A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (kilencedik tanács)
2025. december 9.(*)
„ Előzetes döntéshozatal – A Bíróság eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése, valamint 94. cikkének b) és c) pontja – Az alapeljárásbeli jogvita jogszabályi hátterének bemutatására, valamint az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre adandó válasz szükségességét igazoló okok kifejtésére vonatkozó követelmény – Kellően részletes ismertetés hiánya – Nyilvánvaló elfogadhatatlanság ”
A C‑220/25. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Pécsi Törvényszék (Magyarország) a Bírósághoz 2025. március 20‑án érkezett, 2025. március 11‑i határozatával terjesztett elő az
ER
és
a Miskolci Törvényszék
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (kilencedik tanács),
tagjai: M. Condinanzi tanácselnök (előadó), N. Jääskinen és R. Frendo bírák,
főtanácsnok: L. Medina,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint a Bíróság az eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése alapján, indokolt végzéssel határoz,
meghozta a következő
Végzést
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUSZ 2. cikknek, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkének az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4‑én Rómában aláírt európai egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 6. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben történő értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet ER – aki természetes személy – és a Miskolci Törvényszék (Magyarország) között folyamatban lévő azon jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgyát az ER által a polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítése iránt benyújtott kérelem képezi.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A Bíróság eljárási szabályzatának 94. cikke a következőképpen rendelkezik:
„A Bírósághoz előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések szövegén kívül az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tartalmazza a következőket:
a) a jogvita tárgyának, valamint a kérdést előterjesztő bíróság által megállapított releváns tények rövid ismertetése, vagy legalább a kérdések alapját képező tények ismertetése;
b) az ügyben esetlegesen alkalmazandó nemzeti rendelkezések tartalma, és – adott esetben – a vonatkozó nemzeti ítélkezési gyakorlat;
c) azon okok ismertetése, amelyek miatt a kérdést előterjesztő bíróságban kérdés merült fel egyes uniós jogi rendelkezések értelmezésére vagy érvényességére vonatkozóan, valamint az a kapcsolat, amelyet e bíróság e rendelkezések és az alapeljárásban alkalmazandó nemzeti jog között felállít.”
A magyar jog
4 A polgári peres eljárás elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló 2021. évi XCIV. törvény (a Magyar Közlöny 2021. évi 120. száma; a továbbiakban: vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló törvény) 6. §‑ának (1) bekezdése így rendelkezik:
„A bírósági eljárás időtartama akkor minősül észszerűnek – a (3)–(5) bekezdés szerinti eltérésekkel –, ha az az elsőfokú eljárás kezdőnapjától az eljárást befejező jogerős határozat közlésének napjáig nem haladja meg a hatvan hónapot.”
5 E törvény 9. §‑ának (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A vagyoni elégtétel iránti igényt a vagyoni elégtétel alapjául szolgáló bírósági eljárásban elsőfokon eljárt bírósággal szemben kell érvényesíteni. Ha az elsőfokon eljárt bíróság nem jogi személy, az igényt azzal a törvényszékkel szemben kell érvényesíteni, amelynek illetékességi területén az elsőfokon eljárt járásbíróság található.”
6 Az említett törvény 15. §‑a szerint:
„[…]
(3) A bírósági eljárás vagy eljárási szakasz időtartamába nem számítható bele az az eljárás előrehaladását nem szolgáló időtartam, amely a kérelmező érdekkörében felmerült, elhárítható ok miatt, szükségtelenül telt el.
(4) A bírósági eljárás vagy eljárási szakasz időtartamába nem számítható bele az a bírósági eljárás előrehaladását nem szolgáló időtartam, amely a bíróság érdekkörében felmerült, elhárítható ok miatt, szükségtelenül telt el, ha a kérelmező – habár arra jogszabályban biztosított lehetősége volt – nem nyújtott be kifogást az eljárás elhúzódása miatt.
[…]”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
7 2013. június 6‑án egy követeléskezelő társaság kérelme alapján fizetési meghagyást bocsátottak ki ER‑rel mint adóssal szemben egy olyan, devizában nyilvántartott fogyasztói kölcsönszerződésből eredő követelés és járulékai érvényesítése iránt, amelyet ER egy pénzügyi intézménnyel kötött.
8 Miután ER e fizetési meghagyással szemben ellentmondással élt, az eljárás a Tiszaújvárosi Járásbíróság (Magyarország) előtt perré alakult.
9 2014. július 29‑i végzésével e járásbíróság a nemzeti jogszabályoknak megfelelően, a szóban forgó kölcsönszerződést érintő elszámolás bejelentéséig hivatalból felfüggesztette ezt az eljárást.
10 Jóllehet ezt az elszámolást a pénzügyi intézmény 2015. április 16‑án elkészítette, majd azt április 27‑én kézbesítették is ER részére, ezt a felfüggesztés kezdeti időszakában sem a követeléskezelő társaság, sem pedig ER nem jelezte a Tiszaújvárosi Járásbíróságnak. Ilyen bejelentés hiányában e felfüggesztés időtartama a törvény erejénél fogva meghosszabbodott. E járásbíróság csak 2020. szeptember 23‑án rendelte el a felfüggesztés megszüntetését, röviddel azt követően, hogy a követeléskezelő társaság bejelentette neki az elszámolást.
11 Az eljárás így első fokon a Tiszaújvárosi Járásbíróság előtt folytatódott, a fellebbezési szakban pedig 2024. július 4‑én, a Miskolci Törvényszék jogerős ítéletének kihirdetésével fejeződött be.
12 Az eljárás befejezését követően ER vagyoni elégtétel iránti kérelmet terjesztett a Pécsi Törvényszék (Magyarország), vagyis a kérdést előterjesztő bíróság elé, amelyben azt kérte, hogy a Miskolci Törvényszéket a vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló törvény 9. §‑ának (1) bekezdése alapján kötelezzék a polgári peres eljárás állítólagos elhúzódásából eredő kár megtérítésére. ER azt állítja, hogy az e vagyoni elégtétel kiszámítása céljából figyelembe veendő időszak 2013. május 30‑tól, vagyis a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem benyújtásának időpontjától 2024. július 4‑ig, vagyis a jogerős ítélet kihirdetésének napjáig terjed, és összesen 4054 napot fed le.
13 Elleniratában a Miskolci Törvényszék a vagyoni elégtétel iránti kérelem részbeni elutasítását kérte azzal az indokkal, hogy több olyan, nem az eljáró bíróságok érdekkörében felmerülő időszak is van, amelyek a szóban forgó bírósági eljárás teljes időtartamának számítása során nem vehetők figyelembe. Így e törvényszék azt állította, hogy a 2015. június 1‑jétől 2020. szeptember 15‑ig tartó több mint ötéves felfüggesztési időszakot nem lehet figyelembe venni, mivel ezen időszak folyamán nem jelezték a Tiszaújvárosi Járásbíróságnak a szóban forgó kölcsönre vonatkozó elszámolás létezését, a nemzeti jogszabályok értelmében pedig e járásbíróság köteles volt fenntartani a felfüggesztést. Egyébiránt a Miskolci Törvényszék kifejtette, hogy számos, az eljáró bíróságok érdekkörén kívüli tényező is hozzájárult az eljárás időtartamának elhúzódásához, mint például a Covid19‑világjárvány, a szakértők leterheltsége, valamint maga a jogvita tárgya is, mivel az említett időszakban számos olyan, devizában nyilvántartott kölcsönszerződésekkel kapcsolatos jogvitákra vonatkozó bírósági határozatot hoztak, amelyeket az eljáró bíróságoknak figyelembe kellett venniük.
14 A kérdést előterjesztő bíróság előtt ER vitatja a fent említett felfüggesztési időszaknak az eljárás teljes időtartamából való levonása iránti kérelmet, azzal az indokkal, hogy a vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló törvény nem ad alapot a vagyoni elégtétel összegének csökkentésére.
15 E körülmények között a Pécsi Törvényszék úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni [a Charta] 47. cikkét, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a felfelé történő eltérítés lehetősége nélkül közvetlenül meghatározza a polgári per észszerű időtartamát, és az időtartam észszerűsége körében nem engedi értékelni az [EJEE] 6. cikk[ének] (1) bekezdése által elvárt megfelelő színvonalú igazságszolgáltatás általánosabb követelményének érvényre juttatását, az ügy bonyolultságát, az érintett állami hatóságok tevékenységét vagy az eljárás tétjét?
2) Úgy kell‑e értelmezni [a Charta] 47. cikkét, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely alapján a polgári per észszerű határidőn belüli befejezéséhez fűződő alapjog megsértésének kompenzálására a bíróság által fizetendő vagyoni elégtétel alapjául szolgáló időtartamból (az ún. figyelembe vehető időtartamból) nem engedi levonni az igazságszolgáltatási érdekkörön kívül felmerült tétlenségi időszakot, ami a konkrét esetben törvény által előírt kötelező felfüggesztési időtartam?
3) Úgy kell‑e értelmezni [a Charta] 47. cikke fényében alkalmazott [EUSZ 2. cikket], különösen a jogállamiság részét képező hatalmi ágak szétválasztásának elvét, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabály, amely a polgári per elhúzódásának felelősségét és a kompenzációként fizetendő vagyoni elégtétel összegét akkor is egészében a bíróságra és nem az államra hárítja, ha a polgári per elhúzódása nemcsak az igazságszolgáltatási tevékenységet végző bíróság, hanem más államhatalmi ág tevékenységének, így a jogalkotónak vagy az állami végrehajtásnak tudható be?
4) Amennyiben bármelyik kérdésre a válasz igenlő, miként orvosolható az uniós joggal ellentétes magyar szabályozás hibája a konkrét ügyben?”
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságáról
16 Az eljárási szabályzat 53. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha az előzetes döntéshozatal iránti kérelem nyilvánvalóan elfogadhatatlan, a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően – az eljárás folytatása nélkül – az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat az ügyben.
17 A jelen ügyben ez a rendelkezés alkalmazandó.
18 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 267. cikkel bevezetett eljárás a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti együttműködés eszköze, amelynek révén az előbbi az uniós jog értelmezéséhez támpontokat nyújt az utóbbinak, amelyek szükségesek az utóbbi által eldöntendő jogvita megoldásához (lásd: 1990. január 26‑i Falciola végzés, C‑286/88, EU:C:1990:33, 7. pont; 2020. március 26‑i Miasto Łowicz és Prokurator Generalny ítélet, C‑558/18 és C‑563/18, EU:C:2020:234, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
19 Mivel az előzetes döntéshozatalra utaló határozat ezen eljárás alapjául szolgál, a nemzeti bíróság köteles magában az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban kifejteni az alapjogvita ténybeli és jogszabályi hátterét, és meg kell adnia a szükséges magyarázatokat az értelmezni kért uniós rendelkezések kiválasztásának okairól, valamint arról a kapcsolatról, amelyet e rendelkezések és az előtte folyamatban lévő jogvitára alkalmazandó nemzeti jog között felállít (lásd: 2000. június 28‑i Laguillaumie végzés, C‑116/00, EU:C:2000:350, 16. pont, valamint ebben az értelemben többek között: 2020. június 4‑i C. F. (Adóellenőrzés) ítélet, C‑430/19, EU:C:2020:429, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
20 E tekintetben azt is hangsúlyozni kell, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatokban szereplő információknak lehetővé kell tenniük egyrészt a Bíróság számára, hogy hasznos választ adjon a nemzeti bíróság által előterjesztett kérdésekre, másrészt pedig a tagállamok kormányai és az egyéb érdekeltek számára, hogy gyakorolják az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23. cikkében számukra biztosított, az észrevételek előterjesztésére vonatkozó jogukat. A Bíróságra hárul e jog védelmének biztosítása, tekintettel arra, hogy az említett rendelkezés értelmében az érdekeltekkel csak az előzetes döntéshozatalra utaló határozatokat közlik (lásd: 1982. április 1‑jei Holdijk és társai ítélet, 141/81–143/81, EU:C:1982:122, 6. pont, valamint ebben az értelemben: 2021. szeptember 2‑i Irish Ferries ítélet, C‑570/19, EU:C:2021:664, 134. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
21 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat tartalmára vonatkozó e konjunktív követelmények kifejezetten szerepelnek az eljárási szabályzat 94. cikkében, amelynek ismerete a kérdést előterjesztő bíróságtól az EUMSZ 267. cikkben létrehozott együttműködés keretében elvárható, és amelyeket szigorúan tiszteletben kell tartania (2014. július 3‑i Talasca végzés, C‑19/14, EU:C:2014:2049, 21. pont; 2021. szeptember 9‑i Toplofikatsia Sofia és társai ítélet, C‑208/20 és C‑256/20, EU:C:2021:719, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). E követelmények ezenkívül felidézésre kerülnek az Európai Unió Bíróságának a nemzeti bíróságok figyelmébe ajánlott, az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek előterjesztésére vonatkozó ajánlásainak 13., 15. és 16. pontjában (HL C, C/2024/6008).
22 Mindenekelőtt, a jelen ügyben az első és második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a Charta 47. cikkét akként kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely egyrészt anélkül határozza meg a polgári per észszerű időtartamát, hogy biztosítaná a nemzeti bíróság számára annak lehetőségét, hogy ezen időtartam észszerű jellegének értékelése keretében figyelembe vegye az ügy sajátos körülményeit vagy a megfelelő igazságszolgáltatásnak az EJEE 6. cikkének (1) bekezdése szerinti általános elvét, másrészt pedig az eljárás észszerű időtartama túllépésének vizsgálata szempontjából figyelembe vehető eljárási időtartam számítása során nem engedi levonni az igazságszolgáltatási érdekkörön kívül felmerült tétlenségi időszakot.
23 Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy a Charta 51. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a Charta rendelkezéseinek a tagállamok csak annyiban címzettjei, amennyiben az Unió jogát hajtják végre.
24 Egyébiránt pontosítani kell, hogy e rendelkezés megerősíti a Bíróság azon állandó ítélkezési gyakorlatát, amely szerint az uniós jogrendben biztosított alapvető jogokat az uniós jog által szabályozott valamennyi helyzetre alkalmazni kell, az ilyen helyzeteken kívül azonban nem (2019. november 19‑i A. K. és társai [A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége] ítélet, C‑585/18, C‑624/18 és C‑625/18, EU:C:2019:982, 78. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
25 E tekintetben a Charta 47. cikkén kívül az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem említ egyetlen olyan uniós jogi rendelkezést sem, amely az alapjogvitában alkalmazandó lenne, és nem utal egyetlen olyan körülményre sem, amely azt jelezné, hogy e jogvita valamely nemzeti szinten végrehajtott uniós jogi szabály értelmezésére vagy alkalmazására vonatkozna.
26 Következésképpen a Bíróság nem rendelkezik elegendő olyan információval, amely lehetővé tenné számára annak megállapítását, hogy az alapügyben szóban forgó helyzetre az uniós jog lenne irányadó, a Charta 47. cikkét pedig alkalmazni kellene erre a helyzetre.
27 Ebből következik, hogy ami az első és a második kérdést illeti, az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem felel meg az eljárási szabályzat 94. cikkének c) pontjában előírt követelményeknek.
28 Ezt követően a harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett EUSZ 2. cikket, különösen pedig a hatalmi ágak szétválasztásának a jogállamiság részét képező elvét akként kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a nemzeti bíróság felelős a bírósági eljárás elhúzódásáért és az abból eredő kár megtérítése címén járó vagyoni elégtétel megfizetéséért még akkor is, ha ezen eljárás elhúzódása a jogalkotó vagy a végrehajtó hatalmi ág tevékenységének, vagy mindenesetre olyan okoknak tudható be, amelyek kívül esnek e bíróság ellenőrzési körén.
29 Egyrészt ki kell emelni, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem tartalmazza a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő jogvita nemzeti jogszabályi hátterének kellően pontos ismertetését, amely lehetővé tenné a Bíróság számára, hogy az előterjesztett harmadik kérdésre hasznos választ adhasson, így e határozat nem felel meg az eljárási szabályzat 94. cikkének b) pontjában előírt követelménynek.
30 E határozat ugyanis nem pontosítja a nemzeti bíróságok azon felelősségi rendszerét, amelyet a nemzeti jog az észszerű időn belüli határozathozatal elmulasztásának esetére ír elő. Különösen, e határozat nem fejti ki azt, hogy milyen jogcímen és milyen feltételek mellett állapítható meg valamely bíróság felelőssége, sem pedig azt, hogy e bíróság a saját nevében vagy az állam nevében vesz‑e részt az eljárásban. Ezenkívül az említett határozat nem pontosítja azt sem, hogy a vagyoni elégtétel iránti kérelemmel érintett bíróság bevonhat‑e más állami szerveket is az eljárásba, sem pedig azt, hogy e bíróság élhet‑e megtérítési igénnyel e szervekkel szemben abban az esetben, ha a peres eljárás elhúzódása miatt bekövetkező kár helyreállítására kötelezik őt.
31 Másrészt, az eljárási szabályzat 94. cikkének c) pontjában előírt követelményekkel ellentétben az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem fejti ki a jogilag megkövetelt módon azokat az okokat, amelyek miatt a Charta 47. cikkével összefüggésben értelmezett EUSZ 2. cikk értelmezése releváns lenne az előtte folyamatban lévő jogvita elbírálása szempontjából.
32 A kérdést előterjesztő bíróság ugyanis elsősorban nem az EUSZ 2. cikkre, hanem az EJEE 6. cikkére, valamint az Emberi Jogok Európai Bíróságának vonatkozó ítélkezési gyakorlatára tekintettel ismerteti a bírósági eljárások elhúzódásával kapcsolatos vagyoni elégtétel érvényesítéséről szóló törvénnyel kapcsolatos jogi problémát.
33 Így az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból nem tűnik ki, hogy az alapeljárás kérelmezettje hivatkozott volna az EUSZ 2. cikk megsértésére, sem pedig az, hogy e jogsértést a kérdést előterjesztő bíróság hivatalból vizsgálhatná, vagyis felmerülhetne, hogy e bíróságnak az előtte folyamatban lévő jogvitában e 2. cikket kellene alkalmaznia. Úgy tűnik, hogy az alapeljárás kérelmezettje csak azt vitatta, hogy a szóban forgó eljárás teljes időtartamának kiszámításakor figyelembe vettek bizonyos, a kérelem első fokon történő benyújtásának időpontja és a jogvitát jogerősen befejező fellebbviteli ítélet kihirdetésének időpontja közötti időszakokat.
34 Következésképpen az első, második és harmadik kérdés nyilvánvalóan elfogadhatatlan.
35 Végül, ami a negyedik kérdést illeti, amellyel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy milyen módon kell orvosolni az alapügyben szóban forgó magyar szabályozás uniós joggal való összeegyeztethetetlenségét, elegendő kiemelni, hogy e kérdést csak arra az esetre terjesztették elő, ha az első három kérdés közül legalább az egyikre igenlő választ kell adni.
36 Márpedig, mivel e három kérdés nyilvánvalóan elfogadhatatlan, a negyedik kérdés tárgytalan.
37 A fenti megfontolások összességére tekintettel a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem az eljárási szabályzat 53. cikkének (2) bekezdése alapján nyilvánvalóan elfogadhatatlan.
38 Emlékeztetni kell azonban arra, hogy fennmarad a kérdést előterjesztő bíróság azon lehetősége, hogy új előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesszen elő, közölve a Bírósággal az összes olyan tényezőt, amely lehetővé teszi számára a döntéshozatalt (2025. április 3‑i Swiftair ítélet, C‑701/23, EU:C:2025:237, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
A költségekről
39 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.
A fenti indokok alapján a Bíróság (kilencedik tanács) a következőképpen határozott:
A Pécsi Törvényszék (Magyarország) 2025. március 11‑i határozatával előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem nyilvánvalóan elfogadhatatlan.
Aláírások
* Az eljárás nyelve: magyar.