|
Az Európai Unió |
HU C sorozat |
|
C/2024/7434 |
2024.12.13. |
A (EU) 2019/33 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 17. cikkének (2) és (3) bekezdésében említett, egy borágazati elnevezéshez tartozó termékleírás standard módosításának jóváhagyásáról szóló értesítés közzététele
(C/2024/7434)
Ez az értesítés a(EU) 2019/33 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (1) 17. cikke (5) bekezdésének megfelelően kerül közzétételre.
ÉRTESÍTÉS STANDARD MÓDOSÍTÁS JÓVÁHAGYÁSÁRÓL
„Béarn”
PDO-FR-A0597-AM03
Az értesítés időpontja: 2024.10.8.
A JÓVÁHAGYOTT MÓDOSÍTÁS LEÍRÁSA ÉS INDOKOLÁSA
1. Földrajzi terület
A termékleírás I. fejezetében a „Különböző műveletek elvégzésére kijelölt területek és övezetek” című IV. szakasz „Földrajzi terület” című 1. pontja a hivatalos földrajzi kódexre (Code officiel géographique) utaló hivatkozással módosult, amely országos szinten, megyénként állapítja meg és rögzíti a települések jegyzékét.
Az egységes dokumentum a „Körülhatárolt földrajzi terület” című pontban kiegészült ezzel a hivatkozással.
A termékleírás I. fejezetében a „Különböző műveletek elvégzésére kijelölt területek és övezetek” című IV. szakasz „Parcellákra osztott körülhatárolt terület” című 2. pontja a parcellákra osztott termőterületet jóváhagyó szervre utaló hivatkozással módosult. Ez az átdolgozás nem érinti az egységes dokumentumot.
2. A bor(ok) tömör leírása
A borok leírása az adatok pontosítása érdekében kiegészült, megemlítve különösen azt, hogy a jellemzők megfelelnek az európai rendeletekben meghatározott szabályoknak.
Az egységes dokumentum módosult.
EGYSÉGES DOKUMENTUM
1. Elnevezés
Béarn
2. A földrajzi árujelző típusa:
OEM – oltalom alatt álló eredetmegjelölés
3. A szőlőből készült termékek kategóriái
|
1. |
Bor |
3.1. Kombinált Nómenklatúra-kód
|
— |
22 – ITAL, ALKOHOLTARTALMÚ FOLYADÉK ÉS ECET 2204 – Friss szőlőből készült bor, beleértve a szeszezett bort is; szőlőmust, a 2009 vámtarifaszám alá tartozók kivételével |
4. A bor(ok) leírása
1. Vörösborok
TÖMÖR SZÖVEGES LEÍRÁS
A vörösborok házasítással is készíthetők. Megjegyzendő, hogy a felhasznált fő szőlőfajták olyan, helyi eredetű fajták, amelyek jól alkalmazkodtak a térség talaj- és éghajlati viszonyaihoz. Részben ennek is köszönhető az eredetmegjelölés borainak eredetisége. A vörösborok jó tanninpotenciállal rendelkeznek. Gyakran a gyümölcsös aromák dominálnak bennük, amelyek az érlelés során még összetettebbé alakulhatnak.
A borok térfogatszázalékban kifejezett minimális természetes alkoholtartalma 11 %.
Minden, ömlesztve vagy kiszerelve történő forgalmazásra kész bortételnek az alábbi jellemzőkkel kell rendelkeznie:
|
— |
a térfogatszázalékban kifejezett összes alkoholtartalom az alkoholtartalom-növelést követően nem haladja meg a 13,5 %-ot; |
|
— |
az almasavtartalom legfeljebb 0,4 g/l (gramm/liter); |
|
— |
az erjeszthetőcukor-tartalom (glükóz- és fruktóztartalom) legfeljebb: 3 g/l a 14 térfogatszázaléknál alacsonyabb természetes alkoholtartalmú vörösborok esetében; 4 g/l a 14 térfogatszázaléknál magasabb természetes alkoholtartalmú vörösborok esetében. |
A többi jellemző alapértelmezés szerint megfelel az uniós jogszabályokban meghatározott jellemzőknek.
Általános analitikai jellemzők
|
— |
Maximális összes alkoholtartalom (térfogatszázalék): — |
|
— |
Minimális tényleges alkoholtartalom (térfogatszázalék): 11 |
|
— |
Minimális összes savtartalom: milliekvivalens/liter |
|
— |
Maximális illósavtartalom (milliekvivalens/liter): — |
|
— |
Maximális összes kén-dioxid-tartalom (milligramm/liter): — |
2. Fehérborok
TÖMÖR SZÖVEGES LEÍRÁS
A borok házasítással is készíthetők. Megjegyzendő, hogy a felhasznált fő szőlőfajták olyan, helyi eredetű fajták, amelyek jól alkalmazkodtak a térség talaj- és éghajlati viszonyaihoz. Részben ennek is köszönhető az eredetmegjelölés borainak eredetisége. A fehérborokban egyensúlyt alkot az üdeség és az olajosság, illatuk bizonyos komplexitást mutat, amelyben a gyümölcsös és virágos aromajegyek dominálnak.
A borok térfogatszázalékban kifejezett minimális természetes alkoholtartalma 11 %.
Minden, ömlesztve vagy kiszerelve történő forgalmazásra kész bortételnek az alábbi jellemzőkkel kell rendelkeznie:
|
— |
a térfogatszázalékban kifejezett összes alkoholtartalom az alkoholtartalom-növelést követően nem haladja meg a 13,5 %-ot, |
|
— |
az erjeszthetőcukor-tartalom (glükóz- és fruktóztartalom) legfeljebb 4 g/l. |
A többi jellemző alapértelmezés szerint megfelel az uniós jogszabályokban meghatározott jellemzőknek.
Általános analitikai jellemzők
|
— |
Maximális összes alkoholtartalom (térfogatszázalék): — |
|
— |
Minimális tényleges alkoholtartalom (térfogatszázalék): 11 |
|
— |
Minimális összes savtartalom: — |
|
— |
Maximális illósavtartalom (milliekvivalens/liter): — |
|
— |
Maximális összes kén-dioxid-tartalom (milligramm/liter): — |
3. Rozé borok
TÖMÖR SZÖVEGES LEÍRÁS
A rozé borok színe általában halvány rózsaszíntől élénkebb rózsaszínig terjed. Ezeket az üde és lágy, kellemes szerkezetű borokat piros bogyós gyümölcsöket és citrusféléket idéző aromajegyek jellemzik. A borok házasítással is készíthetők. Megjegyzendő, hogy a felhasznált fő szőlőfajták olyan, helyi eredetű fajták, amelyek jól alkalmazkodtak a térség talaj- és éghajlati viszonyaihoz. Részben ennek is köszönhető az eredetmegjelölés borainak eredetisége.
A borok térfogatszázalékban kifejezett minimális természetes alkoholtartalma 11 %.
Minden, ömlesztve vagy kiszerelve történő forgalmazásra kész bortételnek az alábbi jellemzőkkel kell rendelkeznie:
|
— |
a térfogatszázalékban kifejezett összes alkoholtartalom az alkoholtartalom-növelést követően nem haladja meg a 13,5 %-ot, |
|
— |
a rozé borok esetében az erjeszhetőcukor-tartalom (glükóz- és fruktóztartalom) legfeljebb 4 gramm/liter. Ez az érték literenként 5 grammra növelhető, ha a H2SO4-ben kifejezett összes savtartalom literenként legalább 81,6 milliekvivalens (vagy 4 g H2SO4). Az összes savtartalom, az illósavtartalom és az összes kén-dioxid-tartalom értékei a jogszabályokban megállapított értékek. |
A többi jellemző alapértelmezés szerint megfelel az uniós jogszabályokban meghatározott jellemzőknek.
Általános analitikai jellemzők
|
— |
Maximális összes alkoholtartalom (térfogatszázalék): — |
|
— |
Minimális tényleges alkoholtartalom (térfogatszázalék): 11 |
|
— |
Minimális összes savtartalom: — |
|
— |
Maximális illósavtartalom (milliekvivalens/liter): — |
|
— |
Maximális összes kén-dioxid-tartalom (milligramm/liter): — |
5. Borkészítési eljárások
5.1. Konkrét borászati eljárások
1. Konkrét borászati eljárás
|
— |
A fehér- és rozé borok közvetlen préseléssel készülnek. |
|
— |
A rozé borok készítéséhez tilos borászati felhasználásra szánt aktív szenet használni, akár önmagában, akár különféle készítményekbe keverve. |
|
— |
A térfogatszázalékban kifejezett összes alkoholtartalom az alkoholtartalom-növelést követően nem haladja meg a 13,5 %-ot. |
A fenti rendelkezésen kívül a boroknak az alkalmazott borászati eljárások tekintetében meg kell felelniük a közösségi szinten, valamint a mezőgazdaságról és a tengeri halászatról szóló törvénykönyvben meghatározott kötelezettségeknek.
2. Művelési gyakorlat
|
— |
Ültetési sűrűség A szőlőültetvényeken a minimális ültetési sűrűség hektáronként 4 000 tőke, a sorok közötti távolság pedig legalább 2,50 méter. A Pyrénées-Atlantiques megye következő településein található, vörös- és rozé borok előállítására szánt szőlőültetvényeken a sorok közötti távolság legfeljebb 2,80 méter lehet: Abos, Arbus, Artiguelouve, Aubertin, Bosdarros, Cardesse, Cuqueron, Estialesq, Gan, Gelos, Haut-de-Bosdarros, Jurançon, Lacommande, Lahourcade, Laroin, Lasseube, Lasseubétat, Lucq-de-Béarn, Mazères-Lezons, Monein, Narcastet, Parbayse, Rontignon, Saint-Faust és Uzos. Ezek a rendelkezések nem alkalmazandók a teraszosan telepített szőlőültetvényekre. |
|
— |
A metszésre vonatkozó szabályok A szőlőtőkéket egyszerű vagy kettős Guyot-metszéssel művelik, tőkénként legfeljebb az alábbi számú rügyet hagyva meg: 16 rügy a Tannat N, Manseng N, Gros manseng B, Raffiat de Moncade B szőlőfajták esetében; 20 rügy a többi szőlőfajta esetében. Az adott évi termőágak száma a virágzás után (a Lorenz-féle 23. fenológiai fázisban) tőkénként legfeljebb az alábbi számú lehet: 12 rügy a Tannat N, Manseng N, Gros manseng B, Raffiat de Moncade B szőlőfajták esetében; 16 rügy a többi szőlőfajta esetében. |
|
— |
Az öntözés engedélyezhető. |
5.2. Maximális hozamok
|
1. |
Béarn – vörös-, rozé és fehérborok hektáronként 60 hektoliter |
6. Körülhatárolt földrajzi terület
A szőlő szüretelése, a borok erjesztése, készítése és érlelése azon a földrajzi területen történik, amely az e termékleírás illetékes nemzeti bizottság általi jóváhagyásának napján – a 2023. évi hivatalos földrajzi kódex (Code officiel géographique) alapján – a következő települések területét fedi le:
|
— |
Gers megye: Maumusson-Laguian, Riscle (kizárólag Cannet egykori település területe tekintetében), Viella; |
|
— |
Hautes-Pyrénées megye: Castelnau-Rivière-Basse, Hagedet, Lascazères, Madiran, Saint-Lanne és Soublecause; |
|
— |
Pyrénées-Atlantiques megye: Abos, Arbus, Arricau-Bordes, Arrosès, Artiguelouve, Aubertin, Aubous, Aurions-Idernes, Aydie, Baigts-de-Béarn, Bellocq, Bérenx, Bétracq, Bosdarros, Burosse-Mendousse, Cadillon, Cardesse, Carresse, Castagnède, Castetpugon, Castillon (Lembeye járás), Conchez-de-Béarn, Corbères-Abères, Crouseilles, Cuqueron, Diusse, Escurès, Estialescq, Gan, Gayon, Gelos, Haut-de-Bosdarros, L’Hôpital-d’Orion, Jurançon, Lacommande, Lagor, Lahontan, Lahourcade, Laroin, Lasserre, Lasseube, Lasseubetat, Lembeye, Lespielle-Germenaud-Lannegrasse, Lucq-de-Béarn, Mascaraàs-Haron, Mazères-Lezons, Moncaup, Moncla, Monein, Monpezat, Mont-Disse, Mourenx, Narcastet, Ogenne-Camptort, Oraàs, Orthez, Parbayse, Portet, Puyoo, Ramous, Rontignon, Saint-Faust, Saint-Jean-Poudge, Salies-de-Béarn, Salles-Mongiscard, Sauvelade, Séméacq-Blachon, Tadon-Sadirac-Viellenave, Tadousse-Ussau, Uzos, Vialer, Vielleségure. |
7. Borszőlőfajta (borszőlőfajták)
Cabernet franc N
Cabernet-Sauvignon N
Camaralet B
Courbu noir N
Fer N – Fer Servadou, Braucol, Mansois, Pinenc
Gros Manseng B
Lauzet B
Manseng noir N
Petit Courbu B
Petit Manseng B
Raffiat de Moncade B
Sauvignon B – Sauvignon blanc
Tannat N
8. A kapcsolat(ok) leírása
Béarn – vörös-, rozé és fehérborok
A földrajzi terület Béarn tartomány három bortermelő központját foglalja magában. A Pireneusok lábánál húzódó dombvidéken elterülő földrajzi területen összességében nagyon eltérő talajokkal és topoklimatikus viszonyokkal találkozhatunk.
A szőlővidék diszkréten húzódik meg ebben a tájban, és nem alkot egybefüggő területet. Egy diverzifikált polikultúrás rendszer részét képezi. A domborzati elemeket alkotó kőzetek főként kontinentális üledékekből (molassz, márga, mészkő, agyag, vöröshomok és lapos kavicsos rétegek), helyenként pedig tengeri üledékekből (flis) állnak. A negyedidőszakban a domborzatot eolikus lösz borította be, amely helyenként még ma is megtalálható.
A kapcsolódó talajok is igen változatosak, bár többségük kilúgozott és savanyú. Néhány helyen mészkövön képződött talaj is látható. E talajok kövessége változó mértékű: a csúcson lévő lapos kavicsos rétegek következtében a lejtők sok kavicsot tartalmaznak, a flis pedig sarkos kavicsok formájában látható. A homok és a kavics javítja a vízelvezetést. A talajok összességében jó vízelvezető és felmelegedési képességgel rendelkeznek, többek között a kövességüknek köszönhetően. A domboldalak gyakran aszimmetrikusak. A rendkívül tagolt domborzat különféle tájolásokat, többek között sok déli, keleti vagy nyugati oldalt eredményez, amelyek melegek és kellő lejtéssel rendelkeznek az esővíz elvezetéséhez.
A túlnyomórészt óceáni, nedves és enyhe éghajlat a terület északi részén évi 1 000 mm, nyugaton pedig évi 1 300 mm csapadékot hoz, amely viszonylag egyenletesen oszlik el az év folyamán, nyáron és kora ősszel pedig szárazabb időszakot biztosít. Általában szintén ebben az időszakban (kb. 3 naponta) fúj dél felől a meleg és száraz, főn jellegű szél.
A helyi okiratgyűjtemények és levéltárak tanúsága szerint a terület egy részén már a XIII. században is volt szőlőültetvény.
A XIV. század közepén Béarn fehér- és vörösborait ezzel a névvel kezdték exportálni Hollandiába. A borkivitel a XIX. századig fejlődött.
Bigorre és a Pireneusok révén a XV. századtól egy másik felvevőpiac is kialakult. A XVI. századtól a fehér szőlők elsősorban a Petit Manseng B, Gros Manseng B, Arrufiac B, Courbu B és a Raffiat de Moncade B fajtákból álltak.
A XVIII. században kevés vörös fajtát használtak: a Fer N és a Bouchy (Cabernet Franc N) mellett egy nagyon színes és csersavas helyi szőlőfajta, a Tannat N volt jelen.
A borvidék rozé borai a XX. század elején nagyon ismertté váltak, ami a párizsi régióban lévő állandó piacokkal állt összefüggésben.
A rozék és a fehérborok esetében a „Béarn meghatározott termőhelyről származó minőségi bor” eredetmegjelölést (Appellation d’Origine Vin Délimité de Qualité Supérieure Béarn) 1951-ben ismerték el.
A „Béarn” eredetmegjelölést 1975-ben ismerték el ellenőrzött eredetmegjelölésként (Appellation d’Origine Contrôlée) a vörös-, a rozé és a fehérborok esetében.
A XX. században jelentősen csökkent a szőlőültetvény területe. A szőlővidék területe 1980 óta ismét nő. Az eredetmegjelölés használatához igényelt területek nagysága továbbra is 300 hektár körül mozog.
Napjainkban a béarni borok újra a régió imázsát előmozdító húzótermékeknek számítanak, köszönhetően a borászok erőfeszítéseinek, akik igyekeznek továbbadni és fejleszteni tudásukat.
A földrajzi terület dimbes-dombos domborzatú, részben erdős, nagyon változatos tájolású és talajú vidékén a szőlőt nem lehetett egybefüggően telepíteni, így az egy intarziás tájképet alkot. A domboldalak lejtői kedvező topoklimatikus feltételeket teremtenek, mivel lehetővé teszik a felesleges csapadékvíz elvezetését, és ha jó tájolásúak, a szőlő éréséhez kedvező napsütést és hőmérsékletet biztosítanak. A szőlő érési időszakában fújó meleg, száraz déli szél segítette elő a szőlőtermesztést ebben az általában párás térségben.
A szőlőtermő parcellaterületen pontosan körülhatárolták azokat a parcellákat, amelyek a legalkalmasabbak arra, hogy a szőlő jó egészségügyi körülmények között beérjen: ezek a jó fekvésű, viszonylag jó vízelvezetésű talajjal rendelkező parcellák.
A helyi szőlőfajtákra építő, híres borvidék a rendelkezésére álló piacokhoz igazodva fejlődött. Az, hogy a helyi szőlőfajták alkalmazkodni tudtak a meglehetősen párás éghajlathoz és a kései éréshez, az egyik kulcsa volt annak, hogy a borvidék az évszázadok során hírnevet szerzett. Ezek a szőlőfajták különleges szaktudást igényelnek, amely ezen a földrajzi területen alakult ki: nevezetesen a vörös szőlőfajták tanninpotenciáljának szakszerű szabályozása, a fehér szőlőfajták erős alkoholképző képességének kezelése, a szüret időpontjának megválasztása és a házasítás tudománya révén.
A vörös-, a rozé és a fehérborok főként házasítással készülnek. Megjegyzendő, hogy a felhasznált fő szőlőfajták olyan, helyi eredetű fajták, amelyek jól alkalmazkodtak a térség talaj- és éghajlati viszonyaihoz. Részben ennek is köszönhető az eredetmegjelölés borainak eredetisége.
9. További alapvető feltételek (csomagolás, címkézés, egyéb követelmények)
Nagyobb földrajzi egység
Jogi keret:
Nemzeti jogszabályok
A további feltétel típusa:
A címkézésre vonatkozó kiegészítő rendelkezések
A feltétel leírása:
A „Béarn” ellenőrzött eredetmegjelölés kiegészíthető a nagyobb földrajzi egységet jelölő „Sud-Ouest” kiegészítő földrajzi névvel.
A termékleíráshoz vezető link
ELI: http://data.europa.eu/eli/C/2024/7434/oj
ISSN 1977-0979 (electronic edition)