<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?><CONCLUSION NNC="YES" xmlns:fmx="http://opoce" xmlns:xsi="http://www.w3.org/2001/XMLSchema-instance" xsi:noNamespaceSchemaLocation="http://formex.publications.europa.eu/schema/formex-05.58-20161101.xd"><BIB.CONCLUSION><REF.CASE FILE="n.a."><NO.CASE>C-51/17</NO.CASE></REF.CASE><NO.CELEX>62017CC0051</NO.CELEX><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:303">EU:C:2018:303</NO.ECLI><NO.SEQ>0001</NO.SEQ><PAGE.FIRST.ECR>1</PAGE.FIRST.ECR><PAGE.SEQ>1</PAGE.SEQ><PAGE.LAST.ECR>16</PAGE.LAST.ECR><PAGE.TOTAL>16</PAGE.TOTAL></BIB.CONCLUSION><CURR.TITLE><PAGE.HEADER><P><HT TYPE="SC">Tanchev főtanácsnok indítványa – C‑51/17. sz. ügy</HT></P><P><HT TYPE="SC">OTP Bank és OTP Faktoring</HT></P></PAGE.HEADER></CURR.TITLE><TITLE><TI><P><HT TYPE="UC">Evgeni Tanchev</HT></P><P><HT TYPE="UC">Főtanácsnok indítványa</HT></P><P>Az ismertetés napja: <DATE ISO="20180503">2018. május 3.</DATE><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0001"><P>Eredeti nyelv: angol.</P></NOTE></P></TI><STI><P><HT TYPE="BOLD">C‑51/17. sz. ügy</HT></P><P>OTP Bank Nyrt.</P><P>OTP Faktoring Követeléskezelő Zrt.</P><P>kontra</P><P>Ilyés Teréz</P><P>Kiss Emil</P><P><HT TYPE="NORMAL">(a Fővárosi Ítélőtábla [Magyarország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)</HT></P></STI></TITLE><INTERMEDIATE><INDEX IDX.CLOSE="”" SEPARATOR=" – " IDX.OPEN="„"><KEYWORD>Fogyasztóvédelem</KEYWORD><KEYWORD>A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek</KEYWORD><KEYWORD>Devizában nyilvántartott hitelszerződések</KEYWORD><KEYWORD>A tisztességtelen szerződési feltételek orvoslása céljából elfogadott tagállami törvényi rendelkezések</KEYWORD><KEYWORD>A 93/13/EGK irányelv 4. cikkének (2) bekezdése és a <QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0001" REF.END="QE0001"/>világos és érthető<QUOT.END REF.START="QS0001" CODE="00AB" ID="QE0001"/> jelleg</KEYWORD><KEYWORD>A 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése és a <QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0002" REF.END="QE0002"/>kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezések<QUOT.END REF.START="QS0002" CODE="00AB" ID="QE0002"/></KEYWORD><KEYWORD>A tagállami bíróságok arra vonatkozó jogköre, hogy hivatalból értékeljék a szerződési feltételek tisztességtelenségét</KEYWORD></INDEX></INTERMEDIATE><CONTENTS.CONCLUSION><NP.ECR IDENTIFIER="NP0001"><NO.P>1.</NO.P><TXT>A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem, melyet a Fővárosi Ítélőtábla terjesztett elő, ismét<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0002"><P>Lásd továbbá például a Sziber ügyben folyamatban lévő ítéletet (C‑483/16). Wahl főtanácsnok indítványa <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180116">2018. január 16‑án</DATE> került ismertetésre (<NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:9">EU:C:2018:9</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> a Bíróság <DATE ISO="20140430">2014. április 30‑i</DATE> Kásler és Káslerné Rábai ítéletén (a továbbiakban: Kásler ítélet)<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0003"><P><REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑26/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:282">EU:C:2014:282</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>.</P></NOTE> alapuló jogvitát érint, amely ítélet a Magyarországon kötött, azon hitelszerződéseknek az uniós joggal való összeegyeztethetőségével foglalkozott, melyeket devizában, különösen svájci frankban tartottak nyilván.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0002"><NO.P>2.</NO.P><TXT>A Bíróság az említett ügyben többek között a <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0003" REF.END="QE0003"/>szerződés elsődleges tárgyának<QUOT.END REF.START="QS0003" CODE="201D" ID="QE0003"/> fogalmáról határozott a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK tanácsi irányelv<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0004"><P><DATE ISO="19930405">1993. április 5‑i</DATE> tanácsi irányelv (<REF.DOC.OJ COLL="L" NO.OJ="095" PAGE.FIRST="29" DATE.PUB="1993">HL 1993. L 95., 29. o.</REF.DOC.OJ>; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.; a továbbiakban: 93/13 irányelv).</P></NOTE> 4. cikkének (2) bekezdése értelmében. Megállapította, hogy az említett ügyben kérdést előterjesztő nemzeti bíróságnak, azaz a Kúriának (Magyarország) kell határoznia arról, hogy a szóban forgó szerződési feltételek főszabály szerint kizártak‑e a 93/13 irányelv által előírt védelem köréből. A Bíróság ugyanakkor a Kúria számára kritériumokat adott annak meghatározásához, hogy e feltételek <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0004" REF.END="QE0004"/>világosak és érthetőek<QUOT.END REF.START="QS0004" CODE="201D" ID="QE0004"/>‑e, aminek – szintén a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében – az e kizárás alóli kivétel tekintetében van jelentősége.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0003"><NO.P>3.</NO.P><TXT>Röviden összefoglalva Ilyés Teréz és Kiss Emil (az alapügy elsőfokú eljárásának felperesei, a továbbiakban: felperesek) vitatja a magyar jogalkotó által a Kásler ítélet nyomán bevezetett kiigazító rendszert, valamint a Kúria ezt követő ítéletét, és kifogásolja azt, hogy e rendszer az árfolyamkockázatot továbbra is a fogyasztókra terheli olyan körülmények között, amelyek a 93/13 irányelvben előírt átláthatósági kötelezettségek megsértéséhez vezetnek.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="2"?><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">I.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Jogi keret</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az uniós jog</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0004"><NO.P>4.</NO.P><TXT>A 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0005" REF.END="QE0005"/>Azok a feltételek, amelyek kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket, valamint olyan nemzetközi egyezmények alapelveit vagy rendelkezéseit tükrözik, amely egyezményeknek a tagállamok vagy a Közösség aláíró [helyesen: aláírói], különösen a fuvarozás területén, nem tartoznak az ebben az irányelvben előírt rendelkezések hatálya alá.<QUOT.END REF.START="QS0005" CODE="201D" ID="QE0005"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0005"><NO.P>5.</NO.P><TXT>A 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0006" REF.END="QE0006"/>Egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel abban az esetben tekintendő tisztességtelen feltételnek, ha a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára.<QUOT.END REF.START="QS0006" CODE="201D" ID="QE0006"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0006"><NO.P>6.</NO.P><TXT>A 93/13 irányelv 4. cikke a következőket írja elő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="004.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0007" REF.END="QE0007"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>A 7. cikk sérelme nélkül, egy szerződési feltétel tisztességtelen jellegét azon áruk vagy szolgáltatások természetének a figyelembevételével kell megítélni, amelyekre vonatkozóan a szerződést kötötték, és hivatkozással a szerződés megkötésének időpontjában az akkor fennálló összes körülményre, amely a szerződés megkötését kísérte, valamint a szerződés minden egyéb feltételére, vagy egy olyan másik szerződés feltételeire, amelytől e szerződés függ. [Helyesen: Valamely szerződési feltétel tisztességtelen voltát – a 7. cikk sérelme nélkül – a szerződéskötés időpontjában, a szerződés tárgyát képező áru vagy szolgáltatás természetének, a szerződéskötés valamennyi körülményének, továbbá e szerződés vagy más olyan szerződés összes többi feltételének figyelembevételével kell megítélni, amelytől e szerződés függ.]</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="004.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>A feltételek tisztességtelen jellegének megítélése nem vonatkozik sem a szerződés elsődleges tárgyának a meghatározására, sem pedig az ár vagy díjazás megfelelésére az ellenértékként szállított áruval vagy nyújtott szolgáltatással, amennyiben ezek a feltételek világosak és érthetőek.<QUOT.END REF.START="QS0007" CODE="201D" ID="QE0007"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0007"><NO.P>7.</NO.P><TXT>A 93/13 irányelv 3. cikkének (3) bekezdése szerint az említett irányelv melléklete tartalmazza azoknak a feltételeknek a jelzésszerű és nem teljes felsorolását, amelyek tisztességtelennek tekinthetők. A melléklet 1.i) pontja a következőket sorolja fel:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0008" REF.END="QE0008"/>Azok a feltételek, amelyek tárgya vagy hatása az, hogy:</ALINEA><ALINEA>a fogyasztót visszavonhatatlanul kötelezik olyan feltételek vonatkozásában, amelyek alapos megismerésére nem volt tényleges lehetősége a szerződés megkötése előtt;<QUOT.END REF.START="QS0008" CODE="201D" ID="QE0008"/>.</ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0008"><NO.P>8.</NO.P><TXT>A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0009" REF.END="QE0009"/>A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.<QUOT.END REF.START="QS0009" CODE="201D" ID="QE0009"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><?PAGE NO="3"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0009"><NO.P>9.</NO.P><TXT>A 93/13 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0010" REF.END="QE0010"/>A tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását.<QUOT.END REF.START="QS0010" CODE="201D" ID="QE0010"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">B.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A magyar jog</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">1.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.)</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0010"><NO.P>10.</NO.P><TXT>A Hpt. 203. §‑a a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="203.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0011" REF.END="QE0011"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>A pénzügyi intézmény egyértelműen és közérthetően köteles ügyfeleit, illetve jövőbeni ügyfeleit a pénzügyi intézmény által nyújtott szolgáltatások igénybevételének feltételeiről, valamint e feltételek módosulásáról tájékoztatni.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="203.006"><NO.PARAG>(6)</NO.PARAG><ALINEA>Olyan lakossági ügyféllel kötött szerződés esetén, amely devizahitel nyújtására irányul, illetőleg ingatlanra kikötött vételi jogot tartalmaz, a pénzügyi intézménynek fel kell tárnia a szerződéses ügyletben az ügyfelet érintő kockázatot, amelynek tudomásulvételét az ügyfél aláírásával igazolja.<QUOT.END REF.START="QS0011" CODE="201D" ID="QE0011"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">2.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A DH1 törvény</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0011"><NO.P>11.</NO.P><TXT>A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: DH1 törvény) 1. §‑ának (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0012" REF.END="QE0012"/>E törvény hatálya a <DATE ISO="20040501">2004. május 1.</DATE> napja és az e törvény hatálybalépésének napja között kötött fogyasztói kölcsönszerződésre terjed ki. E törvény alkalmazásában fogyasztói kölcsönszerződésnek minősül a pénzügyi intézmény és a fogyasztó között létrejött deviza alapú (devizában nyilvántartott vagy devizában nyújtott és forintban törlesztett) vagy forint alapú hitel‑ vagy kölcsönszerződés, pénzügyi lízingszerződés, ha annak részévé a 3. § (1) bekezdése vagy a 4. § (1) bekezdése szerinti kikötést is tartalmazó általános szerződési feltétel vagy egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel vált.<QUOT.END REF.START="QS0012" CODE="201D" ID="QE0012"/></P></QUOT.S></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0012"><NO.P>12.</NO.P><TXT>A DH1 törvény 3. §‑a értelmében:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><PARAG IDENTIFIER="003.001"><NO.PARAG><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0013" REF.END="QE0013"/>(1)</NO.PARAG><ALINEA>A fogyasztói kölcsönszerződésben – az egyedileg megtárgyalt szerződési feltétel kivételével – semmis az a kikötés, amely szerint a pénzügyi intézmény a kölcsön‑, illetve a lízingtárgy megvásárlásához nyújtott finanszírozási összeg folyósítására a vételi, a tartozás törlesztésére pedig az eladási vagy egyébként a folyósításkor meghatározott árfolyamtól eltérő típusú árfolyam alkalmazását rendeli.</ALINEA></PARAG><PARAG IDENTIFIER="003.002"><NO.PARAG>(2)</NO.PARAG><ALINEA>Az (1) bekezdés szerinti semmis kikötés helyébe […] mind a folyósítás, mind pedig a törlesztés (ide értve a törlesztőrészlet és a devizában megállapított bármilyen költség, díj vagy jutalék fizetését) tekintetében a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyamának alkalmazására irányuló rendelkezés lép.</ALINEA></PARAG><P>[…]</P><PARAG IDENTIFIER="003.005"><NO.PARAG>(5)</NO.PARAG><ALINEA>A pénzügyi intézménynek a fogyasztóval külön törvényben meghatározott módon kell elszámolnia.<QUOT.END REF.START="QS0013" CODE="201D" ID="QE0013"/></ALINEA></PARAG></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="4"?><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">3.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">A DH3 törvény</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0013"><NO.P>13.</NO.P><TXT>Az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló 2014. évi LXXVII. törvény 3. §‑ának (1) bekezdése a következőket írja elő:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0014" REF.END="QE0014"/>A fogyasztói kölcsönszerződés az e törvényben meghatározottak szerint a törvény erejénél fogva módosul.<QUOT.END REF.START="QS0014" CODE="201D" ID="QE0014"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0014"><NO.P>14.</NO.P><TXT>A DH3 törvény 10. §‑a a következőképpen rendelkezik:</TXT><P><QUOT.S LEVEL="1"><ALINEA><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0015" REF.END="QE0015"/>A deviza vagy devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön‑szerződés tekintetében jogosult pénzügyi intézmény [a DH2] törvény szerinti elszámolási kötelezettsége teljesítésének határidejéig köteles a deviza vagy devizaalapú fogyasztói jelzálogkölcsön‑szerződés alapján fennálló vagy az abból eredő teljes, [a DH2] törvény alapján teljesített elszámolás alapján megállapított tartozást – ideértve a devizában felszámított kamatot, díjat, jutalékot és költséget is – a fordulónappal az adott devizanem</ALINEA><ALINEA>a) <DATE ISO="20140616">2014. június 16.</DATE> napja és <DATE ISO="20141107">2014. november 7.</DATE> napja közötti időszakban az MNB által hivatalosan jegyzett devizaárfolyamainak átlaga vagy</ALINEA><ALINEA>b) <DATE ISO="20141107">2014. november 7.</DATE> napján az MNB által hivatalosan jegyzett devizaárfolyama</ALINEA><ALINEA>közül a fogyasztó számára kedvezőbb devizaárfolyamon forintkövetelésre átváltani […].<QUOT.END REF.START="QS0015" CODE="201D" ID="QE0015"/></ALINEA></QUOT.S></P></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">II.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">A tényállás, az eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0015"><NO.P>15.</NO.P><TXT>A felperesek <DATE ISO="20080215">2008. február 15‑én</DATE> az ELLA Első Lakáshitel Kereskedelmi Bank Zrt.‑vel svájci frankban nyilvántartott kölcsönre vonatkozó szerződést kötöttek 1,9%‑os kamattal. <DATE ISO="20161101">2016. november 1‑jén</DATE> a kölcsönt egy köztes jogutód az OTP Bank Nyrt.‑re ruházta, amely a későbbiekben azt ismét átruházta az OTP Faktoring Követeléskezelő Zrt.‑re (az alapügy elsőfokú eljárásának alperesei, a továbbiakban: alperesek).</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0016"><NO.P>16.</NO.P><TXT>E szerződés szerint a hitelezőnek legfeljebb <FT TYPE="NUMBER">30075000</FT> forintos (HUF), a folyósítási jutalék <FT TYPE="NUMBER">75000</FT> HUF összegét is magában foglaló keretben kellett teljesítenie, amely a szerződéskötéskor <FT TYPE="NUMBER">212831</FT> svájci franknak (CHF) felelt meg.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0017"><NO.P>17.</NO.P><TXT>A szerződés értelmében a hitelező az általa forintban folyósított kölcsönt a folyósításkori saját deviza vételi árfolyamán számította át svájci frankra. A havi törlesztőrészletek forintban teljesítendő összegét viszont a saját deviza eladási árfolyamán határozta meg. A hitelező ezenfelül jogosult volt az ügyleti kamatot és a kezelési költséget egyoldalúan megváltoztatni, de a szerződés nem tartalmazott olyan feltételt, amelynek alapján a felperesek a nyilvántartási devizanemet egyoldalúan módosíthatták volna.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0018"><NO.P>18.</NO.P><TXT>A szerződés <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0016" REF.END="QE0016"/>Kockázatfeltáró nyilatkozat<QUOT.END REF.START="QS0016" CODE="201D" ID="QE0016"/> címet viselő része szerint <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0017" REF.END="QE0017"/>A Kölcsön kockázataival kapcsolatban az Adós kijelenti, hogy az erre vonatkozó, Hitelező által részére nyújtott részletes tájékoztatást megismerte, megértette, a devizahitel igénybevételével együtt járó és kizárólagosan őt terhelő kockázatokkal tisztában van. Tudomása van különösen azon árfolyamkockázatról, hogy a futamidő alatt a forintnak a svájci frankhoz viszonyított árfolyamának kedvezőtlen változása (azaz a folyósításkor érvényes árfolyamhoz képest a forint árfolyamának gyengülése) esetén a devizában megállapított törlesztőrészletek forintban fizetendő ellenértéke akár jelentős mértékben is emelkedhet.<?PAGE NO="5"?> Jelen szerződés aláírásával Adós tudomásul veszi, hogy ezen kockázat vagyoni kihatásait teljes mértékben ő viseli. Kijelenti továbbá, hogy az árfolyamkockázatból adódó lehetséges hatásokat alapos megfontolás tárgyává tette, és a kockázatot fizetőképességének és vagyoni helyzetének megfelelően mérlegelve vállalta, a Bankkal szemben igényt az árfolyamkockázatból eredően nem érvényesít.<QUOT.END REF.START="QS0017" CODE="201D" ID="QE0017"/></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0019"><NO.P>19.</NO.P><TXT>A felperesek <DATE ISO="20130516">2013. május 16‑án</DATE> keresetet indítottak az alperesek ellen, melyben a kölcsönszerződés érvénytelenségének, és annak megállapítását kérték, hogy a szerződés oly módon tekintendő érvényesnek, hogy az forintban nyilvántartott.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0020"><NO.P>20.</NO.P><TXT>Az elsőfokú bíróság e kérelemnek helyt adott a <DATE ISO="20160311">2016. március 11‑i</DATE> ítéletben, melyben többek között megállapította, hogy az a szerződési feltétel, amely az árfolyamkockázat viselésének kötelezettségét előírta, a szerződés elsődleges tárgyának minősül, de nem világos, és nem is érthető.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0021"><NO.P>21.</NO.P><TXT>Az elsőfokú ítélettel szemben az elsőrendű alperes élt fellebbezéssel, melyben annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0022"><NO.P>22.</NO.P><TXT>A magyar jogalkotó a DH1 és a DH2 törvényt a DH3 törvénnyel együtt azt követően fogadta el, hogy a felperesek <DATE ISO="20130516">2013. május 16‑án</DATE> keresetet indítottak, e jogvitának a magyar bíróságok általi elbírálása során. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint a <DATE ISO="20140726">2014. július 26</DATE>‑tól hatályos DH1 törvény a Kúriának a (magyar bíróságokra kötelező) 2/2014. polgári jogegységi határozatán<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0005"><P>A <HT TYPE="ITALIC">Magyar Közlöny</HT> 2014. évi 91. száma, 10975. o.</P></NOTE> alapul, amelyet a Bíróság Kásler ítélete alapján fogadtak el.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0006"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140430">2014. április 30‑i</DATE> <NAME.CASE>Kásler</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑26/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:282">EU:C:2014:282</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>). Lásd továbbá a DH2 törvényt: a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. Törvény.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0023"><NO.P>23.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő nemzeti bíróság szerint a szóban forgó szerződésre a DH1 törvény 1. §‑ának (1) bekezdése és 3. §‑a alkalmazandó.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0024"><NO.P>24.</NO.P><TXT>A DH1 törvény 3. § (1) bekezdése kimondja a fogyasztói kölcsönszerződésben azon kikötés semmisségét, amely a kölcsön folyósítására a vételi, a tartozás törlesztésére pedig az eladási árfolyam alkalmazását rendeli. A DH1 törvény 3. §‑ának (2) bekezdése értelmében az (1) bekezdés szerinti semmis kikötés helyébe – főszabály szerint – mind a folyósítás, mind pedig a törlesztés tekintetében a Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyamának alkalmazására irányuló rendelkezés lépett.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0025"><NO.P>25.</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat közli továbbá, hogy a 2014. évi DH2 törvénnyel a jogalkotó a tisztességtelen szerződési feltételeken alapuló fogyasztói túlfizetések elszámolására kötelezte a pénzügyi intézményeket. A 2014. évi DH3 törvény a jelzálogjoggal biztosított deviza alapú szerződéses konstrukciót kivezette, a fogyasztói tartozásokat (így a perbeli felperesi tartozást is) forintosította, és a jogviszonyok tartalmát egyéb vonatkozásban is módosította.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0026"><NO.P>26.</NO.P><TXT>Végezetül az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint a DH1 és a DH3 törvények értelmében az árfolyamkockázat <HT TYPE="ITALIC">ex tunc</HT> és <HT TYPE="ITALIC">ex nunc</HT> hatállyal továbbra is a fogyasztót terheli.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0027"><NO.P>27.</NO.P><TXT>Ami a Kúria 2/2014. polgári jogegységi határozatának rendelkező részét illeti,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0007"><P>Lásd a fenti 5. lábjegyzetet.</P></NOTE> az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint az a DH törvények megalkotását követően is hatályban maradt, és a következőket állapítja meg:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><P><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0018" REF.END="QE0018"/>1.</NO.P><TXT>A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés azon rendelkezése, amely szerint az árfolyamkockázatot – a kedvezőbb kamatmérték ellenében – korlátozás nélkül a fogyasztó viseli, a főszolgáltatás körébe tartozó szerződéses rendelkezés, amelynek a tisztességtelensége főszabályként nem vizsgálható. E rendelkezés tisztességtelensége csak akkor vizsgálható és állapítható meg, ha az általánosan tájékozott,<?PAGE NO="6"?> észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó (a továbbiakban: fogyasztó) számára annak tartalma a szerződéskötéskor – figyelemmel a szerződés szövegére, valamint a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatásra is – nem volt világos, nem volt érthető. Ha a pénzügyi intézménytől kapott nem megfelelő tájékoztatás vagy a tájékoztatás elmaradása folytán a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy az őt csak korlátozott mértékben terheli, a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése tisztességtelen, aminek következtében a szerződés részlegese[n] vagy teljesen érvénytelen.<QUOT.END REF.START="QS0018" CODE="201D" ID="QE0018"/></TXT></NP></P></QUOT.S></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0028"><NO.P>28.</NO.P><TXT>E körülmények között a Fővárosi Ítélőtábla az eljárást felfüggesztette, és <DATE ISO="20170117">2017. január 17‑én</DATE> előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:</TXT><QUOT.S LEVEL="1"><LIST TYPE="OTHER"><ITEM><NP><NO.P><QUOT.START CODE="201E" ID="QS0019" REF.END="QE0019"/>1)</NO.P><TXT>Az Irányelv 3. cikk[ének] (1) bekezdésében írt egyedileg meg nem tárgyalt feltételnek minősül‑e[,] és ekként az Irányelv hatálya tartozik‑e az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő az a szerződési feltétel, amely az árfolyamrést és ezzel együtt az árfolyamkockázat viselésének kötelezettségét is előíró tisztességtelen szerződési feltétel kiesése miatt, a szerződések tömegét érintő érvénytelenségi perekre tekintettel végrehajtott jogalkotási beavatkozás következtében <HT TYPE="ITALIC">ex tunc</HT> hatállyal vált a szerződés részévé?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>Amennyiben az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő szerződési feltétel az Irányelv hatálya alá tartozik, úgy az Irányelv 1. cikk[ének] (2) bekezdésében foglalt kizáró szabályt úgy kell‑e érteni, hogy az vonatkozik az olyan, a Bíróság C‑92/11. <QUOT.START CODE="00BB" ID="QS0020" REF.END="QE0020"/>RWE Vertrieb AG<QUOT.END REF.START="QS0020" CODE="00AB" ID="QE0020"/> ítéletének 26. pontjában meghatározott kógens jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő szerződési feltételre is, amely jogszabályi rendelkezést a szerződés megkötését követően hoztak meg vagy léptettek hatályba? Ugyanazon kizáró szabály alkalmazási körébe vonandó‑e az olyan szerződési feltétel is, amely a szerződéskötést követően vált <HT TYPE="ITALIC">ex tunc</HT> hatállyal a szerződés részévé, egy[,] a szerződés teljesíthetetlenségét eredményező tisztességtelen feltétel okozta érvénytelenséget orvosló kötelező jogszabályi rendelkezés folytán?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>3)</NO.P><TXT>Amennyiben az előzőekben feltett kérdésekre adott válasz szerint az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő szerződési feltétel tisztességtelensége vizsgálható, az Irányelv 4. cikk[ének] (2) bekezdésében említett világos és érthető megfogalmazás követelményét úgy kell‑e érteni, hogy a törvényben előírt, szükségképpen általános jelleggel megfogalmazott tájékoztatási kötelezettségnek a tényállási részben ismertetett teljesítése is kielégíti e követelményeket, vagy a szerződéskötés időpontjában a pénzügyi intézmény által ismert, illetve általa hozzáférhető és a fogyasztó kockázatát érintő adatokat is közölni kell?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>4)</NO.P><TXT>Az egyértelműség és átláthatóság követelménye, valamint az Irányelv melléklete 1. pont[jának] i) alpontjában foglaltak szempontjából van‑e jelentősége az Irányelv 4. cikk[e] (1) bekezdés[ének] értelmezése körében annak, hogy a szerződéskötéskor a szerződésben az utólag, évekkel később tisztességtelennek bizonyult egyoldalú módosítási jogra és az árfolyamrésre vonatkozó szerződési feltételek az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó feltétellel együtt szerepeltek, amelyek kumulatív hatásaként a fogyasztó ténylegesen egyáltalán nem láthatta előre fizetési kötelezettségei mikénti alakulásá[t] és változásának mechanizmusát? Vagy az utólag már tisztességtelennek kimondott szerződési feltételeket az árfolyamkockázatot telepítő szerződési feltétel tisztességtelenségének vizsgálata során figyelmen kívül kell hagyni?</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>5)</NO.P><TXT>Amennyiben a nemzeti bíróság az árfolyamkockázatot a fogyasztóra telepítő szerződési feltétel tisztességtelenségét megállapítja, a jogkövetkezmény nemzeti jog szabályai szerinti levonása során köteles‑e hivatalból, a felek kontradiktórius eljárásban való megvitatási jogának tiszteletben tartása mellett figyelembe venni olyan további szerződési feltételek tisztességtelenségét is, amelyekre a felperesek keresetükben nem hivatkoztak? A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerinti hivatalbóliság vonatkozik‑e arra az esetre is, ha a fogyasztó a felperes, vagy a rendelkezési jognak az eljárás egészében elfoglalt helyére és az eljárás sajátosságaira figyelemmel a rendelkezési elv olyan szabálynak minősül, amely adott esetben a hivatalbóli vizsgálatot kizárja?<QUOT.END REF.START="QS0019" CODE="201D" ID="QE0019"/></TXT></NP></ITEM></LIST></QUOT.S></NP.ECR><?PAGE NO="7"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0029"><NO.P>29.</NO.P><TXT>A felperesek, az alperesek, a magyar és a lengyel kormány, valamint az Európai Bizottság terjesztett elő írásbeli észrevételeket. Az említettek a lengyel kormány kivételével valamennyien részt vettek a <DATE ISO="20180222">2018. február 22‑én</DATE> tartott tárgyaláson.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">III.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Értékelés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Előzetes észrevételek</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">1.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatósága</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0030"><NO.P>30.</NO.P><TXT>Az alapügy alperesei vitatják az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát amiatt, hogy az első négy kérdés hipotetikus, nincs összefüggésben az alapügy tényállásával, az ötödik kérdés pedig <HT TYPE="ITALIC">acte claire</HT>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0031"><NO.P>31.</NO.P><TXT>Az alperesek különösen a DH törvényeknek az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben alkalmazott értelmezését vitatják, például azzal érvelve, hogy a DH1 törvény nem áll semmilyen összefüggésben az árfolyamkockázat telepítésével, és a DH3 törvény nem teszi a szerződés részévé annak a kötelezettségét, hogy a fogyasztó viselje e kockázatot.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0008"><P>A magyar kormány vitatja továbbá a DH törvényeknek az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben alkalmazott értelmezését, de nem hivatkozik annak elfogadhatatlanságára. A Bizottság álláspontja szerint nem egyértelmű, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a DH1‑re vagy a DH3‑ra vonatkozik.</P></NOTE> A DH3 törvény valójában eltörölte a devizában nyilvántartott kölcsönök árfolyamkockázatát azáltal, hogy azokat forintban nyilvántartott kölcsönökké alakította át a jövőre nézve (állításuk szerint <DATE ISO="20150201">2015. február 1</DATE>‑jétől kezdődően, <HT TYPE="ITALIC">ex nunc</HT>), a múltra nézve (<HT TYPE="ITALIC">ex tunc</HT>) azonban nem. Érvelésük szerint mivel sem a DH törvények, sem a Kúria 2/2014. polgári jogegységi határozata nem módosította az árfolyamkockázatot érintő feltételt, az előzetes döntéshozatalra terjesztett kérdések hipotetikusak, és a Fővárosi Ítélőtábla által kérelmezett értelmezés nem áll összefüggésben az alapeljárásban felmerült tényállással.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0032"><NO.P>32.</NO.P><TXT>Én azonban nem tudok egyetérteni azzal, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlan. A 4. kérdés vonatkozásában ugyanakkor szükséges néhány tisztázó megjegyzést tenni.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0033"><NO.P>33.</NO.P><TXT>Az EUMSZ 267. cikk a nemzeti bíróságok és a Bíróság feladatainak világos szétválasztásán alapul, és kizárólag a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik az előtte folyamatban lévő ügy tényállásának a megállapítása és megítélése, valamint a nemzeti jog értelmezése és alkalmazása.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0009"><P>Lásd a fogyasztókkal kötött kölcsönszerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek kontextusában a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130314">2013. március 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Aziz</NAME.CASE> ítéletet (<NO.CASE>C‑415/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:164">EU:C:2013:164</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0034">34.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> Ezért hajlok arra, hogy a tagállami jognak az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben ismertetett jelentését érintően az iratokban előterjesztett kifogásoktól eltekintsek.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0010"><P>Lásd e tekintetben továbbá az <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Egenberger</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványomat (<NO.CASE>C‑414/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:851">EU:C:2017:851</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0061">61</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0065">65.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0034"><NO.P>34.</NO.P><TXT>Ugyancsak kizárólag az ügyben eljáró és a meghozandó bírósági határozatért felelősséggel tartozó nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik annak megítélése is, hogy – tekintettel az ügy sajátosságaira – szükségesek és relevánsak‑e a Bíróságnak feltett kérdései. Következésképpen, amennyiben a feltett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság – főszabály szerint – köteles határozatot hozni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0011"><P>A fenti 9. lábjegyzetben hivatkozott Aziz ítélet. Lásd továbbá: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170920">2017. szeptember 20‑i</DATE> <NAME.CASE>Andriciuc</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑186/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:703">EU:C:2017:703</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0019">19.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0020">20.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="8"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0035"><NO.P>35.</NO.P><TXT>A Bíróság csak akkor utasíthatja el a nemzeti bíróságok által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adjon.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0012"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130314">2013. március 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Aziz</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑415/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:164">EU:C:2013:164</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0035">35.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0036"><NO.P>36.</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 4. kérdés kivételével indokolt elemzést tartalmaz az uniós jog azon vonatkozásait érintően, amelyeket a kérdést előterjesztő nemzeti bíróság relevánsnak tart a jogvita szempontjából,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0013"><P>Vö.: Jääskinen főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Banif Plus Bank</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványa (<NO.CASE>C‑312/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:621">EU:C:2015:621</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> így lehetséges az értelmezést igénylő jogi kérdések összefoglalása, a DH1 és a DH3 törvény jelentését és hatását érintő konszenzus hiánya ellenére. Ezenfelül a felek közötti nézetkülönbség általános alapjai az ügy iratai alapján könnyen megállapíthatóak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0037"><NO.P>37.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő nemzeti bíróság azt szeretné megtudni, hogy a DH1 törvény és a DH3 törvény kihirdetése, amelyre, amint a fentiekből kitűnik, az alapjogvita során került sor, hogyan hatott a felperesek követelésére.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0038"><NO.P>38.</NO.P><TXT>Az alperesek többek között vitatják, hogy a DH1 és a DH3 törvény értelmében az árfolyamkockázat valóban átszállt volna a kölcsönbeadóról a kölcsönbevevőre, vitatják e törvények olyan értelmezését, amely szerint azok visszaható hatályhoz vezetnek, és azzal érvelnek, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében meghatározott <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0021" REF.END="QE0021"/>világos és érthető<QUOT.END REF.START="QS0021" CODE="201D" ID="QE0021"/> megfogalmazásra vonatkozó követelményt nem sértették meg.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0039"><NO.P>39.</NO.P><TXT>A felperesek azonban azzal érvelnek, hogy az utóbbi követelmény nem teljesült, a DH1 és DH3 törvényeken alapuló kiigazító rendszer továbbra is rájuk mint fogyasztókra terheli az árfolyamkockázatot, és az az árfolyam, amelyet állításuk szerint a jogalkotási beavatkozás előír, jelentős mértékben magasabb, mint a 2008‑ban, a szerződés megkötésekor alkalmazandó árfolyam. Ebben a kontextusban az átláthatóság elvének a megsértésére hivatkoznak. Ez az elv az uniós jogban a 93/13 irányelv 4. cikke (2) bekezdése utolsó sorának, valamint a 93/13 irányelv 3. és 5. cikkének és mellékletének a kombinációjával védi a fogyasztókat.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0014"><P>Lásd például a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150226">2015. február 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Matei</NAME.CASE> ítéletet (<NO.CASE>C‑143/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:127">EU:C:2015:127</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0073">73.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0074">74.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> Ebben a kontextusban a felperesek az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének a megsértésére hivatkoznak, és tovább elemzik, hogy megsértették‑e a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését, vagy sem.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0040"><NO.P>40.</NO.P><TXT>Kétség nélkül állapítom meg tehát, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az 1–3. és az 5. kérdés vonatkozásában elfogadható.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0041"><NO.P>41.</NO.P><TXT>A 4. kérdést érintően meg kell állapítani, hogy az a 93/13 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésére vonatkozik, amely az átláthatósági követelményeken túlmenő kérdéseket érint, és a tisztességtelenség egyéb formáit foglalja magában. A felperesek írásbeli beadványaiban azonban nem szerepel érvelés a 4. cikk (1) bekezdésének az alapeljárás tekintetében fennálló relevanciáját érintően, és az előzetes döntéshozatal iránti kérelem sem hivatkozik a 93/13 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésére <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0022" REF.END="QE0022"/>Az előzetes döntéshozatal kezdeményezésének indokai<QUOT.END REF.START="QS0022" CODE="201D" ID="QE0022"/> című részben.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="9"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0042"><NO.P>42.</NO.P><TXT>Az alapeljárás felei közötti vita területeit illetően a felperesek az írásbeli észrevételeikben aktívan hangsúlyozzák, hogy a Bíróság által az Andriciuc ítéletben<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0015"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170920">2017. szeptember 20‑i</DATE> ítélet (<NO.CASE>C‑186/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:703">EU:C:2017:703</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> nemrég mérlegelt problémával ellentétben a tisztességtelenségre vonatkozó érvelésüket a Hpt. 203. §‑ának (6) és (7) bekezdése által megkövetelt egyértelmű és közérthető információ hiányára alapítják. Ezenfelül a Bíróság ítéleteinek a felperesek által hivatkozott részei a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése szerinti átláthatóságra<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0016"><P>Nevezetesen a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150423">2015. április 23‑i</DATE> <NAME.CASE>Van Hove</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑96/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:262">EU:C:2015:262</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE>, vagy a 6. cikkre és az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvére,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0017"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130314">2013. március 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Aziz</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑415/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:164">EU:C:2013:164</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0050">50.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). A felperesek írásbeli észrevételei a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20120614">2012. június 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Banco Español de Crédito</NAME.CASE> ítéletre (<NO.CASE>C‑618/10</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:349">EU:C:2012:349</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0039">39.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0053">53.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) is hivatkoznak. Az előbbi a fogyasztóknak az eladókkal vagy a szolgáltatókkal szemben fennálló gyenge helyzetére hivatkozik, az utóbbi pedig a tényleges érvényesülés elvét érinti.</P></NOTE> vagy ezek kombinációjára<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0018"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140430">2014. április 30‑i</DATE> <NAME.CASE>Kásler</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑26/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:282">EU:C:2014:282</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>), és <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20161221">2016. december 21‑i</DATE> <NAME.CASE>Gutiérrez Naranjo és társai</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑154/15, C‑307/15 és C-308/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:980">EU:C:2016:980</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> vonatkoznak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0043"><NO.P>43.</NO.P><TXT>Amint a fentiekben megállapításra került, az alperesek vitatják a 4. kérdés elfogadhatóságát amiatt, hogy az hipotetikus. Én azonban inkább azt az álláspontot képviselem, hogy amennyiben a 4. kérdés a Bíróságot arra kéri, hogy az átláthatósági követelmény teljesülésének az értékelésére vonatkozó korlátokon túlmenően mérlegelje az árfolyamkockázat fogyasztói teherként való fenntartásának a tisztességességét, a Bíróság nem rendelkezik ténybeli és jogi információkkal ennek a megválaszolására.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0019"><P>Lásd például a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130314">2013. március 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Aziz</NAME.CASE> ítéletet (<NO.CASE>C‑415/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:164">EU:C:2013:164</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0035">35.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0044"><NO.P>44.</NO.P><TXT>A 4. kérdés tehát vagy elfogadhatatlan, vagy azt oly módon kell értelmezni, hogy az arra vár választ, hogy a szerződéskötést sok évvel követő jogalkotási beavatkozás (amelyet a kérdést előterjesztő nemzeti bíróság a fogyasztó szempontjából előreláthatatlan fejlemények tart) hogyan hat az alpereseket a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése alapján terhelő átláthatósági kötelezettségekre.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="3"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="ITALIC">2.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="ITALIC">Alapvető kérdések</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0045"><NO.P>45.</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem lényege az a kérdés, hogy a magyar jogalkotó által a Bíróság Kásler ítélete és a Kúria 2/2014. polgári jogegységi határozata<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0020"><P>Lásd a fenti 5. lábjegyzetet.</P></NOTE> nyomán bevezetett rendelkezéseken, azaz a DH1 és a DH3 törvényen alapuló kiigazító rendszer felülvizsgálható‑e az uniós jog alapján, és megfelel‑e annak.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0046"><NO.P>46.</NO.P><TXT>E ponton fontos felidézni, hogy a Bíróság ítéletei azonnali hatállyal rendelkeznek, következésképpen az értelmezett rendelkezés hatálybalépésétől kezdődő hatállyal bírnak,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0021"><P>Lásd például a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20151029">2015. október 29‑i</DATE> <NAME.CASE>BBVA</NAME.CASE> ítéletet (<NO.CASE>C‑8/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:731">EU:C:2015:731</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0022">22.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). Lásd továbbá Szpunar főtanácsnok indítványát (<REF.DOC.ECR><NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:321">EU:C:2015:321</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0034">34.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> és azokat így az értelmezés iránti kérelemről határozó ítélet előtt keletkezett és létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell, ha egyébként teljesülnek azon feltételek, amelyek lehetővé teszik az említett szabály alkalmazására vonatkozó pernek a hatáskörrel rendelkező bíróságok előtti megindítását.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0022"><P>Például a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130321">2013. március 21‑i</DATE> <NAME.CASE>RWE Vertrieb</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑92/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:180">EU:C:2013:180</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0058">58.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0047"><NO.P>47.</NO.P><TXT>Ezenfelül a Bíróság csak kivételesen, a jogbiztonság védelmét célozva korlátozhatja időben az ítéletének a joghatásait.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0023"><P>Uo., 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat. Az érintetteknek jóhiszeműen kell eljárniuk, és súlyos zavarok kockázatának kell fennállnia.</P></NOTE> A Bíróság a Kásler‑ítéletének a joghatásait nem korlátozta időben, és a tagállamok számára ez tiltott.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0024"><P>Lásd például a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20161221">2016. december 21‑i</DATE> <NAME.CASE>Gutiérrez Naranjo és társai</NAME.CASE> ítéletet (<NO.CASE>C‑154/15, C-307/15 és C 308/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:980">EU:C:2016:980</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0070">70</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0073">73.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="10"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0048"><NO.P>48.</NO.P><TXT>Ez azt jelenti, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésére, és a 93/13 irányelvnek az ügy tekintetében releváns egyéb rendelkezéseire (nevezetesen a 3. cikkre, az 5. cikkre, a 6. cikk (1) bekezdésére és a 7. cikkre) vonatkozóan a Bíróság által a <DATE ISO="20140430">2014. április 30‑i</DATE> Kásler ítéletben alkalmazott értelmezés a 93/13 irányelv hatálybalépése napjától, azaz <DATE ISO="19941231">1994. december 31</DATE>‑től<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0025"><P>A 93/13 irányelv 10. cikkének (1) bekezdése.</P></NOTE> kezdődően létező szerződési feltételekre vonatkozik. Mindemellett a 93/13 irányelv 4. cikke (2) bekezdésének a nemzeti szinten való érvényesíthetőségére a tagállami jog által meghatározott észszerű korlátozási időszakok vonatkoznak,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0026"><P>Lásd például a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20151029">2015. október 29‑i</DATE> <NAME.CASE>BBVA</NAME.CASE>‑ítéletet (<NO.CASE>C‑8/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:731">EU:C:2015:731</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0024">24.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> és valójában már tagállami eljárásjogi szabályok is, feltéve hogy azok összhangban állnak a tényleges érvényesülés és az egyenértékűség elvével.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0027"><P>Újabb átfogó elemzést nyújt Wahl főtanácsnok indítványa, lásd: <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Sziber</NAME.CASE> ügy (<NO.CASE>C‑483/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:9">EU:C:2018:9</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0049"><NO.P>49.</NO.P><TXT>A 93/13 irányelv kontextusában a 6. és a 7. cikk is releváns a tagállamokra háruló jogorvoslati kötelezettségek tekintetében, a Bíróság például a Kásler ítéletben megállapította, hogy a 7. cikk (1) bekezdése arra kötelezi a tagállamokat, hogy rendelkezzenek megfelelő és hatékony eszközökről annak érdekében, <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0023" REF.END="QE0023"/>hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását<QUOT.END REF.START="QS0023" CODE="201D" ID="QE0023"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0028"><P>Lásd például a <DATE ISO="20140430">2014. április 30‑i</DATE> Kásler ítéletet (C‑26/13, EU:C: 2014:282, 78. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE>, és a 7. cikk ezenfelül a 93/13 irányelv megsértésétől visszatartó jogorvoslati intézkedések biztosítását célozza.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0029"><P>Uo.,79. pont.</P></NOTE> Nem szabad elfeledkezni a 93/13 irányelv 8. cikkéről sem, amely előírja, hogy a tagállamok <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0024" REF.END="QE0024"/>az ezen irányelv által szabályozott területen elfogadhatnak vagy hatályban tarthatnak a Szerződéssel összhangban lévő szigorúbb rendelkezéseket annak érdekében, hogy a fogyasztóknak magasabb szintű védelmet biztosítsanak<QUOT.END REF.START="QS0024" CODE="201D" ID="QE0024"/>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0030"><P>A 8. cikket érintő korlátokra vonatkozóan lásd például: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20100603">2010. június 3‑i</DATE> <NAME.CASE>Caja de Ahorros y Monte de Piedad de Madrid</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑484/08</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2010:309">EU:C:2010:309</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0050"><NO.P>50.</NO.P><TXT>Tekintve, hogy a 93/13 irányelv hatálybalépésének időpontja <DATE ISO="19941231">1994. december 31.</DATE>, és a szóban forgó szerződéses kötelezettségvállalásokra <DATE ISO="20080215">2008. február 15‑én</DATE> került sor, főszabály szerint az uniós jog alapján nem kifogásolható a magyar jogalkotó azon döntése, hogy a DH1 törvényben szabályozni kívánja a <DATE ISO="20040501">2004. május 1</DATE>‑jétől <DATE ISO="20140726">2014. július 26‑ig</DATE> vállalt szerződési feltételeket, vagy hogy a DH3 törvényben a deviza alapú kölcsönöknek a forintban nyilvántartott kölcsönné alakításához olyan, 2014‑es időpontokra való hivatkozás mellett kíván átváltási opciókat meghatározni, bármilyen nézetkülönbség is áll fenn a DH törvények időbeli hatályát illetően.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0051"><NO.P>51.</NO.P><TXT>Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem 2. kérdésére az uniós jog ezen alapvető elve alapján kell válaszolni. Álláspontom szerint a 2. kérdés központi jelentőségű a kérdést előterjesztő nemzeti bíróság részéről fennálló, a DH1 és a DH3 törvénynek az alapeljárás kimenetelére gyakorolt, az uniós jog szerinti megengedhető hatásait illetően. Következésképpen az erre vonatkozó elemzésre főként a 2. kérdés keretében kerül sor.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">IV.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre adandó válaszok</HT></TXT></NP></TI></TITLE><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az 1. kérdésre adandó válasz</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0052"><NO.P>52.</NO.P><TXT>A nemzeti előterjesztő bíróság az 1. kérdésével arra vár választ, hogy az olyan, jogszabályban előírt szerződési feltétel, amely <HT TYPE="ITALIC">ex tunc</HT> hatállyal fenntartja az árfolyamkockázatnak a fogyasztóra való terhelését, a 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0025" REF.END="QE0025"/>egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételnek<QUOT.END REF.START="QS0025" CODE="201D" ID="QE0025"/> minősül‑e, amely így főszabály szerint ezen irányelv hatálya alá tartozik.</TXT></NP.ECR><?PAGE NO="11"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0053"><NO.P>53.</NO.P><TXT>Amint arra Lengyelország az írásbeli észrevételeiben rámutat, az <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0026" REF.END="QE0026"/>egyedileg megtárgyalt<QUOT.END REF.START="QS0026" CODE="201D" ID="QE0026"/> kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az olyan feltételre utal, amelyben a felek a szóban forgó konkrét feltételt érintő tárgyalásokat követően közösen megállapodtak, és amely kötelező rájuk nézve. Amennyiben az olyan feltétel, mint amelyet az alapeljárásban állítólagosan előírtak, jogalkotási beavatkozás útján keletkezik, az fogalmilag nem tekinthető <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0027" REF.END="QE0027"/>egyedileg megtárgyaltnak<QUOT.END REF.START="QS0027" CODE="201D" ID="QE0027"/>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0031"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20151029">2015. október 29‑i</DATE> <NAME.CASE>BBVA</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑8/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:731">EU:C:2015:731</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0034">34.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). A Bíróság az említett ügyben megjegyezte, hogy az ügy tárgyát képező jogszabály <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0028" REF.END="QE0028"/>általános hatályú jogalkotási keretet határoz meg<QUOT.END REF.START="QS0028" CODE="201D" ID="QE0028"/>. Bár az említett ügy tárgyát képező jogszabályi intézkedés nem képezett a 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0029" REF.END="QE0029"/>szerződési feltételt<QUOT.END REF.START="QS0029" CODE="201D" ID="QE0029"/>, az általános normának minősült.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0054"><NO.P>54.</NO.P><TXT>Ezt az értelmezést nemcsak a 93/13 irányelv 3. cikke (1) bekezdése szövegének a jelentése támasztja alá,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0032"><P>Az uniós intézkedések értelmezése szempontjából releváns szabályok áttekintésére vonatkozóan lásd például a <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>Pinckernelle</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványom (<NO.CASE>C‑535/15</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:996">EU:C:2016:996</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0034">34</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0070">70.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> hanem az megfelel a 93/13 irányelvnek az egyik preambulumbekezdésében említett céljának is, mely rendelkezés a vásárlóknak és a fogyasztóknak <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0030" REF.END="QE0030"/>az egyoldalú <HT TYPE="ITALIC">szabvány</HT>szerződésekkel<QUOT.END REF.START="QS0030" CODE="201D" ID="QE0030"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0033"><P>Kiemelés tőlem.</P></NOTE> szembeni védelmére utal. Ezenfelül egy másik preambulumbekezdés a tagállami jog szerinti, <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0031" REF.END="QE0031"/>olyan szerződési feltételek<QUOT.END REF.START="QS0031" CODE="201D" ID="QE0031"/> elleni eljárásindítási lehetőségekre hivatkozik, <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0032" REF.END="QE0032"/>amelyeket a fogyasztókkal kötendő szerződésekben történő általános használatra dolgoztak ki<QUOT.END REF.START="QS0032" CODE="201D" ID="QE0032"/>.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0034"><P>Kiemelés tőlem.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0055"><NO.P>55.</NO.P><TXT>Azt javaslom tehát, hogy a Bíróság az 1. kérdésre azt a választ adja, hogy az olyan, jogalkotási beavatkozás keretében előírt szerződési feltétel, amely <HT TYPE="ITALIC">ex tunc</HT> hatállyal fenntartja az árfolyamkockázatnak a fogyasztóra terhelését, nem tekinthető <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0033" REF.END="QE0033"/>egyedileg megtárgyaltnak<QUOT.END REF.START="QS0033" CODE="201D" ID="QE0033"/> a 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">B.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A 2. kérdésre adandó válasz</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0056"><NO.P>56.</NO.P><TXT>A 2. kérdésével a kérdést előterjesztő nemzeti bíróság arra vár választ, hogy a magyar jogalkotó által a Kásler ítélet és annak a Kúria 2/2014. Polgári jogegységi határozatában<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0035"><P>Lásd a fenti 5. lábjegyzetet.</P></NOTE> való alkalmazása alapján kihirdetett DH1 és DH3 törvényben foglalt kiigazító rendszer a 93/13 irányelv 1. cikk (2) bekezdése értelmében olyan <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0034" REF.END="QE0034"/>feltételnek<QUOT.END REF.START="QS0034" CODE="201D" ID="QE0034"/> minősül‑e, amely <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0035" REF.END="QE0035"/>kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket tükröz<QUOT.END REF.START="QS0035" CODE="201D" ID="QE0035"/>, és így <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0036" REF.END="QE0036"/>nem tartoz[ik] az ebben az irányelvben előírt rendelkezések hatálya alá<QUOT.END REF.START="QS0036" CODE="201D" ID="QE0036"/>.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0057"><NO.P>57.</NO.P><TXT>Arra a következtetésre jutottam, hogy az alapeljárás tárgyát képező kiigazító intézkedéseket a 93/13 irányelv hatálya alól nem zárja ki annak 1. cikkének (2) bekezdése. Megállapításom az alábbi indokokon alapszik.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0058"><NO.P>58.</NO.P><TXT>Először is elismerem, hogy a Bíróság megállapította, hogy a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében előírt kizárás két feltétel együttes fennállásától függ. Egyrészről a szerződési feltételnek törvényi vagy rendeleti rendelkezést kell tükröznie, másrészről e jogszabályi rendelkezésnek kötelező érvényűnek kell lennie.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0036"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170920">2017. szeptember 20‑i</DATE> <NAME.CASE>Andriciuc</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑186/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:703">EU:C:2017:703</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0028">28.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> Ezért annak megállapítása érdekében, hogy valamely szerződési feltétel kizárt‑e a 93/13 irányelv hatálya alól, a nemzeti bíróság feladata annak vizsgálata, hogy e feltétel a nemzeti jog olyan rendelkezéseit tükrözi‑e, amelyek a szerződő felek között azok választásától függetlenül alkalmazandók, vagy olyan kiegészítő jellegű rendelkezéseket, amelyek automatikusan, vagyis a felek között létrejött ilyen irányú eltérő megállapodás hiányában alkalmazandók.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0037"><P>Uo., 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat. További példaként lásd a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170126">2017. január 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Banco Primus</NAME.CASE> ítéletet (<NO.CASE>C‑421/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:60">EU:C:2017:60</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0069">69</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0070">70.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="12"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0059"><NO.P>59.</NO.P><TXT>Azt is megjegyzem azonban, hogy a Bíróság megállapította, hogy a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében foglalt kivételt szigorúan kell értelmezni.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0038"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170920">2017. szeptember 20-i</DATE> <NAME.CASE>Andriciuc</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑186/16</NO.CASE>,<NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:703">EU:C:2017:703</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0031">31.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> Így bár a DH1 és DH3 törvény az alapeljárásban a felek választásától függetlenül alkalmazandó, amint azt a felperesek írásbeli észrevételei említik, e törvények nem voltak hatályban a <DATE ISO="20080215">2008. február 15‑i</DATE> szerződés megtárgyalásakor.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0039"><P>Ebben az értelemben az alapeljárás tekintetében releváns tények eltérnek az azon egyéb ügyeket jellemző tényektől, amelyekben a 93/13 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének értelmezése volt kérdéses. Lásd például: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130321">2013. március 21‑i</DATE> <NAME.CASE>RWE Vertrieb</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑92/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:180">EU:C:2013:180</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140910">2014. szeptember 10‑i</DATE> <NAME.CASE>Kušionová</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑34/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2189">EU:C:2014:2189</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170920">2017. szeptember 20‑i</DATE> <NAME.CASE>Andriciuc</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑186/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:703">EU:C:2017:703</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0060"><NO.P>60.</NO.P><TXT>A Bíróság továbbá hangsúlyozta, hogy a 93/13 irányelv szabályainak az alkalmazása alóli kizárás célját az igazolja, hogy joggal feltételezhető, hogy a nemzeti jogalkotó meghatározott szerződések feleit illető jogok és kötelezettségek összességére nézve egyensúlyt teremtett.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0040"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130321">2013. március 21‑i</DATE> <NAME.CASE>RWE Vertrieb</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑92/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:180">EU:C:2013:180</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0028">28.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0061"><NO.P>61.</NO.P><TXT>Ez a feltételezés nem alkalmazható az olyan törvényi rendelkezések esetében, amelyeket a releváns szerződés megkötésének időpontját követően, <HT TYPE="ITALIC">és</HT> kifejezetten a 93/13 irányelvvel való összeegyeztethetetlenséget megállapító bírósági határozat végrehajtása céljából fogadtak el, ami az iratok alapján az alapeljárásban vitathatatlanul teljesülni látszik. Amint az a fenti 45–50. pontban kifejtésre került, a Bíróságnak az uniós jogi rendelkezéseket értelmező ítéletei e rendelkezések hatálybalépésétől alkalmazandóak, kivéve ha azok joghatásait a Bíróság időben korlátozta, míg ezen ítéletek tagállami bíróságok előtti érvényesítése megköveteli a tagállami eljárásjogi szabályoknak való megfelelést, amelyekre a tényleges érvényesülés, valamint az egyenértékűség elve alkalmazandó. Amint a fentiekben már megállapításra került, a 93/13 irányelv kontextusában a 6., a 7. és a 8. cikk gyakran releváns ennek gyakorlásához, mivel e cikkek a fogyasztói jogok ezen irányelv szerinti védelme érdekében a tagállamok által biztosítandó kiigazítást szabályozzák.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0062"><NO.P>62.</NO.P><TXT>A Bíróságnak ugyanis már volt alkalma arra, hogy értékelje tagállami (törvényi) kiigazító rendelkezéseknek a 93/13 irányelv 6. és 7. cikkével, valamint a tényleges érvényesülés és az egyenértékűség elvével való összeegyeztethetőségét olyan körülmények között, melyek esetében e törvényi rendelkezéseket a Bíróságnak a 93/13 irányelvet értelmező határozatára válaszul hirdették ki. Ezek az ügyek nem tartalmaznak elemzést arra vonatkozóan, hogy a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése a releváns törvényi rendelkezéseket kizárja‑e az irányelv hatályából, valószínűleg azért, mert ezek a törvényi rendelkezések semmilyen értelmezés szerint nem voltak a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében vett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0037" REF.END="QE0037"/>[szerződési] feltételeknek<QUOT.END REF.START="QS0037" CODE="201D" ID="QE0037"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0041"><P>Lásd különösen a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20151029">2015. október 29‑i</DATE> <NAME.CASE>BBVA</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑8/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:731">EU:C:2015:731</NO.ECLI>) <REF.NP.ECR REF="NP0021">21.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0023">23.</REF.NP.ECR> pontját</REF.DOC.ECR>. <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0038" REF.END="QE0038"/>Az ezen ítélkezési gyakorlatnak való megfelelés érdekében – konkrétabban a [<REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130314">2013. március 14-i</DATE> <NAME.CASE>Aziz</NAME.CASE> ítélet] (<NO.CASE>C‑415/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:164">EU:C:2013:164</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>) meghozatala folytán – az 1/2013. törvény módosította többek között a polgári perrendtartásról szóló törvénynek a jelzálogjoggal terhelt vagyontárgyakra vezetett végrehajtási eljárásról szóló cikkeit. Ekképpen az 1/2013. törvény hatálybalépését követően indított eljárások során a végrehajtás alá vont személynek valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellegére alapított és a végrehajtást elrendelő aktus kézbesítésétől számított tíznapos rendes határidőn belül emelt kifogása ezentúl lehetővé teszi a jelzálogjog érvényesítése iránti eljárásnak a járulékos kifogás elbírálásáig történő felfüggesztését. […] Meg kell vizsgálni, hogy a Bíróságnak többek között az [Aziz ítélete] […] óta kifejlesztett ítélkezési gyakorlatában értelmezett 93/13 irányelv ellentétes‑e, és adott esetben milyen mértékben, a spanyol jogalkotó által elfogadott és az 1/2013. törvénybe illesztett, határidőkre vonatkozó átmeneti mechanizmussal.<QUOT.END REF.START="QS0038" CODE="201D" ID="QE0038"/> Lásd továbbá például: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140717">2014. július 17‑i</DATE> <NAME.CASE>Sánchez Morcillo és Abril García</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑169/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2099">EU:C:2014:2099</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150121">2015. január 21‑i</DATE> <NAME.CASE>Unicaja Banco és Caixabank</NAME.CASE> (<NO.CASE>C‑482/13, C‑484/13, C‑485/13, és C‑487/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:21">EU:C:2015:21</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170126">2017. január 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Banco Primus</NAME.CASE> ítélet, <NO.CASE>C‑421/14</NO.CASE> (, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:60">EU:C:2017:60</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> tekinthetőek. Ugyanakkor ez valószínűleg az elsődleges uniós jogban az EUSZ 19. cikk által a tagállamok számára előírt azon egyértelmű kötelezettség függvénye is volt, amely szerint azok <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0039" REF.END="QE0039"/>megteremtik azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek.<QUOT.END REF.START="QS0039" CODE="201D" ID="QE0039"/></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0063"><NO.P>63.</NO.P><TXT>Mivel a DH1 és a DH3 törvény érinti a szerződési feltételek lényegét (például azt, hogy melyik félnek kell viselnie az árfolyamkockázatot), ellentétben a Bíróságnak az alapeljárás tényállására vonatkozó Kásler ítélete alapján alkalmazandó szankciókkal és eljárásjogi szabályokkal, az ilyen lényeges tényező olyan szorosan kötődik a DH1 és a DH3 törvényre vonatkozó, a 93/13 irányelv 6. és 7. cikkének,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0042"><P>Lásd a nemrég meghozott, <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170126">2017. január 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Banco Primus</NAME.CASE> ítéletet (<NO.CASE>C‑421/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:60">EU:C:2017:60</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0071">71</REF.NP.ECR>–<REF.NP.ECR REF="NP0074">74.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> valamint a tényleges érvényesülés és az egyenértékűség elvének való megfelelésre<?PAGE NO="13"?> vonatkozó követelményekhez, hogy az szinte elválaszthatatlan e követelményektől. Ezenfelül a 93/13 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének olyan értelmezése, amely szerint a DH1‑hez és a DH3‑hoz hasonló jogszabályok az e rendelkezésben előírt kizárás hatálya alá tartoznak, mentesítené a bírósági felülvizsgálat alól a Bíróságnak a valamely nemzeti jogszabályt vagy gyakorlatot a 93/13 irányelvvel összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozatára adott tagállami jogalkotói választ.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0064"><NO.P>64.</NO.P><TXT>Az ilyen értelmezés tehát a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdését összeegyeztethetetlenné tenné az uniós politikákra vonatkozó azon követelménnyel, amely szerint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 38. cikke értelmében biztosítani kell a fogyasztók védelmének magas szintjét, amely követelmény legalábbis útmutatás a 93/13 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének értelmezéséhez.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0043"><P>Wahl főtanácsnok a Pohotovost ügyre vonatkozó indítványában (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑470/12</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:844">EU:C:2013:844</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0066">66.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) azt az álláspontot képviseli, hogy a Charta 38. cikke inkább a Charta 52. cikkének (5) bekezdése szerinti elv, mint jog.</P></NOTE> Az ilyen értelmezés továbbá ellentétes lenne a hatékony bírói jogvédelemhez való joggal, melyet a Charta 47. cikke ír elő<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0044"><P>Lásd a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140910">2014. szeptember 10‑i</DATE> <NAME.CASE>Kušionová</NAME.CASE> ítéletet (<NO.CASE>C‑34/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:2189">EU:C:2014:2189</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0047">47.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), amelyben a Bíróság megállapította, hogy a Charta 38. és 47. cikkében előírt <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0040" REF.END="QE0040"/>kötelezettségek érvényesek a 93/13 irányelv végrehajtására is<QUOT.END REF.START="QS0040" CODE="201D" ID="QE0040"/>.</P></NOTE>, amely az egyénekre olyan jogokat ruház, amelyekre a tagállami bíróságok előtt hivatkozhatnak, ideértve a magánszemélyek közötti jogviták kontextusát.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0045"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180417">2018. április 17-i</DATE> <NAME.CASE>Egenberger</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑414/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:257">EU:C:2018:257</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0070">70.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0082">82.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>). A Bíróság a 82. pontban megállapította, hogy <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0041" REF.END="QE0041"/>az a nemzeti bíróság, amely előtt két magánszemély közötti jogvita tárgyában indítottak eljárást, abban az esetben, ha nincs lehetősége a nemzeti jognak [a szóban forgó irányelvvel] összhangban történő értelmezésére, köteles hatáskörén belül biztosítani a jogalanyoknak a Charta 21. és 47. cikkéből eredő jogvédelmét, és garantálni e cikkek teljes érvényesülését, adott esetben mellőzve minden azokkal ellentétes nemzeti rendelkezés alkalmazását<QUOT.END REF.START="QS0041" CODE="201D" ID="QE0041"/>.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0065"><NO.P>65.</NO.P><TXT>Végezetül a 93/13 irányelv 1. cikke (2) bekezdésének a puszta szövegen alapuló jelentése nem nyújt jelentős segítséget a jelentésének a meghatározásához, és az 1. cikk (2) bekezdésének a célja, mely a preambulumából kitűnik, nem tekinthető számottevő útmutatásnak azt érintően, hogy e rendelkezés alkalmazandó‑e azokra a szerződési feltételekre, amelyeket törvény a releváns szerződés megkötése <HT TYPE="ITALIC">után</HT> ír elő, <HT TYPE="ITALIC">és</HT> abból a célból, hogy a tagállami jogot a 93/13 irányelvvel összhangba hozza. A rendelkezés keletkezése azonban arra utal, hogy annak célja annak biztosítása, hogy a tagállamok bevezethessenek vagy fenntarthassanak az irányelv védelmi rendelkezésein túlmenő szabályokat,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0046"><P>Lásd Trstenjak főtanácsnok <REF.DOC.ECR><NAME.CASE>RWE Vertrieb</NAME.CASE> ügyre vonatkozó indítványát (<NO.CASE>C‑92/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2012:566">EU:C:2012:566</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0042">42.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), amely a Gazdasági és Szociális Bizottságnak a jogalkotási eljárásba való beavatkozására hivatkozik.</P></NOTE> de ne csökkenthessék az e rendelkezések által biztosított védelmet, és az egyik főtanácsnok megjegyezte, hogy az 1. cikk (2) bekezdésében foglalt kivételt <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0042" REF.END="QE0042"/>olyan szabványosított szerződések szabályozására szánták, amelyek tartalmát a nemzeti jogalkotó nemzeti törvényi vagy rendeleti rendelkezésekkel <HT TYPE="ITALIC">már</HT> szabályozta, és ennek során jogszabállyal <HT TYPE="ITALIC">már</HT> elvégezte valamennyi szerződéses fél jogos érdekeinek kiegyensúlyozott mérlegelését.<QUOT.END REF.START="QS0042" CODE="201D" ID="QE0042"/><NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0047"><P>Uo., 47. pont (kiemelés tőlem). A főtanácsnok az Európai Bizottság <DATE ISO="19840214">1984. február 14‑i</DATE> első vitairatára (COM(84) 55 végleges) hivatkozik.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0066"><NO.P>66.</NO.P><TXT>Ez megfelel annak az általános szabálynak is, amely szerint valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellegét a szerződéskötés időpontjában kell megítélni,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0048"><P>Lásd például a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150121">2015. január 21‑i</DATE> <NAME.CASE>Unicaja Banco és Caixabank</NAME.CASE> ítéletet (<NO.CASE>C‑482/13, C‑484/13, C‑485/13 és C‑487/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:21">EU:C:2015:21</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0037">37.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> és hajlok arra, hogy egyetértsek azzal az észrevétellel, amely szerint nem megengedett <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0043" REF.END="QE0043"/>a szerződési egyensúly<QUOT.END REF.START="QS0043" CODE="201D" ID="QE0043"/> felborítása <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0044" REF.END="QE0044"/>valamely állami hatóságnak a szerződés megkötését követő beavatkozása<QUOT.END REF.START="QS0044" CODE="201D" ID="QE0044"/> útján,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0049"><P>Wahl főtanácsnok Kásler ügyre vonatkozó indítványa (<REF.DOC.ECR><NO.CASE>C‑26/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:85">EU:C:2014:85</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0105">105.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> kivéve ha e beavatkozás a tagállami jogot a 93/13 irányelvvel összhangba hozza, vagy a 93/13 irányelv 8. cikkében előírt, maximális fogyasztóvédelemre vonatkozó korlátokat nem lépi túl.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0050"><P>Lásd a fenti 30. lábjegyzetet.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0067"><NO.P>67.</NO.P><TXT>Azt javaslom tehát, hogy a Bíróság a 2. kérdésre azt a választ adja, hogy az alapügy körülményei között az olyan feltétel, amely jogalkotási beavatkozás eredményeként került a szerződésbe, és amely <HT TYPE="ITALIC">ex tunc</HT> hatállyal fenntartja az árfolyamkockázatnak a fogyasztóra terhelését, nem <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0045" REF.END="QE0045"/>tükröz kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket<QUOT.END REF.START="QS0045" CODE="201D" ID="QE0045"/> a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><?PAGE NO="14"?><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">C.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A 3. kérdésre adandó válasz</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0068"><NO.P>68.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő nemzeti bíróság a 3. kérdésével arra vár választ, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése, és az abban foglalt, a szerződési feltételek <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0046" REF.END="QE0046"/>világos és érthető<QUOT.END REF.START="QS0046" CODE="201D" ID="QE0046"/> jellegére vonatkozó követelmény feljogosítja‑e a fogyasztót arra, hogy részletes információban részesüljön az őt terhelő, olyan kockázatról, amely a pénzügyi intézmény számára ismert, vagy amelyhez az árfolyamkockázat viselését érintően a szerződéskötéskor hozzáférhetett, vagy e követelmény teljesül a fogyasztóval közölt, a fenti 18. pontban ismertetett feltétellel.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0051"><P>A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében említett feltételek csak akkor mentesülnek a tisztességtelen jellegükre vonatkozó vizsgálat alól, ha az illetékes nemzeti bíróság eseti vizsgálat alapján arra a megállapításra jut, hogy azokat e rendelkezés szerint <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0047" REF.END="QE0047"/>világosan és érthetően<QUOT.END REF.START="QS0047" CODE="201D" ID="QE0047"/> fogalmazták meg. Lásd a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170920">2017. szeptember 20‑i</DATE> <NAME.CASE>Andriciuc</NAME.CASE> ítéletet (<NO.CASE>C‑186/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:703">EU:C:2017:703</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0043">43.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).</P></NOTE> A felperesek e tekintetben azokat a makrogazdasági információkat hangsúlyozzák, amelyek állításuk szerint az alperesek birtokában vannak, és az alperesek azon kötelezettségét, hogy ezeknek az árfolyam‑mechanizmusokra gyakorolt hatásait elmagyarázzák.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0069"><NO.P>69.</NO.P><TXT>Az alperesek írásbeli észrevételei szerint a Kúria 2/2014. polgári jogegységi határozata,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0052"><P>A fenti 5. lábjegyzet.</P></NOTE> amely kötelező a kérdést előterjesztő nemzeti bíróságra, már kidolgozta az annak megállapítására vonatkozó kritériumokat, hogy az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó szerződési feltételek világosak és érthetőek‑e.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0070"><NO.P>70.</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő nemzeti bíróságnak kell eldöntenie, hogy az egyedi feltételek a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében világosak és érthetőek‑e.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0053"><P>A Bíróság <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180222">2018. február 22‑i</DATE> <NAME.CASE>ERSTE Bank Hungary</NAME.CASE> végzése (<NO.CASE>C‑126/17</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:107">EU:C:2018:107</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0027">27.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>), amely a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170920">2017. szeptember 20‑i</DATE> <NAME.CASE>Andriciuc</NAME.CASE> ítéletre (<NO.CASE>C‑186/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:703">EU:C:2017:703</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0022">22.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>) hivatkozik.</P></NOTE> E bíróságnak a Bíróság Kásler ítéletén kívül figyelembe kell vennie a Kúria releváns határozatait, a szerződési feltételek világos és érthető jellegének az értékelésére vonatkozó, a Bíróság ítélkezési gyakorlatában meghatározott, és a <DATE ISO="20170920">2017. szeptember 20‑i</DATE> Andriciuc ítélet 43–50. pontjában teljes mértékben kifejtett kritériumokat.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0054"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170920">2017. szeptember 20‑i</DATE> <NAME.CASE>Andriciuc</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑186/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:703">EU:C:2017:703</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>). Az Andriciuc ítéletet megelőző, átláthatóságra vonatkozó fő ítéletek többek között a következők voltak: <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130321">2013. március 21‑i</DATE> <NAME.CASE>RWE Vertieb</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑92/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:180">EU:C:2013:180</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20140430">2014. április 30‑i</DATE> <NAME.CASE>Kásler</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑26/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2014:282">EU:C:2014:282</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150226">2015. február 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Matei</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑143/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:127">EU:C:2015:127</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150423">2015. április 23‑i</DATE> <NAME.CASE>Van Hove</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑96/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:262">EU:C:2015:262</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>); <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150709">2015. július 9‑i</DATE> <NAME.CASE>Bucura</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑348/14</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:447">EU:C:2015:447</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>). Az Andriciuc ítéletet követően lásd többek között a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20180222">2018. február 22‑i</DATE> <NAME.CASE>Erste Bank Hungary</NAME.CASE> végzést (<NO.CASE>C‑126/17</NO.CASE>, nem tették közzé, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2018:107">EU:C:2018:107</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0071"><NO.P>71.</NO.P><TXT>Amint a Bíróság az Andriciuc ítéletben megállapította, <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0048" REF.END="QE0048"/>a nemzeti bíróság feladata annak megvizsgálása, hogy az eladó vagy szolgáltató az érintett fogyasztók rendelkezésére bocsátotta‑e az ahhoz szükséges valamennyi releváns információt, hogy e fogyasztók felmérhessék [a releváns] feltételnek a pénzügyi kötelezettségeikre gyakorolt gazdasági következményeit<QUOT.END REF.START="QS0048" CODE="201D" ID="QE0048"/>,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0055"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20170920">2017. szeptember 20‑i</DATE> <NAME.CASE>Andriciuc</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑186/16</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2017:703">EU:C:2017:703</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0050">50.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> ideértve a kölcsönfelvevő lakóhelye szerinti tagállam fizetőeszköze súlyos leértékelődésének és a külföldi kamatlábak emelkedésének a törlesztőrészletekre gyakorolt hatását.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0056"><P>Uo., 49. pont. A Bíróság az Európai Rendszerkockázati Testület <DATE ISO="20110921">2011. szeptember 21‑i</DATE> ajánlására (<REF.DOC.OJ COLL="C" NO.OJ="342" PAGE.FIRST="1" DATE.PUB="2011">HL 2011. C 342., 1. o.</REF.DOC.OJ>) hivatkozik.</P></NOTE> Az eladónak vagy szolgáltatónak fel kell hívnia a figyelmet az átváltási árfolyam lehetséges változásaira és a kölcsönnel összefüggő kockázatokra,<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0057"><P>Uo., 50. pont.</P></NOTE> és közölnie kell azon mechanizmus konkrét működését is, amelyre az érintett feltétel utal, valamint az e mechanizmus és a többi feltételben előírt mechanizmus közötti viszonyt.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0058"><P>Uo., 45. pont.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="15"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0072"><NO.P>72.</NO.P><TXT>A felperesek továbbá az írásbeli észrevételükben azzal érvelnek, hogy a DH1 és a DH3 törvény nem felel meg a tényleges érvényesülés és az egyenértékűség elvének, valamint a 93/13 irányelv 6. cikkének, mivel a jogalkotó a fogyasztóra terhelte az árfolyamkockázatot anélkül, hogy a világosság és az átláthatóság követelményét mérlegelte volna. A teljesség kedvéért megjegyzem, hogy az ügy irataiban nem áll rendelkezésre kellő információ ahhoz, hogy a felperesek érvelésének ezen vonatkozásait érintően következtetéseket lehessen levonni, akár az átláthatóság kontextusában, akár egyéb összefüggésekben.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0073"><NO.P>73.</NO.P><TXT>A harmadik kérdést illetően tehát a kérdést előterjesztő nemzeti bíróságnak kell a szerződés hátterét jellemző valamennyi körülmény és a Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján eldöntenie, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése, és az abban foglalt, <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0049" REF.END="QE0049"/>világos és érthető<QUOT.END REF.START="QS0049" CODE="201D" ID="QE0049"/> jellegre vonatkozó követelmény alapján a kölcsönt nyújtóknak közölniük kell‑e a fogyasztókkal a szerződéskötéskor rendelkezésükre álló releváns pénzügyi információkat, ideértve a releváns makrogazdasági adatokat, és el kell‑e magyarázniuk az árfolyam‑mechanizmusokra gyakorolt hatásaikat.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">D.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">A 4. kérdésre adandó válasz</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0074"><NO.P>74.</NO.P><TXT>Amint az a fenti 41–44. pontban kifejtésre került, a 4. kérdést úgy kell értelmezni, mint amely annak megtudakolására irányul, hogy a szerződéskötést sok évvel követő jogalkotási beavatkozás (amelyet a kérdést előterjesztő nemzeti bíróság a fogyasztó szempontjából előreláthatatlan fejlemények tart) hogyan hat az alpereseket a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése alapján terhelő átláthatósági kötelezettségekre.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0075"><NO.P>75.</NO.P><TXT>A 93/13 irányelv 3. cikkének (3) bekezdése értelmében a 93/13 irányelv melléklete tartalmazza azoknak a feltételeknek a jelzésszerű és nem teljes felsorolását, amelyek tisztességtelennek tekinthetők. Az 1. pont i) alpontja azokra a feltételekre hivatkozik, amelyek <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0050" REF.END="QE0050"/>a fogyasztót visszavonhatatlanul kötelezik olyan feltételek vonatkozásában, amelyek alapos megismerésére nem volt tényleges lehetősége a szerződés megkötése előtt<QUOT.END REF.START="QS0050" CODE="201D" ID="QE0050"/>, de az előzetes döntéshozatal iránti kérelem nem tartalmaz magyarázatot arra, hogy a melléklet ezen része miért relevánsabb, mint a többi, jóllehet a melléklet 1. pontjának j) és l) alpontját, valamint 2. pontjának b) és d) alpontját a Bíróság az átláthatóság kontextusában szintén értelmezte.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0059"><P><REF.DOC.ECR><DATE ISO="20150226">2015. február 26‑i</DATE> <NAME.CASE>Matei</NAME.CASE> ítélet (<NO.CASE>C‑143/13</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2015:127">EU:C:2015:127</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0074">74.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>).</P></NOTE></TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0076"><NO.P>76.</NO.P><TXT>Ezért azt javaslom, hogy a Bíróság a 4. kérdésre azt a választ adja, hogy amennyiben későbbi tagállami jogalkotási beavatkozás nem orvosolta a feltételek világosságával és átláthatóságával kapcsolatos tisztességtelenséget, amint azt a 93/13 irányelv előírja, az ilyen feltételeknek az e kötelezettségnek való megfelelését a szerződéskötés időpontjától kell meghatározni.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="2"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">E.</HT></HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD"><HT TYPE="ITALIC">Az 5. kérdésre adandó válasz</HT></HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0077"><NO.P>77.</NO.P><TXT>Az 5. kérdés a tagállami bíróságok arra vonatkozó jogkörét érinti, hogy az adott szerződés valamennyi feltételének tisztességtelenségét hivatalból vizsgálják.</TXT></NP.ECR><NP.ECR IDENTIFIER="NP0078"><NO.P>78.</NO.P><TXT>Ez a kötelezettség a Bíróság következetes ítélkezési gyakorlata alapján egyértelmű. Hangsúlyozom azonban, hogy a tagállami bíróságok arra vonatkozó kötelezettsége, hogy a 93/13 irányelv alapján valamennyi szerződési feltétel tisztességtelenségét hivatalból vizsgálják, csak abban az esetben hatásos, ha valamennyi releváns jogi és ténybeli elem a rendelkezésükre áll.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0060"><P>Lásd például a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130314">2013. március 14‑i</DATE> <NAME.CASE>Aziz</NAME.CASE> ítéletet (<NO.CASE>C‑415/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:164">EU:C:2013:164</NO.ECLI>, <REF.NP.ECR REF="NP0046">46.</REF.NP.ECR> és <REF.NP.ECR REF="NP0047">47.</REF.NP.ECR> pont</REF.DOC.ECR>, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) és a <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20130530">2013. május 30‑i</DATE> <NAME.CASE>Jőrös</NAME.CASE> ítéletet (<NO.CASE>C‑397/11</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2013:340">EU:C:2013:340</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>).</P></NOTE> A kötelezettséget ezenfelül érintheti a <HT TYPE="ITALIC">res judicata</HT> elve.<NOTE TYPE="FOOTNOTE" NUMBERING="ARAB" NUMBERING.CONTINUED="YES" NOTE.ID="E0061"><P>Lásd például a nemrég hozott, <REF.DOC.ECR><DATE ISO="20160218">2016. február 18‑i</DATE> <NAME.CASE>Finanmadrid EFC</NAME.CASE> ítéletet (<NO.CASE>C‑49/14</NO.CASE>, <NO.ECLI ECLI="ECLI:EU:C:2016:98">EU:C:2016:98</NO.ECLI></REF.DOC.ECR>). A Bíróság a 48. pontban megállapítja, hogy a <HT TYPE="ITALIC">res judicata</HT> tekintetében fennálló tagállami eljárásjogi autonómiára alkalmazandó az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elve.</P></NOTE></TXT></NP.ECR><?PAGE NO="16"?><NP.ECR IDENTIFIER="NP0079"><NO.P>79.</NO.P><TXT>Az 5. kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a nemzeti bíróság hivatalból köteles vizsgálni az irányelv hatálya alá tartozó szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, ezzel ellensúlyozván a fogyasztó és a kölcsönt nyújtó közötti egyenlőtlen helyzetet, amennyiben a rendelkezésére állnak az e feladathoz szükséges jogi és ténybeli elemek.</TXT></NP.ECR></GR.SEQ></GR.SEQ><GR.SEQ LEVEL="1"><TITLE><TI><NP><NO.P><HT TYPE="BOLD">V.</HT></NO.P><TXT><HT TYPE="BOLD">Végkövetkeztetés</HT></TXT></NP></TI></TITLE><NP.ECR IDENTIFIER="NP0080"><NO.P>80.</NO.P><TXT>Azt javaslom tehát, hogy a Bíróság a Fővárosi Ítélőtábla által előterjesztett kérdésekre a következőképpen válaszoljon:</TXT><P><LIST TYPE="ARAB"><ITEM><NP><NO.P>1)</NO.P><TXT>Az olyan, jogalkotási beavatkozás keretében előírt szerződési feltétel, amely az árfolyamkockázatot <HT TYPE="ITALIC">ex tunc</HT> hatállyal továbbra is a fogyasztóra terheli, nem tekinthető <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0051" REF.END="QE0051"/>egyedileg megtárgyaltnak<QUOT.END REF.START="QS0051" CODE="201D" ID="QE0051"/> a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>2)</NO.P><TXT>Az alapügy körülményei között az olyan feltétel, amely jogalkotási beavatkozás eredményeként került a szerződésbe, és amely <HT TYPE="ITALIC">ex tunc</HT> hatállyal fenntartja az árfolyamkockázatnak a fogyasztóra terhelését, nem <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0052" REF.END="QE0052"/>tükröz kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket<QUOT.END REF.START="QS0052" CODE="201D" ID="QE0052"/> a 93/13 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése értelmében.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>3)</NO.P><TXT>A kérdést előterjesztő nemzeti bíróságnak kell a szerződés hátterét jellemző valamennyi körülmény és a Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján eldöntenie, hogy a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése, és az abban foglalt, a szerződési feltételek <QUOT.START CODE="201E" ID="QS0053" REF.END="QE0053"/>világos és érthető<QUOT.END REF.START="QS0053" CODE="201D" ID="QE0053"/> jellegére vonatkozó követelmény alapján a kölcsönt nyújtóknak közölniük kell‑e a fogyasztókkal a szerződéskötéskor rendelkezésükre álló releváns pénzügyi információkat, ideértve a releváns makrogazdasági adatokat, és el kell‑e magyarázniuk az árfolyam‑mechanizmusokra gyakorolt hatásaikat.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>4)</NO.P><TXT>Amennyiben későbbi tagállami jogalkotási beavatkozás nem orvosolta a feltételek világosságával és átláthatóságával kapcsolatos tisztességtelenséget, amint azt a 93/13 irányelv előírja, az ilyen feltételeknek az e kötelezettségnek való megfelelését a szerződéskötés időpontjától kell meghatározni.</TXT></NP></ITEM><ITEM><NP><NO.P>5)</NO.P><TXT>A nemzeti bíróság hivatalból köteles vizsgálni az irányelv hatálya alá tartozó szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, ezzel ellensúlyozván a fogyasztó és a kölcsönt nyújtó közötti egyenlőtlen helyzetet, amennyiben a rendelkezésére állnak az e feladathoz szükséges jogi és ténybeli elemek.</TXT></NP></ITEM></LIST></P></NP.ECR></GR.SEQ></CONTENTS.CONCLUSION></CONCLUSION>