Ideiglenes változat
LAILA MEDINA
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2026. május 13.(1)
C‑61/25. P. sz. ügy
Európai Bizottság
kontra
Spanyol Királyság
„ Fellebbezés – Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) – Az európai uniós finanszírozásból kizárt kiadások – (EU) 1306/2013 rendelet – A 93. cikk (2) bekezdése – Kölcsönös megfeleltetés – II. melléklet – Jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmény (SMR) 3 – Biológiai sokféleség – Védett vadon élő növényfajok – A 92/43/EGK irányelv 6. cikkének (1) és (2) bekezdése – A mezőgazdasági termelők kötelezettségei konkretizálásának hiánya ”
Bevezetés
1. A jelen indítvány az Európai Bizottság által a 2024. november 20‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet (T‑508/22, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2024:855) hatályon kívül helyezése iránt benyújtott fellebbezésre vonatkozik. A Törvényszék – ezzel az ítélettel – helyt adott a Spanyol Királyság által előterjesztett keresetnek, és az e tagállamot érintő részében megsemmisítette az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2022. június 8‑i (EU) 2022/908 bizottsági végrehajtási határozatot(2).
2. E határozatban a Bizottság 9 968 215,15 euró összegű finanszírozási összeget zárt ki, mivel a spanyol hatóságok – 2016 és 2017 között – nem vezettek be ellenőrzéseket Kasztília és Leónban (Spanyolország) a védett vadon élő növényfajok természetes élőhelyei védelmének vizsgálata érdekében. A Bizottság szerint ezek az ellenőrzések az 1306/2013 rendelet(3) által megállapított kölcsönös megfeleltetési szabályok alapján kötelezőek voltak, amely rendelet a Közös Agrárpolitika finanszírozását(4) a környezetre vonatkozó alapvető előírások mezőgazdasági termelők általi tiszteletben tartásához köti. A Bizottság különösen azt rótta fel a Spanyol Királyságnak, hogy nem ellenőrizte a helyszínen az 1306/2013 rendelet II. mellékletének – és e rendelet hivatkozása révén – a 92/43/EGK irányelv(5) 6. cikke (1) és (2) bekezdésének végrehajtására vonatkozó intézkedéseknek megfelelően meghatározott jogszabályban foglalt gazdálkodási követelményeknek (SMR) 3(6) az uniós támogatásban részesülő mezőgazdasági termelők általi betartását.
3. A megtámadott ítéletben a Törvényszék rámutatott, hogy az 1306/2013 rendelet 93. cikkének (2) bekezdése megállapítja, hogy a kölcsönös megfeleltetés körébe tartozó ellenőrzések elvégzésére vonatkozó kötelezettség csak az ezen irányelv nemzeti szintű végrehajtási intézkedéseinek tiszteletben tartására vonatkozik. Márpedig, mivel Kasztília és Leónban a 92/43 irányelv 6. cikke (1) és (2) bekezdésének megfelelően nem fogadtak el semmilyen tervet vagy egyéb védelmi intézkedést, a mezőgazdasági termelőket az SMR 3 alapján terhelő követelmények nem voltak kellően konkrétak ahhoz, hogy a spanyol hatóságok számára lehetővé tegyék a betartásuk ellenőrzését. A Törvényszék tehát arra a következtetésre jutott, hogy a Bizottság megalapozatlanul tekintette az ellenőrzés hiányát meg nem felelésnek, és megalapozatlanul alkalmazott ezért pénzügyi korrekciót.
4. A Bíróság a Bizottság által a fellebbezésében hivatkozott második jogalap vizsgálatára kér, amely az 1306/2013 rendelet 93. cikke (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozik. A KAP keretében alkalmazandó kölcsönös megfeleltetési rendszer egyik kulcsfontosságú rendelkezéséről van szó, amelynek tárgyában a Bíróság még nem hozott ítéletet. Többek között azt kell meghatározni, hogy az 1306/2013 rendelet 93. cikkének (2) bekezdése – a szövegére, a szabályozási összefüggéseire és a céljára tekintettel – megakadályozza‑e a Bizottságot abban, hogy kizárja az uniós finanszírozásból az EMGA és az EMVA(7) felhasználásával felmerült kiadásokat, amennyiben – amint azt a Törvényszék a megtámadott ítéletben megállapította – az SMR 3 betartása ellenőrzésének elmaradása abból ered, hogy a nemzeti hatóságok elmulasztották konkretizálni a mezőgazdasági termelők által teljesítendő kötelezettségeket.
Jogi háttér
5. A 2023 januárjában történt hatályon kívül helyezéséig a jelen eljárásban szereplő főbb rendelkezéseket tartalmazó 1306/2013 rendelet állapította meg a KAP finanszírozására, irányítására és monitoringjára vonatkozó szabályokat. E hatályon kívül helyezést követően az (EU) 2021/2116 rendelet(8) lépett a helyébe. Az 1306/2013 rendelet szabályozta az alapokat, biztosította a kiadások monitoringját, és ellenőrzési mechanizmusokat írt elő a mezőgazdasági támogatások tekintetében. Az 1306/2013 rendelet alkalmazási szabályait a 809/2014/EU végrehajtási rendelet(9) és a 908/2014/EU végrehajtási rendelet(10) állapította meg.
6. Az 1306/2013 rendelet (54), (55), (59) és (60) preambulumbekezdése a következőket mondta ki:
„(54) A kölcsönös megfeleltetési rendszer alapvető előírásokat foglal a KAP‑ba a környezetre […] vonatkozóan. A kölcsönös megfeleltetés a fenntartható mezőgazdaság megteremtéséhez kíván hozzájárulni, méghozzá annak elérése révén, hogy a kedvezményezettek nagyobb mértékben tudatában legyenek annak, hogy az említett alapvető előírásokat be kell tartani. Emellett ahhoz is hozzá kíván járulni, hogy a környezetre, a közegészségügyre, az állategészségügyre, a növényegészségügyre és az állatjólétre vonatkozó szakpolitikákkal való nagyobb fokú összhang kialakítása révén a KAP jobban megfeleljen a társadalmi elvárásoknak. A kölcsönös megfeleltetés rendszere a KAP szerves részét képezi, és ezért azt fenn kell tartani. A kölcsönös megfeleltetési rendszer következetességének biztosítása, valamint láthatóságának növelése érdekében azonban egyszerűsíteni kell a hatályát, amelyet ez idáig jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények és a földterület jó mezőgazdasági és környezeti állapotára vonatkozó előírások különálló jegyzékei alkottak. E célból a követelményeket és az előírásokat egyetlen jegyzékbe kell foglalni, és azokat területenként és témánként kell csoportosítani. […]
(55) A tagállamoknak teljes mértékben végre kell hajtaniuk a jogszabályban foglalt gazdálkodási követelményeket, hogy azok a gazdaságok szintjén működőképesek legyenek, valamint hogy biztosított legyen a mezőgazdasági termelőkkel szembeni egyenlő bánásmód.
[…]
(59) A kedvezményezetteknek pontosan kell ismerniük a megfelelési kötelezettségeiket a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szabályok tekintetében. Ezért a tagállamoknak az e szabályok részét képező minden követelményt és előírást teljeskörűen, érthetően és magyarázó jelleggel kell nyilvánosságra hozniuk, amennyiben lehetséges, elektronikus úton is.
(60) A kölcsönös megfeleltetés eredményes végrehajtása érdekében a kedvezményezettek szintjén ellenőrizni kell a kötelezettségek betartását. […]”
7. Az 1306/2013 rendelet „Kontrollrendszerek és szankciók” című V. címe tartalmazott egy „Általános szabályok” címszó alatti I. fejezetet. E fejezet tartalmazta e rendeletnek „Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme” című 58. cikkét, amely a következőképpen rendelkezett:
„(1) A tagállamok a KAP keretében meghoznak minden olyan törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezést és egyéb intézkedést, amely szükséges az Unió pénzügyi érdekeinek hatékony védelméhez, és különösen az alábbiakhoz:
a) az alapokból finanszírozott műveletek jogszerűségének és szabályszerűségének ellenőrzése;
[…]
c) a szabálytalanságok és csalás megelőzése, feltárása és megszüntetése;
[…]
(2) A tagállamok hatékony irányítási és kontrollrendszereket hoznak létre az uniós támogatási programokra irányadó jogszabályok betartásának biztosítása érdekében, az Uniót érő pénzügyi kár kockázatának a lehető legkisebbre csökkentése érdekében.
[…]”
8. Az 1306/2013 rendelet „Kölcsönös megfeleltetés” című VI. címe tartalmazott egy, az e rendelet 91–95. cikkét magában foglaló „Hatály” című I. fejezetet, valamint egy „A kölcsönös megfeleltetéssel összefüggő kontrollrendszerek és igazgatási szankciók” című II. fejezetet, amely felölelte az említett rendelet 96–101. cikkét.
9. Az 1306/2013 rendelet „Általános elv” című 91. cikke értelmében:
„(1) Ha a 92. cikkben említett kedvezményezett nem felel meg a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozóan a 93. cikkben megállapított szabályoknak, a szóban forgó kedvezményezettel szemben igazgatási szankciót kell alkalmazni.
(2) Az (1) bekezdésben említett igazgatási szankciót csak akkor kell alkalmazni, ha a meg nem felelés az érintett kedvezményezettnek közvetlenül felróható cselekmény vagy mulasztás eredménye […]
[…]
(3) E cím alkalmazásában a következő fogalommeghatározások alkalmazandók:
[…]
b) «követelmény»: a II. mellékletben említett uniós jogszabályokban foglalt minden egyes kötelező gazdálkodási követelmény egy adott jogi aktuson belül, amely lényegében eltér ugyanazon jogi aktus egyéb követelményeitől.”
10. Az 1306/2013 rendelet „A kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szabályok” című 93. cikke az (1) és (2) bekezdésében a következőképpen rendelkezett:
„(1) A kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szabályok tartalmazzák a II. mellékletben szereplő, az uniós jog keretébe tartozó, jogszabályban foglalt gazdálkodási követelményeket, valamint a földterület jó mezőgazdasági és környezeti állapotára vonatkozó, nemzeti szintű előírásokat, és azok a következő területekre terjednek ki:
a) a környezet, az éghajlatváltozás és a földterület jó mezőgazdasági állapota;
b) köz‑, állat‑ és növényegészségügy,
c) állatjólét.
(2) A II. mellékletben említett jogi aktusokat a hatályos változatnak, irányelvek esetében pedig a tagállamok általi végrehajtásnak megfelelően kell alkalmazni.”
11. Az 1306/2013 rendeletnek „A kedvezményezettek tájékoztatása” című 95. cikke értelmében:
„A tagállamok, adott esetben elektronikus úton, ellátják az érintett kedvezményezetteket a mezőgazdasági üzem szintjén teljesítendő követelmények és előírások jegyzékével, és az azokra vonatkozó egyértelmű és pontos információkkal.”
12. Az 1306/2013 rendeletnek „A kölcsönös megfeleltetés ellenőrzése” című 96. cikke a következőképpen rendelkezett:
„[…]
(3) A tagállamok helyszíni ellenőrzést végeznek annak ellenőrzésére, hogy az egyes kedvezményezettek betartják‑e az e címben megállapított kötelezettségeket.
[…]”
A jogvita előzményei
13. A jogvita előzményeit a megtámadott ítélet 2–35. pontja ismerteti, és azok a jelen indítvány szempontjából a következőképpen foglalhatók össze.
14. A Kasztília és León autonóm közösségben az 1306/2013 rendelet VI. címében előírt kölcsönös megfeleltetési rendszer végrehajtásának részletes szabályaival kapcsolatban lefolytatott vizsgálatot követően, a Bizottság különböző hiányosságokat állapított meg a 2016. év és 2017. év során három kulcsfontosságú ellenőrzés körében, többek között a spanyol hatóságok által végzett helyszíni ellenőrzések terjedelmével és minőségével kapcsolatban. A Bizottság szerint e hiányosságok kockázatot jelenthettek az alapok tekintetében, és következésképpen pénzügyi átalánykorrekció alkalmazását alapozhatták meg az azon kedvezményezettek számára kifizetett támogatások teljes összegére nézve, akikre a kölcsönös megfeleltetési rendszer vonatkozott.
15. A spanyol hatóságok és a Bizottság közötti – többek között az alapok tekintetében megállapított hiányosságok által okozott kockázat kiszámítása tárgyában történt – levélváltást követően, valamint az egyeztető testületnek a 908/2014 végrehajtási rendelet 40. cikke alapján elfogadott jelentése nyomán a Bizottság közölte a végleges álláspontját a spanyol hatóságokkal. Ebben az álláspontban fenntartotta az első és a második kulcsfontosságú ellenőrzés hiányosságaira, valamint az e hiányosságok által az alapokra gyakorolt kockázatra vonatkozó megállapításait.
16. E megállapítások – az első kulcsfontosságú ellenőrzéshez tartozó négy jogsértés közül a másodikat illetően, amelyet a jelen eljárás kizárólag érint – az SMR 3‑ra és a védett vadon élő növényfajok természetes élőhelyeinek védelme tekintetében a 2016‑os és 2017‑es kifizetési évben az ellenőrzések hiányára vonatkoztak. A Bizottság különösen azt állapította meg, hogy a spanyol hatóságok nem végeztek az 1306/2013 rendelet 96. cikkének (3) bekezdésében, valamint a 809/2014 végrehajtási rendelet 24. cikkének (1) bekezdésében és 65. cikkének (1) bekezdésében előírt kölcsönös megfeleltetési ellenőrzéseket.
17. A megállapított hiányosságok összességére tekintettel a Bizottság a végleges álláspontjában a 2016‑os és 2017‑es kifizetési év tekintetében a teljes támogatási összeg 10%‑ára vetített 5%‑os pénzügyi átalánykorrekciót, a 2018‑as kifizetési év tekintetében pedig a teljes támogatási összeg 10%‑ára vetített 2%‑os pénzügyi átalánykorrekció alkalmazását állapította meg. A vitatott határozatban ezért a Bizottság kizárta az uniós finanszírozásból a 9 973 274,36 euró teljes bruttó összeget, ami a korábbi vizsgálatokat követően már visszafizetett összegekre tekintettel 9 968 215,15 euró nettó pénzügyi korrekciót eredményezett.
A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet
18. 2022. augusztus 19‑i keresetlevelével a Spanyol Királyság azt kérte, hogy a Törvényszék semmisítse meg a vitatott határozatot az őt érintő részében. Keresetének alátámasztására két jogalapra hivatkozott, amelyekben a Bizottság által állítólagosan elkövetett különböző ténybeli, téves jogalkalmazáson alapuló és értékelési hibákra hivatkozott.
19. Közelebbről, az első jogalap hat részből állt, amelyek közül az első négy az első és a második kulcsfontosságú ellenőrzéssel szemben megállapított különböző hiányosságokkal kapcsolatos komoly és észszerű kételyre vonatkozó bizonyíték hiányára irányult. E jogalap ötödik része a megfelelő ügyintézés elvének megsértésére vonatkozott, amely az uniós finanszírozásból kizárandó összeg Spanyol Királyság által javasolt extrapoláción alapuló számításának elutasítását érintette. E jogalap hatodik része, valamint a második jogalap az arányosság elvének a Bizottság által előírt pénzügyi átalánykorrekcióval kapcsolatos megsértésére vonatkozott.
20. A megtámadott ítéletben a Törvényszék az első jogalap második részének teljes egészében, a negyedik részének pedig részben helyt adott, azzal az indokkal, hogy a Bizottság a vitatott átalányjellegű pénzügyi korrekciót jogellenesen két hiányosságra alapította: egyrészt az 1306/2013 rendelet 96. cikkének (3) bekezdésének megsértésével az SMR 3 kölcsönös megfeleltetés ellenőrzésének hiányára, másrészt pedig a 809/2014 végrehajtási rendelet 72. cikke (1) bekezdése b) pontja ii. alpontjának megsértésével a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó ellenőrzési jelentésekben a kedvezményezettek aláírásának hiányára. Egyebekben a Törvényszék elutasította az első jogalap első és harmadik részét. Nem vizsgálta meg sem az első jogalap ötödik és hatodik részét, sem a második jogalapot.
21. Az első jogalap második részét illetően, amelyet a jelen fellebbezés érint, a Törvényszék először is rámutatott arra, hogy az 1306/2013 rendelet 93. cikkének (1) bekezdése értelmében az SMR kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szabályait e rendelet II. melléklete írja elő. Ami közelebbről az SMR 3‑t illeti, e II. melléklet a 92/43 irányelv 6. cikkének (1) és (2) bekezdésére utal, amely előírja, hogy a tagállamok megállapítják a védett vadon élő növényfajok élőhelyei különleges természetvédelmi területeinek védelméhez szükséges intézkedéseket, megfelelő esetben beleértve kidolgozott intézkedési terveket, és megteszik a szükséges intézkedéseket ezen élőhelyek károsodásának megakadályozására. A Törvényszék arra is rámutatott, hogy Kasztília és Leónban a 92/43 irányelv 6. cikkének (1) és (2) bekezdését a 63/2007 rendelet ültette át(11), amely tartalmazza a Spanyolország ezen autonóm közösségében védett vadon élő növényfajok jegyzékét.
22. A Törvényszék továbbá megállapította, hogy egyrészt a Kasztília és Leónban a védett vadon élő növényfajok jelenlétét elismerő 63/2007 rendelet, másrészt pedig a kifejezetten az ilyen fajok védelmére irányuló SMR 3 kölcsönös megfeleltetés körébe tartozó ellenőrzés hiányának egybevetése olyan komoly és észszerű kételyre vonatkozó bizonyítéknak minősült, amely fennállhatott a lefolytatott ellenőrzéseket illetően. Ebből – az e területen alkalmazandó állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően – azt a következtetést vonta le, hogy a Spanyol Királyságnak kell bizonyítania, hogy a Bizottság megállapításai pontatlanok.
23. Végül a Törvényszék hangsúlyozta, hogy az 1306/2013 rendelet 93. cikke (2) bekezdésének megfelelően az SMR 3 kölcsönös megfeleltetés körébe tartozó ellenőrzésének elvégzésére vonatkozó kötelezettség csak a 92/43 irányelvet nemzeti szinten átültető intézkedések tiszteletben tartására vonatkozik. E rendelkezés szerint ugyanis az e rendelet II. mellékletében említett – SMR‑re vonatkozó – jogi aktusokat a hatályos változatnak, irányelvek esetében pedig a tagállamok általi végrehajtásnak megfelelően kell alkalmazni. Márpedig a jelen ügyben a spanyol hatóságok által előzetesen meghatározott, a 92/43 irányelv 6. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében vett bármilyen védelmi intézkedés hiányában a mezőgazdasági termelőket az SMR 3 alapján terhelő követelményeket nem határozták meg kellően konkrétan ahhoz, hogy e követelmények betartását a spanyol hatóságok ténylegesen ellenőrizhessék. A Törvényszék megállapította, hogy ebből az következik, hogy a Spanyol Királyság megalapozottan állította, hogy az SMR 3 kölcsönös megfeleltetés körébe tartozó ellenőrzésének hiányát a Bizottság nem tekintheti meg nem felelésnek.
24. A megtámadott ítélet a Spanyol Királyságot érintő részében teljes egészében megsemmisítette a vitatott határozatot. E megsemmisítés terjedelmét illetően a Törvényszék lényegében rámutatott, hogy az első jogalap második és negyedik részében vitatott hiányosságok figyelmen kívül hagyásával a pénzügyi átalánykorrekció teljes összegének kiszámítása ennek megfelelően eltérő lett volna, tehát a Bizottság feladata az említett megsemmisítés következményeinek levonása.
A felek kérelmei a fellebbezési eljárásban
25. A Bizottság a fellebbezésében azt kéri, hogy a Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott ítélet rendelkező részének 1. pontját annyiban, amennyiben az helyt ad az első kereseti jogalap második részének;
– utasítsa el – mint megalapozatlant – az első jogalap második részét;
– utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, hogy az határozzon az első jogalap ötödik és hatodik részéről, valamint a második jogalapról, és
– a Spanyol Királyságot kötelezze a költségek viselésére.
26. A Spanyol Királyság azt kéri, hogy a Bíróság:
– utasítsa el a fellebbezést;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
Jogi elemzés
27. Fellebbezésének alátámasztására a Bizottság két jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első a számlaelszámolási eljárás keretében a bizonyítási teher kiosztására vonatkozó szabályok alkalmazása során elkövetett hibán, a második pedig a tagállamokat az SMR 3 alkalmazása és ennek a mezőgazdasági termelők általi betartásának ellenőrzése tekintetében terhelő kötelezettségek téves értelmezésén alapul.
28. A Bíróság kérésének megfelelően az elemzésem e jogalapok közül a másodikra vonatkozik, amely – többek között – az 1306/2013 rendelet 93. cikke (2) bekezdésének értelmezésére irányul.
A felek érvei
29. A fellebbezésének alátámasztására felhozott második jogalappal a Bizottság azzal érvel, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Spanyol Királyság – a helyszíni ellenőrzéseknek az SMR 3 betartásának biztosítása érdekében történő elvégzésére vonatkozó kötelezettséggel kapcsolatban – megcáfolhatta a komoly és észszerű kétely fennállására vonatkozó bizonyítékot azon saját mulasztására hivatkozva, hogy a belső jogban nem konkretizálta a 92/43 irányelv 6. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeket. Konkrétabban a Bizottság úgy véli, hogy a Törvényszék e következtetése nem alapítható az 1306/2013 rendelet 93. cikkének (2) bekezdésére. Ez a rendelkezés nem értelmezhető úgy, hogy a tagállamoknak nem kell helyszíni ellenőrzéseket végezniük a kölcsönös megfeleltetés területén, ha a nemzeti hatóságok előzőleg nem határozták meg az ellenőrizendő követelményeket. Éppen ellenkezőleg, ha valamely tagállam nem tartja tiszteletben az SMR végrehajtására vonatkozó kötelezettségét, és ha ennélfogva nem végeznek helyszíni ellenőrzéseket, e tagállam nem tesz eleget azon kötelezettségének, hogy olyan kontrollrendszerrel rendelkezzen, amely biztosítja az SMR‑nek való megfelelés hatékony ellenőrzését, amint azt többek között az 1306/2013 rendelet 96. cikkének (3) bekezdése, valamint a 809/2014 végrehajtási rendelet 24. cikkének (1) bekezdése és 65. cikkének (1) bekezdése megköveteli. Az ettől eltérő értelmezés megfosztaná az 1306/2013 rendeletet és a 809/2014 végrehajtási rendeletet a hatékony érvényesülésétől, egyúttal pedig figyelmen kívül hagyná a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozóan előírt követelmények célját.
30. A Spanyol Királyság vitatja ezeket az érveket, és úgy véli, hogy az 1306/2013 rendelet 93. cikke (2) bekezdésének a Törvényszék által a megtámadott ítéletben adott értelmezése helyes. A Spanyol Királyság különösen azt állítja, hogy a 92/43 irányelv átültetése keretében a tagállamok határozzák meg az SMR 3 tartalmát. Ezen irányelvnek a Kasztília és Leónban történő végrehajtásának időpontjában a spanyol hatóságok megállapították, hogy nincs szükség a védett vadon élő növényfajok élőhelyeinek helyreállítására vagy védelmére vonatkozó tervek, sem pedig a mezőgazdasági termelők számára a tevékenységük keretében kötelezettségeket előíró – a 92/43 irányelv 6. cikkének (1) és (2) bekezdése szerinti – egyéb védelmi intézkedések elfogadására. Ebben az összefüggésben – a Spanyol Királyság szerint – a helyszíni ellenőrzések elmaradása igazolt volt, mivel az 1306/2013 rendelet 93. cikkének (2) bekezdése értelmében az SMR 3 ellenőrzését annak figyelembevételével kell elvégezni, ahogyan a tagállam átültette a 92/43 irányelvet. A Bizottság állításával ellentétben ez nem jelenti azt, hogy a tagállam nem rendelkezik az 1306/2013 rendelet által előírt kölcsönös megfeleltetési rendszer keretében megbízható és működőképes kontrollrendszerrel.
Jogi értékelés
31. Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a jelen ügy a Bizottság által az 1306/2013 rendelet 52. cikkében előírt számlaelszámolási eljárás keretében elfogadott határozatra vonatkozik. Ezen eljárás, amely ezen intézmény és a KAP finanszírozásában részesülő egyes tagállamok között folyik, annak ellenőrzésére irányul, hogy – amint azt az 1306/2013 rendelet 58. cikkének (2) bekezdése megköveteli – az érintett tagállam rendelkezik‑e olyan hatékony kontroll‑ és irányítási rendszerrel, amely lehetővé teszi az uniós támogatási rendszerekre vonatkozó jogszabályok tiszteletben tartásának biztosítását és az Unió tekintetében a pénzügyi kár kockázatának minimalizálását. A számlaelszámolási eljárás arra is vonatkozik, hogy e rendszer keretében az érintett tagállam elvégezte‑e az annak megállapításához szükséges ellenőrzéseket, hogy tiszteletben tartották‑e az 1306/2013 rendeletben előírt szabályokat, beleértve a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szabályokat is. Amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 75. pontjában helyesen hangsúlyozza, amennyiben ezeket az ellenőrzéseket nem valósították meg, vagy azok hiányosak, a Bizottság köteles pénzügyi korrekciót alkalmazni annak elkerülése érdekében, hogy az alapok terhére anélkül számoljanak el összegeket, hogy azok az uniós jog által követett valamely célkitűzés finanszírozására szolgálnának.(12)
32. Az állandó ítélkezési gyakorlatból továbbá kitűnik, hogy a mezőgazdasági piacok közös szervezésére vonatkozó szabályok megsértésének bizonyítása érdekében a Bizottságnak kell a nemzeti hatóságok által lefolytatott ellenőrzések vagy az általuk közölt számok szabálytalansága tekintetében az általa megfogalmazott komoly és észszerű kételyre vonatkozó bizonyítékot előterjesztenie, anélkül azonban, hogy kimerítően bizonyítania kellene ezen ellenőrzések elégtelenségét vagy e számok szabálytalanságát. A Bizottságra háruló bizonyítási teher e könnyítése azzal magyarázható, hogy a tagállam van a legjobb helyzetben ahhoz, hogy összegyűjtse és ellenőrizze az alapok számláinak elszámolásához szükséges adatokat, következésképpen a tagállam feladata, hogy az ellenőrzései és számadatai valóságára, valamint adott esetben a Bizottság állításainak pontatlanságára vonatkozó legrészletesebb és legteljesebb bizonyítékot előterjessze.(13)
33. A jelen ügyben a Törvényszék egyrészt a megtámadott ítélet 76. és 77. pontjában megállapította, hogy mivel a spanyol hatóságok Kasztília és Leónban nem ellenőrizték az SMR 3 kölcsönös megfeleltetését, a Bizottság a végleges álláspontjában fel tudott mutatni az előző pontban említett ítélkezési gyakorlat értelmében vett komoly és észszerű kételyre vonatkozó bizonyítékot, és ennélfogva a Spanyol Királyságra hárult annak a bizonyítása, hogy a Bizottság megállapításai pontatlanok. Ugyanakkor a megtámadott ítélet 79. pontjában a Törvényszék másrészt úgy ítélte meg, hogy a Spanyol Királyságnak a 92/43 irányelv 6. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján a mezőgazdasági termelők számára Kasztília és Leónban a vadon élő növényfajok védelmét lehetővé tevő konkrét előírások hiányán alapuló érvelése alkalmas volt a Bizottság azon következtetésének cáfolatára, amely szerint az SMR 3 kölcsönös megfeleltetés körébe tartozó ellenőrzése nem volt megfelelő.
34. Először is, ami a Törvényszéknek a komoly és észszerű kétely Bizottság általi megállapítására vonatkozó következtetését illeti, rá kell mutatni, hogy az 1306/2013 rendelet által bevezetett kölcsönös megfeleltetési rendszer ugyanis megköveteli, hogy az e rendelet 92. cikkében említett támogatásokban részesülő mezőgazdasági termelők betartsanak a környezetre, a közegészségügyre és az állatjólétre vonatkozó bizonyos szabályokat. Az 1306/2013 rendelet 93. cikkének (1) bekezdése szerint e szabályok többek között magukban foglalják az SMR‑t, amely követelményeket e rendelet II. melléklete egyetlen listában, terület és téma szerint csoportosít.(14)
35. Ami a biológiai sokféleség védelmére vonatkozó konkrét célkitűzést illeti, az említett rendelet II. melléklete „SMR 3” címszó alatt megjelöli, hogy a mezőgazdasági termelők által tiszteletben tartandó szabályok közé – többek között – a 92/43 irányelv, különösen annak 6. cikke (1) és (2) bekezdése által előírt szabályok tartoznak. Amint arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 72. pontjában rámutatott, e rendelkezés egyrészt azt írja elő, hogy a tagállamok megállapítják a védett vadon élő növényfajok élőhelyei különleges természetvédelmi területeinek védelméhez szükséges intézkedéseket, megfelelő esetben beleértve kidolgozott intézkedési terveket, és másrészt, hogy a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket ezen élőhelyek károsodásának megakadályozására. Kasztília és Leónban, amely a jelen ügyben érintett spanyol autonóm közösség, a 92/43 irányelv 6. cikkének (1) és (2) bekezdését a 63/2007 rendelet ültette át. E rendelet tartalmazta a védett vadon élő növényfajok jegyzékét, és előírta az e fajok élőhelyeinek helyreállítására és védelmére vonatkozó tervek elfogadását.(15)
36. Ebből az következik, hogy a Törvényszék helyesen állapíthatta meg, hogy a Bizottság a jelen indítvány 32. pontjában idézett ítélkezési gyakorlat értelmében komoly és észszerű kétségre vonatkozó bizonyítékot szolgáltatott, mivel bár Kasztília és Leónban a védett vadon élő növényfajok jelenlétét a 92/43 irányelvet átültető nemzeti jogszabály elismerte, az ilyen fajok védelmére irányuló SMR 3 kölcsönös megfeleltetés körébe tartozó ellenőrzésének lefolytatására nem került sor.
37. Másodszor, ami a Törvényszék azon következtetését illeti, amely szerint a Spanyol Királyság megcáfolta az ilyen komoly és észszerű kétség fennállását, meg kell állapítani, hogy ez az értékelés az 1306/2013 rendelet 93. cikke (2) bekezdésének a Törvényszék által a megtámadott ítélet 78. pontjában adott és a jelen ügyben ezen ítélet 79. pontjában alkalmazott értelmezésén alapul. A Törvényszék lényegében megállapította, hogy – e rendelkezés szövegével összhangban – a kölcsönös megfeleltetés körébe tartozó ellenőrzés lefolytatására vonatkozó kötelezettség csak a 92/43 irányelv nemzeti szinten történő végrehajtására vonatkozó intézkedések betartására irányul, így abban az esetben, ha semmilyen tervet vagy más védelmi intézkedést nem fogadtak el, az SMR 3 hatálya alá tartozó kötelezettségek nem kellően konkrétak ahhoz, hogy a nemzeti hatóságoktól a betartásuk ellenőrzését megköveteljék.
38. Annak meghatározása érdekében, hogy a Törvényszék által adott értelmezés és annak a jelen ügyre való alkalmazása – amint arra a Bizottság hivatkozik – téves‑e, meg kell állapítani, hogy a Bíróság többször hivatkozott azokra a hermeneutikai elvekre, amelyek alapján az uniós jog valamely rendelkezését értelmezni kell. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint e célból nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az említett rendelkezés részét képezi.(16)
39. Ami a szó szerinti értelmezést illeti, az 1306/2013 rendelet 93. cikkének (2) bekezdése azt írja elő, hogy a II. mellékletben említett – SMR‑rel kapcsolatos – jogi aktusokat a hatályos változatnak, „irányelvek esetében pedig a tagállamok általi végrehajtásnak megfelelően” kell alkalmazni. Ebből az következik, hogy amennyiben az SMR‑t valamely irányelvhez képest határozzák meg, mint a jelen ügyben is, az ezen SMR betartásának vizsgálata érdekében végzett kölcsönös megfeleltetési ellenőrzéseket az érintett irányelvet érvényre juttató, a nemzeti hatóságok által elfogadott szabályok fényében kell megvalósítani. Az 1306/2013 rendelet 93. cikke (2) bekezdése tehát azon szabályozási keret egyértelműsítésére irányul, amely alapján a tagállamok kötelesek megvizsgálni, hogy a KAP finanszírozásában részesülő mezőgazdasági termelők tiszteletben tartják‑e az e rendelet által előírt kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szabályokat. Márpedig a Törvényszék által a megtámadott ítéletben adott értelmezéssel ellentétben e rendelkezés szövegének egyetlen eleme sem enged olyan értelmezést, hogy egy tagállam az SMR konkretizálásának elmaradása esetén mentesülne a kölcsönös megfeleltetés körébe tartozó ellenőrzések elvégzésére vonatkozó kötelezettsége alól. Olyan szillogizmusról van szó, amelyet az említett rendelkezés szövege – véleményem szerint – nem támaszt alá.
40. Meg kell továbbá állapítani, hogy azon eseteket illetően, amelyekben az SMR‑t valamely irányelvhez képest határozzák meg, az 1306/2013 rendelet 93. cikke (2) bekezdésének francia nyelvi változata a „mise en oeuvre” (végrehajtott) kifejezést használja, vagyis egy ige befejezett melléknévi igenévi alakját, arra a változatra utalva, amelynek alapján a nemzeti hatóságoknak el kell végezniük a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó ellenőrzéseiket.(17) Az 1306/2013 rendelet 93. cikke (2) bekezdésének maga a szövege tehát azt feltételezi, hogy a nemzeti hatóságok az érintett irányelvhez képest előzetesen elfogadtak SMR alá tartozó intézkedéseket. Következésképpen e rendelkezés szövegéből nem vonható le semmiféle jogi következtetés arra az esetre, amennyiben az SMR konkretizálása nem történt meg.
41. Ebből az következik, hogy nyelvtani szempontból az 1306/2013 rendelet 93. cikkének (2) bekezdése nem értelmezhető úgy, hogy egy tagállam nem köteles a kölcsönös megfeleltetés körébe tartozó ellenőrzéseket lefolytani, ha az e rendelet II. mellékletében hivatkozott irányelvből eredő kötelezettségeket a nemzeti hatóságok nem konkretizálták.
42. Ezenkívül, még ha feltételezzük is, hogy az 1306/2013 rendelet 93. cikke (2) bekezdésének szövege kétértelműnek is tekinthető, számomra úgy tűnik, hogy az előző megállapítást e rendelkezés rendszertani és teleologikus értelmezése is alátámasztja, amelyeket azonban a Törvényszék nem vizsgált meg.
43. A rendszertani értelmezést illetően meg kell állapítani, hogy az 1306/2013 rendelet 93. cikkének (2) bekezdése e rendelet „Kölcsönös megfeleltetés” című VI. címében szerepel. Az említett rendelet ugyanezen címhez tartozó 96. cikke előírja a tagállamok azon kötelezettségét, hogy – többek között helyszíni ellenőrzések formájában – ellenőrzéseket végezzenek annak vizsgálata érdekében, hogy az uniós pénzügyi támogatás kedvezményezettjei betartják‑e az SMR‑t. E kötelezettséget – hasonló megfogalmazásban – megismétli a 809/2014 végrehajtási rendelet 24. cikke (1) bekezdésének c) pontja, valamint 65. cikkének (1) bekezdése, amelyek egyértelművé teszik, hogy a nemzeti hatóságok általi ellenőrzéseket úgy kell elvégezni, hogy biztosítsák a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó követelmények és előírások hatékony ellenőrzését. Márpedig, mivel e rendelkezések semmilyen kivételt nem írnak elő az ellenőrzések megvalósítását illetően, az 1306/2013 rendelet 93. cikkének (2) bekezdése – a következetesség érdekében – nem értelmezhető úgy, mint amely lehetővé teszi a kölcsönös megfeleltetési rendszer alapján a tagállamokat terhelő fő kötelezettség elmulasztását.
44. Ráadásul a Bizottsághoz hasonlóan meg kell állapítani, hogy ez nyilvánvalóan azt feltételezi, hogy a mezőgazdasági termelőkre vonatkozó SMR‑ből eredő követelményeket kellően konkrétan határozták meg ahhoz, hogy lehetővé tegyék a megfelelésük hatékony ellenőrzését, és hogy a mezőgazdasági termelők tisztában legyenek azokkal. Azonkívül, hogy – amint arra a jelen indítvány 40. pontjában rámutattam – ez a kötelezettség magából az 1306/2013 rendelet 93. cikke (2) bekezdésének szövegéből levezethető, ez a szempont még nyilvánvalóbb e rendelet (55), (59) és (60) preambulumbekezdésének olvasatából. E preambulumbekezdések ugyanis pontosításokkal szolgálnak az 1306/2013 rendelet által bevezetett kölcsönös megfeleltetési rendszert illetően, amennyiben egyrészt kinyilvánítják, hogy a tagállamoknak teljes mértékben végre kell hajtaniuk az SMR‑t, hogy azok a gazdaságok szintjén működőképesek legyenek, másrészt pedig, hogy a mezőgazdasági termelőknek pontosan kell ismerniük a kötelezettségeiket az SMR tekintetében. E megállapításokat – többek között – átveszi az 1306/2013 rendelet 95. cikke, amely szerint a tagállamok kötelesek ellátni a mezőgazdasági termelőket a mezőgazdasági üzem szintjén teljesítendő követelmények és előírások jegyzékével, és az azokra vonatkozó egyértelmű és pontos információkkal.
45. Ebből az következik, hogy rendszertani szempontból a Törvényszék – abban az esetben, ha az SMR‑t valamely irányelvhez képest még meg kell határozni – nem értelmezhette úgy az 1306/2013 rendelet 93. cikkének (2) bekezdését, hogy a mezőgazdasági termelőkre vonatkozó kötelezettségek konkretizálásának hiánya miatt mentesíti valamely tagállamot a kölcsönös megfeleltetés körébe tartozó ellenőrzések elvégzésére vonatkozó kötelezettsége alól. A tagállamoknak az ilyen típusú ellenőrzések elvégzésére vonatkozó kötelezettsége ugyanis feltételezi a mezőgazdasági termelők által teljesítendő követelmények nemzeti hatóságok általi előzetes meghatározását, így az ilyen konkretizálás és ennélfogva a kölcsönös megfeleltetés körébe tartozó ellenőrzések hiányából a Bizottságnak a meg nem felelés megállapítására kellett jutnia.
46. Végül, ami a teleologikus értelmezést illeti, úgy tűnik számomra, hogy a Törvényszék érvelése ellentétes az 1306/2013 rendelet céljával, és különösen a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozóan az e rendelet által előírt szabályokkal is. E tekintetben elegendő emlékeztetni arra, hogy e szabályok célja az alapokon alapuló uniós finanszírozás és az egyéb uniós politikák, például a környezetvédelem által követett célkitűzések e finanszírozás kedvezményezettjei általi megvalósítása közötti kapcsolat biztosítása. Amint arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 46. pontjában rámutatott, az alapok csak az uniós jogi rendelkezésekkel összhangban végrehajtott intézkedéseket finanszírozzák. A kölcsönös megfeleltetési rendszert bevezető 1306/2013 rendelet által követett célt, valamint az általa előírt szabályokat azonban megkérdőjelezné, ha e rendelet 93. cikkének (2) bekezdését úgy kellene értelmezni, hogy az lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy kivonják magukat az ellenőrzési kötelezettségük alól azon saját mulasztásukra hivatkozva, hogy nem konkretizálják azokat a követelményeket, amelyeknek a mezőgazdasági termelőknek az SMR szerint meg kell felelniük.
47. A fentiekből az következik, hogy a Bíróság által valamely uniós jogi rendelkezés értelmezésére vonatkozóan megállapított egyik elv sem teszi lehetővé az 1306/2013 rendelet 93. cikke (2) bekezdésének a Törvényszék által adott, a megtámadott ítélet 78. pontjából kitűnő értelmezésének elfogadását.
48. A Spanyol Királyság által a beadványaiban előadott érvek nem kérdőjelezhetik meg az előző következtetést.
49. Először is el kell utasítani azt az érvet, amely szerint a pénzügyi korrekció alkalmazása – abban az esetben, ha mint a jelen ügyben is, a nemzeti hatóságok nem fogadták el az SMR szerinti konkrét intézkedéseket – a mezőgazdasági termelőket olyan kötelezettségszegés miatt szankcionálná, amely nem nekik felróható. E tekintetben elegendő rámutatni, hogy az 1306/2013 rendelet 91. cikke (2) bekezdésének megfelelően a mezőgazdasági termelőket csak a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szabályok nekik felróható megsértése miatt lehet szankcionálni, ami kizárja a megtámadott határozatban a Bizottság által alkalmazott pénzügyi korrekció rájuk történő bármiféle áthárítását, amely korrekció csak a spanyol hatóságoknak tudható be. Amint azt a Bizottság továbbá helyesen hangsúlyozza, a számlaelszámolási eljárás az ezen intézmény és az érintett tagállam közötti eljárás, amelynek keretében az ellenőrzések elmaradása formájában megvalósuló meg nem felelés esetén kizárólag a tagállam a felelős. A tagállam e magatartása által a mezőgazdasági termelőknek okozott kár ezenfelül az uniós jog e tagállam általi megsértése miatti kártérítéshez vezethet.
50. Másodszor, még ha feltételezzük is, hogy a Bizottság először – amint azt a Spanyol Királyság állítja – a Bíróság előtt benyújtott fellebbezésében hivatkozta az 1306/2013 rendelet 95. cikkét, az ilyen hivatkozás nem minősülhet olyan új érvnek, amelyet elfogadhatatlanként el lehet utasítani. A Bizottság ugyanis az 1306/2013 rendeletnek a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szabályokról szóló VI. címében szereplő e rendelkezésre hivatkozik annak érdekében, hogy tisztázza – az álláspontja szerint – az e rendelet 93. cikkének (2) bekezdésének tulajdonítandó rendszertani értelmezést. Márpedig, amint azt a jelen indítvány 38. pontjában jeleztem, annak eldöntéséhez, hogy a Törvényszék által adott értelmezés és annak a megtámadott ítéletben a jelen ügyre történő alkalmazása téves volt‑e, e rendelkezés jelentését többek között annak normatív összefüggéseire tekintettel kell meghatározni. Meg kell tehát állapítani, hogy a Bizottságnak az 1306/2013 rendelet 95. cikkére való hivatkozása – a jelen eljárásban elvégzendő jogi elemzés körében – releváns és elfogadható volt.
51. Harmadszor, ami a Spanyol Királyság azon érvét illeti, amely szerint a spanyol hatóságok úgy vélték, hogy – a mezőgazdasági termelők számára a tevékenységük keretében kötelezettségeket előírva – nem szükséges sem a védett vadon élő növényfajok élőhelyeinek helyreállítására vagy védelmére vonatkozó terveket, sem más védelmi intézkedéseket elfogadni a 92/43 irányelv 6. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján, meg kell állapítani, hogy ennek az érvnek a 63/2007 rendeletnek a Törvényszék által a megtámadott ítéletben ismertetett tartalma maga mond ellent. Ezen ítélet 79. pontjából ugyanis az tűnik ki, hogy a 63/2007 rendelet nemcsak a Kasztília és Leónban védett vadon élő növényfajok jegyzékét tartalmazta, hanem az e fajok élőhelyeinek helyreállítására és védelmére vonatkozó tervek elfogadását is előírta. Ebből nyilvánvaló, hogy a spanyol hatóságok szerint a 92/43 irányelv 6. cikke (1) és (2) bekezdésének végrehajtásához konkrét intézkedésekre volt szükség a Kasztília és Leónban védett vadon élő növényfajok jegyzéke elfogadásának időpontjában.
52. A fentiek összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot az 1306/2013 rendelet 93. cikke (2) bekezdésének értelmezése során, azzal, hogy e rendelkezés alapján – a megtámadott ítélet 82. Pontjában – arra a következtetésre jutott, hogy a Spanyol Királyság meg tudta cáfolni a Bizottság által a végleges álláspontjában kifejtett azon következtetést, amely szerint az SMR 3 kölcsönös megfeleltetés körébe tartozó, e tagállam által végzett ellenőrzések nem voltak megfelelőek.
53. A fellebbezés második jogalapjának – véleményem szerint – helyt kell adni, ami szükségszerűen maga után vonja a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését. Egyébiránt, mivel a Bíróság rendelkezik az ahhoz szükséges információkkal, hogy érdemben határozzon az első fokon benyújtott kereset első jogalapjának második részéről, az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikkének első bekezdése értelmében e részt el kell utasítani. Végül, mivel a Törvényszék első fokon nem határozott érdemben az első jogalap ötödik és hatodik részéről, valamint a Spanyol Királyság által felhozott második jogalapról, az ügyet vissza kell utalni a Törvényszék elé.
Végkövetkeztetés
54. A fenti megfontolások összessége alapján azt javaslom, hogy a Bíróság:
– helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének 2024. november 20‑i Spanyolország kontra Bizottság ítéletét (T‑508/22, EU:T:2024:855);
– utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, hogy az érdemben határozzon az első jogalap ötödik és hatodik részéről, valamint a második jogalapról;
– a Spanyol Királyságot kötelezze a költségek viselésére.
1 Eredeti nyelv: francia.
2 HL 2022. L 157., 15. o.; a továbbiakban: vitatott határozat.
3 A közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról és a 352/78/EGK, a 165/94/EK, a 2799/98/EK, a 814/2000/EK, az 1290/2005/EK és a 485/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 549. o.; helyesbítések: HL 2016. L 130., 7. o; HL 2017. L 327., 83. o.; HL 2018. L 233., 3. o.).
4 A továbbiakban: KAP.
5 A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21‑i tanácsi irányelv (HL 1992. L 206., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 102. o.).
6 A továbbiakban: SMR 3.
7 A továbbiakban együttesen: alapok.
8 A közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról, valamint az 1306/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. december 2‑i európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2021. L 435., 187. o.).
9 Az 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazási szabályainak az integrált igazgatási és kontrollrendszer, a vidékfejlesztési intézkedések és a kölcsönös megfeleltetés tekintetében történő megállapításáról szóló, 2014. július 17‑i 809/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2014. L 227., 69. o.; a továbbiakban: 809/2014 végrehajtási rendelet).
10 A 2018. január 12‑i (EU) 2018/56 bizottsági végrehajtási rendelettel (HL 2018. L 10., 9. o.) módosított, az 1306/2013 rendeletnek a kifizető ügynökségek és más szervek, a pénzgazdálkodás, a számlaelszámolás, az ellenőrzési szabályok, a biztosítékok és az átláthatóság tekintetében történő alkalmazására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2014. augusztus 6‑i bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2014. L 255., 59. o.; a továbbiakban: 908/2014 végrehajtási rendelet).
11 2007. június 14‑i Decreto 63/2007 por el que se crean el Catálogo de Flora Protegida de Castilla y León y León y la figura de protección denominada Microrreserva de Flora (a Kasztília és León védett növényei jegyzékének és a „növények mikrorezervátuma” elnevezésű védelmi rendszer létrehozásáról szóló 63/2007 rendelet) (BOCL 2007. június 20‑i 119. száma, 13197. o.) (a továbbiakban: 63/2007 rendelet).
12 Lásd többek között: a megtámadott ítéletben idézett 2001. január 11‑i Görögország kontra Bizottság ítélet (C‑247/98, EU:C:2001:4, 14. pont).
13 Lásd: 2014. november 6‑i Hollandia kontra Bizottság ítélet (C‑610/13 P, EU:C:2014:2349, 58. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
14 Lásd e tekintetben az 1306/2013 rendelet (55) preambulumbekezdését.
15 Lásd még e tekintetben a megtámadott ítélet 79. pontját.
16 Lásd többek között: 2024. február 22‑i Landkreis Jerichower Land ítélet (C‑85/23, EU:C:2024:161, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
17 Lásd még többek között e rendelkezés angol („implemented”), német („umgesetzt”), olasz („attuate”), portugál („transpostas”), holland („omgezet”), litván („įgyvendintos”), szlovák („transponovanom”), dán („gennemført”) vagy észt („rakendatutena”) nyelvi változatait.