(1)

Az eredményes és következetes nemzeti makroprudenciális politikai intézkedések biztosítása érdekében fontos, hogy az uniós jog által előírt elismerést önkéntes viszonosság egészítse ki.

(2)

A makroprudenciális politikai intézkedésekre vonatkozó önkéntes viszonosság ERKT/2015/2 európai rendszerkockázati testületi ajánlásban (5) meghatározott keretének célja annak biztosítása, hogy a valamely tagállamban aktivált minden kitettségalapú makroprudenciális politikai intézkedés tekintetében a többi tagállamban viszonosságot biztosítsanak.

(3)

A 79/2019 Európai Gazdasági Térség (EGT) vegyes bizottsági határozat (6)2020. január 1-jei hatállyal belefoglalta a 2021/338/EU irányelvet és az 575/2013/EU rendeletet az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásba (EGT-megállapodás). Az (EU) 2021/338 európai parlamenti és tanácsi irányelvet (7) és az (EU) 2021/558 európai parlamenti és tanácsi rendeletet (8), amelyek jelentős mértékben módosították a 2013/36/EU irányelvet és az 575/2013/EU rendeletet, megfelelően az 213/2022 EGT vegyes bizottsági határozat (9) és a 145/2024 EGT vegyes bizottsági határozat (10) foglalta bele az EGT-megállapodásba. Az (EU) 2021/338 irányelv és az (EU) 2021/558 rendelet jelenleg alkalmazandó Norvégiában.

(4)

2024. augusztus 29-én a 2013/36/EU irányelv 133. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában kijelölt hatóságként eljáró Finansdepartementet (a norvég pénzügyminisztérium) értesítette az Európai Rendszerkockázati Testületet (ERKT) arról a szándékáról, hogy a korábban alkalmazott rendszerkockázati tőkepufferrátát valamennyi norvég kitettségre egységesen 4,5 %-on kívánja fenntartani. Az intézkedést 2020. december 31. óta alkalmazzák, és az Európai Rendszerkockázati Testület ajánlás (11) értelmében az jelenleg a viszonosság biztosítása érdekében ajánlott. Ugyanezen a napon a Finansdepartementet értesítette az ERKT-t arról a szándékáról, hogy a 2013/36/EU irányelv 131. cikkével összhangban bizonyos intézményeket az elsődleges alapvető tőkéből álló „egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre” (O-SII) vonatkozó tőkepuffer fenntartására kíván kötelezni.

(5)

Ezt követően 2024. szeptember 26-án a Finansdepartementet arra irányuló kérelmet nyújtott be az ERKT-hoz, hogy a 2013/36/EU irányelv 134. cikkének (5) bekezdése alapján ajánlja a rendszerkockázati tőkepufferráta tekintetében a viszonosság összevont, szubkonszolidált és egyedi alapon való biztosítását. Maga a makroprudenciális politikai intézkedés változatlan marad.

(6)

2024. október 7-én az ERKT elfogadta az ERKT/2024/6 európai rendszerkockázati testületi véleményt (12), amelyben kijelentette, hogy a rendszerkockázati és az egyéb rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó összesített tőkepufferrátákat megfelelőnek és hatékonynak tartja az e két intézkedés hatálya alá tartozó egyes hitelintézetek azonosított kockázatainak kezelésére.

(7)

Az ERKT-nak az Európai Rendszerkockázati Testület ERKT/2017/4 ajánlással (13) módosított ERKT/2015/2 ajánlása a makroprudenciális politikai intézkedést aktiváló érintett hatóság számára azt ajánlja, hogy amikor viszonosság iránti kérelmet nyújt be az ERKT-hoz, javasoljon a jelentős jellegre vonatkozó maximális küszöbértéket, amely alatt egy adott pénzügyi szolgáltatónak az azonosított makroprudenciális kockázattal szemben abban az országban fennálló kitettsége, ahol az aktiváló hatóság a makroprudenciális politikai intézkedést alkalmazza, nem jelentősnek tekinthető. Az ERKT eltérő küszöbértéket javasolhat, amennyiben ezt szükségesnek tartja. A rendszerkockázati tőkepufferre vonatkozó viszonosság biztosítása érdekében a jelentős jellegre vonatkozó küszöböt 5 milliárd NOK kockázattal súlyozott kitettségértékben határozzák meg, ami a Norvégiában adatot szolgáltató hitelintézetek teljes kockázattal súlyozott kitettségértéke körülbelül 0,16 %-ának felel meg (14).

(8)

A más tagállamok hatóságai által aktivált makroprudenciális tőkekövetelmények tekintetében összevont, szubkonszolidált és egyedi alapon biztosított viszonosság – függetlenül attól, hogy az érintett kitettségeket leányvállalatokon vagy fióktelepeken keresztül tartják-e vagy hogy azok közvetlen határokon átnyúló hitelezésből erednek-e – korlátozza az elszivárgásokat és a szabályozási arbitrázst, kezeli a rendszerszintű kockázatokat, és ezáltal előmozdítja a makroprudenciális politika általános eredményességét annak biztosítása révén, hogy a megnövekedett kockázatokat ne csak a rendszerkockázati tőkepufferrátát bevezető tagállamban kezeljék, hanem más olyan tagállamokban is, ahol bankcsoportok vannak kitéve e megnövekedett kockázatoknak. Az elismerésnek ezért annak biztosítására is törekednie kell, hogy az e rendszerszintű kockázatoknak kitett bankcsoportok kellően ellenállóak legyenek. Ezért a más tagállamok makroprudenciális intézkedéseinek elismerésére irányuló döntésből eredő makroprudenciális tőkekövetelményeket általában összevont, szubkonszolidált és egyedi alapon egyaránt alkalmazni kell.

(9)

A norvég rendszerkockázati tőkepufferrátának a Finansdepartementet kérelme szerinti elismerése érdekében a más tagállamok illetékes és/vagy kijelölt hatóságai a 2013/36/EU irányelv 133. cikke 4. bekezdésével és 134. cikke 1. bekezdésével összhangban rendszerkockázati tőkepufferrátát állapíthatnak meg.

(10)

Az ERKT/2015/2 ajánlás e módosítása nem érinti a norvég hatóságok által 2022. december 31-én aktivált nemzeti makroprudenciális intézkedések tekintetében viszonosság biztosítására vonatkozó, az ERKT/2023/1 ajánlásban szereplő ajánlás folytonosságát. Az ERKT/2015/2 ajánlás jelenlegi módosításai szerkesztési jellegűek, kivéve a rendszerkockázati tőkepuffer tekintetében a viszonosság összevont, szubkonszolidált és egyedi alapon való biztosítását. Ezért az ezen ajánlásnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét követő rendes három hónapos átmeneti időszak csak azon intézkedésekre vagy azok módosításaira alkalmazandó, amelyeket a nemzeti hatóságok a rendszerkockázati tőkepuffer tekintetében a viszonosság összevont, szubkonszolidált és egyedi alapon való biztosítása érdekében valósítanak meg.

(11)

Az ERKT/2015/2 ajánlást erre tekintettel megfelelően módosítani kell,