Ideiglenes változat
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2026. október 22.(*)
„ Előzetes döntéshozatal – Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Európai öröklési bizonyítvány – 650/2012/EU rendelet – A 68. cikk l) pontja – Az európai öröklési bizonyítvány tartalma – A bizonyítványt kiállító tagállamtól eltérő tagállamban található ingatlant tartalmazó hagyaték – Az ezen ingatlan tulajdonjogának az első tagállam ingatlan‑nyilvántartásába való bejegyzése céljából kért bizonyítvány – A kiállító hatóság azon kötelezettsége, hogy az említett vagyontárgyat az európai öröklési bizonyítványban azonosítsa – Az ingatlan‑nyilvántartásba európai öröklési bizonyítvány alapján történő bejegyzést kizárólag azon az alapon megtagadó nemzeti szabályozás, hogy az nem tartalmazza az érintett vagyontárgyra vonatkozó, e szabályozás által megkövetelt információkat – Az öröklésre alkalmazandó jog szerinti »egyetemes jogutódlás« rendszere – Az ingatlan‑nyilvántartás helye szerinti tagállam nemzeti szabályozása, amely lehetőséget biztosít az európai öröklési bizonyítvány kiegészítésére szolgáló dokumentum e bejegyzés céljából történő benyújtására, amennyiben e bizonyítvány nem azonosítja az érintett vagyontárgyat – E rendszer alkalmazásának és e szabályozás fennállásának esetleges hatása a kiállító hatóságnak az érintett vagyontárgy e bizonyítványban való azonosítására vonatkozó kötelezettségére tekintettel ”
A C‑873/24. sz. [Marwanak](i) ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) a Bírósághoz 2024. december 17‑én érkezett, 2024. november 27‑i határozatával terjesztett elő a
GK,
NU,
TZ,
MV,
UK
által indított eljárásban,
A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),
tagjai: I. Jarukaitis tanácselnök, R. Frendo, N. Jääskinen (előadó), M. Condinanzi és A. Kornezov bírák,
főtanácsnok: M. Szpunar,
hivatalvezető: V. Di Bucci,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– GK, NU, TZ, MV és UK képviseletében S. Heidenhain Rechtsanwalt,
– a német kormány képviseletében J. Möller, M. Hellmann és J. Simon, meghatalmazotti minőségben,
– a cseh kormány képviseletében A. Pagáčová, M. Smolek és J. Vláčil, meghatalmazotti minőségben,
– a spanyol kormány képviseletében P. Pérez Zapico, meghatalmazotti minőségben,
– a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében B. Ernst és S. Noë, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2026. február 5‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről szóló, 2012. július 4‑i 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 201., 107. o.; helyesbítések: HL 2012. L 344., 3. o.; HL 2013. L 60., 140. o.; HL 2019. L 243., 9. o.) 68. cikke l) pontjának értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a GK, NU, TZ, MV és UK által Németországban egy, a Cseh Köztársaságban fekvő ingatlant kifejezetten feltüntető európai öröklési bizonyítvány kiállítása iránt annak érdekében indított eljárás keretében terjesztették elő, hogy lehetővé tegyék az ezen ingatlanra vonatkozó jognak az utóbbi tagállamban vezetett ingatlan‑nyilvántartásba történő bejegyzését.
Jogi háttér
Az uniós jog
A 650/2012 rendelet
3 A 650/2012 rendelet (7)–(9), (18), (19), (67), (68), (71) és (80) preambulumbekezdésének szövege a következő:
„(7) Elő kell segíteni a belső piac megfelelő működését azáltal, hogy megszüntetik azoknak a személyeknek a szabad mozgása előtti akadályokat, akik jelenleg nehézségekbe ütköznek a határokon átnyúló vonatkozású örökléssel összefüggő jogaik érvényesítése során. […] Az örökösök és a hagyományosok, az örökhagyóhoz közel álló más személyek, valamint a hagyatéki hitelezők jogait hatékonyan kell biztosítani.
(8) Az említett célkitűzések megvalósítása érdekében ennek a rendeletnek egybe kell gyűjtenie a joghatósággal, az alkalmazandó joggal, a határozatok, a közokiratok és a perbeli egyezségek elismerésével – vagy adott esetben elfogadásával –, végrehajthatóságával és végrehajtásával, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetésével kapcsolatos rendelkezéseket.
(9) E rendelet hatályának ki kell terjednie a hagyaték öröklésének valamennyi polgári jogi szempontjára, azaz a vagyontárgyak, jogok és kötelezettségek haláleset miatti átszállásának valamennyi formájára, akár végintézkedés szerint megvalósuló átruházás, akár törvényes öröklés révén történő átszállás útján.
[…]
(18) E rendelet hatálya nem terjedhet ki az ingatlannal vagy ingósággal kapcsolatos jogok nyilvántartásba vételére vonatkozó követelményekre. Ezért a nyilvántartás helye szerinti tagállam jogának (ingatlan esetén a lex rei sitae‑nek) kell meghatároznia, hogy milyen jogi feltételekkel és hogyan kell elvégezni a bejegyzést, és mely hatóságok – földhivatalok vagy közjegyzők– feleljenek annak ellenőrzéséért, hogy minden követelmény teljesül‑e, és hogy a benyújtott vagy összeállított dokumentáció elegendő‑e, illetve hogy tartalmazza‑e a szükséges adatokat. A hatóságok különösen azt ellenőrizhetik, hogy az örökhagyónak a nyilvántartásba vételhez bemutatott okiratban feltüntetett hagyatéki vagyontárgyhoz való joga be van‑e jegyezve a nyilvántartásba, vagy más módon igazolt‑e a nyilvántartás helye szerinti tagállam jogával összhangban. Az okiratok párhuzamos kiállításának elkerülése érdekében a nyilvántartó hatóságoknak el kell fogadniuk a más tagállamok illetékes hatóságai által kiállított olyan okiratokat, amelyek forgalmáról e rendelet rendelkezik. Nevezetesen, az e rendelet szerint kiállított európai öröklési bizonyítvány olyan okirat, amely érvényes jogcímet képez a hagyaték tárgyát képező vagyontárgynak valamely tagállam nyilvántartásába való bejegyzéséhez. Ez nem zárhatja ki annak lehetőségét, hogy a nyilvántartásban közreműködő hatóságok a nyilvántartásba vételt kérelmező személytől olyan kiegészítő információk rendelkezésre bocsátását vagy olyan további okiratok bemutatását kérjék, amelyeket a nyilvántartás helye szerinti állam joga előír, például adófizetéssel kapcsolatos információkat vagy okiratokat. Az illetékes hatóság tájékoztathatja a nyilvántartásba vételt kérelmező személyt arról, hogy a hiányzó információ vagy okirat hogyan szerezhető be.
(19) Valamely jog nyilvántartásba vételének joghatásai szintén nem tartoznak e rendelet hatálya alá. Ezért a nyilvántartás helye szerinti tagállam jogának kell meghatároznia azt, hogy például a nyilvántartásba vétel deklaratív vagy konstitutív hatályú‑e. Így például, ha a nyilvántartás szerinti tagállam joga szerint a nyilvántartás erga omnes joghatásának biztosítása vagy a jogügyletek védelme érdekében az ingatlanon történő jogszerzéshez nyilvántartásba vétel szükséges, akkor az ilyen jogszerzés időpontjára annak a tagállam joga kell, hogy irányadó legyen.
[…]
(67) Az [Európai] Unióban a határokon átnyúló vonatkozású öröklések gyors, zökkenőmentes és hatékony rendezése érdekében az örökösöknek […] egy másik tagállamban, például a hagyatéki javak fellelhetősége szerinti tagállamban könnyen tudniuk kell igazolni jogállásukat és/vagy jogaikat és jogosítványaikat. Ennek lehetővé tétele érdekében a rendeletben elő kell írni egy egységes bizonyítvány, az európai öröklési bizonyítvány […] létrehozását, amelyet egy másik tagállamban való felhasználásra állítanak ki. A szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása érdekében a bizonyítvány nem veheti át a tagállamokban hasonló célokra esetlegesen létező belső okiratok helyét.
(68) Az ingatlannak a nyilvántartás helye szerinti tagállamban történő bejegyzésére vonatkozó alaki követelményeket a bizonyítványt kiállító hatóságnak be kell tartania. Ennek érdekében a rendeletben rendelkezni kell az alaki követelményekre vonatkozó információk tagállamok közötti megosztásáról.
[…]
(71) A bizonyítványnak valamennyi tagállamban azonos joghatással kell bírnia. Önmagában nem képezhet végrehajtható jogcímet, azonban bizonyító erővel kell bírnia, továbbá feltételezni kell, hogy hitelesen bizonyítja az öröklésre alkalmazandó jognak vagy a bizonyos tényezőkre alkalmazandó egyéb jognak megfelelően megállapított tényezőket, például a végintézkedések tartalmi érvényességét. A bizonyítvány bizonyító ereje nem terjedhet ki az e rendeletben nem szabályozott kérdésekre, mint például a hozzátartozói minőség kérdésére, vagy annak eldöntésére, hogy egy vagyontárgy tulajdonjoga az örökhagyót illette‑e meg. […] E rendelettel nem helyénvaló megállapítani, hogy egy harmadik személy ily módon ténylegesen tulajdont szerez‑e.
[…]
(80) […] [E] rendelet célkitűzéseit – azaz a személyek szabad mozgását, a polgárok utáni öröklések uniós összefüggésben történő, előzetes megszervezését, az örökösök és a hagyományosok, valamint az örökhagyóhoz közel álló más személyek, továbbá a hagyatéki hitelezők jogainak védelmét – a tagállamok nem tudják kielégítő módon megvalósítani […]”
4 E rendelet „Hatály” című 1. cikke értelmében:
„(1) Ezt a rendeletet az öröklésre kell alkalmazni. Nem alkalmazandó különösen az adó‑, vám‑ és közigazgatási ügyekre.
(2) E rendelet hatálya nem terjed ki a következőkre:
[…]
k) a dologi jogok természetére, valamint
l) az ingatlannal vagy ingósággal kapcsolatos jogok nyilvántartásba vételére – beleértve az e nyilvántartásba vételre vonatkozó jogi követelményeket is – és az ilyen jogok nyilvántartásba vételének vagy nyilvántartásba vétele elmulasztásának a joghatásaira.”
5 Az említett rendelet „Fogalommeghatározások” című 3. cikkének szövege a következő:
„(1) E rendelet alkalmazásában:
a) »öröklés«: az örökhagyó vagyonában bekövetkező jogutódlás; amely a vagyontárgyak, jogok és kötelezettségek haláleset miatti átszállásának valamennyi formáját magában foglalja, akár végintézkedés szerint megvalósuló átruházás, akár törvényes öröklés révén történő átszállás útján;
[…]
c) »közös végrendelet«: két vagy több személy egyetlen okiratba foglalt végrendelete;
[…]”
6 A 650/2012 rendeletnek „Az alkalmazandó jog hatálya” című III. fejezete tartalmazza többek között e rendelet 20–38. cikkét.
7 E rendelet „Főszabály” című 21. cikkének (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:
„Amennyiben e rendelet másként nem rendelkezik, az öröklés egészére alkalmazandó jog annak az államnak a joga, amelynek a területén az örökhagyó szokásos tartózkodási helye elhalálozásának időpontjában volt.”
8 A 650/2012 rendelet című 22. cikke (1) bekezdésének első albekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:
„Egy adott személy az utána történő öröklés egészére irányadó jogként választhatja annak az államnak a jogát, amelynek állampolgárságával a választás megtételekor vagy az elhalálozás időpontjában rendelkezik.”
9 E rendeletnek „Az alkalmazandó jog hatálya” című 23. cikke a következőképpen szól:
„(1) A 21. cikk vagy a 22. cikk alapján meghatározott jog az öröklés egészére irányadó.
(2) Ez a jog az irányadó különösen a következőkre:
a) az öröklés megnyílásának okai, időpontja és helye;
b) a kedvezményezettek, a részesedésük és az örökhagyó által esetlegesen rájuk ruházott kötelezettségek meghatározása, valamint egyéb öröklési jogok meghatározása, a túlélő házastárs vagy élettárs öröklési jogait is ideértve;
[…]
e) a hagyatékba tartozó vagyontárgyak, jogok és kötelezettségek átszállása az örökösökre és adott esetben a hagyományosokra, beleértve az örökség vagy a hagyomány elfogadásának, illetve visszautasításának feltételeit és joghatásait is;
[…]”
10 A 650/2012 rendeletnek az „Európai öröklési bizonyítvány” címet viselő VI. fejezete e rendelet 62–73. cikkét foglalja magában.
11 Az említett rendeletnek „A bizonyítvány rendeltetése” című 63. cikke szerint:
„(1) A bizonyítvány azon örökösök, az öröklésben közvetlen jogokkal rendelkező hagyományosok, és azon végrendeleti végrehajtók vagy hagyatéki gondnokok általi használatra szolgál, akiknek egy másik tagállamban kell hivatkozniuk jogállásukra vagy gyakorolni jogaikat örökösként vagy hagyományosként, és/vagy gyakorolni jogosítványaikat végrendeleti végrehajtóként vagy hagyatéki gondnokként.
(2) A bizonyítvány különösen az alábbiak közül egy vagy több bizonyítására használható:
a) a bizonyítványban említett minden örökös, illetve adott esetben hagyományos jogállása és/vagy jogai és az őket megillető részesedés a hagyatékban;
b) a hagyatékba tartozó konkrét vagyontárgynak vagy vagyontárgyaknak a bizonyítványban említett örökösök, illetve adott esetben hagyományosok javára való juttatása;
[…]”
12 A 650/2012 rendeletnek „A bizonyítvány iránti kérelem” című 65. cikke az (1) és (3) bekezdésében a következőket írja elő:
„(1) A bizonyítványt a 63. cikk (1) bekezdésében említett személyek (a továbbiakban: a kérelmező) kérelmére kell kiállítani.
[…]
(3) A kérelemnek az alább felsorolt adatokat olyan mértékben kell tartalmaznia, amennyiben ezek az adatok ismeretek a kérelmező előtt és amennyiben szükségesek ahhoz, hogy a kiállító hatóság igazolni tudja a kérelmező által igazolni kívántakat, továbbá – a 66. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül – a kérelemhez csatolni kell minden vonatkozó okiratot eredeti példányban vagy a hitelesség megállapításához szükséges feltételeknek megfelelő másolatban:
[…]
f) a bizonyítvány célzott rendeltetése a 63. cikkel összhangban;
[…]
h) azok a tények, amelyekre a kérelmező adott esetben a hagyatékkal kapcsolatban érvényesített jogát és/vagy az örökhagyó végrendeletének végrehajtásához és/vagy az örökhagyó hagyatékának kezeléséhez való állítólagos jogát alapozza;
[…]”
13 E rendeletnek „A kérelem vizsgálata” című 66. cikke az (1), (2) és (5) bekezdésében előírja:
„(1) A kérelem kézhezvételét követően a kiállító hatóság ellenőrzi a kérelmező által benyújtott adatokat, nyilatkozatokat, okiratokat és egyéb bizonyítékokat. Az említett ellenőrzéshez szükséges vizsgálatokat – amennyiben saját nemzeti joga úgy rendelkezik vagy arra feljogosítja – hivatalból végzi el, vagy felszólítja a kérelmezőt az általa szükségesnek tartott további bizonyítékok benyújtására.
(2) Amennyiben a kérelmező nem tudta benyújtani a vonatkozó okiratoknak a hitelességük megállapításához szükséges feltételeknek megfelelő másolatát, a kiállító hatóság a bizonyítékok egyéb formáinak elfogadása mellett is dönthet.
[…]
(5) E cikk alkalmazása során a tagállamok illetékes hatóságai megkeresés alapján megküldik valamely másik tagállam kiállító hatóságának a különösen az ingatlan‑nyilvántartásokban, az anyakönyvi nyilvántartásokban, valamint az öröklésre, illetve az örökhagyó házassággal vagy azzal egyenértékű jogviszonnyal kapcsolatos vagyonjogi helyzetére vonatkozó okiratokat és tényeket tartalmazó nyilvántartásokban fellelhető információkat, amennyiben az illetékes hatóság a nemzeti jog alapján átadhat ilyen információkat egy másik belföldi hatóságnak.”
14 Az említett rendeletnek „A bizonyítvány kiállítása” című 67. cikke az (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:
„A kiállító hatóság az e fejezetben meghatározott eljárás keretében haladéktalanul kiállítja a bizonyítványt, amennyiben az igazolandó tények az öröklésre alkalmazandó jognak vagy a bizonyos tényekre alkalmazandó egyéb jognak megfelelően megállapítást nyertek. A kiállító hatóság a 81. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében meghatározott formanyomtatványt használja.
A kiállító hatóság különösen abban az esetben nem állítja ki a bizonyítványt, ha:
a) az igazolandó tényekkel kapcsolatban jogorvoslati eljárás van folyamatban; vagy
b) a bizonyítvány nem lenne összhangban valamely, ugyanazon tényekre vonatkozó határozattal.”
15 A 650/2012 rendeletnek „A bizonyítvány tartalma” című 68. cikke értelmében:
„A bizonyítvány a kiállítása rendeltetéséhez szükséges mértékben a következő adatokat tartalmazza:
[…]
l) az egyes örökösöket megillető örökrész, valamint adott esetben valamely adott örököst megillető jogok és/vagy vagyontárgyak felsorolása;
[…]”
16 E rendeletnek „A bizonyítvány joghatásai” című 69. cikke a következőket írja elő:
„(1) A bizonyítvány külön eljárás nélkül valamennyi tagállamban joghatással bír.
(2) Vélelmezni kell, hogy a bizonyítvány hitelesen bizonyítja az öröklésre alkalmazandó jognak vagy a bizonyos tényekre alkalmazandó egyéb jognak megfelelően megállapított tényeket. A bizonyítványban örökösként, hagyományosként, végrendeleti végrehajtóként, illetve hagyatéki gondnokként említett személyről vélelmezni kell, hogy rendelkezik a bizonyítványban említett jogállással, és/vagy a bizonyítványban feltüntetett jogokkal, illetve jogosítványokkal, és hogy e jogokhoz, illetve jogosítványokhoz a bizonyítványban feltüntetetteken túl egyéb feltétel és/vagy korlátozás nem fűződik.
(3) Bármely olyan személy, aki a bizonyítványban igazolt adatok alapján eljárva kifizetéseket teljesít vagy vagyontárgyat ad át a bizonyítványban kifizetések vagy vagyontárgyak elfogadására jogosultként említett személynek, úgy tekintendő, hogy kifizetések vagy vagyontárgyak elfogadására jogosult személlyel kötött ügyletet, kivéve, ha tudomása van arról, hogy a bizonyítvány tartalma nem felel meg a valóságnak, illetve, ha nagyfokú gondatlanság miatt nincs tudomása arról, hogy a bizonyítvány tartalma nem felel meg a valóságnak.
(4) Amennyiben a bizonyítványban a hagyaték tárgyát képező vagyontárggyal való rendelkezésre jogosultként említett személy az ilyen vagyontárggyal egy másik személy javára rendelkezik, akkor ez utóbbi személy – ha a bizonyítványban igazolt adatok alapján jár el – úgy tekintendő, hogy az adott vagyontárggyal való rendelkezésre jogosult személlyel kötött ügyletet, kivéve, ha tudomása van arról, hogy a bizonyítvány tartalma nem felel meg a valóságnak, illetve, ha nagyfokú gondatlanság miatt nincs tudomása arról, hogy a bizonyítvány tartalma nem felel meg a valóságnak.
(5) A bizonyítvány olyan okirat, amely érvényes jogcímet képez – az 1. cikk (2) bekezdése k) és l) pontjának sérelme nélkül – a hagyaték tárgyát képező vagyontárgynak valamely tagállam megfelelő nyilvántartásába való bejegyzéséhez.”
Az 1329/2014/EU végrehajtási rendelet
17 Az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről szóló 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben említett formanyomtatványok meghatározásáról szóló, 2014. december 9‑i 1329/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2014. L 359., 30. o.; helyesbítés: HL 2016. L 9., 14. o. és HL 2017. L 214., 43. o.) 1. cikkének (5) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:
„Az európai öröklési bizonyítványhoz használandó, a [650/2012] rendelet 67. cikkének (1) bekezdésében említett formanyomtatványt V. formanyomtatványként az 5. melléklet határozza meg.”
18 Az 1329/2014 végrehajtási rendelet 5. mellékletében szereplő V. formanyomtatvány címe „Európai öröklési bizonyítvány”.
19 Az V. formanyomtatványnak tartalmaznia kell azokat a mellékleteket, amelyek az esettől függően az európai öröklési bizonyítványhoz csatolhatók. E mellékletek között szerepel „Az örökösök(ök) jogállása és jogai” című IV. melléklet.
20 E IV. melléklet 9. pontja a következőket tartalmazza: „[a]z örököst megillető és a bizonyítvány kiállítása iránti kérelem tárgyát képező vagyontárgy(ak) (kérjük, részletezze a vagyontárgy(ak)at és jelöljön meg minden vonatkozó azonosító adatot)”. Az e 9. pontra vonatkozó 13. lábjegyzet kifejti:
„Nyilvántartásban szereplő vagyontárgy esetében kérjük, adja meg a nyilvántartás helye szerinti tagállam joga által a vagyontárgy beazonosításához előírt információkat (ingatlan esetében például az ingatlan pontos címe, ingatlan‑nyilvántartási, parcella‑ vagy telekkönyvi szám, az ingatlan leírása – szükség esetén csatolja a vonatkozó dokumentumokat).”
A német jog
21 A Bürgerliches Gesetzbuch (polgári törvénykönyv) „Egyetemes jogutódlás” című 1922. §‑ának (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Az ember halálával (öröklés megnyílása) vagyona (hagyaték) mint egész száll át egy vagy több emberre (örökösök).”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
22 2013. március 1‑jén az érintett örökhagyó a feleségével közös végrendeletet készített, amelynek értelmében mindegyikük a másikat jelölte meg az elsőként elhunyt örökhagyó egyedüli örököseként, és úgy nyilatkozott, hogy a lányuk lesz az utolsó túlélő örökhagyó egyedüli örököse.
23 Ezen örökhagyó, akinek az utolsó szokásos tartózkodási helye Németországban volt, 2015. október 5‑én elhunyt, míg lánya és felesége 2019. január 5‑én, illetve 2022. február 21‑én hunyt el. Az említett örökhagyó (a továbbiakban: örökhagyó) hagyatéka többek között egy, a Cseh Köztársaság területén fekvő ingatlant foglalt magában.
24 2023. április 27‑én az alapeljárás öt felperese az örökhagyó elhunyt lányának gyermekeiként eljárva kérelmet nyújtott be az Amtsgericht Fürthhez (fürthi helyi bíróság, Németország) európai öröklési bizonyítványnak többek között ezen ingatlan öröklésének rendezése céljából történő kiállítása iránt. E célból azt kérték, hogy e bizonyítvány az elhunyt feleségét jelölje meg az örökhagyó egyetlen örököseként, és ismerjék el őket e feleség örököseiként, akik mindegyikét a hagyaték egyötöde illeti meg. Ezenkívül azt kérték, hogy az említett ingatlant kifejezetten azonosítsák az említett bizonyítványban, azzal az indokkal, hogy az alkalmazandó cseh jogszabályok értelmében ezen azonosítás szükséges ahhoz, hogy az öröklést kizárólag az említett bizonyítvány alapján jegyezhessék be a cseh ingatlan‑nyilvántartásba.
25 2023. július 19‑i határozatával az Amtsgericht Fürth (fürthi helyi bíróság) elutasította az alapeljárás felpereseinek arra irányuló kérelmét, hogy az alapügyben szóban forgó európai öröklési bizonyítványban kifejezetten azonosítsák a Cseh Köztársaságban fekvő ingatlant.
26 2023. december 11‑i határozatával az Oberlandesgericht Nürnberg (nürnbergi regionális felsőbíróság, Németország) helybenhagyta ezt az elutasítást. E bíróság úgy ítélte meg, hogy az egyes vagyontárgyaknak az európai öröklési bizonyítványban való, pusztán tájékoztató jellegű feltüntetése, amelyek esetében nem áll fenn a 650/2012 rendelet szerinti vélelem és a bizalomvédelem, ellentétes lenne a rendelet azon törekvésével, hogy olyan egységesített tartalmú eszközt hozzon létre, amely bármely tagállamban nehézség nélkül alkalmazható. Hozzátette, hogy nem került előírásra, hogy az ilyen bizonyítványt kiállító hatóság köteles megvizsgálni, hogy az örökhagyó a halála időpontjában egy meghatározott vagyontárgy tulajdonosa volt‑e. Az említett bíróság szerint az ügyletek biztonságát veszélyeztetheti, ha az örökös egyszerű nyilatkozatait e bizonyítványban megismétlik, és így azokat közhitelesség látszatával ruházzák fel.
27 Az alapeljárás felperesei e határozattal szemben fellebbezést nyújtottak be a kérdést előterjesztő bírósághoz, a Bundesgerichtshofhoz (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország), a Cseh Köztársaságban fekvő ingatlant konkrétan azonosító európai öröklési bizonyítvány kiállítása céljából.
28 E bíróság e tekintetben kétségeit fejezi ki, és megjegyzi, hogy Németországban eltérő értelmezések érvényesülnek azzal kapcsolatban, hogy az ilyen bizonyítványban fel kell‑e tüntetni bizonyos hagyatéki vagyontárgyakat. Az ítélkezési gyakorlat és a jogtudomány egy része által támogatott első álláspont szerint az ilyen feltüntetés kizárt, ha az öröklésre a német jog az irányadó, mivel az a polgári törvénykönyv alapügyre alkalmazandó változatának 1922. §‑ában foglalt egyetemes jogutódlás elvén alapul. Ezen álláspont támogatói szerint a vagyontárgyaknak 650/2012 rendelet 68. cikkének l) pontjában említett felsorolása kizárólag külföldi jog hatálya alá tartozó olyan öröklési ügyekben lenne hasznos, amelyek több örököst érintenek, és amelyek közül az egyik az egyénileg neki juttatott vagyontárgyakra vonatkozó jogait kívánja érvényesíteni. Ugyanakkor a 2023. március 9‑i Registrų centras ítéletet (C‑354/21, EU:C:2023:184) követően a jogirodalom jelentős része ezzel ellentétes álláspontot képvisel, arra hivatkozva, hogy az európai öröklési bizonyítvány célja, amely az örökösödésnek a tagállamokban történő egyszerűsítése, amellett szól, hogy az egyes vagyontárgyakat fel kell tüntetni az ilyen bizonyítványban.
29 Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság először is azt kívánja megtudni, hogy a 650/2012 rendelet 68. cikkének l) pontja előírja‑e, hogy az európai öröklési bizonyítványban fel kell tüntetni az e bizonyítvány kiállításának helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban fekvő ingatlan releváns azonosító adatait, amennyiben az érintett örökösök ezen adatok bejegyzését kérik annak érdekében, hogy ezen ingatlan tulajdonosaként bejegyezzék őket e másik tagállam ingatlan‑nyilvántartásába, és ha az említett adatokat az ilyen bejegyzés céljából ez utóbbi tagállam joga (lex rei sitae) írja elő. A kérdést előterjesztő bíróság közelebbről arra keresi a választ, hogy fennáll‑e ilyen kötelezettség, ha e törvény értelmében az ilyen bejegyzés kizárólag akkor történhet az európai öröklési bizonyítvány alapján, ha az azonosítja az érintett vagyontárgyat. A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy igenlő válasz esetén e rendelet céljai nem valósulnak meg, mivel egyrészt előfordulhat, hogy az örökösök jogai nem biztosíthatók hatékonyan, másrészt pedig az ilyen bizonyítvány kiállítása késedelmekhez és többletköltségekhez vezethet, ha a bizonyítványt kiállító hatóságnak kétségei támadnak azzal kapcsolatban, hogy valamely ingatlan a szóban forgó hagyatékhoz tartozik‑e, és amikor jogi szakvélemények beszerzése, bizonyításfelvétel, valamint dokumentumok fordítása bizonyulhat szükségesnek.
30 Másodszor, e bíróság azt kívánja meghatározni, hogy befolyásolja‑e a jelen ítélet előző pontjában említett kérdésre adandó választ az a körülmény, hogy a szóban forgó öröklési ügyre alkalmazandó jog (lex successionis) értelmében az örökhagyó vagyona az „egyetemes jogutódlás” rendszere alapján száll át az érintett örökösre. A kérdést előterjesztő bíróság különösen arra keresi a választ, hogy a lex rei sitae által megkövetelt, ingatlanra vonatkozó információk európai öröklési bizonyítványban való feltüntetésére vonatkozó kötelezettség ilyen esetben szükségtelen formalizmusnak minősül‑e, amennyiben az ilyen rendszer szerint az örökhagyó vagyonának egésze a halál időpontjában az örökösre száll.
31 Harmadszor, az említett bíróság arra keresi a választ, hogy az első kérdésére adandó válasz szempontjából milyen jelentőséggel bír az a körülmény, amely szerint a lex rei sitae értelmében valamely ingatlannak az ezen ingatlan fekvése szerinti tagállam ingatlan‑nyilvántartásba történő bejegyzése elvégezhető, ha az európai öröklési bizonyítvány nem tartalmazza az e törvény által előírt információkat, hanem ahhoz az érintett örökös vagy adott esetben a saját örökösei e vagyontárgyra vonatkozó nyilatkozatát tartalmazó okiratot csatolnak. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a jelen ügyben az alkalmazandó cseh jog, különösen a vyhláška č 66. és 69. §‑a alkalmazandó. 357/2013 Sb., o katastru nemovitostí (katastrální vyhláška) (az ingatlan‑nyilvántartásról szóló 357/2013. sz. rendelet [az ingatlan‑nyilvántartásról szóló rendelet]) lehetővé teszi az örökös számára, hogy nyilatkozatot nyújtson be annak érdekében, hogy az ingatlan‑nyilvántartásban nyilvántartásba vegye a hagyatéki ingatlant, amennyiben az európai öröklési bizonyítvány azért nem tartalmazza az e bejegyzéshez szükséges adatokat, mert annak a tagállamnak a jogrendje, amelyben e bizonyítványt kiállították, nem teszi lehetővé ilyen adatok feltüntetését.
32 E körülmények között a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni a 650/2012 rendelet 68. cikkének l) pontját, hogy az európai öröklési bizonyítványnak tartalmaznia kell az ahhoz az ingatlan fekvése szerinti állam nemzeti joga szerint szükséges adatokat, hogy az örököst az ingatlan‑nyilvántartásba a hagyatékba tartozó, a kiállító hatóság államától eltérő tagállamban található ingatlan tulajdonosaként bejegyezzék, ha az örökös kérte, hogy ezen adatokat az ingatlan fekvése szerinti állam ingatlan‑nyilvántartásába tulajdonosként való bejegyzése céljából [e] bizonyítványban feltüntessék, és az ingatlan fekvése szerinti állam nemzeti joga szerint abban az esetben, ha az [említett] bizonyítvány az egyetlen olyan okirat, amelyet a bejegyzés iránti kérelem alátámasztására benyújtottak, az ingatlan fekvése szerinti állam ingatlan‑nyilvántartásába való bejegyzésre csak akkor kerülhet sor, ha [ugyanezen] bizonyítvány tartalmazza ezen adatokat?
2) Releváns‑e e az első kérdésre adott válasz szempontjából, hogy a hagyaték az alkalmazandó öröklési jog szerint egyetemes jogutódlás útján száll‑e át?
3) Releváns‑e e az első kérdésre adott válasz szempontjából, hogy az ingatlan fekvése szerinti állam ingatlan‑nyilvántartásába történő, az első kérdésben említett bejegyzésre az ingatlan fekvése szerinti állam nemzeti joga szerint az első kérdésben említett adatokat tartalmazó európai öröklési bizonyítvány benyújtása helyett azáltal is sor kerülhet, hogy az örökös vagy halálát követően örököse az első kérdésben említett adatokat nem tartalmazó európai öröklési bizonyítványnak az ingatlan fekvése szerinti állam ingatlan‑nyilvántartásába történő benyújtása mellett további olyan iratot is benyújt, amely tartalmazza az örökös vagy halálát követően az örökösének nyilatkozatát?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdésről
33 Első kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 650/2012 rendelet 68. cikkének l) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az európai öröklési bizonyítványt kiállító hatóságnak e bizonyítványban fel kell tüntetnie azon adatokat, amelyek lehetővé teszik az érintett hagyaték részét képező és az e bizonyítvány kiállításának helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban található ingatlan azonosítását, amennyiben a kérelmezők az ezen ingatlanra vonatkozó tulajdonjognak e másik tagállam ingatlan‑nyilvántartásába történő bejegyzése érdekében kérik e bizonyítvány kiállítását, és amennyiben e tagállam szabályozása ahhoz, hogy e bejegyzést kizárólag ezen okirat alapján el lehessen végezni, megköveteli, hogy az említett bizonyítványban feltüntessék ezeket az adatokat.
34 Emlékeztetni kell arra, hogy a 650/2012 rendelet 68. cikke, amely e rendelet IV. cikkében található, a címében foglaltak szerint meghatározza az európai öröklési bizonyítvány tartalmát, amely az említett rendelet VI. fejezetének rendelkezései által létrehozott autonóm jogi szabályozás alá tartozik (lásd ebben az értelemben: 2020. július 16‑i E. E. [Bírósági joghatóság és öröklésre alkalmazandó jog] ítélet, C‑80/19, EU:C:2020:569, 70. pont; 2023. március 9‑i Registrų centras ítélet, C‑354/21, EU:C:2023:184, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). E tekintetben e 68. cikk úgy rendelkezik, hogy amennyiben ilyen bizonyítványt kérelmeznek, annak „a kiállítása rendeltetéséhez szükséges mértékben” tartalmaznia kell az említett 68. cikkben felsorolt adatokat. Ezen adatok között szerepel ugyanezen cikk l) pontja értelmében az „egyes örökösöket megillető örökrész, valamint adott esetben valamely adott örököst megillető jogok és/vagy vagyontárgyak felsorolása”.
35 E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság többek között arra keresi a választ, hogy a 650/2012 rendelet 68. cikke l) pontjának szövegéből, és különösen az „adott esetben” és az „adott örökös” kifejezések használatából kitűnik‑e, hogy e rendelkezés az érintett hagyatéki vagyontárgynak az európai öröklési bizonyítványban történő azonosítását kizárólag akkor követeli meg, ha e vagyontárgyat több örökös esetén az egyik örökös részére juttatják.
36 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (lásd: 1983. november 17‑i Merck ítélet, 292/82, EU:C:1983:335, 12. pont; 2025. január 23‑i Albausy ítélet, C‑187/23, EU:C:2025:34, 39. pont).
37 Először is, ami a 650/2012 rendelet 68. cikkének szövegét illeti, abból egyértelműen kitűnik, hogy az a tény, hogy a szóban forgó információk „szükségesek” az európai öröklési bizonyítvány kérelmezőjének célja szerinti „rendeltetéséhez”, meghatározó tényező azon elemek megállapítása szempontjából, amelyeket az ilyen bizonyítványnak tartalmaznia kell.
38 Ezenkívül a Bíróság korábban már hangsúlyozta, hogy különösen abban az esetben, ha az ilyen bizonyítványt az ingatlan nyilvántartásba vétele iránti kérelem alapjául szolgáló okiratként kívánják bemutatni, a 650/2012 rendelet 68. cikke előírja az e bizonyítványban feltüntetendő minimális adatokat. Azt is kifejtette, hogy az utóbbi tartalma esetről esetre változhat attól függően, hogy annak mi a rendeltetése (lásd ebben az értelemben: 2023. március 9‑i Registrų centras ítélet, C‑354/21, EU:C:2023:184, 45. pont).
39 A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy az európai öröklési bizonyítványnak tartalmaznia kell‑e az e bizonyítvány kiállításának helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban található hagyatéki ingatlan vagyontárgy azonosítását lehetővé tévő adatokat abban az esetben, ha egyrészt a kérelmező ezen információk feltüntetését az ezen első tagállam ingatlan‑nyilvántartásába való bejegyzés érdekében kéri, másrészt pedig ha az utóbbi tagállam szabályozása e bejegyzést – amennyiben azt kizárólag az ilyen bizonyítvány alapján kérik – attól a feltételtől teszi függővé, hogy e bizonyítvány megjelöli az érintett vagyontárgyat, így ezen feltüntetés szükséges a kért bejegyzéshez.
40 Így az első kérdésben említett körülmények között, amelyekből kitűnik, hogy az érintett hagyatékba tartozó és az európai öröklési bizonyítvány kiállításának helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban található ingatlan feltüntetése e bizonyítvány kiállításának céljára tekintettel szükségesnek bizonyul, a 650/2012 rendelet 68. cikke l) pontjának szövege lehetővé teszi azt az értelmezést, amely szerint a bizonyítványt kiállító hatóságnak fel kell tüntetnie ezen ingatlan azonosító adatait.
41 Ezenkívül az e 68. cikk l) pontjában használt „adott esetben” és „adott örökös” kifejezést nem lehet úgy értelmezni, hogy az azt jelenti, hogy egy adott hagyatéki vagyontárgynak az európai öröklési bizonyítványban történő azonosítása kizárólag abban az esetben kötelező, ha e vagyontárgyat több örökös esetén az egyik örökös részére juttatják, mivel az ilyen azonosítás az e bizonyítvány kérelmezője által követett cél eléréséhez más helyzetekben is szükségesnek bizonyulhat. E kifejezéseket úgy kell értelmezni, hogy a hagyaték részét képező jogok és/vagy vagyontárgyak felsorolásának nem szisztematikusan, hanem csak akkor kell szerepelnie a bizonyítványban, ha az a bizonyítvány kiállításának céljára tekintettel szükségesnek bizonyul.
42 Másodszor, ami azt a szövegkörnyezetet illeti, amelybe 650/2012 rendelet 68. cikkének l) pontja illeszkedik, mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy e rendelet több rendelkezése közvetlen kapcsolatot teremt az európai öröklési bizonyítvány iránti kérelem célja és e bizonyítvány tartalma között.
43 Így a 650/2012 rendeletnek az európai öröklési bizonyítvány rendeltetésére vonatkozó 63. cikke az (1) bekezdésében előírja, hogy ezen okirat többek között azon örökösök általi használatra szolgál, akiknek egy másik tagállamban kell hivatkozniuk jogállásukra vagy gyakorolni jogaikat. E 63. cikk (2) bekezdésének a) és b) pontja pontosítja, hogy e bizonyítvány felhasználható különösen az örökösi jogállás, illetve az abban említett egyes örökösöket a hagyatékban megillető jogok és örökrész bizonyítására, valamint a hagyaték részét képező egy vagy több meghatározott vagyontárgynak az örökösök javára való juttatására (lásd ebben az értelemben: 2023. március 9‑i Registrų centras ítélet, C‑354/21, EU:C:2023:184, 43. pont).
44 E tekintetben a kérelemnek tartalmaznia kell az e rendelet 65. cikkének (3) bekezdésében felsorolt adatokat, különösen az említett rendelet 63. cikkének megfelelően a bizonyítvány rendeltetését, amennyiben ezen adatok szükségesek ahhoz, hogy a kiállító hatóság igazolni tudja a kérelmező által igazolni kívántakat. Ezenkívül e kérelemhez csatolni kell a vonatkozó dokumentumok eredeti példányát vagy azok megfelelően hitelesített másolatait.
45 Továbbá az európai öröklési bizonyítvány iránti kérelem céljának az európai öröklési bizonyítvány tartalmára gyakorolt hatását tükrözi a 650/2012 rendelet (71) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 69. cikke is, amely felsorolja az e bizonyítvány által valamennyi tagállamban kiváltott joghatásokat. E 69. cikkből következik, hogy az ilyen bizonyítványban örökösként említett személyről vélelmezni kell, hogy rendelkezik az e bizonyítványban említett jogállással, és/vagy a bizonyítványban feltüntetett jogokkal, illetve jogosítványokkal, és e bizonyítványról vélelmezni kell, hogy hitelesen igazolja az öröklésre alkalmazandó jognak vagy a bizonyos tényekre alkalmazandó egyéb jognak megfelelően megállapított tényeket. Így, amennyiben az örökhagyó szokásos tartózkodási helye szerinti tagállamban az örökös részére európai öröklési bizonyítványt állítanak ki, ezen örökös azt felhasználhatja azon más tagállamokban, ahol az örökhagyó vagyontárgyai találhatók (lásd ebben az értelemben: 2023. március 9‑i Registrų centras ítélet, C‑354/21, EU:C:2023:184, 44. pont; 2025. január 23‑i Albausy ítélet, C‑187/23, EU:C:2025:34, 52. pont).
46 Végül, ami a 650/2012 rendeletnek az európai öröklési bizonyítványra vonatkozó rendelkezései és az alkalmazandó nemzeti jogi normák közötti kapcsolatot illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy e rendelkezések nem akadályozzák meg a tagállamokat abban, hogy e rendeletnek a lex rei sitaere hivatkozó (18) preambulumbekezdésének megfelelően meghatározzák az ingatlanon fennálló dologi jogok bejegyzése érdekében tiszteletben tartandó követelményeket. Az említett rendelet 1. cikke (2) bekezdésének l) pontjával, 68. cikkének l) pontjával és 69. cikkének (5) bekezdésével tehát nem ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely előírja, hogy a valamely ingatlan e tagállam ingatlan‑nyilvántartásába való bejegyzése iránti kérelem elutasítható, ha az e kérelem alátámasztására benyújtott egyetlen dokumentum olyan európai öröklési bizonyítvány, amely ezt az ingatlant nem azonosítja (lásd ebben az értelemben: 2023. március 9‑i Registrų centras ítélet, C‑354/21, EU:C:2023:184, 47–53. pont).
47 Ezenfelül arról az esetről, amikor a hagyatéki vagyontárgy azonosítása azért szükséges, hogy az örökös számára lehetővé tegye e vagyontárgy juttatásának igazolását, különösen, ha ezt az azonosítást előírja azon tagállam joga, amelyben az érintett nyilvántartást vezetik, az 1329/2014 végrehajtási rendelet 5. mellékletében szereplő V. formanyomtatvány IV. mellékletének 9. pontja is rendelkezik, amely formanyomtatványt a kiállító hatóság az európai öröklési bizonyítvány kiállítása során köteles használni (lásd ebben az értelemben: 2025. január 23‑i Albausy ítélet, C‑187/23, EU:C:2025:34, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), amint az e IV. melléklet 13. lábjegyzetében is szerepel.
48 A 650/2012 rendelet fent említett rendelkezéseinek összességéből az következik, hogy a meghatározott hagyatéki vagyontárgyaknak az érintett örökös(ök) részére történő juttatásának igazolása az európai öröklési bizonyítvány kiállításának egyik célját képezi. Ebből az is következik, hogy annak tartalma különösen attól függ, hogy a kérelmező által kért adat említése szükséges‑e ezen igazolás kiállításának céljára tekintettel. Ez a helyzet áll fenn többek között az említett bizonyítvány kiállításának helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban található hagyatéki vagyontárgy megjelölése esetében, amennyiben, mint az alapügyben is, ezen adat feltüntetését az említett másik tagállam ingatlan‑nyilvántartásába való bejegyzés céljából kérik.
49 Harmadszor, emlékeztetni kell arra, hogy a 650/2012 rendelet által követett célok, amint az e rendelet (7), (8) és (80) preambulumbekezdéséből kitűnik, többek között arra irányulnak, hogy az örökösök segítséget kapjanak a határokon átnyúló vonatkozású örökléssel összefüggő jogaik érvényesítése során, amely jogokat hatékonyan kell biztosítani (lásd ebben az értelemben: 2018. március 1‑jei Mahnkopf ítélet, C‑558/16, EU:C:2018:138, 35. pont; 2025. január 23‑i Albausy ítélet, C‑187/23, EU:C:2025:34, 50. pont; 2025. március 27‑i Ławida ítélet, C‑57/24, EU:C:2025:217, 37. pont).
50 Konkrétabban, e rendelet (67) preambulumbekezdése kimondja, hogy az európai öröklési bizonyítványt azért hozták létre, hogy az ilyen öröklés gyors, zökkenőmentes és hatékony rendezése érdekében lehetővé tegye az örökösök számára többek között azt, hogy könnyen igazolják jogállásukat és/vagy jogaikat és jogosítványaikat egy másik tagállamban, például abban a tagállamban, ahol hagyatéki vagyontárgyak találhatók (lásd ebben az értelemben: 2018. március 1‑jei Mahnkopf ítélet, C‑558/16, EU:C:2018:138, 36. pont; 2023. március 9‑i Registrų centras ítélet, C‑354/21, EU:C:2023:184, 42. pont; 2025. január 23‑i Albausy ítélet, C‑187/23, EU:C:2025:34, 51. pont).
51 Ebből következik, hogy az európai öröklési bizonyítvány célja arra irányul, hogy lehetővé tegye az örökösök számára, hogy jogaikat a kiállításának tagállamától eltérő egy vagy több tagállamban érvényesítsék, következésképpen pedig annak elkerülésére, hogy e tagállamok különböző hatóságaihoz kelljen fordulniuk. Következésképpen a 650/2012 rendelet 68. cikke l) pontjának olyan értelmezése, amely szerint ilyen bizonyítvány tartalma a kiállításának céljától függ, lehetővé teszi e rendelkezés hatékony érvényesülésének megőrzését, kellően figyelembe véve az érintett örökösök érdekeit, és biztosítja általában az e rendelet és különösen az európai öröklési bizonyítvány által ily módon követett célok megvalósítását.
52 Márpedig egy olyan helyzetben, mint amelyről az alapügyben szó van, az európai öröklési bizonyítvány hiányos jellege akadályát képezheti annak, hogy azt arra a célra használják fel, amelyre tekintettel azt kérték, vagyis a jelen esetben az érintett vagyontárgyra vonatkozó tulajdonjog megszerzésének igazolására. Így a jelen ítélet előző pontjában említett célok megvalósítása érdekében a kiállító hatóság köteles feltüntetni az ingatlanra vonatkozó azonosító adatokat az ilyen bizonyítványban, amennyiben az utóbbit olyan ingatlan‑nyilvántartásba történő bejegyzés céljából kérik, amelyet az ezen ingatlan fekvése és e nyilvántartás helye szerinti tagállam joga szerint ezen adatok feltüntetése nélkül nem lehet kizárólag e bizonyítvány alapján elvégezni. Ezenkívül e végrehajtás biztosítása és a 650/2012 rendelet 68. cikke l) pontja hatékony érvényesülésének biztosítása érdekében a kiállító hatóság e kötelezettsége nem korlátozódhat a jelen ítélet 35. pontjában említett esetekre, vagyis amikor e vagyontárgyat több örökös esetén az egyik örökös részére juttatják.
53 Ennélfogva összhangban áll a 650/2012 rendelet 68. cikke l) pontjának szövegével, e rendelkezés szövegkörnyezetével és az e rendelet által követett célkitűzésekkel e rendelkezés azon értelmezése, amely szerint az arra kötelezi az európai öröklési bizonyítványt kiállító hatóságot, hogy abban tüntesse fel az örökös vagy örökösök tulajdonát képező ingatlan azonosítását lehetővé tévő adatokat abban az esetben, ha ezek az adatok szükségesek az ezen ingatlan fekvése szerinti tagállam ingatlan‑nyilvántartásába kizárólag ezen okirat alapján történő bejegyzéshez.
54 A 650/2012 rendelet 68. cikke l) pontjának ezen értelmezését nem kérdőjelezhetik meg az előterjesztő bíróság által kifejezett gyakorlati kétségek, amelyek szerint az említett értelmezés ahhoz vezet, hogy az európai öröklési bizonyítványt kiállító hatóságnak adott esetben lépéseket kell tennie annak meghatározása érdekében, hogy az érintett ingatlan ténylegesen az öröklés körébe tartozik‑e azon tagállam joga szerint, amelyben ezen ingatlan található. E bíróság szerint az ilyen lépések további költségeket és késedelmet okozhatnak, ami veszélyeztetheti az e rendelet által követett, az egyszerűségre és a gyorsaságra irányuló célkitűzéseket, és ezeket az akadályokat nem képesek elhárítani a tagállamok illetékes hatóságai között fennálló együttműködési mechanizmusok.
55 Meg kell ugyanis állapítani, hogy bár igaz, hogy az ilyen vizsgálat további költségeket és késedelmet okozhat, ha az európai öröklési bizonyítványt kiállító hatóság nem azonosítja az ingatlant a hagyaték körébe tartozó vagyontárgyként, azzal a súlyosabb hátránnyal jár, hogy veszélyezteti az érintett örökös jogainak hatékony gyakorlását. Márpedig a 650/2012 rendelet (7) preambulumbekezdésének megfelelően elő kell segíteni a belső piac megfelelő működését azáltal, hogy megszüntetik azoknak a személyeknek a szabad mozgása előtti akadályokat, akik jelenleg nehézségekbe ütköznek a határokon átnyúló vonatkozású örökléssel összefüggő jogaik érvényesítése során, és hatékonyan biztosítani kell többek között az örökösök jogainak érvényesülését. Ezzel szemben az olyan európai öröklési bizonyítvány kiállítása, amely nem tartalmazza az érintett vagyontárgy fekvése és az ingatlan‑nyilvántartás vezetésének helye szerinti tagállam joga által megkövetelt adatokat, megfosztja az érintett örököst attól a lehetőségtől, hogy e bizonyítványt ténylegesen felhasználja.
56 Ezenkívül a 650/2012 rendelet 66. cikkéből kitűnik, hogy az uniós jogalkotó éppen ezért vizsgálati és tagállamok illetékes hatóságai közötti információtovábbításra vonatkozó mechanizmusokat vezetett be az európai öröklési bizonyítvány kiállítását kérelmező személy által szolgáltatott információk ellenőrzése érdekében (lásd ebben az értelemben: 2019. január 17‑i Brisch ítélet, C‑102/18, EU:C:2019:34, 35. pont). Közelebbről, e 66. cikk (1) bekezdése lehetővé teszi a bizonyítványt kiállító hatóság számára, hogy amennyiben a nemzeti joga ezt megengedi, elvégezze az általa szükségesnek ítélt vizsgálatokat, vagy további bizonyítékok benyújtását kérje. Az említett 66. cikk (5) bekezdése előírja, hogy a tagállam illetékes hatóságának a kiállító hatóság megkeresésére meg kell küldenie az azon nyilvántartásokban fellelhető információkat, amelyek az öröklés szempontjából releváns okiratokat és tényeket tartalmazzák. E rendelet (68) preambulumbekezdése azt is kimondja, hogy a rendelet rendelkezik az ingatlanoknak a nyilvántartás helye szerinti tagállamban történő bejegyzéséhez szükséges alaki követelményekre vonatkozó információk megosztásáról. Ebből következik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által említettekhez hasonló gyakorlati nehézségeket az uniós jogalkotó figyelembe vette, és hogy a fenti rendelet e nehézségek leküzdésére irányuló mechanizmusokat ír elő.
57 Ezenkívül a kérdést előterjesztő bíróság szerint úgy tűnik, hogy a 650/2012 rendelet (71) preambulumbekezdésének tartalma kizárja, hogy az európai öröklési bizonyítványhoz kapcsolódó bizonyító erő kiterjedjen azon kérdés eldöntésére, hogy egy meghatározott vagyontárgy tulajdonjoga az örökhagyót illette‑e meg. Álláspontja szerint e rendelet 66. cikkének (1) bekezdéséből, 67. cikke (1) bekezdésének első albekezdéséből és 69. cikkének (2)–(4) bekezdéséből látszólag az következik, hogy abban az esetben, ha egy vagyontárgyat ilyen bizonyítványban kell azonosítani, a kiállító hatóságnak meg kell vizsgálnia, hogy e vagyontárgy ténylegesen az örökhagyó vagyonába tartozik‑e.
58 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 650/2012 rendelet (71) preambulumbekezdése kimondja, hogy az európai öröklési bizonyítvány bizonyító ereje nem terjedhet ki annak eldöntésére, hogy egy vagyontárgy tulajdonjoga az örökhagyót illette‑e meg, mivel e kérdés nem tartozik e rendeletnek az 1. cikkében meghatározott hatálya alá. Az említett rendelet (18) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a tagállami hatóságok különösen ellenőrizhetik, hogy az örökhagyónak a nyilvántartásba vételhez bemutatott okiratban feltüntetett hagyatéki vagyontárgyhoz való joga be van‑e jegyezve a nyilvántartásba, vagy más módon igazolt‑e a nyilvántartás helye szerinti tagállam jogával összhangban. Következésképpen az a tény, hogy az európai öröklési bizonyítvány nem rendelkezik bizonyító erővel a tekintetben, hogy egy meghatározott vagyontárgy az örökhagyót illette‑e meg, nem érinti a kiállító hatóság azon kötelezettségét, hogy e bizonyítványban azonosítsa a vagyontárgyat, amennyiben ezen azonosítás szükséges a bizonyítvány kiállításának célja szempontjából.
59 A 650/2012 rendelet (71) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 69. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy az európai öröklési bizonyítványról vélelmezni kell, hogy hitelesen bizonyítja az öröklésre alkalmazandó, e rendelet III. fejezetének rendelkezései által kijelölt jognak vagy a bizonyos tényezőkre, így például a végintézkedés tartalmi érvényességére alkalmazandó egyéb jognak megfelelően megállapított tényezőket. E 69. cikk (5) bekezdése ezt kiegészíti azzal, hogy az európai öröklési bizonyítvány érvényes jogcímet képez – az e rendelet 1. cikke (2) bekezdésének k) és l) pontjában foglalt kizárások sérelme nélkül – a hagyaték tárgyát képező vagyontárgynak valamely tagállam megfelelő nyilvántartásába való bejegyzéséhez (lásd ebben az értelemben: 2023. március 9‑i Registrų centras ítélet, C‑354/21, EU:C:2023:184, 44–47. pont).
60 Egyébiránt a 650/2012 rendelet 66. és 67. cikke arra kötelezi az európai öröklési bizonyítvány iránti kérelmet elbíráló kiállító hatóságot, hogy egyrészt vizsgálja meg a kérelmező által benyújtott információkat, nyilatkozatokat és bizonyítékokat, másrészt pedig arra, hogy e bizonyítványt csak akkor állítsa ki, ha az igazolandó tények az öröklésre alkalmazandó jognak vagy a bizonyos tényekre alkalmazandó egyéb jognak megfelelően megállapítást nyertek. Az e rendelet által létrehozott rendszer tehát azon az előfeltevésen alapul, hogy e bizonyítványt akkor állítják ki, ha az igazolandó tényeket az öröklésre alkalmazandó jog alapján állapították meg (lásd ebben az értelemben: 2025. december 18‑i BNP Paribas Fortis [Közjegyzőhelyettes előzetes döntéshozatal iránti kérelme] végzés, C‑240/24, EU:C:2025:1019, 46. pont).
61 E tekintetben a Bíróság korábban már hangsúlyozta, hogy az uniós polgárok európai öröklési bizonyítványba vetett bizalmának megőrzése érdekében ugyanis elengedhetetlen, hogy ezt az okiratot, amely a 650/2012 rendelet 63. cikkében megállapított bizonyító erővel rendelkezik, és amely többek között az e rendelet 69. cikkében kimondott joghatásokat vált ki, e rendelet 67. cikkének megfelelően csak az igazolandó tények vitatásának hiányában lehessen kiadni (lásd ebben az értelemben: 2025. január 23‑i Albausy ítélet, C‑187/23, EU:C:2025:34, 43., 44., 63–65. pont). E követelmény annál is jelentősebb, mivel e bizonyítvány mindazon személyek esetében kivált joghatásokat, akik a bizonyítványban név szerint szerepelnek, többek között minden örökös esetében, még ha e személyek annak kiállítását maguk nem is kérelmezték (lásd ebben az értelemben: 2021. július 1‑jei Vorarlberger Landes‑ und Hypotheken‑Bank ítélet, C‑301/20, EU:C:2021:528, 45. pont).
62 Ezzel szemben a 650/2012 rendeletet nem lehet úgy értelmezni, hogy az az európai öröklési bizonyítványt kiállító hatóságot az e rendelet hatálya alá nem tartozó olyan tények igazolására kötelezi, mint például, hogy egy meghatározott vagyontárgy ténylegesen az örökhagyót illeti‑e meg.
63 A fentiekből következik, hogy a kiállító hatóságnak az európai öröklési bizonyítványban meg kell jelölnie azokat az információkat, amelyek lehetővé teszik az érintett hagyaték részét képező ingatlan azonosítását, amennyiben azt e bizonyítvány kiállításának célja megköveteli, még akkor is, ha e kötelezettség adott esetben magában foglalhatja az igazolandó tények tekintetében szükséges vizsgálatok elvégzését. Ezenkívül e hatóságnak meg kell tagadnia e bizonyítvány kiállítását a fenti tények tekintetében felhozott kifogások esetén.
64 E megállapítások összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 650/2012 rendelet 68. cikkének l) pontját úgy kell értelmezni, hogy az európai öröklési bizonyítványt kiállító hatóságnak e bizonyítványban fel kell tüntetnie azon adatokat, amelyek lehetővé teszik az érintett hagyaték részét képező és az e bizonyítvány kiállításának helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban található ingatlan azonosítását, amennyiben a kérelmezők az ezen ingatlanra vonatkozó tulajdonjognak e másik tagállam ingatlan‑nyilvántartásába történő bejegyzése érdekében kérik e bizonyítvány kiállítását, és amennyiben e tagállam szabályozása ahhoz, hogy e bejegyzést kizárólag ezen okirat alapján el lehessen végezni, megköveteli, hogy az említett bizonyítványban feltüntessék ezeket az adatokat.
A második kérdésről
65 Második kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 650/2012 rendelet 68. cikkének l) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az a tény, hogy az érintett örökhagyó vagyonának átszállása a szóban forgó öröklésre alkalmazandó jog értelmében az „egyetemes öröklés” rendszere alá tartozik, amely szerint az örökhagyó vagyonának egésze átszáll az örökösökre, mentesítheti‑e az európai öröklési bizonyítványt kiállító hatóságot azon kötelezettség alól, hogy e bizonyítványban feltüntesse az e hagyaték részét képező és az említett bizonyítványt kiállító tagállamtól eltérő tagállamban található ingatlan azonosítását lehetővé tévő információkat, amennyiben ezen információknak az említett bizonyítványban való feltüntetése a bizonyítvány kiállításának céljára, például az ezen ingatlanra vonatkozó tulajdonjognak az utóbbi tagállam ingatlan‑nyilvántartásába való, kizárólag ezen a jogcímen való bejegyzésére tekintettel szükségesnek bizonyul.
66 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 650/2012 rendelet (18) és (19) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 1. cikke (2) bekezdésének l) pontja úgy rendelkezik, hogy e rendelet hatálya nem terjed ki az ingatlannal vagy ingósággal kapcsolatos jogok nyilvántartásba vételére – beleértve az e nyilvántartásba vételre vonatkozó jogi követelményeket is – és az ilyen jogok nyilvántartásba vételének vagy nyilvántartásba vétele elmulasztásának a joghatásaira, mivel e kérdéseket a nyilvántartás helye szerinti tagállam joga, ingatlan esetében pedig a lex rei sitae szabályozza. Ezzel szemben, amint azt a Bíróság már kimondta, e rendelkezés nem zárja ki az említett rendelet hatálya alól azokat a feltételeket, amelyek mellett az ilyen jogokat megszerezték. Ezt az értelmezést megerősíti ugyanezen rendelet 23. cikkének (1) és (2) bekezdése, amelyekből kitűnik, hogy az öröklésre alkalmazandó, e rendelet 21. vagy 22. cikk alapján meghatározott jog az érintett öröklés egészére irányadó, többek között a „vagyontárgyak, jogok és kötelezettségek […] örökösökre [történő átszállására]” (lásd ebben az értelemben: 2017. október 12‑i Kubicka ítélet, C‑218/16, EU:C:2017:755, 53–55. pont).
67 Ennélfogva, amint arra a német kormány az írásbeli észrevételeiben rámutatott, az örökhagyó vagyona átruházásának módját a 650/2012 rendelet által az öröklésre alkalmazandó jogként meghatározott jog szabályozza, és a jelen ügyben e jog határozza meg, hogy ezen átruházás egyetemes jellegű‑e, vagy sem.
68 Mindazonáltal először is meg kell állapítani, hogy nem felelne meg e rendelet 68. cikkének az, ha az európai öröklési bizonyítványt kiállító hatóság az öröklésre alkalmazandó jog által előírt „egyetemes jogutódlás” rendszerét figyelembe venné annak érdekében, hogy kivonja magát azon kötelezettség alól, hogy az ilyen bizonyítványban feltüntesse a 650/2012 rendelet alapján előírt információkat. Amint ugyanis a jelen ítélet 37. és 48. pontjából kitűnik, e bizonyítvány tartalmát azon kritérium alapján kell meghatározni, hogy „az [említett bizonyítvány] a kiállítása rendeltetéséhez szükséges mértékben” tartalmazza‑e az e 68. cikkben felsorolt információkat, anélkül hogy e rendelkezés e célból a tagállamok jogára utalna.
69 Ezenkívül az említett 68. cikk l) pontjában használt „adott esetben” kifejezés – az európai öröklési bizonyítvány bevezetésével elérni kívánt harmonizációs cél veszélyeztetése nélkül – nem értelmezhető úgy, mint amely azt jelenti, hogy az ilyen bizonyítványban feltüntetendő információk kategóriái az érintett öröklésre alkalmazandó jog tartalmától, és különösen azon rendszertől függően változhatnak, amely szerint e jognak megfelelően az örökhagyó vagyonának átruházására sor kerül.
70 Másodszor meg kell állapítani, hogy a 650/2012 rendelet egyetlen rendelkezése sem vonatkozik olyan különös öröklési rendszerre, mint az alapügyben alkalmazandó nemzeti jog által létrehozott „egyetemes jogutódlás”, és arról sem rendelkezik, hogy az ilyen rendszer befolyásolhatja az európai öröklési bizonyítvány tartalmát, amelyet e rendelet 68. cikke szabályoz. Éppen ellenkezőleg, a 650/2012 rendelet (7) és (9) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 1. cikkének (1) bekezdéséből és 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjából az következik, hogy e rendelet hatályának ki kell terjednie a hagyaték határon átnyúló vonatkozású öröklésének valamennyi típusára, valamint az ahhoz kapcsolódó valamennyi polgári jogi szempontra, amelyek tekintetében az említett rendelet egységes rendszert kíván létrehozni, és különösen az örökhagyó vagyontárgyai, jogai és kötelezettségei átszállásának bármely módjára (lásd ebben az értelemben: 2021. szeptember 9‑i UM [A tulajdonjog halál esetén történő átruházásáról szóló szerződés] ítélet, C‑277/20, EU:C:2021:708, 33. pont). Mivel a 650/2012 rendelet rendelkezései így általános hatállyal bírnak, alkalmazásuk nem változhat az érintett öröklési rendszertől függően.
71 Harmadszor, e megállapítást megerősíti az a tény, hogy egyrészt az európai öröklési bizonyítvány az uniós jog olyan eszköze, amely a 650/2012 rendelet VI. fejezetének rendelkezései által létrehozott autonóm jogi szabályozás alá tartozik, amint arra a jelen ítélet 34. pontja emlékeztet, másrészt pedig, hogy e rendelet közvetlenül alkalmazandó uniós jogi aktusnak minősül. Következésképpen valamely tagállam öröklési jogának olyan szabályai, mint az „egyetemes jogutódlás” rendszerét létrehozó szabályok, nem tehetik megszorítóbbá az említett rendelet azon rendelkezéseinek értelmezését, amelyek az európai öröklési bizonyítvány tartalmát szabályozzák.
72 Egyébiránt az az értelmezés, amely szerint az európai öröklési bizonyítvány tartalma nem függ az öröklésre vonatkozó nemzeti jogrendek sajátosságaitól, megfelel a 650/2012 rendelet által követett egyszerűsítési célkitűzéseknek, és különösen az e bizonyítvány létrehozásával elérni kívánt céloknak. Amint ugyanis arra a jelen ítélet 49. és 50. pontja emlékeztet, e rendelet és az említett bizonyítvány célja többek között arra irányul, hogy az örökösök részére segítséget nyújtson a határokon átnyúló vonatkozású örökléssel összefüggő jogaik hatékony érvényesítése során, és e célból lehetővé tegye számukra, hogy könnyen igazolhassák jogaikat egy másik tagállamban, különösen abban, ahol a szóban forgó hagyatéki vagyontárgy található.
73 Ez a megfontolás különös jelentőséggel bír a határokon átnyúló vonatkozású öröklések esetében, amelyek összetett jellegűek, mint például az egymást követő öröklések, amelyek – mint a jelen ügyben is – az örökösök több generációját is magukban foglalják.
74 A fenti indokok alapján a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 650/2012 rendelet 68. cikkének l) pontját úgy kell értelmezni, hogy az a tény, hogy az érintett örökhagyó vagyonának átszállása a szóban forgó öröklésre alkalmazandó jog értelmében az „egyetemes jogutódlás” rendszere alá tartozik, amely szerint az örökhagyó vagyonának egésze átszáll az örökösökre, nem mentesítheti az európai öröklési bizonyítványt kiállító hatóságot azon kötelezettség alól, hogy e bizonyítványban feltüntesse az e hagyaték részét képező és az említett bizonyítványt kiállító tagállamtól eltérő tagállamban található ingatlan azonosítását lehetővé tévő információkat, amennyiben ezen információknak az említett bizonyítványban való feltüntetése a bizonyítvány kiállításának céljára, például az ezen ingatlanra vonatkozó tulajdonjognak az utóbbi tagállam ingatlan‑nyilvántartásába való, kizárólag ezen a jogcímen való bejegyzésére tekintettel szükségesnek bizonyul.
A harmadik kérdésről
75 Harmadik kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 650/2012 rendelet 68. cikkének l) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az európai öröklési bizonyítványt kiállító hatóság mentesül azon kötelezettség alól, hogy e bizonyítványban feltüntesse a hagyaték részét képező ingatlan azonosítását lehetővé tévő adatokat, ha ezen adatok feltüntetését az ezen ingatlan fekvése szerinti tagállam ingatlan‑nyilvántartásába való bejegyzés céljából kérik, abban az esetben, ha e tagállam joga alapján e bejegyzés az ilyen megjelölést nem tartalmazó európai öröklési bizonyítvánnyal együtt benyújtott kiegészítő okirat alapján is elvégezhető.
76 E bíróság úgy véli, hogy még ha feltételezzük is, hogy az első kérdésére igenlő választ kell adni, az európai öröklési bizonyítványt kiállító hatóság mentesülhet az ingatlan azonosítását lehetővé tévő adatok feltüntetésének kötelezettsége alól, ha az ingatlan fekvése szerinti tagállam joga olyan alternatív eljárást ír elő, amely az ilyen adatokat nem tartalmazó öröklési bizonyítványt kiegészítő okirat útján lehetővé teszi az e tagállam ingatlan‑nyilvántartásába való bejegyzést. Álláspontja szerint sem a 2023. március 9‑i Registrų centras ítélet (C‑354/21, EU:C:2023:184), sem a 650/2012 rendelet (18) preambulumbekezdésének hatodik és hetedik mondata nem zárja ki, hogy az e célból megkövetelt adatok ilyen kiegészítő okiratból származzanak. Az említett bíróság jelzi, hogy a jelen ügyben a cseh ingatlan‑nyilvántartásról szóló rendeletnek – a jelen ítélet 31. pontjában említett – 66. és 69. cikkéből az következik, hogy az elhunyt örökös örököseinek vagy jogutódainak lehetőségük van arra, hogy a fent említett adatokat nem tartalmazó európai öröklési bizonyítványt kiegészítő nyilatkozatot nyújtsanak be, így ezen adatoknak az alapeljárás felperesei által kért feltüntetése e bíróság véleménye szerint szükségtelennek bizonyulhat.
Az elfogadhatóságról
77 Anélkül, hogy alakszerű elfogadhatatlansági kifogást emelnének az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdéssel szemben, az alapeljárás felperesei azt állítják, hogy abban az esetben, ha az európai öröklési bizonyítvány nem tartalmazza az érintett ingatlan azonosító adatait, nem élhetnek a szerintük a cseh jog által kizárólag a közvetlen örökösök számára biztosított azon lehetőséggel, hogy az ilyen bizonyítványt kiegészítő nyilatkozatot nyújtsanak be a cseh ingatlan‑nyilvántartásba történő bejegyzés érdekében, mivel ők az örökhagyó másodfokú jogutódjai. Ez az érvelés úgy érthető, mint amely vitatja a lex rei sitaenek a kérdést előterjesztő bíróság által elfogadott értelmezését, és ennek következtében úgy, mint amely e harmadik kérdésnek az alapeljárásra tekintettel fennálló hasznos jellegét kérdőjelezi meg, így annak hipotetikus jelleget tulajdonít.
78 E tekintetben először is elegendő emlékeztetni arra, hogy a Bíróság feladata az, hogy – az uniós és nemzeti bíróságok hatáskörmegosztásának keretén belül – figyelembe vegye azt az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban meghatározott ténybeli és szabályozási hátteret, amelybe az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés illeszkedik. Következésképpen, mivel a kérdést előterjesztő bíróság meghatározta az általa feltett kérdések ténybeli és jogi hátterét, annak helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja (2023. június 8‑i Prestige and Limousine ítélet, C‑50/21, EU:C:2023:448, 42. és 43. pont; 2026. március 19‑i Almirall ítélet, C‑589/24, EU:C:2026:217, 25. pont).
79 Így a jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság által elfogadott azon előfeltevésből kell kiindulni, amely szerint a cseh jog alkalmazandó rendelkezései lehetővé tehetik az alapeljárás felperesei számára, hogy az európai öröklési bizonyítvánnyal együtt az ilyen bizonyítvány kiegészítésére szolgáló nyilatkozatot nyújtsanak be a cseh ingatlan‑nyilvántartásba történő bejegyzés érdekében, amennyiben e bizonyítvány nem tartalmazza az e célból szükséges valamennyi információt.
80 Másodszor, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint kizárólag az alapügyben eljáró és a meghozandó döntésért felelős nemzeti bíróság feladata annak eldöntése, hogy az ügy sajátos jellemzőit tekintve az ítélet meghozatalához szükség van‑e az előzetes döntéshozatalra, és hogy a Bíróságnak feltett kérdések valóban relevánsak‑e. Ebből következik, hogy a nemzeti bíróságok által feltett kérdések releváns voltát vélelmezni kell, és a Bíróság csak akkor utasíthat el egy nemzeti bíróság által előzetes döntéshozatalre előterjesztett kérdésről való határozathozatalt, ha nyilvánvalóan úgy tűnik, hogy a kért értelmezés semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli és jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az említett kérdésekre hasznos választ adhasson (lásd ebben az értelemben az 1999. szeptember 7‑i Beck és Bergdorf‑ítéletet, C‑355/97, EU:C:1999:391, 22. pont; a 2026. január 22‑i Secab‑ítéletet, C‑423/23, EU:C:2026:32, 24. pont).
81 A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott, a jelen ítélet 76. pontjában összefoglalt információkra tekintettel nem tűnik nyilvánvalónak, hogy a 650/2012 rendelet rendelkezéseinek az e bíróság által kért értelmezése semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, sem pedig az, hogy az előterjesztett harmadik kérdés keretében felvetett jogi probléma hipotetikus jellegű.
82 Következésképpen a harmadik kérdés elfogadható.
Az ügy érdeméről
83 Először is hangsúlyozni kell, hogy – amint az a jelen ítélet 34. pontjában megállapításra került – az európai öröklési bizonyítvány az uniós jog autonóm intézménye. Ebből következik, hogy e bizonyítvány tartalmát kizárólag a 650/2012 rendelet releváns rendelkezéseire, és különösen annak 68. cikkére tekintettel kell meghatározni, amely meghatározza az e bizonyítványban feltüntetendő információkat.
84 A nemzeti jogi rendelkezéseket csak akkor kell figyelembe venni, ha a 650/2012 rendelet kifejezetten azokra hivatkozik. Amint arra a jelen ítélet 66. pontja emlékeztet, ez a helyzet áll fenn többek között a nyilvántartás helye szerinti tagállam joga, illetve ingatlanok esetében a lex rei sitae esetében, amint azt e rendelet (18) és (19) preambulumbekezdése kimondja, valamint az öröklésre alkalmazandó, e rendelet 21. vagy 22. cikke alapján meghatározott jogot illetően.
85 Másodszor emlékeztetni kell arra, hogy a 650/2012 rendelet 68. cikkének l) pontja kifejezetten előírja, hogy az európai öröklési bizonyítványban fel kell tüntetni az egyes örökösöket megillető örökrészt, valamint adott esetben az adott örököst megillető jogok és/vagy vagyontárgyak felsorolását, amennyiben ez a bizonyítvány kiállításának rendeltetéséhez szükséges.
86 Amint az e rendelkezésnek a jelen ítélet 37–53. és 64. pontjában elfogadott értelmezéséből kitűnik, a kiállító hatóság azon kötelezettsége, hogy az európai öröklési bizonyítványban tüntesse fel a hagyatékba tartozó ingatlan azonosítását lehetővé tévő információkat, e bizonyítvány kiállításának rendeltetésétől függ. Ennélfogva e kötelezettség nem szűnhet meg pusztán amiatt, hogy azon tagállam joga, amelyben ezen ingatlan található, és ahol a vonatkozó ingatlan‑nyilvántartást vezetik, olyan alternatív eljárást ír elő, amely lehetővé teszi az említett ingatlan tulajdonjogának ezen ingatlan‑nyilvántartásba történő bejegyzését egy olyan kiegészítő dokumentum útján, amelynek célja azon hiány orvoslása, hogy ilyen információk az említett bizonyítványban nem szerepelnek.
87 Harmadszor pontosítani kell, hogy ezt az értelmezést nem kérdőjelezi meg a 2023. március 9‑i Registrų centras ítélet (C‑354/21, EU:C:2023:184) tartalma. Ez az ítélet ugyanis, amint az a 35., 39. és 45–53. pontjából kitűnik, a tagállami szabályozás által az ingatlan tulajdonjogának az ezen állam ingatlan‑nyilvántartásába való bejegyzése iránti kérelem alátámasztására benyújtandó dokumentumokkal kapcsolatban előírt követelmények tiszteletben tartására vonatkozott, különösen abban az esetben, ha e célból csak európai öröklési bizonyítványt nyújtanak be. Ezzel szemben a Bíróság nem vizsgálta meg a konkrétan a jelen kérdés tárgyát képező azon problémakört, hogy az ilyen vagyontárgy vonatkozásában mely információkat kell feltüntetnie e bizonyítványban az azt kiállító hatóságnak abban az esetben, ha a tagállami szabályozás lehetőséget biztosít a kérelmezőnek arra, hogy kiegészítő okiratot nyújtson be.
88 Negyedszer és utolsósorban, az említett értelmezést megerősíti a 650/2012 rendelet (7), (67) és (80) preambulumbekezdése, amelyek szerint e rendelet elfogadásának és az európai öröklési bizonyítvány bevezetésének célja többek között az volt, hogy biztosítsa az örökösök jogainak hatékony gyakorlását, és egyszerűsítse azon lépéseket, amelyeket az örökösöknek az Unión belül meg kell tenniük, különösen amikor jogaiknak az érintett hagyatéki vagyontárgy fekvése szerinti tagállamban történő bizonyításáról van szó. Így, amikor az örökösök e jogok gyakorlása céljából ilyen bizonyítvány kiállítását kérik, annak tartalmaznia kell az e tekintetben szükséges valamennyi információt, és ezen örökösök nem kerülhetnek olyan helyzetbe, amelyben az említett bizonyítvány megszerzése ellenére – e rendelet követelményeihez képest hiányos jellege miatt – e jogok gyakorlása érdekében kiegészítő okiratot kell benyújtaniuk.
89 E megállapítást egyébiránt nem kérdőjelezi meg az előterjesztő bíróság által említett azon tény, hogy a 650/2012 rendelet (18) preambulumbekezdésének első, hatodik és hetedik mondata kimondja egyrészt, hogy az ingatlannal vagy ingósággal kapcsolatos jogok nyilvántartásba vételéért felelős hatóság felkérheti a bejegyzést kérelmező személyt, hogy nyújtsa be az e nyilvántartás vezetésének helye szerinti tagállam nemzeti joga által előírt kiegészítő információkat vagy okiratokat, másrészt pedig, hogy az ilyen hatóság tájékoztathatja e személyt arról, hogy a hiányzó információ vagy okirat hogyan szerezhető be. Tekintettel ugyanis e rendelet 68. cikke l) pontjának szövegére, valamint az említett rendelet és az európai öröklési bizonyítvány által követett, többek között a jelen ítélet előző pontjában felidézett célokra, az e (18) preambulumbekezdésben szereplő megállapítások nem értelmezhetők úgy, mint amelyek mentesítik a kiállító hatóságot azon kötelezettség alól, hogy e bizonyítványban feltüntesse az e nemzeti jog által az ilyen nyilvántartásba vételhez előírt információkat.
90 A fenti megfontolások összességéből következik, hogy a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 650/2012 rendelet 68. cikkének l) pontját úgy kell értelmezni, hogy az európai öröklési bizonyítványt kiállító hatóság nem mentesül azon kötelezettség alól, hogy e bizonyítványban feltüntesse a hagyaték részét képező ingatlan azonosítását lehetővé tévő adatokat, ha ezen adatok feltüntetését az ezen ingatlan fekvése szerinti tagállam ingatlan‑nyilvántartásába való bejegyzés céljából kérik, abban az esetben, ha e tagállam joga alapján e bejegyzés az ilyen megjelölést nem tartalmazó európai öröklési bizonyítvánnyal együtt benyújtott kiegészítő okirat alapján is elvégezhető.
A költségekről
91 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:
1) Az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az európai öröklési bizonyítvány bevezetéséről szóló, 2012. július 4‑i 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 68. cikkének l) pontját
a következőképpen kell értelmezni:
az európai öröklési bizonyítványt kiállító hatóságnak e bizonyítványban fel kell tüntetnie azon adatokat, amelyek lehetővé teszik az érintett hagyaték részét képező és az e bizonyítvány kiállításának helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban található ingatlan azonosítását, amennyiben a kérelmezők az ezen ingatlanra vonatkozó tulajdonjognak e másik tagállam ingatlan‑nyilvántartásába történő bejegyzése céljából kérik e bizonyítvány kiállítását, és amennyiben e tagállam szabályozása ahhoz, hogy e bejegyzést kizárólag ezen okirat alapján el lehessen végezni, megköveteli, hogy az említett bizonyítványban feltüntessék ezeket az adatokat.
2) A 650/2012 rendelet 68. cikkének l) pontját
a következőképpen kell értelmezni:
az a tény, hogy az érintett örökhagyó vagyonának átszállása a szóban forgó öröklésre alkalmazandó jog értelmében az „egyetemes jogutódlás” rendszere alá tartozik, amely szerint az örökhagyó vagyonának egésze átszáll az örökösökre, nem mentesítheti az európai öröklési bizonyítványt kiállító hatóságot azon kötelezettség alól, hogy e bizonyítványban feltüntesse az e hagyaték részét képező és az említett bizonyítványt kiállító tagállamtól eltérő tagállamban található ingatlan azonosítását lehetővé tévő információkat, amennyiben ezen információknak az említett bizonyítványban való feltüntetése a bizonyítvány kiállításának céljára, például az ezen ingatlanra vonatkozó tulajdonjognak az utóbbi tagállam ingatlan‑nyilvántartásába való, kizárólag ezen a jogcímen való bejegyzésére tekintettel szükségesnek bizonyul.
3) A 650/2012 rendelet 68. cikkének l) pontját
a következőképpen kell értelmezni:
az európai öröklési bizonyítványt kiállító hatóság nem mentesül azon kötelezettség alól, hogy e bizonyítványban feltüntesse a hagyaték részét képező ingatlan azonosítását lehetővé tévő információkat, ha ezen információk feltüntetését az ezen ingatlan fekvése szerinti tagállam ingatlan‑nyilvántartásába való bejegyzés céljából kérik, abban az esetben, ha e tagállam joga alapján e bejegyzés az ilyen megjelölést nem tartalmazó európai öröklési bizonyítvánnyal együtt benyújtott kiegészítő okirat alapján is elvégezhető.
Aláírások
* Az eljárás nyelve: német.
i A jelen ügy neve fiktív. Az nem egyezik az eljárásban részt vevő egyetlen fél nevével sem.