatott intézkedést akkor, amikor azt meghozta; másodszor, annak szövege azt mutatja, hogy nem kötelezi az Esso Raffinage‑t és a francia hatóságokat; harmadszor, annak a dokumentációértékelés REACH‑rendelet szerinti rendszerében elfoglalt helye megerősíti annak nem kötelező jellegét, mivel az az ECHA és a tagállamok közötti informális gyakorlatnak minősül; és negyedszer, nem a REACH‑rendelet 42. cikkének (1) bekezdésén alapul, hanem azt a REACH‑rendelet 71. cikkének (1) bekezdése alapján az ECHA‑tól elvárt általános támogatás körében hozták meg. Álláspontja szerint ezt megerősíti a REACH‑rendelet 22. cikkének (2) és (3) bekezdése, amely a rendelet 20. cikkének (2) bekezdésével összhangban történő értelmezése esetén arra utal, hogy a rendelet 42. cikkének (1) bekezdése nem egyértelműen irányadóaz első megfelelőségi ellenőrzésről hozott határozatra válaszul benyújtott információ vizsgálatára.

57.

Másodszor, a Németországi Szövetségi Köztársaság előadja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem vette figyelembe, hogy az Esso Raffinage‑nak nem fűződik jogi érdeke az eljáráshoz, mivel a vitatott intézkedés vele szemben nem ír elő olyan új kötelezettségeket, amelyek hátrányosan érintenék a helyzetét. Előadja, hogy a 2012. november 6‑i határozatban az ECHA már kérte, hogy az Esso Raffinage egy adott határidőn belül szolgáltasson információt, és e kötelezettség teljesítésének elmulasztása a megfelelőség olyan hiányát idézte elő, amely lehetővé tette, hogy az Esso Raffinage‑zsal szemben végrehajtási intézkedéseket lehessen hozni.

58.

Harmadszor, a Németországi Szövetségi Köztársaság másodlagosan előadja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy az Esso Raffinage‑t az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében közvetlenül érintette a vitatott intézkedés. Azzal érvel, hogy mivel a tagállamok az első megfelelőségi ellenőrzésről hozott határozat végrehajtását illetően mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek, e határozat végrehajtása nem kizárólag uniós szabályokból következik, hanem a nemzeti jogon alapuló köztes szabályok alkalmazását is magában foglalja.

59.

A Németországi Szövetségi Köztársaság hozzáteszi, hogy a Törvényszék tévesen értékelte az ECHA és a tagállamok közötti hatáskörmegosztást. Nem vitatja, hogy az ECHA a REACH‑rendelet 41. cikke értelmében vett dokumentációértékelési eljárásokra tekintettel kizárólagos hatáskörrel rendelkezik. Álláspontja szerint azonban ez nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy a REACH‑rendeleten alapuló végrehajtási tevékenységek keretében a regisztrálási követelményeknek való megfelelés hiányát állapítsák meg; ellenkező esetben a REACH‑rendelet alapján nem működhetne szabályszerűen a vegyi anyagok felülvizsgálata.

60.

Az Esso Raffinage előadja, hogy az első fellebbezési jogalap elfogadhatatlan és megalapozatlan.

61.

Először is, az Esso Raffinage úgy érvel, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor megállapította, hogy a vitatott intézkedés az EUMSZ 263. cikk szerinti megtámadható jogi aktus. Arra hivatkozik, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság által felhozott érvek lényegében a releváns tényállás és bizonyítékok újbóli értékelésére vonatkoznak, anélkül, hogy azok elferdítésére hivatkoznának, így elfogadhatatlanok. Mindenesetre előadja, hogy ezek az érvek megalapozatlanok, mivel a Törvényszék teljes egészében figyelembe vette a vitatott intézkedés felek általi szubjektív értelmezését, szövegét és kontextusát annak megállapítása során, hogy a vitatott intézkedés kötelező joghatásokat vált ki. Álláspontja szerint a vitatott intézkedés kizárólag a REACH‑rendelet 42. cikkének (1) bekezdésén alapulhat, nem minősül a rendelet 77. cikke alapján adott általános tanácsnak és az ECHA által a regisztrálási dokumentáció hiánytalanságának a rendelet 20. és 22. cikke alapján végzett ellenőrzéséhez sem kapcsolódik, különösen, mivel az ellenőrzést jóval korábban elvégezték. ( 21 ) Kiemeli, hogy különösen a REACH‑rendelet céljai és eredete alátámasztják a Törvényszék által arra vonatkozóan tett megállapítást, hogy az ECHA kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a regisztrálási dokumentáció megfelelőségének a REACH‑rendelet 41. és 42. cikke alapján történő értékelésére.

62.

Másodszor, az Esso Raffinage előadja, hogy a Törvényszék helyesen határozott úgy, hogy a vitatott intézkedés új kötelezettségeket ró az Esso Raffinage‑re, így hátrányosan érinti annak helyzetét. Ennek oka, hogy az ECHA első ízben a szóban forgó intézkedés keretében állapította meg, hogy az Esso Raffinage megsértette a REACH‑rendeleten alapuló kötelezettségeit, és kizárólag az ECHA eltérő alkalmazás megfelelőségének hiányára vonatkozó megállapítása járt azzal a joghatással, hogy el kell végeznie a kért állatkísérletet.

63.

Harmadszor, az Esso Raffinage cáfolja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta volna a jogot, amikor megállapította, hogy az Esso Raffinage‑t közvetlenül érinti a vitatott intézkedés. Azzal érvel, hogy a vitatott intézkedésben szereplő kötelezettségszegés‑megállapítás közvetlenül érintette a jogi helyzetét, és e tekintetben nem hagyott mérlegelési mozgásteret a francia hatóságok számára.

64.

Az ECHA úgy véli, hogy az első fellebbezési jogalap megalapozatlan.

65.

Először is, az ECHA előadja, hogy a Törvényszék a hatályos jogi keretnek és az ECHA hatásköreinek helyes elemzése alapján állapította meg, hogy a vitatott intézkedés kötelező jellegű. Álláspontja szerint a REACH‑rendelet 41. és 42. cikkének szövege és eredete alapján az uniós jogalkotó kizárólagos hatáskört kívánt biztosítani az ECHA számára a regisztrálási dokumentáció megfelelősége ellenőrzésének elvégzésére, és ha a tagállamok lehetőséget kapnának az ilyen ellenőrzések elvégzésére, az az ECHA és a tagállamok határozatai közötti esetleges ellentétet eredményezne.

66.

Másodszor, az ECHA előadja, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor megállapította, hogy a vitatott intézkedés közvetlen és kötelező joghatásokat váltott ki az Esso Raffinage jogi helyzetére nézve. Közelebbről azzal érvel, hogy a vitatott intézkedést az ECHA nem a REACH‑rendelet 77. cikke szerinti általános tanácsadási feladatai körében hozta meg. Ezen intézkedést továbbá nem a rendelet 22. cikkének (2) és (3) bekezdése szerinti hiánytalansági ellenőrzés eredményezte, mivel a rendelet 20. cikkének (2) bekezdése által kizárt típusú minőségi értékelést foglalt magában.

67.

Harmadszor, az ECHA előadja, hogy a vitatott intézkedés új kötelezettségeket rótt az Esso Raffinage‑ra. Rámutat arra, hogy a vitatott intézkedés az első megfelelőségi ellenőrzésről hozott határozatra válaszul benyújtott eltérő alkalmazás ECHA általi olyan új értékelését tartalmazta, amely a határozat ECHA általi meghozatalának időpontjában nem szerepelt a regisztrálási dokumentációban. Álláspontja szerint tehát az Esso Raffinage‑nak jogi érdeke fűződik a vitatott intézkedés megsemmisítése iránti keresethez, tekintettel arra, hogy az ECHA a vitatott intézkedésben elutasította az eltérő alkalmazást és az Esso Raffinage számára a kért vizsgálatok elvégzését írta elő.

68.

Az ECEAE támogatja az Esso Raffinage és az ECHA érveit.

69.

Az ECEAE többek között előadja, hogy amennyiben a Törvényszék helyesen jellemezte a vitatott intézkedést a REACH‑rendelet 42. cikkének (1) bekezdése szerinti határozatként, ebből az következik, hogy teljesülnek az elfogadhatóság és a kereshetőségi jog kritériumai, mivel úgy tekinthető, hogy a szóban forgó intézkedés közvetlen és kötelező joghatásokat vált ki az Esso Raffinage helyzetére nézve. Arra is rámutat, hogy az ECHA által meghozott hiánytalanságellenőrzési határozatban az ECHA jelezte, hogy értékelni kívánja a REACH‑rendelet 42. cikkének (1) bekezdése alapján benyújtott információ megfelelőségét.

70.

A HOPA REACH és a HOPA is támogatja az Esso Raffinage és az ECHA érveit.

71.

A HOPA REACH és a HOPA egyebek mellett azzal érvelnek, hogy a REACH‑rendelet szerinti regisztrálási dokumentációnak az ECHA kizárólagos hatáskörébe tartozó központosított folyamat tárgyát kell képeznie, szemben az anyagok értékelésének eljárásával, amelyben a tagállamok illetékes hatóságai vesznek részt. Kiemelik, hogy amennyiben a tagállamok saját maguk is ellenőrizhetnék a regisztrálási dokumentáció megfelelőségét, ez valószínűleg az ECHA és a nemzeti hatóságok határozatai közötti ellentmondásokat eredményezne, és megnehezítené a regisztrálók számára a REACH‑rendeletnek való megfelelést.

2.

Az első fellebbezési jogalap értékelése

72.

A Németországi Szövetségi Köztársaság az első fellebbezési jogalappal előadja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy az Esso Raffinage megsemmisítés iránti keresete elfogadható.

73.

Ez a jogalap lényegében három részből áll. A jogalap első részében a Németországi Szövetségi Köztársaság vitatja a Törvényszék arra vonatkozó jogi értékelését, hogy a vitatott intézkedés az EUMSZ 263. cikk értelmében vett megtámadható jogi aktus (az (a) rész). A jogalap második részében a Németországi Szövetségi Köztársaság kétségbe vonja a Törvényszék arra vonatkozó jogi értékelését, hogy az Esso Raffinage‑t az EUMSZ 263. cikke szerinti, eljáráshoz fűződő jogi érdek szempontjából hátrányosan érintette a vitatott intézkedés (a (b) rész). A jogalap harmadik részében a Németországi Szövetségi Köztársaság kifogásolja, hogy a Törvényszéket tévesen értelmezte a közvetlen érintettség EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében rögzített követelményét (a (c) rész).

a)

A vitatott intézkedés megtámadhatósága

74.

Az első fellebbezési jogalap első része azon az állításon alapul, hogy a vitatott intézkedés nem kötelező erejű jogi aktus, így az az Unió intézményei vagy hivatalai által elfogadott, „harmadik személyekre joghatással járó” jogi aktusok, vagyis kötelező jogi aktusok jogszerűségének felülvizsgálatát a Bíróság számára lehetővé tévő EUMSZ 263. cikk első bekezdése alapján nem támadható meg.

1)

Az elfogadhatóságról

75.

Elöljáróban rá kell mutatni arra, hogy az Esso Raffinage‑nak az első fellebbezési jogalap első részének elfogadhatóságát vitató érvei (lásd a jelen indítvány 61. pontját) nem elfogadhatók.

76.

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, ha a fellebbező az uniós jognak a Törvényszék általi értelmezését vagy alkalmazását kifogásolja, az elsőfokú eljárásban megvizsgált jogkérdések a fellebbezés keretében újból vita tárgyát képezhetik. Ugyanis, ha a fellebbező ily módon nem alapíthatná fellebbezését a Törvényszék előtt már felhasznált jogalapokra és érvekre, a fellebbezési eljárás részben értelmét vesztené. ( 22 ) Mindazonáltal, amint a Törvényszék megállapította vagy értékelte a tényállást, a fellebbezési eljárásban a Bíróság hatáskörrel rendelkezik a tények jogi minősítésének és az abból a Törvényszék által levont jogi következtetéseknek a felülvizsgálatára. ( 23 )

77.

A jelen ügyben a Németországi Szövetségi Köztársaság az első fellebbezési jogalap első részével konkrétan azt a jogi érvelést kívánja vitatni, amelynek eredményeként a Törvényszék megállapította, hogy a vitatott intézkedés kötelező joghatásokat vált ki az Esso Raffinage és a Francia Köztársaság vonatkozásában. A Németországi Szövetségi Köztársaság tehát kifogásolja a megtámadott ítéletből levont jogkövetkezményeket a vitatott intézkedés EUMSZ 263. cikk szerinti megtámadhatóságára tekintettel, ami olyan jogkérdésnek minősül, amelyet a fellebbezés keretében a Bíróság elé lehet terjeszteni. ( 24 )

78.

Álláspontom szerint tehát az első fellebbezési jogalap első része elfogadható.

2)

Az ügy érdeméről

79.

Emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott ítélet 49–51. pontjában hivatkozott állandó ítélkezési gyakorlat szerint megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezheti jellegétől vagy formájától függetlenül az uniós intézmények és szervek által hozott valamennyi, olyan kötelező joghatásokkal rendelkező jogi aktus, amelyek a természetes vagy jogi személyek jogi helyzetét jelentősen módosítva érinthetik utóbbiak érdekeit. ( 25 ) Annak megállapításához, hogy a megtámadott intézkedés kivált‑e kötelező joghatásokat, az intézkedés lényegét kell figyelembe venni, és az említett hatásokat olyan objektív kritériumok alapján kell megítélni, mint az említett intézkedés tartalma, adott esetben figyelembe véve az utóbbi intézkedés elfogadásának körülményeit, valamint az elfogadó uniós intézmény vagy szerv jogkörét. ( 26 ) E tekintetben az érintett intézkedés kibocsátójának szándéka is figyelembe vehető. ( 27 )

80.

Ezen ítélkezési gyakorlatra tekintettel megjegyzem, hogy az első fellebbezési jogalap első része az ECHA‑t a REACH‑rendelet 42. cikkének (1) bekezdése alapján megillető jogkörök terjedelmét illetően olyan újszerű és összetett kérdéseket vet fel, amelyek a jelen fellebbezést minden szempontból áthatják. Ugyanis az elfogadhatóság körébe tartozó azon kérdés, hogy az ECHA a REACH‑rendelet 42. cikkének (1) bekezdése alapján meghozhatja‑e a vitatott intézkedést annak megállapítása céljából, hogy az kötelező joghatásokat vált‑e ki, illetve az Esso Raffinage jelen fellebbezésben vitatott, eljáráshoz fűződő jogának és kereshetőségi jogának kérdése egybevág az ügy érdeme körébe tartozó azon kérdéssel, hogy a REACH‑rendelet 42. cikkének (1) bekezdése megfelelő jogalapként szolgálhat‑e a vitatott intézkedés számára, ami a jelen fellebbezésben szintén vita tárgyát képezi. Következésképpen a Bíróság által az első fellebbezési jogalap első részére vonatkozóan meghozandó határozat jelentős mértékben meg fogja határozni a jelen fellebbezés keretében felhozott többi kifogással kapcsolatos határozatát. ( 28 )

81.

Először tehát az ECHA‑t a REACH‑rendelet 42. cikkének (1) bekezdése alapján a vitatott intézkedés meghozatalával kapcsolatban megillető jogkör terjedelmét vizsgálom meg (az (i) rész). Ezt követően azt vizsgálom, hogy a vitatott intézkedés kivált‑e kötelező joghatásokat (az (ii) rész).

i)

Az ECHA‑t a REACH‑rendelet 42. cikkének (1) bekezdése alapján megillető jogkörökről

82.

A Törvényszék a megtámadott ítélet 54–61. pontjában megállapította, hogy a hatályos jogi keretre és az ECHA, valamint a tagállamok közötti hatáskörmegosztásra tekintettel az ECHA kizárólag arra rendelkezik hatáskörrel, hogy ugyanazon eljárás keretében a REACH‑rendelet 41. cikke alapján a regisztrálási dokumentáció megfelelőségének ellenőrzését kezdeményezze és a rendelet 42. cikkének (1) bekezdése alapján értékelje az első megfelelőségi ellenőrzésről hozott határozatra válaszul benyújtott információ megfelelőségét. A REACH‑rendelet 126. cikke alapján inkább a tagállamok feladata azokkal a regisztrálókkal szemben a megfelelő szankciókat meghozni, akik vonatkozásában megállapítást nyer, hogy megszegték a rendelet 42. cikkének (1) bekezdése szerinti kötelezettségeiket.

83.

Álláspontom szerint e megállapítások nem minősülnek téves jogalkalmazásnak.

84.

Emlékeztetni kell arra, hogy a REACH‑rendelet 41. cikkének (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy az ECHA bármely regisztrálási dokumentációt megvizsgálhat annak ellenőrzése érdekében, hogy teljesülnek‑e az adott tájékoztatási követelmények. Az ECHA ezen ellenőrzés eredményeként a REACH‑rendelet 41. cikkének (3) bekezdése alapján előkészíthet olyan határozatot, amelyben a regisztrálótól bármely olyan információ benyújtását kérheti, amely szükséges a regisztrálás megfelelővé tételéhez; ez az első megfelelőségi ellenőrzésről hozott határozat, amelyet az ECHA a rendelet 50. és 51. cikkében meghatározott eljárás szerint fogad el. Az ECHA „megvizsgálja a 40. vagy 41. cikk alapján hozott határozat eredményeként benyújtott információkat, és – szükség esetén – e cikkekkel összhangban kidolgozza a megfelelő határozatokat.”

85.

A REACH‑rendelet 42. cikkének (1) bekezdéséből tehát az következik, hogy az ECHA különösen a 2012. november 6‑i határozathoz hasonló, a rendelet 41. cikkének (3) bekezdése alapján, az első megfelelőségi ellenőrzésről hozott határozatra válaszul az Esso Raffinage‑hoz hasonló regisztrálók által benyújtott minden információt köteles megvizsgálni és a rendelet 41. cikkével összhangban előkészíteni a megfelelő határozatokat.

86.

Kétségtelen, hogy a REACH‑rendelet 42. cikkének (1) bekezdése nem kifejezetten rögzíti, hogy az ECHA az első megfelelőségi ellenőrzésről hozott határozatra válaszul határozhat a megfelelőségről vagy annak hiányáról. A REACH‑rendelet 41. cikkének (3) bekezdése viszont a rendelet 51. cikkében rögzített eljárásra vonatkozik, amelynek tárgyát a „határozatok dokumentáció értékelése során történő elfogadása” képezi. A REACH‑rendelet 41., 42. és 51. cikkének együttes értelmezése alapján tehát úgy tekinthető, hogy az ECHA‑t olyan döntéshozatali jogkörrel ruházták fel, amely kötelező erejű határozat elfogadását eredményezheti arra vonatkozóan, hogy a regisztráló a jelen ügyben foglaltakhoz hasonlóan, nem megfelelő információ rendelkezésre bocsátása révén megszegte a REACH‑rendeleten alapuló kötelezettségeit.

87.

A REACH‑rendelet 41. cikkének és 42. cikke (1) bekezdésének szövege, kontextusa, eredete és céljai továbbá határozottan arra utalnak, hogy az ECHA az említett rendelkezések alapján kizárólagos hatáskörrel rendelkezik arra, hogy a regisztrálási dokumentáció megfelelőségének ellenőrzését kezdeményezze és értékelje az első megfelelőségi ellenőrzésről hozott határozatra válaszul benyújtott információ megfelelőségét.

88.

Először is úgy tűnik, a REACH‑rendelet 41. cikke („A regisztrálások megfelelőségének ellenőrzése”) és 42. cikkének (1) bekezdése („A benyújtott információk ellenőrzése […]”) – az imént említett szövegére és címére tekintettel – az ECHA olyan eljárását tükrözi, amely egységesen vonatkozik a regisztrálási dokumentáció megfelelőségének a dokumentáció értékelése keretében végzett, az első megfelelőségi ellenőrzésről hozott határozat meghozatalát is magában foglaló ellenőrzésére és az e határozatra válaszul benyújtott információ értékelésére.

89.

A REACH‑rendelet 125. és 126. cikke alapján viszont a tagállamok központi szerepet kaptak a rendelet végrehajtásában, és az egyes tagállamok hatásköre főszabály szerint kiterjed a rendelet rendelkezéseinek tekintetében megfelelő végrehajtási intézkedések meghozatala módjának meghatározására. ( 29 ) Az említett cikkek alapján azonban semmi nem utal arra, hogy a tagállamok feladata lenne, hogy a jelen ügy körülményei között maguk is elvégezzék a regisztrálási dokumentáció REACH‑rendeletben meghatározott követelményeknek való megfelelőségének értékelését, mivel a regisztrálási dokumentáció megfelelőségének értékelését egységes eljárás keretében az ECHA végzi el. A REACH‑rendelet 125. és 126. cikkének ekként történő értelmezése alááshatná az ECHA rendelet 42. cikkének (1) bekezdése szerinti, arra vonatkozó hatáskörét, hogy megvizsgálja a regisztráló által az első megfelelőségi ellenőrzésről hozott határozatra válaszul benyújtott bármely információ megfelelőségét, így érdemét illetően kiüresítené a REACH‑rendelet 42. cikkének (1) bekezdését.

90.

Ez az értelmezés összhangban áll a REACH‑rendelet 41. cikkének és 42. cikke (1) bekezdésének kontextusával. Közelebbről, a REACH‑rendelet anyag értékelésére vonatkozó 46. cikke egy rendelkezésben ötvözi a „kiegészítő információk kérését és a benyújtott információk ellenőrzését”, ami arra utal, hogy e két elem egyazon eljárás részét képezi, szemben a rendelet „az anyagok értékelését követő intézkedésekre” vonatkozó 48. cikkével, amely a rendelet 42. cikkének (2) bekezdéséhez hasonlítható.

91.

Egyébiránt a REACH‑rendelet 41. cikke és 42. cikkének (1) bekezdése nem említi, hogy a tagállamok illetékes hatóságai a dokumentáció értékelése keretében ellenőriznék a regisztrálási dokumentáció megfelelőségét, ( 30 ) szemben az anyagok értékelésére vonatkozó rendelkezésekkel, például a REACH‑rendelet 45. és 46. cikkével, amelyek kifejezetten azzal a feladattal ruházzák fel a tagállamok illetékes hatóságait, hogy végezzék el az anyagok értékelését és a regisztrálótól e tekintetben további információ kérésére vonatkozó határozatot készítsenek elő. Ez kitűnik a REACH‑rendelet értékeléssel kapcsolatos más rendelkezéseiből. Például a REACH‑rendelet regisztrálók és a továbbfelhasználók jogaira vonatkozó 50. cikkének (1) bekezdése az anyagok értékelése keretében meghozott határozatok kapcsán az érintett tagállam illetékes hatóságára, míg a dokumentáció értékelése keretében meghozott határozatok kapcsán az ECHA‑ra hivatkozik.

92.

Ez az értelmezés a REACH‑rendelet 41. cikkének és 42. cikke (1) bekezdésének eredetével is összhangban áll. A REACH‑rendelet elfogadását eredményező döntéshozatali folyamatban részletesen megvitatott főbb kérdések egyikét ugyanis az képezte, hogy az ECHA vagy a tagállamok feleljenek‑e az értékelésért. ( 31 ) A Bizottság javaslata szerint eredetileg mind a dokumentáció, mind pedig az anyagok értékelése a tagállam illetékes hatóságainak feladatát képezte volna. ( 32 ) A javaslat első olvasatában az Európai Parlament ( 33 ) és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság ( 34 ) az ECHA értékelés körében betöltendő markánsabb szerepét támogatta, amely magában foglalta volna mind a dokumentáció, mind pedig az anyagok értékelését. A tanácsi közös álláspontban a dokumentáció értékelésének feladata (mind a vizsgálati javaslatok, mind pedig a megfelelőségi ellenőrzések kapcsán) átkerült az ECHA‑hoz, miközben az ECHA feladatát képezte az is, hogy összehangolja a tagállamok illetékes hatóságai által elvégzett értékeléseken alapuló, az anyagok értékelésére irányuló eljárást. ( 35 ) Ez a hatáskörmegosztás az elfogadott végleges szövegben is fennmaradt. A Bizottság javaslatának elutasításából és a dokumentáció értékelésére vonatkozó hatáskör ECHA‑ra történő átruházásának fenntartás nélküli elfogadásából tehát arra lehet következtetni, hogy az uniós jogalkotó szándéka arra irányul, hogy az ECHA olyan kizárólagos hatáskörrel rendelkezzen a regisztrálási dokumentáció értékelésére, amely az eljárás minden szakaszára kiterjedhet.

93.

Végezetül, okkal tekinthető úgy, hogy ezen értelmezés összhangban áll a REACH‑rendelet célkitűzéseivel. Közelebbről úgy tűnik, hogy az értékelés REACH‑rendeletben betöltött szerepével és e rendelet által az emberi egészségnek és a környezetnek az anyagok belső piacon való szabad mozgásának biztosítása mellett megvalósuló védelme céljából követett célkitűzésekkel összhangban áll az, hogy a regisztrálási dokumentáció megfelelőségének értékelésére olyan központosított eljárás vonatkozik, amelyet az ECHA irányít.

94.

A REACH‑rendelet (15) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 75. cikke az ECHA számára központi szerepet irányoz elő a REACH‑rendelet műszaki, tudományos és adminisztratív feladatainak uniós szinten történő hatékony irányításában, ( 36 ) ami a dokumentáció értékelésével összefüggésben különösen fontosnak tűnik. Erre utal a rendelet (65) preambulumbekezdése, amely szerint „bizalmat kell kelteni a regisztrálások általános minősége iránt, és gondoskodni kell arról, hogy a széles nyilvánosság és a vegyipar valamennyi érdekeltje bízzon abban, hogy a természetes vagy jogi személyek eleget tesznek a rájuk rótt kötelezettségeknek”, emiatt pedig a rendelet 41. cikkének (5) bekezdése alapján az ECHA‑nak ellenőriznie kell a regisztrálási dokumentációk bizonyos százalékos hányadának megfelelőségét. ( 37 )

95.

Ahogyan pedig arra az ECHA, az Esso Raffinage, az ECEAE, a HOPA REACH és a HOPA rámutatott, számomra úgy tűnik, hogy annak lehetővé tétele, hogy a tagállamok maguk is ellenőrizhessék a regisztrálási dokumentáció első megfelelőségi ellenőrzésről hozott határozatnak való megfelelőségét, az ECHA és a nemzeti hatóságok által meghozott határozatok közötti összehangolási problémáknak és ellentmondásosságnak a kockázatát vetheti fel, ami a REACH‑rendelet által a regisztrálási dokumentáció értékelése céljából létrehozott eljárás eredményességét gátolná.

ii)

A vitatott intézkedés által kiváltott kötelező joghatásokról

96.

A Törvényszék az adott kérdésben az ECHA és a tagállamok közötti hatáskörmegosztásra vonatkozó megállapításokra tekintettel megállapította, hogy tartalmára figyelemmel a vitatott intézkedés egy olyan határozatnak felel meg, amelyet az ECHA‑nak a REACH‑rendelet 42. cikkének (1) bekezdése értelmében el kellett készítenie, és amely határozatot e rendelet 41. cikkének (3) bekezdése alapján kellett volna elfogadni. A vitatott intézkedés tehát kötelező joghatásokat váltott ki az Esso Raffinage jogi helyzetére nézve, mivel az az ECHA végleges értékelését tartalmazta, mely szerint a 2012. november 6‑i határozatra válaszul benyújtott információ nem megfelelő, és az Esso Raffinage megszegte az e határozat és a REACH‑rendelet alapján őt terhelő kötelezettségeket. A vitatott intézkedés a Francia Köztársaságra nézve is kötelező joghatásokat váltott ki, mivel olyan megállapításokat tartalmazott, amelyektől a francia hatóságok főszabály szerint nem térhettek el.

97.

Ezenkívül a Törvényszék a megtámadott ítélet 74–79. pontjában úgy ítélte meg, hogy másodlagos jelentőséggel bír az, hogy az ECHA nem kívánt kötelező erejű jogi aktust elfogadni, és hogy azon tény, miszerint a vitatott intézkedés az ECHA tagállamokkal való informális együttműködésének kontextusában helyezkedik el, nem vonhatja kétségbe a REACH‑rendeleten alapuló hatáskörmegosztást.

98.

Álláspontom szerint e megállapításokból nem lehet téves jogalkalmazásra következtetni.

99.

A jelen indítvány 38. és 39. pontjában foglaltaknak megfelelően a vitatott intézkedés tartalmát illetően úgy szól, hogy az ECHA megvizsgálta az Esso Raffinage által a 2012. november 6‑i határozatra válaszul benyújtott információt és arra a következtetésre jutott, hogy az nem bocsátotta rendelkezésre az összes kért információt. Ennek alapján az ECHA úgy vélte, az Esso Raffinage nem teljesítette a szóban forgó határozat alapján őt terhelő kötelezettségeket, a regisztrálási dokumentáció nem felel meg a REACH‑rendelet 5. cikkének, és az Esso Raffinage megsértette e rendelet 41. cikkének (4) bekezdését. Az ECHA arra kérte a Francia Köztársaságot, hogy a REACH‑rendelet 126. cikke alapján hozzon végrehajtási intézkedéseket az ECHA határozatnak és REACH‑rendeletnek való megfelelés Esso Raffinage általi elmulasztására tekintettel.

100.

Ahogyan arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 67–72. pontjában – álláspontom szerint helyesen – rámutatott, a REACH‑rendelet 42. cikkének (1) bekezdése alapján – az ECHA‑ra ruházott jogkörökre tekintettel – a vitatott intézkedés lényegét illetően több mint egy vélemény vagy információközlés. A vitatott intézkedés inkább a megfelelőség hiányának az ECHA általi olyan végleges elemzése, amely az Esso Raffinage vonatkozásában kötelező joghatásokat váltott ki; jelesül az Esso Raffinage regisztrálási dokumentációja nem felelt meg a REACH‑rendelet 5. cikkében szereplő „adatok hiányában a forgalomba hozatal tilalma” szabálynak, amely tiltja, hogy a regisztráló szabályszerűen nem regisztrált vegyi anyagot gyártson az Unió területén vagy azt az uniós piacon forgalomba hozza (lásd a jelen indítvány 20. pontját), és az Esso Raffinage megszegte a rendelet 41. cikkének (4) bekezdése alapján az első megfelelőségi ellenőrzésről hozott határozatban kért információ benyújtására vonatkozóan őt terhelő kötelezettséget. Hasonlóképpen, a vitatott intézkedés a Francia Köztársaságra vonatkozóan is kötelező joghatásokat váltott ki, amennyiben e tagállam nem térhet el az ECHA értékelésétől és nem végezhet saját maga elemzést a REACH‑rendelet 125. és 126. pontján alapuló végrehajtási tevékenységek szempontjából.

101.

Ennek alapján nem meggyőzők a Németországi Szövetségi Köztársaság által felhozott azon érvek, amelyek szerint a vitatott intézkedést az ECHA a REACH‑rendelet 77. cikke szerinti tanácsadási feladatkörében hozta. A rendelet 77. cikkének (1) bekezdése általánosságban rögzíti, hogy az ECHA „feladata, hogy azokban a vegyi anyagokkal kapcsolatos kérdésekben, amelyek a hatáskörébe tartoznak, és amelyeket e rendelet rendelkezéseivel összhangban elé terjesztenek, a lehető legjobb tudományos és műszaki tanácsadással” lássa el a tagállamokat és az uniós intézményeket.

102.

Annak ellenére, hogy az említett rendelkezés tanácsadásra utal, egyértelmű, hogy az ECHA a REACH‑rendeleten alapuló bizonyos eljárásokban a természetes és jogi személyekre nézve kötelező joghatásokat kiváltó határozatok elfogadására kapott hatáskört. ( 38 ) A rendelet 77. cikke (2) bekezdésének c) pontja szerint ugyanis a Titkárság elvégzi a REACH‑rendelet VI. címe alapján rá ruházott feladatokat, amelyek a rendelet 76. cikke (1) bekezdésének g) pontjával összhangban különösen „az Ügynökségnek [az értékelési eljárás keretében] végzendő feladatait”, ekképpen az ECHA által a regisztrálási dokumentáció értékelése keretében elfogadott határozatokat foglalja magában. Ezt ki kell egészíteni azzal, hogy a vitatott intézkedés nem említi a REACH‑rendelet 77. cikkét, hanem arra utal, hogy a benyújtott információ értékelését a rendelet 41. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadott 2012. november 6‑i határozat következtében végzik el. A vitatott intézkedés tehát lényegében olyan határozat, amelyet a rendelet 42. cikkének (1) bekezdése alapján kellett volna meghozni.

103.

A Németországi Szövetségi Köztársaság által felhozott érvekkel ellentétben a REACH‑rendelet 22. cikkének (2) és (3) bekezdése nem teszi érvénytelenné ezt az elemzést. A REACH‑rendelet regisztrálás kontextusában elhelyezkedő 22. cikkének (2) és (3) bekezdése szerint a regisztráló benyújtja az ECHA‑hoz – a többek között az első megfelelőségi ellenőrzésről a rendelet 41. cikkének (3) bekezdése alapján hozott határozatban – kért információt tartalmazó, naprakésszé tett regisztrálási dokumentációt, és az ECHA a rendelet 20. cikkének (2) bekezdése szerint ellenőrzi a szóban forgó dokumentáció hiánytalanságát. A REACH‑rendelet 20. cikkének (2) bekezdése alapján az ECHA ellenőrzi minden egyes regisztrálási dokumentáció hiánytalanságát annak megállapítása érdekében, hogy valamennyi tájékoztatási követelmény teljesül‑e, azonban nem értékeli a benyújtott információ minőségét vagy megfelelő voltát.

104.

Ebből az következik, hogy a regisztrálási dokumentáció frissített változata hiánytalanságának a REACH‑rendelet 20. és 22. cikke szerinti ellenőrzése a dokumentáció értékelési folyamata irányába tett lépésnek minősülhet, azonban e rendelkezésekben semmi nem utal arra, hogy a rendelet 42. cikkének (1) bekezdése ne alapozhatná meg a vitatott intézkedést. Ehelyett arra irányítják a figyelmet, hogy az első megfelelőségi ellenőrzésről hozott határozatra válaszul benyújtott információ minőségi értékelését a REACH‑rendelet 42. cikkének (1) bekezdése alapján, a jelen ügyben hozott hiánytalanság‑ellenőrzési határozatban foglaltak szerint kell elvégezni. ( 39 )

105.

A vitatott intézkedés kontextusát illetően rá kell mutatni arra, hogy – a megtámadott ítélet 42. pontjában szereplő magyarázatnak megfelelően – ezen intézkedés az ECHA és a tagállamok illetékes hatóságai által elfogadott olyan informális gyakorlat részét képezi (lásd a jelen indítvány 25. pontját), amelynek révén az ECHA tájékoztatja a tagállamokat a megfelelőség hiányával kapcsolatos véleményéről, ugyanakkor lehetővé teszi attól eltérő álláspont elfogadását.

106.

Ahogyan tehát a Törvényszék a megtámadott ítélet 77. és 78. pontjában – álláspontom szerint helyesen – megállapította, az ilyen informális gyakorlat nem áshatja alá a REACH‑rendelettel megállapított hatáskörmegosztást. A jelen indítvány 89. pontjában foglaltaknak megfelelően e gyakorlat valójában megfosztaná az ECHA‑t a regisztrálási dokumentáció értékelésével kapcsolatban a REACH‑rendelet 42. cikkének (1) bekezdése alapján számára biztosított hatáskörtől. Számomra úgy tűnik, hogy ilyen körülmények között az említett gyakorlat nem szünteti meg a vitatott intézkedés kötelező jellegét.

107.

Az ECHA nem kötelező erejű jogi aktus elfogadására irányuló szándékát illetően meg kell állapítani, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 74. és 75. pontjában kellően figyelembe vette e szempontot, ugyanakkor a Bíróság ítélkezési gyakorlatában meghatározott többi kritériumhoz (lásd a jelen indítvány 79. pontját), jelesül a vitatott intézkedés tartalmához és a REACH‑rendelet alapján az ECHA számára biztosított jogkörökhöz képest kisebb jelentőséget tulajdonított annak. Ez az ECEAE megjegyzése szerint kiegészíthető azzal, hogy a hiánytalanság‑ellenőrzési határozat az ECHA arra irányuló szándékát jelzi, hogy megvizsgálja az Esso Raffinage által a REACH‑rendelet 42. cikkének (1) bekezdése alapján a 2012. november 6‑i határozatra válaszul benyújtott információt. ( 40 )

108.

A fenti megfontolások tükrében azt javaslom, hogy a Bíróság utasítsa el az első fellebbezési jogalap első részét mint megalapozatlant.

b)

Jogi érdek

109.

A Németországi Szövetségi Köztársaság az első fellebbezési jogalap második részében arra hivatkozik, hogy az Esso Raffinage‑nak nem fűződött jogi érdeke az eljáráshoz, mivel a vitatott intézkedés – a 2012. november 6‑i határozatból eredő joghatásokat leszámítva – nem érintette hátrányosan a jogi helyzetét.

110.

A Törvényszék a megtámadott ítélet 81. és 82. pontjában megállapította, hogy a vitatott intézkedésben az ECHA által korábban figyelembe nem vett, az Esso Raffinage által a 2012. november 6‑i határozatra válaszul benyújtott információ ECHA általi újbóli értékelése szerepelt.

111.

Álláspontom szerint e megállapításokból nem lehet téves jogalkalmazásra következtetni.

112.

A jelen indítvány 100. pontjában javasolt elemzésemnek megfelelően a vitatott intézkedés az ECHA REACH‑rendelet 42. cikkének (1) bekezdésén alapuló olyan határozott értékelését tartalmazta, amely szerint az Esso Raffinage által a 2012. november 6‑i határozatra válaszul benyújtott információ nem megfelelő és az Esso Raffinage megszegte a rendelet alapján őt terhelő kötelezettségeket. A vitatott intézkedés tehát az ECHA olyan új megállapításait és következtetéseit tartalmazta, amelyek az első megfelelőségi ellenőrzésről hozott határozatban megjelölt állatkísérletektől eltérő alkalmazás meg nem felelésére vonatkoztak. Ennek alapján úgy kell tekinteni, hogy az Esso Raffinage‑nak egyértelműen fűződik jogi érdeke a vitatott intézkedés megsemmisítéséhez, mivel az hátrányosan érintette a helyzetét.

113.

Ennélfogva azt javaslom, hogy a Bíróság utasítsa el az első jogalap második részét mint megalapozatlant.

c)

Közvetlen érintettség

114.

A Németországi Szövetségi Köztársaság az első fellebbezési jogalap harmadik részében másodlagosan úgy érvel, hogy az Esso Raffinage‑t a vitatott intézkedés nem érintette közvetlenül, mivel az nemzeti végrehajtási intézkedéseket igényel.

115.

Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján a természetes vagy jogi személyek eljárást indíthatnak a nem nekik címzett uniós intézkedések ellen, ha azok őket közvetlenül és személyükben érintik. ( 41 )

116.

A megtámadott ítélet 91. pontjában említett állandó ítélkezési gyakorlat szerint az a követelmény, amely szerint az eljárás tárgyát képező intézkedésnek közvetlenül kell érintenie valamely természetes vagy jogi személyt, két együttes kritérium teljesülését követeli meg, nevezetesen egyfelől azt, hogy az intézkedés közvetlen hatást gyakoroljon a természetes vagy jogi személy jogi helyzetére, másfelől pedig azt, hogy ne hagyjon mérlegelési mozgásteret az intézkedés végrehajtására kötelezett címzettek számára, mert az ilyen végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és egyéb köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül az uniós szabályozásból következik. ( 42 )

117.

A Törvényszék a megtámadott ítélet 92. és 94. pontjában megállapította, hogy ami az első kritériumot illeti, a vitatott intézkedés közvetlenül érintette az Esso Raffinage jogi helyzetét, mivel tartalmazta az ECHA‑nak a regisztrálási dokumentáció megfelelőségére vonatkozóan a 2012. november 6‑i határozatra válaszul benyújtott információra tekintettel elvégzett értékelését. A második kritérium is teljesült, mivel a tagállamok nem rendelkeznek mérlegelési mozgástérrel magának a megfelelőség hiányának a megállapítására vonatkozóan a szóban forgó határozat és a REACH‑rendelet alapján felmerülő kötelezettségekkel kapcsolatban.

118.

Álláspontom szerint e megállapításokból nem lehet téves jogalkalmazásra következtetni.

119.

A jelen indítvány 85–95. és 100. pontjában végzett elemzés alapján úgy vélem, egyértelmű, hogy a jelen ügyben a közvetlen érintettség mindkét kritériuma teljesül. Egyfelől, a vitatott intézkedés közvetlenül érinti az Esso Raffinage jogi helyzetét, mivel olyan intézkedésnek minősül, amely kötelező joghatásokat vált ki azzal kapcsolatban, hogy az Esso Raffinage nem teljesítette az első megfelelőségi ellenőrzésről hozott határozat és a REACH‑rendelet alapján őt terhelő kötelezettségeket. Másfelől, a vitatott intézkedés végrehajtása automatikus és a tagállamokat nem illeti meg mérlegelési mozgástér a megfelelőség hiányának értékelése terén, mivel ilyen értékelést a REACH‑rendelet 42. cikkének (1) bekezdése alapján kizárólag az ECHA végezhet, így az nem a nemzeti jog végrehajtással kapcsolatos rendelkezésein alapul.

120.

Ennélfogva azt javaslom, hogy a Bíróság utasítsa el az első jogalap harmadik részét mint megalapozatlant.

B.

A második fellebbezési jogalapról (a REACH‑rendelet 42. cikke (1) bekezdésének alkalmazása)

1.

A felek érveinek összefoglalása

121.

A Holland Királyság által általánosságban, a Francia Köztársaság által pedig részleteiben támogatott Németországi Szövetségi Köztársaság a második fellebbezési jogalappal előadja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 57., 58., 60–63., 71., 78., 108. és 112. pontjában helytelenül alkalmazta a REACH‑rendelet 42. cikkének (1) bekezdését.

122.

Először is, a Németországi Szövetségi Köztársaság előadja, hogy a REACH‑rendelet 42. cikkének (1) bekezdése olyan helyzetekre vonatkozik, amelyekben az első megfelelőségi ellenőrzésről hozott határozatban kért információ benyújtását követően további információt kérnek. E rendelkezés tehát nem alkalmazható a jelen ügyhöz hasonló, az említett határozatnak való meg nem feleléssel kapcsolatos ügyekre.

123.

Másodszor, a Németországi Szövetségi Köztársaság előadja, hogy a REACH‑rendelet a regisztrálási dokumentáció értékelésével kapcsolatban nem rendelkezik további vizsgálatról és a rendelet 42. cikkének (1) bekezdése sem értelmezhető ekként. Közelebbről, az ilyen értelmezés aláássa a REACH‑rendelet emberi egészség és környezet védelmére irányuló célját azzal, hogy olyan késedelmet idéz elő, amely alatt veszélyes vegyi anyagok hozhatók forgalomba az Unió területén.

124.

Harmadszor, a Németországi Szövetségi Köztársaság előadja, hogy az állatkísérleteket helyettesítő eltérő alkalmazások csak az első megfelelőségi ellenőrzésről hozott határozat REACH‑rendelet 41. cikkének (3) bekezdése alapján történő meghozatalakor értékelhetők. Álláspontja szerint nem alkalmazható az, a REACH‑rendelet 25. cikkének (1) bekezdésében szereplő elv, amely szerint csak akkor folytathatók állatkísérletek, ha a szükséges ismeretek másképp nem szerezhetők meg, ha az első megfelelőségi ellenőrzésről hozott határozat értelmében állatkísérletet kell végezni, és e határozat már jogerőre emelkedett. Azzal érvel, hogy a REACH‑rendelet nem rögzíti a Törvényszék által alkalmazott olyan megközelítést, amelynek értelmében az ECHA a REACH‑rendelet 42. cikkének (1) bekezdése szerint nem köteles értékelni az eltérő alkalmazást, ha a regisztráló nyilvánvalóan komolytalan érveket hoz fel, és e megközelítés nem alkalmazható, mivel megnehezíti a végrehajtást, az összes érintett fél számára bizonytalanságot idéz elő és a visszaélés lehetőségét hordozza magában.

125.

Negyedszer, a Németországi Szövetségi Köztársaság arra hivatkozik, hogy a Törvényszék által alkalmazott megközelítés eltér az általános uniós közigazgatási jogtól, mivel egy határozat címzettje nem követelheti meg az uniós intézményektől és szervektől, hogy felülvizsgálják a jogszerűen meghozott és jogerőre emelkedett határozatokat. Ez különösen igaz a regisztrálási dokumentáció értékelésével kapcsolatos határozatokra, amelyeket az ECHA a tagállamokkal egyetértésben hoz meg, és amelyek az érdekek átfogó mérlegelésén alapulnak, mivel a REACH‑rendelet értelmében e határozatok a későbbiekben már nem kérdőjelezhetők meg.

126.

Ötödször, a Németországi Szövetségi Köztársaság azzal érvel, hogy a Törvényszék által alkalmazott megközelítés valószínűleg meghosszabbítaná az ECHA által a REACH‑rendelet 41. cikkének (5) bekezdése alapján a megfelelőség ellenőrzése céljából kiválasztott, különösen fontos anyagokra vonatkozó regisztrálási dokumentáció felülvizsgálatát.

127.

Az Esso Raffinage előadja, hogy a második fellebbezési jogalap megalapozatlan.

128.

Először is előadja, hogy a REACH‑rendelet 42. cikke (1) bekezdésének a Németországi Szövetségi Köztársaság által követett értelmezése ellentétes e rendelkezés szövegével, amely az ECHA‑hoz az első megfelelőségi ellenőrzésről hozott határozatra válaszul benyújtott információ értékelésére, ezáltal a jelen ügyben felmerülő helyzetre terjed ki. Ezen értelmezés továbbá nem áll összhangban a REACH‑rendelet 42. cikkének (1) bekezdésével, különösen pedig a rendelet 41. cikkének (3) bekezdésével és 42. cikkének (2) bekezdésével, amelyek időrendi sorrend szempontjából az előbbi rendelkezést megelőzően és azt követően alkalmazandók.

129.

Másodszor, az Esso Raffinage arra hivatkozik, hogy az első megfelelőségi ellenőrzésről hozott határozatra válaszul benyújtott információ vizsgálata nem jelenti a szóban forgó határozat újbóli vizsgálatát. Az általános uniós közigazgatási jogból származó érvek tehát nem relevánsak. Ezenkívül előadja, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság állítólagos késedelemmel és esetleges visszaéléssel kapcsolatos aggálya megalapozatlan, mivel a Törvényszék felvázolta azokat a helyzeteket, amelyekben nincs szükség a REACH‑rendelet 42. cikkének (1) bekezdése szerinti határozatra és a REACH‑rendelet visszamenőleges megsértése miatt végrehajtási intézkedéseket lehet meghozni. Mindenesetre az Esso Raffinage arra hivatkozik, hogy a REACH‑rendelet 42. cikkének (1) bekezdése szerinti határozat elfogadására megszabott határidő indokolt a regisztráló meghallgatáshoz való jogának és a rendelet által követett céloknak a tiszteletben tartása érdekében.

130.

Harmadszor, az Esso Raffinage azzal érvel, hogy a REACH‑rendelet és az EUMSZ 13. cikkhez hasonló más uniós jogi rendelkezések sem utalnak arra, hogy a regisztráló az első megfelelőségi ellenőrzésről hozott határozatra válaszul nem nyújthat be eltérő alkalmazásokat. Az ilyen megközelítés továbbá ellentétes – többek között – az eltérő alkalmazások elegendő súlyával és az állatkísérletek mellőzésével kapcsolatban az Unióban egyre növekvő egyetértéssel. Az Esso Raffinage kiemeli, hogy a REACH‑rendelet 13. cikkének (1) bekezdése és 25. cikkének (1) bekezdése alapján a regisztráló köteles az állatkísérletek számát lehetőség szerint csökkenteni azzal, hogy a dokumentáció értékelésére irányuló eljárás valamennyi szakaszában eltérő alkalmazásokat nyújt be. Ezt kiegészíti azzal, hogy a jelen ügyben nem képezi vita tárgyát a jóhiszemű eltérő alkalmazás benyújtása, és hogy az ECHA mostanra elfogadta az eltérő alkalmazást, amely alátámasztja az annak elsősorban történő benyújtásával kapcsolatos döntését.

131.

Negyedszer, az Esso Raffinage előadja, hogy a Törvényszék által alkalmazott megközelítés nem eredményezi azt, hogy az ECHA által a rendelet 41. cikkének (5) bekezdése alapján a megfelelőség ellenőrzésére kiválasztott regisztrálási dokumentációk értékelése valószínűsíthetőleg hosszabb ideig tartson.

132.

Az ECHA előadja, hogy a második fellebbezési jogalap megalapozatlan.

133.

Először is, az ECHA vitatja, hogy a REACH‑rendelet 42. cikkének (1) bekezdése kizárólag a további, kiegészítő jellegű információ – első megfelelőségi ellenőrzésről hozott határozatnak való megfelelést követő – benyújtására vonatkozna. Álláspontja szerint az ECHA általánosságban köteles a benyújtott információt értékelni és e rendelkezés szerint határozatot elkészíteni. Kiemeli, hogy a REACH‑rendelet 42. cikke (1) bekezdésének a Törvényszék által követett értelmezése megfelelő egyensúlyt teremt a regisztrálóknak biztosított eljárási jogok, az állatkísérletek lehetőség szerinti elkerülésének regisztrálókra vonatkozó követelménye és a REACH‑rendelet emberi egészség és környezet magas szintű védelmének biztosítására irányuló célja között.

134.

Másodszor, az ECHA előadja, hogy a Törvényszék a Németországi Szövetségi Köztársaság állítólagos késedelemmel és esetleges visszaéléssel kapcsolatos aggályát illetően egyértelművé tette, hogy az ECHA nem köteles a REACH‑rendelet 42. cikkének (1) bekezdése alapján határozatot készíteni, ha a benyújtott információ nyilvánvalóan komolytalan, és hogy a tagállamok az első megfelelőségi ellenőrzésről hozott határozatban megjelölt határidőtől kezdve végrehajtási intézkedéseket hozhatnak a regisztrálókkal szemben amiatt, hogy nem teljesítették a rendelet 41. cikkének (1) bekezdése alapján őket terhelő kötelezettségeket. Arra hivatkozik továbbá, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság nem indokolta meg, a nyilvánvalóan komolytalan kritérium miért eredményezné a megtámadott ítélet jogellenességét.

135.

Harmadszor, az ECHA cáfolja a Németországi Szövetségi Köztársaság általános uniós közigazgatási jogra alapított érveit, mivel a jelen ügy körülményei között nincs szükség a határozatok felülvizsgálatára. Az ECHA rámutat arra, hogy a megtámadott ítélet alapján a regisztráló – közvetlenül a REACH‑rendelet 13. cikkének (1) bekezdéséből következően – benyújthat eltérő alkalmazást az első megfelelőségi ellenőrzésről hozott határozatban megjelölt állatkísérlet elvégzése helyett, és hogy az ECHA köteles azt megvizsgálni és a rendelet 42. cikkének (1) bekezdése alapján – a rendelet 41., 50. és 51. cikkében meghatározott eljárásra figyelemmel – új határozatot hozni abban az esetben, ha az eltérő alkalmazást érvénytelennek tekinti.

136.

Negyedszer, az ECHA vitatja azt az állítást, amely szerint a Törvényszék által alkalmazott megközelítés meghosszabbítja a REACH‑rendelet 41. cikkének (5) bekezdése alapján általa a megfelelőség ellenőrzése céljából kiválasztott regisztrálási dokumentáció felülvizsgálatát.

137.

Az ECEAE támogatja az Esso Raffinage és az ECHA érveit, és azokat a REACH‑rendelet 42. cikke (1) bekezdésének értelmezésével kapcsolatos két megfontolással egészíti ki.

138.

Először is, az ECEAE előadja, hogy a 42. cikk (1) bekezdésének a Németországi Szövetségi Köztársaság által követett értelmezése ellentétes azzal, amekkora jelentőséget az uniós jogalkotó az állatjólétnek a REACH‑rendeletben tulajdonít, amely az EUMSZ 13. cikkét tükrözi. Ennek oka, hogy abból az következne, hogy az állatkísérleteket továbbra is, akkor is el kell végezni, ha az első megfelelőségi ellenőrzésről hozott határozat meghozatalának időpontjában az ECHA rendelkezésére még álló új információ szerint létezik megfelelő eltérő alkalmazás. Megjegyzi, hogy ez különösen releváns a jelen ügy szempontjából, mivel a REACH‑rendelet releváns rendelkezései alapján okkal lehetett feltételezni, hogy az ECHA‑nak értékelnie kellett volna az első prenatális fejlődési toxicitásvizsgálat eredményét, mielőtt második prenatális fejlődési toxicitásvizsgálat benyújtását kéri. Kiemeli, hogy a regisztrálókat az alternatív módszerek alapulvételével és a gerinces állatokon végzett kísérletek végső esetben történő alkalmazásával kapcsolatban terhelő, a REACH‑rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében és 25. cikkének (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségek a dokumentáció értékelésének teljes folyamatára vonatkoznak.

139.

Másodszor, az ECEAE azzal érvel, hogy a REACH‑rendelet 42. cikkének (1) bekezdése nem értelmezhető akként, hogy csak abban az esetben szükséges vizsgálatot végezni, ha az további tájékoztatás kéréséhez vezethet, és csak ha a regisztráló eleget tett az első megfelelőségi ellenőrzésről hozott határozatnak. Ennek oka, hogy egyrészt az ilyen értelmezést nem támasztják alá a REACH‑rendelet rendelkezései, másrészt pedig az ECHA a vizsgálat elvégzéséig nem tudhatja, hogy tudományos szempontból milyen további információ lehet kívánatos, harmadrészt pedig az ECHA mindenesetre – néhány ritka esettől eltekintve – nem rendelkezik jogkörrel arra, hogy bővítse a lényeges információra vonatkozó követelményeket.

140.

A HOPA REACH és a HOPA is támogatja az Esso Raffinage és az ECHA érveit.

141.

Közelebbről, a HOPA REACH és a HOPA előadja, hogy amellett, hogy a REACH‑rendelet előírja az állatkísérlettől eltérő alkalmazások létrehozását, arra egy sor, a visszaélés elkerülését célzó és az ECHA által ellenőrzendő átfogó szabályozási, műszaki és tudományos követelmény is vonatkozik. Kiemelik, hogy az eltérő alkalmazás a szükségtelen állatkísérletek megelőzése érdekében szükséges, ami a REACH‑rendelet kulcsfontosságú célkitűzése, és annak az állatkísérlet elvégzését megelőzően mindenkor a regisztráló rendelkezésére kell állnia.

2.

A második fellebbezési jogalap értékelése

142.

A Németországi Szövetségi Köztársaság a második fellebbezési jogalappal előadja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a REACH‑rendelet 42. cikkének (1) bekezdése vonatkozik a vitatott intézkedésre.

143.

A második fellebbezési jogalap azon az érven alapul, hogy a vitatott intézkedés nem tartozik a REACH‑rendelet 42. cikke (1) bekezdésének hatálya alá ((a) rész), hogy a regisztráló nem nyújthat be az első megfelelőségi ellenőrzésről hozott határozatban megjelölt állatkísérletektől eltérő alkalmazást ((b) rész), és hogy a szóban forgó rendelkezés Törvényszék általi téves alkalmazása állítólagosan késedelemhez és a regisztrálási dokumentáció értékelésére irányuló eljárással kapcsolatos esetleges visszaéléshez vezet ((c) rész).

144.

Elöljáróban rögzítem, hogy álláspontom szerint a második fellebbezési jogalap keretében felhozott érvek megalapozatlanok.

a)

A REACH‑rendelet 42. cikke (1) bekezdésének hatálya

145.

A Törvényszék a megtámadott ítélet 107–109. pontjában megállapította, a regisztrálási dokumentáció értékelésével kapcsolatban az ECHA és a tagállamok közötti hatáskörmegosztásra vonatkozó megfontolásai alapján a vitatott intézkedés olyan határozatnak felel meg, amelyet az ECHA‑nak a REACH‑rendelet 42. cikkének (1) bekezdése értelmében el kellett készítenie, és amely határozatot e rendelet 41. cikkének a rendelet 51. cikkére utaló (3) bekezdésben meghatározott eljárással összhangban kellett volna elfogadni.

146.

Álláspontom szerint jogi szempontból nem tévesek ezek a megállapítások.

147.

Emlékeztetni kell arra, hogy a REACH‑rendelet 42. cikkének (1) bekezdése értelmében – a jelen indítvány 84–86. pontjában szereplő megjegyzésnek megfelelően – az ECHA különösen az első megfelelőségi ellenőrzésről hozott határozatra válaszul „benyújtott bármely információt” köteles megvizsgálni és a rendelet 41. cikkének (3) bekezdésében említett eljárással összhangban előkészíteni a megfelelő határozatokat. A REACH‑rendelet 42. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy nem tesz különbséget a kért információt illetően. Ennélfogva nem lehet úgy tekinteni, hogy a szóban forgó rendelkezés kizárólag az első megfelelőségi ellenőrzésről hozott határozatban kért információ benyújtását követően kért további, kiegészítő jellegű információra korlátozódik.

148.

E következtetést a Németországi Szövetségi Köztársaság által felhozott egyetlen érv sem cáfolja. Közelebbről, az Esso Raffinage rámutat arra, hogy bár a REACH‑rendelet VII–X. melléklete további vizsgálat elvégzéséről rendelkezik, általánosan rögzíti, hogy az erre vonatkozó kérelmet a rendelet 42. cikkének (1) bekezdése helyett a 41. cikke alapján kell benyújtani az ECHA‑hoz. ( 43 ) Megjegyzendő, hogy a REACH‑rendelet (20) preambulumbekezdésében szereplő, „további információkra” való utalás a dokumentáció értékelése helyett az anyagok értékelésére vonatkozik (lásd a jelen indítvány 21. pontját).

149.

Igaz, hogy a Bizottság a REACH‑rendeletre vonatkozó javaslatának indokolásában úgy vélte, hogy az e rendelet jelenlegi 42. cikke (1) bekezdésének megfelelő rendelkezés „további információ kérése esetén szükséges további határozat” kidolgozására vonatkozik. ( 44 ) Ez ugyanakkor nem tűnik döntőnek, mivel semmi nem utal arra, hogy tekintettel annak szövegére másfajta információ nem tartozik a szóban forgó rendelkezés hatálya alá.

150.

Egyetértek továbbá az ECHA‑val és az Esso Raffinage‑zsal abban, hogy a REACH‑rendelet 42. cikke (1) bekezdésének a vitatott intézkedésre való alkalmazása nem foglalja magában a rendelet 41. cikkének (3) bekezdése alapján, az első megfelelőségi ellenőrzésről hozott határozat újbóli vagy további vizsgálatát. A REACH‑rendelet 42. cikkének (1) bekezdése alapján az ECHA értékeli a regisztráló által az első megfelelőségi ellenőrzésről hozott határozatra válaszul benyújtott információ megfelelőségét annak megállapítása céljából, hogy a szóban forgó információ megfelel‑e az említett határozatban szereplő követelményeknek, ahogyan azt a jelen ügy is szemlélteti. Következésképpen számomra úgy tűnik, hogy a jelen ügy körülményei között nem bírnak relevanciával a Németországi Szövetségi Köztársaság által az általános uniós közigazgatási jogból vett érvek.

b)

Az állatkísérletektől eltérő alkalmazás megengedhetőségéről

151.

A Törvényszék a megtámadott ítélet 62. és 63. pontjában megállapította, hogy amennyiben a regisztráló az első megfelelőségi ellenőrzésről hozott határozatra válaszul a REACH‑rendelet XI. mellékletével összhangban az állatkísérlettől eltérő alkalmazást nyújt be, az ECHA a rendelet 42. cikkének (1) bekezdése alapján általánosságban köteles ezen eltérő alkalmazást értékelni, a rendelet 41. cikkében említett eljárást követve (bizonyos eseteket kivéve: lásd a jelen indítvány 164. és 167. pontját). Ezt kiegészítette azzal, hogy az ECHA a szóban forgó értékelést attól függetlenül köteles elvégezni, hogy a szóban forgó eltérő alkalmazás olyan lényeges és új tényeken alapul‑e, amelyek nem voltak ismertek az első megfelelőségi ellenőrzésről a REACH‑rendelet 41. cikkének (3) bekezdése alapján hozott határozat meghozatala időpontjában. ( 45 )

152.

Álláspontom szerint e megállapításokból nem lehet téves jogalkalmazásra következtetni.

153.

Először is szem előtt kell tartani, hogy az állatkísérletek korlátozása a REACH‑rendelet egyik vezérelve, ( 46 ) amint az a rendelet különböző cikkeiből és preambulumbekezdéseiből is kitűnik. ( 47 )

154.

Közelebbről, a REACH‑rendelet 13. cikkének (1) bekezdése a vegyi anyagok emberi toxicitásának értékelésére tekintettel rögzíti, hogy – amikor csak lehetséges – az információkat a gerinceseken végzett állatkísérleteken kívüli más eszközökkel, alternatív módszerek segítségével kell megszerezni. ( 48 ) Ezenfelül a REACH‑rendelet 25. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „Az állatkísérletek elkerülése érdekében e rendelet céljából csak akkor folytathatók kísérletek gerinces állatokon, ha a szükséges ismeretek másképp nem szerezhetők meg.” ( 49 )

155.

Ahogyan arra a REACH‑rendelet (47) preambulumbekezdése is utal, a rendelet végrehajtásának – „ahol lehetséges” – alternatív vizsgálati módszerek alkalmazásán kell alapulnia, valamint a Bizottságnak és az ECHA‑nak biztosítania kell, hogy az állatkísérletek számának csökkentése kulcsfontosságú tényező legyen különösen „az Ügynökség saját eljárásaiban”. Konkrétabban a REACH‑rendelet eltérő alkalmazások benyújtásának általános szabályait megállapító XI. melléklete szerint az ECHA a dokumentáció értékelése keretében értékelheti az említett eltérő alkalmazásokat. ( 50 )

156.

Ebből az következik, hogy a REACH‑rendelet 13. cikkének (1) bekezdése és 25. cikkének (1) bekezdése értelmében a regisztráló ( 51 ) (valamint adott esetben az ECHA ( 52 )) lehetőség szerint köteles a gerinces állatokon végzett kísérletek helyett alternatív módszereket alkalmazni, és e rendelkezések olyan általános módon vannak megfogalmazva, hogy azok többek között a regisztrálások megfelelőségének a dokumentáció értékelése keretében végzett ellenőrzésére is vonatkoznak.

157.

Következésképpen egyetértek az ECHA‑val, az Esso Raffinage‑zsal, az ECEAE‑vel, a HOPA REACH‑csel és a HOPA‑val abban, hogy úgy lehet tekinteni, megfogalmazásukra tekintettel a REACH‑rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében és 25. cikkének (1) bekezdésében előírt kötelezettségek a regisztrálási dokumentáció értékelésére irányuló eljárás valamennyi szakaszára vonatkoznak. Álláspontom szerint a Németországi Szövetségi Köztársaság által felhozott érvekkel ellentétben a szóban forgó rendelkezésekben, valamint a REACH‑rendelet XI. mellékletében semmi nem utal arra, hogy az állatkísérletektől eltérő alkalmazás kizárólag az első megfelelőségi ellenőrzésről hozott határozat elfogadásának időpontjáig lenne benyújtható.

158.

Ez az értelmezés összhangban áll a REACH‑rendelet által követett célokkal. A jelen indítvány 17. pontjában foglaltaknak megfelelően a REACH‑rendelet 1. cikkének (1) bekezdése értelmében a rendelet célja „az emberi egészség és a környezet magas szintű védelmének – beleértve az anyagokkal kapcsolatos veszélyek felmérésénél az alternatív vizsgálati módszerek elősegítését is –, valamint az anyagok belső piaci szabad forgalmának biztosítása, a versenyképesség és az innováció erősítésével egyidejűleg” ( 53 ). Az idézett szöveg kifejezésre juttatja, hogy a REACH‑rendelet egyik célja az állatjólétnek az állatkísérletek számának csökkentése révén történő figyelembevétele. ( 54 ) Tágabb értelemben véve, – ahogyan arra az Esso Raffinage és az ECEAE utalt – az állatjólét és az állatkísérletektől eltérő alternatív módszerek REACH‑rendeletben történő elősegítése az EUMSZ 13. cikket tükrözi, ( 55 ) amelynek értelmében az Európai Unió politikáinak kialakításánál és végrehajtásánál az Unió és a tagállamok teljes mértékben figyelembe veszik az állatok kíméletére vonatkozó követelményeket. ( 56 )

159.

Egyébiránt a jelen ügy körülményei alátámasztják az eltérő alkalmazásnak az első megfelelőségi ellenőrzésről hozott határozatra válaszul a regisztráló által történő benyújtása tekintetében a REACH‑rendelet 42. cikke (1) bekezdése alkalmazásának fontosságát.

160.

Emlékeztetőül, az ECHA a 2012. november 6‑i határozatban azt kérte, hogy az Esso Raffinage végezzen nyulakra vonatkozó, második állatfajon végzett prenatális fejlődési toxicitásvizsgálatot és üledékekben élő organizmusokra vonatkozó, hosszú távú toxicitási vizsgálatot (lásd a jelen indítvány 35. pontját). ( 57 ) Közelebbről, szem előtt kell tartani, hogy az első vizsgálat, vagyis a szóban forgó vegyi anyag nyulak prenatális fejlődése vonatkozásában történő toxicitásvizsgálata gerinces állatokra vonatkozó kísérletek elvégzését tette szükségessé és annak keretében a vemhesség időszakában jelentős számú nőstény nyúlnak adták be a szóban forgó vegyi anyagot, majd azokat a szülés előtti napon leölték, és felboncolták az anyaállatokat és magzatokat, a szóban forgó anyagnak való kitettség által előidézett rendellenességet vagy elváltozást keresve. ( 58 ) Az Esso Raffinage válaszként a REACH‑rendelet XI. melléklete 1.2. pontjának értelmében vett, elegendő súlyú eltérő alkalmazást nyújtott be, amely nem foglalt magában állatkísérletet. Az ECHA a szóban forgó eltérő alkalmazást értékelte a vitatott intézkedésben és megállapította, hogy az nem megfelelő.

161.

Ahogyan az a jelen indítvány 28–34. pontjából kitűnik, az Esso Raffinage a szóban forgó eltérő alkalmazást az ECHA által közölt határozattervezetben nem említett állatkísérlet elvégzése iránti kérelemre tekintettel nyújtotta be, és az Esso Raffinage‑nak nem volt lehetősége a vitatott intézkedés ECHA általi meghozatala előtt állást foglalni az ECHA‑nak a szóban forgó eltérő alkalmazás megfelelőségének hiányára vonatkozó megállapításáról, ahogyan arra lehetősége lett volna akkor, ha az ECHA az említett intézkedést a REACH‑rendelet 42. cikkének (1) bekezdése alapján, a rendelet 41., 50. és 51. cikkében meghatározott eljárást követve hozta volna meg. ( 59 )

162.

Hozzá kell tenni, hogy – amint azt az ECEAE is kifejti – az Esso Raffinage‑hoz hasonló regisztráló – különösen a 2012. november 6‑i határozat meghozatalának időpontjában – észszerűen feltételezheti, hogy a második állatfajra vonatkozó prenatális fejlődési toxicitásvizsgálatot a REACH‑rendelet releváns rendelkezései alapján nem kellett benyújtani, ( 60 ) így ilyen körülmények között megfelelő volt a jóhiszemű eltérő alkalmazás benyújtása. Az Esso Raffinage ugyanis felhozta ezt a kérdést az elsőfokú eljárásban, a Törvényszék azonban úgy ítélte meg, hogy nem szükséges elbírálnia a kérelmét. ( 61 ) Az ECHA fellebbezési tanácsa a 2012. november 6‑i határozat meghozatalát követően foglalkozott ezzel a kérdéssel egy határozatában, ( 62 ) amely a Törvényszék előtt jelenleg folyamatban lévő ügyek tárgyát képezi. ( 63 )

163.

Egyébiránt kiemelendő, hogy az eltérő alkalmazás első megfelelőségi ellenőrzésről hozott határozatra válaszul történő benyújtásának kizárása pusztító eredménnyel járna, mivel a regisztrálónak el kellene végeznie a kért állatkísérletet még akkor is, ha a szóban forgó határozatban megjelölt határidőben rendelkezésre áll jóhiszemű eltérő alkalmazás. Az eltérő alkalmazásoknak REACH‑rendelet 42. cikkének (1) bekezdése alapján az ECHA által végzett értékelése – függetlenül attól, hogy új alkalmazásokról van‑e szó – lehetővé teszi a regisztráló számára, hogy a releváns tájékoztatási követelmények teljesítése céljából a regisztrálási dokumentációban szereplőhöz képest kidolgozottabb eltérő alkalmazásokat nyújtson be. ( 64 )

c)

Az állítólagos késedelemmel és esetleges visszaéléssel kapcsolatos kifogásokról

164.

A Törvényszék a megtámadott ítélet 62. és 71. pontjával összhangban értelmezett 111–113. pontjában elutasította az ECHA által felhozott azon érvet, hogy a REACH‑rendelet 42. cikkének (1) bekezdésén alapuló határozatok tekintetében a rendelet 41., 50. és 51. cikkében meghatározott eljárás alkalmazása újabb határozatokat eredményező, végeérhetetlen procedúrát eredményezne, ezáltal veszélyeztetné az ECHA határozatainak alkalmazását. Úgy ítélte meg, hogy az ECHA nem köteles minden esetben követni ezt az eljárást, így amennyiben a regisztráló nyilvánvalóan komolytalan, és így válasz teljes hiányával egyenértékű, eljárással való visszaélés körébe tartozó elemekre hivatkozik, az ECHA egyszerű tájékoztatás útján értesíti az érintett tagállamot és az érintettet annak megállapításáról, hogy a dokumentáció nem megfelelő.

165.

Egyébiránt a Törvényszék a megtámadott ítélet 61. pontjával összhangban értelmezett 114. pontjában megállapította, hogy a REACH‑rendelet 42. cikkének (1) bekezdése értelmében vett olyan határozat elfogadása, amely valamely regisztrálási dokumentáció megfelelőségének hiányát állapítja meg, legalább a REACH‑rendelet 41. cikkének (3) bekezdése alapján, az első megfelelőségi ellenőrzésről hozott határozatban megjelölt határidő végéig kitolódik. Következésképpen az érintett tagállam feladata a számára a REACH‑rendelet 126. cikke értelmében a végrehajtási intézkedések meghozatalára fenntartott hatáskört gyakorolni, azon időszak tekintetében, amelynek során a regisztrálási dokumentáció esetleg nem volt megfelelő.

166.

Álláspontom szerint ez az érvelés nem tartalmaz téves jogalkalmazást.

167.

Először is, rá kell mutatni arra, hogy – ahogyan az a megtámadott ítélet 112. pontjából egyértelműen kitűnik – a Törvényszék érvelése a REACH‑rendelet 42. cikkének (1) bekezdésén alapul, ami arra utal, hogy az ECHA e rendelkezés alapján, „adott esetben” a 41., 50. és 51. cikkben meghatározott eljárást követve köteles valamely határozatot elkészíteni. E megfogalmazásból az következik, hogy megvalósulhatnak olyan rendkívüli körülmények, amelyek esetében az ECHA nem köteles ilyen határozatot készíteni. Ennek megfelelően számomra úgy tűnik, kétségbe vonható az első megfelelőségi ellenőrzésről hozott határozatra való válaszadás teljes egészében történő elmulasztását és a regisztráló által nyilvánvalóan komolytalan elemeknek az eljárással való visszaélést megvalósító benyújtását magában foglaló tényállás Törvényszék általi kifejtése. Az ilyen körülmények adott ügyben történő alkalmazása főszabály szerint az ECHA mérlegelési mozgásterébe tartozik, és az az uniós bíróságok előtti felülvizsgálat tárgyát képezi. ( 65 )

168.

Egyébiránt számomra úgy tűnik, a határozatok REACH‑rendelet 42. cikkének (1) bekezdése szerinti, a rendelet 41., 50. és 51. cikkében meghatározott eljárás követésével történő előkészítésének időtartama indokoltnak tűnik a szóban forgó rendelkezésekben megjelölt ütemezés alapján. ( 66 ) Következésképpen egyetértek az ECHA‑val és az Esso Raffinage‑zsal abban, hogy a Bíróság rendelkezésére bocsátott információ alapján a regisztrálási dokumentáció ECHA általi, a REACH‑rendelet 41. cikkének (5) bekezdésén alapuló felülvizsgálata nem hosszabbodna meg indokolatlanul.

169.

Hasonlóképpen, a REACH‑rendelet 41. cikkének (4) bekezdéséből következik a Törvényszék azon érve, amely szerint a rendelet 126. cikke alapján a tagállamok által meghozható, megfelelő végrehajtási intézkedések a meg nem felelésnek az első megfelelőségi ellenőrzésről hozott határozatban megjelölt határidőtől kezdődő időszakára vonatkoznak. Álláspontom szerint úgy tekinthető, hogy az ilyen megközelítés véd a regisztrálási dokumentáció értékelésére irányuló eljárással való esetleges visszaéléssel szemben, mivel annak biztosítását szolgálja, hogy a regisztrálót az érintett tagállam a REACH‑rendelet alapján őt terhelő kötelezettségek megszegése miatt végrehajtási intézkedéssel sújtsa még akkor is, ha a regisztráló a regisztrálási dokumentációját azt követően is megfelelővé teheti, hogy az ECHA határozatban megállapította, hogy e dokumentáció nem felel meg a REACH‑rendelet 42. cikke (1) bekezdésének.

170.

Ennélfogva azt javaslom, hogy a Bíróság utasítsa el a második fellebbezési jogalapot mint megalapozatlant.

VII.

A költségekről

171.

Az eljárási szabályzat 184. cikkének (2) bekezdése szerint, ha a fellebbezés megalapozott, a Bíróság határoz a költségekről. E szabályzat 138. cikkének a 184. cikkének (1) bekezdése révén a fellebbezésekre is alkalmazandó (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

172.

A jelen ügyben az Esso Raffinage és az ECHA kérte a pervesztes fél költségek viselésére kötelezését és a Németországi Szövetségi Köztársaság pervesztes lett, így Németországi Szövetségi Köztársaságot kötelezni kell a saját költségei, valamint az Esso Raffinage és az ECHA költségeinek viselésére.

173.

Az eljárási szabályzat 140. cikkének a 184. cikke (1) bekezdése révén a fellebbezésekre is alkalmazandó (1) bekezdése szerint az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket. E szabályzat 184. cikkének (4) bekezdése szerint, ha e fél válaszbeadvány benyújtásával részt vesz a fellebbezési eljárásban vagy a tárgyaláson, a Bíróság dönthet úgy, hogy e fél maga viseli saját költségeit. Ennek megfelelően a Francia Köztársaság és a Holland Királyság maga viseli saját költségeit.

174.

Végezetül, e szabályzat 140. cikkének a 184. cikkének (1) bekezdése révén a fellebbezésekre is alkalmazandó (3) bekezdése többek között akként rendelkezik, hogy a Bíróság elrendelheti, hogy a tagállamoktól vagy uniós intézményektől eltérő beavatkozó felek maguk viseljék saját költségeiket. Ennélfogva úgy kell határozni, hogy az ECEAE, a HOPA REACH és a HOPA maga viseli a saját költségeit.

VIII.

Végkövetkeztetés

175.

A fentiekre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság:

–

a fellebbezést utasítsa el;

–

a Németországi Szövetségi Köztársaságot kötelezze a saját költségeinek, valamint az Esso Raffinage SAS és az Európai Vegyianyag‑ügynökség költségeinek viselésére, valamint

–

a Francia Köztársaságot, a Holland Királyságot, a European Coalition to End Animal Experiments‑t, a Higher Olefins and Poly Alpha Olefins REACH Consortiumot és a Higher Olefins & Poly Alpha Olefins VZW‑t kötelezze a saját költségeinek viselésére.