(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2023. december 20-án az alaprendelet 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indított a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: érintett ország vagy Kína) származó biodízel behozatalára vonatkozóan. Az eljárás megindításáról a Bizottság értesítést (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2).

(2)

A Bizottság azt követően indított vizsgálatot, hogy 2023. november 7-én az Európai Biodízeltanács (European Biodiesel Board, a továbbiakban: panaszos vagy EBB) panaszt nyújtott be. A panaszt a panaszos a biodízellel foglalkozó, az alaprendelet 5. cikkének (4) bekezdése értelmében vett gazdasági ágazat nevében nyújtotta be. A panaszban foglalt, a dömpinggel és az abból eredő jelentős kárral kapcsolatos bizonyítékok elegendőek voltak a vizsgálat megindításához.

(3)

Az Amerikai Egyesült Államokból (a továbbiakban: USA) (3) származó biodízel behozatala jelenleg dömpingellenes intézkedések, továbbá az Argentínából (4), Indonéziából (5), illetve az USA-ból (6) származó biodízel behozatala kiegyenlítő intézkedések hatálya alá tartozik.

(4)

A Bizottság az alaprendelet 19a. cikkével összhangban 2024. július 19-én megküldte a feleknek a javasolt vámok összefoglalását, valamint a dömpingkülönbözetek és az uniós gazdasági ágazatot érő kár megszüntetéséhez elegendő mérték részletes számítását. Az érdekelt felek felkérést kaptak arra, hogy három munkanapon belül tegyenek észrevételeket a számítások helytállóságára vonatkozóan. A mintában szereplő valamennyi exportáló gyártó észrevételeket nyújtott be a dömpingkülönbözet-számítások pontosságával kapcsolatban. Ezek az észrevételek azonban a Bizottság által alkalmazott módszertanra vonatkoztak, nem pedig elírásokra. A Bizottság ezért tájékoztatta a feleket, hogy észrevételeikkel a vizsgálat végleges szakaszában foglalkozik majd. Az egyik exportáló gyártó rámutatott egy hibára a behozatal utáni költségek képletével kapcsolatban. A Bizottság tisztázta, hogy nem a képletben volt hiba, hanem egy magyarázó fejezetben.

(5)

2024. augusztus 16-án a Bizottság az (EU) 2024/2163 bizottsági végrehajtási rendelettel (7) ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból származó biodízel behozatalára (a továbbiakban: ideiglenes rendelet).

(6)

Az ideiglenes dömpingellenes vám kivetésének alapjául szolgáló alapvető tények és megfontolások közzététele (a továbbiakban: az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatása) után a panaszos, a Neste uniós gyártó, a Chane európai bioüzemanyag-tároló szolgáltató, a Quatra N.V., amely a használt sütőolaj európai begyűjtője, a kínai fém-, ásvány- és vegyianyag-importőrök és -exportőrök kereskedelmi kamarája (China Chamber of Commerce of Metals, Minerals & Chemicals Importers & Exporters, a továbbiakban: CCCMC) (8), valamint a mintában szereplő három kínai exportáló gyártó az ideiglenes rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében előírt határidőn belül írásbeli beadványt nyújtott be, amelyben kifejtették nézeteiket az ideiglenes megállapításokkal kapcsolatban.

(7)

Azok a felek, akik ezt kérelmezték, lehetőséget kaptak a meghallgatásra. Sor került a panaszos, a Neste uniós gyártó, az EcoCeres – amely a mintában szereplő kínai exportáló gyártó –, a CCCMC, egy kapcsolatban álló importőr (Excellence New Energy B.V.) és a Chane európai bioüzemanyag-tároló szolgáltató meghallgatására (9).

(8)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően két, a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártó arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy az 1. mellékletben hibásan szerepel a nevük. A Bizottság megvizsgálta az állításokat, és ennek megfelelően kijavította a vállalatok nevét.

(9)

A Bizottság folytatta azon információk összegyűjtését és ellenőrzését, amelyeket szükségesnek tartott a végleges megállapítások kialakításához. A végleges megállapítások megfogalmazása során a Bizottság megvizsgálta az érdekelt felek észrevételeit, és azok alapján az indokolt esetekben módosította az ideiglenes következtetéseit.

(10)

A Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján végleges dömpingellenes vámot kívánt kivetni a Kínából származó biodízel behozatalára (a továbbiakban: végső tájékoztatás). A felek lehetőséget kaptak arra, hogy egy meghatározott határidőn belül észrevételeket tegyenek az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatban.

(11)

Egyetlen érdekelt fél sem kért meghallgatást sem a Bizottság szolgálatai, sem a meghallgató tisztviselő által.

(12)

Az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos egyes észrevételek elemzése a dömpingszámítások és a dömpingkülönbözetek változását eredményezte. A Bizottság 2024. december 16-án az elvégzett módosításokra korlátozódóan ismét tájékoztatta az összes érdekelt felet és ismertette a változásokat. A Bizottság a felek számára meghatározott időszakot biztosított az érdekelt felek újabb végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeik megtételére.

(13)

mivel a mintavétellel kapcsolatban nem érkeztek észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (7)–(24) preambulumbekezdését.

(14)

Az ideiglenes rendelet (25) preambulumbekezdése szerint a Bizottság a vizsgálat végleges szakaszában határoz arról, hogy helyt ad-e egy exportáló gyártó egyedi vizsgálatra irányuló kérelmének.

(15)

Figyelembe véve a vizsgálat összetettségét, az egyedi vizsgálatot kérelmező exportáló gyártó szerkezetét, valamint a vizsgálat jogszabályban előírt határidejét, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az egyedi vizsgálat indokolatlan terhet jelentene, és megakadályozná a vizsgálat kellő időben történő befejezését, ezért úgy határozott, hogy elutasítja a fél egyedi vizsgálatra irányuló kérelmét.

(16)

mivel a vizsgálati időszakkal és a figyelembe vett időszakkal kapcsolatban nem érkeztek észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (29) preambulumbekezdését.

(17)

Az ideiglenes szakaszban a Bizottság elfogadta a SAF kizárását a jelenlegi vizsgálat hatálya alól, amint az az ideiglenes rendelet (41) preambulumbekezdésében szerepel.

(18)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a Quatra N.V. és az EBB megjegyezte, hogy a SAF-nak a vizsgálat hatálya alóli kizárása ellentétes lenne bizonyos uniós fenntarthatósági célokkal. Az EBB hozzátette, hogy a kizárás növelné a SAF tekintetében várható kapacitásokat Kínában (2025-ben az uniós kereslet több mint 200 %-a), és akadályozná a SAF gyártásábantörténő beruházásokat az Unióban. Az EBB szerint a kínai gyártók a hidrogénnel kezelt növényi olaj (a továbbiakban: HVO) gyártását könnyen átalakíthatják úgy, hogy fenntartható légijármű-üzemanyagot állítsanak elő, mivel a gyártási folyamatok hasonlóak. Emellett az EBB úgy vélte, hogy a SAF kizárása esetén a gazdasági szereplők a közúti ágazatra vonatkozó dekarbonizációs célkitűzéseket kínai SAF révén teljesítenék – ami kétszeresen számít az uniós célértékek teljesítése szempontjából –, nem pedig az Unióban előállított HVO vagy FAME (11) (zsírsav-metil-észter) révén, ezzel további kárt okozva az uniós gazdasági ágazatnak. Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben az EBB ragaszkodott a SAF kínai kapacitásának növelésével, a kínai gazdasági ágazat HVO-ról SAF-re való átállásával, valamint a SAF uniós gyártásába történő beruházások csökkenésével kapcsolatos észrevételeihez.

(19)

A Neste arra hivatkozva vitatta a SAF kizárását az intézkedések hatálya alól, hogy a SAF felcserélhető a HVO-val, és azzal versenyben áll. Azzal érvelt, hogy a HVO és a SAF is oxigéntartalom nélküli, szénhidrogén-alapú biodízel, és a HVO-létesítmények könnyen átállíthatók HEFA-SPK (12) gyártására. A HVO és a SAF is a biodízel egy – magas szintű – típusa, vagyis alapvetően ugyanarra a célra szolgálnak: a közlekedési ágazatban a megújuló közúti üzemanyagok végfelhasználói által történő felhasználásra egyedüli üzemanyagként vagy fosszilis dízellel keverve, az EN 590 és az EN 15940 szabványnak megfelelően, amelyek lehetővé teszik a (HEFA (13)) SAF keverékekben való felhasználását. A Neste szerint elméleti és műszaki szempontból a HEFA-SAF műszaki összeférhetetlenség nélkül keverhető a közúti üzemanyaghoz és helyettesítheti a HVO-t B7 vagy B30 üzemanyagok stb. céljára. Megjegyezte továbbá, hogy a WTO szabályai szerint a termékeknek nem kell tökéletesen helyettesíthetőknek lenniük ahhoz, hogy „hasonló termékek” legyenek.

(20)

A Neste véleménye szerint a HVO és a HEFA-SAF annyiban áll versenyben egymással, amennyiben az uniós megújulóenergia-irányelvek (14) választási lehetőséget biztosítanak a tagállamok számára a HEFA-SAF/kevert SAF használata tekintetében a közúti közlekedésre vonatkozó keverési kötelezettségek teljesítése érdekében.

(21)

A fentiek – a SAF-nak az intézkedések hatálya alóli kizárásával, valamint a kínai gyártók rendelkezésére álló azon lehetőséggel együtt, hogy termelési kapacitásuk 100 %-át HEFA-SAF előállítására használják fel – vélhetően kínai SAF beáradását eredményeznék a HVO helyettesítésére a közúti ágazatra vonatkozó keverési kötelezettségek teljesítése érdekében a választható kategóriában, ezt követően pedig csökkenne a FAME, a HVO és a HEFA-SAF/kevert SAF előállítása az Unióban. A Neste ragaszkodott Kína nagyszabású beruházásokra vonatkozó terveihez ezen a területen, valamint ahhoz, hogy a HEFA-SAF-ot előállító kínai HVO-gyártók könnyen maximalizálhatják SAF-termelésüket, sőt át is térhetnek ez utóbbi termelésére, mivel mindkét terméket ugyanabban a létesítményben gyártanák.

(22)

Az ideiglenes rendelet (40) preambulumbekezdésében a Bizottság elismerte, hogy vannak korlátozott különbségek a SAF és a HVO gyártási folyamatában, valamint alapvető fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságaiban. A Neste és az EBB érvelését figyelembe véve azonban a SAF nem tekinthető észszerűen felcserélhetőnek a közúti szállítási ágazatban használt alacsonyabb árú biodízellel, illetve nem versenyez a HVO-val / FAME-val. Meg kell jegyezni, hogy a Neste maga is elismerte, hogy „jelenleg a kereskedelmi értékesítési csatornák a különböző végfelhasználók miatt eltérőek”, hogy „[…] jelenleg a HEFA-SAF-ot/kevert SAF-ot légijármű-üzemanyagként történő felhasználásra, a HVO-t pedig közúti üzemanyagként történő felhasználásra állítják elő”, valamint hogy kereskedelmi okokból jelenleg nem törekszenek a HEFA-SAF közúti üzemanyagként történő használatára. A Bizottság ezért megerősítette azt a következtetését, hogy a SAF más felhasználásra szolgál, és nem tekinthető úgy, hogy az felcserélhető vagy versenyben áll a HVO-val / FAME-val, ezért kizárható a jelenlegi vizsgálat hatálya alól.

(23)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben a Neste nem értett egyet a Bizottság fenti következtetésével. A Neste azt is kijelentette, hogy a fenti (22) preambulumbekezdésben olyan módon vonták össze idézett állításait, ami nem tükrözi a fél átfogó üzenetét. Ami az állítólagos összevonást illeti, a Bizottság megismételte azon álláspontját, miszerint maga a fél is elismerte, hogy a HEFA-SAF közúti üzemanyagként való felhasználását jelenleg kereskedelmi okokból nem folytatják aktívan, amikor a Neste azt állította, hogy „bár a HEFA-SAF közúti üzemanyagként való felhasználása jelenleg kereskedelmi okokból nem lehetséges, ez nem releváns ezen elemzés szempontjából, mivel műszaki szempontból lehetséges lenne.” A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Neste idézett állítása egyenértékű annak megerősítésével, hogy a SAF felhasználása jelenleg eltér a HVO/FAME felhasználásától, ami alátámasztja a Bizottság (22) preambulumbekezdésben foglalt általános következtetését. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az azzal kapcsolatos eltérő álláspontok, hogy a HVO és a FAME műszaki tulajdonságai alkalmassá teszik-e vagy sem a légi közlekedésben való felhasználásra (15), nem változtathatják meg következtetését.

(24)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben a Neste megismételte, hogy a HVO és a SAF a közúti megbízási kötelezettség alkalmazásában hasonló és egymással felcserélhető árunak minősülnek, és megismételte a (19)–(21) preambulumbekezdésben összefoglalt észrevételeit, ugyanakkor megjegyezte, hogy védeni kell a SAF uniós gyártását. A Neste hozzátette, hogy a (20) preambulumbekezdésben említett részvételi mechanizmus ténylegesen azonossá tette a HVO/FAME és a SAF végfelhasználásait, amennyiben csak a közúti kötelezett felek igényelhetnek kibocsátáscsökkentést a SAF felhasználására vonatkozó közúti megbízási kötelezettségek céljából. A Neste kijelentette, hogy a SAF felhasználása során a légitársaság kibocsátáscsökkentési igazolást kérhetne, és olyan jegyeket szerezhetne, amelyeket azután elad a közúti kötelezett feleknek. Ezek a felek a jegyeket arra használnák fel, hogy bizonyítsák közúti megbízási kötelezettségük teljesítését. A Bizottság nem értett egyet azzal, hogy ez a gyakorlat a HVO-t és a SAF-ot ilyen mértékben felcserélhetővé teszi, ugyanis a fizikai SAF-ot jelenleg nem használják közúti üzemanyagként, ezért nem tekinthető felcserélhetőnek, illetve nem versenyez a HVO/FAME-vel. A SAF-ot a HVO/FAME-től elkülönítve forgalmazzák különböző végfelhasználók számára, ami alátámasztja azok különböző alkalmazásait.

(25)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben a Neste azt állította, hogy a HVO és a SAF hasonló áruk, mivel mindkettőt ugyanazon KN-kód, nevezetesen a megújuló üzemanyagokra vonatkozó új 2710 19 42 KN-kód alatt lehet bejelenteni. A Bizottság elutasította a Neste észrevételeit, mivel a KN-kód szerinti besorolás nem változtat a SAF eltérő használatán.

(26)

Az ideiglenes szakaszban a Bizottság elutasította azokat az állításokat, amelyek szerint a HVO-t ki kell zárni a vizsgálat hatálya alól.

(27)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az EcoCeres megismételte, hogy a HVO-t ki kell zárni a vizsgálat hatálya alól, és előadta az ideiglenes rendeletben megcáfolt érveket.

(28)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a CCCMC megismételte, hogy a HVO-t ki kell zárni a vizsgálat hatálya alól. Az említett fél kifejtette, hogy a HVO magas minőségű dízelüzemanyag-helyettesítőt és új technológiai fejlődést jelent (a FAME-val összevetve), majd megismételte az ideiglenes rendelet (48) preambulumbekezdésében foglalt észrevételt, miszerint a HVO fizikai és kémiai jellemzői közelebb állnak a hagyományos dízelhez, mint a FAME jellemzői, valamint az ideiglenes rendelet (53) preambulumbekezdésében foglalt észrevételt, miszerint csak a HVO használható tiszta formában motorokban. A CCCMC hozzátette, hogy a FAME csak elméletben használható dízelüzemanyag-helyettesítőként, és hogy a B100-at (16) ritkán használják dízel helyett annak fűtőértéke (energiaértéke) miatt, valamint azért, mert a B100 esetében (és a B7 (17) feletti biodízelt tartalmazó keverékek esetében is) általában motormódosításokra van szükség. A CCCMC szerint a B100 használata olyan kivétel lenne, ami már nem támasztaná alá azt, hogy a FAME és a HVO egymással helyettesíthető. A helyettesíthetőség hiányát tovább erősítené az a tény, hogy az alapanyagok befolyásolnák a FAME hidegszűrhetőségi határhőmérsékletét (CFPP), a HVO-ét azonban nem. A CCCMC azt állította továbbá, hogy a FAME nem használható minden évszakban minden tagállamban, és hogy a HVO-t nem (csak) az RME-vel (18) kellene összehasonlítani, amint azt az ideiglenes rendeletben tették, hanem más típusú bioüzemanyagokkal is. A CCCMC kijelentette, hogy a Bizottság nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a piacon a FAME-t és a HVO-t a közlekedési ágazatban a dízelmotorok fenntartható alternatív üzemanyagainak tekintik. A CCCMC emlékeztetett a Bizottság által a Malajziából származó pálmaolajjal (DS600) kapcsolatos vitában képviselt álláspontra (19), amely szerint a keverők törődnek azzal, hogy mely bioüzemanyagokat keverik, majd leszögezte, hogy a végső fogyasztók is odafigyelnek a bioüzemanyagok gyártásához felhasznált alapanyagokra és a CFPP értékre.

(29)

A Bizottság elutasította a CCCMC fenti állításait. Az a tény, hogy a HVO a FAME-nál később jutott el a piacokra, nem releváns. Az ideiglenes rendelet (48) és (53) preambulumbekezdésében foglalt észrevételekkel a Bizottság ugyanebben a dokumentumban foglalkozott, és elutasította azokat. Ami azt az állítást illeti, hogy a FAME-t általában keverékekben használják, ez nem változtat azon a tényen, hogy a B100 valódi alternatívát jelent a közlekedési ágazatban, mivel kompatibilis a legtöbb EURO VI motorral (20), amint azt maguk a közlekedési ágazat szakemberei is elismerik. A CCCMC állításával ellentétben nem mindig van szükség motormódosításokra azon járművek esetében, amelyek kompatibilisek bármely, B7 feletti keverékkel, amint azt például a Franciaországban B10-zel üzemeltethető járművek hosszú listája is mutatja (21). A FAME helyettesíthető a HVO-val, mivel a FAME tiszta formában és keverékekben is használható minden évszakban, miután a CFPP-jét adalékanyagokkal és/vagy más összetevőkkel korrigálják, amikor és amilyen mértékben szükséges. Még ha a Bizottság egyetért is azzal, hogy a keverők odafigyelnek a kezelt biodízel jellemzőire, ez nem ássa alá a FAME és a HVO helyettesíthetőségét. A keverőknek biztosítaniuk kell azt, hogy a töltőállomásokon kiadott végső termék megfeleljen a szabványoknak és egyéb követelményeknek, de akkor is generikus terméknek tekintenek bármilyen eredetű FAME-t és HVO-t (fizikai tulajdonságok/jellemzők tekintetében) (22). A Bizottság megjegyezte, hogy a DS600 vitában a vizsgálóbizottság jelentése szerint a PME (23), az RME és az SBME (vagyis a pálmaolajból, repceolajból, illetve szójaolajból készült FAME), valamint a pálmaolajból, repceolajból és szójaolajból készült HVO hasonló vagy azonos tulajdonságokkal és végfelhasználási célokkal rendelkezik, és az érintett fogyasztók szerint ezek nagymértékben helyettesíthetők egymással (24). A Bizottság nem értett egyet azzal az állítással, hogy a végső fogyasztók odafigyelnek az alapanyagokra és a CFPP értékre, tekintve, hogy ezek az információk általában nem állnak rendelkezésre az üzemanyagtöltő állomásokon.

(30)

Egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (30)–(57) preambulumbekezdésében levont következtetések megerősítésre kerültek.

(31)

A Bizottság 2024. augusztus 14-én tájékoztatta a Jiaao vállalatot arról, hogy az alaprendelet 18. cikkével összhangban a rendelkezésre álló tényekre kíván támaszkodni.

(32)

Az alaprendelet 18. cikkének alkalmazásáról szóló levelében a Bizottság emlékeztetett arra, hogy megosztotta a Jiaao vállalattal az ellenőrzési jelentéseit, amelyekben leírja többek között a helyszíni ellenőrzések során felmerült problémákat. A csoport nem fejezte ki egyet nem értését az ellenőrzési jelentésekben rögzített helyszíni ellenőrzésekre vonatkozó beszámolóval kapcsolatban.

(33)

A Bizottság rámutatott továbbá arra, hogy a Jiaao az eredeti kérdőívre adott válasz és a hiánypótlást kérő levélre adott válasz mellett jelentős számú módosítást nyújtott be a kérdőív különböző táblázataira vonatkozóan vagy közvetlenül a helyszíni ellenőrzés megkezdése előtt, vagy a helyszíni ellenőrzés folyamán.

(34)

A legfontosabb, hogy a Bizottság felsorolta a csoport könyvviteli nyilvántartásában szereplő alapanyagokkal kapcsolatban megfigyelt következetlenségeket, amelyek az ezen alapanyagok beszerzésével kapcsolatos dokumentumokban találhatók, és amelyekről a kérdőívre adott válaszban beszámoltak, különösen a nyersanyagbeszerzéssel, az előállítási költségekkel és a késztermék értékesítésével kapcsolatos táblázatokban.

(35)

A módosított adatok késői benyújtása és az alapanyagok következetlen bejelentése jelentősen akadályozta a vizsgálatot. A módosított adatoknak a vizsgálat késői szakaszában történő benyújtása megakadályozta a Bizottságot abban, hogy megfelelően megvizsgálja a benyújtott adatokat, beleértve a benyújtott adatok belső következetességének elemzését a kérdőívre adott válasz különböző részeiben. Az a tény, hogy a csoport nem a biodízelgyártásban ténylegesen felhasznált alapanyagokat jelentette be, hanem nagyrészt inkább az említett gyártás félkész termékeit, lehetetlenné tette a Bizottság számára azt, hogy megállapításokat tegyen arra vonatkozóan, hogy a terméktípusokra vonatkozó kódokat helyesen és következetesen hozták-e létre egyrészt a rendes érték kiszámításához használt táblázatokban, másrészt pedig az értékesítési táblázatban. Ezenkívül nem lehetett megállapítani, hogy az alapanyag-felhasználást helyesen és következetesen osztották-e fel terméktípusonként. Végezetül pedig ez a torzulásmentes költségek alkalmazását is jelentősen megnehezítette, mivel a Jiaao által bejelentett ráfordítási költségek az alapanyag költségéből és a félkész termékké történő részleges feldolgozás költségeiből álltak.

(36)

Végezetül megállapításra került, hogy a csoport egyik vállalata félrevezető információkat szolgáltatott a vállalat által gyártott különböző terméktípusokról. Bizonyos termékeket eredetileg vizsgált termékként jelentettek be. A helyszíni ellenőrzés során azonban a vállalat azt állította, hogy egyes termékek nem tekinthetők biodízelnek. A Bizottság csak ekkor kapott teljes képet a vállalat tevékenységeiről.

(37)

A vállalatnak lehetősége volt arra, hogy észrevételt tegyen a Bizottság azon szándékával kapcsolatban, hogy az alaprendelet 18. cikkét alkalmazza.

(38)

A 18. cikk szerinti levéllel kapcsolatos észrevételeiben a csoport megerősítette, hogy az ellenőrzési jelentés hűen dokumentálta az ellenőrzési folyamatot. Ugyanakkor azonban azt állította, hogy a helyszíni ellenőrzések során megfelelően kifejtette az alapanyagokra vonatkozó jelentéstétel következetlenségeinek okait, és azt az ügyet vizsgáló csoport elfogadta. A Jiaao hangsúlyozta, hogy a hiányosságok nem olyan jellegűek, hogy indokolatlanul megnehezítenék észszerűen pontos dömping-és kárkülönbözetek meghatározását.

(39)

A csoport továbbá emlékeztetett arra, hogy a közvetlenül a helyszíni ellenőrzés megkezdése előtt benyújtott módosításokat az ellenőrzést megelőző utasításoknak megfelelően nyújtották be. A Jiaao továbbá azzal érvelt, hogy a további módosítások a Bizottság kérése szerint a vállalatoknak a Bizottság értelmezése szerinti tényleges helyzetét tükrözik.

(40)

Ezért a Bizottság nem tekintheti úgy, hogy a közvetlenül a helyszíni ellenőrzés előtt vagy a helyszíni ellenőrzés során módosított adatok jelentősen akadályozzák a vizsgálatot.

(41)

A Bizottság nem értett egyet a Jiaao (38) preambulumbekezdésben ismertetett észrevételeivel. A csoport valóban elmagyarázta a működési módját. Ez azonban nem orvosolta a (35) preambulumbekezdésben leírt következetlenségeket.

(42)

A módosított információk benyújtását illetően a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a Jiaao közvetlenül a helyszíni ellenőrzés megkezdése előtt 15 módosított táblázatot nyújtott be. Ráadásul a Bizottság még a módosított táblázatok kézhezvételét követően is kénytelen volt további módosításokat kérni, mivel megállapítást nyert, hogy a benyújtott adatok továbbra is helytelenek. Ezért az, hogy a Bizottság begyűjtötte a módosított információkat, és megértette a csoport által adott magyarázatokat, nem jelentette azt, hogy az ügyet vizsgáló csoport elismerte volna a benyújtott adatok helyességét vagy elegendő voltát, és nem orvosolta azt a tényt, hogy a helyesbített adatokat az ellenőrzés olyan késői szakaszában nyújtották be, hogy azokat már nem lehetett ellenőrizni és összeegyeztetni a csoport nyilvántartásaival, valamint a kérdőívre adott válasz más részeiben bejelentett adatokkal.

(43)

Ezen túlmenően a kárkülönbözetet valóban ki lehetett számítani, mivel megállapítást nyert, hogy az Unióban értékesítettként bejelentett terméktípusok összhangban voltak a benyújtott értékesítési dokumentációval. Ugyanakkor azonban részben nem voltak összhangban a gyártottként bejelentett terméktípusokkal. A csoportra vonatkozó dömpingkülönbözet meghatározására is sor került. Az alaprendelet 18. cikkének rendelkezéseit alkalmazva a Bizottság kiigazította a csoport egyes alapanyagokkal kapcsolatos költségeinek helyettesítésére használt torzulásmentes költséget annak figyelembevétele érdekében, hogy az eredeti alapanyagok helyett félkész termékeket jelentettek be, valamint a rendes érték alulértékelésének elkerülése érdekében.

(44)

Következésképpen a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Jiaao nem szolgáltatott olyan további információkat vagy pontosításokat, amelyek megváltoztatnák a Bizottságnak a rendelkezésre álló tények alkalmazására vonatkozó, az alaprendelet 18. cikke szerinti eredeti következtetéseit. A Bizottság megerősítette a rendelkezésre álló tények alkalmazását a Jiaao által bejelentett alapanyagok tekintetében, valamint a megfelelő torzulásmentes költség meghatározását.

(45)

A Bizottság a mintában szereplő valamennyi exportáló gyártótól és a panaszostól is kapott észrevételeket az érdekelt felek előzetes tájékoztatásával és az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatásával kapcsolatban, amelyek vagy a torzulásmentes költség és nyereség meghatározásának a forrásaira és módszertanára, vagy pedig a dömpingkülönbözet vállalatspecifikus kiszámítására vonatkoztak. Az EcoCeres és az EBB megismételte az észrevételeit a meghallgatások során. Emellett az EBB későn nyújtotta be észrevételeit, az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatásával kapcsolatos észrevételekre vonatkozó összes határidő lejárta után.

(46)

Az érdekelt felek ezen észrevételeire, beleértve a panaszos késve benyújtott észrevételeit is, az alábbi szakaszokban megfelelően reagáltak. Azokban az esetekben, amikor bizonyos állítások vállalatspecifikus adatokra vonatkoztak, és nem volt lehetőség azok ismertetésére egy nyilvánosságra hozható összefoglalóban, az ilyen állításokra a vállalatspecifikus végleges tájékoztatásokban reagáltak.

(47)

mivel nem érkeztek észrevételek a biodízelágazatban az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások fennállásával kapcsolatban, a Bizottság megerősíti az ideiglenes rendelet 3.2.1. szakaszában e tekintetben kifejtett megállapításait.

(48)

Beadványában az EBB emlékeztetett arra, hogy Brazíliát tartotta célszerűnek kiválasztani reprezentatív országként, mivel Brazília piacán nem mutatkoztak piaci torzulások. A fél megismételte, hogy piaci ismeretei alapján Malajzia piaci dinamikája hasonló Indonéziáéhoz, mivel exportadókat vetettek ki a biodízel-értéklánc mentén, rögzített árakat állapítottak meg a belföldi biodízel esetében, és a nemzeti piacot licencrendszeren keresztül osztják fel (25). Az EBB továbbá azzal vádolta az EcoCeres-t, hogy annak ellenére, hogy alapos ismeretekkel rendelkezik a malajziai piacról, félrevezető információkat szolgáltatott a Bizottságnak, mivel az exportáló gyártók gyártóüzemmel rendelkeznek Malajziában.

(49)

A panaszos azzal érvelt, hogy amennyiben a Bizottság ragaszkodik Malajziához mint reprezentatív országhoz, ki kell igazítani a használt sütőolajra, a pálmaolajprés effluensére, valamint az értékesítési, általános és igazgatási költségekre (SGA-költségek) és a nyereségre vonatkozó referenciaértékeket.

(50)

A Bizottság tudomásul vette, hogy a panaszos Brazíliát részesítette előnyben reprezentatív országként. Először is, a Bizottság már figyelembe vette azt, hogy a biodízelpiacokat világszerte kormányzati intézkedések szabályozzák, és foglalkozott az ideiglenes rendelet (209)–(214) preambulumbekezdésében foglalt, Malajziára vonatkozó konkrét állításokkal. A nemzeti piac belföldi gyártók közötti, engedélyrendszeren keresztül történő állítólagos felosztását illetően a fél nem szolgáltatott bizonyítékokat. A Bizottság számára rendelkezésre álló információk alapján nem tűnt úgy, hogy ezeknek az engedélyeknek a célja a piac korlátozott számú vállalkozás között való felosztása. Ezek inkább a malajziai hatóságok által kiadott engedélyek, amelyek engedélyezik a vállalatok számára, hogy biodízelgyártási tevékenységeket folytassanak – ez a rendszer nem különbözik az Agência Nacional do Petróleo, Gás Natural e Biocombustíveis (a továbbiakban: ANP) által Brazíliában kiadott engedélyektől (26).

(51)

Másodszor, a panaszos nem terjesztett elő olyan bizonyítékot, amely arra utalna, hogy a Brazíliából származó információk felhasználása jelentősen eltérő referenciaértékeket eredményezne a számtanilag képzett rendes érték azon elemei tekintetében, amelyeket az EBB széles körben tárgyalt a különböző beadványaiban. Például a brazil biodízelgyártók SGA-költségeinek és nyereségének szintje a rendelkezésre álló pénzügyi információk alapján hasonló a malajziai biodízelgyártókéhoz. Hasonlóképpen, a nyilvánosan hozzáférhető információk (27) azt mutatják, hogy a használt sütőolaj árak Brazíliában a vizsgálati időszak alatt hasonlóak voltak a Bizottság által az ideiglenes szakaszban használt referenciaértékhez.

(52)

A Bizottság megállapította, hogy semmi nem indokolta Malajzia reprezentatív országként való kiválasztásának az elutasítását. Az EBB egyedi referenciaértékekre vonatkozó állításaira az alábbi szakaszokban reagáltak.

(53)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az EcoCeres és a Zhuoyue észrevételeket nyújtott be a használt sütőolaj és a pálmaolajprés effluense torzulásmentes költségének meghatározásával kapcsolatban. A felek kijelentették többek között azt, hogy nem indokolt az Indonéziából származó behozatalok kizárása.

(54)

E tekintetben a Zhuoyue azzal érvelt, hogy önmagában a kiviteli vám létezése nem eredményez automatikusan torzult árat, és a Bizottság nem bizonyította ezt a torzulást. Ezen érv alátámasztására a csoport példákkal szolgált arra, hogy az Indonéziából származó használt sütőolaj és pálmaolajprés effluense importárai hasonlóak a néhány más országból származó két alapanyag importáraihoz. A csoport az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben megismételte ezt az állítást.

(55)

Az EcoCeres szintúgy rámutatott arra, hogy a kiviteli vám puszta létezése nem elegendő annak megállapításához, hogy a használt sütőolaj és a pálmaolajprés effluense indonéziai exportára torzult. Megemlítette továbbá azokat a korábbi vizsgálatokat (28), amelyekben a nyers pálmaolaj és a nyers pálmamagolaj – Indonéziában mindkettő kiviteli vámmal sújtott termék – exportárát a piaci árat tükröző megfelelő viszonyítási alapnak tekintették.

(56)

A Bizottság megjegyezte, hogy a kiviteli vám létezése általában elsősorban az adott áruk belföldi árára van hatással, vagyis adott esetben a használt sütőolaj és a pálmaolajprés effluense árára Indonézia nemzeti piacán. Az említett két vizsgálat vizsgálati időszaka (az Indonéziából származó biodízelre vonatkozó szubvencióellenes vizsgálat esetében 2017. október – 2018. szeptember, az Indonéziából származó zsírsavakkal kapcsolatos dömpingellenes vizsgálat esetében 2020. október – 2021. szeptember) után azonban megváltozott a pálmaolajra és származékaira vonatkozó jogszabályi környezet Indonéziában. Nevezetesen a jelen ügy vizsgálati időszakát közvetlenül megelőző és azzal részben átfedésben lévő időszakban az indonéz kormány egy sor jogszabályi változtatást vezetett be (pl. kiviteli tilalom 2022 áprilisában és májusában (29) (30), a kiviteli vám felfüggesztése 2022 októberéig (31) (32), olyan mechanizmus bevezetése, amely kiigazította a kiviteli vám szintjét a nyers pálmaolaj globális árainak 2022. augusztusi alakulása alapján (33), a kiviteli vám emelését lehetővé tevő küszöbérték csökkentése (34)), amelyek potenciálisan befolyásolták a pálmaolaj és származékai – köztük a pálmaolajprés effluense és a használt sütőolaj – piacát az említett konkrét időszakban (35). Nem zárható ki, hogy ezek a gyakori jogszabályi változások legalábbis átmeneti ingadozásokat és/vagy torzulásokat okoztak, amelyek hatással voltak az indonéziai belföldi és exportárakra egyaránt, ezzel alkalmatlanná téve ezeket az árakat a referenciaértékként való alkalmazásra ezekben az időszakokban e sajátos körülmények között, az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazása céljából.

(57)

Meg kell jegyezni továbbá, hogy az EcoCeres által hivatkozott két vizsgálatban és a jelen vizsgálatban használt referenciaértékek eltérő gazdasági célt szolgálnak, és eltérő jogi keretek alá tartoznak, amelyeknek más a kontextusa és a célja. Az Indonéziából származó biodízel behozatalára vonatkozó szubvencióellenes vizsgálat kontextusa a gyártók gazdasági előnyének számszerűsítésére szolgáló referenciaérték megállapítása volt. A referenciaérték célja annak az árnak a meghatározása volt, amely Indonéziában az adott vizsgálat vizsgálati időszakában, azaz 2017 októbere és 2018 szeptembere között hatályban lévő támogatási rendszerek hiányában érvényesült volna. Ezért a különböző típusú eljárások (az előbbi a támogatásokra vonatkozó eljárás), az eltérő jogi keret és kontextus, valamint az eltérő releváns időszakok aláássák a fél érvelését. Az Indonéziából származó zsírsavakra vonatkozó dömpingellenes vizsgálatot illetően a Bizottság megvizsgálta, hogy az exportadóval sújtott nyersanyagok megfelelnek-e az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdése szerinti, az előállítási költségből való részesedésükre vonatkozó kritériumoknak. Ebben az esetben is más volt a vizsgálati időszak (2020. október – 2021. szeptember). Ezenkívül az említett konkrét vizsgálat során a Bizottság több más referenciaértékre is támaszkodott annak vizsgálata érdekében, hogy teljesültek-e az alaprendelet említett eltérő rendelkezése szerinti, a nyersanyagpiaci torzulások fennállásának megállapításához szükséges kritériumok. A szóban forgó vizsgálat során a vizsgálat célja a pálmaolajprés effluense és a használt sütőolaj egy Indonéziától eltérő országban – pl. Malajziában mint megfelelő reprezentatív országban – érvényes torzulásmentes árának meghatározása az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja alapján. A Bizottság megjegyezte, hogy az EcoCeres nem nyújtott be olyan bizonyítékot, amely arra utalna, hogy az indonéz kormány által bevezetett számos jogszabályi változás nem befolyásolta az indonéz árakat, és így azok minden bizonyossággal alkalmasak lennének az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében vett megfelelő referenciaértékként való alkalmazásra.

(58)

Végezetül, az Indonéziából származó pálmaolajprés effluense és használt sütőolaj importárának, valamint az egyéb harmadik országokból származó pálmaolajprés effluense és használt sütőolaj árainak összehasonlítása nem döntő erejű, mivel az árakat számos tényező befolyásolja, például a származási országtól való távolság, az egyes szállítmányok/szerződések mennyisége, az áruk kiszállításának időszaka.

(59)

Következésképpen a Bizottság elutasította a feleknek a (53)–(55) preambulumbekezdésben ismertetett állításait, és megerősítette az indonéz származás kizárását a használt sütőolaj és a pálmaolajprés effluense torzulásmentes költségének meghatározása során.

(60)

Emellett az EcoCeres emlékeztetett arra, hogy a Bizottság rendelkezésére bocsátotta a használt sütőolaj és a pálmaolajprés effluense Argus Biofuels által összegyűjtött nemzetközi árait. A fél megismételte, hogy ezt az információt arra való tekintettel nyújtotta be, hogy e két fontos alapanyag importált mennyisége meglehetősen korlátozott az elemzett potenciális reprezentatív országokban (Malajzia kivételével), valamint arra való tekintettel, hogy a legtöbb potenciális reprezentatív ország vámnómenklatúrája (Malajzia kivételével) nem teszi lehetővé az alapanyagokhoz hasonló áruk azonosítását, mivel a vonatkozó HR-kódok az áruk széles körét fedik le. Az EcoCeres azzal érvelt, hogy önmagában az, hogy nem lehetett megállapítani az Argus Biofuels által a nemzetközi árakban feltüntetett használt sütőolaj és a pálmaolajprés effluense eredetét, nem elegendő indok a referenciaértékek torzulásmentes költségforrásként való elutasítására. A fél hivatkozott több korábbi vizsgálatra (36), amelyek során a Bizottság egy kínai kikötőbe szállított input árát kifejező nemzetközi referenciaértéket alkalmazott, vagy amelyek során a Bizottság nem végzett elemzést annak biztosítása érdekében, hogy a nemzetközi referenciaérték ne tartalmazzon kínai eredetű inputokat.

(61)

Először is a Bizottság emlékeztetett arra, hogy elsősorban azért nem alkalmazták az Argus Biofuels által gyűjtött nemzetközi referenciaértékeket, mert azok szerzői jogi védelem alatt álltak, és a fél nem kapott engedélyt a szerzői jog jogosultjától arra, hogy az adatokat felhasználja a vizsgálat során. Másodszor, a jelen ügyben a Bizottság megállapította, hogy világszerte Kína a használt sütőolaj fő beszállítója, Indonézia pedig a pálmaolajprés effluense egyik fő beszállítója. Ezért az a tény, hogy a szóban forgó alapanyagok árai torzultak ezekben a származási országokban, nem hagyható figyelmen kívül a torzulásmentes költség legmegfelelőbb forrásának kiválasztása során. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(62)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően, beadványában az EBB – amellett, hogy támogatta a Bizottság azon döntését, hogy kizárja az Indonéziából származó használt sütőolajat és pálmaolajprés effluensét a torzulásmentes költségek malajziai behozatali adatok alapján történő meghatározásából – megismételte azt a javaslatát, hogy a malajziai behozatali adatok helyett az USA-ba irányuló importárakat használják a használt sütőolaj és a pálmaolajprés effluense torzulásmentes költségének forrásaként. Állításának alátámasztására az EBB előadta a következőket:

(63)

A Bizottság kifejtette, hogy nincs olyan pontos mennyiségi küszöbérték, amely bizonyos inputok behozatalát a torzulásmentes költségek megbízhatatlan forrásává tenné. Valójában az exportáló gyártók fogyasztását lehetne olyan mutatónak tekinteni, amely jelzi, hogy mekkora mennyiséget lehet elvetni azon az alapon, hogy az nem kellően reprezentatív. Ebben az esetben a használt sütőolaj és a pálmaolajprés effluense malajziai behozatalának teljes mennyisége azt mutatta, hogy a malajziai piacon széles körben használják ezt a két alapanyagot biodízel gyártásához. Az indonéz származás kizárását követő abszolút mennyiségeket nem tekintették olyan alacsonynak, hogy azok torzították volna a behozatal egységárait. Mivel az Indonéziából Malajziába importált pálmaolajprés effluensének részaránya jelentős volt, annak biztosítása érdekében, hogy ez a mennyiség ne befolyásolja a fennmaradó behozatal árait, a Bizottság ár-összehasonlítást végzett. Az ár-összehasonlítás feltárta, hogy a fennmaradó behozatal árai nem igazodtak az Indonéziából származó behozatal áraihoz. Hasonló összehasonlítást végeztek a pálmaolajprés effluensének behozatala tekintetében is, amely esetben az Indonéziából származó behozatal aránya jóval alacsonyabb volt. Az indonéz és az egyéb behozatalok közötti ár-összehasonlítás rámutatott arra, hogy a máshonnan származó behozatalok árait sem befolyásolták az indonéz behozatalok árai.

(64)

Ezért nem volt szükség alternatív referenciaértékre. Mindenesetre az Egyesült Államokba irányuló behozatal nem lenne a nemzetközi árak, költségek és referenciaértékek megfelelő forrása, különösen a használt sütőolaj tekintetében. Először is, az EBB által megadott behozatali értékek és mennyiségek teljes egészében lefedték az 1518 00 HR-kódot. Bár a fél két nyolc számjegyű árukód alá tartozó behozatalként nyújtotta be az adatokat, a Bizottság megállapította, hogy az Egyesült Államok vámnómenklatúrája nem tartalmaz más kódot az 1518 00 HR-kód alatt. Ezért az EBB megint bemutatta különböző állati és növényi zsírok és olajok teljes körének a behozatalát – beleértve a biodízel esetleges behozatalát is – a torzulásmentes költségek megfelelő forrásaként. A Bizottság már kifejtette (a rendes érték meghatározásának forrásairól szóló első és második feljegyzésben, és emlékeztetett rá az ideiglenes rendelet (223), (224), (227), (228), (233) és (234) preambulumbekezdésében), hogy ez a megközelítés nem elfogadható, különösen egy olyan input esetében, amely a biodízel előállítási költségének jelentős részét teszi ki, és ha egy reprezentatív országban pontosabb és könnyen hozzáférhető adatok állnak rendelkezésre.

(65)

Másodszor, az étkezési és az étkezésre alkalmatlan zsírok és olajok közötti különbségtétel szükségességével foglalkoztak a rendes érték meghatározásának forrásairól szóló első és második feljegyzésben, az ideiglenes rendelet (223), (224), (227), (228), (233) és (234) preambulumbekezdésében. Amint azt az EBB helyesen megjegyezte, a használt sütőolaj hulladék. Ezért helytelen lenne azt feltételezni, hogy az 1518 00 HR-kód alá tartozó állati és növényi zsírok és olajok összes behozatalának átlagára tükrözte a használt sütőolaj torzulásmentes árát. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az árukódok kiválasztásának korlátozása azokra a kódokra, amelyek az étkezésre alkalmatlan olajok behozatalára vonatkoznak, lehetővé teszi a használt sütőolaj tényleges árához közeli importár megállapítását. A Bizottság nem foglalt állást az importált és exportált használt sütőolaj állítólagos gyanús mennyiségeivel kapcsolatban, mivel nem volt egyértelmű, hogy ezt az elemzést hogyan végezték el.

(66)

Végezetül, amint arra az EcoCeres is helyesen rámutatott az ellenérvelésében, az importált használt sütőolaj mennyiségeiben és áraiban mutatkozó különbségek abból erednek, hogy míg az első feljegyzésben szereplő behozatali adatok több lehetséges reprezentatív országra vonatkoztak, a második feljegyzésben és az érdekelt felek előzetes tájékoztatásában ezek az adatok Malajziára mint kiválasztott reprezentatív országra korlátozódtak.

(67)

A Bizottság ezért elutasította az EBB (62) preambulumbekezdésben ismertetett állításait.

(68)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a Zhuoyue megismételte, hogy a Bizottságnak nem kellene figyelembe vennie a 3823 19 90 árukódot a barnazsír, az élelmiszer-hulladék és a semlegesítési iszap torzulásmentes költségének meghatározása során (38). A csoport azzal érvelt, hogy mivel a fent említett árukód többek között „Finomításból nyert savas olajoktól eltérő, […]” árukra vonatkozik, azt ki kell zárni a referenciaérték számításából, mivel a barnazsír, az élelmiszer-hulladék és a semlegesítési iszap hulladék és maradék finomításából nyert savas olajok. Végezetül a Zhuoyue rámutatott arra, hogy a szóban forgó árukód alá tartozó behozatal egységértéke magasabb, mint a használt sütőolaj tekintetében meghatározott torzulásmentes költség. A vállalat szerint ez azt bizonyítja, hogy a 3823 19 90 árukód nem használható a barnazsírra, az élelmiszer-hulladékra és a semlegesítési iszapra vonatkozó referenciaértékként, mivel a használt sütőolaj jobb minőségű alapanyag (alacsonyabb szabadzsírsav-tartalom), ezért természetesen drágábbnak kell lennie.

(69)

A Bizottság megjegyezte, hogy a barnazsír, az élelmiszer-hulladék és a semlegesítési iszap nem feltétlenül számít finomított savas olajnak. Ezek inkább hulladékáruk, amelyek szabadzsírsav-tartalmukat tekintve leginkább a 3823 19 HR-kód alá besorolt árukra hasonlítanak. A barnazsír, az élelmiszer-hulladék, a semlegesítési iszap és az elhasznált fehérítőföldből kinyert olaj torzulásmentes költségének meghatározására alkalmas árukódok azonosítása érdekében a Bizottság figyelmen kívül hagyta a 3823 19 HR-kód alá tartozó, pálmaalapú árukra vonatkozó árukódokat. A 3823 19 90 árukód egy maradványkód, amely magában foglalja a konkrét HR-kód alá tartozó, de a megfelelő nyolc számjegyű árukódok egyike alá sem besorolt árukat. Ugyanakkor nem foglalja magában a pálmához kapcsolódó árukat.

(70)

Emellett a Bizottság nem vitatja, hogy az alacsonyabb szabadzsírsav-tartalomra tekintettel a használt sütőolaj jobb minőségű alapanyag, mint a barnazsír, az élelmiszer-hulladék vagy a semlegesítési iszap. Mindazonáltal a csoport összehasonlította egyetlen árukód behozatali egységárát a használt sütőolaj torzulásmentes költségének meghatározásához használt összes árukód átlagos importárával. A használt sütőolaj esetében használt referenciaérték azonban magasabb volt, mint a barnazsír, az élelmiszer-hulladék vagy a semlegesítési iszap esetében használt érték. A Bizottság által az ideiglenes szakaszban használt referenciaértékek tehát nem mondanak ellent annak a feltételezésnek, hogy a használt sütőolaj árának általában magasabbnak kell lennie, mint a többi említett alapanyag ára.

(71)

Következésképpen a Bizottság elutasította a Zhuoyue (68) preambulumbekezdésben ismertetett állítását, és megerősítette az ideiglenes rendelet (240) preambulumbekezdésében foglalt megállapításait.

(72)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az EcoCeres azzal érvelt, hogy a hidrogén torzulásmentes költségének a Bizottság által az ideiglenes szakaszban alkalmazott kiigazítása nem volt megfelelő. A kiigazítás a referenciaérték értékének növekedéséhez vezetett. Ugyanakkor a malajziai referenciaérték forrása azonban az üzemanyag-felhasználáshoz használt zöld hidrogénnek felelt meg. Ezért az ipari felhasználásra szánt (nem zöld) hidrogén kiigazításának csökkentenie kellene a referenciaértéket. A csoport javasolta a Bizottság által az ideiglenes szakaszban alkalmazott módszertan módosítását.

(73)

A Bizottság nem vitatta, hogy az üzemanyag-hidrogén árát hozzá kell igazítani az ipari felhasználásra szánt hidrogén árához. Az ideiglenes szakaszban a Bizottság a tiszta hidrogénnel foglalkozó partnerség által gyűjtött statisztikákat használta fel e kiigazítás elvégzéséhez. Az EcoCeres észrevételeit követően a Bizottság részben módosította a kiigazítás meghatározására szolgáló módszertanát. A módszertanról az érdekelt felek végső tájékoztatása keretében a torzulásmentes költségek és nyereség meghatározására szolgáló módszertanról szóló felülvizsgált feljegyzésben tájékoztatták az érdekelt feleket. A végleges szakaszban a Bizottság a hidrogén felülvizsgált torzulásmentes költségét használta a csoport dömpingkülönbözetének kiszámításához.

(74)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az EcoCeres üdvözölte, hogy a Bizottság részben felülvizsgálta a hidrogén-üzemanyag árának az ipari hidrogén árszintjéhez való igazítására vonatkozó módszertanát. Ugyanakkor azzal is érvelt, hogy a lefelé történő kiigazításnak jelentősebbnek kellene lennie. Állításának alátámasztására az EcoCeres az Egyesült Államok Energiainformációs Hivatalának felmérésére (39) hivatkozott, amely kimutatta, hogy a vegyianyag-gyártók által felhasznált hidrogén beszerzési ára az összes vizsgált feldolgozóipari ágazat közül a legalacsonyabb, és jelentősen alacsonyabb, mint az elektromos berendezések, készülékek és alkatrészek gyártói által fizetett legmagasabb ár.

(75)

A Bizottság megvizsgálta az állítást, és úgy ítélte meg, hogy az Energiainformációs Hivatal megállapításai egyáltalán nem meggyőzőek az (ipari) hidrogén torzulásmentes költségének meghatározása szempontjából. Az Energiainformációs Hivatal által az összegyűjtött adatok alapján közzétett cikk nem tesz különbséget a hidrogén-üzemanyag és az ipari hidrogén között. Ugyanakkor az alapul szolgáló adatok (40) a vásárolt energiaforrások átlagáraira vonatkoznak, és ezért valószínűleg a hidrogén-üzemanyagra is kiterjednek. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(76)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az EBB azt állította, hogy a Bizottság a hidrogén deflált torzulásmentes költségét használta, mivel az átlagos beszerzési árat nem súlyozott átlag alapján számította ki az Európai partnerség a tiszta hidrogénért statisztikáiból.

(77)

A Bizottság ezzel nem értett egyet. Az Európai partnerség a tiszta hidrogénért statisztikáit nem egyedi adatpontok sorozataként, hanem több árintervallumon belüli számos megfigyelésként mutatták be. A Bizottság kiszámította az intervallumok felső és alsó határának súlyozott átlagát, majd ezt követően a középpontot egyszerű átlagként határozta meg. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a rendelkezésre álló adatkészlet tekintetében ez a módszer a legmegfelelőbb. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(78)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az EBB rámutatott arra, hogy a Bizottság által alkalmazott villamosenergia- és földgázárakat Malajziában érvényesítették 2014-ben, illetve 2021-ben. A fél emlékeztetett arra, hogy egy korábbi vizsgálatban (41), melynek során a Bizottság a malajziai – mint reprezentatív országbeli – villamos energia és a földgáz torzulásmentes költségeinek ugyanazon forrásait használta, az infláció tekintetében kiigazította az árakat.

(79)

A Bizottság megvizsgálta az állítást, és arra a következtetésre jutott, hogy a jelen ügyben akaratlanul valóban elmulasztotta az infláció szerinti kiigazítást. A Bizottság a termelőiár-indexet használta a villamos energia és a földgáz torzulásmentes felülvizsgált költségének kiszámításához. Mivel a gőz torzulásmentes költségét a földgáz torzulásmentes költsége alapján számították ki, a földgázra vonatkozó felülvizsgálatot követően a referenciaértéket is felülvizsgálták.

(80)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az EcoCeres azzal érvelt, hogy a Bizottságnak nem kellett volna a termelőiár-indexet felhasználnia az inflációs kiigazításhoz, mivel az túlságosan általános volt, tekintve, hogy a Világbank Bizottság által használt adatbázisában (42) rendelkezésre áll egy, kifejezetten az energiára vonatkozó árindex. Ezenkívül az inflációs kiigazítást nem kifejezetten a két évre kiterjedő vizsgálati időszakra számították ki, mivel a Bizottság által használt termelőiár-index teljes naptári évekre vonatkozott. Az EcoCeres rámutatott, hogy az energiaár-indexben havi adatok álltak rendelkezésre, amelyek lehetővé tették a kifejezetten a vizsgálati időszakra vonatkozó kiigazítás meghatározását.

(81)

A Bizottság megvizsgálta az állítást, és megállapította, hogy a Világbank inflációs adatbázisa valóban tartalmaz energiaár-indexet Malajziára és az inflációs kiigazításhoz szükséges időszakra vonatkozóan. Malajzia energiaár-indexe azonban becsült árakon alapult. Ezért a jelen ügyben nem feltétlenül volt megbízhatóbb vagy megfelelőbb információforrás a malajziai inflációra vonatkozóan. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(82)

A Bizottság azonban figyelembe vette azt a tényt, hogy az érdekelt felek végső tájékoztatása során elvégzett inflációs kiigazítást nem igazították kifejezetten a vizsgálati időszakhoz, különösen mivel a termelőiár-index negyedéves alapon is rendelkezésre állt. A villamos energia, a földgáz és a gőz torzulásmentes költségét az EcoCeresnek az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeit követő felülvizsgált inflációs kiigazítással tovább módosították. Az érdekelt felek újabb tájékoztatása során tájékoztatták az EcoCerest és az érdekelt feleket a felülvizsgált inflációs kiigazításról, és azok lehetőséget kaptak észrevételeik megtételére.

(83)

Az érdekelt felek újabb végső tájékoztatását követően az EcoCeres megismételte, hogy a Bizottságnak a termelőiár-index helyett az energiaár-indexet kellett volna használnia. Emellett a földgázra vonatkozó inflációs kiigazítás kiszámításakor a Bizottságnak 2021 negyedik negyedévét kellett volna kiindulási pontként használnia a teljes 2021-es év helyett, mivel Malajziában abban a negyedévben a referenciaértékként használt földgázárat kellett volna alkalmazni.

(84)

A Bizottság elutasította ezeket az állításokat. Először is, az EcoCeres semmivel sem indokolta vagy támasztotta alá az energiaár-indexnek a termelőiár-indexen felüli alkalmazását. Másodszor, a Bizottság megállapította, hogy a teljes 2021-es évre vonatkozó termelőiár-index használata megfelelőbb volt. A vizsgálati időszak egy teljes évet fedett le, ezért az inflációs kiigazítást úgy számították ki, hogy a négy negyedévre vonatkozó árindexet összehasonlították egy korábbi, azonos hosszúságú időszakkal.

(85)

Az érdekelt felek előzetes tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben az EcoCeres három állítást nyújtott be a torzulásmentes munkaerőköltséggel kapcsolatban. A csoport az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően megismételte állításait:

(86)

Először is, a helyszíni ellenőrzések során gyűjtött információk alapján a Bizottság megállapította, hogy a gyártásban (pl. vezérlőtermekben, laboratóriumokban) dolgozó személyzet többsége főiskolai végzettséggel rendelkezik, ami egyetemi oklevél nélküli felsőoktatási végzettségnek felel meg, azaz a felsőfokú alapképzési fokozat alatti szintet jelent. A foglalkozások malajziai egységes osztályozása szerint (43) azok a foglalkozások, amelyekhez többek között első diplomával (felsőfokú alapképzési fokozattal) nem egyenértékű fokozatnak számító, felsőoktatásban szerzett végzettség szükséges, a „technikusok és szakmai asszisztensek” csoportjába tartoznak. A Bizottság ezért helyénvalónak ítélte, hogy a malajziai technikusokra és szakmai asszisztensekre vonatkozó adatokat használja torzulásmentes munkaerőköltségként.

(87)

Másodszor, az ILMIA weboldala csak 2018 szeptemberéig nyújt tájékoztatást a nemzeti bérindexről. A munkaerőköltséget azonban ki kellett igazítani az inflációval a 2016–2023-as időszakra vonatkozóan. A Bizottság ezért megerősítette, hogy az infláció szerinti kiigazítás céljából helyénvaló a termelői árindex használata.

(88)

Végezetül a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a malajziai óránkénti munkaerőköltség meghatározása kellően pontos volt, figyelembe véve azt a tényt, hogy a munkaerő kevesebb, mint 1,7 %-kal járult hozzá a teljes előállítási költséghez, valamint hogy a referenciaérték újraszámítása a csoportoknak a (85) preambulumbekezdés c) pontjában ismertetett javaslata alapján elhanyagolható hatással lenne a számtanilag képzett rendes értékre.

(89)

Figyelembe véve a (86)–(88) preambulumbekezdésben kifejtett okokat, a Bizottság elutasította az EcoCeres (85) preambulumbekezdésben ismertetett állításait, és megerősítette az ideiglenes rendelet (270) preambulumbekezdésében foglalt megállapításokat.

(90)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az EcoCeres megismételte, hogy a dömpingszámításban használt torzulásmentes munkaerőköltséget arányosan kell alkalmazni a személyzet képzettségi és/vagy készségszintje alapján, tükrözve a (85) preambulumbekezdés a) pontjában ismertetett állítást.

(91)

Emellett az EcoCeres rámutatott arra, hogy a Bizottság által az érdekelt felek végső tájékoztatása során felhasznált torzulásmentes munkaerőköltség megbízhatatlan volt, mivel a) elavult információkon alapult, amelyek szükségessé tették az infláció miatti kiigazítást, b) olyan forráson alapult, amely túl általános módon nyújt információt a munkaerőköltségről, anélkül, hogy ipari ágazat és gazdasági tevékenység szerint különbséget tenne. Ezenkívül az inflációs kiigazítást nem a vizsgálati időszaknak pontosan megfelelő időszakra határozták meg. Végezetül a vállalat azzal érvelt, hogy a munkaerőköltségre (Malajzia Munkaerőpiaci Információs és Elemzési Intézete [a továbbiakban: ILMIA]) és a munkaidőre (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet [ILO]) vonatkozó két különböző forrás alkalmazása tovább csökkentette a referenciaérték megbízhatóságát.

(92)

E tekintetben az EcoCeres megjegyezte, hogy egy korábbi vizsgálatban (44) a Bizottság a malajziai Statisztikai Hivatalnak a bérekre és a munkaórákra vonatkozó adataira támaszkodott. A vállalat a torzulásmentes munkaerőköltség számítását is benyújtotta a) a malajziai statisztikai hivatal órabérre vonatkozó adatai, valamint b) a további munkaerőköltségre, különösen a társadalombiztosítási járulékok különböző típusaira vonatkozó, különböző nyilvános forrásokból származó információk alapján.

(93)

A Bizottság megvizsgálta az állítást. Figyelembe véve, hogy a malajziai statisztikai hivatalból származó adatok a vizsgálati időszakra és különösen arra az ipari ágazatra vonatkozóan álltak rendelkezésre, amelyhez a biodízelgyártás tartozik, valamint azt a tényt, hogy a további munkaerőköltségre vonatkozó információk is rendelkezésre álltak, valóban helyénvalóbb volt az EcoCeres által javasolt forrásokat felhasználni a torzulásmentes munkaerőköltség meghatározásához. Ezek a vállalat által szolgáltatott kiegészítő információk tartalmaztak minden olyan elemet, amely a torzulásmentes óránkénti munkaerőköltség kiszámításához szükséges, például a béreket, a munkaidőt, a társadalombiztosítási járulékokat és a munkáltató által viselt egyéb munkaerőköltségeket. Következésképpen a Bizottság felülvizsgálta a torzulásmentes munkaerőköltséget.

(94)

Figyelembe véve a Bizottságnak az EcoCeres állítására vonatkozó, a (91) és (92) preambulumbekezdésben ismertetett következtetéseit, a vállalat (90) preambulumbekezdésben ismertetett állítása tárgytalanná vált. A felülvizsgált referenciaérték figyelembe veszi az ipari ágazatot, a munkavállalók képzettségi és készségszintjét azonban nem. Az érdekelt felek újabb tájékoztatása során tájékoztatták az EcoCerest és az érdekelt feleket a felülvizsgált referenciaértékről, és azok lehetőséget kaptak észrevételeik megtételére.

(95)

Az érdekelt felek újabb végső tájékoztatását követően az EcoCeres észrevételeket tett a munkaerőköltség felülvizsgált számításával kapcsolatban. Az egyik figyelembe vett tényező a végkielégítés volt, amelyre a munkavállaló akkor jogosult, ha legalább 12 hónapig állt munkaviszonyban, és havi munkabére legfeljebb 4 000 MYR-t tett ki. A munkaviszony időtartamától függően a munkavállaló 10, 15 vagy 20 nap végkielégítésre volt jogosult. Mivel a kiszámított havi fizetés valamivel meghaladta a 4 000 MYR-t, a fél fenntartotta, hogy a Bizottságnak konzervatív megközelítést kellene alkalmaznia, és 10 napos végkielégítési költséget kellene figyelembe vennie a referenciaérték számításában.

(96)

A Bizottság megerősítette az érdekelt felek végső tájékoztatását követően alkalmazott módszertant. A Bizottság kiegyensúlyozott megközelítést alkalmazott, és a referenciamutató kiszámítása során 15 napos végkielégítést vett figyelembe. A havi átlagbér nem tett különbséget a vegyiparhoz tartozó különböző munkahelyek (termelés, adminisztráció, irányítás) között. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy nagy a valószínűsége annak, hogy a munkavállalók többsége 4 000 MYR alatti bért kap, és így jogszabály alapján végkielégítésre lenne jogosult.

(97)

Az érdekelt felek ideiglenes és végső tájékoztatásával kapcsolatos, a (48)–(94) preambulumbekezdésben ismertetett és tárgyalt észrevételeket követően a Bizottság a következőképpen módosította bizonyos termelési tényezők torzulásmentes költségét:

1. táblázat

Egyes termelési tényezők módosított torzulásmentes költsége

(98)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az EcoCeres és a Zhuoyue észrevételeket nyújtott be a torzulásmentes SGA-költségek és nyereség meghatározásával kapcsolatban, többek között a szerves vegyi anyagok ágazatában működő további három malajziai vállalatnak a torzulásmentes SGA-költségek és nyereség meghatározásához használt vállalati kosárba való bevonását illetően.

(99)

Mindkét fél rámutatott arra, hogy a három szerves vegyianyag-gyártó olyan termékeket állít elő, amelyek túl sokfélék ahhoz, hogy tükrözzék egy biodízelgyártó pénzügyi adatait. Továbbá nem volt egyértelmű, hogy a pénzügyi adataik hogyan jelenítik meg a hiányzó gyártási folyamatot, azaz a biodízel hidrogénezéssel történő előállítását, mivel a hozzáadott vállalatok egyike sem gyárt biodízelt.

(100)

Az EcoCeres továbbá azzal érvelt, hogy a Bizottság nem fejtette ki, hogy a gyártási folyamat miért gyakorolt jelentős hatást az SGA-költségekre és a nyereségre.

(101)

Az EcoCeres azt is előadta, hogy a Bizottság azzal, hogy a szerves vegyi anyagok malajziai gyártóinak az Orbis adatbázisból származó pénzügyi adatait használta, ellentmondott a jelen vizsgálatban előadott korábbi érvelésének, amelyben elutasította azokat a pénzügyi információkat, amelyek nem voltak kellően részletesek ahhoz, hogy azonosítani lehessen például egy olyan szegmensben működő vállalat pénzügyi eredményeit, amely közvetlenül kapcsolódik a biodízelgyártáshoz. A csoport megjegyezte, hogy az Orbis adatbázisból származó pénzügyi adatok sem nyújtottak részletes szegmensinformációkat.

(102)

Az EcoCeres hivatkozott továbbá korábbi vizsgálatokra (45), amelyek során a Bizottság csak akkor használt fel a vizsgált terméktől eltérő termékekre vonatkozó pénzügyi információkat, ha a vizsgált termék gyártóira vonatkozóan nem álltak rendelkezésre pénzügyi adatok.

(103)

Az EcoCeres fenntartotta továbbá, hogy amennyiben a Bizottság ragaszkodik a torzulásmentes SGA-költségek és nyereség meghatározásához használt vállalati csapat kibővítéséhez, az alábbi lehetőségek egyikét kell követnie (elsőbbségi sorrendben):

(104)

Végezetül, az érdekelt felek előzetes tájékoztatását követően az EcoCeres benyújtotta négy malajziai biodízelgyártó aktualizált pénzügyi kimutatásait a 2023-as pénzügyi évre vonatkozóan (a korábban szolgáltatott információk a 2022-es pénzügyi évre vonatkoztak). A pénzügyi kimutatásokat a csoport a helyi malajziai nyilvántartástól szerezte.

(105)

A Bizottság megerősítette, hogy valóban ki kell bővíteni azoknak a vállalatoknak a kosarát, amelyek pénzügyi adatait felhasználják a torzulásmentes SGA-költségek és nyereség meghatározásához, annak érdekében hogy tükrözzék a különböző gyártási folyamatok közötti különbségeket, különösen a jövedelmezőségüket illetően. A növényi olajok hidrogénes kezelésével biodízelt gyártó uniós vállalat, a Neste értékesítési különbözete a vizsgálati időszak során 730–880 EUR/tonna (49) volt, míg az átészterezéssel előállított biodízel – ideális esetben az uniós gyártóknak okozott kár nélkül elért – nyereségcélja az ideiglenes szakaszban közzétett adatok szerint jelentősen alacsonyabb volt (körülbelül 200 EUR/tonna). A Bizottság ezért megismételte az ideiglenes rendelet (282) preambulumbekezdésében foglalt megállapításait, miszerint meg kell határozni a malajziai SGA-költségek és nyereség torzulásmentes és észszerű összegeit, tükrözve a különböző típusú termelési folyamatokat. Figyelembe véve a két gyártási módszerhez kapcsolódó költségek és jövedelmezőség közötti különbségeket, ahhoz, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében észszerűnek lehessen tekinteni, a rendes érték megállapításához használt SGA-költségek és nyereség összegeinek a következők kombinációjából kellett állnia: i. az átészterezéssel gyártott biodízelhez kapcsolódó SGA-költségek és nyereség; valamint ii. a növényi olajok hidrogénes kezelésével gyártott biodízelhez kapcsolódó SGA-költségek és nyereség. Az előbbit figyelembe véve, amint azt az ideiglenes rendelet (279) preambulumbekezdése kifejti, a Bizottság könnyen elérhető adatokat talált azokra az érintett biodízelgyártókra vonatkozóan, amelyek az átészterezés módszerét alkalmazzák. A növényi olajok hidrogénes kezelésével történő gyártást illetően nem álltak rendelkezésre ilyen adatok a malajziai biodízelgyártók vonatkozásában. A Bizottság ezért vette figyelembe a malajziai gyártók SGA-költségeit és nyereségét a növényi olajok hidrogénes kezelését végző biodízelgyártókhoz hasonló ágazatban.

(106)

A Bizottság nem értett egyet az EcoCeres vállalattal azt a NACE-kódot illetően, amely alkalmas azoknak a vállalatoknak az azonosítására, amelyek hasonló ágazatban működnek, vagyis olyan ágazatban, amelyhez a biodízelgyártás tartozik. A 10.41 NACE-kód a 10. ágazatba (Élelmiszergyártás) tartozik. Következésképpen nem tekinthető alkalmasnak arra, hogy tükrözze a biodízelgyártáshoz hasonló ágazat SGA-költségeit és nyereségét.

(107)

A Bizottság ezért megerősítette az ideiglenes rendelet (279)–(284) preambulumbekezdésében ismertetett megközelítését, vagyis hogy a malajziai biodízelgyártók pénzügyi adatait ki kell egészíteni a szerves vegyi anyagok malajziai gyártóinak a pénzügyi adataival.

(108)

A Bizottság ugyanakkor figyelembe vette az EcoCeres által a malajziai biodízelgyártók és a szerves vegyi anyagok malajziai gyártói vonatkozásában benyújtott további pénzügyi kimutatásokat.

(109)

E tekintetben az Orbis adatbázis több mint 80, Malajziában a 20.14 NACE-kód alá sorolt vállalatra vonatkozóan szolgáltatott pénzügyi adatokat. Az EcoCeres csak hat ilyen vállalat pénzügyi kimutatásait nyújtotta be. Először is a Bizottság megjegyezte, hogy a pénzügyi kimutatásokban szereplő pénzügyi információk megfeleltek az Orbis adatbázisban szereplő számadatoknak. Másodszor, mivel a 20.14 NACE-kód alá besorolt vállalatok nem feltétlenül gyártanak biodízelt, hanem inkább viszonyítási alapot nyújtanak az SGA-költségek és a nyereség tekintetében egy szélesebb ágazatban, nincs szükség további részletes elemzésre, például a vizsgált termékhez közvetlenül kapcsolódó szegmens azonosítására. Harmadszor, tekintettel a szerves vegyi anyagok malajziai gyártóinak nagy számára, nem zárható ki, hogy a fél csak olyan pénzügyi kimutatásokat nyújtott be, amelyek a fél számára kedvező torzulásmentes SGA-költségeket és nyereséget eredményeznek. A Bizottság ezért úgy határozott, hogy az összes fent említett, könnyen hozzáférhető pénzügyi információt felhasználja: a biodízelgyártók pénzügyi kimutatásait, a szerves vegyi anyagok gyártóinak pénzügyi kimutatásait, valamint a szerves vegyi anyagok malajziai gyártóinak az Orbis adatbázisból származó pénzügyi információit.

(110)

A Bizottság továbbá egyértelművé kívánja tenni, hogy az Orbis adatbázisból származó pénzügyi információk nem alkalmatlanok. A reprezentatív ország kiválasztásának folyamata során a részletesebb pénzügyi kimutatások rendelkezésre állása indokolhatja valamely ország kiválasztását egy másikkal szemben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az Orbis adatbázisból származó pénzügyi információk nem fogadhatók el a torzulásmentes SGA-költségek és nyereség meghatározásához.

(111)

A Bizottság felülvizsgálta az Orbis adatbázisban a szerves vegyi anyagok malajziai gyártóira irányuló kereséseit. A Bizottság megállapította, hogy akaratlanul nem csupán a 20.14 NACE-kódot használta, hanem az Orbis adatbázisban rendelkezésre álló más ágazati osztályozások szerinti hasonló kódokat is.

(112)

A torzulásmentes SGA-költségek és nyereség – többek között a szerves vegyi anyagok malajziai gyártóinak kosara – meghatározásának észszerűsítése érdekében a Bizottság felülvizsgálta az Orbis adatbázisban végzett lekérdezéseit. A végleges szakaszban a Bizottság csak azokat a vállalatokat vette figyelembe, amelyek a 20.14 NACE-kódot használták elsődleges kódjukként ebben az ágazati osztályozási rendszerben, és ezt követően csak olyan vállalatokat választott ki, amelyek rendelkeztek 2022-re vagy 2023-ra vonatkozó nem konszolidált pénzügyi beszámolóval, amelyben rendelkezésre álltak a következő pénzügyi információk: forgalom, az értékesített áruk költsége és nyereség. Amikor ez a lekérdezés keresési találatként olyan vállalatot adott ki, amelyre vonatkozóan az EcoCeres a malajziai helyi nyilvántartásból szerzett pénzügyi kimutatásokat nyújtott be, akkor ezeket a pénzügyi kimutatásokat használták fel az Orbis adatbázisból származó adatok helyett. E tekintetben megállapítást nyert, hogy a szerves vegyi anyagok állítólagos gyáróinak egyike, amelyre vonatkozóan az EcoCeres pénzügyi kimutatásokat nyújtott be (a Pacific Oleochemicals Sdn Bhd) nem volt besorolva a 20.14 NACE-kód alá az Orbis adatbázisban. A Bizottság ezt a vállalatot nem vette figyelembe a torzulásmentes SGA-költségek és nyereség meghatározása során.

(113)

A Bizottság elutasította az EcoCeres arra irányuló kérelmét, hogy kiigazítsák a szerves vegyi anyagok gyártóinak súlyát az SGA-költségek és a nyereség súlyozott átlagának kiszámítása során. A szerves vegyi anyagok gyártói által értékesített áruk költségének teljes értéke valóban magasabb volt, mint a biodízelgyártók által értékesített áruk teljes értéke. A Bizottság azonban úgy ítélte meg, hogy a biodízelgyártókat kellően figyelembe vették a súlyozott átlag kiszámítása során, mivel egyenként sokkal nagyobb vállalatok voltak, mint a szerves vegyi anyagok gyártói.

(114)

Mindazonáltal a Bizottság kiigazította az egyedi vállalatok súlyát az SGA-költségek és a nyereség súlyozott átlagának kiszámítása során. Azon vállalatok esetében, amelyekre vonatkozóan mindkét pénzügyi év (2022. és 2023.) tekintetében rendelkezésre álltak pénzügyi információk, a Bizottság a két év átlagát használta ahelyett, hogy egyszerűen összeadta volna a két évre vonatkozó számadatokat, annak elkerülése érdekében, hogy egy vállalat pénzügyi adatait kétszeresen beszámítsák a súlyozott átlagba.

(115)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően, beadványában az EBB üdvözölte, hogy a szerves vegyi anyagok gyártóit bevonták a torzulásmentes SGA-költségek és nyereség meghatározásába, és amellett érvelt, hogy a Bizottságnak csak az ő pénzügyi adataikra kellene támaszkodnia. E tekintetben a panaszos megismételte, hogy a malajziai biodízel SGA-költségeit és nyereségét torzította a kiskereskedelmi szinten értékesített dízelüzemanyagra alkalmazandó automatikus árképzési mechanizmus (APM) és a biodízel árának a kormány általi rögzítése.

(116)

Az automatikus árképzési mechanizmust illetően az EBB a Fenntartható Fejlődés Nemzetközi Intézete (International Institute for Sustainable Development, a továbbiakban: IISD) (50) jelentésére hivatkozott, amelyben állítólag jelezték, hogy az automatikus árképzési mechanizmus befolyásolja nem csupán a kiskereskedelmi árat, de a teljes termelési láncot. A panaszos azzal vádolta az EcoCerest, hogy beadványaiban megtévesztő módon mutatta be az automatikus árképzési mechanizmus működését, például amikor azt állította, hogy az automatikus árképzési mechanizmus csak kiskereskedelmi szinten rögzíti az üzemanyag árát, és hogy a rögzített üzemanyagárak csak a fogyasztók és bizonyos gazdasági ágazatok számára állnak rendelkezésre.

(117)

A biodízel rögzített árát illetően az EBB a következő információkra hivatkozott:

(118)

Az automatikus árképzési mechanizmust illetően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az EBB nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a támogatást a teljes értéklánc mentén osztották el. Először is, az IISD jelentése mindössze annyit mond ki, hogy az automatikus árképzési mechanizmus nem csupán meghatározza az üzemanyag árát az ügyfél számára, hanem a nyereséget és a közszolgáltatásokat is szabályozza a termelési oldalon (azaz a kiskereskedő számára a kiskereskedelmi ár képzésére alkalmazott APM-képleten keresztül). Másodszor, az UTM tanulmányában kiszámították, hogy a biodízel ára, amely magasabb volt a fosszilis tüzelőanyagok áránál, hogyan járult hozzá a támogatás megnöveléséhez, ami szükséges volt az üzemanyag rögzített kiskereskedelmi ára és a kiskereskedő tényleges költsége közötti különbség fedezéséhez. Noha a Bizottság elismerte, hogy a kiskereskedőnek fizetett támogatás bizonyos garanciát nyújt a biodízelgyártó számára a kedvező eladási árra, figyelembe kell venni azt, hogy a B10 keverék 2023 vonatkozásában 9,7 millió USD-ra becsült finanszírozása a keverék literenként 0,005 MYR-tel való támogatását jelenti (56). A biodízelgyártóra gyakorolt hatás tehát jelentéktelen.

(119)

A biodízel állítólagos rögzített árát illetően a Bizottság megjegyezte, hogy az EBB nem szolgáltatott elégséges bizonyítékot. A fél által hivatkozott források 2015-ből és 2017-ből származnak, azaz jóval a jelenlegi vizsgálat vizsgálati időszaka előtt keletkeztek. A Bizottság továbbá nem tudott meghatározni egyetlen olyan egyidejű hivatalos forrást sem, amely megerősítené a malajziai kormány által szabályozott, biodízelre vonatkozó árképzési mechanizmus létezését.

(120)

A Bizottság ezért elutasította az EBB (115)–(117) preambulumbekezdésben ismertetett állításait.

(121)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az EcoCeres megismételte, hogy a szerves vegyi anyagok kategóriája túl tág. Bár a hidrogénes kezelés útján előállított biodízel jövedelmezőbb volt, mint az átészterezéssel előállított biodízel, az EcoCeres azzal érvelt, hogy a Bizottság nem fejtette ki, hogy a szerves vegyianyag-gyártók széles kategóriája mennyiben reprezentatívabb a hidrogénes kezelés tekintetében, mint egy hasonló termék (átészterezéssel előállított biodízel) előállításával kapcsolatban. E tekintetben az EcoCeres fenntartotta, hogy amennyiben a Bizottság ragaszkodott ahhoz, hogy a hatályt a biodízelgyártókon túl is kiterjessze, a 10.14 NACE-kódot kellene használnia, amely közvetlenül magában foglalja a növényi olajok hidrogénes kezelését.

(122)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a (105) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint minden olyan biodízelgyártó, amelyre vonatkozóan pénzügyi információk álltak rendelkezésre, átészterezés útján előállított biodízelt gyártott. Ezenkívül a vizsgálat aktájában szereplő információk egyértelműen eltérő jövedelmezőségi szinteket mutattak a hidrogénes kezelést követő gyártók és az átészterezést követő gyártók jövedelmezősége tekintetében. Ezért további vállalatok bevonására volt szükség annak érdekében, hogy pontosan meg lehessen állapítani az SGA-költségek és a nyereség megfelelő, torzulásmentes és észszerű összegét, amely az alkalmazott gyártási folyamattól függetlenül a biodízel-ágazat egészére nézve reprezentatív. A Bizottság nem ért egyet az EcoCeresszel a vállalat által javasolt NACE-kód tekintetében. A (106) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a 10.14 NACE-kód a növényi olajok élelmiszeriparban történő hidrogénes kezelésére vonatkozik. Ezért az élelmiszeripari vállalatok jövedelmezősége nem helyettesítheti az üzemanyaggyártó vállalatok jövedelmezőségét. Ebben a helyzetben egyértelműen a biodízelgyártókkal azonos iparágban (szerves vegyi anyagok gyártása) működő vállalatok pénzügyi eredményei jelentik a legmegfelelőbb helyettesítő értéket a hidrogénes kezelési módszert alkalmazó gyártók SGA-költségei és nyeresége szempontjából.

(123)

Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást.

(124)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az EcoCeres megismételte a szerves vegyianyag-gyártóknak a torzulásmentes SGA-költségek és nyereség meghatározásában szereplő súlyára vonatkozó állítását (lásd a (103) preambulumbekezdés d) pontját). A vállalat rámutatott különösen arra, hogy az adatkészletben hány szerves vegyianyag-gyártó (93 vállalat) van jelen a biodízelgyártókhoz képest (7).

(125)

A Bizottság elutasította ezt az állítást, és megerősítette a (113) preambulumbekezdésben foglalt következtetéseit. Különösen úgy ítélte meg, hogy a vállalatok száma nem releváns. A reprezentativitást inkább a biodízelgyártók által értékesített áruk költségének a számításban szereplő súlya határozta meg.

(126)

Végezetül az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben az EcoCeres a torzulásmentes SGA-költségek és nyereség meghatározásában részt vevő vállalatokra vonatkozóan a következő észrevételeket tette:

(127)

A Bizottság megvizsgálta az észrevételeket, és adott esetben a következőképpen módosította a torzulásmentes SGA-költségek és nyereség meghatározását:

(128)

Az érdekelt felek újabb tájékoztatása során tájékoztatták az EcoCerest és az érdekelt feleket a fenti változtatásokról, és azok lehetőséget kaptak észrevételeik megtételére.

(129)

A Bizottság elutasította azt a kérelmet, hogy a Pacific Oleochemicals Sdn Bhd-t vegyék figyelembe a torzulásmentes SGA-költségek és nyereség kiszámításakor. Valójában a vállalatot más ipari osztályozási kód alá sorolták be, és a Bizottság nem rendelkezett olyan bizonyítékkal az aktában, amely alátámasztaná, hogy a vállalat elsődleges tevékenységeit a 20.14 NACE-kód alá, azaz más szerves vegyi alapanyagok gyártása alá kellene besorolni.

(130)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az EcoCeres megismételte állítását a Bizottság által felhasznált torzulásmentes SGA-költségekben szereplő, szállítással kapcsolatos költségeket illetően. E tekintetben utalt arra a tényre, hogy a rendes érték és az exportár összehasonlítására gyártelepi szinten került sor, valamint utalt a Törvényszék Sinopec Chongqing SVW Chemical ügyben hozott határozatára (57), amelyben a Bíróság megerősítette, hogy a Bizottságnak biztosítania kell, hogy a szállítási költséget levonják a vállalatok referenciaérték kiszámításához használt SGA-költségéből.

(131)

A Bizottság a helyi nyilvántartásból származó pénzügyi kimutatások és az Orbis adatbázisból származó pénzügyi adatok kombinációját használta. Az, hogy a pénzügyi kimutatásokban szereplő „értékesítési kiadások”, illetve az Orbis adatbázisban szereplő „egyéb működési kiadások” magukban foglalhatják a szállítással kapcsolatos költségeket, nem feltétlenül jelenti azt, hogy az érintett vállalatoknál felmerültek ilyen költségek. A jelen vizsgálatban könnyen elérhető 19 pénzügyi kimutatásból valójában csak egy vállalat számolt be a pénzügyi kimutatásaihoz fűzött megjegyzésekben arról, hogy szállítási költségek merültek fel nála. Amit azt az ideiglenes rendelet (280) bekezdésében már kifejtettük, e vállalat esetében a Bizottság levonta a szállítással összefüggő költségeket a vállalat torzításmentes SGA-költség kiszámításához használt SGA-költségéből.

(132)

Továbbá, amint azt az ideiglenes rendelet (295) preambulumbekezdése kifejti, a Bizottság úgy határozott, hogy az exportárat és a rendes értéket gyártelepi szinten hasonlítja össze. Az ideiglenes rendelet (291) és (296) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a rendes értéket gyártelepi szinten állapították meg, az előállítási költségek, valamint az adott kereskedelmi szint tekintetében észszerűnek tekintett SGA-költségek és a nyereség összegei alapján. Következésképpen nem volt szükség kiigazításokra a rendes érték gyártelepi szintre nettósítása érdekében.

(133)

A Törvényszék a CCCME ügyben hozott ítéletében, amely a Sinopec ügyben hozott ítéletet követően született, először emlékeztetett arra, hogy az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően, ha valamelyik fél az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése szerint kiigazításokat kér annak érdekében, hogy a rendes értéket és az exportárat a dömpingkülönbözet meghatározása céljából összehasonlíthatóvá tegye, e félnek bizonyítania kell, hogy kérelme megalapozott. Annak bizonyítása, hogy az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének a)–k) pontjában felsorolt meghatározott kiigazításokat el kell végezni, az azokra hivatkozni szándékozó feleket terheli. (58) Ebből következik, hogy ebben az esetben – a jelen vizsgálathoz hasonlóan – ezen ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az érdekelt felek feladata volt annak bizonyítása, hogy szükség van a kért kiigazításra a vizsgálat során általuk előterjesztett bizonyítékok alátámasztása érdekében (59).

(134)

A Törvényszék ezt követően megállapította, hogy bár a kiigazítások elvégzésének gyakorlata az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése értelmében szükségesnek bizonyulhat az exportár és a rendes érték közötti azon különbségek figyelembevétele érdekében, amelyek befolyásolják azok összehasonlíthatóságát, az ilyen levonásokat nem lehet egy számtanilag képzett, következésképpen pedig nem valódi érték tekintetében elvégezni. Ezt az értéket általában nem befolyásolják olyan tényezők, amelyek veszélyeztethetik annak összehasonlíthatóságát, mivel azt mesterségesen állapították meg (60). Továbbá, mint a CCCME esetében is, a szóban forgó esetben a rendes érték terméktípusonként, „gyártelepi” alapon végzett számtani képzése magában foglalta az SGA-költségek észszerű összegét, és nem állt rendelkezésre olyan információ, amely azt mutatta, hogy az érintett malajziai vállalatok SGA-költségei magukban foglalták a vevőknek történő kiszállítás szállítási költségeit. A (131) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint minden esetben, amikor ilyen bizonyítékot nyújtottak be, az adatokat ennek megfelelően kiigazították. Következésképpen, tekintettel a Bizottság mérlegelési jogkörére az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének alkalmazása terén (61), a Bizottság megközelítése megfelelt az olyan megalapozatlan állítások tekintetében alkalmazott közelmúltbeli ítélkezési gyakorlatnak, amelyek szerint a rendes értéknek a 2. cikk (6a) bekezdésének a) pontja szerinti számtani képzéséhez használt SGA-költségeknek a Bizottság által a gyártelepi szint vonatkozásában észszerűnek tekintett összegei tartalmazzák a szállítási költségeket. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(135)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatásával kapcsolatban tett és a (98)–(134) preambulumbekezdésben tárgyalt észrevételeket figyelembe véve a felülvizsgált torzulásmentes SGA-költségek és nyereség 5,88 %, illetve 11,78 % volt. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az ezeken az arányokon alapuló SGA-költségek és nyereség összegei észszerűek a gyártelepi szint vonatkozásában.

(136)

Az ideiglenes szakaszban a Bizottság elfogadta a mintában szereplő exportáló gyártók bizonyos arra irányuló kérelmeit, hogy a rendes érték kiszámításához saját költségeiket vegyék figyelembe, amennyiben a vállalatok bizonyítani tudták, hogy bizonyos inputokat piaci feltételek mellett vásároltak, például hogy ezeket az inputokat közvetlenül egy harmadik országból importálták, kínai közvetítő bevonása nélkül, a beszállítók nem álltak kapcsolatban az exportáló gyártókkal, az árakat külföldi pénznemben határozták meg és fizették ki.

(137)

A Bizottság azonban nem fogadta el az Indonéziából származó használt sütőolaj és pálmaolajprés effluense költségét, összhangban az ideiglenes rendelet (232), (238) és (263) preambulumbekezdésében a használt sütőolaj és a pálmaolajprés effluense torzulásmentes költségének meghatározásával kapcsolatban levont következtetéseivel.

(138)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a mintában szereplő exportáló gyártók megismételték, hogy ez a megközelítés nem indokolt. Mivel a részletes indokolás vállalatspecifikus információkra vonatkozott, a Bizottság a vállalatspecifikus végső tájékoztatásban foglalkozott az észrevételekkel.

(139)

Figyelembe véve az (56)–(59) preambulumbekezdésben a használt sütőolaj és a pálmaolajprés effluense torzulásmentes költségének meghatározásával kapcsolatban ismertetett megfontolásokat, a Bizottság elutasította a (138) preambulumbekezdésben foglalt állításokat.

(140)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a Jiaao észrevételeket tett azzal a módszertannal kapcsolatban, amelyet a Bizottság alkalmazott a csoport által felhasznált különböző típusú alapanyagok költségének torzulásmentes költséggel való helyettesítése során. A csoport javaslatokat tett arra vonatkozóan, hogy milyen referenciaértéket kellene alkalmazni ezen alapanyagok torzulásmentes költségének a tükrözése érdekében. Ugyanakkor a csoport ezeket az alapanyagokat a használt sütőolaj különböző típusaiként írta le.

(141)

A Bizottság elutasította az állítást, mivel a vizsgálati időszakban a csoport különböző alapanyagokból előállított biodízelt értékesített az Unióba. Ezt a vonatkozó értékesítési dokumentáció, valamint a Jiaao által megszerzett fenntarthatósági tanúsítvány is alátámasztotta (62). Következésképpen nem volt helyénvaló egyetlen referenciaértéket alkalmazni az alapanyagok valamennyi típusára vonatkozóan. A 3.1. szakaszban kifejtettek szerint a Bizottság következetlenségeket állapított meg a csoport beszámolóiban rögzített alapanyagok tekintetében, a vonatkozó beszerzési dokumentumokban, valamint az e vizsgálat keretében szolgáltatott információkban. A Bizottság olyan módon használta fel a rendelkezésre álló tényeket és alkalmazta a reprezentatív ország torzulásmentes költségét, hogy kiküszöbölje a rendes érték alulértékelésének kockázatát.

(142)

A Jiaao (140) preambulumbekezdésben ismertetett állításának részleteit csak a csoport által az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatásával kapcsolatban tett észrevételek bizalmas változatában nyújtották be. Ezért a Bizottság a vállalatspecifikus végleges tájékoztatásban foglalkozott részletesen az észrevételekkel.

(143)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az EcoCeres azzal érvelt, hogy a Bizottság által alkalmazott megközelítés a csoport konkrét esetében az SGA-költségek és a nyereség kétszeres beszámításához vezetett. Az állítás részleteit csak a csoport beadványának érzékeny változata tartalmazta. Az állítással ezért a vállalatspecifikus végleges tájékoztatásban foglalkoztunk részletesen.

(144)

E tekintetben a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a rendes érték képzése során teljes mértékben figyelembe vette az összes költségelemet – amely releváns volt azon a gyártelepi szinten, amelyen a rendes értéket kiszámították – és nyereséget, anélkül, hogy ezeket a költségelemeket és a nyereséget kétszeresen beszámította volna. A Bizottság ezért elutasította a fél (143) preambulumbekezdésben ismertetett állítását.

(145)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően néhány exportáló gyártó észrevételeket tett a Bizottság által a reprezentatív országban a gyártelepi torzulásmentes költség értékének meghatározásához alkalmazott módszertannal kapcsolatban is, amennyiben az bizonyos inputoknak a határtól a gyártó telephelyére való szállítása költségeire vonatkozik.

(146)

Indokolt esetben a Bizottság figyelembe vette ezeket az észrevételeket, és felülvizsgálta a szállítási költség kiszámítását. Figyelembe véve ezen információk érzékeny és vállalatspecifikus jellegét, a részleteket a vállalatspecifikus végleges tájékoztatásban közölték az érintett exportáló gyártókkal.

(147)

A rendes érték ideiglenes szakaszban történő megállapítása során a Bizottság adott esetben kiigazította a rendes értéket a melléktermékek torzulásmentes értéke tekintetében. A jelen ügyben a melléktermékek olyan jellegűek voltak, hogy azokat nem használták fel újra a biodízelgyártásban, hanem harmadik személyeknek értékesítették. Ezért a melléktermékek torzulásmentes értékét a rendes értékből vonták le, nem pedig a biodízelgyártásban használt anyagok torzulásmentes értékéből.

(148)

Az érdekelt felek előzetes tájékoztatásával és az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben a Jiaao a következőket állította:

(149)

A Bizottság először is szeretné felhívni a figyelmet a Jiaao érvelésében megjelenő következetlenségre, amikor egyfelől a csoport azt állította, hogy az inputok felhasználása nem releváns a melléktermék értékesítése szempontjából, mivel az inputokat egyidejűleg használják fel a biodízelgyártás során. Másfelől ugyanakkor a csoport azzal érvelt, hogy a Bizottságnak a melléktermékek előállítása során felhasznált inputok mennyiségét le kellett volna vonnia a bejelentett teljes felhasznált mennyiségből.

(150)

Akárhogy is, a Bizottság a bevált gyakorlatát követte a melléktermékekre vonatkozó kiigazítás elvégzése során. Amennyiben egy mellékterméket – akár kapcsolt viszonyban álló, akár független – harmadik feleknek értékesítenek, a reprezentatív országból származó torzulásmentes értéke a melléktermék értékesítési értékét, nem pedig annak költségét jelenti. Ez a torzulásmentes értékesítési érték az ilyen melléktermék gyártójának az előállítási költségéből, SGA-költségéből és nyereségéből tevődik össze. Ezért az ilyen melléktermék torzulásmentes értékét le kell vonni a számtanilag képzett rendes érték teljes értékéből.

(151)

Következésképpen a Bizottság elutasította a Jiaao melléktermék tekintetében történő kiigazításra vonatkozó állításait.

(152)

Amint azt a (48)–(151) preambulumbekezdés ismerteti, az érdekelt felek által megfogalmazott állításokat követően a Bizottság felülvizsgálta a dömpingkülönbözeteket.

(153)

A vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított, költséget, biztosítást és fuvardíjat is tartalmazó ár (CIF-ár) százalékában kifejezett végleges dömpingkülönbözetek a következők:

(154)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az EcoCeres felhívta a figyelmet az EBB makroadataiban történt változásokra (nevezetesen az értékesítési volumen csökkenésére), és azt állította, hogy a makrogazdasági adatok extrapolációja kizárólag az EBB tagjainak és/vagy az EBB jogi képviselői ügyfeleinek adatai alapján azt eredményezte, hogy a makroadatok nem reprezentatívak az uniós gazdasági ágazat egészére nézve, és torzultak.

(155)

A Bizottság megjegyezte, hogy az EBB az ellenőrző látogatás során feltárt hibák miatt aktualizálta a makroadatokat. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ezek a makroadatok reprezentatívak az uniós gazdasági ágazatra nézve. Először is, az EcoCeres nem kérdőjelezte meg az ideiglenes rendelet (2) preambulumbekezdését az EBB reprezentativitását illetően az uniós biodízel-ágazat tekintetében. Másodszor, ami az EBB extrapolációit illeti, azok az uniós termelés több mint 40 %-át képviselő vállalatok mintáján alapultak, és csak két mutatóra vonatkoztak. Ezek a mutatók olyan mutatók voltak, amelyek tekintetében az EBB nem talált alternatív adatokat, pl. az uniós foglalkoztatási és értékesítési volumen (63).

(156)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a CCCMC nem értett egyet azzal, hogy az EBB által a makrokérdőívre adott válasz a WTO előírásainak megfelelő egyértelmű bizonyíték lenne. A fél azt állította, hogy a jelen ügy hasonló az EU – Biodiesel (Argentína) (DS473 (64)) ügyhöz, és semmi sem utal arra, hogy a Bizottság „különös gondossággal” járt volna el annak érdekében, hogy meggyőződjön az EBB adatainak pontosságáról. A CCCMC bírálta a Bizottságnak az ideiglenes rendelet (308) preambulumbekezdésében foglalt állítását, miszerint egyetlen fél sem tett észrevételeket az EBB uniós termelésre vonatkozó adataival kapcsolatban, mivel az utolsó változatot jóval az ideiglenes szakaszra vonatkozó információk benyújtási határidejének lejárta után nyújtották be (és így a CCCMC-nek nem volt bizonyossága arra nézve, hogy a Bizottság az ideiglenes rendelet alkalmazásában figyelembe vette volna az észrevételeket). A CCCMC kifogásolta a részletes adatok hiányát a fenntartható légijármű-üzemanyagokra vonatkozó bizottsági becslések tekintetében, valamint azzal kapcsolatban, hogy a Stratas piaci információs szolgáltató hogyan gyűjtött adatokat, nevezetesen figyelembe véve a Stratas által megállapított teljes uniós felhasználás (elérhető a t24.004736. sz. dokumentumban) és a Bizottság által megállapított teljes uniós felhasználás (lásd az ideiglenes rendelet 2. táblázatát) közötti különbséget.

(157)

A Bizottság megjegyezte, hogy az ideiglenes rendelet (308) preambulumbekezdése egy tényt ismertet, és hogy valójában egyetlen fél sem tett észrevételeket az EBB uniós gyártásra vonatkozó adatával kapcsolatban az eljárás egyik szakaszában sem. A CCCMC soha nem javasolt (alternatív) adatokat az uniós biodízelgyártásra vonatkozóan. Ehelyett a CCCMC a Bizottság által előterjesztett adatokra támaszkodott, amint az a CCCMC által az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatásával kapcsolatban tett észrevételekből is kitűnik (65). A Bizottság összevetette az uniós termelésre vonatkozó, a végleges szakaszban rendelkezésre álló összes adatot, és megerősítette, hogy a vizsgálati időszak alatt a teljes uniós termelés 14 775 455 tonnát tett ki.

(158)

A fenntartható légijármű-üzemanyagokra vonatkozó bizottsági becslések részletes adatait a 4.5.2.1. szakasz tartalmazza.

(159)

Egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (305)–(309) preambulumbekezdésében kifejtett megfontolások megerősítésre kerültek.

(160)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az EcoCeres általános megállapítást tett, miszerint nem ért egyet azzal, hogy a Bizottság megtagadta a FAME-t és a HVO-t megkülönböztető szegmentált elemzés elvégzését, és emlékeztetett az ezzel kapcsolatban 2024. január 2-án tett észrevételeire (66).

(161)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a CCCMC megismételte azt a kérését, hogy amennyiben a HVO-t nem zárják ki a vizsgálat hatálya alól, a HVO-t és a FAME-t külön kell vizsgálni. A CCCMC szerint a Bizottság megsértette a WTO szabályait, amennyiben az ideiglenes rendeletben nem megfelelően indokolta meg, illetve magyarázta el a szegmentált kárelemzés megtagadásának okait. A CCCMC továbbá azzal érvelt, hogy a szegmentált elemzés hiánya miatt a kárra vonatkozó megállapítások összeegyeztethetetlenek a Bizottság WTO-jog szerinti azon kötelezettségével, hogy egyértelmű bizonyítékokon alapuló objektív vizsgálatot végezzen.

(162)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy az ideiglenes rendeletben feltételről feltételre haladva megvizsgálta, hogy ebben az esetben indokolt-e a szegmentált kárelemzés. Az EcoCeres és a CCCMC állításai általános jellegűek, és nem alkalmasak arra, hogy megcáfolják az ideiglenes rendeletben elemzett minden egyes feltétel tekintetében megfogalmazott részletes érveket. Az Egyesült Királyság hatóságai által a TD0004. sz. ügyben (67) folytatott vizsgálat körülményei, amelyekre az EcoCeres hivatkozott, nem extrapolálhatók a szóban forgó ügyre, mivel az Egyesült Királyságban nem volt HVO-gyártás. A Bizottság ezért elutasította a FAME és a HVO szegmentált kárelemzésére irányuló kérelmet, és megerősítette az ideiglenes rendeletben megfogalmazott megfontolásokat, amelyek szerint ebben az esetben nincs olyan ok, amely alapján indokolt lenne a szegmentált kárelemzés.

(163)

Egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (310)–(317) preambulumbekezdésében kifejtett megfontolások megerősítésre kerültek.

(164)

Az alábbi 4.5.2.2. szakaszban említett 6. táblázat helyesbítése némi hatást gyakorolt az ideiglenes rendelet 2. táblázatára. A végleges 2. táblázat a következő:

2. táblázat

Uniós felhasználás (tonna)

(165)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a CCCMC kijelentette, hogy a felhasználást az uniós gazdasági ágazat teljes értékesítésének és az Unióba irányuló behozatalnak a teljes uniós biodízel-kivitellel csökkentett összegeként kell kiszámítani. A Bizottság elutasította ezt a javaslatot, mivel semmi nem kérdőjelezte meg az ideiglenes rendelet (318) preambulumbekezdésében ismertetett módszertan megbízhatóságát.

(166)

Az alábbi 4.5.2.2. szakaszban említett 6. táblázat helyesbítése némi hatást gyakorolt a piaci részesedésre a vizsgálati időszakban, amit az ideiglenes rendelet 3. táblázata tartalmaz. A végleges 3. táblázat a következő:

3. táblázat

A behozatal volumene (tonna) és piaci részesedés

(167)

2024. január 26-i beadványában (68) a CCCMC arra kérte a Bizottságot, hogy bocsássa a fél rendelkezésére és tegye hozzáférhetővé az ügy nem bizalmas jellegű aktájában a teljes vizsgálati időszakra vonatkozó nyomonkövetési behozatali adatokat. A fél véleménye szerint az ideiglenes rendeletben szereplő éves behozatali adatok szolgáltatása nem tekinthető i. a kért információk gyors rendelkezésre állásának / az azokhoz való megfelelő időben történő hozzáférésnek az eljárás korai szakaszában, illetve ii. megfelelő lehetőségnek az érdekelt felek számára arra, hogy az információkat felhasználják ügyeik ismertetése során. Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a CCCMC megismételte azon kérését, hogy a Bizottság tegye elérhetővé a havi behozatali adatokat a nem bizalmas jellegű aktában. A Bizottság 2024. október 1-jén havi bontásban közölte a CCCMC-vel a kínai biodízel-behozatal volumenét.

(168)

Egyéb észrevételek hiányában, és figyelembe véve a végleges 2. táblázatot, az ideiglenes rendelet (321)–(325) preambulumbekezdésében kifejtett megfontolások megerősítésre kerültek.

(169)

A CCCMC szerint a Bizottság megsértette a WTO jogát, mivel az ideiglenes rendeletben nem megfelelően indokolta meg, illetve magyarázta el, hogy miért utasította el a CCCMC arra irányuló kérését, hogy az árhatások elemzését / áralákínálást ne a figyelembe vett időszak egyetlen évére fókuszálják. A CCCMC hozzátette, hogy a Bizottság köteles dinamikusan értékelni a dömpingelt behozatal árai és a belföldi hasonló termékek árai közötti viszonyban megfigyelhető tendenciákat (így a CCCMC nem indokolhatja a teljes figyelembe vett időszak alatti alákínálási tendenciákra vonatkozó kérelmet), valamint a WTO joggyakorlatát, nevezetesen azt, hogy a vizsgálatot végző marokkói hatóságnak felrótták azt, hogy négy éven át gyűjtött adatokat a kár felmérése céljából, de az alákínálást az utolsó tizenkét hónapra korlátozta (DS578 (69)). A CCCMC azzal érvelt, hogy az érdekelt feleknek nem kell visszamenőleges számításokat végezniük, azt állította, hogy nem tud érdemi észrevételeket tenni az alákínálás elemzésével kapcsolatban, és részletes, nyilvános változatot kért, amiből kitűnik, hogy a mintában szereplő vállalatoktól származó importált mennyiségek 100 %-a tekintetében alákínálást állapítottak meg. E tekintetben a CCCMC azt állította, hogy a szóban forgó behozatalok és hasonló uniós termékek kosarai – amelyek az ideiglenes rendelet (329) preambulumbekezdésében szerepelnek – nem egyeznek, valamint hogy a 4. táblázatban szereplő kínai importárak magasabbak voltak az uniós gyártóknak az ideiglenes rendelet 8. táblázatában szereplő értékesítési árainál.

(170)

A Bizottság elutasította a CCCMC állításait. A Bizottság megjegyezte, hogy a vizsgálat során gyűjtött adatok csak a vizsgálati időszakra vonatkozóan tették lehetővé az alákínálásra vonatkozó részletes számításokat. Ez a tény nem akadályozta meg a Bizottságot abban, hogy értékelje a dömpingelt behozatal árai és a belföldi hasonló termékek árai közötti viszonyban megfigyelhető tendenciákat a teljes figyelembe vett időszak alatt, amennyiben a Bizottság a teljes figyelembe vett időszakra vonatkozóan adatokat gyűjtött a mintában szereplő vállalatoktól, és bemutatta és megmagyarázta az ideiglenes rendelet 4. és 8. táblázatát. A mintában szereplő uniós gyártók termékösszetétele és relatív értékesítési volumene a figyelembe vett időszakban mindvégig következetes volt, és nincs olyan információ, ami arra utalna, hogy a kínai behozatal termékösszetétele ebben az időszakban jelentősen megváltozott. Míg az uniós gyártók és a kínai exportáló gyártók termékösszetétele a vizsgálati időszak alatt eltért egymástól, és így közvetlenül nem hasonlítható össze, a 4. és 8. táblázatban szereplő értékesítési árak összehasonlításából az derül ki, hogy az átlagos kínai és európai eladási árak közötti különbség 170 EUR/tonna és 200 EUR/tonna között ingadozik, kivéve a 2022. évet, amikor ez a különbség sokkal kisebb volt. Fontos megjegyezni, hogy az uniós gazdasági ágazat 8. táblázatban szereplő átlagos egységára magában foglalta az uniós gazdasági ágazat által a vizsgálati időszak során az uniós piacon értékesített valamennyi terméktípust. Nem mindegyik terméktípus volt közvetlenül összehasonlítható a kínai exportáló gyártók által értékesített terméktípusokkal, és az alákínálás kiszámítása során csak közvetlenül összehasonlítható terméktípusokat vettek figyelembe. A közvetlenül összehasonlítható termékek terméktípus szintjén történő összehasonlítása során 10,1 %-os átlagos alákínálási szintet figyeltek meg.

(171)

Tekintettel arra, hogy mind az uniós gazdasági ágazat, mind az exportáló gyártók termékösszetétele viszonylag stabil maradt a figyelembe vett időszak alatt, az uniós gazdasági ágazat javára a vizsgálati időszak során megfigyelthez hasonló vagy annál kisebb árkülönbség (amikor az átlagos egységár az uniós piacon értékesített valamennyi terméktípuson alapul) akkor is valószínűleg a kínai exportáló gyártók általi alákínáláshoz vezetne, ha csak a közvetlenül összehasonlítható terméktípusokat vesszük figyelembe. Ennek alapján az alákínálás valószínűleg a vizsgálati időszakot megelőző három évben is előfordult, 2020-ban és 2021-ben hasonló szinten, 2022-ben pedig valószínűleg sokkal magasabb szinten. Ebből az következik, hogy az állítással ellentétben a Bizottság dinamikusan értékelte az árhatásokat a teljes figyelembe vett időszak során. Tekintettel azonban arra, hogy a vizsgálati időszakra vonatkozó adatok sokkal részletesebbek, mint az előző évekre vonatkozó adatok, a vizsgálati időszakot megelőző évek tekintetében végzett értékelés észszerű extrapolációkon alapult, a vizsgálat idején a Bizottság rendelkezésére álló adatok és információk alapján.

(172)

Ami a részletes alákínálási számítások közzétételét illeti, a Bizottság közölte azokat azokkal a felekkel, amelyek érdemi észrevételeket tudtak tenni a kimenettel kapcsolatban (mivel az alákínálási különbözet a Bizottságnak csak bizalmasan benyújtott adatok konszolidálásának az eredménye). A Bizottság megerősítette, hogy amint az az ideiglenes rendelet (332) preambulumbekezdésében szerepel, a mintában szereplő vállalatoktól származó importált mennyiségek 100 %-a tekintetében alákínálást állapítottak meg, ami nem jelenti azt, hogy az uniós gazdasági ágazat által gyártott hasonló termékek 100 %-át összehasonlították. A részletes alákínálási számítások azt mutatták, hogy a vizsgálati időszak alatt az Unióban gyártott biodízel átlagos értékesítési ára, amelyet összehasonlítottak a kínai behozatallal, határozottan magasabb volt, mint az ideiglenes rendelet 8. táblázatában szereplő értékesítési ár, mégpedig az 1 590–2 400 EUR/tonna tartományban volt.

(173)

A Jiaao csoport azzal érvelt, hogy a Bizottság által alkalmazott, behozatal utáni költségek elavultak, és alacsonyabbak is, mint három korábbi dömpingellenes vizsgálatban (70). Amennyiben a Bizottság ragaszkodik ahhoz, hogy a biodízelre vonatkozó korábbi dömpingellenes vizsgálatokban meghatározott, behozatal utáni költségeket vegye figyelembe, a fél a behozatal utáni költségek CIF-árhoz – azaz 14,08 EUR/tonna (71) – viszonyított arányát javasolta megfelelőbb referenciaértéknek.

(174)

A Bizottság a behozatal utáni költségek szintjét eset- és termékspecifikusnak tekintette. Mivel a jelen eljárással összefüggésben nem álltak rendelkezésre megbízható, ellenőrzött adatok, a Bizottság megerősítette, hogy helyénvaló a biodízelre vonatkozó korábbi vizsgálatból származó, behozatal utáni költségek alkalmazásához folyamodni (72). A Bizottság elutasította a Jiaao csoport állításait.

(175)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az EcoCeres csoport kérte a behozatal utáni költségek kiigazítását 8,5 EUR/tonnáról legalább 10 EUR/tonnára, az euróövezetben 2018 óta tapasztalt infláció tükrözése érdekében. Mivel nem volt bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a háztartások tekintetében bekövetkezett árváltozások hatással voltak a nem háztartási költségekre, például a behozatal utáni költségekre, és ha igen, milyen mértékben, a Bizottság elutasította az EcoCeres kérelmét.

(176)

Ezen túlmenően, az alákínálás megállapítása mellett a Bizottság az ideiglenes rendelet (365) preambulumbekezdésében azt is megállapította, hogy a kínai behozatal árlenyomást gyakorol az uniós gazdasági ágazat áraira, ami arra kényszeríti az uniós gazdasági ágazatot, hogy csak marginálisan a költségek felett értékesítsen, és ennek következtében nem ér el egészséges nyereséget. A makroszinten történő árlenyomásra vonatkozó megállapításokat továbbá megerősítették az áron aluli értékesítésre vonatkozó megállapítások a mintában szereplő mindegyik exportáló gyártó tekintetében a vizsgálati időszak során. A (232) preambulumbekezdésben foglaltak szerint az alulértékesítési különbözet 16,4 % és 44,3 % között mozgott. Ebből következik, hogy az árlenyomás miatt az uniós gazdasági ágazat olyan árakon értékesített, amelyek még a gyártási költségeket sem fedezték, nemhogy a szokásos haszonkulcsot. Következésképpen az érintett országokból származó dömpingelt behozatalok árlenyomó hatására vonatkozó megállapítások megerősítést nyertek a végleges szakaszban.

(177)

Egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (326)–(332) preambulumbekezdésében kifejtett megfontolások megerősítésre kerültek.

(178)

Egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (333)–(337) preambulumbekezdésében kifejtett megfontolások megerősítésre kerültek.

(179)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a CCCMC azt állította, hogy a Bizottság megsértette a WTO keretében tett kötelezettségvállalásait (73), mivel az ideiglenes rendeletben nem megfelelően indokolta meg, illetve magyarázta el az ideiglenes rendelet (167) lábjegyzetében említett, a fenntartható légijármű-üzemanyagok uniós gyártási mennyisége és gyártási kapacitása meghatározásának alapját. Az egyértelműség érdekében a Bizottság felidézte e lábjegyzet szövegét, ami a következő: „Az (57) preambulumbekezdésben említettek szerint a SAF kizárásra került a termékkörből, így a SAF-volumenek is kizárásra kerültek. Az EBB makroválaszából tehát a Bizottság levonta a fenntartható légijármű-üzemanyag becsült termelését (azaz 2022-ben 75 000 tonnát, a vizsgálati időszakban pedig 150 000 tonnát), valamint a fenntartható légijármű-üzemanyaggal kapcsolatos becsült kapacitást.” A Bizottság megalapozatlannak találta a CCCMC állítását. A Bizottság módszertana szerint levontak egy észszerű mennyiséget (150 000 tonnát) az EBB makroválaszában megadott 14 925 455 tonna termelési mennyiségből a vizsgálati időszakban, így az eredmény 14 775 455 tonna, ami az ideiglenes rendelet 5. táblázatában szereplő vonatkozó számadat. A levont összegek a fenntartható légijármű-üzemanyagok Unión belüli gyártása tekintetében a Bizottság rendelkezésére álló legjobb információkon alapultak, beleértve a piaci információkat, az uniós gyártóktól származó adatokat, az EcoCeres becsléseit (74), valamint azt a közismert tényt, hogy a fenntartható légijármű-üzemanyagok gyártása növekedett a 2025-ös megbízás kezdetéhez közeledve. Meg kell jegyezni, hogy sem a CCCMC, sem más felek nem javasoltak alternatív módszertant az EBB makroadataiból kizárandó fenntartható légijármű-üzemanyagok mennyiségének meghatározására.

(180)

A CCCMC szerint az ideiglenes rendelet azon állítását, amely szerint a vizsgálati időszak során a gyártási volumenek „jelentősen csökkentek”, nem támasztották alá bizonyítékokkal. A CCCMC azzal is érvelt, hogy a visszaesést semmi esetre sem lehet a Kínából származó behozatalnak felróni. A Bizottság rámutatott arra, hogy a gyártás egyértelműen csökkent 2022 és a vizsgálati időszak között (–3 %), teljes mértékben ellentétben a növekvő felhasználással. A csökkenés okát az ideiglenes rendelet 5. szakaszában elemezték.

(181)

Az ezzel a szakasszal kapcsolatos egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (338)–(339) preambulumbekezdésében levont következtetések megerősítésre kerültek.

(182)

Az ideiglenes rendelet kihirdetését követően a Bizottság elírásokat talált a 6. táblázatban. A 6. táblázatot a következőképpen kell helyesbíteni:

6. táblázat

Értékesítési volumen és piaci részesedés

(183)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követő észrevételeiben a CCCMC megjegyezte, hogy a kínai behozatal 2022-ben a 2020. évi szinten volt, és hozzátette, hogy az uniós gyártók értékesítéseinek szintje akkor kezdett csökkenni, amikor a kínai behozatal ugyanolyan alacsony volt, mint 2020-ban. Amikor a CCCMC kizárólag a 2022. és a 2020. évre összpontosított, tévesen mutatta be az összefüggést az érintett országból érkező behozatal alakulása és az uniós gazdasági ágazat értékesítési szintje között. Figyelembe véve e két kármutatónak az érintett időszak alatti alakulását, nyilvánvaló, hogy az uniós gyártók értékesítéseinek szintje csökkent, amikor a kínai behozatal növekedett (például +52 %-kal 2022 és a vizsgálati időszak között). A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(184)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követő észrevételeiben a CCCMC azt állította, hogy az uniós gyártók piaci részesedésük nagy részét akkor veszítették el, amikor a kínai behozatal piaci részesedése mindössze 2,8 % volt. A Bizottság elutasította az állítást, mivel az uniós gyártók piaci részesedése 2021 és 2022 között csökkent a legnagyobb mértékben, amikor a kínai behozatal jelentősen növekedni kezdett (2021 és 2022 között +96 %-kal).

(185)

Az ezzel a szakasszal kapcsolatos egyéb észrevételek hiányában, és figyelembe véve a 6. táblázat helyesbített változatát, az ideiglenes rendelet (340)–(341) preambulumbekezdésében foglalt következtetések megerősítésre kerültek.

(186)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követő észrevételeiben a CCCMC vitatta a Bizottság zéró növekedésre vonatkozó következtetését azon az alapon, hogy az ideiglenes rendelet 11. táblázata a beruházások összességében +14 %-os növekedését jelzi, valamint hogy a nyilvánosan hozzáférhető információk a mintában szereplő valamennyi uniós gyártó és az Astra Bioplant uniós gyártó esetében is összességében jó eredményeket mutattak be. A Bizottság megjegyezte, hogy a fél által szolgáltatott, nyilvánosan hozzáférhető információk között szerepelt egy sajtóközlemény, amit a vizsgálati időszak után tettek közzé, valamint a teljes Eni-csoportra és a Chevron Corporation vállalatra (75) vonatkozó 2023. évi éves jelentés, így azok nem lehettek reprezentatívak az uniós biodízelgyártás vizsgálati időszak alatti helyzete vonatkozásában. A Bizottság elutasította a CCCMC állításait.

(187)

Az ezzel a szakasszal kapcsolatos egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (342) preambulumbekezdésében levont következtetések megerősítésre kerültek.

(188)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követő észrevételeiben a CCCMC azt állította, hogy a Bizottság megsértette a WTO keretében tett kötelezettségvállalásait (76), mivel nem igazolta, hogy az alkalmazottaknak az ideiglenes rendelet 7. táblázatában bemutatott becsült létszáma a hiányosságok ellenére elfogadhatóan pontos és megfelelő e vizsgálat céljára. A Bizottság nem értett egyet a CCCMC-vel. Az ideiglenes rendelet 7. táblázatában 31 biodízelgyártó által a panaszosnak bejelentett foglalkoztatási adatok jelennek meg, valamint bemutatja a választ nem adókra történő extrapolációt a válaszadók által szolgáltatott foglalkoztatási adatok alapján. Az ideiglenes rendelet megállapította, hogy az uniós gyártók nem egyforma megközelítéssel szolgáltattak foglalkoztatási adatokat az EBB-nek, és becslésekre volt szükség az adatokat nem szolgáltató vállalatok tekintetében. A Bizottság szerint ez a helyzet nem vezet az EBB által benyújtott foglalkoztatási adatok érvénytelenítéséhez, mivel a mintában szereplő uniós gyártóknál és a panaszosnál tett ellenőrző látogatások során maga a Bizottság ellenőrizte az adatok jelentős részét. Egyetlen érdekelt fél sem nyújtott be más adatkészleteket, amelyek megkérdőjelezhetnék vagy helyettesíthetnék az EBB által benyújtott foglalkoztatási adatokat, és megváltoztathatnák a Bizottság következtetéseit.

(189)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a CCCMC megismételte, hogy a foglalkoztatás növekedése az egészséges gazdasági ágazat egyértelmű jele, majd vitatta a Bizottságnak az ideiglenes rendelet (345) preambulumbekezdésében foglalt megállapításait a CCCMC csökkenő termelékenységre vonatkozó érvelésével kapcsolatban. A CCCMC azzal érvelt, hogy a csökkenő termelékenység nem tulajdonítható a kínai behozatalnak, mivel a termelékenység 2021-ben csökkent a legnagyobb mértékben (5 %-kal), vagyis abban az évben, amikor a kínai behozatal a legalacsonyabb volt a figyelembe vett időszak során. A Bizottság megjegyezte, hogy egyértelmű összefüggés van a figyelembe vett időszak második felében tapasztalt alacsonyabb termelékenység és a Kínából érkező behozatal 2022 és a vizsgálati időszak közötti növekedése (+ 55 %) között, és elutasította a CCCMC állításait.

(190)

Az ezzel a szakasszal kapcsolatos egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (343)–(345) preambulumbekezdésében levont következtetések megerősítésre kerültek.

(191)

Az ezzel a szakasszal kapcsolatos észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (346)–(348) preambulumbekezdésében levont következtetések megerősítésre kerültek.

(192)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a CCCMC kijelentette, hogy a Bizottság megállapításai nem állják meg a helyüket szegmentált kárelemzés nélkül, majd rámutatott az uniós gyártók értékesítési árainak jelentős növekedésére (+ 69 %) a Kínából érkező behozatal növekedése ellenére. A CCCMC leszögezte továbbá, hogy az ideiglenes rendelet 8. táblázatában szereplő értékesítési árak és termelési egységköltség közötti ingadozó különbség nem róható fel a kínai behozatalnak. A CCCMC emellett azt állította, hogy nem megfelelően értékelték az árakat befolyásoló tényezőket, így például a költségek fogyasztókra való áthárításának képességét, valamint a kapacitásfelesleg és a magas foglalkoztatás miatti magas állandó költségeket.

(193)

A Bizottság megjegyezte, hogy bár az uniós árak növekedtek, és az átlagos uniós értékesítési árak és az átlagos termelési egységköltség közötti különbség ingadozott, a vizsgálati időszakban, amikor a kínai behozatal szintje és az uniós felhasználás is a legmagasabb volt, az uniós gazdasági ágazat átlagos értékesítési árai csak 2 EUR-val (0,1 %-kal) haladták meg a költségeket, ami fenntarthatatlan. Tekintettel a magas keresletre és a különleges piacra, amelyet fenntarthatósági és dekarbonizációs célkitűzések kötnek, a Bizottság nem értett egyet azzal, hogy a fogyasztók nem fogadják el a költségek gyártók általi áthárítását. A Bizottság egyetértett azzal, hogy alacsonyabb gyártási volumen mellett az állandó költségek emelkednének, azonban ez az alacsonyabb gyártási volumen az uniós gyártók részéről nem választás, hanem szükséges válasz volt a Kínából alacsony áron beáramló behozatalra, amit kétszer is beszámítottak a megújuló energiára vonatkozó uniós célértékekbe, a (329) preambulumbekezdésben ismertetettek szerint.

(194)

Az ezzel a szakasszal kapcsolatos egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (349)–(351) preambulumbekezdésében levont következtetések megerősítésre kerültek.

(195)

Az ezzel a szakasszal kapcsolatos észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (352)–(353) preambulumbekezdésében levont következtetések megerősítésre kerültek.

(196)

Az ezzel a szakasszal kapcsolatos új észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (354)–(355) preambulumbekezdésében levont következtetések megerősítésre kerültek.

(197)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a CCCMC megjegyezte, hogy nem került sor az uniós gazdasági ágazat tőkebevonási képességének az értékelésére. A CCCMC azt állította továbbá, hogy nincs összefüggés a kínai behozatal és az uniós gyártók által elszenvedett kár között, mivel amikor a kínai behozatal 2021-ben visszaesett, az uniós gyártók jövedelmezősége és más mutatók is visszaestek, amikor pedig 2022-ben nőtt a kínai behozatal, az uniós gyártók jobban teljesítettek. Emellett a fél azzal érvelt, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a teljes képet a kártényezők vizsgálata során, és azokat nem egymással összefüggésben vizsgálta, például azt illetően, hogy a további beruházások negatív hatást gyakoroltak volna az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségére, és hogy a Bizottság nem vett figyelembe olyan bizonyítékokat, amelyek a Bizottság feltételezéseivel ellentétesnek tűntek.

(198)

Az uniós gazdasági ágazat tőkebevonási képességét illetően a Bizottság megjegyezte, hogy azt akadályozta a 2021-től kezdődő erőteljesen negatív pénzforgalom.

(199)

A kínai behozatal és az uniós gyártók által elszenvedett kár közötti összefüggés állítólagos hiánya megalapozatlan volt. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a jövedelmezőség 2022 és a vizsgálati időszak között esett vissza a legnagyobb mértékben, vagyis akkor, amikor a kínai behozatal a legmagasabb szintű volt. Akkor az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége mindössze 0,1 % volt, jóval az észszerű nyereségcél alatt.

(200)

A Bizottság vitatta, hogy figyelmen kívül hagyta volna az elemzéseinek ellentmondó bizonyítékokat. A Bizottság nem értett egyet azzal, hogy a CCCMC által felhozott elemek relevánsak voltak a vizsgálat szempontjából, például az, hogy a CCCMC extrapolálta a Chevron Corporation, egy olajra és gázra szakosodott, több mint 180 országban működő amerikai multinacionális energiavállalat 2023. évi eredményeit a mintában szereplő Chevron uniós gyártó biodízellel kapcsolatos tevékenységeire; vagy az, hogy a CCCMC extrapolálta az olajjal foglalkozó, több mint 60 országban tevékenykedő olasz multinacionális Eni energiavállalat 2023. évi eredményeit a mintában szereplő (Bio)Raffineria di Gela uniós gyártó biodízellel kapcsolatos tevékenységeire. A Bizottság figyelembe vette a teljes képet a kártényezők vizsgálata során, és azokat egymással összefüggésben vizsgálta, és e tekintetben nem volt megállapítható az, hogy a további beruházások negatív hatást gyakoroltak az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségére, amennyiben az új hosszú távú befektetések inkább a mérlegre gyakoroltak hatást, és ezeknek a befektetéseknek az értékcsökkenési költségei már eredetileg alacsonyak voltak.

(201)

Az ezzel a szakasszal kapcsolatos egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (356)–(360) preambulumbekezdésében levont következtetések megerősítésre kerültek.

(202)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatásával kapcsolatos észrevételekre vonatkozó megállapításaiban a CCCMC nem tagadta, hogy az uniós gazdasági ágazatra vonatkozó egyes kármutatók romlottak a figyelembe vett időszak alatt.

(203)

Az erre a szakaszra vonatkozó további észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (361)–(362) preambulumbekezdésében foglalt következtetését, és véglegesen megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érte az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében.

(204)

A kapcsolatban álló importőr, a New Energy B.V. azt állította, hogy az ideiglenes intézkedések bevezetését követően a FAME árai nem a kínai biodízel, hanem más különböző okok miatt csökkentek, például az olajtermékek piacának jelentős ciklusingadozásai, a kínálatot/keresletet továbbra is befolyásoló geopolitikai változások, a növényi olajok visszaesése és a HVO piacának növekedése miatt. A Bizottság megjegyezte, hogy a vizsgálati időszakot követő események nem kérdőjelezhetik meg azt a következtetést, hogy a Kínából érkező dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak a vizsgálati időszak alatt, következésképpen pedig azt, hogy indokolt volt a dömpingellenes intézkedések bevezetése.

(205)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követő észrevételeiben a CCCMC kijelentette, hogy a Bizottságnak meg kell győződnie arról, hogy a kínai behozatal és a hasonló belföldi termékek (főként növényi és takarmányalapú FAME) megfelelően helyettesíthetők, mielőtt ok-okozati összefüggést állapítana meg a kínai behozatal és az uniós gyártók által elszenvedett jelentős kár között. A Bizottság hivatkozott az ideiglenes rendelet 2.3. és 2.4. szakaszára, amely megerősítette, hogy a kínai behozatal és a belföldi termékek hasonló termékek és helyettesíthetők.

(206)

Az ideiglenes rendelet 4.5.4. szakaszában említett bizottsági következtetés ellenében a CCCMC azzal érvelt, hogy a kínai biodízel-behozatalnak nincs magyarázó ereje az egyes kármutatók által jelzett negatív tendenciák vonatkozásában. A CCCMC azt állította, hogy a pozitív felróhatósági teszt nem teljesült, mivel a Bizottság nem tudott magyarázatot adni arra, hogy az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének csökkenése miért volt felróható a kínai behozatalnak, amelynek piaci részesedése alacsony volt, és ami drágább volt, mint más behozatalok. A CCCMC azzal érvelt, hogy a Bizottság megsértette a WTO jogát (77), mivel az ideiglenes rendelet nem tartalmazott független értékelést, sem pedig (kielégítő) indoklást arra vonatkozóan, hogy az állítólagosan „alacsony” kínai behozatal „árlenyomást eredményezett az uniós piacon, aminek következtében az uniós gazdasági ágazat nem volt képes egészséges nyereséget termelni”. A CCCMC azzal érvelt, hogy az árlenyomásra vonatkozó megállapítás nem feltételezhető, és hogy az ideiglenes rendeletben szereplő eladási árak, importárak, volumenek és különböző tendenciák azt mutatták, hogy a kínai behozatal soha nem okozhatott volna áralákínálást vagy árlenyomást, mert a kínai biodízel-importárak magasabbak maradtak az uniós áraknál, és 53 %-kal emelkedtek a figyelembe vett időszakban. A CCCMC szerint, mivel a Kínából érkező behozatal átlagárai jóval magasabbak voltak, mint a mintában szereplő uniós gyártók átlagos értékesítési árai, nem világos, hogy a vizsgált behozatal hogyan „kínált alá” az átlagos belföldi egységáraknak, hogyan „nyomta le” azokat, illetve hogyan akadályozta azok növekedését.

(207)

A Bizottság elutasította a CCCMC fenti állításait. Az ideiglenes rendelet 4. és 8. táblázatában szereplő eladási árak különböző termékösszetételekre vonatkoznak (78), amint azt az ideiglenes rendelet (370) preambulumbekezdése is hangsúlyozza, és nem közvetlenül összehasonlíthatók. Valójában a vizsgálati időszak alatt az Unióban gyártott biodízel átlagos értékesítési ára, amelyet végül összevetettek a kínai behozatallal, az ideiglenes rendelet 8. táblázatában szereplő értékesítési ár felett volt, mégpedig az 1 590–2 400 EUR/tonna tartományban, vagyis határozottan magasabb a kínai behozatalnál. Ennek ellenére a mintában szereplő exportáló gyártók és az uniós gyártók által értékesített termékösszetételt figyelembe véve a Bizottság áralákínálást és árlenyomást is megállapított. Továbbá a fenti (171) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint valószínű, hogy a figyelembe vett időszak alatt alákínálás történt, mivel az aktában nem volt semmilyen arra utaló bizonyíték, hogy a behozatalok termékösszetétele és az uniós gazdasági ágazat értékesítései ezen időszak alatt megváltoztak volna. A vizsgálati időszakban az összehasonlítható terméktípusok esetében a kínai behozatal árai 5,3–13,8 %-kal kínáltak alá az uniós gazdasági ágazat árainak, míg az uniós gazdasági ágazat eladási árai nem tudtak olyan szintre emelkedni, amely elegendő az egészséges nyereség eléréséhez. Az árlenyomás megállapítása tekintetében a Bizottság egy megfigyelhető tényszerű helyzetből indult ki (a típusonként végzett számítások azt igazolták, hogy a kínai biodízel árai alákínáltak az uniós gazdasági ágazat árainak), és felhívta a figyelmet arra, hogy az uniós gazdasági ágazat átlagárai összességében csak kismértékben haladták meg az átlagos előállítási költséget, majd arra a következtetésre jutott, hogy amennyiben nem került volna sor kínai alákínálásra, az uniós gyártók árainak természetes növekedése nagyobb mértékű lett volna, mint amire sor került. Az egészséges és növekvő kereslettel összefüggésben a Bizottság az átlagos uniós értékesítési ár és az előállítási költség közötti különbség növekedését várta, azonban a különbözet a 2022. évi 26 EUR/tonnáról a vizsgálati időszakban 2 EUR/tonnára csökkent. A Bizottság megjegyezte, hogy az áralákínálás szintjét az eljárás végleges szakaszában megerősítették, és azt jelentősnek tekintették egy árucikkel összefüggésben. Továbbá a fenti (176) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az árlenyomásra vonatkozó megállapításokat a mintában szereplő egyes exportáló gyártók esetében megállapított alulértékesítési különbözetek is megerősítették.

(208)

A fentieken túlmenően a Bizottság megjegyezte, hogy a fenti 3. táblázatban bemutatott kép nem tükrözi azt, hogy a kínai biodízel a 3. táblázatban szereplő összegek kétszeresével csökkentette a más biodízeltípusok, nevezetesen az Unióban előállított növényi alapú biodízel iránti fizikai keresletet a kínai biodízel „kettős beszámítása” miatt, amit a következő szakaszban részletesebben ismertetünk.

(209)

Az ezzel a szakasszal kapcsolatos egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (364)–(367) preambulumbekezdésében levont következtetések megerősítésre kerültek.

(210)

A fenti 4.5.2.2. szakaszban említett 6. táblázat helyesbítése némi hatást gyakorolt az ideiglenes rendelet 12. Táblázatában közzétett piaci részesedésre. A végleges 12. táblázat a következő:

12. táblázat

Harmadik országokból érkező behozatal

(211)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követő észrevételeiben a CCCMC ragaszkodott ahhoz az állításához, hogy az uniós gyártók piaci részesedésük nagy részét akkor veszítették el, amikor a harmadik országokból érkező behozatal nőtt. A CCCMC azzal érvelt, hogy míg az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése csaknem 10 százalékponttal csökkent a figyelembe vett időszakban, a kínai piaci részesedés 2,6 százalékponttal nőtt, vagyis jóval kisebb mértékben, mint a harmadik országokból érkező behozatal. A CCCMC kifogásolta, hogy a harmadik országokból származó alapanyag-behozatalokra vonatkozó információk hiányában a Bizottság nem tett érdemi megállapítást ezeknek a behozataloknak a hatásával kapcsolatban, és hogy a Bizottság olyan, magyarázat nélkül maradt feltételezéseket fogalmazott meg, amelyek szerint a harmadik országokból származó behozatal jellemzően nem jár együtt magasabb árakkal a piacon.

(212)

A Bizottság megerősítette, hogy a rendelkezésre álló információk fényében a Kínától eltérő harmadik országokból érkező behozatal jelentős része terményalapú volt, amint azt többek között az EBB 2023. évi statisztikai jelentése (81), a Kínáról (82) és az Európai Unióról (83) szóló GAIN jelentések, a piaci információk (84) és a Bizottság által végzett piacvédelmi vizsgálatok (85) is megerősítik. A Szingapúrból származó behozatalokkal kapcsolatban, a Bizottság által gyűjtött bizonyítékok szerint ezeknek a behozataloknak az árai nem tükrözték a tényleges piaci viszonyokat. Ami az Egyesült Királyságból származó (86), az Unióba irányuló behozatalokat illeti, azok többnyire forgalmazott árukból álltak (87), és valószínűleg magukban foglalták a pozíció kiegyensúlyozását a határokon átnyúló tevékenységet folytató egyesült királyságbeli (88)/uniós gyártóknál transzferárakon, amit a Bizottság nem tudott tovább nyomon követni. Emellett arra utaló jelek is vannak, hogy a figyelembe vett időszak alatt az Egyesült Királyságban rendellenes kereskedelmi gyakorlatokat alkalmaztak az ágazatban (89). Harmadsorban pedig, az Egyesült Királyság illetékes hatóságai aktív feldolgozási engedélyeket adtak ki olajipari vállalatoknak biodízel-behozatalra, ami megkönnyítette a nem az Egyesült Királyságból származó biodízelnek az Unióba irányuló, az Egyesült Királyságon keresztül történő kereskedelmét, elmosva a statisztikai adatokat. Ezek a gyakorlatok csak a közelmúltban szűntek meg (90) (91).

(213)

A Bizottság megerősítette, hogy a vizsgálati időszak alatt a kínai használtsütőolaj- / hulladékalapú biodízel a biodízel alacsonyabb fizikai mennyiségei révén megkönnyítette bizonyos nemzeti kötelezettségek gyorsabb teljesítését, és támogatást vont maga után az uniós piacon. A megújulóenergia-irányelvek értelmében a tagállamoknak el kell érniük a megújuló energiaforrásokból előállított energia bizonyos részarányát az energiafogyasztásukban. A részarányra vonatkozó átfogó célkitűzésük elérése érdekében a tagállamok eltérő célértékekkel / alkötelezettségekkel rendelkeznek. A közlekedési ágazatban a fejlett bioüzemanyagok, nevezetesen a használt sütőolajból és bizonyos hulladékzsírokból előállított biodízel kétszeresen is beszámítható a nemzeti célértékekbe. Ez a kétszeres beszámítás korlátozza a fizikai keverési mennyiségekre vonatkozó fokozódó kötelezettségek hatását, mivel a kötelezettség teljesítéséhez kevesebb (azaz feleannyi) bioüzemanyagra van szükség.

(214)

A Bizottság megjegyezte, hogy a gazdasági szereplők nem tudták volna olyan gyorsan elérni a célkitűzésüket (mint a kínai biodízellel) az egyéb harmadik országokból származó behozatalok többsége révén, mert azok terményalapúak voltak. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a különböző forrásokból származó biodízel árainak, volumenének és piaci részesedésének érdemi összehasonlítása csak akkor végezhető el, ha elismerik az érintett termékösszetételt. Az egyéb harmadik országokból származó terményalapú biodízel behozatala nem szorította ki az uniós biodízelt a kínai biodízel (kétszeres) mértékében, és nem okozhatott kárt olyan mértékben, ami gyengítette volna a dömpingelt kínai behozatal és az uniós gyártókat ért kár közötti ok-okozati összefüggést.

(215)

Az ezzel a szakasszal kapcsolatos egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (368)–(372) preambulumbekezdésében levont következtetések megerősítésre kerültek, a fenti végleges 12. táblázat figyelembevételével.

(216)

Az ezzel a szakasszal kapcsolatos észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (373)–(376) preambulumbekezdésében levont következtetések megerősítésre kerültek.

(217)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a CCCMC előadta, hogy az előállítási költségek és a munkaerőköltségek növekedése, valamint a termelékenység csökkenése volt az uniós gazdasági ágazatot ért kár lehetséges oka. A Bizottság elutasította a CCCMC állításait, mivel a kínai biodízel által gyakorolt árnyomás akadályozta az uniós gazdasági ágazatot abban, hogy a költségek emelkedését tükrözze az árakban. A költségek növekedése tehát nem gyengítette az ok-okozati összefüggést.

(218)

Az ezzel a szakasszal kapcsolatos egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (377) preambulumbekezdésében levont következtetések megerősítésre kerültek.

(219)

A CCCMC azzal érvelt, hogy az uniós gyártók saját maguknak okoztak kárt azzal, hogy nem tudtak olyan biodízelt előállítani, amely kétszeres beszámítási támogatást von maga után.

(220)

A Bizottság nem értett egyet azzal, hogy az uniós gyártók nem tudtak olyan biodízelt előállítani, amely kétszeres beszámítási támogatást von maga után. A Bizottság emlékeztetett az ideiglenes rendelet (57) preambulumbekezdésére, valamint arra, hogy az áralákínálásnak az ideiglenes rendelet 4.4.2. szakaszában ismertetett meghatározására az egyes típusok szerint került sor, és hogy a kínai biodízelt összehasonlították az ugyanazokból az alapanyagokból gyártott uniós biodízellel, amely ugyanolyan típusú (kétszeres beszámítási) támogatást von maga után.

(221)

A CCCMC azzal érvelt, hogy az uniós gyártók saját maguknak okoztak kárt azokkal a jelentős beruházásokkal, amelyek negatív pénzforgalmat eredményeztek, és csökkentették a beruházások megtérülését.

(222)

A leszorított jövedelmezőség és az uniós gyártók beruházásai közötti kapcsolattal a fenti (197)–(201) preambulumbekezdésekben foglalkoztunk. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a kínai behozatal leszorította az uniós gyártók jövedelmezőségét. Amint az az uniós gyártóknak szánt üres kérdőívekből kiderül, a jövedelmezőség a meghatározó tényező abban a képletben, amelyet a pénzforgalmi adatok és a beruházás-megtérülési mutatók kiszámításához használnak. Az ideiglenes rendelet (359) preambulumbekezdése szerint a figyelembe vett időszak utolsó szakaszában megvalósult jelentős beruházások régóta tervezett projektek voltak, és csak két vállalatot érintettek.

(223)

Az Excellence New Energy B.V. azzal érvelt, hogy mivel az 1 900–2 200 EUR/tonna irányár jóval magasabb az importáraknál, az uniós gazdasági ágazat nem tudott versenyezni semmilyen behozatallal. A Bizottság tisztázta, hogy az 1 900–2 200 EUR/tonna irányár csak egy nagyon sajátos termékösszetételre vonatkozott, amellyel a kínai modelleket összehasonlították, és mint ilyen, nem kérdőjelezhette meg az uniós gazdasági ágazat versenyképességét. Az ideiglenes rendelet 12. táblázatában szereplő behozatalok különböző termékösszetételekre vonatkoztak, amint azt az ideiglenes rendelet (370) preambulumbekezdése is hangsúlyozta.

(224)

Az ezzel a szakasszal kapcsolatos egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (378)–(380) preambulumbekezdésében levont következtetések megerősítésre kerültek.

(225)

Annak meghatározása érdekében, hogy a (4) preambulumbekezdés szerinti előzetes tájékoztatási időszakban bekövetkezett-e a vizsgálat tárgyát képező behozatalok további jelentős növekedése, és emiatt szükséges-e az e növekedés miatti további kár figyelembevétele a kárkülönbözetben, figyelemmel arra is, hogy az előzetes tájékoztatási időszakra nem rendelt el az érintett behozatalok vonatkozásában nyilvántartásba vételi kötelezettséget, a Bizottság az alaprendelet 9. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdésével összhangban elemezte a behozatali volumenek alakulását.

(226)

A Surveillance 2 adatbázis adatai szerint az előzetes tájékoztatási időszak négy hete alatt a Kínából érkező behozatal volumene 58 %-kal volt alacsonyabb, mint a vizsgálati időszakban tapasztalt, négy hétre vetített átlagos behozatali volumenek. Ennek alapján a Bizottság megállapította, hogy az előzetes tájékoztatási időszakban nem következett be a vizsgálat tárgyát képező behozatalok jelentős növekedése.

(227)

Ezért a Bizottság e tekintetben nem igazította ki a kár megszüntetéséhez szükséges mértéket.

(228)

Több kínai fél vitatta a kárkülönbözet kiszámításához használt 11 %-os nyereségcélt azon az alapon, hogy ez a haszonkulcs nem reális és/vagy értelmezhetetlen azok után a piaci fejlemények és egyéb tényezők (pl. szabályozási változások, költségkérdések) után, amelyek 2013 óta – ez volt az az év, amikor a 11 %-os szintet végül meghatározták – bekövetkeztek. A felek arra kérték a Bizottságot, hogy keressen újabb/értelmezhetőbb nyereségcélt, a CCCMC pedig azzal érvelt, hogy a nyereségnek elérhetőnek kell lennie az uniós gazdasági ágazat számára. A Jiaao csoport 11 % alatti nyereségcélt várt, mivel véleménye szerint a haszonkulcsok idővel csökkennének a legtöbb ipari ágazatban a piaci verseny és a technológiai fejlődés miatt. A Zhuoyue csoport esetében az Argentínával és Indonéziával szembeni dömpingellenes vizsgálatok 2018. évi megszüntetését követően új nyereségcélt kell megállapítani, mivel e vizsgálatok megszüntetése azt jelentette, hogy az uniós gazdasági ágazatot már nem éri kár. Az érdekelt felek végső tájékoztatásához fűzött észrevételeiben a Zhuoyue csoport megismételte ezeket az észrevételeket annak alapján, hogy arra számított, hogy az elmúlt években a jövedelmezőség szintje rendes versenyfeltételek mellett lesz.

(229)

Amint az az ideiglenes rendelet (384) preambulumbekezdésében szerepel, a Bizottság nem tudott nyereségcélt megállapítani a Kínából érkező behozatal növekedését megelőző évek alapján, mivel az uniós gazdasági ágazat már évek óta szenvedett a dömpingelt/támogatott behozatalok beáramlásától, és ezért nem volt olyan időszak, amit olyan időszaknak lehetett volna tekinteni, amelynek során az uniós piacon normális versenyhelyzet állt fenn. Következésképpen a Bizottság a korábbi vizsgálatokban, köztük egy 2019-ben lefolytatott vizsgálatban az ilyen típusú gazdasági ágazat tekintetében megállapított nyereség alkalmazásához folyamodott. Az alapnyereséget 11 %-os szinten állapította meg (92). A Jiaao csoport azon állítása, hogy a haszonkulcsok idővel csökkennének a piaci verseny és a technológiai fejlődés miatt, megalapozatlan volt, nevezetesen a biodízel-ágazat tekintetében. Az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdésében meghatározott, a Jiaao csoport által javasolt 6 %-os szinten kívül egyetlen fél sem javasolt szerintük észszerű(bb) alapnyereséget. A Bizottság elutasította azokat az állításokat, amelyek szerint a 11 %-os nyereségcél nem volt megfelelő.

(230)

Egy kínai fél azt állította, hogy az ideiglenes rendelet (387) preambulumbekezdésében kiszámított, kárt nem okozó ár nem alapulhat az ideiglenes rendelet 8. táblázatában szereplő előállítási költségen, amely tendenciát abnormálisnak tartották, és a kárt nem okozó ár kiszámítása céljából kiigazítást kért (bár nem magyarázta meg, hogy hogyan vagy milyen mértékben), állítása szerint azért, hogy korrigálja az olyan rendellenességeket, mint a háború miatti magas energiaárak. A Bizottság elutasította az állításokat, és emlékeztetett arra, hogy az ideiglenes rendelet 8. táblázata szélesebb termékkörre vonatkozó előállítási költséget tartalmaz, mint azoknak a termékeknek a köre, amelyekkel a behozatalt végső soron összehasonlították.

(231)

A kapcsolatban álló importőr, a New Energy B.V. megkérdőjelezte a Bizottság által kiszámított irányárat, mondván, hogy ha az ideiglenes rendelet 8. táblázatában szereplő előállítási költséghez hozzáadják a 11 %-os nyereségcélt és a megfelelési költségeket, akkor az eredmény éppen csak 1 508 EUR/tonna. A Bizottság egyértelművé tette, hogy az ideiglenes rendelet 8. táblázatában szereplő előállítási költség szélesebb termékkört tükröz, mint az az előállítási költség, amellyel összehasonlították a kínai modelleket.

(232)

Észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (389) preambulumbekezdése megerősítést nyert. A kár megszüntetéséhez szükséges végleges szint az együttműködő exportáló gyártók és az összes többi vállalat esetében a következőképpen alakult:

(233)

A fenti értékelés alapján a végleges dömpingellenes vámokat az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban az alábbiak szerint indokolt megállapítani:

(234)

Az EBB (a tagjai nevében) és a Neste úgy vélte, hogy az intézkedések az uniós gazdasági ágazat érdekeit szolgálták.

(235)

A CCCMC azzal érvelt, hogy a Bizottságnak az ideiglenes rendelet e szakaszában előadott megfontolásai nem meggyőzőek, mivel a harmadik országokból érkező behozatallal továbbra is fennáll a verseny, és a biodízelgyártáshoz szükséges alapanyagokat is importálni fognak. A Bizottság kijelentette, hogy üdvözli az egészséges piaci versenyt, és elutasította a CCCMC állításait.

(236)

Az ezzel a szakasszal kapcsolatos egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (392)–(394) preambulumbekezdésében kifejtett megfontolások megerősítésre kerültek.

(237)

Az ezzel a szakasszal kapcsolatos észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (395)–(398) preambulumbekezdésében kifejtett megfontolások megerősítésre kerültek.

(238)

Az egyik használtsütőolaj-gyűjtő, a Quatra azt állította, hogy a fenntartható légijármű-üzemanyagok és a használt sütőolaj kizárása az intézkedések hatálya alól az ilyen áruk Unióba történő behozatalát váltaná ki, és negatív hatással lenne az Unió fenntarthatósági erőfeszítéseire azáltal, hogy visszafogná a használt sütőolaj / a nyersanyagok belföldi beszerzését. A Bizottság elutasította az állításokat, mivel a használt sütőolaj nem tartozott a vizsgálat hatálya alá.

(239)

A Chane, egy nagy európai bioüzemanyag-tároló szolgáltató, amely fenntartható légijármű-üzemanyagok feldolgozásával is foglalkozik, azt állította, hogy az intézkedések veszélyeztetnék a fenntarthatósági törekvéseit, és kihívást jelentenének az ellátási lánc dinamikájára nézve, és esetleg hatással lehetnek a megújuló energiaforrások rendelkezésre állására és hozzáférhetőségére. A Chane tartott a fennakadásoktól, a tároló létesítmények elégtelenségétől, az esetleges kihasználatlanságtól és a negatív pénzügyi hatásoktól. A Bizottság megjegyezte, hogy bár az intézkedések hatással lehetnek bizonyos áramlásokra az ellátási láncban, a biodízel rendelkezésre állása biztosított, tekintettel az uniós gyártók gyártási kapacitására és a számos behozatalra. Az intézkedések célja nem a behozatal megakadályozása, hanem a tisztességes versenyfeltételek helyreállítása az uniós biodízelpiacon.

(240)

Az ezzel a szakasszal kapcsolatos egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (399)–(400) preambulumbekezdésében kifejtett megfontolások megerősítésre kerültek.

(241)

Ebben a szakaszban a CCCMC vitatta a Bizottságnak az ideiglenes rendeletben szereplő állítását, miszerint az uniós gazdasági ágazat elegendő kapacitással rendelkezik a kereslet kielégítéséhez, mondván, hogy az uniós gazdasági ágazat nem teljesített jól a vizsgálati időszakban, és rosszak voltak a kilátások a repcetermesztés terén. A Bizottság ezzel nem értett egyet, figyelembe véve a mintában szereplő uniós gyártók szintjén rendelkezésre álló szabad kapacitással kapcsolatos megállapításait, az uniós gazdasági ágazatra vonatkozó általános megállapításait, valamint azt, hogy számos alapanyagból gyártható biodízel.

(242)

A CCCMC vitatta a Bizottságnak az ideiglenes rendelet (402) preambulumbekezdésében foglalt állítását, miszerint az intézkedések bevezetése pozitív hatással lesz a fenntarthatóságra és az ÜHG (93)-kibocsátásra. A Bizottság rámutatott az egyes uniós gyártók által javasolt helyes gazdálkodási gyakorlatok szerepére a talaj szén-dioxid-megkötésében (94), és elutasította a CCCMC állításait.

(243)

Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a kapcsolatban álló importőr, a New Energy B.V. kifogásolta a tiltó vámokat, mivel azok a szélesebb értelemben vett dekarbonizációs célok ellenében hatnak, és a CCCMC-hez hasonlóan megkérdőjelezte, hogy a dömpingellenes intézkedések megfelelőek-e az éghajlatváltozás elleni nemzetközi fellépés tágabb összefüggésében. A CCCMC hozzátette, hogy a környezetvédelmi politika bizonytalansága gátolta a vállalati zöld beruházásokat és a zöld innovációt, és hogy az intézkedések éppen az uniós jogalkotó által a leginkább előnyben részesített típusú biodízelt érintenék.

(244)

A Bizottság megjegyezte, hogy a vámok szintje nem korlátozó, és hogy az intézkedések célja nem a behozatal megakadályozása, hanem a tisztességes versenyfeltételek helyreállítása az uniós biodízelpiacon. A Bizottságnak az éghajlatváltozás elleni küzdelem iránti elkötelezettségét nem kérdőjelezheti meg a dömpingellenes intézkedések bevezetése, mivel azok jogilag indokoltak. A megállapítások egyértelműek voltak azzal kapcsolatban, hogy valóban szükség van az egyenlő versenyfeltételek helyreállítására az Unióban. Megjegyezték, hogy az uniós biodízelgyártók bezárása növelné a harmadik országokból származó, távoli helyszínekről importált biodízeltől való függőséget, ami kontraproduktív abból a szempontból, hogy az Unió csökkenteni kívánja a szénlábnyomát. A Bizottság elutasította az Excellence New Energy B.V. és a CCCMC állításait.

(245)

Az Excellence New Energy B.V. azt állította, hogy az intézkedések bevezetése esetén fennakadások lesznek a terminálokon és a kikötőkben. A megalapozatlan állítást a Bizottság elutasította.

(246)

Az ezzel a szakasszal kapcsolatos egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (404)–(405) preambulumbekezdésében levont következtetések megerősítésre kerültek.

(247)

A dömpinggel, a kárral, az ok-okozati összefüggéssel, az intézkedések szintjével és az uniós érdekkel kapcsolatos következtetéseket figyelembe véve az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdésével összhangban végleges dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy az érintett termék dömpingelt behozatala további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(248)

A fentiek alapján a végleges dömpingellenes vám vámtételei a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(249)

Az EBB kijelentette, hogy a megújulóenergia-irányelv szerinti tömegmérleg-rendszer egyes gazdasági szereplők általi alkalmazása a kínai biodízelre kivetett dömpingellenes vámok kijátszását jelenti. Az EBB megjegyezte, hogy a kereskedők kicserélhetik az uniós és nem uniós termékek között a „fenntarthatósági tanúsítványokat” oly módon, hogy a T1-ben (azaz a vámkezelés előtt) olyan nem uniós biodízelt szállítanak, amelynek „fenntarthatósági tanúsítványát” értékesítenék az Unióban (nevezetesen olyan anyagok esetében, amelyek kétszeresen számítanak bele a megújuló energiaforrásokra vonatkozó uniós célértékekbe), és a fizikai biodízelt az Unión kívülre küldenék. A Bizottság nem értett egyet azzal, hogy ezek a tevékenységek a jelen vizsgálat keretében kezelendő kijátszási gyakorlatoknak tekinthetők.

(250)

A Neste és az EBB kijelentette, hogy a HEFA-SPK / kevert SAF kizárása az intézkedések hatálya alól növelné a kínai biodízelre vonatkozó dömpingellenes intézkedések kijátszásának kockázatát, és aláásná az intézkedések javító hatását. E tekintetben a Neste rámutatott arra, hogy a legtöbb megújuló üzemanyagnak nincs saját külön KN-kódja, és hogy a HEFA-SPK és a HVO ugyanazon vámtarifaszám alá tartozhat, ha ugyanazoknak a desztillálási előírásoknak felelnek meg. Az EBB azzal érvelt, hogy a határon nehéz megkülönböztetni egymástól a fenntartható légijármű-üzemanyagokat és a HVO-t.

(251)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követő észrevételeiben a Neste és az EBB megismételte a fenti preambulumbekezdésben összefoglalt észrevételek lényegét. Az EBB azt állította, hogy a kínai gazdasági ágazat gyorsan áttérne a HVO-ról a SAF-ra, és így elkerülné a HVO-ra vonatkozó dömpingellenes vámok megfizetését. Az EcoCeres csoport nem értett egyet azzal, hogy a SAF-ra való átállás gyorsan megtörténhet. Az EBB felszólította a Bizottságot, hogy fogadjon el proaktív megközelítést a kínai UCO-ra vonatkozó új exportadó-mechanizmus tekintetében, amely állítólag egyfajta támogatás a dömpingellenes vámok visszanyeréséhez, valamint olyan kiegyenlíthető támogatás, amely a közeljövőben csökkentené a FAME, a HVO és a SAF Unióba irányuló kínai exportárait. Az EBB külön felszólított a SAF-ra vonatkozó új TARIC-kódok létrehozására a nyomon követés, a biodízel Unióba irányuló importárának gondos nyomon követése, valamint a jelenlegi vizsgálat dömpingkülönbözeteinek felülvizsgálatára irányuló, hivatalból indított vizsgálat céljából. Az EcoCeres csoport emlékeztetett a bioüzemanyagok mozgásának nyomon követésére már meglévő eszközökre, nevezetesen a Bizottság uniós bioüzemanyag-adatbázisára, amely 2024 óta működik.

(252)

A Bizottság tudomásul vette azokat a problémákat, amelyekre a felek rámutattak, és kötelezettséget vállalt arra, hogy az e rendelet 1. cikkében meghatározott kínai biodízelre vonatkozó dömpingellenes intézkedések bevezetését követően ellenőrizni fogja a biodízel és a SAF áramlását. Ezért nyomonkövetési célból külön TARIC-kódokat állapítottak meg az e rendelet 1. cikkében meghatározott és a Kínai Népköztársaságból származó SAF-re vonatkozóan.

(253)

A CCCMC megkérdőjelezte az intézkedések formáját. A Bizottság elutasította a CCCMC fenti állítását, amely megalapozatlan volt.

(254)

Az e rendeletben egyes meghatározott vállalatok számára megállapított egyedi dömpingellenes vámtételek a vizsgálat ténymegállapításain alapulnak. Ezért a jelen vizsgálat során e vállalatok tekintetében megállapított helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek kizárólag az érintett országból származó és a megnevezett jogalanyok által gyártott vizsgált termék behozatalára vonatkoznak. Az e rendelet rendelkező részében kifejezetten nem említett egyéb vállalat által – ideértve a kifejezetten említett vállalatokhoz kapcsolódó egységeket is – előállított érintett termékek behozatalára a kedvezményes vámtételek nem alkalmazhatók, így azokra a „minden egyéb, a Kínai Népköztársaságból származó behozatalra” alkalmazandó vámok vonatkoznak.

(255)

Ha a későbbiek folyamán egy vállalat módosítja a jogalany nevét, kérelmezheti az egyedi dömpingellenes vámtételek alkalmazását. A kérelmet a Bizottsághoz kell intézni (95). A kérelemnek tartalmaznia kell minden olyan releváns információt, amely alapján bizonyítható, hogy a változás nem érinti a vállalatnak a rá vonatkozó vámtételre való jogosultságát. Ha a vállalat nevének megváltozása nem érinti a vállalatra vonatkozó vámtétel igénybevételére való jogosultságot, a névváltoztatásról a Bizottság rendeletet tesz közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(256)

A vámtételek közötti különbségből adódó, az intézkedések kijátszásával kapcsolatos kockázat lehető legkisebbre csökkentése érdekében különleges intézkedésekkel szükséges biztosítani az egyedi dömpingellenes vámok megfelelő alkalmazását. Az egyedi dömpingellenes vámok alkalmazásának feltétele, hogy érvényes kereskedelmi számlát kell bemutatni a tagállamok vámhatóságainak. A számlának meg kell felelnie az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Mindaddig, amíg nem kerül sor ilyen számla bemutatására, a behozatalok „a Kínai Népköztársaságból származó minden más behozatal” esetében alkalmazandó dömpingellenes vámmal sújtandók.

(257)

Bár e számla bemutatása szükséges ahhoz, hogy a tagállamok vámhatóságai egyedi dömpingellenes vámtételeket alkalmazhassanak a behozatalokra, nem a számla jelenti az egyetlen olyan elemet, amelyet a vámhatóságoknak figyelembe kell venniük. Ugyanis, még ha a bemutatott számla teljesíti is az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében előírt összes követelményt, a tagállamok vámhatóságainak akkor is el kell végezniük a szokásos ellenőrzéseket, és – minden más esethez hasonlóan – további dokumentumokat (fuvarokmányokat stb.) is bekérhetnek a nyilatkozatban foglalt adatok pontosságának ellenőrzése céljából, valamint annak érdekében, hogy az adott vámtétel alkalmazása a vámjognak megfelelően indokolt legyen.

(258)

Amennyiben – különösen az érintett dömpingellenes intézkedések bevezetését követően – az alacsonyabb egyedi vámtételekben részesülő vállalatok kivitelének mennyisége jelentősen megnő, ez a mennyiségi növekedés önmagában is az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése szerinti, a kereskedelem szerkezetében az intézkedések bevezetése nyomán bekövetkezett változásnak tekinthető. Ilyenkor a jogszabályi feltételek teljesülése esetén kijátszásellenes vizsgálat indítható. Ez a vizsgálat többek között irányulhat annak megállapítására, hogy szükség van-e az egyedi vámtételek eltörlésére és ebből következően országos hatályú vám kivetésére.

(259)

A dömpingellenes vámok megfelelő érvényesítése érdekében a Kínából származó minden más behozatal tekintetében megállapított dömpingellenes vám nemcsak az e vizsgálatban nem együttműködő exportáló gyártókra alkalmazandó, hanem azokra a gyártókra is, amelyek a vizsgálati időszakban nem exportáltak az Unióba.

(260)

Azok az exportáló gyártók, amelyek a vizsgálati időszakban nem exportálták az érintett terméket az Unióba, kérelmezhetik, hogy a Bizottság a mintában nem szereplő együttműködő vállalatok számára megállapított dömpingellenes vám hatálya alá vonja őket. A Bizottságnak három feltétel teljesülése esetén kell helyt adnia a kérelemnek. Az új exportáló gyártónak a következőket kell igazolnia: i. a vizsgálati időszakban nem exportálta az Unióba az érintett terméket; ii. nem áll kapcsolatban olyan exportáló gyártóval, amely exportálta az Unióba az érintett terméket; és iii. a későbbiekben exportálta az érintett terméket, vagy vállalt visszavonhatatlan szerződéses kötelezettséget arra, hogy az érintett terméket jelentős mennyiségben exportálja.

(261)

Tekintettel a megállapított dömpingkülönbözetekre és figyelembe véve az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár mértékét, az ideiglenes rendelettel kivetett ideiglenes dömpingellenes vám formájában biztosított összegeket az ideiglenes rendeletben megállapított mértékéig, valamint az e rendeletben megállapított mértékig véglegesen be kell szedni.

(262)

Figyelembe véve az (EU, Euratom) 2024/2509 európai parlamenti és tanácsi rendelet (96) 109. cikkét, az Európai Unió Bíróságának ítéletében előírt visszatérítés esetén az Európai Központi Bank irányadó refinanszírozási műveleteire alkalmazott, az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában minden egyes hónap első naptári napján közzétett kamatlábbal megegyező mértékű késedelmi kamat fizetendő.

(263)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az (EU) 2016/1036 rendelet 15. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottság véleményével,