<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><CONCLUSION NNC="YES" xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.55-20141201.xd"><BIB.CONCLUSION><REF.CASE FILE="n.a."><NO.CASE>C‑587/15</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62015CC0587</NO.CELEX><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:234">EU:C:2017:234</NO.ECLI><NO.SEQ>0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>1</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>20</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>20</PAGE.TOTAL></BIB.CONCLUSION><CURR.TITLE><PAGE.HEADER><P>BOBEK FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA – C 587/15. SZ. ÜGY</P><P>LIETUVOS RESPUBLIKOS TRANSPORTO PRIEMONIŲ DRAUDIKŲ BIURAS</P></PAGE.HEADER></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">Michal Bobek</HT></P><P><HT TYPE="UC">Főtanácsnok indítványa</HT></P><P>Az ismertetés napja: <DATE ISO="20170323">2017. március 23.</DATE><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0001"><P>Eredeti nyelv: angol.</P></NOTE></P></TI><STI><P><HT TYPE="BOLD">C‑587/15. sz. ügy</HT></P><P><HT TYPE="BOLD">Lietuvos Respublikos transporto priemonių draudikų biuras</HT></P><P><HT TYPE="BOLD">kontra</HT></P><P><HT TYPE="BOLD">Gintaras Dockevičius</HT></P><P><HT TYPE="BOLD">Jurgita Dockevičienė</HT></P><P><HT TYPE="NORMAL">(a Lietuvos Aukščiausiasis Teismas [legfelsőbb bíróság, Litvánia] előzetes döntéshozatal iránti kérelme)</HT></P></STI></TITLE><INDEX><KEYWORD>Előzetes döntéshozatal iránti kérelem</KEYWORD><KEYWORD>Gépjármű‑felelősségbiztosítás</KEYWORD><KEYWORD>Olyan gépjárművek balesete, amelyek szokásos üzembentartási helye eltérő tagállam területén található</KEYWORD><KEYWORD>Valamely nemzeti biztosítási iroda által kifizetett kártérítés megtérítése</KEYWORD><KEYWORD>A balesetért felelős személlyel szembeni visszkereseti igényérvényesítés</KEYWORD><KEYWORD>Eljárási biztosítékok</KEYWORD></INDEX><CONTENTS.CONCLUSION><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">I.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Bevezetés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0001"><NO.P>1.</NO.P><TXT>Németországban 2006 júliusában két gépjármű összeütközött: egy Litvániában nyilvántartásba vett gépjármű és egy Németországban nyilvántartásba vett taxi. A baleset miatt mindkét gépjárművezetőt megbírságolták. A litván gépjármű nem rendelkezett biztosítással. A német gépjárművezető kártérítési eljárást indított a német gépjármű‑felelősségbiztosításért felelős irodával szemben. A felek azonban végül megegyeztek, mielőtt a német bíróságok jogerős határozatot hoztak volna. A német iroda egyezség szerinti összeget fizetett a német gépjárművezetőnek. Ezután a litván gépjármű‑felelősségbiztosításért felelős iroda megtérítette számára ezt az összeget. Ezt követően a litván iroda a litván bíróságok előtt ugyanezt az összeget követelte a Litvániában nyilvántartásba vett gépjármű vezetőjétől és tulajdonosától.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0002"><NO.P>2.</NO.P><TXT>A Bíróság elé terjesztett kérdések ebben az ügyben lényegében a fent említett egyezségről rendelkező megállapodás joghatására és az azzal összefüggő jogokra, különösen azon eljárási biztosítékokra vonatkoznak, amikor egy ilyen megállapodást a nemzeti bíróság előtt harmadik felekkel szemben érvényesítenek. Amint azt a kérdést előterjesztő bíróság megállapította, a németországi bírósági eljárásokban és az egyezség iránti tárgyalásokon ezek a személyek nem vettek részt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0003"><NO.P>3.</NO.P><TXT>Mielőtt azonban az erre irányuló vizsgálatot elvégezném, egy előzetes kérdést kell tisztázni: a Bíróság hatáskörét. Az Európai Unióban jelenleg meglehetősen bonyolult a gépjármű‑felelősségbiztosítás szabályozási rendszere, amely két jogszabálycsoportból áll: a gépjármű‑felelősségbiztosítási irányelvekből és a zöldkártyarendszerből. Jelen ügyben úgy tűnik, hogy a zöldkártyarendszer az alkalmazandó jogi eszköz. Ezt a rendszert belső szabályzat hozta létre, amely egy olyan jogi eszköz, amelyet nem az európai uniós intézmények fogadtak el, hanem egy bizottsági határozat mellékleteként tettek közzé. Ez elvezet ahhoz a kérdéshez, hogy a Bíróság rendelkezik‑e hatáskörrel az említett belső szabályzat értelmezésére.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="2"?><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">II.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az alkalmazandó jog</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">A.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az uniós jog</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">1.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta)</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0004"><NO.P>4.</NO.P><TXT>A Charta 47. cikke meghatározza a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot.</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0001" ID="QS0001"/>Mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, az e cikkben megállapított feltételek mellett joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz.</P><P>Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és észszerű időn belül tárgyalja. […]<QUOT.END REF.START="QS0001" CODE="201D" ID="QE0001"/></P></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">2.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Gépjármű‑biztosítási irányelvek</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0005"><NO.P>5.</NO.P><TXT>Hat gépjármű‑biztosítási irányelv van; a hatodik a korábbi ötöt kodifikálja.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0006"><NO.P>6.</NO.P><TXT>Az első gépjármű‑biztosítási irányelv (a továbbiakban: első irányelv)<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0002"><P>A tagállamok gépjármű‑felelősségbiztosításra és a biztosítási kötelezettség ellenőrzésére vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló, <DATE ISO="19720424">1972. április 24‑i</DATE> 72/166/EGK tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="103" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="1972">HL 1972. L 103., 1. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE> 2. cikke a következőt írta elő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="002.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0002" ID="QS0002"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>A tagállamok tartózkodnak olyan gépjárművek felelősségbiztosításának ellenőrzésétől, amelyeket egy másik tagállam területén vettek nyilvántartásba [helyesen: tartanak üzemben].</ALINEA><ALINEA>Hasonlóképpen, a tagállamok tartózkodnak azon gépjárművek ellenőrzésétől, amelyeket egy harmadik ország területén vettek nyilvántartásba [helyesen: tartanak üzemben], és egy másik tagállam területéről lépnek be az adott tagállam területére. Mindazonáltal a tagállamok végezhetnek véletlenszerű ellenőrzéseket.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="002.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA><P>Az egyik tagállam területén nyilvántartásba vett [helyesen: üzemben tartott] gépjárműveket illetően ezen irányelv rendelkezései a 3. és 4. cikk kivételével hatályba lépnek:</P><P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P>azt követően, hogy a hat Nemzeti Iroda megállapodást kötött, amelynek az értelmében mindegyik Nemzeti Iroda garantálja, hogy a kötelező biztosításra vonatkozó saját hazai törvényeiknek megfelelően kiegyenlíti azokat a kárigényeket, amelyek a területén azon gépjárművek által okozott balesetek miatt keletkeznek, amelyeket egy másik tagállam területén vettek nyilvántartásba [helyesen: tartanak üzemben], függetlenül attól, hogy a gépjárműveknek van‑e biztosításuk,</P></ITEM><ITEM><P>attól a naptól kezdődően, amelyet a Bizottság határoz meg azt követően, hogy a tagállamokkal szorosan együttműködve az egyezmény létrejöttéről megbizonyosodott,</P></ITEM><ITEM><P>az egyezmény hatályának időtartamára.<QUOT.END REF.START="QS0002" CODE="201D" ID="QE0002"/></P></ITEM></LIST></P></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0007"><NO.P>7.</NO.P><TXT>A második gépjármű‑felelősségbiztosítási irányelv (a továbbiakban: második irányelv)<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0003"><P>A tagállamok gépjármű‑felelősségbiztosításra vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló, <DATE ISO="19831230">1983. december 30‑i</DATE> 84/5/EGK második tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="008" PAGE.FIRST="17" DATE.PUB="1984">HL 1984. L 8., 17. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE> 1. cikke szerint:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0003" ID="QS0003"/>[…]</P><?PAGE NO="3"?><PARAG IDENTIFIER="001.004"><NO.PARAG>(4)</NO.PARAG><ALINEA>Valamennyi tagállam létrehoz vagy felhatalmaz egy szervet, amelynek a feladata az, hogy kártérítést biztosítson, legalább annak a biztosítási kötelezettségnek az erejéig, amely egy azonosítatlan gépjármű vagy az (1) bekezdésben meghatározott biztosítási kötelezettségnek eleget nem tevő gépjármű által okozott anyagi kár vagy személyi sérülés esetén áll fenn.</ALINEA><ALINEA>[…]</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="001.005"><NO.PARAG>(5)</NO.PARAG><ALINEA>A balesetet elszenvedő személy bármely eset kapcsán közvetlenül a szervhez fordulhat, amely a kérésére a balesetet elszenvedő által benyújtott információk alapján köteles indokolással ellátott választ adni számára bármely kártérítés kifizetésének vonatkozásában.</ALINEA></PARAG><P>[…]</P><PARAG IDENTIFIER="001.007"><NO.PARAG>(7)</NO.PARAG><ALINEA>Továbbá minden tagállam alkalmazza törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit az e szerv által történő kártérítésre, a balesetet elszenvedő személy számára előnyösebb egyéb gyakorlat sérelme nélkül.<QUOT.END REF.START="QS0003" CODE="201D" ID="QE0003"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0008"><NO.P>8.</NO.P><TXT>A negyedik gépjármű‑felelősségbiztosítási irányelv (a továbbiakban: negyedik irányelv)<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0004"><P>A tagállamok gépjármű‑felelősségbiztosításra vonatkozó jogszabályainak közelítéséről és a 73/239/EGK irányelv és a 88/357/EGK irányelv módosításáról szóló, <DATE ISO="20000516">2000. május 16‑i</DATE> 2000/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="181" PAGE.FIRST="65" DATE.PUB="2000">HL 2000. L 181., 65. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE> 6. cikke előírta, hogy kártérítést kell nyújtani annak a károsultnak, aki a lakóhelye szerinti tagállamon kívüli tagállamban történt balesetben anyagi kárt vagy sérülést szenvedett. Kimondja, hogy a külföldön kárt szenvedett károsult fél kártérítést kaphat a lakóhelye szerinti tagállam kártérítési testületétől. Ezenkívül kimondja, hogy a kártérítési testület jogosult e kártérítési összeg megtérítését kérni annak a tagállamnak a kártérítési testületétől, ahol a biztosítóintézet fióktelepe kiállította a kötvényt. A károsult fél ezután az utóbbi testületre engedményezi a balesetet okozó személlyel vagy annak biztosítóintézetével szemben őt megillető igényt. Valamennyi tagállam köteles elismerni a bármely más tagállam által előírt hasonló engedményezést.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0009"><NO.P>9.</NO.P><TXT>A 2009/103 irányelv (konszolidált gépjármű‑felelősségbiztosítási irányelv, a továbbiakban: konszolidált irányelv) a kodifikáló irányelv.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0005"><P>A gépjármű‑felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről szóló, <DATE ISO="20090916">2009. szeptember 16‑i</DATE> 2009/103/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="263" PAGE.FIRST="11" DATE.PUB="2009">HL 2009. L 263., 11. o.</REF.DOC.OJ>). A kérdést előterjesztő bíróság a konszolidált irányelv vonatkozó rendelkezéseire hivatkozik. A szóban forgó baleset azonban korábban történt, mint hogy a konszolidált irányelvet elfogadták volna. Amennyiben az ügy a gépjármű‑felelősségbiztosítás irányelvekre vonatkozik, az időbeli hatály alapján a korábbi irányelvek alapján kell elbírálni. Így a jelen indítványban a korábbi irányelvek vonatkozó rendelkezéseire utalok. Hozzá kell tenni azonban, hogy az említett rendelkezések lényegüket tekintve azonosak, lévén, hogy a konszolidált irányelv csupán egy kodifikációs jogszabály. Lásd például: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140123">2014. január 23‑i</DATE> <NAME.CASE>Petillo</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑371/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:26">EU:C:2014:26</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0024">24.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150326">2015. március 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Litaksa</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑556/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:202">EU:C:2015:202</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0004">4.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20161215">2016. december 15‑i</DATE> <NAME.CASE>Vieira de Azevedo és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑558/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:957">EU:C:2016:957</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0004">4.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">3.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A 2003/564 bizottsági határozat</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0010"><NO.P>10.</NO.P><TXT>A 2003/564/EK bizottsági határozat<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0006"><P>Az Irodák Tanácsának a 72/166/EGK tanácsi irányelvnek a gépjármű‑felelősségbiztosítás ellenőrzésére vonatkozó alkalmazásáról szóló, <DATE ISO="20030728">2003. július 28‑i</DATE> 2003/564/EK bizottsági határozathoz csatolt, <DATE ISO="20020530">2002. május 30‑i</DATE> megállapodással elfogadott belső szabályzata (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="192" PAGE.FIRST="23" DATE.PUB="2003">HL 2003. L 192., 23. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE> tartalmazza egyik mellékletében a belső szabályzatot. A belső szabályzat 3. cikke a kárigények intézéséről szól. A következőket mondja ki:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="003.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0004" ID="QS0004"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>Amikor egy iroda értesül egy, az illetékessége szerinti ország területén történt balesetről, amelynek másik országból származó jármű is részese, az iroda a formális kártérítési igény benyújtásának megvárása nélkül megkezdi a baleset körülményeinek kivizsgálását. A balesetről mielőbb értesíti a zöldkártyát vagy a biztosítási kötvényt kibocsátó biztosítót vagy – adott esetben – az érintett irodát. Az irodának azonban nem róható fel ennek elmulasztása.</ALINEA></PARAG><P>[…]</P><?PAGE NO="4"?><PARAG IDENTIFIER="003.004"><NO.PARAG>(4)</NO.PARAG><ALINEA>Az iroda minden kártérítési igényt teljesen önállóan kezel, a baleset helye szerinti országban alkalmazandó, a felelősségre, a károsult személyek kártérítésére, valamint a kötelező biztosításra vonatkozó jogi és szabályozó rendelkezésekkel összhangban, és a zöldkártyát vagy a biztosítási kötvényt kibocsátó biztosító, illetve adott esetben az illetékes iroda érdekének megfelelően.</ALINEA><ALINEA>(5) Az iroda kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a baleset helye szerinti országban alkalmazandó jogszabályok értelmezésével kapcsolatos minden kérdésben – még akkor is, ha az egy másik országban érvényes jogi rendelkezésekre vonatkozik –, valamint a kártérítési igény rendezésében. Ez utóbbi rendelkezésre tekintettel a végső határozat meghozatala előtt az iroda, kifejezett kérésre, tájékoztatja a biztosítót vagy az érintett irodát.<QUOT.END REF.START="QS0004" CODE="201D" ID="QE0004"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0011"><NO.P>11.</NO.P><TXT>Az 5. cikk rendelkezik az egyes irodák közötti megtérítés feltételeiről.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0012"><NO.P>12.</NO.P><TXT>A 6. cikk értelmében minden nemzeti biztosítási iroda garantálja, hogy tagjai megtérítenek bármely összeget, amelyet az 5. cikk rendelkezéseivel összhangban követelnek.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">B.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A litván jog</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0013"><NO.P>13.</NO.P><TXT>A Transporto priemonių valdytojų civilinės atsakomybės privalomojo draudimo įstatymas (kötelező gépjármű‑felelősségbiztosítási törvény) 17. cikkének (4) bekezdése a következőképpen rendelkezik: „A [litván gépjármű‑felelősségbiztosítási] iroda megtéríti az Európai Unió valamely más tagállamában okozott kárt az Európai Unió említett tagállamának (amely nemzeti irodája aláírta a belső szabályzatot) jogszabályai szerint, amennyiben a felelős személy, akinek gépjárművének a szokásos üzembentartási helye a Litván Köztársaság területén van, nem rendelkezik kötelező gépjármű‑felelősségbiztosítással […]. Az iroda a belső szabályzatban szereplő követelményeknek megfelelően más esetekben is kártérítést fizet.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0014"><NO.P>14.</NO.P><TXT>Az említett törvény 23. cikkének (5) bekezdése a következőket mondja ki: <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0005" ID="QS0005"/>Az Európai Unió másik tagállamának kártérítési szerve által igényelt összeg megtérítését követően az iroda jogosult a kártérítésként kifizetett összeg megtérítését kérni a biztosítással nem rendelkező felelős személytől vagy a felelős személy biztosítójától.<QUOT.END REF.START="QS0005" CODE="201D" ID="QE0005"/></TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">III.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Tényállás, a nemzeti eljárások és az előterjesztett kérdések</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0015"><NO.P>15.</NO.P><TXT><DATE ISO="20060720">2006. július 20‑án</DATE> Németországban közúti baleset történt, amelyben a K. Floros által vezetett, Németországban nyilvántartásba vett és a G. Dockevičius által vezetett (J. Dockevičienė tulajdonában álló), Litvániában nyilvántartásba vett gépjármű összeütközött. Nem derült ki, hogy melyik fél volt felelős a balesetért. A német hatóságok K. Florosszal szemben 35 euró, G. Dockevičiusszal szemben pedig 60 euró összegű bírságot szabtak ki. Úgy tűnik, hogy a Litvániában nyilvántartásba vett gépjármű a baleset idején nem rendelkezett biztosítással.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0016"><NO.P>16.</NO.P><TXT><DATE ISO="20101011">2010. október 11‑én</DATE> K. Floros kártérítést követelt a gépjárművében okozott kárért. Kártérítési igényt nyújtott be a Deutsches Büro Grüne Karte e.V.‑hez (német biztosítási iroda, a továbbiakban: A iroda). Azonban az említett iroda a kérelmet elutasította.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0017"><NO.P>17.</NO.P><TXT>K. Floros ezért bírósági eljárást indított az A irodával szemben a Landgericht Frankfurt am Main (frankfurti tartományi bíróság, Németország) előtt. Kártérítésre tartott igényt <FT TYPE="DECIMAL">10831,77</FT> euró összegben.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="5"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0018"><NO.P>18.</NO.P><TXT><DATE ISO="20101227">2010. december 27‑én</DATE> az említett bíróság a keresetet elutasította, és K. Floros távolmaradása miatt mulasztási ítéletet hozott. Ezt követően <DATE ISO="20110808">2011. augusztus 8‑án</DATE> a Landgericht Frankfurt am Main (frankfurti tartományi bíróság) 25. sz. polgári tanácsa megerősítette a kereset elutasítását, azonban más alapon, nevezetesen, hogy a baleset tényállásának leírása hiányos volt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0019"><NO.P>19.</NO.P><TXT>K. Floros fellebbezést nyújtott be az Oberlandesgericht Frankfurt am Mainhoz (frankfurti tartományi felsőbíróság, Németország). <DATE ISO="20120131">2012. január 31‑i</DATE> végzésében ez utóbbi bíróság megállapította, hogy az elsőfokú ítélet a bizonyítékok elégtelensége miatt hibákat tartalmazott és a felek közötti, peren kívüli megegyezés hiányában az ügyet újra kell tárgyalni. Azt javasolta, hogy a felek egyezzenek meg, és az A iroda fizessen K. Florosnak 4095 eurót. Azon a véleményen volt, hogy ennek hiányában tanúk bevonásával kell tárgyalást tartani.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0020"><NO.P>20.</NO.P><TXT>E javaslatnak megfelelően K. Floros és az A iroda között megegyezés született (a továbbiakban: egyezség). Az A iroda összesen <FT TYPE="DECIMAL">8352,96</FT> eurót fizetett ki, amely magában foglalta a bíróság által javasolt összeget és a jogi költségeket (a továbbiakban: egyezség szerinti összeg).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0021"><NO.P>21.</NO.P><TXT>Az A iroda részére a Lietuvos Respublikos transporto priemonių draudikų biuras (a Litván Köztársaság gépjármű‑felelősségbiztosításért felelős irodája, a továbbiakban: B iroda vagy a felülvizsgálatot kérelmező fél) megtérítette az egyezség szerinti összeget.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0022"><NO.P>22.</NO.P><TXT>Ezt követően a B iroda peres eljárást indított a litván bíróság előtt. Az egyezség szerinti összeg megtérítését követelte G. Dockevičiustól és J. Dockevičienėtől (a továbbiakban: alperesek). A kártérítési igény jogalapja a litván kötelező gépjármű‑felelősségbiztosítási törvény volt, amely az előzetes döntéshozatalra utaló végzés szerint a 2009/103 irányelvet (konszolidált gépjármű‑felelősségbiztosítási irányelv, a továbbiakban konszolidált irányelv)<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0007"><P>A fenti 5. lábjegyzetben szereplő hivatkozás szerint.</P></NOTE> ülteti át.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0023"><NO.P>23.</NO.P><TXT><DATE ISO="20140505">2014. május 5‑én</DATE> a Marijampolės rajono apylinkės teismas (marijampolėi kerületi bíróság, Litvánia) helybenhagyta a B iroda kártérítési igényét (a továbbiakban: elsőfokú ítélet).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0024"><NO.P>24.</NO.P><TXT>Az alperesek az említett ítélet ellen fellebbeztek. <DATE ISO="20141007">2014. október 7‑én</DATE> az elsőfokú ítéletet a Kauno apygardos teismas (kaunasi regionális bíróság polgári tanácsa, Litvánia) hatályon kívül helyezte (a továbbiakban: másodfokú ítélet).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0025"><NO.P>25.</NO.P><TXT>Az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésével a másodfokú bíróság felhívta a figyelmet arra, hogy az alperesek az egyezség szerinti összeget nem fogadták el. Az A és B iroda közötti jogviszonyban nem vettek részt. Ezért a felülvizsgálatot kérelmező fél által adott tájékoztatás, miszerint az A iroda kártérítést fizetett K. Florosnak, nem tekinthető úgy, hogy bizonyítja a kár fennállását és összegét. A másodfokú ítélet szintén azt állapította meg, hogy ennek bizonyítása a felülvizsgálatot kérelmező felet terheli. Megjegyezte, hogy a belső szabályzat, mint a nemzeti biztosítási irodák közötti megtérítés jogalapja, csupán az irodák közötti kapcsolatot szabályozza: nem szabályozzák közvetlenül az irodák és a harmadik felek közötti kapcsolatot. Sem a kötelező gépjármű‑felelősségbiztosítási törvény, sem pedig a konszolidált irányelv nem írja elő, hogy a felülvizsgálatot kérelmező fél a kárt okozó személytől az összeget (amelyet az A irodának megtérítettek) indokoltságának mérlegelése nélkül követelheti.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0026"><NO.P>26.</NO.P><TXT>A másodfokú ítéletet megtámadták a kérdést előterjesztő bíróság, a Lietuvos Aukščiausiasis Teismas (legfelsőbb bíróság, Litvánia) előtt.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="6"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0027"><NO.P>27.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy az alperesek nem vettek részt és nem voltak felek sem a németországi eljárásban, sem pedig az egyezségről szóló tárgyalásokban, amelyek a K. Florosnak kifizetett egyezség szerinti összeg megállapításához vezettek. Valójában az A iroda mindvégig azt állította, hogy K. Floros által benyújtott kártérítési igény nem tartható fenn. Ezenfelül a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy G. Dockevičius nem ismerte el a szóban forgó baleset iránti felelősségét.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0028"><NO.P>28.</NO.P><TXT>Mindezek alapján a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak a konszolidált irányelvből, a belső szabályzatból és a Chartából eredően az adott nemzeti biztosítási irodákra háruló eljárási kötelezettségek, valamint ennek megfelelően az alpereseket megillető jogok hatályával kapcsolatban.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0029"><NO.P>29.</NO.P><TXT>E körülmények között a Lietuvos Aukščiausiasis Teismas (legfelsőbb bíróság) úgy döntött, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="OTHER"><ITEM><NP><NO.P>1)</NO.P><TXT>A [konszolidált irányelv] 2. cikkét, 10. cikkének (1) és (4) bekezdését, valamint 24. cikkének (2) bekezdését, továbbá a belső szabályzat 3. cikkének (4) bekezdését, 5. cikkének (1) és (4) bekezdését, 6. cikkének (1) bekezdését, és 10. cikkét, valamint a Charta 47. cikkét (együttesen vagy külön‑külön, de az említett rendelkezések sérelme nélkül) úgy kell‑e értelmezni, hogy ha:</TXT><P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P><HT TYPE="ITALIC">valamely nemzeti biztosítási iroda (A iroda) kártérítést fizet annak a károsultnak, aki ezen iroda letelepedési helye szerinti tagállamban szenvedett közúti balesetet, mivel a károkozásért felelős másik tagállambeli állampolgár, nem rendelkezett felelősségbiztosítással;</HT></P></ITEM><ITEM><P><HT TYPE="ITALIC">e kártérítés miatt átszállnak a károsult jogai az A irodára, amely a kárrendezés során felmerült költségek megtérítését kéri a felelős személy származási országában lévő nemzeti biztosítási irodától (B iroda);</HT></P></ITEM><ITEM><P><HT TYPE="ITALIC">a B iroda független vizsgálat lefolytatása vagy további információ kérése nélkül teljesíti az A iroda megtérítésre irányuló kérését;</HT></P></ITEM><ITEM><P><HT TYPE="ITALIC">a B iroda bírósági eljárást indít az alperesek (a felelős személy és a gépjármű tulajdonosa) ellen a nála felmerült költségek megtérítésére,</HT></P></ITEM><ITEM><P><HT TYPE="ITALIC">akkor az említett eljárások felperese (B iroda) az alperessel (a felelős személy és a gépjármű tulajdonosa) szembeni igényét alapozhatja kizárólag arra, hogy az A irodának megfizette a költségeket, és a felperes egyáltalán nem köteles bizonyítani, hogy az alperes / felelős személy polgári jogi felelősségének megállapításához szükséges feltételek (vétkesség, jogellenes cselekmény, okozati összefüggés és a kár összege) teljesültek, és nem köteles bizonyítani, hogy a károsult kárának megtérítése során a külföldi jogot megfelelően alkalmazták?</HT></P></ITEM></LIST></P></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>A 2009/103 irányelv 24. cikke (1) bekezdésének ötödik albekezdése c) pontját és a belső szabályzat 3. cikkének (1) és (4) bekezdését (együttesen vagy külön‑külön, de az említett rendelkezések sérelme nélkül) úgy kell‑e értelmezni, miszerint az A iroda a valamely károsult által elszenvedett kár megtérítésére vonatkozó végleges határozatának meghozatala előtt köteles világos és érthető módon (egyebek mellett a tájékoztatás nyelvére is tekintettel) tájékoztatni a felelős személyt és a gépjármű tulajdonosát (amennyiben a kettő nem ugyanaz) a kárigények rendezésének megkezdéséről és előrehaladásáról, és elegendő időt kell biztosítani, hogy az illető megjegyzést fűzzön a kártérítésről és/vagy a kártérítés összegéről meghozandó határozathoz, vagy az ellen kifogást emeljen?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>3)</NO.P><TXT>Amennyiben az 1. kérdésre nemleges válasz adandó (vagyis az alperesek [a felelős személy és a gépjármű tulajdonosa] kérhetik a felperest [B iroda] bizonyíték bemutatására, illetőleg kifogást emelhetnek vagy kifejezhetik kétségeiket egyebek mellett a közúti baleset körülményeivel, a felelős személy polgári jogi felelősségére vonatkozó szabályozási rendszer alkalmazásával, a kár összegével<?PAGE NO="7"?> és annak kiszámítási módjával szemben), a 2009/103 irányelv 2. cikkét, 10. cikkének (1) bekezdését és 24. cikkének (2) bekezdését, valamint a belső szabályzat 3. cikke (4) bekezdésének második albekezdését (együttesen vagy külön‑külön, de az említett rendelkezések sérelme nélkül) úgy kell‑e értelmezni, hogy függetlenül attól, hogy a B iroda a végleges határozat meghozatala előtt nem kérte az A irodától, hogy nyújtson tájékoztatást a közúti baleset helyszíne szerinti országban alkalmazandó jogszabályok értelmezéséről és a kárrendezésről, az A irodának minden esetben tájékoztatnia kell a fentiekről a B irodát, amennyiben ez utóbbi ezt később kéri, valamint minden másról, ami a B iroda számára az alperesekkel (a felelős személlyel és a gépjármű tulajdonosával) szembeni kártérítési igényét megalapozza?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>4)</NO.P><TXT>Amennyiben a 2. kérdésre igenlő válasz adandó (<HT TYPE="ITALIC">vagyis az A iroda köteles tájékoztatni a felelős személyt és a gépjármű tulajdonosát a kárrendezési eljárásról, és lehetőséget kell biztosítania számukra, hogy a felelősséget vagy a kár nagyságát illetően kifogást emeljenek</HT>), milyen következményekkel jár az A iroda részéről a tájékoztatási kötelezettségének elmulasztása:</TXT><P><LIST TYPE="alpha"><ITEM><NP><NO.P>a)</NO.P><TXT>a B iroda azon kötelezettségére nézve, hogy teljesítse az A iroda megtérítésre irányuló kérését;</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>b)</NO.P><TXT>a felelős személynek és a gépjármű tulajdonosának azon kötelezettségére nézve, hogy a B iroda részére megtérítse az ezen irodánál felmerült költségeket?</TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>5)</NO.P><TXT>A belső szabályzat 5. cikkének (1) és (10) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, miszerint az A iroda által a károsultnak fizetett kártérítés összegét az A iroda által viselt, meg nem térítendő kockázatnak kell tekinteni (kivéve, ha a B iroda viseli ezt a kockázatot), nem pedig az ugyanazon közúti balesetben érintett másik személy vagyoni kötelezettségének, tekintettel főként a jelen ügy alábbi körülményeire:</TXT><P><LIST TYPE="DASH"><ITEM><P><HT TYPE="ITALIC">a kártérítési szerv (A iroda) eredetileg elutasította a károsult kártérítési igényét;</HT></P></ITEM><ITEM><P><HT TYPE="ITALIC">a károsult emiatt kártérítési keresetet indított;</HT></P></ITEM><ITEM><P><HT TYPE="ITALIC">az A irodával szemben indított keresetet az alsóbb szintű bíróságok mint megalapozatlant és kellőképpen nem bizonyítottat elutasították;</HT></P></ITEM><ITEM><P><HT TYPE="ITALIC">a károsult és az A iroda csak egy magasabb szintű bíróságon jutott peren kívüli megegyezésre, amikor e bíróság figyelmeztetett arra, hogy peren kívüli megegyezés hiányában az ügyet ismételt vizsgálatra vissza kell utalni;</HT></P></ITEM><ITEM><P><HT TYPE="ITALIC">az A iroda a peren kívüli megegyezésről szóló döntését lényegében azzal indokolta, hogy így megelőzhetők az elhúzódó pereskedés miatt felmerülő további költségek;</HT></P></ITEM><ITEM><P><HT TYPE="ITALIC">jelen eljárások során egy bíróság sem állapította meg a közúti balesetben részes alperes felelősségét (vétkességét)?</HT></P></ITEM></LIST></P></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0030"><NO.P>30.</NO.P><TXT>A B iroda, a cseh és az olasz kormány, valamint a Bizottság írásbeli észrevételeket nyújtott be. A litván kormány és a Bizottság a <DATE ISO="20161214">2016. december 14‑én</DATE> megtartott tárgyaláson szóbeli észrevételeket tett.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="8"?><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">IV.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Értékelés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0031"><NO.P>31.</NO.P><TXT>Jelen indítvány a következő struktúrát követi: mivel a Bíróságnak feltett kérdések a konszolidált irányelvre és a belső szabályzatra is vonatkoznak, először e két szabálycsoport kapcsolatát vizsgálom meg (A). Ha a nemzeti bíróság vizsgálata megerősíti, a jelen ügy a zöldkártyarendszer hatálya alá tartozik, amelyet a belső szabályzat hozott létre. Ez utóbbi aktust nem uniós intézmény fogadta el. Ezért megvizsgálom, hogy a Bíróság rendelkezik‑e hatáskörrel az értelmezésére (B). Ezután megvizsgálom, hogy az alperesek eljárási jogait illetően milyen követelmények erednek az uniós jogból (C).</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">A.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A párhuzamos rendszerek: Zöldkártya és a gépjármű‑felelősségbiztosítási irányelvek</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0032"><NO.P>32.</NO.P><TXT>Korábban az utazó gépjárművezetőnek a határ átlépésekor bizonyítania kellett, hogy rendelkezik a külföldre utazáshoz szükséges biztosítással. Sőt, a gépjárműhöz kapcsolódó polgári felelősség biztosítására gyakran helyi biztosítóval kellett szerződni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0008"><P>Merkin, R., Hemsworth, M., <HT TYPE="ITALIC">The Law of Motor Insurance</HT>, 2. kiadás, Sweet &amp; Maxwell, London, 2015., 26–27. o., I‑26. pont. Lásd még: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19770609">1977. június 9‑i</DATE> <NAME.CASE>Ufficio van Ameyde</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>90/76</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1977:101">EU:C:1977:101</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 1094. o., 8. pont).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0033"><NO.P>33.</NO.P><TXT>A külföldre utazással és a biztosítással kapcsolatos nehézségekkel az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága (ENSZ‑EGB) égisze alatt <DATE ISO="19531217">1953. december 17‑én</DATE> aláírt megállapodás foglalkozott.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0009"><P>Az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottsága Szárazföldi Szállítási Bizottságának közúti forgalommal foglalkozó munkacsoportja által <DATE ISO="19490125">1949. január 25‑én</DATE> elfogadott 5. ajánlást követően, E/ECE/TRANS/145, E/ECE/TRANS/SCI/39, 2. o.</P></NOTE> Ez <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0006" ID="QS0006"/>irodák közötti mintamegállapodás<QUOT.END REF.START="QS0006" CODE="201D" ID="QE0006"/> néven ismert (a továbbiakban: 1953. évi megállapodás).<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0010"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="19921112">1992. november 12‑i</DATE> <NAME.CASE>Fournier</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑73/89</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1992:431">EU:C:1992:431</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0013">13.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0034"><NO.P>34.</NO.P><TXT>Az 1953. évi megállapodás létrehozta a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0007" ID="QS0007"/>zöldkártyák<QUOT.END REF.START="QS0007" CODE="201D" ID="QE0007"/> rendszerét (a továbbiakban: zöldkártyarendszer).<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0011"><P>Lásd a belső szabályzat 2. cikkének (11) bekezdését és a konszolidált irányelv 1. cikkének (5) bekezdését.</P></NOTE> A zöldkártya egy nemzetközi igazolás, amely azt bizonyítja, hogy a gépjárművezető a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0008" ID="QS0008"/>fogadó országban<QUOT.END REF.START="QS0008" CODE="201D" ID="QE0008"/> történő bármely esemény esetére rendelkezik polgári felelősségbiztosítással. Azt is igazolja, hogy a felelősségből eredő kötelezettségeket a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0009" ID="QS0009"/>származási ország<QUOT.END REF.START="QS0009" CODE="201D" ID="QE0009"/> biztosítója vagy az ottani gépjárműbiztosítási iroda teljesíti.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0035"><NO.P>35.</NO.P><TXT>Az 1953. évi megállapodás helyébe később más megállapodások léptek, legutóbb a belső szabályzat. Jelenleg 48 ország (köztük az összes uniós tagállam) nemzeti biztosítási irodája vesz részt a zöldkártyarendszerben.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0036"><NO.P>36.</NO.P><TXT>A belső szabályzatokat a belga jog alapján bejegyzett nemzetközi nonprofit szervezet, az Irodák Tanácsa fogadta el, és ő látja el az igazgatását.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0037"><NO.P>37.</NO.P><TXT>A belső szabályzat meghatározza a nemzeti biztosítási irodák (az Irodák Tanácsa tagjainak) kártérítési kötelezettségét azon károk után, amelyek a területén azon gépjárművek által okozott balesetek miatt keletkeznek, amelyek szokásos üzembentartási helye egy másik tagállam területén található. Továbbá az ilyen gépjárműveket nyilvántartásba vevő iroda számára kötelezővé tették, hogy biztosítsa a baleset helyszínéül szolgáló országban lévő iroda által kifizetett összegek megtérítését.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0038"><NO.P>38.</NO.P><TXT>A zöldkártyarendszer akármennyire is előrelépést jelentett, a külföldi gépjárművezetéssel kapcsolatosan más problémákat mégis megoldatlanul hagyott. Idetartozott a gépjárművek határon történő ellenőrzése, a kártérítésre vonatkozó különböző nemzeti szabályok közötti eltérések, valamint a fentiekkel kapcsolatos, határokon átnyúló pereskedés nehézségei.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0012"><P>Merkin, R. és Hemsworth, M., <HT TYPE="ITALIC">The Law of Motor Insurance</HT>, 2. kiadás, Sweet &amp; Maxwell, London, 2015., 27. o., I‑27. pont.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="9"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0039"><NO.P>39.</NO.P><TXT>Az Unión belül ezekkel a kérdésekkel az öt irányelv<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0013"><P>A (fenti 2–4. lábjegyzetben említett) első, második és negyedik irányelv; a gépjárműhasználattal kapcsolatos polgári jogi felelősség biztosítására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, <DATE ISO="19900514">1990. május 14‑i</DATE> 90/232 tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="129" PAGE.FIRST="33" DATE.PUB="1990">HL L 129., 33</REF.DOC.OJ>.) (a továbbiakban: harmadik irányelv]; valamint a gépjárműhasználattal kapcsolatos polgári jogi felelősség biztosítására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, <DATE ISO="20050511">2005. május 11‑i</DATE> 2005/04 irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="149" PAGE.FIRST="14" DATE.PUB="2005">HL L 149., 14. o.</REF.DOC.OJ>..] (a továbbiakban: ötödik irányelv).</P></NOTE> foglalkozott, amelyeket mostanra a konszolidált irányelv kodifikált és azok helyébe lépett.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0014"><P>A fenti 5. lábjegyzetben szereplő hivatkozás szerint.</P></NOTE> Az unión belüli gépjármű‑felelősségbiztosítási rendszer a kezdetektől úgy volt megtervezve, hogy elsősorban a személyek szabad mozgását elősegítő eszköz legyen, és ezzel javítsa a belső piac működését.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0015"><P>Lásd az első irányelv (1) preambulumbekezdését. <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19770609">1977. június 9‑i</DATE> <NAME.CASE>Ufficio van Ameyde</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>90/76</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1977:101">EU:C:1977:101</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 1123. o., 13. pont, 1124. o., 18. pont); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19921112">1992. november 12‑i</DATE> <NAME.CASE>Fournier</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑73/89</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1992:431">EU:C:1992:431</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0009">9.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20110317">2011. március 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Carvalho Ferreira Santos</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑484/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:158">EU:C:2011:158</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0024">24.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150326">2015. március 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Litaksa</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑556/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:202">EU:C:2015:202</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0024">24</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0026">26.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0040"><NO.P>40.</NO.P><TXT>E cél elérése érdekében az EU a zöldkártyarendszerre támaszkodott, és bizonyos szempontból kiterjesztette azt. Egyértelmű, hogy a két rendszer egymásra támaszkodva és egymásra hivatkozva párhuzamosan fejlődött,.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0041"><NO.P>41.</NO.P><TXT>Az első irányelv előírta, hogy a tagállam harmadik személy javára szóló biztosítást hozzon létre, és tartózkodjon olyan gépjárművek felelősségbiztosításának ellenőrzésétől, amelyeket egy másik tagállam területén vettek nyilvántartásba.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0042"><NO.P>42.</NO.P><TXT>A gépjármű biztosítások határon történő ellenőrzésének eltörlése azonban a tagállamok megfelelő nemzeti biztosítási irodái közötti megállapodás megkötésétől függött.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0016"><P>Az első irányelv 2. cikke az említett megállapodás megkötését előfeltételül szabta, valamint előírta az említett irányelv szabályaira vonatkozó referenciadátumok hatálybalépését. Lásd a konszolidált irányelv 2. cikkét.</P></NOTE> Erre reagálva <DATE ISO="19721016">1972. október 16‑án</DATE> aláírták az úgynevezett irodák közötti kiegészítő megállapodást (a továbbiakban: 1972. évi megállapodás).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0043"><NO.P>43.</NO.P><TXT>Ezenfelül a 73/185. sz. ajánlásban a Bizottság kimondta, hogy az 1972. évi megállapodás teljesítette az első irányelvben szereplő feltételeket. Meghatározta azt az időpontot, amelytől kezdődően a tagállamoknak ajánlott volt tartózkodniuk a biztosítások határon történő ellenőrzésétől (<DATE ISO="19730701">1973. július 1.</DATE>)<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0017"><P><DATE ISO="19730513">1973. május 13‑i</DATE> 73/185. sz. ajánlás (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="194" PAGE.FIRST="13" DATE.PUB="1973">HL L 194., 13. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE> Ezt az ajánlást a 74/166 határozat<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0018"><P>A tagállamok gépjármű‑felelősségbiztosításra és a biztosítási kötelezettség ellenőrzésére vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló, <DATE ISO="19720424">1972. április 24‑i</DATE> 72/166/EGK tanácsi irányelv alkalmazásáról szóló, <DATE ISO="19740206">1974. február 6‑i</DATE> 74/166/EGK első bizottsági határozat (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="087" PAGE.FIRST="13" DATE.PUB="1974">HL L 87., 13. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE> követte, amelyben az első irányelv 2. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bizottság kötelezettségként előírta a tagállamoknak, hogy <DATE ISO="19740515">1974. május 15</DATE>‑től tartózkodjanak a biztosítások határon történő ellenőrzéséről. Ez azokra a gépjárművekre vonatkozott, amelyek szokásos üzembentartási helye egy másik tagállam európai területén található, és amelyre vonatkozott a nemzeti biztosítási irodák megállapodása. Releváns jogi eszközként a fenti megállapodás 1973. évi változatát jelölték meg (a továbbiakban: 1973. évi megállapodás).<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0019"><P>Közzétéve a tagállamok gépjármű‑felelősségbiztosításra és a biztosítási kötelezettség ellenőrzésére vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló, <DATE ISO="19720424">1972. április 24‑i</DATE> 72/166/EGK tanácsi irányelv alkalmazásáról szóló <DATE ISO="19740206">1974. február 6‑i</DATE> 74/167/EGK második bizottsági határozat (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="087" PAGE.FIRST="14" DATE.PUB="1974">HL L 87., 14. o.</REF.DOC.OJ>) mellékletében.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0044"><NO.P>44.</NO.P><TXT>Hasonlóképpen az első irányelv 7. cikkének (2) bekezdése alapján a Bizottság elfogadta a második határozatot (74/167 határozat), amely előírta a tagállamoknak, hogy tartózkodjanak az ilyen ellenőrzésektől a Közösség területére belépő azon gépjárművek vonatkozásában is, amelyek szokásos üzembentartási helye a felsorolt harmadik országokban van (<DATE ISO="19740515">1974. május 15</DATE>‑től).<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0020"><P>Lásd a fenti 19. lábjegyzetben említett második bizottsági határozatot.</P></NOTE> Ezt a lehetőséget, hogy az ilyen gépjárműveket úgy tekintsék, mint amelyek szokásos üzembentartási helye a Közösségben<?PAGE NO="10"?> van, biztosítékhoz is kötötték. Ezt a biztosítékot az összes tagállam nemzeti irodájának kellett nyújtania az ilyen gépjárművek által a területükön okozott balesetek vonatkozásában benyújtott kárigények rendezésére tekintettel. Ezt a határozatot később a folyamatosan növekvő területi hatályához igazították.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0021"><P>Lásd például: a tagállamok gépjármű‑felelősségbiztosításra és a biztosítási kötelezettség ellenőrzésére vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló, <DATE ISO="19720424">1972. április 24‑i</DATE> tanácsi irányelv alkalmazásáról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről szóló, <DATE ISO="19741213">1974. december 13‑i</DATE> 75/23/EGK harmadik bizottsági határozat (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="006" PAGE.FIRST="53" DATE.PUB="1975">HL 1975. L 6., 53. o.</REF.DOC.OJ>); a tagállamok gépjármű‑felelősségbiztosításra és a biztosítási kötelezettség ellenőrzésére vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló 72/166/EGK tanácsi irányelv alkalmazásáról, és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről szóló <DATE ISO="19860516">1986. május 16‑i</DATE> 86/219/EGK ötödik bizottsági határozat (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="153" PAGE.FIRST="53" DATE.PUB="1986">HL 1986. L 153., 53</REF.DOC.OJ>. pont).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0045"><NO.P>45.</NO.P><TXT>A biztosítások határon történő ellenőrzésétől való tartózkodás kötelezettségéhez hasonlóan az első irányelv kötelezővé tette a tagállamoknak, hogy biztosítsák, hogy a zöldkártyarendszer alapján létrehozott nemzeti biztosítási irodák információt szerezzenek és közöljenek azon területre vonatkozóan, ahol a gépjármű szokásos üzembentartási helye, nyilvántartásba vételi helye és biztosítása van.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0022"><P>Lásd az irányelv 5. cikkét és a konszolidált irányelv 6. cikkét. Az <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0010" ID="QS0010"/>irodák<QUOT.END REF.START="QS0010" CODE="201D" ID="QE0010"/> fogalmának meghatározását lásd az első irányelv 1. cikkének (3) bekezdésében és a konszolidált irányelv 1. cikkének (3) bekezdésében.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0046"><NO.P>46.</NO.P><TXT>A második, harmadik, negyedik és ötödik irányelv az unión belüli gépjármű‑felelősségbiztosítás olyan egyéb vonásait harmonizálta, amelyek jelen ügy szempontjából közvetlenül nem relevánsak.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0023"><P>A vonatkozó irányelv pontos leírását lásd: Stix‑Hackl főtanácsnoknak a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Farrell ügyre vonatkozó indítványa</NAME.CASE> (<NO.CASE>C‑356/05</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2006:653">EU:C:2006:653</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0018">18</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0025">25.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0047"><NO.P>47.</NO.P><TXT>A zöldkártya‑ és az irányelvrendszer kölcsönös kapcsolatát illetően az ötödik irányelv részletezte a tagállamok azon kötelezettségét, hogy hozzanak létre egy eljárást az ügyek kezelésére, és ez a rendszer legyen alkalmazható azon <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0011" ID="QS0011"/>balesetekre vonatkozóan [is], amelyek kárrendezését a biztosítók nemzeti irodáinak rendszere végezheti<QUOT.END REF.START="QS0011" CODE="201D" ID="QE0011"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0024"><P>Módosítva a harmadik irányelvet. Lásd az ötödik irányelv 4. cikkét, a harmadik irányelv 4. cikkét, valamint a konszolidált irányelv 19. cikkét.</P></NOTE>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0048"><NO.P>48.</NO.P><TXT>Ezen kívül a jogszabályi háttérből kiderül, hogy az ötödik irányelv egyes módosításait az irodák tanácsa inspirálta.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0025"><P>Lásd az ötödik irányelvre vonatkozó javaslat (COM/2002/0244 végleges) 1.4. b) és a 2) pontját, amely kimondja, hogy az irodák tanácsa kifejezte támogatását a javaslatban szereplő fő rendelkezések iránt, és együttműködött a Bizottsággal annak érdekében, hogy megfelelően megoldja a nehéz problémák némelyikét, mint például a rendszám nélkül vagy nem megfelelő rendszámmal közlekedő autók vagy a behozott gépjárművek biztosításával kapcsolatos kérdéseket.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0049"><NO.P>49.</NO.P><TXT>Ami a zöldkártyarendszer fejlődésére vonatkozó jogi dokumentumokat illeti, az 1973. évi megállapodást az <HT TYPE="ITALIC">Európai Unió Hivatalos Lapjának</HT> (a továbbiakban: Hivatalos Lap) L sorozatában egy bizottsági határozat mellékleteként tették közzé.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0026"><P>Lásd a fenti 19. lábjegyzetben említett <DATE ISO="19740206">1974. február 6‑i</DATE> második bizottsági határozatot. Lásd még: a tagállamok gépjármű‑felelősségbiztosításra és a biztosítási kötelezettség ellenőrzésére vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló 72/166/EGK tanácsi irányelv alkalmazásáról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről szóló, <DATE ISO="19860516">1986. május 16‑i</DATE> 86/220/EGK hatodik bizottsági határozat (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="153" PAGE.FIRST="54" DATE.PUB="1986">HL 1986. L 153., 54. o.</REF.DOC.OJ>); a tagállamok gépjármű‑felelősségbiztosításra és a biztosítási kötelezettség ellenőrzésére vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló 72/166/EGK tanácsi irányelv alkalmazásáról, és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről szóló <DATE ISO="19880518">1988. május 18‑i</DATE> 88/369/EGK kilencedik bizottsági határozat (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="181" PAGE.FIRST="53" DATE.PUB="1988">HL 1988. L 181., 53</REF.DOC.OJ>. pont).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0050"><NO.P>50.</NO.P><TXT>Ugyanezt a megoldást választották a nemzeti irodák által <DATE ISO="19910315">1991. március 15‑én</DATE> Madridban aláírt Multilaterális Garanciaegyezmény esetében, amely egyesítette és felváltotta a korábbi zöldkártyarendszerrel kapcsolatos megállapodásokat.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0027"><P>Lásd: tagállamok gépjármű‑felelősségbiztosításra és a biztosítási kötelezettség ellenőrzésére vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló 24‑i 72/166/EGK tanácsi irányelv alkalmazásáról szóló <DATE ISO="19910530">1991. május 30‑i</DATE> 91/323/EGK bizottsági határozat (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="177" PAGE.FIRST="25" DATE.PUB="1991">HL 1991. L 177., 25. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0051"><NO.P>51.</NO.P><TXT>Ezt váltotta fel később a jelen ügyben releváns belső szabályzat.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0028"><P>A fenti 6. lábjegyzetben szereplő hivatkozás szerint.</P></NOTE> Elődjéhez hasonlóan a belső szabályzat is kimondja, hogy az első irányelv elveivel összhangban fogadták el. A belső szabályzatban három melléklet szerepel, egyikük az első irányelv. A belső szabályzat későbbi, 2008. évi módosítása kimondja, hogy az ötödik irányelvet veszi figyelembe.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="11"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0052"><NO.P>52.</NO.P><TXT>Ez az utolsó pont ragadja meg talán legjobban a két rendszer fejlődése és egymás mellett élése e szakaszban történő részletes leírásának célját, azt hogy a két rendszer milyen mértékben összenőtt. A jogalkotási technikákat illetően inkább hasonlított egy matrjoska babához: egy bizottsági határozat tartalmaz egy mellékletet a belső szabályzatról, és ezen belül a melléklethez mellékelve egy másik uniós jogi eszközt, az első irányelvet. Az egyik réteg függ a másiktól.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0053"><NO.P>53.</NO.P><TXT>Összességében ezért teljesen egyértelmű, hogy jelenleg az Unión belül a zöldkártyarendszer és az irányelvek szorosan összefonódnak. A zöldkártyarendszer időben előbb jelent meg, amelyet aztán az irányelvek követtek. Az irányelveket <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0012" ID="QS0012"/>unióspecifikus bővítményként<QUOT.END REF.START="QS0012" CODE="201D" ID="QE0012"/> vezették be, részben a zöldkártyarendszerre támaszkodva. Azóta a két rendszer párhuzamosan fejlődött, úgy, hogy az EU a zöldkártyarendszerből számos követelményt és feltételt átemelt a tagállamaira.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">B.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A Bíróság hatásköre a belső szabályzat értelmezésére</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0054"><NO.P>54.</NO.P><TXT>A litván kormány a tárgyaláson megerősítette, hogy az alapeljárásban szóban forgó, a B iroda által kezelt kárigény (amellyel eredetileg az A hivatal foglalkozott) a zöldkártyarendszer hatálya alá tartozik. Ez a körülmény, amelyet a kérdést előterjesztő bíróságnak még ellenőriznie kell, felveti ugyanakkor a kérdést, hogy a Bíróság rendelkezik‑e hatáskörrel a belső szabályzat értelmezésére.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0055"><NO.P>55.</NO.P><TXT>A Demouche ítéletre<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0029"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="19871006">1987. október 6</DATE>‑jei <NAME.CASE>Demouche és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>152/83</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1987:421">EU:C:1987:421</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> és a Fournier ítéletre<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0030"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="19921112">1992. november 12‑i</DATE> <NAME.CASE>Fournier</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑73/89</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1992:431">EU:C:1992:431</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> hivatkozva a Bizottság írásbeli észrevételeiben és a szóbeli tárgyaláson azt állította, hogy a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a belső szabályzat értelmezésére. A Bizottság előterjesztette, hogy a Bíróságnak az EUMSZ 267. cikk b) pontja szerinti hatásköre kizárólag az uniós intézmények aktusaira vonatkozik. A belső szabályzat nem az uniós intézmények aktusa. A Bíróság ezért nem értelmezheti azokat.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0056"><NO.P>56.</NO.P><TXT>Ezzel nem értek egyet.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0057"><NO.P>57.</NO.P><TXT>A belső szabályzat Európai Unión belüli jogállását kétféleképpen lehet megközelíteni: formailag (1) és tartalmilag (2). Azonban akármelyik érvelési módot alkalmazom, ugyanarra a következtetésre jutok: a Bíróság olyan ügyekben, mint a jelenlegi, értelmezheti a belső szabályzatot.</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">1.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Formai megközelítés</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0058"><NO.P>58.</NO.P><TXT>Először is, a belső szabályzatot a 2003/564 határozat mellékleteként tették közzé.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0031"><P>Lásd a fenti 6. lábjegyzetben hivatkozott 2003/564/EK bizottsági határozatot.</P></NOTE> Maga az említett határozat az uniós jogrend része. Általában feltételezhető, hogy a jogi aktusok mellékletei ugyanazzal a joghatással bírnak, mint maguk a jogi aktusok.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0032"><P>Analógia útján lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20030911">2003. szeptember 11‑i</DATE> <NAME.CASE>Ausztria kontra Tanács</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑445/00</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2003:445">EU:C:2003:445</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0062">62.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), amely szerint <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0013" ID="QS0013"/>valamely csatlakozási okmány jegyzőkönyvei és mellékletei olyan elsődleges jogi rendelkezésnek minősülnek, amelyeket – az említett aktus eltérő rendelkezése hiányában – csak az eredeti Szerződések felülvizsgálatára létrehozott eljárásoknak megfelelően lehet felfüggeszteni vagy egyéb módon hatályon kívül helyezni<QUOT.END REF.START="QS0013" CODE="201D" ID="QE0013"/>.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0059"><NO.P>59.</NO.P><TXT>Másodszor, a 2003/564 határozatot a Hivatalos Lap <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0014" ID="QS0014"/>L<QUOT.END REF.START="QS0014" CODE="201D" ID="QE0014"/> sorozatában tették közzé, amely a jogilag kötelező aktusokat tartalmazza.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0033"><P><HT TYPE="ITALIC">A contrario</HT>, miszerint a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0015" ID="QS0015"/>C<QUOT.END REF.START="QS0015" CODE="201D" ID="QE0015"/> sorozat csupán az Európai Uniót érintő tájékoztatások, ajánlások és vélemények közzétételét szolgálja, lásd: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20110512">2011. május 12‑i</DATE> <NAME.CASE>Polska Telefonia Cyfrowa ítéletet</NAME.CASE> (<NO.CASE>C‑410/09</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2011:294">EU:C:2011:294</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0035">35.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20121213">2012. december 13‑i</DATE> <NAME.CASE>Expedia</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑226/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:795">EU:C:2012:795</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0030">30.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Lásd még: Wathelet főtanácsnoknak a DHL Express (Olaszország) és a DHL Global Forwarding (Olaszország) <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>ügyre vonatkozó indítványa</NAME.CASE> (<NO.CASE>C‑428/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:587">EU:C:2015:587</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 17. lábjegyzet).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="12"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0060"><NO.P>60.</NO.P><TXT>Harmadszor, maga a határozat 1. cikke egyértelműen kötelezi a tagállamokat, hogy tartózkodjanak a biztosítások határon történő ellenőrzésétől a belső szabályzat hatálya alá tartozó másik tagállamból vagy harmadik országokból származó gépjárművek esetében.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0034"><P>Lásd a 6. lábjegyzetben hivatkozott 2003/564/EK bizottsági határozat 1. cikkét: <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0016" ID="QS0016"/><DATE ISO="20030801">2003. augusztus 1</DATE>‑jétől minden tagállam tartózkodik a gépjármű‑felelősségbiztosítás ellenőrzésétől a más tagállamban vagy az e határozat mellékletéhez függelékként csatolt, az Európai Gazdasági Térség tagállamai és más társult államok Nemzeti Irodái közötti, <DATE ISO="20020530">2002. május 30‑i</DATE> megállapodás hatálya alá tartozó […] területén rendszerint üzemben tartott járművek esetében<QUOT.END REF.START="QS0016" CODE="201D" ID="QE0016"/>.</P></NOTE> Ezenfelül a konszolidált irányelv 6. cikke (korábban az első irányelv 5. cikke) előírja a tagállamoknak annak biztosítását, hogy a nemzeti biztosítási irodák (amelyeket egyébként a belső szabályzat szabályoz) bizonyos információkat megosszanak egymással. Ezek a kötelezettségek, amelyek teljesítése a belső szabályzat elfogadását feltételezi, mivel az európai uniós jog tárgyát képezik, egyértelműen kikényszeríthetőek.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0061"><NO.P>61.</NO.P><TXT>Véleményem szerint ezen elemek együttesen egyértelműen jogi következményekkel járnak: nevezetesen formailag is az uniós jogrendbe emelnek egy külső aktust. Ez a tény megalapozza a Bíróságnak a szóban forgó, a bizottsági határozat részévé vált aktus értelmezésére vonatkozó hatáskörét.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">2.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Tartalmi megközelítés</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0062"><NO.P>62.</NO.P><TXT>Még ha a <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0017" ID="QS0017"/>tartalom fontosabb a formánál<QUOT.END REF.START="QS0017" CODE="201D" ID="QE0017"/> megközelítést fogadjuk is el, nem gondolom, hogy más következtetésre jutnánk. Éppen ellenkezőleg: ha a belső szabályzat általános kontextusát és működését az európai uniós jogon belül részletesebben megvizsgáljuk, véleményem szerint megint csak arra a következtetésre jutunk, hogy a belső szabályzat az európai uniós jogrend része.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0063"><NO.P>63.</NO.P><TXT>Ezt a pontot a következő struktúra mentén fogom elemezni: először is a Demouche ítéletet az ítélkezési gyakorlat szerinti kontextusba helyezem (a). Másodszor kifejtem, hogyan értelmezem a szóban forgó ítélet hatályát (b). Harmadszor megvizsgálom, miként alakult a gépjármű‑felelősségbiztosítás a Demouche ítélet óta (c). Negyedszer megvizsgálom a Bíróságnak a külső aktusok értelmezésére vonatkozó hatáskörével kapcsolatos újabb és fejlődő ítélkezési gyakorlatát (d). Ötödször röviden foglalkozom egy potenciális tágabb hatásköri okkal, amely alá a gépjármű‑felelősségbiztosítási szabályok betagozódnak: a személyek szabad mozgása (e).</TXT></NP.ECR><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">a)</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A Demouche ítélet tágabb kontextusban</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0064"><NO.P>64.</NO.P><TXT>A Demouche ügy nem egy elszigetelt ügy volt. Jelen Bíróságnak a Demouche ítélet előtti és utáni ítélkezési gyakorlatát áttekintve egyértelműen kiderül, hogy az 1972. évi megállapodásnak, vagyis a belső szabályzat jogelődjének a Bíróság és főtanácsnokai szerinti értelmező megközelítése változó volt.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0065"><NO.P>65.</NO.P><TXT>A Van Ameyde ügyre vonatkozó indítványában Reichl főtanácsnok úgy döntött, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0018" ID="QS0018"/>megvizsgálja<QUOT.END REF.START="QS0018" CODE="201D" ID="QE0018"/> az 1972. évi megállapodást, <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0019" ID="QS0019"/>azon közösségi jogi szabályok hatályának megállapítása érdekében, amelyeket a [szóban forgó] megállapodás kiegészít, és amelyek értelmezésének összhangban kell lennie a megállapodás értelmezésével<QUOT.END REF.START="QS0019" CODE="201D" ID="QE0019"/>, mivel ez utóbbi <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0020" ID="QS0020"/>bizonyos értelemben<QUOT.END REF.START="QS0020" CODE="201D" ID="QE0020"/> <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0021" ID="QS0021"/>a közösségi szabályok alkotóeleme<QUOT.END REF.START="QS0021" CODE="201D" ID="QE0021"/>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0035"><P>Reischl főtanácsnoknak az Ufficio van Ameyde ügyre vonatkozó indítványa (90/76, nem tették közzé, <REF.DOC.ECR><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1977:76">EU:C:1977:76</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 1135. o.). A Bíróság ítéletében nem foglalt kifejezetten állást a zöldkártya‑megállapodások uniós jogon belüli jogállását illetően. Azt mondta ki, hogy <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0022" ID="QS0022"/>a bizottsági rendelkezésekkel elismert és tökéletesített zöldkártyarendszer célja, hogy elősegítse a személyek és áruk szabad mozgását, miközben védi a károsultak érdekeit […]<QUOT.END REF.START="QS0022" CODE="201D" ID="QE0022"/>, <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19770609">1977. június 9‑i</DATE> <NAME.CASE>Ufficio van Ameyde</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>90/76</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1977:101">EU:C:1977:101</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 1124. o., 18. pont).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0066"><NO.P>66.</NO.P><TXT>A Demouche ügyre vonatkozó indítványában Slynn főtanácsnok nem teljesen azonosult ezzel a megközelítéssel. Egyebek mellett fenntartásait fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy Reichl főtanácsnok indítványát úgy kellene érteni, miszerint az 1972. évi megállapodás a Közösség intézményeinek aktusa volt.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0036"><P>Slynn főtanácsnoknak a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Demouche és társai ügyre vonatkozó indítványa</NAME.CASE> (<NO.CASE>152/83</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1987:319">EU:C:1987:319</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>, 3845. o.).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="13"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0067"><NO.P>67.</NO.P><TXT>Ezt követően a Fournier ítéletben a Bíróság pontosította a megközelítését a vonatkozó zöldkártyarendszer‑megállapodás értelmezését illetően.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0037"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="19921112">1992. november 12‑i</DATE> <NAME.CASE>Fournier</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑73/89</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1992:431">EU:C:1992:431</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> A szóban forgó ügyben az előzetes kérdés az első irányelv 1. cikke 4. pontjában szereplő <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0023" ID="QS0023"/>terület, ahol a gépjárművet rendszerint üzemben tartják<QUOT.END REF.START="QS0023" CODE="201D" ID="QE0023"/> fordulat értelmezésére irányult. Érdekes módon a Bíróság megadta a nemzeti bíróság által kért értelmezést, annak ellenére, hogy az ügy tényállása egyértelműen a zöldkártyarendszer, nem pedig az irányelvek hatálya alá tartozott.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0038"><P>Ezt Tesauro főtanácsnok is megjegyzi a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Kleinwort Benson ügyre vonatkozó indítványában</NAME.CASE> (<NO.CASE>C‑346/93</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1995:17">EU:C:1995:17</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0014">14.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> A Bíróság – vélhetőleg emiatt – hozzátette, hogy az 1972. évi megállapodásban és az első irányelvben használt fogalmak nem feltétlenül bírnak azonos jelentéssel, és a nemzeti bíróság feladata volt, hogy a megállapodás fogalmainak olyan értelmet tulajdonítson, amelyet „megfelelőnek talál[t], anélkül, hogy [az első irányelvben] […] szereplő azonos kifejezésnek tulajdonított […] értelemhez kellene ragaszkodnia.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0039"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="19921112">1992. november 12‑i</DATE> <NAME.CASE>Fournier</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑73/89</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1992:431">EU:C:1992:431</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0022">22.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0023">23.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0068"><NO.P>68.</NO.P><TXT>Jacob főtanácsnoknak a Fournier ügyre vonatkozó indítványából is kitűnik, hogy abban az esetben is keresték a zöldkártyára vonatkozó jogi eszközök helyét az európai uniós jogrendszerben.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0040"><P>Jacobs főtanácsnoknak a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Fournier ügyre vonatkozó indítványa</NAME.CASE> (<NO.CASE>C‑73/89</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1992:222">EU:C:1992:222</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0018">18.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0019">19.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, I‑5646. o.).</P></NOTE> Jacobs főtanácsnok kimondta, hogy habár a Bíróság nem értelmezhette az 1972. évi megállapodást, ez nem jelenti azt, hogy a Bíróságnak <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0024" ID="QS0024"/>ne lett volna hatásköre a nemzeti bíróság által felvetett kérdés megválaszolására<QUOT.END REF.START="QS0024" CODE="201D" ID="QE0024"/>. Párhuzamot vonva a Dzodzi ítélettel<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0041"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="19901018">1990. október 18‑i</DATE> <NAME.CASE>Dzodzi</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑297/88 és C‑197/89</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1990:360">EU:C:1990:360</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> és a kapcsolódó ítélkezési gyakorlattal,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0042"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="19901108">1990. november 8‑i</DATE> <NAME.CASE>Gmurzynska‑Bscher ítélet</NAME.CASE> (<NO.CASE>C‑231/89</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1990:386">EU:C:1990:386</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Jacobs főtanácsnok úgy ítélte meg, hogy a Bíróság értelmezésre vonatkozó hatáskörét kell alkalmazni, mivel az 1972. évi megállapodás „habár távol áll[t] attól, hogy a magánjog hatálya alá tartozó rendes szerződés legyen, [az első irányelv] által létrehozott rendszer lényegi elemét [képezte]. A [szóban forgó] megállapodást az irányelv nem csak figyelembe vette, hanem megkötése az irányelv legtöbb rendelkezése hatálybalépésének előfeltétele.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0043"><P>Jacobs főtanácsnoknak a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Fournier ügyre vonatkozó indítványa</NAME.CASE> (<NO.CASE>C‑73/89</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1992:222">EU:C:1992:222</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0019">19.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, apróbetűs rész).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0069"><NO.P>69.</NO.P><TXT>Véleményem szerint a Bíróságnak és a főtanácsnoknak a Fournier ügyre vonatkozó álláspontja, valamint a főtanácsnoknak a Van Ameyde ügyre vonatkozó álláspontja azt bizonyítja, hogy soha nem vált élesen el, hogy a Bíróságnak teljes körű hatásköre van‑e vagy egyáltalán nem rendelkezik hatáskörrel, amint azt pusztán a Demouche ügyre való utalásból gondolhatnánk. Voltak átmenetek. A Bíróság korábban már elismerte, hogy a zöldkártyarendszer a többi európai uniós jogi eszközzel összefonódik, és nem lehet az európai uniós jogrendet egyszerűen figyelmen kívül hagyni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0070"><NO.P>70.</NO.P><TXT>Ugyanakkor az említett esetben az irányelvek és a zöldkártyarendszer rendelkezéseinek <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0025" ID="QS0025"/>Dzodzi stílusú<QUOT.END REF.START="QS0025" CODE="201D" ID="QE0025"/> párhuzamos értelmezésére esett a választás. Habár a fenti megközelítés még ma is lehetséges lenne, a jelen szakasz következő pontjaiban felvázolt okok miatt nem hiszem, hogy helyén kezelné az eredeti és azóta jelentősen továbbfejlődött zöldkártyarendszer európai unión belüli működését.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">b)</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A Demouche ítélet hatálya</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0071"><NO.P>71.</NO.P><TXT>A Demouche ügyben meglehetősen szűk és konkrét kérdést tettek fel: az 1972. évi megállapodásban szereplő választott bírói eljárásra vonatkozott, és konkrétabban azokra a módosításokra, amelyeket a szóban forgó megállapodás, szemben az 1953. évi megállapodással, bevezetett.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0044"><P>A belső szabályzat jelenlegi változata is tartalmaz egy választottbírósági kikötést (19. cikk).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="14"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0072"><NO.P>72.</NO.P><TXT>Más szavakkal, a Demouche ügy kizárólag a zöldkártyarendszer – akkori rendeltetésének megfelelő – <HT TYPE="ITALIC">belső</HT> működésével, valamint a nemzeti biztosítási irodák által alkalmazandó vitarendezési mechanizmusok működésével foglalkozott. Ebben az ügyben nem merült fel, hogy a belső szabályzat esetleg összekapcsolódhat az irányelv akkor fennálló rendszerével, vagy az említett szabályozási rendszer hatással lehetne harmadik felek jogaira.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0073"><NO.P>73.</NO.P><TXT>Ezzel szemben jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság arra kéri a Bíróságot, hogy vizsgálja meg egyebek mellett az azon személyeknek nyújtandó eljárási biztosítékokat, akiket valamely baleset miatt felelősnek tartanak és akikkel szemben egy másik tagállamban visszkereseti igényt érvényesítenek. Ez a kereset a zöldkártyarendszer működésének eredménye, amelyet kifejezetten beépítettek az európai uniós jogba.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0074"><NO.P>74.</NO.P><TXT>A jelen ügyben előterjesztett kérdések ezért jóval túlmutatnak a belső szabályzat belső rendszerén. Teljesen más jellegűek. Ezek lényegében a belső szabályzat működésének harmadik felek jogaira és kötelezettségeire gyakorolt <HT TYPE="ITALIC">külső</HT> jogkövetkezményeire vonatkoznak. Ebből a szempontból úgy vélem, hogy jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem meglehetősen eltér a Demouche ügyben előterjesztett kérdéstől.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">c)</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A gépjármű‑biztosítás</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0075"><NO.P>75.</NO.P><TXT>Azonkívül, hogy a Demouche ügyben másfajta kérdést tettek fel, amelyhez a Bíróságnak nem kellett feltárnia a zöldkártyarendszer uniós jogon belüli tágabb következményeit, azt is hangsúlyozni kell, hogy a gépjármű‑felelősségbiztosítási szabályozás területe a zöldkártya‑ és irányelvrendszeren keresztül tovább fejlődött a Demouche ügyben 1987‑ben hozott ítélet óta.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0076"><NO.P>76.</NO.P><TXT>Röviden összefoglalva, a zöldkártya‑ és az irányelvrendszerek tartalmi, intézményi és eljárási szempontból egyre jobban összefonódtak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0077"><NO.P>77.</NO.P><TXT>A <HT TYPE="ITALIC">tartalmi</HT> összefonódást már a jelen indítvány 32–53. pontjában körüljártuk. A gépjármű‑felelősségbiztosítások határokon történő ellenőrzésének az első irányelv szerinti megszüntetését az 1972. évi megállapodástól tették függővé. Az ellenőrzés megszüntetése továbbra is a belső szabályzat hatályban maradásától függ.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0078"><NO.P>78.</NO.P><TXT>A két rendszer <HT TYPE="ITALIC">intézményi</HT> összekapcsolódása még erősebb. Általánosságban a nemzeti biztosítási irodák a zöldkártyarendszer alapján nyújtanak kártérítést. Az irányelvekben a hasonló szerepet betöltő szerveket <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0026" ID="QS0026"/>kártérítési testületnek<QUOT.END REF.START="QS0026" CODE="201D" ID="QE0026"/> nevezik. A valóságban azonban egyetlen szerv eljárhat mindkettőként: nemzeti biztosítási irodaként és kártérítési testületként is.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0079"><NO.P>79.</NO.P><TXT>Egyes tagállamokban egyetlen szerv foglalkozik a zöldkártyarendszerből és az irányelvek rendszeréből eredő kárigényekkel is. Ezért gyakorlati okokból egy igénylő nehezen tudja megkülönböztetni, hogy ugyanaz a hatóság az irányelvek vagy a zöldkártyarendszer alapján jár‑e el, mivel gyakran a nemzeti eljárás is ugyanaz. Erre egyik példa éppen Litvánia. Ezzel szemben Németországban a kártérítés nyújtásának szerepe két külön testület között oszlik meg.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0080"><NO.P>80.</NO.P><TXT>Az <HT TYPE="ITALIC">eljárási</HT> kapcsolatok például a konszolidált irányelv 6. cikkével (korábban az első irányelv 5. cikke) illusztrálhatók. E cikk értelmében a tagállamok kötelesek biztosítani bizonyos információk megosztását a nemzeti biztosítási irodák között, amelyeket a zöldkártyarendszer szabályoz.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="15"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0081"><NO.P>81.</NO.P><TXT>Ezenfelül a rendszerek valamelyikéből eredő kárigények rendezését ugyanazon eljárás szerint kell elbírálni, mint amelyet a konszolidált irányelv 19. cikke (korábban a harmadik irányelv 4e. cikke) előír.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0045"><P>A 4e. cikket az ötödik irányelv illesztett be a harmadik irányelvbe. Lásd az ötödik irányelv (22) preambulumbekezdését. Hasonlóképpen az Irodák Tanácsának honlapja kronológiai sorrendben bemutatja a zöldkártyarendszeren és az Unión belüli fejlemények alakulását: http://www.cobx.org. Az Irodák Tanácsa honlapján a gépjárműbalesetek áldozatai számára elérhető keresőeszköz lehetővé teszi, az egyik vagy másik rendszer hatálya alá tartozó szerv kiválasztását.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0082"><NO.P>82.</NO.P><TXT>Mellékesen jegyzem meg, hogy az Irodák Tanácsának dokumentumai, amelyek nyilvánosan elérhetők, szintén tükrözik a zöldkártyarendszer és az irányelvek összefonódását. <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0027" ID="QS0027"/>Zöldkártyapillért<QUOT.END REF.START="QS0027" CODE="201D" ID="QE0027"/> és <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0028" ID="QS0028"/>irányelvpillért<QUOT.END REF.START="QS0028" CODE="201D" ID="QE0028"/> említenek, ami egyértelműen egy átfogó rendszer alelemeiként tünteti fel őket.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0083"><NO.P>83.</NO.P><TXT>Az előbb említettek véleményem szerint azt bizonyítják, hogy a zöldkártyarendszer, habár formálisan önálló, annyira összefonódott az európai uniós rendszerrel, hogy gyakorlatilag egy egészet alkotnak.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0046"><P>Érdemes hozzátenni, hogy az Egyesült Királyság legfelsőbb bírósága a közelmúltban hasonló álláspontra helyezkedett a negyedik irányelv és a kártérítési testületek és a garanciaalapok közötti, a negyedik irányelvben előírt megállapodás közötti kapcsolatra vonatkozóan, hasonlóan ahhoz, amit az első irányelvben szerepelt az 1972. évi megállapodás vonatkozásában. Arra a következtetésre jutott, hogy a két rendszer közötti kapcsolatra nem szabad <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0029" ID="QS0029"/>túlságosan szakmaian<QUOT.END REF.START="QS0029" CODE="201D" ID="QE0029"/> tekinteni, és azt inkább <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0030" ID="QS0030"/>egy konzisztens rendszer részeként, egészében kell nézni és értelmezni<QUOT.END REF.START="QS0030" CODE="201D" ID="QE0030"/>. <HT TYPE="ITALIC">Moreno v The Motor Insurers’ Bureau</HT> [2016] UKSC 52, 33. pont (Lord Mance).</P></NOTE></TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">d)</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A Bíróságnak a külső aktusok értelmezésére vonatkozó hatáskörével kapcsolatos újabb ítélkezési gyakorlata</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0084"><NO.P>84.</NO.P><TXT>A gépjármű‑biztosítási rendszer belső fejlődése mellett jelentőséget kap a Bíróságnak az EUMSZ 267. cikk szerinti hatáskörre vonatkozó újabb ítélkezési gyakorlat tágabb kontextusa is. A Sevince ügy<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0047"><P>A Bíróság úgy határozott, hogy rendelkezett hatáskörrel egy olyan hatóság által elfogadott határozatok értelmezésére, ha a szóban forgó hatóságot az Unió által kötött nemzetközi megállapodás hozta létre, és amelynek végrehajtásáért a hatóság felelős volt. <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19900920">1990. szeptember 20‑i</DATE> <NAME.CASE>Sevince</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑192/89</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1990:322">EU:C:1990:322</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0008">8</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0012">12.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="19930121">1993. január 21‑i</DATE> <NAME.CASE>Deutsche Shell</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑188/91</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1993:24">EU:C:1993:24</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0017">17</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0019">19.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> óta a Bíróság azon az állásponton van, hogy az EUMSZ 267. cikk szerinti hatáskör értelmezése nem korlátozódik a szigorúan az európai uniós intézmények, testületek, hivatalok és ügynökségek által elfogadott aktusokra. A szóban forgó hatáskör kiterjed azokra az aktusokra is, amelyek annak ellenére, hogy azokat az Európai Unió intézményes keretein kívül fogadták el, később az Európai Unió jogrendjének részévé váltak. Az ilyen hatáskört az EUMSZ 267. cikk célkitűzése igazolja, amely annak biztosítását szolgálja, hogy az uniós jogrend részét képező valamennyi rendelkezést egységesen alkalmazzák.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0048"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="19900920">1990. szeptember 20‑i</DATE> <NAME.CASE>Sevince</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑192/89</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1990:322">EU:C:1990:322</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0011">11.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20161027">2016. október 27‑i</DATE> <NAME.CASE>James Elliott</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑613/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:821">EU:C:2016:821</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0034">34.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0085"><NO.P>85.</NO.P><TXT>Legutóbb az Elliott ügyben a Bíróság megerősítette, hogy hatáskörrel rendelkezik a CEN (egy magánjogi szervezet) által elfogadott harmonizált szabvány értelmezésére, amelyet az Hivatalos Lap <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0031" ID="QS0031"/>C<QUOT.END REF.START="QS0031" CODE="201D" ID="QE0031"/> sorozatában tettek közzé. A Bíróság megjegyezte, hogy az ilyen szabvány az európai uniós jog részét képezi, különösen, ha az ilyen szabványnak való megfelelést a Bizottság kényszeríti ki.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0049"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20161027">2016. október 27‑i</DATE> <NAME.CASE>James Elliott</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑613/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:821">EU:C:2016:821</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0040">40.</REF.NP.ECR>, <REF.NP.ECR REF="NP0043">43.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0046">46.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0086"><NO.P>86.</NO.P><TXT>Amennyiben egy ilyen következtetés megállja a helyét egy olyan műszaki szabvány esetében, amelyet a Hivatalos Lap <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0032" ID="QS0032"/>C<QUOT.END REF.START="QS0032" CODE="201D" ID="QE0032"/> sorozatában pusztán <HT TYPE="ITALIC">közleményként</HT> tettek közzé, akkor kénytelen vagyok azt a következtetést levonni, hogy ugyanez igaz a Hivatalos Lap <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0033" ID="QS0033"/>L<QUOT.END REF.START="QS0033" CODE="201D" ID="QE0033"/> sorozatában <HT TYPE="ITALIC">kötelező rendelkezésként</HT> közzétett bizottsági határozat szóban forgó részére. Sőt, ahogy azt már fentebb kijelentettük, az említett határozatból érvényesíthető kötelezettségek fakadnak,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0050"><P>Lásd a jelen indítvány 58–60. pontját.</P></NOTE> amelyek érvényesítéséről valószínűleg a Bizottság gondoskodik.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="16"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0087"><NO.P>87.</NO.P><TXT>Ezt az értelmezést egy tágabb alkotmányos érv is megerősíti. A közelmúltban a Bíróság a Ledra Advertising ítéletben<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0051"><P><DATE ISO="20160920">2016. szeptember 20‑i</DATE> Ledra Advertising és társai kontra <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Bizottság és EKB</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑8/15 P–C‑10/15 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:701">EU:C:2016:701</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> arra a következtetésre jutott, hogy annak ellenére, hogy egy konkrét aktus nem tekinthető valamely uniós intézménynek az EUMSZ 263. cikk szerinti keresettel megtámadható aktusának, ez nem feltétlenül védi meg az Európai Uniót az EUMSZ 340. cikk szerinti szerződésen kívüli felelősségen alapuló követelésektől. Analógia útján ez azt jelenti, hogy még ha az európai uniós intézmények bizonyos értelemben nem tipikus kontextusban és módon lépnek is fel, ez nem jelenti azt, hogy a teljesen mentesülnek a bírósági vizsgálat alól.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0088"><NO.P>88.</NO.P><TXT>Véleményem szerint ugyanez a logika még inkább alkalmazandó belső viszonylatban, ha valamely uniós intézmény úgy dönt, hogy egy eredetileg külső jogi aktust beemel az európai uniós jogba, és jogkövetkezményeket kapcsol hozzá azzal, hogy lényegében belsőleg végrehajtja. Ha erre kerül sor, ugyanaz az intézmény később nem hunyhat szemet e felett és nem állíthatja azt, hogy mivel az adott aktust eredetileg egy harmadik fél alkotta meg, ezért nem a szóban forgó intézmény aktusa. Véleményem szerint ellentétes lenne a jogállamiságon alapuló Unióról szóló elképzeléssel az, ha megengednénk, hogy a bírósági felülvizsgálatnak ilyen <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0034" ID="QS0034"/>fekete lyukai<QUOT.END REF.START="QS0034" CODE="201D" ID="QE0034"/> legyenek.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0052"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="19860423">1986. április 23‑i</DATE> <NAME.CASE>Les Verts kontra Parlament</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>294/83</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:1986:166">EU:C:1986:166</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0023">23.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20020725">2002. július 25‑i</DATE> <NAME.CASE>Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑50/00 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2002:462">EU:C:2002:462</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0038">38.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20120626">2012. június 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Lengyelország kontra Bizottság</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑335/09 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:385">EU:C:2012:385</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0048">48.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE></TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">e)</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A személyek szabad mozgását érintő átvett szabályok</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0089"><NO.P>89.</NO.P><TXT>Van végül egy utolsó, talán eléggé másodlagos, de mégis releváns pont, amit meg kell említenünk: az általános kontextus, amelyben a belső szabályzat és az irányelvek is alkalmazásra kerülnek, valamint az a cél, amely miatt mindkét rendszert bevezették az európai uniós jogrendbe.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0090"><NO.P>90.</NO.P><TXT>Amint azt már meghatároztuk, mindkét rendszert a személyek szabad mozgásának megvalósítási eszközeként fogadták el.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0053"><P>Lásd a jelen indítvány 39. pontját.</P></NOTE> A szabad mozgás más elemei, mint a szolgáltatások, például a biztosítási szolgáltatások szabad mozgása (ahogyan azt a negyedik irányelv és a konszolidált irányelv elismeri) mindkét rendszerhez kapcsolódnak.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0054"><P>Lásd például a negyedik irányelv (1) és (2) preambulumbekezdését vagy a konszolidált irányelv (2) preambulumbekezdését.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0091"><NO.P>91.</NO.P><TXT>A jelen ügy összefüggésében különös jelentőséggel bír, hogy valamely tagállamnak a belső szabályzat vagy annak jogszabályi előzménye által létrehozott zöldkártyarendszerben való részvétele ezért egyértelműen hatással van a személyeknek az Európai Unió határain belüli szabad mozgására.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0055"><P>Lásd például: a tagállamok gépjármű‑felelősségbiztosításra és a biztosítási kötelezettség ellenőrzésére vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló, 72/166/EGK tanácsi irányelv alkalmazásáról szóló 86/218/EGK negyedik bizottsági határozatban (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="153" PAGE.FIRST="52" DATE.PUB="1986">HL 1986. L 153., 52. o.</REF.DOC.OJ>) Görögországra meghatározott kivételt.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0092"><NO.P>92.</NO.P><TXT>Ezért a Bíróság hatásköre kérdésének alternatív (vagy kiegészítő) megközelítési módjához nem az EUMSZ 267. cikk b) pontja, hanem az EUMSZ 267. cikk a) pontja alapján jutunk el. Nem kétséges, hogy jelen ügy tárgya határozottan a Szerződés szabad mozgásra vonatkozó szabályainak hatálya alá tartozik. Végtére is az irányelvekben és a konszolidált irányelvekben megjelenő másodlagos uniós jogszabályokat, amelyek ugyanazon anyagi jogi területre vonatkoznak mint a belső szabályzat, a személyek Unión belüli szabad mozgásának előmozdítása érdekében fogadták el.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="17"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0093"><NO.P>93.</NO.P><TXT>Ez két következménnyel jár. Először is, a két rendszer összefonódó jellegét figyelembe véve biztosítani kell, hogy az Európai Unió másodlagos jogának, vagyis a konszolidált irányelv és a belső szabályzat vonatkozó elemeinek alkalmazása következetesen valósuljon meg.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0056"><P>Függetlenül attól, hogy a Szerződés rendelkezései felől nézzük, ahogyan azt jelen szakaszban tesszük, vagy horizontálisan, amikor is visszajutunk a Jacobs főtanácsnok által elfogadott Fournier típusú <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0035" ID="QS0035"/>Dzodzi párhuzamhoz<QUOT.END REF.START="QS0035" CODE="201D" ID="QE0035"/> (lásd a jelen indítvány fenti 68. pontját és 40. lábjegyzetét).</P></NOTE> Másodszor, azt is fontos biztosítani, hogy ezen eszközök működése ne járjon negatív hatással a például valamely balesetért felelősnek tekintett személyek szabad mozgására, oly módon, hogy az az elsődleges jog rendelkezéseivel összeegyeztethetetlen legyen.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0094"><NO.P>94.</NO.P><TXT>Az, hogy az ügy tárgya a Szerződés szabad mozgásra vonatkozó rendelkezésének hatálya alá tartozik, az érintett feleknek különösen a Charta 47. cikkében foglalt és a nemzeti bíróság által említett eljárási jogainak alkalmazhatóságára is hatással van.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0095"><NO.P>95.</NO.P><TXT>Ezen okból a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében ugyanis a Charta rendelkezéseinek a tagállamok csak annyiban a címzettjei, amennyiben az Unió jogát hajtják végre.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0057"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20151006">2015. október 6‑i</DATE> <NAME.CASE>Delvigne</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑650/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:648">EU:C:2015:648</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0025">25</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0027">27.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160525">2016. május 25‑i</DATE> <NAME.CASE>Meroni</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑559/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:349">EU:C:2016:349</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0043">43.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20161006">2016. október 6‑i</DATE> <NAME.CASE>Paoletti és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑218/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:748">EU:C:2016:748</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0013">13</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0015">15.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> A tagállamok, amikor a Bizottságnak a belső szabályzatot európai az uniós jogrendbe beemelő határozatát hajtják végre, a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében az Európai Unió jogát hajtják végre. Emiatt a Chartában meghatározott biztosítékok alkalmazandóvá válnak.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="4"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">f)</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A Bíróság hatáskörére vonatkozó végkövetkeztetés</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0096"><NO.P>96.</NO.P><TXT>A felvázolt alaki és anyagi megfontolások alapján közbenső következtetésem az, hogy a Bíróság hatáskörrel rendelkezik a bizottsági határozathoz csatolt belső szabályzat értelmezésére.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">C.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Harmadik felek jogai a belső szabályzat alkalmazásával összefüggésben</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0097"><NO.P>97.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy a konszolidált irányelv és a belső szabályzat lehetővé teszi‑e, hogy a nemzeti biztosítási irodák, jelen esetben a B iroda kártérítési keresetét olyan személyekkel szemben, mint az alperesek, pusztán arra alapozza, hogy a követelt összeget a B iroda egy másik nemzeti biztosítási irodának, jelen esetben az A irodának, kifizette. A kérdést előterjesztő bíróság konkrétabban arra vár választ, hogy a B irodának (mint felülvizsgálatot kérelmező félnek) teljes mértékben bizonyítania kell‑e a követelése alapjául szolgáló felelősség fennállását, és ennek megfelelően a kár összegét az alperes tagállamában (első kérdés).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0098"><NO.P>98.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság emellett az A irodának az olyan személyekkel szemben fennálló tájékoztatási kötelezettségét illetően is kérdezi a Bíróságot, mint az alperesek és a felülvizsgálatot kérelmező fél (második és harmadik kérdés). Érdeklődik továbbá az említett kötelezettség be nem tartásából eredő következményeket illetően is (negyedik kérdés). Végezetül, a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy az egyik iroda által a másiknak megtérített összeg a belső szabályzat alapján inkább meg nem térülő kockázat‑e, mint vagyoni kötelezettség (ötödik kérdés).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0099"><NO.P>99.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő bíróság által feltett első kérdés lényegében az alapeljárásban a felülvizsgálatot kérő fél által viselendő bizonyítási teherre vonatkozik. Ez pedig az alpereseknek biztosítandó eljárási biztosítékok kérdésére vonatkozik. Úgy vélem, hogy ez a kérdés az alapeljárás szerinti kereset kimenetele szempontjából alapvető jelentőségű.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="18"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0100"><NO.P>100.</NO.P><TXT>Ezzel szemben a többi kérdés az A és a B iroda közötti kötelezettségekkel kapcsolatos. Véleményem szerint e kérdések megválaszolása nem ad hasznos eligazítást a B iroda és az alperesek jogviszonyából eredő, a nemzeti bíróság előtti alapeljárásban felmerült követelés tárgyát képező konkrét jogok és kötelezettségek szempontjából.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0101"><NO.P>101.</NO.P><TXT>Ezért azt javasolom a Bíróságnak, hogy az előzetes döntéshozatalra terjesztett első kérdést válaszolja meg, és amennyiben a Bíróság az említett kérdésre adandó válaszra vonatkozó javaslatomat követi, az előzetes döntéshozatalra terjesztett többi kérdés megválaszolása igencsak feleslegessé válik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0102"><NO.P>102.</NO.P><TXT>Kiindulásképpen megismételném, hogy az irányelvek a jelen ügyre nem alkalmazandók. Ahogyan a Bizottság írásbeli beadványában szerepelt, és amint azt a litván kormány a tárgyaláson megerősítette, a szóban forgó balesettel kapcsolatos követelést a zöldkártyarendszer alapján kezelték. Ezt a ténybeli megállapítást a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia. Ugyanakkor az ennek ellenkezőjére utaló bizonyíték hiányában azon a véleményen vagyok, hogy a feltett kérdést kizárólag a belső szabályzat alapján kell megválaszolni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0103"><NO.P>103.</NO.P><TXT>A belső szabályzat azonban nem rendelkezik arról, hogy valamely nemzeti biztosítási iroda, amelyre átszálltak egy másik nemzeti biztosítási iroda jogai, milyen feltételek mellett indíthat olyan keresetet, mint az alapeljárás szerinti kereset. A szabályzat a vonatkozó nemzeti biztosítási irodák közötti kapcsolatra vonatkozik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0104"><NO.P>104.</NO.P><TXT>Ebből következik tehát, hogy a felperes által az alapeljárásban igénybe vett jogorvoslati eszközhöz hasonló visszkereseti igényérvényesítés eljárási és anyagi szabályait kizárólag azon tagállam nemzeti joga határozza meg, amelyikben az eljárást megindították.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0105"><NO.P>105.</NO.P><TXT>Ugyanakkor, ahogy azt jelen indítvány B részében már kifejtettem, a belső szabályzatot beemelték egy bizottsági határozatba. Ezzel az európai uniós jogrend részévé vált. Emellett, mivel a személyek szabad mozgását elősegítő eszközként működnek, és ezért határozottan annak hatálya alá tartoznak, a Charta által előírt minimumszabályok alkalmazandók. A nemzeti bíróság első kérdésében szereplő, a Charta 47. cikkére (a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog) való hivatkozását ebben a kontextusban fogom vizsgálni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0106"><NO.P>106.</NO.P><TXT>Ezért biztosítani kell, hogy a belső szabályzatból eredő követelések bírói úton való érvényesítése megfeleljen a Charta által garantált minimális eljárási biztosítékoknak. Ezek a biztosítékok nemcsak a közlekedési baleset áldozataira alkalmazandók, hanem azokra a személyekre is, akik állítólag felelősek azokért a balesetekért, és akikkel szemben a kapcsolódó kártérítési követeléseket érvényesítik. Mindinkább egy kiegyensúlyozott megközelítésre van szükség az alapeljáráshoz hasonló esetekben, amikor a szóban forgó balesetért való felelősség a jelek szerint a két vezető között megoszlik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0107"><NO.P>107.</NO.P><TXT>Horizontális összehasonlításban, az irányelvek – bár nagyon kezdetleges formában – tartalmaznak szabályokat az olyan balesetért felelős személlyel szemben fennálló jogoknak a kártérítési testületre való engedményezésére, ahol a károsultat a baleset a károsultat a lakóhelyétől eltérő tagállamban éri.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0058"><P>Ezt a szabályt a negyedik irányelv vezette be (lásd a konszolidált irányelv 20–26. cikkét).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0108"><NO.P>108.</NO.P><TXT>Habár jelen ügyben nem ilyen forgatókönyv szerepel,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0059"><P>A kérdést előterjesztő bíróság által bemutatott tényállás nem utal arra, hogy K. Florost a lakóhelyétől eltérő tagállamban érte volna kár.</P></NOTE> nehéz elképzelni, hogy egy ilyen esetben alkalmazandó minimális eljárási biztosítékot ne ennek megfelelően kelljen értelmezni a más, például az alapeljárás szerinti esetben benyújtott engedményezési igény esetén.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="19"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0109"><NO.P>109.</NO.P><TXT>Figyelembe véve az irányelvek és a zöldkártyarendszer Unión belüli összefonódását, azon a véleményen vagyok, hogy a balesetért felelős személyekre vonatkozóan kell hogy legyen a Charta 47. cikke alapján egy közös minimális eljárási védelem. Ha az egyik rendszer biztosít ilyen védelmet, a másik nem alakulhat elszigetelten az európai uniós jogrenden belül.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0110"><NO.P>110.</NO.P><TXT>Mindezek alapján és a fenti megfontolásokat figyelembe véve, milyen minimális védelmet kell biztosítani az olyan visszkereseti igényérvényesítésre vonatkozóan, mint amely az alapeljárásban szerepel?</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0111"><NO.P>111.</NO.P><TXT>Az alapeljárásban szereplő igény egy szerződésen kívüli/deliktuális felelősség iránti polgári jogi igénynek tűnik. Az eljárási biztosítékokat illetően a feleket a Charta 47. cikke alapján megillető hatékony jogorvoslathoz, valamint a független és pártatlan bírósághoz való joga lényegében azt jelenti,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0060"><P>Lásd ebben az értelemben: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130228">2013. február 28‑i</DATE> <NAME.CASE>RX‑II. ítélet</NAME.CASE> (<NO.CASE>C‑334/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:134">EU:C:2013:134</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0041">41</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0042">42.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140430">2014. április 30‑i</DATE> <NAME.CASE>FLSmidth</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑238/12 P</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:284">EU:C:2014:284</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0112">112.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160525">2016. május 25‑i</DATE> <NAME.CASE>Meroni</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑559/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:349">EU:C:2016:349</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0044">44.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0045">45.</REF.NP.ECR> pont.</REF.DOC.ECR> valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> hogy az alpereseknek biztosítani kell azt a lehetőséget, hogy a felelősségre vonatkozó állítást és a követelt kártérítés összegét megtámadja. Ezt a lehetőséget vagy a baleset szerinti tagállam bírósági eljárásában (amennyiben ott sor került ilyen eljárásra), vagy a visszkereset indítása szerinti tagállam bírósági eljárásában kell biztosítani.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0112"><NO.P>112.</NO.P><TXT>Az említett követelményekkel összeegyeztethetetlen lenne, ha a valamely balesetért felelősnek tartott személlyel szemben automatikusan érvényesíteni lehetne a baleset helye szerinti tagállamban megkötött egyezséget, amelyben ő nem is vett részt. Ugyanezen következtetésre jutunk, függetlenül attól, hogy egy ilyen helyzetet <HT TYPE="ITALIC">res inter alios actaként</HT> minősítünk,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0061"><P><HT TYPE="ITALIC">Res inter alios acta aliis neque nocere, neque prodesse potest</HT>. Lásd: Ruiz‑Jarabo Colomer főtanácsnoknak a Seagon kontra Deko Marty Belgium ügyre vonatkozó indítványa (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑339/07</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:575">ECLI:EU:C:2008:575</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0026">26.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR> és 12. lábjegyzet).</P></NOTE> vagy a kötelmi hatály fogalmán keresztül nézzük‑e.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0062"><P>Lásd a francia jogra utalva: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130207">2013. február 7‑i</DATE> <NAME.CASE>Refcomp SpA</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑543/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:62">ECLI:EU:C:2013:62</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0016">16.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Lásd még: Mazák főtanácsnoknak a Masdar‑ügyre vonatkozó indítványa (C‑470/07 <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>P</NAME.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2008:342">ECLI:EU:C:2008:342</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0048">48.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Más szavakkal, valamely kártérítési követelés érvényesítése a zöldkártyarendszer szerinti visszkeresetben nem történhet a kölcsönös elismerés alapján.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0063"><P>Ez összeegyeztethetetlen lenne az 1215/2012 rendelet szerinti rendszerrel. Ez utóbbi rendszer feltételezi, hogy létezik egy ítélet, amely főszabály szerint biztosítékot nyújt arra, hogy az alkalmazandó eljárási biztosítékokat betartották. A polgári és kereskedelmi ügyekben a hatáskörről, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, <DATE ISO="20121201">2012. december 1‑i</DATE> 1215/2012/EU rendelet (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="351" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2012">HL 2012. L 351., 1. o.</REF.DOC.OJ>).</P></NOTE> Az ügy tényállásából kitűnik azonban, hogy az alapeljárásban az elsőfokú ítélet ezt a megközelítést alkalmazta.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0113"><NO.P>113.</NO.P><TXT>A tagállamoknak kell megtervezniük, hogy pontosan milyen eljárási biztosítékoknak kell vonatkozniuk az olyan személyekre, mint az alapeljárás alperesei. Azonban az, ha az egyik biztosítási iroda csupán tájékoztatja a másik tagállam biztosítási irodáját, hogy a belső szabályzat alapján kártérítést fizetett, nem tekinthető a felelősség, és következésképpen a követelés szerinti kártérítés összege elégséges bizonyítékának. Valamely nemzeti biztosítási iroda által egy visszkeresetben olyan személlyel szemben felhozott követelést alátámasztó bizonyítékokat, akit a tagállam nyilvántartásba vétele szerinti tagállamban történt közlekedési balesetért felelősnek tartanak, <HT TYPE="ITALIC">teljes mértékben</HT> alá kell támasztani az adott tagállam polgári jogi felelősségére vonatkozó nemzeti szabályok alapján.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0114"><NO.P>114.</NO.P><TXT>Összefoglalva: még ha a belső szabályzatot bizottsági határozat emeli is be az európai uniós jogrendbe, nem hoz létre <QUOT.START CODE="201E" REF.END="QE0036" ID="QS0036"/>kölcsönös elismerési<QUOT.END REF.START="QS0036" CODE="201D" ID="QE0036"/> rendszert. Azt a nemzeti jog fogja eldönteni, hogy valamely visszkereseti igényérvényesítést milyen pontosan fognak véghez vinni. Ugyanakkor a Charta 47. cikke előírja, hogy annak a magánszemélynek az ügyét, akit közúti balesetért felelősnek tekintenek, amennyiben a felelősségét vitatja, bíróság tárgyalja. Erre a baleset helye szerinti tagállamban vagy a szóban forgó magánszeméllyel szembeni visszkereset megindítása szerinti tagállamban kerülhet sor. Mindenesetre a tisztességes eljáráshoz való jog eközben nem sérülhet. Nem tűnhet el a jogrendszerek közötti hézagokban.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><?PAGE NO="20"?><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">V.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Végkövetkeztetések</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0115"><NO.P>115.</NO.P><TXT>A fentiek alapján azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Lietuvos Aukščiausiasis Teismas (legfelsőbb bíróság, Litvánia) által feltett kérdésekre a következőképpen válaszoljon:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><P>Az Irodák Tanácsának a 72/166/EGK tanácsi irányelvnek a gépjármű‑felelősségbiztosítás ellenőrzésére vonatkozó alkalmazásáról szóló, <DATE ISO="20030728">2003. július 28‑i</DATE> 2003/564/EK bizottsági határozathoz csatolt, <DATE ISO="20020530">2002. május 30‑i</DATE> megállapodással elfogadott belső szabályzata nem értelmezhető úgy, hogy a baleset helye szerinti tagállamban felelősnek tartott személy részvétele nélkül megkötött egyezség az illető személlyel szemben a gépjármű nyilvántartásba vétele szerinti tagállamban automatikusan kikényszeríthető.</P><P>Valamely nemzeti biztosítási iroda által a gépjármű nyilvántartásba vétele szerinti tagállamban indított visszkeresetben olyan személlyel szemben érvényesített bármely követelés bizonyítékait, akit a gépjármű nyilvántartásba vétele szerinti tagállamban történt közlekedési balesetért felelősnek tartanak, teljeskörűen alá kell támasztani az adott tagállam polgári jogi felelősségre vonatkozó nemzeti szabályai alapján, miközben tiszteletben kell tartani különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében szereplő biztosítékokat.</P></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ></CONTENTS.CONCLUSION></CONCLUSION>