A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK Az antitröszt szabályok 1/2003/EK rendelet alapján történő érvényesítésének tíz éve: Eredmények és jövőbeli kilátások /* COM/2014/0453 final */
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI
PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK Az antitröszt szabályok 1/2003/EK rendelet
alapján történő érvényesítésének tíz éve:
Eredmények és jövőbeli kilátások
1.
Bevezetés
1.
Az 1/2003/EK rendelet[1]
alapvető reformot jelentett, amely teljesen átalakította az EUMSZ 101. és
102. cikkének (a továbbiakban: uniós versenyjog) alkalmazását. A rendelet a
teljes uniós versenyjog közvetlen alkalmazásán alapuló jogérvényesítési
rendszert vezetett be. A jogszabály az Európai Bizottság mellett a tagállami
versenyhatóságokat és a nemzeti bíróságokat is feljogosította az uniós
versenyjog összes vonatkozásának alkalmazására. A rendelet emellett a Bizottság
és a tagállami versenyhatóságok közötti szoros együttműködés új formáit
vezette be, különösen az Európai Versenyhatóságok Hálózata (a továbbiakban:
ECN) keretében. 2.
E közlemény az 1/2003/EK rendelet tíz évi
érvényesítésének értékelése céljából: (1) tényeken alapuló áttekintést nyújt a
Bizottság és a tagállami versenyhatóságok ezen időszak folyamán végzett
közjogi jogérvényesítéséről; valamint (2) megvizsgálja a tagállami
versenyhatóságok általi jogérvényesítés néhány alapvető részletét,
különösen az intézményi és eljárási kérdéseket, a jogérvényesítés további
erősítése céljából. A közlemény az azt kísérő, részletesebb
áttekintést nyújtó bizottsági szolgálati munkadokumentumokkal együtt
értelmezendő. 3.
A közlemény az 1/2003/EK rendelet ötéves
működéséről szóló jelentésre épül. Az említett közlemény
megállapította, hogy az új rendszer kedvezően járult hozzá az uniós
versenyjogi szabályok érvényesítésének megerősítéséhez, egyes kérdések
azonban további értékelést kívántak (például az eljárások és a bírságolási
jogkörök eltérései).[2]
2.
Az antitröszt szabályok 1/2003/EK rendelet alapján
történő érvényesítésének tíz éve
4.
Az 1/2003/EK rendelet szélesebb hatáskört
biztosított a Bizottságnak arra, hogy meghatározza saját prioritását, és
felhatalmazta arra, hogy több forrást fordítson az ügyek kivizsgálására és
vizsgálatok lefolytatására a piaci torzulások által sújtott legfontosabb
gazdasági ágazatokban, valamint az új ágazatokban jelentkező
versenyellenes magatartás azon kevésbé hagyományos formái esetében, amelyek
különösen fontosak lehetnek a fogyasztók számára. 5.
Az 1/2003/EK rendelet emellett megújított
végrehajtási jogkörökkel ruházta fel a Bizottságot – ideértve a
megerősített vizsgálati jogköröket és a kötelezettségvállalási
határozatokat – amelyeket rendszeresen alkalmaznak. 6.
Az új jogérvényesítési rendszer nagymértékben
támaszkodik a versenyhatóságok célzott, utólagos jogérvényesítési
intézkedéseire, valamint arra, ahogy a piaci szereplők maguk értékelik
magatartásuknak az uniós versenyjoggal való összeegyeztethetőségét. A
fentiek támogatása érdekében a Bizottság kiterjedt, általános iránymutatást
adott, hogy segítse a vállalkozásokat és a nemzeti jogérvényesítő
szerveket. A Bizottság már az 1/2003/EK rendelet hatálybalépésének
időpontjában elfogadott egy sor közleményt a tartalmi és eljárásjogi
kérdések széles körében. Ezt követően felülvizsgált csoportmentességi
rendeleteket és azokat kísérő iránymutatásokat fogadott el az EUMSZ 101.
cikkének a horizontális, a vertikális, és a
technológiatranszfer-megállapodásokra vonatkozó alkalmazásáról. A Bizottság
által nyújtott széles körű iránymutatás által megszabott keretek között ez
az önértékelési rendszer megfelelően működött, és az érdekeltek
komolyabb nehézségek nélkül igazodtak az új rendszerhez. A Bizottság ezenfelül
útmutatót adott ki az EUMSZ 102. cikkének a kizáró visszaélésre történő
alkalmazásával kapcsolatos prioritásairól. Emellett a bíróságok
meghatározásáról szóló új iránymutatást, új engedékenységi közleményt, a
kartellügyekben hozott vitarendezési közleményt, a
fizetőképtelenségről szóló tájékoztató közleményt, valamint az
antitröszt ügyek legjobb gyakorlatairól szóló közlemény fogadott el.[3] 7.
Az 1/2003/EK rendelet jelentős mértékben
erősítette az uniós versenyjog tagállami versenyhatóságok és nemzeti
bíróságok általi érvényesítését. A tagállami versenyhatóságok és a nemzeti
bíróságok nem pusztán jogkörrel rendelkeznek az uniós versenyjog teljes
körű alkalmazására, hanem kötelesek is ezt megtenni, ha a megállapodások
vagy magatartások befolyásolhatják a tagállamok közötti kereskedelmet. Az
említett változtatások komoly lendületet adtak az uniós versenyjog tagállami versenyhatóságok
általi érvényesítésének. A rendelet együttműködési eszközöket és
kötelezettségeket is bevezetett annak érdekében, hogy hatékony munkamegosztást
és eredményes együttműködést biztosítson az ügyek kezelése folyamán,
valamint elősegítse a koherens jogalkalmazást. E mechanizmusokra támaszkodva az ECN olyan sokrétű fórummá
fejlődött, amely az anyagi versenyjog alkalmazására vonatkozó
tapasztalatok cseréjére, valamint az eljárások és a szankciók közelítésére
szolgál. A nemzeti bíróságok lényeges szerepet játszanak az uniós versenyjog
magánjogi érvényesítésében. A Bizottság arra törekszik, hogy javítsa a nemzeti
bíróságok elé terjesztett magánjogi kártérítési keresetek hatékonyságát,
továbbá hamarosan sor kerül az antitrösztszabályok megsértésén alapuló
kártérítési keresetekről szóló irányelv elfogadására.[4] 8.
Mostanra sok jogérvényesítő szerv gondoskodik
az uniós versenyjog érvényesítéséről, ami azok sokkal szélesebb körű
alkalmazásához vezetett. A 2004. május 1. és 2013. december 31. közötti
időszakban figyelemreméltó ütemben bővült az uniós versenyjog
alkalmazása, a Bizottság (122) és a tagállami versenyhatóságok (655) közel 780
ügyben folytattak vizsgálatot. A tagállami versenyhatóságok jogérvényesítő
tevékenysége általában véve egymással összhangban fejlődött. Jogérvényesítő határozatok 2004.
május – 2013. december Bizottság: 122 || Tagállami versenyhatóságok: 665 || 9.
A Bizottság és a tagállami versenyhatóságok
kiemelten kezelték a legsúlyosabb és a legkárosabb versenyellenes
gyakorlatokat, különösen a kartelleket. Ezek teszik ki jogérvényesítési eseteik
jelentős hányadát. Tevékenységeik jelentős hányada emellett arra
irányult, hogy megszüntesse az erőfölénnyel való visszaéléseket a
liberalizált piacokon (például az energia, a távközlési és a közlekedési
piacokon), és különösen azoknak a gyakorlatoknak vessen véget, amelyek a
versenytársaknak az adott piacról történő kizárását célozzák. 10.
A Bizottság és a tagállami versenyhatóságok
figyelemreméltó közös jogérvényesítési eredményeit az alábbi szempontok szerint
elemeztük: (1) a kezelt jogsértések típusai; (2) azok az ágazatok, amelyekre a
jogérvényesítés összpontosított; valamint (3) az alkalmazott eljárástípusok. A
jogérvényesítési tevékenység jogsértések szerint 11.
A Bizottság előnyben részesítette a kartellek
– a legkárosabb versenyellenes jogsértés – elleni küzdelmet. Ez a Bizottság
jogérvényesítési tevékenységének közel 48%-át tette ki. A Bizottság és a
tagállami versenyhatóságok kidolgozták és kiigazították engedékenységi
programjaikat, amelyek fontos eszközt jelentenek a kartellek felderítésében,
valamint megerősítették a kartellek kivizsgálására vonatkozó
kapacitásaikat, különösen a digitális adatok hatékony gyűjtésére szolgáló
új technológiák és eszközök révén. 12.
A többi horizontális megállapodás a Bizottság
jogérvényesítési tevékenységének 15%-át teszi ki. A Bizottság olyan
gyakorlatokkal foglalkozott, amelyek jelentős hatást gyakorolnak a
fogyasztókra, mint például a versenytilalmi kikötések a távközlési ágazatban,
és a horizontális árrögzítés a pénzforgalmi szolgáltatások ágazatában. A
vertikális megállapodások a Bizottság tevékenységének 9%-át jelentik, és
felölelik az autógyárak és értékesítés utáni partnereik közötti versenyellenes
korlátozásokat, amelyek célja, hogy kizárják az értékesítés utáni piacról a
független javítóműhelyeket. 13.
A Bizottsághoz hasonlóan a tagállami
versenyhatóságok szintén a kartellekre összpontosították jogérvényesítési
tevékenységüket (27%). A tagállami versenyhatóságok emellett jelentős
számú, egyéb horizontális gyakorlattal szemben is felvették a küzdelmet (19%),
ideértve az eseti alapú információcserét, amikor az nem képezi a tágabb
kartell-megállapodás részét. A tagállami versenyhatóságok rendkívül aktívan
léptek fel a vertikális gyakorlatokkal szemben is (27%), különös tekintettel a
viszonteladási ár kikötésére, a kizárólagos forgalmazás és beszerzés
versenyellenes formáira, valamint a párhuzamos kereskedelem korlátozására. 14.
Ami az EUMSZ 102. cikkének alkalmazását illeti, ez
a Bizottság jogérvényesítési tevékenységének 20%-át teszi ki. A legnagyobb
hangsúlyt azok a versenykorlátozó magatartásformák kapják (84%), amelyek
kizárják a versenytársakat vagy korlátozzák a hatékony versenyt. A Bizottság az
olyan versenykorlátozó gyakorlatokkal küzd, mint az üzletkötés megtagadása, az
engedmények, a csomagban történő értékesítés, az árprés, valamint a
kizárólagossági záradékok, továbbá a kevésbé hagyományos formák, például
fizetés annak ellenében, hogy a versenytárs elhalassza termékek forgalmazását
vagy lemondjon arról. A Bizottság kizsákmányoló visszaéléseket, például a
túlzott árakat tartalmazó ügyekben kisebb gyakorissággal (16%) jár el. A
tagállami versenyhatóságok többsége szintén kilátásba helyezett, kizáró
visszaélésekkel kapcsolatos határozatokat (65%). Emellett nagy arányban léptek
fel olyan ügyekben, ahol kizáró és kizsákmányoló visszaélések is megvalósultak
(22%), valamint amelyek esetében kizárólag kizsákmányoló visszaélésekre került
sor (15%). A tagállami versenyhatóságok által vizsgált kizáró gyakorlatok
felölelik a hagyományos visszaélések teljes körét, valamint az olyan kevésbé
tipikus formákat, mint a versenytársak termékeinek becsmérlése. A tagállami
versenyhatóságok kizsákmányoló visszaélésekkel szemben indított eljárásai
kiterjednek az erőfölényben lévő energiatermelők túlzott
árazására, valamint a közös jogkezelő szervezetek túlzott tarifáira. A
jogérvényesítési tevékenység ágazatok szerint 15.
A Bizottság és a tagállami versenyhatóságok
jogérvényesítési tevékenységének ágazatok szerinti bontása azt mutatja, hogy –
bár e tevékenység a termékek és szolgáltatások széles körére kiterjedt – néhány
fontos ágazat kitüntetett szerepet kapott. Bizottság Tagállami
versenyhatóságok 16.
A Bizottság és a tagállami versenyhatóságok által
leginkább vizsgált szektorok az alapanyaggyártás és a feldolgozóipar (42,
illetve 92 határozat). Ez nagyrészt a kartellek elleni küzdelem kitüntetett
szerepét tükrözi, amelyeket leginkább ezekben az ágazatokban derítettek fel. 17.
A Bizottság és a tagállami versenyhatóságok
egyaránt nagy hangsúlyt fektettek a közelmúltban liberalizált ágazatokra,
illetve azokra a szektorokra, amelyeknek a verseny előtti megnyitása
folyamatban van. Ilyen például a távközlés, a média, az energia és a
közlekedés, amelyeket gyakran jellemez magas szintű piaci koncentráció
és/vagy erőfölényes piaci szereplők jelenléte. Az energiaszektorban született
a második legtöbb határozat (18, illetve 80 a Bizottság és tagállami
versenyhatóságok esetében). 18.
A tagállami versenyhatóságok különösen aktívan
léptek fel a közlekedési (69) és az élelmiszeripari (70) ágazatban. További
fontos jogérvényesítési terület a média (66), a távközlés (48), a fogyasztási
cikkek (42), az egyéb szolgáltatások (35), valamint a szabadfoglalkozások (31).
A Bizottság igen aktívan járt el az informatikai szektorban (12), ami fontos
szerepet játszik az uniós gazdaság növekedésében, és ahol sok szereplő
globális szinten tevékenykedik. A Bizottság fennmaradó 50 határozata 13
különböző ágazat között oszlott meg, amelyek közül az élelmiszeripar és a
kiskereskedelem szerepel a legnagyobb számban (8). A jogérvényesítési
tevékenység eljárások szerint 19.
A Bizottság és a tagállami versenyhatóságok
esetében egyaránt a tiltó határozatok jelentik az uniós versenyjog
érvényesítésének legfontosabb eszközét. A vitarendezési eljárás bevezetése
megkönnyítette a Bizottság számára a tiltó határozatok alkalmazását. Több
tagállamban szintén léteznek ilyen gyorsított eljárások. 20.
Az 1/2003/EK rendelet megerősített
jogérvényesítési eszköztárral ruházta fel a Bizottságot, nevezetesen
lehetővé tette számára olyan határozatok meghozatalát, amelyek a 9. cikk
szerint kötelezővé és kikényszeríthetővé teszik a felek által felajánlott
kötelezettségvállalásokat. Ezt a jogkört azóta szinte mindegyik tagállami
versenyhatóságra kiterjesztették, vagyis a tiltó és a kötelezettségvállalási
határozatok az ECN által alkalmazott legfontosabb eszközökké váltak. 21.
A kötelezettségvállalási határozatok
elsődleges célja a hatékony verseny megőrzése azáltal, hogy
megszüntetik a potenciálisan versenyellenes gyakorlatokat és biztosítják, hogy
az eredmények mielőbb érezhetők legyenek a piacon. A
kötelezettségvállalási határozatok lehetővé teszik, hogy fokozottabb
együttműködés alapján hamarabb eloszlassák a versennyel kapcsolatos
aggályokat. E határozatokat gyakran gyorsan átalakuló és/vagy a liberalizáció
folyamatában lévő piacokon fogadták el. A hatóság által választott konkrét
jogérvényesítési mód több tényezőn alapul. Tiltó határozat akkor fogadható
el, ha az ügyben bírságot kell kiszabni a korábbi magatartás szankcionálása
céljából, ha az egyetlen rendelkezésre álló korrekciós intézkedés a
versenyellenes magatartás megszüntetése, vagy ha egyértelmű jogi precedenst
kell szolgáltatni. Hasonlóképpen, a kötelezettségvállalási határozatok attól
függenek, hogy a felek hatékony, világos és pontos kötelezettségvállalásokat
ajánlanak-e fel. Kötelezettségvállalási
és tiltó határozatok Bizottság Tagállami
versenyhatóságok A nemzeti
bíróságokkal való együttműködés 22.
Az 1/2003/EK rendelet értelmében a nemzeti
bíróságok fontos szerepet játszanak az uniós versenyjog alkalmazásában. A
rendelet több mechanizmust irányoz elő a nemzeti bíróságok következetes
jogalkalmazásának elősegítésére. A 15. cikk szerint a tagállamok bíróságai
az uniós versenyjog alkalmazására vonatkozó kérdésekben kikérhetik a Bizottság
véleményét. A Bizottság 2004 és 2013 között 26 véleményt adott. A Bizottság
emellett amicus curiae minőségben részt vehet a nemzeti bírósági
eljárásokban. A Bizottság 13 alkalommal, nyolc tagállamban élt ezzel az
eszközzel. A rendelet olyan mechanizmust tartalmaz, amelynek keretében a
Bizottságot tájékoztatják a tagállami bíróságok ítéleteiről. E mechanizmus
azonban nem működött optimálisan.[5]
3.
A versenyjogi jogérvényesítés tagállami
versenyhatóságok általi erősítése: intézményi és eljárási kérdések
23.
Az 1/2003/EK rendelet alapvető változást
idézett elő az uniós versenyjog érvényesítésének módja tekintetében. Az
uniós versenyjog nagy mértékben vált az Unió egésze számára elfogadott „saját
joggá”. A tagállami versenyhatóságok az uniós versenyjog alkalmazásának
alapvető pillérévé váltak. Ez azt jelenti, hogy az ECN-ben végzett munka
egyre fontosabbá válik a következetes jogérvényesítés biztosításához, és ahhoz,
hogy az érdekeltek hozzájuthassanak a kiegyenlítettebb versenyfeltételek
előnyeihez. 24.
Tíz évi együttműködést követően
jelentős mértékű közeledés valósult meg a jogalkalmazás terén,
azonban az eltérések továbbra is fennmaradtak. Ezek főként a tagállami
versenyhatóságok intézményi helyzetének, valamint a nemzeti eljárások és
szankciók terén mutatkozó különbségeknek tudhatók be. Az 1/2003/EK rendelet – a
tényleges érvényesülés és az egyenértékűség uniós jogi elveire tekintettel
– nagyrészt nyitva hagyta ezeket a kérdéseket. 25.
Az Unió jövőbeni versenyjogi
jogérvényesítésének erősítése érdekében meg kell erősíteni a
tagállami versenyhatóságok intézményi helyzetét, ugyanakkor pedig gondoskodni
kell az uniós antitröszt szabályok megsértése esetén alkalmazott nemzeti
eljárások és szankciók további közelítéséről. Mindkét kérdés alapvető
fontosságú ahhoz, hogy valódi közös versenyjogi jogérvényesítési térség
alakuljon ki az Unión belül. Ez a közlemény meghatározza azokat a területeket,
amelyeken további előrehaladást kell elérni a jövőben. A
tagállami versenyhatóságok intézményi helyzete 26.
Az uniós jog nagymértékű rugalmasságot
biztosít a tagállamoknak versenyjogi szabályozásuk kialakítása terén. Az erre
vonatkozó konkrét uniós jogi előírások hiánya ellenére a tagállami
versenyhatóságok helyzete az önállóság és az eredményesség növekedése irányába
fejlődött. Sok tagállami jog kifejezett biztosítékokat tartalmaz a
tagállami versenyhatóságok függetlenségének és pártatlanságának garantálása
céljából. Például a közelmúltbeli ciprusi, írországi, görögországi és
portugáliai reformok megerősítették
a tagállami versenyhatóságok helyzetét.[6]
Az európai szemeszter keretében reformokat ajánlottak más tagállamok számára,
az intézményi helyzet és a tagállami versenyhatóságok erőforrásainak
megerősítése céljából.[7]
A Bizottság szoros figyelemmel kísérte azokat az eseteket, amikor a tagállami
versenyhatóságokat összevonták egyéb szabályozó szervezetekkel. A hatáskörök
ilyen összevonása nem eredményezheti a versenyjogi jogérvényesítés gyengülését,
vagy a versenyjogi felügyelet rendelkezésére bocsátott eszközök korlátozását. 27.
Az uniós versenyjog hatékony érvényesítéséhez a
tagállami versenyhatóságoknak feladataik ellátása során függetlenül kell
eljárniuk, és megfelelő forrásokkal kell rendelkezniük. E tekintetben
továbbra is mutatkoznak nehézségek, különösen a tagállami versenyhatóságok
kormányaikkal szembeni autonómiája, valamint az adott versenyhatóságok
vezetésének vagy döntéshozóinak kinevezése és felmentése tekintetében. A megfelelő
emberi és pénzügyi erőforrások biztosítása terén szintén kérdések merültek
fel. Ez tükröződik az az ECN hatékony intézmények folyamatos
szükségességéről szóló, hatósági vezetők által kidolgozott
állásfoglalásábanm amelyet azt követően fogadtak el, hogy több hatóság
forrásait csökkentették.[8]
Az állásfoglalás többek között azt hangsúlyozta, hogy megfelelő
infrastruktúrára és szakértői erőforrásokra van szükség. 28.
Ezenfelül további szempont, hogy a mostanáig elért
eredmények törékenyek, és bármikor visszafordíthatók. Ez szembeállítható a
kapcsolódó szakpolitikai területekkel, például a távközlési, az energia- és a
vasúti ágazatokkal, amelyeken az uniós jog már jelenleg is számos előírást
határoz meg a nemzeti felügyeleti hatóságok függetlensége, pénzügyi és emberi
erőforrásai tekintetében. 29.
Gondoskodni kell arról, hogy a tagállami
versenyhatóságok pártatlanul és függetlenül végezhessék feladataikat. Ezért
minimális garanciákra van szükség a tagállami versenyhatóságok és vezetőik
vagy irányító testületi tagjaik függetlenségének biztosításához, valamint
ahhoz, hogy e hatóságokat megfelelő emberi és pénzügyi erőforrásokkal
lássák el. Fontos kérdést jelent ebben a vonatkozásban a tagállami
versenyhatóságok költségvetési autonómiával rendelkező külön költségvetésének
biztosítása, a tagállami versenyhatóságok vezetőinek vagy irányító
testületi tagjainak kinevezésére vonatkozó, érdemeken alapuló, világos és
átlátható eljárások, annak garantálása, hogy felmentésre kizárólag a tagállami
versenyhatóság döntéshozatalától független, objektív indokok alapján kerülhet
sor, valamint a tagállami versenyhatóság vezetőire vagy irányító
testületére vonatkozó összeférhetetlenségi és összeegyeztethetetlenségi
szabályok. Az
eljárások közelítése 30.
Az uniós versenyjog tagállami versenyhatósági
alkalmazására vonatkozó eljárásokat nagyrészt a nemzeti jog szabályozza, az
uniós jog általános elveinek – különösen a tényleges érvényesülés és az
egyenértékűség elvének – megfelelően. Ez azt jelenti, hogy a
tagállami versenyhatóságok különböző eljárások alapján alkalmazzák az
uniós versenyjogot. 31.
Sok tagállam eljárásait kisebb-nagyobb mértékben
önként hozzáigazította az 1/2003/EK rendeletben a Bizottságra vonatkozóan
meghatározott eljárási szabályokhoz. Az ECN-en belüli multilaterális tevékenység
ösztönözte az eljárások további közelítését. A 2009-es jelentés eredményeképpen
2013-ban az ECN hét jogérvényesítési jogkörökről szóló ajánlását hagytak
jóvá.[9]
Az említett ajánlások célja, hogy olyan cselekvési eszközként szolgáljanak a
tagállami versenyhatóságok számára, amelyet felhasználhatnak a politikai
döntéshozókkal szemben, meggyőzve az utóbbiakat, hogy gondoskodjanak
hatékony versenyjogi eszköztárral való ellátásukról. 32.
Az Unión belül továbbra is fennállnak eltérések.
Bár a legtöbb tagállami versenyhatóság mára már ugyanazokkal a fontos
munkaeszközökkel rendelkezik, mint a Bizottság, egyes hatóságoknak még mindig
nincsenek olyan alapvető jogköreik, mint a nem üzleti helyiségek
átkutatásához való jog. Nem mindegyik tagállami versenyhatóságnak van explicit
jogköre a végrehajtási prioritások meghatározására, vagyis a kivizsgálandó
ügyek kiválasztására. Szintén különbségek mutatkoznak a vizsgálati jogkörök
terjedelme tekintetében, például előfordulhat, hogy a tagállami
versenyhatóságok rendelkeznek vizsgálati jogkörrel, de nem foglalhatnak le
helyiségeket vagy nem gyűjthetnek hatékonyan digitális bizonyítékokat.
Hasonlóképpen, minden tagállami versenyhatóság jogosult tiltó határozatot
hozni, de némelyik hivatal nem alkalmazhat strukturális intézkedéseket. Egyes
tagállami versenyhatóságok nem szankcionálhatják hatékonyan a
kötelezettségvállalási határozatok be nem tartását, vagy nem szerezhetnek
érvényt vizsgálati jogkörüknek. 33.
Az ECN ajánlásai a gyakorlatban nagyon hasznosak,
amennyiben azonban az eljárási különbségek a nemzeti jogrendszerekben és jogi
hagyományokban gyökereznek, az eljárások közelítése nem mindig érhető el
ilyen puha eszközök segítségével. Továbbá a konvergencia biztosítása terén
elért eredmények bármikor visszafordíthatók. Az eljárási szabályok eltérései
jogi költségeket és bizonytalanságot okoznak a több tagállamot érintő
tevékenységet folytató vállalkozásoknak. 34.
Gondoskodni kell arról, hogy átfogó és hatékony
jogkörök teljes skálája álljon valamennyi tagállami versenyhatóság
rendelkezésére. Fontos elemek az alapvető nyomozati jogkörök, a tagállami
versenyhatóságok joga a jogérvényesítési prioritások meghatározására, a
legfontosabb döntéshozatali jogkörök, valamint a nyomozati és döntéshozatali
jogkörök szerint előírt magatartás kikényszerítéséhez szükséges
jogérvényesítési és bírságolási hatáskörök. A
szankciók hatékonyságának fokozása a. Pénzbírságok 35.
Az uniós jog nem szabályozza és nem hangolja össze
az uniós antitröszt szabályok megsértése esetén alkalmazható szankciókat. A
tagállamok feladata, hogy hatékony, arányos és visszatartó erejű
szankciókat írjanak elő. Bármilyen szankciókat alkalmaz is egy ország,
általánosan elismert, hogy az antitröszt ügyekben történő jogérvényesítés
nem lehet hatékony, ha nincs lehetőség arra, hogy visszatartó hatású
kényszerítő/közigazgatási pénzbírságokat szabjanak ki a vállalkozásokra. 36.
A magas szintű önkéntes jogközelítés
megvalósulását az is elősegítette, hogy folyamatos figyelmet fordítottak a
hatékony bírságokra, és számos tagállami versenyhatóság hasonló alapvető
módszertant alkalmaz a bírságok megállapítására. Az eltérések továbbra is
megmaradtak a pénzbírságok kiszámításának alapjául szolgáló elvek – például a
bírság alapösszegének kiszámításához használt alap, valamint a súlyosság és az
időtartam figyelembevételének módja – tekintetében. 37.
Sürgetőbb problémát jelentenek a bírság
lehetséges címzettjeivel és a felelősséggel kapcsolatos alapvető
kérdések. Először is egy tagállamban jelenleg nem lehet visszatartó hatású
kényszerítő/közigazgatási bírságokat kiszabni a vállalkozásokra. Másrészt
a bírságok kiszámításánál alkalmazott „vállalkozás” alapvető fogalma nem
minden esetben áll összhangban a vállalkozás uniós jog szerinti – az Európai
Unió Bírósága által értelmezett – fogalmával, ami hatással lehet az anyavállalatok
felelősségének és a gazdasági jogutódlásnak a megállapítására. Ezenfelül
egyes tagállami versenyhatóságoknak még mindig nincs hatásköre a vállalkozások
társulásainak megbírságolására. Végezetül a vállalkozások üzleti forgalmára
vonatkozó, jogszabályban rögzített maximális értéket eltérően értelmezik
és alkalmazzák az egyes tagállamokban. Az említett eltérő típusok
rendkívül különböző eredményekhez vezethetnek a bírságok tekintetében;
előfordulhat, hogy ezek egy része nem éri el a kívánt visszatartó hatást. 38.
Ahhoz, hogy uniós antitröszt szabályok tovább
közeledjenek és hatékonyabbá váljanak az egész Unióban, gondoskodni kell arról,
hogy minden tagállami versenyhatóság tényleges jogkörökkel rendelkezzen arra,
hogy visszatartó erejű szankciókat szabjon ki a vállalkozásokra és a
vállalkozások társulásaira. Ezzel összefüggő fontos kérdés, hogy a
tagállami versenyhatóságok hatékony kényszerítő/közigazgatási bírságot
szabhassanak ki a vállalkozásokra és a vállalkozások társulásaira az uniós versenyjog
megsértése miatt; olyan alapvető bírságolási szabályokat alakítsanak ki,
amelyek figyelembe veszik a jogsértés súlyát és időtartamát, valamint
jogszabályban rögzített egységes maximális összeget írnak elő; továbbá –
az EU bíróságai állandó ítélkezési gyakorlatával összhangban – bírságot
lehessen kiszabni különösen olyan kérdésekben, mint az anyavállalatok
felelőssége és jogutódlása. Az e célokból meghozott intézkedéseknek helyes
egyensúlyt kell kialakítaniuk az alapvető bírságolási szabályok további
közelítése, valamint bírságok egyedi ügyekben történő kiszabáskor a
tagállami versenyhatóságokat megillető, megfelelő mértékű
rugalmasság között. b. Engedékenység 39.
Az ECN engedékenységi mintaprogram (a továbbiakban:
a mintaprogram)[10]
jól szemlélteti, hogy az ECN hogyan képes hatékony szakpolitikai eszközöket
kidolgozni. A mintaprogram felvázolja, hogy miként kell kidolgozni egy
korszerű engedékenységi programot. Ez jóformán az összes tagállamnak
és/vagy tagállami versenyhatóságnak komoly ösztönzést adott saját engedékenységi
politikájuk bevezetéséhez és fejlesztéséhez. Jelentős mértékű
összhang alakult ki a mintaprogrammal, és jelenleg is dolgoznak a mintaprogram
2012-ben elvégzett finomításainak végrehajtásán. 40.
A megfelelően kialakított engedékenységi
program alapvető eszközt jelent a legsúlyosabb jogsértésekkel – különösen
a titkos árrögzítő és piacfelosztó kartellekkel – szembeni jogérvényesítés
hatékonyságának fokozására. Mindazonáltal nem létezik olyan uniós szintű
előírás, hogy engedékenységi programot kell létrehozni, továbbá a példás
konvergenciaszint mindig megkérdőjelezhető. Gondoskodni kell az
engedékenységi programok eredményeinek megőrzéséről. c. A
vállalati engedékenységi programok és az egyénekre kiszabott szankciók közötti
összefüggések 41.
A tagállamok többsége előírja, hogy a
vállalkozásokra kiszabott bírságok mellett és azokon túl az egyéneket is
szankcionálni kell a versenyjog megsértéséért. Ha e rendszerek nem biztosítanak
engedékenységet azon vállalkozások alkalmazottainak, amelyek azt mérlegelik, hogy
vállalati engedékenységet kérelmeznek, az visszatarthatja őket attól, hogy
Unió-szerte együttműködjenek a hatóságokkal. Az alkalmazottakra irányuló
vizsgálatok és szankciók elrettenthetik a potenciális vállalati
kérelmezőket attól, hogy kérelmet nyújtsanak be. 42.
Jelenleg csak néhány országban létezik
megfelelő szabályozás, amely védelmet nyújt a vállalkozások
alkalmazottainak az egyénekre vonatkozó szankciókkal szemben, amennyiben a
tagállami versenyhatóság vagy az Európai Bizottság vállalati engedékenységi programja
keretében együttműködnek. Célszerű mérlegelni, hogy milyen
lehetőségek kínálkoznak a vállalati engedékenységi programok, valamint az
egyénekre kiszabható, tagállami szinten meglévő szankciók közötti
kölcsönhatás kezelésére.
4.
Következtetés
43.
Az 1/2003/EK rendelet átalakította a versenyjogi
jogérvényesítés helyzetét. A Bizottság, az ECN és a tagállami versenyhatóságok
eredményeinek gyümölcseként jelentős mértékben javult az uniós versenyjog
érvényesítése. A Bizottság komoly jogérvényesítési eredményekkel rendelkezik;
jelentős számú ügyet vizsgál ki és alapvető gazdasági ágazatokban
végez vizsgálatokat. Emellett iránymutatást nyújtott az érdekeltek, a tagállami
versenyhatóságok és a nemzeti bíróságok számára. Az ECN keretén belül
dinamikusan fejlődő, szoros együttműködés alakult ki, amely
elősegítette az uniós versenyjog következetes alkalmazását az egész
Unióban. A tagállami versenyhatóságok az uniós versenyjog alkalmazásának
alapvető pillérévé váltak és jelentősen erősítették a jogérvényesítést. 44.
Mindezek az elemek az elmúlt évtized folyamán
hozzájárultak az uniós versenyjog hatékony érvényesítéséhez. A verseny
elősegíti, hogy jobb minőségű termékek szélesebb választéka
versenyképesebb áron álljon a fogyasztók rendelkezésére. A verseny döntő
szerepet játszik azoknak a feltéteknek a megteremtésében, amelyek erősítik
az európai vállalatok termelékenységét és hatékonyságát, ez pedig döntő
tényező az uniós gazdaság versenyképesebbé válásában és a fenntartható
növekedés irányába történő elmozdulásában. 45.
Fontos ugyanakkor, hogy az említett eredményekre
építve valóban közös jogérvényesítési térséget hozzunk létre az Európai
Unióban. 46.
Ehhez elsősorban az alábbiak garantálására van
szükség: -
a tagállami versenyhatóságok függetlenül járnak el
feladataik gyakorlása során, és elegendő erőforrással rendelkeznek; -
átfogó és hatékony nyomozati és döntéshozatal
jogkörök teljes skálája áll a tagállami versenyhatóságok rendelkezésére;
valamint -
hatékony és arányos szankciók kiszabására vonatkozó
jogkörök és megfelelően kialakított engedékenységi programok állnak
rendelkezésre minden tagállamban, továbbá intézkedéseket mérlegelnek a
vállalati engedékenységi programok kérelmezőit visszatartó tényezők
kiküszöbölése céljából. A
Bizottság tovább vizsgálja, mely kezdeményezések megfelelőek e célok
megvalósításához. [1] A Tanács 2002. december 16-i 1/2003/EK rendelete a
Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok
végrehajtásáról (HL L 1., 2003.1.4., 1. o.). [2] A Bizottság közleménye az Európai
Parlamentnek és a Tanácsnak, Jelentés az 1/2003/EK rendelet
működéséről COM(2009) 206 végleges, valamint az azt
kísérő munkadokumentum SEC(2009) 574 final (a továbbiakban: a 2009. évi
jelentés) [3] Lásd az interneten (http://ec.europa.eu/competition/antitrust/legislation/legislation.html). [4] Lásd az interneten (http://ec.europa.eu/competition/antitrust/actionsdamages/documents.html).
[5] A Bizottság rendkívül kevés olyan nemzeti bírósági
ítéletet kapott meg, amely az uniós versenyjog alkalmazásáról döntött. [6] A makrogazdasági kiigazítási programok szintén
alátámasztották ezeket a változtatásokat. [7] A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a
Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók
Bizottságának: 2014. évi európai szemeszter: országspecifikus ajánlások,
COM(2014) 400 final. [8] Lásd az interneten (http://ec.europa.eu/competition/ecn/ncas.pdf). [9] Lásd az interneten (http://ec.europa.eu/competition/ecn/documents.html). [10] Lásd az interneten (http://ec.europa.eu/competition/ecn/documents.html).