(1)

A 2000. június 19-20-i feirai ülésen az Európai Tanács megerősítette, hogy továbbra is céljában áll a nyugat-balkáni országok lehető legteljesebb integrációja Európa politikai és gazdasági fejlődési folyamatába, és elismerte, hogy valamennyi érintett országnak esélye van az Európai Uniós tagjelöltségre.

(2)

Az Európai Unió állam- és kormányfői és a stabilizációs és társulási folyamatban részt vevő országok közötti, 2000. november 24-i csúcstalálkozó során elfogadott Zágrábi Nyilatkozat elismerte, hogy a csatlakozás esélye az Európai Tanács 1993. júniusi koppenhágai ülésén meghatározott kritériumok teljesítésétől és a stabilizációs és társulási megállapodások – különösen a regionális együttműködésről szólóak – végrehajtásától függően nyílik meg.

(3)

A 2003. június 19-20-i thesszaloniki ülésen az Európai Tanács megerősítette elhatározását a nyugat-balkáni országok európai perspektíváinak teljes és hatékony támogatására nézve, megállapítva, hogy az Európai Uniónak szerves részeivé válnak, amint a megállapított kritériumoknak megfelelnek. Az Európai Tanács jóváhagyta a 2003. június 16-i tanácsi következtetéseket, beleértve a „Thesszaloniki Cselekvési Program a Nyugat-Balkánra: az európai integráció útján” című mellékletet. A „Thesszaloniki Cselekvési Program” meghatározza a stabilizációs és társulási folyamat intenzívebbé tételének módjait és eszközeit, ideértve az európai partnerség felvázolását.

(4)

Az EU és a nyugat-balkáni ország közötti, 2003. június 21-i csúcstalálkozó során elfogadott Thesszaloniki Nyilatkozat értelmében a „Thesszaloniki Cselekvési Program” az Európai Unió és a nyugat-balkáni országok közös cselekvési programjának tekintendő, amelynek végrehajtására elkötelezték magukat. A fokozott stabilizációs és társulási folyamat marad a nyugat-balkáni országok európai útjának általános kerete a csatlakozásukig.

(5)

A nyugat-balkáni országokra vonatkozó európai partnerségek az Európai Unióhoz való közeledésre irányuló erőfeszítések támogatása jegyében meghatározzák a cselekvési prioritásokat, s egyben kialakítanak egy ellenőrző listát, amely a haladás értékelésére szolgál. A partnerségek igazodnak az országok sajátos szükségleteihez és felkészültségük adott szintjéhez, valamint a stabilizációs és társulási folyamat sajátosságaihoz, ideértve a regionális együttműködést. Az európai partnerségek kialakítása során informális konzultációkra fog sor kerülni az országokkal és – adott esetben – a tágabb nemzetközi közösséggel.

(6)

A – szükség esetén naprakésszé tett – európai partnerségek ahhoz szükségesek, hogy egy összefüggő rendszer keretében segítsék a nyugat-balkáni országok felkészülését a tagságra és a reformok ütemezésével ellátott tervek kidolgozását, amelyek intézkedések szintjén meghatározzák, hogy hogyan szándékoznak eleget tenni az Európai Unióba történő további integráció követelményeinek.

(7)

Helyénvaló lenne a közösségi támogatásnak az európai partnerségek keretében meghatározott követelményekre való összpontosítása, amelyek iránymutatásul szolgálnak a pénzügyi támogatáshoz, és figyelembe veszik a meghatározott elveket, prioritásokat és feltételeket.

(8)

A stabilizációs és társulási folyamatok keretében a nyugat-balkáni országoknak nyújtott közösségi támogatást a megfelelő pénzügyi instrumentumok, és különösen az Albániának, Bosznia és Hercegovinának, Horvátországnak, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságnak és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságnak nyújtandó támogatásról szóló, 2000. december 5-i 2666/2000/EK tanácsi rendelet ( 2 ) révén biztosítják; ennek megfelelően e rendeletnek nincs pénzügyi vonatkozása.

(9)

A közösségi támogatást képező pénzügyi források programozásának az európai partnerség prioritásain kell alapulniuk, és a vonatkozó pénzügyi instrumentumokban megállapított eljárásokkal összhangban kell határozni róla.

(10)

Az európai partnerségi prioritások felülvizsgálata jelentős politikai hatással lehet a nyugat-balkáni országokkal fennálló kapcsolatokra. Ezért helyénvaló, hogy a Tanács minden egyes európai partnerségre elfogadja az alkalmazandó elveket, prioritásokat és feltételeket.

(11)

Ezen európai partnerségek ellenőrzése a stabilizációs és társulási folyamat keretében kialakított mechanizmusok – nevezetesen a stabilizációs és társulási folyamatról szóló éves jelentések – révén biztosított,