–

a Sánchez Romero Carvajal Jabugo S.A.U. képviseletében J. M. Iglesias Monravá abogado,

–

az Embutidos Monells S.A. képviseletében L. Polo Flores abogado,

–

a spanyol kormány képviseletében S. Núñez Silva, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében P. Němečková és J. Samnadda, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2017. L 154., 1. o.) 61. cikkének, valamint a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2015. december 16‑i 2015/2436/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2015. L 336., 1. o.; helyesbítések: HL 2016. L 71., 325. o.; HL 2016. L 110., 5. o.) 9. cikkének az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Sánchez Romero Carvajal Jabugo S.A.U. (a továbbiakban: Sánchez Romero Carvajal) és az Embutidos Monells S.A. (a továbbiakban: Monells) között azon két lajstromozott nemzeti védjegy törlése iránti kérelem tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelyeknek az utóbbi társaság a jogosultja.

3

A 2017/1001 rendelet „Feltétlen törlési okok” című 59. cikke az (1) bekezdésében az alábbiak szerint rendelkezik:

„Az európai uniós védjegyet [Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalához (EUIPO)] benyújtott kérelem vagy a védjegybitorlási perben előterjesztett viszontkereset alapján törölni kell, ha

[…]

4

E rendelet „Belenyugvás” című 61. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Ha az európai uniós védjegy jogosultja öt egymást követő éven át eltűrte egy későbbi európai uniós védjegynek az [Európai] Unióban történő használatát, noha tudomása volt e használatról, a továbbiakban korábbi védjegyére hivatkozva nem kérheti e későbbi védjegy törlését olyan áruk, illetve szolgáltatások tekintetében, amelyekkel kapcsolatban a későbbi védjegyet használták, kivéve, ha a későbbi európai uniós védjegyet rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra.

(2)   Ha a 8. cikk (2) bekezdése szerinti korábbi nemzeti védjegy vagy a 8. cikk (4) bekezdése szerinti más korábbi megjelölés jogosultja öt egymást követő éven át eltűrte egy későbbi európai uniós védjegynek abban a tagállamban történő használatát, amelyben a korábbi védjegy vagy a más korábbi megjelölés oltalom alatt áll, noha tudomása volt e használatról, a továbbiakban az őt megillető korábbi védjegyre vagy más korábbi megjelölésre hivatkozva nem kérheti a későbbi védjegy törlését olyan áruk, illetve szolgáltatások tekintetében, amelyekkel kapcsolatban a későbbi védjegyet használták, kivéve, ha a későbbi európai uniós védjegyet rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra.

(3)   Az (1) és a (2) bekezdésben említett esetekben a későbbi európai uniós védjegy jogosultja akkor sem léphet fel a korábbi védjegy vagy megjelölés használatával szemben, ha a későbbi európai uniós védjegy használata a korábbi jog alapján már nem kifogásolható.”

5

A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22‑i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (HL 2008. L 299., 25. o.) a 2015/2436 irányelv hatályon kívül helyezte és felváltotta.

6

A 2008/95 irányelv (12) preambulumbekezdése kimondta:

„A jogbiztonság érdekében, valamint a korábbi védjegy jogosultjának méltányos érdekeire is figyelemmel fontos arról gondoskodni, hogy ez utóbbi ne kérhesse egy sajátjánál későbbi védjegy törlését, illetve annak használatát ne kifogásolhassa, ha e használatról tudomása volt, és azt hosszabb időn át eltűrte, kivéve, ha a későbbi védjegyet rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra.”

7

Ezen irányelvnek a „Kizáró, illetve törlési okok” című 3. cikke a (2) bekezdésében a következőképpen rendelkezett:

„Bármelyik tagállam előírhatja, hogy a megjelölés nem részesülhet oltalomban, illetve a védjegy törlésének van helye az alábbi esetekben és mértékig:

[…]

8

Az említett irányelvnek a „Belenyugvás” című 9. cikke az (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezett:

„Ha a 4. cikk (2) bekezdése szerinti korábbi védjegy jogosultja a tagállamban öt egymást követő éven át eltűrte az abban a tagállamban lajstromozott későbbi védjegy használatát, noha tudomása volt e használatról, a továbbiakban korábbi védjegyére hivatkozva nem kérheti e későbbi védjegy törlését, továbbá nem léphet fel a későbbi védjegy használata ellen olyan áruk, illetve szolgáltatások tekintetében, amelyekkel kapcsolatban a későbbi védjegyet használták, kivéve, ha a későbbi védjegyet rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra.”

9

A 2015/2436 irányelvnek a „Piacnyitás és viszonosság” című 9. cikke az (1) bekezdésében előírja:

„Ha az 5. cikk (2) bekezdése vagy az 5. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerinti korábbi védjegy jogosultja a tagállamban öt egymást követő éven át eltűrte az abban a tagállamban lajstromozott későbbi védjegy használatát, noha tudomása volt e használatról, a továbbiakban korábbi védjegyére hivatkozva nem kérheti e későbbi védjegy törlését olyan áruk, illetve szolgáltatások tekintetében, amelyekkel kapcsolatban a későbbi védjegyet használták, kivéve, ha a későbbi védjegyet rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra.”

10

Ezen irányelv 55. cikke szerint:

„A 2008/95/EK irányelv 2019. január 15‑től hatályát veszti […].”

11

A 2001. december 7‑i Ley 17/2001 de Marcas (a védjegyekről szóló 17/2001. sz. törvény; a BOE 2001. december 8‑i 294. száma, 45579. o.; a továbbiakban: 17/2001. sz. törvény) „Feltétlen törlési okok” című 51. cikke a következőképpen rendelkezik:

„1.   A védjegy a [spanyol szabadalmi és védjegyhivatalhoz] benyújtott kérelem vagy védjegybitorlási perben előterjesztett viszontkereset alapján törölhető:

2.   Lajstromozott védjegy feltétlen törlési ok alapján történő törlése iránti kereset nem évül el.”

12

A 17/2001. sz. törvény „Viszonylagos törlési okok” című 52. cikke értelmében:

„1.   A védjegy az Oficina Española de Patentes y Marcashoz (spanyol szabadalmi és védjegyhivatal) benyújtott kérelem vagy védjegybitorlási perben előterjesztett viszontkereset alapján törölhető, ha sérti a 6., 7., 8., 9. és 10. cikk rendelkezéseit.

2.   A 6., 7. és 8. cikk vagy a 9. cikk 1. bekezdésének a) pontja szerinti korábbi jog jogosultja, aki öt egymást követő éven át eltűrte egy lajstromozott későbbi védjegy használatát, noha tudomása volt e használatról, a továbbiakban a korábbi jogra hivatkozva nem kérheti e későbbi védjegy törlését olyan áruk, illetve szolgáltatások tekintetében, amelyekkel kapcsolatban a későbbi védjegyet használták, kivéve ha ez utóbbit rosszhiszeműen jelentették be. A jelen bekezdésben említett esetekben a későbbi védjegy jogosultja akkor sem léphet fel a korábbi védjegy használatával, illetve jog gyakorlásával szemben, ha a későbbi védjegy használata a korábbi jog alapján már nem kifogásolható.”

13

A Sánchez Romero Carvajal a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti a 29. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások vonatkozásában 1999. december 7‑én bejelentett és 2006. október 4‑én lajstromozott 5J Cinco Jotas SÁNCHEZ ROMERO CARVAJAL JABUGO, S.A. DESDE 1879 európai uniós védjegy jogosultja.

14

Jogosultja továbbá az ugyanezen osztályba tartozó áruk vonatkozásában 2010. augusztus 26‑án bejelentett és 2015. július 5‑én lajstromozott 5J európai uniós védjegynek.

15

A Monells a 29. osztályba tartozó áruk vonatkozásában 2011. október 31‑én, illetve 2012. január 26‑án bejelentett, és 2012. február 9‑én, illetve 2012. május 3‑án lajstromozott 5Ms és 5Ps spanyol nemzeti védjegyek (a továbbiakban: vitatott védjegyek) jogosultja.

16

A Monellshez 2016. november 3‑án intézett peren kívüli felszólításban a Sánchez Romero Carvajal többek között kérte e társaságot, hogy mondjon le a vitatott védjegyek lajstromozásáról, és hagyjon fel az 5Ms ábrás védjegy használatával. E felszólításban először is az szerepelt, hogy a Monellsnek tudomása volt a Sánchez Romero Carvajal 5J védjegyének jóhírnevéről, mivel ez utóbbi felszólalásának következtében a spanyol szabadalmi és védjegyhivatal 2012. július 12‑én megtagadta a Monellstől az 5Cs megjelölés lajstromozását. Másodszor az szerepelt benne, hogy a vitatott védjegyek az 5Cs megjelöléshez hasonló jellemzőkkel rendelkeznek, harmadszor pedig az, hogy 2017. február 28., illetve 2017. március 18. előtt indítható kereset az 5Ms és az 5Ps védjegyek törlése iránt.

17

2021. november 2‑án a Sánchez Romero Carvajal a 2017/1001 rendelet 59. cikke és a 17/2001. sz. törvény 51. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján védjegybitorlási keresetet indított a Juzgado de lo Mercantil no 1 de Alicante (alicantei 1. sz. kereskedelmi bíróság), a kérdést előterjesztő bíróság előtt a Monellsszel szemben a vitatott védjegyek törlése iránt azon az alapon, hogy ez utóbbi társaság rosszhiszeműen járt el e védjegyek bejelentésekor.

18

A Monells a 2017/1001 rendelet 61. cikke és a 17/2001. sz. törvény 52. cikkének (2) bekezdése alapján belenyugvásra hivatkozott, és azt állította, hogy – mivel a vitatott védjegyek lajstromozására 2012‑ben került sor – a Sánchez Romero Carvajal hosszú ideig eltűrte azok használatát, és a peren kívüli felszólításban a törlési kereset megindítására az utóbbi által megjelölt határidők lejártak.

19

Ebben az összefüggésben keresi e bíróság arra a választ, hogy milyen következményekkel járhat a vitatott védjegyek törlése iránti kereset megindítására nyitva álló pontos határidők e felszólításban való feltüntetése. Egyrészt arra vár választ, hogy e határidő feltüntetését olyan, a „saját cselekmények” körébe tartozó magatartásnak kell‑e tekinteni, amely a Monellst biztosíthatja arról, hogy e határidők lejártát követően a korábbi védjegyek jogosultja már nem indíthat keresetet a vitatott védjegyekkel szemben. Az említett bíróság másrészt arra vár választ, hogy a 2008/95 irányelv 9. cikkének (1) bekezdése szerinti belenyugvás alkalmazásának elkerülése érdekében a Sánchez Romero Carvajal alapíthatta‑e keresetét feltétlen törlési okra, és hivatkozhatott‑e a Monellsnek a vitatott védjegyek bejelentésekor fennálló rosszhiszeműségére annak ellenére, hogy az említett felszólítás időpontjában a Sánchez Romeró Carvajalnak tudomással kellett bírnia a vitatott védjegyek jogosultjának ezen rosszhiszeműségéről.

20

A kérdést előterjesztő bíróság szerint ugyanis bizonyított, hogy a Monells rosszhiszeműen járt el a vitatott védjegyek bejelentésekor, mivel a Sánchez Romero Carvajal védjegyei ebben az időpontban jóhírnevet élveztek Spanyolország területén. Így a 2009. június 11‑iChocoladefabriken Lindt & Sprüngli ítéletben (C‑529/07, EU:C:2009:361) meghatározott kritériumok teljesültek.

21

Abban az esetben, ha megállapítást nyer, hogy a Sánchez Romero Carvajal kötve van a saját cselekményeihez, és már nem hivatkozhat törlési okként a rosszhiszeműségre, e bíróság kifejti, hogy a 2011. szeptember 22‑iBudějovický Budvar ítéletben (C‑482/09, EU:C:2011:605) és a 2022. május 19‑iHEITEC ítéletben (C‑466/20, EU:C:2022:400) megállapított elveknek megfelelően kell eldöntenie, hogy sor került‑e belenyugvás általi jogvesztésre.

22

23

Márpedig, mivel az alapügyben a törlési kérelmet 2021. november 2‑án, azaz tizenegy hónappal a lajstromozás fenti megtagadását követően nyújtották be, a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a vitatott védjegyekkel gyakorlatilag azonos két védjegyre vonatkozó ezen felszólalás minősülhet‑e a belenyugvást megszakító aktusnak.

24

E bíróság szerint a korábbi védjegy jogosultja által a törlési kereset benyújtására nyitva álló határidőt feltüntető, peren kívüli felszólítás elküldése köti e jogosultat, mivel e magatartás a felszólítás címzettjét biztosíthatta arról, hogy e határidő lejártát követően e jogosult már nem indíthat törlési keresetet. Ezért a jóhiszeműséggel ellentétes magatartásnak kell tekinteni azt, hogy az említett határidő lejártát követően indított bírósági eljárásban – a törlési kereset megindítására nyitva álló ötéves határidő alkalmazásának elkerülése érdekében – e vállalkozásnak a későbbi védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtásakor fennálló rosszhiszeműségére hivatkoznak.

25

Az említett bíróság megemlíti, hogy bár a 2022. május 19‑iHEITEC ítéletből (C‑466/20, EU:C:2022:400) az következik, hogy ha valamely védjegy vagy más korábbi jog jogosultja közigazgatási vagy bírósági jogorvoslatot kezdeményez, mert a felszólító levél címzettje megtagadja a későbbi védjegy használatának abbahagyását, az azt bizonyítja, hogy e jogosult erőfeszítéseket tett e helyzet orvoslása érdekében; ezen ítélkezési gyakorlatot azonban nem lehet úgy értelmezni, hogy csak az ilyen típusú lépések bizonyíthatják ezt. Ugyanezen bíróság szerint e célból a korábbi védjegy jogosultjának általános magatartását kell vizsgálni. Így e jogosultnak a vitatott védjegyekhez hasonló európai uniós védjegyek lajstromozásával szembeni felszólalása az említett ítélkezési gyakorlat értelmében az „észszerű határidőn belüli erőfeszítés” fogalmába tartozik.

26

E körülmények között a Juzgado de lo Mercantil no 1 de Alicante (alicantei 1. sz. kereskedelmi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

27

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EUMSZ 267. cikkel létrehozott együttműködési eljárás keretében a Bíróság feladata, hogy a nemzeti bíróságnak az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntéséhez hasznos választ adjon. Ennek érdekében adott esetben a Bíróságnak át kell fogalmaznia a feltett kérdéseket. Az a körülmény, hogy valamely nemzeti bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést formálisan bizonyos uniós jogi rendelkezésekre hivatkozva fogalmazta meg, nem akadálya annak, hogy a Bíróság megadja e bíróság számára az uniós jog értelmezésének minden olyan elemét, amely hasznos lehet az utóbbi előtt folyamatban lévő ügy eldöntéséhez, akár hivatkozott ezekre a kérdéseinek megfogalmazásában, akár nem. E tekintetben a Bíróságnak kell a nemzeti bíróság által szolgáltatott információk összessége és különösen az előzetes döntéshozatalra utalás indokolása alapján meghatároznia az uniós jog azon rendelkezéseit, amelyeknek az értelmezése a per tárgyára figyelemmel szükséges (lásd különösen: 2025. március 27‑iAmozov ítélet, C‑67/24, EU:C:2025:214, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28

Amint az az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, a kérdést előterjesztő bíróság a 2017/1001 rendelet 61. cikkének és a 2015/2436 irányelv 9. cikkének értelmezését kéri.

29

Meg kell jegyezni, hogy a 2017/1001 rendelet 61. cikke azon jogvesztő határidőre vonatkozik, amely alatt a törlési kereset megindtíható abban az esetben, ha az európai uniós védjegy jogosultja öt egymást követő éven át eltűrte egy későbbi európai uniós védjegy használatát, a jelen ügyben azonban a törölni kért későbbi védjegyek nemzeti lajstromozás tárgyát képezték. E rendelkezés tehát nem alkalmazható az alapeljárásban, amely a 2015/2436 irányelv vagy a 2008/95 irányelv tárgyi hatálya alá tartozik.

30

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2015/2436 irányelv, amelynek értelmezésére az előterjesztő bíróság kérdései vonatkoznak, 2019. január 15‑i hatállyal hatályon kívül helyezte a 2008/95 irányelvet.

31

A törölni kért védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtásának időpontja alapján kell meghatározni azt, hogy e két irányelv közül időbeli hatálya folytán melyik alkalmazandó (lásd ebben az értelemben: 2020. január 29‑iSky és társai ítélet, C‑371/18, EU:C:2020:45, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32

Mivel a vitatott védjegyek lajstromozása iránti kérelmeket 2011. október 31‑én, illetve 2012. január 26‑án nyújtották be, az e védjegyek törlése iránti kereset a 2008/95 irányelv tárgyi és időbeli hatálya alá tartozik.

33

Következésképpen az előterjesztő bíróság által feltett kérdéseket úgy kell érteni, hogy azok a 2008/95 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének értelmezésére irányulnak.

34

Első kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2008/95 irányelv 9. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a korábbi védjegy jogosultja, aki a későbbi védjegy jogosultjához címzett és e védjegy használatának abbahagyására irányuló, peren kívüli felszólításban az e védjegy törlése iránti kereset benyújtására olyan határidőt jelölt meg, amely egybeesik a 9. cikk (1) bekezdésében előírt, öt egymást követő évből álló belenyugvási időszak lejártával, a megjelölt időpontot követően kérheti a védjegy törlését a későbbi védjegy jogosultjának az annak bejelentésekor fennálló rosszhiszeműsége alapján, még akkor is, ha e felszólítás időpontjában a korábbi védjegy említett jogosultja rendelkezett az annak megállapításához szükséges valamennyi információval, hogy e védjegybejelentést rosszhiszeműen tették.

35

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (1983. november 17‑iMerck ítélet, 292/82, EU:C:1983:335, 12. pont; 2025. május 8‑iPielatak ítélet, C‑410/23, EU:C:2025:325, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36

Először is, a 2008/95 irányelv 9. cikkének (1) bekezdése értelmében, ha a korábbi védjegy jogosultja a tagállamban öt egymást követő éven át eltűrte az abban a tagállamban lajstromozott későbbi védjegy használatát, noha tudomása volt e használatról, a továbbiakban korábbi védjegyére hivatkozva nem kérheti e későbbi védjegy törlését, továbbá nem léphet fel a későbbi védjegy használata ellen olyan áruk, illetve szolgáltatások tekintetében, amelyekkel kapcsolatban a későbbi védjegyet használták, kivéve, ha a későbbi védjegyet rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra.

37

A9. cikk (1) bekezdésének már a szövegéből is az következik, hogy az abban előírt jogvesztő határidő két esetben nem alkalmazható: így abban az esetben, ha nem állapították meg, hogy a korábbi védjegy jogosultja eltűrte ezt a használatot, vagy legalábbis azt nem állapították meg öt egymást követő év tekintetében, valamint ha a későbbi védjegy jogosultja rosszhiszeműen járt el e védjegy bejelentésekor.

38

Amint az a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, a 2008/95 irányelv 9. cikkének (1) bekezdésében előírt jogvesztő határidő megkezdődéséhez szükséges egyik feltétel ugyanis az, hogy a későbbi védjegyet a jogosult jóhiszeműen jelentette be (lásd ebben az értelemben: 2011. szeptember 22‑iBudějovický Budvar ítélet, C‑482/09, EU:C:2011:605, 56. pont).

39

Következésképpen, ha a törlési kereset alapja a későbbi védjegy jogosultjának az e védjegy bejelentésekor fennálló rosszhiszeműsége, ez utóbbi nem hivatkozhat érvényesen a korábbi védjegy jogosultjával szemben a 2008/95 irányelv 9. cikkének (1) bekezdése szerinti belenyugvásra e kereset elutasítása érdekében.

40

A 2008/95 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének szövegén alapuló értelmezést megerősíti e rendelkezés szövegkörnyezete is.

41

Meg kell jegyezni, hogy – amint az a 2008/95 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének d) pontjából következik – a bejelentőnek a védjegybejelentés során tanúsított rosszhiszeműsége többek között a lajstromozott védjegy egyik törlési oka. Amint az a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, feltétlen törlési okról van szó (lásd ebben az értelemben: 2020. január 29‑iSky és társai ítélet, C‑371/18, EU:C:2020:45, 75. pont).

42

Az ezen okhoz kapcsolódó törlés feltétlen jellege, amelynek érvényesíthetősége főszabály szerint évül el, nem mond ellent a 2008/95 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének szövegéből következő azon értelmezésnek, amely szerint a belenyugvásra nem lehet érvényesen hivatkozni egy olyan későbbi védjegy öt egymást követő éven át tartó használata esetén, amelyet rosszhiszeműen jelentettek be.

43

Azt is meg kell jegyezni, hogy a 2008/95 irányelv 3. cikke (2) bekezdésének d) pontja lehetővé tette a tagállamok számára, hogy nemcsak a védjegy lajstromozását kizáró okként, hanem a már lajstromozott védjegy törlési okaként is előírják azt az esetet, hogy a bejelentő rosszhiszeműen jelentette be a védjegyet lajstromozásra.

44

Végül a 2008/95 irányelv 9. cikke (1) bekezdésének szövegéből és e rendelkezés szövegkörnyezetéből következő értelmezés megfelel az uniós védjegyszabályok, és különösen ezen irányelv általános céljának, amely többek között az, hogy hozzájáruljon az Unióban a torzulásmentes verseny rendszeréhez, amelyben a vállalkozásoknak – ahhoz, hogy vásárlóikat áruik vagy szolgáltatásaik minősége révén meg tudják tartani – lehetőségük kell, hogy legyen olyan megjelölések lajstromoztatására, amelyek lehetővé teszik a fogyasztó számára, hogy az összetévesztés veszélye nélkül megkülönböztessék ezen árukat vagy szolgáltatásokat a máshonnan származóktól (lásd ebben az értelemben: 2020. január 29‑iSky és társai ítélet, C‑371/18, EU:C:2020:45, 74. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

45

Márpedig a védjegyjogosultnak az e védjegy bejelentésekor fennálló rosszhiszeműsége aláássa az egészséges verseny kialakulását, mivel e jogosult azon szándékát fejezi ki, hogy az üzleti tisztesség követelményeivel összeférhetetlen módon harmadik személyek érdekeit sértse, vagy – adott esetben nem is egy konkrét harmadik személyre vonatkoztatva – a védjegy funkcióitól eltérő cél érdekében szerezzen kizárólagos jogot (lásd ebben az értelemben: 2020. január 29‑iSky és társai ítélet, C‑371/18, EU:C:2020:45, 75. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

46

A fentiekből következik, hogy bár a törlési kereset alapja a későbbi védjegy jogosultjának az e védjegy bejelentésekor fennálló rosszhiszeműsége, a korábbi védjegy jogosultjával szemben nem lehet a 2008/95 irányelv 9. cikkének (1) bekezdésében előírt belenyugvásra hivatkozni e kereset megakadályozása érdekében. Ezzel szemben, mivel a jóhiszeműség vélelmezett, az arra hivatkozó félnek kell az említett kereset érdemi vizsgálata keretében bizonyítania a rosszhiszeműség fennállását.

47

A jelen ügyben, amint az az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, a kérdést előterjesztő bíróság bizonyítottnak tartja a későbbi vitatott védjegyek jogosultjának az e védjegyek bejelentésekor fennálló rosszhiszeműségét.

48

E bíróság ugyanakkor arra is választ vár, hogy az alapügy sajátos körülményei relevánsak lehetnek‑e a törlési keresetnek a 2008/95 irányelv 9. cikkének (1) bekezdése alapján történő vizsgálata keretében. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság egyrészt arra hivatkozik, hogy a korábbi védjegy jogosultja a peren kívüli felszólításban két pontos időpontot jelölt meg, amely egybeesik az e rendelkezésben előírt, a vitatott védjegyek törlése iránti kereset benyújtására nyitva álló ötéves határidő lejártával, bár ilyen kereset benyújtására végül nem került sor e határidőn belül; másrészt pedig arra hivatkozik, hogy e jogosultnak a felszólítás elküldésekor tudomása volt e későbbi védjegyek jogosultjának rosszhiszeműségéről.

49

Meg kell jegyezni, hogy – amint az a jelen ítélet 39. pontjából kitűnik – a vitatott védjegyek jogosultja nem hivatkozhat érvényesen e körülményekre a 2008/95 irányelv 9. cikkének (1) bekezdése szerinti belenyugvás vitatása, és így az e jogosult ezen védjegyek bejelentésekor fennálló rosszhiszeműségére alapított törlési kereset megakadályozása érdekében. Az említett körülmények nem eredményezhetik azt, hogy a korábbi védjegy jogosultja elveszíti azon jogát, hogy ilyen keresetet indítson, erre ugyanis ezen irányelv nem ír elő határidőt.

50

A fenti indokokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2008/95 irányelv 9. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a korábbi védjegy jogosultja, aki a későbbi védjegy jogosultjához címzett és e védjegy használatának abbahagyására irányuló, peren kívüli felszólításban az e védjegy törlése iránti kereset benyújtására olyan határidőt jelölt meg, amely egybeesik az e 9. cikk (1) bekezdésben előírt, öt egymást követő évből álló belenyugvási időszak lejártával, a megjelölt időpontot követően kérheti a védjegy törlését a későbbi védjegy jogosultjának az e védjegy bejelentésekor fennálló rosszhiszeműsége alapján még akkor is, ha e felszólítás időpontjában a korábbi védjegy jogosultja rendelkezett az annak megállapításához szükséges valamennyi információval, hogy e védjegybejelentést rosszhiszeműen tették.

51

Az első kérdésre adott válaszra tekintettel a második kérdésre nem kell válaszolni.

52

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott:

A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22‑i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 9. cikkének (1) bekezdését

a következőképpen kell értelmezni:

a korábbi védjegy jogosultja, aki a későbbi védjegy jogosultjához címzett és e védjegy használatának abbahagyására irányuló, peren kívüli felszólításban az e védjegy törlése iránti kereset benyújtására olyan határidőt jelölt meg, amely egybeesik az e 9. cikk (1) bekezdésében előírt, öt egymást követő évből álló belenyugvási időszak lejártával, a megjelölt időpontot követően kérheti a védjegy törlését a későbbi védjegy jogosultjának az e védjegy bejelentésekor fennálló rosszhiszeműsége alapján még akkor is, ha e felszólítás időpontjában a korábbi védjegy jogosultja rendelkezett az annak megállapításához szükséges valamennyi információval, hogy e védjegybejelentést rosszhiszeműen tették.