A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (kilencedik tanács)

2025. december. 10.(*)

„ Kutatás és technológiafejlesztés – »Horizont 2020« kutatási és innovációs keretprogram (2014 – 2020) – Támogatási megállapodás alapján jogalap nélkül kifizetett összegek visszatéríttetése – Jogerőssé vált szerződéses követelés megalapozottságának vitatása – Jogbiztonság – Elfogadhatatlan jogalap – A megfelelő ügyintézés elve – Gondossági kötelezettség ”

A T‑653/22. sz. ügyben,

a Silex Ipari Automatizálási Zrt. (Silex Zrt.) (székhelye: Budapest [Magyarország], képviseli: Baratta Á. ügyvéd)

felperes

az Európai Bizottság (képviselik: Béres B., M. Ilkova és Onozó R., meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács),

a tanácskozások során tagjai: L. Truchot elnök, M. Sampol Pucurull és T. Perišin (előadó) bírák,

hivatalvezető: V. Di Bucci,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára,

tekintettel arra, hogy a felperes visszavonta a tárgyalás kitűzésére irányuló kérelmét, és mivel ennek nyomán a Törvényszék az eljárási szabályzata 106. cikkének (3) bekezdése alapján úgy határozott, hogy a keresetről az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határoz,

tekintettel a 2023. november 22‑i pervezető intézkedésre, amelyben a Törvényszék felhívta a feleket, hogy terjesszék elő észrevételeiket a felperes által a keresetlevélben kifejtett érvelés egy része elfogadhatatlanságának esetleges megállapításából levonandó következtetésekkel kapcsolatban,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetében a felperes, a Silex Ipari Automatizálási Zrt. (Silex Zrt.) a Kkv‑ügyi Végrehajtó Ügynökséggel (EASME) kötött „739280 – Electric axle for commercial vehicles – ELECTRIC_AXLE” támogatási megállapodás (a továbbiakban: támogatási megállapodás) teljesítésével összefüggő, kamatokkal növelt 27 726,44 euró összeg visszafizettetéséről szóló, 2022. augusztus 8‑i C(2022) 5863 final bizottsági határozat (a továbbiakban: megtámadott határozat) megsemmisítését kéri.

 A jogvita előzményei

2        A felperes a magyar jog szerint működő vállalkozás, amely haszongépjárművekhez fejleszt és gyárt vezérléseket.

3        A felperes a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) létrehozásáról és az 1982/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11‑i 1291/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 104. o.) 22. cikkének (2) bekezdése alapján közzétett pályázati felhívásra 2016. június 15‑én pályázatot nyújtott be az EASME‑hez – amely 2021. április 1‑jétől az Európai Innovációs Tanács és Kkv‑ügyi Végrehajtó Ügynökség (Eismea) – a kis‑ és középvállalkozások (kkv‑k) innovációs támogatási eszközének 2. szakasza alapján, amely a kutatásra és fejlesztésre, a tesztelésre és az első kereskedelmi alkalmazásra irányul.

4        E pályázat a 12–13 tonna össztömegű közúti haszonjárművekhez tervezett, olyan – elektromos futóműnek nevezett – integrált elektromos hajtáslánc kifejlesztésére vonatkozott, amely egy mechanikus futóművet tartalmaz elektromos motorokkal, hajtásokkal és futóművezérléssel.

5        2016. július 22‑én az EASME tájékoztatta a felperest, hogy pályázatát elfogadták.

6        2016. október 20‑án és 21‑én a felperes és az EASME megkötötte az elektromos autóbuszokhoz szükséges elektromos futómű prototípusának kifejlesztésére vonatkozóan az Európai Unió által nyújtott finanszírozás célját szolgáló támogatási megállapodást.

7        A támogatási megállapodás 5.1. és 5.2. cikke szerint a felperesnek 964 775 euró maximális összegű támogatást ítéltek oda, amely a projekttevékenység elszámolható költségeinek 70%‑os megtérítése előírásának felelt meg. E költségek becsült összege 1 378 250 eurót tett ki.

8        A támogatási megállapodás a projekt végrehajtását hét munkacsomagra (work packages [WP]), tizenhárom célkitűzésre (deliverables [D]) és kilenc mérföldkőre (milestones [MS]) tagolta.

9        A támogatási megállapodás 21.2. cikke szerint az előfinanszírozás célja annak biztosítása, hogy a kedvezményezett induló forrásban részesüljön, és e forrás összege a támogatás egyenlegének kifizetéséig az Unió tulajdonában maradjon. A támogatási szerződés 21.4. cikke ezenfelül úgy rendelkezett, hogy az egyenleg összege a felperes által a projekttevékenység végrehajtása érdekében kifizetett elszámolható költségek fennmaradó részének megtérítését biztosítja. Ha azonban a korábbi kifizetések teljes összege magasabb a támogatás végső összegénél, az egyenleg kifizetésének visszatérítés formájában kell történnie. Az egyenleget tehát az EASME‑nek úgy kellett kiszámítania, hogy a támogatás végső összegéből levonja az előfinanszírozásnak és a már folyósított esetleges időközi kifizetéseknek a teljes összegét.

10      Ezenkívül a fenti 10. pontban említett kikötésekből az következik, hogy az előfinanszírozásnak a támogatás maximális összege 5%‑ának megfelelő részét a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) részvételi és terjesztési szabályainak megállapításáról, valamint az 1906/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11‑i 1290/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 81. o.) 38. cikkének és 39. cikke (2) bekezdésének megfelelően egy garanciaalapba kellett utalni. A támogatás egyenlegének kifizetése időpontjában, amennyiben ez utóbbi pozitív, a garanciaalaphoz rendelt összeget fel kellett szabadítani és azt ki kellett fizetni a kedvezményezettnek. Ha azonban az egyenleg negatív, azt le kellett vonni a garanciaalaphoz rendelt összegből. Abban az esetben, ha az egyenleg a garanciaalapba rendelt összegből való levonást követően továbbra is negatív, az egyenleg fennmaradó összegét vissza kellett téríttetni.

11      A 24 hónap tartamú projekttevékenység megkezdésének időpontjaként 2016. november 1‑jét jelölték meg.

12      2016. november 2‑án a felperes előfinanszírozás címén 434 148,76 euróban részesült a 2016. november 1. és 2017. október 31. közötti időszakra vonatkozóan, 48 238,75 eurót pedig – amely a támogatás maximális összege 5%‑ának felelt meg – a támogatási megállapodás 21.2. cikkével összhangban a garanciaalapba utaltak.

13      A felperes a 2016. november 1. és 2017. október 31. közötti időszak tekintetében 2017. november 20‑án benyújtotta az EASME‑nek az első időszakos jelentést (a továbbiakban: első időszakos jelentés) annak érdekében, hogy a támogatás második része a 2017. november 1. és 2018. október 31. közötti időszakra vonatkozóan kifizetésre kerüljön.

14      Az EASME a 2017. december 22‑i levelében elutasította az első időszakos jelentést, és jelezte a felperesnek, hogy azt felül kell vizsgálni. Az EASME a műszaki vonatkozást érintően egy rövid távú végrehajtási terv kidolgozását kérte, olyan javasolt korrekciós intézkedések listájával, amelyek célja a projektnek az eredeti célkitűzésekkel összhangban álló megvalósítása azon eltéréseket és késedelmeket is figyelembe véve, amelyeket a végrehajtása során állapítottak meg. A pénzügyi vonatkozásokat illetően az EASME arra hívta fel a felperest, hogy adjon további magyarázatot a közvetlen személyi jellegű költségek elszámolhatóságát illetően. Végezetül az EASME a támogatási megállapodás 47.1. cikke alapján felfüggesztette a támogatásnak a projekt végrehajtásának második évére vonatkozóan esedékes részének kifizetésére vonatkozó köztes határidőt, amelynek a támogatási megállapodás 21.3. cikke értelmében 2018. február 20‑án kellett volna lejárnia.

15      A felperes 2018. január 18‑án benyújtotta az első időszakos jelentés felülvizsgált változatát, majd 2018. január 22‑én a támogatási megállapodás – többek között a köztes határidők – módosítására irányuló javaslatát, kifejtve, hogy e módosítás nincs hatással sem a 2018. október 31‑i végső határidőre, sem az elkülönített költségvetésre, és az elektromos futómű műszaki jellemzőire.

16      Az EASME 2018. február 21‑én elfogadta az első ellenőrzési jelentést, amelyben elutasította az első időszakos jelentés felülvizsgált változatát.

17      2018. március 12‑i levelében az EASME arról tájékoztatta a felperest, hogy a támogatási megállapodás 42. cikke alapján úgy határozott, hogy a 2016. november 1. és 2017. október 31. közötti időszakra vonatkozóan bejelentett költségeket nem elszámolható költségekként elutasítja, így nem teljesíti a támogatás azon részének időközi kifizetését, amely a projekt végrehajtásának második évére vonatkozóan jár.

18      Az EASME projektfelelőse a 2018. március 15‑i levelében közölte a felperessel, hogy 2018. március 28‑án az ezen ügynökség által megbízott szakértő (a továbbiakban: első értékelő szakértő) helyszíni vizsgálatára kerül sor a felperes helyiségeiben annak érdekében, hogy a támogatási megállapodás 22.1.2. cikke alapján a projekt végrehajtását ellenőrizzék.

19      2018. március 28‑án az első értékelő szakértő a projektfelelőssel együtt a felperes helyiségeiben elvégezte a fenti 18. pontban említett vizsgálatot.

20      2018. április 25‑i levelében az EASME megküldte a felperesnek az első értékelő szakértő és a projektfelelős vizsgálatát követően készült ellenőrzési jelentését, megerősítve azon álláspontját, amely szerint a projekt nem valósította meg a célkitűzéseket, nem teljesítette a megállapodás szerinti mérföldköveket, és súlyos késedelem következett be annak végrehajtása tekintetében (a továbbiakban: második ellenőrzési jelentés).

21      A felperes a 2018. május 25‑i levelében megküldte a második ellenőrzési jelentésre vonatkozó írásbeli észrevételeit, és az első értékelő szakértő megállapításai közül egyeseket vitatott.

22      2018. június 15‑i levelében az EASME értesítette a felperest arról, hogy a támogatási megállapodást annak 50.3. cikke alapján fel kívánja mondani azzal az indokkal, hogy a projekt nem valósította meg a célkitűzéseket, nem teljesítette a megállapodás szerinti mérföldköveket, és súlyosan megkésett (a továbbiakban: felmondó határozat).

23      E levél kézhezvételét követően a felperes megbízott egy szakértőt azzal, hogy adjon szakvéleményt a projekt állásáról és annak várható befejezéséről. E szakvéleményt 2018. július 9‑én fogadták el, és azt 2018. július 14‑én továbbították az EASME‑nek, a felperes által a projekt aktuális állásáról készített jelentés kíséretében.

24      2018. szeptember 19‑i levelében a felperes a támogatási megállapodás módosítására vonatkozóan benyújtott egy második javaslatot, amely a projekt időtartamának 24 hónapról 29 hónapra történő meghosszabbítására, valamint a jelentések benyújtására vonatkozó egyes határidők módosítására irányult.

25      Az EASME a 2018. október 8‑i – magyarázó érveléssel kísért – levelében a támogatási megállapodás 50.3. cikke alapján felmondta az említett megállapodást, amelynek eredetileg 2018. október 31‑én kellett volna lejárnia (a továbbiakban: a felmondást megerősítő határozat).

26      2018. december 6‑án a felperes annak érdekében, hogy a támogatásnak a projekt végrehajtásának második évére vonatkozóan járó részét, valamint a támogatás egyenlegét kifizessék a számára, megküldte az EASME‑nek a támogatási megállapodás 20.4. cikkében előírt végleges beszámoló első változatát, amely többek között a teljesített szakaszok, valamint a megvalósított célkitűzések ismertetését tartalmazta (a továbbiakban: végleges beszámoló).

27      2019. március 6‑án az EASME megküldte a felperesnek a harmadik ellenőrzési jelentést, amelynek értelmében a projekt nem valósította meg a célkitűzéseket, nem teljesítette a megállapodás szerinti mérföldköveket, és súlyos késedelem következett be annak végrehajtása tekintetében. Azonkívül, hogy a projekt bizonyos szakaszait késedelmesen hajtották végre, e jelentésből az is kiderült, hogy számos adat és információ hiányzik, így a projektet nem a szerződéses kötelezettségeknek megfelelően valósították meg.

28      2019. március 29‑én a felperes benyújtotta a végleges beszámoló új változatát a harmadik ellenőrzési jelentésben szereplő észrevételek megcáfolása céljából.

29      2019. április 10‑i levelében az EASME megküldte a harmadik ellenőrzési jelentés új változatát (a továbbiakban: harmadik ellenőrzési jelentés felülvizsgált változata).

30      A felperes a 2019. május 10‑i levelében az EASME részére dokumentumot küldött „Az értékelésre vonatkozó észrevételek” címmel, amelyben azt kifogásolta, hogy a harmadik ellenőrzési jelentésben az EASME nem vette figyelembe a 2019. március 29‑én megküldött információkat.

31      2019. július 31‑i levelében az EASME megerősítette, hogy a harmadik ellenőrzési jelentés felülvizsgált változatát a felperes által benyújtott észrevételek ellenére fenntartja.

32      2020. február 3‑i levelében a felperes panaszt nyújtott be az Európai Bizottsághoz a „Horizont 2020” keretprogram keretében a kkv‑knak szánt eszköz EASME általi kezelésével és végrehajtásával kapcsolatban (a továbbiakban: panasz).

33      2020. február 19‑i levelében a Bizottság elutasította a panaszt.

34      2020. február 20‑i levelében a felperes benyújtotta a végleges jelentés utolsó változatát.

35      2020. február 28‑i levelében a felperes válaszolt a Bizottság 2020. február 19‑i levelére.

36      Az EASME a 2020. március 6‑i előzetes tájékoztató levelében megküldte a felperesnek a „Végleges pénzügyi elszámolás” című dokumentumot, és közölte vele, hogy egyrészt 55 454,44 euró összeg vonatkozásában beszedési eljárást indít, másrészt pedig a garanciaalapból történő közvetlen levonással 48 238,75 euró összeget kíván visszatéríttetni.

37      2020. június 2‑i levelében a felperes előterjesztette a 2020. március 6‑i előzetes tájékoztató levélre vonatkozó észrevételeit.

38      A 2020. augusztus 18‑i levélben az EASME úgy határozott, hogy a garanciaalapból történő közvetlen levonás útján 48 238,75 euró összeget visszatéríttet, és a felperesnek megküldte a 3242009492. sz. terhelési értesítőt (a továbbiakban: terhelési értesítő), amely a visszatérítendő 55 454,44 euró összegre vonatkozott.

39      2020. november 5‑i levelében a felperes annak engedélyezését kérte az EASME‑től, hogy a terhelési értesítőben követelt összeget részletekben fizethesse ki.

40      2020. december 16‑i levelében a Bizottság Költségvetési Főigazgatósága engedélyezte a felperes számára a követelt összeg részletekben történő kifizetését, feltéve hogy az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18‑i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 104. cikke első bekezdésének b) pontja értelmében pénzügyi biztosítékot nyújt.

41      2021. január 14‑i levelében a felperes arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem tud pénzügyi biztosítékot nyújtani, de elfogadja a részletfizetés feltételeit.

42      2021. február 1‑jei levelében a Bizottság arról tájékoztatta a felperest, hogy el tudja fogadni valamely harmadik személy által nyújtott, egyetemleges felelősségen alapuló kezességét is, ha a felperes 2021. február 10. előtt teljesíti a követelt összeg első részletét. A Bizottság e levélhez a tartozás beszedésére vonatkozó, a fizetési határidőket is magában foglaló ütemezési tervet is csatolt.

43      2021. február 9‑i levelében a felperes arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem áll módjában harmadik személy által nyújtott, egyetemleges felelősségen alapuló kezességet felajánlani, azonban tartozását részletfizetési terv alapján kívánja visszafizetni. Így a felperes lényegében arra hívta fel a Bizottságot, hogy javasoljon számára alternatív megoldást a harmadik személy által nyújtott pénzügyi biztosíték vagy egyetemleges felelősségen alapuló kezesség követelményéhez képest.

44      2021. március 9‑i levelében a Bizottság felhívta a felperest, hogy a terhelési értesítőben meghatározott határidő lejárta előtt fizesse meg a tőkeösszeg késedelmi kamatokkal növelt összegét. E levélben a Bizottság azt is pontosította, hogy amennyiben az említett levél kézhezvételétől számított két héten belül nem kerül sor a fizetésre, a tőkeösszeg késedelmi kamatokkal növelt összegét az összes rendelkezésre álló jogi eszköz igénybevételével visszafizetteti.

45      2021. március 24‑én a felperes 13 864 euró összeget fizetett ki, és ugyanezen a napon kelt levelében kérte a Bizottságtól, hogy egyrészt engedélyezze a fennmaradó összegnek részletekben történő visszafizetését, másrészt pedig, hogy lényegében mondjon le a 2018/1046 rendelet 104. cikke első bekezdésének b) pontjában előírt pénzügyi biztosítékról.

46      2021. június 1‑jei levelében a Bizottság elutasította a felperesnek a fenti 45. pontban említett kérelmét azzal az indokkal, hogy a felperes nem nyújtott elfogadható pénzügyi biztosítékot, és nem tartotta be a részletfizetési tervet sem.

47      2021. július 1‑jén a felperes 13 864 euró összeget fizetett.

48      2021. augusztus 17‑i levelében a felperes azt kérte a Bizottságtól, hogy engedélyezze számára a fennmaradó összeg, azaz 27 726,44 euró részletfizetéssel, pénzügyi biztosíték nyújtása nélküli megfizetését.

49      2022. augusztus 8‑án a Bizottság elfogadta a megtámadott határozatot.

 A felek kérelmei

50      A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–        a megfelelő ügyintézés elvének megsértése miatt még abban az esetben is a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére, ha a felperes lenne pervesztes.

51      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

 A jogkérdésről

 Előzetes észrevételek

52      Előzetesen meg kell állapítani, hogy a jelen keresetet az EUMSZ 263. cikk alapján nyújtották be, és az az EUMSZ 299. cikk értelmében végrehajthatónak minősülő megtámadott határozat megsemmisítésére irányul.

53      Az EUMSZ 299. cikk értelmében végrehajtható határozat megtámadható aktusnak minősül az EUMSZ 263. cikk értelmében, amennyiben e határozat az EUM‑Szerződés ezzel ellentétes rendelkezésének hiányában az EUMSZ 288. cikkben említettek közé tartozik. Az ilyen végrehajtható határozat megalapozottsága kizárólag a megsemmisítés elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróság előtt, az EUMSZ 263. cikk alapján vitatható (lásd: 2017. július 4‑i Systema Teknolotzis kontra Bizottság ítélet, T‑234/15, EU:T:2017:461, 90. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

54      E tekintetben a Bíróságnak már kimondta, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 47. cikke szerinti hatékony bírói jogvédelem biztosítása érdekében az EUMSZ 263. cikk alapján szerződéses követelést hivatalosan megállapító, végrehajtható bizottsági határozat megsemmisítése iránti keresetet elbíráló uniós bíróságnak nem csupán a Bizottság mint közigazgatási hatóság cselekményeiből eredő ténybeli és jogi elemeken alapuló megsemmisítési jogalapokról kell határoznia, hanem a Bizottság és a felperes közötti szerződéses jogviszonyból eredő ténybeli és jogi elemeken alapuló megsemmisítési jogalapokról is (lásd ebben az értelemben: 2020. július 16‑i ADR Center kontra Bizottság ítélet, C‑584/17 P, EU:C:2020:576, 88. pont).

55      Ebből következik, hogy az EUMSZ 263. cikk alapján a Bizottságnak a felperessel szemben fennálló szerződéses követelést rögzítő, végrehajtható határozata elleni megsemmisítési keresetet elbíráló uniós bíróság hatáskörrel rendelkezik a Bizottság vagy annak valamely ügynöksége és a felperes közötti szerződéses kapcsolatokból eredő ténybeli és jogi elemeken alapuló jogalapok elbírálására, amelyek annak megállapítására irányulnak, hogy a Bizottságnak nem áll fenn a vitatott szerződéses követelése. A Charta 47. cikkében említett hatékony bírói jogvédelem biztosítása érdekében e hatáskör független a kereset részleges átminősítésének szükségességétől (lásd ebben az értelemben: 2020. július 16‑i ADR Center kontra Bizottság ítélet, C‑584/17 P, EU:C:2020:576, 84. pont).

56      Keresetének alátámasztása érdekében a felperes formálisan három jogalapra hivatkozott, amelyek közül az elsőt az indokolási kötelezettség megsértésére és „nyilvánvaló értékelési hibára”, a másodikat a támogatási megállapodás EASME általi teljesítésének és ellenőrzésének „nyilvánvalóan helytelen” értékelésére, a harmadikat pedig a megfelelő ügyintézés elvének megsértésére alapította.

57      Emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a Törvényszéknek a felperes jogalapjait azok tartalma, és nem azok minősítése alapján kell értelmeznie, és ennek megfelelően kell minősítenie a kereset jogalapjait és érveit (lásd: 2014. szeptember 5‑i Éditions Odile Jacob kontra Bizottság ítélet, T‑471/11, EU:T:2014:739, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

58      E tekintetben, ami az első jogalap egyik részét, illetve a második jogalapot illeti, amely „nyilvánvaló értékelési hibán”, illetve a támogatási megállapodás EASME általi teljesítésének és ellenőrzésének „nyilvánvalóan helytelen” értékelésén alapul, meg kell állapítani, hogy az e jogalapok jellemzéséhez megválasztott címtől függetlenül a felperes érveit úgy kell tekinteni, mint amelyek valójában szerződéses kikötések hatálya alá tartozó jogok megsértésére hivatkoznak, mivel azok az EASME‑nek a támogatási megállapodás teljesítésére vonatkozó elemzésének a vitatására irányulnak.

59      E körülmények között a Törvényszék úgy véli, hogy a felperes lényegében három jogalapra hivatkozik, amelyek közül az elsőt az indokolási kötelezettség megsértésére, a másodikat „nyilvánvaló értékelési hibákra”, valamint a támogatási megállapodás EASME általi teljesítésének és ellenőrzésének „nyilvánvalóan helytelen” értékelésére, a harmadikat pedig a megfelelő ügyintézés elvének megsértésére alapítja.

60      A Törvényszék célszerűnek tartja az első jogalap vizsgálatát, mielőtt a harmadik és a második jogalapról határozna.

 Az ügy érdeméről

 Az első, az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalapról

61      Első jogalapjával a felperes azt állítja, hogy a Bizottság megsértette indokolási kötelezettségét, amikor a megtámadott határozatot a második ellenőrzési jelentésre, a felmondó határozatra, a felmondást megerősítő határozatra, valamint a harmadik felülvizsgált ellenőrzési jelentésre alapította.

62      A Bizottság vitatja a fellebbező állításait.

63      Elöljáróban hangsúlyozni kell, hogy az EUMSZ 296. cikkben említett és a Charta 41. cikke (2) bekezdésének c) pontjában megerősített indokolási kötelezettség az uniós jog olyan alapelve, amelynek célja egyrészt az, hogy az érintett számára a sérelmet okozó aktus megalapozottságának megítélését lehetővé tévő kellő tájékoztatást nyújtson, valamint lehetőséget biztosítson az annak jogszerűségét vitató, bíróság előtti kereset indítására, másrészt pedig az, hogy lehetővé tegye az uniós bíróság számára felülvizsgálatának gyakorlását (lásd: 2024. július 4‑i EUIPO kontra KD ítélet, C‑5/23 P, EU:C:2024:575, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. december 14‑i Green Power Technologies kontra Bizottság ítélet, T‑753/20, nem tették közzé, EU:T:2022:806, 199. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

64      Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy az indokolási kötelezettség terjedelmét a konkrét körülmények, különösen a jogi aktus tartalma, a felhozott indokok jellege és a címzett magyarázathoz fűződő érdeke alapján kell megítélni, és az indokolás elégséges voltának értékeléséhez azt a szóban forgó jogi aktus elfogadásának ténybeli és jogi összefüggései közé kell helyezni. Így a határozat akkor kellően indokolt, ha az érintett címzett előtt ismert összefüggésben fogadták el, amely lehetővé teszi a vele szemben hozott intézkedés jelentőségének megértését (lásd: 2022. december 14‑i Green Power Technologies kontra Bizottság ítélet, T‑753/20, nem tették közzé, EU:T:2022:806, 200. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd még ebben az értelemben: 2012. november 15‑i Tanács kontra Bamba ítélet, C‑417/11 P, EU:C:2012:718, 53. és 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

65      Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 296. cikk által előírt indokolási kötelezettség olyan lényeges eljárási szabálynak minősül, amelyet külön kell választani az indokolás megalapozottságának kérdésétől, amely a vitatott jogi aktus érdemi jogszerűségére vonatkozik. Valamely határozat indokolása ugyanis azon indokok egyértelmű kifejezésében áll, amelyeken e határozat alapszik. Ha ezen indokok hibában szenvednek, az a határozat érdemi jogszerűségét érinti, de annak indokolását nem, és az utóbbi megfelelő lehet annak ellenére, hogy hibás indokokat fejt ki. Ebből az következik, hogy a jogi aktus megalapozottságának a vitatását célzó kifogások és érvek az indokolás hiányára vagy elégtelenségére alapított jogalap keretében nem relevánsak (2015. június 18‑i Ipatau kontra Tanács ítélet, C‑535/14 P, EU:C:2015:407, 37. pont; 2024. október 16‑i Silex kontra Eismea ítélet, T‑654/20, nem tették közzé, EU:T:2024:702, 270. pont).

66      E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a felperes által hivatkozott kifogások többsége valójában az EASME azon érvei megalapozottságának vitatására irányul, amelyek a második ellenőrzési jelentésben, a felmondó határozatban, a felmondást megerősítő határozatban, valamint a harmadik felülvizsgált ellenőrzési jelentésben szerepelnek. Így az indokolási kötelezettség tiszteletben tartásának felülvizsgálata címén nem vizsgálható az EASME által az azon összegek kiszámításának igazolása tekintetében kifejtett indokok érdemi jogszerűsége, amelyeket a támogatási megállapodás alapján jogalap nélkül fizettek ki; e vizsgálat valójában a második jogalap keretébe tartozik.

67      Végezetül az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az indokolási kötelezettség terjedelme a kérdéses jogi aktus természetétől, valamint elfogadásának körülményeitől függ. Az indokolásnak világosan és egyértelműen kell tartalmaznia az aktust kibocsátó intézmény érvelését oly módon, hogy lehetővé tegye egyrészt az uniós bíróság számára a jogszerűség felülvizsgálatát, másrészt pedig az érdekeltek számára jogaik védelme és a döntés megalapozottságának megítélhetősége érdekében a meghozott intézkedés indokainak megismerését (lásd: 2015. október 6‑i Technion és Technion Research & Development Foundation kontra Bizottság ítélet, T‑216/12, EU:T:2015:746, 96. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd még ebben az értelemben: 1998. április 2‑i Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ítélet, C‑367/95 P, EU:C:1998:154, 63. pont).

68      Mindazonáltal nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi jelentőséggel bíró tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, amennyiben azt, hogy valamely aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk követelményeinek, nem pusztán a szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére való tekintettel is (lásd: 2015. október 6‑i Technion és Technion Research & Development Foundation kontra Bizottság ítélet, T‑216/12, EU:T:2015:746, 97. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd még ebben az értelemben: 1998. április 2‑i Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ítélet, C‑367/95 P, EU:C:1998:154, 63. pont).

69      A felperes által előterjesztett első jogalapot a fenti 63‑65., 67. és 68. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat fényében kell megvizsgálni.

70      E tekintetben a megtámadott határozat (1)–(23) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság kifejtette azokat az okokat, amelyek miatt úgy ítélte meg, hogy az EASME és a felperes között létrejött támogatási megállapodás teljesítéséhez kapcsolódó, kamatokkal növelt 27 726,44 euró összeget vissza kell téríttetni. E preambulumbekezdésekből ugyanis lényegében az következik, hogy a projekt végrehajtása nem az intézkedés támogatási megállapodás I. mellékletében található leírásának megfelelően, különösen az e megállapodásban előírt határidőn belül valósult meg, és hogy a megtámadott határozat tárgyát képező összeg az EASME által nem támogathatónak nyilvánított költségek egy részének felel meg. Ezenkívül a megtámadott határozat (23) preambulumbekezdéséből lényegében kitűnik, hogy az EUMSZ 299. cikkben előírt eljárást kellett alkalmazni, mivel a felperes nem fizette meg teljes mértékben a tartozását, nem válaszolt az e tartozásra vonatkozó fizetési felszólításokra és emlékeztetőkre, továbbá nem tudott biztosítékot nyújtani. Ebben az összefüggésben a megtámadott határozat pontos és egyértelmű, időrendi sorrendet követő indokolása lehetővé tette a felperes számára, hogy megismerje az említett határozat alapjául szolgáló indokokat annak érdekében, hogy értékelje azok megalapozottságát, és lehetővé tette a Törvényszék számára, hogy gyakorolja felülvizsgálati jogkörét.

71      A fentiekből következik, hogy mivel a Bizottság nem sértette meg az indokolási kötelezettségét, az első jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

 A harmadik, a megfelelő ügyintézés elvének megsértésére alapított jogalapról

72      A harmadik jogalap alátámasztása érdekében a felperes érvelését lényegében négy részre bontja, amelyek közül az első a panasz vizsgálatának elégtelenségén alapul, a második a támogatási megállapodás felei közötti nézeteltérések kezelésére szolgáló általános mechanizmus hiányán alapul, a harmadik azon alapul, hogy a Bizottság nem válaszolt a felperes 2018/1046 rendelet 104. cikkén alapuló kérelmére, a negyedik pedig ténybeli hibán alapul, amennyiben a Bizottság a megtámadott határozatban úgy ítélte meg, hogy a felperes nem válaszolt fizetési felhívásaira és felszólításaira.

73      A Bizottság vitatja a felperes állításait.

74      Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a Charta 41. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül, tisztességes módon és észszerű határidőn belül intézzék. E jog magában foglalja többek között bármely személy ahhoz való jogát, hogy az őt hátrányosan érintő egyedi intézkedések meghozatala előtt meghallgassák, valamint az igazgatási szervek azon kötelezettségét, hogy döntéseiket indokolják.

75      Ezenfelül a megfelelő ügyintézés elve azt is megköveteli a közigazgatási hatóságtól, hogy a hozzá benyújtott kérelmek valamennyi releváns szempontjára kiterjedő gondos és pártatlan vizsgálatot folytasson le, biztosítva, hogy a határozathozatal során ehhez a lehető legteljesebb körű és legmegbízhatóbb információk álljanak rendelkezésére. Egyébiránt ez a gondossági kötelezettség, amely a minden személyt megillető azon jog szükségszerű velejárója, hogy ügyeiben a közigazgatási hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és észszerű határidőn belül járjanak el, lényegében megköveteli, hogy a közigazgatási hatóság gondosan és pártatlanul vizsgálja meg az adott ügyben felmerült valamennyi releváns körülményt (lásd: 2022. május 12‑i Klein kontra Bizottság ítélet, C‑430/20 P, EU:C:2022:377, 88. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2024. október 16‑i Silex kontra Eismea ítélet, T‑654/20, nem tették közzé, EU:T:2024:702, 79. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

76      Ezen elv alapján kell elemezni a felperes által a harmadik jogalap keretében előadott érvelést.

–       A panasz vizsgálatának elégtelenségére alapított első részről

77      A harmadik jogalap első részében a felperes lényegében azt állítja, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg a panaszt, és csupán átvette az EASME érvelését, amely először is az értékelő szakértő kinevezésére, másodszor a támogatási megállapodás módosítási javaslataira vonatkozott. Ezenkívül harmadszor ezen intézmény nem vizsgálta meg az ahhoz kapcsolódó körülményeket, hogy a végrehajtás kritikus szakaszában nem volt projektfelelős.

78      E tekintetben a panasz keretében a felperes a projekt végrehajtásához kapcsolódó határidők meghosszabbításán kívül azt kérte a Bizottságtól, hogy vonja vissza az EASME‑nek a támogatási megállapodás felmondására, valamint a kifizetési határidő felfüggesztésére vonatkozó határozatait, és ezzel összefüggésben fizesse ki az e megállapodás alapján visszatartott összeget.

79      E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jog egyetlen rendelkezése sem kötelezi az uniós bíróságot arra, hogy minden esetben vizsgálja meg az elé terjesztett kérelmek alátámasztására felhozott jogalapok vagy érvek megalapozottságát. Ellenkezőleg, az uniós bíróság többek között a hatékony igazságszolgáltatással kapcsolatos okokból eltekinthet azon jogalapok megalapozottságának vizsgálatától, amelyeket mint elfogadhatatlanokat vagy hatástalanokat el kell utasítani (lásd analógia útján: 2022. szeptember 29‑i HIM kontra Bizottság ítélet, C‑500/21 P, nem tették közzé, EU:C:2022:741, 72. és 73. pont).

80      A jelen ügyben először is meg kell állapítani, hogy – amint azt a Bizottság a panaszra adott válaszában és a Törvényszékhez benyújtott beadványaiban jelezte, és amit a felperes sem vitatott – a felperes és az EASME között létrejött támogatási megállapodás nem jogosította fel ezen intézményt arra, hogy beavatkozzon az említett megállapodásban előírt szerződéses kötelezettségek teljesítésébe. E tekintetben a támogatási megállapodás első oldalán szereplő azon megjegyzés, amely szerint az EASME „a Bizottság felhatalmazása alapján jár el”, csupán emlékeztetett arra, hogy az EASME a Bizottság végrehajtási hatásköreit gyakorolja, anélkül hogy e hatáskör‑átruházás azt eredményezné, hogy ez utóbbi a támogatási megállapodás aláírójává válna.

81      Ebben az összefüggésben a panaszban ismertetett elemek kifejezetten a támogatási megállapodás teljesítésére vonatkoztak. Márpedig a támogatási megállapodás 57.2. cikkéből kitűnik, hogy a megállapodás értelmezésével, alkalmazásával vagy érvényességével kapcsolatos vita esetén kizárólag a Törvényszék, illetve fellebbezés esetén a Bíróság rendelkezett hatáskörrel.

82      Másodszor, a felperes nem bizonyította, és még csak nem is állította, hogy a Bizottságot a támogatási megállapodás szerződő felének kellett volna tekinteni, vagy hogy az uniós jog valamely rendelkezése alapján lehetősége lett volna visszavonni az EASME által az említett megállapodás alkalmazása során hozott határozatokat.

83      E körülmények között, mivel nem bizonyított, hogy a Bizottságnak lehetősége lett volna helyt adni az EASME és a felperes közötti szerződéses jogviszonyra vonatkozó panasznak, a felperes nem róhatja fel eredményesen a Bizottságnak, hogy e panasz elbírálása során megszegte gondossági kötelezettségét.

84      Ugyanis, még ha feltételezzük is, hogy a Bizottság a panasz vizsgálata során nem tett eleget gondossági kötelezettségének, nem bizonyított, hogy az ilyen kötelezettségszegés hatással lett volna a megtámadott határozat jogszerűségére.

85      Következésképpen a harmadik jogalap első részét mint hatástalant el kell utasítani.

–       A támogatási megállapodás felei közötti nézeteltérések kezelésére szolgáló általános mechanizmus hiányára alapított második részről

86      A harmadik jogalap második részében a felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság nem rendelkezik a támogatási megállapodás felei közötti nézeteltérések kezelésére szolgáló belső vagy külső eljárással vagy mechanizmussal. Ebben az összefüggésben a felperes arra hivatkozik, hogy a projekt végrehajtása során nem volt alkalma érdemi megbeszéléseket folytatni az EASME‑vel technikai vagy üzleti kérdésekről.

87      E tekintetben pontosítani kell, hogy a támogatási megállapodás értelmezésével, alkalmazásával vagy érvényességével kapcsolatos jogviták e megállapodás 57.2. cikke értelmében a Törvényszék, illetve fellebbezés esetén a Bíróság hatáskörébe tartoznak. Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a Charta 41. cikkében előírt, az ítélkezési gyakorlat által értelmezett megfelelő ügyintézés elve nem kötelezi az Unió intézményeit, szerveit vagy hivatalait arra, hogy a támogatási megállapodás felei közötti esetleges nézeteltérések kezelése érdekében belső vagy külső, pert megelőző vitarendezési mechanizmust írjanak elő.

88      Következésképpen nem tekinthető úgy, hogy a Bizottság pusztán azon az alapon, hogy az EASME‑nek az ezen ügynökség és a felperes közötti szerződéses jogviszonyba tartozó aktusaival szemben nem létezett az EUMSZ 272. cikk alapján előírt, a nézeteltérések kezelésére szolgáló mechanizmus, megsértette a megfelelő ügyintézésnek a fenti 75. pontban ismertetett elvét.

89      Egyébiránt, ellentétben azzal, amit a felperes annak bizonyítása érdekében állít, hogy a nézeteltérések kezelésére szolgáló mechanizmus hiánya számára hátrányos volt az EASME‑vel fennálló kapcsolata keretében, a jelen ügynek a megtámadott határozatban és a felek írásbeli beadványaiban pontosított körülményeiből kitűnik, hogy ezen ügynökség értékelései olyan kontradiktórius eljárások tárgyát képezték, amelyek keretében a felperesnek lehetősége volt arra, hogy a támogatási megállapodás teljesítése során többek között a projekt technikai vonatkozásaival kapcsolatban megtegye észrevételeit.

90      Ennélfogva anélkül, hogy határozni kellene a Bizottság által felhozott, a felperes érvelése egy részének elkésettség miatti elfogadhatatlanságára alapított elfogadhatatlansági kifogásról, a harmadik jogalap második részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

–       A lényegében arra alapított harmadik részről, hogy a Bizottság nem válaszolt a felperes 2018/1046 rendelet 104. cikkén alapuló kérelmére

91      A harmadik jogalap harmadik részében a felperes lényegében azt rója fel a Bizottságnak, hogy nem válaszolt a 2021. augusztus 17‑i azon kérelmére, hogy a 2018/1046 rendelet 104. cikkének harmadik bekezdése alapján mondjon le az e cikk első bekezdésének b) pontjában említett biztosítéknak mint a tartozása részletfizetéssel történő rendezésére vonatkozó feltételnek a megköveteléséről.

92      E tekintetben a 2018/1046 rendelet 104. cikke első bekezdésének b) pontja és második bekezdése értelmében a fizetésre vonatkozó további határidők az adós kellően indokolt írásbeli kérelmére megadhatók, feltéve többek között, hogy az uniós jogok védelme érdekében az érintett uniós intézmény számvitelért felelős tisztviselője által elfogadott pénzügyi biztosítéknak minősül, amely mind a tőke, mind pedig a kamatok tekintetében fedezi a még be nem hajtott tartozást, és e biztosíték helyettesíthető valamely harmadik személy által nyújtott, ugyanezen intézmény számvitelért felelős tisztviselője által jóváhagyott, egyetemleges felelősségen alapuló kezességgel.

93      Mindazonáltal a 2018/1046 rendelet 104. cikkének harmadik bekezdése értelmében rendkívüli körülmények esetén és az adós kérésére az uniós intézmény számvitelért felelős tisztviselője eltekinthet az említett cikk első bekezdésének b) pontjában említett garancia megkövetelésétől, amennyiben úgy értékeli, hogy az adós hajlandó és képes teljesíteni a fizetést a póthatáridőig, ám ilyen biztosítékot nem tud nyújtani, és nehéz pénzügyi helyzetben van.

94      A jelen ügyben a Bizottság Költségvetési Főigazgatósága 2020. december 16‑i levelében egy erre irányuló kérelmet követően engedélyezte a felperes számára, hogy tartozását részletfizetéssel rendezze azzal a feltétellel, hogy pénzügyi biztosítékot nyújt.

95      2021. január 14‑i levelében a felperes arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem tud pénzügyi biztosítékot nyújtani, de elfogadja a részletfizetés feltételeit.

96      2021. február 1‑jei levelében a Bizottság arról tájékoztatta a felperest, hogy elfogadhatja egy harmadik személy által nyújtott, egyetemleges felelősségen alapuló kezességet is, ha 2021. február 10. előtt teljesíti a követelt összeg első részletét. A Bizottság e levélhez a tartozás beszedésére vonatkozó, a fizetési határidőket is magában foglaló részletfizetési tervet is csatolt.

97      2021. február 9‑i levelében a felperes arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem áll módjában harmadik személy által nyújtott, egyetemleges felelősségen alapuló kezességet felajánlani, azonban tartozását részletfizetési terv alapján kívánja visszafizetni.

98      2021. március 9‑i levelében a Bizottság felhívta a felperest, hogy a terhelési értesítőben meghatározott határidő, azaz 2021. március 24. előtt fizesse meg a fennmaradó tőkeösszeget a késedelmi kamatokkal együtt, mivel a felperes nem fizette meg a fennmaradó tőkeösszeg első részletét, és nem nyújtott pénzügyi biztosítékot sem. A Bizottság azt is pontosította, hogy amennyiben e levél kézhezvételétől számított két héten belül nem kerül sor a fizetésre, a tőkeösszeg késedelmi kamatokkal növelt összegét az összes rendelkezésre álló jogi eszköz igénybevételével visszafizetteti.

99      2021. március 24‑én a felperes kifizette a 13 864 euró összeget, és ugyanezen a napon kelt levelében kérte a Bizottságtól, hogy egyrészt engedélyezze a fennmaradó összegnek részletekben történő visszafizetését, másrészt pedig, hogy lényegében mondjon le a 2018/1046 rendelet 104. cikke első bekezdésének b) pontjában előírt pénzügyi biztosítékról.

100    2021. június 1‑jei levelében a Bizottság elutasította a felperesnek a fenti 99. pontban említett kérelmét azzal az indokkal, hogy a felperes nem nyújtott elfogadható pénzügyi biztosítékot, és nem tartotta be a részletfizetési tervet sem. E levélváltásból kitűnik, hogy a Bizottság megvizsgálta a felperesnek a 2018/1046 rendelet 104. cikkének harmadik bekezdése alapján a pénzügyi biztosíték nyújtásától való eltérés iránti kérelmét, és kifejtette azokat az okokat, amelyek miatt a felperes a jelen összefüggésben nem részesülhetett e rendelkezés előnyeiből. A Bizottság így pontosította, hogy az ilyen határozatnak figyelembe kell vennie az uniós jogok védelmét és az adósokkal szembeni egyenlő bánásmód elvét. Márpedig e levélből kitűnik, hogy mivel a felperes tartozása 2020. november 16‑án keletkezett, és mivel a részletfizetési tervet nem tartották tiszteletben, ilyen eltérés nem engedélyezhető.

101    E tekintetben, bár a fenti 91. pontban említett 2021. augusztus 17‑i levél nyomán, amelyben a felperes megismételte a 2018/1046 rendelet 104. cikke harmadik bekezdésének alkalmazására irányuló kérelmét, nem született válasz a Bizottság részéről, elegendő megállapítani, hogy a felperes nem bizonyította, hogy az említett levél új elemeket tartalmaz a fenti 99. pontban szereplő 2021. március 24‑i levelében – amelyre a Bizottság válaszolt – említettekhez képest.

102    Közelebbről, a felperes nem bizonyította, és még csak nem is állította, hogy 2021. augusztus 17‑én nem tudta nyújtani a 2018/1046 rendelet 104. cikke első bekezdésének b) pontjában említett pénzügyi biztosítékot, és hogy nehéz pénzügyi helyzetben volt.

103    A fentiekre tekintettel a harmadik jogalap harmadik részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

–       A lényegében a megtámadott határozatot érintő ténybeli hibára alapított negyedik részről

104    A harmadik jogalap negyedik részének alátámasztása érdekében a felperes azt rója fel a Bizottságnak, hogy a megtámadott határozat (23) preambulumbekezdésében lényegében téves ténybeli megállapítást tett, amikor úgy vélte, hogy a felperes nem válaszolt a fizetési felszólításokra és az emlékeztetőkre, miközben a felperes szerint az e‑mail‑váltásaik cáfolják e megállapítást.

105    A 2018/1046 rendelet 100. cikke (2) bekezdésének első albekezdéséből, valamint e rendelet 102. és 103. cikkéből az következik, hogy a Bizottság az EUMSZ 299. cikk értelmében végrehajtható határozatban hivatalosan megállapíthatja a tagállamoktól eltérő jogalanyokkal szembeni követelés fennállását.

106    A jelen ügyben a megtámadott határozat (23) preambulumbekezdéséből lényegében kitűnik, hogy az EUMSZ 299. cikkben előírt eljárást kellett alkalmazni, mivel a felperes nem fizette meg teljes mértékben a tartozását, nem válaszolt az e tartozásra vonatkozó fizetési felszólításokra és emlékeztetőkre, és nem tudott biztosítékot nyújtani.

107    E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy bár a felperes hivatalosan válaszolt a Bizottság leveleire, és 2021. március 24‑én és július 1‑jén két, egyenként 13 864 euró összeget fizetett be tartozásának megfizetése céljából, a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában nem fizette meg a tőketartozás fennmaradó összegét, azaz 27 726,44 eurót, továbbá annak 2005,94 euró összegű késedelmi kamatait.

108    Másodszor, az ügy irataiból kitűnik, hogy a felperes egyrészt a fenti 92. pontban említett 2018/1046 rendelet 104. cikke első bekezdése b) pontjának és második bekezdésének megfelelően nem ajánlott fel a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője által elfogadott pénzügyi biztosítékot vagy az általa jóváhagyott, harmadik személy által nyújtott, egyetemleges felelősségen alapuló kezességet, másrészt pedig nem bizonyította olyan rendkívüli körülmények fennállását, amelyek ugyanezen rendeletnek a – fenti 93. pontban hivatkozott – 104. cikke harmadik bekezdésének megfelelően igazolhatják e követelmények megszüntetését.

109    E körülmények között, még ha feltételezzük is, hogy a Bizottság ténybeli hibát követett el, amikor úgy vélte, hogy a felperes nem válaszolt a fizetési felszólításokra és emlékeztetőkre, e hiba nem érinti a megtámadott határozat (23) preambulumbekezdésében kifejtett másik két indok – vagyis, hogy a felperes nem fizette meg teljes mértékben a tartozását, és nem bizonyította, hogy képes biztosítékot nyújtani – érvényességét.

110    A fentiekre tekintettel a harmadik jogalap negyedik részét mint hatástalant, és ennélfogva a harmadik jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

 A második, a „nyilvánvaló értékelési hibákra”, valamint a támogatási megállapodás EASME általi teljesítésének és ellenőrzésének „nyilvánvalóan helytelen” értékelésére alapított jogalapról

111    A jelen jogalap lényegében nyolc részre oszlik. Az első, a második és a harmadik rész az EASME‑nek a második ellenőrzési jelentésre, a felmondást megerősítő határozatra, valamint a harmadik felülvizsgált ellenőrzési jelentésre vonatkozó következtetéseinek téves jellegén alapul. A negyedik rész annak téves értékelésén alapul, hogy a futómű elkészítése miként haladt előre. Az ötödik rész a műszaki innovációk piaca sajátosságainak a figyelmen kívül hagyására vonatkozik. A hatodik rész a „Horizont 2020” program és a támogatási szerződés céljainak a figyelmen kívül hagyásán alapul. A hetedik rész az EASME által megkövetelt bizonyos tesztek és vizsgálatok elvégzésére vonatkozó igazolás hiányára irányul. Végül a nyolcadik rész arra vonatkozik, hogy az EASME nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a felperes a projektet a végrehajtásának második évére járó támogatás egy részének megfizetésére vonatkozó közbenső határidő felfüggesztése miatt saját forrásaiból valósította meg.

112    A Bizottság egy pervezető intézkedésre válaszul azt állítja, hogy e jogalap a jogbiztonság és a megfelelő igazságszolgáltatás elvére tekintettel elfogadhatatlan, mivel az annak alátámasztására szolgáló érvelést a 2024. október 16‑i Silex kontra Eismea ítélet (T‑654/20, nem tették közzé, EU:T:2024:702) alapjául szolgáló ügyben már felhozták, így e jogalap megalapozottságának vizsgálata azzal a kockázattal járna, hogy ugyanazon bíróságnak kétszer kellene határoznia ugyanarról az azonos tényekre alapított jogalapról, amiből esetlegesen eltérő határozat születik. Másodlagosan a Bizottság vitatja a felperes állításainak megalapozottságát.

113    Egy pervezető intézkedésre válaszul a felperes arra hivatkozik, hogy a jelen jogalap elfogadható, mivel a Bizottságnak meg kellett volna vizsgálnia többek között az EASME magatartását, valamint a megtámadott határozat alapjául szolgáló terhelési értesítő érvényességét. A felperes szerint ezen ügynökségnek a szerződéses jogviszony fennállása alatt megállapított mulasztásai jogellenessé teszik a Bizottság által követett eljárást, valamint a megtámadott határozatot. Mindazonáltal a felperes lényegében elismeri, hogy a jelen jogalap vizsgálatát befolyásolhatja a 2024. október 16‑i Silex kontra Eismea ítélet (T‑654/20, nem tették közzé, EU:T:2024:702).

114    E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a felperes azáltal, hogy lényegében a projekt „nyilvánvaló értékelési hibáira”, valamint „nyilvánvalóan helytelen” értékelésére alapított jogalapra hivatkozik, az EASME‑nek a projekt végrehajtása keretében bejelentett költségek elszámolhatóságát érintő megállapításainak a megalapozottságát vitatja. Amint az a fenti 58. pontból kitűnik, e tekintetben meg kell állapítani, hogy a felperes érvei az e második jogalap jellemzéséhez megválasztott címtől függetlenül valójában szerződéses kikötések hatálya alá tartozó jogok megsértésére hivatkoznak, és az EASME‑nek a támogatási megállapodás teljesítésére, valamint az ahhoz kapcsolódó költségek kiszámítására vonatkozó elemzésének a vitatására irányulnak. Így a jelen jogalappal a felperes vitatja a megtámadott határozat alapjául szolgáló terhelési értesítőben megállapított 55 454,44 euró összegű követelés megalapozottságát.

115    Márpedig a fellebbezés hiányában jogerőssé vált 2024. október 16‑i Silex kontra Eismea ítélet (T‑654/20, nem tették közzé, EU:T:2024:702) 171–225. pontjában a Törvényszék megvizsgálta a felperes által hivatkozott és az EASME‑nek a támogatási megállapodásban előirányzott projekt végrehajtása keretében bejelentett költségek elszámolhatóságára vonatkozó megállapításainak megalapozottságát érintő „nyilvánvaló értékelési hibákra” alapított jogalapot. Ezenkívül a Törvényszék ugyanezen ítéletben elutasította az arra alapított jogalapokat is, hogy az EASME megsértette a megfelelő ügyintézés elvét, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás követelményeit, az arányosság elvét, valamint az indokolási kötelezettséget. Következésképpen a Törvényszék elutasította a felperes annak megállapítására irányuló kérelmeit, hogy az EASME által 55 454,44 euró összeg visszatérítését elrendelő terhelési értesítő megalapozatlan.

116    Először is emlékeztetni kell arra, hogy mind a jog, mind a jogviszonyok stabilitásának, illetve az igazságszolgáltatás megfelelő működésének biztosításához fontos, hogy ne lehessen többé vita tárgyává tenni azokat a bírósági határozatokat, amelyek a rendelkezésre álló jogorvoslatok kimerülését, illetve az azok előterjesztésére nyitva álló határidők elteltét követően jogerőre emelkedtek (lásd: 2022. május 17‑i Ibercaja Banco ítélet, C‑600/19, EU:C:2022:394, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

117    Ezenkívül a jogbiztonság elvéből az következik, hogy a közigazgatási hatóság főszabály szerint nem kötelezhető arra, hogy visszavonja az észszerű jogorvoslati határidő lejártával vagy a jogorvoslati út kimerítésével jogerőssé vált közigazgatási határozatot. Ezen elv tiszteletben tartása annak elkerülését teszi lehetővé, hogy a joghatást kiváltó közigazgatási aktusokat időbeli korlátok nélkül megkérdőjelezzék (lásd ebben az értelemben: 2020. május 14‑i Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság Dél‑alföldi Regionális Igazgatóság ítélet, C‑924/19 PPU és C‑925/19 PPU, EU:C:2020:367, 186. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

118    Ezenfelül az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogbiztonság elve az uniós jogból fakadó helyzetek és jogviszonyok előreláthatóságának biztosítására irányul. E célból alapvető fontosságú, hogy az intézmények tiszteletben tartsák az általuk elfogadott, és a jogalanyok jogi és ténybeli helyzetét befolyásoló aktusok sérthetetlenségét, és ennek megfelelően ezen aktusokat csak a hatásköri és eljárási szabályok betartásával módosíthatják (lásd ebben az értelemben: 1997. október 21‑i Deutsche Bahn kontra Bizottság ítélet, T‑229/94, EU:T:1997:155, 113. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

119    Így a jelen ügyben, mivel a 2024. október 16‑i Silex kontra Eismea ítélet (T‑654/20, nem tették közzé, EU:T:2024:702) jogerőre emelkedett, és mivel ebben az ítéletben a Törvényszék elutasította a terhelési értesítő megalapozatlanságának megállapítására irányuló kérelmeket, az szintén jogerőre emelkedett, így az ezen aktusban megállapított követelés főszabály szerint nem kérdőjelezhető meg.

120    Másodszor, az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az EUM‑Szerződés – különösen annak 263. és 272. cikke – teljes jogorvoslati és eljárási rendszert hozott létre, melynek célja, hogy biztosítsa az uniós jogi aktusok jogszerűségének felülvizsgálatát, az uniós bíróságra ruházva azt (lásd ebben az értelemben: 2021. július 15‑i FBF ítélet, C‑911/19, EU:C:2021:599, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

121    Így az EUMSZ 272. cikken alapuló szerződésszegés megállapítása iránti keresetet olyan önálló jogorvoslatként hozták létre, amely a jogorvoslati rendszerben sajátos szerepet tölt be, és sajátos tárgyára figyelemmel meghatározott feltételekkel vehető igénybe (lásd analógia útján: 2021. március 25‑i Carvalho és társai kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑565/19 P, nem tették közzé, EU:C:2021:252, 101. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

122    Következésképpen az EUMSZ 272. cikk alapján benyújtott első kereset elutasítása még akkor sem vonja maga után automatikusan az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott második kereset elutasítását, ha a második kereset tárgya szoros kapcsolatban áll az elsővel (lásd analógia útján: 2021. március 25‑i Carvalho és társai kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑565/19 P, nem tették közzé, EU:C:2021:252, 101. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

123    Mindazonáltal a felperes a megsemmisítés iránti kereset révén nem érheti el ugyanazt az eredményt, mint amellyel számára a szerződésszegés megállapítása iránti kereset sikeressége járt volna, amelyet azonban nem terjesztett elő határidőn belül (lásd analógia útján: 2021. március 25‑i Carvalho és társai kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑565/19 P, nem tették közzé, EU:C:2021:252, 103. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

124    Így, noha valamely fél az EUMSZ 263. cikk alapján anélkül vitathat egy szerződéses követelésre vonatkozó végrehajtható okiratot, hogy bármely jogszabály is arra kötelezné, hogy az EUMSZ 272. cikke alapján előzetesen az uniós bírósághoz forduljon, a felek nem nyújthatnak be megsemmisítés iránti keresetet annak érdekében, hogy a Törvényszék újból értékelje e követelés megalapozottságát, amennyiben a szerződés tárgyában korábban eljáró Törvényszék jogerősen megállapította, hogy az megalapozott.

125    A végrehajtható okirat megsemmisítése iránti kereset alátámasztására felhozott, olyan szerződéses követelés vitatására irányuló jogalap ugyanis, amelynek alapja egy, az EUMSZ 272. cikk alapján korábban eljáró uniós bíróság határozata értelmében jogerőssé vált terhelési értesítő, e határozat joghatásainak egészben vagy részben történő semmissé nyilvánítását eredményezné, ami a jogbiztonság és a megfelelő igazságszolgáltatás elve megsértésének minősülne. E körülmények között az ilyen jogalapot elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

126    Harmadszor, a felperes helyesen hivatkozik arra, hogy a 2024. október 16‑i Silex kontra Eismea ítélet (T‑654/20, nem tették közzé, EU:T:2024:702) rendelkező részéhez, valamint az azt szükségképpen alátámasztó indokoláshoz kapcsolódó jogerő nem eredményezheti a jelen kereset elutasítását.

127    Az ítélkezési gyakorlatból ugyanis az következik, hogy jogerő csak azokhoz a ténybeli és jogi kérdésekhez kapcsolódik, amelyeket egy korábbi bírósági határozat ténylegesen vagy szükségszerűen eldöntött, és az csak akkor képezi akadályát a későbbi kereset elfogadhatóságának, ha az említett határozat alapjául szolgáló kereset ugyanazon felek között volt folyamatban, a keresetnek ugyanaz volt a tárgya és ugyanazon a jogcímen alapult (lásd: 2020. szeptember 17‑i Rosneft és társai kontra Tanács ítélet, C‑732/18 P, nem tették közzé, EU:C:2020:727, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

128    Márpedig igaz, hogy a 2024. október 16‑i Silex kontra Eismea ítélet (T‑654/20, nem tették közzé, EU:T:2024:702) alapjául szolgáló eljárás és a jelen ügy nem ugyanazok között a felek között van folyamatban, nem ugyanarra a tárgyra vonatkozik, és nem ugyanazon a jogcímen alapul.

129    A jelen ügyben ugyanakkor a jelen jogalap elfogadhatatlanságának oka nem a jogerő elvének, hanem a – szélesebb terjedelmű – jogbiztonság és a gondos igazságszolgáltatás elvének alkalmazásából ered.

130    Következésképpen a második jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

131    A fenti megfontolásokból következően a jelen keresetet teljes egészében el kell utasítani.

 A költségekről

132    A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az eljárási szabályzat 135. cikkének (1) bekezdése értelmében azonban, ha az a méltányosság alapján indokolt, a Törvényszék határozhat úgy, hogy a pervesztes felet a saját költségein felül a másik fél költségei csak egy részének viselésére kötelezi, vagy e címen nem kötelezi a költségek viselésére. Ezenkívül az említett szabályzat 135. cikkének (2) bekezdése szerint a Törvényszék a pernyertes felet is kötelezheti a költségek részbeni vagy teljes viselésére, ha az a pernyertes magatartása – beleértve a kereset benyújtását megelőzően tanúsított magatartását is – alapján indokoltnak tűnik.

133    A jelen ügyben a fenti 72–110. pontból kitűnik, hogy a Bizottság nem sértette meg a megfelelő ügyintézés elvét. E körülmények között ezen intézménynek a költségek viselésére való kötelezése nem igazolható.

134    Következésképpen a felperest, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      A Törvényszék a Silex Ipari Automatizálási Zrt.‑t (Silex Zrt.) kötelezi a költségek viselésére.

Kihirdetve Luxembourgban, a 2025. december 10-i nyilvános ülésen.

*      Az eljárás nyelve: magyar.