(1)

2009. szeptember 3-án a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítéssel (2) bejelentette, hogy dömpingellenes eljárást indított az Iránból, Pakisztánból és az Egyesült Arab Emírségekből (a továbbiakban: az érintett országok) származó egyes polietilén-tereftalátok (a továbbiakban: PET) Unióba történő behozatalára vonatkozóan. 2010. június 1-jén a Bizottság 472/2010/EU rendeletével (3) (a továbbiakban: ideiglenes rendelet) az Iránból és az Egyesült Arab Emírségekből származó egyes polietilén-tereftalátok behozatalára ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki.

(2)

Az eljárást azt követően indították meg, hogy 2009. július 20-án a Plastics Europe polietilén-tereftaláttal foglalkozó bizottsága (a továbbiakban: panaszos) panaszt nyújtott be olyan gyártók nevében, amelyek termelése egyes polietilén-tereftalátok teljes uniós gyártásának jelentős részét, ebben az esetben több mint 50 %-át teszi ki.

(3)

Az ideiglenes rendelet (11) preambulumbekezdésének megfelelően a dömping és a kár vizsgálata a 2008. július 1-jétől2009. június 30-ig terjedő időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak vagy VI) vonatkozott. A kárfelmérés szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2006. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra terjedt ki (a továbbiakban: figyelembe vett időszak).

(4)

Egy párhuzamosan folytatott szubvencióellenes vizsgálat során a Bizottság a 473/2010/EK rendelettel (4) ideiglenes kiegyenlítő vámot is kivetett az Iránból és az Egyesült Arab Emírségekből származó egyes polietilén-tereftalátok behozatalára.

(5)

Azon alapvető tények és szempontok nyilvánosságra hozatalát követően, amelyek alapján ideiglenes dömpingellenes intézkedések bevezetéséről döntöttek (a továbbiakban: ideiglenes nyilvánosságra hozatal), számos érdekelt fél nyújtotta be írásban az ideiglenes megállapításokra vonatkozó észrevételeit. A meghallgatást kérő felek lehetőséget kaptak észrevételeik szóbeli előterjesztésére is.

(6)

A Bizottság folytatta azon információk összegyűjtését és ellenőrzését, amelyeket szükségesnek tartott a végleges megállapítások kialakításához. Sor került az érdekelt felek által az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően benyújtott szóbeli és írásos észrevételek áttekintésére, és indokolt esetben az ideiglenes megállapításokat ezeknek megfelelően módosították.

(7)

Minden felet tájékoztattak azokról az alapvető tényekről és szempontokról, amelyek alapján a dömpingellenes eljárás megszüntetésére és a kivetett ideiglenes vámokkal biztosított összegek felszabadítására vonatkozó javaslat megszületett (a továbbiakban: végleges nyilvánosságra hozatal). Egyúttal olyan határidőt biztosítottak a felek számára, amelyen belül e tájékoztatást követően ismertethették álláspontjukat.

(8)

Sor került az érdekelt felek által benyújtott szóbeli és írásos észrevételek áttekintésére, és indokolt esetben a megállapításokat ezeknek megfelelően módosították.

(9)

Néhány érintett fél azt állította, hogy az uniós gyártók mintája következetlen és nem reprezentatív, ennélfogva a kárelemzés hiányos volt. Különösen arra hivatkoztak, hogy a termelők kis száma miatt a mintavétel szükségtelen volt. Emellett úgy vélték, hogy a vállaltcsoportok önálló jogi egységekre történő „mesterséges” szétbontása miatt a minta egyes piavezetőket (Artenius, M&G Polimeri) nem tartalmazott, továbbá a mintavétel módszere következetlen volt, mivel a minta két vállalatcsoportot mégis tartalmazott. Hivatkoztak továbbá arra, hogy a minta nem volt reprezentatív, mivel nem foglalt magában olyan gyártót, amely kapcsolt PET-feldolgozó részére elégséges mennyiségben értékesít. Következésképpen az intézmények állítólag nem tudták felmérni az uniós gazdasági ágazat valódi kínálati kapacitását, és nem vették figyelembe az uniós gazdasági ágazat érdekellentétét. Ezen túlmenően, mivel egy vállalat nem bocsátott rendelkezésre minden szükséges információt, és kizárták a mintából, a reprezentativitás állítólag az uniós gyártás 28 %-ára csökkent. Ugyanezek az érdekelt felek azt állították, hogy a kiválasztott minta statisztikailag sem volt érvényes.

(10)

Azt az érvet illetően, miszerint a minta a gyártók kis száma miatt szükségtelen volt, emlékeztetni kell arra, hogy a mintavételre 14 uniós gyártó jelentkezett, akik nyolc vállalatcsoporthoz tartoznak. Tekintve az együttműködő uniós gyártók objektíve nagy számát (14 uniós gyártó), a mintavételt az alaprendelet 17. cikke (1) bekezdésének megfelelően a rendelkezésre álló időn belül ésszerűen vizsgálható legnagyobb reprezentatív értékesítési volumen alapján végezték. A kiválasztott minta öt vállalatot foglalt magában (hat gyártó telephellyel).

(11)

A minta reprezentativitására vonatkozó első állítást illetően megjegyzendő, hogy az intézmények a mintába felvehetnek egy vállalatcsoporthoz tartozó egyedi vállalatokat, amennyiben azok reprezentatívak és külön számviteli nyilvántartással rendelkeznek. A nyolc vállalatcsoporthoz tartozó mind a tizennégy vállalat megvizsgálása akadályozta volna a vizsgálat időben történő befejezését. Azonban az, hogy két vállalatcsoportot vettek fel a mintába, nem összeegyeztethetetlen a jelen esetben alkalmazott mintavételi módszerrel, azaz az uniós ügyfeleknek teljesített legnagyobb értékesítési volumen módszerével.

(12)

Az Indorama esetében a csoport a vizsgálati időszakon belül két különböző gyártó telephellyel rendelkezett, eggyel Hollandiában, eggyel pedig az Egyesült Királyságban. E csoport szerepeltetése a mintában megfelel az alkalmazott mintavételi módszernek, mivel jogi és pénzügyi szempontból a telephelyek egy személyt képeztek. A vizsgálati időszak alatt a két különálló (egy Olaszországban, egy másik Németországban) PET-gyártó egységgel rendelkező Equipolymers esetében a társaság mindkét helyszínre vonatkozóan konszolidált adatokat szolgáltatott. Tekintve, hogy a társaság központjánál tett látogatás alkalmával lehetőség nyílt e konszolidált adatok ellenőrzésére, az a döntés született, hogy a jelen eljárás szempontjából az Equipolymers PET-gyártó társaságait egy szervezetként kezelik. Arra a hivatkozásra nézve, amely szerint az Arteniusnak és az M&G Polimerinek piacvezető volta miatt szerepelnie kellett volna a mintában, meg kell jegyezni, hogy ezek egységei közül egy sem tartozott azon vállalatokhoz, amelyek az uniós ügyfeleknek a legnagyobb volumenű értékesítést teljesítették.

(13)

Azon állításra nézve, miszerint a minta azért nem reprezentatív, mert nem tartalmaz egy olyan gyártót, amely főleg belső felhasználásra termel, meg kell jegyezni, hogy ilyen állítás esetén a kínálati kapacitást az uniós érdekek elemzésének keretében lehet vizsgálni, és e célból a saját felhasználás a termelési volumenből levonható. Így egyes károkozási tényezők vizsgálatához nincs szükség ilyen termelő szerepeltetésére a mintában. Másodszor, az adott vállalat uniós termelői és ugyanakkor feldolgozói pozíciójából fakadó esetleges kettős érdeket szintén vizsgálni lehet az uniós érdekek elemzése során. Az, hogy egy vállalat uniós gyártó és feldolgozó is, nem kapcsolódik az uniós gazdasági ágazat teljesítményéhez, ahol a független uniós vevőknek teljesített értékesítés minősül referenciaértéknek. Ennélfogva az állítást elutasították.

(14)

A minta átfogó reprezentatív voltára vonatkozó állítás tekintetében megismétlendő, hogy a minta négy vállalatra csökkentése az összes együttműködő gyártó értékesítésének reprezentativitását 65 %-ról 47 %-ra csökkentette. Ugyanez a négy vállalat tette ki az uniós termelés 52 %-át. Ez az Unión belüli független vevőknek teljesített értékesítés szempontjából az uniós termelők reprezentatív mintájának minősül.

(15)

Azon állítást tekintve, amely szerint a kiválasztott minta statisztikailag nem érvényes, meg kell jegyezni, hogy az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdése a „statisztikailag érvényes” minta alternatívájaként egyértelműen lehetővé teszi, hogy a minta a rendelkezésre álló időn belül ésszerűen vizsgálható értékesítések legnagyobb reprezentatív volumenén alapuljon.

(16)

A megállapításokra vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (3)–(10) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(17)

Emlékeztetni kell arra, hogy az ideiglenes rendelet (12) preambulumbekezdése az érintett terméket az érintett országokból származó, jelenleg a 3907 60 20 KN-kód alá besorolt, az 1628-5 ISO-szabvány szerint legalább 78 ml/g viszkozitási értékű polietilén-tereftalátként határozta meg.

(18)

Továbbá az ideiglenes rendelet (14) preambulumbekezdésében szerepelt, hogy a vizsgálat szerint az Európai Unióban az uniós gazdasági ágazat által előállított és eladott PET, valamint az érintett országok hazai piacain gyártott és eladott, valamint az Európai Unióba exportált PET hasonló termékek.

(19)

Mivel a vizsgálat tárgyát képező termék homogén terméknek minősült, azt a dömping- és kárkülönbözet számítása céljából nem osztották további terméktípusokra.

(20)

Egy exportáló gyártó azt állította, hogy a PET-et a különböző viszkozitási értékek szerint különböző terméktípusokra kellene osztani, mivel a termelt PET-típus különböző lehetséges alkalmazásainak meghatározása szempontjából lényeges a viszkozitási érték. Az állítást elfogadandóként értékelték, ennek megfelelően kiigazították a dömping- és a kárkülönbözet számításának módszerét.

(21)

A (20) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a dömpingkülönbözet számításának módszerét kiigazították; ennek megfelelően a dömpingkülönbözetet minden érintett ország tekintetében terméktípusonként külön számítják ki.

(22)

A fenti (20) és (21) preambulumbekezdésben már említetteken kívüli észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (16)–(18) preambulumbekezdésében kifejtett módszert megerősítik.

(23)

A fenti (20) és (21) preambulumbekezdésben már említetteken kívüli észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (19) preambulumbekezdésében kifejtett módszert megerősítik.

(24)

Az ideiglenes rendelet (23) preambulumbekezdésében foglaltak szerint az iráni exportőr nem volt képes bizonyítékokkal alátámasztható módon számszerűsíteni az Irán elleni szankciók állítólagos hatását. Az ideiglenes rendelettel kapcsolatban a vállalat azt az észrevételt tette, hogy a tisztességes összehasonlítás biztosítása nem az exportőr, hanem a vizsgálatot végző hatóság feladata. Az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének k) pontja szerint kiigazítást lehet végezni egyéb tényezőkben mutatkozó különbségek esetében, ha bizonyítást nyer, hogy azok befolyásolják az ár-összehasonlíthatóságot, különös tekintettel arra, hogy a fogyasztók a hazai piacon tartósan más árat fizetnek az e tényezőkben mutatkozó eltérések miatt. Mivel az egyéb tényezők meglétének bizonyítása az exportőr feladata, az állítást elutasították, és az ideiglenes rendelet (20)–(23) preambulumbekezdésében kifejtett módszert megerősítik.

(25)

A fenti (20) és (21) preambulumbekezdésben már említetteken kívüli észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (24)–(25) preambulumbekezdésében kifejtett módszert megerősítik.

(26)

Az Iránra vonatkozó, vámfizetés előtti, a CIF uniós határparitáson számított ár százalékában kifejezett végleges dömpingkülönbözet 26,8 %.

(27)

A fenti (20) és (21) preambulumbekezdésben már említetteken kívüli észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (27)–(29) preambulumbekezdésében kifejtett módszert megerősítik.

(28)

A fenti (20) és (21) preambulumbekezdésben már említetteken kívüli észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (30) preambulumbekezdésében kifejtett módszert megerősítik.

(29)

A fenti (20) és (21) preambulumbekezdésben már említetteken kívüli észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (31)–(32) preambulumbekezdésében kifejtett módszert megerősítik.

(30)

A fenti (20) és (21) preambulumbekezdésben már említetteken kívüli észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (33) preambulumbekezdésében kifejtett módszert megerősítik.

(31)

Az egyetlen pakisztáni exportáló gyártóra, a Novatex Limited vállalatra vonatkozó, vámfizetés előtti, a CIF uniós határparitáson számított ár százalékában kifejezett végleges dömpingkülönbözet 0,6 %, vagyis az alaprendelet 9. cikke (3) bekezdésének értelmében a de minimis érték alatt van.

(32)

Mivel az érintett terméknek nincsenek más gyártói Pakisztánban, végleges intézkedéseket nem kell elrendelni.

(33)

A módszer (20) és (21) preambulumbekezdésben kifejtett megváltoztatása következtében egyes terméktípusok tekintetében a (37) és (38) preambulumbekezdésben vizsgált kérdésre – azaz hogy az értékesítés rendes kereskedelmi forgalom keretében történtek-e – kapott válaszok eredményei is megváltoztak. Tehát ha egy terméktípus nyereséges értékesítése az adott típus teljes értékesítési mennyiségének legfeljebb 80 %-át tette ki, vagy ha az adott típus súlyozott átlagára a termelési költség alatt volt, akkor a rendes érték a kizárólag az adott típusból történt nyereséges értékesítés súlyozott átlagaként kiszámított tényleges belföldi áron alapult.

(34)

Amennyiben egy bizonyos terméktípus esetében nem volt nyereséges értékesítés, úgy tekintették, hogy a szóban forgó típus értékesített mennyisége nem elegendő ahhoz, hogy a belföldi ár megfelelő alapként szolgáljon a rendes érték meghatározásához.

(35)

Ha az exportáló gyártók által értékesített érintett termék belföldi árait nem lehetett felhasználni a rendes érték megállapítására, az alaprendelet 2. cikke (3) bekezdése szerint kellett a rendes értéket kiszámítani.

(36)

Ha a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdése alapján számították ki, az értékesítési, általános és igazgatási költségek és a nyereség összege az alaprendelet 2. cikkének (6) bekezdésével összhangban a vizsgált exportáló gyártó hasonló termékének termelésére és a rendes kereskedelmi forgalom során történő értékesítésre vonatkozó tényleges adatokon alapult.

(37)

A fenti (20) és (21) preambulumbekezdésben már említetteken kívüli észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (39) preambulumbekezdésében kifejtett módszert megerősítik.

(38)

A fenti (20) és (21) preambulumbekezdésben már említetteken kívüli észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (40)–(41) preambulumbekezdésében kifejtett módszert megerősítik.

(39)

A fenti (20) és (21) preambulumbekezdésben már említetteken kívüli észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (42) preambulumbekezdésében kifejtett módszert megerősítik.

(40)

Az Egyesült Arab Emírségek egyetlen exportáló gyártóra, a JBF RAK LLC vállalatra vonatkozó, vámfizetés előtti, a CIF uniós határparitáson számított ár százalékában kifejezett ideiglenes dömpingkülönbözet 0,6 %, vagyis az alaprendelet 9. cikke (3) bekezdésének értelmében a de minimis érték alatt van.

(41)

Mivel az Egyesült Arab Emírségekben az érintett terméknek nincs más gyártója, végleges intézkedéseket nem kell elrendelni.

(42)

Az uniós gyártásra, uniós gazdasági ágazatra és uniós felhasználásra vonatkozó észrevételek nem érkeztek. Az ideiglenes rendelet (45)–(50) preambulumbekezdésének megállapításait ezért megerősítik.

(43)

Ismételten emlékeztetni kell arra, hogy az ideiglenes rendelet (52) preambulumbekezdésében úgy ítélték, hogy mivel a Pakisztán esetében megállapított dömpingkülönbözet a de minimis küszöbértéken van, az említett import hatása nem vizsgálható az Iránból és az Egyesült Arab Emírségekből származó, az ideiglenes vizsgálat alapján dömpingeltnek ítélt behozatallal együtt.

(44)

Mivel a további vizsgálat rámutatott, hogy az Egyesült Arab Emírségek esetében megállapított dömpingkülönbözet szintén a de minimis küszöbértéken van, az említett import hatása nem vizsgálható az Iránból származó dömpingelt behozatallal együtt. Következésképp a behozatalok összesített értékelésére nem került sor.

(45)

Az érintett termék Unióba irányuló dömpingelt behozatalainak volumene viszonylag alacsony szintről indult 2006-ban, azonban a VI-ig fokozatosan emelkedett, a VI során elérve az 55 500 tonnát. Pontosabban az Iránból származó import több mint duplájára emelkedett 2006 és 2007 között, mielőtt 2008-ban több mint 100 százalékponttal, majd 2008 és a VI között ismételten közel 130 százalékponttal nőtt.

1.   táblázat

(46)

Az Iránból származó import piaci részesedése 2006-ban 0,4 % volt, és a figyelembe vett időszakban folyamatosan, összességében 1,5 százalékponttal nőtt. Pontosabban 2006 és 2007 között 0,5 százalékponttal emelkedett, további 0,5 százalékponttal 2007 és 2008 között, valamint 0,5 százalékponttal nőtt 2008 és a VI között. A VI során az Iránból származó dömpingelt import piaci részesedése 1,9 % volt.

(47)

Az átlagos importár 11 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban, a legnagyobb árzuhanásra 2008 és a VI között került sor. Pontosabban az átlagár 2007-ben stabil maradt, 2008-ban 2 százalékponttal csökkent, mielőtt további 9 százalékponttal esett vissza a VI-ban.

2.   táblázat

(48)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően az iráni exportőr észrevételt tett, miszerint kárkülönbözetét túl magasan állapították meg, mivel a kereskedelmi szintkülönbségek kiigazításának összegét helytelenül számították ki, és emiatt a súlyozott átlagos eladási egységárat túlságosan alacsonyan állapították meg. A kereskedelmi szintkülönbségek kiigazításának számszerűsítésére azonban nem érkezett alternatív javaslat. Valójában az ideiglenes számításban a kereskedelem szintjére vonatkozó összeg fix tonnánkénti összeg volt, amely az együttműködő importáló ügynök által felszámított jutalék, és az átlagos CIF árnak mintegy 1 %-át teszi ki. E kiigazításra nézve más információ nem áll rendelkezésre, ezért az állítást elutasították. Ugyanez a fél arra is hivatkozott, hogy a behozatalt követő költségekre számított 2 %-os arány túlságosan alacsonynak tűnik. E tekintetben meg kell ismételni, hogy e vizsgálatban nem működött együtt importőr, és nem volt lehetőség a behozatalt követő tényleges költségek ellenőrzésére. Így egyéb rendelkezésre álló információ hiányában a korábbi eljárásokban használt rátát alkalmazták.

(49)

A fentieket tekintve véglegesen megerősítést nyert, hogy az Iránból származó és az Unióban értékesített dömpingelt termékeket az uniós gazdasági ágazat áraihoz képest 3,2 % alákínálással értékesítették.

(50)

Néhány érintett fél azt állította, hogy károkozás nem is történt, mivel az állítólagosan rosszul megválasztott minta miatt nem lehetett az egész uniós gazdasági ágazatra vonatkoztatni az eredményeket. Állításuk szerint, mivel egy (a mintában nem szereplő) vállalat jelezte, hogy kapacitásának több mint 100 %-át kihasználja, ez egyértelműen jelzi a károkozás hiányát. Meg kell jegyezni, hogy a benyújtott információ a szóban forgó vállalat által egy harmadik ország tőzsdehatósághoz benyújtott dokumentációjának kivonata, és ezeket az információkat nem ellenőrizték. Ez az információ továbbá az eljárás során nyilvántartott információknak sem felel meg. Ezen túlmenően egyetlen uniós gyártó kapacitáskihasználása önmagában semmiképp sem változtathatja meg a mintában szereplő és a többi uniós gyártó számára megállapított, csaknem az összes többi kármutatót illető, kárra vonatkozó megállapításokat.

(51)

További észrevétel vagy lényeges megjegyzés hiányában az ideiglenes rendelet (63)–(82) preambulumbekezdését a Bizottság megerősíti.

(52)

További észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (83)–(85) preambulumbekezdésének a kárra vonatkozó következtetéseit megerősítik.

(53)

2006 és a VI között az Iránból származó dömpingelt behozatal mennyiségének közel ötszörös, és az uniós piaci részesedésének ennek megfelelő, azaz 1,5 százalékpontos növekedése, valamint a megállapított (a VI alatt 3,2 %-os) alákínálás általában egybeesett az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetének romlásával. Ebből levonható az a következetés, hogy az Iránból származó dömpingelt import hatással volt az uniós gazdasági ágazatot ért kárra.

(54)

Fontos hangsúlyozni, hogy egy párhuzamosan folytatott szubvencióellenes eljárás során megállapítást nyert, hogy a Pakisztánból, az Egyesült Arab Emírségekből és Iránból származó támogatott behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak.

(55)

Másrészről, a Koreából és Pakisztánból származó import jelentős volumenét és alacsony árait tekintve, az is megerősítést nyert, hogy a (94) és (96) preambulumbekezdésben említettek szerint bizonyos mértékig ezek a behozatalok is hozzájárultak az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz.

(56)

Ebben az eljárásban megállapították továbbá, hogy az Egyesült Arab Emírségekből származó jelentős mennyiségű (körülbelül 150 000 tonna) import szintén alákínált az uniós gazdasági ágazat árainak.

(57)

Ugyanakkor az iráni import piaci részesedése 2006-ban 1 % alatt volt, 2007-ben és a VI során pedig 55 000 tonnával csupán a 2 %-hoz közelített.

(58)

Azt is meg kell jegyezni, hogy az iráni gyártó esetében megállapított áralákínálás kisebb mértékű volt, mint az Egyesült Arab Emírségekből származó nem dömpingelt behozatal esetében.

(59)

Következésképp, bár a fenti elemzés rámutatott, hogy az Iránból származó dömpingelt behozatal gyakorolt némi kedvezőtlen hatást az uniós gazdasági ágazat helyzetére, ez a hatás önmagában véve nem volt olyan mértékű, hogy az alaprendelet 3. cikke (6) bekezdése előírásainak értelmében jelentősnek minősüljön.

(60)

A vizsgálat rámutatott, hogy az érintett termék Pakisztánból és az Egyesült Arab Emírségekből származó importját nem dömpingelt árakon értékesítették. Következésképp a Pakisztán és az Egyesült Arab Emírségek vonatkozásában folytatott eljárást intézkedések elrendelése nélkül meg kell szüntetni.

(61)

A vizsgálat rámutatott, hogy az érintett termék Iránból származó importját dömpingelt árakon értékesítették, és ezek a behozatalok bizonyos mértékig hozzájárultak az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz.

(62)

Azonban az (59) preambulumbekezdésben jelzettek szerint megállapítást nyert, hogy az iráni behozatal uniós gazdasági ágazatra gyakorolt negatív hatása nem volt olyan mértékű, hogy jelentősnek lehessen minősíteni.

(63)

A fentiekre tekintettel, és figyelembe véve, hogy az Iránból származó dömpingelt behozatal által jelentős károkozás nem történt, azt a következtetést vonták le, hogy az Iránnal szemben folytatott eljárást intézkedések elrendelése nélkül meg kell szüntetni.

(64)

A 472/2010/EU rendelettel kivetett ideiglenes dömpingellenes vám által biztosított összegeket fel kell szabadítani,