PRIIT PIKAMÄE

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2022. január 13.(1)

C‑520/20. sz. ügy

DB,

LY

kontra

Nachalnik na Rayonno upravlenie Silistra pri Oblastna direktsia na Ministerstvo na vatreshnite raboti

(az Administrativen sad Silistra [szilisztrai közigazgatási bíróság, Bulgária] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – A Schengeni Információs Rendszer második generációja (SIS II) – 2007/533/IB határozat – A 38. és a 39. cikk – Lefoglalandó vagy büntetőeljárásban bizonyítékként felhasználandó tárgyakra vonatkozó figyelmeztető jelzés – Figyelmeztető jelzés alapján hozott intézkedés végrehajtása – Szükséges intézkedések – Az illetékes hatóság számára a kért intézkedés végrehajtását előíró nemzeti szabályozás és közigazgatási gyakorlat”






1.        A jelen ügyben az Administrativen sad Silistra (szilisztrai közigazgatási bíróság, Bulgária) előzetes döntéshozatal céljából a Schengeni Információs Rendszer második generációjának (SIS II) létrehozásáról, működtetéséről és használatáról szóló, 2007. június 12‑i 2007/533/IB tanácsi határozat(2) 39. cikkének értelmezésére irányuló kérdést terjesztett a Bíróság elé.

2.        A Bíróságnak a meghozandó ítéletében így először lesz alkalma arra, hogy pontosítsa az e jogi eszköz által a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés támogatása érdekében létrehozott mechanizmust a SIS II‑be lefoglalásuk vagy büntetőeljárásban bizonyítékként való felhasználásuk céljából bevitt tárgyak esetében.(3) Pontosabban, a Bíróságnak meg kell majd határoznia a tagállamok illetékes hatóságai számára a figyelmeztető jelzés alapján hozott intézkedés végrehajtása és az ilyen végrehajtás nyomon követése keretében biztosított mérlegelési mozgástér terjedelmét.

I.      Jogi háttér

A.      Az uniós jog

3.        A jelen ügyben a 2007/533 határozat 38., 39., 45., 48. és 49. cikke releváns.

B.      A bolgár jog

4.        A Zakon za Ministerstvoto na vatreshnite reboti (a belügyminisztériumról szóló törvény, a továbbiakban: ZMVR)(4) 84. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A rendészeti hatóságok ideiglenesen lefoglalhatják a keresés céljából a SIS‑ben és/vagy a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrség Szervezetének (Interpol) adatbázisaiban rögzített figyelmeztető jelzés tárgyát képező vagyontárgyat.

(2)      Felhívják a keresett vagyontárgy önkéntes átadására azt, akinél az (1) bekezdés szerinti keresett vagyontárgy található. A vagyontárgy önkéntes átadásáról jegyzőkönyv készül, amelyet a megtalált vagyontárgyat visszaadó személy aláír […]

(3)      Ha a személy az (1) bekezdés szerinti vagyontárgy átadását megtagadja, azt lefoglalják, és lefoglalásáról jegyzőkönyvet kell felvenni. […]

[…]

(6)      […] Az átadásról vagy lefoglalásról értesíteni kell a keresés céljából a SIS‑ben és/vagy az Interpol adatbázisában figyelmeztető jelzést rögzítő tagállamot.

(7)      A belügyminisztérium illetékes szakosított szervezete értesíti azt a tagállamot, amely a keresésre vonatkozó figyelmeztető jelzést a SIS‑ben és/vagy az Interpol adatbázisában rögzítette.

(8)      […] Amennyiben a figyelmeztető jelzést rögzítő tagállam 60 napon belül kéri a vagyontárgy visszaszolgáltatását, a vagyontárgyat – a (6) bekezdés szerinti illetékes egység vezetőjének határozatával – 7 napon belül visszaszolgáltatják a kérelemben megjelölt személynek.

(9)      […] Ha a figyelmeztető jelzést rögzítő tagállam 60 napon belül nem kéri a vagyontárgy visszaszolgáltatását, azt – a (6) bekezdés szerinti illetékes egység vezetőjének határozatával – 7 napon belül visszaszolgáltatják annak, aki azt átadta vagy akitől azt elkobozták.

[…]”

II.    A jogvita alapját képező tényállás, az alapeljárás, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés és a Bíróság előtti eljárás

5.        A bolgár állampolgárságú EF a Santander Consumer Bank nevű norvég banktól kapott kölcsönből egy gépjárművet vásárolt. Úgy tűnik, hogy 2016 májusában EF abbahagyta ennek a kölcsönnek a visszafizetését, majd a bank továbbította az iratokat a Lindorff AS‑nek követelésbehajtás céljából. Egy önkéntes fizetés iránti kérelemre és egy felszólításra válaszul EF tájékoztatta a társaságot, hogy a szóban forgó jármű Bulgáriában található. A járművet ugyanis eladták AB‑nak, az adott államban szabályszerűen bejegyzett tulajdonosnak, aki továbbértékesítette azt az alapeljárás felperesének, DB‑nek. DB ugyanis 2017 márciusában Várnában (Bulgária) vásárolta meg az említett gépjárművet, és azt nyilvántartásba vetette.

6.        2017. május 24‑én Norvégia figyelmeztető jelzést vitt be és rögzített a nemzeti Schengeni Információs Rendszerben (N.SIS) egy „tárgy – lopott, sikkasztott vagy egyébként elveszett” megjelöléssel ellátott és – többek között az alvázkeret számával – szabályszerűen azonosított gépjármű lefoglalása céljából.

7.        2017. május 26‑án a bolgár rendőrség egy szilisztrai (Bulgária) parkolóban észrevette a DB nevére nyilvántartásba vett gépjárművet, és a gépi információs rendszerben (N.SIS II) történő lekérdezésre irányuló „nyomozási tevékenységet” követően megállapították, hogy az alvázkeret száma egyezik azon keresett jármű alvázkeret‑számával, amelyre vonatkozóan Norvégiában figyelmeztető jelzést adtak ki. A ZMVR 84. cikkének (3) bekezdése alapján a járművet és annak forgalmi engedélyét lefoglalták DB‑től.

8.        A bolgár és a norvég SIRENE iroda közötti információcserét követően a szilisztrai körzeti rendőrség vezetője elfogadta a tárgyak kiadásáról szóló határozatot. A határozat indokolásából megállapítható, hogy Norvégia SIRENE irodája csalás, illetve hűtlen kezelés bűncselekményével összefüggésben figyelmeztető jelzést adott ki az érintett járműre vonatkozóan, amely bűncselekményt 2014. december 23‑án követték el Hordalandban (Norvégia).

9.        A gépjármű tulajdonosa, a norvég Santander Consumer Bank társaság kijelentette, hogy vissza kívánja kapni a gépjárművet, és erre a célra a Lindorff társaságot bízta meg, amelynek bulgáriai képviselője a Plam EOOD társaság volt.

10.      A bolgár rendőrség 2017. június 6‑án kapta kézhez a Plam EOOD lefoglalt gépjármű átadása iránti kérelmét. A hatóság ezután kérelmet terjesztett elő a bolgár belügyminisztériumnál a tárgy kiadása iránti formális kérelem Norvégia általi megküldése iránt. 2017. július 4‑én az említett járművet átadták a Plam EOOD ügyvezetője, CD részére. 2017. július 12‑én a felperes visszakapta a jármű mindkét rendszámtábláját és forgalmi engedélyét.

11.      DB és felesége, LY keresetet nyújtottak be a kérdést előterjesztő bírósághoz, hogy megtámadják az alapeljárásban alperes rendőrhatóság által a ZMVR 84. cikkének (8) bekezdése alapján hozott – a szóban forgó gépjárműnek a Plam EOOD társaság részére történő átadásáról szóló – határozat jogszerűségét, tekintettel a Norvégia által a SIS II‑be bevitt figyelmeztető jelzés jogellenességére, mivel nem áll rendelkezésre meggyőző bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a járművel kapcsolatban büntetőeljárást indítottak és folytattak le Norvégiában. Az alapeljárás felperesei a jármű haladéktalan kiadása iránti kérelmet is benyújtottak az említett rendőrhatósághoz, mivel úgy vélték, hogy a jármű lefoglalása kényszerintézkedés volt, és arra ténybeli és jogi alap nélkül került sor. E kérelem hatóság általi kifejezett elutasítását követően azt megtámadták a kérdést előterjesztő bíróság előtt. E második eljárást az alapügy elbírálásáig felfüggesztették.

12.      Az alapeljárásban a kérdést előterjesztő bíróság felszólította az alperes hatóságot, hogy – bolgár nyelvű fordítással együtt – nyújtson be megfelelő formában egy kivonatot a Norvég Királyságban hatályos büntető törvénykönyvből, beleértve azokat a bekezdéseket is, amelyek alapján a szóban forgó gépjárműre vonatkozó figyelmeztető jelzést bevitték a SIS II‑be, ez azonban nem történt meg. A 2020. július 8‑i tárgyaláson e bíróság azt is jelezte a fent említett hatóság felé, hogy be kell nyújtania a norvég rendőrség hivatalos válaszát arra vonatkozóan, hogy ezzel a járművel kapcsolatban indult‑e büntetőeljárás Norvégiában, és ha igen, milyen bűncselekmény volt az eljárás tárgya, és milyen szakaszban van az eljárás. E kérés nyomán a 2020. augusztus 26‑i tárgyaláson benyújtották a belügyminisztérium „nemzetközi operatív együttműködési” igazgatósága „SIRENE” osztálya vezetőjének levelét, amelyben rögzítik, hogy az említett járművel kapcsolatos ügyiratot és nyomozást 2017. július 10‑én – a jármű megtalálása és Norvégiába történő visszaszállítása miatt – lezárták.

13.      A kérdést előterjesztő bíróság kétségeit fejezi ki a tekintetben, hogy a jogvita tárgyát képező gépjárművel kapcsolatban indult‑e büntetőeljárás Norvégiában,(5) és úgy véli, hogy ennek hiányában a figyelmeztető jelzést a 2007/533 határozat 2. cikkében meghatározott hatályán kívül vitték be a SIS II‑be, ami következésképpen sérti a SIS II létrehozásának e határozatban meghatározott célját.

14.      E megfontolások alapján a kérdést előterjesztő bíróság felveti a kérdést, hogy a 2007/533 határozattal összeegyeztethető‑e egy, a ZMVR 84. cikkéhez hasonló nemzeti jogszabályi rendelkezés, amely előírja az illetékes bolgár hatóságoknak, hogy foglaljanak le a keresés céljából a SIS II‑be bevitt figyelmeztető jelzés tárgyát képező minden vagyontárgyat, és amennyiben a figyelmeztető jelzést rögzítő tagállam kéri a kiadást, adják ki a kérdéses vagyontárgyat az adott államnak anélkül, hogy e hatóságok ezen eljárás során hivatkozhatnának a figyelmeztető jelzés kiadásának az előző pontban leírtak szerinti jogellenességére. Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság – többek közt – azt állítja, hogy így az esetleges jóhiszemű birtokosokat, mint például az alapeljárás felperesei, megfosztanák minden jogi védelemtől.

15.      Ilyen körülmények között az Administrativen sad Silistra (szilisztrai közigazgatási bíróság, Bulgária) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni a [2007/533/IB] határozat 39. cikkét és különösen 39. cikkének (3) bekezdését, hogy az lehetővé teszi az olyan nemzeti szabályozást és közigazgatási gyakorlatot, amely szerint az illetékes végrehajtó szerv megtagadhatja és köteles megtagadni a végrehajtást, ha támpontok állnak rendelkezésre annak feltételezéséhez, hogy a SIS‑be bevitt figyelmeztető jelzésre nem terjednek ki azon – különösen a 38. cikk (1) bekezdésében meghatározott – célok, amelyek elérése érdekében a figyelmeztető jelzést rögzítették?”

16.      DB, a bolgár kormány és az Európai Bizottság terjesztett elő írásbeli észrevételeket.

III. Elemzés

A.      Előzetes észrevételek

17.      A jelen kérdést véleményem szerint át kell fogalmazni. Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy az – a kérdést előterjesztő bíróság általi megfogalmazásában – tisztán hipotetikus jellegűnek tűnik, és ezért a Bíróság válasza nem járulhat hozzá az alapjogvita megoldásához.

18.      A kérdést előterjesztő bíróság az olyan nemzeti szabályozásnak vagy közigazgatási gyakorlatnak a 2007/533 határozat 39. cikkével való összeegyeztethetőségéről kérdezi a Bíróságot, amely megköveteli a SIS II‑be bevitt figyelmeztető jelzés végrehajtásának a végrehajtó tagállam hatóságai általi megtagadását, ha e hatóságok úgy ítélik meg, hogy e figyelmeztető jelzésre nem terjednek ki az e határozat által kitűzött célok.

19.      Ahogyan azt fent láttuk, a ZMVR 84. cikkéből mindazonáltal az következik, hogy a bolgár jogszabályok – a kérdést előterjesztő bíróság által leírt körülmények között – nem teszik lehetővé az illetékes nemzeti hatóságok számára a megtagadást. Éppen ellenkezőleg, e hatóságok mérlegelést nem engedő hatáskörben járnak el, mivel abban az esetben, ha keresés céljából a SIS II‑ben rögzített figyelmeztető jelzés tárgyát képező vagyontárgyat találnak, az említett hatóságok kötelesek azt lefoglalni, és – ha ezt követően a figyelmeztető jelzést kiadó tagállamtól a lefoglalásról szóló értesítéstől számított 60 napon belül erre irányuló kérelmet kapnak – visszaszolgáltatni a kérelemben megjelölt személynek.

20.      Arra kérem tehát a Bíróságot, hogy fogalmazza át a kérdést, de nem a Bizottság által javasolt értelemben. A Bizottság szerint a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy a bolgár jog összhangban áll‑e a 2007/533 határozattal, amennyiben az előírja a SIS II‑ben szereplő figyelmeztető jelzés alapján lefoglalt tárgyak feltétel nélküli visszaszállítását, és az említett bíróság által az alapeljárás keretében elvégzendő vizsgálat kizárólag erre a szempontra vonatkozik.

21.      Valóban igaz, hogy az alapeljárás felperesei vitatják a ZMVR 84. cikkének (8) bekezdése alapján hozott azon határozat jogszerűségét, amellyel a bolgár rendőrség helyt adott a szóban forgó gépjármű kiadására vonatkozó, Norvégia által küldött írásbeli kérelemnek. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat több pontja azonban véleményem szerint egyértelművé teszi, hogy kifogásaik inkább a figyelmeztető jelzésnek a SIS II‑be való bevitelére vonatkozó feltételek be nem tartásából eredő jogellenességre vonatkoznak, amely a figyelmeztető jelzés végrehajtásának egészét érinti, mivel ha a megkeresett tagállam illetékes hatóságainak lehetőségük lett volna arra, hogy e jogellenességre hivatkozzanak, sem az említett gépjármű lefoglalása, sem Norvégiába történő visszaszállítása nem lett volna lehetséges. Következésképpen el kell utasítani a Bizottságnak az előterjesztett kérdés olyan átfogalmazására vonatkozó javaslatát, hogy az a nemzeti rendelkezés 2007/533 határozatnak való megfelelésére kizárólag a SIS II‑ben szereplő figyelmeztető jelzés alapján lefoglalt tárgyak kiadásának feltétel nélküli jellege tekintetében hivatkozzon.

22.      Az előterjesztett kérdés olyan átfogalmazását tartom tehát szükségesnek, amely szerint a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi a Bíróságtól, hogy a 2007/533 határozat 39. cikkével ellentétes‑e az olyan nemzeti szabályozás, amely nem teszi lehetővé a megkeresett tagállam hatóságai számára, hogy megtagadják a SIS II‑be bevitt, tárgyra vonatkozó figyelmeztető jelzés végrehajtását abban az esetben, ha támpontok állnak rendelkezésre annak feltételezéséhez, hogy e figyelmeztető jelzésre nem terjed ki az e határozat 38. cikkében meghatározott cél.

23.      Erre később még visszatérek.

B.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

24.      A Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény(6) (a továbbiakban: SMVE) által létrehozott, majd a SIS második generációja (SIS II) alkotta jelenlegi változatává továbbfejlesztett SIS olyan közös információs rendszer, amely lehetővé teszi a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai számára, hogy a szükséges politikák végrehajtására vonatkozó információk kicserélése révén együttműködjenek egy, az uniós belső határok ellenőrzése nélküli térség létrehozása érdekében. A SIS különösen lehetővé teszi e hatóságok számára, hogy automatizált lekérdezési eljárás révén hozzáférjenek a más tagállamok által bevitt, személyekre vagy tárgyakra vonatkozó figyelmeztető jelzésekhez. Ezeket a figyelmeztető jelzéseket a személyek külső határokon vagy az országok területén történő ellenőrzéséhez, vízumok és tartózkodási engedélyek kiadásához, valamint a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében használják fel.(7) A SIS ezért alapvető eszközt jelent mind a schengeni vívmányok személyek szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazása, mind e térségen belül a biztonság magas szintjének biztosítása tekintetében.(8)

25.      Bár egységes rendszer, a SIS II‑t két külön jogi aktus szabályozza, nevezetesen az 1987/2006 rendelet(9) és a 2007/533 határozat, ezt a kettősséget pedig az teszi szükségessé, hogy a rendszert úgy tervezték, hogy az egyszerre támogassa a személyek szabad mozgásával kapcsolatos – az EUMSZ hatálya alá tartozó – politikák, valamint – az EUSZ hatálya alá tartozó – büntetőügyekben folytatott együttműködés végrehajtását. Ezek az aktusok Izlandra és Norvégiára is alkalmazandók az Európai Unió Tanácsa, valamint az Izlandi Köztársaság és a Norvég Királyság között, az utóbbiaknak a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról kötött megállapodás(10) 2. cikke alapján.

26.      A kérdést előterjesztő bíróság által a jelen ügyben kért értelmezés tárgyát képező 2007/533 határozatot illetően először is meg kell állapítani, hogy a határozat 2. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy e határozat létrehozza a személyekre vagy tárgyakra vonatkozó figyelmeztető jelzéseknek a SIS II‑ben történő feldolgozásának, valamint a kiegészítő információk és adatok büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés céljából történő cseréjének feltételeit és eljárásait.

27.      A figyelmeztető jelzéssel kapcsolatos „kiegészítő információ” cseréje elengedhetetlen a 2007/533 határozat egyes rendelkezéseinek végrehajtásához.(11) A határozat 7. cikkének (2) bekezdése alapján minden tagállam köteles létrehozni egy „SIRENE iroda” elnevezésű egységet, amely a „SIRENE kézikönyv” rendelkezéseivel összhangban – az említett határozat 8. cikkének (1) bekezdése által előírtak szerint – a szóban forgó információcserét végzi.

28.      A figyelmeztető jelzéseket a 2007/533 határozatban a SIS II‑be való bevitel oka szerint minősítik és szabályozzák. A figyelmeztető jelzések ilyen módon azonosított minden egyes kategóriája egy fejezet tárgyát képezi, amely szükségszerűen tartalmaz egy, a figyelmeztető jelzéssel érintett személy vagy tárgy azonosítását vagy megtalálását lehetővé tevő adatokra vonatkozó rendelkezést, valamint a megkeresett tagállam illetékes hatóságai által a figyelmeztető jelzés végrehajtása érdekében hozandó intézkedésre vonatkozó rendelkezést.

29.      Ha a figyelmeztető jelzések tárgyakra vonatkoznak, azok a 2007/533 határozat 36. és 37. cikkének hatálya alá tartozó, rejtett ellenőrzés vagy célzott ellenőrzés céljából kiadott figyelmeztető jelzésekként, illetve a 38. és 39. cikkének hatálya alá tartozó, lefoglalás vagy büntetőeljárásban bizonyítékként felhasználás céljából kiadott figyelmeztető jelzésekként kerülnek besorolásra. Ami a figyelmeztető jelzések e második kategóriáját illeti, az érintett tárgy azonosítását vagy megtalálását lehetővé tevő adatok az említett határozat 38. cikkének (2) bekezdésében említett, könnyen azonosítható tárgyak kategóriái.

30.      Márpedig nem vitatott, hogy az alapügy tárgyát képező figyelmeztető jelzést Norvégia a szóban forgó gépjármű lefoglalása céljából vitte be a SIS II‑be, és a gépjármű, valamint annak forgalmi engedélye és rendszámtáblái az „50 cm3‑t meghaladó hengerűrtartalmú gépjárművek” (a 2007/533 határozat 38. cikke (2) bekezdésének a) pontja), illetve az „ellopott, jogellenesen használt, elveszett vagy érvénytelenített járműforgalmi engedélyek és rendszámtáblák” (a 2007/533 határozat 38. cikke (2) bekezdésének f) pontja) kategóriákba tartoznak.

31.      A 2007/533 határozat 39. cikkének tárgyát képezi a lefoglalás vagy büntetőeljárásban bizonyítékként felhasználás céljából bevitt figyelmeztető jelzés alapján hozott, a jelen ügyben szereplőhöz hasonló intézkedés. E cikk (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik: „Ha egy lekérdezés nyomán kiderül, hogy a megtalált tárgy vonatkozásában már létezik figyelmeztető jelzés, az adatok közötti egyezést megállapító hatóság a szükséges intézkedések összehangolása érdekében kapcsolatba lép a figyelmeztető jelzést kiadó hatósággal […]”.

32.      Bár e rendelkezés szövege hagy némi bizonytalanságot a megkeresett tagállam illetékes hatóságai által hozandó intézkedések pontos meghatározását illetően, elegendő a SIRENE kézikönyv 2. függelékének 2.2.2. pontjára hivatkozni, hogy lássuk, az intézkedés a következő tevékenységek köré épül: először a tárgy lefoglalása vagy minden szükséges biztosítási intézkedés megtétele, másodszor, a tárgyat birtokló személy azonosítása, és harmadszor a figyelmeztető jelzést kiadó tagállam SIRENE irodájával való kapcsolatfelvétel (a szükséges intézkedések összehangolása érdekében).

33.      A hozott intézkedések végrehajtását illetően a 2007/533 határozat 39. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy e célból az érintett tagállamok illetékes hatóságai kiegészítő információk cseréje révén kommunikálnak egymással. Pontosabban, a SIRENE kézikönyv 8.3. pontja kimondja, hogy a SIRENE formanyomtatványokon keresztül strukturált információcsere zajlik a figyelmeztető jelzést kiadó tagállam SIRENE irodája és a megkeresett tagállam SIRENE irodája között. A megkeresett tagállam a „G” formanyomtatványt használja, hogy tájékoztassa a figyelmeztető jelzést kiadó tagállam SIRENE irodáját a SIS II automatizált lekérdezésekor az ezen iroda által bevitt figyelmeztető jelzéssel érintett tárgyra vonatkozóan kapott találatról. Ha kiegészítő információkat kérnek, a tagállam SIRENE irodája azt a „P” formanyomtatványon adja meg.

34.      Úgy tűnik tehát, hogy amint a SIS II‑be lefoglalás vagy büntetőeljárásban bizonyítékként felhasználás céljából kiadott figyelmeztető jelzést vittek be, a megkeresett tagállam illetékes hatóságai főszabály szerint kötelesek foganatosítani a figyelmeztető jelzésben kért intézkedést.

35.      Közelebbről, e hatóságok a kért intézkedés végrehajtását nem tagadhatják meg a figyelmeztető jelzés SIS II‑be való bevitelét indokoló olyan körülmények saját értékelése alapján, mint például a figyelmeztető jelzést kiadó tagállamban folyamatban lévő büntetőeljárás fennállásával kapcsolatos körülmények. Ez a következtetés különösen a 2007/533 határozat 49. cikke (1) és (2) bekezdésének rendelkezéseiből vonható le, amelyek szerint kizárólag a figyelmeztető jelzést kiadó tagállam felel az adatok pontosságáért, naprakészségéért és a SIS II‑be való bevitel jogszerűségéért, és jogosult az általa bevitt adatok módosítására, kiegészítésére, helyesbítésére, frissítésére vagy törlésére.(12) Ugyanebben az értelemben e határozat 21. cikke megállapítja, hogy a figyelmeztető jelzés bevitelét megelőző értékelést – amely arra vonatkozik, hogy az adott eset kellően megalapozott, a tárgyra vonatkozó és jelentős‑e ahhoz, hogy indokolja a bevitelt – a figyelmeztető jelzést kiadó tagállam végzi.

36.      Ahogyan azt a Bíróság a Bizottság kontra Spanyolország ítéletben(13) kifejtette, egy ilyen következtetés nem lehet meglepő.

37.      Ebben az ügyben a Bíróságnak a – jelenleg az 1987/2006 rendeletbe foglalt – SMVE azon szabályainak megsértéséről kellett határoznia, amelyek a SIS‑ben beléptetési tilalmat elrendelő figyelmeztető jelzés hatálya alatt álló harmadik országbeli állampolgár valamely tagállam területére való beléptetését és a részére történő vízumkiadás megtagadását szabályozzák. E tekintetben a Bíróság mindenekelőtt megállapította, hogy ezek a szabályok először is azt írják elő, hogy a figyelmeztető jelzés SIS‑be való bevitelét indokoló körülmények értékelése a figyelmeztető jelzést kiadó tagállam hatáskörébe tartozik (az SMVE 94. cikkének (1) bekezdése és 105. cikke), másodszor pedig, hogy a többi szerződő állam – kivételes körülmények hiányában – köteles volt megtagadni a beléptetést és a vízumkiadást az olyan külfölditől, aki beléptetési tilalmat elrendelő figyelmeztető jelzés hatálya alatt áll (az SMVE 5. és 15. cikke). A Bíróság ezt követően kifejtette, hogy az elutasításnak ez az „automatizmusa” „a szerződő felek között érvényesülő azon együttműködési elv kifejeződése”, amely a schengeni vívmányok alapelve, és elengedhetetlen a SIS működéséhez.(14)

38.      Ez az automatizmus véleményem szerint a 2007/533 határozat ismérve is, mivel e határozat is tartalmaz olyan szabályokat, amelyek megállapítják a figyelmeztető jelzést kiadó tagállam hatáskörét a SIS II‑be bevitt figyelmeztető jelzés alapjául szolgáló körülmények értékelése tekintetében (a 49. cikk (1) és (2) bekezdése, valamint a 21. cikk), továbbá a megkeresett tagállam hatóságait terhelő kötelezettséget állapítanak meg a figyelmeztető jelzésben kért intézkedés végrehajtását illetően (39. cikk). Ezért mindenképpen hangsúlyozni kell – ahogyan azt a Bíróság a Bizottság kontra Spanyolország ítéletben(15) tette –, hogy a figyelmeztető jelzés alapján végrehajtandó intézkedés végrehajtása bizonyos automatizmussal bír, amelynek szükségességét az indokolja, hogy ez a tagállamok között érvényesülő azon jóhiszemű együttműködési elv kifejeződése, amely a schengeni vívmányok alapját képezi, és amely elengedhetetlen a schengeni térségen belüli szabad határátlépés következményeként kialakított, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló uniós térség magas fokú biztonságának biztosítását célzó integrált irányítási rendszer működéséhez.

39.      Noha vannak olyan figyelmeztető jelzések, amelyek megkérdőjelezhetők és a végrehajtás megtagadását eredményezhetik, ez nem vonatkozik a lefoglalandó vagy büntetőeljárásban bizonyítékként felhasználandó tárgyakra vonatkozó figyelmeztető jelzésekre.

40.      Megállapítandó ugyanis, hogy erre a két kategóriára nem vonatkozik a 2007/533 határozat 24. cikke, amely lehetővé teszi a megkeresett tagállam számára, hogy olyan értelmű „megjelölés” csatolását kérje, hogy a figyelmeztető jelzést a területén ne hajtsák végre, amennyiben az adott állam úgy véli, hogy a végrehajtás összeegyeztethetetlen nemzeti jogával, nemzetközi kötelezettségeivel vagy alapvető nemzeti érdekeivel. E cikk alkalmazhatósága – tekintettel a szövegére – az említett határozat 26. cikkével („Átadás vagy kiadatás céljából letartóztatandó személyekre vonatkozó figyelmeztető jelzések”), 32. cikkével („Eltűnt személyekre kiadott figyelmeztető jelzések”) vagy 36. cikkével („Személyekre és tárgyakra vonatkozóan rejtett ellenőrzés vagy célzott ellenőrzés céljából kiadott figyelmeztető jelzések”) összhangban bevitt figyelmeztető jelzésekre korlátozódik.

41.      A 2007/533 határozat 48. cikke rendelkezik a figyelmeztető jelzés végre nem hajthatóságának esetéről, amely azonban nem a végrehajtás megkeresett tagállam hatóságai általi megtagadásából következik. Ez a rendelkezés a megkeresett tagállam számára arra vonatkozó kötelezettséget ír elő, hogy haladéktalanul tájékoztassa a figyelmeztető jelzést kiadó tagállamot, „amennyiben egy kért intézkedés nem hajtható végre”. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az említett eset az objektív lehetetlenség esete, amint azt a SIRENE kézikönyv 2.4. pontjában szereplő pontosítás is tanúsítja, amely szerint az e rendelkezésben foglalt tájékoztatási kötelezettség azt a megkeresett tagállamot terheli, „amely a rendelkezésre álló információk alapján egyértelműen képtelen követni a[találatot követően előírt] eljárást”,(16) és arra vonatkozik, hogy e tagállam „nem tudja végrehajtani a kért intézkedést”,(17) (valamint e lehetetlenség okaira).(18)

42.      A teljesség kedvéért le kell szögezni, hogy amennyiben a 2007/533 határozat 49. cikkének (3) bekezdésében felsorolt feltételek teljesülnek, e rendelkezés semmilyen módon nem ad lehetőséget a megkeresett tagállam illetékes hatóságai számára, hogy megtagadják a figyelmeztető jelzésben kért intézkedés foganatosítását. Ez a rendelkezés ugyanis előírja, hogy ha a megkeresett tagállam olyan bizonyítékokkal rendelkezik, amelyek alapján feltehető, hogy egy adat ténybeli tévedést tartalmaz, vagy azt jogellenesen tárolják, erről – a kiegészítő információk cseréje révén – a lehető leghamarabb tájékoztatja a figyelmeztető jelzést kiadó tagállamot (de legkésőbb tíz nappal azt követően, hogy a tévedésre utaló említett bizonyítékok a tudomására jutottak), és az utóbbi állammal való egyet nem értés esetén az ügyet az európai adatvédelmi biztos elé kell terjesztenie, hogy ez a szerv a nemzeti ellenőrző hatóságokkal közösen közvetítőként járjon el. Vagyis a megkeresett tagállam illetékes hatóságainak csupán tájékoztatniuk kell a figyelmeztető jelzést kiadó tagállamot arról, hogy az adatok nem helytállók vagy azokat jogellenesen tárolják, és ez az állam marad végső soron felelős az ilyen adatok helyesbítéséért vagy törléséért.

43.      Pontosítani kell, hogy a 2007/533 határozat 49. cikkének (3) és (4) bekezdése mindenesetre nem vonatkozik arra a helyzetre, amikor a megkeresett tagállam illetékes hatóságai az adatok jogellenességére hivatkoznak azon az alapon, hogy a SIS II‑be bevitt figyelmeztető jelzésre nem terjednek ki az e határozat által kitűzött célok. Ezt a következtetést mind szó szerinti, mind az összefüggésekre kiterjedő elemek indokolják. Szó szerinti szempontból meg kell jegyeznem, hogy a 49. cikk (3) bekezdése „ténybeli tévedésre” és „jogellenesen tárolt”, nem pedig „jogellenesen bevitt” adatra vonatkozik, ami arra utal, hogy ez a jogellenesség nem a figyelmeztető jelzéseknek a SIS II‑be való bevitelére vonatkozó feltételekhez kapcsolódik. Rendszertani szempontból elsőként azt emelem ki, hogy a 2007/533 határozat 49. cikke a határozat „Általános adatfeldolgozási szabályok”(19) című XI. fejezetének részét képezi, és másodszor, semmi nem indokolja az e cikk értelmében vett „jogellenesen tárolt adat” kifejezésnek az ugyanezen határozat 58. cikkének (5) bekezdésében szereplő hasonló kifejezéstől eltérő értelmezését, amely bekezdés szerint „[m]indenkinek jogában áll a személyére vonatkozó […], jogellenesen tárolt adatokat töröltetni”. Ebből álláspontom szerint az következik, hogy ezen adatok jogellenességét a személyes adatok védelmére vonatkozó nemzeti vagy uniós szabályok megsértése indokolná, amit az a körülmény igazol, hogy a megkeresett tagállam és a figyelmeztető jelzést kiadó tagállam közötti esetleges közvetítést az európai adatvédelmi biztos végzi.

44.      A fentiek alapján véleményem szerint aligha vonható kétségbe, hogy a 2007/533 határozat nem ad lehetőséget a megkeresett tagállam illetékes hatóságai számára, hogy megkérdőjelezzék a lefoglalás vagy büntetőeljárásban bizonyítékként felhasználás céljából kiadott figyelmeztető jelzés bevitelének jogszerűségét, és így megtagadják annak végrehajtását azon az alapon, hogy e figyelmeztető jelzés nem felel meg azoknak a célkitűzéseknek, amelyek indokolhatják a figyelmeztető jelzés SIS II‑be való bevitelét. Ezenkívül súlyosan veszélyeztetné a SIS II hatékonyságát, ha e határozatot úgy kellene értelmezni, hogy a tagállamok a fent említett indokok alapján megtagadhatják a figyelmeztető jelzés végrehajtását.

45.      Ebből következik, hogy az alapeljárás alapjául szolgáló körülmények között alkalmazott bolgár jogszabály, nevezetesen a ZMVR 84. cikke nem tekinthető a 2007/533 határozattal összeegyeztethetetlennek, amennyiben e jogszabály arra vonatkozó feltétlen kötelezettséget ír elő a nemzeti rendőri hatóságok számára, hogy ideiglenesen lefoglalják a megtalált tárgyat, ha megállapították, hogy az adott tárgy a SIS II‑be bevitt figyelmeztető jelzés hatálya alatt áll.

46.      Ami az alapeljárásban a bolgár rendőri hatóságok által lefoglalt gépjármű visszaszállítását illeti, meg kell jegyezni, hogy ez a „szükséges intézkedések” körébe tartozik, amelyek tartalmáról a megkeresett tagállamnak és a figyelmeztető jelzést kiadó tagállamnak kell megállapodnia a 2007/533 határozat 39. cikke szerinti információcserét követően. Míg a kiegészítő információknak az ilyen intézkedésekről való megegyezés érdekében a tagállamok SIRENE irodái közötti cseréje a lefoglalandó vagy büntetőeljárásban bizonyítékként felhasználandó tárgyakra vonatkozó figyelmeztető jelzés alapján hozandó kért intézkedés egyik összetevője,(20) ezen intézkedések foganatosítása nem tartozik a figyelmeztető jelzés 2007/533 határozatban előírt végrehajtásának körébe. Ebből az következik, hogy a határozat 39. cikkének (3) bekezdése értelmében az intézkedés végrehajtására kizárólag a nemzeti jog az irányadó.

47.      Ez azt jelenti, hogy a nemzeti bíróságok által értelmezett bolgár jogszabály valóban lehetővé tehetné az illetékes nemzeti hatóságok számára, hogy ne szállítsák vissza az érintett tárgyat az alapeljárás felpereseihez hasonló jóhiszemű vevők tulajdonjogainak tiszteletben tartása érdekében. Ez azonban azt is jelenti, hogy egy ettől eltérő jogalkotási döntés, mint amilyen a jelen esetben a feltétel nélküli visszaszállításra vonatkozó döntés, nem tekinthető összeegyeztethetetlennek a 2007/533 határozattal. Ahogy azt a Bizottság írásbeli észrevételeiben helyesen hangsúlyozza, e határozatból nem következik visszaszállítási kötelezettség.

48.      Véleményem szerint ezt az értelmezést alátámasztja a figyelmeztető jelzések törlésére vonatkozó jogi szabályozás tartalma.

49.      A 2007/533 határozat 45. cikkének (1) és (3) bekezdése szerint a SIS II‑be bevitt, tárgyakra vonatkozó figyelmeztető jelzéseket annyi ideig lehet tárolni, amennyi azon céloknak az eléréséhez szükséges, amelyek érdekében az adatokat bevitték, lefoglalás vagy büntetőeljárásban bizonyítékként felhasználás céljából bevitt figyelmeztető jelzések esetében pedig legfeljebb tíz évig. A figyelmeztető jelzések ez utóbbi kategóriájával kapcsolatban a SIRENE kézikönyv 8.4. pontja meghatározza, hogy a figyelmeztető jelzés érvényességének lejárta (b) alpont), vagy a figyelmeztető jelzést kiadó tagállam illetékes hatóságának a figyelmeztető jelzés törlésére vonatkozó határozata esetén (c) alpont) túlmenően a figyelmeztető jelzést törölni kell „a tárgy lefoglalása vagy annak megfelelő intézkedés esetén, amint megtörtént az ennek nyomon követéseként szükséges kiegészítő információk cseréje a SIRENE‑irodák között, vagy a tárgyat más bírósági vagy közigazgatási eljárás alá vonják”,(21) és példaként hivatkozik a jóhiszemű vásárlásra, a vitatott tulajdonjog tárgyában indult bírósági eljárásra, vagy a bizonyítékkal kapcsolatos igazságügyi együttműködésre. Más szóval, amennyiben a tárgyra a jelen esethez hasonlóan a megkeresett tagállamban vitatott tulajdonjog tárgyában indult bírósági eljárás vonatkozik, törölni kell a figyelmeztető jelzést.

50.      A SIRENE kézikönyvből eredő magyarázatot ki kell egészíteni a Schengeni Információs Rendszer második generációjának (SIS II) helyes alkalmazására, valamint kiegészítő információk kicserélésére vonatkozó ajánlások és a bevált gyakorlatok katalógusával,(22) mivel maga ez az eszköz is jelzi, hogy „[a] figyelmeztető jelzés törlése terén e [dokumentum] példákat hoz fel a SIRENE‑kézikönyvbe foglalt tömörebb szöveg alátámasztására”.(23) Amennyiben ez a törlés tárgyakra vonatkozó figyelmeztető jelzésekre irányul, a katalógus kifejti, hogy: „[a] SIS személyeket és tárgyakat kutat fel. A nemzeti igazságügyi hatóságok által végzett későbbi eljárásokban nem játszik szerepet. Ennek megfelelően a megjelölt tárgy lefoglalására (illetve bizonyos körülmények között felkutatására) irányuló, tárgyakra vonatkozó figyelmeztető jelzések azért jönnek létre, hogy elősegítsék a nemzeti hatóságok SIS‑en kívüli eljárásait”,(24) ezt követően pedig hozzáteszi, hogy „ha bizonyos fokú összetettség mutatkozik az ügyben, például a tulajdonjog vagy a jóhiszemű vásárlás vitatása esetén, úgy kell tekinteni, hogy ezek kívül esnek a SIS hatályán”.(25)

51.      Másként fogalmazva, a 2007/533 határozat 38. és 39. cikke a lefoglalandó vagy büntetőeljárásban bizonyítékként felhasználandó tárgyakra vonatkozó figyelmeztető jelzésekre hivatkozik. Ebből az következik, hogy az érintett tárgy lefoglalásának (vagy azzal egyenértékű intézkedésnek) végrehajtását követően a kérdés polgári jogi vagyonjogi üggyé válik, és a figyelmeztető jelzés törölhető, mivel már elérte a célját. A 2007/533 határozat ezután teljes mértékben háttérbe szorul a nemzeti joggal szemben.

52.      Ez azt jelenti, hogy ha a vonatkozó ítélkezési gyakorlat által értelmezett nemzeti jog úgy rendelkezik – mint a jelen ügyben is –, hogy a lefoglalt tárgyat vissza kell adni a figyelmeztető jelzést kiadó tagállamnak anélkül, hogy a megkeresett tagállam illetékes hatóságainak lehetősége lenne megkérdőjelezni a figyelmeztető jelzés bevitele 2007/533 határozat által követett célkitűzésnek való megfelelését, ezt a jogalkotói döntést semmiképpen sem lehet kifogásolni e határozat alapján.

53.      Következésképpen úgy vélem, hogy a szóban forgó jogszabályi rendelkezés, nevezetesen a ZMVR 84. cikkének – amelynek értelmében, ha a bolgár rendőri hatóság felfedez egy, a SIS II‑be bevitt gépjárművet, azt lefoglalja, és a figyelmeztető jelzést kibocsátó tagállam kérésére visszaküldi – automatikus jellege teljes mértékben megfelel a 2007/533 határozat 39. cikkének.

IV.    Végkövetkeztetések

54.      A fentiek alapján azt javaslom a Bíróságnak, hogy az Administrativen sad Silistra (szilisztrai közigazgatási bíróság, Bulgária) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a következő választ adja:

A Schengeni Információs Rendszer második generációjának (SIS II) létrehozásáról, működtetéséről és használatáról szóló, 2007. június 12‑i 2007/533/IB tanácsi határozat 39. cikkével nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely nem teszi lehetővé a megkeresett tagállam hatóságai számára, hogy megtagadják a SIS II‑be bevitt, tárgyra vonatkozó figyelmeztető jelzés végrehajtását abban az esetben, ha támpontok állnak rendelkezésre annak feltételezéséhez, hogy e figyelmeztető jelzésre nem terjed ki az e határozat 38. cikkének (1) bekezdésében meghatározott cél.

A tárgy visszaszállítása azon szükséges intézkedések közé tartozik, amelyekről a kiegészítő információk cseréjét követően a tagállamoknak meg kell állapodniuk, és amelynek a végrehajtása nem tartozik a 2007/533 határozat hatálya alá.


1      Eredeti nyelv: francia.


2      HL 2007. L 205., 63. o.; helyesbítés: HL 2014. L 299., 33. o.


3      A Bíróság a 2007/533 határozat egyéb egyedi rendelkezéseit, nevezetesen a 41. cikk (2) bekezdését és a 45. cikk (2) bekezdését értelmezte a 2018. június 7‑i Gaki kontra Europol végzésében (C‑671/17 P, nem tették közzé, EU:C:2018:416, 24–30. pont).


4      A legutóbb a Darzhaven vestnik 2019. július 23‑i 58. számával módosított és kiegészített Darzhaven vestnik 2014. június 27‑i 53. száma.


5      E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a hitelfelvevő EF – banki kölcsönszerződés teljesítése elmulasztásának megfelelő – magatartását többek között „súlyos csalásnak” és „hűtlen kezelésnek” minősítették, amelyek olyan büntetőjogi minősítések, amelyek a bolgár jogban a fent említett jogviszony keretében nem fogadhatók el.


6      A Benelux Gazdasági Unió államai, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kormányai között a közös határaikon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, 1985. június 14‑i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény (HL 2000. L 239., 19. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 2. kötet, 9. o.) 92–119. cikke.


7      Lásd: a Schengeni információs rendszer második generációjának (SIS II) létesítéséről, működtetéséről és felhasználásáról szóló tanácsi határozatra vonatkozó javaslat (COM/2005/0230 végleges – CNS 2005/0103), 2. és 4. o.


8      Lásd ebben az értelemben a 2007/533 határozat (5) preambulumbekezdését.


9      A Schengeni Információs Rendszer második generációjának (SIS II) létrehozásáról, működtetéséről és használatáról szóló, 2006. december 20‑i 1987/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 381., 4. o.; helyesbítés: HL 2015. L 23., 19. o.).


10      HL 1999. L 176., 36. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 32. kötet, 4. o.


11      A 2007/533 határozat 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja az alábbiak szerint határozza meg a „kiegészítő információ” fogalmát: „a SIS II‑ben nem tárolt, de a SIS II figyelmeztető jelzésekkel összefüggő információ, amelynek cseréjére a következő esetekben kerül sor: i. annak lehetővé tétele érdekében, hogy a tagállamok valamely figyelmeztető jelzés rendszerbe történő bevitelekor konzultáljanak, vagy tájékoztassák egymást; ii. találatot követően, a megfelelő intézkedés foganatosításának lehetővé tétele érdekében; iii. amikor a szükséges intézkedést nem lehet meghozni; iv. amikor a SIS II‑adatok minősége ügyében járnak el; v. amikor a figyelmeztető jelzések összeegyeztethetősége és elsőbbsége ügyében járnak el; vi. amikor a hozzáférési jog gyakorlása ügyében járnak el”.


12      Lásd ebben az értelemben a 2018. június 7‑i Gaki kontra Europol végzést (C‑671/17 P, nem tették közzé, EU:C:2018:416, 29. pont), amelyben a Bíróság helybenhagyta a Törvényszék azon következtetését, amely szerint az Europol nem rendelkezik hatáskörrel a SIS II‑be bevitt adatok megalapozottságának hiányára vonatkozó állítások elbírálására, miután lényegében megállapította többek között, hogy ezen adatok megalapozottságának értékelése a 2007/533 határozat 49. cikkének (2) bekezdése értelmében a figyelmeztető jelzést kiadó tagállam kizárólagos hatáskörébe tartozik.


13      2006. január 31‑i Bizottság kontra Spanyolország ítélet (C‑503/03, EU:C:2006:74).


14      2006. január 31‑i Bizottság kontra Spanyolország ítélet (C‑503/03, EU:C:2006:74, 36. és 37. pont).


15      2006. január 31‑i ítélet (C‑503/03, EU:C:2006:74).


16      Kiemelés tőlem.


17      Kiemelés tőlem.


18      A SIRENE kézikönyv 2.4. pontja azt is leszögezi, hogy miután a megkeresett tagállam teljesítette a 2007/533 határozat 48. cikkében előírt tájékoztatási kötelezettséget, az érintett tagállamok lehetőség szerint megállapodnak a végrehajtandó intézkedésben, saját nemzeti jogszabályaikkal és a SIS II jogi eszközeinek rendelkezéseivel összhangban.


19      Kiemelés tőlem.


20      Lásd e tekintetben a SIS II felügyeleti koordinációs csoport a lopott járművekre vonatkozó, lefoglalás vagy büntetőeljárásban bizonyítékként történő felhasználás céljából bevitt figyelmeztető jelzések törléséről, valamint a 2007/533/IB tanácsi határozat 38. cikkének értelmezéséről szóló 1/2016 közös álláspontjának 17. és 18. pontját, amelyek lényegében kiemelik, hogy a figyelmeztető jelzés célját nem érik el, ezért a figyelmeztető jelzés nem törölhető, ha a 2007/533 határozat 39. cikkében előírt információcsere nyomán nem döntöttek a szükséges intézkedésekről.


21      Kiemelés tőlem.


22      A Schengeni Információs Rendszer második generációjának (SIS II) helyes alkalmazására, valamint kiegészítő információknak a SIS II‑t végrehajtó és alkalmazó tagállamok illetékes hatóságai általi kicserélésére vonatkozó ajánlások és a bevált gyakorlatok katalógusának létrehozásáról szóló, 2015. december 16‑i C(2015) 9169 végleges bizottsági ajánlás melléklete.


23      Általánosabban véve ez a katalógus – azon bizottsági ajánlás 2. oldala értelmében, amelynek mellékletét képezi – „jogilag nem kötelező iránymutatást adhat a tagállamoknak a SIS használatának és a kiegészítő információcsere különböző aspektusainak tekintetében”.


24      Kiemelés tőlem.


25      Kiemelés tőlem.