Emlékeztetek arra, hogy a jelen ügyben a román jog utat jelöl ki azon jogerős ítéletek hatályon kívül helyezéséhez, amelyek a Bíróság későbbi ítélkezési gyakorlata alapján összeegyeztethetetlennek tűnnek az uniós joggal. Ez azonban a közigazgatási peres eljárásokban meghozott ítéletekre korlátozódik. Nem alkalmazható a polgári peres eljárásokban hozott ítéletek hatályon kívül helyezésére. Ez annak ellenére így van, hogy a román jog azt is kimondja, hogy a későbbiekben a román alkotmányjoggal ellentétesnek bizonyuló polgári jogi ítéletek is hatályon kívül helyezhetők a román alkotmánybíróság (későbbi) ítélete alapján.

Mindjárt az elején fontos emlékezni a tagállamokat, és így a bíróságaikat is terhelő, az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése szerinti lojális együttműködés kötelezettségének határaira. Az azt kívánja meg tőlük, hogy „a Szerződésekből […] eredő kötelezettségek teljesítésének biztosítása érdekében [tegyék meg] a megfelelő általános vagy különös intézkedéseket”, és „tartózkod[ja]nak minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetheti az Unió célkitűzéseinek megvalósítását”. Ezt a kötelezettséget az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével összefüggésben kell értelmezni. E rendelkezés értelmében „[a] tagállamok megteremtik azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek.”

A Bíróság megállapította, hogy „[a]mi a tagállamok által megteremtendő jogorvoslati lehetőségeket illeti, […] sem az EUM‑Szerződés, sem pedig az EUSZ 19. cikk nem szándékozott a nemzeti bíróságok előtt létrehozni – tekintettel az uniós jog fenntartására – más jogi lehetőségeket, mint amelyeket a nemzeti jog megállapított”. 24  – Az Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet (C‑583/11 P, EU:C:2013:625) 103. pontja, amely idézi az Unibet‑ítélet (C‑432/05, EU:C:2007:163) 40. pontját. A Bíróság hozzátette, hogy ez csak akkor lenne másképp, ha a szóban forgó nemzeti jogrendszer egészéből az következne, hogy nem létezik olyan keresetfajta, amellyel, akár közvetett módon is, biztosítható lenne a jogalanyok uniós jogból eredő jogainak tiszteletben tartása, illetve ha a jogalanyok bírósághoz fordulásának az lenne az egyetlen módja, hogy kénytelenek lennének jogot sérteni. 25  – Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet (C‑583/11 P, EU:C:2013:625), 104. pont. (kiemelés tőlem).

A Charta 47. cikkének első bekezdése a hatékony jogorvoslathoz való jogot biztosítja továbbá mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait megsértették. Kétségtelen, hogy a román hatóságok az uniós Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében az Unió jogát hajtották végre akkor, amikor az EUMSZ 110. cikk megsértésével megtagadták a különös gépjárműadó környezetszennyezési adónak megfelelő részének visszatérítését. Szükségszerűen fennáll a megtámadott tagállami intézkedések és az uniós anyagi jogi szabályok közötti szükséges tárgyi kapcsolat 26  – Åkerberg Fransson‑ítélet (C‑617/10, EU:C:2013:105), 24. pont. akkor, ha valamely tagállam az elsődleges – sőt a másodlagos – uniós jog megsértésével szed be adót. A Bíróság ítélkezési gyakorlata megerősíti továbbá, hogy minden olyan esetben, amikor valamely egyén az uniós jognak valamely tagállam általi végrehajtása miatti megsértésének bíróság általi orvoslását igényli, a Charta 47. cikke szerinti összes követelmény köti a tagállam bíróságait . 27  – DEB‑ítélet (C‑279/09, EU:C:2010:811).

Emlékeztetek arra, hogy a jogosulatlanul kivetett nemzeti adók visszatérítésével kapcsolatos uniós szabályozás hiányában, a tagállamok eljárási autonómiája elvének értelmében minden tagállam belső jogrendjének feladata kijelölni a hatáskörrel rendelkező bíróságot, és meghatározni azon keresetek eljárási szabályait, amelyek az adóalanyok uniós jogból eredő jogainak védelmét hivatottak biztosítani. Mindazonáltal a tagállamok minden egyes esetre nézve felelősek e jogok hatékony védelmének biztosításáért. Azon keresetek eljárási szabályai, amelyek az adóalanyok uniós jogból származó jogainak védelmét hivatottak biztosítani, nem tehetik a gyakorlatban lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását. 28  – Test Claimants in the Franked Investment Income Group Litigation ítélet (C‑362/12, EU:C:2013:834), 31. és 32. pont.

A román jog és pontosabban az adóeljárásról szóló törvénykönyv e tekintetben biztosítja a közigazgatási és adóügyekben eljáró bíróságokhoz vagy adott esetben a fellebbviteli bíróságok közigazgatási vagy adóügyekben eljáró tanácsaihoz 29  – A közigazgatási és adóügyekben eljáró bíróságok, valamint a fellebbviteli bíróságok első fokon eljáró, közigazgatási és adóügyekben eljáró tanácsai közötti hatáskörmegosztást a közigazgatási eljárásról szóló 554/2004. sz. törvény 10. cikke szabályozza. való fordulást olyan helyzetekben, amelyekben megtámadják az adóhatóságok határozatait, beleértve a jogellenesen beszedett adók visszatérítése iránti kereseteket. 30  – Az adóeljárásról szóló törvénykönyv 21. cikkének (4) bekezdése, 113., 175. és 188. cikke. E jogorvoslati utak vélhetően olyan helyzetekben is igénybe vehetők, amelyekben uniós jogokra hivatkozva támadják meg az adóhatározatokat. Ezért a román jog e jogok tekintetében prima facie biztosítja a hatékony bírói védelmet.

Ezen túlmenően a közigazgatási eljárásról szóló 554/2004. sz. törvény 21. cikkének (2) bekezdése lehetővé teszi a közigazgatási eljárásokban eljáró szervek jogerős határozatainak hatályon kívül helyezését akkor, ha a Bíróság valamely későbbi ítélete miatt úgy tűnik, hogy azok összeegyeztethetetlenek az uniós joggal. A Bíróság fent ismertetett, az ítélt dolog különös kérdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatára tekintettel ez túlmegy azon, amit az uniós jog megkövetel. 31  – Lásd: fenti 20. pont.

Ahogyan azt már megjegyeztem, az uniós jog érvényesítése szempontjából releváns valamennyi nemzeti eljárási szabálynak, beleértve az ítélt dolog alóli kivételeket is, összhangban kell állnia a hatékony jogorvoslathoz való joggal, valamint a tényleges érvényesülés és az egyenértékűség elvével. A jelen ügy nehézsége az egyértelműség hiányában rejlik, amely a román eljárásjogot jellemezni látszott akkor, amikor D. C. Târșia először indított eljárást polgári bíróság előtt a 2007‑ben megfizetett különös gépjárműadó visszatérítése iránt. 32  – Az ügyiratok nem tartalmazzák az eljárás megindításának időpontját.

Álláspontom szerint elképzelhető, hogy a román eljárásjog egyértelműségének hiánya összeegyeztethetetlen volt a Charta 47. cikkével és a jogbiztonságra vonatkozó uniós jogi követelményekkel, valamint a gyakorlatban lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé tehette az uniós joggal összeegyeztethetetlen, gépjárművekre vonatkozó környezetszennyezési adó visszatérítését.

Emlékeztetni kell arra, hogy a környezetszennyezési adó visszatérítésének akadályát képező bírósági határozatot, amelynek meghozatala megelőzte a Bíróság Tatu‑ítéletét (C‑402/09, EU:C:2011:219), polgári fellebbviteli bíróság (Tribunalul Sibiu) hozta meg polgári peres eljárásban a román állam által a Judecătoria Sibiu első fokon meghozott polgári jogi ítéletével szemben előterjesztett fellebbezés nyomán. Az alapeljárás is ugyanezen polgári fellebbviteli bíróság, azaz a Tribunalul Sibiu előtt zajlik.

A Bizottság írásbeli észrevételeiben rámutat arra, hogy közigazgatási és polgári bíróságok előtt is indítottak ilyen eljárásokat Romániában. Erre tekintettel meglepő, hogy a tárgyaláson a román kormány azzal érvelt, hogy a polgári bíróságok egyáltalán nem rendelkeznek hatáskörrel az ilyen ügyek tárgyalására, és hogy az így megkeresett bármely román polgári bíróság jogosult, sőt köteles hivatalból felvetni hatáskörének kérdését.

Ezért nyilvánvalóan kétséges a jelen ügyben szóban forgó adó visszatérítésére alkalmazandó helyes bírósági eljárás. 33  – A tárgyaláson D. C. Târșia azzal érvelt, hogy ezt a bizonytalanságot a román semmítőszék tisztázta a 24/2011. sz. határozatban azt megelőzően, hogy az ítélt dolog alóli kivételre hivatkozva megindította a második eljárást, de azt követően, hogy az eredeti eljárás megindult a különös gépjárműadó megfizetése alapján. Bármi legyen is most a helyes eljárás, továbbra is tény, hogy a különös gépjárműadó környezetvédelmi adónak megfelelő részének visszatérítését megtagadó jogerős (román) polgári jogi ítélet (a Tribunalul Sibiu 401/2008. sz. határozata) ítélt dolog. Ez váltotta ki a szóban forgó jogi problémát.

Kétséges tehát, hogy a releváns időpontban mely román bíróságok (voltak) jogosultak tárgyalni a gépjárművek jogellenesen beszedett környezetszennyezési adójának visszatérítése iránti kérelmeket. Arra következtetek, hogy a román jog nem volt egyértelmű e tekintetben. Ebben rejlik a probléma, különösen a Charta 47. cikkére tekintettel.

A Charta 47. cikkének első bekezdése úgy rendelkezik, hogy mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, a hivatkozott cikkben megállapított feltételek mellett joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz. 34  – A Charta 47. cikke még különösebb jogorvoslati védelmet ad hozzá ehhez, mint például azt, hogy az ügyeket a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, hogy tiszteletben kell tartani a védelemhez való jogot, és hogy hozzáférhető a költségmentesség. A 47. cikkhez fűzött magyarázatok értelmében a hatékony jogorvoslathoz való jogot rögzítő első bekezdés az emberi jogok európai egyezményének (a továbbiakban: EJEE) 13. cikkében biztosított védelmen alapul, de túlmutat azon. 35  – A magyarázatok azzal folytatják, hogy a 47. cikk többek között a tárgyalások tisztességességét rögzítő második bekezdése az EJEE 6. cikkének (1) bekezdésén alapul. Megjegyzem továbbá, hogy a Charta 52. cikkének (3) bekezdése értelmében, amennyiben a benne szereplő jogok megfelelnek az EJEE‑ben biztosított jogoknak, akkor e jogok tartalmát és terjedelmét azonosnak kell tekinteni azokéval, amelyek az EJEE‑ben szerepelnek, jóllehet az Unió nyújthat kiterjedtebb védelmet.

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának az EJEE 6. cikkének (1) bekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlata értelmében a bírósági felülvizsgálati rendszereknek „kellőképpen következetesnek és egyértelműnek” kell lenniük ahhoz, hogy „ténylegesen gyakorolható legyen a bírósághoz fordulás joga”. 36  – De Geouffre de la Pradelle kontra Franciaország ítélet, 1992. december 16., 35. pont, A. sorozat 253‑B. sz. Ha a szabályok „olyan bonyolultak”, hogy „jogbizonytalanságot” okoznak, akkor ennek eredménye a 6. cikk (1) bekezdésének megsértése. 37  – Uo., 33. pont. Lásd továbbá: Maširević kontra Szerbia ítélet, 30671/08. sz. kereset, 48. pont, 2014. február 11. Az Emberi Jogok Bírósága azt is kimondta, hogy a bíróság előtti jogorvoslati lehetőségeket „kellőképpen finomítani kell olyan biztosítékokkal, amelyek megakadályozzák a rendelkezésre álló jogorvoslatok igénybevételére irányuló eljárások körüli félreértéseket”. 38  – Bellet kontra Franciaország ítélet, 1995. december 4., 37. pont, A. sorozat 333‑B. sz. Továbbá valamely eljárási követelmény ésszerűtlen kialakítása a bírósághoz fordulás jogának megsértését eredményezheti. 39  – Běleš kontra Cseh Köztársaság ítélet, 47273/99. sz. kereset, 50. és 51. pont, EJEB 2002–IX. Omerović kontra Horvátország 2. ítélet, 22980/09. sz. kereset, 39. pont, 2013. december 5., ahol az EJEB emlékeztetett arra, hogy „valamely eljárási szabály különösen szigorú értelmezése megfoszthatja a felperest a bírósághoz forduláshoz való jogától”. Az Emberi Jogok Európai Bírósága újabban megismételte, hogy „a hatóságoknak tiszteletben kell tartaniuk, valamint előrelátható és kiszámítható módon kell alkalmazniuk a nemzeti jogszabályokat”, továbbá „az előírt elemeket megfelelően kell kialakítani és a gyakorlatban átláthatóvá kell tenni a jogbiztonság és az eljárási biztonság biztosítása érdekében”. 40  – Maširević kontra Szerbia ítélet, 30671/08. sz. kereset, 50. pont, 2014. február 11., valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat. Ez az ügy olyan eljárási szabály legfelsőbb bíróság általi értelmezésével foglalkozik, amely még a gyakorló jogászok számára is jogbizonytalansághoz vezetett. Lásd különösen: 51. pont. Az eljárási szabályoknak a jogbiztonság és az igazságszolgáltatás megfelelő működésének célját kell szolgálniuk. Nem azért léteznek, hogy „valamilyenfajta akadályt képezzenek a peres fél számára a tekintetben, hogy a hatáskörrel rendelkező bíróság érdemben eldöntse ügyét”. 41  – Omerović kontra Horvátország 2. ítélet, 22980/09. sz. kereset, 39. pont, 2013. december 5.

Emlékeztetek továbbá arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében „a jogbiztonság az uniós jog általános elve, amely különösen azt követeli meg, hogy a jogalanyok számára hátrányos következményeket kiváltó szabályozás egyértelmű és pontos legyen, és a jogalanyok annak alkalmazását előre láthassák”. (kiemelés tőlem.) 42  – Akzo Nobel Chemicals és Akcros Chemicals kontra Bizottság ítélet (C‑550/07 P, EU:C:2010:512), 100. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

Álláspontom szerint és mindezekre tekintettel az uniós jog megsértésével beszedett adók visszatérítésére alkalmazandó helyes bírósági eljárás egyértelműségének hiánya megvalósítja a Charta 47. cikkének megsértését mind a hatékony jogorvoslathoz való jog, mind a bírósághoz való fordulás joga tekintetében. Ez annál inkább így van, ha valamely, hatáskörrel egyáltalán nem rendelkező polgári bíróság határozata ítélt dolgot eredményezhet abban az értelemben, hogy megakadályozza a hatáskörrel rendelkező bíróság előtti, visszatérítésre irányuló további eljárás megindítását, legyen az akár polgári, akár közigazgatási bíróság. Véleményem szerint a kérdést előterjesztő nemzeti bíróság feladata a jelen ügyben elvégezni a teljes román eljárásjog értékelését a hatékony bírói jogorvoslat tekintetében a jogalap vélkül megfizetett gépjármű‑környezetszennyezési adó visszatérítésére tekintettel. 43  – Emlékeztetek mindazonáltal arra, hogy a DEB‑ítélet (C‑279/09, EU:C:2010:811) 60. pontjában a Bíróság kimondta, hogy a hatékony bírói jogvédelemre ésszerű korlátozások vonatkoznak.

A Bíróság következetesen kimondta, hogy „minden esetben, amikor felmerül a kérdés, hogy valamely nemzeti eljárási rendelkezés lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé teszi‑e a jogalanyok számára az uniós jogrendből eredő jogaik gyakorlását, e rendelkezésnek az egész eljárásban betöltött helyét figyelembe véve azt kell megvizsgálni, hogy hogyan zajlik az eljárás, és melyek a sajátosságai a különböző nemzeti fórumok előtt. Ebből a szempontból azokat az alapelveket kell figyelembe venni, amelyek a nemzeti bírósági rendszer alapjául szolgálnak, mint például a védelemhez való jog, a jogbiztonság elve és az eljárás szabályszerű lefolytatásának elve.” 44  – Surgicare – Unidades de Saúde ítélet (C‑662/13, EU:C:2015:89), 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

Itt először rá kell mutatni arra, hogy a nemzeti bíróság és az észrevételeket előterjesztő összes fél azt tűnik feltételezni, hogy az 554/2004. sz. törvény 21. cikkének (2) bekezdése nem alkalmazható polgári peres eljárásokban. Ez logikusnak tűnik számomra, feltéve, hogy a román eljárásjog szigorúan megkülönbözteti a bírósági eljárások különböző formáit. Ilyen helyzetben nem lehetne oly módon értelmezni az 554/2004. sz. törvény hatályát meghatározó rendelkezéseket, hogy azáltal lehetővé váljék annak polgári bíróságok általi alkalmazása a ratione materiae közigazgatási vagy adóügyi jellegű jogviták esetén. Mindazonáltal ha létezne ilyen mozgástér, akkor a kérdést előterjesztő nemzeti bíróságnak úgy kellene értelmeznie a releváns nemzeti rendelkezéseket, hogy az támogassa az uniós jognak való megfelelés megvalósulását. 45  – Például: Impact‑ítélet (C‑268/06, EU:C:2008:223), 54. pont.

A kérdést előterjesztő nemzeti bíróság feladata annak értékelése, hogy a kérdéses román szabályok a gyakorlatban lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé teszik‑e az uniós joggal összeegyeztethetetlen környezetszennyezési adó visszatérítését. Mindazonáltal elegendő megjegyezni, hogy ilyen hatásúnak tűnik az abból eredő zavar, hogy polgári vagy közigazgatási jogorvoslati lehetőségeket kellett volna‑e igénybe venni a gépjárművekre vonatkozó környezetszennyezési adó visszatérítése érdekében.

D. C. Târșia azzal érvel, hogy az 554/2004. sz. törvény 21. cikkének (2) bekezdése által az ítélt dolog vonatkozásában biztosított kivétel polgári peres eljárásokra való alkalmazásának kizárása egyaránt összeegyeztethetetlen lenne a Charta 20. cikkében szereplő törvény előtti egyenlőséggel és az egyenértékűség elvével.

Az egyenértékűség elvének tiszteletben tartása feltételezi, hogy a szóban forgó nemzeti szabály különbségtétel nélkül vonatkozik az uniós jog és a belső jog megsértésén alapuló, hasonló tárggyal és jogalappal rendelkező keresetekre. 46  – Surgicare – Unidades de Saúde ítélet (C‑662/13, EU:C:2015:89), 30. pont.

Álláspontom szerint ez azt jelenti, hogy az egyenértékűség elvével összefüggésben az uniós joggal nem lenne ellentétes, hogy a román jog az uniós jogot érintő közigazgatási peres eljárásokban kivételt biztosít az ítélt dolog alól, az azonos tárgyú polgári peres eljárásokban pedig nem. Az egyenértékűség elve az egyrészt a nemzeti jogon, másrészt az uniós jogon alapuló összehasonlítható keresetek azonos kezelését kívánja meg, nem pedig a nemzeti jog szerinti különböző eljárási formák egyenértékűségét. 47  – ÖBB Personenverkehr ítélet (C‑417/13, EU:C:2015:38), 74. pont.

Mindenesetre a jogerős polgári jogi, büntetőjogi és közigazgatási jogi ítéletek esetében ésszerűek az ítélt dolog elvétől való eltérés eltérő jogalapjai. 48  – A rendelkezésre álló források alapján úgy tűnik, hogy az Unión belül a nemzeti jogrendek többsége nem biztosít azonos jogalapot az ítélt dolog tekintetében alkalmazható kivételnek a polgári, a büntető és a közigazgatási peres eljárásokban. Ezen ítéletek joghatásai eltérőek, hasonlóan az ítélt dolog alóli (esetleges) kivételek meghatározása szempontjából releváns jogpolitikai aggodalmakhoz. A polgári jogi ítéletek esetében rendkívül fontos a jogbiztonság és a jogerőre emelkedett ítélettel elismert jogviszonyok stabilitása. A büntetőjogi ítélet jogellenesen elítélt személy érdekében való felülvizsgálatának feltételei ellenben nem lehetnek túl szigorúak. A közigazgatási jogban az egyének jogainak védelmére irányuló érdek és a jogszerűség elve igazolhatja a jogerős ítéletekkel szembeni perújítással kapcsolatos, polgári jogi ítéletekhez képest rugalmasabb hozzáállást.

Ezért megalapozatlan D. C. Târșia azon feltételezése, hogy az ítélt dolog alóli kivétel uniós joggal kapcsolatos közigazgatási peres eljárásokra korlátozása összeegyeztethetetlen a törvény előtti egyenlőséggel. Emlékeztetek arra, hogy csak a releváns helyzetek összehasonlíthatósága esetén merülhet fel a törvény előtti eltérő bánásmód. 49  – Emlékeztetek arra, hogy az egyenlő bánásmód elve, amelynek alapvető jellegét a Charta 20. cikke megerősíti, megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérően, és az eltérő helyzeteket ne kezeljék ugyanúgy, hacsak ez a bánásmód objektíve nem igazolt. Lásd: Chatzi‑ítélet (C‑149/10, EU:C:2010:534), 63. és 64. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat. Nem ez a helyzet annyiban, amennyiben jogerős polgári jogi ítéletek és közigazgatási jogi ítéletek hatályon kívül helyezésének indokairól van szó. Olyan helyzetekben, amelyekben létezik a Bíróságnak olyan későbbi ítélete, amely az uniós joggal összeegyeztethetetlennek minősít valamely nemzeti rendelkezést, indokolt lehet a jogerős közigazgatási jogi ítéletek tagállami hatóság hátrányára való hatályon kívül helyezése, de jogbiztonsági okokból helytelen lehet a valamely, két magánszemély közötti magánjogi jogviszonyt meghatározó jogerős polgári jogi ítélet hatályon kívül helyezése. Ezért a Romániában fennállóhoz hasonló fajtájú jogi megoldás, amely nyitva hagyja ezt a lehetőséget a közigazgatási peres eljárásoknál, de kizárja azt a polgári peres eljárásokban, önmagában nem sérti a törvény előtti egyenlőség elvét.

A törvény előtti egyenlőség azonban az egyenértékűség elvétől eltérő jogi szabály. Ahogyan azt a Bizottság írásbeli észrevételeiben kiemelte, ha a román jog az alkotmánybíróságnak a korábbi bírósági ítéletek helyességét megkérdőjelező (és minden nemzeti hatáskörre vonatkozó) 50  – Emlékeztetek arra, hogy ez az eredmény a polgári perrendtartás 322. cikkének (10) bekezdéséből következik, amely az 554/2004. sz. törvény 21. cikkének (1) bekezdése értelmében közigazgatási peres eljárásokra is alkalmazandó. későbbi ítélkezési gyakorlatára tekintettel is biztosítja az ítélt dolog alóli kivételt, akkor az egyenértékűség elve minden bizonnyal azt írhatja elő, hogy ugyanez alkalmazandó a Bíróság uniós jogot érintő ítéleteire is. 51  – A Bizottság hivatkozik a Weber’s Wine World és társai ítéletre (C‑147/01, EU:C:2003:533).

Míg elismerem, hogy ez az előzetes döntéshozatal iránti kérelem terjedelmén túlra vezetheti a vitát, 52  – Mindazonáltal emlékeztetek arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a Bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelem megválaszolása során figyelembe veheti az uniós jog valamennyi releváns rendelkezését, még ha azokat nem említi is a kérdést előterjesztő bíróság. Lásd például: Efir‑ítélet (C‑19/12, EU:C:2013:148), 27. pont. véleményem szerint nem felel meg az egyenértékűség elvének, ha a nemzeti alkotmánybíróság valamely későbbi ítélete a korábbi jogerős polgári jogi ítélettel szembeni perújításhoz vezethet, és ezzel lehetővé teheti a jogellenesen beszedett adó visszatérítését, ha a Bíróság ítélete nem jár ilyen hatással. Ilyen helyzetben a nemzeti alkotmányjogon alapuló jogok nagyobb védelmet élveznének az uniós jogból eredő jogoknál, és ezért ez utóbbiak nem élveznének a nemzeti jogon alapuló, ilyen kategóriájú jogokkal azonos védelmet. A román polgári perrendtartás 322. cikkének (9) bekezdése értelmében hasonló aszimmetria uralkodik az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéleteinek hatálya tekintetében a Bíróság ítéleteinek hatályával összehasonlítva.