A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
2009. április 23. ( *1 )
„87/102/EGK irányelv — Fogyasztóvédelem — Fogyasztói hitel — Az adásvételi szerződés be nem tartása”
A C-509/07. sz. ügyben,
az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tribunale di Bergamo (Olaszország) a Bírósághoz 2007. november 21-én érkezett, 2007. október 4-i határozatával terjesztett elő az előtte
Luigi Scarpelli
és
a NEOS Banca SpA
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (első tanács),
tagjai: P. Jann tanácselnök (előadó), M. Ilešič, A. Tizzano, A. Borg Barthet és E. Levits bírák,
főtanácsnok: J. Mazák,
hivatalvezető: R. Şereş tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2008. december 11-i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
|
— |
L. Scarpelli képviseletében F. Maffettini és G. Pozzi avvocati, |
|
— |
a NEOS Banca SpA képviseletében S. Beccari avvocato, |
|
— |
az olasz kormány képviseletében R. Adam, meghatalmazotti minőségben, segítője: W. Ferrante avvocato dello Stato, |
|
— |
a német kormány képviseletében M. Lumma és J. Kemper, meghatalmazotti minőségben, |
|
— |
a magyar kormány képviseletében Fazekas J., Somssich R. és Borvölgyi K., meghatalmazotti minőségben, |
|
— |
az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében L. Pignataro-Nolin és W. Wils, meghatalmazotti minőségben, |
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
|
1 |
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a fogyasztói hitelre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1986. december 22-i 87/102/EGK tanácsi irányelv (HL 1987. L 42., 48. o., magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 326. o.) 11. cikke (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozik. |
|
2 |
E kérelem előterjesztésére az L. Scarpelli és a NEOS Banca SpA (a továbbiakban: NEOS Banca) közötti, egy soha le nem szállított gépjármű megvásárlása céljából kötött hitelszerződés végrehajtására vonatkozó jogvita keretében került sor. |
Jogi háttér
A közösségi szabályozás
|
3 |
A 87/102 irányelv huszonegyedik preambulumbekezdése előírja: „mivel az olyan áruk és szolgáltatások tekintetében, amelyek megszerzésére a fogyasztó hitelszerződést kötött, a fogyasztó részére az árut vagy szolgáltatást nyújtó féllel kötött szerződés által biztosított jogokon felül jogot kell biztosítani közvetlenül a hitelezővel szemben is, legalább az alábbiakban meghatározott körülmények esetében; mivel e körülmények azok, amikor a hitelező és az áruszállító vagy a szolgáltatást nyújtó között előzetes megállapodás létezik arról, hogy a fogyasztó részére kizárólag az adott hitelező nyújthat hitelt ettől a szállítótól történő áru- vagy szolgáltatás vásárlására”. |
|
4 |
Az irányelv huszonötödik preambulumbekezdése kimondja: „mivel tekintve, hogy ez az irányelv bizonyos mértékben közelíti a tagállamok fogyasztói hitelre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit, valamint előír egy bizonyos szintű fogyasztóvédelmet, a tagállamokat semmi sem akadályozza, hogy a Szerződés szerinti kötelezettségeik megfelelő figyelembevétele mellett a fogyasztók védelme érdekében szigorúbb intézkedéseket tartsanak fenn vagy fogadjanak el”. |
|
5 |
Az említett irányelv 11. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint: „(1) A tagállamok biztosítják, hogy a hitelszerződés léte ne befolyásolja az ilyen szerződés felhasználásával megvásárolt áru vagy szolgáltatás szállítójával szemben fennálló fogyasztói jogokat olyan esetekben, amikor az áruk vagy a szolgáltatások leszállítására nem kerül sor, vagy azok más okból nem felelnek meg a szerződésnek. (2) Amikor
a fogyasztót jogorvoslati jog illeti meg a hitelezővel szemben. A tagállamok meghatározzák, hogy e jogok milyen mértékben és milyen feltételek mellett gyakorolhatók.” |
A nemzeti szabályozás
|
6 |
A 2005. szeptember 6-i 206. sz. törvényerejű rendelet (a GURI 2005. október 8-i 235. számának rendes melléklete) 42. §-a kimondja: „Abban az esetben, ha az áruszállító vagy a szolgáltatást nyújtó nem teljesíti a szerződést, a fogyasztó a teljesítésre történő eredménytelen felszólítást követően a felvett hitel erejéig jogorvoslattal élhet a hitelezővel szemben, feltéve, hogy megállapodás létezik arról, hogy kizárólag az adott hitelező nyújthat hitelt ennek a szállítónak az ügyfelei számára. A felelősség kiterjed azokra a harmadik személyekre is, akik számára a hitelező a hitelszerződésből származó jogokat átengedte.” |
|
7 |
A kérdést előterjesztő bíróság azonban kifejti, hogy az olasz ítélkezési gyakorlat szerint a fogyasztó által érvényesíteni kívánt jogosultságok nem függnek a hitelező és a szállító közötti kizárólagossági megállapodás létezésétől. |
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
|
8 |
2003. június 20-án a vevő, L. Scarpelli, miután Audi A41900 TD típusú gépjármű megvásárlása céljából a Brioli Duilio tulajdonában álló Autobrembate társasághoz, az eladóhoz fordult, az e gépjárműre vonatkozó adásvételi szerződés aláírásával egyidejűleg aláírt egy – az eladótól származó – formanyomtatványt is, amelyben hitelért folyamodott a Finemiro SpA-hoz, amely a NEOS Banca, vagyis a hitelező jogelődje. |
|
9 |
L. Scarpelli 10000 eurót fizetett be csekken Brioli Duilio részére, és a már befizetett 10000 euró mellé 19130 euró kölcsönt vett fel. L. Scarpelli havi 402 eurós részletekben kezdte törleszteni az említett pénzügyi intézetnek az így felvett kölcsönt. |
|
10 |
24 havi részlet, vagyis 9648 euró törlesztését és 130 euró közvetítői jutalék megfizetését követően L. Scarpelli felfüggesztette a részletek törlesztését, azon az alapon, hogy gépjárművének leszállítására mindaddig nem került sor. |
|
11 |
A Finemiro SpA a fennmaradó összeg, vagyis mintegy 15678,38 euró kamatokkal növelt összegének megfizetésére kötelező fizetési meghagyást küldött L. Scarpellinek. |
|
12 |
Ezt követően az Autobrembate társaság csődöt jelentett, és az L. Scarpelli által megvásárolt gépjárművet soha nem szállították le. |
|
13 |
L. Scarpelli ellentmondással élt a fizetési meghagyással szemben, arra hivatkozva, hogy nem köteles a fennmaradó részletek megfizetésére. Emellett a már befizetett részletek, vagyis 9778 euró törvényes kamatokkal növelt összegének megtérítését követelte a NEOS Bancától, valamint pénzügyi újraértékelést kért. |
|
14 |
A NEOS Banca L. Scarpelli kérelmeivel szemben lépett perbe, arra hivatkozva, hogy a 87/102 irányelv 11. cikke mentesíti a felelősség alól a hitelezőt minden olyan esetben, amikor hiányzik a hitelező és a szállító közötti kizárólagossági viszony. |
|
15 |
A NEOS Banca e tekintetben nemzeti és közösségi jogi rendelkezésekre hivatkozott, többek között a 2005. szeptember 6-i 206. sz. törvényerejű rendelet 42. §-ára, azt hangsúlyozva, hogy kizárólagosság nélküli hitelezés esetén a fogyasztónak a hitelezővel szembeni fellépéshez való joga kizárt, mivel e jog csupán kizárólagos hitelezési rendszer esetén áll fenn. |
|
16 |
Nem vitatott, hogy a NEOS Banca és az Autobrembate társaság között nem áll fenn semmiféle kizárólagossági viszony. |
|
17 |
A Tribunale di Bergamo szerint a 87/102 irányelv huszonegyedik preambulumbekezdése alapján nem egyértelmű, hogy a kizárólagossági viszony szükséges feltétele-e a fogyasztó számára szélesebb terjedelmű jogok biztosításának. |
|
18 |
Ilyen körülmények között a Tribunale di Bergamo felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé: „A 87/102/EGK irányelv 11. cikke (2) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy az eladó és a hitelező közötti megállapodás, amelynek alapján a hitelt kizárólag e hitelező bocsátja ezen eladó ügyfeleinek rendelkezésére, szükséges feltétele – az eladó nem teljesítése esetén – a fogyasztónak a hitelezővel szembeni perindítási jogának akkor is, ha a fogyasztó a bíróság előtt a) kizárólag a hitelszerződés felbontásának jogára, vagy b) a felbontás jogára és a hitelezőnek fizetett összegek ebből következő visszafizettetésének jogára hivatkozik?” |
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
|
19 |
Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy szükséges-e a szállító és a hitelező közötti kizárólagossági megállapodás fennállása ahhoz, hogy a fogyasztó pert indíthasson a hitelezővel szemben az eladót terhelő kötelezettségek nem teljesítése esetén. A Tribunale di Bergamo többek között azt kérdezi, hogy e feltétel teljesülése szükséges-e a hitelszerződés felbontására irányuló kereset és a hitelezőnek már kifizetett összeg visszatéríttetése iránti kereset megindításának. |
|
20 |
Ami a 87/102 irányelv célkitűzéseit illeti, annak preambulumbekezdéseiből kiderül, hogy a 87/102 irányelv elfogadásának kettős célja volt: egyrészt a fogyasztói hitelek közös piacának megteremtése (harmadik, negyedik és ötödik preambulumbekezdés), másrészt az ilyen hiteleket felvevő fogyasztók védelme (hatodik, hetedik és kilencedik preambulumbekezdés) (a C-208/98. sz., Berliner Kindl Brauerei ügyben 2000. március 23-án hozott ítélet [EBHT 2000., I-1741. o.] 20. pontja, valamint a C-264/02. sz. Cofinoga-ügyben 2004. március 4-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-2157. o.] 25. pontja). |
|
21 |
E tekintetben az említett irányelv 11. cikke egyrészt jogot biztosít a fogyasztó számára arra, hogy keresetet indítson a hitelező ellen az áruszállító vagy szolgáltatást nyújtó fél nem teljesítése vagy hibás teljesítése esetén, másrészt egy sor feltételhez köti e jog gyakorlását, melyek között szerepel a hitelező és a szállító közötti kizárólagossági viszony fennállása is. |
|
22 |
E rendelkezést a 87/102 irányelv huszonegyedik preambulumbekezdésének fényében kell értelmezni, amely az ezen irányelv 11. cikkével bevezetett rendszerre utalva kifejezetten előírja, hogy „a fogyasztó részére […] [a] szerződés által biztosított jogokon felül jogot kell biztosítani közvetlenül a hitelezővel szemben is, legalább az alábbiakban meghatározott körülmények esetében”. Ugyancsak e preambulumbekezdés szerint „e körülmények azok, amikor a hitelező és az áruszállító vagy a szolgáltatást nyújtó között előzetes megállapodás létezik arról, hogy a fogyasztó részére kizárólag az adott hitelező nyújthat hitelt ettől a szállítótól történő áru- vagy szolgáltatás vásárlására”. |
|
23 |
Ebből következik, hogy a 87/102 irányelv 11. cikkének (2) bekezdésében előírt jogorvoslati jog az ezen irányelv által a hitelezővel szemben a fogyasztó számára biztosított kiegészítő védelmet jelent azon felül, amely jogorvoslati jog a minden szerződéses viszonyra vonatkozó nemzeti jogszabályok alapján már megilleti őt. Következésképpen az e cikkben szereplő különböző feltételek teljesülése csupán az e kiegészítő védelem alapján indított keresetek esetén követelhető meg. |
|
24 |
Ezután rá kell mutatni arra, hogy a 87/102 irányelv 11. cikkének ilyen olvasata összhangban áll az ezen irányelv által végzett harmonizáció jellegével. Az említett irányelv huszonötödik preambulumbekezdése szerint az irányelv nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy a fogyasztók védelme érdekében szigorúbb intézkedéseket tartsanak fenn vagy fogadjanak el, és a fogyasztói hitelekre vonatkozóan csupán minimális szintű harmonizációt ír elő. A tagállamok tehát szabadon elfogadhatnak a fogyasztók számára kedvezőbb szabályozást is. |
|
25 |
A 87/102 irányelv 11. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben a Bíróság kimondta, hogy ezen irányelv célkitűzése az, hogy biztosítsa a fogyasztók fogyasztói hitellel kapcsolatos védelmére vonatkozó minimumszabály tiszteletben tartását (a C-429/05. sz., Rampion és Godard ügyben 2007. október 4-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-8017. o.] 47. pontja). |
|
26 |
Ezt az értelmezést támasztja alá az említett irányelv 14. cikkének (1) bekezdése is, amely kötelezi a tagállamokat annak biztosítására, hogy a hitelszerződések ne térjenek el a fogyasztó hátrányára az irányelvet végrehajtó nemzeti jogszabályokban foglalt előírásoktól (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Rampion és Godard ügyben hozott ítélet 48. pontját). |
|
27 |
Ráadásul a fogyasztók semmiféle befolyással nem bírnak a szállító és a hitelező közötti viszonyra, így a fogyasztó ki van szolgáltatva azon szerződéses feltételeknek, amelyekben e két vállalkozó megállapodott. |
|
28 |
Emellett a hitelezők a hitelszerződés megkötésekor gyakran előre elkészített formanyomtatványokat adnak a fogyasztóknak. Következésképpen a fogyasztónak, vagyis a gyengébbik szerződő félnek általában nincs lehetősége a szöveg megváltoztatására. |
|
29 |
Ennélfogva a fogyasztó hitelezővel szembeni mindenfajta jogorvoslati jogának alávetése a hitelező és a szállító közötti kizárólagossági megállapodás fennállására vonatkozó feltételnek a 87/102 irányelv célkitűzésébe ütközne, amely célkitűzés elsősorban a fogyasztó, mint a gyengébb szerződő fél védelmére irányul. |
|
30 |
A fenti megfontolásokból következik, hogy a nemzeti bíróság által az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban vázolthoz hasonló helyzetben, amelyben a szerződéses viszonyokra alkalmazandó nemzeti jogi szabályozás biztosítja a fogyasztó számára azt a lehetőséget, hogy a hitelező ellen forduljon a hitelszerződés felbontása és a már kifizetett összeg visszatéríttetése érdekében, a 87/102 irányelv nem követeli meg, hogy az ilyen kereset a szóban forgó kizárólagossági feltételnek legyen alávetve. Ezzel szemben e feltétel teljesülése megkövetelhető más, a szerződésekre vonatkozó nemzeti rendelkezésekben nem szereplő jogok érvényesítése céljából, mint amilyen a szóban forgó áruszállító vagy a szolgáltatást nyújtó hibájából bekövetkezett károk megtérítéséhez való jog. |
|
31 |
Következésképpen az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 87/102 irányelv 11. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló esetben a szállító és a hitelező közötti megállapodás fennállása, amelynek alapján a hitelt kizárólag e hitelező bocsátja ezen szállító ügyfeleinek rendelkezésére, nem szükséges feltétele annak, hogy ezen ügyfeleket a szállító nem teljesítése esetén megillesse a hitelezővel szembeni perindítási jog, amellyel élve követelhetik a hitelszerződés felbontását és a hitelezőnek fizetett összegek ebből következő visszafizetését. |
A költségekről
|
32 |
Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg. |
|
A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott: |
|
A fogyasztói hitelre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1986. december 22-i 87/102/EGK tanácsi irányelv 11. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló esetben a szállító és a hitelező közötti megállapodás fennállása, amelynek alapján a hitelt kizárólag e hitelező bocsátja ezen szállító ügyfeleinek rendelkezésére, nem szükséges feltétele annak, hogy ezen ügyfeleket a szállító nem teljesítése esetén megillesse a hitelezővel szembeni perindítási jog, amellyel élve követelhetik a hitelszerződés felbontását és a hitelezőnek fizetett összegek ebből következő visszatérítését. |
|
Aláírások |
( *1 ) Az eljárás nyelve: olasz.