I.

Bevezetés

1.

A jelen ügy tárgya a Törvényszék 2022. március 16‑i Nowhere kontra EUIPO – Ye (APE TEES) ítélete (T‑281/21, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2022:139) ellen benyújtott fellebbezés. Ezen ítélettel e bíróság hatályon kívül helyezte az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalának (EUIPO) azon határozatát, amellyel a korábbi egyesült királysági jogokra alapított felszólalást „már csak ezért is” sikertelenként ( 2 ) utasította el, mivel az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból való kilépését követő átmeneti időszak lejártával az ilyen jogokra többé nem lehet hivatkozni európai uniós védjegy lajstromozásával szembeni felszólalás alátámasztására, még akkor sem, ha az említett eljárást akkor indították, amikor az Egyesült Királyság még az Európai Unió tagállama volt.

2.

Az EUIPO fellebbezést nyújtott be ezen ítélet ellen. E hivatal egyetlen jogalapja keretében azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte a 207/2009/EK tanácsi rendelet ( 3 ) (a továbbiakban: 2009. évi EUVR) 8. cikkének (4) bekezdését. Nem értek ezzel egyet.

II.

Az eljárás háttere

A.

Az EUIPO előtti felszólalási eljárás

3.

A kereset alapjául szolgáló tényállást a megtámadott ítélet 1–15. pontja ismerteti. A jelen elemzés szempontjából a következők megismétlése szükséges.

4.

2015. június 30‑án Junguo Ye (a továbbiakban: J. Ye) az alábbi ábrás megjelölés védjegyként való lajstromozását kérelmezte (a továbbiakban: vitatott védjegy):

5.

2016. március 8‑án a Nowhere Co. Ltd (a továbbiakban: Nowhere), az elsőfokú eljárás felperese a 2009. évi EUVR 41. cikke alapján felszólalást terjesztett elő az említett védjegy lajstromozásával szemben, főként az alábbi három, többek között az Egyesült Királyságban kereskedelmi forgalomban használt, korábbi, nem lajstromozott ábrás védjegy alapján:

6.

Az EUIPO felszólalási osztálya és második fellebbezési tanácsa 2017 novemberében, illetve 2018 októberében elutasította a felperes felszólalását.

7.

Azt követően, hogy a Törvényszéktől a második fellebbezési tanács 2018. októberi határozatának hatályon kívül helyezését kérték, e tanács 2019. július 17‑én visszavonta e határozatát. Emiatt a Törvényszék úgy határozott, hogy a keresetről már nem szükséges határozni. ( 4 )

8.

2020. december 31‑én éjfélkor lejárt a kilépési megállapodás ( 5 ) 126. cikkében meghatározott átmeneti időszak.

9.

2021. február 10‑i határozatával a második fellebbezési tanács elutasította a Nowhere fellebbezését. A megtámadott határozat vonatkozó része a következőképpen szól:

B.

A Törvényszék előtti eljárás

10.

A Nowhere 2021. május 21‑i keresetével az EUMSZ 263. cikk alapján eljárást indított a Törvényszék előtt.

11.

A megtámadott ítélettel a Törvényszék hatályon kívül helyezte a megtámadott határozatot. A Törvényszék helyt adott a 2009. évi EUVR 8. cikke (4) bekezdésének megsértésére alapított egyetlen hatályon kívül helyezési jogalapra alapított első kereseti kérelemnek, és elutasította a megtámadott határozat megváltoztatása iránti második kereseti kérelmet. ( 6 )

C.

A Bíróság előtti eljárás

12.

2022. november 16‑i végzésével a Bíróság megengedhetővé nyilvánította a fellebbezést. Úgy ítélte meg, hogy az EUIPO erre irányuló kérelme a jogilag megkövetelt módon bizonyította, hogy a fellebbezés az uniós jog egységessége, koherenciája és fejlődése szempontjából jelentős kérdéseket vetett fel. ( 7 )

13.

A Bíróság elnöke 2023. március 21‑i határozatával megengedte a Németországi Szövetségi Köztársaságnak, hogy az EUIPO támogatása végett beavatkozzon.

14.

A Bíróság elnöke 2023. április 27‑i végzésével megengedte az International Trademark Association-nek (a továbbiakban: INTA), hogy az EUIPO támogatása végett beavatkozzon. ( 8 )

15.

A 2022. május 23‑án benyújtott fellebbezésében az EUIPO azt kérte, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, utasítsa el az első fokon benyújtott keresetet, és a Nowhere‑t kötelezze a költségek viselésére.

16.

A Nowhere 2023. január 21‑i ellenkérelmében azt kérte, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, és az EUIPO‑t kötelezze a költségek viselésére.

17.

A Bíróság a 2024. július 2‑i pervezető intézkedéssel felkérte a feleket, hogy foglaljanak állást a 2024. június 20‑i EUIPO kontra Indo European Foods ítélet (C‑801/21 P, EU:C:2024:528) joghatásaival kapcsolatban. Válaszbeadványaikban a Nowhere és az EUIPO lényegében úgy véli, hogy ezen ítélet nem érinti a jelen fellebbezés tárgyát képező érdemi kérdést, hanem kizárólag az eljáráshoz fűződő érdek kérdésével foglalkozik.

III.

Elemzés

A.

A megtámadott ítélet értelmezése

18.

A megtámadott ítéletet a jelen ügy időrendi áttekintése alapján kell értelmezni.

19.

Emlékeztetni kell arra, hogy J. Ye vitatott védjegy lajstromozására irányuló kérelmét 2015. június 30‑án nyújtották be. Nem sokkal ezután a Nowhere a 2009. évi EUVR 8. cikkének (4) bekezdése alapján benyújtotta felszólalását; olyan korábbi jog fennállására hivatkozott, amely ütközne a lajstromozni kívánt védjeggyel. A felszólalásban a Nowhere azzal érvelt, hogy az Egyesült Királyságban a helyi jelentőségűt meghaladó mértékű kereskedelmi forgalomban használt, nem lajstromozott védjegy jogosultja.

20.

A lajstromozással szembeni felszólalás azt eredményezi, hogy a védjegy lajstromozását elhalasztják mindaddig, amíg az EUIPO a felszólalást el nem bírálja.

21.

Ha azonban az EUIPO jogerősen elutasítja a felszólalást, ( 9 ) a védjegyet a bejelentés benyújtásának napjától visszamenőleges hatállyal lajstromozzák. ( 10 )

22.

Amikor 2021. február 10‑én az EUIPO a megtámadott határozatban jogerősen elutasította a Nowhere felszólalását, már csaknem hét év telt el a lajstromozására irányuló bejelentés benyújtásának napja óta. ( 11 )

23.

A jelen ügyben szóban forgó védjegyet tehát 2015. június 30‑ra, a védjegybejelentés eredeti bejelentési napjára visszamenőleges hatállyal lajstromozták. ( 12 )

24.

A 2021. február 10‑i határozatának meghozatalakor az EUIPO úgy ítélte meg, hogy a 2015. június 30. és 2020. december 31. közötti időszakban nem állhat fenn ütközés, mivel az átmeneti időszak lejártát (azaz 2020. december 31. éjfélét) követően minden korábbi egyesült királysági jog megszűnik olyan uniós jognak lenni, amely alapján uniós védjegyeljárásban felszólalás nyújtható be.

25.

A megtámadott ítélettel a Törvényszék nem fogadta el ezt a logikát E bíróság lényegében a következőképpen érvelt.

26.

Először is kifejtette, hogy a viszonylagos kizáró ok fennállását „azon európai uniós védjegybejelentés benyújtásának időpontjára tekintettel kell vizsgálni, amellyel szemben a felszólalást benyújtották”. ( 13 )

27.

Másodszor, e bíróság megállapította, hogy az a körülmény, hogy a korábbi egyesült királysági jogok elveszítették a valamely tagállamban lajstromozott védjegy státuszát az európai uniós védjegy bejelentését követően, főszabály szerint nem releváns. Ami fontos, hogy a védjegybejelentést az átmeneti időszak lejárta előtt nyújtották be, így a korábbi egyesült királysági jogok alkalmasak voltak arra, hogy a felszólalás alapját képezzék. ( 14 ) Emiatt a fellebbezési tanácsnak ezen korábbi jogokat figyelembe kellett volna vennie az értékelése során, nem pedig megtagadni a figyelembevételt „kizárólag azzal az indokkal […], hogy az átmeneti időszak a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában lejárt”. ( 15 )

28.

Harmadszor, a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy mivel az európai uniós védjegy lajstromozása a bejelentés napjától érvényes, és nem csak az esetleges felszólalás jogerős elutasításától kezdődően, „fennállhatott […]ütközés az európai uniós védjegybejelentés napja és az átmeneti időszak lejárta […] közötti időszakban”. ( 16 ) Jelen esetben ez a 2015. június 30. és 2020. december 31. közötti időszakra vonatkozna, arra az időszakra, amelyet a fenti ábrán „potenciális ütközés időszakaként” említek.

29.

Tekintettel erre az átfedésre, e bíróság kifejtette, hogy „[m]árpedig nehéz megérteni, hogy miért kellene megtagadni a felperestől az Egyesült Királyságban a kereskedelmi forgalomban ezen időszak során is használt, korábbi nem lajstromozott védjegyeinek oltalmát, különösen a bejelentett védjegy esetleges használatára tekintettel, amelyről úgy véli, hogy ütközik az előbbiekkel. Következésképpen azt is el kell ismerni, hogy a felperesnek ezen időszak tekintetében jogos érdeke fűződik felszólalásának sikeréhez.” ( 17 )

30.

Nem látom be, hogy a Törvényszék miért tévedett volna ebben az indokolásban.

31.

Még ha az EUIPO nem is határozott ebben a kérdésben, lehetséges, hogy az európai uniós védjegy bejelentési napján a Nowhere korábbi egyesült királysági jogokkal rendelkezett.

32.

Mivel úgy kell tekinteni, hogy e jogok tulajdon tárgyát képezik, és így a torzulásmentes verseny rendszerének része, ( 18 ) az oltalomnak az európai uniós védjegyek rendszerében való megszerzése bizonyos kizárólagos jogokat biztosít a jogosultnak. ( 19 )

33.

E jogok egyike az említett megjelölés bizonyos áruk és szolgáltatások tekintetében történő monopolizálása. ( 20 )

34.

A 2009. évi EUVR 8. cikke a viszonylagos kizáró okok révén az uniós védjegyjogosultat feljogosítja arra, hogy a felszólalási eljárás során e védjegyet megvédje a védjegyoltalomra pályázó megjelölésekkel szemben. ( 21 )

35.

A jelen ügyben a korábbi jog lehetséges fennállására tekintettel egy már meglévő jog (a Nowhere joga) és egy védjegyoltalomra pályázó védjegy (a J. Ye által bejelentett védjegy) párhuzamos fennállásának és így ütközésének lehetősége is fennállt, amennyiben a lajstromozásra 2015. június 30‑án sor került volna.

36.

Amint azt a Törvényszék megállapította, és mivel azt az EUIPO sem vitatja, e párhuzamos fennállás és ütközés lehetősége az átmeneti időszak végéig, azaz 2020. december 31‑ig fennállt. ( 22 )

37.

Ez azért van így, mert – amint azt maga az EUIPO is kifejti – a Nowhere korábbi egyesült királysági jogai csak ezen időpontot követően nem váltottak ki joghatásokat az Európai Unióban. ( 23 )

38.

Az a körülmény, hogy abban az időpontban, amikor az EUIPO a megtámadott határozattal a felszólalást elutasította, a Nowhere korábbi egyesült királysági jogai már nem voltak alkalmasak arra, hogy alapvető rendeltetésüket betöltsék, ( 24 ) azaz megkülönböztessék e társaság termékeit a máshonnan származó termékektől, a 2020. december 31. előtti időszak tekintetében irreleváns. ( 25 )

39.

Függetlenül attól, hogy e korábbi egyesült királysági jogok a 2020. december 31. előtti időszakban megszűnnek‑e, ez nem változtat azon, hogy a lajstromozás esetén – tekintettel a két oltalom alatt álló megjelölés megoldatlan potenciális párhuzamos fennállására az Európai Unióban – az ütközés jelentős ideig fennállhatott volna.

40.

Az ütközés lehetőségének kérdése nem csak elméleti jellegű. Amint azt ugyanis kifejtettem, és amint arra a Törvényszék helyesen rámutatott, ( 26 ) az európai uniós védjegyet a bejelentés napjára visszamenő hatállyal lajstromozzák.

41.

Ebben az időpontban azonban a Nowhere védjegye továbbra is fennállt, és így alkalmas volt arra, hogy a vitatott védjeggyel ütközzön.

42.

Ennek megfelelően, bár a 2009. évi EUVR 8. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy az esetleges ütközést abban az időpontban kell értékelni, amikor az EUIPO vizsgálja, hogy a felszólalás valamennyi feltétele teljesül‑e, ( 27 ) ami jelen ügyben 2021. február 10. volt, ez nem jelenti azt, hogy az EUIPO figyelmen kívül hagyhatja azt a tényt, hogy az említett időpontot megelőzően, de az európai uniós védjegy bejelentésének bejelentési napja és a lajstromozással szemben benyújtott felszólalás EUIPO általi elbírálásának időpontja között olyan ütközés állhatott volna fenn, amely megakadályozta volna az említett megjelölés lajstromozását, ha az EUIPO az említett időpontban hozta volna meg határozatát. ( 28 )

43.

A fenti okok miatt a Törvényszék helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az EUIPO nem utasíthatott el egyszerűen egy olyan felszólalást, amelynek feltételei több mint öt éven keresztül teljesültek, pusztán azért, mert az e felszólalásról szóló jogerős határozatának meghozatalakor a vitatott jogok megszűntek.

44.

Ez a megközelítés azzal a következménnyel járna, hogy egy oltalom alatt álló megjelölést megfosztana az oltalomtól egy olyan időszakban, amikor e megjelölés alkalmas volt arra, hogy alapvető rendeltetését betöltse, amely abban áll, hogy megkülönböztesse a jogosult termékeit és szolgáltatásait a máshonnan származó termékektől, még akkor is, ha e megjelölés később elveszítette ezt a rendeltetését.

45.

Ellenkező esetben, a szélsőséges módon történő érvelés azt jelentené, hogy két megjelölés közötti ütközés az uniós védjegybejelentés és az EUIPO jogerős határozata közötti teljes időtartam alatt fennállhat, és mégsem eredményezne sikeres felszólalást, ha e határozat meghozatalát megelőző napon a korábbi megjelölés megszűnik. Ezt a logikát nehéz összeegyeztetni a 2009. évi EUVR által biztosított kizárólagos jogokkal.

46.

Ez nem jelenti azt, hogy az EUIPO nem utasíthatta volna el automatikusan e felszólalást az átmeneti időszak végét követő, azaz 2021. január 1‑jétől kezdődő időszak tekintetében.

47.

Amint azt az e szakasz elején található ábrán igyekeztem kihangsúlyozni, ezen időszak tekintetében a területiség elve alapján nem merülhetett volna fel ütközés, még akkor sem, ha az EUIPO korábban megállapította volna, hogy a vitatott védjegy és a Nowhere védjegye a múltban ütközött egymással.

48.

Ezért az EUIPO a 2020. december 31. előtti időszak vizsgálata nélkül csak a 2021. január 1‑jétől kezdődő időszakra vonatkozó felszólalási kérelem jogállását illetően hozhatott határozatot. Azaz J. Ye védjegye ezen időponttól kezdve lajstromozható lett volna, anélkül, hogy az EUIPO‑nak figyelembe kellett volna vennie az ezen időpontot megelőző időszakot.

49.

A 2017. évi EUVR 51. és 52. cikkére tekintettel azonban nem tűnik úgy, hogy lehetséges a védjegy lajstromozásának időpontját „módosítani”, ha a felszólalást az EUIPO elutasította.

50.

Ennek megfelelően e rendelkezésekből az következik, hogy az EUIPO‑nak ténylegesen helyt kell adnia a felszólalásnak, és el kell utasítania a védjegybejelentésre pályázó megjelölés lajstromozását, ha megállapítja, hogy a két oltalom alatt álló megjelölés párhuzamos fennállásuk időszaka alatt ütközik egymással. A jelen ügyben ez azt jelentené, hogy az EUIPO‑nak meg kellett volna tagadnia J. Ye védjegyének lajstromozását, ha megállapította volna, hogy e védjegy a 2015. június 30. és 2020. december 31. közötti időszakban ütközött a Nowhere korábbi jogával.

51.

Amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 43. pontjában kifejtette, ilyen esetben „a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő másik fél újabb védjegybejelentést nyújthatott volna be az átmeneti időszak lejártát követően, amely már semmiképpen sem ütközött volna a korábbi nem lajstromozott védjegyekkel, amennyiben azokat az Egyesült Királyságban használták a kereskedelmi forgalomban”.

52.

Ebből az következik, hogy az EUIPO csak akkor utasíthatta volna el a Nowhere felszólalását, és lajstromozhatta volna J. Ye védjegyét 2015. június 30‑ra, vagyis az európai uniós védjegybejelentés napjára visszamenő hatállyal, ha azt állapította volna meg, hogy 2020. december 31. előtt nem állt fenn az ütközés lehetősége.

B.

A fellebbezés

53.

Az EUIPO fellebbezésének érdemi része egyetlen, a 2009. évi EUVR 8. cikke (4) bekezdésének megsértésén alapuló jogalapon nyugszik.

54.

Pontosabban az EUIPO azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 25–31. és 33–46. pontjában úgy értelmezte ezt a rendelkezést, mint amely megköveteli, hogy az európai uniós védjegybejelentés időpontjában az EUIPO kizárólag a viszonylagos kizáró ok fennállását vegye figyelembe. Ennek során a Törvényszék szerinte összekeverte az alkalmazandó anyagi jog tekintetében irányadó időpontokat és a viszonylagos kizáró ok fennállása tekintetében irányadó időpontokat. Ezenfelül a Törvényszék azáltal, hogy megkövetelte az EUIPO‑tól, hogy a szóban forgó konkrét felszólalási kérelemnél vegye figyelembe az esetleges párhuzamos fennállás időszakát, a területiség elvének megsértésével figyelmen kívül hagyta az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból való kilépéséből és az átmeneti időszak végéből eredő következményeket.

55.

A Nowhere alapvetően vitatja ezeket az érveket.

56.

Úgy vélem, hogy az EUIPO alapvetően tévesen értelmezi a megtámadott ítéletet.

57.

Először is, a Törvényszék az EUIPO által hivatkozott pontok egyikében sem úgy értelmezi a 2009. évi EUVR 8. cikkének (4) bekezdését, hogy az kizárólag a bejelentés napjának figyelembevételét követeli meg. Az említett pontokból az EUIPO által megállapítottakhoz hasonló olyan „új általános jogi jellegű szabályt” sem tudok levezetni, amely szerint a bejelentési napot követően bekövetkező események a felszólalás kimenetele szempontjából nem tekinthetők relevánsnak.

58.

A megtámadott ítélet 28. és 29. pontjában a Törvényszék ugyanis csak azt fejtette ki, hogy mind a viszonylagos kizáró okra irányadó anyagi jogot, mind az ütköző védjegy fennállását alapvetően a bejelentési naptól kell vizsgálni. E megállapítással a Törvényszék azonban csak azt állapítja meg, hogy a szóban forgó konkrét ténybeli körülményekre melyik jogot kell alkalmazni, ( 29 ) és hogyan kell meghatározni az egymással ütköző megjelölések közötti elsőbbséget. ( 30 )

59.

Ennek megfelelően a Törvényszék a megtámadott ítélet 30. és 31. pontjában sem téved, amikor az e paraméterekből eredő szükséges következtetéseket levonva megállapítja, hogy főszabály szerint nem lényeges, hogy a megtámadott határozatot az átmeneti időszak lejárta után hozták meg, ha a korábbi, a felszólalásban hivatkozott egyesült királysági jogokat az Egyesült Királyságban a kereskedelmi forgalomban valóban ezen időpontot megelőzően használták.

60.

Ezenfelül – az EUIPO állításával ellentétben – a megtámadott ítélet 32–42. és 46. pontja nem tartalmazza a 2009. évi EUVR 8. cikke (4) bekezdésének olyan értelmezését, amely megkövetelné, hogy e hivatal kizárólag az európai uniós védjegybejelentéssel szembeni felszólalás benyújtásának időpontját vegye figyelembe. Ehelyett a Törvényszék e pontokban csupán elutasította az EUIPO azon érveit, amelyek szerint a 2009. évi EUVR 8. cikke (4) bekezdésének szövege, összefüggése és célja lényegében lehetővé tenné az EUIPO számára, hogy befolyásolja az egyébként érvényes felszólalás eredményét azáltal, hogy az említett felszólalásra vonatkozó jogerős határozatát olyan időpontban hozza meg, amikor a hivatkozott korábbi jog már nem volt alkalmas arra, hogy megakadályozza a védjegybejelentésre pályázó megjelölés lajstromozását. Amint azt jelen indítvány III.A. részében kifejtettem, azon következményekre tekintettel, amelyekkel az EUIPO értelmezése járna, a rendelet 8. cikke (4) bekezdésének Törvényszék általi értelmezése teljes mértékben megalapozott volt.

61.

Másodszor, ami a területiség elvének állítólagos megsértését illeti, meg kell jegyezni, hogy a megtámadott ítélet 25–27. pontjában a Törvényszék csupán azt fejtette ki, hogy a kilépési megállapodás nem tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek az átmeneti időszak vége előtt benyújtott, azonban azt követően elbírált felszólalások eredményét szabályoznák. ( 31 ) Ez az észrevétel önmagában nem ellentétes a területiség elvével.

62.

Ezenfelül, a Törvényszék azáltal, hogy elismerte, hogy a felszólalás jogszerűen alapítható korábbi, az átmeneti időszak végét megelőző időpontban fennálló egyesült királysági jogokra, nem értelmezte úgy – tévesen – a 2009. évi EUVR 8. cikkének (4) bekezdését, hogy az a területiség elvének megsértésével alkalmas az Unión kívüli területről származó jogok elfogadására.

63.

A Törvényszék a megtámadott ítélet 31. és 42. pontjában inkább csak azt állapította meg, hogy a felszólalási eljárás céljára tekintettel az EUIPO nem utasíthatja el pusztán a megtámadott határozat meghozatalának időpontjára tekintettel eleve és érdemi vizsgálat nélkül a Nowhere azon állítását, hogy korábbi jogai ténylegesen ütköznek J. Ye védjegyével, és így a 2015. június 30. és 2020. december 31. közötti időszakban megakadályozzák annak lajstromozását.

64.

Ebből következően javaslom, hogy a Bíróság az EUIPO egyetlen fellebbezési jogalapját mint megalapozatlant utasítsa el.

IV.

Költségek

65.

Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján, amelyet e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte Mivel azt javaslom, hogy a Bíróság az EUIPO fellebbezését mint megalapozatlant utasítsa el, úgy vélem, hogy az EUIPO‑t kell kötelezni a saját költségeinek, valamint a Nowhere részéről az elsőfokú és a fellebbezési eljárásban felmerült költségek viselésére.

66.

Az eljárási szabályzat 140. cikkének (1) és (3) bekezdése szerint, amelyet az eljárási szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése alapján alkalmazni kell a fellebbezési eljárásra, a német kormány és az INTA viseli saját költségeit.

V.

Végkövetkeztetések

67.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság: