1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikke (2) bekezdésének az EUMSZ 67. cikk, az EUMSZ 81. cikk és az EUMSZ 82. cikk fényében történő értelmezésére vonatkoznak.

2

E kérelmeket a Demarchi Gino Sas és Graziano Garavaldi, valamint a Ministero della Giustizia (igazságügyi minisztérium, Olaszország) között az utóbbi által a bírósági eljárások túl hosszú időtartama miatt fizetendő méltányos kártérítés tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

Az olasz jog

3

Az előzetes döntéshozatali kérelmekből kitűnik, hogy a 2001. március 24i legge n. 89 – Previsione di equa riparazione in caso di violazione del termine ragionevole del processo e modifica dell’articolo 375 del codice di procedura civile (az észszerű eljárási időtartam megsértése esetén fizetendő méltányos kártérítéshez való jogról és a[z olasz] polgári eljárásról szóló törvénykönyv 375. cikkének módosításáról szóló 89. sz. törvény; a GURI 2001. április 3i 78. száma; a továbbiakban: 89/2001. sz. törvény) értelmében az a fél, akit az eljárás észszerűtlen elhúzódása miatt vagyoni vagy nem vagyoni kár ér, az e törvényben megállapított feltételekkel és mértékben „méltányos kártérítésre” jogosult.

4

A hivatkozott törvény 3. cikke értelmében a kártérítés iránti igényt az észszerűtlen elhúzódás miatt kifogásolt elsőfokú eljárást lefolytató bíróság székhelye szerint illetékes Corte d’appello (fellebbviteli bíróság, Olaszország) elnökéhez kell benyújtani.

5

A 2015. december 28i legge n. 208 – Disposizioni per la formazione del bilancio annuale e pluriennale dello Stato (az állam éves és többéves költségvetésének elkészítésére vonatkozó rendelkezésekről szóló 208. sz. törvény; a GURI 2015. december 30i 302. számának rendes melléklete) módosította a 89/2001. sz. törvényt. Így többek között, e törvény kiegészült az 5 sexies cikkel, amely a következőképpen szól:

Az alapeljárások és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

6

A Demarchi Gino Sas és G. Garavaldi két, egymástól független fizetésképtelenségi eljárásban vettek részt hitelezőként, amelyek a Tribunale di Genova (genovai bíróság, Olaszország), valamint a Tribunale di La Spezia (La Speziai bíróság, Olaszország) előtt voltak folyamatban.

7

Mivel a két hivatkozott eljárás túlzottan elhúzódott, az alapeljárások felperesei a Corte d’appello di Torino (torinói fellebbviteli bíróság, Olaszország) előtt keresetet terjesztettek elő, amelyben a 89/2001. sz. törvény alapján kérték a káruk megtérítését.

8

A két ítéletében a Corte d’appello di Torino (torinói fellebbviteli bíróság,) elismerte a felperesek méltányos kártérítéshez való jogát a részvételükkel lefolytatott eljárások túlzott elhúzódása miatt, és az igazságügyi minisztériumot az általa meghatározott összegek fizetésére kötelezte.

9

Miután hiába várták az említett összegeknek az érintett hatóság általi önkéntes kifizetését, az alapeljárások felperesei a 2010. július 2i decreto legislativo n. 104 – Codice del processo amministrativo (a közigazgatási eljárásról szóló törvénykönyv, kihirdetve a 2010. évi 104. sz. törvényerejű rendelettel; a GURI 2010. július 7i 156. számának rendes melléklete) 112. és azt követő cikkei alapján keresetet terjesztettek a Tribunale amministrativo regionale per il Piemonte (piemontei regionális közigazgatási bíróság, Olaszország) elé, amelyben a közigazgatási bíróságtól valamely jogerőssé vált ítéletben a hatóság terhére megállapított kötelezettségek végrehajtását kérték.

10

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatokból kitűnik, hogy az alapeljárások felperesei, noha keresetüket a 89/2001. sz. törvény 5 sexies cikke hatálybalépését megelőzően terjesztették elő, nem teljesítették előzetesen az e cikk (1) bekezdésében előírt kötelezettségeket, és emiatt a kérdést előterjesztő bíróságnak a keresetüket elfogadhatatlannak kellett nyilvánítania.

11

E bíróság ugyanis kifejti, hogy a 89/2001. sz. törvény 5 sexies cikkét úgy kell értelmezni, hogy a méltányos kártérítés jogosultja semmilyen bírósági végrehajtási eljárást nem indíthat, ha előzetesen nem teljesít az e cikk (1) bekezdésében megjelölt minden kötelezettséget, és amíg nem telt el legalább hat hónap attól az időponttól, amikor e kötelezettségeket teljesítette.

12

E tekintetben a hivatkozott bíróság megállapítja, hogy az érintett rendelkezés a méltányos kártérítésre jogosult személyt egy sor, a javára már megállapított kártérítés megfizetéséhez feltétlenül szükséges feltételnek minősülő kötelezettséggel terheli, másrészt jelentősen meghosszabbítja az állam számára a kifizetés elrendelésére rendelkezésre álló időt.

13

Végül a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a 89/2001. sz. törvény 5 sexies cikke megvonja a hitelezőtől azt a lehetőséget, hogy az őt megillető kártérítés késedelmes fizetésével okozott kárának méltányos megtérítését ezt követően érvényesítse.

14

Ez a bíróság ennélfogva arra a kérdésre keres választ, hogy vajon a 89/2001. sz. törvény 5 sexies cikke sértie a Charta EUMSZ 67., EUMSZ 81. és EUMSZ 82. cikk fényében értelmezett 47. cikke (2) bekezdését.

15

E körülményekre tekintettel a Tribunale amministrativo regionale per il Piemonte (piemontei regionális közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és mindkét alapeljárás tekintetében előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

A Bíróság hatásköréről

16

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi a Bíróságtól, hogy a Charta EUMSZ 67., EUMSZ 81. és EUMSZ 82. cikk fényében értelmezett 47. cikke (2) bekezdését úgy kelle értelmezni, mint amellyel ellentétes egy olyan nemzeti jogszabály, amely az igazságügyi együttműködés területéhez tartozó tárgyban indított bírósági eljárás túlzott elhúzódásával kárt szenvedő személyektől azt követeli, hogy egy sor bonyolult, adminisztratív jellegű műveletet hajtsanak végre annak érdekében, hogy részükre az állam kiutalja az őket megillető méltányos kártérítést, anélkül hogy időközben lehetőségük lenne végrehajtási eljárás indítására, és azt követően a szóban forgó kifizetés késedelmes teljesítésével okozott kár megtérítésének követelésére.

17

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Charta 51. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a Charta rendelkezéseinek a tagállamok csak annyiban címzettjei, amennyiben az Unió jogát hajtják végre. Az EUSZ 6. cikke (1) bekezdése, akárcsak a Charta 51. cikke (2) bekezdése hangsúlyozza, hogy a Charta rendelkezései semmilyen módon nem terjesztik ki az Unió szerződésekben meghatározott hatásköreit (lásd: 2016. április 14i Târșia végzés, C328/15, nem tették közzé, EU:C:2016:273, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2016. november 10i Pardue végzés, C321/16, nem tették közzé, EU:C:2016:871, 18. pont).

18

Ugyanis a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy az uniós jogrendben biztosított alapvető jogokat az uniós jog által szabályozott valamennyi tényállásra alkalmazni kell, az ilyen tényállásokon kívül azonban nem. A Bíróság e tekintetben emlékeztetett már arra, hogy a Chartára tekintettel nem mérlegelheti az olyan nemzeti szabályozást, amely nem tartozik az uniós jog keretei közé (2013. február 26i Åkerberg Fransson ítélet, C617/10, EU:C:2013:105, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2014. március 6i Siragusa ítélet, C206/13, EU:C:2014:126, 21. pont; 2016. december 8i Eurosaneamientos és társai ítélet, C532/15 és C538/15, EU:C:2016:932, 52. pont).

19

Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy az „uniós jog végrehajtásának” a Charta 51. cikke szerinti fogalma feltételezi egy, az egyik terület által a másikra gyakorolt közvetett hatásokat meghaladó bizonyos fokú kapcsolat fennállását (2016. október 6i Paoletti és társai ítélet, C218/15, EU:C:2016:748, 14. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

20

Annak meghatározása céljából, hogy valamely nemzeti intézkedés az uniós jognak a Charta 51. cikke szerinti végrehajtásába tartozike, egyebek között azt kell megvizsgálni, hogy a nemzeti szabályozás uniós jogi rendelkezés végrehajtására irányule, hogy milyen jellegű ez a szabályozás, és hogy az uniós jog hatálya alá tartozó célokon kívül más célok elérésére is irányule – még akkor is, ha közvetetten érintheti az uniós jogot –, valamint hogy létezike olyan uniós jogi különös szabályozás, amely az adott területre vonatkozik, vagy amely azt érintheti (2014. március 6i Siragusa ítélet, C206/13, EU:C:2014:126, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2014. július 10i Julián Hernández és társai ítélet, C198/13, EU:C:2014:2055, 37. pont).

21

A Bíróság többek között megállapította, hogy amiatt nem lehet az alapvető uniós jogokat valamely nemzeti szabályozásra alkalmazni, hogy az érintett területen meglévő uniós rendelkezések nem írtak elő semmiféle kötelezettséget a tagállamokra nézve az alapeljárásbeli helyzet tekintetében (2014. március 6i Siragusa ítélet, C206/13, EU:C:2014:126, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

22

A jelen esetben, amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatokból is kitűnik, az alapügy tárgyát képező nemzeti rendelkezés – amelyet a 89/2001. sz. törvény 5 sexies cikke tartalmaz – az állam által egy bírósági eljárás túlzott elhúzódása miatt méltányos kártérítés címén fizetendő összegre irányuló végrehajtási eljárást szabályozza.

23

A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy bár a 89/2001. sz. törvény nem tekinthető sem az EUMSZ 81. és EUMSZ 82. cikk, sem valamely konkrét rendelet vagy irányelv értelmében bevezetett intézkedésnek, a bírósági eljárások időtartama visszaszorítása céljának megvalósítása útján biztosítja az Unión belüli jogérvényesítés megfelelő működését, azáltal hogy hozzájárul a bírósági eljárások túlzott időtartama következtében a bírósági okiratok – az Unióban a polgári és büntetőjogi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés alapját képező – kölcsönös elismerése révén elért hasznosság elenyészésének megelőzéséhez.

24

E bíróság ugyancsak kiemeli, hogy az alapeljárásokban vizsgált eljárások, amelyeknek a túlzott elhúzódása az állam marasztalásához vezetett, fizetésképtelenségi eljárásoknak minősülnek, és ezért egy olyan területhez tartoznak, amelynek tekintetében az Unió már gyakorolta a hatáskörét több jogi aktus, így különösen a fizetésképtelenségi eljárásról szóló, 2015. május 20i (EU) 2015/848 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2015. L 141., 19. o.) elfogadásával.

25

Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy egyrészt, az EUMSzerződésnek a kérdést előterjesztő bíróság által hivatkozott rendelkezései nem írnak elő a tagállamok számára konkrét kötelezettségeket az állam által, valamely bírósági eljárás túlzott elhúzódása miatt méltányos kártérítés címén fizetendő összegek behajtása tekintetében, és hogy jelenleg az uniós jogban nincs olyan konkrét szabályozás, amely e témakört rendezné.

26

Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben nem létezik olyan körülmény, amely lehetővé tenné annak a megállapítását, hogy az általános jellegű 89/2001. sz. törvény az igazságügyi együttműködés területét érintő uniós jogi rendelkezés végrehajtását célozta, és bár a törvény közvetetten érintheti az Unión belüli, a jog érvényesülésén alapuló térség működését, e törvény az előzetes döntéshozatalra utaló határozatokban hivatkozott rendelkezésekbe foglalt céloktól eltérő célkitűzéseket kíván megvalósítani.

27

Másrészt, a Bírósághoz benyújtott iratokból nem tűnik ki, hogy az alapeljárásban vizsgált fizetésképtelenségi eljárások az (EU) 2015/848 rendelet hatálya alá tartoztak volna, amely rendelet a határon átnyúló fizetésképtelenségi eljárások vonatkozásában állapít meg egy jogi keretet, szabályozva többek között a joghatósághoz, a fizetésképtelenségi eljárás elismeréséhez és az alkalmazandó joghoz kapcsolódó kérdéseket.

28

Ebből következi, hogy nincs olyan körülmény, amely lehetővé tenné annak a megállapítását, hogy az alapeljárás tárgya a Chartában rögzítetteken kívül más uniós jogszabály értelmezésére vagy alkalmazására irányul. Márpedig, ha valamely jogi tényállás nem tartozik az uniós jog alkalmazási körébe, a Bíróság annak elbírálására nem rendelkezik hatáskörrel, a Charta esetlegesen hivatkozott rendelkezései pedig önmagukban nem alapozhatják meg e hatáskört (2016. február 18i Rîpanu végzés, C407/15, nem tették közzé, EU:C:2016:167, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29

E körülmények között a Bíróság eljárási szabályzata 53. cikkének (2) bekezdése alapján meg kell állapítani, hogy a Bíróság nyilvánvalóan nem rendelkezik hatáskörrel a Tribunale amministrativo regionale per il Piemonte (piemontei regionális közigazgatási bíróság) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megválaszolására.

A költségekről

30

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.