A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2026. március 5. ( *1 )

„Előzetes döntéshozatal – Bevándorlási politika – A harmadik országok jogellenesen tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban alkalmazandó közös normák és eljárások – 2008/115/EK irányelv – Kitoloncolás céljából foganatosított őrizet – A 15. cikk (5) és (6) bekezdése – A már végrehajtott őrizet időtartamának kiszámítása – Az őrizet valamennyi korábbi időszakának összeadása – Feltételek – Egy és ugyanazon kiutasítási határozat végrehajtása – A 15. cikk (3) bekezdésének második mondata – A 15. cikk (5) bekezdése alapján meghatározott eredeti maximális időtartamon túl meghosszabbított őrizet – Az igazságügyi hatóság általi felülvizsgálat – Nemzeti jogszabály, amely a felülvizsgálati eljárás megindítását az őrizetben tartott személy kérelméhez köti – E felülvizsgálat időzítése – Az időben történő bírósági felülvizsgálat elmulasztásának következményei”

A C‑150/24. sz. [Aroja] ( i ) ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Korkein oikeus (legfelsőbb bíróság, Finnország) a Bírósághoz 2024. február 27‑én érkezett, 2024. február 27‑i határozatával terjesztett elő az

A

és

a Rikoskomisario B

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),

tagjai: I. Jarukaitis tanácselnök (előadó), M. Condinanzi, F. Schalin, N. Jääskinen és R. Frendo bírák,

főtanácsnok: L. Medina,

hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2025. április 30‑i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–

A képviseletében M. Rautakorpi asianajaja,

–

a Rikoskomisario B képviseletében J. Honkanen és M. Nyyssönen,

–

a finn kormány képviseletében H. Leppo és M. Pere, meghatalmazotti minőségben,

–

a cseh kormány képviseletében M. Smolek és J. Vláčil, meghatalmazotti minőségben,

–

a holland kormány képviseletében M. K. Bulterman és A. Hanje, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében F. Blanc, A. Katsimerou és I. Söderlund, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2025. szeptember 4‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16‑i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 348., 98. o.) 15. cikke (3) bekezdése második mondatának az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet A, egy Finnországban jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgár, és Rikoskomisario B (B bűnügyi rendőrfelügyelő) között folyamatban lévő, azon harmadik időszak jogszerűségére vonatkozó eljárásban terjesztették elő, amelynek során A‑t a származási országába történő kitoloncolás céljából tartották őrizetben.

Jogi háttér

Az uniós jog

A 2008/115 irányelv

3

A 2008/115 irányelv (2), (4) és (16) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

„(2)

Az Európai Tanács 2004. november 4–5‑i brüsszeli ülése sürgette egy közös normákon alapuló hatékony visszatérési és hazatelepülési politika létrehozását annak érdekében, hogy az érintett személyek emberséges módon, és emberi jogaik és méltóságuk teljes mértékű tiszteletben tartása mellett térhessenek vissza.

[…]

(4)

A jól szervezett migrációs politika elengedhetetlen elemeként átlátható és igazságos közös szabályokat szükséges rögzíteni a hatékony visszatérési politika biztosítása céljából.

[…]

(16)

A kitoloncolás céljából elrendelt őrizet alkalmazását korlátozni kell, és az arányosság elvét kell rá alkalmazni a felhasznált módszerek és a kitűzött célok vonatkozásában. Az [őrizet] kizárólag abban az esetben indokolt, ha az a kiutasítás előkészítését vagy a kitoloncolási eljárás végrehajtását szolgálja, és a kevésbé kényszerítő intézkedések alkalmazása nem bizonyulna elegendőnek.”

4

Ezen irányelv „Alkalmazási kör” címet viselő 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Ez az irányelv a valamely tagállam területén illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokra alkalmazandó.

(2)   A tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák ezt az irányelvet azokra a harmadik országbeli alábbi állampolgárokra:

[…]

b)

akiket a nemzeti jogszabályok szerint büntetőjogi szankcióként vagy büntetőjogi szankció következményeként utasítanak ki, vagy akik kiadatási eljárás alatt állnak.

[…]”

5

Az említett irányelv 3. cikkének a szövege a következő:

„Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározások érvényesek:

[…]

4.

»kiutasítási határozat«: közigazgatási vagy bírósági határozat vagy intézkedés, amely valamely harmadik országbeli állampolgár tartózkodásának jogszerűtlenségét megállapítja vagy kimondja, és visszatérési kötelezettséget állapít meg vagy mond ki.

5.

»kitoloncolás«: a visszatérési kötelezettség kikényszerítése, azaz a tagállamból történő fizikai kiszállítás;

[…]”

6

Ugyanezen irányelvnek „Az illegális tartózkodás megszüntetése” című II. fejezete tartalmazza az irányelv 6–11. cikkét.

7

A 2008/115 irányelv 6. cikke, amelynek címe „Kiutasítási határozat”, (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok a (2)–(5) bekezdésben említett kivételek sérelme nélkül a területükön illegálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokra vonatkozóan kiutasítási határozatot adnak ki.”

8

Ezen irányelv „Kitoloncolás” című 8. cikke szerint:

„(1)   Amennyiben nem került sor a 7. cikk (4) bekezdésének megfelelően önkéntes távozásra vonatkozó határidő megállapítására, vagy a visszatérési kötelezettséget az érintettek nem teljesítették a 7. cikk alapján önkéntes távozásra megadott határidőn belül, a tagállamok minden szükséges intézkedést meghoznak a kiutasítási határozat végrehajtásához.

[…]

(3)   A tagállamok a kitoloncolás végrehajtására külön közigazgatási vagy bírósági határozatot vagy intézkedést rendelhetnek el.

[…]”

9

Az említett irányelvnek a kitoloncolás céljából történő őrizetre vonatkozó IV. fejezetében található a 15. cikk. E cikk, amelynek címe „Őrizet”, a következőket írja elő:

„(1)   A tagállamok – kivéve, ha a konkrét esetben más elégséges, de kevésbé kényszerítő intézkedés is hatékonyan alkalmazható, – kizárólag a kiutasítás előkészítése és/vagy a kitoloncolás végrehajtása céljából őrizetben tarthatják a kitoloncolási eljárás alatt álló harmadik országbeli állampolgárt, különösen, ha:

a)

fennáll a szökés veszélye, vagy

b)

a harmadik ország érintett állampolgára meghiúsítja vagy akadályozza a kiutasítás előkészítését vagy kitoloncolási eljárást.

Az őrizetnek a lehető legrövidebbnek kell lennie, és csak addig tartható fenn, amíg a kitoloncolási intézkedések folynak, és kellő körültekintéssel végrehajtásra kerülnek.

(2)   Az őrizetet közigazgatási vagy igazságügyi hatóságok rendelik el.

Az őrizetet írásban kell elrendelni, a tényállás ismertetésével és jogi indokolással ellátva.

Amennyiben az őrizetet közigazgatási hatóságok rendelték el, a tagállamok

a)

vagy előírják az őrizetben tartás jogszerűségének gyors bírósági felülvizsgálatát, amellyel kapcsolatosan az őrizet kezdetétől számítva a lehető legrövidebb határidőn belül határozatot kell hozni,

b)

vagy biztosítják a jogot a harmadik országbeli állampolgár számára az őrizetben tartásának jogszerűségét gyorsan felülvizsgáló bírósági eljárás megindítására, amelyben a jogszerűségről a vonatkozó eljárás megindításától számítva a lehető legrövidebb határidőn belül határozni kell. Ez esetben a tagállamok haladéktalanul tájékoztatják az érintett harmadik országbeli állampolgárt az ilyen eljárás igénybevételének lehetőségéről.

Az érintett harmadik országbeli állampolgárt haladéktalanul szabadon kell bocsátani, ha az őrizetben tartás nem jogszerű.

(3)   Az őrizetben tartást minden esetben észszerű időközönként, akár az érintett harmadik országbeli állampolgár kérésére, akár hivatalból felül kell vizsgálni. Meghosszabbított őrizet esetében a felülvizsgálatokat igazságügyi hatóság felügyelete alatt kell elvégezni.

(4)   Amennyiben a kitoloncolásra jogi vagy egyéb megfontolások következtében már nem látszik észszerű lehetőség, vagy az (1) bekezdésben megállapított feltételek már nem állnak fenn, az őrizet indokoltsága megszűnik, és az érintett személyt haladéktalanul szabadon kell bocsátani.

(5)   Az őrizetet mindaddig fenn kell tartani, ameddig az (1) bekezdésben megállapított feltételek fennállnak, és az őrizet a kitoloncolás biztosításához szükséges. Valamennyi tagállam korlátozott, hat hónapot nem meghaladó őrizetben tartási időszakot határoz meg.

(6)   A tagállamok a (5) bekezdésben említett időszakot kizárólag korlátozott, további tizenkét hónapot nem meghaladó időszakkal hosszabbíthatják meg a nemzeti jogszabályoknak megfelelően, azokban az esetekben, ha a kiutasítás végrehajtása minden észszerű erőfeszítésük ellenére várhatóan tovább tart:

a)

az érintett harmadik országbeli állampolgár részéről szükséges együttműködés hiánya miatt, vagy

b)

a szükséges dokumentumok harmadik országoktól való beszerzésének késedelme miatt.”

A 604/2013/EU rendelet

10

Az egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26‑i 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 180., 31. o.) „Mérlegelési záradékok” című 17. cikke az (1) bekezdésének első albekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„A 3. cikk (1) bekezdésétől eltérve minden tagállam határozhat úgy, hogy megvizsgálja a valamely harmadik országbeli állampolgár, vagy egy hontalan személy által hozzá benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelmet akkor is, ha annak megvizsgálásáért az e rendeletben megállapított feltételek szerint nem felelős.”

A finn jog

11

A 2004. április 30‑i ulkomaalaislaki (301/2004) (a külföldiekről szóló [301/2004. sz.] törvény) az alapeljárásban alkalmazandó változatában (a továbbiakban: külföldiekről szóló törvény) a 117a. §‑ában a következőképpen rendelkezik:

„A biztonsági intézkedések elfogadásának általános feltételei

Egy külföldivel szemben akkor hozható e törvény 118–122. §‑a szerinti biztonsági intézkedés, ha ez szükséges és arányos:

1)

az országba való beutazás vagy ott‑tartózkodás feltételeinek tisztázása vagy

2)

az őt érintő, kitoloncolást elrendelő határozat végrehajtásának előkészítése vagy biztosítása, vagy az országból való távozásának más módon történő ellenőrzése szempontjából.

[…]

Ha az alábbiakban másként nem rendelkeznek, a biztosítási intézkedés mindaddig hatályban marad, amíg a beutazás vagy tartózkodás feltételeit meg nem állapítják, amíg az ország elhagyására vonatkozó határozatot végre nem hajtják, vagy amíg az ügyet más módon le nem zárják. A biztonsági intézkedést azonban meg kell szüntetni, amennyiben az már nem szükséges a határozat elfogadásának vagy végrehajtásának biztosításához.”

12

E törvény 121. §‑a a következőképpen rendelkezik:

„Az őrizetbe vétel feltételei

Amennyiben a 118–120. §‑ban említett biztonsági intézkedések nem elegendőek, a külföldit egyéni értékelés alapján őrizetbe lehet venni, ha:

1)

a külföldi személyes vagy egyéb körülményeit figyelembe véve alapos okkal feltételezhető, hogy fennáll annak veszélye, hogy a külföldi elrejtőzik, megszökik, vagy más módon jelentősen akadályozza a rá vonatkozó határozat meghozatalát vagy a kitoloncolást elrendelő határozat végrehajtását;

2)

az őrizet a külföldi személyazonosságának megállapítása érdekében szükséges;

3)

a külföldi bűncselekményt követett el vagy bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják, és az őrizet a kitoloncolást elrendelő határozat előkészítésének vagy végrehajtásának biztosításához szükséges;

4)

a külföldi az őrizet alatt új nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be, elsősorban azzal a céllal, hogy késleltesse vagy meghiúsítsa a kitoloncolást elrendelő határozat végrehajtását.

[…]”

13

Az említett törvény 123. §‑a meghatározza az őrizetbe vételről való döntésre hatáskörrel rendelkező közigazgatási hatóságokat. Az említett törvény 124. §‑ának (1) és (2) bekezdése arra vonatkozó kötelezettséget ír elő a hatóság számára, hogy az őrizetről haladéktalanul értesítse a käräjäoikeust (körzeti bíróság, Finnország), továbbá a körzeti bíróság számára arra vonatkozó kötelezettséget, hogy az őrizetbe vételt követő négy napon belül eljárjon az őrizettel kapcsolatos ügyben. A törvény 126. §‑ának (1) bekezdése értelmében a käräjäoikeus (körzeti bíróság) elrendeli az őrizetbe vett külföldi haladéktalan szabadon bocsátását, ha az őrizetbe vétel feltételei nem állnak fenn.

14

A külföldiekről szóló törvény 127. §‑a kimondja:

„Az őrizetbe vett személy szabadon bocsátása

Amennyiben az őrizetbe vétel feltételei már nem állnak fenn, az ügyben eljáró hatóság elrendeli az őrizetbe vett személy szabadon bocsátását. Az őrizetbe vett személyt legkésőbb az őrizetbe vételről szóló határozat elfogadásától számított hat hónapon belül szabadon kell bocsátani. Az őrizet időtartama azonban hosszabb is lehet – de nem haladhatja meg a tizenkét hónapot –, ha az őrizetbe vett személy nem működik együtt a kiutasítás végrehajtása során, vagy ha a szükséges visszatérési dokumentumokat nem szerezték be a harmadik országtól, és a kitoloncolás végrehajtása ezen okok miatt késedelmet szenved.

[…]”

15

E törvény 128. §‑a értelmében:

„Az ügynek a käräjäoikeus [körzeti bíróság] általi felülvizsgálata

Ha az őrizetbe vett külföldi szabadon bocsátását nem rendelték el, a käräjäoikeus [körzeti bíróság], amelynek illetékességi területén az őrizetben lévő személy őrizetének helyszíne található, az őrizetbe vételre vonatkozó ügyet ez utóbbi kérelmére felülvizsgálja. Az ügyet haladéktalanul, de legkésőbb a kérelem benyújtásától számított négy napon belül tárgyalni kell. Az őrizetbe vételre vonatkozó ügyet azonban nem kell az érintett személy szóban forgó őrizeti helyszínen történő őrizetben tartásának meghosszabbítását elrendelő käräjäoikeus [körzeti bíróság] határozatától számított kéthetes határidő lejárta előtt felülvizsgálni. […]

Az őrizetbe vett személy kérelmére a käräjäoikeusnak [körzeti bíróság] az (1) bekezdés szerinti határidő lejárta előtt is felül kell vizsgálnia az ügyet, amennyiben erre az előző vizsgálat után felmerült tény miatt van szükség. Az ügyben eljáró hatóságnak haladéktalanul tájékoztatnia kell az őrizetben tartott személyt és képviselőjét a körülményekben bekövetkezett minden olyan jelentős változásról, amely felülvizsgálathoz vezet, kivéve, ha az őrizetben tartott személyt a 127. § (1) bekezdése alapján szabadon bocsátották.

[…]”

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

16

A, marokkói állampolgár 2022. szeptember 10‑én jogellenesen érkezett Finnországba, miközben a schengeni térségre kiterjedő beutazási tilalom volt érvényben vele szemben, amelyet a Holland Királyság rendelt el, azt követően, hogy eltűnt az általa kezdeményezett menekültügyi eljárás során. A Finnországba érkezése előtt Svédországban és Svájcban is kért nemzetközi védelmet.

17

Érkezésének napján A‑t Finnországban őrizetbe vették a külföldiekről szóló törvény 121. §‑a (1) bekezdésének 1–3. pontjában meghatározott okok alapján, amelyek lényegében megegyeznek a 2008/115 irányelv 15. cikkének (1) bekezdésével. Ezen őrizet 2022. november 23‑ig tartott.

18

2022. október 25‑i határozatával a Maahanmuuttovirasto (bevándorlási hivatal, Finnország) elrendelte A Marokkóba való kiutasítását.

19

2022. október 29‑én A nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be Finnországban. 2022. november 24‑én a bevándorlási hivatal e kérelmet mint nyilvánvalóan megalapozatlant elutasította, és elrendelte A Marokkóba való kiutasítását, továbbá kétéves időtartamra a schengeni térség egészére kiterjedő beutazási tilalmat rendelt el A‑val szemben.

20

2022. december 5‑én A‑t második alkalommal vették őrizetbe. Ezen őrizet 2023. március 15‑ig tartott.

21

2023. január 5‑i végzésével a Turun hallinto‑oikeus (turkui közigazgatási bíróság, Finnország) elutasította A kitoloncolását elrendelő határozat végrehajtásának megtiltására irányuló kérelmét, és 2023. december 19‑i határozatával elutasította A nemzetközi védelem iránti kérelmét. Ez utóbbi tekintetben e bíróság többek között úgy ítélte meg, hogy mivel a bevándorlási hivatal által más tagállamokhoz benyújtott visszavétel iránti megkeresések nem vezettek eredményre, ez utóbbi a 604/2013 rendelet 17. cikke értelmében megalapozottan tekintette magát az e nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálására hatáskörrel rendelkező hatóságnak.

22

2023. szeptember 11‑én A‑t egy ugyanazon a napon hozott rendőrségi határozat alapján harmadszor is őrizetbe vették. E rendőrségi határozat szerint ezen időpontig figyelembe véve a korábbi őrizeti időszakokat, A összesen már 5 hónap 23 napig volt őrizetben, azonban az eredeti, hat hónapos maximális időtartam túllépésének feltételei teljesültek, egyrészt mivel a kitoloncolás végrehajtása késedelmet szenvedett A együttműködésének hiánya miatt, másrészt mivel a szükséges dokumentumokat még nem kapták meg a Marokkói Királyságtól. A rendőrség ezt követően a Helsingin käräjäoikeushoz (helsinki körzeti bíróság, Finnország) fordult az őrizetbe vétel feltételeinek vizsgálata érdekében. E bíróság elé terjesztette a 2023. szeptember 11‑i határozatot is, amelyet az abban szereplő információk szerint A‑val is közöltek. 2023. szeptember 15‑én tárgyalást tartottak e bíróság előtt, amelyet követően A‑t továbbra is őrizetben tartották.

23

E harmadik őrizeti időszak vizsgálatára 2023. december 7‑én került ismét sor, amikor azt az Etelä‑Karjalan käräjäoikeus (dél‑karéliai körzeti bíróság, Finnország) vizsgálta, amely hivatalból tárgyalást tartott, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az őrizet eredeti hat hónapos maximális időtartamát túlléphették. Az ugyanezen napon hozott határozatában e bíróság úgy ítélte meg először is, hogy a különböző őrizeti időszakok időtartamát össze kell adni, mivel ugyanazon kitoloncolási határozat végrehajtásának biztosításáról van szó, másodszor, hogy az eredeti hat hónapos időszak túllépésének feltételei, valamint az őrizet meghosszabbítására vonatkozó minden egyéb érdemi feltétel teljesült, harmadszor pedig, hogy A‑t nem kell szabadon bocsátani pusztán azon az alapon, hogy a tárgyalást hivatalból csak azt követően tartották meg, hogy az őrizet teljes időtartama meghaladta a hat hónapot. Elrendelte ekképpen A őrizetben tartását.

24

Ugyanezen a napon A fellebbezést nyújtott be e határozattal szemben az Itä‑Suomen hovioikeushoz (kelet‑finnországi fellebbviteli bíróság). E fellebbezést a 2023. december 19‑i határozat többek között azon indokkal utasította el, hogy a külföldiekről szóló törvény 128. §‑ának megfelelően az őrizettel kapcsolatos ügy käräjäoikeus (körzeti bíróság) általi felülvizsgálata az őrizetbe vett személy kérelmétől függ, és A nem kért ilyen felülvizsgálatot, noha a 2023. szeptember 11‑i rendőrségi határozat említést tett az őrizet eredeti maximális időtartama túllépésének feltételeiről. Az Itä‑Suomen hovioikeus (kelet‑finnországi fellebbviteli bíróság) következésképpen úgy ítélte meg, hogy A‑t nem kell szabadon bocsátani pusztán amiatt, hogy a käräjäoikeus (körzeti bíróság) ezen időtartam lejárta előtt nem határozott hivatalból e feltételekről.

25

A Korkein oikeushoz (legfelsőbb bíróság, Finnország), a kérdést előterjesztő bírósághoz fordult, kérve e határozat hatályon kívül helyezését. Kérelmének alátámasztása érdekében őrizetének jogellenességére hivatkozik, mivel a hat hónapos maximális időtartam túllépésének kérdését nem az alkalmazandó eljárási szabályoknak megfelelően kezelték. B bűnügyi rendőrfelügyelő e kérelem elutasítását kéri. Úgy véli, hogy egyrészt a körülményekben bekövetkezett változásokra tekintettel a harmadik őrizeti időszak új, így nem lépték túl az eredeti, hat hónapos maximális időtartamot, másrészt A‑t semmi esetre sem kellett volna szabadon bocsátani az általa hivatkozott indok alapján, mivel az őrizet igazolását lehetővé tévő feltételek teljesültek.

26

A kérdést előterjesztő bíróság jelzi, hogy e harmadik őrizeti időszak 2024. január 18‑ig tartott, amikor A Dániába szökött. Miután Dániából visszaküldték Finnországba, A‑t a rendőrség negyedik alkalommal, 2024. február 7‑én őrizetbe vette. 2024. március 13‑án, egy ugyanazon napon kelt rendőrségi határozat alapján A‑t szabadon bocsátották.

27

A kérdést előterjesztő bíróság kiemeli mindenekelőtt, hogy az előtte folyamatban lévő jogvita egyetlen tárgya A harmadik őrizeti időszakának jogszerűsége. Ezt követően pontosítja, hogy A őrizetének valamennyi időszaka azon alapult, hogy a külföldiekről szóló törvény 121. §‑a első bekezdése 1. és 3. pontjának megfelelően biztosítani kellett a kitoloncolás előkészítését vagy az e kitoloncolásra vonatkozó határozat végrehajtását, valamint az első esetben továbbá azt, hogy e rendelkezés 2. pontjának megfelelően meg kellett állapítani A személyazonosságát. Hozzáteszi, hogy a 2022. október 29‑től, azaz A nemzetközi védelem iránti kérelmének benyújtásának napjától, 2023. január 5‑ig, azaz a Turun hallinto‑oikeus (Turku közigazgatási bíróság) határozatának napjáig, amely utóbbi elutasította A kitoloncolási határozat végrehajtásának megtiltása iránti kérelmét, az őrizet szintén azon alapult, hogy biztosítani kellett nemzetközi védelem iránti kérelmének elbírálását, a külföldiekről szóló törvény 121. §‑a első bekezdésének 1. pontjával összhangban.

28

A kérdést előterjesztő bíróság végül pontosítja, hogy a rendőrség által A őrizetének igazolása érdekében hivatkozott körülmények magukban foglalták A több tagállamban, köztük Finnországban a nemzetközi védelem iránti kérelmének vizsgálatára irányuló eljárás során való eltűnését, a Marokkóba való visszatérés kilátásaival szembeni tiltakozását, a Finnországban való tartózkodása során általa elkövetett bűncselekményeket, az életkorára és személyazonosságára vonatkozó, Finnországba érkezéskor tett hamis nyilatkozatát, valamint 2023 nyarán az őrizetbe vétel alternatívájaként a hatóságoknál való megjelenésre vonatkozó kötelezettség megsértését. E bíróság kiemeli, hogy ezen indokok részben csak a második őrizeti időszak végét követően merültek fel, tehát a 2023. szeptember 11‑én kezdődő harmadik őrizeti időszak igazolására szolgáló új indokoknak minősültek. Ugyanakkor álláspontja szerint az őrizet hat hónapos maximális időtartama túllépésének igazolására hivatkozott feltételeket nem vizsgálták a 2023. szeptember 15‑én a Helsingin käräjäoikeus (Helsinki körzeti bíróság) előtt tartott tárgyaláson, és e feltételeket az említett bíróság által hozott határozatban sem említették.

29

Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság először is arra keresi a választ, hogy milyen módon kell értékelni azt, hogy az őrizet 2008/115 irányelv 15. cikkének (5) és (6) bekezdésében említett maximális időtartamát egy adott esetben elérték‑e, közelebbről pedig arra, hogy az őrizetnek a szabadon bocsátás időszakai által megszakított, egymást követő időszakait kivétel nélkül össze kell‑e adni, vagy adott esetben milyen okokból lehet kizárni e számításból a korábbi őrizeti időszakokat.

30

E tekintetben pontosítja, hogy az előtte folyamatban lévő ügy körülményeire tekintettel a Bíróságnak nem kell állást foglalnia arról, hogy miként kell kezelni A őrizetének azon időszakait, amikor nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be, és annak vizsgálata folyamatban volt, sem pedig azon időszakait, amelyek során A őrizete úgy tűnik egyszerre alapult a 2008/115 irányelven és egy másik jogalapon. E tekintetben kifejti, hogy a külföldiekről szóló törvény 127. §‑ának (1) bekezdésében előírt, az őrizet hat hónapos maximális időtartamára vonatkozó rendelkezés a külföldi valamennyi őrizetére alkalmazandó, függetlenül annak nemzeti vagy uniós jogalapjától, és hogy mindenesetre A őrizete – minden, illetve szinte minden esetben, legalábbis elsősorban – a 2008/115 irányelven alapult. Ekképpen úgy véli, hogy azon kérdés, miszerint A őrizetbe vételét a 2008/115 irányelvben előírtaktól eltérő okok indokolták‑e, nem befolyásolja az előtte folyamatban lévő jogvitát.

31

Érdemben a kérdést előterjesztő bíróság azon a véleményen van, hogy azon értelmezés, amely szerint valamennyi teljesített őrizeti időszakot figyelembe kell venni annak értékelése érdekében, hogy elérik‑e vagy elérték‑e az őrizet maximális időtartamát, azzal igazolható, hogy ezen időszakokban A őrizete – az őrizet alátámasztására kifejezetten hivatkozott indokok bizonyos változásai ellenére – ugyanazon a jogalapon, nevezetesen kitoloncolásának biztosításán alapult. Azon tény azonban, miszerint A‑t a harmadik őrizeti időszak előtt majdnem hat hónapos időtartamra szabadon bocsátották, amelynek során nem tartotta be a vele szemben kiszabott kevésbé szigorú kényszerintézkedést, és Finnországból Svédországba távozott, majd ezt követően ez utóbbi tagállam visszaküldte őt Finnországba, ezzel ellentétes értelmezést támaszthat alá.

32

Másodszor, a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatára figyelemmel úgy lehet tekinteni, hogy tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a 2008/115 irányelv 15. cikke (3) bekezdésének második mondatában meghatározott bírósági felülvizsgálatot mindenképpen elvégezzék, ha az őrizetnek az ezen irányelv 15. cikkének (5) bekezdésében előírt legfeljebb hat hónapos időtartamát túllépik. Mindazonáltal az egyértelműség kedvéért és A őrizete jogszerűségének értékelése érdekében e bíróság meg kívánja vizsgálni, hogy a 2008/115 irányelv 15. cikke (3) bekezdésének második mondatával ellentétes‑e az, hogy az ezen irányelv 15. cikkének (5) bekezdésében előírt hat hónapos maximális időtartam túllépésének bírósági felülvizsgálatát az őrizetbe vett személy erre irányuló kérelmétől tegyék függővé.

33

A kérdést előterjesztő bíróság egyébiránt arra keresi a választ, hogy milyen határidő‑követelmények vonatkoznak az e második mondat szerinti bírósági felülvizsgálatra, mivel e rendelkezés nem pontosítja, hogy azt e maximális időtartam túllépése előtt kell‑e elvégezni, vagy utólag is el lehet‑e, és ha igen, milyen határidőn belül. E tekintetben úgy véli, hogy a 2008/115 irányelv 15. cikkének (2) bekezdéséből eredő időbeli követelményt legalább analógia útján alkalmazni kell e bírósági felülvizsgálatra, figyelembe véve többek között azt, hogy az őrizet és annak meghosszabbítása az őrizetben tartott személy szempontjából azonos jellegű.

34

Álláspontja szerint e követelmények meghatározása konkrét jelentőséggel bír az előtte folyamatban lévő ügyben esetlegesen elkövetett jogsértés jellegének és súlyosságának, valamint következésképpen az e jogsértésnek tulajdonítandó jogkövetkezményeknek az értékelése szempontjából. Ha a bírósági felülvizsgálatot a hat hónapos maximális időtartam túllépése előtt kellene elvégezni, A őrizetének már 2023. szeptember 18‑től nem lett volna jogalapja, amennyiben valamennyi korábbi őrizeti időszakot össze kell adni az eredeti maximális időtartam esetleges elérésének kiszámításához. Ezzel szemben, ha a bírósági felülvizsgálat elvégezhető utólagosan, a szabadságelvonás esetleges szabálytalansága felmerülhet később, és esetlegesen kevésbé súlyos jogellenességnek minősülhet.

35

Harmadszor, abban az esetben, ha a Bíróság által adott válaszokra tekintettel meg kellene állapítania az őrizet eredeti hat hónapos maximális időtartamának túllépésére vonatkozó bírósági felülvizsgálat szabálytalanságát, a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy az uniós jog értelmében milyen konkrét következtetéseket kell az ilyen megállapításból levonni, közelebbről pedig arra, hogy az Etelä‑Karjalan käräjäoikeusnak (dél‑karéliai körzeti bíróság) 2023. december 7‑én szabadon kellett volna‑e bocsátania A‑t, annak ellenére, hogy az őrizet anyagi jogi feltételei ebben az időpontban teljes mértékben teljesültek.

36

E tekintetben rámutat arra, hogy a 2008/115 irányelv 15. cikkének (2) és (4) bekezdése előírja az olyan személy szabadon bocsátására vonatkozó kötelezettséget, akinek az őrizete jogellenes, de e rendelkezések nem zárják ki annak lehetőségét, hogy az őrizetbe vétel feltételeit érintő hiba bírósági felülvizsgálatot követően orvosolható legyen a jövőre nézve, így az azonnali szabadon bocsátás nem feltétlenül indokolt. A Bíróság által a 2013. szeptember 10‑iG. és R. ítéletben (C‑383/13 PPU, EU:C:2013:533) az őrizetbe vett személy védelemhez való joga megsértésének következményeivel kapcsolatban kifejtett megfontolások ugyanis arra utalnak, hogy a nemzeti bíróság mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak értékelésére, hogy szükséges‑e az azonnali szabadon bocsátás az utólagos és szabályos bírósági felülvizsgálat keretében megállapított eljárási hiba esetén.

37

Egyébiránt a kérdést előterjesztő bíróság pontosítja, hogy a szabadságelvonással járó intézkedés hatálya alatt álló személynek joga van ahhoz, hogy véleményt kérjen ezen intézkedés jogszerűségéről, még akkor is, ha a jogorvoslati eljárás során szabadon bocsátják. Következésképpen az általa feltett kérdések mindenképpen relevánsak maradnak. Ezenkívül annak meghatározásához, hogy A őrizete mindvégig jogszerű volt‑e, főszabály szerint a Bíróság valamennyi előterjesztett kérdésre adott válasza szükséges.

38

E körülmények között a Korkein oikeus (legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1.

a)

Úgy kell‑e értelmezni a [2008/115 irányelv] 15. cikkének (5) és (6) bekezdését, hogy az őrizet ott említett maximális időtartamának kiszámítása során minden korábbi őrizeti időszakot figyelembe kell venni? Amennyiben ilyen kötelezettség nem minden esetben áll fenn, milyen megfontolásokat kell figyelembe venni annak meghatározásához, hogy a korábbi őrizeti időszakot figyelembe kell‑e venni a maximális időtartamok kiszámítása során?

b)

Hogyan kell értékelni a helyzetet különösen az alapeljárásban fennállókhoz hasonló olyan körülmények között, amikor egyrészt az őrizet elsődleges jogalapja, vagyis a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgár kitoloncolásának biztosítása lényegében azonos maradt, azonban másrészt részben új ténybeli és jogi indokokra hivatkoztak az új őrizet alátámasztása érdekében, az érintett az őrizeti időszakok között más tagállamba utazott, ahonnan visszaküldték Finnországba, és több hónap telt el a korábbi őrizeti időszak vége és az új őrizet között?

2.

a)

Ellentétes‑e a [2008/115 irányelv] 15. cikke (3) bekezdése második mondatának rendelkezésével az olyan nemzeti szabályozás, amely a hat hónapos maximális időtartam túllépése esetén a bírósági felülvizsgálat megindítását az őrizetbe vett személy kérelméhez köti?

b)

A [2008/115 irányelv] 15. cikke (3) bekezdésének második mondatában említett bírósági felülvizsgálatot, amelynek tárgya a közigazgatási hatóságnak az őrizet hat hónapos eredeti maximális időtartamának túllépéséről szóló határozata, e maximális időtartam elérése előtt kell‑e elvégezni, és ha nem, mindenesetre a közigazgatási hatóság határozatát követően haladéktalanul el kell‑e végezni?

3)

A [2008/115 irányelv] 15. cikke (3) bekezdésének második mondatában említett bírósági felülvizsgálat hiánya [e] cikk (5) bekezdésében említett hat hónapos maximális időtartam túllépése keretében az őrizetbe vett személy szabadon bocsátására vonatkozó kötelezettséget eredményez‑e még akkor is, ha e késedelmes bírósági felülvizsgálat elvégzésének időpontjában megállapítást nyer, hogy az őrizet valamennyi anyagi feltétele fennáll és az ügyet ekkor eljárási szempontból szabályosan bírálják el? Amennyiben ilyen helyzetben nem áll fenn automatikus szabadon bocsátási kötelezettség, az uniós jog alapján mely szempontokat kell figyelembe venni a késedelmesen elvégzett bírósági felülvizsgálat következményeinek meghatározásához, különösen az alapeljárásban fennállókhoz hasonló körülmények között?”

A Bíróság előtti eljárás

39

A kérdést előterjesztő bíróság azt kérte, hogy a Bíróság a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23a. cikkében és a Bíróság eljárási szabályzatának 107. cikkében előírt sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárásban bírálja el, amely utóbbi cikk (1) bekezdése értelmében a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség területe vonatkozásában egy vagy több kérdést felvető előzetes döntéshozatalra utalás – a kérdést előterjesztő bíróság kérelmére vagy kivételesen hivatalból – sürgősségi eljárásban is elbírálható.

40

2024. március 13‑án a Bíróság ötödik tanácsa mint az eljárási szabályzat 11. cikkének (2) bekezdése alapján kijelölt tanács az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően úgy határozott, hogy helyt ad e kérelemnek, és e szabályzat 101. cikkének (1) bekezdése alapján felvilágosításkérést intéz a kérdést előterjesztő bírósághoz.

41

2024. március 19‑i levelében e bíróság arról tájékoztatta a Bíróságot, hogy A‑t 2024. március 13‑án szabadon bocsátották.

42

Ezen információra tekintettel a Bíróság ötödik tanácsa 2024. március 21‑én az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően megállapította, hogy a sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárás alkalmazásához előírt feltételek már nem teljesülnek, és úgy határozott, hogy a jelen ügyet rendes eljárás keretében kell elbírálni.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Előzetes észrevételek

43

Először is meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy A alapeljárásban vitatott jogszerűségű harmadik őrizetét megelőző két őrizeti időszaka, csakúgy, mint e harmadik időszak, ugyanazon kiutasítási határozat 2008/115 irányelv 3. cikkének 4. pontja értelmében vett végrehajtására irányult. Mindemellett az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az is kitűnik, hogy az alapeljárás ezenkívül az A kitoloncolását elrendelő határozat végrehajtására vonatkozik, anélkül hogy meg lehetne határozni, hogy külön jogi aktusról van‑e szó.

44

E tekintetben ezen irányelv 8. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy amennyiben nem került sor önkéntes távozásra vonatkozó határidő megállapítására, vagy a visszatérési kötelezettséget az érintettek nem teljesítették az önkéntes távozásra megadott határidőn belül, a tagállamok minden szükséges intézkedést meghoznak a kiutasítási határozat végrehajtásához. E 8. cikk (3) bekezdése azonban kimondja, hogy a tagállamok a kitoloncolás végrehajtására külön közigazgatási vagy bírósági határozatot vagy intézkedést rendelhetnek el. Következésképpen azon körülmény, miszerint az említett irányelv 3. cikkének 4. pontja szerinti kiutasítási határozat adott esetben az érintett személy kitoloncolását elrendelő külön határozattal vagy aktussal egészül ki, nincs hatással arra a tényre, hogy az adott személyre ténylegesen vonatkozik ilyen kiutasítási határozat. A jelen ügy szempontjából tehát nem szükséges a kért értelmezés céljából figyelembe venni ezen esetleges körülményt.

45

Másodsorban emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a Bíróság – az uniós és a nemzeti bíróságok hatáskörmegosztásának keretén belül – azt az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban meghatározott ténybeli és szabályozási hátteret köteles figyelembe venni, amelybe az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések illeszkednek. Következésképpen, mivel a kérdést előterjesztő bíróság meghatározta az általa feltett kérdések ténybeli és jogi hátterét, annak helytállóságát a Bíróság nem vizsgálhatja (2023. június 29‑iInternational Protection Appeals Tribunal és társai [Merénylet Pakisztánban] ítélet, C‑756/21, EU:C:2023:523, 37. és 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Következésképpen, figyelembe véve a kérdést előterjesztő bíróság által a jelen ítélet 27. és 30. pontjában kifejtett információkat, a jelen ügy szempontjából meg kell állapítani, hogy A‑nak az alapügy által egyedül érintett harmadik őrizeti időszakát megelőző két őrizeti időszaka, valamint e harmadik időszak mind a 2008/115 irányelv 15. cikke értelmében vett, kitoloncolás céljából foganatosított őrizetnek minősült, amely kizárólag e rendelkezésen alapult, és amelyet egy és ugyanazon kiutasítási határozat végrehajtása céljából foganatosítottak.

46

A feltett kérdéseket ezen előzetes pontosításokra figyelemmel kell megvizsgálni.

Az első kérdés a) és b) pontjáról

47

Első kérdésének a) és b) pontjával, amelyeket együttesen kell vizsgálni, az előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 2008/115 irányelv 15. cikkének (5) és (6) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az adott tagállam által e rendelkezések valamelyike alapján előírt maximális őrizeti időtartam elérésének vizsgálata érdekében össze kell adni az ezen irányelv 15. cikke alapján jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgár által az e tagállamban egy és ugyanazon kiutasítási határozat végrehajtása céljából foganatosított őrizetben töltött időszakok összességét, és e tekintetben releváns‑e azon tény, miszerint az ismételt őrizetbe vételt minden egyes alkalommal eltérő ténybeli körülmények indokolták.

48

A 2008/115 irányelv 15. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja értelmében a tagállamok – kivéve, ha a konkrét esetben más elégséges, de kevésbé kényszerítő intézkedés is hatékonyan alkalmazható – kizárólag a kiutasítás előkészítése és/vagy a kitoloncolás végrehajtása céljából őrizetben tarthatják a kiutasítási eljárás alatt álló harmadik országbeli állampolgárt, különösen akkor, ha fennáll a szökés veszélye, vagy akkor, ha a harmadik ország érintett állampolgára meghiúsítja vagy akadályozza a kiutasítás előkészítését vagy a kitoloncolási eljárást. Ezen (1) bekezdés második albekezdése kimondja, hogy az őrizetnek a lehető legrövidebbnek kell lennie, és csak addig tartható fenn, amíg a kitoloncolási intézkedések folynak, és kellő körültekintéssel végrehajtásra kerülnek.

49

Ezen irányelv 15. cikkének (5) bekezdése első mondatában úgy rendelkezik, hogy az őrizetet mindaddig fenn kell tartani, ameddig az e 15. cikk (1) bekezdésében megállapított feltételek fennállnak, és az őrizet a kitoloncolás biztosításához szükséges. E bekezdés második mondata szerint valamennyi tagállam korlátozott, hat hónapot nem meghaladó őrizetben tartási időszakot határoz meg.

50

E 15. cikk (6) bekezdése kimondja, hogy a tagállamok az említett 15. cikk (5) bekezdésében említett időszakot kizárólag korlátozott, további tizenkét hónapot nem meghaladó időszakkal hosszabbíthatják meg a nemzeti jogszabályoknak megfelelően, azokban az esetekben, ha a kiutasítás végrehajtása minden észszerű erőfeszítésük ellenére várhatóan tovább tart, az érintett harmadik országbeli állampolgár együttműködésének hiánya vagy a szükséges dokumentumok harmadik országoktól való beszerzésének késedelme miatt.

51

Amint azt a Bíróság már megállapította, e megfogalmazásból kitűnik, hogy a 2008/115 irányelv 15. cikkének (5) és (6) bekezdése meghatározza a kitoloncolás céljából foganatosított őrizet maximális időtartamát (2009. november 30‑iKadzoev ítélet, C‑357/09 PPU, EU:C:2009:741, 35. pont).

52

Mindazonáltal e kifejezések önmagukban nem jelzik, hogy annak vizsgálata érdekében, hogy egy adott esetben elérték‑e, vagy sem, az ezen (5) vagy (6) bekezdés alapján meghatározott maximális időtartamot, össze kell‑e adni, vagy sem, azokat a különböző időszakokat, amelyeket az érintett egy és ugyanazon kiutasítási határozat végrehajtása céljából foganatosított őrizetben töltött.

53

Mindemellett emlékeztetni kell arra először is, hogy a harmadik országbeli állampolgárnak különösen a 2008/115 irányelv alapján jogellenes tartózkodás miatti kiutasítási eljárás keretében foganatosított bármely őrizete az érintettnek az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 6. cikkében biztosított szabadsághoz való jogába való súlyos beavatkozásnak minősül (lásd ebben az értelemben: 2022. november 8‑iStaatssecretaris van Justitie en Veiligheid [Az őrizet hivatalból való vizsgálata] ítélet, C‑704/20 és C‑39/21, EU:C:2022:858, 72. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2025. szeptember 4‑iAdrar ítélet, C‑313/25 PPU, EU:C:2025:647, 48. pont).

54

Az őrizeti intézkedés ugyanis abban áll, hogy valamely személy tartózkodását meghatározott helyre korlátozzák, arra kötelezve őt, hogy folyamatosan egy korlátozott és zárt területen tartózkodjon, elkülönítve őt a lakosság többi részétől, és megfosztva őt a mozgásszabadságától (2025. szeptember 4‑iAdrar ítélet, C‑313/25 PPU, EU:C:2025:647, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

55

Márpedig a 2008/115 irányelv értelmében vett őrizeti intézkedések célja nem bűncselekmények üldözése vagy szankcionálása, hanem az ezen irányelv által a kiutasításra vonatkozóan kitűzött célok megvalósítása (2022. november 8‑iStaatssecretaris van Justitie en Veiligheid [Az őrizet hivatalból való vizsgálata] ítélet, C‑704/20 és C‑39/21, EU:C:2022:858, 74. pont; valamint 2025. szeptember 4‑iAdrar ítélet, C‑313/25 PPU, EU:C:2025:647, 49. pont). Így a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgár kitoloncolás céljából elrendelt őrizetének csupán az a célja, hogy biztosítsa a kiutasítási eljárás hatékonyságát, és semmilyen büntető célt nem követ (2022. március 10‑iLandkreis Gifhorn ítélet, C‑519/20, EU:C:2022:178, 38. pont; 2025. szeptember 4‑iAdrar ítélet, C‑313/25 PPU, EU:C:2025:647, 50. pont).

56

E tényezőkre tekintettel nem fogadható el, hogy a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárnak a 2008/115 irányelv 15. cikkének (5) vagy (6) bekezdése alapján, egy és ugyanazon kiutasítási határozat végrehajtása érdekében foganatosított, kitoloncolás céljából elrendelt minden egyes újabb őrizetbe vétele új őrizeti időszakot eredményezzen oly módon, hogy az e határozat végrehajtása érdekében teljesített korábbi őrizeti időszakokat ne kellene figyelembe venni annak értékelése során, hogy az érintett tagállam által e rendelkezések valamelyike alapján előírt, kitoloncolás céljából foganatosított őrizet maximális időtartamát az adott esetben elérték‑e. Tekintettel a Charta 6. cikkében biztosított szabadsághoz való jogba történő beavatkozás súlyosságára és e jog jelentőségére, e következtetést nem vonja kétségbe azon körülmény, hogy ezen őrizet időszakait szabadon bocsátás időszakai szakítják meg.

57

Másodszor, emlékeztetni kell arra, hogy a 2008/115 irányelv 15. cikke (5) és (6) bekezdésének célja annak biztosítása, hogy a kitoloncolás céljából foganatosított őrizet semmiképpen ne haladja meg a 18 hónapot, vagy adott esetben az érintett tagállam által e rendelkezések alapján előírt rövidebb maximális időtartamot (lásd ebben az értelemben: 2009. november 30‑iKadzoev ítélet, C‑357/09 PPU, EU:C:2009:741, 37. pont).

58

E tekintetben a Bíróság többek között kimondta, hogy az ezen irányelv 15. cikkének (5) és (6) bekezdésében előírt kitoloncolás céljából foganatosított őrizet időtartamának kiszámításakor figyelembe kell venni azt az időszakot, amelynek során a kitoloncolási határozat végrehajtását a harmadik országbeli állampolgár által benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem elbírálása miatt felfüggesztették, amennyiben az e kérelemmel kapcsolatos eljárás során az érintett személyt – adott esetben tévesen – e rendelkezések alapján őrizetben tartották (lásd ebben az értelemben: 2009. november 30‑iKadzoev ítélet, C‑357/09 PPU, EU:C:2009:741, 40., 47. és 48. pont).

59

A 2008/115 irányelv 15. cikke (5) és (6) bekezdésében előírt maximális őrizeti időtartam kiszámításakor figyelembe kell venni a kitoloncolási határozat jogszerűségének bírósági felülvizsgálatára irányuló eljárás alatt őrizetben töltött időszakot, még akkor is, ha a határozat végrehajtása felfüggesztésre került (lásd ebben az értelemben: 2009. november 30‑iKadzoev ítélet, C‑357/09 PPU, EU:C:2009:741, 51. és 53. pont).

60

Ez utóbbi tekintetben a Bíróság kiemelte, hogy ha ez nem így lenne, a kitoloncolás céljából foganatosított őrizet időtartama adott esetben jelentősen eltérhetne az ugyanazon tagállamon belüli, illetve az eltérő tagállamokon belüli esetek tekintetében a nemzeti bírósági eljárások sajátosságaitól és speciális körülményeitől függően. Ez pedig ellentétes lenne a 2008/115 irányelv 15. cikke (5) és (6) bekezdésének a tagállamokban egységes maximális őrizeti időtartam biztosítására irányuló célkitűzésével (lásd ebben az értelemben: 2009. november 30‑iKadzoev ítélet, C‑357/09 PPU, EU:C:2009:741, 54. pont).

61

Márpedig e célt sértheti, ha nem veszik figyelembe az érintett jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgár által egy és ugyanazon kiutasítási határozat végrehajtása céljából e tagállamban kitoloncolás céljából már foganatosított őrizet teljes időtartamát, és az ilyen esetleges hozzászámítást az e harmadik országbeli állampolgár helyzetét jellemző ténybeli körülmények fennállásától teszik függővé. E körülmények ugyanis szubjektív értékelés tárgyát képezhetik.

62

Ezen túlmenően, annak értékelése során, hogy az őrizet 2008/115 irányelv 15. cikkének (5) vagy (6) bekezdése alapján előírt maximális időtartamát egy adott esetben elérték‑e, e korábbi őrizeti időszakok összességének figyelmen kívül hagyása lehetővé tenné e rendelkezések megkerülését, még akkor is, ha az őrizet e rendelkezések által megengedett maximális időtartama az egyén szabadságtól való megfosztásának korlátozására irányuló célt szolgálja (lásd ebben az értelemben: 2009. november 30‑iKadzoev ítélet, C‑357/09 PPU, EU:C:2009:741, 56. pont). E rendelkezések tükrözik az uniós jogalkotó által a Charta 6. cikkében rögzített szabadsághoz való jog és az irányelv fő célja között megteremteni kívánt egyensúlyt, amely utóbbi cél, amint az az irányelv (2) és (4) preambulumbekezdéséből kitűnik, a hatékony visszatérési és hazatelepülési politika létrehozása az érintett személyek alapvető jogainak és méltóságának teljes mértékű tiszteletben tartása mellett (lásd ebben az értelemben: 2018. június 19‑iGnandi ítélet, C‑181/16,EU:C:2018:465, 48. pont; 2022. november 22‑iStaatssecretaris van Justitie en Veiligheid [Kiutasítás – Orvosi kannabisz] ítélet, C‑69/21, EU:C:2022:913, 88. pont; 2025. szeptember 4‑iAdrar ítélet, C‑313/25 PPU, EU:C:2025:647, 46. pont).

63

Az ilyen figyelmen kívül hagyás ráadásul esettől függően az arányosság elvének megsértését is eredményezheti, amely megköveteli, hogy a kitoloncolást megelőző őrizetnek a lehető legrövidebbnek kell lennie (lásd ebben az értelemben: 2011. április 28‑iEl Dridi ítélet, C‑61/11 PPU, EU:C:2011:268, 43. pont), amint azt egyébként az irányelv 15. cikke (1) bekezdésének második albekezdése is előírja. A kitoloncolás céljából történő őrizet alkalmazását valóban korlátozni kell, és ezen elvet kell rá alkalmazni, amint azt a 2008/115 irányelv (16) preambulumbekezdése is megerősíti (lásd ebben az értelemben: 2022. október 6‑iPolitsei‑ ja Piirivalveamet [Őrizetben tartás – Bűncselekmény elkövetésének veszélye] ítélet, C‑241/21, EU:C:2022:753, 40. pont).

64

Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy a kitoloncolás céljából foganatosított őrizet maximális időtartama, amelyet a tagállamoknak a 2008/115 irányelv 15. cikke (5) és (6) bekezdésének megfelelően elő kell írniuk, a kitoloncolás céljából foganatosított őrizet időtartamát korlátozza, a tagállamoknak a kitoloncolási eljárás lefolytatására irányuló jogának sérelme nélkül (lásd ebben az értelemben: 2009. november 30‑iKadzoev ítélet, C‑357/09 PPU, EU:C:2009:741, 56. pont).

65

Harmadszor, a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott körülmények sem igazolhatnak ettől eltérő értelmezést.

66

E tekintetben egyrészt kétségtelen, hogy a 2008/115 irányelv 15. cikkének (1) bekezdése szerint a szökés veszélyének fennállása és az a tény, hogy a harmadik ország érintett állampolgára meghiúsítja vagy akadályozza a kiutasítás előkészítését vagy a kitoloncolási eljárást, olyan indokoknak minősülnek, amelyek lehetővé teszik a kiutasítás előkészítése és/vagy a kitoloncolás végrehajtása céljából történő őrizetbe vétel igazolását, amennyiben nem alkalmazható hatékonyan más elégséges, de kevésbé kényszerítő intézkedés.

67

Mindazonáltal, ha e körülmények figyelembevétele igazolná annak megállapítását, hogy a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgár minden egyes újabb őrizete új őrizeti időtartamot indít, miközben egy és ugyanazon kiutasítási határozat végrehajtásáról van szó, az megfosztaná az őrizet 2008/115 irányelv 15. cikkének (5) bekezdésében előírt maximális időtartamát a hatékony érvényesülésétől. E körülmények ugyanis érdemben befolyásolják az ilyen állampolgár őrizetbe vételének lehetőségét, és így az őrizet időtartama minden új őrizetbe vételkor újraindulna, és ekként – amint az a jelen ítélet 62. pontjában megállapítást nyert – e rendelkezés megkerülhetővé válna.

68

Másrészt emlékeztetni kell arra, hogy mivel a kiutasítási eljárás alatt álló harmadik országbeli állampolgár őrizetbe vétele a szabadsághoz való jogába való különösen súlyos beavatkozásnak minősül, szigorú garanciákat kell tiszteletben tartani, mégpedig a jogalap fennállását, az egyértelműséget, az előreláthatóságot, a hozzáférhetőséget és az önkényességgel szembeni védelmet (2017. március 15‑iAl Chodor ítélet, C‑528/15, EU:C:2017:213, 40. pont; 2022. október 6‑iPolitsei‑ ja Piirivalveamet [Őrizetben tartás – Bűncselekmény elkövetésének veszélye] ítélet, C‑241/21, EU:C:2022:753, 50. pont).

69

Márpedig az érintett jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgár helyzetét jellemző egyéb, nem pontosított, természeténél fogva változó és szubjektív ténybeli körülmények esetleges figyelembevétele, jóllehet egy és ugyanazon kiutasítási határozat végrehajtásáról van szó, az ebből eredő jogbizonytalanságra tekintettel az érintett személyeket az önkényesség kockázatának tenné ki, megsértve ezzel a jelen ítélet előző pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatot.

70

Emlékeztetni kell ugyanakkor egyfelől arra, hogy a 2008/115 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében a tagállamok dönthetnek úgy, hogy kivonják ezen irányelv hatálya alól többek között azon harmadik országbeli állampolgárokat, akiket a nemzeti jogszabályok szerint büntetőjogi szankcióként vagy büntetőjogi szankció következményeként utasítanak ki.

71

Másfelől ezen irányelvvel nem ellentétes, hogy adott esetben büntetőjogi jogkövetkezményeket alkalmazzanak a nemzeti büntető eljárásjogi szabályok szerint, a harmadik országok olyan állampolgáraival szemben, akik vonatkozásában az említett irányelvvel létrehozott kiutasítási eljárást alkalmazták, és akik valamely tagállam területén jogellenesen tartózkodtak, anélkül, hogy fennállt volna a vissza nem térést igazoló indok (lásd ebben az értelemben: 2011. december 6‑iAchughbabian ítélet, C‑329/11, EU:C:2011:807, 46. és 48. pont; 2020. szeptember 17‑iJZ [Szabadságvesztés‑büntetés belépési tilalom esetén] ítélet, C‑806/18, EU:C:2020:724, 28. és 29. pont).

72

Egyébiránt pontosítani kell, hogy az őrizet és annak meghosszabbítása hasonló természetű, mivel mindkettő az érintett harmadik országbeli állampolgár szabadságtól való megfosztását eredményezi a kiutasítás előkészítése és/vagy a kitoloncolás végrehajtása céljából (2022. március 10‑iLandkreis Gifhorn ítélet, C‑519/20, EU:C:2022:178, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), az őrizet időtartamának kiszámítása céljából nem kell különbséget tenni a 2008/115 irányelv 15. cikkének (5) bekezdése, illetve (6) bekezdése alapján végrehajtott őrizetek időtartama között.

73

A fenti megfontolások összességére tekintettel az első kérdés a) és b) pontjára azt a választ kell adni, hogy a 2008/115 irányelv 15. cikkének (5) és (6) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az adott tagállam által e rendelkezések valamelyike alapján előírt maximális őrizeti időtartam elérésének vizsgálata érdekében össze kell adni az ezen irányelv 15. cikke alapján jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgár által az e tagállamban egy és ugyanazon kiutasítási határozat végrehajtása céljából foganatosított őrizetben töltött időszakok összességét.

A második kérdés a) pontjáról

74

Az előterjesztő bíróság a második kérdésének a) pontjában lényegében arra keres választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2008/115 irányelv 15. cikke (3) bekezdésének második mondatát, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely az őrizetbe vett személy kérelméhez köti az őrizet ezen 15. cikk (5) bekezdése alapján e tagállam által előírt eredeti hat hónapos maximális időtartama túllépésének igazságügyi hatóság általi felülvizsgálatát.

75

A 2008/115 irányelv 15. cikke (3) bekezdésének első mondata szerint az őrizetben tartást minden esetben észszerű időközönként, akár az érintett harmadik országbeli állampolgár kérésére, akár hivatalból felül kell vizsgálni. E bekezdés második mondata pontosítja, hogy meghosszabbított őrizet esetén a felülvizsgálatokat igazságügyi hatóság felügyelete alatt kell elvégezni.

76

Ezen irányelv 15. cikke (5) bekezdésének megfelelően minden olyan őrizetet, amelynek időtartama meghaladja a hat hónapot, az ugyanezen irányelv 15. cikkének (3) bekezdése alkalmazása érdekében meghosszabbított őrizetnek kell minősíteni (2014. június 5‑iMahdi ítélet, C‑146/14 PPU, EU:C:2014:1320, 42. pont).

77

Ezenkívül világosan kitűnik a 2008/115 irányelv 15. cikke (3) bekezdése második mondatának megszövegezéséből, hogy valamely harmadik országbeli állampolgár meghosszabbított őrizete esetében a felülvizsgálatokat igazságügyi hatóságnak felügyelnie. Következésképpen az őrizet érintett tagállam által előírt eredeti maximális időtartamon túl történő meghosszabbításának lehetőségéről határozó igazságügyi hatóságnak minden esetben kötelezően felül kell vizsgálnia ezt az őrizetet, még akkor is, ha e felülvizsgálatot az őrizetbe vételt elrendelő hatóság kifejezetten nem kérte, még akkor is, ha az érintett állampolgár őrizetét az eredeti őrizetet elrendelő hatóság már felülvizsgálta (2014. június 5‑iMahdi ítélet, C‑146/14 PPU, EU:C:2014:1320, 48., 49. és 56. pont).

78

Ebből következik, hogy mivel az eredeti őrizet időtartamának hat hónapon túli meghosszabbításáról szóló határozat igazságügyi hatóság általi felülvizsgálatát kötelezően el kell végezni, az őrizet eredeti, hat hónapos maximális időtartama túllépésének igazságügyi hatóság általi felülvizsgálata nem tehető függővé az őrizetbe vett személy kérelmétől.

79

Következésképpen a második kérdés a) pontjára azt a választ kell adni, hogy a 2008/115 irányelv 15. cikke (3) bekezdésének második mondatát úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely az őrizetbe vett személy kérelméhez köti az őrizet ezen 15. cikk (5) bekezdése alapján e tagállam által előírt eredeti hat hónapos maximális időtartama túllépésének igazságügyi hatóság általi felülvizsgálatát.

A második kérdés b) pontjáról

80

Az előterjesztő bíróság a második kérdésének b) pontjában lényegében arra keres választ, hogy a 2008/115 irányelv 15. cikke (3) bekezdésének második mondatát úgy kell‑e értelmezni, hogy az őrizet e 15. cikk (5) bekezdésében előírt eredeti hat hónapos maximális időtartamon túli meghosszabbítására vonatkozó, közigazgatási hatóság által hozott határozat igazságügyi hatóság általi felülvizsgálatát e maximális időtartam elérése előtt kell elvégezni, illetve ha nem ez a helyzet, akkor azt e határozat elfogadását követően mindenképpen haladéktalanul el kell végezni.

81

Emlékeztetni kell arra, hogy a szabadsághoz való, a Charta 6. cikkében biztosított jogba, a 2008/115 irányelv alapján hozott őrizetbe vételi határozat következtében történő beavatkozás súlyosságára és e jog jelentőségére tekintettel az illetékes nemzeti hatóságok számára elismert, a harmadik országbeli állampolgárok őrizetbe vételére vonatkozó jogkör szigorúan korlátozott. Az őrizeti intézkedés tehát csak az annak feltételeit és módjait meghatározó általános és elvont szabályok tiszteletben tartása mellett rendelhető el vagy hosszabbítható meg (2022. november 8‑iStaatssecretaris van Justitie en Veiligheid [Az őrizet hivatalból való vizsgálata] ítélet, C‑704/20 és C‑39/21, EU:C:2022:858, 75. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2025. szeptember 4‑iAdrar ítélet, C‑313/25 PPU, EU:C:2025:647, 51. pont).

82

Ami a közigazgatási hatóságok azon határozatainak igazságügyi hatóság általi felülvizsgálatára vonatkozó kötelezettséget illeti, amelyek az őrizetet a 2008/115 irányelv 15. cikkének (5) bekezdése értelmében előírt eredeti, hat hónapos maximális időtartamon túllépve hosszabbítják meg, e kötelezettség ezen irányelv 15. cikke (3) bekezdésének második mondatából következik, és a kitoloncolás céljából őrizetbe vett harmadik országbeli állampolgárok hatékony bírói jogvédelemhez való jogának biztosítására irányul. A Charta 47. cikkének megfelelően ugyanis a tagállamoknak hatékony bírói jogvédelmet kell biztosítaniuk az uniós jogrendből eredő egyéni jogok tekintetében. Következésképpen a tagállamoknak többek között elő kell írniuk – amint azt e 15. cikk (3) bekezdésének második mondata megköveteli – a közigazgatási hatóság által meghosszabbított őrizet esetén végzett felülvizsgálatok igazságügyi hatóság általi felügyeletét annak ellenőrzése érdekében, hogy az őrizet jogszerűségének feltételei továbbra is fennállnak‑e, és ezen igazságügyi hatóságnak képesnek kell lennie arra, hogy – akár hivatalból is – határozzon az e jogszerűség vizsgálata szempontjából releváns valamennyi ténybeli és jogi elemről (lásd ebben az értelemben: 2022. november 8‑iStaatssecretaris van Justitie en Veiligheid [Az őrizet hivatalból való vizsgálata] ítélet, C‑704/20 és C‑39/21, EU:C:2022:858, 81., 84., és 87–89. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2025. szeptember 4‑iAdrar ítélet, C‑313/25 PPU, EU:C:2025:647, 67., 69., 71. és 72. pont). Az említett igazságügyi hatóságnak jogosultnak kell lennie az érintett személy azonnali szabadon bocsátására is, ha úgy ítéli meg, hogy a fogva tartás indokául szolgáló feltételek már nem állnak fenn, vagy ha úgy tűnik, hogy már nem áll fenn a kitoloncolás észszerű lehetősége (lásd ebben az értelemben: 2014. június 5‑iMahdi ítélet, C‑146/14 PPU, EU:C:2014:1320, 59–62. pont).

83

Ami az ilyen felülvizsgálat elvégzésének időpontját illeti, a 2008/115 irányelv 15. cikke (2) bekezdésének első albekezdése szerint az őrizetet közigazgatási vagy igazságügyi hatóságok rendelik el. Ezenkívül ezen irányelv 15. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdése kimondja, hogy amennyiben az őrizetet közigazgatási hatóságok rendelték el, a tagállamok vagy előírják az őrizetben tartás jogszerűségének gyorsított bírósági felülvizsgálatát, amellyel kapcsolatosan az őrizet kezdetétől számítva a lehető legrövidebb határidőn belül határozatot kell hozni, vagy biztosítják a jogot az érintett harmadik országbeli állampolgár számára az őrizete jogszerűségének gyorsított felülvizsgálatára irányuló bírósági eljárás megindítására, amelyben ezen eljárás megindításától számítva a lehető legrövidebb határidőn belül határozni kell. Ez esetben a tagállamok haladéktalanul tájékoztatják az érintett harmadik országbeli állampolgárt az ilyen eljárás igénybevételének lehetőségéről.

84

Ezzel szemben, ami az őrizetnek az e 15. cikk (5) bekezdése értelmében előírt kezdeti maximális időtartamon túli meghosszabbítását illeti, amint arra a főtanácsnok az indítványának 78. pontjában lényegében rámutatott, sem az említett 15. cikk (6) bekezdése, amely e meghosszabbítás lehetőségét szabályozza, sem a 2008/115 irányelv más rendelkezése nem határozza meg azt az időpontot, amikor meghosszabbított őrizet esetén az őrizet ezen irányelv 15. cikke (3) bekezdésének második mondatában előírt felülvizsgálatának igazságügyi hatóság általi felügyeletét el kell végezni.

85

Ennélfogva, az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az őrizet e 15. cikk (3) bekezdésének második mondatában előírt bírósági felülvizsgálatára vonatkozó eljárási szabályokkal kapcsolatos uniós jogi szabályozás hiányában – az eljárási autonómia elvének megfelelően – továbbra is a tagállamok rendelkeznek hatáskörrel arra, hogy az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének, valamint az alapvető jogok és az ezen aktusra vonatkozó uniós jogi rendelkezések teljes körű érvényesülésének tiszteletben tartása mellett szabályozzák ezeket az eljárásokat (lásd ebben az értelemben: 2014. június 5‑iMahdi ítélet, C‑146/14 PPU, EU:C:2014:1320, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; és analógia útján: 2025. július 3‑iAl Nasiria ítélet, C‑610/23, EU:C:2025:514, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

86

Ebből következik, hogy a tagállamok – ezen alapelvek tiszteletben tartása mellett – nem kötelesek úgy rendelkezni, hogy a bíróságnak az említett irányelv 15. cikke (5) bekezdésében meghatározott eredeti maximális időtartamon túli meghosszabbítására vonatkozó, közigazgatási hatóság által hozott határozat bírósági felülvizsgálatát e maximális időtartam elérése előtt kell elvégezni.

87

E tekintetben kétségtelen, hogy az e meghosszabbítást elrendelő közigazgatási vagy – a tagállamok szerint – bírósági határozatot szükségszerűen az említett időtartam elérése előtt kell meghozni. A 2008/115 irányelv 15. cikke (6) bekezdésének megfelelően az e 15. cikk (5) bekezdésében említett eredeti őrizet időtartama csupán akkor hosszabbítható meg, ha a (6) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülnek, és az érintett harmadik országbeli állampolgár eredeti őrizetbe vételét indokoló érdemi feltételek továbbra is fennállnak (lásd ebben az értelemben: 2014. június 5‑iMahdi ítélet, C‑146/14 PPU, EU:C:2014:1320, 58–61. és 67–69. pont). Márpedig ez azt jelenti, hogy ezt az értékelést szükségszerűen az őrizet eredeti maximális időtartamának elérése előtt kell elvégezni, mivel amennyiben e feltételek nem teljesülnek, az őrizet nem hosszabbítható meg ezen időtartamon túl.

88

Ezzel szemben az egyenértékűség elve megköveteli, hogy a közigazgatási hatóság által hozott, az őrizetnek az eredeti maximális időtartamon túli meghosszabbítására vonatkozó határozat igazságügyi hatóság általi felülvizsgálatára ne később kerüljön sor, mint a közigazgatási hatóság által elrendelt őrizet tekintetében a 2008/115 irányelv 15. cikkének (2) bekezdésében előírt felülvizsgálatra. Ez azért van így, mert az őrizet és annak meghosszabbítása hasonló jellegű, és ezen irányelv 15. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdése előírja, hogy a közigazgatási hatóságok által elrendelt őrizet jogszerűségének bírósági felülvizsgálatát a lehető legrövidebb határidőn belül el kell végezni. Ekképpen azt az őrizet e 15. cikk (5) bekezdésében előírt eredeti hat hónapos maximális időtartamon túli meghosszabbítására vonatkozóan a közigazgatási hatóság által hozott határozat elfogadását követően a lehető legrövidebb határidőn belül el kell végezni.

89

A fenti megfontolásokra tekintettel a második kérdés b) pontjára azt a választ kell adni, hogy a 2008/115 irányelv 15. cikke (3) bekezdésének második mondatát úgy kell értelmezni, hogy a közigazgatási hatóság azon határozatának igazságügyi hatóság általi felülvizsgálatát, amely az őrizetnek az e 15. cikk (5) bekezdésében előírt eredeti hat hónapos maximális időtartamon túli meghosszabbítására vonatkozik, nem kell e maximális időtartam elérése előtt elvégezni, azonban azt az említett 15. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésében előírt bírósági felülvizsgálathoz hasonlóan, e határozat elfogadásától számítva a lehető legrövidebb határidőn belül el kell végezni.

A harmadik kérdésről

90

Harmadik kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2008/115 irányelv 15. cikke (3) bekezdésének második mondatát úgy kell‑e értelmezni, hogy az őrizetnek az e 15. cikk (5) bekezdésében előírt eredeti, hat hónapos maximális időtartamon túli meghosszabbítására vonatkozó közigazgatási határozat megfelelő időben történő igazságügyi hatósági felülvizsgálatának hiánya automatikusan az őrizet azonnali megszüntetésére vonatkozó kötelezettséget von maga után, még ha e bírósági felülvizsgálat elvégzésének időpontjában az őrizet fenntartását igazoló valamennyi érdemi feltétel teljesül is. Amennyiben nem ez a helyzet, e bíróság arra keresi a választ, hogy melyek a releváns elemek annak értékelése tekintetében, hogy az ilyen késedelmes bírósági felülvizsgálat esetén az őrizetet haladéktalanul meg kell‑e szüntetni.

91

Emlékeztetni kell arra, hogy a kitoloncolás céljából foganatosított őrizet feltételeit az uniós közös normák címén meghatározó általános és absztrakt szabályok a 2008/115 irányelv 15. cikkének (1) bekezdésében és (2) bekezdésének második albekezdésében, 15. cikkének (4), (5) és (6) bekezdésében találhatók, és nem érintik az ezen irányelv más rendelkezéseiben szereplő szabályokat, amelyek az alapügyben nem releváns olyan helyzetekben pontosítják az őrizet feltételeit, mint például a kiskorúak őrizetének esete (lásd ebben az értelemben: 2022. november 8‑iStaatssecretaris van Justitie en Veiligheid [Az őrizet hivatalból való vizsgálata] ítélet, C‑704/20 és C‑39/21, EU:C:2022:858, 76. pont).

92

Az említett, egyrészt a 2008/115 irányelvben, másrészt az azt végrehajtó nemzeti jogi rendelkezésekben foglalt szabályok alkotják az uniós jogból származó azon normákat, amelyek meghatározzák az őrizet jogszerűségének feltételeit, a Charta 6. cikke szempontjából is (2022. november 8‑iStaatssecretaris van Justitie en Veiligheid [Az őrizet hivatalból való vizsgálata] ítélet, C‑704/20 és C‑39/21, EU:C:2022:858, 77. pont).

93

Amennyiben úgy tűnik, hogy a kitoloncolás céljából foganatosított őrizet jogszerűségének a jelen ítélet előző pontjában megállapított feltételei nem teljesültek vagy már nem teljesülnek, az érintett személyt haladéktalanul szabadon kell bocsátani, amint azt az uniós jogalkotó egyébként a 2008/115 irányelv 15. cikke (2) bekezdésének negyedik albekezdésében és (4) bekezdésében kifejezetten előírja (lásd ebben az értelemben: 2022. november 8‑iStaatssecretaris van Justitie en Veiligheid [Az őrizet hivatalból való vizsgálata] ítélet, C‑704/20 és C‑39/21, EU:C:2022:858, 79. pont).

94

Márpedig, amint arra a jelen ítélet 82. pontja lényegében emlékeztet, a közigazgatási hatóságok azon határozatainak igazságügyi hatóság általi felülvizsgálatára vonatkozó kötelezettséget illetően, amelyek az őrizetet a 2008/115 irányelv 15. cikkének (5) bekezdése értelmében előírt eredeti, hat hónapos maximális időtartamon túllépve hosszabbítják meg, e kötelezettség, mely ezen 15. cikk (3) bekezdésének második mondatából következik, nem az irányelv szerinti őrizet jogszerűségének feltételei között szerepel, hanem azok között, amelyek célja a harmadik országok tagállamok által őrizetbe vett állampolgárainak hatékony bírói jogvédelemhez való jogának biztosítása.

95

Az uniós jogalkotó ekképpen közös normákat határozott meg a kitoloncolás céljából őrizetbe vett, jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok bírói jogvédelmével kapcsolatban, amelyek az őrizetbe vételt illetően a 2008/115 irányelv 15. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésében szerepelnek, az őrizeti intézkedés fenntartását illetően pedig e 15. cikk (3) bekezdésében (lásd ebben az értelemben: 2022. november 8‑iStaatssecretaris van Justitie en Veiligheid [Az őrizet hivatalból való vizsgálata] ítélet, C‑704/20 és C‑39/21, EU:C:2022:858, 82–84. pont). Nem pontosította ugyanakkor, hogy milyen következményekkel jár azon határidő túllépése, amelyen belül az őrizetet az eredeti hat hónapos maximális időtartamon túl meghosszabbító közigazgatási határozat igazságügyi hatóság általi felülvizsgálatát el kell végezni. E határidő meghatározása egyébként – amint az a második kérdés b) pontjára adandó válaszból következik – a jelen ítélet 89. pontjában kifejtett korlátok között a tagállamok hatáskörébe tartozik.

96

Ebből egyrészt az következik, hogy nem tekinthető úgy, hogy késedelmes bírósági felülvizsgálat esetén a 2008/115 irányelv kizárólag ezen ok alapján előírná az érintett személy haladéktalan szabadon bocsátását.

97

Másrészt az említett határidő túllépése nem teszi jogellenessé az őrizet meghosszabbításáról szóló határozatot, tehát nem követeli meg automatikusan az érintett harmadik országbeli állampolgár szabadon bocsátását. Kizárólag abban az esetben kell az érintettet haladéktalanul szabadon bocsátani, ha letelt az őrizet 2008/115 irányelv 15. cikkének (6) bekezdésében előírt maximális időtartama (lásd ebben az értelemben: 2009. november 30‑iKadzoev ítélet, C‑357/09 PPU, EU:C:2009:741, 60. és 62. pont, valamint a 2020. május 14‑iOrszágos Idegenrendészeti Főigazgatóság Dél‑alföldi Regionális Igazgatóság ítélet, C‑924/19 PPU és C‑925/19 PPU, EU:C:2020:367, 279. pont), különösen azért, mert – amint az a jelen ítélet 53. pontjából kitűnik – az őrizet a Charta 6. cikkében biztosított szabadsághoz való jogba történő súlyos beavatkozásnak minősül.

98

Következésképpen ezen irányelv hatékony érvényesülését veszélyeztetné a határidő ilyen túllépése miatt az őrizet meghosszabbításáról szóló határozat megsemmisítése, és következésképpen az őrizet megszüntetése, annak ellenére, hogy e túllépés nem jár hatással e határozatra, az őrizet pedig továbbra is megfelel a 2008/115 irányelv 15. cikkében előírt érdemi feltételeknek (lásd ebben az értelemben: 2013. szeptember 10‑iG. és R. ítélet, C‑383/13 PPU, EU:C:2013:533, 41. pont).

99

E tekintetben, amint arra a jelen ítélet 62. pontja emlékeztet, és amint az a 2008/115 irányelv (2) preambulumbekezdéséből kitűnik, ezen irányelv célja egyfelől a közös normákon alapuló hatékony visszatérési és hazatelepülési politika létrehozása annak érdekében, hogy az érintett személyek emberséges módon, alapvető jogaik és méltóságuk tiszteletben tartása mellett térhessenek vissza. Másfelől a valamely harmadik ország jogellenesen tartózkodó állampolgárának kitoloncolása a 2008/115 irányelv rendszerének megfelelően prioritást képez a tagállamok számára (2013. szeptember 10‑iG. és R. ítélet, C‑383/13 PPU, EU:C:2013:533, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

100

A fenti megfontolásokra tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2008/115 irányelv 15. cikke (3) bekezdésének második mondatát úgy kell értelmezni, hogy az őrizetnek az e 15. cikk (5) bekezdésében előírt eredeti hat hónapos maximális időtartamon túli meghosszabbítására vonatkozó közigazgatási határozat megfelelő időben történő igazságügyi hatósági felülvizsgálatának hiánya nem von maga után automatikusan az őrizet azonnali megszüntetésére vonatkozó kötelezettséget, amennyiben e bírósági felülvizsgálat elvégzésének időpontjában az őrizet fenntartását igazoló valamennyi érdemi feltétel teljesül, és az őrizetnek az említett 15. cikk (6) bekezdésében előírt maximális időtartama még nem telt le.

A költségekről

101

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

 

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

 

1)

A harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16‑i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 15. cikkének (5) és (6) bekezdését

a következőképpen kell értelmezni:

az adott tagállam által e rendelkezések valamelyike alapján előírt maximális őrizeti időtartam elérésének vizsgálata érdekében össze kell adni az ezen irányelv 15. cikke alapján jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgár által az e tagállamban egy és ugyanazon kiutasítási határozat végrehajtása céljából foganatosított őrizetben töltött időszakok összességét.

 

2)

A 2008/115 irányelv 15. cikke (3) bekezdésének második mondatát

a következőképpen kell értelmezni:

azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely az őrizetbe vett személy kérelméhez köti az őrizet ezen 15. cikk (5) bekezdése alapján e tagállam által előírt eredeti hat hónapos maximális időtartama túllépésének igazságügyi hatóság általi felülvizsgálatát.

 

3)

A 2008/115 irányelv 15. cikke (3) bekezdésének második mondatát

a következőképpen kell értelmezni:

a közigazgatási hatóság azon határozatának igazságügyi hatóság általi felülvizsgálatát, amely az őrizetnek az e 15. cikk (5) bekezdésében előírt eredeti hat hónapos maximális időtartamon túli meghosszabbítására vonatkozik, nem kell e maximális időtartam elérése előtt elvégezni, azonban azt – az említett 15. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésében előírt bírósági felülvizsgálathoz hasonlóan – e határozat elfogadásától számítva a lehető legrövidebb határidőn belül el kell végezni.

 

4)

A 2008/115 irányelv 15. cikke (3) bekezdésének második mondatát

a következőképpen kell értelmezni:

az őrizetnek az e 15. cikk (5) bekezdésében előírt eredeti hat hónapos maximális időtartamon túli meghosszabbítására vonatkozó közigazgatási határozat megfelelő időben történő igazságügyi hatósági felülvizsgálatának hiánya nem von maga után automatikusan az őrizet azonnali megszüntetésére vonatkozó kötelezettséget, amennyiben e bírósági felülvizsgálat elvégzésének időpontjában az őrizet fenntartását igazoló valamennyi érdemi feltétel teljesül, és az őrizetnek az említett 15. cikk (6) bekezdésében előírt maximális időtartama nem telt le.

 

Aláírások


( *1 ) Az eljárás nyelve: finn.

( i ) A jelen ügy neve fiktív. Az nem egyezik az eljárásban részt vevő egyetlen fél valódi nevével sem.