A Vodoopskrba i odvodnja települési vízellátási szolgáltatásokat nyújt Horvátország több városában, köztük Zágrábban.

A Vodoopskrba i odvodnja nemfizetés tárgyában eljárást indított a kérdést előterjesztő bíróság előtt Ž. Klafurić ellen, aki vitatja a 2013 decembere és 2014 júniusa közötti időszakot érintő vízszolgáltatásra vonatkozó számlák összegének egy részét.

Ž. Klafurić vitatja, hogy fizetési kötelezettsége állna fenn a vízszolgáltatások díjának átalányjellegű, a tényleges vízfogyasztástól függetlenül számított része tekintetében.

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a fogyasztónak vízfogyasztásáért kizárólag a mérőóráján leolvasottak függvényében kell fizetnie, ami számlája változó részének felel meg. Álláspontja szerint az alkalmazandó nemzeti jogszabályt a vízdíj meghatározása és fizetési módjai tekintetében „nem harmonizálták” a 2000/60 irányelvvel.

Ilyen körülmények között az Općinski sud u Velikoj Gorici (Velika Gorica‑i városi bíróság, Horvátország) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

„1)Hogyan kell a lakóingatlanban elhelyezkedő lakások vagy pedig családi házak tekintetében kiszámlázott víz díját kiszámolni az uniós jog szerint?

2)Az uniós polgárok a vízfogyasztásukra vonatkozó számlájukban csak a mérőórán ténylegesen szereplő fogyasztást fizetik ki, vagy ezen túl más jogcímeken egyéb díjelemek megfizetésére vonatkozó fizetési kötelezettségeik is vannak?”

Emlékeztetni kell arra, hogy a nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EUMSZ 267. cikkel bevezetett együttműködési eljárásban a Bíróság kötelessége, hogy a nemzeti bíróság részére olyan hasznos választ adjon, amely annak lehetővé teszi az előtte folyamatban lévő ügy elbírálását. Ebből a szempontból adott esetben a Bíróságnak át kell fogalmaznia az elé terjesztett kérdéseket. E tekintetben a Bíróságnak kell a nemzeti bíróság által szolgáltatott információk összessége és különösen az előzetes döntéshozatalra utaló határozat indokolása alapján meghatározni a közösségi jog azon rendelkezéseit, amelyeknek az értelmezése a jogvita tárgyára figyelemmel szükséges (lásd különösen: 2016. április 14‑i Cervati és Malvi ítélet, C‑131/14, EU:C:2016:255, 26. pont).

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság – tekintettel határozatának indokolására – két kérdésével, amelyeket együttesen célszerű vizsgálni, lényegében arra keres választ, hogy a 2000/60 irányelvet akként kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely akként rendelkezik, hogy a vízszolgáltatások fogyasztónak számlázott díja nem csak egy, az érintett által ténylegesen fogyasztott vízmennyiség függvényében számított változó részt foglal magában, de egy olyan, átalányjellegű részt is, amely az ingatlanok vízellátó rendszerre való csatlakozásához kapcsolódó költségeknek és az e rendszer karbantartásához, a mérőórák leolvasásához, a leolvasott adatok kezeléséhez, a mérőórák hitelesítéséhez és karbantartásához, valamint az ivóvíz egészséges minőségének elemzéséhez és fenntartásához kapcsolódó költségeknek felelnek meg.

Amint arra a Bíróság már emlékeztetett, a 2000/60 irányelv az EK 175. cikk (jelenleg EUMSZ 192. cikk) (1) bekezdése alapján elfogadott keretirányelv. Közös elveket állapít meg, és átfogó intézkedési keretet határoz meg a vízvédelem területén, emellett biztosítja a koordinációt, az integrációt, valamint hosszabb távon, az általános elvek és azon struktúrák kidolgozását, amelyek lehetővé teszik az Európai Unióban a víz védelmének és felhasználásának ökológiai szempontból járható útját. Az általa felállított közös elveket és átfogó intézkedési keretet a továbbiakban a tagállamoknak kell kidolgozniuk, amelyek kötelesek számos különös rendelkezést meghozni az irányelv által előírt határidőknek megfelelően. Ezen irányelv ugyanakkor nem célozza a tagállamok vízvédelmi szabályozásának teljes körű harmonizációját (lásd különösen: 2006. november 30‑i Bizottság kontra Luxembourg ítélet, C‑32/05, EU:C:2006:749, 41. pont; 2014. szeptember 11‑i Bizottság kontra Németország ítélet, C‑525/12, EU:C:2014:2202, 50. pont).

Amint az a 2000/60 irányelv (19) preambulumbekezdéséből kitűnik, az irányelv célja a vízi környezet fenntartása és javítása az Unióban. Ez a célkitűzés elsősorban az érintett vizek minőségére vonatkozik. A mennyiség szabályozása kisegítő elem a jó vízminőség biztosításában, ezért ki kell dolgozni a jó vízminőség biztosítását szolgáló mennyiségre vonatkozó intézkedéseket is.

Ebből a szempontból a 2000/60 irányelv 9. cikke azt írja elő, hogy a tagállamoknak figyelembe kell venniük a vízszolgáltatások költségei megtérülésének elvét, beleértve a környezeti és a vízkészletekkel összefüggő költségeket, tekintettel az ezen irányelv III. melléklete szerint elvégzett gazdasági elemzésekre és különösen a szennyező fizet elvének megfelelően. A tagállamoknak többek között ügyelniük kell arra, hogy a vízzel kapcsolatos árpolitika megfelelő késztetést biztosítson a vízhasználók számára, hogy a vízkészleteket hatékonyan használják, és ezáltal hozzájáruljon a 2000/60 irányelv környezeti célkitűzéseihez.

Az annak biztosítására irányuló célkitűzés megvalósítását lehetővé tévő eszközök, hogy hogy a vízzel kapcsolatos árpolitika megfelelő késztetést biztosítson a vízhasználók számára a vízkészletek hatékony használatára, ekként a tagállamok mérlegelésére van hagyva. Ennek keretében nem vitatható, hogy a vízszolgáltatások díjának a víz ténylegesen elfogyasztott mennyiségének függvényében történő megállapítása az egyik olyan eszköznek tekinthető, amely a vízkészlet hatékony felhasználására készteti a vízhasználókat.

A tagállamoknak ugyanakkor, a vízszolgáltatások költségei megtérülésére vonatkozó kötelezettség tejesítése során lehetőségük van arra, hogy más árképzési módokat alkalmazzanak, amelyek lehetővé teszik különösen azon költségek megtérülését, amelyek a vízellátási szolgáltatást támogatják annak érdekében, hogy megfelelő mennyiségben és minőségben az ügyfelek rendelkezésére bocsássák a vizet, függetlenül ezen ügyfelek tényleges vízfogyasztásától.

A tagállamok ugyanis, amennyiben teljesítik a vízszolgáltatások költségei – beleértve a környezeti és a vízkészletekkel összefüggő költségeket – megtérülésére vonatkozó, a jelen ítélet 20. pontjában felidézett kötelezettséget, a 2000/60 irányelv által számukra biztosított mérlegelési jogkör keretében különböző árképzési módok közül választhatják ki a helyzetükhöz legmegfelelőbbeket, mivel ezen irányelv nem ír elő a számukra konkrét árképzési módot.

E tekintetben nem következik a 2000/60 irányelvnek sem 9. cikkéből sem bármely más rendelkezéséből, hogy az uniós jogalkotó szándéka annak megakadályozása lett volna, hogy a tagállamok a vízre vonatkozóan olyan árpolitikát fogadjanak el, amely az ügyfelektől követelt olyan vízdíjon alapul, amely egyrészt a ténylegesen fogyasztott mennyiséghez kötődő változó részt, másrészt az ehhez nem kötődő átalányjellegű részt foglalja magában.

Egyébként az egyes nemzeti jogszabályok vizsgálatából kitűnik, hogy, amint azt a Bizottság megjegyzi, aki e tekintetben a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak szóló 2000. július 26‑i, „Az árképzési politika és a vízi erőforrások fenntartható használata” című (COM (2000) 477 végleges) közleményére, valamint az Európai Környezetvédelmi Ügynökség „Assessment of cost recovery through water pricing” címet viselő műszaki jelentésére (AEE 16/2013) hivatkozik, a tagállamokban általános gyakorlat, hogy a vízszolgáltatások díja egy átalányjellegű és egy változó részből tevődik össze.

E tekintetben az alapügy tárgyát képező nemzeti szabályozás vonatkozó rendelkezéseiből az következik, hogy e szabályozás figyelembe veszi a víz rendelkezésre bocsátásához és védelméhez, valamint a vízellátó rendszerek építéséhez, kezeléséhez és karbantartásához kapcsolódó költségek teljes megtérülésének elvét. E rendelkezések közelebbről előírják, hogy a vízszolgáltatások díjának átalányjellegű része különösen a települési vízellátó rendszer karbantartásához kapcsolódó költségek, valamint az ivóvíz egészséges minősége elemzése és fenntartása költségeinek fedezését célozza.

A fentiek fényében az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2000/60 irányelvet akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint az alapügy tárgyát képező szabályozás, amely akként rendelkezik, hogy a vízszolgáltatások fogyasztónak számlázott díja nem csak egy, az érintett által ténylegesen fogyasztott vízmennyiség függvényében számított változó részt foglal magában, de egy, e mennyiséghez nem kötődő átalányjellegű részt is.

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.