–

a Vista‑Life Pharma SA képviseletében L. De Meese és P. Maeyaert avocats,

–

a Laboratoires S.M.B. SA és a Brussels Reps Pharma SRL képviseletében G. Sorreaux avocat,

–

a belga kormány képviseletében M. Jacobs, L. Jans és C. Pochet, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében S. Delaude és B. Rous Demiri, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2008. január 15‑i 109/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2008. L 39., 14. o.) módosított, az élelmiszerekkel kapcsolatos, tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó állításokról szóló, 2006. december 20‑i 1924/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 404., 9. o., helyesbítés: HL 2007. L 12., 3. o.; a továbbiakban: 1924/2006 rendelet) 2. cikke (2) bekezdése 1. és 5. pontjának, valamint 14. cikke (2) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Vista‑Life Pharma SA és a Vista‑Life Pharma Belgium SCRL (a továbbiakban együtt: Vista‑Life), valamint a Laboratoires S.M.B. SA és a Brussels Reps Pharma SRL között, a Vista‑Life által két étrend‑kiegészítő népszerűsítése céljából készített kereskedelmi reklámban szereplő információk tárgyában folyamatban lévő eljárás keretében terjesztették elő.

3

Az étrend‑kiegészítőkre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2002. június 10‑i 2002/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2002. L 183., 51. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 490. o.) 2. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]”

4

A megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló, 2006. december 12‑i 2006/114/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2006. L 376., 21. o.) 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

reklám: egy kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenység keretében bármilyen formában, az árucikkek vagy szolgáltatások – beleértve az ingatlanokat, a jogokat és kötelezettségeket is – értékesítésének előmozdítása érdekében megfogalmazott állítás;

[…]”

5

Az 1924/2006 rendelet (3), (23) és (28) preambulumbekezdése kimondja:

[…]

[…]

6

E rendelet „Tárgy és hatály” című 1. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)   E rendelet összehangolja a tagállamok azon törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit, amelyek az élelmiszerekkel kapcsolatos, tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó állításokra vonatkoznak, a belső piac hatékony működése érdekében, magas szintű fogyasztóvédelem biztosítása mellett.

(2)   Ezt a rendeletet a kereskedelmi kommunikációban – a végső fogyasztónak ilyen formában szolgáltatott élelmiszerek címkézésén, megjelenítésén vagy reklámjában – szereplő, tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó állítások tekintetében kell alkalmazni.

[…]”

7

E rendelet „Fogalommeghatározások” címet viselő 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   E rendelet alkalmazásában:

[…]

[…]

[…]

(2)   Ezenkívül a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

[…]

[…]”

8

Ugyanezen rendelet „Valamennyi állításra vonatkozó általános elvek” című 3. cikke első bekezdésének a szövege a következő:

„A tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó állításokat csak akkor lehet a Közösségen belül forgalomba hozott élelmiszerek címkézésén, megjelenítésén vagy reklámjában alkalmazni, amennyiben az adott állítások megfelelnek e rendelet előírásainak.”

9

Az 1924/2006 rendeletnek „A tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó állítások alkalmazásának feltételei” címet viselő 4. cikke a (2) bekezdésében a következőket írja elő:

„Az (1) bekezdéstől eltérve alkalmazni lehet:

[…]

10

E rendelet „Betegségek kockázatának csökkentésével, valamint a gyermekek egészségével és fejlődésével kapcsolatos állítások” című 14. cikkének a szövege a következő:

„(1)   A [2000/13] irányelv 2. cikke (1) bekezdésének b) pontjától eltérve, az alábbi állításokat lehet alkalmazni, ha engedélyezték felvételüket az ilyen megengedett állításokat és az állítások alkalmazásának szükséges feltételeit tartalmazó közösségi listába, az e rendelet 15., 16., 17. és 19. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően:

[…]

(2)   Az e rendeletben megállapított általános követelményeken és az (1) bekezdésben foglalt különös követelményeken túlmenően, a betegségek kockázatának csökkentésével kapcsolatos állítás alkalmazása esetén a címkén, vagy – címkézés hiányában – a megjelenítésen vagy a reklámban közölni kell, hogy az állításban szereplő betegségnek több kockázati tényezője is van, és a kockázati tényezők egyikének megváltoztatása kedvező hatást eredményezhet, vagy nem eredményezhet.”

11

A fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról, az 1924/2006/EK és az 1925/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról és a 87/250/EGK bizottsági irányelv, a 90/496/EGK tanácsi irányelv, az 1999/10/EK bizottsági irányelv, a 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2002/67/EK és a 2008/5/EK bizottsági irányelv és a 608/2004/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25‑i 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2011. L 304., 18. o.; helyesbítések: HL 2014. L 331., 40. o., HL 2015. L 50., 48. o., HL 2023. L 142., 41. o.) 2. cikke a (2) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„A következő fogalommeghatározásokat szintén alkalmazni kell:

[…]

»élelmiszerekre vonatkozó kötelező tájékoztatás«: azok az adatok, amelyeket az uniós rendelkezések értelmében a végső fogyasztó számára meg kell adni;

[…]

[…]”

12

Ugyanezen rendelet „Tisztességes tájékoztatási gyakorlatok” című 7. cikkének (2) bekezdése különösen a következőket írja elő:

„Az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásnak pontosnak, egyértelműnek és a fogyasztók számára könnyen érthetőnek kell lennie.”

13

E rendeletnek „Az élelmiszerekkel kapcsolatos kötelező tájékoztatás elérhetősége és elhelyezése” című 12. cikke (1) és (2) bekezdésében a következőket írja elő:

„(1)   Az élelmiszerekkel kapcsolatos kötelező tájékoztatásnak e rendeletnek megfelelően rendelkezésre kell állnia, és könnyen hozzáférhetőnek kell lennie valamennyi élelmiszer esetében.

„(2)   Előrecsomagolt élelmiszerek esetében az élelmiszerekre vonatkozó kötelező tájékoztatást közvetlenül a csomagoláson vagy az arra rögzített címkén kell feltüntetni.”

14

Ugyanezen rendelet „Hatályon kívül helyezés” címet viselő 53. cikke értelmében:

„(1)   A 87/250/EGK, a 90/496/EGK, az 1999/10/EK, a [2000/13], a 2002/67/EK és a 2008/5/EK irányelv, valamint a 608/2004/EK rendelet 2014. december 13‑tól hatályát veszti.

(2)   A hatályon kívül helyezett jogi aktusokra történő hivatkozásokat az e rendeletre való hivatkozásként kell értelmezni.”

15

Az 1924/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 10. cikke szerinti egészségre vonatkozó állítások különös feltételeinek végrehajtásáról szóló iránymutatások elfogadásáról szóló, 2013. január 24‑i 2013/63/EU bizottsági végrehajtási határozat (HL 2013. L 22., 25. o.) mellékletének „Az engedélyezett egészségre vonatkozó állításokat kísérő kötelező tájékoztatás – 10. cikk (2) bekezdés” című 2. pontjának a szövege az alábbi:

„2.1.   A 10. cikk (2) bekezdésének végrehajtása tekintetében három eset különböztethető meg

A 10. cikk (2) bekezdése két vagy adott esetben négy kötelező információ feltüntetését írja elő az állítás alkalmazása során. A 10. cikk (2) bekezdésének a)–d) pontjában előírt információkat az élelmiszerek címkézésén, vagy ha nincs ilyen címkézés, akkor a megjelenítés során és a reklámban kell feltüntetni. Ezt a rendelkezést a jogalkotó azon célkitűzésének a fényében kell értelmezni, hogy pontos és valós információk biztosításával, magas szintű fogyasztóvédelmet biztosítson, hogy ezáltal a fogyasztók tájékozott döntést hozhassanak.

A »címkézés« fogalommeghatározása a [2000/13] irányelv 1. cikke (3) bekezdésének a) pontjában és az [1169/2011] rendelet 2. cikke (2) bekezdésének j) pontjában szerepel. A fogalommeghatározás szerint a »címkézés: élelmiszerre vonatkozó bármilyen szöveg, adat, védjegy, márkanév, ábra vagy szimbólum, amelyet az élelmiszert kísérő vagy arra vonatkozó csomagoláson, dokumentumban, megjegyzésben, címkén, gyűrűn vagy galléron helyeznek el«. Az uniós jogban a »reklámnak« van fogalommeghatározása, de a »megjelenítésnek« viszont nincs, ezért ezt a [2000/13] irányelv 2. cikke (3) bekezdésének a) pontjában és az [1169/2011] rendelet 7. cikke (4) bekezdésének b) pontjában előírt magyarázat szerint kell értelmezni.

Az egészségre vonatkozó állítást fel lehet tüntetni a »címkén«, amely jelenthet többet is, mint a címkét, mivel összefoglal minden információt a fogyasztó számára az élelmiszerről, amelyet kísér, vagy amelyre hivatkozik. A »címkézés« és a »„reklám« között az a különbség, hogy a »címkézés« az élelmiszer végső fogyasztóhoz való eljuttatását érinti, míg a »reklám« az élelmiszer népszerűsítése az élelmiszer‑vállalkozó által.

A 10. cikk (2) bekezdésének való megfelelés érdekében annak az élelmiszernek a címkéjén, amellyel kapcsolatban egészségre vonatkozó állítást tesznek, fel kell tüntetni a kötelező tájékoztatást.

Ha nincs »címkézés«, akkor a kötelező tájékoztatást az egészségre vonatkozó állítás tárgyát képező élelmiszerre vonatkozó »reklámban« és a »megjelenítés« során kell megadni. Ha például az egészségre vonatkozó állítást egy adott élelmiszer (pl. olívaolaj, tejtermék, hús stb.) általános reklámozásához alkalmaznak, amely nem kötődik »címkével« ellátott konkrét termékhez, akkor a kötelező tájékoztatást az élelmiszer »reklámjában« és a »megjelenítés« során is fel kell tüntetni.

Az 1169/2011/EU rendelet 12. cikke előírja azt az elvet, hogy a fogyasztó számára mindig hozzáférhetőnek kell lennie a kötelező tájékoztatásnak, amikor egy adott élelmiszer megvásárlásáról dönt. […]

[…]”

16

A 2013. december 21‑i Loi portant insertion du titre VI „Pratiques du marché et protection du consommateur” dans le Code de droit économique et portant insertion des définitions propres au livre VI, et des dispositions d'application de la loi propres au livre VI, dans les Livres Ier et XV du Code de droit économique (A „Piaci gyakorlatok és fogyasztóvédelem” című VI. címnek a gazdasági törvénykönyvbe történő beillesztéséről, valamint a VI. könyv fogalommeghatározásainak és a VI. könyv szerinti törvény végrehajtási rendelkezéseinek a gazdasági törvénykönyv I. és XV. könyvébe történő beillesztéséről szóló törvény (Moniteur belge, 2013. december 30., 103506. o.) által módosított code de droit économique (gazdasági törvénykönyv) (Moniteur belge, 2013. március 29., 19975. o.; a továbbiakban: gazdasági törvénykönyv) VI.104. cikke ekként rendelkezik.

„Tilos a tisztességes piaci gyakorlattal ellentétes minden olyan magatartás, amellyel a vállalkozás egy vagy több vállalkozás szakmai érdekeit sérti vagy sértheti.”

17

A 2021. május 30‑i arrêté royal concernant la mise dans le commerce de nutriments et de denrées alimentaires auxquelles des nutriments ont été ajoutés (a tápanyagokkal kiegészített tápanyagok és élelmiszerek forgalomba hozataláról szóló királyi rendelet; Moniteur belge, 2021. június 11., 61519. o.) 9. cikke a következőket írja elő:

„A 3. cikkben említett élelmiszerek címkézése, megjelenítése és reklámozása során tilos:

[…]”

18

A Laboratoires S.M.B. és a Brussels Reps Pharma, az alapeljárás alperesei, a belga jog szerinti, a gyógyszeripari és drogériai ágazatban tevékenykedő társaságok. Többek között étrend‑kiegészítőket gyártanak és forgalmaznak.

19

A Vista‑Life ugyancsak étrend‑kiegészítőket forgalmaz, és ezekben az ágazatokban az alapeljárás alpereseinek a versenytársa. Ezen étrend‑kiegészítők sorában szerepel többek között a „Vista‑D3” és „VistaSterol” elnevezésű két termék.

20

2021. március 18‑i levelükben az alapeljárás alperesei felszólították a Vista‑Life‑ot, hogy a továbbiakban ne terjessze a Vista‑D3 étrend‑kiegészítőre vonatkozó, 2021 februárjában egészségügyi szakembereknek szánt két folyóiratban megjelent két reklámhirdetést, mert ezen étrend‑kiegészítő napi szedését úgy tüntették fel, mint amely „stabil plazmaszintekhez” vezet, ami az 1924/2006 rendelet értelmében nem engedélyezett, egészségre vonatkozó állításnak minősül.

21

2021. március 25‑i levelében a Vista‑Life vitatta, hogy megsértette volna e rendeletet, arra hivatkozva, hogy az ilyen kijelentés nem minősül az említett rendelet értelmében vett egészségre vonatkozó állításnak.

22

2021 áprilisában a Vista‑Life egy egészségügyi szakembereknek szánt folyóiratban megjelentetett egy másik, a VistaSterol étrend‑kiegészítőre vonatkozó reklámhirdetést, amely az alábbi kijelentést tartalmazta: „megoldás a koleszterinszint szabályozására”. Ebben a hirdetésben az is szerepelt, hogy ez az étrend‑kiegészítő fitoszterineket tartalmaz.

23

2021. június 9‑én az alapeljárás alperesei jogsértés megszüntetése iránti keresetet indítottak a tribunal de l’entreprise francophone de Bruxelles (vállalkozási ügyek brüsszeli francia nyelvű bírósága, Belgium) előtt különösen egyrészt annak megállapítása iránt, hogy a Vista‑D3 és VistaSterol termékei tekintetében a Vista‑Life által használt „stabil plazmaszintek” és „megoldás a koleszterinszint szabályozására” egészségre vonatkozó állítások megsértették az 1924/2006 rendelet 10. cikkét és 14. cikkének (2) bekezdését, valamint a gazdasági törvénykönyv VI.104. cikkét, másrészt pedig a Vista‑Life arra való kötelezése iránt, hogy kényszerítő bírság terhe mellett szüntesse meg e jogsértést.

24

2022. április 6‑i ítéletével a tribunal de l’entreprise francophone de Bruxelles (vállalkozási ügyek brüsszeli francia nyelvű bírósága) helyt adott e keresetnek.

25

2022 októbere és decembere között a Vista‑Life három, egészségügyi szakembereknek szánt folyóiratban négy új, a Vista‑D3 étrend‑kiegészítőre vonatkozó reklámhirdetést jelentetett meg, amelyek azt sugallták, hogy ezen étrend‑kiegészítő szedése lehetővé teszi a halálozási kockázat növekedésének elkerülését, és/vagy amelyek többek között olyan kijelentéseket tartalmaztak, amelyek szerint a D‑vitamint jobb naponta szedni, mint egyszeri nagyobb adagban („jobb naponta szedni, mint nagy pirulában”), és a Vista‑D3 termék nyelv alatti alkalmazási módja számos előnnyel jár a szájon át történő alkalmazáshoz képest: jobb felszívódás, a májban jelentkező első áthaladás (first pass) hatás és a gyomorban az enzimes lebontás megakadályozása.

26

2022. november 23‑i levelükben az alapeljárás alperesei felszólították a Vista‑Life‑ot, hogy hagyjon fel az e reklámhirdetésekben szereplő közlések használatával, mivel úgy vélték, hogy azok az 1924/2006 rendelet által tiltott, egészségre vonatkozó állításoknak minősülnek, és sértik a tápanyagokkal kiegészített tápanyagok és élelmiszerek forgalomba hozataláról szóló, 2021. május 30‑i királyi rendeletet, az 1169/2011 rendeletet, valamint a gazdasági jogi törvénykönyvet.

27

2022. december 2‑i levelében a Vista‑Life vitatta az alapeljárás alperesei által ily módon megfogalmazott állításokat, és megtagadta, hogy eleget tegyen e felszólításnak.

28

2022. december 9‑én az alapeljárás alperesei jogsértés megszüntetése iránti keresetet indítottak a tribunal de l’entreprise francophone de Bruxelles (vállalkozási ügyek brüsszeli francia nyelvű bírósága) előtt többek között annak megállapítása iránt, hogy a jelen ítélet 25. pontjában említett, egészségre vonatkozó állítások sértik az 1924/2006 rendelet 10. cikkét, valamint következésképpen a gazdasági jogi törvénykönyv VI.104. cikkét, továbbá az iránt, hogy a bíróság kényszerítő bírság terhe mellett kötelezze a Vista‑Life‑ot arra, hogy hagyjon fel ezen állítások és bármely hasonló állítás alkalmazásával.

29

2023. április 5‑i ítéletében a tribunal de l’entreprise francophone de Bruxelles (vállalkozási ügyek brüsszeli francia nyelvű bírósága) egyebek mellett megállapította, hogy az az állítás, amely szerint a Vista‑D3 termék lehetővé teszi a halálozási kockázat növekedésének elkerülését, az az állítás, amely szerint a Vista‑D3 termék megakadályozza a májban jelentkező első áthaladás (first pass) hatást és a gyomorban az enzimes lebontást, valamint a „jobb naponta szedni, mint nagy pirulában” állítás egészségre vonatkozó, nem engedélyezett állításoknak minősülnek, amelyek következésképpen sértik az 1924/2006 rendelet 10. cikkét és a gazdasági törvénykönyv VI.104. cikkét. A tribunal de l’entreprise francophone de Bruxelles (vállalkozási ügyek brüsszeli francia nyelvű bírósága) ezenkívül kötelezte a Vista‑Life‑ot, hogy kényszerítő bírság terhe mellett hagyjon fel ezen állítások, valamint minden hasonló állítás alkalmazásával.

30

A Vista‑Life fellebbezést nyújtott be a tribunal de l’entreprise francophone de Bruxelles (vállalkozási ügyek brüsszeli francia nyelvű bírósága) 2022. április 6‑i és 2023. április 5‑i ítéletei ellen a cour d’appel de Bruxelles (brüsszeli fellebbviteli bíróság, Belgium), a kérdést előterjesztő bíróság előtt, amely egyesítette a két ügyet.

31

Előzetes döntéshozatal iránti kérelmében ez utóbbi bíróság először is megállapítja, hogy az alapeljárás alperesei és a Vista‑Life nem értenek egyet abban a kérdésben, hogy a „stabil plazmaszintek”, „a Vista‑D3 termék lehetővé teszi a halálozási kockázat növekedésének elkerülését és megakadályozza a májban jelentkező első áthaladás (first pass) hatást és a gyomorban az enzimes lebontást”, valamint a „jobb naponta szedni, mint nagy pirulában” közlések az 1924/2006 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének 5. pontja értelmében vett egészségre vonatkozó állításoknak minősülnek‑e.

32

E tekintetben az említett bíróság rámutat egyrészt arra, hogy nem vitatott, hogy ezek a közlések nem szerepelnek az 1924/2006 rendelet alapján engedélyezett egészségre vonatkozó állítások listáján.

33

Másrészt az említett bíróság úgy véli, hogy az „egészségre vonatkozó állítás” fogalmának az 1924/2006 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének 5. pontjában szereplő meghatározása fényében meg kell vizsgálni, hogy az említett közlések a Vista‑D3 étrend‑kiegészítő és az egészség közötti kapcsolat fennállását kijelentik, sugallják vagy sejtetik‑e.

34

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a jelen ítélet 31. pontjában említett közlések arra utalnak, hogy kapcsolat áll fenn a Vista‑D3 termék adagolásának gyakorisága és alkalmazási módja, valamint annak a szervezetben való felszívódása között, amely állítólag hatékonyabbá válik.

35

Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy az „állítás” fogalmának az 1924/2006 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének 1. pontjában szereplő általános meghatározása nem pontosítja, hogy mit kell „különleges jellemzők” alatt érteni, és hogy az „egészségre vonatkozó állítás” fogalmának az említett rendelet 2. cikke (2) bekezdésének 5. pontjában szereplő meghatározásában nem szerepel, hogy az „élelmiszer vagy valamelyik összetevője” kifejezés magában foglalja-e e az élelmiszer adagolásának gyakoriságával vagy alkalmazási módjával kapcsolatos jellemzőket.

36

Másodszor, ami a VistaSterol étrend‑kiegészítőre vonatkozó, „megoldás a koleszterinszint szabályozására” közlést illeti, a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a Vista‑Life és az alapeljárás alperesei egyetértenek abban, hogy ezt a közlést „egészségre vonatkozó állításnak”, közelebbről az 1924/2006 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének 6. pontja értelmében vett, a betegségek kockázatának csökkentésével kapcsolatos állításnak kell minősíteni.

37

Azonban e felek nem értenek egyet abban, hogy ez az egészségre vonatkozó állítás megfelel‑e vagy sem e rendelet 14. cikke (2) bekezdésének.

38

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a vitatott hirdetés nem tartalmazza azt, az e rendelkezésben szereplő kijelentést, miszerint az állításban szereplő betegségeknek, jelen esetben a szív‑ és érrendszeri betegségeknek, több kockázati tényezője is van, és a kockázati tényezők egyikének megváltoztatása, jelen esetben a fitoszterinek bevitele, kedvező hatást eredményezhet, vagy nem eredményezhet.

39

A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi mindazonáltal, hogy a VistaSterol étrend‑kiegészítő csomagolásán és betegtájékoztatójában, valamint a Vista‑Life internetes oldalán szerepel arra utaló közlés, hogy a magas koleszterinszint a szív‑ és érrendszeri betegségek kockázati tényezője.

40

Ilyen körülmények között a cour d’appel de Bruxelles (brüsszeli fellebbviteli bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

41

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy az 1924/2006 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének 5. pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az étrend‑kiegészítő adagolásának gyakoriságára és/vagy alkalmazási módjára vonatkozó közlések az e rendelkezés értelmében vett „egészségre vonatkozó állítás” fogalma alá tartoznak.

42

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az 1924/2006 rendeletet, 1. cikkének (2) bekezdése értelmében, a kereskedelmi kommunikációban – a végső fogyasztónak ilyen formában szolgáltatott élelmiszerek címkézésén, megjelenítésén vagy reklámjában – szereplő, tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó állítások tekintetében kell alkalmazni, beleértve – amint az e rendeletnek a 2004/46 irányelv 2. cikkének a) pontjával összefüggésben értelmezett 2. cikke (1) bekezdésének b) pontjából következik – az étrend‑kiegészítőket is.

43

Az 1924/2006 rendelet 3. cikke első bekezdésének megfelelően az ilyen állításokat csak akkor lehet az Európai Unión belül forgalomba hozott élelmiszerek címkézésén, megjelenítésén és reklámjában alkalmazni, amennyiben az adott állítások megfelelnek e rendelet rendelkezéseinek.

44

E rendelkezések számos olyan követelményt előírnak az egészségre vonatkozó állítások élelmiszerekkel kapcsolatban történő alkalmazását illetően, különösen az említett rendelet (23) preambulumbekezdésében, amely kimondja, hogy az egészségre vonatkozó állítások használatát csak a lehető legmagasabb színvonalú tudományos értékelést követően lehet engedélyezni, és ezen állítások összehangolt tudományos értékelése érdekében az EFSA‑nak kell elvégeznie ezeket az értékeléseket (lásd ebben az értelemben: 2025. április 30‑iNovel Nutriology ítélet, C‑386/23, EU:C:2025:304, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

45

E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy az 1924/2006 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének 1. pontja tágan határozza meg az „állítás” fogalmát, mint „olyan közlés vagy ábrázolás – beleértve a képi, grafikus vagy jelképes ábrázolás bármely formáját –, amely a közösségi vagy nemzeti jogszabályok szerint nem kötelező, és amely kijelenti, sugallja vagy sejteti, hogy az élelmiszer különleges jellemzőkkel rendelkezik”.

46

A „sugallja vagy sejteti” igék használatából az következik, hogy az említett rendelkezés szerinti „betegségek kockázatának csökkentésével kapcsolatos állítással” kapcsolatban nincs olyan követelmény, hogy az ilyen állítás kifejezetten tüntesse fel, hogy valamely élelmiszer különleges jellemzőkkel rendelkezik. Elegendő, ha ez a közlés vagy ábrázolás a kellőképpen tájékozott, figyelmes és körültekintő átlagfogyasztóban azt a benyomást kelti, hogy az élelmiszer ilyen jellemzőkkel rendelkezik (lásd analógia útján: 2013. július 18‑iGreen – Swan Pharmaceuticals CR ítélet, C‑299/12, EU:C:2013:501, 24. pont).

47

Ezenkívül, amint arra a főtanácsnok az indítványának 26. pontjában lényegében rámutatott, az élelmiszer „különleges jellemzőire” való hivatkozást nem lehet úgy értelmezni, hogy az – ellentétben azzal, amit a Vista‑Life az írásbeli észrevételeiben állít – kimerül ezen élelmiszer olyan belső lényegi tulajdonságaiban, mint például az összetétele vagy a tartalma. E hivatkozás magában foglalja az említett élelmiszer használatának módjait is, amennyiben e módokat úgy mutatják be, mint amelyek hozzájárulnak az ugyanezen élelmiszernek tulajdonított jellemzőkhöz.

48

Ennélfogva egy étrend‑kiegészítő adagolásának gyakoriságára vonatkozó olyan közlések, mint a „jobb naponta szedni, mint nagy pirulában”, vagy a „nyelv alatt”, az 1924/2006 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének 1. pontja értelmében vett különleges jellemzőket kölcsönözhetnek ezen étrend‑kiegészítőnek.

49

Másodszor, az 1924/2006 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének 5. pontja az „egészségre vonatkozó állítást” úgy határozza meg, hogy az „bármely olyan állítás, amely kijelenti, sugallja vagy sejteti, hogy az adott élelmiszer, élelmiszercsoport vagy annak valamely alkotóeleme és az egészség között összefüggés van”.

50

Amint azt a Bíróság már megállapította, az e rendelkezés értelmében vett „egészségre vonatkozó állítást” az az összefüggés határozza meg, amelynek egyrészt az élelmiszer vagy annak valamely alkotóeleme, másrészt pedig az egészség között kell fennállnia, ugyanakkor ez a meghatározás nem pontosítja sem azt, hogy ezen összefüggésnek közvetlen vagy közvetett jellegűnek kell‑e lennie, sem azt, hogy annak milyen intenzitással vagy tartammal kell rendelkeznie, ezért következésképpen az „összefüggés” kifejezést tágan kell értelmezni (2013. július 18‑iGreen – Swan Pharmaceuticals CR ítélet, C‑299/12, EU:C:2013:501, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

51

Az „egészségre vonatkozó állítás” fogalmának tehát nemcsak egy olyan összefüggést kell magában foglalnia, amely az egészségi állapotnak a valamely élelmiszer fogyasztásának eredményeképpen előálló javulását sejteti, hanem minden olyan összefüggést, amely az egészségre gyakorolt negatív vagy káros hatásoknak az e fogyasztással járó, vagy adott esetben azt követő hiányát vagy a csökkenését sejteti (lásd ebben az értelemben: 2012. szeptember 6‑iDeutsches Weintor ítélet, C‑544/10, EU:C:2012:526, 35. pont)

52

Így az étrend‑kiegészítő adagolásának gyakoriságára vagy alkalmazásának módjára vonatkozó olyan közlések, mint amelyek a jelen ítélet 48. pontjában szerepelnek, tartozhatnak az 1924/2006 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének 5. pontja értelmében vett „egészségre vonatkozó állítás” fogalma alá, amennyiben azokat úgy mutatják be, mint amelyek szerepet játszanak az egészségre gyakorolt kedvező hatás elérésében vagy az olyan, egészségre gyakorolt negatív hatás hiányában vagy csökkenésében, amely az adagolás eltérő gyakoriságából vagy az alkalmazás eltérő módjából ered.

53

Ezzel szemben, amint az a jelen ítélet 50. pontjában felidézett fogalommeghatározásból következik, amennyiben ezek a közlések mindössze tisztán gyakorlati jellegű tájékoztatást nyújtsanak a fogyasztóknak az érintett termék használatának módjairól, anélkül hogy kifejezetten vagy hallgatólagosan utalnának az egészségre gyakorolt hatásra, nem tartozhatnak e fogalom alá.

54

Ezt az értelmezést egyébiránt megerősíti az 1924/2006 rendelet célja, amely – amint azt 1. cikkének (1) bekezdése kimondja – a belső piac hatékony működésének biztosítására irányul, a magas szintű fogyasztóvédelemnek különösen a megtévesztő állításokkal szemben történő biztosítása mellett, a fogyasztók választásának a biztonságos és megfelelő címkével ellátott termékek forgalomba hozatala révén történő megkönnyítésével. Másrészt az egészségvédelem is az említett rendelet legfőbb céljai között szerepel (lásd ebben az értelemben: 2025. április 30‑iNovel Nutriology ítélet, C‑386/23, EU:C:2025:304, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

55

A magas szintű fogyasztóvédelem és az emberi egészség védelmének biztosítására irányuló célok elérése érdekében a fogyasztónak meg kell kapnia a tények teljes ismeretében történő választáshoz szükséges információkat (lásd ebben az értelemben: 2025. április 30‑iNovel Nutriology ítélet, C‑386/23, EU:C:2025:304, 64. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

56

Márpedig, mivel az olyan értelmezés, amely kizárja az 1924/2006 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének 5. pontja értelmében vett „egészségre vonatkozó állítás” fogalmából az olyan, az étrend‑kiegészítő adagolásának gyakoriságára vagy alkalmazásának módjára vonatkozó közléseket, amelyek nem korlátozódnak tisztán gyakorlati jellegű információkra, ellentétes lenne e célokkal. Az ilyen értelmezés ugyanis lehetővé tenné a gazdasági szereplők számára, hogy ilyen közléseket használjanak még akkor is, ha azok alkalmasak az egészségre gyakorolt kedvező hatás fennállását vagy az egészségre gyakorolt negatív hatás hiányát vagy csökkenését sugallni, anélkül, hogy tiszteletben kellene tartaniuk az e rendeletben előírt követelményeket, különösen azt, az ezen ítélet 44. pontjában felidézett követelményt, amely szerint az egészségre vonatkozó állítások használatát csak a lehető legmagasabb színvonalú tudományos értékelést követően lehet engedélyezni.

57

A fenti megfontolásokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1924/2006 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének 5. pontját úgy kell értelmezni, hogy az étrend‑kiegészítő adagolásának gyakoriságára és/vagy alkalmazási módjára vonatkozó közlések az e rendelkezés értelmében vett „egészségre vonatkozó állítás” fogalma alá tartoznak, amennyiben e gyakorlati módokat úgy mutatják be, mint amelyek hozzájárulnak az egészségre gyakorolt kedvező hatás eléréséhez vagy az egészségre gyakorolt negatív hatás hiányához vagy csökkenéséhez.

58

Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy az 1924/2006 rendelet 14. cikkének (2) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az előírja, hogy az étrend-kiegészítő címkéje, vagy – címkézés hiányában – annak megjelenítése vagy reklámja szó szerint tartalmazza azt a kijelentést, hogy „az állításban szereplő betegségnek több kockázati tényezője is van, és a kockázati tényezők egyikének megváltoztatása kedvező hatást eredményezhet, vagy nem eredményezhet”.

59

E rendelet 14. cikke, amint az a címéből kitűnik, többek között a betegségek kockázatának csökkentésével kapcsolatos állításokat szabályozza.

60

A „betegségek kockázatának csökkentésével kapcsolatos állítás” fogalmát az említett rendelet 2. cikke (2) bekezdésének 6. pontja úgy határozza meg, hogy az „bármely olyan állítás, amely kijelenti, sugallja vagy sejteti, hogy az élelmiszer, élelmiszercsoport vagy valamely alkotóelemének fogyasztása jelentősen csökkenti valamely emberi betegség kialakulásának valamely kockázati tényezőjét”.

61

Az 1924/2006 rendelet 14. cikke (2) bekezdésének megfelelően az e rendeletben előírt általános követelményeken túlmenően, a betegségek kockázatának csökkentésével kapcsolatos állítás alkalmazása esetén a címkén, vagy – címkézés hiányában – a megjelenítésen vagy a reklámban közölni kell, hogy az állításban szereplő betegségnek több kockázati tényezője is van, és a kockázati tényezők egyikének megváltoztatása kedvező hatást eredményezhet, vagy nem eredményezhet.

62

Először is meg kell állapítani egyrészt, hogy az említett 14. cikk (2) bekezdésének szövege nem utal olyan követelményre, amely szerint a „közölni kell, hogy” kifejezést követő fordulatot szó szerint át kellene venni, mivel az ilyen kijelentésnek – amint az e megfogalmazásból kitűnik – többek között ahhoz a betegséghez kell kapcsolódnia, amely az érintett állításban szerepel.

63

Másrészt, amint arra a főtanácsnok indítványának 32. pontjában lényegében rámutatott, az uniós jogalkotó az 1924/2006 rendelet más rendelkezéseiben kifejezetten előírta egy meghatározott megfogalmazás kötelező használatát. Ez a helyzet többek között e rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontjában, valamint az említett rendelet mellékletének egyes rovataiban, amelyek előírják, hogy bizonyos, tápanyag‑összetételre vonatkozó állításokat olyan kijelentésnek kell kísérnie, amelynek szó szerinti szövege elő van írva.

64

Másodszor, amint arra a jelen ítélet 54. és 55. pontja emlékeztet, mivel az egészség védelme az 1924/2006 rendelet fő céljai közé tartozik, a fogyasztónak meg kell kapnia a tények teljes ismeretében történő választáshoz szükséges információkat.

65

Az e célnak való megfelelés érdekében – amint az e rendelet (3) preambulumbekezdéséből kitűnik – az is fontos, hogy e fogyasztót megvédjék azon félrevezetésére alkalmas információkkal szemben, amelyek az élelmiszernek olyan gyógyító hatást tulajdonítanak, amelyekkel azok nem rendelkeznek.

66

Az említett rendelet 14. cikkének (2) bekezdése pontosan az említett cél keretébe illeszkedik.

67

Ugyanis, amint arra a főtanácsnok az indítványának 33. pontjában lényegében rámutatott, az e rendelkezésben előírt kijelentés arra irányul, hogy relativizálja a betegségek kockázatának csökkentésére vonatkozó állítás tartalmát, és elkerülje, hogy ezt az állítást terápiás ígéretként értelmezzék. Így hozzájárul a fogyasztók megtévesztése bármilyen kockázatának megelőzéséhez, emlékeztetve arra, hogy az 1924/2006 rendelet (28) preambulumbekezdésének megfelelően az étrend csak egy azon számos tényező közül, amely befolyásolja bizonyos emberi betegségek kialakulását, és más tényezők szintén befolyásolhatják e betegségek kialakulását.

68

Az emberi egészség védelmének biztosítására irányuló cél megvalósításához, amennyiben az e rendelet 2. cikke (2) bekezdésének 6. pontja értelmében vett, betegségek kockázatának csökkentésével kapcsolatos valamely állítást kereskedelmi kommunikációban használnak, elegendő, hogy ezen állítást olyan kijelentés kísérje, amely – anélkül, hogy szükségszerűen szó szerint megismételné az említett rendelet 14. cikkének (2) bekezdésében használt kifejezéseket – pontos, egyértelmű és könnyen érthető módon tájékoztatja a fogyasztót egyrészt arról, hogy az állításban szereplő betegségnek több kockázati tényezője is van, másrészt arról, hogy a kockázati tényezők egyikének megváltoztatása kedvező hatást eredményezhet, vagy nem eredményezhet.

69

Meg kell állapítani, hogy a pontos, egyértelmű és könnyen érthető tájékoztatás e követelményét megerősíti az 1169/2011 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése, amely az 1924/2006 rendelet rendelkezései rendszertani értelmezésének keretébe tartozik.

70

Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy amint az ezen utóbbi rendelet (3) preambulumbekezdéséből kitűnik, e rendelet célja a 2000/13 irányelvben foglalt általános elvek kiegészítése. Mivel ezt az irányelvet hatályon kívül helyezte és felváltotta az 1169/2011 rendelet, amely az ezen irányelvben előírt szabályozás helyébe lépő új szabályozást vezetett be, az 1924/2006 rendeletet az 1169/2011 rendelet fényében kell értelmezni.

71

Márpedig az 1169/2011 rendelet „Tisztességes tájékoztatási gyakorlatok” című 7. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásnak pontosnak, egyértelműnek és a fogyasztók számára könnyen érthetőnek kell lennie.

72

A jelen ügyben – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatra is tekintettel – úgy tűnik, hogy a „megoldás a koleszterinszint szabályozására” állítás esetében „a magas koleszterinszint a szív‑ és érrendszeri betegségek kockázati tényezője” kijelentés nem képes pontos, egyértelmű és könnyen érthető módon átadni a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó számára az 1924/2006 rendelet 14. cikkének (2) bekezdésében előírt információkat.

73

A fentiekre tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1924/2006 rendelet 14. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az nem írja elő, hogy az étrend-kiegészítő címkéje vagy – címkézés hiányában – megjelenítése vagy reklámja szó szerint tartalmazza azt, az ezen rendelkezésben szereplő kijelentést, hogy „az állításban szereplő betegségnek több kockázati tényezője is van, és a kockázati tényezők egyikének megváltoztatása kedvező hatást eredményezhet, vagy nem eredményezhet”, feltéve, hogy e címkén, megjelenítésen vagy reklámban szerepel a fogyasztót e két tényezőről pontos, egyértelmű és könnyen érthető módon tájékoztató kijelentés.

74

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EUMSZ 267. cikkel bevezetett együttműködési eljárás keretében a Bíróság feladata, hogy a nemzeti bíróságnak az előtte folyamatban lévő ügy eldöntéséhez hasznos választ adjon. Ennek érdekében adott esetben a Bíróságnak át kell fogalmaznia az elé terjesztett kérdéseket (2026. március 26‑iAVEPA‑ítélet, C‑294/25, EU:C:2026:254, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

75

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy az alapeljárás tárgyát az egészségügyi szakembereknek szánt folyóiratokban közzétett étrend‑kiegészítők népszerűsítésére irányuló reklámhirdetések képezik. Az elemzést tehát kizárólag az írásbeli reklám esetére kell korlátozni.

76

Következésképpen annak érdekében, hogy a kérdést előterjesztő bíróság számára hasznos választ lehessen adni, meg kell állapítani, hogy harmadik kérdésével e bíróság lényegében arra keres választ, hogy az 1924/2006 rendelet 14. cikkének (2) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az előírja, hogy a valamely étrend‑kiegészítő népszerűsítésére irányuló és betegségek kockázatának csökkentésére vonatkozó állítást tartalmazó írásbeli reklámnak tartalmaznia kell egy arra vonatkozó kijelentést is, hogy az ezen állításban szereplő betegségnek több kockázati tényezője is van, és a kockázati tényezők egyikének megváltoztatása kedvező hatást eredményezhet, vagy nem eredményezhet, amennyiben ez a kijelentés megjelenik ezen étrend‑kiegészítő csomagolásán, betegtájékoztatójában és/vagy honlapján.

77

E tekintetben – amint arra a jelen ítélet 61. pontja emlékeztet – az e rendelet 14. cikke (2) bekezdésének megfelelően az e rendeletben előírt általános követelményeken túlmenően, a betegségek kockázatának csökkentésével kapcsolatos állítás alkalmazása esetén a címkén, vagy – címkézés hiányában – a megjelenítésen vagy a reklámban közölni kell, hogy az állításban szereplő betegségnek több kockázati tényezője is van, és a kockázati tényezők egyikének megváltoztatása kedvező hatást eredményezhet, vagy nem eredményezhet.

78

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (2020. június 11‑iratiopharm ítélet, C‑786/18, EU:C:2020:459, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

79

Először is, ami az 1924/2006 rendelet 14. cikke (2) bekezdésének szövegét illeti, meg kell állapítani, hogy a „címkézés hiányában” kifejezés elé helyezett „vagy” kötőszó használatát úgy kell értelmezni, hogy az arra utaló kijelentést, miszerint az állításban szereplő betegségnek több kockázati tényezője van, és a kockázati tényezők egyikének megváltoztatása kedvező hatást eredményezhet, vagy nem eredményezhet, elsődlegesen az érintett termék címkéjén, és kizárólag e címkézés hiányában más hordozókon, például e termék megjelenítésén vagy az arra vonatkozó reklámon kell feltüntetni.

80

E tekintetben a „címkézés” fogalmát az 1924/2006 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének d) pontja a 2000/13 irányelv 1. cikke (3) bekezdésének a) pontjára – amelynek helyébe immár az 1169/2011 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének j) pontja lépett – utalva, akként határozza meg, mint amely magában foglal valamely élelmiszer csomagolására vagy tárolóedényére írt, nyomtatott, másolt, azon jelölt, dombornyomott vagy bélyegzett, illetve a csomagoláshoz vagy a tárolóedényhez csatolt mindenfajta feliratot, jelölést, jelet, képet vagy más leíró jellegű anyagot.

81

Amint az e 2. cikk (2) bekezdésének j) pontjából kitűnik, az élelmiszer csomagolásán szereplő, valamely élelmiszerre vonatkozó bármely felirat vagy jelölés az e rendelkezés értelmében vett „címke” fogalma alá tartozik.

82

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy a VistaSterol étrend‑kiegészítő csomagolásán és betegtájékoztatóján, következésképpen az említett 2. cikk (2) bekezdésének j) pontja értelmében vett címkén, olyan közlés szerepel, amely szerint a magas koleszterinszint a szív‑ és érrendszeri betegségek kockázati tényezőjének minősül.

83

Másodszor, ami azt a szövegkörnyezetet illeti, amelybe az 1924/2006 rendelet 14. cikkének (2) bekezdése illeszkedik, meg kell állapítani, hogy az 1169/2011 rendelet alkalmazásában ez utóbbi rendelet 2. cikke (1) bekezdésének g) pontja a „reklám” fogalmának a 2006/114 irányelv 2. cikkének a) pontjában szereplő meghatározására utal, amely szerint reklám „egy kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenység keretében bármilyen formában, az árucikkek vagy szolgáltatások – beleértve az ingatlanokat, a jogokat és kötelezettségeket is – értékesítésének előmozdítása érdekében megfogalmazott állítás”.

84

Így az 1169/2011 rendeletből kitűnik, hogy a „címkézés” és a „reklám” fogalmáról e rendelet különböző módon rendelkezik.

85

Egyébiránt az 1169/2011 rendeletnek „Az élelmiszerekkel kapcsolatos kötelező tájékoztatás elérhetősége és elhelyezése” című 12. cikke egyrészt (1) bekezdésében azt írja elő, hogy az élelmiszerekkel kapcsolatos kötelező tájékoztatásnak, amely – amint az e rendelet 2. cikke (2) bekezdésének c) pontjából következik, az 1924/2006 rendelet 14. cikkének (2) bekezdésében felsorolt információkat foglalja magában, az 1169/2011 rendeletnek megfelelően rendelkezésre kell állnia, és könnyen hozzáférhetőnek kell lennie. Másrészt e rendelet 12. cikkének (2) bekezdésében előírja, hogy előrecsomagolt élelmiszerek esetében az élelmiszerekre vonatkozó kötelező tájékoztatást közvetlenül a csomagoláson vagy az arra rögzített címkén kell feltüntetni.

86

E tekintetben az Európai Bizottságnak az uniós jogalkotó által az 1924/2006 rendelet 10. cikkének (4) bekezdése és 25. cikke alapján ráruházott végrehajtási hatáskörök keretében elfogadott 2013/63 végrehajtási határozata mellékletének 2.1. pontja harmadik bekezdése b) alpontjának második bekezdésében úgy rendelkezik, hogy „[az 1169/2011] rendelet 12. cikke előírja azt az elvet, hogy a fogyasztó számára mindig hozzáférhetőnek kell lennie a kötelező tájékoztatásnak, amikor egy adott élelmiszer megvásárlásáról dönt”.

87

E végrehajtási határozat azt is pontosítja melléklete 2.1. pontja harmadik bekezdésében, hogy „[a] »címkézés« és a »reklám« között az a különbség, hogy a »címkézés« az élelmiszer végső fogyasztóhoz való eljuttatását érinti, míg a »reklám« az élelmiszer népszerűsítése az élelmiszer‑vállalkozó által”.

88

Márpedig, ha valamely élelmiszer olyan címkét tartalmaz, amelyen szerepel az 1924/2006 rendelet 14. cikkének (2) bekezdésében említett kötelező tájékoztatás, a fogyasztó e címkézés által rendelkezik e kötelező információkkal, mielőtt döntést hozna, mivel az ilyen címkézés célja éppen a végső fogyasztó tájékoztatása, amint az az előző pontban megállapításra került. E körülmények között az 1169/2011 rendelet 12. cikke által követett cél eléréséhez nem szükséges, hogy az említett kötelező tájékoztatás az e termékre vonatkozó írásbeli reklámban is szerepeljen.

89

Harmadszor, ami az 1924/2006 rendelet célját illeti, amint az a jelen ítélet 54. és 64. pontjában megállapításra került, az egészség védelme e rendelet fő céljai között szerepel. E célból a fogyasztónak meg kell kapnia a tények teljes ismeretében történő választáshoz szükséges információkat.

90

Márpedig, amennyiben – amint az a jelen ítélet 82. pontjában megállapításra került – az 1924/2006 rendelet 14. cikkének (2) bekezdésében előírt kijelentés szerepel az érintett termék címkéjén, nem szükséges, hogy ez a kijelentés az e termékre vonatkozó írásbeli reklámban is szerepeljen, mivel az érintett fogyasztó rendelkezik minden, a tények teljes ismeretében történő választáshoz szükséges információval.

91

A fentiekre tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1924/2006 rendelet 14. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az nem írja elő, hogy a valamely étrend‑kiegészítő népszerűsítésére irányuló és betegségek kockázatának csökkentésére vonatkozó állítást tartalmazó írásbeli reklámnak tartalmaznia kell egy arra vonatkozó kijelentést is, hogy az ezen állításban szereplő betegségnek több kockázati tényezője is van, és a kockázati tényezők egyikének megváltoztatása kedvező hatást eredményezhet, vagy nem eredményezhet, amennyiben ez a kijelentés megjelenik ezen étrend‑kiegészítőnek magán a csomagolásán.

92

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott: