FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2007. június 28. ( 1 )
C-262/06. sz. ügy
Deutsche Telekom AG
Bundesrepublik Deutschland
kontra
„Távközlési ágazat — Egyetemes szolgáltatás és felhasználói jogok — Az átmeneti időre fenntartott »kötelezettségek« fogalma — A 2002/21/EK irányelv (»keretirányelv«) 27. cikkének első bekezdése és a 2002/22/EK irányelv (»egyetemes szolgáltatási« irányelv) 16. cikke (1) bekezdésének a) pontja — Távbeszélő szolgáltatások díjszabása — Közigazgatási engedély beszerzésének kötelezettsége”
I – Bevezetés
|
1. |
2007. február 27-én benyújtottam a C-64/06. sz. Telefónica O2 Czech Republic ügyre ( 2 ) vonatkozó indítványomat, amelyben az Obvodní soud pro Prahu 3 (elsőfokú bíróság, Cseh Köztársaság) számos kérdést terjesztett elő az európai unióbeli távközlésre vonatkozóan. Az úgynevezett „új szabályozási keret” ( 3 ), amelyet 2002. március 7-én fogadtak el, és 2002. április 24-én hirdettek ki ( 4 ) átmeneti szabályozása már jelen volt a színfalak mögött, azonban tartózkodtam annak előtérbe állításától, mivel annak elemzését az alapügy megoldása nem tette szükségessé. |
|
2. |
A Bundesverwaltungsgericht (Szövetségi Közigazgatási Bíróság) (Németország) az EK 234. cikk alapján olyan beadványt terjeszt elő, amelyben az említett átmeneti szabályozás jelentős szerepet játszik, mivel ez a bíróság meg kívánja határozni a keretirányelv 27. cikke első bekezdésének első mondata és az egyetemes szolgáltatási irányelv 16. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján a tagállamokat terhelő azon kötelezettség terjedelmét, hogy bizonyos piaci szereplők esetében a korábbi szabályozás alapján előírt kötelezettségeket átmenetileg fenntartsák. |
|
3. |
A Bundesverwaltungsgerichtben az a kérdés merül fel, hogy ez a folyamatosság a közvetlenül a törvényen alapuló terhekre vagy – ezzel ellenkezőleg – csak az egyedi jogi aktusokból eredő kötelezettségekre vonatkozik, és azt kívánja megtudni, hogy a folyamatosság alkalmazandó-e az olyan szabályozásra, amely előzetes engedélyezéstől teszi függővé az előfizetőknek nyújtott távbeszélő szolgáltatásért fizetendő díjakat (első kérdés). |
|
4. |
Mindenesetre annak megállapításán kívül, hogy a keretirányelv 27. cikke és az egyetemes szolgáltatási irányelv 16. cikke nem követeli meg a törvényi eredetű kötelezettségek fenntartását, a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy ezek a cikkek lehetővé teszik-e azok fenntartását azáltal, hogy egyáltalán nem írnak elő teljes harmonizációt, és a tagállamoknak megfelelő mozgásteret engednek (második kérdés). |
II – A jogi háttér
A – A közösségi jog
|
5. |
A Közösség távközlésbeli szerepvállalása két szakaszban történt: az első, amely a 90-es évek elején kezdődött, a piacok rugalmasabbá tétele és a nemzeti jogrendek közelítése érdekében; a másik, amelyet a hatékony verseny feltételeinek megteremtése után ( 5 ) kezdeményeztek, a fent hivatkozott „új szabályozási keret”-ben ( 6 ) konkretizálódott. |
|
6. |
A két szakasz között elfogadták a nyílt hálózatellátás (ONP) beszédalapú telefóniára történő alkalmazásáról, valamint a távközlési egyetemes szolgáltatás versenykörnyezetben történő bevezetéséről szóló, 1998. február 26-i 98/10/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet ( 7 ). Ezen irányelv a „Díjazási elvek” cím alatti 17. cikkében a nemzeti szabályozó hatóságok feladatává teszi, hogy gondoskodjanak arról, hogy a piacon erőfölényben lévő vállalkozások díjai költségalapúak legyenek ((1) és (2) bekezdés) ( 8 ), függetlenül a felhasználók által végzett felhasználás jellegétől, kivéve ha azok más szolgáltatásokat vagy felszereléseket igényelnek, amely esetben a kiegészítő díjat elkülönítve kell feltüntetni ((3) és (4) bekezdés). A díjak változásait csak a nyilvánosság tájékoztatását követő megfelelő időszak után lehet hatályba léptetni ((5) bekezdés). Végül a tagállamok ezektől a követelményektől eltérhettek azokon a földrajzi területeken, ahol hatékony volt a verseny ((6) bekezdés). |
|
7. |
„A meglévő megállapodások folytonosságának biztosítása és a joghézag elkerülése érdekében” (a hozzáférési irányelv (12) preambulumbekezdése) a távközlés „új szabályozási keret”-e fenntartja a korábbi szabályozás által megállapított kötelezettségeket azok felülvizsgálatáig. |
|
8. |
Ennek érdekében a keretirányelv 27. cikkének első bekezdése általános jelleggel előírja, hogy a tagállamok „[…] »hozzáférési irányelv« 7. cikkében ( 9 ) és […] az »egyetemes szolgáltatási irányelv« 16. cikkében említett, a nemzeti jog által előírt minden kötelezettséget mindaddig fenntartanak, amíg e kötelezettségek tekintetében valamely nemzeti szabályozó hatóság ezen irányelv 16. cikkével összhangban nem határoz”. |
|
9. |
Közelebbről az egyetemes szolgáltatási irányelv 16. cikkének (1) bekezdése fenntartja a tagállamok kötelezettségeit:
[…] amíg el nem végzik a felülvizsgálatot, és határozatot nem hoznak az e cikk (3) bekezdésében szereplő eljárással összhangban.” |
|
10. |
Az említett (3) bekezdés a keretirányelv 16. cikke szerinti eljárásra utal, amely szerint a nemzeti szabályozó hatóságok a nemzeti versenyhatóságokkal együttműködésben elvégzik az érintett piacok elemzését ((1) bekezdés), és elkülöníti azokat a piacokat, ahol hatékony a verseny, azoktól, ahol a verseny nem hatékony annak érdekében, hogy az előbbi piacokon a jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozások tekintetében a múltban megállapított kötelezettségeket megszüntesse, és az utóbbi piacokon ezeket a kötelezettségeket fenntartsa vagy módosítsa ((2), (3) és (4) bekezdés). |
B – A német szabályozás
|
11. |
A távközlésről szóló 1996. július 25-i törvény (Telekommunikationsgesetz, a továbbiakban: TKG) ( 10 ) 25. §-ának (1) bekezdése, amely visszautal ugyanezen törvény 24. és 27–31. §-ára, hatósági engedélyezéshez kötötte az erőfölényes helyzetben lévő vállalkozások által a fogyasztóikkal szemben alkalmazott – a telefonos szolgáltatásokra vonatkozó – díjakat, valamint az általános szerződési feltételekben szereplő más elemeket. A fent hivatkozott 24. § (1) bekezdése azok összegét a szolgáltatás költségéhez kötötte. |
|
12. |
A 2004. június 22-i TKG ( 11 ) 150. §-ának (1) bekezdése szerint az 1996. évi TKG-ból eredő, a vállalkozások e típusa esetében megállapított kötelezettségek érvényben maradnak mindaddig, amíg azokat fel nem váltják a piacok meghatározásának és elemzésének formáját megállapító új határozatok, amelyeket a 2004. évi törvény 2. részének megfelelően fogadnak el. |
III – A tényállás és az alapeljárás
|
13. |
A Deutsche Telekom AG (a továbbiakban: Deutsche Telekom) Németországban működő távközlési társaság, ahol helyhez kötött telefonhálózat útján távbeszélő szolgáltatásokat nyújt. |
|
14. |
2004. június 8-án a Regulierungsbehörde für Telekommunikation und Post (távközlési- és postai szabályozó hatóság) ( 12 ) úgy határozott, hogy az e vállalat által alkalmazott díjak, valamint az azoknak megfelelő általános szerződési feltételek az 1996. évi TKG 25. §-a (1) bekezdésének megfelelően engedély beszerzéséhez kötöttek. |
|
15. |
A 2004. évi TKG hatálybalépését követően, 150. §-ának(1) bekezdése alapján, a Deutsche Telekom keresetet indított a 2004. június 8-i határozatból eredő kötelezettségek érvénytelenségének megállapítása iránt. |
|
16. |
A 2005. szeptember 15-i ítéletében a Verwaltungsgericht Köln helyt adott a keresetnek, azzal az indokolással, hogy a 2004. évi TKG 150. §-ának (1) bekezdésében foglalt átmeneti rendelkezés csak azokra a kötelezettségekre vonatkozik, amelyek nem igényelnek semmilyen végrehajtási intézkedést, és teljesek, amely kritériumoknak az 1996. évi TKG 25. §-ának (1) bekezdése nem felel meg. |
|
17. |
Az alperes közigazgatási hatóság felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Bundesverwaltungsgericht előtt annak érdekében, hogy a régi kötelezettségek hatályban maradjanak addig, amíg a 2004. évi TKG alapján határozatot hoznak az ügyfelekkel szemben alkalmazott díjak engedélyezésének szükségességéről. |
IV – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
|
18. |
A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a Deutsche Telekom kérelme a német jog szerint megalapozatlan, ( 13 ) azonban kérdéses számára, hogy a közösségi jog ugyanehhez az eredményhez vezet-e. Az eljárás felfüggesztését követően tehát előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén:
|
V – A Bíróság előtti eljárás
|
19. |
Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatot a Bíróság Hivatala 2006. június 15-én vette nyilvántartásba. A német, belga, olasz és litván kormány, az alapügy felei, valamint az Európai Közösségek Bizottsága írásbeli észrevételeket nyújtottak be, az utóbbi három megjelent a Bíróság előtt 2007. június 7-én tartott tárgyaláson. |
VI – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések vizsgálata
A – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés
|
20. |
Az idő ismét meghatározó szerepet játszik a Bíróság előtt folyamatban lévő ügyben. ( 14 ) A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem fő tárgya két problémát foglal magában: az egyik annak meghatározása, hogy az ágazatában erőfölényes helyzetben lévő vállalkozást a korábbi szabályozás alapján terhelő kötelezettségek átmeneti folyamatosságának fenntartása a sajátos határozat meghozataláig a kötelezettségek minden típusára vonatkozik, vagy ellenkezőleg az kizárja a jogi normából eredő általános és absztrakt jellegű kötelezettségeket. E probléma megoldása a keretirányelv 27. cikke első bekezdésének és az egyetemes szolgáltatási irányelv 16. cikke (1) bekezdése a) pontjának adott jelentéstől függ. |
|
21. |
A másik probléma az 1996. évi TKG 25. §-ának (1) bekezdésére vonatkozik, és annak megállapításából áll, hogy a távbeszélő szolgáltatások terén erőfölényes helyzetben lévő vállalkozás által az ügyfeleivel szemben alkalmazott díjak engedélyeztetése olyan kötelezettségnek minősül-e, amelyet az új rendszerben is fenn kell tartani a keretirányelv és az egyetemes szolgáltatási irányelv fent hivatkozott rendelkezései szerint, amelyek szelleme a 2004. évi TKG 150. §-ának (1) bekezdését is áthatja. |
|
22. |
Mielőtt folytatom, az előzetes döntéshozatali eljárás tárgyának körvonalazása érdekében el kell utasítani a Deutsche Telekom által a tárgyaláson előterjesztett új álláspontot, azaz hogy a vizsgálatot nem arra a formára (általános rendelkezés vagy egyedi jogi aktus) kell összpontosítani, amely útján az erőfölényes helyzetben lévő vállalkozás számára a kötelezettségeket elrendelték, hanem azok érdemi tartalmára. Ebben az értelemben a Deutsche Telekom úgy véli, hogy a távbeszélő szolgáltatások díjai engedélyeztetésének megkövetelésével a német jogalkotó túllépett a közösségi szabályozás célján. Ezáltal eltávolodik azoktól a körülményektől, amelyek között a kérdést előzetes döntéshozatalra előterjesztették, és tévesen ítéli meg a 98/10 irányelv 17. cikkének hatályát, amely a nemzeti szabályozó hatóságok feladatává teszi, hogy gondoskodjanak arról, hogy a piacon erőfölényes helyzetben lévő vállalkozások a díjakat a költségek alapján határozzák meg, ebből következően sem az előzetes ellenőrzést nem írják elő, sem az utólagos ellenőrzést nem zárják ki. Ebben a kérdésben az állami hatóságok szabadon választhatnak. |
|
23. |
Mindehhez hozzá kell fűznöm – szintén a szóbeli tárgyalás alapján – néhány kiegészítő gondolatot: a német piacok elemzésének végrehajtása esetében nyilvánvalóan nem észlelhető aránytalan késedelem; a kérdést előterjesztő bíróság – amelynek feladata az alapeljárás tényállásának megállapítása – nem vette figyelembe ezt az eshetőséget, és maga a közösségi szabályozás (a keretirányelv 7. cikkének (6) bekezdése) adja meg a választ az ilyen helyzetre. |
1. Néhány lényeges előzetes megjegyzés
|
24. |
Bevezetésként hangsúlyozni kell három megállapítást, amelyeket az előzetes döntéshozatali eljárás során nem vitattak: a Deutsche Telekom kiváltságos helyzetben van a nemzeti piacon, a kérelme a német jog alapján nem megalapozott, és a 2004. évi TKG-t az Európai Közösség távközlésre vonatkozó „új szabályozási keret”-ének átültetése céljából fogadták el. |
|
25. |
Az első megállapítás azt mutatja, hogy a fent hivatkozott vállalkozás olyan helyzetben van, amelyet a közösségi és a nemzeti jogszabályok átmeneti rendelkezései szabályoznak, mivel mindkettő e vállalkozás kategóriájának piaci szereplőire vonatkozik. ( 15 ) |
|
26. |
A második megállapítás hangsúlyozza a Bundesverwaltungsgericht kérdése előterjesztésének helyes jellegét, amely a belső jogrend értelmezése során világosan felismeri, hogy a jogvita mire irányul azonban kételkedik abban, hogy a közösségi jog megerősíti ezt az értelmezést, ezért fordul a Bírósághoz. |
|
27. |
A harmadik megállapítás egyértelművé teszi, hogy a 2004. évi TKG átülteti a 2002. évi irányelveket, ezért a keretirányelv 27. cikkének és az egyetemes szolgáltatási irányelv 16. cikkének értelmezésére vonatkozó szabályok az említett törvény 150. §-ára kiterjeszthetők. Maga az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szemlélteti ezt a gondolatot, mivel a 22–53. pontban különböző érveket fejt ki a Deutsche Telekom kérelmének a nemzeti jog szerinti elutasítása érdekében, és mivel ezt követően (63–74. pont) hasonló szempontokra hivatkozik azon álláspont alátámasztására, hogy az Európai Unió szabályozása hasonló eredményre vezet, jóllehet több fenntartással. A Bundesverwaltungsgericht így a Bíróság számára azt az iránymutatást javasolja, amelyet a jelen Bíróság előtt írásbeli észrevételeket előterjesztők meggyőzően jóváhagytak. |
|
28. |
Ebben az összefüggésben nyer értelmet az eljárást megelőző levélváltás, amely egyáltalán nem meghallgatás – amelyben az egyik bíróság a kérdés feltevésére és a másik bíró válaszának bevárására szorítkozik –, hanem valódi párbeszéd formáját ölti, ahol a beszélgetőpartnerek kifejtik a gondolataikat, még akkor is, ha a végső szó intézményi okok és a rendszer egységessége miatt csak az egyik bíróságot illeti meg, amely a többiek véleményének figyelembevételével érvényre juttatja az álláspontját. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban a Bundesverwaltungsgericht előnyös munkamódszert alkalmaz, amelyet a jogvitában részt vevő többi résztvevőhöz hasonlóan én is elfogadok a következő pontokban annak érdekében, hogy elfogadható megoldást találjak mindenki számára, kivéve nyilvánvaló okokból a Deutsche Telekomot. |
2. Az átmeneti szabályozás által érintett kötelezettségek jellege
|
29. |
A választott értelmezési módszertől függetlenül (szó szerinti, rendszertani, történeti vagy teleologikus) az eredmény azonos: a keretirányelv 27. cikkének első bekezdése és az egyetemes szolgáltatási irányelv 16. cikke (1) bekezdésének a) pontja a korábbi nemzeti szabályozásban előírt kötelezettségekre vonatkozik függetlenül azok eredetétől, azaz függetlenül attól, hogy az absztrakt és általános valamely jogi normában, vagy konkrét és egyedi valamely közigazgatási aktusban. |
a) Az értelmezés tárgyát képező cikkek tartalma
|
30. |
A keretirányelv 27. cikkének első bekezdése további részletek nélkül megjelöli, hogy „a tagállamok […] a nemzeti jog által előírt minden kötelezettséget fenntartanak”, amelyeket a hozzáférési irányelv 7. cikke és az egyetemes szolgáltatási irányelv 16. cikkének (1) bekezdése határoz meg. Ez utóbbi rendelkezés a) pontja hasonló megfogalmazást használ a telefonszolgáltatások díjaira vonatkozó kötelezettségek átmeneti meghosszabbítására. ( 16 ) A két rendelkezés egyike sem tartalmaz megkülönböztetést, ebből következően ahol a törvény nem tesz különbséget, ott a törvény értelmezője sem tehet (ubi lex non distinguit, nec nos distinguere debemus), és kijelenthető, hogy a közösségi jogalkotó – amint azt az általa alkalmazott szavak megjelölik – azok jellegétől függetlenül átmenetileg fenntartja a korábbi szabályozás szerinti kötelezettségeket. |
|
31. |
Ezt az értelmezést – amelyet alátámaszt a rendelkezések megfogalmazása – nem cáfolja meg az a tény, hogy ezt követően közlik az átmeneti helyzet megszűnését a nemzeti szabályozó hatósággal, amelynek a keretirányelv 16. cikkében említett piacelemzést követően határoznia kell a régi kötelezettségek érvényességéről. A Deutsche Telekom azt állítja, hogy amennyiben ilyen szervezetek hivatottak dönteni e kötelezettségek fenntartásáról, akkor abból kell kiindulni, hogy a vitatott cikkek azt vélelmezik, hogy az említett szervezetek e kötelezettségeket egyéni jelleggel állapították meg, mivel utóbbiaknak nincs hatáskörük a törvényalkotó vagy rendeletalkotó hatáskörrel rendelkező szervek által kibocsátott határozatokról döntést hozni. |
|
32. |
A felperes vállalkozás álláspontja hibás előfeltételezésen alapul, mivel az olyan szerepet juttat a nemzeti szabályozó hatóságoknak, amelyet annak a keretirányelv és az egyetemes szolgáltatási irányelv nem ad. Ugyanis a keretirányelv 27. cikkének első bekezdése és az egyetemes szolgáltatási irányelv 16. cikkének (1)–(3) bekezdése alapján az említett hatóságok nem lépnek a jogalkotó helyébe, hanem híven végrehajtják annak határozatait, amelyeket azok pontosan meghatározott eljárás alapján bocsátanak ki (amit a jelen indítvány 10. pontja ír le), amely szerint azok eredményei függvényében a szabályozás által megállapított azon kötelezettségeket, amelyeket az „új szabályozási keret” hatálybalépése kérdésessé tett, fenn kell tartani, módosítani kell vagy véglegesen vissza kell vonni. |
|
33. |
A piacelemzést is magában foglaló ezen eljárás célja abból áll, hogy a magas szintű verseny elérése esetén az erőfölényben lévő vállalkozások vonatkozásában a múltban megállapított kötelezettségeket eltörölje, vagy azokat más piacokon fenntartsa vagy módosítsa, amely intézkedés a forrástól függetlenül – jogi norma vagy egyedi hatósági aktus – ezekre a kötelezettségekre vonatkozik. Adott esetben a közvetlenül a jogi normából eredő kötelezettséget – a jogi norma megalkotója előírásainak megfelelően – egyedi jelleggel elfogadott kötelezettség váltja fel. A német kormány helyesen jelöli meg (az írásbeli észrevételeinek 14. pontjában), hogy nincs akadálya annak, hogy a jogalkotó valamely törvény hatályát egy végrehajtó határozattól tegye függővé, amennyiben – ezt hozzá szeretném tenni – az nem áll ellentétben egy alkotmányjogi kikötéssel. |
|
34. |
Más szóval a nemzeti szabályozó hatóságok – mivel ezt írja elő a keretirányelv és az egyetemes szolgáltatási irányelv – előre meghatározott eljárás révén megszerzett objektív adatok alapján véget vetnek egy átmeneti helyzetnek, amelyet a jelenlegi szabályozásból következő helyzetnek kell felváltania, megtartva az érintett kötelezettségeket – jóllehet más jelleggel – azok átalakításával vagy egész egyszerűen azok visszavonásával. Nyilvánvaló, hogy az említett hatóságok nem avatkoznak mások hatáskörébe, hanem a hatáskörrel rendelkezők felkérésére járnak el. |
b) Rendszeres látásmód
|
35. |
Az „új szabályozási keret” alapjául szolgáló törekvés a hézagok elkerülése és a régi szabályozás szerinti kötelezettségek felvétele – e kötelezettségek azonnali felülvizsgálatának sérelme nélkül – például a hozzáférési irányelv (12) preambulumbekezdésében és 7. cikkében, amelyek szelleme megegyezik a keretirányelv 27. cikkével és az egyetemes szolgáltatási irányelv 16. cikkével, amelyek az előző irányelvek értelmében megállapított egyes kötelezettségek átmeneti fenntartását írják elő. |
|
36. |
Ezek az előírások többek között megemlítik a 97/33/EK irányelv ( 17 ) 4., 6., 7., 8., 11., 12. és 14. cikkét, a 98/10 irányelv 16. cikkét és a 92/44/EGK irányelv ( 18 ) 7. és 8. cikkét. E rendelkezések közül néhány – így a 97/33 irányelv 4. cikke – a gazdasági szereplők számára közvetlenül teremtenek kötelezettséget; mások – így a 97/33 irányelv 6., 7., 8., 11., 12. és 14. cikke, a 92/44 irányelv 7. és 8. cikke és a 98/10 irányelv 16. cikke – ezt a kötelezettséget a tagállamokra ruházzák. Ez utóbbi csoportban számos rendelkezés általánosságban hivatkozik az állami hatóságokra (az első irányelv 6., 7. és 8. cikke, a második irányelv 7. és 8. cikke ( 19 )), míg mások kifejezetten a nemzeti szabályozó hivatalokra hivatkoznak (a 97/33 irányelv 11., 12. és 14. cikke, a 98/10 irányelv 16. cikke). |
|
37. |
Úgy tűnik tehát, hogy az ilyen intézkedések az egyedi aktusokra és az általános előírásokra egyaránt vonatkoznak, mivel a kötelezettségeket hol az egyik, hol a másik szabályozza az egyes alkotmányos rendszerek hatalommegosztásának függvényében. |
|
38. |
Ez az elgondolás megerősítést nyer, ha az irányelveken kívüli rendelkezések vizsgálata helyett az azokon belül található rendelkezésekhez fordulunk, többek között az egyetemes szolgáltatási irányelvhez, amely a jelen előzetes döntéshozatali eljárással érintett két szabályozás közül a leglényegesebb jogi normát tartalmazza – a 16. cikk –, amelyre a keretirányelv 27. cikke utal. Az egyetemes szolgáltatási irányelv (28) preambulumbekezdése szerint a bérelt vonali szolgáltatások minimális készletére vonatkozóan „meglévő rendelkezések” folyamatos alkalmazását biztosítani kell mindaddig, amíg a nemzeti szabályozó hatóságok az érintett piac elemzését követően nem rendelkeznek azok meghosszabbításáról. Amint arra a német kormány emlékeztet, ugyanezen irányelv VII. melléklete előírja, hogy a bérelt vonalak minimális készletének a 92/44 irányelvben – amelynek az absztrakt és általános jellege nem vitatott – meghatározott feltételek mellett történő szolgáltatását mindaddig folytatni kell, amíg meg nem állapítják, hogy az ágazatban hatékony-e a verseny. |
|
39. |
Végül a kört bezárva és az elemzést az egyetemes szolgáltatási irányelv 16. cikkére összpontosítva meg kell állapítani, hogy a tagállamoknak átmenetileg fenn kell tartaniuk mind a törvényi eredetű, mind a közigazgatási aktusból származó kötelezettségeiket. A 16. cikk (1) bekezdésének c) pontja a bérelt vonalakra vonatkozóan megállapított kötelezettségekre utal, amelyet a vitathatatlanul rendeleti jellegű 92/44 irányelv 3., 4., 6., 7., 8. és 10. cikke alapján állapítottak meg. Mindezt szemlélteti a 8. cikk, amely a tagállamok feladatává teszi annak biztosítását, hogy az egyes országok nemzeti szabályozó hatóságai megfelelő és átlátható eljárásokat határozzanak meg az ilyen típusú vonalak használatára és az azokhoz való hozzáférésre vonatkozóan a piaci szereplők számára előírt kötelezettségek ellenőrzésére, vagy a 6. cikk, amely a nemzeti hatóságokra feladatává teszi, hogy jelezzék azon közérdekű okokat („alapvető követelmények”) ( 20 ), amelyek igazolhatják az e vonalak használatára vonatkozó korlátozások megállapítását. |
c) A történeti megközelítés
|
40. |
A német kormány a 2002-ben elfogadott „új szabályozási keret” előkészítő anyagaihoz folyamodik, amelyek bizonyos hasznos információkat tartalmaznak az elemzéshez. |
|
41. |
Az elektronikus hírközlési hálózatok és szolgáltatások közös szabályozási keretéről szóló 2000. július 12-i európai parlamenti és tanácsi irányelv javaslata ( 21 ) természetesen nem tartalmazott olyan átmeneti szabályokat, amelyek a jelenlegi szabályozásban meghosszabbították volna az előző szabályozástól örökölt helyzeteket. A Gazdasági és Szociális Bizottság e javaslatra vonatkozó véleményében ( 22 ) átmeneti mechanizmust javasolt annak érdekében, hogy az „(akkor) fennálló szabályozást” az első piacelemzés elvégzéséig fenntartsák (4.4. pont). Ez az eset értelmet ad a keretirányelv 27. cikke első bekezdésének, mivel az arra kötelezi a tagállamokat, hogy a „nemzeti jogszabályaik”-ban előírt kötelezettségeket mindaddig fenntartsák, amíg e kötelezettségek tekintetében valamely szabályozó hatóság ezen irányelv 16. cikkével összhangban nem határoz, azaz az említett elemzést követően. Tekintettel erre az előzményre vitathatatlannak tűnik, hogy a fent említett 27. cikk a kötelezettségek összes típusára vonatkozik, mind azokra, amelyek közvetlenül a jogi normából erednek, mind azokra, amelyeket közigazgatási aktus útján határoztak meg. |
|
42. |
Ezek a megfontolások hozzájárulnak az egyetemes szolgáltatási irányelvet megelőző munkaanyagok megértéséhez, amelyek ebben a vonatkozásban kevésbé érzékletesek. A Bizottság 2000. július 12-én fogadta el a javaslatot ( 23 ), amely tartalmazta a 16. cikk (1) bekezdését, amely előírta, hogy a tagállamok minden kötelezettséget fenntartanak a kiskereskedelmi díjak tekintetében, amelyeket a 98/10 irányelv 17. cikke alapján „előírnak”, amíg a piacelemzési eljárással összhangban határozatot nem hoznak. A „hatályban lévő” kifejezés már nem szerepel e rendelkezés végleges szövegében, és annak ellenére, hogy az nem meghatározó, a használata szemlélteti a megalkotójának szándékát, mivel általában a „hatályosság” tulajdonságával az olyan normatív jellegű jogi aktusok rendelkeznek, mint a törvények, rendeletek, rendelkezések és a szokásjog. Lehetne azzal érvelni, hogy az elfogadott szövegben e kifejezés említésének hiánya kizárólag az egyéni jelleggel előírt kötelezettségek említésének szándékára utal, azonban ez a bizonytalanság eltűnik a 98/10 irányelv 17. cikkének olvasatával, amely olyan eljárást vezet be, amelyben az erőfölényes helyzetben lévő piaci szereplők számára kötelezettségeket és korlátokat írnak elő (a díjak költségorientált megállapítása, ezen díjaknak a létrehozott kapcsolat típusától független meghatározása, a módosítások hatálybalépéséhez a nyilvánosság tájékoztatására vonatkozó határidő meghatározása). |
d) Teleologikus értelmezés
|
43. |
A távközlésre vonatkozó új szabályozási keret a jogbiztonságra, valamint a múlt és a jövő közötti – zökkenőmentes – átmenetre irányuló törekvést tár fel. Mindezt az egyetemes szolgáltatási irányelv 16. cikke, a hozzáférési irányelv 7. cikke és a keretirányelv 27. cikke tanúsítják. Ez utóbbi, amely a másik kettőre utal, és amelyet a korábbi jogi hátteret hatályon kívül helyező 26. cikk után helyeztek el, a piacok állapotának ismertté válásáig meghosszabbítja az előző szabályozásból eredő kötelezettségeket. E szabályozás indoka, hogy az új szabályozás teljes hatékonysága összetett eljárások megalkotását és végrehajtását igényli, amelyekben számos kellően összehangolt jogalkotónak kell részt vennie. Szükséges tehát rendelkezni a rendszer stabilitását biztosító határidőről. ( 24 ) |
|
44. |
Ez az értelmezés expressis verbis nem található meg a keretirányelvben és az egyetemes szolgáltatási irányelvben – amelyekre a jelen előzetes döntéshozatal iránt előterjesztett kérdés vonatkozik – azonban az kifejezetten kitűnik a hozzáférési irányelvből, amelynek a 7. cikket megelőlegező (12) preambulumbekezdése, előírja a joghézag elkerülésének szükségességét. Már kifejtettem, hogy az ilyen szükségesség megköveteli – eredetüktől függetlenül – az összes fennálló kötelezettség fenntartását. Márpedig, amennyiben – amint azt a keretirányelv (5) preambulumbekezdése is elismeri – a távközlési ágazat, a médiaágazat és az információtechnológiai ágazat konvergenciája magában foglalja az egységes szabályozást, akkor ezzel inkoherens volna az, hogy a hozzáférés és az összekapcsolás tárgyában az átmeneti szabályozás (a hozzáférési irányelv 7. cikke) a díjazásra vonatkozó szabályozástól (az egyetemes szolgáltatási irányelv 16. cikke (1) bekezdésének a) pontja) különböző hatállyal rendelkezzen. Ez megmagyarázza azt, hogy a keretirányelv 27. cikkének első bekezdése, tekintettel a nemzeti jogban előírt kötelezettségek fenntartására, miért utal, mind az említett 7. cikkből eredő, mind ezen 16. cikkből eredő kötelezettségekre. |
|
45. |
Ezenfelül a német kormány teljességgel helytállóan állítja azt, hogy az új szabályozási keret akadálymentes kiterjesztése céljából a terület előkészítését illetően a hatékonyság elve megkülönböztetés nélkül megkívánja valamennyi korábbi intézkedés fenntartását. |
|
46. |
Röviden összefoglalva, a keretirányelv 27. cikke első bekezdése és az egyetemes szolgáltatási irányelv 16. cikke (1) bekezdése a) pontja értelmezésének módszerétől függetlenül az az előző szabályozás által a piaci szereplők számára előírt kötelezettségek összességére vonatkozik – azok eredetétől vagy más szóval a közösségi harmonizáció végrehajtásához a tagállam által választott eszköztől függetlenül. ( 25 ) A Deutsche Telekom által képviselt álláspont azt eredményezné, hogy az azonos ténybeli helyzetben lévő vállalatokat a működésük helyének tagállamától függően különböző rendszerek szabályoznák, amely ellentétes a távközlési irányelvekkel és általában az Európai Unió jogának alapjaival. |
3. A díjak hatósági engedélyezésére vonatkozó kötelezettség
|
47. |
Meg kell még határozni, hogy az 1996. évi TKG 25. §-ának (1) bekezdése – amely előzetes engedélyhez köti az erőfölényes helyzetben lévő vállalkozások által a távbeszélő szolgáltatásokért a végső fogyasztókkal szemben alkalmazott díjakat – összhangban áll-e a keretirányelv 27. cikkének első bekezdésével és az egyetemes szolgáltatási irányelv 16. cikke (1) bekezdésének a) pontjával. |
|
48. |
Ez utóbbi rendelkezés a 98/10 irányelv 17. cikkéből következő kötelezettségek fenntartása mellett szól, amely a nemzeti szabályozó hatóságok ellenőrzése mellett a piacon erőfölényes helyzetben lévő szervezeteket az általa előírt elveknek ((1) bekezdés) és közelebbről a díjak költségekhez való igazítása elvének ((2) bekezdés) rendeli alá. |
|
49. |
Az 1996. évi TKG 25. §-a visszautal ugyanezen törvény 24. §-ára, amely a díjak összegét a szolgáltatás költségeihez köti. E körülmények között semmi nem indokolja annak tagadását, hogy e § a 98/10 irányelv 17. cikkét hajtja végre. A keretirányelv 27. cikkének első bekezdése és az egyetemes szolgáltatási irányelv 16. cikke (1) bekezdésének a) pontja tehát e § fenntartását írja elő az érintett német piac elemzésének elvégzéséig és a verseny szintjének megállapításáig annak érdekében, hogy ennek alapján az erőfölényes vállalkozások számára előírt kötelezettségeket fenntartsák, módosítsák vagy visszavonják. |
|
50. |
Ugyanis az a követelmény, hogy az 1996. évi TKG 24. §-a és az annak megfelelő §-ai feltételeinek eleget tevő ilyen jellegű vállalkozások díjait a megfelelő hatóságnak engedélyeznie kell, biztosítja a 98/10 irányelv 17. cikkének (e rendelkezés (1) bekezdése) és különösen a díjak és költségek közötti megfelelés tiszteletben tartását ((2) bekezdés). |
|
51. |
A Bizottságnak teljes mértékben igaza van, amikor azt állítja, hogy ha az átmeneti időszak során ezeket a díjakat nem vetették alá hatósági ellenőrzésnek, akkor nehezen lehetne megállapítani, hogy azok költségorientáltak-e, ami – tekintettel arra, hogy nem végezték el a nélkülözhetetlen piacelemzést – semmibe venné a nem kívánt megszakításoktól mentes folyamatosság biztosításának szándékát. |
|
52. |
Ebből eredően az 1996. évi TKG 25. §-a szerinti kötelezettség a 98/10 irányelv 17. cikkéből következik. A keretirányelv 27. cikke első bekezdésének és az egyetemes szolgáltatási irányelv 16. cikke (1) bekezdése a) pontjának megfelelően azt a megjelölt átmeneti jelleggel fenn kell tartani. |
|
53. |
Tekintettel a fenti megfontolások egészére a Bíróságnak azt a választ kell adni az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre, hogy az említett rendelkezések kötelezővé teszik a piacon erőfölényes helyzetben lévő vállalkozás által a végső fogyasztókkal szemben a távbeszélő szolgáltatásokért alkalmazott díjak hatósági engedélyezésére vonatkozóan a korábbi nemzeti jog által elrendelt törvényi előírás, valamint az annak megfelelő közigazgatási aktus érvényességének átmeneti meghosszabbítását. |
B – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés: fölösleges kérdés
|
54. |
Ezzel a másodlagosan előterjesztett kérdéssel a német bíróság azt kívánja megtudni, hogy abban az esetben, ha a keretirányelv 27. cikkének első bekezdése és az egyetemes szolgáltatási irányelv 16. cikke (1) bekezdésének a) pontja nem írja elő a leírthoz hasonló törvényi kötelezettség átmeneti fenntartását, akkor a közösségi jog az egyes tagállamok jogalkotóinak megfelelő mérlegelési szabadságot enged-e annak megtételére. |
|
55. |
Az első kérdésre adott válasz eloszlatja ezt a kételyt. A kérdésben hivatkozott „közösségi jog” nem lehet más, mint az elektronikus hírközlési ágazatban az „új szabályozási keret”. Amint az a jelen indítványban használt rendszertani és teleologikus értelmezési kritériumok alapján sejthető, e jogszabályok általános rendszere nem csak tanácsolja, hanem kötelezővé is teszi a korábbi intézkedések meghosszabbítását addig, amíg a megfelelő vizsgálatok révén a piaci helyzet ismertté nem válik. Az ismertté válás időpontjában a nemzeti szabályozó hatóságoknak elő kell segíteniük az érvényes szabályozási keret végrehajtását a múltbeli kötelezettségek fenntartása, módosítása vagy visszavonása által. |
VII – Végkövetkeztetések
|
56. |
A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság az alábbiak szerint válaszoljon a Bundesverwaltungsgericht által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre: „Az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7-i 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (keretirányelv) 27. cikkének első bekezdését, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló, 2002. március 7-i 2002/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (egyetemes szolgáltatási irányelv) 16. cikke (1) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy az említett rendelkezések kötelezővé teszik a piacon erőfölényes helyzetben lévő vállalkozás által a végső fogyasztókkal szemben a távbeszélő szolgáltatásokért alkalmazott díjak hatósági engedélyezésére vonatkozóan a korábbi nemzeti jog által elrendelt törvényi előírás, valamint az annak megfelelő közigazgatási aktus érvényességének átmeneti meghosszabbítását.” |
( 1 ) Eredeti nyelv: spanyol.
( 2 ) A C-64/06. sz. 2007. június 14-én hozott ítélet (EBHT 2007., I-4887. o.).
( 3 ) Az új szabályozási keret az Európai Parlament és a Tanács négy irányelvéből áll: az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésről, valamint azok összekapcsolásáról szóló 2002/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (hozzáférési irányelv); az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló 2002/20/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (engedélyezési irányelv); az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (keretirányelv), Az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló 2002/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (egyetemes szolgáltatási irányelv).
( 4 ) HL L 108., 7., 21., 33. és 51. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 323., 337., 349. és 367. o.
( 5 ) A távközlési szolgáltatások és az infrastruktúra teljes liberalizációja, bizonyos tagállamok esetében az átmeneti időszakokkal együtt 1998. január 1-jén fejeződött be.
( 6 ) Ezt a fejlődési folyamatot a C-339/04. sz. Nuova società di telecomunicazioni ügyre vonatkozó indítványom (2006. július 18-án hozott ítélet, EBHT 2006., I-6917. o.) 3–6. pontjában, valamint a fent hivatkozott Telefónica O2 Czech Republic ügyre vonatkozó indítványom 4–7. pontjában vizsgálom.
( 7 ) HL L 101., 24. o.
( 8 ) E 17. cikk (2) bekezdése utal a távközlési szolgáltatások belső piacának a nyílt hálózatellátás bevezetése révén történő létrehozataláról szóló, 1990. június 28-i 90/387/EGK tanácsi irányelv (HL L 192., 1. o.) II. mellékletének 4. pontjában szereplő harmonizált kritériumokra.
( 9 ) A nyilvános hírközlő hálózatokat rendelkezésre bocsátó vagy nyilvános hírközlési szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásokat terhelő hozzáférési és összekapcsolási tárgyú kötelezettségekről van szó.
( 10 ) BGBl. 1996. I., 1120. o.
( 11 ) BGBl. 2004. I., 1190. o.
( 12 ) Jelenleg Bundesnetzagentur für Elektrizität, Gas, Telekommunikation, Post und Eisenbahnen (áram- és gázszolgáltatási, távközlési, postai és vasúti szövetségi hivatal).
( 13 ) A szokásos értelmezési kritériumok szerint (nyelvtani, rendszertani és teleologikus) az 1996. évi TKG 25. §-ának (1) bekezdése alapján hozott 2004. június 8-i határozat által megkövetelt engedélyezés a 2004. évi TKG 150. §-ának (1) bekezdése szerinti átmeneti szabályozás részét képezi.
( 14 ) Elhinni azt, hogy ebben az életben fennmaradnak a dolgok, annyi, mint elhinni a lehetetlent […] az ember egyetlen élete az időnél is gyorsabban rohan a vége felé (M. de Cervantes, Don Quijote de la Mancha, második rész, LIII. fejezet; kiadás, bevezetés és jegyzetek: Martín de Riquer, Ed. RBA, Barcelona 1994., 1016. o.; szabad fordítás).
( 15 ) A keretirányelv 27. cikkének első bekezdése az egyetemes szolgáltatási irányelv 16. cikkére utal, amely megemlíti a 98/10 irányelv 17. cikke alapján előírt kiskereskedelmi díjakat, amely cikkben találhatók azok az elvek, amelyeket a piacon erőfölényes helyzetben lévő szervezeteknek be kell tartaniuk.
( 16 ) „Toutes les obligations” vagy „ensemble des obligations” a két rendelet francia változatában, „all obligations” az angol változatban; „alle Verpflichtungen” a német változatban és „tutti gli obblighi” az olasz változatban.
( 17 ) Az egyetemes szolgáltatásnak és az együttműködési képességnek a nyílt hálózatellátás (ONP) elvei alkalmazása révén történő biztosítását szolgáló távközlési összekapcsolásról szóló 1997. június 30-i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 199., 1. o.).
( 18 ) A nyílt hálózatellátás bérelt vonalakra történő alkalmazásáról szóló 1992. június 5-i tanácsi irányelv (HL L 165., 27. o.).
( 19 ) Ezek a cikkek a „tagállamok gondoskodnak arról” vagy a „tagállamok előírják” megfogalmazásokat tartalmazzák.
( 20 ) A 90/387 irányelv 2. cikkének 6. pontja így határozza meg ezt a fogalmat: „olyan közérdekű, nem gazdasági jellegű indokok, amelyek a tagállamokat arra késztethetik, hogy korlátozzák a nyilvános távközlési hálózatokhoz vagy a nyilvános távközlési szolgáltatásokhoz való hozzáférést. Ezen indokok a hálózat működésének biztonsága, a hálózat egységének fenntartása, valamint indokolt estben a szolgáltatások együttműködési képessége és az adatvédelem. Az adatvédelem magában foglalhatja a személyhez fűződő adatok védelmét, az átadott vagy tárolt információk bizalmas kezelését és a magánszféra védelmét” [nem hivatalos fordítás].
( 21 ) COM(2000) 393 végleges (HL C 365. E., 198. o.).
( 22 ) HL 2001. C 123., 56. o.
( 23 ) Az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó javaslat (COM(2000) 392 végleges, HL C 365. E., 238. o.).
( 24 ) A keretirányelv 16. cikke, amelyre vonatkozó utalást tartalmaz ugyanezen irányelv 27. cikke, az egyetemes szolgáltatási irányelv 16. cikke és a hozzáférési irányelv 7. cikke olyan eljárást vázol fel, amelynek az alapját képezik azok az iránymutatások, amelyeket a keretirányelv 15. cikke (2) bekezdésével összhangban a Bizottság a nemzeti versenyhatóságokkal együttműködésben engedélyez (a 16. cikk (1) bekezdése), valamint azok a szabályok, amelyeket a megfelelő nemzeti hatóság tesz közzé, hogy eleget tegyen az átláthatósági és a konzultációs kritériumoknak (a keretirányelv 6. cikke) a Bizottság, valamint a más tagállamok érintett hatóságainak közreműködésével (a keretirányelv 7. cikkének (3), (4) és (5) bekezdése). Ez az összetettség tette lehetővé számomra, hogy a Telefónica O2 Czech Republic ügyre vonatkozó indítványomban azt javasoljam, hogy a fent hivatkozott rendelkezések nem rendelkeznek a közvetlen hatályhoz szükséges tulajdonságokkal (45. pont).
( 25 ) A C-33/04. sz., Bizottság kontra Luxemburg ügyben 2005. december 8-án hozott ítélet (EBHT 2005., I-10629. o.) 54–60. pontjában hasonlóképpen az átmeneti szabályozás széles értelmezése ismerhető fel.